*Nem elég, hogy a fejemben zűrzavar van és amire emlékszem az sem igazán üdítő, a hideg miatt vacognak a fogaim, de még Achilles sem könnyíti meg a dolgom. Persze semmi meglepő nincs abban ahogyan hozzám szól, már megszoktam valamennyire, dekódolom a kifejezéseit és aszerint válaszolok. A mostani helyzet viszont egészen más, hiszen egyrészt minden eddigi világképem a feje tetejére állt, egy idegen férfi van a társaságunkban és csupán egy takaró van rajtam. Kissé nyűgös vagyok ugyan de sikerül némi öniróniát kipréselni magamból miközben megadóan legyintek.* -Ennél jobban nem fog.*Legnagyobb bánatomra nem túlzok nagyon, noha jégcsapok nem lógnak az említett testrészről, hovatovább ideje lenne pókhálózni. Mondhatjuk, hogy válogatós vagyok de ez sem lenne igaz a szó legszorosabb értelmében, mondjuk azt, hogy a körülmények soha nem voltak szinkronban az alkalmakkal. Nem fejteném ki bővebben de nem is tudom, meglep az az erő amit még nem éreztem soha, olyan mintha láthatatlan kezek taszítanának egy jó nagyot rajtam, mivel a kocsi ajtaját félig behajtottam, ez az erő annak nyom neki s a testemmel tolom még beljebb. Az a valaki aki bennem van idegesen morran és prüszköl – elég mókás a fejemben tüsszenteni – hátrál de érzem, hogy minden idegszála megfeszül és az enyémeket is pengeti. Minél gyorsabban szeretnék a meleg kocsiba ülni de Achilles reakciója bosszant és már csak azért sem ülök be, pedig valószínűleg jobban járnék. A pasi melegítőjét sem veszem el, legfeljebb akkor vennék magamra férfi ruhadarabot ha egy fantasztikusan átszeretkezett éjszaka múltán csak az inge kerülne a kezembe, egyébként….inkább a takaró, mert azt is lehet úgy viselni mintha kisestélyi lenne, és ráadásul uniszex. Ezért is igazgatom el magamon, nehogy egy ránc csúfítsa el az összhatást és ki is húzom magam a bemutatáshoz. Nos, a pasi meglehetősen nyugodt és udvarias, mosolyog és kedves, szépek a szemei és meleg a keze amit meg is szorítok. Picit talán tovább időzöm a szorongatásban de csak azért, hogy legalább az ujjaim ne fagyjanak le. *-Ööö…nos, örvendjek?*Nem tudom örüljek vagy sem, gyanítom erősítésnek van itt és az nem jelent jót. Ezek után megadom magam, a méltóságomat megőriztem, jöhet a kocsi melege. Összerezzenek attól ahogyan Achilles rám vágja az ajtót, kétlem, hogy nagyon izgatná ha mérgesen néznék rá, ezért nem is pazarolok energiát ilyen érzelemnyilvánításra. Felkuporodom az ülésre és addig húzogatom a takarót míg a lábujjaim el nem tűnnek alatta. Achilles mutogat, majd elviharzik, Mike pedig a kezembe adja a táskámat.* -Köszönöm.* Többre számítottam, de ha az emlékeim nem csalnak – bár elég zavarosak - akkor nem is maradhatott túl sok azok után, hogy karmokat növesztettem. Beleások a táskába, van egy pulcsim és a kabátom. Ennyi. Nekiállok öltözködni míg Mike mesél arról, hol vagyunk. Körülnézek miután a pulcsit áthúztam a fejemen és újfent megigazítottam a hajamat, mert egy nő minden körülmények között legyen nő. Akkor is ha csak egy pulcsi és egy takaró van rajta. Mindenhol fák, kisebb bokrok, el sem téveszthettem volna.* -Tényleg? Erdőben? Igen, gyanús is volt ez a sok fa. *Belebújok a kabátomba és átkarolom magam, egyre jobb és még jobb lenne ha beindítaná a kocsit a fűtés kedvéért, de azt hiszem ez már túl sok kívánság lenne. A „Mire emlékszel a történtekből?” kérdésre előrebámulok a semmibe. Próbálok minden részletet felidézni kezdve onnan, hogy Achilles begőzölt. A kezemmel a nyakamhoz kapok, puha kötést érzek az ujjaim alatt. Lassan kezdenek visszatérni a képek, minél több részlet kerül elő az elmém mélyéről, annál gyorsabban kezd verni a szívem. Újra végigizgulom az eseményeket.