Karakter teljes neve: Gabriel Gennaro Becenév: Gabe Álnév: Frederico Benotti , Adam Ford Faj:Vérfarkas Falka: Őslakos Mentalitás: Domináns Titulus: Kangunart Nem: Férfi Kor: 113. Születés helye és ideje: 1899. Olaszország, átváltozásának ideje: 1930 novembere Foglalkozás: volt már katona, rakodómunkás, rendőr, mikor épp milyen munka akad, de ha rá kellene akasztani egy foglalkozást, akkor rendőr. Védőszellem neve: nincs Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: - Vérvonal: - Mesterszavak:
Apa:ember, elhunyt Anya: ember,elhunyt Testvérek: nem tudni, hogy él-e Egyéb hozzátartozók: -
Gabriel egy határozott, becsületes fickó, aki próbál segíteni azoknak, akik kiérdemlik azt. Az évek keserűvé tették őt, elég magányos típus, egyáltalán nem hiszi magáról, hogy ő lenne a legjobb bármiben is. Alapjában véve családcentrikus, nyugodt fazon, de ha úgy érzi szükségét, bárkiért kiáll. Harcban domináns természet, nem riad vissza sosem, ám ifjúkori lázongása már elmúlt, s inkább átgondolja a lépéseit. Néha beszélgetés közben túl őszinte, könnyedén bántó is tud lenni, és néha kimondottan egy p*cs, de alapjában véve mégis szerethető személyiség. A munkáját imádja, nehezen bírná ki, ha nem tehetné azt, amit szeret. Kissé makacs és önfejű, de feletteseivel szemben engedelmeskedik.
Magas, tipikus olasz vonásokkal rendelkező férfi, sötétbarna, már-már feketének tűnő hajjal, erős szemöldökkel, kékeszöld szemekkel. Sportos testalkatú férfi, külsejére mindig ad. Több tetoválás is található a testén. Ruházatban kedveli a sötét színeket, farmert hord általában pólóval, vagy ingekkel.
Gabriel 1899-ben született, Olaszország napsütötte vidékén, ahol szülei gazdálkodásból tartották fenn magukat, parasztok voltak. Egyedüli gyermekként nevelték tizenhét éves koráig, szigorúan fogták és kiskorától nehéz feladatokat kellett ellátnia a földjükön. Az akkori törvényeknek megfelelően már kötelező volt a gyerekek iskolába járatása, ezen kötelékek alól ő sem menekült, s ha épp nem a földeken dolgozott, akkor bizony az iskolapadot koptatta. Nehéz gyerekkora volt, köszönhetően apjának, aki borgőzös mámorában gyakran bántotta a fiút és akármilyen problémája volt, azt mindig Gabrielen verte le. Ifjú kora végén, mikor Olaszországhoz is elért az első világháború szele, őt is besorozták a katonasághoz, akár csak jó néhány vele egykorú társát. Fiatal volt még, ám a hosszú évek munkája megedzette őt ahhoz, hogy fizikailag is jó katonának bizonyuljon. Nem úszhatta meg a háborút anélkül, hogy ne vonuljon nyílt harcba, gyalogos katonaként, szuronyos puskával ő is ott hasalt a lövészárkokban és küzdött Olaszországért. Tehetségesnek bizonyult és mivel egy ütközet során két társa életét is mentette - köztük egy magas rangú tisztét- így hamarosan hadnagyi rangot kapott, s annak megfelelően áthelyezték őt egy másik egységhez. Ugyan a háború 1918-ban véget ért, Ő továbbra is a katonaság kötelékeiben maradt, nem volt kedve ahhoz, hogy visszatérjen vidékre és továbbra is kövesse zsarnokoskodó apja utasításait.
