A bevásárlóközpont mellett, egy külön épületben kap helyet a helyi filmkölcsönző, az Amerika szerte közismert Blockbuster.
Ebben az egyszintes épületben a bejárat mellett rögtön balra található a pénztár. A helyiség közepén 5 hosszú sorban vállmagasságig tornyosulnak a különböző filmek polcai, emellett három teljes fali polcon böngészhetnek a vásárlók.
A kínálat polconként/félpolconként kategóriákra osztva van rendezve. Megtalálható minden az akciófilmektől kezdve a gyere- és felnőttfilmekig, valamint a kassza mellett külön oszlopban néhány zenei CD is és koncert DVD-k.
A városban való tartózkodásom nem várt fordulatokat hoztak és muszáj volt elvonnom a figyelmemet valamivel. Arra gondoltam, hogy a filmes listámon lévő dolgok közül neki is látok valami olyannak, ami kellőképpen leköt. Érdeklődésem igencsak szerteágazó, szinte bármilyen műfaj és stílus szóba jöhet. De brit kollégáim megfertőztek egy koránt sem hétköznapi sorozattal anno és úgy éreztem, arra van szükségem, hogy elölről nekiálljak és végignézzem-bőgjem-nevessem. Ez most igazán jót tenne úgy érzem. Szóval felkerestem a Blockbuster videókereskedést, ami reményeim szerint segíteni fog rajtam. Amerikában fogalmam sem volt, hogy a Ki vagy Doki? című sorozat mekkora népszerűségnek örvend; minden esetre hallottam róla, hogy errefelé sem ismeretlen szerencsére. Az üzletbe érve aztán fogtam egy kosarat és nekiálltam az ABC rendben lévő filmes DVD-knél megkeresni őket. Nem kellett sokáig mennem, mert hamarosan megpillantottam a láthatóan hatalmas választékkal rendelkező külön részleget, amit a sorozatnak szenteltek. A polchoz mentem és elkezdtem nézelődni, hol az egyik hol a másik DVDt fogva a kezembe. A bőség zavarában hirtelen azt se tudtam, hogy csak az új részeket vegyem meg, vagy az úgynevezett Classic részeket is. Mindegy hogy döntök majd, szép kis összeget hagyok a kasszában ezt már most tudom.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A munkából hazafelé menet, úgy gondoltam beugrom egy videotékába. Ma estére van néhány minta, amit kiszeretnék dolgozni, és jobban eltudok merülni a munkában, ha szól mellettem valami. De most valahogy a rádióhoz nem volt kedvem, így gondoltam kiveszek valami thriller, vagy horror mozit, ami alatt akár új ötletek is születhetnek. A Fűrész vagy a Halálos Hallgatás féle mozik egész jól elszórakoztattak, bár ha esetleg valami természetfilm kerül a mancsaim közé, az is jöhet. Leparkoltam az épület előtt, majd kiszállva a kocsiból megvizsgáltam az épületet. Ahhoz képest, hogy milyen híres, kicsinek tűnik. Na mindegy. Mivel melóból jöttem, ahhoz képest "szolidan" öltözködtem. Egy vékonyabb motoros bőrkabát, ujjatlan, fekete fölső feszült rajtam, egy sötétkék hosszúfarmer, oldalamon lánc, s egy könnyedebb fekete acélbetétes bakancs. Az arcomat most kivételesen nem pingáltam ki, bár már megkéne tudakolnom Gracetől, vajon mit szólna hozzá? Bár amíg próbaidőn vagyok, talán nem kéne, pláne, ha hosszabb ideig is elakarok időzni a városban. márpedig ahhoz pénz kell, a pénz szerzés viszont munkával jár. A munka meg... hajh, bizonyos elvárásokkal. Beléptem az üzletbe, ahol az energiák azonnal megcsaptak, még így, a félig lehúzott pajzs mögött is. Farkasom megrázta a bundáját, ahogy az ismerős illat is kacéran hívogatni kezdte. Érzékeim szinte azonnal a boltban lévőket körbe fonta, s kutatott a mágia érzékeny után. Hallottam a szívveréseket, a pult mögött ülő eladó halk neszezését, ahogy az olvasott újság lapjait forgatta, az egyik polc sorban álló tinik kuncogását, ahogy valami pikánsabb filmről beszélgetnek, s végül a bolt másik felében keresgélő, filmek közt válogató illat forrását. Mindezt olyan természetességgel érzékeltem, mintha csak egy családi rokonom felismeréséről volna szó. Miközben érzékeimre hangolódtam, lassan sétálva a polcok közt nézelődtem a dobozok közt, de pontosan tudtam, ki, mit és hogyan csinál. Néha azon gondolkodom, ha én ilyen érzékenyen veszem fel a környezet hatásait, az erre kifinomult Vérvonalúak talán még a több km-re lévő hangyaboly zörejeit is felfogják. Levettem pár számomra érdekesnek tűnő filmet a polcról. Azután szinte néma léptekkel közelítettem felé, mindezt úgy téve, mintha én is csak nézelődnék, majd látva hogy még mindig nem vett észre, ráböktem az egyik Ki vagy Doki? dvd-re. - Ez az a rész, amiben fura dobozokban vannak a lények, és fogva tartják őket nem igaz? - ha felpillant rám, egy széles mosolyt eresztek felé. - Üdvözlöm Elisabeth! Örülök, hogy újra láthatom. Az illata olyan finoman kúszik fel érzékeimbe, hogy lágy bizsergés fut végig a gerincemen, Fenevadam pedig körbeölelve vizsgálja tovább az Őrzőt. Fene se hitte volna, hogy ilyen gyorsan, pont egy ilyen helyen futunk össze. Mikor is? Talán két napja találkoztunk. Azóta bizonyára választ kapott néhány kérdésére. De ezzel jobb ha vigyázok. Fenevadamat visszahúzva rejtem főt el élig felhúzott pajzsom mögé.
I jedtemben kis híján ugrottam egyet, majd a szívemhez kaptam. A frászt hozta rám, amikor megszólított. És nem pusztán azért ijedtem meg, mert belemerültem az egyik borító olvasásába. Hanem mert "Daniel" a vérfarkas köszönt rám. Ez azért eléggé ijeszt, ha az ember tudja, micsoda ő valójában. - Buddha szent nevére! A frászt hozta rám, Daniel! - Hüledezek és próbálom elrejteni nem csak a meglepetés ereje riasztott meg. Mosolyt varázsolok arcomra és igyekszem megnyugodni. - Én is örülök, üdvözlöm. Hogy van? - Próbálok minimális beszédre szorítkozni, de mégsem kelteni gyanút benne, hogy valami nincsen rendben.
- Nem tudom, nem láttam még az összes részt. Meglehet. - Felelem, de ez koránt sem igaz. Viszont ezt neki nem kell tudnia ugyebár. Óhatatlanul is a Piroska és a farkas története jut eszembe, ugyanis piros felsőben vagyok, melyet a szétcipzározott kabátom láttatni is enged. A gerincem mentén valami kellemetlen kezd ismét felkúszni, mint legutoljára a közelében. Próbálok nem figyelni rá, elnyomni és természetesen viselkedni. Hátha nem lesz baj. Amúgy is most kevésbé érzem fenyegetőnek, hiszen emberek között vagyunk. Két nyugodt nap után ismét ismét összefutottunk. Most túl kicsinek érzem ezt a városkát azt hiszem. - Mi járatban erre? Ön is rajongó? - Kérdezem érdeklődést tettetve. Legalább nem olyasmi a téma, amiben hazudnom kell.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Megrezzenésére, csak nyugtatólag nézek rá. Nem akartam megijeszteni... na jó, de. Mindig jó a meglepetés vagy a félelem pillanatában látni az embereket, még ha csak egy villanásnyi ideig is tart. Éljen a Háború öröksége. Mosolyogva figyelem az arcát. - Ne haragudjon, nem akartam megrémiszteni. - megfogom a kezét, s ha nem rántja el, kézfejére forró csókot lehelek. A bőre illata mámorítóan édesnek hat, és ez lázba hozza a Bestiámat. Éhezik. Hát igen, hamarosan itt a Telihold, és az éhség nagy úrrá képes válni. Kiegyenesedek, s a szemeit fürkészem. Nyugodt vagyok. - Köszönöm a kérdését. Én egész jól. És ön? Sikerrel járt a könyvtárban? - kérdezem, s közben a mozdulatait figyelem. Kicsit túl lazán beszél, és a hangsúlya furán érződik szavaiból, de csak minimálisan figyelek most erre. Végigmérem, és nagyon is tetszik, amit látok. Önkéntelenül is feltámad a vadászösztön, s nem csak mint a Farkasban, hanem mint a Férfiben. Ez a piros fölső nagyon szépen kiemeli a vonalait. Végül elemelem róla a tekintetem, s figyelmem újra a DVD-s dobozokra terelődik. Kérdésére megingatom a fejem. - Nem, csak néhány részt láttam. De szeretem a filmeket. Bár most inkább brutálisabb korongok mellett döntöttem. Egy pillanatra felemelem a klasszis horror DVD-s dobozokat: Chucky, Rémálom az Elm Utcában és a Péntek 13. - De gondolom, egy olyan hölgy, mint ön, nem igazán érdeklődik az efféle filmek iránt. - ismét szemeibe pillantok, szám sarkában ravaszkás mosoly jelenik meg.