* -Nem tudom hogyan kezdődött, de Achilles összetörte az asztalt, aztán kiugrott az ablakon amikor azt mondtam randidrog volt a tequilában, de előtte még nekivágott a hűtőnek. Pedig nem azt mondtam, hogy ő tette bele…….és megváltozott az arca, kutyaorra volt. Azért gondoltam, hogy drog volt benne. Visszajött és tovább beszélgettünk de amikor szóvá tettem az arcát és azt hiszem azt is mondtam, hogy olyan volt mint az Underworld szereplője. Talán nem kellett volna olyan sokszor emlegetnem. Aztán az asztal megint összetört, Achilles megint felkapott mint egy rongyot a portörléshez és megharapott. Teljesen olyan volt mint egy farkas, volt egy kis harc, nagyon remélem, hogy jó helyen rúgtam meg. Beszélt össze-vissza, mintha egy Shakespeare drámát szavalna. „Jöjj, Atyád szólít!” Meg ilyen sületlenségeket. Én sikítottam, a lovász jött, Achilles meg ott hagyott. *Mindez még semmi nem volt ahhoz képest ami utána jött, de ezt már nem tudom elmondani, mert megakad a figyelmem a távolban ténykedő farkason. Tudom, hogy Achilles az, ezen már meg sem lepődöm, de azon igen amit csinál. Testrészek repkednek, vagy olyasmik és aztán körbe-körbe rohangál, élvezi és a bennem létező lény úgyszintén. Érdeklődve figyel míg én szörnyülködöm. *-Most ugye nem azt csinálja amire gondolok, hogy csinálja?*Kérdezem Mike-tól halálra váltan a látványtól. Talán el is sápadok, és behunyom a szemeimet, hogy megszabaduljak attól amire gondolni sem akarok. Kevés sikerrel, mégis így maradok amíg nem hallom Achilles közeledő caplatását, az ajtó nyitódását és nem érzem ahogyan mellém zöttyen az ülésre. Érzem rajta a vér szagát, hiába mosta le, mert érzem a vízét is, friss, hideg víz….és vér. Megkordul a gyomrom, a bennem létező farkas megnyalja a száját. Ettől teljesen kész leszek. Úgy húzódom el Achillestől, hogy majd `felkenődök az oldalablakra és onnan pislogok rá. Valahol a tudatom mélyén tisztában vagyok az igazsággal, de tagadom a végletekig azt, hogy Achilles megölte a lovászt és a szemeim láttára evett belőle, majd mint aki jól végezte a dolgát, megmosakodott. Mindennek ellenére jóleső hullámok érnek el felőle, míg Mike felől elégedettséget érzek. Az előttem zajló történtekről megint eszembe jut Big ügynök és az, hogy mit fog szólni mindehhez, és biztosan keresni fog ha felébred….apropó felébred.* -Big ügynök mitől alszik? És miért nem visztek haza? *Felváltva nézek Achillesre és Mike-ra aki már elfordult tőlem és az utat nézi, a motor felbrummog, mi elindulunk. Még mindig érzem azt a simogató áramlást Achilles felől, picit mintha meg is fogna, szorítana de nem fájdalmasan - persze hozzám sem ér – de mégis olyan. Kinyújtom immár a pulcsiba bújtatott kezemet és erősen megbököm a vállát…többször is.* -Ne simogass, most ettél meg egy embert!*Csak kiböktem. Egyszerűen hihetetlen. Az is, hogy ettől nem szaladtam ki a világból. Nézem őt és….fáziskéséssel tudatosul bennem az ami hirtelen robbant ki belőlem. Elkerekednek a szemeim, eltátom a számat.* -Szentmáriajézusanyja! Te megetted! Te kannibál vagy! Ez kannibalizmus! Mike! Azonnal állj meg, ki akarok szállni! *A hangom néhány oktávval feljebb csúszik, az ajtókilincset rángatom de az a kezemben marad. Hoppá! Most jön a pánik! Nem a haláltól, ez most másfajta. Egyszerű emberi pánik, ami a korábbi rezignált sokk után a felszínre tör. *
Achilles, Mike & Bessie