Huszonhárom éves volt, kalandvágyó ifjú, aki elhagyva a katonaság kötelékeit úgy döntött, hogy hajóra száll és szerencsét próbál egy másik kontinensen. Határozott céljai közt szerepelt az, hogy ellátogasson Alaskába, hisz kiskorában, mikor csak tehette, mindig kincskereséssel kapcsolatos könyveket olvasgatott, s az Alaskáról hallottak mindig is lenyűgözték őt. A sors azonban nem így alakította a sorsát, ugyanis, amikor éppen feladatát végezte, s egy fontos irattal indult el autóval a téli hidegben, hogy azt minél előbb eljuttassa felettesének, az autó kátyúra futott és lerobbant egy ismeretlen vidéken. Gabriel és katonatársa jól tudták, hogy abban a kutyahidegben nem várhatnak arra, hogy tán valaki majd arra jár, ezért ők maguk fegyverrel, gyalogosan indultak meg a barátságosnak egyáltalán nem nevezhető erdős terület mentén. Ott azonban valami olyasmi várt rájuk, amire ők sem számítottak, egy - a fővárosból menekült - rablóbanda tanyázott ott, s mikor azok meglátták a katonatiszteket, azonnal tüzet nyitottak. Gabrielnek és társának nem sok esélye volt a váratlan lövésekkel szemben, mindketten csúnyán megsérültek, de szerencséjükre, egy közeli, gazdag földbirtokos meghallotta a lövéseket, értesítette a hatóságot, és a két katona még épp időben került kórházba.
Gabriel hosszú lábadozást követően teljesen felépült a sérüléseiből, újra tudott járni és úgy döntött, hogy jövőjét mégis csak Olaszországban alapozza meg. A katonaság alatt szerzett vagyonából egy kisebb földterületet vásárolt magának, ahová szőlőtőkéket ültetett azzal a reménnyel, hogy egy napon majd saját bort készíthet és dobhat a piacra. Szüleit ekkor már nem szívesen látogatta, anyjához néha elment tiszteletből, na meg azért is, hogy lássa a kisöccsét. Jó pár év telt el így, Gabriel megnősült, de a felesége később elhagyta őt egy gazdagabb férfiért. Ez eléggé megviselte Őt, éppen ezért úgy döntött, hogy valóra váltja korábban dédelgetett vágyait, s mivel a bortermelői akciója is sikertelenül járt, így elhatározta, hogy elutazik Alaskába, és ott fog letelepedni, azon a helyen, amiről regényekben oly sok szépet olvasott. Az utazás hamar bekövetkezett, miután Gabe mindent eladott és pénzzé tett, megvette a hajójegyet, s elutazott Amerikába. A hajózást követően vonattal érkezett meg kiszemelt célállomásához, Fairbanksbe, ami bár kissé fagyos helynek bizonyult, neki mégis tetszett. Azonnal magával ragadta a vidék szépsége, s hirtelen új ötletei támadtak. Pénzéből vett magának egy kisebb lakást, de mivel az fel is emésztette minden vagyonát, így kénytelen volt olyan munkát bevállalni, ami éppen akadt. A kikötőben kezdett el rakodómunkásként dolgozni, nem volt baja a kétkezi munkával, s bár nem fizették meg őt túl jól, azért nem is panaszkodhatott. Élete azonban magányosnak bizonyult, s Gabriel - hozzá nem szokásos módon - némi ital elfogyasztása után mindig újabb hölgy társaságában kötött ki. Mivel korábbi szerelme sebeket és fájdalmat okozott neki, Gabriel úgy gondolta, hogy sokkal jobb lesz az élete, ha csak alkalmi kapcsolatokat keres magának.
Egy estén, mikor éppen az egyik barátnőjétől tartott hazafelé, olyan dolog történt, ami megváltoztatta az életét. Magányosan bandukolva, az egyik sikátorhoz érve azt vette észre, hogy három férfi közre fog egy negyediket és fenyegetik. Ő mit sem tudva arról a helyzetről, hogy farkasokra bukkant, próbált segíteni a sarokba szorított fickón, s egy vasrúddal próbálta hatástalanítani ellenfeleit. Hamarosan azonban arra kellett rádöbbennie, hogy a fickók emberfeletti erővel rendelkeznek, az egyik neki is támadt, csúnya sérüléseket ejtett Gabrielen, akinek szinte minden egyes csontja összetört, s talán meg is halt volna, ha az a negyedik - aki szintén farkas volt - a védelmére nem kelt volna. Kiderült, hogy az a bizonyos negyedik egy Tark harcos volt, erősebb az őt körülvevő háromtól, csak Gabenek erről épp hangyányi fogalma sem volt. Talán jobban járt volna, ha nem akar segédkezni, így viszont nem volt más választás. Leon - a teremtője - úgy vélte, hogy nem hagyhatja meghalni ezt a bátor férfit, akiből egy napon talán majd kiváló Tark is válhatna. Hogy megmentse Gabriel életét, megharapta őt, majd magával vitte az őslakosok közé.
