Nem felejtettem ám el a hétvégi találkozómat a kis barnával a Country Clubban… Imádom az ilyen helyeket, de szerintem ha valaki igazán jó Country buliba akar menni, annak Texasban a helye. Sehol máshol nincsenek olyan jó hangulatú Country bulik, mint ott. Egy kampány utam alkalmával ellógtam az egyik estét, amit bájologva kellett volna eltöltenem a Nike szponzorainak meghívottai között, és inkább elmentem egyet bulizni. Szartam rá vastagon, hogy másnap mekkora fejmosást fogok kapni érte a menedzseremtől, ráadásul még a mobilomat is kikapcsoltam arra az estére. Nos… ami az öltözetemet illeti, igazán kitettem magamért. Meg akartam adni a hangulatot már csak a megjelenésemmel is, ezért nem fogtam vissza magam, amikor beszabadultam a helyi plázába, és hosszas keresgélés után rátaláltam a megfelelő darabokra. Szinte minden darabot más-más boltban vettem meg, mert sehol nem árultak komplett „cowgirl” szerkót. Fehér, buggyos ujjú felsőt vettem magamra, és üvegszálú harisnyám fölé egy fekete necc harisnyát. Mindezek fölé került sötét farmerruhám, barna bevarrással, kapcsokkal, széles övtartóval, amibe nagy, fémcsatos övet húztam, és a móka kedvéért még egy játék sheriff jelvényt is kitűztem. A lábaimra finom tapintású western csizmát húztam, a fejembe pedig cowboy kalapot. Nem fogtam össze sötét hajamat, hagytam hadd omoljon szabadon a vállaimra. Az „i”-re a pontot a füleim mögé kent saját recept alapján készített jázmin parfümömmel tettem teljessé. Így álltam be a szobámban levő tükör elé, és szemléltem meg az összképet. Tökéletesen elégedett voltam önmagammal, mikor kiléptem a szobám ajtaján, és a lifthez léptem. Odalent taxi várt. A taxis jó alaposan végigmért mikor beszálltam mögé. - A Northern Lights Country Club-ba legyen szíves! – Adtam meg neki úticélunkat. Nem kérdezősködött, végül is a taxis ha jót akar magának, nem áll le kötekedni az utasaival, nemde? Szerencsére Fairbanks nem olyan nagy város, így itt olyan nagy távolságok sincsenek. Elég hamar megérkezünk a megadott címre. A tábla is jelzi, hogy igen… bizony jó helyen járunk. Kifizetem a fuvardíjat a taxisnak, majd kiszállva a taxiból megigazítom a fejembe húzott kalapomat. Valamiért úgy érzem, hogy valami nem stimmel ezzel a hellyel. Kívülről egyáltalán nem emlékeztet azokra a Country klubbokra, ahol eddig megfordultam. Talán errefelé kívülről nem szokás annyira jellegzetessé tenni a helyet. Altatgattam éledező gyanúmat, és indultam el a bejárat felé. Naná, hogy a kint dohányzó tömeg jó alaposan megbámulva végigmért… de még ezt se találtam olyan gyanúsnak, mert hát ugye megszoktam, hogy megbámulnak híres emberként. Az igazsággal akkor szembesültem, amikor benyitottam az épületbe. ~ A pofám leszakad. ~ Álltam meg az ajtóban úgy, mint akit épp nyakon öntöttek egy kanna hideg vízzel. ~ Mi a francért Country Club a neve, ha nem is az? Hülyék ezek, vagy mi van? ~ Hát, ami azt illeti nagyjából hasonló kérdést olvastam le a bent tartózkodók arcáról is, ahogy ők is végigmértek. Az arcukra volt írva, amit gondoltak: eltévesztettem a házszámot? Komolyan, ez annyira röhejes… hát még így se jártam soha. Röhögnöm kell, és nem is fogom vissza magam, miközben elindulok a koktélbár felé. - Hello… - Csüccsenek fel az egyik bárszékre, majd keresztbe vetem a lábaimat. Körbepillantok, de egyelőre még nem látom, és nem is érzem Emma jelenlétét. - Border crossing koktélt kérek. – Adom le a rendelésem, miközben meglazítom a nyakam alatt a kalapom madzagját, és hátralököm a fejemről. A hajamat egyetlen, könnyed mozdulattal szabadítom ki a kalap alól, majd kissé megrázom a fejem.
Roppant kíváncsi voltam erre az estére, no nem csak azért, mert esetleg segíthetne beindítani az Anchoragba tervezet stúdiómat, sokkal inkább azért, mert azt hiszi, hogy ez tényleg egy country club. Vicces lesz ez, érzem. Próbáltam én érzékeltetni vele legutóbb, hogy itt nem épp a country a lényeg, de fogalmam sincs, mennyi foganatja lehetett a dolognak, a lelkiismeretem mindenesetre tiszta. Arról mondjuk gőzöm sincs, miért nem jöhettünk együtt, de nem firtattam, elindult, én pedig nem sokkal utána követtem, elég markáns volt érzékenyebb orromnak a jázmin illata. Én annyira nem spiláztam túl a dolgot, csajos este, és kész, mondjuk, én mindig csinosan öltözöm, télen-nyáron inkább szoknya, abból is lehetőleg rövidebb fazon. Most egy könnyed kis koktélruhaszerűséget öltöttem magamra, ami királykékben pompázott, imádtam a színét, és a fazonja is fantasztikus volt, illett hozzám, bár melltartót nem vehettem alá, de mivel nem volt sem túl nagy a mellem, sem a hasamat cirógatós verzió, sokkal inkább kerek és feszes, így nem lehetett rá panasz. Egy ezüstszínű magas sarkú társult mellé, amivel kicsit megnyújtottam amúgy meglehetősen alacsony alkatomat. Nem véletlen, hogy általában ilyen cipőkben járok, nincs bajom a testemmel, de nem szeretem, ha nagyon eltűnök a tömegben, nem mintha nem lennék figyelemfelkeltő jelenség, de néha azért kell ez a pár centi plusz. Én nem hívtam taxit, most valahogy nem szándékoztam inni, helyette bevágódtam a Cadillacambe, és száguldottam, már amennyire megengedték a táblák. Eszemben sem volt játszani a jogsimmal, ahhoz túlságosan imádtam vezetni, nem mellesleg pedig a kocsimat. Nagy álmom volt, mielőtt sikerült szert tennem rá, elég sokáig tartott… Aztán vérzett is a szívem érte, hogy nem tudtam elhozni Detroitból, mert úgy volt, hogy talán visszamegyek… Szerencsére azonban pár hónapja ismét velem van a kis drágám. Amint odaértem, könnyedén pattantam ki a járgányomból, miután leparkoltam, nem, még véletlenül sem adom más kezébe a kulcsom, el lehet felejteni, soha többé nem adom ki a kezemből, aztán már indultam is befelé, könnyed, ruganyos léptekkel, kacér mosolyt villantva azokra, akik pár pillanat erejéig rajtam legeltették a szemüket. Voltak. Mindig vannak, ha már itt tartunk. Egyébként, szerintem Artemis után én ismertem a legjobban a helyet, annyi képet csináltam már róla, hogy az valami félelmetes, nem is volt baj, hogy ennyi munka szakadt a nyakamba, mert legalább lefoglaltam kicsit magam, és nem gondolkodtam olyan dolgokon, amiken nem kellene. Belibegek hát az épületbe, a ruházatom egyértelműen jelzi, hogy esetemben szó sincs sportolásról, bár bizonyára bérelhetnék felszerelést, ha olyanom támadna, de a golf nem az én sportom, túlságosan hosszasan kell nyugiban lenni közben. A teniszre lehet, hogy rá fogok szokni, csak lelnem kellene egy partnert. - Csini szerkó. Állapítom meg köszönés helyett, amikor odaérek mellé, majd le is csüccsenek az egyik bárszékre. Megszemlélem az itallapot, majd valami minimális alkoholtartalmú szörnyeteg mellett döntök, az gyorsan felszívódik, és semmilyen szonda ki nem mutatná, az esetemben legalábbis biztos. - Pedig esküdni mernék rá, hogy említettem, hogy ez nem olyan country club... Pillantok rá oldalvást, és nem is próbálom derűs arckifejezésem elrejteni, hisz kétségkívül szórakoztat a dolog, és még azt sem verheti le rajtam, hogy de nem szóltam.