A frászt hozza rám a belépőjével, de nem tudok mit tenni. Pláne attól, amiket kérdez. - Mondjuk, hogy nem egészen azt kaptam, amire számítottam. - Felelem szófukar módon, majd fülig pirulok, a kézcsóktól. Úgy érezem a bőröm menten megolvad tőle, szinte égeti a bőrömet az övén táncoló energia. Nem is tudok eléggé összeszedett lenni. ~Miért kell mindenkinek ezt művelnie velem?!~ Előbb Adam, most meg Daniel jön túlságosan közel. Nem tudom miért, de nem viselem könnyedén a dolgot. Már az is felmerül bennem, hogy itt nyugaton tényleg ennyire nem tisztelik a másik privát szféráját. Vagy csak élvezi a farkas, ha zavarba hozhat folyton a közeledésével. Amikor brutalitásról beszél, szemöldököm felszalad egy pillanatra, mikor meglátom a kezében lévő filmeket. Egyik sem az én gyomromnak van kitalálva az biztos. - Nem, a horror nem az én műfajom. Legfeljebb, ha horror-vígjáték. - Húzom el a számat, majd az új sorozat mind a hét évadjából bepakolok egyet a kosárkámba és a farkas felé fordulok. Tanácstalan vagyok. Le kéne lépnem, de nem lesz egyszerű dolog. - Hát... igazán örültem Daniel. - Köszönök el és a pénztárhoz sétálok lassan, feltűnés mentesen azt remélve, hogy a férfi nem fog követni és megúszhatom ezt az egészet.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A válaszából érzem, hogy valami nincs rendjén, vagy legalábbis utolsó találkozásunkkor igencsak beszédes volt, most viszont igencsak elhátrálódik. Az arcára kiülő pírtől mosolyra húzódik az ajkam. Egyre kellemesebb bizsergést érzek a gerincem mentén. Figyelem mozdulatait, fürkészem arcát, Fenevadam óvatosan méricskélik lelkem mélyén, de ugyanakkor tudom, hogy szívesen falna a véréből. De itt most nem engedem, hogy a Farkas legyen az első. Most itt én vagyok az első. És én leszek az, aki kiszórakozza magát. - Azok se rosszak. Ajánlhatom a Horrorra akadva részeit. Azok még engem is megnevettettek. A gyors köszönésére azonban gyanú lángja tűnik fel lelkemben, s egyik szemöldököm felszalad. Mi az? Ennyire gyorsan se koptattak még le. Csak nézem, ahogy próbál nyugodtságot magára erőltetni, s némán figyelem, ahogy a pénztárhoz sétál, s némi kapkodás közben fizet. Még mindig nem mozdulok a sorok közül. Végül kisétál az épületből, én pedig csak nézek utána. Fura... S ekkor az eladó hangja töri meg a csendet, de már késő. Egy Ki vagy Doki? DVD-t lenget, de Lissy már jócskán kinn van a parkolóból. Hoppá, a nagy zavarban itt hagytuk az egyik filmet? Hehe... Mélyet sóhajtok, majd odasétálok az eladóhoz. Egy Mushroomhead lemezen is megakad a tekintetem, így azt is megveszem, majd elkérve a Ki vagy Doki DVD-t is a zacskóba teszi a gyerek. Ezután kilépek az épületből, s Elisabeth alakját figyelem, ahogy távolodik az épülettől. A terepjárgányhoz lépek, a filmeket a hátsó ülésre dobom, egyedül a Ki vagy Doki kerül az anyósülésre. Beszállok, majd beindítom a verdát, és a lány után eredek. Közben beteszem a frissen vett lemezt is, hogy meghallgassam. Sun Doesn't Rise Hiába, a zene az a minden. Nem is telik sok időbe, míg utolérem, lelassítok, majd az anyósülés ablakát lehúzva mutatom neki az ott hagyott filmet. - Elisabeth, ezt ott felejtette. - mosolygok rá, majd ha nyúl a dobozért, átadom neki, de nem hajtok el azonnal. - Nem tudom, alkalmas-e megkérdeznem, de mivel látom, hogy igencsak sietős a dolga, szívesen elvinném. Persze, csak ha nincs ellene kifogása. Csak mondja meg, merre menjek. Nyugtatóan mosolygok rá, egyenlőre nincs felé hátsó szándékom. Hogy a későbbiekben lesz-e, az tőle függ.
F igyelem, ahogy arcán mosoly játszik. Igen, határozottan játszik velem. Egyre inkább prédának kezdem érezni magam ettől és végül úgy döntök még azelőtt ideje lelépni, mielőtt a vacsorájaként végzem. Próbálom egyre hevesebben zakatoló szívemet lenyugtatni, hiszen még nem esett semmi bajom. Csakhogy itt a még-en van a hangsúly sajnos. - Talán majd egyszer, sok filmet kell még bepótolnom, ami kimaradt az elmúlt években. - Mosolygok, de egyre kevésbé tudom türtőztetni magam és fenntartani a férfi számára korábban mutatott vidám, kedves énemet. Most koránt sem úgy érzem magam.
Sokkal inkább csapdában és félek. A pénztárnál sem nyugszom meg, inkább gyorsan, kapkodva fizetek és pakolom el a filmeket. Nem merek odanézni, hogy mögöttem van-e vagy ahol hagytam. Úgy érzem magam, mint aki klausztrofóbiás és mielőbb a friss levegőre, a szabad égre vágyom. Próbálok nem kirohanni az épületből, ám kint sem nyugszom meg. Sietős léptekkel indolok hazafelé. Fel se tűnik, hogy az egyik DVD-t ottfelejtettem. Gyakran nézek a hátam mögé, de senki sem követ. Egyenlőre, de ez még változhat. Ahogy változik is, mert hamarosan már egy fekete, platós nagy terepjáró lassít le mellettem. Az ablak lehúzódik és meglátom Danielt és az ott felejtett filmet édes kettesben. Nincs mit tenni, meg kell állnom.
- I-igen? Kö-köszönöm. - Nyúlok a filmért, arcomra zavart mosoly költözik. Ezután nem nagyon utasíthatom vissza, de félek beszállni a kocsijába. Ki tudja hová vinne el. Hívnám Adam-et, de még csak a számát sem tudom. Valahogyan az egyetemre kellene eljutnom vagy a közelébe. Elrakom a többi közé a filmet és közben vadul gondolkozom mit tehetnék. Ha magamra haragítom talán a holnapot sem érem meg. Nyugalmat erőltetek magamra, mielőtt megszólalok. - Biztosan el akar vinni? Az egyetem közelében elég lesz, ha kitesz. De igazán nem akarok a terhére lenni, tudja szeretek sétálni. - Na, az első mondatok, amiket őszintén sikerül kimondanom. Haladunk, csak lassan ránk sötétedik.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Csak mosolyogva figyelem zavartságát, s egyre felkavaródóbb hullámaitól szinte felnevetnék, de nem teszem, egyenlőre higgadt maradok. Utolsó szavaira már nyitom is az ajtót felé, hogy pattanjon be az anyósülésre, ez válasz a kérdésére is. Ilyen csinos Őrző hölgyeket szállítani ide-oda számomra sosem teher. És, oké, hogy szeret sétálni, na de ugye késő este felé azért már óvakodni kell a városban, ki tudja, mik, vagy épp kik rejtőznek a sötétben. Erre a gondolatra akaratlanul is, de elmosolyodtam, s ezt a nő felé küldtem. Nem lesz baj. Miközben beszáll, s becsukja az ajtót, lehalkítom az épp zakatoló számot, hogy egyikünket se zavarjon az esetleges beszélgetés közben. A Solitaire Unraveling halkan szólt a háttérben, ahogy végül lassan elindultunk a város felé. Nagyjából tudtam, merre van az egyetem, párszor elhajtottam mellette egy-egy városi felfedezős körutam során. Ahogy váltottam, s megcsavarintottam a kormányt, egy futó pillantást vetettem a nőre, akinek az arcáról nem éppen azt olvastam le, amire talán számítani szerettem volna. Talán a könyvtárban olyan dolgokat tudott meg, ami velem is kapcsolatos? Vagy mi olyanról szerezhetett tudomást, ami ennyire megváltoztatta? Jobb ha óvatos leszek. Nem fogom közvetlenül letenni az egyetemnél, hátha várja ott valaki, és esetleg meglátnak. Nem szóltam, csak csendesen vezettem tovább. Ha valamiről beszélni szeretne, úgyis szól, bár azt hiszem, most nem épp az én társaságomra van szüksége. Mindegy, én megpróbáltam. Bár kb. még egy olyan 20 perc, míg elérünk arra a környékre, és ha nem beszélgetünk, akkor eléggé unalmas útnak nézünk elébe. Farkasom figyel, bár most nem öleli körbe hullámaival, de érzem, hogy megéhezett. Hüvelykujjammal halkan doboltam a ritmust a kormányon, figyeltem az utat, de érzékeim a nőre koncentráltak. Halk, de kissé felgyorsult lélegzetvételei arra engedtek következtetni, hogy izgul. Több tippem is volt, miért. És bármelyik tipp az igaz, nekem az csak mosolyt csal az arcomra. Direkt nem néztem felé, egyenlőre megelégedtem érzékeim sugallataival.
E gy kicsit ideges voltam, na jó nagyon. De ez azt hiszem érthető. Adam nem oktatott ki, hogy mit kellene tennem, ha vérfarkassal találkozom és nem tudom elkerülni azt, hogy szóba elegyedjek velük. Bár egyszerű embernek tűnt Daniel, minden idegszálam azt jelezte komoly veszélyben vagyok. És nem pont most fogok nem hallgatni a megérzéseimre. Először a kinyitott ajtóra bámulok, nem igazán akaródzik beszállni mellé; viszont felbőszíteni még úgyse. Szóval nincs más hátra, mint előre. Beszállok mellé az anyós ülésre, majd az övvel babrálok. Igazából nem nagyon akarom bekötni magam, hisz úgy nagyobb eséllyel dobbanthatok ki a kocsiból, ha gáz van; de ki tudja milyen vadállat módjára vezet.
