*Tik-tak…tik-tak….az utóbbi egy órában folyton a faliórára pillantottam, az még sem volt annyira feltűnő, mintha a karomon lévőt fixíroznám percenként, azt remélve, hogy akkor gyorsabban pereg az idő. Vevő már nem igazán volt boltban, olyan meg egyáltalán nem, aki igazi könyvritkaság után érdeklődik. Messze volt még a karácsony, nem volt pörgés, nem volt hosszított nyitva tartás és ráadásul péntek van. Ez az az óra ami a lehető leglassabban telik, főleg azért, mert Egont várom és nem kell még bevásárolnom a hétvégére, nem kell tolongnom a pékségnél vagy a húsos pultnál. Kivételesen elintéztem korábban a héten, és talán rá is fogok szokni erre, mert sokkal nyugisabb. Ma viszont a megígért program vár rá, egy laza mozizás együtt, amit majd remélhetőleg vacsora követ, és nem nekem kell megfőznöm, nem nekem kell utána rendet raknom és tengernyi edényt elmosogatni. Egon lelkére kötöttem, hogy „öltözzön ki” de mivel nem írtam le részletesen, hogy mit szeretnék rajta látni, valahol talán az arany középutat választja. Nem lesz rajta öltöny sem nyakkendő, amit nem is erőszakolnék rá, de nem is egy szakadt pulcsiban jön majd egyenesen a műhelyből. Amikor hosszú távollét után megint megjelent, kihasználtam az alkalmat és rögtön másnapra előirányoztam a programot, nehogy legyen ideje meggondolnia magát vagy kapjon egy fontos és kikerülhetetlen feladatot a falkától. Tik-tak…tik-tak…pont két perccel később van, mint két perccel ezelőtt amikor ránéztem utoljára az órára. Mégis hogyx tud ilyen lassan vánszorogni az idő, amikor legszívesebben már itt sem lennék. Odakint csodás idő van, bár a naptári ősz már beköszöntött, idestova fél napja, nem sokban különbözik a nyártól. Talán két-három fokkal van hűvösebb, de ezt szeretem Fairbanksben. Itt sosincs rekkenő hőség, amikor a bőrömet is levenném, hogy egy kicsit jobb legyen. A levegő mindig friss, köszönhetően az erdőnek és annak, hogy a városban sem aszfaltoztak le minden négyzetcentiméternyi területet. Az eső sem esik…még, de ez minden percben változhat, jóllehet ha ilyen ütemben peregnek a percek….a tekintetem ismét az órára siklott és szemet forgattam, majd a bejárati ajtó felé fordultam az újdonságokat tartalmazó, kirakati szinten elrendezett könyvek halmaza mellől. Senki, Egon sem. Visszamentem a pult mögé és rendezgetni kezdtem az amúgy is rendben lévő katalógusokat, az újdonságokat hirdető lapokat, az ajándékkártyákat reklámozó tablót és mindent ami a kezem ügyébe került. Az antikvárium lámpáinak fényei időnként megcsillantak a karkötőmön, amit néhány napja viseltem csak, mert sokáig gondolkodtam, hogy felvegyem-e Egon előtt. Ékszert kapni egy másik férfitól, még ha az merőben a hála kifejezése is, nem biztos, hogy illő. Visszautasítani viszont nem akartam, mert azzal Lynxet sértettem volna meg. Patthelyzet, amit aztán a folytonos nézegetés oldott meg, mert végül is tetszett és kettőnket szimbolizált. Egont és engem. Szóval leráztam magamról a kétkedés láncait és felvettem, azóta rajtam van. Egon viszont még nem látta és most, hogy rá vártam meg a leendő programunk miatt voltam besózva, el is felejtettem. Tik-tak…tik-tak….nyílt az ajtó és a sokadik óra ellenőrzés után végre Egont láttam belépni. Mondjuk késett, de még így is előbb jött. Előre megfontolt szándékkal korábbi időt mondtam neki, mert tudtam, hogy nem fog pontosan érkezni. Kioldalaztam a pult mögül és elébe mentem, mintha egy kedves vevő lenne, ám ezt a gondolatot – ha bárkiben is megfordult volna – gyorsan el is űztem azzal, hogy átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. * -Szia! Mindjárt végzek, addig leülsz valahol? *A gondos könyvválasztás alapja a beleolvasás, így hát voltak kényelmes karosszékek és fotelok, ahol nyugodtan lehetett forgatni a lapokat. Az egyik ilyen kis sarok felé intettem a fejemmel és már fogtam is meg a kezét, hogy ha úgy dönt ott vár meg, akkor odakísérjem. Már előre örültem, hogy végre kettesben lehetünk, úgy éreztem a kedvemet semmi nem ronthatja el. Semmi.*
Egon és a kiöltözés olyasmi, mint a kutya és a macska. A teniszpálya és a betévedt focilabda, a tigris és a vadász, az elefánt és a helikopter, ami leviszi feltartott ormányt, és a hím még rengeteg remek hasonlatot tudna mondani, meg fejben kitalálni, hogy el kelljen kerülnie azt, hogy valóban ünnepélyesen kelljen kinéznie. A macskás persze a legegyszerűbb, de hát Rebecca okos lány, szóval meglehet, hogy amikor odamegy a régi fák sírhelyére, akkor egy cifrábbal fog nyitni. Természetesen ezen jár az agya egész délelőtt, amikor is a műhelyben néz ki a fejéből, meg talán néha bútort is rak össze. A munka szinte már rutin, persze előfordulnak háromlábú székek, meg kissé ferdébb vágások, de hát ki nem hibázik? Csak az, aki nem dolgozik! Meg egyébként is, könnyű kijavítani az ilyen kreatív elrontásokat. Merthogy ki tudja nem-e a jövőben a három lábú bútorok lesznek-e a divatosak? Ahogy az asszonyok tisztelete is divatba jött, mert régen elég volt egy pofon, és tudták a helyüket, most meg már kiteszi az ember képét a közösségi oldalakra, ha netán felpofozza az asszonyt. Micsoda szörnyen eltorzult egy világ. Akárhogy is, Egon úgy van vele, hogy egye kánya, hamarabb fejezi be a munkát, hogy legyen ideje… vásárolni. Egy tisztességes öltözéket. Nem szmoking, vagy öltöny, de valami elegáns t. Mivel annyit ért az ilyesmihez, mint egy palotapincsi a bátorsághoz, így hát amikor elmegy a ruhaboltba (van neve is, de ki nézi azt?) kikéri az eladó segítségét, aki látja Egonon, hogy tökkelütött, már ami a divatot illeti, így hát hosszas keresgélések után, egy igazán jó kompozíciót állat össze neki. Nadrág, póló és valamiféle öltönyszerű felső. Természetesen tiszta fekete. Egon meg nem tudja mondani, hogy mik ezek, talán az eladó mondta, de mint a banda harcoknál a golyók, egyik fülén be, másikon ki, szóval ha netalántán Rebecca kérdezné, biztos nem fogja tudni felsorolni a pontos megnevezéseket. Persze vett egy elegáns, de kényelmes cipőt is, mert egy szakadt tornacipő nem megy a drága új szetthez. Lecsenget a pénztárnál egy nagy csomó zöldhasút, aztán elégedetten kimegy, és amikor az első arra járó kirakatablakban meglesi magát, el kell ismernie, hogy pénzért jó dolgokat lehet venni. Szinte már intellektuel hatást kelt, amitől persze telibe okádná a járdát, de hát azért megszólnák, és nem akarja a ruháját máris tönkretenni. Elég lesz azt, majd néhány héten belül. Ahogy elér a halott fák mauzóleumába, belép az ajtón, és természetesen késik, mert csak a királyok pontosak, a nagyurak nem, és a munkások, mint amilyen Egon is, kikérik maguknak az idő fogalmát. Felette állnak, mint mókus a kutya felett, már amennyiben fent marad a fán. Ahogy az áporodott, ósdi és halott szag megcsapja az orrát, kelletlenül elfintorodik, de aztán tovább is megy, hogy képén a vigyor egyből felváltsa a nem tetszést. - Szia! – köszönti a lányt, aki aztán meg is csókolja. Röpke, minden bizonnyal, mert nem kellene rögvest kirúgatni magát abban a pillanatban, ha Egon egy nyelvessel indít, és közben aztán a könyvespolcnak veti a lányt, hogy egy jó kis hullaházi sexben részesítse. - Leüljek? Hát, persze – mondja, és minden (szándékosan) elkerüli a figyelmét, amit Rebecca csinál, így hát a roppantul új öltözékben, egyszerűen készül a földre leülni, mert a lány szavai szerint, akárhová leülhet. Egyértelmű is egyébként, elvégre a halott fák gyűjtőhelyén, ahol aztán torzul elcsúfítva őket hasztalan dolgokká alakítják, nyilvánvalóan belefér a földre ülés. Rebecca persze meg fogja akadályozni, szóval végül nyilván a fotelek egyikében fog kikötni. De, ha nem, akkor a padlós is megfelel neki.