Épp akkor kapom meg a koktélomat, amikor a nőstény belép. Megérzem az energiáit, és a falkaszagot, ami keveredik az ő illatával. Vigyorogva fordulok felé, majd végigmérem. Igazán csinos, bár legnagyobb sajnálatomra nem úgy öltözött, ahogy én. Pedig vadnyugati stílusban is nagyon dögös lenne. Megemelem felé a koktélomat, így üdvözlöm Emmát. - Te sem panaszkodhatsz! – A cipőjének több figyelmet szentelek egyébként, mint a ruhájának, nem tehetek róla, cipőmániás vagyok, és oda vagyok a szép lábbelikért. - Tetszik a cipőd. Jól megy a ruha színéhez. – Emelem ki külön, hogy ez se kerülte el a figyelmemet. Ó, alig várom már, hogy Castor megengedje, hogy elköltözzek a hotelből. Alapvetően nincs problémám azzal, hogy ott kell laknom, hiszen ezt akartam: farkasok között lenni. A problémám csupán annyi, hogy megszoktam a nagy tereket, és az a szoba, amit kaptam, nagyjából akkora, mint a Beverly Hillsen levő villámban a gardróbom. Egy butikra való cipőgyűjteményem sorakozik ott, amit szeretnék majd idővel áthozni ide, de amíg nincs saját házam, addig nem nyomorítom be őket sehova. Azok a cipők megérdemlik a kitüntető helyet, azt, hogy egymás mellet sorakozhassanak polcokon. Nagyot sóhajtok, majd belekortyolok a koktélomba. Nem rossz… ittam már jobbat is, rosszabbat is. - Valószínűleg elsiklottam az információ felett, de semmi gond. – Vonom meg nem törődőn módon a vállaimat. Igazából hozzászoktam már, hogy az emberek megbámulnak. Általában azért szoktak, mert felismernek… itt most a ruhám az, ami kitűnik a többség öltözéke közül. Láthatóan nem zavartatom magam a kis baki miatt, amit vétettem. Valahol mulattat ez a szituáció. - Örülök, hogy sikerült összehoznunk ezt a kis találkozót. – Megejthettük volna a hotelben is, de könyörgöm. Hétvége van, ráadásul az egész este szabad mindkettőnk számára… pláne nekem, hiszen mióta Fairbanksben vagyok, semmit se csináltam a napi edzéseimen és gyakorlásomon kívül. Talán nem olyan a hely, amilyenre számítottam, de hát ez van. Akár átmehetünk idővel máshova is, ha Emmának lesz hozzá kedve. Elvileg azért vagyunk itt, hogy munkáról beszélgessünk, de miért ne köthetnénk össze a kellemeset a hasznossal? - Térjünk rögtön a tárgyra, vagy előtte lazuljunk kicsit? – Fordulok ki a pulttól felé félig, neccbe bújtatott keresztbe vetett lábaimat egy gyors, de kecses mozdulattal felcserélve. Az nem kérdéses, hogy én mire szavaznék, ha a választás az enyém lenne, ez az arcomra is van írva, de ha először a munka részére szeretne rátérni, ám legyen. Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Ami a fejemben megszületett az ötlete nyomán a konditeremben, az én részemről egy fix ajánlat, amit azóta már többször is átgondoltam, ráadásul felvetettem a menedzseremnek is. Érthető módon elsőre húzódozott, nem igazán volt benne biztos, hogy ez a legjobb megoldás, de sikerült lyukat beszélnem a hasába, és így rábólintott a dologra. Részemről adott minden, már csak Emmának kell rábólintania a dolgokra, feltéve ha tetszeni fog neki az ajánlatom. Ha megkapta ő is az italát, felemeltem a koktélos poharam, és finoman az övéhez koccintottam. - Az estére! – Mondtam tósztot, majd újabbat kortyolva a koktélomból vártam a válaszára.
- Köszi! Imádom a cipőket, esetemben általában ebben nincs hiba. Jegyzem meg egy sanda mosollyal, mert hát, az esetek tetemes részében bizony magas sarkakon tetszelgek, valahogy muszáj ellensúlyozni alacsonyságomat, de egyébként szeretem is őket, vélhetőleg akkor is ilyesmiben járnék, ha nem lenne problémás a magasságom. - Én sem gondnak nevezném, ami azt illeti, meglehetősen szórakoztató. Kacagok tovább, némi szemtelenség kiérződik a hangomból, de nem hinném, hogy ezzel átlépek bármilyen képzeletbeli határt, egyszerűen csak szórakozok, jó kedvem van, ennyi, nem kell ebbe belekeverni semmiféle tisztelet, nem tisztelet kérdéskört, remélhetőleg Sofia sem fogja megtenni. - Na igen, szerencsére most épp nincsen egy lagzi sem, amire el kellett volna szenvednem magam. Utálom az esküvőket, ez tény és való, nyilván azért, mert nekem sosem volt, és soha nem is lesz, plusz ez a szerelem téma is meglehetősen sötét folt nálam. Azt viszont nem tudom, miért örül ennek annyira, alig ismer, de fogjuk rá, hogy imád üzletelni, és akkor máris egyértelműnek tekinthető a dolog. Szeretek én kiruccanni, nem arról van szó, de mostanában nagyon kevés időm jut rá, és ha már némi szabadidőm van, inkább veszek egy hosszabb forró fürdőt, vagy úszom egyet a medencében a hotelben, esetleg eszek valami mennyeit, mintsem arra pazaroljam a perceimet, hogy elautókázom a világ másik végére. Költői túlzással élve persze. - Én evésnél is azt eszem utoljára, amit a legjobban szeretek, szóval szerintem térjünk a tárgyra, utána jobban esik majd a lazulás. Fejtem ki, egyrészt nálam nincs kecmec a munkám tekintetében, másrészt szerintem képtelenség úgy lazítani, hogy tudja az ember lánya, eztán még jön a neheze. Nem is forszírozom a kérdéskört tovább, kérdezett, válaszoltam, szóval gondolom a munkáról fogunk szót ejteni, aztán jöhet majd a többi. Azért, azon mosolyognom kell, hogy mielőtt ennyire belelendültem volna a saját cégembe, egy ilyen alkalmon rögtön kaptam volna, és addig cicázok vele, amíg egymáson nem kötünk ki valahol, ám most csupán egy futó pillantással simítok végig formás lábain, aztán vissza is térek tekintetemmel a pult mögött állóra, aki kavarja a koktélomat. Mikor végül megkaptam az italt, már koccantak is össze a poharaink. - Az estére! Bólintottam egyet, majd belekortyoltam én is az italomba, majd mikor ismét a pultot érintette, tértem a tárgyra, legyünk mihamarabb túl a dolgok gyakorlatias oldalán. - Nos, akkor miféle gondolat ütött szöget a fejedben? Pillantottam rá enyhe kíváncsisággal fűszerezett tekintettel, s vártam a válaszát, közben mintegy pótcselekvésként kevergettem a szívószállal a koktélomat.