Látom, hogy elmosolyodik. Ki tudja miféle gondolatok járnak a fejében. Nem vagyok rosszindulatú, sosem voltam; de most mégis a gondolataim meglódulnak és szinte látom magam előtt, ahogy az Isten háta mögötti, csendes kis helyre visz és miután kiszórakozta magát velem, megöl. ~Nem lesz baj. Nyugalom.~ Próbálok nyugodt maradni, de lassan már ott tartok, hogy menekülhetnékem van megint a közeléből. Pedig nem tett semmit sem eddig, mégis ez a kellemetlen bizsergés, amit a közelében érzek tartósította a gyomorgörcsömet. Próbálok nem rá nézni, inkább kifelé bámulok, de egyre zavaróbb kezd lenni a csönd, pedig halkan még zene is szól ami határozottan nem az én világom. A (hörgős) metál sosem volt.
Figyelem merre megy, egyenlőre jó irányba halad; de ki tudja tervez-e valamit velem. Láttam az ablak visszatükröződéséből, hogy engem figyel. Tudom, hogy egyre gyanúsabban viselkedem, de nem tudok másként tenni, egyszerűen nem megy. Pedig nem szól még csak hozzám sem és ettől lesz még furább az egész. Igyekeztem lenyugtatni hevesen zakatoló szívemet, mely elárulhatja számára valami nincs rendben. Bár igazából attól tartok, a homlokomra is felírhattam volna mert világos neki, mint a nap mi a helyzet. Úgy gondoltam, muszáj javítani a dolgon elaltatni a gyanúját. De miről kezdeményezzem beszélgetést? Megköszörültem a torkomat. - Szóval a kemény, metál zenéért rajong? - Érdeklődtem felé fordulva. Oké, talán nem a legjobb indítás, de még legalább 20 perc vagy inkább fél óra mire odaérünk, valamivel próbálkoznom kellett.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Zavart szöszmötölése, ideges viselkedése, és az egyre jobban elhúzódó csönd bizonyossá kezdte tenni a megérzéseimet. Valamit tud. Sokáig nem néztem felé, mégis élveztem a helyzetet. Elvégre, Vérfarkasként én dominálok, és ez kellően felizgatta amúgy is éhező farkasom. Nem mintha leakartam volna vadászni, de szerettem a macska-egér játékokat, pláne ha én lehettem a macsek. Már pedig jelen pillanatban nagyon is ebben a játékban voltunk, persze az ártatlan verzióban. Farkasom egyre jobban járkált fel-alá bennem, így jelezve, hogy neki nem igazán nyerő, hogy a könnyű préda épp itt ücsörög mellette, és ő nem tépheti fel a torkát. Ezt most nem engedtem, a nő zavart viselkedése most jobban szórakoztatott, mint az, hogy megöljem. Ahogy hangja megtörte a csendet, a mosoly még szélesebb lett a képemen. Nocsak, mégse félünk annyira, hogy némán kuksoljunk? - Igen, de amúgy bármit meghallgatok. - feleltem könnyedén. - De gondolom, ön nem pont az ilyen műfajért rajong. Továbbra is az utat figyeltem. Végül jobb kezem az anyós ülés előtti kis polcra vándorolt, onnan egy lemezt vettem elő. Fél szemmel kicseréltem a kettőt, egy kicsit lágyabb bandára váltva. - Kemény banda a Mushroomhead, de ráérek otthon meghallgatni. Mindent a vendégért, ugyebár. - kacsintottam rá, ahogy elindult az új lemez. - Ez kicsit nyugtatóbb, talán ettől lehiggad kissé. Ne féljen, nem harapok. Ahogy elindult Beltane Fire Dance halkan dúdoltam a dallamot. A táncos pogány dallamok mindig ellazítottak, vonásaim meglágyultak, könnyeddé, szabaddá tették a lelkem. Nem sok dolog tud megnyugtatni, de a zene és a természet hangjai ezek közé tartoztak. Nem mintha ideges lettem volna, figyelmem továbbra sem lankadt. Csupán ritka alkalmak közé tartozott, hogy ezt az oldalamat megmutattam volna embereknek. - Szeret táncolni? - kérdeztem, és egy pillanatra rá néztem, azután ismét az útra pillantottam. Nem siettem, nem rángattam a kormányt, nyugisan vezettem. Az ég alján már megjelent néhány csillag, és a távolban a város fényei is ragyogni kezdtek.
A szitut eléggé eltoltam, de úgy nézett ki, van még mód arra, hogy rendbe hozzam. - Hát igen, én is meghallgatok bármit, de ez nagyon nem az én világom úgy érzem. - Felelem még mindig zavartan. Figyelem, hogy keze matatni kezd előttem és egy pillanatra megmerevedem, majd újból ellazulok, mikor csak egy CD-t vesz elő és kicseréli a korongokat. - Miattam igazán nem szükséges... - Mentegetőzöm azonnal, de be kellett valljam a mostani zene sokkal elviselhetőbb kategóriába esett a megítélésem szempontjából. Sőt, kifejezetten kellemes dallamok csendültek fel hamarosan.
- Ez milyen együttes? Vagy valami kelta népzene? Szeretem az ilyesmit. - Mondom mostanra már mosolyogva. Nem bírom megállni, tökéletes zenét választott ahhoz, hogy ellazítson teljesen vele és a félelmemet elűzze vagy legalábbis csökkentse. A fejemet kissé ingatni kezdtem a zene dallamára, miközben somolyogva hallgattam. A következő kérdése meglep, ezért is felelek talán őszintén és meggondolatlanul. - Igen, bár nem sok alkalmam volt eddig táncolni. Angliában is inkább az ilyen keleties, népzenés táncházas dolgokat szerettem inkább. Az ír sztepptánc különösen nagy kedvencemmé vált, bár eléggé esetlen vagyok úgy érzem. De egy diszkóban vagy pubban is otthonosan mozgok, ha kell. Miért? - A legjobb védekezés a támadás mondják. Lássuk, hogy mire ment ki ez az egész.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mosolyogva figyeltem megdermedését, és viselkedését. A Fenevad megérzi az ilyesmit. De csak hagytam, aztán ahogy a dallamok felcsendültek, már láttam is, hogy milyen más hozzáállást produkál. Ezt a dalt még Írországban hallottam legelőször, mikor ott éltem. Az istenek tiszteletére emeltünk Geradorral tűzet, és azon az éjszakán néhány druida is csatlakozott hozzánk messzi földekről. Milyen csodás éjszaka is volt. Nők is voltak a csoporton belül, s ifjú tanítványok, akikkel a dallamokra táncoltuk körbe a lángokat. Fenevadam szabadsága a végtelenségbe szállt. Kicsit hiányoztak azok az évek, de ma már nem hiszem, hogy találnék ilyen szellemben nevelkedett lelkeket. Hmm... valamelyik nap kéne tartani a ház előtt egy áldozati éjszakát. - Ez egy régi kelta népzene. - feleltem - De ez Loreena McKennitt feldolgozása, amit most hallunk. Mosolyogva figyelem, ahogy ő is egy hullámon mozog a zene dallamára. Elképzelem, ahogy ő is ott táncol a tűz körül, lenge nyári szoknyában, a lángok megvilágítják, virágkoszorútól díszes haját. Ahogy megfogom a kezét, megpörgetem, s vezetem a vad dallamok hangzására. Hozzám simul, s akaratlanul is, de megérzem az illatát. Hehe... milyen csodás is lenne. Kicsit szorosabbra fogtam a kormányt, hogy lehiggadjon a bennem egyre izgágább vad. Mély levegőt vettem, majd sóhajtva kifújtam a levegőt. Hallgatom feleletét. - Nagy örömömre szolgálna, ha elhívhatnám valamelyik nap egy táncestre. Van pár hely itt a városban, ahol lehetőség van hasonló dallamokra táncot lejteni. Persze, gondolom a kedvese is jönne, így őt is szívesen látnám, persze csak ha beleegyezik. - mosolygok rá. Egy lámpás kereszteződésnél kénytelen vagyok megállni, mert pirosat kapunk. Csendben rá nézek, vajon milyen válasszal áll elő.
N a igen, valami ilyesmi válaszra számítottam tőle. Az előadót ismertem is, a ködös Albionban rendszeresen hallgattam őt és más ismert előadókat is. - Igen ismerem Loreenát, de ezt a dalt nem hallottam még tőle. Vagy csak most nem emlékszem rá így hirtelenjében. Mi a címe? - Érdeklődöm. Nem tehetek róla, ösztönösen kezdek mozogni a zene dallamaira; pedig nem szokásom magam produkálni idegenek előtt. Aztán érzékelem, hogy rámarkol a kormányra, bár nem túl látványosan. Én mégis pont akkor nézek oda, hogy kiszúrjam. ~Vajon mi zaklatta fel?~ Fogalmam sincsen, de kapásból magamban keresem a hibát, hátha miattam van.
Egy pillanat alatt elsápadok, mert tudom nagyon is, hogy hová akar kilyukadni. Ám nem ez a legrosszabb, hanem hogy mivel hazudtam Zuangról, most hatalmas kelepcében vagyok. Kedvem támad felhívni Adam-et - akinek még mindig nem tudom a számát mellesleg - hogy nem-e segítene ki egy kicsi kínai őrzővel, hátha neki van egy raktáron. Zavartan csavargatom a hajamat, mikor válaszolok. - Igazán kedves, de legfeljebb egyedül tudok menni. Zuang hazautazott, már Kínában van. - Nem akarok se igent, se nemet mondani. Hisz ő vérfarkas és veszélyes, de amúgy meg szívesen elmennék táncolni, mostanában nem nagyon mozdultam ki sehonnan. Nem is volt kivel.