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Valami határozottan nem stimmelt Egonon, de a csók azért járt és meg is fogtam a kezét, hogy ha igent mond, mármint arra, hogy ülve várakozzon rám, akkor elvezessem az egyik kényelmes karosszékhez. Már fordultam volna, amikor éreztem a karomon, hogy Egon húz lejjebb és lejjebb, az első lépésem meg is torpant azonnal, hogy felé forduljak. A Drága már félúton volt a padló felé, én meg heveny szívrohammal küzdöttem cirka három másodpercig, mert azt hittem rosszul lett. Na egy farkas mitől lehet annyira rosszul, hogy padlót fogjon, szó szerint? Mire felfogtam, hogy leülni készül, mert az arca nem volt sápadt, a tekintete nem volt zavaros és még az engem köszöntő mosoly is zavartalanul ült az arcán, feltételeznem kellett, hogy éppen helyet akar foglalni. * -Egon! Nem itt a földön gondoltam. *Halkan szóltam rá, mert mégiscsak egy antikváriumban vagyunk, és nem akartam felhívni magunkra a figyelmet. Húztam fel magamhoz és azzal a lendülettel noszogattam a karjánál fogva a fotel felé. * -A karosszékre gondoltam, sokkal kényelmesebb és a ruhádat sem…*Ebben a pillanatban ütött be a látvány, amit korábban a „nem stimmel” kategóriába soroltam. Nagy szemeket meresztve rá toltam el magamtól, hogy jobban megnézzem, és meg is tettem tetőtől-talpig. Még az ajkaim is elnyíltak a nagy csodálkozásban, mert bár láthatóan minden új volt rajta, de más férfin tök általános egy napközbeni randira, mozizáshoz,korai vacsorához, egy laza estére. Egonon azonban még sosem láttam ilyen öltözéket, és ez volt a zavar tárgya is amikor belépett. * -Nahát! Fantasztikusan nézel ki. *A szemeim elismerően csillogtak és a szám is széles mosolyra nyúlt, a szívemet is megdobogtatta amiért értem mégis megtette. Gyakrabban kellene kérnem tőle ilyet. Még arra sem figyeltem, hogy halkan szóljak hozzá, lelkesedésem némileg harsányan csúcsosodott ki, és mindenki felénk fordult. * -Mindig meg tudsz lepni. Ezt szeretem benned….többek között. *Arcommal az övéhez simultam, de most mellőztem nyakának átkarolását és a csókot is, mert éreztem a tarkómon a pillantásokat. Ott ragadtunk a pult és a kinézett fotel között, és csak néztem őt, mint két éves a karácsonyfát.*
Egon szófogadó farkas, ha azt mondják, hogy leülhet, hát leülhet, meg egyébként is a természetben, mármint a vérfarkas természetben, amikor alakot váltanak, akkor egyértelműen a földön foglalnak helyet, ha például az alfát hallgatják, vagy éppen megpihennek egy jól sikerült vadászat után. Más kérdés, hogy Egon most igazából nem a természetben, hanem a halott fák nyugvóhelyén van, így hát itt nem ez a szokás, de hát miért is ne bolondozhatna egy kicsit. Rebecca úgy is rászól, ha nem tetszik neki. - Nem voltál elég pontos – emelkedik ismét magasságokba, hogy megtalálja a számára kijelölt ülő alkalmatosságot, ami természetesen nem más, mint egy fotel képében vigyorog rá. A lány persze aztán pontosít, mert hát miért is ne tenné, de közben félúton megáll, Egon pedig egy pillanatra megijed. - Máris elszakadt? – néz végig magán, de nem lát semmit, ami arra utalna, hogy valahol sikeresen tönkretette az új ruházatát, ami egyébként megfelelőn ápolt és amúgy is eltakar. A dicsérő szavakat aztán be is zsebeli, büszkén kihúzza magát, aztán elvigyorodik. - Mint mindig drágám! Csodálom, hogy most veszed észre csak – válaszolja kedélyesen, persze tudja, hogy a ruhára gondol, mert aligha fiatalodott, hiszen csak öregedés jöhet szóba, még náluk is, igaz, ez hosszadalmas folyamat, de attól nem olyan, ami elkerülné őket. - Én is szeretlek, és a meglepetések terén, te is bővelkedsz – mondja mosolyogva. Leginkább arra gondol, ahogy őrzővé vált, suttyomban, mindenféle megkérdezés nélkül, de hát csak nem fogja ezt most mindenki előtt felhozni neki. Mondjuk, nem sokan, ha egyáltalán vannak a halott fák tárhelyén. Az arcuk összeér, de nem történik semmi, Egon pedig halkan megszólal. - Menj csak, befoglalom a fotelt – közli, aztán meg is indul a karosszék felé, ahol aztán elkezdi a folyamatot, amit úgy neveznek, hogy a „nőre várás”. A nőre várást, bárhol és bármikor el lehet végezni. Bevásárló központban, kocsiban, fürdőszoba előtt, vécé előtt, a konyhában, az autópályán. Szóval ez egy egyetemes férfisport, amit mindenki kitanul, mire eléri a tizennyolcat.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Eddig nem okozott problémát a fotelba ülni, még ha nem is pontosítottam. *Vitázik velem, pedig ha eljön hozzám, kérés nélkül a fotelba ül, vagy a konyhában az étkezőasztalhoz tartozó székre. Kénytelen vagyok magammal is cincálni, de elakadok amikor a ruhájáról esne szó, mert fény gyúl az agyamban. Egon arca, tekintete, a mosolya és a szavai voltak fontosak amikor belépett a boltba, vak voltam arra amit ma megtett értem. Annyira megszoktam már az egyszerű de praktikus ruháit, hogy meg sem néztem miben jött, pedig én mondtam neki, hogy öltözzön ki. Egon is azt a vakságomat vágja a fejemhez, és ha nem lenne annyira kedélyes a hangja és az arca, azt hinném, hogy szándékosan piszkálni akar és persze joggal.* -Nem számítottam rá, igazából meg sem néztem miben jöttél, ne haragudj! De nagyon is értékelem, aranyos tőled. *Legszívesebben a nyakába csimpaszkodnék, de itt a boltban nem tehetem meg, ami késik, azonban nem múlik és amint elhagytuk az antikváriumot, megkapja tőlem azt ami jár. * -Igyekszem. *Gyanútlanul fényezem magam, hogy nekem sem szokásom lemaradni a meglepetések terén, és talán jó is, hogy nem kérdezek rá arra, mire gondol. Csak a sok apró kis meglepetésre gondolok amivel az évek során kedveskedtem neki, és nem arra az egyre, ami nagyban megváltoztatta az életünket. Csak annyit engedek meg magamnak, hogy finoman megérintem az arcát a sajátommal és lopva szippantok az illatából is. Van neki. Mármint másfajta mint amit megszoktam. Nahát! Igazán kitett magáért. Mosolyogva „búcsúzom” el tőle, míg összeszedem a holmimat, és elköszönök a kolléganőmtől aki ma este a kérésemre majd bezár helyettem. * -Sietek. *Még egy ígéret amit biztos lehet benne, hogy nem fogok megszegni és máris otthagyom. Néhány lépés után visszafordulok, hogy megint megnézzem magamnak, addigra Egon már az egyik olvasófotelban ül és vár. Vagyis néz ki a fejéből. Hátrasietek hát és csak gyorsan, de körültekintően felfrissítem a sminkemet. Ritkán sminkelem ki magam és akkor is csak a szemeimet emelem ki, most viszont egy kis szájfényt is felkenek az ajkaimra, amit persze vagy Egon fog lecsókolni, vagy a kukoricaevés pusztítja el az első két percben, de addig is….legalább egy kicsit csillogjon. Egy kis parfüm és már nyúlok is a táskámért és a könnyű kis kabátomért ami elkél estefelé. Elköszönök és még egyszer örök hálámat fejezem ki a kolléganőmnek amiért ma előbb elmehetek. Mindent rendben hagytam neki, sok dolga nem lesz és ahogy elnézem Egonhoz visszafelé menet a boltot, a kassza sem fog továbbduzzadni. Egon valószínűleg ugyanúgy ül ott ahol hagytam, és ugyanúgy néz ki a fejéből, ha nem, akkor én lepődöm meg a legjobban. Sok mindent képes precízen csinálni, mondjuk a sült kacsát megenni és várni. * -Már itt is vagyok. *Szerintem még tíz perc sem telt el, nem az a típus vagyok, aki órákat tölt a fürdőszobában, akkor sem, ha le kell tusolnom. A kabátomat a bal karomra terítve fogom és a táskám is abban a kezemben van, így a másikat nyújtom felé, hogy megfogjam az övét. Stílusos, hogy pont úgy fonódunk össze, mint a csuklómon lévő karkötőn a nap és a hold. * -Megint hirtelen halál legyen, vagy most megtervezzük melyik filmet nézzük meg? Vagy előbb vacsizunk és utána nézünk filmet? *Az ajtó felé menet már az esténkről kérdezem, ő hogyan tervezte, gondolta…már ha egyáltalán. Esélyes, hogy azt sem tudja milyen programra hívtam ma.*