- Ám legyen… - Adom be a derekam. Akkor legyen előbb az üzleti része a mai találkozónak, ha ezt szeretné. Egyébként igaza van, fordított esetben valószínűleg engem is eléggé kíváncsivá tett volna a dolog. - Nike. – Jelentem be tömören, mielőtt bővebben kifejteném, hogy pontosan mire is gondoltam. - Az elején még csak 1-1 éves szerződéseket kötöttem velük, aztán ebből idővel lett egy három éves szerződés, 2011 végén pedig aláírattak velem egy öt évre szóló szerződést, ami azt jelenti, hogy 2016 végéig köteles vagyok velük együttműködni attól függetlenül, hogy jelenleg most hivatalosan visszavonultam, ami a fellépéseket illeti. A termékeiket akkor is reklámoznom kell, ha most épp nem vállalok egyéb fellépéseket. Ez azt jelenti, hogy reklámfilm forgatásokon meg kell jelennem, ha azt mondják… és a szokásos „Nike women” szezonális kollekciójának fotózásán is. A tervezők mindig előre gondolkodnak, ezért tavasszal az őszi, nyáron a téli, ősszel a tavaszi… télen meg a nyári fotózásokat szoktak intézni. Na mindegy… nem akarlak untatni. A lényeg, hogy az őszi kollekciófotózásból most kimaradtam, de a menedzserem jelezte nem sokkal azután, hogy ide költöztem, hogy a téli kollekcióhoz megint engem akarnak. Ezeket a fotózásokat általában a Nike által megbízott fotósok szokták elvégezni stúdióban, és.. vagy terepen. Miután találkoztunk legutóbb, én beszéltem a menedzseremmel. Megkértem, hogy próbálja meg meggyőzni a Nike reklámmenedzsereit, hogy anyagilag sokkal jobban járnak, ha nem utaztatnak vissza Kaliforniába, hanem itt helyben megcsináljuk ezeket a képeket, hiszen Alaszka tökéletes terep egy téli kollekcióhoz. Megadtam nekik a nevedet, utána néztek a fotóidnak a neten… Rábólintottak egy próba képsorozat elkészítésébe. Amennyiben beleegyezel ebbe, úgy elküldenek az idei téli kollekcióból pár darabot. Készítesz rólam pár képet… elküldjük nekik, és ha rábólintanak, akkor a teljes kollekciót te fotózhatod. Én azt nyerem ezzel, hogy nem kell kikuncsorognom Castortól, hogy egy hétre eltűnhessek… falkatárs fotóz, tehát le tudjuk rendezni a legminimálisabb felhajtással a dolgot. Amit te nyerhetsz ezzel… - Kiveszem a szoknyám zsebéből a mobilomat, és bepötyögök egy szép hosszú, soknullás összeget, majd Emma felé mutatom. - Ezen felül kiváló referenciaként bárhol fel tudod mutatni azt, hogy a Nike-nak dolgoztál be fotósként, ami azért valljuk be elég vonzó lehet bárki számára, hiszen világelső sportmárka. Ki ne akarna társulni, vagy befektetni olyan fotóshoz, akinek a munkáját a Nike is elismeri? Elég jó ugródeszka ha terjeszkedni akarsz… Szerintem. – A mobilt visszacsúsztatom a zsebembe, aztán újabbat kortyolok a koktélomból. Hagyom, hadd eméssze az ajánlatomat. Rajta áll, hogy akar-e vele élni, vagy sem. Én a magam részéről megteremtettem egy lehetőséget, ami az ő karrierjét is előre lendítheti, persze ha másképp szeretné ezt intézni, szíve joga. Ez is egy alternatíva… amin nem csak ő, de én is nyerhetnék.
- Nike? Úgy vélem, ez érdekesnek ígérkezik. Mosolyodom el rögvest, elvégre egy ilyen neves céggel kapcsolatba kerülni meglehetősen jövedelmező lehet, sőt, egyenesen fantasztikus lehetőség, és erre a következtetésre még azelőtt rájövök, hogy dőlne belőle a szó. És még szerintem én beszélek sokat. Mármint értem, hogy jelen helyzetben alaposan körbe kell járnia a kérdéskört, de én tutira nem bírnék ennyit egy szuszra elmondani, s a figyelmemet is csak azért tudhatja végig magáénak, mert munkáról van szó. Egyéb esetben biztosan elkalandozna a figyelmem. Az viszont határozottan hízelgő, hogy a találkozásunk után beszélt a menedzserével, noha nem tudhatta, hogy milyen minőségben dolgozom. A képeim persze beszélnek helyettem, de ez azért nem ilyen egyszerű, jó, értelemszerűen nem menne ilyen jól az üzletem, ha összeférhetetlen személyiség lennék, ennyire azért nem egyszerű érvényesülni. Olyan szintű alázat kell ehhez a munkához, amire farkasként nem igazán vagyok képes. Az emberi oldalam azonban kész ennyit feláldozni a szenvedélyéért. Nekem nem feltétlenül kell ecsetelnie a helyzet pozitív vetületét, fotóztam én már példának okáért a Topmodell leszekben is, messze az a leghíresebb munkám, merészebbet, nevesebbet eddig nem mertem bevállalni, egyszerűen túlságosan is félek azzal, ami vele járhat, de mindenkinek az életében eljön egy olyan pillanat, amikor hajlandó mindent egy lapra feltenni. Talán nekem is itt az ideje, nem a pénz miatt, az nem érdekel, inkább a kihívás mozgat, ha a Nikenak megfelelnék, akkor az épp elég bizonyíték lenne, hogy nincs hiba abban, amit csinálok. Nem mintha egyébként ezt hinném, de még a magamfajtáknak is kell néha némi visszaigazolás. - Aztakurva... Esek ki valósággal a szemeimen, amikor meglátom az összeget. Ha lennének unokáim, még ők is vígan eléldegélnének a kamatokból. Nekem is van mit a tejbe aprítanom, egy ideje elég nagy lábon élek, vessenek csak egy pillantást a kocsimra, vagy a cipőimre és táskáimra… Nem olcsó darab egyik sem, de ez a pénz attól még rohadt sok, alsó hangon is hónapokat, tán egy évet is kell ennyiért dolgoznom, talán még többet. - Jól van, elég a PR-ból, már akkor rábólintottam, amikor kimondtad, hogy Nike, a többi csak járulékos plusz.. Kacsintottam rá, eszembe nem jutott volna eldobni egy ilyen lehetőséget, pláne úgy, hogy falkatárs kérte. Jól esik a kis lelkemnek, hogy még ilyen téren is hasznosnak bizonyulok a falkában. Artemis is felkért, hogy készítsem el a hely portfólióját, amire akkor is igent mondtam volna, ha nem kapok mindenféle frankó kedvezményt ide a jövőre nézve. - Szóval küldhetik is a darabokat a téli kollekcióból, annyi, hogy meg kell várnunk az első havazást, szerintem már csak hetek kérdése, vagy felmegyünk a hegyekbe. Én nem szeretek stúdiózni, ha nem muszáj, abban nem lelek semmi értéket... De persze, tőled függ.
Öhm, igen. Valahogy én is így reagáltam először annak idején, mikor a Nike elém tolta az első csekkjét. Emberek nem is gondolnák, hogy ezek a sportruházat gyártók milyen horribilis összegeket fordítanak a reklámkampányaikra. Vérre menő csata dúl a háttérben, és az emberekre manapság a média nagy hatással van, ezért annyira talán nem is meglepő, hogy ezen keresztül próbálnak a gyártók eljutni a vásárlói szférához. Ezért is van az, hogy manapság egyre több híresség tűnik fel egy-egy márka reklámarcaként. Példának okáért George Clooney, mint a Nespresso, vagy Hugh Jackman, mint Nestea visszatérő reklámarca… - Igen, jól látod. – Húzódik széles vigyor az arcomra a reakciójára, s mintegy megerősítem, hogy tényleg nem a szemével van probléma, annyi az annyi, amennyit a kijelzőn lát. És ez csak az ő büdzséje… akkor még nem tudja hogy én, és a menedzserem mennyit nyerünk egy-egy ilyen fotózással. Nem olyan vészes amúgy… voltak olyanok, amiket kevésbé élveztem, mert ott olyan is volt a társaság… háklis fotós, aki azt gondolta ő a világ közepe… de az esetek többségében ezek élvezhető események… és egy kreatív fotós nagyon sokat kitud hozni még egy reklámfotózásból is, ha akar. - Rendben! Nagyon örülök, hogy sikerült megtalálnunk a közös nevezőt. Annyi kérés érkezett tőlük, hogy nézz fel a honlapjukra, nézd meg a korábbi években milyen stílus felé orientálódtak. Persze nem kötelező neked is azt az irányvonalat követned, de jó kiindulópont, hogy nagyjából mit várnak el a fotósoktól és a termékeiket reklámozó alanyoktól. – Egyrészt szeretik belevinni a fotózásra felkért alany személyiségét, portfólióját… az én esetemben a táncot, és az akrobatikus elemeket a képeikbe. Másrészt meg kell felelni a fotóknak a reklámozás céljára, tehát a márkajelzésnek, és a ruhadaraboknak is hangsúlyban kell lenniük… sugározni kell a képeknek azt a mondanivalót, hogy jó őket viselni, kényelmes darabok, amikben bármit megtehet az ember, mert a vastagságuk ellenére se korlátozza őket a mozgásukban. - Akkor holnap fel is hívom a menedzserem, hogy küldethetik a promóciós darabokat. Még nem tudom, hogy pontosan mik lesznek azok… lehet, csak egy futóruha, de az is lehet, hogy sí-overál. Ez majd akkor derül ki, ha már itt lesz. Nekem teljesen mindegy, rád bízom, hol szeretnéd elkészíteni a próbafotókat. Én elvagyok a stúdióban is, de élvezek kimenni terepre is. Hm… egyszer Caprin voltunk. Szörfös ruhát, szörfdeszkát meg tengerjáró cipőt reklámoztunk akkor… volt ott valami Európai szörfbajnok srác is… meg egy magyar úszó olimpikon… De ez már úgy hat… hét évvel ezelőtt volt. Minden esetre azt nagyon élveztem. Képzelheted… - Kacsintok. - Na, de akkor… - Húzom ki magam, teljesen Emma felé fordulva, majd a poharam az övéhez koccintom. - Munka túltárgyalva… Ideje lazítani! – Emelem fel a poharam, és iszom ki belőlem a koktélom maradékát. - Lehet itt valahol táncolni is, vagy ez csak ilyen üldögélős hely? Mint láthatod, én nagyon rákészültem arra, hogy ma este itt bulizni fogok… hát alaposan benéztem a dolgot! – Röhögök jót saját magamon.
