KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
57 TAG 30 FÉRFI 27 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
22 TAG 12 FÉRFI 10 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
11 TAG 7 FÉRFI 4 NŐ
ŐRZŐK
13 TAG 6 FÉRFI 7 NŐ
EMBEREK
2 TAG 1 FÉRFI 1 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Egon Candvelon Tegnap 7:30 pm-kor
írta  Bruno Manzano Csüt. Júl. 04, 2024 9:58 am
írta  Bruno Manzano Csüt. Júl. 04, 2024 9:57 am
írta  Catherine Benedict Szer. Júl. 03, 2024 1:36 pm
írta  William Douglas Vas. Jún. 30, 2024 7:25 pm
írta  Bruno Manzano Csüt. Jún. 27, 2024 9:25 am
írta  Theodora Zoe Morano Szer. Jún. 26, 2024 7:48 pm
írta  Bianca Giles Vas. Jún. 23, 2024 6:40 pm
írta  Theodora Zoe Morano Vas. Jún. 23, 2024 11:25 am
írta  Theodora Zoe Morano Szomb. Jún. 22, 2024 10:43 am
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Bianca Giles Hétf. Jún. 17, 2024 12:58 am
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:28 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Abigail Cecile Kenway Csüt. Május 23, 2024 11:01 am
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
írta  Theodora Zoe Morano Szer. Ápr. 24, 2024 8:03 pm
írta  Alignak Szer. Ápr. 24, 2024 5:55 pm
írta  Alignak Szer. Ápr. 24, 2024 5:55 pm
írta  Rebecca Morgan Vas. Ápr. 21, 2024 10:15 am
írta  Alignak Csüt. Ápr. 18, 2024 8:49 pm
írta  Dakota Miles Csüt. Ápr. 18, 2024 9:57 am
írta  Theodora Zoe Morano Pént. Ápr. 12, 2024 10:08 am
írta  Alignak Hétf. Ápr. 08, 2024 3:16 pm
írta  Alignak Hétf. Ápr. 08, 2024 3:12 pm
írta  Alignak Vas. Ápr. 07, 2024 7:36 pm
Bruno Manzano
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 
Bianca Giles
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 
Catherine Benedict
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 
Egon Candvelon
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 
Theodora Zoe Morano
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 
Jackson Carter
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 
Rebecca Morgan
Antikvárium I_vote_lcapAntikvárium I_voting_barAntikvárium I_vote_rcap 

Megosztás

Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
Antikvárium Empty
 

 Antikvárium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7316
◯ IC REAG : 8924
Antikvárium // Hétf. Dec. 01, 2014 6:27 am

Antikvárium Tumblr_ol2mphDkHu1uuir2po1_1280
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Flora Ashwood
Informátor
Flora Ashwood

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Antikvárium Avatar_victoria_justice_mtv_s_eye_candy_promo_19L6Xy0q.sized
Re: Antikvárium // Hétf. Dec. 01, 2014 11:11 am



A nővéreim nem kicsit döbbentek le, amikor a hét közepén bejelentettem nekik, hogy elutazok Anchorage-ba szombaton. Egyedül. Nélkülük szinte sehova se szoktam utazni, Frida úgy viselkedett, mint egy hisztérika… amikor megmondtam neki, hogy nem akarom, hogy ő is velem jöjjön. Felnőtt nő vagyok, ideje lenne talán úgy is viselkednem. Ikrek vagyunk, de nem vagyunk összenőve. A Cassandrával való beszélgetésem óta törtem rajta a fejem, hogy el kéne utaznom. Egyrészt mert nagyon szerettem volna megnézni azokat a könyveket, abban az antikváriumban… másrészt mert bizonyítani akartam magamnak. Ha Cassie képes volt akkora utat egyedül megtenni, és volt bátorsága nekiindulni, akkor nekem is menne, nem igaz? Végül is mi rossz történhet velem? Szerencsére Fiona – mint általában – megértette, hogy miért van szükségem erre a magányos kis kiruccanásra, de megígértette velem, hogy felhívom, amikor Anchorage-ba érek, és akkor is, amikor majd hazaindulok, különben idegességében befonja a házban fellelhető összes szőnyeg szőnyegrojtját.
Francit átnézettem a biztonság kedvéért egy autószerelővel még csütörtökön, nehogy bármi gond legyen vele az úton.
Hajnalban keltem fel, s mivel tegnap este már mindent összekészítettem, ezért elég hamar sikerült útra készen állnom. Amíg lefőtt a kávém, írtam egy cetlit a nővéreimnek, hogy a csirkecombbecsinált a kék éthordóban van a hűtő alsó polcán. Csak egy napra megyek el, nyilván nem halnának éhen nélkülem, mégis jó érzés volt kiírni.
Zuhogott a hó, amikor elindultam, a hókotrók folyamatosan dolgoztak az utakon. Bekapcsoltam a rádiót, hogy hallgassam a reggeli beszélgetős műsort. Nem nagyon szoktam egyébként rádiót hallgatni, mert általában nem teszek meg akkora távokat, hogy érdemes legyen bekapcsolni. Ha mégis, akkor meg általában csak a hírekre figyelek oda. A szemöldököm megugrott, amikor a két műsorvezető azt taglalta, hogy vajon tényleg létezik-e bélyegnyaló-szakmenedzser munkakör. Annyira abszurd volt az egész, hogy jóízűen felnevettem.
Az alaszkai táj elképesztően csodálatos! Persze a vezetésre koncentráltam főként, de egy-egy egyenes útszakaszon hagytam, hogy a figyelmem elkalandozzon, és gyönyörködjön a hótakarót viselő tájon. Az a nagyjából hat… hét óta, amit az utazással töltöttem, olyan gyorsan elillant, hogy én magam is meglepődtem rajta! Csak arra ocsúdtam fel, hogy egyre több út menti tábla jelezte, hogy hány mérföldre van még az a lehajtó, amin letérhetek Anchorage irányába.
Egy óriási plakáton valamilyen étrend kiegészítőket forgalmazó cég hirdette szójalecitines készítményét, garantálva a fogyasztókat arról, hogy ettől bizony eltűnnek a nemkívánatos zsírpárnáik. Fura, hogy úgy igazán senki se elégedett önmagával. Én se vagyok az. Sokan fogyni szeretnének, én meg örülnék, ha tudnék egy kicsit magamra szedni, és nem lennék ennyire fityfiritty. Hiába dolgozok évtizedek óta éttermekben vagy épp cukrászdákban, valahogy nem akarnak jönni rám azok a hőn áhított kilók.
Ezen mélázok, miközben kiteszem az indexet, majd letérek az autópályáról. Anchorage hirtelen bukkan fel előttem… szinte a lábaim előtt hever! A szívem hevesebb ütemet diktál, ahogy egyre közelebb érek. Tényleg itt vagyok! Most tudatosul bennem, hogy tényleg eljöttem. Tök egyedül! Lehet más csak nevetne rajtam, de ez nekem tényleg nagy dolog. A konyhák mindig is biztonságos közeget nyújtottak nekem. Bárhol is éltünk, ha betettem a lábam a konyhába, mindig tudtam mit kell csinálni… ott igazán én vagyok, és ott van önbizalmam is. De azon kívül… a nagyvilágban mindig a nővéreim körül maradtam, szinte bebeszélve magamnak, hogy nélkülük nem mehetek el bárhova. Cassandra nyitotta fel a szememet, és ezért nagyon hálás vagyok neki! Eldöntöttem, hogy meg fogom lepni valami apró kedvességgel, hiszen ő öntötte belém a bátorságot és a hitet, hogy tényleg neki merjek indulni.
Szépen belecsordogáltam a város forgalmába, az órámra pillantottam… nem sokkal múlt ebédidő. Nagyjából pont erre számítottam, nem is mertem remélni, hogy előbb megérkezem. Szerencsére már bőven benne vagyunk az Adventbe, ezért a boltok is jóval tovább tartanak nyitva, így nem kell amiatt aggódnom, hogy zárva találnám az Antikváriumot, ami az egyik úti célom. Direkt idetelefonáltam a hét elején, hogy ne induljak el hiába. Mégse kis távolságról van szó.
A város központjában álltam meg először. Belevegyültem az Adventi vásár forgatagába, vettem egy utcai árustól ebédre valót, s legnagyobb meglepetésemre csalamádét kaptam az étel mellé savanyúság gyanánt. Nem volt olyan rossz, bár az ecettel kicsit túlzásba estek. Meg lehetett enni. Fényképeztem az épületeket, nyomtam egy selfie-t is a telefonommal, beállva egy hatalmas rénszarvasnak öltözött valaki mellé, és azt küldtem el Fionának MMS-ben, hogy tudassam, vele jól vagyok, épségben megérkeztem.
Két jól megpakolt szatyorral tértem vissza órákkal később Francihoz, amiket gyorsan be is tettem a csomagtartóba. Ideje volt megkeresnem azt az antikváriumot is, mielőtt még tényleg az orrom előtt zárják be az ajtót.
Kisebb furikázást… térképböngészést követően végül sikerült megtalálnom azt a belváros közeli mellékutcát, ahol az antikvárium volt. Beálltam vele a bejárat előtti üres parkolóhelyre, majd megigazítottam a fehér garbót, és piros szövetkabátomat is begomboltam.
Miután kiszálltam, lezártam Francit, és beléptem az antikvárium ajtaján. Azonnal megcsapott a régi könyvek jellegzetes illata.
- Szép napot! – Köszöntöttem széles mosollyal az arcomon az eladónak, aztán tekintetem végigsiklott az üzleten. Igazi zegzugos hely… olyan, ahol simán el lehetne tölteni akár egy teljes napot is.
Az eladó egy idősebb nő volt, elegáns kosztümöt viselt, a szemüvege pedig ott lógott a nyakában. Voltak páran a boltban rajtam kívül, de természetesen nekem is felajánlotta a segítségét, amit udvariasan, de visszautasítottam. Szeretem magam felfedezni az ilyen helyeket. Találomra választottam ki, hogy merre induljak el elsőként. Polcsorok közé vetettem be magam, ujjaimat végigfuttatva a régi könyvek gerincén.
Volt itt mindenféle érdekes szakkönyv. Egy barkács könyvet emelte le elsőként, és kíváncsian belelapoztam. Egy egész fejezetet szántak a polcok helyes feltételének módjára, a csavarmenetről pedig egy metszetrajz is szerepelt benne. Elég réginek tűnt, ezért visszalapoztam az elejére, és nem kicsit lepődtem meg, amikor a kiadás dátumának 1963-at jelölték meg… ráadásul ez már a harmadik kiadása volt ennek a szakkönyvnek. Nahát!
Feltettem a polcra, vissza a helyére, majd tovább sétáltam. Egy növénygondozó kötet volt a következő, ami felkeltette az érdeklődésem. Fionának nagyon sok szobanövénye van, s bár ért hozzájuk, és mindegyik nagyon szép, de egy ilyennek talán örülne. Szerintem a régiek sokkal jobban tudták, hogy hogyan kell bánni a növényekkel. A finom kis praktikákat. Manapság mindent vegyszerrel akarnak megoldani az emberek. Ezt nem tartom túl jó dolognak.
A fikusz gondozását gyorsan át is futottam, hiszen az van nálunk otthon is, és úgy döntöttem, hogy ezt a könyvet megveszem.
Tovább sétálgattam a polcok között, aztán egyszer csak megtaláltam azt, ami miatt nekivágtam ennek a nagy útnak. Ősrégi szakácskönyvek.
Széles mosoly kúszott az arcomra, hónom alá csaptam a növénygondozós könyvet, aztán egy vaskosabb kötetet emeltem le két kézzel. A polcsor másik oldalán feltűnt egy alak, ami úgy meglepett, hogy ijedtemben oldalra ugrottam, és a térdkalácsomat becsaptam a polc élébe.
Felszisszentem, majd odakaptam, aminek köszönhetően a hónom alatt tartott könyv a földre pottyant.
- A csudába! – Morrantam fel kissé ingerülten, miközben lehajoltam, hogy felvegyem a könyvet…