Angliában is épp csak rá tudtak beszélni az ismerőseim, hogy menjek velük el erre vagy arra. Az időm nagy részét a régi könyvek, iratok tanulmányozásával töltöttem és dolgoztam. Épp befejezem a mondandómat, amikor hirtelen megáll. Először azt hiszem a mondandóm miatt van és most felbátorodott tudva, hogy nincs velem senki, aki megvédhetne. De aztán észreveszem a piros lámpát és a hirtelen torkomban érzett szívem is visszacsúszik az őt megillető helyre a mellkasomban. Hogy most miért nem tud megszólalni a telefonom?! Mit nem adnék egy életmentő telefonnak. Csakhogy a nagy kavarodásban, az elmúlt napok őrületében nem cseréltünk még telefonszámot Adam-mel. Ha túlélem ezt, első dolgom lesz ezt megejteni a férfivel.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Beltane Fire Dance a címe. - feleltem kérdésére. Igyekeztem lehiggadni. A látvány, a mozgása egyre inkább felizgatott, sajnálom, nem tehetek róla. Ráadásul Vérfarkasom éhsége is egy lapáttal rátett a tűzre. Persze, nem mutattam felé, mennyire megkívántam, de észrevettem a pillantását, melyet összeszorított kezemre mért. - Elnézést, tudja, ritka alkalom, hogy egy ilyen szép hölgy utazik velem. - mondtam, de nem néztem rá. Mikor a táncról faggattam, némi sajnálatot igyekeztem arcomra csalni. - Ó, sajnálom. De így is szívesen vinném el táncba. - mosoly került ismét az arcomra. - Most hétvégén lesz is egy mulatság. Ha gondolja, találkozhatnánk a városban a parkban, az nincs messze az egyetemtől. És onnan sétálhatnánk egyet. Ne aggódjon, nem randevú, csak egy ismerkedős este. - kacsintok rá, hogy nem kell félnie. Amikor megállunk, hullámaiban megérzem a félelem és ijedtség illatát. Rá pillantok, majd aztán lassan megkérdezem. - Miért fél? - kérdezem, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról érdeklődnék.Persze tudom, Vérfarkas vagyok, és bármikor megölhetném, de mégis kíváncsi vagyok arra, mit válaszol.
E gyből magyarázkodni kezd, mikor észreveszi én is láttam nem egészen ura az érzelmeinek. ~Vagy a farkasának?!~ A félelem ismét elönti testemet, ha akarom ha nem. Jobb volna, ha ez most kimaradt volna, de nincs mit tenni így jártam. A szavait érthetném bókként is, de óhatatlanul többletjelentése lesz minden egyes mondatnak, amit kimond és esetleg kétértelmű. Szemeim előtt - mint valami filmben - megelevenedik egy szatír képe, aki védtelen csinos nőket játszadozik, mielőtt megölné őket. Az, hogy nem néz rám beszéd közben csak még inkább mélyíti a bennem lassan kialakuló balsejtelmet.
Láttam, hogy sajnálkozó kifejezést erőltet magára; ám ha ejtéseim igazak belül nagyon is ujjonghat magában a hírtől. Hisz egyedül vagyok, mint a kisujjam egy idegen városban. Jaj nekem. - Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. - Felelem, miközben a szemembe hulló tincsemet söpröm ki. - Tudja a párom féltékeny fajta és nem hiszem, hogy örülne a tudatnak, hogy egy idegennel táncoltam. Még, ha nincs is semmi köztünk. - Ugyan, még a feltételezés is nevetséges. Mit akarna egy vérfarkas egy embertől azon kívül, hogy megegye vacsorára? Na ugye.
- Nézze Daniel... - Kezdek bele óvatosan. - Szívesen elmennék, jól is hangzik és egyenlőre nincsen programom hétvégére. De ez még változhat. És a barátom sem örülne, ha azt hallaná vissza valaki mással láttak az őrzők. Ugye érti? - Próbálom kedvesen lekoptatni, hátha sikerül. Amikor a parkot említi eszembe jut, hogy a farkasok szeretik a természetet. Talán a vérengzőbb fajtájuk is. Adam sajnos még nem tartott nekem vérfarkas továbbképzést, pedig most elkélne. Persze csak keresem a kibúvót, kérdés mennyi egérutat hagy nekem.
- Mi? Én? Én nem... én nem félek. Honnan veszi? - Kérdezem, de arcomra van írva sarokba szorítva érzem magam jelenleg. Nem is kicsit. Ráadásul most árulta el magát ezzel a kérdéssel, hogy nagyon is érzi a felgyorsult, riadt szívverésemet, hallja a szaporává vált légzésemet. Talán még azt is látja, hogy leizzadtam a dologtól. Próbálok nyugalmat erőltetni magamra, de legszívesebben kiugranék a kocsijából. Ám én hülye becsatoltam a biztonsági övemet és ez most nem menne, kár megpróbálnom. Ki kell bírnom mellette addig, amíg az egyetemhez érünk. Utána már nem lesz baj, Adam megígérte. Ha vészhelyzet van, ha vérfarkas vészhelyzet van; akkor mehetek oda, megkereshetem. Ennél nagyobb vészhelyzetben pedig nem is lehetnék úgy érzem.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Félelmének íze egyre inkább felcsigázza éhező Fenevadamat. Szívverése, légzése, minden egyes porcikájának megmozdulása lázba hoz, és mint férfi, és mint Farkas is éhezek rá. Ellazítom a kezem, de érzem, hogy a vérem pezseg, Farkasom pedig megmorran lelkem zugában. Nem teszek ellene, hogy leplezzem az érzelmeim, de nem is engedem szabadjára a Farkast, hogy kitörjön. Játszunk. Ez csak játék, semmi több. Bár ahogy eszembe jut, milyen finom lehet a húsa, s milyen lehet, ahogy teste az enyémhez simul, mikor fölé hajolok, hullámaim körbeölelik, a mellettem ülő nőt. Bár nem tudom, mennyit érez ebből, sejtem, hogy valami azért feltűnik neki. Belegondolok milyen lehet, ahogy a nyakam köré fonja a kezeit, én pedig egyre erősebb vágytól fűtve juttatom el őt a csúcsra, s közben a vérét veszem. Hoppááá.. enyhén szólva is felágaskodtam. Megköszörülöm a torkom, és közben egy újabb számra váltok a CD-n. Nem vagyok zavarban, de eléggé kellemetlenül érint, hogy elkalandozik a figyelmem, s mivel hajt a vadászösztön, ennyire a sexen jár az agyam. Sürgősen szükségem lesz egy nőre a közeljövőben, különben nem állok jót magamért. - Hát persze, megértem. - mondom kissé rekedten, ahogy szavait hallgatom. Persze fogalmam sincs, miről beszél, annyira lefoglal, hogy a gondolataim ne ágy jeleneteken zakatoljanak. Valami eljut az agyamig, hogy féltékenység, nem jó ez, stb. stb. De persze, a tiltott dolgok nekem mikor voltak tiltottak? - De szerintem ha velem látnák az Őrzők, nem valószínű, hogy szólnának érte rosszat. Az ajánlatom áll, ha gondolja. Ha nem, hát akkor... így jártam. - vállat vonok. Nem lehet mindig szerencsém. De amikor a kérdésemre hebeg-habog, csak felnevetek. - Látszik a viselkedésén. - felelem mosolyogva. - Ilyen sok rosszat hallott a többiektől? - kérdezem könnyedén, aztán ahogy zöldre vált a lámpa, folytatom az utat.
K issé csillapodik a bennem fel-alá rohangáló félsz, amikor azt monda, megérti. De minden idegszálammal érzem, hogy bár hozzám sem ér mégis mintha körülölelne valami hátborzongató érzést okozva ezzel nekem. Tisztára horrorfilmben érzem magam, pedig nem is szeretem őket vagy szoktam nézni; de azért egy-kettőhöz volt már szerencsém. Figyelem, ahogy torokköszörülés közben átkapcsol egy másik számra. Meglepődöm, hogy még mindig képes ragaszkodni a szerepéhez. Pedig mostanra már nyilvánvaló lehet számára, hogy átlátok rajta. De nem, "Daniel" - már ha tényleg így hívják - továbbra is kitart amellett, hogy ő is őrző.
- Miért olyan biztos ebben? - Érdeklődöm, kezdem nagyon is unni ezt a cicázást. Egyre inkább úgy érzem én vagyok itt az egér, akiből később lesz a vacsora és nagyon nincs ínyemre a dolog. Lehet, hogy halandó emberi lény vagyok, aki törékenyebb százszorta mint a vérfarkasok, de ez nem jelenti azt, hogy könnyen adnám magam. Nem, egyet biztosan tudtam, harcolnék az utolsó lélegzetemig. Amíg csak van egy szemernyi esély. Próbálom nyugodtnak mutatni magam, de nem megy. Tudom, hogy tudja én már tudom, hogy ő micsoda. Képtelenség, hogy nem vette volna észre. A jó kérdés az, hogy miért tetteti, hogy nem tudja. Mi lehet ezzel a célja? Nem tudom, de félek tőle.
Talán ma a sokadik ostobaság tőlem, de nem bírom tovább. Mikor ilyen nyíltan rákérdez nem hazudhatok tovább. Egyszerűen nem megy. - Nem is ismerik magát. Maga nem őrző és gyanítom nem is Danielnek hívják. - Felelem csendesen, miközben az ablakon bámulok kifelé. Nem, most nagyon nem akarok a szemébe nézni, hogy azt lássa félek. Bár nyilván anélkül is érzi ezt, hogy a szememből kiolvasná. - A kérdés, hogy akkor mégis kicsoda vagy inkább micsoda. És miért elegyedett velem szóba, ha tudja őrző vagyok magam is. - Gondolkozom fennhangon. - Azért, mert most még nem emlékszem a dolgokra? Mi hasznot remélt ebből? Vagy csak vacsorapartnert keresett? - Kérdezem.