- Nem mondom, kaptam én már szép összegeket, de egyik sem első meló volt. Természetesen le vagyok döbbenve a dolgon, őszintén meglepett, és nyilván a jó értelemben. Nem mintha ez mozgatna, de azért örülök neki, ennyiből simán megnyitok egy új stúdiót, és nem kell a lekötött pénzeimet zargatnom. Vagy befektetek valamibe, az sem lenne utolsó lehetőség. - Ezt mondani sem kell, nyilvánvalóan meg fogom tenni. Vontam fel a szemöldököm, némi rosszallás kúszott a vonásaimra, nem szeretem, ha amatőrnek néznek, de mit tehetnék, úgy tűnik, a Nike gyakran dolgozik olyanokkal, akiknek mindent a szájába kell rágni. Ezért persze nem hibáztathattam a nőstényt, elvégre ő csak a rossz hír hozója, s már nem vagyunk a vadnyugaton, a jelmezének dacára sem, hogy lelőjem érte. Mindenféle segítség nélkül is azon lennék, hogy a model személyisége átüssön a képeken, egyértelmű volt, hogy a táncnak valamilyen módon jelen kell lennie. Azt viszont senkinek sem fogom bizonygatni, hogy értek a szakmámhoz. Jó eséllyel régebben űzöm, mint a Nikenál bárki a sajátját. A mellettem ülő nő lehet az egyetlen kivétel. - Majd eldöntöm, mi legyen, ha tudjuk, miben kell fotózni. Addig úgyis megnézem, hogy milyen képeket részesít előnyben a Nike, abból kiderül, hogy csinálhatom úgy, ahogy szeretném, vagy jobban járok, ha alkalmazkodom. Egyébként, valószínűleg inkább kockáztatni fogok, az egyediség olykor jobban bejön, mint a merev szabálykövetés, én a magam részéről nem fogok kétségbeesni, ha végül nemet mondanak. - Nem lehetett rossz, az biztos, tengerparton már én is fotóztam, meg úgy, elég sok helyen, szóval nem sok olyat tudnál mondani, amire nem volt példa. Egy időben egész sok modell portfóliót csináltam, de rájöttem, hogy nem kérek a modell csajokból, a pasik meg… hát annak túl gyakran lett textilelhagyás a vége, szóval jobbnak láttam abbahagyni, és átnyergelni más terepre. - Rossz hírem van, ez inkább üldögélős hely, meg sport klub, tenisz, golf, kávézó és koktélok vannak, esténként zenei aláfestés zongorával. Táncolni nem igazán lehet, szóval, ha arra vágysz, akkor át kell mennünk máshová. Nevetek vele én is, mert tény, hogy a szerelése roppant mód mókás, és szerintem nem is fogom egyhamar elfelejteni.
- Elég jól megy a szekerük ahhoz, hogy ezt megengedhessék maguknak. - Vonom meg nemtörődő módon a vállamat. És akkor azzal már nem is sokkolom le Emmát, hogy nekem mennyit szoktak fizetni egy-egy fellépésért például a TV csatornák. Egy szaros kis interjú… egy kilencven másodperces kis táncbemutató kíséretében… Egy átlag amerikai polgár valószínűleg fél hónapot gürizik azért a lóvéért, amit nekem ilyenkor a zsebembe tömnek. Vagyis.. hogy egészen pontos legyek, a menedzserem zsebébe, és onnan kerül át némi veszteséggel az enyémbe. Neki is élni kell ugyebár valamiből, és ő intézi nekem a papírmunkát, meg a telefonálgatást. Nekem csak annyi a dolgom, hogy a kért helyen és időpontban megjelenjek. Bájos legyek, kedves, mosolygós… és tettre kész. Erről szól a sztárvilág. Időnként marha fárasztó tud lenni, de alapvetően élvezhető. A jó bérezés meg tényleg csak grátisz a mifajtánknak. Nekem a tánc a lényeg, de azért jó, hogy meg is lehet belőle élni kényelmesen… nem? - Én is így gondoltam. Csak továbbítottam, amit kellett. – Mielőtt még a hírhozó lenne akasztva. Van néhány videó a you tube-on is, werkfilmek korábbi fotózásaimról. Ott nagyjából láthatja, hogy milyen technikákkal készítették el a fotósok a kampányfotókat. Elég sok olyan fotózáson vettem részt, amikor csak zöld fal előtt kellet ugrálnom dobbantóról a levegőbe, különböző pozitúrákat felvéve, majd később a fotós a kép mögé szerkesztette a neki tetsző környezetet. Ezek elég unalmas munkák voltak, szóval én is jobban szeretem, ha ki lehet menni valós terepre. Alaszkában meg adott a gyönyörű táj háttérként a téli kollekcióhoz. - Engem is fotóztak már elég sok helyen. Egy viszont mindeddig kimaradt, pedig azt nagyon szeretném kipróbálni. Sajnos tandemugrásos képeket még nem rendelt be eddig a Nike, pedig arra két kézzel jelentkeznék, hogy vállalom… még fizetniük se kéne érte. Imádnám! – Régóta szeretném kipróbálni a csoportos tandemet, de persze akárhányszor felhoztam az ötletet, a menedzserem infarktus közeli állapotba került, hogy eszembe se jusson, mert mi lesz, ha úgy érek földet, hogy megsérülök? Alapvetően szarnék a fejére, hiszen vérfarkas vagyok, ha el is törném a lábam… „ebcsont beforr”. A probléma csak a rengeteg szemtanúval lenne, és a feltűnően gyors gyógyulással. Nem akarom kitenni magam ilyennek feleslegesen, hiába tudom, hogy túl ügyes vagyok én ahhoz, hogy csak úgy kitörjem a lábam. - Tényleg… Fairbanksben lehet tandemezni? – Emma jobban ismeri a várost, fotós lévén gondolom elég sok helyen meg is fordult már, talán ő tud valami konkrétabbat. A tenisz talán még vonzana is, persze nem ebben a cuccban, de a golfot végtelenül unalmasnak, és sporttevékenységnek egyáltalán nem nevezhetőnek tartom. - Na, hát akkor tényleg sikerült „tökéletesen” beleválasztanom a helybe. Sehol egy dögös cowboy, és még buli sincs… - Sóhajtok fel unottan. Részemről ennyi elég is volt ebből a helyből. Más alternatíva sokkal jobban érdekelne, hiszen én eleve úgy készültem, hogy bulizni fogok.. fogunk ma este. - És? Van valami ötleted, hova mehetnénk? Hagyatkozok az ízlésedre… - Kacsintok Emmára, majd újra előveszem a telefonomat a szoknyám zsebéből. - Amíg kitalálod, addig hívok magunknak egy taxit… - Mondom, miközben a telefonom kijelzőjére meredve keresem ki a híváslistámból a taxis cég számát, akiknek a szolgáltatását igénybe szoktam venni. Ideje lenne saját autót vásárolni. Kezdem unni a taxizgatást…