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Nocsak, megint mondott valami olyat, amit eddig eléggé titkolt! Oldódik a kiscsaj, oldódik! Érzem, hogy Mike eléggé feszélyezi őt. Vajon érzi, hogy mi mind ugyanolyanok vagyunk? Megoldom a helyzetet, ahogy szoktam. Erőből. Érzem az én kicsikémet. Bosszantom. Ebből tanul. Csak jöjjön nekem, abból pláne fog! A többit Mike intézi, amíg én zabálom és cincálom a hullát. Hallgatom őket közben. Tök jól megvannak! Hát de baszd meg! Csak most ül be? Majd meg fogja szokni, hogy mi van. Úriembert nem fog találni a szobában. Csak engem. Na ja, hirtelen azt elfelejtettem mondani, hogy az erdőben vagyunk. Nem látja? Ezek a hülye kérdések. Idegesítenek, mint ma minden. Mint mostanában minden. Mikor Mike ajtaja is csapódik, visszafordulok. Tuti, hogy Bessie majd szökni próbál. Az én vérem, vele van a balhé. Másrészt meg nem hallom rendesen, miről dumálnak. Gondolom, ez a lényeg. Elmondja a saját verzióját. Legyen is így, tiszta víz a pohárban. Megmondtam, hogy vállalom. Ha meg kamuzik, ki lesz szagolva. Teszem a dolgomat, szarakodom itt a hullával. A szavak nem mentek, de mikor Bessie rendesen beparázik, azt megérzem. Odanézek, valószínűleg épp cafatos, véres pofával. Mint a meszelt fal, olyan! Már nem tart soká, hogy bevágódjak mellé. A farkasa néz a világra, mint borjú a villanyorgonára. Hiába ölelem körbe őt az energiáimmal, mint Bessie-t a karjaimmal. Még mindig para van. - Elesett, bevágta a fejét. Hazaviszünk... Új otthonba. Picinyem, te már érzed. Igaz? Úton vagyunk. Nyugszik a kicsike, alakul ez. Aztán megint. Hiszti. Faszom. - Előbb szólsz, kapsz belőle. Nyugi, csinálok vacsit. Korog a gyomra, úgy asztrálisan vagy hogy mondjam. De nem...később esik le, hogy az embert zavarja. Totál benne voltam a feladatban. Bessie ezt még nem foghatta fel. De most, hogy felfogja, borul a gyertya és már minden ég! - Nyughass már! Nézz magadba! Zabálnád te is... Az ajtók le vannak zárva, nincs esélye. Még a kis kacsóját is lefeszegetem a kilincsről, a másik karommal úgy tartom, hogy sehova se tudjon elslisszolni. Az energiáimmal pedig préselem. A farkasom odaugrik, fölé tornyosul és a nyakszirtjénél kapja el a fogaival. Nem harapja, csak állkapocsból lenyomja a földre. Az ülésbe. Értsd már meg! - Az vagy, ami én. De most nyugton maradsz. Itt nem változik át nekem, mert azonnal kiütöm. Mike kocsiját nem basszuk szét. Rendes hím, kihúzott a pöcéből. Én se lököm bele.
Figyelmesen, csendben hallgatom, amit mond, mesél arró, ami kettejük között történt nem is olyan régen. Egész szépen emlékszik a dolgokra, kíváncsian várom a folyatást is, de az elmarad, ahogyan a lány észreveszi, Taco min is ügyködik éppen. Apró sóhajjal fordítom vissza a tekintetem Achilles-ről Bessie felé, teljesen megértem, hogy ez szokatlan és rettentően sok(k) neki, de ez már csak így megy az elején. - Sok minden fog még meglepetést okozni neked, Bessie, készülj fel - nem az én tisztem beavatni őt világunk rejtelmeibe, majd Achilles megteszi, olyan tempóban és sorrendben, ahogyan azt ő jónak látja és szeretné. Hallom a gyomrának korgását is, de erről majd szintén Taco gondoskodik, én csak takarítani jöttem és, hogy elsimítsam a dolgokat, a többi az a kettejük ügye. Achilles beszáll, a látvány már elviselhetőbb, úgyhogy indítom is az autót, hogy ma Lak felé vegyem az irányt. - Big ügynöknek semmi baja nincsen, de egyszerűbb így az életünk, hogy néhány órára kikerült a képből - fogalmam sincsen, hogy aggódik-e a pasiért, vagy örül, hogy nem liheg a nyakában, de nem árt, ha tudja, hogy tényleg nincs semmi baja, hamarosan úgyis magához tér majd. Hazavisszük, igen, de ez megintcsak olyan dolog, amit majd Taco szépen elmagyaráz neki. A lány számára furcsa és talán groteszk is lehet a jelen, ahogyan elmosolyodom a hisztijét hallva és látva. Sajnos nem így megy, hogy amikor valami nem tetszik neki, majd megállunk és kivárjuk, amíg hozzászokik és megemészti a dolgot. Immár ő is a mi világunk része, hozzászokik majd szépen, hogy elég sok minden meg fog változni az életében. Innentől viszont nem sokat szólok hozzájuk, a hátralévő tíz negyed órányi autókázást csendben, az útra figyelve töltöm el.