Gabrielnek lassan gyógyultak a sebei, s három nap elteltével megtörtént az első átváltozás is, mely éppen telihold idejére esett. Az első hetek-hónapok kínszenvedéssel jártak számára, de Leon mindenben segítette őt. Azonban, mivel ő Tark volt, egy egész más mentorhoz került Gabriel, viszont az a férfi is nagyon sokat segített Gennaronak, hogy be tudjon illeszkedni a falkába, hogy megtanulja szeretni önmagát, s új lényét. Gabe először dühös volt, amiért ez történt vele, de idővel belátta, hogy Leonnak nem volt más választása, csak így tudta megmenteni az életét. Lassan megszokta farkasát, s ha tehette képezte magát. Együtt élt az őslakosokkal, lettek barátai, és olyanok is, akiket kevésbé kedvelt, de a legfontosabb talán az, hogy a falka befogadta őt.
Gennaronak már csak egy problémája volt, nem élhetett munka nélkül, eszét is vesztette volna, ha nem dolgozhat. Akkoriban a rendőrség felvételt hirdetett, hogy bővítsék tagjaik létszámát, Gabriel pedig kapva kapott az alkalmon, és jelentkezett, de ahhoz, hogy bekerülhessen, álnevet keresett magának. Először maradt az olaszos hangzásnál, s Frederico Benotti néven szolgált, hosszú éveken keresztül, de egy akció során súlyos lövés érte őt. Ez éppen kapóra is jött, hisz még sem játszhatott rendőrt évekig úgy, hogy nem öregedett. Akkor elkönyvelték, hogy meghalt, még a saját temetésén is részt vett, majd egy jó ideig egész mással foglalkozott. "Síoktatás", ez szerepelt új papírjai közt, de valamiért ő nem igazán élvezte azt a munkát, mert nem látott benne túl sok fantáziát. Az egész nem szólt másról, csak arról, hogy felment a hegyre, lejött a hegyről, megmutatta, hogyan kell felcsatolni a léceket, hogyan kell siklani a havon, és ezt követően ki is fújt a tudománya. Látszott rajta, hogy baromira unja a feladatot, ezért inkább más munkát keresett. A hajógyári vállalatnál lett alkalmazott, egy jó ideig még élvezte is az új munkakört, mert megtanulhatott pár új dolgot, de valamiért rettentően hiányzott neki az, hogy újra rendőrként dolgozhasson.
Eltelt nagyjából húsz év, már 1990. volt, amikor Gabe újra a rendőrség kötelékeibe lépett, immár saját, eredeti nevén, Gabriel Gennaroként. Mivel korábban különféle álneveken élt, így ez nem okozott gondot, a papírokat előállították, s egy kicsit a születési dátumát is megvariálták. Hogy még csak véletlenül se merüljön fel a gyanú, hogy ő esetleg már szolgált a fairbanksi rendőrség kötelékeinél, nem csak nevet váltott, de a külsejét is megváltoztatta. Középhosszú haját rövidre vágatta, testére pedig különféle tetoválásokat varratott, amik neki is tetszettek, s egyébként is, fiatalosították őt. Ezekben az években rendkívül aktív tevékenységet folytatott a rendőrségnél, s amelett falkán belül is remekül végezte a dolgát. Megismert egy gyönyörű nőt is, aki tanárnőként dolgozott a városban. Hamar szerelembe estek, Gabe pedig feleségül is vette őt és jó pár évig boldogan éltek, míg el nem hidegültek egymástól. Gabriel rengeteget dolgozott, kevesebb ideje jutott a feleségére, ráadásul a falkán belül is előléptették őt, mivel mindig jól teljesített és megbízható volt, így falkatagból Kangunart lett. A vezetők látták a tehetségét, s úgy gondolták,hogy egy napon akár még kiváló Tark is válhat Gennaroból. A dolgokat az is nehezítette, hogy mivel Gabe Kangunart lett, így közelebb került a Kanguyakokhoz, s akikkel korábban legfeljebb köszönő viszonyban volt, azokat ilyen formában már sokkal közelebbről megismerte.