Nincs afelől kétségem, hogy jól megy a Nike szekere, és nem igazán bánom, hogy egy kis körömpiszoknyi jut nekem belőle, noha azért eléggé meglepett a dolog, mondhatni derült égből villám… bár közel sem olyan kellemetlen. - Tisztában vagyok vele, ezért nem küldtelek el a francba. Állapítom meg mosolyogva, mert bizony a kísértés elég nagy lenne abban az esetben, sőt, nem szokásom visszafogni magam, általában elég markánsan a másik arcába tolom a véleményem, és nem érdekelnek a következmények. Az biztos, hogy mindennek alaposan utána fogok járni, mielőtt egyáltalán belekezdünk, mert nem szeretnék mellélőni, a saját stílusomban ugyan, de igyekszem majd biztosra menni. Azt viszont nem igazán gondolom komolyan, hogy olyan göncöt raknak elénk, ami miatt a stúdiófotózást választanám, csak nem fürdőköntös lesz, ha már a téli anyagról van szó. Nem mintha különösebben fázna abban, de azért meglehetősen szemet szúrna, ha úgy fényképezném, a feltűnést meg illene ilyen téren kerülni. - Az mondjuk vicces lehet, mert ugye akkor a fotósnak is ugrania kell, máshogy nincs értelme, azokkal a kamerákkal, amik felszerelhetőek egy ilyen cuccra, nem nagyon lehet értelmes képeket csinálni. De nem hiszem, hogy bármiféle kollekciót át lehet adni egy ilyen ugrás közepette. Nem mondom, hogy lehetetlen, már, vérfarkasként, de éppen ezért nem próbálnám meg, valószínűleg jobban sikerülne, mint amire számítanak, túlságosan kockázatos. - Fogalmam sincs, én még nem láttam erre hasonlót, persze, ez nem jelent semmit. Azt tudom, hogy Jenny sétarepültetést tervez, de abban emlékeim szerint tandem nem volt, ahhoz azért érteni kell valamelyest, hogy ilyesmire adja a fejét valaki. - Ha lenne valami rendezvény, megpróbálhatnánk belógni, bár te ebben a göncben tutira kilógnál a sorból. Most épp felújítás alatt van a hely, és tudtommal egyelőre nem bérelhető. Viszont a megnyitóra szerintem érdemes lesz eljönni. Azért nem ajánlom fel magam, mert inkább Castor kísérője lennék, ha nem bánja majd, mint Sofiáé, semmi ellenérzésem sincs felé, egyszerűen csak számomra valahogy így az evidens. - Nos, ugyebár táncolni akarsz, nem tudom, mennyire modern formában gondolkodsz, de ott van példának okáért az Upper Deck diszkó, ott biztosan lehet. A Golden meg sokkal úribb szórakozásra van, bár, oda szintén nem engednének be így szerintem, és ott műsorok is szoktak lenni, mondjuk, lehet a te szemedet bántanák, ha nem olyan jók, én szeretem a helyet. Főleg a VIP páholyt, de ez az infó nem publikus. Mindenesetre, még mindig szívesen emlékszem vissza arra az estére, bár akkor még határozottan úgy hittem, hogy ez csak ilyen egy estés dolog lesz köztünk. Hát nem az lesz, amit egyelőre nem bánok, de ki tudja, mit hoz a jövő. - És taxi sem kell, kocsival vagyok. Ezt a nevetséges mennyiségű szeszt az én szervezetem már rég lebontotta, szóval nem kell attól tartani, hogy ha lefülelnek a zsaruk, és megszondáztatnak, sípolna… Úgyhogy fel is állok, és fizetek, majd részemről mehetünk is kifelé. - Részemről indulásra készen vagyok. S ha jön, akkor elnavigálom a szerelmemig, van egy sanda gyanúm, hogy be fog jönni neki a kocsim, sokan amúgy nem nézik ki belőlem, hogy egy ilyenem van, azt meg pláne nem, hogy mellé még jól is vezetek, de hát istenem, sokan az előítéletek rabjai. Azt meg döntse el ő, hogy a két hely közül melyik legyen, és akkor arrafelé veszem az irányt.
- Nem értek a fotózáshoz, meg ezekhez a kütyükhöz, de hidd el, volt olyan fotós, aki megcsinálta… persze akkor nem téli kollekcióhoz fotóztak. Fogalmam sincs milyen technikával csinálta, de sikerült elkapnia a pillanatot. – Vonom meg a vállamat. Én nem szoktam a kamera másik oldalán állni, nem is akarok épp ezért okoskodni, mert nem értek hozzá. Én se szeretem, ha olyan valaki okoskodik a tánccal kapcsolatban, akinek igazából fogalma sincs nemhogy a táncról, de még a stílusról sem. Egyébként is úgy gondolom… ismerem már annyira a Nike-ot, hogy jobban kedvelik, ha a fotós az egyéni stílusát is beleviszi a fotóiba, minthogy más fotósok módszereit másolják. Akkor elég lenne nekik egy fotós, aki folyton mindent fotóz, meg elég lenne egy modellalany is. Egyáltalán nem tartok attól, hogy befürödnénk Emmával. Kellett némi nyomást gyakorolnom a menedzseremre, hogy felterjessze az ötletet a Nike felé, de ha egyáltalán nem láttak volna fantáziát a honlapján fent levő képek alapján benne, még csak a próbafotózás esélyét se adnák meg neki, ebben teljesen biztos vagyok. Végül is… tíz éve dolgozom már nekik, mint reklámarc… tudom milyen a gondolkodásmódjuk. - Na, azért én majd utána járok ennek. Azért nem semmi látvány, meg érzés lehet az Alaszkai hófödte hegyek fölött kiugrani. – Egész testem, na meg a farkasom is beleborzong a gondolatba. Elég vakmerő vagyok… valamilyen szintig a farkasom is partner a baromságainkban, és kettőnk közül ő az, aki jobban félti az irhánkat. Azért ő annyira nem vágyik repülőkből kiugrálni, mint én… mégis csak farkas, nem valami elcseszett sirály. Az egyedüli ugrást elsőre valszeg én se vállalnám be, ahhoz el kell menni valamilyen oktatásra, de a tandemeseknél lehet párosával ugrani is, ahol egy szakképzett ugró a partner, akinek már van gyakorlata ebben. Néha tényleg hatalmas őrültségek jutnak eszembe, és általában addig nem is nyughatok, amíg ki nem próbálom milyen… - Nem értem mi a problémád a ruhámmal… szerintem egyáltalán nem feltűnő! – Vigyorgok, de persze csak ugratom, hiszen én is tudom, hogy feltűnő… főleg az a játék sheriff jelvény kitűzve. Hát na… benéztem a dolgot. Megeshet még egy kétszázon túli farkassal is, nem? De legalább lesz min nosztalgiázni, meg jókat röhögni. Én épp úgy tudok jót röhögni a saját hülyeségeimen, mint másokén. A két lehetőség közül elsőre a diszkó az, ami jobban felkelti a figyelmem. Ott jobban el lehet vegyülni, mert egy diszkóban általában mindig teltház van… meg aztán ott nem is néznének ki ebben a ruhában. A telefonomat visszateszem a helyére, mikor megtudom, hogy kocsival jött. Ezek szerint nem lesz szükség a plusz fuvarra. A fogyasztásom árát, megfejelve borravalóval a kiürült poharam mellé teszem, meg felállva a bárszékről elindulok kifelé Emma mellett. Persze kifelé menet is alaposan megnéznek minket, én meg csak lazán belevigyorgok mindenki képébe, aki jobban megbámul. Nézni a múzeumban is lehet, szóval ha jól esik nekik…. engem aztán egyáltalán nem zavar. Mikor megpillantom Emma kocsiját, hát majdnem lehidalok. - Ez a kocsid? Hű de klassz! – Ismerem el a járgányt, miközben épp úgy körbejárom, ahogy még a konditeremben tettem azt, Emma körül, hogy jól megnézzem magamnak. - Engem a szívem az olasz járgányokhoz húz, de ez se semmi. Idejét se tudom már, hogy mikor ültem ilyenben utoljára. – Sok évtizeddel ezelőtt, és akkor se én vezettem… s bár nagy a kísértés, hogy megkérjem, hadd vezethessem, de nem állok neki pitizni érte. - Menjünk a diszkóba. – Adom tudtára a választásomat, miközben behuppanok az anyósülésre, és jó alaposan körbenézek odabent is. - Hát ez nagyon állat! – Simítok végig a műszerfalon, majd bekötöm magam megszokásból.