Egont a lány megfogta, de persze a farkasnak vág az esze, mint a pingvin tolla, így máris megvan a kész válasza a felvetésre. - De, hát mert azt már lepisiltem! Azt még nem – bök fejével a pisiletlen fotel irányába, amit még bizonyára határozottan nem szentelt fel, bár valójában az otthoniakat sem, de azokon azért rajta a szaga, ezen pedig falkabeli ugyan, de más vérfarkas illat terjeng. Az egész helyiségben persze. Tudja, hogy kié a bolt, szóval nem lepődik meg rajta természetesen. - És drága! Aranyos és drága! Rengeteg… ismétlem – hajol kicsit előrébb – rengeteg sült kacsába fog kerülni ez neked. Természetesen pénzt nem kérne Rebeccától, de sült kacsát bármilyen mértékben és mennyiségben, és ha lehetne struccból sült kacsát sütni, nyilvánvalóan az lenne a kérelme, amit Rebecca felé benyújt. Legnagyobb bánatára a struccoknak nincs kacsa ízük. Bár még nem próbálta, szóval lehet, hogy mégis. Végül Egon letelepszik a fotelbe, a lány pedig megígéri, hogy siet, vagyis van legalább fél órája a mennyezetet bámulni. A lány valóban rengeteg időt van távol, legalább egy órát, de lehet, hogy kettőt is… hozzá kell tenni, hogy a kutyákhoz hasonlóan, a farkasoknak sem nagyon jó az időérzéke. A mennyezet azonban lekötötte egy időre a figyelmét, és ahogy a közeledő léptek zaját meghallja, tekintete a lány irányába terelődik, akinek kicsit más az arca, mint szokott lenni. Bekente magát kencékkel, meg ficékkel, ami nem a legjobb, de azért tűrhető. Mármint kinézetre csinos, nem az a baj, de a szaga határozottan nem Rebeccás. - Gyors voltál! – hazudja egy kaján vigyor kíséretében, és még a hanglejtés is arra utal, hogy rendkívül hosszú ideig váratta. Egon felkel miközben Rebecca a kezét nyújtja neki. Megindulnak kifelé, Egon intve elköszön a lány munkatársától, aztán a kérdésre megvonja a vállait. - Ami neked jobb. Ha éhes vagy, enni megyünk, ha filmet akarsz előbb, akkor oda. Egon nem bonyolítja a túl a dolgokat, elvégre neki aztán mindegy. Nem farkaséhes éppen, szóval a mozit is kibírja, meg amúgy is, ott telezabálhatja magát kukoricával, de akármi mást is adnak ott, szóval nem probléma, ha nem kajálnak mennek előbb.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nos, amikor felhívtam arra a figyelmét, hogy máskor nem okozott neki gondot az, hogy fotelbe üljön a padló helyett, nem gondoltam, hogy a saját csapdámba esem….mondjuk ez sem az enyém volt, hanem galád módon Egon ásta ki, csípőből rávágva azt, amire csak eltátottam a számat. S még oda is nézek az emlegetett fotel felé, mintha azt akarnám megnézni, hogy valóban nem farkas pisis-e. S persze ott forog a gondolataim között az is, hogy tényleg körbepisilte a fotelomat? Két hosszú másodpercbe telik mire rájövök, hogy csak cukkol, de utána már „csúnyán” nézek rá. Mindez azonban rögvest megváltozik, amikor eljut a tudatomig, mi volt az amit a belépésekor furcsának találtam rajta. A bocsánatkérésem azonban nem elég neki, meg is emelkednek a szemöldökeim mielőtt elnevetném magam. Annyira aranyos, hogy meg kell zabálni.* -Rendben, ha csak ennyibe kerül, máskor is ráveszlek. *S remélem, most a korábbi csapdája visszafelé sül el, mert ha tényleg csak sok kacsát kell sütnöm ahhoz, hogy így kicsípje magát, rajtam nem múlik. Felvásárlom az összes kacsát amit kapni lehet és előrendelést is leadok, hogy hetente elmenjünk ilyen kiöltözős estékre. Ha esetleg nem jutna eszébe most gondolatot olvasni – már ha képes lenne rá – akkor is rájöhet a tekintetemből, melyekben minden bizonnyal ott táncolnak azok a kis boszorkányos szikrák. Egon, ezt most bebuktad. Ezzel a gondolattal megyek el a hátsó, dolgozóknak kialakított helyiségbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam, nem figyelve mennyi időt töltök ott. Visszatérve nem látom türelmetlenség nyomát Egon arcán, így arra jutok, hogy az ígéretemhez híven siettem. Ám amikor Egon megszólal és hozzá vigyorog is, a hitemnek annyi.* -Hazudós!*Csak úgy csücsörítem a szót amivel játékosan megvádolom, és lerántom a leplet róla, de igazából nem veszem magamra. Egy nő sosem késik, pontosan akkor érkezik amikor akar. Amikor a kezemet nyújtom felé, már nem vagyok ennyire magabiztos, mert a karkötőmre téved a tekintetem, aminek létezéséről Egon még nem tud, ám amikor az esténk terveiről kérdezem, már megkönnyebbülök, mert…Egon is csak egy férfi, és ezt be is bizonyítja azzal, hogy észre sem veszi rajtam az új holmit. Hát, maradjon is így. * -Jó, akkor megnézzük mikor mi megy a moziban és ha van annyi időnk a kezdésig, akkor eszünk, ha nincs, akkor beérem a kukoricával is. Jó lesz így? *S már indulok is az ajtóhoz, ott azonban megvárom, hogy ő nyissa ki, mert nekem mindkét kezem tele van. Odakint már érzem a szabadság illatát, az imádott könyvekét teljesen elnyomja az a szagorgia, ami a járókelők különböző parfümjét, a közeli utcai hot-dog árusét, és a kávézóból szállingózó illatokat vegyíti bele a friss levegőbe. *
Egon természetesen eljátssza, hogy a fotel minden esetben levizelendő, ezáltal válik igazán a háztartás részévé, de persze Rebecca nem igazán hiszi el, de csak azért, mert még nem kapta rajta a hímet, hogy ilyet csinálna. Valószínűleg nem is fogja, mert vagy Egon nagyon ügyes, vagy nem szokott rápisilni semmire a házban. A felöltözés kérdése sok sült kacsába kerül, de ebbe Egon beleszaladt, és el is húzza a képét. - Ehm… jóóó – szűr ennyit ki a fogai között, mert hát nem szívesen töltene az elkövetkezendő tíz évben több időt egy ruhaboltban, szóval Rebeccának valószínűleg be kell érnie ennyivel. A lány elviharzik, Egon pedig türelmesen vár, és amikor Rebecca végül visszaér, a hím hazudik egy csöppet. De csak egy egészen aprót. - Hát… nem hazudnék, ha nem kényszerítenél rá – mondja széles vigyorra húzva képét, miközben azon mereng, hogy ez most jó visszavágás, vagy ezért kap egyet, de remélhetőleg Rebecca nincs harcias kedvében. Most, hogy őrző, már akár fájdalmat is tudna neki okozni… talán. A lány kezet nyújt, Egon elfogadja, és bár érez Rebecca felől némi zavart érzelmet, amikor lenéz a karjára, de nyilvánvaló, hogy minden lány zavarban lenne Egon közelében, elvégre lélegzetelállító. Azonban barátnője ezt már megszokhatta, szóval nem igazán tudja mire vélni. Talán a választás kérdése miatt lehet? Nem tudni, de az biztos, hogy Egon egy hangyafingnyi időt sem szentel annak, hogy meglesse a karkötőt Rebeccán, mert az csupán olyasmi, amit a lányok szeretnek viselni. Felesleges kacat, bele lehet akadni, meg miegymás, és semmi értelme. Átváltozáskor amúgy is szétszakadna, vagy elhagyná, szóval egy vérfarkasnak az ilyesmi kimondottan hátrányos lehet. - Nekem teljesen jó, drágám! A mai nap a tiéd! – mosolyodik el, aztán kicsit körbenéz, hogy látja-e őket valaki, és ha nem, akkor karját fogva a lánynak, magához húzza, és átölelve a derekát rövid csókot lehel ajkaira, azután elengedi, és kinyitja neki az ajtót, hogy a kint csodásan szagos világba jussanak. A gyomor korog, ha hotdog szagot érez a gazdája, így hát Egon hallat ilyen hangot, de az utca zaja elnyomja az őrzői nagyothallás elől. Persze Egon meghalja, meg érzi, de az a sajátja, szóval nem probléma.