- Túl sokat pedálozik feleslegesen ahhoz, hogy csak a könnyű préda lehetősége álljon a háttérben. Szóval ki vele! Mit akar tőlem egészen pontosan? Meguntam a rettegő egérke szerepét. Szóval halljuk? Vagy szeretné, hogy szóljak pár jó szót az őrzőknél az érdekében? Csak egy telefonomba kerül, ha szeretné akár most azonnal hívhatom is őket. - Blöffölök, persze hogy blöffölök. Másom sincs ellene, minthogy én is megjátsszam magam. Nyugalmat erőltetek magamra, mintha a hangomban lévő magabiztosságnak lenne valami alapja. De valójában csak a nyulat akarom kiugrasztani a bokorból. Most két opció van: vagy színt vall vagy vacsoraként végzem. Remélem az előbbi lesz, mert bármennyire is nem úgy tűnik, még sokáig szeretnék élni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Nem vagyok biztos. - felelem. - Az élet sem az. Csendben hallgatom, ahogy egyszerre csak színt vall, vagy legalábbis kiszáll a játékból. Én pedig csak mosolygok, a mosolyom átvált vigyorba, Farkasom pedig felborzolt szőrrel mereszti ki borotvaéles fogait. Hogy miért teszem mindezt? Miért osztanám meg vele? Könnyű préda volt, információkkal, és ennyi. Játék az egész, nekem ez puszta szórakozás. Ahogy befejezi, olyan erősen lépek rá a fékre, hogy ha nincs bekötve a nő, tutira csókot vált a műanyaggal. Majd egy gyors mozdulat, és máris a gázra taposok, a sebességmérő felszökik 100-ra, 110, 120, 130, 140... A város fényei úgy száguldanak el az autó mellett, mint egy GTA játék száguldós jelenetében. Áthajtok zöldön, piroson, nem törődök azzal, hogy rémült autósok dudálnak fel, és a zebrán átsétálók úgy rohannak fel a járdára a kocsi elől, mintha az életük forogna kockán. Persze ügyesen manőverezek, minden egyes váltás és kormányon csavarás extremebb helyzetbe löki az autót. Úgy veszem be a kanyart, mintha egy rendőrségi üldözés kellős közepén lennék. És hogy mi hozta ki ezt belőlem? A félelme. A nő félelmének, rettegésének hullámai akkora adrenalinnal dobtak fel, hogy ezt most valahol le kell vezetni. Élvezem a száguldást, és az egyre nagyobb félelme elégedettséggel tölti el Bestiámat. Újabb kanyar, még egy utcasarok, majd egy hirtelen kézifékezéssel és kormány csavarintással befarolok egy épület tövébe. Kezem fürge mozdulattal siklik az anyósülés kilincsére, és nyitja ki egy szempillantás alatt az ajtót, majd újból ott ülök a kormánykerék mögött, szememmel pedig a nőt figyelem. - Itt a baloldalon bekanyarodik a következő utcába, és annak a közepénél lesz az egyetem. Viszont, egy kérdés. Jobb lett volna, ha a piac után levadásztam volna? Mert tény, íncsiklandozó illata van Elisabeth, és most is szívesen feltépném a torkát. De ha az zavarja, hogy nem zabáltam fel magát, szóljon, és megteszem. - szelíd mosoly játszadozik az arcomon. - Ahogy látja, jelen pillanatban is tudom, hogy fél, pontosan tudom, hogy maga Őrző, és azt is tudom, hogy figyelik magát. De tudja, ahogy a sikoltozó járókelők, a dudáló, rémült autósok, az esetleges baleset okozás, úgy a maga fenyegetései, és barátai, sem érdekelnek. Közelebb hajolok hozzá, majd egy könnyed mozdulattal kicsatolom a biztonsági övét. - Tudja minél jobban retteg, annál inkább megkívánom magát. Most pedig sipirc, szaladjon a kis barátaihoz, mielőtt ez a csúnya, bolhás dög esetleg kárt tesz magában! - hangom gúnyosan cseng, elvégre semmit nem tettem ellene, a képemről a mosolyt le nem lehetne törölni. Arcom olyan közel van az övéhez, hogy ha akarnám, könnyedén lophatnék csókot, de tudom, hogy akkor nem szabadulna a karmaim közül. Bár nem távolodok el tőle, egyenlőre csak figyelem, és az illata kellemesen kúszik fel az orromba. Ha még megpróbáltam volna zaklatni, vagy tényleg, esetleg megpróbáltam volna megölni, még megérteném. De azon kívül, hogy most kapott egy kis bemutatót a vezetési akciómból, azon kívül semmi. Na jó, meg fantáziáltam rajta egy sort... na bumm. Melyik épeszű férfi nem tenné ezt meg? Értelmes infot nem tudtam kiszedni belőle az Őrzőkről, úgyhogy ezt hanyagolom is. Egyszerű, élveztem a játékot. És ennyi. Csendesen figyelem a szemeit, és meg kell állapítanom, hogy nagyon helyes kis arca van. A szemei pedig úgy csillognak, akár egy drágakő. De nem teszek felé semmi gyanúsat, azon kívül, hogy az arcom nagyon közel van hozzá. Aztán, ha esetleg még nem mozdult volna, hogy kiszálljon, halkra veszem a hangom, és figyelem a szemeit. - Ha azt szeretné, hogy eltűnjek örökre az életéből, és nem akar velem találkozni, megteszem. Cserébe adjon egy csókot. - mosolyom szelíd, és ezzel minden problémát megoldhatunk mindkettőnk számára - Csak egy csók, semmi több. Szemeimmel figyelem az ő szemeit, hallgatom szapora szívverését, én viszont halkan, és egyenletesen veszem a levegőt. Nyugodt vagyok.
O ké, nem egészen ezt akartam elérni. Nem, határozottan nem az volt a célom hogy önelégült vigyor jelenjen meg a képén. Amikor hirtelen fékez a korábban bekapcsolt biztonsági öve ment meg attól, hogy a műszerfalat telibe fejeljem. - Ez mégis mire volt jó? - Sopánkodom, de hirtelen már tapos is a gázra, én pedig megérezhetem a valódi sebességet, ahogy száguldozni kezd velem azt se nézve, hogy kit üt el vagy hol van piros lámpa. A jeges rémület költözik tagjaimba, amikor látom a sebességmérőt egyre emelkedni. Először csak az ülésben kapaszkodom meg, aztán amikor 140-re felmegy az óra, nem bírom tovább. - Állj meg! Könyörgöm hAGYD ABBA! MÉG ELÜTÖD ŐKET! LASSÍTS! MEG AKARSZ ÖLNI? ELÉG VOLT! LASSÍTS LE! ELÉG! HALLOD?! KI AKAROK SZÁLLNI!!! - Kiabálom.
A pulzusom az egekben, a félelem miatt szinte a torkomban dobog a szívem és szapora, szinte már ziháló a légzésem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a mellettem ülőnek elment a józan esze és meg akar ölni mindkettőnket. A rettegés hullámokban rázza a testem, miközben kiabálok, mint valami fába szorult féreg. Az adrenalin a testemben cikázik fel-alá, csoda hogy nem kaptam még szívinfarktust. Becsukom a szemeimet, nem is akarok semmit sem látni, míg nincs vége ennek az őrületnek. Amikor hirtelen lefékez kezeimet azonnal, ösztönösen is a fejem elé kapom; hogy ha nekiütközünk valaminek éppen, ne szenvedjek túl nagy sérülést. Persze, én kis naiv tudatlan! Mintha ezen múlna az ilyesmi.
Néhány percnek el kell telnie, mire rájövök megálltunk és nem halálra zúztuk magunkat. Ekkor engedem csak le sokktól remegő kezeimet. Arcomat könny áztatja, ha akarnék se tudnék nem sírni a történtek után. De csak némán folyik a könnyem, egyetlen hang nélkül. Nem, most képtelen vagyok megszólalni. Megmerevedem, amikor áthajolva rajtam kinyitja az ajtómat. Kiguvadt szemekkel, sokkosan bámulok magam elé, várva, hogy kilökjön vagy tegyen amit akar. Remegő kezem az övem csatján van már, de képtelen vagyok lenyomni rendesen hogy kinyíljon. A sokkból még mindig nem tértem magamhoz és ha nem történik valami lassan hiperventillálni fogok azt hiszem. És ekkor megszólal végre. Lassan jut csak el a tudatomig, hogy mit is mond éppen. ~Mindezek után élve elengedne?~ Nem bíztam benne.
Inkább tűnt úgy, hogy most fog jönni a fogócska része a dolognak, aminek a végét nem érem meg élve. És az, amit mond ezt látszik megerősíteni. Hiába a körítés, hiába a szelíd hang és kedvesség, a vadállat csak vadállat marad. A préda pedig préda. Azt hittem a vérfarkasok tartanak az őrzőktől, de úgy tűnik ez a példány nem. Márpedig ez nekem eléggé rossz hír, mert semmivel sem tudok hatni rá ezek szerint. Amikor közel hajol hozzám, szinte az ülésembe passzírozom magam, igyekszem elhúzódni tőle. Rémült tekintetem az övébe mered, s csak a halk kattanás után realizálóm kioldotta az övemet. Hiába mondja, ha akarnék sem tudnék nem rettegni a történtek után. Az engem ért sokk még nem múlt el. Sőt, a férfi képes még egy lapáttal rátenni erre az egészre. Újabb adagokban önt el a jegyes rettegés, amikor közli megkívánt.