// 10 szavas játék  Antikvárium 4128487724 //
Vissza az elejére Go down
Goran Marković
Renegát
Goran Marković

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 327
◯ HSZ : 144
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Anchorage
Antikvárium 24wr02t
Antikvárium Tumblr_mm01uyQgLZ1spo5b6o1_500
Re: Antikvárium // Hétf. Dec. 01, 2014 1:12 pm

Tegnap kidolgoztam a belemet a műhelyben, de mivel újévig nem vagyok hajlandó több rendelést felvenni, muszáj volt befejeznem mindent. Tudja a franc, miért, de decemberben már iszonyat büdös tud lenni a munka, inkább elverem, amik van. (Egy emberöltő is kevés lenne hozzá, hogy elússzon az összeharácsolt vagyonom.)
A mai napom nem túl meglepő módon az egyik pajtimnál indult, akivel a ma esti ereszd el a hajamat tervezgettük egy csodásan habzó korsó sör társaságában a kecójában, az enyém tabu, én oda senkit sem viszek fel, az én kis szentélyemet ne szennyezze be senki. Olyannyira elkapattuk magunkat, hogy délutánra már egészen jól voltunk, és az a majom képes volt benyögni valami olyat, hogy fogadjunk, úgysem merek befizetni egy kámaszutrára az antikváriumban. Teljesen idióta, ez kétségtelen, és az is holt biztos, hogy simán leszarom, mit gondolnak rólam az emberek, szóval megkérdeztem, mennyit fizet, ha megcsinálom, rávágta, hogy egy ezrest, ekkor kezdtem kapizsgálni, hogy csórikámnak elég gyatrán mehet a biznisz, és neki kell a könyv, de mit bánom én. Valószínűleg tényleg kiröhögöm, ha csak úgy megkér rá. Felkeltem a kényelmes kanapéról, kinyújtóztatva elgémberedett tagjaimat, aztán vállon veregettem a haverom, és közöltem, hogy este találkozunk. Addig volt időm még azt is kitalálni, hogy milyen módon tálaljam majd neki az említett könyvet.
A bőrdzsekimet magamra húzta, és motorra pattantam hát, azt sem tudom, hol van az a bolt, nem szokásom könyveket olvasni, ettől még nem vagyok egy tájékozatlan gyökér, de egyszerűen nem kenyerem az ilyesmi, és nem vagyok hajlandó emiatt kevesebbnek érezni magam. Jobb híján fogtam magam, és párszor megálltam a járda mellett a járgányommal, hogy útbaigazítást kérjek. Ciki, nem ciki, hét év alatt nem tűnt fel egy hasonló bolt sem. Szerencsére másnak igen.
- Hohó... Mit keres erre Piroska?
Állok meg a szempillás rettenet mellett, még mindig sírni tudnék, komolyan eszement nagy a kísértés, hogy letépjem az összes kis pilláját, csupán az autók iránti tiszteletből nem teszem meg. Ellenben megállok a kisasszony melletti helyen, a motorom szerintem sírva fog várakozni, míg visszaérek, és már indulok is befelé. Betolom az ajtót, és sármos félmosollyal illetem az idősebb hölgyet, majd megállok a pult mellett, ahol várakozik, azt lesve, ki lesz az, aki végre a segítségét kérné.
- Üdvözletem Hölgyem! Hát hogyne tudna segíteni.
Lazán lekönyököltem elé az asztalra, amolyan bizalmaskodó közelségbe, élveztem, ahogy feszeng, egyáltalán nem óhajtottam megkönnyíteni a helyzetét. Szégyenlős kisfiúkat majmolva köröztem a pulton az ujjaimmal, és el-elhúztam a szám, mintha nehezemre esne kimondani, mit is keresek. Végül egészen halkan elmotyogtam neki.
- Meg tudja mondani, merre találom a Kámaszútrát?
Rekord sebességű vörösödés, kérem szépen, bizonyára nem volt sosem egy laza erkölcsű nőszemély, remélem a kis barnával bemutatkoztak egymásnak, ha így megy tovább, ő is úgy fog megporosodni valahol, mint ez a hölgy. Fogalma nem lehet arról, milyen is egy jó dugás. No nem baj, ez nem az én problémám. Nagyjából egy percébe telik kinyögni annyit, hogy leghátul van belőle pár példány, mire elégedetten csettintek a nyelvemmel, és van pofám megkérdezni még azt is, hogy esetleg bárminemű tapasztalata akad-e az említett könyvvel kapcsolatban, erre csont nélkül megkaptam a na de kérem szlogent. Derűs ábrázattal indultam hát el a sorok között, bizonyára itt lesz valahol a kisasszony is, alig várom, hogy lássam az arcán a felismerést, és az azt követő páratlan örömöt. Szegényt biztos nem ette volna erre a rossz sors, ha tudja, hogy itt lakom, igaz is, ha lejelentette a kis randevúnkat, akkor már tudnia kellene, máskülönben rohadt szarul végzik a munkájukat az ottaniak, márpedig Savannah drága is közéjük tartozik, és róla ezt nem tudnám elmondani.
Hamar megtaláltam, amit kerestem, de bele sem lapoztam, nekem aztán nincs rá szükségem, még kíváncsiságból sem érdekel, akkor már rég túllennék a témán. Aztán beleszagoltam a levegőbe, és a könyvek molyrágta aromáján keresztül megéreztem a sütibaba illatot is, így hát arrafelé irányoztam a lépteimet.
Nem szórakoztam, egyből elő is bukkantam a sor végén, és nem csalódtam, meglehetősen érdekes reakciót szült a látványom, igazán nem volt szép tőlem, hogy pofátlan vigyort öltöttem magamra a látványtól, de nem voltam rest tovább indulni, és még akkora görény is voltam, hogy pontosan mögötte álljak meg, szemérmetlen közelségben.
- Hmm!
Még a nyelvemmel is csettintettem egyet, Savannah holt biztos, hogy pofán fog verni azért, hogy már megint ezt művelem, de ha egyszer ennyire adta magát a dolog, és olyan szórakoztató a dolog.
- Nicsak, egy eltévedt őzike.
Báránynak nem nevezném, közel sem olyan jámbor ő, amilyennek előadja magát, ez már a múltkor kiderült.
- Vajon mi lehet ennek a póznak a neve?
Csapom fel a könyvet könnyedén, és lapozok bele, nem foglalkozva azzal sem, hogy bizonyára a kisasszony már régen arrébb ugrott, hiszen erősen kétlem, hogy sokáig tűrné, hogy formás kis vonalaihoz feszül az ágyékom.
Vissza az elejére Go down
Flora Ashwood
Informátor
Flora Ashwood

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Antikvárium Avatar_victoria_justice_mtv_s_eye_candy_promo_19L6Xy0q.sized
Re: Antikvárium // Hétf. Dec. 01, 2014 6:25 pm

Anchorage olyan nagy város, főleg Fairbankshez képest! Mégis mennyi az esélye annak, hogy pont Raymondba fussak? Csoda, hogy megijedtem, amikor megpillantottam? Az utolsó hely, ahol el tudnám őt képzelni, az egy antikvárium. Mégis mi dolga lehet neki erre?
Amikor megéreztem a fenekemnek nyomakodni, akkorát ugrottam, amit még egy mezei nyúl is megirigyelt volna! Éreztem, hogy arcomba szökik a vér, és nem csak a zavartól, hanem a haragtól is, amiért ennyire pofátlan.
A könyvvel a kezemben perdültem felé, a lendülettől jól orron is vágott a saját copfom, de ezt csak egy futó grimasszal konstatáltam.
- Látom… magán még a ruhák se segítenek. Épp olyan bunkó felöltözve, mint pucéran! – Ahogy ezt kiejtettem a számon, Raymondról arcáról hirtelen elkaptam a pillantásomat. A válla mellé meredtem, ahol az idős eladónő arca bukkant fel. Nyilván hallotta a kis robajt, ahogy becsaptam a lábamat, és hátra jött, hogy megnézze, minden rendben van-e. A szavaimra azonban földbe gyökereztek a lábai, és olyan szemekkel meredt rám, mintha valami sarokról betévedt céda lennék legalább.
Most azt kívánom, bárcsak valami mocsaras… laza talajon állhatnék, mert legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben.
Zavartan kihátrált a néni, és egy szót se szólva visszasétált a pult mögé.
Egy gyors pillantást vetettem a könyvre, amit lapozgatott, majd visszafordultam a polc felé, és kiszúrva egy illemtankönyvet, lekaptam a polcról, majd odalépve hozzá a lapozgatott szexkönyvére tettem, miközben megkopogtattam az ujjaimmal a kissé kopottas, kemény borítós kiadványt.
- Ahelyett én inkább ezt javasolnám. Több hasznát veszi. – Tettem hozzá, majd visszafordultam a polc felé, ezzel mintegy részemről letudottnak nyilvánítva a „viszontlátást”, bár szinte biztosra vettem, hogy nem fogom ennyivel megúszni most sem.
Amikor azt a pólót elküldtem neki, őszintén azt gondoltam, hogy úgyse találkozunk soha többé. Persze a mai napig bosszant, hogy Savannah kikotyogta az őrzőségem. Én mindent megpróbáltam az erdőben, hogy ne kelljen lebuktatnom magamra, erre ő meg lazán kifecsegte, hogy közéjük tartozom, holott pont az a legnagyobb előnyöm a vérfarkasokkal szemben, hogy amíg le nem bukok, szimplán csak embernek hisznek.
Idegesen kaptam le az egyik kötet szakácskönyvet, majd fellapoztam, és úgy tettem, mintha a sorait olvasnám, de nem tudtam odafigyelni arra, ami oda volt írva, amíg a hím itt volt a közelemben. Feszélyezve érzem magam, pedig most nem is egy szál Ádám-kosztümben bukkant fel…
Vissza az elejére Go down
Goran Marković
Renegát
Goran Marković