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Elégedetten mosolyodom el, amikor Egon kelletlenül rávágja azt az egy, beleegyezésnek számító szót a kijelentésemre, ígéretemre. Nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy majd a későbbiekben be is váltsam, a mai nap kiváló alkalom elkezdeni. Nem mellesleg remekül áll rajta ez az új ruha, és nem kell mondanom, egy kicsit újra beleszerelmesedtem. A jókedvem kitart addig, míg vissza nem térek hozzá, amikor is egy férfi hazugsággal fogad, miszerint nem is jöttem sokára. * -De legalább kedvesen teszed. *Nem megyek bele filozófiai fejtegetésekbe, és abba sem kötök bele, hogy soha nem kényszerítem hazugságokra, ez legfeljebb az ő gondolatai között lehet. Helyette inkább elütöm egy bóknak számító kijelentéssel. Ezzel a mai estével finoman kell bánni, nehogy félbeszakítsa mert megbántottam. Egonnak elég ha csak ráfogja valamire, hogy rosszul esett neki és máris haza akarjon menni. Egy ilyen ok szinte azonnal jelentkezik is, amikor a karkötőmre téved a tekintetem és halványan fel is lobban bennem az ijedtség, hogy kérdőre von és nekem be kell vallanom, hogy kitől kaptam ajándékba, ráadásul a születésnapomra….de végül Egon két meglepetéssel is szolgál egymást követően. Az egyik az, hogy tudomást sem vesz az új ékszerről, amit más férfi minden bizonnyal fenntartásokkal kezelne, másrészt az estével kapcsolatos programot teljesen rám bízza, mert a „mai nap az enyém”. Még pislogok a meglepetéstől amikor magához húz egy lopott csókra és nem tagadom zavarba hoz ezzel, amit aztán egy nagy megkönnyebbülés követ. S mikor kilépünk a szagos és zajos utcára, már felhőtlenül mosolygok. * -Akkor irány a mozi, ott majd eldöntjük mi legyen előbb. Addig mesélj a napodról, mi jót csináltál ma. Vagy rosszat. Azt is elmondhatod. *Táskámat a vállamra téve mindkét kezemmel belekarolok és igyekszem felvenni a lépései ritmusát, ha túl gyorsan szedi a lábait, akkor picit visszahúzom. Nem nagyon figyelek a forgalomra, inkább gyakran felé fordulva az arcélét nézem, mert szeretem nézni amikor mesél. Olyankor elnéz a távolba és egészen más lesz a tekintetétől az arca is. Na meg az új külsőt is megcsodálom újra és újra, annyira jól áll neki, de kétlem, hogy gyakran rá tudnám beszélni. Pedig a szembe jövő nők is alaposan megnézik, hiába palástolják én észreveszem és roppant büszke vagyok rá. Kicsit talán még ki is húzom magam és még közelebb bújok hozzá, önkéntelen reakció, nem szoktam tudatosan kimutatni, hogy „az enyém” , ez amúgy sem állná meg a helyét, ebben a formában. *
Egon hazudik, hát persze, hogy így tesz, elvégre a nők szeretik, ha átverik őket, legalábbis a kis dolgokban, merthogy így jobban érzik magukat. Látható, hogy ösztönlények, mint a kutyák. Csak ki kell mondani pár jó szót, és máris csóválják a farkukat. Rebecca esetében persze nincs szó farokcsóválásról, és ezt Egon már határozottan leellenőrizte párszor. - Így van! – vigyorodik el Egon, és mivel indulnak, fel is kel a fotelből, hogy elhagyják a mauzóleumot, ahol a halott fák csontvázai, az idők végezetéig fogják hirdetni, hogy az emberek mennyire gonoszak. A rövid csókkal érezteti a férfi, hogy tényleg minden a lányról szól ma, még ilyet is kap, pedig ritkán van ez, de hát a mai nap különleges, mert Egon megfürdött, és amúgy is új ruhát vett, csak hogy kedveskedjen szerelmének. Bár ezt nem mondaná ki, mert hát elég sikamlós, pontosabban nyálas megfogalmazás, és ettől Egon rendszerint tartózkodik. Odakint a szagok keveredésével a hím nem sokat törődik, mert most nem kajtathat városi állatkák után, hogy a szájába tömje őket. Nem szeretné a farkasalakkal az új ruháját tönkretenni. Rebeccára bíz mindent, közben vidáman mosolyog a lányra, és még a kezét is megfogná, ha a lány nem karolna belé, így pedig együtt tudnak menni, persze a hím nem halad gyorsan, hagyja, hogy a lány diktálja a tempót, hiszen nem sietnek sehová. - Hát, nem sok mindent csináltam, se jót, se rosszat. Felkeltem, aztán dolgoztam egy kicsit, vagyis mímeltem a munkát, közben az élet nagy dolgain merengtem. Tudod, a szokásos dolgok. Hogy vajon hány csillagot nem látunk az égen, és mennyi időbe telik egy egérnek eljutni Kanadából Mexikóba, ha nem vehet igénybe kocsit, és semmilyen eszközt, csak a lábait. Aztán persze hozzá kell venni, hogy elér-e egyáltalán, mert hát meg tudja enni közben bármi. Ezek pedig olyan tényezők, amikkel számolni kell – mondja gondterhelt képpel, miközben bólint is egyet. - Ja, meg persze vettem ezt a drága holmit, hogy ne nézzenek hajléktalannak, amikor majd bemegyek a moziba veled. Tudod, ott nem szeretik a csórókat – rázza a fejét szelíd mosollyal a képén. – Amúgy mit vetítenek? – kérdi, mert ha a lány mondta is, Egon már rég elfelejtette, elvégre nem a moziba menés a fontos, hanem, hogy Rebeccával együtt tegye ezt.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Egonnak az a szerencséje, hogy nem tudok gondolatot olvasni, és valahol az enyém is, mert még az sem jut eszembe, hogy elkezdjek találgatni, mire gondolhat amikor vigyorogva helyesel. Így minden gond nélkül elindulhatunk a mai esténket kiélvezni, s még a rövid ijedtségem oka sem akadályoz meg minket. Egon igazi férfi, azon túl, hogy udvarias velem és kedves és tisztelettudó és vadítóan néz ki a mai új öltözékében, még meglehetősen figyelmetlen is. Ez meg az én szerencsém. Míg az utca szagos és zsibongó forgatagában elérünk a moziig, megkérem, hogy meséljen a mai napjáról, bár vannak kétségeim afelől, hogy ez a mesélés olyan sokáig fog tartani. Az egész olyan….egonos, őszinte, mondjuk sosem győzködött arról, hogy látástól-vakulásig dolgozik. Az viszont mosolyt csal az ajkaimra, mikor az élet nagy dolgait az égen lévő csillagok számával és egy egér utazásával veti össze. * -Mondjuk te. *Vetem közbe szegény egér feltételezett megevésére nevetve, mert hát Egon is szóba jöhet ha éppen nagyon éhes és nem találkozik mással a vadászata közben, csak a világmegváltó egérrel valahol Kanada és Mexikó között. * -Amúgy sem néznének hajléktalannak, de értékelem. Többször kellene ilyen ruhát hordanod, szívdöglesztően nézel ki. *S igen, a szemeim is csillognak amikor ránézek, de nem azért mondtam, hogy győzködjem, mert kellemetlen vele máskor megjelenni. Ha így lenne, már megtettem volna sok évvel ezelőtt, vagy össze sem állok vele. Többek között a humora az amit szeretek benne, nem mindennapi és olykor még én is meghökkenek azon, hogyan tud olyasmiket kitalálni, amiket faarccal tud előadni, közben orbitális képtelenség. * -Néhány filmnek most van a bemutatója. Azt hiszem az egyik a Barbie. Vicces film lehet. *Nem véletlen, hogy ezt említettem elsőként, kíváncsi vagyok Egon reakciójára, bár az is lehet, hogy fogalma sincs miről beszélek. * -Na és milyen volt vásárolni? Jól szórakoztál? *Gyorsan témát is váltok, mintha nem is lenne fontos a film, vagy az amit reagál rá. Persze az is érdekel, hogyan élte meg a ruha vásárlást, mert tudom, hogy amit én élvezek, azzal szemben neki fenntartásai vannak. *
Egon, amint kiértek a mauzóleumból, mesélni kezdi a napját, mert a lány megkérte, így hát el is regéli azt a bámulatosan hosszú és unalmas napot, amit munkával töltött, na meg merengéssel, és egyértelmű, hogy megenné az egeret, ha rajtakapná, hogy illetéktelen átutazáson van az ő területén, és még csak nem is kért ehhez engedélyt. Más kérdés, hogy az egerek nyelvén nem beszél, de persze lenne sok lehetőség arra, hogy megértesse magát, azonban a fránya kis rágcsálók nem élnek ezzel, így hát megértés helyett, csupán megevésre számíthatnak. Az élet már csak ilyen. A vérfarkas bendő pedig olyan, mint egy könyvelő arcán a bőr, mindent kibír. - Igen, például én! Nagyon jól látod a helyzetet, drágám. Mintha már ismernél egy ideje – mondja olyan képpel, ami azt feltételezhetné bárkinek, hogy mostanában jöhettek össze, és nem egy évtizeddel ezelőtt. Egon elgondolkodik azon, hogy vajon mikor is lenne az évtized fordulójuk, de rájön, hogy úgysem tudja. Az ilyen dolgokban a férfiak nem jártasak, a nők ellenben bizonyára majd kijavítják ezt a hiányosságot azáltal, hogy emlékeztetik az uraikat arra, hogy mikor is volt az az áldott pillanat, amikor először megcsókolták egymást. Egon legalábbis onnan számítaná a kapcsolatuk hivatalos dátumát. Nyilván az nem lehet, amikor először találkoztak, és Rebecca majdnem hátraesett, mert a kerítésen ücsörgött. Egon megmentette az életét aznap! Avagy csak némi fájdalomtól. Egy kutya! - Szívdöglesztően? Ez most jó, vagy rossz? – pillant Rebeccára, eljátszva, hogy nem érti a dolgot, de persze a döglés miatt kérdez vissza, mert ha a szív elhalálozik, az nem igazán olyan esemény, ami feltétlenül a pozitív kategóriába esne. Egon rákérdez a filmekre, és amint meghallja, hogy mit ejt ki a lány a száján, pislogásba kezd, majd megköszörüli a torkát, és enyhén megrázza a fejét is. - A… barbie – kisbetűvel természetesen – parancsolsz? Rosszul értettem? Mi van? – tárja szét a kezeit, miközben azon mereng, hogy a lány csak tréfál, vagy sem, de mivel a pajzsa fel van húzva, hogy az érzelmeket minél inkább kirekessze, vagyis ne kémkedjen Rebecca után, így nem tudja eldönteni, hogy hazudik, avagy sem. - Aha, igen, olyan jó volt, mint amikor az embernek a körmeit tépkedik egyesével lefelé. A CIA gyakran alkalmazza közép-afrikai lepratelepeknél… mármint országoknál, és ha sejtésem nem csal a KGB is hasonlóan tett a múltban. Nem is beszélve a még civilizálatlanabb helyekről. Vagyis, bámulatos volt – vigyorodik el a végére, idült képpel, ami kevés örömöt tartalmaz, ha csak nem azt, hogy Rebeccának panaszkodhat szörnyű, sanyarú és elképesztően igazságtalan sorsáról.