~Ne, ne! Bármit, csak ezt ne!~ Próbálok megmozdulni, de nem megy. Még nem vagyok rá képes. Csak ülök ott mozdulatlanul, miközben ismét elered a könnyem. Beszéd közben olyan közel jön, hogy a leheletét érzem az arcomon. El is fordítom a fejemet, s ezáltal öntudatlanul is a nyakamat kínálom fel neki, melyen virtustáncot jár az ütőerem. Elég jó a szeme, könnyedén észreveheti. Hisz mást sem csinál, csak figyel. Én pedig mozdulni se merek. A félelem odaszegez az üléshez. Aztán meghallom mit akar, s ekkor ismét felé fordulok. Látnom kell a szemeit, hogy hazudik-e. De nem, úgy tűnik nem. - Én... én nem... nem vagyok... rá képes. - Nyöszörgöm megtörten, pedig mindennél jobban elegek szeretnék tenni a kérésének, hogy örökre eltűnjön az életemből és ne jelentsen veszélyt rám és azokra, akiket szeretek.
De már Adam-mel is hiba volt az a csók és fogalmam sincsen Zuang megbocsátja-e valaha, ha tudomást szerez majd róla. Akárhogy is nézem, nincsen rá mentségem miért tettem. Ezt az újabb hűtlenséget, ezt a csókot pedig nem vállalhatom. Túl sokat kér. - Mu-muszáj? - Kérdezem hüppögve, naivan reménykedem benne még mindig, hogy csak rosszul hallottam és nem azt mondta csókoljam meg. Hogy van más mód a szabadulásra, mint ez. Olyan nyugodtan vizslat, nyakig benne van a privát szférámban, szinte az aurámon is érzem a bizsergető közelségét. Minden érzékemet felborzolja, de mégis az ijesztő és kellemetlen részén túl van valami nagyon is érzéki mindebben. Legszívesebben felpofoznám magam most ezekért az érzésekért és gondolatokért, én nem vagyok ilyen... ilyen könnyű vérű, bennem van tartás és büszkeség, nem adom magam egykönnyen. Legalábbis eddig azt hittem.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A sikolya a fülembe kúszik, én meg csak azon dolgozok, hogy a rémülete továbbra is fenn maradjon. Szinte fürdök az élvezetekben, és meg kell, hogy mondjam, amikor a piacon találkoztam a csajjal, nem pont ilyen végkifejletre gondoltam vele kapcsolatban, de azt hiszem, megérte. Sőt! Hálás lehetek az isteneimnek. Amikor megállunk, és némaságba burkolózik, csak teszem a dolgom, nem törődök a könnyeivel, a lemerevedettségével, csak a félelmére tudok koncentrálni és éhező Fenevadam érzeteire, no meg a magam kívánalmaira. Igen, ez önző dolog. De és? Vérfarkas vagyok, ez mindenre elég magyarázat. Kellett neki fenyegetőznie. Hullámaim gyengéden ölelik körbe, ahogy könny áztatott szemeivel rám néz. Kezemmel gyengéden megtörlöm az arcát, de ekkor elfordítja a fejét, önkéntelenül is felajánlva nekem a vérét. Hát kívánhatnék erre jobb alkalmat arra, hogy megöljem? Farkasom mohón felhorkan, és vicsorít bennem, szándéka, hogy vadásszon és vért ontson, természetes, de még küzdök ellene. Még visszatartom. A nő pulzusának hangja, rettegésének finom íze, és most ez... Lassan, ajkammal gyengéden megcsókolom a nyakát, s bőrén keresztül érzem, hogy lüktet benne az élet. Csak egy pillanatig tart, azután arcomat ismét felé fordítom, s látom, hogy ismét sírni kezd. Ahogy hallgatom, gyengéden letörlöm a könnyeit, a mosoly csak halványan táncol a szám sarkában, szemeim úgy tekintenek rá, mint egy vágytól fűtött, szerelmes férfi a múzsájára. - Muszáj, ha többé nem akar látni. - mondom gyengéden suttogva - Ha megteszi, ezután szabadon elmehet, és engem se lát többé. Ígérem. Farkasom hullámai gyengéden ölelik körbe, én pedig arcát megsimítva, közelebb hajolok hozzá. Érzem az illatát, rémületének minden egyes rezdülését, szívdobbanását, ahogy próbál ellenállni a kísértésnek, s a benne szunnyadó, apró vágy lángját is. Nocsak, akkor hát mégse vagyok annyira visszataszító számára? A nyakára és tarkójára csúszik a kezem, s gyengéden magam felé húzom, míg végül az ajka az enyémtől alig van pár mm-re. Szemeibe nézek még utoljára, Fenevadam hullámai gyengéden cirógatják a nőt, így nyugtatva, s elaltatva benne a rémületet. Halk, dübörgő dallamok szólalnak meg a rádióból. Omnos. Mintha csak a nő szívdobogását hallanám vissza. Szabadságot érzek, s a lány szemeinek fényében szinte elveszek. Légzésem kissé felgyorsul, ahogy egyre inkább kezd eluralkodni bennem a vágy. Érzem, hogy a nő is hasonlóképp érez, de ő még viaskodik magában. S mielőtt még elhúzódna, vagy pofon vágna, olyan gyorsan mozdulok felé, amilyen gyorsan csak lehet. Ajka az ajkamhoz simul, gyengéd csókot váltok vele, a pulzusom szaporábbá válik, szinte megrészegít a mozdulat. Tenyerem alatt érzem, a pulzusának felszökését, ahogy elönti arcát a pír... Nem akarok kiszakadni a pillanatból, annyira finom, hogy ezzel nem tudok betelni. Megsimítom az arcát, beletúrok a hajába, és érzem, hogy Fenevadam egyre erősebben kívánja a vért. Kezem lassan lesiklik a vállára, karjára, s onnan a derekára. Érzem, ahogy remeg a kezem alatt, de nem vetkőztetem, csak a derekán pihen a kezem. Ajkai puhák, édesek, és most, itt akarom őt. Nagyon nagy erő kell ahhoz, hogy ne húzzam az ölembe, és ne váljon a vágyaim áldozatává. Vagy én az ő vágyai áldozatává?
A mikor arcomhoz ér, elfordítom a fejem érintése elől ám ezzel úgy tűnik újabb bakot lőttem. Eddig lehunyt szemeim hirtelen pattannak fel, amikor az ajkát érezem meg a nyakamon. Valami jeges, fagyos érzés kúszik végig a gerincemen, pedig nem harapott meg csak az ütőerem feletti vékony bőrt csókolta meg. Talán egy olyan férfinek, akit szeretek hagynám ezt, sőt élvezném is a dolgot, vele inkább félelmet és zavartságot érzek. Testem pedig éppen most dönt úgy, hogy cserben hagy és pozitívan reagál az érzékeim ellen intézett támadásra. A nyakamon lévő bőr lúdbőrözni kezd egyből, hiszen igencsak érzékeny pontot talált el.
Teljesen túltöltődtem mindennel, az érzésekkel, a félelemmel, vele. Talán ezért sem húzódom el, amikor a könnyemet kezdi ismét törölgetni. Olyan óvatos, már-már gyengéd velem. Nem értem miért teszi ezt. Na jó, ez nem igaz teljesen. Elég volt belenézni a vágytól izzó szemeibe, hogy tudjam jó oka van arra, hogy meg akar nyugtatni. De én nem akarok, nem tudok abba belemenni, amit ő akar. Én nem akarom ezt. Lehunyom a szemeimet, hogy ne is lássam. Érzékeimre azonban így is hat a gyengéd suttogása, bizseregni kezd a testem tőle.
- Nem akarom, de túl sokat kér. - Felelem halkan, amikor már megnyugodtam annyira, hogy tudjak beszélni. Szemeimben láthatja az eltökéltséget. Ezt nagyon elszúrtuk mindketten, de ő főleg. Nem adhatom meg neki, amit kér. De, ha megtehetném - egyedülállóként - akkor sem akarnám megtenni. Érzem, ahogy valamit csinál, mert hirtelen a megáradó energiája csap meg, szinte körülölel fullasztó módon. Szaporábban is kezdek lélegezni tőle. Amikor közelebb hajol még nem gondolok arra, hogy ha önként nem adom neki azt, amit szeretne maga fogja elvenni.
Egyszerűen eddig - mondjon bármit - nem ezt az oldalát mutatta nekem. Kezem végre megmozdul lassan, s próbálom erőtlenül lefejteni a nyakamra kulcsolódott kezeit. De magához húz, testem pedig reagál a közelségére, forróság önt el. Érzem a leheletét az arcomon, annyira közel van hozzám. Ha kinyitnám a számat, az övéhez érne; így nem tiltakozom, felesleges is lenne. Szinte álmosító érzés lesz rajtam úrrá lassan, nem tudom mit csinál, de lecsillapítja, eltompítja teljesen a félelmemet, az érzékeimet pedig feléleszti. A kezeim is feladják a harcot, ernyedten hullanak alá.
Próbálok küzdeni még ellene, de a farkas szinte megfojt az energiáival, tudatom pedig feladja lassan a harcot és nem ellenkezik tovább. Érzékeim eltompulnak, hirtelen ismét melegem lesz. Ajakival hirtelen csap le, mint valami csörgőkígyó. Ez egyszerre hat kijózanítóan és forralja fel a véremet. Elpirulok egyből, mert meglódulnak bennem is a mocskos gondolatok ettől, hiszen a kezdeti gyengédség után egyre inkább megrészegedik és többet és többet akar. Nem csókolok vissza, inkább megkísérlek egy újabb támadást ellene, hogy eleresszen.