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 327
◯ HSZ : 144
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Anchorage
Antikvárium 24wr02t
Antikvárium Tumblr_mm01uyQgLZ1spo5b6o1_500
Re: Antikvárium // Hétf. Dec. 01, 2014 10:56 pm

Genyó módon felröhögtem, amikor elugrott, na, pont erre számítottam, alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Öröm volt látni a vérbő pofikáját, mondhatni, pontosan ezt a hatást vártam, érzem a fellángoló haragot résnyire nyitott pajzsomon keresztül. Milyen kis tüzes menyecske lenne ez a leányzó, ha valaki kihozná belőle. Kár, hogy az ilyesmihez már régen nincs türelmem.
- Drágám, elárulnád, hogy mi köze van a bunkóságnak és az alul vagy túlöltözöttségnek egymáshoz?
Egyszerűen képtelen vagyok letörölni a vigyort a képemről, teljesen biztos vagyok benne, hogy ezzel csak tovább idegesítem, de eszement mód jól esik a dolog. Lassan már felírhatom a hobbijaim listájára az idegein táncolást, egész kellemes elfoglaltság. Pofátlanul mosolyogva pillantok az eladónőre, akinek szerintem már bőven jutott belőlem mára minimum egy havi adag, talán ennek is van némi köze ahhoz, hogy nem kellemetlenkedik, és rontja el a szórakozásomat, hanem elhúz a vérbe.
- Gyakoroltad? A szégyenteljes viselkedést? Jól megy, nem hittem volna, hogy ekkora hatással leszek rád. Még pár randevű, és te leszel a világ legerkölcstelenebb nője.
Vajon melyik részébe fog elsőként belekötni? Élvezet már maga a találgatás is, előre félek, hogy a szöszi drága már holnap reggel ott fog kilincselni az ajtómon, hogy jelezze, már megint rosszkisfiú voltam, és a második után bizony már bünti jár.
- Áhh, meg is van. A szende barna, aki nem is olyan szende, nem tudja, hol a helye. Igen, biztosan ez az a póz.
Több szempontból is nagyon igaz, és ha nem pár hete lettem volna helyretéve miatta, szerintem még a csuklóját is eltöröm az illemtankönyv javaslatát látva, esetleg diszkréten ledugom a torkán. Vagy máshol. Egy pillanatra megvillannak a farkas kísérteties sárgájában, de a mozdulat, amivel visszatolom a helyére, meglepően nyugodt. Nem vagyok akkora pancser, hogy ennyitől elpattanjon a cérna, bírom én a karakán csajokat, de emlékszem még, hogy mennyit küzdött az első találkozásunkkor, hogy ne sírjon le róla a félelme, és hogy ez a stílus valójában nem az övé. Tán csak azt vallja, hogy a legjobb védekezés a támadás.
- Te kiolvastad? Mert, ha igen, nem volt túl sok foganatja.
Tisztában vagyok vele, hogy genyaságban a nyomomba sem érhet, de igencsak elszaladt vele az a bizonyos ló, valahol még örülök is neki, hogy képes vagyok ennyire kiforgatni magából, de annyira nem, hogy szó nélkül hagyjam a dolgot.
- Egyébként köszönöm a pólót, tündér vagy, a méret pont jó, alaposan megnézhettél magadnak a múltkor.
Sajna nem hordhatom, lévén nem kifejezetten illene az álnevemhez a szerb hazafiság, szóval aludni szoktam benne, bevallom, még mindig van egy kis sütitbaba illata, ezért is vágtam egyből, hogy merre is kószál a kis csini. Nem mintha szagolgatnám, csak túl jó az orrom. Nem zavartattam amiatt, hogy olvasni próbált, vagy csak nézelődni, újra és újra belemásztam az aurájába, igenis rohadtul szerettem volna látni, hogy milyen az, ha tényleg, úgy igazán kiborul a bili, és elveszti a kontrollt önmaga felett.
Vissza az elejére Go down
Flora Ashwood
Informátor
Flora Ashwood

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Antikvárium Avatar_victoria_justice_mtv_s_eye_candy_promo_19L6Xy0q.sized
Re: Antikvárium // Kedd Dec. 02, 2014 2:54 am

Szegény pucéran rohangáló ősembereket szokták időnként barbárnak titulálni… a mai emberek meg csak azért, mert kevesebb rajtuk a szőr, épületeket húznak… és dolgokat találnak fel, mondjuk úgy a mai kor szemléletében normális a megjelenésük, ami intelligenciát sugall, s csak ettől értelmesek.
Gondolom szerettem volna magamban elnézőbb lenni vele szemben az erdei találkozásunkat követően, párhuzamot vonva azzal, hogy ott bizonyára az állatias… őstulok lénye volt előtérben, de úgy tűnik tévedtem. Őt tényleg nem a ruha teszi. Raymond ruhában, és anélkül is nagyon bunkó.
Azt az örömet nem adom meg neki, hogy ezt ki is fejtsem hangosan, inkább tüntetőleg hallgatok, abba legalább nem tud belekötni. Azt hiszem…
- Sose randiznék egy olyan szoknyapecér kujonnal, amilyen maga. – Jelentettem ki hevesen tiltakozva.
– Nem volt rám semmilyen hatással, ha tovább látna az egójánál, akkor talán észrevenné, hogy nem hever minden nő a lábai előtt. – Na jó, itt most egy hangyányit füllentettem, mert még ha nem is akarom… bármennyire is bosszant, hatással volt rám. Legalábbis az álmaimban többször is felbukkant, ami miatt nem kicsit akadtam ki. Még ott is kísért ezzel az idegesítő vigyorával.
Vajon mit vétettem, hogy az élet már megint egymás útjába sodort minket? Egyedül talán az vígasztal, hogy itt nem kapathatja el magát annyira, ahogy azt az erdőben tette. Ha tetszik neki, ha nem, moderálnia kell magát, ha nem akar balhét. Mások is vannak idebent rajtunk kívül.
Bosszúsan fújtatok egyet, majd próbálom nem jobban felidegesíteni magam rajta. Kevés sikerrel.
Csak egy pillantást vetek a könyvre, amit visszatol a helyére, és a nyelvem hegyén van, hogy odabökjem neki, hogy biztos unalmasabbnak tartja, mert abban nincsenek képek, csak betűk. Frida nővére elég laza erkölcsű életet él, neki van egy példánya a Kámaszútrából, s annak idején amikor megvette, úgy hordozta körbe a házban, mint a véres kardot... jókat röhögve a pozitúrák fantázianevén. Persze nekem is oda tolta az orrom alá, hogy kicsit hecceljen vele, de Fiona rászólt, hogy hagyjon békén, ne piszkáljon. Idősebbik nővérem a megrontásomon… fiatalabbik pedig a megóvásomon munkálkodik előszeretettel. Egyelőre Fiona áll nyerésre.
A kérdést igazából nem tudom, pontosan mire érti. Az illemtankönyvre-e, ami férfiaknak íródott, vagy a Kámaszútrára. Belőle kiindulva, amennyit eddig a viselkedése alapján leszűrtem róla, inkább az utóbbira voksolnék.
- Nem. De meglep, hogy magának szüksége van rá! Csak nem kifogyott az ötletekből? Persze a maga korában ez már teljesen érthető… – Bukott ki belőlem egy övön aluli visszakérdezés, amit ha Frida hallott volna, szerintem örömtáncot lejtene, hogy mégiscsak ragadt rám is valami az ő ironizáló stílusából.
Sok mindent tudok róla, hála a mi kis „nyilvántartásunknak”… ezért valamennyire helyzeti előnyben vagyok vele szemben, hiszen ő jóval kevesebb információval rendelkezhet rólam. Bár ez attól függ, mennyire melegedtek össze Savannah-val, bár talán annál többet nem fecsegett ki rólam, hogy őrző vagyok, hiszen az is bőven elég volt.
A könyvek egyre nagyobb számban kezdtek gyűlni a kezemben, ahogy elkezdtem őket leszedni a polcról. Mind régi kiadású szakácskönyvek… valamelyiknek a borítója félig le is van szakadva, de nekem ez egyáltalán nem számít. A lényeg úgyse a külseje, hanem ami legbelül van.
Reméltem, hogy nem említi meg a pólót, vagy ha mégis, akkor letudja egy kurta köszönömmel, de megint sikerült olyat mondania, amitől éreztem, hogy a vér ismét az arcomba szalad. Gyorsabb ütemben kezdtem lekapkodni a könyveket a polcról, lassan kisebb torony állt már a kezemben… és majdnem az orromig ért.
- Véletlenül ráhibáztam. – Vontam meg a vállamat, próbálva azt mutatni, hogy nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a dolognak, persze vöröslő arcom elárult, hogy azért ez nem teljesen így van. Lassan az antikvárium egész szakácskönyv részlete a kezemben volt már, csak azok maradtak a polcon, amikből több példány is volt, hiszen mindenből csak egyre van szükségem.
Amikor készen voltam, és egy kisebb lyuk tátongott… na meg porcicák a könyvek helyén, Raymond felé fordultam, hiszen csak arra juthattam ki a közlekedő irányába, a polcsor másik végén a fal volt.
Elindultam felé, jobban mondva megpróbáltam kikerülni őt a könyvekkel zsonglőrködve a kezemben, ami nem is volt olyan egyszerű mutatvány, mert két embernek elég szűkös elférni egymás mellett...
Vissza az elejére Go down
Goran Marković
Renegát
Goran Marković