Deirdre O'Connor volt az egyik ilyen nő, aki ez időben közelebb került Gabrielhez, s nem csak azért, mert különféle tanácsokkal látta el a férfit, hanem a sok beszélgetés valahogy összehozta őket. Gabriel, bár házas volt, hamar rádöbbent arra, hogy vonzódik a kanguyakhoz, s úgy tűnt, ez kölcsönösnek bizonyult. Kapcsolatuk azonban - Gabe házassága miatt- nem lett komolyabb. Egy napon azonban, váratlan dolog történt, a férfi felesége elhunyt, baleset következtében. Gabrielt bántotta a bűntudat, hogy míg ő éppen Deirdrével vacsorázott, a felesége meghalt. Ezt követően a férfi jó ideig visszahúzódott a maga csigaházába, de Deirdrenek köszönhetően sikerült kilábalnia letörtségéből, és mivel már semmi sem szabott gátat előttük, szerelmük beteljesülhetett. A jó dolgok azonban mindig véget érnek egyszer, s kettejük kapcsolatának is hamar vége szakadt, ugyanis ismét veszteség érte Gabrielt, aki ezen már nem tudta magát csak úgy túltenni. Egy fiatal kölyök volt a gondjaira bízva, egy napon mégis kóbor farkasok karmai közé keveredtek, s Gennaro hiába tett meg minden tőle telhetőt, már nem tudta megmenteni a fiút. Bűntudata volt, kudarcként fogta fel a történteket, s úgy érezte, hogy egy időre el kell tűnnie, hogy elfelejtse a történteket. A vezető elé elvitte a fiú testét, majd engedélyt kért, hogy egy időre visszavonulhasson. Deirdrétől azonban nem volt képes elbúcsúzni, egyszerűen fogta magát, s lelépett Fairbanks városából.
Azóta két év telt el, Gabriel Olaszországban, vidéken volt, s ott próbálta túltenni magát a történteken. A hosszú, két év elteltével azonban honvágya támadt, a szíve visszahúzott Fairbanksbe, látni akarta újra Deirdrét, habát nem fűzte ahhoz sok remény, hogy a nő még vár rá. Biztos volt abban, hogy Dee már tovább lépett, ez valamilyen szinten le is hangolta őt, mégis vissza akart térni a falkájához, akik már tényleg rettentően hiányoztak neki. Gabriel néhány napja tért vissza a városba, s reméli, hogy újra kezdheti félbe hagyott életét. Ismét rendőrként szeretne dolgozni a városban, és a falkát szeretné szolgálni, valamint abban reménykedik, hogy Dee majd megbocsájt neki, amiért faképnél hagyta őt.
Amiket szeret: természet, rendőrség, munka, jó társaság , finom borok, napsütés.
Amiket ki nem állhat: bűnözők, olyan falkatagok, akiknek nagy az arca, a régi emlékeit, amik néha még gyötrik.
Rövidtávú célok: Visszakerülni a falkába, hogy minden úgy menjen, mint azelőtt, hogy távozott, felkeresni Deirdrét.
Középtávú célok: Kangunartként segíteni a falkát, sikereket elérni falkán belül.
Hosszútávú célok: Bár elég lehetetlennek tűnik, de egy napon szeretne Tark lenni, szeretne magának egy saját építésű házat és egy társat, akivel megoszthatja a pillanatait.
Forrásmegjelölés: Már van itt karakterem ^^
Hirdető: saját
Avatar/Play by: Cyril Giustiniani - Gabriel Gennaro
A hozzászólást Gabriel Gennaro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 04, 2013 7:46 pm-kor.
Az előtörténetedben nem találtam kivetnivalót, az különösen tetszett, hogy egy JK karaktert is komolyabban beleszőttél, érdekes volt olvasni kettőtök kapcsolatának eddigi alakulását - kíváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni. Az oldal digó-csapata tovább bővült, bár szerintem Castorral nem fogtok közösen hazafias összejövetelekre járni. Nem ragozom tovább, száz szónak is egy a vége:
Annyit kérek még, hogy foglalj avatart, ha még nem tetted meg, aztán irány a játéktér!
Kezdőlap