- Meg is jöttünk - állítom le a motort a Lak előtti parkolóban. Kiszállva a kocsiból Taco felé fordulva intézek még hozzá néhány szót hozzá. - Etesd meg, fektesd le, aztán ha mindent elrendeztél körülötte, akkor légy oly kedves és tégy egy sétát az egyetem felé. Nem szeretnék kíváncsiskodó Őrzőket a nyakunkba - meg ha már a jó viszonyt igyekszünk megőrizni egymás közt, akkor úgy a tiszta, ha előre szólunk arról, hogy mi történt. - A többit én elintézem. Ha segítség kell, akkor keress bátran, illetve Big ügynök kapcsán még várlak egy elbeszélgetésre, mihez kezdjünk a helyzettel - paskolom még meg a vállát és ha egyelőre nincs több kérdése és mind a ketten kiszálltak már a kocsiból, akkor én visszaszállva az autóba indulok újfent a lovász fiú felé - vagy legalábbis ami megmaradt belőle -, hogy a hivatalos részét is elintézzem a dolognak.
// Bocsánat, hogy csak most... Illetve ez volna a záróm, nem szeretnélek tovább feltartani titeket. Köszönöm a játékot mindkettőtöknek! Taco, téged pedig várlak valamikor egy következő körre. //
*Csak nézem Achillest és próbálok nem arra gondolni amit látok, Mike azonban felvilágosít. Nem totálban mondja ki mi a helyzet, és még csak fel sem készít arra mi vár rám, de beharangozza.* -Ennyi is elég volt, nincs karácsony.*Suttogom, bár kétlem, hogy érdekelné. Mindketten igyekeznek egy rossz ízű és hatalmas gombócot a torkomon leszuszakolni, függetlenül attól, hogy az inkább kijönne. Ettől egy időre csendben maradok, mert félek a válaszoktól, el is felejtem, hogy az előbb a történteket meséltem és elakadtam. Behunyt szemekkel várom meg míg Achilles visszatér, csak azért nem rohanok el mert nincs rajtam ruha és mert Big ügynök sem jelent meg, hogy segítsen és hazavigyen. Hogy miért, azt is megtudom. *-Bevágta a fejét…egy felé repülő husángba? *Valahogy az az érzésem, hogy nem véletlenül történt vele ilyesmi, de mivel még Mike is arról biztosít, hogy nincs baja, és ez jó nekünk most, hát nem ellenkezem. Mégis mit tenne ha ébren lenne? Achillest és az emlékeimet elnézve nem sok mindenre lenne ideje. Az egészben az a fura, hogy nagyobb biztonságban érzem magam a történtek ellenére mint korábban, Achilles és Mike is vigyáznak rám, főleg Achilles…őt érzem magam körül, magamban, mindenhol. Mégis az iménti látvány tudatosulása engem is fejbe vág. Jön a pánik és az életösztön menekülésre késztet, az már csak hab a tortán, hogy Achilles vacsorát emleget és azt hiszi abból akartam amit ő evett. Csak azért nem nézek rá hitetlenkedve és nem törlöm képen, mert az öklendezés közbeszól. Bele sem kell gondolnom miről beszél, a képzeletem élénk képekben vetíti le bennem az egészet, a farkas pedig nyálcsorgatva nézi és mintha sajnálkozna is, hogy csak a látvány jutott neki. Ez kész rémálom, őrület! Az eddig normálisabban viselkedő Mike felé nézek segítségért, elvégre ő vezeti a kocsit, neki is kell megállítania, de csak mosolyog mint egy jóllakott óvodás. Az ajtó nem nyílik, Achilles lefogja a kezeimet, és hiába harcolok vele, ő persze erősebb, egészen az ülésbe passzíroz, ráadásul belül is harc van, bennem, a fejemben és a lelkemben. Egy másik farkas jelenik meg és a bennem az imént még nyálcsorgató, de már szabadulni vágyót nyomja le. *-ERESSZ EL! HALLOD? EZ FÁJ!