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 327
◯ HSZ : 144
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Anchorage
Antikvárium 24wr02t
Antikvárium Tumblr_mm01uyQgLZ1spo5b6o1_500
Re: Antikvárium // Csüt. Dec. 04, 2014 7:19 pm

- Ezt a rendkívül hízelgő feltételezést mégis mire alapozod?
Elvégre, csak nincs a homlokomra tetoválva, hogy szoknyapecér vagyok, igaz, ami igaz, szeretem a nőket, de soha a büdös életben nem fogok többé senkit elhívni egy tisztességes találkozóra, abból már rég kinőttem. A heves tiltakozása ettől függetlenül igencsak mulattat, visszaköszön a szavaiból a tapasztalatlansága a férfiak terén, és nem is tudná érzékletesebben kifejezni, hogy hatással vagyok rá.
- Igazán? Jobban megy, mint a múltkor.
Hajolok közel hozzá, hogy beleduruzsoljam a füleibe, nem vagyok ma született kisfarkas, tisztában vagyok a legapróbb hazugságokkal is, ha hidegen hagynám, nem tudnám felbosszantani sem. Biztosra veszem, hogy ez a tudat zavarja, és tán még haragszik is magára, amiért nem tud szabadulni attól, hogy olykor eszébe jussak. Nekem nem kell minden nő, ő sem, túlságosan sérülékeny, érintetlen, ártatlannak, szelídnek tetsző, akármekkora állatnak is néz, nem vennék el tőle semmit, amit nem adna szívesen, az nem én vagyok. Az az aprócska csók egészen más tészta volt, szórakoztató, nekem legalábbis bizonyosan. Hogy neki nem? Nagy ügy, egyel több lélek utál, ezzel együtt tudok élni. Ám közel sem utálhat annyira, mint amennyire akkor tenné, ha úgy döntenék, leszarom, mit akar, és elvenném. Elvehetném, könnyű lenne, nem véletlenül vette a védelmébe előttem a szőke. Ettől még, bárki bármit mondjon is, tudom, hol a helyem, és nem áll szándékomban elérni, hogy körözési listán legyek, bírom ezt a várost. Nem éri meg egy nyafka szűz kislány.
- Mint egy dühös házi macska.
Adom a lovat a helyzet alá rendesen, megesz a penész azért, hogy megtudjam, vajon ki tud-e úgy istenesen fakadni. Jóízűt röhögök a gyenge visszavágására, ami talán szíven ütne, ha nem lennék tökéletesen tudatában önnön képességeimnek, és lenne olyan nő a földön, akinek a véleménye valóban érdekel.
- Látom gyakoroltál a tükör előtt. Biztos nagyon remélhetted, hogy valaha még összehoz velem a sors, és a fejemhez vághasd ezt a sok szépet.
Eszembe nem jut azzal példálózni, hogy majd én megmutatom neki, hogy mennyire nem fogytam ki az ötletekből, de nem pofázok olyanról, amit nem áll szándékomban megtenni. Előbb tekerném ki a nyakát, minthogy az erényét rontsam meg. Maradjon csak ilyen tiszta, tegye tönkre majd egyszer olyasvalaki, akiben bízik, akit szeretni fog, úgyis tönkre fog menni, minden tönkremegy. Főleg a mi világunkban. Nincsen biztonságban az, aki közel férkőzik a szívünkhöz.
- Ha már beveszem a kék pirulát, legyen értelme is, nemde?
Csodálnivaló, hogy még magamat is képes vagyok kiosztani, de csak azért teszem, hogy vegye a lapot, engem ezzel aztán nem vágott földhöz. Ettől még köszörülheti rajtam a nyelvét, élvezem ezt a dühös hörcsög üzemmódot nála. Egész édes, ahogy fintorog közben.
- Add már ide, a végén még elejted.
Lássa csak, hogy nem vagyok mindig akkora mosdatlan paraszt, nyúlok a könyvekért, ha nem adja, az ő baja, én aztán megpróbáltam. Akárhogy is, annyit mindenképpen megejtek, hogy futólag megérintem a kis kacsóját, legyen csak még vörösebb, esküszöm élvezet nézni.
- Véletlenül. A véletlen az, ha valaki sietségében kifordítva veszi fel az alsóneműjét.
A látszat ellenére sem vagyok bosszús, inkább találom szórakoztatónak, hogy azt hiszi, beveszem a sok szemetet, amit összehord nekem. Ennél azért okosabbnak gondoltam.
- Mind kell?
Kurta kérdésem előrevetíti, hogy részemről elindulok kifelé, és ott felejtem a könyveit a pultnál, ő meg csinál, amit akar. Jobb dolgom is van, mint hallgatni az őszinteséget mellőző szavait.
Vissza az elejére Go down
Flora Ashwood
Informátor
Flora Ashwood

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Antikvárium Avatar_victoria_justice_mtv_s_eye_candy_promo_19L6Xy0q.sized
Re: Antikvárium // Szer. Dec. 10, 2014 3:05 pm

A kérdésre nem felelek, csak bosszúsan megvillannak a szemeim. Az a baj, ha megszólalnék, tuti most bukkanna elő egy fél óvoda az egyik polcsor mögül, és az óvónénit megbotránkoztatnám. Így is bőven elég volt, hogy Raymond miatt beégtem a boltos hölgy előtt… mert természetesen ezt is az ő számlájára írom.
Az erdei kis bemutatkozása nekem bőven elég volt ahhoz, hogy szoknyapecér kujonnak tituláljam. Azóta is felmegy a vérnyomásom, hacsak rá gondolok. Már bánom azt is, hogy jelentést tettem róla a Protektornak, mert visszajutott Savannah-hoz az infó, aki meg lebuktatott a hím előtt. És természetesen ez is Raymond hibája. Minden az ő hibája, itt én vagyok az áldozat.
- Látom roppant jól mulat. Legalább kettőnk közül valaki jól érzi magát. – Ahogy közelebb hajol, oldalra rebbenek, mint egy kismadár. Nem engedem, hogy a személyes szférámba pofátlankodjon megint.
Tenyeremmel a nyakamhoz kapok, és megdörzsölöm a bőrömet a fülem alatti részen, mert kiborsóztam attól, ahogy a fülembe duruzsolt. Nem igaz, hogy nincs jobb dolga annál, mint hogy engem hecceljen. Láthatóan neki ez örömet okoz, engem viszont szörnyen idegesít a jelenléte.
- Nem vagyok dühös! – Mordulok fel, kikérve magamnak a dolgot. Az összes kamuzásom közül ez hangozhatott eddig a legnevetségesebben, hiszen láthatóan pattanásig feszültek az idegeim. Nem fogok neki esni… ennyire azért nem vagyok gyerekes, hogy azzal próbálkozzak, hogy kikaparjam a szemét… egyébként se mennék vele sokra, mert úgyis regenerálódik. Az a szerencséje, hogy nem a nővéremmel kekeckedik, mert amennyire Frida utálja a vérfarkasokat, ő biztosan kikaparná a szemeit, már sokkal kevesebbért is.
- Persze, beszélje csak be magának. Mást nem is vártam, amekkora egoista… – Forgatom meg a szemeimet. Másra se vágytam, hogy elrontsa ezt a kis kiruccanásomat. Csoda lesz, ha nem hajtok Francival az első kanyarban az árokba, amennyire felhúzta az idegeimet. Nem szoktam alkoholt inni, de ha nem kéne hazavezetnem, biztosan legurítanék most egy felest.
Értetlenül bámulok rá a kék pirula említésekor. Fogalmam sincs, hogy mire céloz vele, szóval nem veszem a lapot. Rá inkább nem kérdezek, nehogy még ezért is kinevessen. Így is elég látnom az önelégült ábrázatát, ahogy rám bámul. Nagyon nyeregben érzi magát, legalábbis nekem ez jön le a viselkedéséből.
~ Öntelt hólyag. ~ Morgom magamban, miközben elindulok a könyvekkel.
A világ semmi kincséért se kérném a segítségét. Ha arra lenne szükség, inkább fordulnék többször, hogy előre hordjam a könyveket, nehogy még én tartozzak neki szívességgel, de amikor a könyvekért nyúl, és a kezemhez ér, szinte a kezeibe dobom a könyvkupacot, olyan hirtelen rántom el a kezeimet az érintéstől, s ha lehet, még vörösebb leszek, mint amennyire eddig az voltam.
- „Kedves”, hogy ilyen bénának feltételez! – Húzom fel az orromat. Nem konyhafőnök helyettesként kezdtem én se… megjártam a ranglétra minden fokát… kezdetben voltam menzán is, ahol sokszor tányérokkal és evőeszközökkel pakoltam tele mindkét kezemet, mégse ejtettem el soha semmit. Valószínűleg értékelnem kellene a gesztusát, de amilyen bosszús vagyok, jelenleg nem vagyok rá képes, ahogy a „köszönöm” se jön az ajkaimra.
- Mind. – Felelem kurtán. A régi konyhák híve vagyok, és gyűjtöm a régi szakácskönyveket. Fairbanksben már felvásároltam az összes antikváriumban levő szakácskönyv készletet. Mindenkinek kell egy hobbi.
A pultnál kiveszem a tárcámat. Eszemben sincs magam elé engedni az egy szem könyvével. Ha eddig ráért, akkor ráér kifizetni utánam azt a szexkönyvét.
Jó erős, környezetbarát… füles papírtáskába pakolja nekem a hölgy a könyveket, majd bemondja a végösszeget. Hát… nyelek egyet. Azért ennél kevesebbre számítottam.
A tárcámat kinyitva az átlátszó műanyag zsebben egy fénykép bukkan fel. A két nővéremmel állunk rajta hárman, összeölelkezve, mosolyogva. A nő kiszúrja a képet, majd felderül az arca.
- Nahát! Ikrek? Micsoda helyesek… - Hajol kicsit a tárcám fölé, hogy jobban megnézze a képet. A dicséretre elmosolyodok.
- Igen, de nem vagyunk egypetéjűek. Köszönöm. – Válaszoltam, miközben letettem elé a pénzt, majd a visszajárót, és a blokkot megkapva már vissza is tettem a tárcámat a táskámba.
Eddigre már Raymond is kifizethette azt az egy szem könyvet, így a kijárathoz is lényegében egyszerre érhettünk oda.
Az utcán az elmúlt percekben két huszonéves kölyök kapott össze. Az egyik füvet akart szerezni a másiktól, de az túl magas árat szabott meg az anyagnak. A veszekedés tettlegességig fajult. A függő orrba vágta ököllel a dílert, akinek el is eredt az orra vére… és egy pillanatra hátra tántorodott. A drogos ezt kihasználva markolt bele a díler zsebébe, és jó öt adagnyi fűvel megrövidítette a dílert.
Csak az ajtó előtt elrohanó alakot láttam, de nem különösebben gyanakodtam, hogy bármilyen veszély fenyegethet… hiszen az emberek szoktak sietni, nem?
Szóval azzal egy időben, hogy kiléptünk Raymonddal, a díler fényes nappal fegyvert rántva a tolvajra szegezte, hogy utánra ugorva rálőjön. Nem túl gyakorlott fegyverhasználó, vagy csak direkt a lábára célozhatott… de a golyó ahelyett, hogy a tolvajt találta volna el, Raymond combjába fúródott, és a csontjában állt meg. A dördülésre ijedten összerezzentem, és éreztem, ahogy a szívem kihagy pár ütemet. Nem vagyok ember, de vagyok már annyira idős Őrző, hogy a reflexeim sokkal jobbak legyenek egy átlagos emberénél.
Visszarántottam a bolt ajtajához a hímet. Tenyerem a lábára szorítottam, nehogy bárki észrevegye, hogy meglőtték. Az eladó persze azonnal utánunk jött, és aggódva pillantott ránk.
- Szent Szűzanya, mi volt ez!? Ugye nem esett bajuk? – Kérdezte aggódva.
A díler persze látta, hogy nem azt találta el, akit kellett volna, és a rendőröktől tartva felvette a nyúlcipőt. Az utcán zűrzavar támadt.
- Nem, jól vagyunk! – Vágtam rá a néni aggódó kérdésére, s hogy ne legyen feltűnő, hogy a hím lábát fogom, kicsit közelebb is húzódtam hozzá, mintha együtt lennénk.
- Megyünk is… - Franci csak öt méterre van. A hímet megpróbálom a kocsim felé lökdösni, miközben a megpakolt táskát úgy emelem magunk elé, hogy ne látszódjon, hogy véres a kezem. Remélem van annyi esze, hogy nem akar golyóval a lábában emberek előtt flangálni.
- Ne sántítson.. – Suttogtam, tudtam hogy hallja így is… de nem akartam, hogy más is meghalljon. Annak reményében, hogy együttműködő, állok meg Franci anyósülés oldali ajtaja mellett, és továbbra is takarva őt… leteszem a szatyrot, hogy kivegyem a kulcsot, és beültessem a kocsiba. A kezem kissé remeg, alig sikerül kinyitnom az ajtót. Nem kicsit ijedtem meg… akár engem is eltalálhatott volna az a golyó…
Vissza az elejére Go down
Goran Marković
Renegát
Goran Marković