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Mintha nem te lettél volna akivel egy halevés után ismerkedtem össze. Persze akkor még nem tudtam az igazat. *Hal vagy egér…nos talán a hal azért finomabb, azt még én is megeszem olykor, egeret azért mégsem. Közös életünk minden percére emlékszem, így az első találkozásunkra is, aminek a történéseit csak később egészítette ki. Azóta, néhány kisebb veszekedést kivéve mindig megnevettetett, képes volt a legszomorúbb napomat is vidámmá varázsolni a puszta jelenlétével, a szavaival, a bőd vicceivel. Láttam a legrosszabb napjain is, láttam a házát kívül-belül, sosem érdekelt hogyan él, ahogy az sem, hogyan öltözködik. Most sem az a célom, hogy ráerőszakoljam azt amit nem szeret, de attól még megdicsérhetem, elmondhatom mit gondolok, mit érzek és azt érzem, hogy még jobban beleszerettem. * -Ez jóóó! A szó legszorosabb értelmétől eltekintve. Tudod ezt szokták mondani a nők a jó pasikra. Szívdöglesztő, vagyis elalélnak tőlük. Én is a határán vagyok. *Megint végignéztem rajta, most jelentőségteljesebben és mosolyogva, hogy érzékeltessem mit gondolok az új külsejéről, és értékeltem, hogy megtette értem anélkül, hogy kifejezetten kértem volna. Oké, mondtam, hogy öltözzön ki, de nem gondoltam, hogy ennyire meg is teszi. Egonnál sosem lehetett tudni mi lesz a következő lépése, többek között pont ezért is volt vele az élet kalandos. De nem akartam lemaradni tőle, ezért olyan filmet említettem meg, amitől biztosan kirázza a hideg. Nem mintha én azt akartam volna megnézni, nagyon távol áll tőlem, pedig filmek terén is szinte mindenevő vagyok, Egon reakciója azonban már megérte. Megtorpant és széttárta a karjait, az arca pedig….mint aki szellemet látott, vagy Alignakot….mondjuk a kettő ugyanaz. * -Te kérdezted, hogy milyen filmet játszanak. Jól hallottad. Barbie. De van más film is. De tudod, ez az arc és a hangod….*Szélesen elmosolyodtam és talán még az egyik szemöldököm is feljebb ugrott, érzékeltetve a gondolat folytatását és, hogy mennyire elégedett vagyok. A gyors témaváltásom nem zavarta meg abban, hogy elképedjen, az elképedés pedig nem akadályozta meg a gondolkodásban, így a feltett kérdésemre is megfelelt a maga stílusában, a torkomat kacagás csiklandozta, ahogy sorolta a válogatott kínzás nemeket. Két tenyerembe fogom az arcát, de a mosolyt – vigyorgást – nem tudom letörölni a sajátomról.* -S mégis megtetted értem? De hogy határoztad el, hogy most aztán képletesen kitépeted a körmeidet? És más nem volt? Kerékbetörés, a lábujjaid levágása percenként, vagy a fogaid kihúzása…*Sosem kívánnék neki ilyet, de valahol olvastam ilyenekről. Már nem sok mindenre emlékszem, de arra igen, hogy az ember a legkegyetlenebb állat a Földön és a legkreatívabb, ha valakit meg kell kínozni. * -Ehhez képest a Barbie film, lepkefing.
- A halevés az olyan dolog, ami néha jó, néha rossz, de csak akkor igazán remek, ha azt farkasként teheted! – közli derűs mosollyal a képén, vissza is emlékezve azokra az időkre, amikor gondtalan ifjú vérfarkasként belevágódott a folyóba, átalakult teljes vérfarkas alakba fényes nappal, majd csemegézett odalent, mint akinek az a természetes közege. De persze a halszag megmaradt rajta, miután kikászálódott a folyóból. - Óh… hát, akkor ez nem túl jó – rázza Egon a fejét egy kósza grimasz kíséretében. – Ha elájulsz, vonszolnom kell téged – mondja egy félmosollyal a képén, aztán persze hümmög is. – De legyen, ha te jónak tartod, akkor én is. Rebeccának vannak fura szokásai, ilyen például az, hogy szeret szenvedni. Ezért lett talán őrző, hogy minél nehezebb legyen az élete. Lehetett volna farkas is, csak azt kellett volna tennie, hogy hagyja magát beharapni, de nem… nem, neki gonosz őrző mágiára fájt a foga. Egon persze megbocsájtott neki már régen, elvégre igazán jó sült kacsát tud készíteni. A megnézendő filmre Egon értetlenül megáll, és úgy nézi a lányt, mintha az meghibbant volna. Bizonyára nem így van, legalábbis talán nem, de hát nem lát bele a fejébe, hogy megmondja, hogy vajon tényleg így van-e avagy nem. - Barbies? – kérdi félrefordított fejjel, teljesen elveszve a dolgokban. Barbies lenne a hangja? Sohasem gondolta, hogy egy műanyag babára hasonlít a hangja, de ezek szerint Rebecca így látja. Avagy csak szerette volna a reakcióját arra, hogy kitalál egy ostoba filmcímet, és ezzel akarta ugratni őt. Igen, igen bizonyára, bár a lány szavai ellent mondanak ennek. - Várj, szóval tényleg van olyan film, hogy Barbie? Megcsinálták? A legegyszerűbb játékból csináltak filmet? És miről szól? Dokumentum? Azt el tudnám képzelni. Hogyan lett híres, vagy ilyesmi. Mondjuk nem nézném meg – közli határozottan, mert az egy dolog, hogy el tudja képzelni, hogy miről szólhat a film, de hogy be nem rángatja rá Rebecca az már egyszer biztos. Vagy legalábbis majdnem biztos. Ha tesz mellé egy tál sültkacsát, akkor meglehet, hogy eleszegetné, mialatt menne a vetítés. Egon aztán mesél arról, hogy milyen förtelmes volt a felöltözés, Rebecca pedig az arcát a kezeibe fogja és úgy tűnik, hogy teljes mértékben megérti a kínját. - Na, várj csak, ha ez így van, akkor te is ezt éled át, amikor vásárolsz? Egy hősnő vagy, úgy érzem… avagy mazochista. Nem tudom eldönteni, hogy melyik – rázza a fejét (talán még a lány kezei között), miközben szélesedő vigyor terül szét képén. Rebecca úgy tűnik, hogy mégiscsak rá akarja venni, hogy megnézzék a Barbiet, mert lepkefingnak minősíti, ami egy… érdekes koncepció. Még sohasem látott ilyesmit, de gyanítja, hogy inkább csak arra gondol, hogy mennyire tortúra lenne, ha megnéznék. - Aha, hm, talán, de biztos van olyasmi, ami… mondjuk nem kínzás? Mit szólnál egy olyan filmhez?