Érzem, ahogy közelebb húz magához és mindent megtesz azért, hogy a köztünk lévő minimális távolságot nullára redukálja. Próbálom ellökni magamtól, most már a mellkasának feszül a két kezem, de hasztalan. Mintha meg sem érezné vagy nem tudom. Megremegek, amikor a derekamnál fogva ölel magához. - Ne... eressz! - Nyögöm, de úgy tűnik hibát követtem el azzal, hogy kinyitottam a számat. Hirtelen már a nyelvét érzem a számban és felforralja lassan a véremet, ahogy érzékeim ellen intéz támadást.
Próbálok nyugodt maradni, nem visszacsókolni, de egyre hevesebb és én egyre nehezebben állok ellent. Érzem, lassan elgyöngülnek a lábaim; ha nem tartana a derekamnál fogva már összecsuklottak volna biztosan de minimum lefolyok az ülésből. A testem ellenem dolgozik, a farkas minden érintésére, a közelségére úgy reagál; ahogy a másik szeretné. Elárulva érzem magam emiatt. - Azt... mondtam... NEM! - Utolsó, kétségbeesett hangú ellenkezés tőlem, mielőtt legyőzne végleg ez az egész és visszacsókolnék megadva már úgyis mindegy alapon neki azt, amit annyira akart.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Amikor szemeibe nézek, s halkan válaszol, már nem mosolygok, szemeimből őszinte vágy árad. - Tudom, hogy hazudik. - nézek rá. Megsimítom az arcát. Tudom, hogy küzd magában, és ez nekem bőven elég. Ahogy közelebb hajolok hozzá, s próbálja lefejteni a nyakáról a kezem, egy kissé megborzongok, ahogy az újabb vágy hulláma elönti a testem. Nem tudom, meddig bírom még. Kell nekem! Érzem, ahogy elernyed a keze, s Farkasom teljesen átöleli, látom, ahogy végül megadja magát, amitől még inkább megkívánom. Keze elernyed, ajkam pedig gyengéden simul az övéhez. Innen már nincs menekvés, Natan, az istenek az örök tűzbe fognak elűzni. De mit számít? Most ez a fontos, Elisabeth a fontos, a Bestiám, a magam vágyai a fontosak. A Most a Fontos! Gyengéd vagyok, nem engedem el, nem hagyom, hogy kiszakadjon. Akarom őt, itt és most! Nem számít, mi az ár. Kedvesen simogatom, s mikor derekára fonódik a kezem, hirtelen megint próbál kiszabadulni a karmaimból. Az ellenállására hullámaim még erősebben fogják közre, érzem mellkasomon a kezét, ahogy egyre próbál eltolni magától. Én pedig egyre nagyobb vágyat érzek, hogy megkaparintsam, és ne engedjem el. Egyszerűen lefoghatnám a kezét, és kierőszakolhatnám belőle az egészet, de visszafogom magam, mert ha szabadon engedem a tüzet, akkor ott mindkettőnknek vége. A légzésem felgyorsul, ahogy a forró izgalom úrrá lesz a testemen, s mikor hallom a szavait, kihasználom, s halk nyögésbe fulladnak szavai, ahogy nyelvem lassan a szájába csúszik. Testének hirtelen fellángolásától az én testem is hasonlóképp reagál. Mellkasomhoz nyomódó kezét megsimítom, egyre inkább magamhoz akarom vonni. És ismét megpróbál ellenkezni. Nem kislány! Tudom, hogy te is akarod! Fenevadam gyengéden, de egyre erőteljesebben simítja meg a lányt, testünk forrósága eléget bennünket. Ahogy érzem, hogy teljesen, minden erejét felmorzsolva adja meg magát, lendülök felé, s mikor érzem, hogy visszacsókol, a testem önkéntelenül is megremeg. A derekára fonódnak a kezeim, és olyan könnyedén, s gyorsan fordítom az ölembe, ami egy Vérfarkastól (természetesen) elvárható. Terpesz ülésben van fölöttem, bal kezemmel a derekát tartom, jobb kezem a tarkóját simítja, és úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta. A nadrágom már rohadtul kényelmetlen, feszül a sliccem, s mikor hozzá simul a lány, halkan nyögök bele a csókba, úgy érzem, szét fogok robbanni. Mellkasommal hozzá simulok, úgy kapaszkodok belé, s mohón vágyódok rá. A fölsője alá csúszik a kezem, bőre forróságától teljesen eszemet vesztem. Finom, puha a bőre. Minden maradék akaratommal vissza kell tartanom a Farkast, hogy nehogy kitörjön. De végül nem nyúlok fel a melléig, mert tudom, hogy akkor biztosan letépem róla a ruhát, és akkor itt fogom magamévá tenni. Hideg bizsergés fut végig a gerincemen, kezeim a fenekére simulnak. Milyen formás! Belemarkolok, és még jobban magamhoz nyomom, hogy érezze milyen hatással van rám. Farkasom keresi a kitörési utat, s ahogy tartom a lányt, s kezével esetleg megkapaszkodik, vagy végigsimít rajtam, egy pillanatra felvillan a szemem ezüstösen, energiáim, vadul ölelnek körbe minket. Hullámaim felkavarodnak a vágytól. De végül kiszakadok ajkai finom öleléséből, és igyekszem kijózanodni, a vágy ködén át, még ha ez nem is teljesen sikerül, szemem ezüstjét visszavonom, még mielőtt az agyaraim, vagy a karmaim is előtörnének. Gyengéden végigsimítok a hátán, a vállának döntöm homlokom, s magamhoz ölelem. Gyengéden, forrón, kedvesen. Illata átölel, minden egyes porcikám kívánja a lányt. - Egy csók... hehe... jó kis csók... - mondom kissé rekedten. Megcsókolom a kulcscsontját, a nyakát, majd az ülés hátának dőlök, és felnézek a szemeibe, most már emberi, sötétbarna pillantásommal. Nem szólok egy szót sem, csak figyelem őt. Megsimítom az arcát, s kezem ott is marad, ahogy figyelem vágytól és pírtól fűtött orcáját. Ha elakar menni, hát most tegye. Ha megadja magát, és itt marad velem, hogy elégjünk, nem fogom megakadályozni. Talán megerőszakolhatnám, talán kikényszeríthetném belőle a vágyakat. De nem teszem. Hogy miért? Fogalmam sincs. Pedig nekem elhihetitek, szívesen megtenném. Most mégis láncon tartva magamban csak szemezek a prédával. A rádió halkan énekel:
"Jobban teszed, ha megragadsz, Majd porrá égetsz mindent, ami a tied Csakhogy jobban érezd magad...
Mondd mit tettél? ... Mutasd meg, hogy mit akarsz igazából!?"
A mikor azt mondja, tudja hazudtam megremeg a testem, mintha ostorral vágott volna végig rajta. A tekintetében lévő vággyal szinte keresztül nyársal. Komolyan már várom, hogy mikor veti rám magát. Próbálok elhúzódni, próbálok helyesen cselekedni, de nem engedi. Egyszerre erőszakos és gyengéd velem. Teszi mindezt oly zavarba ejtően ambivalens módon, hogy lassan felőrli a józan eszemet és az ellenállásomat. Amikor a derekamat öleli át úgy érzem, muszáj innen eltűnnöm mert ennek koránt sem lesz jó vége.
Az ölemet elönti a forróság, reagálva a farkas minden mozdulatára a testem a még ellenkező tudatomtól önállóan létezve jelzi, hiába próbálom tagadni, hatással van rám minden, amit tett eddig vagy tenni próbált velem. Testem egyre jobban ellazul, tudatom egyre mocskosabb dolgokra asszociál. Szinte látom magam előtt; ahogy megvadulva lefog és erőszakosabban kezd ostromolni ajkaival, a ruha anyag sercegve szakad el kezei között, hogy aztán a mellemre markoljon rá; én pedig kezei közt vergődve szenvedem el az egészet.
Szinte várom már, hogy mikor nevez megint hazugnak és indul meg keze a nadrágomba, hogy leellenőrizze tényleg hazudtam és igen is kívánom. De semmi ilyesmi nem történik, csak én leszek egyre nedvesebb ezektől a gondolatoktól. Pedig nem akarok arra gondolni mi lehetne, hogy miket tehetne meg velem és mégis. Agyam ontja magából az arcpirítóbbnál arcpirítóbb képeket, hogy mi történhetne. Úgy érzem menten megfulladok, próbálok szabadulni kétségbeesetten, de még csak meg sem érzi a férfi, amikor a mellkasát próbálom eltolni magamtól.
A csókjával belém fojtja a szót és ezúttal igazi, nyelves csókot ad. Úgy tűnik rossz ötlet volt kinyitni a számat, mert csak még jobban belelendült most, hogy úgy érezheti szabad a pálya és megnyílt előtte az út. Még próbálok ellenkezni, de lassan feladom. Ezt a küzdelmet elvesztettem. Legalábbis egyenlőre. Érzem, hogy amikor visszacsókolok a teste megremeg. A kezei a derekamra fonódnak és hirtelen fordít át az ölébe, csak egy sikkantásra van időm meglepettségemben. De nincs időm azon filozofálni, hogy én kerültem felülre. A férfi ismét magához húzva eszeveszett tempóban kezd el csókolni, mintha az élete múlna rajta.