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 327
◯ HSZ : 144
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Anchorage
Antikvárium 24wr02t
Antikvárium Tumblr_mm01uyQgLZ1spo5b6o1_500
Re: Antikvárium // Szer. Dec. 10, 2014 9:43 pm

Édes, annyira vicces, ahogy távolságot óhajt tartani a magázódással is, mintha legalábbis, egy büdös paraszt vagyok, hogy leszarom, miként óhajt társalogni velem, vagy épp miként nem, mert biztosra veszem, hogy szívesen lenne mondjuk úgy hat órányira tőlem inkább.
- Mi másra való az élet, mint a mulatásra?
Még némi komolyság is meglapul a kérdés mögött, mert igencsak kétlem, hogy a kisasszony bájos orcájának jót tesz ez a nagy idegeskedés, amit kiváltok belőle. Még a végén semmit sem fog érni az öregedéslassító, és azt is rám fogják, hogy miattam hajlott őszbe a haja. Imádom, ahogy elrebben. Vajon van arról fogalma, hogy ezzel csak hergeli a vadat? Bizonyosan, ostobának nem mondanám, meggondolatlannak és ösztönösebbnek, mint hiszi magáról, sokkal inkább. Ám nem én leszek az, aki megmutatja neki, hogy mi lapul valójában a cukros máz mögött.
- Nem? Ezt még te magad sem hiszed el.
Mit tagadjam? Oda meg vissza vagyok a gondolattól, hogy ezt hozom ki belőle, bizonyára mindenkivel mérhetetlenül kedves, kenyérre lehet kenni, és megszokta, hogy a többségtől azt kapja vissza, amit ad. Én nem vagyok a többség, én az akarok lenni, akit a pokolba kíván. Úgy hiszem, jó úton haladok.
- Értékelem, hogy most legalább meg sem próbáltál hazudni.
Egoista vagyok, na és? Attól még nagyobb hatással vagyok rá, mint a legtöbben a kis rózsaszín életében, kétségkívül bassza a csőrét eme tény, és ezért ilyen lenyűgözően kedves velem. Nekem ugyan ezzel nem árt, megszoktam a hasonló stílust, sokakkal volt már életem során ilyen kellemes viszonyom.
Van olyan ember a földön, aki még nem hallott a viagráról? Mindegy, a könyvnél nagyobb zavarba azzal sem biztos, hogy hozhatnám, szóval nem fogok erről is kiselőadást tartani, inkább elveszem tőle a sok égetnivaló szemetet, még véletlenül sem árulnám el senkinek, hogy tudok főzni, magamra szoktam, nőkre soha, Virág volt az első és az utolsó, inkább gondoljanak élhetetlen gyökérnek, minthogy vissza kelljen emlékeznem bárki előtt arra az időszakra.
- Nézd, legalább nem csalódtál.
Azért szívem szerint most lebasznám az összes könyvet a földre, segítsen neki a Dalai Láma, de nem vagyok hisztis picsa, szóval inkább a pulton csattan az összes. Ha nem ígértem volna meg annak a majomnak, hogy szállítom neki a kezemben lévő hulladékot, már húznék is el a rákba, de így kénytelen vagyok kivárni azt a végtelennek tűnő öt percet, amíg minden beblokkol a hölgyike. Apropó, tahóságért azért a kicsikének sem kell a szomszédba mennie, bármennyire is hiszi magát szentnek. Sebaj, én elvagyok, stírölöm addig is a seggét, ha érezze csak a törődést, pluszba még röhöghetek is a markomba, hogy még ezzel is húzom az agyát. Szerintem többet nem akar majd előttem sorban állni. Van belőle még kettő, hát csodás, remélem legalább másfajta sütitbaba illatuk van, én oda sem nézek, kifejezetten nem mozgat a dolog, nem érdekelnek a testvérei, ő is csak addig, amíg szórakoztat a pulykamérge, ami mostanra kifulladni látszik.
Nem érek rá azonban arra, hogy továbbra is élvezzem a társaságát, úgyhogy indulok kifelé, azzal a szent céllal, hogy minden további nélkül elhúzok a motorommal, és egy büdös további szót nem mondok. Igen ám, de valami idióta, semmirekellő gyökér ezt az időpontot választja a lövöldözésre. Fényes nappal van te retardált faszkalap. Ha nem a város közepén lennénk, gond nélkül ledugnám a torkán a fegyverét, különösképp akkor, amikor kénytelen vagyok a golyó útjába állni, hogy ne a barnát találja el. Még jó, hogy nem ezüst basszameg, és hogy a picsába lehet olyan elcseszett módon lőni, hogy megálljon a csontomban a lőszer? Agyam eldobom. Én nem ijedtem meg, ellenben istenesen felhúztam magam, és az elrohanó pasas után ordítottam, hogy kurvára el fogom kapni. Megjegyeztem a pofáját, csak idő kérdése, megölöm, leszarom, hogy kinek a kicsodája. Akárki keresztüllőhet, ha van pofája elém állni, és elviseli, amit cserébe kap érte, de hogy véletlenül, mert egy szerencsétlen gyökér, na az már szóba sem jöhet.
- Tudtam én, hogy kívánsz.
Röhögök fel, nyöszörögni nem fogok, mint egy ovis, bár a combfogdosás bejön, még akkor is, hogyha csupán sebelszorítási célzata van. Amúgy, volt már ennél rosszabb is, ha ismerne, tudná, hogy ez engem nem állít meg, és úgy ahogy van, leszarom, ha nem a csontomba fúródott volna a golyó, gond nélkül kiszedném a karmaimmal a húsomból, mit bánom én. Nem itt, otthon.. Ha már így simulgat, hát simán átkaroltam a derekát, majd röpke helyzetfelismerés okán felülbíráltam magam, és inkább lecsúsztattam a kezem a hátsójára. Legyen hiteles a műsor, ha már játszani akar, értek én a jelekből, bár úgy hiszem, nem fogja kifejezetten értékelni.
- Cica, ha azt akarod, hogy beüljek abba a szörnyetegbe, fizetned kell érte. Minimum.
Nem mondom, imádom a kocsikat, de szempillák, az ég szerelmére. Ha engem abban valaki meglát, legalább egy évtizedig mosakodhatok miatta.
~Hé, Piroska, szerinted én tegnap születtem, basszameg? Meg egyébként is, valami szánalmas, két hetes kölyöknek nézel, hogy ettől én majd balettozni fogok?~
Nem vágom, de tök nyolc, egész jól megy a járás, bírom a fájdalmat, ideig óráig, a vérem mondjuk kellemetlenül gyorsan távozik a szervezetemből. Az sajnos világos, hogy nem ülhetek szétlőtt lábbal motorra, váltónadrágot sem hordok magamnál, szóval basszameg, kénytelen vagyok hagyni, hogy elnyeljen a pillákkal rendelkező rémlény.
- Higgadj már le, így akarsz bárhova is elvezetni? Engem lőttek meg, aki totálisan hidegen hagy, nem emlékszel?
Teszek neki egy szívességet, és én húzom magamra az ajtót, a következő mozdulattal már tépem is fel a farmerom anyagát, majd kihasítok belőle egy csíkot, hogy a seb felett elkössem a combom, nem hiányzik több vérveszteség. Hullára fogalmam nincs róla, hogy hova akar vinni, de benyögöm a címemet, amint beszállt, ezzel jelezve, hogy vagy odavisz, vagy kidob a következő árokba.