Ez a nap is egy ugyan olyan meleg nap, mint az összes eddigi nap is volt. Ezért, hát be is ülök a Club koktél bárjába, hogy meg igyak egy hideg koktélt. Miután, rendelek tekintetem végig pásztázza, a lehetséges személyeket, egy jó kis csevegésre. Vagy, ki tudja valami másra. Augusztus elején vagyunk, én pedig nos hát úgy ahogy de el viselem a meleget. A hideg koktélt, meg kapom aztán, fel fedező kőrutamra indulok. Jó sokan vannak, de csak egy másik nőstény farkas kelti fel a figyelmemet. Ha jól látom, most lépet be, ami jó szerintem. A nőstény is a púlthoz megy. A virgácsai, egyszerűen, gyönyörűek és a mellei, nos azokkal is el lennék, de nem ezért vagyok itt. A koktélomból, közben kortyolok egyet, majd vissza térek a pulthoz, egyenesen a másik nőstény mellé. - Helló, elviselhetetlen ez a hőség, nem? - Kérdezem, egy kis mosolyal az arcomon. Aztán, megint iszok egyet, majd gondolatban, meg jegyez magamnak, hogy egész finom ez a koktél. - Anevem, Allison Black. - Mutatkozom be, csak tudnám, hogy miért. Mint, ahogy azt sem értem, hogy milyért nem tudom róla le venni a szememet. Bár, jobb most túl lenni a bemutatkozáson. Legaláb is, én ezt gondolom.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Először egy ismeretlen őrzőbe botlottam, amit egyáltalán nem bántam, hiszen igazán kedves volt. Majd pedig utána jött a többi meglepetés. Először Elvis személyében, majd Duane és végül pedig Blake személyében. Ezek után már kíváncsian várom, hogy mikor fog még meglepetéssel szolgálni ez élet, vagy talán jobban mondva ez a város, hiszen ennyi évtized után azért bőven akadt még múltbéli személy, akik legjobb tudomásom szerint élhetnek. Úgy éreztem, hogy itt az ideje kicsit lazítani és élvezni az életet, de természetesen csak bizonyos keretek között. Nem akarok most kivételesen senki tyúkszemére lépni, illetve senkinek se akarom a figyelmét a kelleténél jobban felkelteni. Megígértem, hogy jó kislány leszek és igyekszem be is tartani. Az elmúlt hetekben sikerült is betartanom az ígéretemet. Alig, hogy belépek a bárba, kíváncsian pillantok körbe, de most egyetlen egy ismerős arcot se pillantok meg, ami bármennyire is fura, de jó érzéssel tölt el. Legalább nem kell tartanom egy újabb múltidőzéstől. Néha jó ismeretlen személyekkel összeakadni, mert ők nem ismerik a sötét foltjaidat, mint mások. Végül lassan, de határozott léptekkel elindulok a pulthoz, s alig hogy elérek oda, helyet is foglalok és máris kérek egy italt. Viszont alig, hogy megkapom az italomat társaságom akad. Kíváncsian pillantok az ismeretlen nőstényre, miközben kicsit talán látványosan végig mérem, de az arcom rezdülései nem változnak, hogy mit is gondolok róla. Igen, eléggé meleg van, illetve sose árt kicsit leöblíteni a torkunkat. – szólalok meg egy kisebb mosoly keretében, majd az italomat elvéve felé emelem, mint amolyan egészségedre céllal, - ha addigra is ő megkapta az italát-, majd lehúzom a sajátomat és kérek egyből egy újabb kört. Örülök a találkozásnak Allison. Rose vagyok. – mutatkozom be barátságosan. Bár nem a teljes nevemet mondom, de ez már nálam megszokás. A legtöbb ember csak Rose-nak ismer és ezt sose bántam. Legalább eltűnni, ha esetleg úgy hozná a helyzet. Idevalósi vagy? –kérdezem tőle ártatlanul, de a viselkedéséből ítélve szerintem tuti, hogy falkatag, majd pedig elé lökök egy vodka-t, hiszen kettőt rendeltem. Sose bántam azt, ha van társaságom, egészen addig, amíg úgy érzem, hogy a megfelelő határokon belül mozog az illető.
Eléggé hamar találok magamnak beszélgető partnert, egy dögös farkas nő személyében, de nem azért keresek partnert, mert nem bírok magammal, csak azért, hogy valakivel beszélgessek. Egyből a nőstényhez lépek, és meg is szólitom, amire ő is reagál is, majd megissza az italát, és kér még egy kőrt. Majd ő is bemutatkozik, miután én ugyan ezt, már meg tettem. - Én is nagyon őrvendek a találkozásnak, Rose. - Mosolygok rá én is, majd mikor fel emeli a poharát, amit én is meg teszek, majd a koktélomba iszok. Aztán, jön a szokásos, ide valósi vagyok-e kérdés, ami ugyan már kezd untatni, de azért felelek a kérdésre. - Igen. Mert, szeretnél egy kis idegen vezetést? - Kérdezek rá nyíltan, ha már meg kérdezte. Mondjuk, rengeteg minden történt itt mióta Angliába kényszerűltem, de szerencsére volt időm el mérni és be járni ezt az új Fairbanks ot, ahová vissza tértem. Közben, engem is meg kinál a másik poharával, mertkettőt kért ki. - Köszönöm. - Mondom, és el is veszem a poharat, majd kocintok vele. - Csirió. - Mondom, majd le húzom az egész italt, és igyekszem nem köhögni, ami nem való szinü, hogy sikerűl. - Veled mi a helyzet? Át utazóban vagy itt, vagy esetleg szeretnél itt le telepedni? Van hól aludnod? - Kezdem faggatni, ami gondolom nem nyerő, mondjuk nem tudom mit szólna hozzá az alfa, ha egy kóbort szállásolnék el egy éjszakára. Mondjuk, lehet kiderül, hogy már van szállása, így azért ezen nem izgulok.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Nem ismerkedni jöttem ebbe a bárba, hanem egyszerűen csak lazítani. Nem akarok se botrányt, se feltűnést kelteni, se éppen elkergetni egy-egy kéretlen személyt, de szerencsére most szó sincs ilyenről. De aztán a csend, a nyugalom és a magány varázsa szempillantás alatt foszlik ködé, amikor megjelenik egy idegen nőstény. Kíváncsian figyelem őt. Nem tudnám hirtelen megmondani, hogy mit is gondolok róla, hiszen túl sok minden jut eszembe hirtelen, de az tény, hogy tetszik az egyedisége és a nem hétköznapi kisugárzása is igazán megnyerő. Nem, egészen jól sikerült már kiismernem itt magamat. Puszta kíváncsiság volt. –szólalok meg mosolyogva, de közben egy pillanatra se engedem el a tekintetemmel őt. Próbálom kitalálni azt, hogy vajon mi sodorhatta őt a mellette lévő székre, hiszen annyira sok szabad hely van, de legalább az jó jel, hogy ő nem akar papolni nekem a falkáról és a hasonló dolgokról. Csirió, erre a váratlan találkozásra! – szólalok meg sietve, majd a kisebb jelképes koccintás után lehúzom ezt is. Majd pedig a pohár hangosan koppan az asztalon, de mire észbe kaphatnék, a pincér máris újabb adagot hoz ki, mire csak egy kisebb mosoly kúszik az arcomra. Kár sietni, hiszen még fiatal az idő. Egy apró mosoly jelenik meg az ajkaim szélén, amikor meghallom a köhögését. Egy farkas, aki nem igazán bírja eme italt. Ez egyre érdekesebb, pedig biztos vagyok abban, hogy nem fiatal teremtésről van szó. Még nem derült ki. Talán maradok, de az is lehet, hogy hamarosan távozom. Azt hiszem ez még mindenki számára rejtély. – hiszen ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy hamarosan az egész életem felbolydul,- de jó értelemben-, s ennek köszönhetően pedig a szomszédságba fogok költözni. Igen, van. Kedves, hogy kérdezed. – nézek rá egy barátságos mosoly keretében, majd újra körbe pillantok. Gyakran jársz ide? – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen abból ítélve, ahogyan köhögött az ital miatt nem mondanám azt, hogy egy bulizós bestiához van szerencsém. Szeretsz szórakozni? – támadom be egy újabb kérdéssel, hiszen tényleg érdekel, hogy milyen valójában, mert egyszerűen a kép még mindig homályos.