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Hogy te ma milyen költői vagy! *Emelkedik a szemöldököm a rím hallatán, de Egonon nem látom, hogy szándékos lett volna. Valószínűleg nem is volt az, nem jellemző rá, hogy rímekbe szedve beszéljen, az már annál inkább, hogy minden szavam értelmét kifacsarva válaszoljon vissza valami bődületes marhaságot. Kicsit irigylem is azért, mert nála ez csípőből jön. El is akad a szavam, az ajkaim ugyan elnyílnak, de nem tudok rákontrázni arra, hogy majd vonszolnia kell ha a csinosságától a lábai elé ájulok. * -Ohhh, Egon! *Csak ennyire telik tőlem, meg egy kis fejrázásra, mosolyra, szemforgatásra. Megjegyzem, hogy soha, de soha ne ájuljak el tőle, nehogy már problémája legyen belőle. Lehet, ő még emlékszik ilyen történésekre, hiszen abban a korban is élt már, amikor a nők pihegve repülősóért kiáltottak mielőtt átadták volna magukat a jótékony tudatlanságnak. Ám azoknak az ájulásoknak a nagy részéért inkább volt felelős a szűk fűző, semmint a férfi csodálatos kinézete. Édes a bosszú, mondják és én ki is próbálom, bár úgy érzem Egonéhoz képest csupán halovány kísérlet, arcának megnyúlása, szemeinek kidülledése viszont már meglehetős eredményről számol be. * -Igen, Barbie. Nem, nem dokumentumfilm. Fogalmam sincs miről szól, de valamilyen csöpögős, rózsaszín világ, a bemutatóból ítélve. Nem mintha megnézném. Csaaak vicceltem. *Legyintek is könnyedén a vigyorgásomat kísérve, mert hát legyünk őszinték, Egon ábrázatáról tanulmányt lehetne írni valamelyik szaklapba, és igen büszke vagyok magamra, hogy ilyen könnyen benyalta. Ami a ruhavásárlást illeti, mi ketten egészen más szemszögből közelítjük meg a dolgot. Én tudtam erről, hellyel-közzel el tudtam képzelni mit érezhet Egon…a kínzásig nem jutottam el. Viszont remekül tudok ötletelni a későbbiekre vonatkozóan, amit félreért. Ki is rázza a fejét értetlenkedésében a kezeim közül, amiket aztán összefonok magam előtt. Jóllehet szívesen feredőznék a dicséretében és a csodálatában, sajnos le kell lombozzam mielőtt még piedesztálra emel.* -Nem Egon, én szeretek vásárolni. Én nem érzem azt vásárlás közben, hogy az ujjaimat vagdossák vagy éppen a hátam bőrét hasítják ki csíkokként. *Újabb módszer jut eszembe a kínzáshoz, de ez már csak ráadás ahhoz, hogy Életem Párja nekiáll alkudozni. * -Neked mi nem lenne kínzás? Tudod mit? Majd te választasz filmet, már úgyis éppen eleget hozzátettél a mai estéhez azzal, hogy kiöltöztél. Mostantól élvezd is az estét. *Azzal belekarolok, hogy tovább menjünk, elvégre a mozizásnak az egyik feltétele, hogy oda is kell érni, ott is kell lenni. *
- Hát igen, kvalitásaim messzemenően remekek! – közli a nagyképűség szobrának kőbe vésett mimikájával, persze nem sokáig tudja fenntartani a dolgot, mert alapvetően nem olyan öntelt, hogy úgy képzelje képes lenne költeni. Maximum talán pénzt, bár amilyen házat szerzett magának, igazából ez sem lenne igazán rá jellemző. Persze a mai ruhát saját pénzből vette, és legalább elérte, hogy Rebeccának tetsszen. Ez már igazán nagy előrelépés ezen a téren. - Ez a nevem, nem tagadom, bár az „Óh”-t ritkán teszik hozzá – mondja merengő hangon, miközben a lányra pillant. Tekintete teljes mértékben olyan, mintha éppenséggel a világ legkomolyabb dolgáról társalognának. Természetesen ez a vacsora kérdésköre lenne, és hogy miért nem kacsa, avagy mikorra lesz kész a kacsa. A Barbie és a film együttes említése belecsapott, mint macskába a villám, de szerencsére nem dokumentumfilm, és nem is kell megnéznie. Ezt Rebecca jelentette ki, vagyishogy nem nézné meg. Ez már önmagában is megér egy megkönnyebbült sóhajtást, és egy halovány mosolyt. - Remekül átejtettél, asszony! Már azt hittem a mozi felé menet be kell ugranom a patikába, egy altatóért – közli bámulatosan vidáman, mert most valóban megfogta a lány ezzel, de a fekete, borús felhők elvonultak, mint ahogy száll a szélben a kéretlen fing. A vásárlás természetesen tortúra, ezt minden valamirevaló férfi tudja, így Egon is, ami azt jelenti, hogy Rebecca olyan fájdalmat áll ki, ami farkasi ésszel felfoghatatlan. Rebecca azonban bevallja, hogy miként is van ez. A hím pedig prüszköl egyet. - Na, persze, hogy élvezed. Hiszi a piszi! Hős vagy és kész! Pontosabban hősnő! Ne szerénykedj, nem áll jól, legyél csak nagyképű, mint Micimackó! – közli komoly ábrázattal és olyan messzemenő csodálattal, amit csak a kacsának tart fenn, de most megtudva a szörnyű igazságot, Rebeccának is kijár ez a tekintet. - Óh! Micsoda fordulat! – jegyzi meg a javaslatra, hogy ő válasszon filmet. – Meglehet, hogy élnem kellene vele, ugyanakkor… majd meglátom, hogy van-e olyan, amit megnéznék. Ha nincs, akkor átadom a jogot, hogy te válasz, esetleg fel is dobhatunk egy érmét, ha nem tudsz két film között dönteni. A javaslat egyértelműen fair, hiszen Egon sem szeretné, hogy a lány olyat nézzen meg, amit Egon sem akar. Ha csak Egon akarná, azzal a hímnek természetesen nem lenne baja, mert akkor ötven százalékban a film elérte a célját, de ha egyikük sem akarja nézni, akkor nulla ez a százalék, és ez egyáltalán nem jó. Persze a legjobb az lenne, ha olyasmit ülnének végig, ami mindkettejüket érdekli. Ez majd még kiderül, ha megtudják, hogy miket játszanak a moziban.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire remekek a kvalitásai, mondania sem kell, bár lehet, hogy nem mindenben gondolunk ugyanarra. Csak rábólintok, ám amikor a nevét emlegetem és ő megint csak faarccal tudja hozzátenni a magáét, már felnevetek. * -Úgy emlékszem én elég gyakran teszem ezt. *Minden él nélkül jegyzem meg, de attól még igaz. Egon gyakran mond olyanokat, melyek kiváltják belőlem az Óh-t a neve előtt, és ennek az Óh-nak többféle érzelmi jelentése szokott lenni attól függően, hogy mekkora marhaságot mond, vagy éppenséggel nekem nem tetszőt. Olyan is előfordult már, de igazából nem vesztünk össze sosem. Most, hogy belegondolok soha nem volt vérre menő vitánk, tányértörés, ajtócsapkodás, ami után jólesik kibékülni. S nem tudom, hogy ez az én unalmas életem miatt van, vagy azért, mert Egon türelme és alkalmazkodó képessége határtalan. Nem mintha nagyon szeretném kideríteni, de kíváncsi lennék rá. Ehhez nem elég a kis csapdám amit Barbie-val állítottam fel neki, pusztán arra jó, hogy elszórakozzak az arcán, a fancsali képén amit a film megnézésének lehetőségére vágott. * -Inkább olyasmit kellene beszedned, ami felpörget és lehet, még élveznéd is. *nem valószínű azonban, hogy bármilyen stimulálónak nagy hatása lenne rá, a farkasvér kiszűr mindent, az anyagcseréje, melyről már sok értekezést lefolytattunk, gyorsan inaktiválná a hatást, ebből kifolyólag se nem aludna el, se nem pörögne fel. * -Szerintem Tigris nagyképűbb. Ő mondja mindenre azt, hogy abban a tigrisek a legjobbak. *Egonnál nem meglepő, hogy a kínzó ruhavásárlástól Micimackóig jutunk el, az inkább, hogy olvasta. Csak a poén kedvéért húzom ki magam büszkén amiért hősnek titulál, de nevetés lesz ennek a vége is. A lényeg, hogy Barbie után inkább átadom neki a választás lehetőségét, mert épp eleget tett a mai este érdekében. Azt hiszem még sosem volt olyan, hogy nagyon kellett gondolkodni mit nézzünk meg, legfeljebb ha tényleg egyikünknek sem tetszett a filmfelhozatal, akkor persze kihagytuk. Most talán lesz olyan ami mindkettőnknek megfelel. Remélem, nagyon rákészültem a mozizásra. * -Na, olyan még nem volt, hogy érmét dobtunk volna fel. Mondjuk a hirtelen halál is jól sikerült, emlékszem. *Az első mozink. Még mindig jó volt visszagondolni rá, azóta egy kicsit talán egymáshoz csiszolódtunk az érdeklődési körünkben is, bár nem kellett túlságosan megerőltetnünk magunkat. Azt nem mondom, hogy egymásnak teremtett minket a sors, mert akkor most nem őrző lennék, de ezen kívül nem tudok olyat ami tátongó szakadékként ásítana közöttünk. Kíváncsian néztem rá félszemmel, hogy mit szól hozzá. Hátha kedvet kap megint ehhez a megoldáshoz. Én bevállaltam volna, még akkor is, ha a Barbie jön ki győztesen, legalább együtt tudtunk volna szörnyülködni is. Jó móka. Már csak két sarok választott el minket a mozitól, addig kell kitalálnunk, persze még mindig dönthetünk a színház mellett is. Helyben volt mindkettő. *