//Kértem és kaptam kecót, szóval, hacsak nem a második verzióval élnél, írhatsz már oda!//
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7316
◯ IC REAG : 8924
Re: Antikvárium // Vas. Dec. 14, 2014 7:18 pm

Antikvárium 30a5lac
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Pént. Okt. 23, 2015 11:07 pm



prim &  dyr


„Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek.”



Boldog voltam, de még se teljesen. Viszont igyekeztem minden gondolatot távol tartani, ami esetleg kicsit is segíthetett volna a mocsárban elmélyülni. Néha még meditáláskor is nehéz volt túljutnom eme dolgokon, de igyekeztem. Igyekeztem jó kölyök lenni. Új esélyt kaptam arra, hogy teljes életem lehessen farkasként, illetve Rhyd-nak se szerettem volna csalódást okozni, ha már megtette ezt értem, átharapott és kölykének fogadott. Nem kellett még többet gondolnom az első beharapómra, ami évtizedekkel korábban történt, de mégis sokszor eszembe jutott. Képtelenség volt teljesen kizárni őt és elfelejteni, mintha sose létezett volna...
Miután rendbe szedtem a lakást, elmosogattam magunk után és a többi hasonló dolgot megcsináltam sietve öltöztem fel, mert az interneten kinéztem egy antikváriumot. Szerettem ilyen helyekre járni és régi könyveket beszerezni, érezni a könyvek illatát és elmerülni rövid időre a képzelet tengerében. Lassan sétáltam, mert még mindig nem ismertem ki teljesen a várost és nem szerettem volna eltévedni. Amikor pedig megpillantottam az üzletet széles mosoly kúszott az arcomra és habozás nélkül indultam el felé. Közben valakinek neki mentem, mire sietve kértem bocsánatot, de nem néztem meg túlzottan az illetőt. Amikor beléptem az üzletbe, akkor a csengő hangosan adta tudtára az ott dolgozónak, hogy vendége jött.
Szép napot! – szólaltam meg mosolyogva, majd a fogasra felakasztottam a kabátomat, hiszen nem terveztem hamar távozni és a leírás alapján itt kényelembe is lehet helyezni magunkat. Sietve indultam elveszni a könyves polcok között. Néha végig húztam az ujjamat a könyvek gerincén és mélyet szippantottam a levegőbe is. Majd amikor valami érdekesnek gondolt könyvre bukkantam, akkor egyszerűen csak levettem és beleolvastam, ha tényleg tetszett, akkor egyszerűen megtartottam, ha meg nem, akkor visszakerült a polcra. Legalább két könyv volt már a kezemben és egy harmadik pedig nyitva, mert pár sor után teljesen beszippantott. Olvastam és olvastam, közben pedig próbáltam minden akadályt kikerülni, de egyet nem sikerült, mert valakinek neki sétáltam. A könyvek kihullottak a kezemből és egy pillanatra még meg is billentem. Na, ezért veszélyes sétálva olvasni…
Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Pént. Okt. 30, 2015 11:00 am





Akárhová jutok is el, az antikváriumokat mindig meglátogatom. A régi fotók szenvedélyes gyűjtője vagyok, így bukkantam rá arra a fotógyűjteményre, amely az én fotóimat gyűjtötte össze, viszont az 1860-as évekből. Újra megtettem a fotósorozatot, vagyis még folyamatban van. És ugyanazzal a géppel. A dátum szerinti időpontokban fotózom, és a megfelelő órában.
És persze, szokás szerint, az igazi kincsek mindig legalul vagy legfelül vannak. A megérzéseim után megyek, vagyis az orrom után és leguggolok egy polc előtt, kirámolva a fél tartalmát egy oszlopba, nézelődni kezdek a könyvek között.
A térdemre téve nyitom ki az egyiket, az album fotói rajongani valók. Belemerülök, aztán hirtelen kokizom le, hiába jelez farkasom, hogy gáz van, hajlamos vagyok elbambulni. Magamra vessek, lefejelem a könyvet előttem, miközben kettő meg a fejemre érkezik a másik oldalon.
- Á, a könyvszendvicset nem szeretem! – kapok a fejemhez, alaposan megdörzsölve.
Mérgesen dünnyögök egyet, mert még a stócomat is leborítottam.
- Bocs, itt kényelmesebb volt. Mint ahogy neked is, amint látom. – nézek fel végre.
– Mibe merültél bele annyira? – a fejem még dörgölöm, a farkasom meg röhög rajtam. Jellemző.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Pént. Okt. 30, 2015 3:15 pm

Nem állt szándékomba senkinek se neki menni, bajt okozni. Egyszerűen csak elmerültem az olvasásba, pedig ilyen helyen nem kellene, mert nem csak a polcokon van sokszor könyv, hanem csak úgy egy kupacban tornyot alkotva a földön is. De még talán is kellemes ütközés lett volna, mint a mostani, amikor is szó szerint neki sétáltam valakinek. Általában önveszélyes és nem közveszélyes vagyok. Most mégis pont másokat veszélyeztettem. Szerencsére csak a könyvek pottyannak ki a kezemből, az egyensúlyomat sikerül megtartanom. Bár talán ennek a másik fél annyira nem örül, hiszen őt szemmel láthatóan fejen találtam el.
Tényleg sajnálom! Nem direkt volt! – szólalok meg újra sietve és közben őt figyelem. Nagy baja nem lehet, meg farkas is, így kár aggódni. Hamar rendbe fog jönni. Végül sietve guggolok le, hogy elkezdjem összeszedni a könyveimet.
Semmi, én mentem neked, amiért tényleg bocsi. Csak néha túlzottan elmerülök a könyvekben. – nézek rá egy barátságos mosoly keretében.
Shakespeare egyik művének a régebbi kiadását. Te? – kérdezek vissza kíváncsian, majd inkább leülök mellé. Akkor kisebb az esélye, hogy újra telibe találjam őt könyveimmel, majd a kezében lévő albumra pillantok kíváncsian. – Milyen album? Benne vagy? – talán lehet, hogy óvatosabbnak kellene lennem, de nem hiszem, hogy meg enne. Eddig se tette és nem titok, hogy mind a ketten farkasok táborát erősítjük, azon farkasokét, akik néha képesek annyira belefeledkezni egy-egy könyvbe, hogy a farkasa óva intését is figyelmen kívül hagyja.




Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Szer. Nov. 11, 2015 11:20 am



A fejemet dörzsölöm, fintorogva, csukott szemmel, miközben a farkasom veszettül röhög. Kiröhög.
- Tudom, hogy nem tehetsz róla, de attól még fáj. – elkezdem pakolászni a könyveket, hogy még rendszerben legyen, ahogy elgondoltam, de összekeveredtek a belém ütközőével. Egy az ölemben landolt.
- Az jó dolog. Ez meg a tiéd. – emelem fel az ölemből a könyvét és nyújtom felé. – Megesik. Bajunk nem történt, szép is lenne. – villantok a végére azért a farkasom felé egy pillantást. – Ha minden oké, akkor minden oké.
A könyvnek baja nem esett, amit lefejeltem, sem én nem kaptam monoklit, és a könyv sem.
- Shakespeare? Intrikus egy fószer volt, csak erre emlékszem belőle. Szép rajzok vannak benne? – a régi könyveket az illusztrációkért keresem, amit rajznak hívok.
A könyvre nézek, majd megfogva felül, szétnyitott állapotban, felé tartom, majd a fotó alján az akkor viselt nevemre kopogok az ujjammal a válasz vége felé.
- Fotóalbum a tizenkilencedik századból. Mondhatjuk úgy is. Azt hittem, eltűntek a tűzvészben, úgy tűnik a múzeum mégis megmentette. – ha az a múzeum egyáltalán létezik még, ennyire mélyen nem merültem bele. – Szoktál fotózni? Érdekel?
Farkasom kiszaglászik, csóválgatja a farkát, ismerkedni akar, de legfőképpen játszani. Úgy tűnik, a röhögés nem volt elég. Nagyon csillognak a szemei, startra készen.
- Miért Shakespearet keresed? Valamiért fontos neked? – tovább guggolok, főleg, hogy mellém telepedett a rám bukkanó.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Szomb. Nov. 14, 2015 6:39 pm

- Esetleg gyógypuszit kérsz rá?  - kérdezem tőle barátságosan, egyáltalán nem komolyan, inkább játékosan, illetve nem bántóan.
- Köszönöm. – veszem el tőle a könyvet és nem is értem, hogy miként merülhettem el annyira egy könyvben, hogy észre se vettem a vészjelzőmet, vagyis a farkasomat, hogy esetleg valaki lehet a közelemben. – Igen, az elég érdekes lenne, ha ettől valamelyikünknek baja esne. – nézek rá mosolyogva és kíváncsian fürkészem őt.
- Ismerted? Találkoztál vele? – kérdezem csodálkozva és kicsit talán irigylem is érte. Szeretem a műveit. Van bennünk valami, amivel képes volt rabul ejteni. – Ha illusztrációra gondolsz, akkor van egy-kettő benne, de még nem tudom milyenek, mert még annyira nem néztem át. –válaszolok neki barátságosan, majd pedig hamarosan leülök mellé. Kíváncsian figyelem továbbra is a kezében lévőt, miközben a farkasom is kíváncsiskodik a másik farkas iránt. Ő már csak ilyen, de ennek ellenére is ügyelek arra, hogy kordában tartsam.
Majd ahogyan a képre bök és a nevére odapillantok és egy kisebb mosoly kúszik az arcomra. Másik kor, más öltözet és viselet.
- Biztosan rajongtak érted a nők. – nézek rá egy kisebb huncut mosoly keretében, de nem tehetek róla. Szeretek viccelődni és sose voltam olyan, aki lakatot tud tenni a szájára, még akkor se, ha éppen őrültségeket beszél, vagy inkább hallgatnia kellene. – Megveszed és elrakod? – egy régi fénykép rólunk sok emléket idézhet, így szerintem jogos a kérdésem, majd a kérdésére bólintok. – Igen, régebben sokat fényképeztem és egy ideig az volt a hivatásom is, de szeretem a változatosságot, meg elég sok minden történt, ami miatt rövid időre sutba vágtam az egészet.
Ahogyan talán az ő farkas, úgy az enyém is kidugja néha a fejét és ismerkedni szeretne, de azt most itt nem lehet. A hely tuti nem jó, illetve az ismeretlen nem tudom mit szólna hozzá.
- Szeretem a műveit, van bennünk valami megfoghatatlan, amivel rabul ejtett. – ajkaim mosolyra húzódnak.
- Egyébként Primrose Trevelyan vagyok, de legtöbben Prim-nek hívnak csak. – mutatkozom be sietve, hiszen jó lenne tudni jelenleg hogy hívják őt. – Te pedig? Új vagy itt? – jó lenne végre nem a legújabbnak lenni itt, illetve kíváncsi is vagyok, hogy milyen szél fújhatta erre őt.