Sikeresen megtudom, hogy nincs szüksége idegen vezetőre, csak meg kérdezte. Mert, kiváncsi volt a lelkem ami nem gond, ha hamar meg akar öregedni. - Te, hova vagy valósi? Vagy is hol éltél eddig? - Kérdem, mert érdekel engem ez a nöstény. Meg jobban is megakarom őt ismerni. Két ital után, kérdéseket teszek fel neki, amikre választ is kapok. - Értem. - Mondom neki rövíden, mikor megtudom, hogy lehet tovább megy, de az is lehet, hogy itt marad. Valamint, mostmár tudom, hogy van hol laknia. Aztán ő kérdez tőlem, amire nekem válaszólnom kell neki. - Nem, nem járok ide gyakran, most is csak inni és ismerkedni vagyok itt. Én, nem szeretek, én imádok szórakozni. Ha jól hallom, most eléggé egy pörgős szám megy. Akarsz, táncolni? - Kérdem, és azért meg várom, hogy mit is mond. ~ Ally most aztán bírj magaddal. - szólok magamra gondolatban, bár a zene nagyon jó, de csak ülve kezdek neki a táncnak. Ha Rose belemegy, fel állok, és irány a terem közepe, ha nem akkor én is ott maradok, és ülve táncolok. Mert végül is nekem aztán mindegy, hogy itt vagy pedig ott táncolok.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Hmmm, mondhatni az egész világban. A legtöbb helyen már megfordultam és rengetek országot, várost barangoltam már be. Így nem igazán tudnék egyet-egyet kiemelni, mert mindegyik helynek megvolta maga varázsa. – a szavak egymás utána hagyják el az ajkaimat, hiszen általánosságban beszélek, így nem kell attól tartanom, hogy esetleg később bármit fel tudna használni ellenem. Nem könnyedén beszélek a dolgaimról. Attól függ, hogy ki mennyire képes lebontani a falakat. Ismerkedni? Kikkel szoktál ismerkedni? Vagyis barátokat szerezni vagy esetleg másképpen érted ezt? – kérdezek vissza kíváncsian, hiszen sose ítéltem el senkit se amiatt, mert nem mindenki szereti a kötöttségeket. Sőt,egy időszakban én se voltam annak a híve és most se vagyok még biztos abban, hogy képes lennék-e valakit ilyen értelemben lenni, de az élet majd megmutatja. Amúgy is tele van meglepetésekkel. Ohh, imádom ezt a számot. – szólalok meg sietve, miközben a poharam a pulton landol, majd elkapom a nőstény kezét és hamarosan már a terem közepén vagyunk és elkezdek táncolni, miközben mosolyogva nézek rá. Pillanatok alatt járja át a testemet a zene, s át is adom magamat a ritmusoknak. Woow, remekül táncolsz. Régóta táncolsz már? – "üvöltöm" túl a zenét, de közben a zeneütemére mozog még mindig a testem. Majd idővel már el is kezdem énekelni a dalnak a szövegét.
Rosetól, meg kapom a választ, ami nekem kicsit hiányos, a maga nevében, és olyan választ is kapok, amire nem is kérdeztem rá, de azért ez édes tőle. Rose kérdésére, csak pislogok egyet, meg gondolkoznom is kell. - Idegenekkel szoktam ismerkedni, a barátok pedig össze jövünk, dumálni. Ne haragudj, de mégis, hogy értsem ezt a másképdolgot? - Kérdem, mert tényleg érdekel engem a dolog, valamint tudni szeretném, hogy pontosan mire is gondolt ez alatt. Majd, egy pőrgös szám veszi kezdetét, amire Rose azt mondja, hogy imádja. Megragad, és egyenesen a bár közepére húz, és táncolni kezdünk. Nagyon hamar elengedem magam, és hagyom, hogy a zene irányítsa a mozdulataimat, közden, még a hajamat is rázom. Rose, egy kérdést kiabál, hogy meg halljam, a dicsérete a tánc tudásomról, szőrnyen jól esik, főleg mert ő mondja. - Köszönöm, egyébként neked sincs okod a panaszra! Egyébként, igen régóta táncolok! - Kiabálom én is túl a zenét, hogy Rose hallja. A nőstény még imádnivalobbá válik, mikor a dal szövegét kezdi énekelni, mintha egy angyal szabadúlt volna be a bárba. Valahogy, úgy érzem, mintha a hangjával varázsolt volna el. - Ez... Ez gyönyörű, ez el képesztő! Énekesnő vagy!? - Kérdem, bár kötve hinném, mert akkor már ismert lenne, és a nyakán lógnának a lesi fotósok, vagy paparadzók, és utánna meg jöhetnének a sajtó tájékoztatók, meg a többi marhaság, hacsak még nincs fel fedezve.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
A válaszán elmosolyodok, hiszen a barátokkal dolgot egyáltalán nem úgy értettem. Azt tudom, hogy eleve az ember a barátaival találkozik, de ismerkedni is több okból lehet. Egy pillanatra eltöprengek azon, hogy miként is mondhatnám el neki a kérdésemre vonatkozó dolgokat, s közben az ujjamat újra és újra végig húzom a pohár ajkán. Mármint barátokat szeretnél szerezni, esetleg kalandra utazol vagy az életre szóló társat keresed, amikor csak úgy leszólítasz valakit a bárban? – kérdezem tőle kíváncsian és közben a nőstényt fürkészem. Minden embert más motivál, vezérel és tényleg érdekel, hogy kihez van szerencsém. Vagyis arra, hogy ő ebből a háromból melyik „csoportba” való. A következő pillanatban már magammal rángatom a lányt, hogy táncoljunk, ha már arra utalt. Mondjuk eleinte fura volt, hogy táncolni lehet itt, mert nem olyan helynek tűnt. De ő biztosan rutinosabb ezen a helyen. Amolyan hobbi vagy verseny szinten űzted? – kérdezem tőle kíváncsian, majd még egy köszönőmet is elmorzsolok, hiszen jól esik, hogy megdicsér. Mindig is szerettem táncolni. Erről jó pár ember tudna mesélni. Elvis, Wendy és még talán akadna olyan, aki látta azt, hogy mire vagyok képes és még él is. Aztán pedig hamarosan énekelni kezdek, de a szavait meghallva egy kisebb nevetésben török ki. Nem vagyok énekesnő. Ez amolyan hobbi, nem sokszor szoktam megmutatni az énekhangomat. – válaszolok neki barátságosan, majd amikor meghallom, hogy a mellettünk lévő kisebb tömeget is elkezdik leültetni, a helyükre zavarni, akkor rájövök arra, hogy a megérzésem nem is csalt. Sietve hagyom abba, majd foglalok helyet a korábbi helyemen. Megvárom, amíg Allison is csatlakozik és újabb kört rendelek. Azt hiszem kicsit megszegtük előbb a házirendet. – szólalok meg nevetve, hiszen korábbi életemben is volt olyan, amikor megszegtem egy-két szabályt. Bár most tény, hogy fogalmam sem volt arról, hogy itt nem lehet táncolni.