Kényelmetlen ez a terpesz, amiben felette vagyok; de amint mocorogni kezdek megérzem a nekem nyomódó férfiasságát a farmerjén keresztül. Egyszerre ön el a jeges veríték és izzadok le, szépen egymás után. Hallom, hogy fel is nyög, amikor véletlenül túlságosan is ráülök. De nem hagy sok időt nekem a gondolatokra, keze ezúttal a felsőm alá kúszik be pofátlanul. Még a szavam is elakad tőle, várom a ruha reccsenő hangját, de az anyagot nem tépi le rólam, még épp hogy uralkodni tud magán. Megmerevedek, amikor a fenekembe markol és nekem nyomja ágaskodó férfiasságát; a nadrágján keresztül érzem, hogy milyen hatalmas és hogy lüktet.
Zihálva lélegzem, amikor ajkai eleresztik az enyémet végre. A tekintetében mintha egy pillanatra láttam volna valami egészen megdöbbentőt, de képtelenség hogy ezüst színűvé vált volna az írisze. Már húzódnék el tőle szuszogva, amikor magához ölel és a homlokát a vállamra teszi. Szerintem semmi poénos nincsen abban, ami történt. Egy darabig még figyelem mit művel, majd mikor elhúzódik kezdenék magam is lekászálódni róla lassan. Érzem az utánam nyúló kezét, a cirógatását. A keze arcomon pihen, melyen a vágy és a szégyen pírjának keverékét láthatja.
- Ezt akarta, megtettem, most már legyen vége! Mit akar még?! - Csattanok fel, hangom a testemben lévő vágytól karcos még. Merem remélni, hogy még egyszer nem fog letámadni. Azt ugyanis kizártnak tartom, hogy még egy ostromot sikeresen elviseljek tőle. Az, hogy eddig nem volt erőszakosabb és csak alig rámenős; még nem jelenti azt, hogy ez idővel nem változhat. Akár meg is erőszakolhat, úgysem tudnék ellenkezni, hasztalan is volna. A zene mintegy végszóra csendül fel és a szöveg végre segít elhatározni magamat. - Eresszen, megkapta a csókot. - Emlékeztetem, de egyre kevésbé tetszik nekem, hogy nem mozdul és nem akar elereszteni. Így kénytelen vagyok az ölében maradni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Csendben figyelem, sok minden megfordul a fejemben, de egyenlőre nem engedem, hogy távozzon. Nem, ennyire nem vagyok jó szívű. És most, hogy tudom, hogy tetszik neki, legalábbis valamilyen szinten, az, amit teszek vele, elvégre teste és hullámai is így reagálnak az érintésemre. Egyértelmű. Nem tud hazudni, legalábbis egyenlőre nem tudja elrejteni. Talán csak az jelenthet mindkettőnk számára gondot, hogy Fenevadam már az őrület felé taszít az éhségével. És ha az Őrület elnyel, akkor ott Elisabeth vére fog folyni. Amit most nem szívesen tennék meg, mert nem feltétlenül vacsora husinak szánom, ebben a pillanatban legalábbis, férfi felem kielégítése sokkal jobban érdekel. Végül lassan egy pompás ötlet cikázik fel vágyam homályán át, és szemeim a lány szemeit fürkészve kiegyenesedek. Egy apró mosoly táncol szám sarkában. S vágytól lihegve harapok gyengéden az alsó ajkába. Nem szólok, a hátán végig simuló kezem hirtelen a derekába kap, és megtolom magam felé, hogy ne mocorogjon, innen egykönnyen nem szabadul. Bal kezem a combjára szorul, így tartom meg, de nem szorítom annyira, hogy fájjon, csupán csak hogy tisztában legyen az erőviszonyokkal. Szemeim ezüstbe váltanak, ahogy nézem őt, s Vérvonalam képességével megérintem elméjét, de legfőképpen vágyait, s feltárom neki azt is, ami nekem kell...
***
Nem elég
(+18)
Elisabeth egy fehér lepedőn fekszik, kellemes félhomályban. Hogy szoba-e, vagy szabad ég alatt van, nem tudni. Meztelen, keblei és lába köze a lepedő egy-egy vékonyabb rétege takarja. Szemeimmel végignézek a testén, érzem félelmét, és vágyainak hullámait. És most lássuk, mire is vágyott pontosan. Meztelen vagyok, de úgy hajolok fölé, hogy kezdetben ne érintsem sehol, de hogy ne is ellenkezhessen, két kezét a feje felett fogom össze a jobb kezemmel. Könnyedén áttudom kulcsolni, olyan akár egy törékeny virágszál. Milyen megható... Milyen kívánatos. Végignézek rajta, és csak mosollyal nyugtázom, a meglepetést is az arcán, hogy mi történik most? Biisaiyowaq, áldom a neved! Bal kezem lassan végig simít az oldalán, gyengéden cirógatom meg a hasát, s kezem lassan, de ügyesen csúszik a takaró alá, a melleihez. Gyengéden megcsókolom, nyelvem olyan ügyesen játszik a lány nyelvével, hogy muszáj legyen neki viszonoznia. Viszont ha viszonozza, úgy egy pillanatra lejjebb engedem a csípőm, s hozzá dörgölöm a farkam, hogy érezze, mennyire érezni akarom őt belülről. Ha érzem, hogy igyekszik ellenállni, vagy megpróbál kiszabadulni a fogásomból, még inkább rá nehezedek. Eközben a mellein végig simítok, végül türelmetlenül felszakítom a lepedőt, hogy végre láthassam is. Bár ez, csak érzelmeink, s pikáns gondolataink keveréke, csodásan érzem magam, és elégedetten nézem . Rámarkolok a mellére, kellemesen illeszkedik a tenyerembe. A szívem hevesebben ver, Fenevadam felkavarodva öleli a lányt, ajkának édes ízétől totálisan megvadulok. Fel akarom falni, megakarom kóstolni. Kezem melleiről lejjebb siklik, egyre, egyre lejjebb, míg végül oda nem érek, ahol a legérzékenyebb jelen pillanatban. Nocsak... érzelmei, gondolatai elárulják, és mosoly kúszik fel az arcomra, ahogy a szemeit nézem. Nedvesség csorog az ujjaimra, ahogy megsimogatom a szeméremajkait, majd mutató és hüvelykujjammal a csiklóját kezdem izgatni. Teste az enyémhez feszül, és ismét megcsókolom, ahogy kezem fáradhatatlanul simítja, érinti, s mikor már érzem, hogy szinte szétfeszül a szorításom alatt, leállok, hogy pár pillanattal később ismét a csúcs felé tereljem. Eközben gyengéden megcsókolom a nyakát, nyelvem hegyével végigsiklok a vállán, egészen le a melléig, hogy utána bimbóival játszadozhassak. A fogaim közé csippentem, kicsit meghúzom, hogy azután gyengéden megnyaljam, akár egy engedelmes házi kutya. De korántsem vagyok olyan, akár egy háziállat. Néha meg-meg rándul a testem az ellenállásban. Hullámaim őrjöngenek, ahogy a nő vágyait és gondolatait látom, de türelmes vagyok, annak kell lennem. Hallani akarom a hangját, minden egyes ellenálló hullámával szemben erőteljes akarattal felelek. Azt akarom, hogy tudja, hogy érezze, még ha ez most nem is teljesen fizikai valónkban teljesül, de ezt ő nem tudhatja. Csak az számít, hogy érezzen! Végül a mellei közül felnézek rá, hozzá hajolok, s ahogy lassan ajkammal szinte alig érintve a másik ajkát, megcirógatom, ujjaimmal a húsába mélyedek, még nagyobb eufóriába taszítva ezzel őt. Kéjes nyögésére megfeszül a vállam, és még erősebben nyúlok fel neki, de nem csókolom meg, csak fölötte vagyok, látni akarom őt. Hallani akarom őt! Egyenletesen lököm a kezem, de vigyázok, hogy ne érezze túl fájdalmasnak, erőteljes, ugyanakkor gyengéd vagyok. Légzése, illata, megőrjít, minél inkább vágytól fűtve nyög fel, annál hevesebben csókolom. Végül testén remegés fut végig, az én kezem kis híján görcsbe rándul, de érzem, ahogy hüvelye megfeszül, szinte eltöri az ujjaim, és ahogy lassan kihúzom a kezem, nedvétől csillog a bőröm. ~ Gyönyörű vagy... - hallhatja a fejében a vágytól, s Fenevadamtól morgó hangom, s kedvesen nézek rá. Elengedem a kezeit, most már nem fogom. Megsimítom a derekát, s megcsókolom a melleit. Azután ismét szemeibe kapcsolódok, s gyengéden szétteszem a lábait, de mindvégig cirógatom. Ellenállhat, de hullámaim nyugtatóan ölelik körbe. Tartom magam, de csípőm mozgásával farkam megsimítja a nedves kis puncit, amibe beleremegek, s felnyögök, de nem mélyedek még bele. Nem, még... Fölé fekszem, s közben mindvégig mozogva simogatom, szemeit figyelem, aztán lassan a nyakához hajolok, szinte belefájdul a testem, ahogy igyekszem visszafogni magam. Vérének pezsgése üdítően hat érzékeimre. De még várok. Nem irányítom, csak figyelem, ha esetleg mozdul, elvégre, most nem tartom, hullámai már nem úgy állnak ellent, mint a legelején, s félelme sem olyan szilárd. Szenvedélyt érzek, vágyat, kívánalmat... Én is akarom! Megőrülök. Szemem találkozik az övével, ahogy kezem megsimítja a mellét, amire a bimbója válaszol némi "kihegyesedéssel". De Fenevadam közbe szól, amitől az én várakozásom is elmúlik. Farkam lüktetve nekifeszül a lánynak, s olyan erővel markolok bele a csípőjébe, hogyha ezt valóságban tettem volna, biztosan eltöröm a csontját. Hátam megfeszül, s ahogy belé hatolok, s megérzem a húsa ölelését, kéjes nyögés hagyja el a szám.
Kezdőlap