|| Bocsánat a késés miatt.  Antikvárium 1845165763
Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Kedd Nov. 24, 2015 11:57 am


- Gyógypuszit? – nézek rá csodálkozva. – Olyat csak az idióták kérnek. – a mondat után a kobakom egy pontjára mutatok a bal mutatóujjammal.
- Pedig vannak vicces balesetek. Azokat szeretem nézni. Az emberek rettenetesen szórakoztató módon tudnak hülyék lenni. – vakarom meg az állam, és nézek rá jelentőségteljesen.
- Egész jól elbandáztunk volna. Akkor még halvány lepkegondolat sem voltam. A műveit olvastam. – értelmes képet vágok az illusztrációra. Nem értem az ilyen könyvizé dolgokat, elolvasom és kész. Elektronikusan egész könyvtár lapul a pendrivemon. A fotókat szeretem kézbe venni. – Áhá. Akkor, miért fontos, hogy régebbi kiadás?
Aprókat pislogok, értetlenül nézve rá.
- Szoktam pillangó lenni, ennyire nem. Miért is rajongtak volna értem? – ha belegondolok, mindenkivel csak vitáztam, elszállt csodabogárnak tartottak, akire építeni nem lehet. Kivéve Ylvast.
- Jaja. Így talán ki tudom nyomozni, hol vannak a negatívok. Pozitívok. – felkönyökölök a térdemre és a fülemnél támaszkodom meg. – Milyeneket fotóztál? Természet? Portré? Hétköznapok? Nemrég találtak meg egy rakás New yorki századfordulós képet, ha nem korábbiakat. – fellelkesedem, farkasom is bátrabb lesz és a játékra hívás mellett, ugrálni kezd, majd bebújik az egyik polc mögé, onnan dugja ki a fejét és néz a másik farkasra.
- Whitmann jobban bejön szarkazmusban, Shakespeare is oda tudott ám mondani. A nyelvezetét szeretem és a csűrcsavarást. Asszem. És mi ejt rabul benne? – valamiért csak olvassa és szereti.
- Hm. A vajszínűeket kedvelem belőle. Pedyr Becquerel. Vagy Dyr. Ötletes volt, aki ajánlotta és megszerettem így a nevet.
Tüsszentek egyet, a por nem éppen a legmegfelelőbb az orromnak.
- Attól függ, mi számít újnak. Pár hete vagyok csak itt. Te pedig.... – nyitva hagyom a mondatot, vagy kérdést, rábízva a választ.
- Mintha láttam volna egy kötetet... – hátdőlök, megfordítom a törzsem és a könyökömmel megtartva magam, elnyúlok messzebbre és kihúzok egy vékony könyvet. Megnézem a borítóját.
- Ez az. Egy régebbi kiadású tőle, ha érdekel. Már néztem azt a sort és valaki véletlenül beletette.
Átnyújtom neki a kötetet.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Kedd Nov. 24, 2015 6:49 pm

Elmosolyodom a szavain és a reakcióján is. Figyelem őt és picit meg is rázom a fejemet. - Szerintem nem csak ők, hanem azok is, akik törődésre vágynak, vagy valakinek a közelségére. - legalábbis véleményem szerint ők is simán bejátsszák ezt. - Szóval odakéred? - csendül játékosan a hangom, amikor a kobakjának egy bizonyos pontjára mutat.
- Szerintem a farkasok néha még nagyobb őrültek, mint az emberek. De tény, hogy vannak olyan videók, amiket érdemes megnézni és jókat lehet rajtuk derülni. - értek egyet azzal, amit mond, hiszen pontosan tudom, hogy mire gondol. Ahogyan azt is tudom, hogy egy-két hasonszőrű, mint mi mekkora őrültségekre képes. Még akár a nem túl könnyedén elvehető életüket is kockára teszik.
- Ohh, értem. Akkor még se vagy olyan vén, mint a vénséges vén morla. - pillantok rá mosolyogva. Tudom, hogy hagynom kellene, hogy az új vérvonalam által még több információhoz jussak, de most nem akarom ezt. Egyszerűen csak beszélgetni szeretnék. - Egy régi könyv szerintem sokkal nagyobb kincs, mint az újak. Másabb az illatuk, a tapintásuk és talán még inkább be tudnak szippantani, mint egy új. - én a modernkort se értem, hogy miért jó ebookon olvasni, vagy számítógépeken. Az már annyira távol állna tőlem...
- A kép alapján nem lehettél rossz parti, vagy mégis? Nem voltál esetleg kedves, megnyerő és barátságos? Olyan, aki az ujjai köré csavarja csaj úgy a nőket? - a kíváncsiság pedig ott csillan a szemeimben. Tényleg érdekel, hogy milyen lehetett régebben, mert jelen esetben eléggé barátságosnak gondolom őt és szerintem még jó társaság is lehet, olyan, akivel az ember szívesen találkozik máskor is, de majd idővel eldől, hogy most igazam van-e vagy esetleg tévedtem-e... megint...
A kijelentésére pedig bólintok, majd a kérdésözönvízre pedig elmosolyodom és a szőke tincseimet a fülem mögé tűröm, amik újra vándorútra kéltek. - Sok félét. Volt, amikor természetet, elhagyatott tájakat, de New Yorkban például sporteseményeken készítettem képeket. - adok választ egyszerűen és egy pillanatra újra megjelenik Jackson a lelki szemeim előtt, mert annak köszönhetően ismertem meg őt is, de sietve száműzöm, mert jobb nem gondolni se rá, se a múltam ama részére. A farkasom pedig mozgolódni kezd és kicsit bolondozik a másikkal, mintha abban reménykedne, hogy esetleg hamarosan tényleg kiengedem őt és szabadjára játszhat a másikkal és nem csak így.
- Volt már olyan, amikor olvastál vagy megismertél valakit, de szavakkal nehezen lehetett volna kifejezni? Nos, ez is valami ilyesmi. Szerintem zseniálisan jeleníti meg a szereplőket, azt a világot. - válaszolok neki egy kisebb gondolkodás után.
- Dyr eléggé egyedi, szóval igazán kreatív lehetett az illető. - mosolygok rá, majd bólintok csak, hogy rendben vettem az "adást" nevet illetően.
- Akkor tényleg új faj, s hosszú távra tervezel vagy csak átútazóban vagy? - kíváncsiskodom tovább, majd sietve válaszolok a ki nem mondott kérdésre. - Én már pár hónapja, de mondhatni még friss vagyok itt, mint az első hópelyhek, De szerintem egészen jó hely. Legalábbis én megszerettem rövid idő alatt - eresztem kicsit hosszabbra a válaszadást, majd amikor megemlít egy kötetet, akkor kíváncsian fordulok felé és figyelem mit is csinál. Elveszem tőle, majd kicsit leporolom a könyvet.
- Köszönöm, ez kedves tőled. - s közben elveszem tőle a kötetet.
- Lenne kedved esetleg az erdőt is megismerni? - s legszívesebben fejbe csapnám magamat eme ostoba kérdés miatt, de a farkasom vágyik arra, hogy futkoshasson, s esetleg megismerje a másik farkast jobban és nem hiszem, hogy okom lenne félni tőle. Reménykedek abban, hogy most nem tévedek a megérzéseimmel kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Hétf. Nov. 30, 2015 6:44 pm


- Részemről az előbbire szavazok. – vágok ártatlan arcot, majd hümmentek a kérdésre, még bólintok is, majd ha megkapom, nevetek egyet és elégedett képpel nézek rá.
- Mmm..nem. – határozottan válaszolok. – Tudják meddig mehetnek el és csak akkor lépik ezeket túl, ha muszáj. – majd elgondolkodva megvakarom az állam. – Ez nem mindig igaz. – biccentem hirtelen oldalra a fejem. – Van, hogy nem tudják, mi a határ és direkt feszegetik. – köszörülöm meg a torkom, a sziklamászásra gondolva és minden ökörségemre, amit megtettem.. – Ez azt jelenti, hogy úgy van, ahogy mondtad. – vigyorodom el.
- Morla-morla. Az meg mi? Emberi mércével mérve már döglött vakegér korban vagyok. – vigyorgok. Te lecsúsztál róla? – utalok a híres nevezettre.
- Tehát akkor szeretsz... párrdóóón. – tartok szünetet. – Megszállott olvasó és könyv rajongó vagy? A képekkel vagyok így, ömmmm... fotókkal. A mai digitális baromságok nem tudják visszaadni a szép dolgokat. Például, - kapom elő a mobilom és egy oldalra ugorva, átnyújtom neki. – a mai fotók egyértelműen nem tudnak olyan szépségeket, mint ezek a régi légifotók. Hiányzik belőlük a szellem, a lélek. Azt hiszem a régi könyvekkel ugyanez lehet. – félig kérdőn, félig igazolásképpen nézek rá.
- Milyen kép? Hol? Ééén? – kapom vissza magamhoz a könyvet megnézegetve a képeket. – De hiszen ezeket én fotóztam, egyiken sem vagyok rajta. – pislogok rá értetlenül.
A könyökömet a térdemre teszem, úgy figyelem a válaszát. – Melyiket szeretted jobban? – érdekel, milyen témák érdeklik, s merrefelé irányul a művészete.
A bolondozásra lelkes játékra hívással él farkasom. A felfedezésen túl a játék az, ami mindig is serkentette és serkentett engem a felfedezésekben, legyen az találmány, vagy sziklamászás.
A kérdésre összeszorul a torkom, Ylvas jut eszembe róla, majd elmosolyodva bólintok. Szerencsére hamar túllendülünk rajta.
- Úgy bizony, használom pedig egy ideje. – vigyorodom el, mert rájövök, talán megbántottam a virághoz való hasonlítással, holott nagyon szépek a vajszínükkel.
- Ezt nem tudom. Nem szeretem a hideget, sziklamászáshoz sem túl jó, valószínű, hogy telente visszamegyek a trópusokra vagy a zsebkontinensre. Ezt jó hallani is, és tudni is. – ha jól érzi magát valahol az ember, akkor hosszabb ideig marad. Meg a vérfarkas is.
Elégedett arccal porolom le a kezemet, mint aki jól végezte a dolgát.
- Most? – nyílik nagyra a szemem. – De hiszen most könyvezünk. Később? Mennyivel később legyen? – farkasom ugyan felkapja a fejét a javaslatra, a sziklák és a magaslatok vonzzák inkább, mint az erdő. Legfeljebb felmászok egy fára. – Ismersz jó helyeket? Mászhatunk közben sziklát is! – csillan fel a szemem.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Kedd Dec. 01, 2015 8:59 am