- Ez igaz – mondja Egon egy hümmögés és komoly bólintás közepette. – Látod, ott is remekelek! – teszi még hozzá, és ha nem angolul beszélnének, hanem mondjuk, valami szíriuszi nyelven, akkor talán lehetne a remekelekhez valami nevet is társítani, ami megegyezik azzal, amivel így rímelne is. De, hát sajnos ez kimarad, így Egon szája csukva marad. A Barbie, mint film, valami elképesztően unalmas lehet, legalábbis Egonnak, így hát örvend a kicsi lelke, hogy nem kell végigszenvednie, persze így átejteni szegény farkast, még a vadásznak sem sikerült, amikor követ vart a bendőjébe. Jó, hát mondjuk az egy fokkal jobb átverés volt, bár kevésbé vicces, legalábbis a farkas szempontjából. - Ami felpörget? Lássuk… nyúl? Ami elszökik az orrom előtt… farkasalakban? Az eléggé felpörget! – mondja vigyorra húzott képpel. A nyúl után szaladhatna, ezzel fel is pörögne valójában és képletesen is, hiszen usgyizni kéne a nyuszi után, hogy megehesse. Most, hogy ebbe belegondolt, szerteszét is pillant, hátha van valahol egy kóbor (senkinek sem hiányzó) macska, amit esetleg snackként megehet a moziban… inkább előtte. De nem, macska nincs, és szinte biztos, hogy Rebecca sem értékelné, ha az új ruhája csurom vér lenne. Meg lehet, hogy így nem kapnának jegyet sem, hacsak nem horrorfilmet néznek meg. Ha már a gondolat megjött, miért is ne válthatná szavakra? - Van amúgy rémfilm? Rég láttam jó horrort – pillant a lányra, bár meglehet, hogy Rebeccának a háta közepére sem kéne egy olyan film, amiben ijesztő dolgok vannak. Elég rémes a vérfarkasok és őrzők (leginkább az őrzők) világa, ahhoz, hogy ne vágyjon nagyon horrora. Egonnak azonban mindegy, mert jól szokott szórakozni rajtuk. Egon természetesen egy kis egészséges önbizalmat akar vinni a lány értékrendjébe, de persze lehet, hogy nem a legjobb példa erre Micimackó. A lány fel is hívja erre a figyelmét. - Hát… lehetne nagyképű, de a tigrisek tényleg mindenben a legjobbak, szóval, ha valaki az igazat hangoztatja, az lehet egyáltalán nagyképűség? Tekintete derűs és mosolygós, meg persze természetesen hamis is, elvégre azok szoktak nagyképűek lenni igazán, akik mögött van némi tudás, meg kevés kontroll. A választás mindig nyűgös, bár valóban, a hirtelen halál nem volt rossz. Híd a Kwai folyón, ha jól rémlett neki. - Talán lehetne hirtelen az a halál, de, ha Barbie is a lehetőségek között van, akkor nem igazán hiszem, hogy bevállalnám. Vagyis megnézhetjük, de… - figyelni úgysem fog.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nevetve forgattam szemeket Egon válaszára, mert persze ebben is talált olyat, amiben magát tüntethette ki. Nem sajnáltam tőle a sikert, meghagytam hát neki. Már így is épp eleget tett a mai estéhez, nem akartam vérszemet kapni. Egon viszont kapott. Bármiféle stimuláló helyett, neki természetesen egy fürge nyúl jutott eszébe ami felpörgetné, és bár ismerve a farkasok testi adottságait a különböző gyógyszerek ellen még egyet is értettem volna vele, nem értékeltem ezen megnyilvánulását. Szigorú szemekkel néztem rá, és reméltem, hogy az ajkaim szegletében megmozduló mosolyt nem veszi észre, mert annyi lett volna a szigornak. De azt akartam, hogy ne is gondoljon szegény, aranyos, bolyhos nyuszikra. Legalábbis a jelenlétemben ne! Pontosan tudtam, hogy olykor elfogyaszt egyet-egyet, de mint a strucc, homokba dugtam a fejem. * -Nem pont erre gondoltam. Nyuszit meg végképp nem, nem szabad! *Erre a témára néha visszatérünk és mindig ugyanaz a vége….tudomásul kell vennem, hogy nincsenek vegetáriánus farkasok. Nem mintha én az lennék, megeszem a csirkét és a kacsát is és halat is szoktam, álszent vagyok tudom, de nem simogattam még sem csirkét, sem kacsát, halat meg végképp nem. Talán ha…de nem, persze hiába próbálkoznék Egonnál azzal, hogy a kezébe adok egy élő nyuszit simogatni, hátha megsajnálja és nem akarja majd a jövőben a vacsorájának….csak véres vége lenne. * -Rémfilm az lenne ha a szemem láttára ennél meg egy nyuszit. *Nem tudtam elszakadni a témától. Egonnak persze remek élményt nyújtana de nekem nem. * -Zombis film? *Vetettem fel egy újabb ötletet, olyat ami elég messze volt a nyusziktól. Erre jött nekem a Micimackóval. * -Lehet. Túlságosan el van szállva magától Tigris. Ráadásul mindig kudarcot vall. *A filmek emlegetése ismét visszahozta a jobb kedvemet, Egon ezzel egyenes arányban fancsalodott el, főleg mert Barbie még mindig terítéken volt, de csak magát kárhoztathatja, én sem akartam megnézni igazán, tényleg csak vicc volt. * -Jól van, akkor gondosan megválasztjuk azt a filmet, nehogy sérüljön a hablelked. *A világért sem akartam, hogy szarul érezze magát. Örültem, hogy eljött és nem kellett sokáig győzködnöm, örültem, hogy ráér és nem megint egy több napos túrázgatáson van, ami egyet jelentett a nyuszik kergetésével és elfogyasztásával. Épp elhessegettem ezt a témát és reméltem, hogy végleg, befordultunk a sarkon, amikor egy lökést éreztem a vállamon és a karomon, majd mintha valami vagy még inkább valaki, ki akarta volna szakítani a karomat. Egy pillanat volt csupán, de több pillanatba került rájönni arra, hogy nem a karom letépése volt a cél, hanem a táskám ellopása. Egyszerűen lerántotta a vállamról s mivel nem fogtam a kezemmel, ez könnyedén sikerült is a fickónak. Azon nem is gondolkodtam, hogy mekkora merészség és persze pimaszság kellett ahhoz, hogy pont olyantól lopjon, aki nincs egyedül, ráadásul férfival van. Tisztára mint New York-ban, ha lett volna honvágyam, most elmúlt volna.* -A táskám! Ellopta a táskám! *Kiáltottam önkéntelenül, nem mintha megoldást vártam volna, és itt az emberek között mégis mivel próbálkozzak? A férfi néhány pillanat alatt eltűnt a szemeim elől, még arra sem volt időm, hogy szembesítsem a legnagyobb rémálmával.*
- Nem szabad? – hökken meg a hím, majd megnyalja a szája szélét, aztán bólint egy nagyot. – Dehogynem, nincs tiltva. Sőt, a nyúl tökéletes az evésre, mert kártevő, és szaporodik, mint a… hát, mint a nyúl, szóval igenis szabad préda! – mondja komoly képpel, cseppet sem törődve a szigorral, főleg, hogy látja a kezdődő mosolyt Rebecca mimikájában. Rémfilmek is szóba jöhetnének, ha ilyesmit akarnának lesni, ugyanakkor valóban, egy véres nyúlcafat valóban olyasmi lenne, ami ájulásba ijeszteni Rebeccát, ezt pedig Egon nem szívesen tenné meg, mert akkor fel kell majd szedni a földről, és ha ez épp kacsasült előtt történne, akkor határozottan csorbát szenvedne a sülő kacsa. Egon persze a lányt sem szeretné rossz helyzetbe hozni, vagyis kellemetlenbe, amiben esetleg megüthetné magát. - Zombis? Ha van épp jó, miért ne? – vonja meg a vállait. A zombik csak embereket esznek, szóval az teljesen jó, és kíméletes, legalábbis a nyulakra nézve. A Micimackó is előjön, mint kultúrtéma, és persze megint van egy egyet nem értés kettejük között, és Egon nem is hajlandó ezt bármennyire is feloldani. Na meg minek is, elvégre csak egy kis szórakozás kettejük között, semmi több. - Nem is vall mindig kudarcot! Nem látod, hogy milyen remekül ugrál? Egyébként ahhoz is a tigrisek értenek a legjobban, ahogy minden máshoz is, szóval azt hiszem rosszul látod őt. Ő a legjobb karakter! És a színe is jó! – mondja Egon komoly érveket felhozva, hogy a Micimackóban miért is Tigris a legjobb karakter, és miért nem Micimackó. - Nagyszerű! A hablelkem valóban rossz lenne, ha sérülést szenvedne! – vigyorodik el, majd nyom egy kósza puszit a lány szájára, valahol az ajkak és az orca határánál. Nem polgárpukkasztó, de nem is baráti. A csókolózás és a puszi határán van ez, ahogy annak az utcán már csak lenni illik. A szórakozást egy bonyodalom zavarja meg, ahogy egy férfi elhalad mellettük, utánakap Rebecca táskájának, majd le is rántja. Egon természetesen bambán bámul, de nem sokáig, főleg, amikor a lány felordít, hogy ellopták a táskáját, a hím rögvest utána is szalad. Tömeg nincs, hogy lenne, hiszen egy aprócska kisvárosban vannak. Egon semmit sem szólt, csak rohant, de nem is tudja miért, elvégre mi lehet a táskában, ami fontos? Iratok? Talán. Pénz? Meglehet, mindenesetre egy egyszerű ember fel sem érhet sebességben egy vérfarkassal, és amúgy is, a szaga már rég betöltötte Egon elméjét. Nyomon van, és ha sikerülne egy sikátorban rátalálni, meglehet, hogy talán meg is kóstolhatná. Talán. Rebecca persze követné őt, így hát erről le kell mondani. Hátra is néz a gondolatra, hogy a lány követi-e, ha nem, akkor vidáman integet, és int is, hogy jöjjön, elkapják, de el ám. Bár meglehet, hogy Rebecca nem tud lépést tartani vele.