Rose, válaszól a kérdésemre, vagy legalább is nekem ez jön le a nőstény szavaiból. - Inkább barát szerzés. ~ De,a te esetedben, akár kalandról is lehet szó. - Teszem hozzá a mondatomhoz, gondolatban, hogy ne hallja még a pajzsomat is fel húzom. Majd, táncolni megyünk, és közben is dumálunk. Meg dicséri a tánc tudásom, ahogy én is az ővét, majd megint egy kérdést tesz fel. - Inkáb hobby, a verseny nem az én asztalom. - Mondom neki, majd Rose dalra fakad, és meg dicsérem a hangját is, és meg tudom, hogy ő csak hobby szinten énekel, és nem nagyon szokot énekelni. Közben, a táncoló tömeget fel oszlatják, és Rose is vissza megy a helyére, én pedig követem őt. Mind a ketten le ülünk, és Rose kér megint egy kőrt, majd hozzám szól. - Ez még belefér, ettől még nem fognak minket ki tiltani innen. - Mondom neki, közben érzem, hogy melegem van. Talán, a tánc az oka, de nem hiszem, mert azért annyít azért nem voltunk ott, hogy ki melegedjek. - Ha meg bocsáltasz, ki mennék a mozsdóba. - Mondom, de még nem indulok, csak ha már jelezte, hogy meg értette, vagy valami. - Mindjárt jövök. - Azzal fel állok, és ott hagyom őt egy kicsit magára. A mozsdóban, egyből a tükörhöz lépek, majd a tükör képemet nézem, közben ki nyitom a csapot, és jó hideg vízzel meg mosom az arcomat. - Nem vagyok nórmális. - Mondom, miközben a mozsdó kagylónak támaszkodom. Még, a szememet se merem be csukni, mert őt látom akkor. Amint valamejest össze szedtem magam, indulok is vissza hozzá.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Lassan bólintok arra, amit mond és újra a poharamnak szentelem kicsit a figyelmemet. Nem szokásom ilyen helyen barátokat szerezni, illetve nem is voltam olyan hangulatban, hogy felcsípjek valakit, de aztán majd kiderül, hogy mit hoz az este. Bár eléggé érdekes, hogy egy falkatag esetleg egy kóborral akar ismerkedni. Talán emiatt gondoltam úgy, hogy jobb, ha óvatos maradok, mert szeretném, ha fejem a helyén maradna. Miért nem szereted a versenyeket? – kérdezem tőle még mindig kicsit zihálva a korábbi táncnak köszönhetően. A légzésem szép lassan kezd csillapodni és szerencsére a szívem is kezd egyre inkább visszatérni a normál állapotába, majd megfogadom magamnak, hogy nem fogok többé dalra fakadni. Ez olyan dolog, amit szeretek inkább elrejteni és szerencsére a tánc, illetve a zene közben oly sokat nem is hallhatott belőle. Reménykedtem, hogy nem fognak, de egészen jó helynek tűnik és szeretnék még maradni, így inkább igyekszem betartani a szabályaikat. – szólalok meg sietve, majd a hajamba túrok, miközben várom a következő kört. – Szereted megszegni a szabályokat? – szegezek neki egy újabb kérdést, mert egyáltalán nem tűnik túlzottan jó kislánynak, de az nem is baj. Én se vagyok az, de vannak olyan helyzetek, amikor képes vagyok normálisan viselkedni. Persze, menj csak. – hangom barátságosan cseng és mellé még bólintok, hogy tényleg semmi gond. Megértem, hogy ki kell mennie, de azért az tény, hogy kicsit furán viselkedik. Remélem, hogy nincs semmi komoly baj, mert egy kicsit olyan, mintha valami elől menekülni. Míg várok rá, visszafordulok a pulthoz és a poharammal játszadozom. Még pár szót váltok a pincérrel is, majd amikor újra helyet foglal mellettem, akkor pár pillanat erejéig habozok. Minden rendben van? – teszem fel neki végül a nagy kérdést, amit talán nem illene, de érzem, hogy valami nem stimmel, de a világért se tudok rájönni, hogy mi lehet a gond. Szerintem semmi olyat se tettem, vagy mondtam, amivel esetleg hasonló reakciókat válthatnék ki, de az se kizárt, hogy már kicsit berozsdásodtam.
Rose, kérdez valamit, a versenyel kapcsolatban, közben érzem, hogy kezd meg nyugodni. - A versennyel nincs bajom, de inkább a profikra hagyom, nem hiszem, hogy olyan jó lennék, hogy versenyezzek. - Mondom, majd a ki tiltásról is szó esik. Majd megint kérdez, míg várja a következő italát. - Ha van hozzá egy jó partner, akkor igen. Te? - Kérdek vissza, bár abból amit most láttam, szerintem ő egy jó kislány lehet, aki szereti betartani a szabájokat, bár lehet nem mindig volt ez így. Majd, bejelentem neki, hogy a mozsdóba megyek, vagy inkább oda menekülök előle. Vagy is, nem előle csak a érzésem elől, amit iránta érzek. Mert ahogy láttam őt táncolni, és hallottam énekelni, egyszerűen vonzódni kezdtem hozzá, de csak olyan fizikai kapcsolatra gondolok, aminek Castor nem tudom, hogy örülne-e, de amiről Castor nem tud, az nem fáj neki, ahogy a közmondás is tartja. Miután, meg mostam az arcom, vissza is megyek a cuki Rose hoz, és mellé ülök a pultnál. Majd, ő egy kérdést tesz fel nekem. Ugyan furcsálom a kérdést, és azon gondolkodom, hogy vajon rájött e, hogy tetszik nekem, de gyorsan el is vetem. - Nem, de nem is akarok róla beszélni, mert nem akarlak el ijeszteni magamtól, remélem megérted. - Mondom neki, közben felé nézek, abba a két gyönyörű szép szemébe. A táskámból, egy rúzst veszek elő, és a szalvétámra a telefon számomat írom fel neki. - Tessék, ha szeretnél beszélgetni, vagy ha csak simán társaságra vágysz, nyugodtan hívj bátran, aztán meg beszélünk egy találkozót. - Tolom elé a szalvétát, és remélem, el teszi és nem dobja el vagy valami. - Ne menjünk át egy olyan helyre, ahol lehet táncolni? - El ment az eszem, hisz pont a tánca, és az a csodálatos hangja az ami rabúl ejtett.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Csendesen hallgatom őt, idővel pedig még a szemöldököm is feljebb szalad a válaszát hallva. Kevés farkas van, aki szerintem így vélekedik. Érdekes, szerintem kevés fajtabéli vélekedne így. Eddig tapasztalataim alapján a legtöbben szeretik a versenyeket, a kihívásokat. – szólalok meg elmélkedve, mert rám ez teljesen igaz. Sose szerettem, csak úgy ülni és legyinteni, hogy majd a profik csinálják. Lehet, hogy nem egy csettintésre mentek a dolgok, de idővel mindig belejöttem és a vérvonalamnak köszönhetően eléggé gyorsan. Ritka az, amikor a szabályokat betartva élek, de megígértem, hogy jó kislány leszek. – kisebb hallgatás után válasszal is szolgálok. Szerintem egy jó kislány nem keveredik illegális futamok, bunyók világába és nem száll ringbe, de én megtettem és nem is egyszer. De megígértem Duane-nek, az öcsémnek, hogy jól fogok viselkedni kivételesen és nem akarom megszegni a szavamat. Na, meg azt se szeretném, ha jobban felkelteném a falka érdeklődését, mint eddig tettem. Nem akarok én középpontban lenni és még a fejemet is szeretném a helyén hagyni. Fura a nőstény viselkedése, s minél többet gondolkodok a tettein, annál inkább őrült ötletnek tűnő dolgok jutnak eszembe, így inkább csak rendelek még egy kört és míg várok rá újra körbe pillantok a helységben. Figyelem a helyet, az embereket, farkasokat és talán még őrzők is vannak itt. Majd amikor visszatér, akkor egyszerűen és barátságosan szegezem neki a kérdést, majd a válaszát hallva csak bólintok, majd az italomba kortyolok. Rendben, hiszen nem minden titokra derülhet fény.– jegyzem meg mosolyogva, mert nem fogom faggatni, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy esetleg igazam lehet és jók a megérzéseim. Köszi és úgy lesz. – veszem el barátságosan a szalvétát, majd a dzsekim zsebébe rakom. Pillanatok múlva kiürítem a poharamat és mielőtt még bármit mondhatnék megszólal. Majd talán legközelebb. Most mennem kell. Örültem a találkozásnak Allison. –a hangom barátságosan cseng. Kirakok a pultra egy kis pénzt az italért, majd még az ajtóból visszamosolygok a nőstényre, végül pedig engedem, hogy a kinti hűvös levegő segítsen újra észhez térni, s minden gondolatot száműzni.
Kezdőlap