*Kétlem, hogy érdekli. A fejemben visszhangzanak a szavai. „Az vagy ami én” Egy farkas, egy vérengző vadállat, egy csodaszép, vérengző és veszélyes vadállat A két másik szóval kiegészítve már nem is olyan rossz, de attól még ijesztő és szabadulni akarok, a farkas is. Vergődik Achilles farkasának állkapcsa között, de mivel nem sikerül kicsusszannia abbahagyja. Elernyed, de én érzem, hogy nem adta fel és szurkolok neki. Ez már kész tudathasadás, azt hiszem a pszichiáterem mind a tíz ujját megnyalná ezért. Amint lazul egy picit a szorítás máris ugrik, ki akar szökni ahogy Achilles szobájában is tette. Fájdalom hasít minden porcikámba, amitől akaratlanul is felkiáltok, már előre félek attól ami vár rám, roppanások és törések, kín és gyötrelem…az elmémet elönti a tejfehér köd…a farkas mintha vigyorogna, nyújtja el a pofáját…aztán megszűnik a külvilág.*
//Jobb későn mint soha Mi köszönjük a részvételt és a segítséget, remélem azért mi is találkozunk még egy-két körre. :vlm: Achilles imádtalak! :tánc: //
Achilles, Mike & Bessie
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Mike pont annyit mond, amennyit kell. A többi majd az én feladatom lesz. Be kell vezetni a kölykömet a világba. Elmagyarázni, mi micsoda. Segíteni, hogy ő maga ismerje meg. Nagy utazás lesz ez! Végre azt érzem, nem rossz irányba megyek. Ha én ki is purcanok, nem maradok örökség nélkül. Annak semmi értelme nem lenne. - Majd megkérdezed tőle... Nem én intéztem és már ketten elmondtuk. Nincs mit ragozni. Ha annyira aggódik, majd megdumálják. Tőlem aztán mehetett volna két hulla is, de egy FBI-os azért elég problémás. Így se lesz egyszerű. Bessie aggódik itt, de a farkasa érzi, hogy otthon van. Ő érzi, hogy hozzám tartozik. Az energiáim régen sugároztak annyi törődést és nyugalmat, mint most. A kiskoma éhes, azért akadhatott ki, az embernek meg szokatlan. Marad a jól bevált módszer! Préselem a fészkelődőt, lefogom, de mikor már kiabál és nem nyugszik, a farkas nyakszirtjének elkapására sem, akkor elengedem. De csak azért, hogy rendesen adjak neki. Megy a harc, a kicsi ugrál, én meg két tenyérrel adok pofont Bessie két fülére. Egy kis agyrázkódás helyre jön. Ahogy elájul, elkapom, azt a rohadt takarót is elrendezgetem rajta, aztán magamnak döntöm. Aludj csak, kicsim... Én se dumálok. Csendben gondolok át mindent. Már tisztul a fejem. - Úgy lesz. Amit Mike mond, az természetes. A kölykömet a karomban viszem be. Szobát kell találni, őrt, aztán irány az egyetem. Picsába, a lovam! Ebből taxizás lesz. A béta addig ügyködik, remélem, sikerrel jár. Ez nem lesz egyszerű menet, de bárhogy is van, megérte.
// Catherine, nagyon köszönöm! Ébredés után folytatjuk. Mike, hála és köszönet a segítségért, meg mindenért és hamarosan kereslek. //
Kezdőlap
Illetve ez volna a záróm, nem szeretnélek tovább feltartani titeket. Köszönöm a játékot mindkettőtöknek! 
Taco, téged pedig várlak valamikor egy következő körre. 
//
Mi köszönjük a részvételt és a segítséget, remélem azért mi is találkozunk még egy-két körre. :vlm: 
Achilles imádtalak! 
:tánc: //