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Rázta a fejem a kérdésére, majd kénytelen voltam megbarátkozni a szemforgatás gondolatával és tettével, mert Egon kötötte az ebet a karóhoz, magához meg a nyulat. Ezek után végképp letettem arról a gondolatról, hogy megszerettetem Egonnal a nyuszit olyan módon, hogy a kezébe adom simogatni. De persze így mi lenne a vadászat izgalmával? Nem, nem próbálom ki, és már éppen a nyelvem hegyén volt, hogy közöljem, én tiltom meg, hogy nyulat vadásszon és egyen, de ennek sem lett volna semi értelme, hiszen nem szoktam vele menni amikor elkóborol az erdőben. Rémfilmen csupán azt értettem, hogy meg kell néznem ahogyan szegény kis bundás nyuszit megeszi, a vérre már nem is gondoltam, de az végképp benne van a pakliban. Legfeljebb ha előtte egy vámpír leszívja a nyúl vérét, kérdés, hogy azok után Egon szívesen megenné-e. Ezen nem filozofáltam tovább, éppen elég volt ennyi, inkább rátértem a filmre. A zombik már nem véreznek, nem kell a fröcsögő és olykor a kamerába robbanó vér látványától tartanom. Ebben meg is egyeztünk, más-más okokból, Micimackó meséjében azonban akadtak különbözőségek. * -Igen, a farkán ugrál amiben rugó van. *Szóltam közbe kiragadva a lényeget, de abban megint nem értettünk egyet, hogy mi az amiben a tigrisek különbek.* -Mert Kanga ügyetlenebb, mint Tigris? *Egyértelmű, hogy a kenguru jobban ugrál, ez nem is lehet vita tárgya.* -Szerintem Füles a legjobb karakter. *Nem csak azért mondom ezt, hogy ellenkezzek Egonnal, de azért van benne jócskán belőle. Bármikor, bármin képes vagyok vitázni vele, de most van valami, amin nem akarok. Ez pedig a film amit meg fogunk nézni. Ha már eljött és kicsípte magát, mindketten szórakozzunk, ne csak én. Az pedig végképp nem lenne jó, ha elaludna film közben, vagy egyszerűen magamra hagyna azzal az indokkal, hogy wc-re megy, utána pedig inkább a jegyszedő nénivel áll le beszélgetni. * -Ugye? Tudtam. Egész este azt hallgathatnám. *Csatlakozom a vigyorához a magam mosolyával, de a pusziját nem tudom maradéktalanul viszonozni, mert olyan gyorsan teszi, hogy hozzám hajol, megpuszil, majd el is távolodik, hogy az enyém csak a levegőt éri. Apró szusszanással veszem tudomásul, ám hiába a gondolat, hogy ez legyen ma a legnagyobb bajom, a kérésem nem talál meghallgatásra az égieknél, vagy a sors könyvében másképp van megírva a mai estém…az elmaradt csóknál nagyobb problémám is akad. Mire észbe kapok, a táskám már el is tűnik a szemeim elől azzal a férfival, akinek a kezébe ragadt, Egon pedig némi fáziskéséssel ugyan, de utána ered. Hamar behozza a lemaradását efelől nincs kétségem, elvégre farkas és elég gyors akkor is, ha éppen nem abba a vérvonalba tartozik. Egy idős hölgy lép hozzám, megérintve a vállamat amire először össze is rezzenek, de aztán meg is nyugszom már amennyire ebben a helyzetben lehet.* -Minden rendben, jól van? *Kérdezi _ő_ tőlem, aki egy fejjel alacsonyabb és pont úgy néz ki, mint egy cuki kis madárka. * -Köszönöm, jól vagyok. *Válaszolok de már sietek is Egon és a táskám után, jóllehet a cipőmet nem éppen sprintelésre tervezték, kényelmetlen is benne futni és kopog is a járdán, akár egy kalapács. Nem a táskám izgat, a kártyát le lehet tiltani, igaz a telefonom is a táskámban van, pénz nem sok, az irataimat tudom pótolni, még ha sok utánajárásba is kerül. Egon miatt aggódom, eléggé lobbanékony és nem lenne jó ha mondjuk nevelő célzattal leharapná a tolvaj kezét. Az utcán nincsenek olyan sokan, de a szétrebbenő emberek mutatják merre szaladtak a táskám, a tolvaj és Egon. Érdekes módon senki nem próbál meg közbeavatkozni, csak Egonon múlik, hogy milyen gyorsan éri be és kapja el. Meg persze az sem érdektelen, hogy mindez tanúk nélkül egy kis néptelen utcában zajlik, vagy mindenki előtt. Én az utóbbiért drukkolok miközben igyekszem pergő kopogással lépést tartani, hála az edzéseknek és az erdőben futásnak, ez nem ördögtől való, de már csak akkor érek oda amikor a pasi Egon kezében (?) van.* -Egon! Ne….*edd meg! A mondat vége lemarad, levegőt kapkodva szorítom a kezemet a mellkasomra és lépésenként igyekszem minél előbb leredukálni a köztünk lévő távolságot. *
- Hát, vannak furcsaságai, az igaz, de akkor is remek az ugrálásban! – mondja elgondolkozva, aztán azért még hozzáteszi. – Egyébként nem csak a farkán szokott ugrálni, hanem normálisan is, például, amikor Micimackóra veti magát, az rendes ugrás. Egyértelmű, hogy így van, így hát Rebeccának ezután egyetlen szava sem lehet ezzel kapcsolatban. Tigris a legmenőbb, a Százholdas Pagony lakói közül, ez nem vitás. - Ha, ügyesebb lenne, akkor Zsebibabát nem Tigrisnek kellene ugrálni tanítani, pedig, ha visszagondolsz, így van! – mondja egyre lelkesebben, merthogy minden egyes felhozott vádat el tud hessegetni könnyedén, a tények előráncigálásával. - Füles? – pislog Egon nagyokat, majd megrázza a fejét. – Hát, de ő egész nap csak szomorkodik, és várja, hogy a leesett farkát visszaszúrják. Még csak nem is tud ugrálni. Miért lenne ő a legjobb? Egon őszintén kíváncsi, hogy vajon mire alapozza ezt a sületlen álláspontot a lány, de talán meg kapja rá a magyarázatot, elvégre bizonyára van valami rejtett oka, hogy pont a szamár tetszik neki a legjobban. - Minden bizonnyal – hagyja jóvá a hablélek megbántásának szörnyűségességét, és azt, hogy Rebecca nem szeretné ezt megtenni. Igazán értékelendő, és Egon valóban értékeli is ezt a gesztust. A puszi megesik, és hogy ne legyen belőle nyílt utcai smárolás, így gyorsan megkapja, ami jár neki, aztán az arca már el is távolodik tőle, olyan gyorsan és hirtelen, ahogy az jött. A hirtelen dolgok történése azonban nem ér véget, mert egy gaz és galád, de szerencsétlen tolvaj ellopja a lány táskáját, Egon pedig egy pillanatnyi habozás után, meg is indul utána, hogy megszerezze, hősiesen megegye, aztán visszaadja a táskáját barátnőjének. Nem hiszi, hogy túlságosan sok érték lenne benne, de hát ami jár, az jár, a tolvajnak pedig minimum egy pofon, vagy valami ilyesmi, hogy leszokjon az ilyen dolgokról. Mellesleg ez nem is tolvajlás, ez rablás! Még rosszabb kategória. Legalább két év, alsó hangon, de persze Egonnak esze ágában sincs feljelentést tenni, csak jól megcsapni az illetőt, hogy kettőt lásson legalább három éven át. Egon tehát megered, a tolvaj után. Nem rohan annyira nagyon, elvégre szagról simán be tudja azonosítani, hogy merre megy, és a füleit is használja, ezért hagy neki némi egérutat, még egy kicsit a szeme elől is eltéveszti, de aztán gyorsabban kezd futni, amikor ismét meglátja, és azt is, hogy a főbb utcáról, egy mellékre kanyarodik. Tipikus gondolat, hogy majd ott rázza le, ha már a tömegben nem tudja. Egon tehát nyargal, és be is fordul. A tolvaj szagát tisztán érzi, ahogy az alakját is látja, a farkas pedig még gyorsabban kezd el futni, meg sem kottyan neki a sprintelés, elvégre ennél jóval gyorsabban is képes rohanni. A férfi, aki meglopta őket már kezd fáradni, látszik a mozgásán, Egon pedig egy újabb rohammal megközelíti, aztán utánanyúl, és minden bizonnyal el is kapja a grabancát, majd a falhoz szorítja, kérlelhetetlen vasmarokkal, és a hadonászó férfi kezéből kiragadja a táskát is. - Enyim! – mondja mogorván, a bestia odabent lobban egyet, és Egon körbe is néz, ám meglátja Rebeccát is, bár még az utca elején, kopogva szaladni. Hát, így már nem eheti meg, de hát annyi baj legyen. Megvárja, amíg a lány ideér, aztán hozzászól. - Mi legyen vele? Lebetonozzuk a lábát, és dobjuk a folyóba?
Kezdőlap