Elmosolyodom a reakcióján, de végül miért ne kaphatna „gyógypuszit”? Végül játékosan adok egy puszit oda, ahova korábban mutatott, majd amikor meghallom a nevetését, akkor még szélesebb mosolyra húzódnak ajkaim.  
- Nem tudom. Én szerettem régebben kísérteni a dolgokat, feszegetni a határokat. Ha nem tettem volna, akkor valószínűleg nem lett volna ennyire kalandos életem és jóval kevesebb embert ismertem volna meg. – pillantok rá egy kisebb mosoly keretében. Tény, hogy sose voltam ártatlan angyal, de az se mellékes, hogy a korábbi farkasom sokkal inkább vadabb volt, mint. Ez kedves, barátságos, játékos, kíváncsi és képes sokkal inkább ő is visszafogni magát, ahogyan én is. – Te csináltál már őrültséget, feszegetted már a határaidat? – kérdezem kíváncsian és miközben a válaszát várom  őt fürkészem.  – Akkor még se lettem túl szőke eme tincsekkel. – nevetem el magamat, hiszen nem régóta voltam még csak szőke és néha megfordult a fejemben, hogy visszacsinálom az eredetit, vagyis a barnahajamat, de jelenleg jó ez. 9 évtized után kell a változás…
Egy pillanatra lecsukom még a szememet is és próbálok nagyon koncentrálni, majd lassan bólintok.
- Le én. Én csak a háborúkat éltem meg, s ha nem tévedek, akkor körülbelül egy évszázaddal lehetsz idősebb nálam. -  Rhydian is azt mondta, hogy a gyakorlás sose árt és ha már egy farkassal sodort össze az élet, akkor megpróbálhatok újra kitalálni a dolgokat, vagyis meghallani és elhinni a megérzéseimet.
A reakciója újra megmosolyogtat és egy apró kuncogás is elhagyja az ajkaimat, majd újra bólintok egyetértés jeleként, amikor pedig elveszem a telefont és megnézem a fényképeket. Egyes képek felett rövid időre még el is időzők és ekkor rájövök arra, hogy kicsit hiányzik ez, s kis időre még el is veszek a képek varázsában. -  Nos, ez tényleg így van, de szerintem nem csak attól függ, hogy milyen kütyüvel készítik a képet. - szólalok meg egy kisebb hallgatás után, majd pedig rápillantok. – Szerintem függ attól is, hogy kikészíti, mert részben a fényképész lelke is megjelenik benne, az ő látása, vágyai és képzelete. – fejezem be a gondolatmenetet. A könyves megállapítása pedig szintén csak egy bólintást kap.
- Nem kell kép, hiszen itt ülsz mellettem. – szólalok meg játékosan, majd még egy kicsit ki is nyújtom rá a nyelvemet, mint egy csintalangyermek, vagy úgy, mintha ezer éve ismernénk egymást és mindig hozzánk tartozott volna az, hogy húzzuk a másikat.
- Azt hiszem a természetfotózást és a sportfotózást. Mind a kettőben van valami magával ragadó. Egyiknél a táj képes magával ragadni, míg a másikban az igaz érzelmek. – s egy pillanatra újra elmerülök a múlt szeszélyes képein, majd megrázom sietve a fejemet. – Mármint sportközben az emberek nem azzal vannak elfoglalva, hogy játsszák tovább a színjátékot. Ott őszinték, ha máshol nem is. Te? – kérdezek vissza, mert a korábbiak alapján ő is szeretett egykoron fotózni, de hogy most szeret-e azt nem tudom…
- Pedig itt aztán hidegek a telek, így várható az, hogy hamarosan távozni fogsz? Vagy kivételesen maradsz? Farkasként annyira csak nem lehet vészes, meg legalább el lehet veszni az erdőben kicsit. – mosolyodom el, mert ismerem a jó öreg Trópusokat, hiszen sok helyen megfordultam már ennyi idő alatt is. De hiába gondoltam arra, hogy itt hagyok mindent még se ment…
- Rendben, akkor később. -  hiszen hova rohanni? Lehet akár ma később vagy valamelyik másik nap. – Nem tudom, amikor jó neked is. – az újabb kérdésére sietve rázom meg a fejemet. – Nem igazán, de mi a jó az ismert helyekben? Az ismeretlen sokkal több kalanddal kecsegtet, vagy tévednék? – fordulok felé egy mosoly keretében, majd lerakom az ölemből a könyveket és megfordulok kicsit. Elkezdem figyelni a polcokon lévő albumokat és elveszem az egyiket.
- Ezt már nézted? – kérdezem kíváncsian, mert a cím alapján hasonló korból lehet, mint azok a képek, amiket korábban néztünk.
Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Pént. Dec. 04, 2015 9:11 pm


- Most már nem? Mi az, ami miatt visszafogtad magad? – kapom felé a tekintetem és még csak véletlenül sem gondolom azt, hogy tolakodó lennék. Ha átmegyek kíváncsiba, a nyílt kérdéseimmel legtöbbször éppen érzékeny pontokat nyomok meg. Jobbik esetben.
- Ha erre a válaszra olyan kíváncsi vagy, akkor várlak.... – gondolkodom, hol lehetne időjárástól függetlenül sziklát mászni. – Aaa a téren, a főtéren, mikor? – nézek rá.
Értetlenül pislogok először rá, majd óvatosan végiggondolom a szavait, és számolok, végül bólintok.
- Eltaláltad. Ha jól értelmeztem és jól számoltam. Honnan tudod ezt ilyen jól? – húzódik ismét mosolyra a szám. – Egész jól megy. – mert persze, rájövök, miről is van szó, s azért egy kölyök... megakad a szemem a farkasán, majd a gondolatomon. – Furcsa érzés lehet, újrakezdeni szinte mindent. És megismerni más szemüvegen keresztül. – megértőbbé s melegebbé válik a mosolyom, miközben a farkasom izgatott lesz még jobban, s szagolgatni kezd a másik farkas felé. Hát ezt érezte ő, amire nem figyeltem fel.
A térdeimre könyökölve várakozom, míg megnézi a képeket. Szakmabélivel a legjobb társalogni, nem néznek idiótának, még ha a nélkül is elég idióta tudok lenni, minden ok nélkül. Nem foglalkozom igazából ilyenekkel, a nyitottság és elfogulatlanság jellemző rám, egészen pár évvel ezelőttig, ami jelentősen megformálta a véleményemet, mégsem érzem, hogy elvesztettem volna ezt a nyíltságot, mintha mindig is bennem lett volna. Az elfogulatlansággal már akadnak gondjaim.
- Gondolod? Huzigáld rajta a vonókát. Ez tény, viszont olyan képeket, mint ezek a masinák, már nem készít senki, számomra viszont sokkal több bennük az élet. És talán, igazad van, hiszen ezekben – bökök a mobil felé. – sokkal több lelkesedés volt, mint a maiakban. Talán. Nem tudom. Érthető voltam? Néha elveszek a mondókáim fonalában. – kérdezek azért vissza, teljesen szétszállva agyilag, ahogy elveszek a magyarázatban.
Meghökkenek, bókokat ritkán kapok, jelzéseket is, vagy én vagyok erre nagyon is vak, egészen addig tart, amíg ki nem ölti a nyelvét, mire én is viszonzom. Nem érdekel a külsőség, sokszor heteket vagyok a természetben, és egészen elvadultan tudok kinézni, mire visszajutok a civilizációba. Nem zavar, teljesen feltöltődöm és az egész világot át tudnám ölelni olyankor.
- Mutatsz majd nekem a fotóidból? – felcsillan a szemem, az sem zavar, hogy más téma iránt is érdeklődik, sőt, ez is egy komoly vonzerő, hogy kíváncsi legyek a fényképeire. Megnézhetném neten, a személyes fényképnézegetésnek azonban van egy olyan pikantériája, amit nem lehet máshogy leutánozni. Komolyan csillannak a szemeim a válaszára, és úgy is bólintok. – Tudom, miről beszélsz. – teljesen átélem közben azoknak a képeknek a felidézését, amit a fotósom szokott készíteni és utólag nézzük vissza, válogatáshoz. Őt is megbabonázom mindig a képességemmel, és nem foglalkozom azzal, hogy kikapcsoljam. Mert akkor az nem én lennék.
- Mármint...- kapok észbe, mi is volt a kérdés. - még fotózom. Most fejeztem be egy részét az egyik mappa újrafotózásának, még jó része hátra van.
És közben néha találkozok furcsa alakokkal, akik hipp-hopp ott teremnek, aztán hipp-hopp eltűnnek.
- Farkasként megnézném, hogyan lennék képes arra, amit az erdőben szoktam csinálni. – nevetek fel kacagva. – Igen, még van pár város, amit meg akarok nézni. De azt hiszem, bőven lesz időm szétnézni más helyeken is, nem töröm kezem-lábam a nagy sietségben. – nevetek tovább.
- Számodra ismert. Ettől függetlenül én nem biztos, hogy ismerem. Így értettem, hogy ismersz-e helyet. És fordítva. – forgatom a szemeim sóhajtva.
Kíváncsian várom, mit vesz elő, hogy aztán annál csendesebb legyek, ahogy kinyitom és meglátom a képeket. Nem kell nekem megnéznem ahhoz, hogy tudjam, May művei. Szeretettel simítom meg a képet, pedig egyáltalán nem jókedvűen készítette, tudom. Az első nagy összeveszésünk volt és mérgesen készítette a képeket. Pár évtized van a két kötet között, mégis vannak közös vonásaik.
- Már láttam. – halkan válaszolok, majd hirtelen lapozva, felé tartom. – Látod, ilyen képeket nem fogok készíteni sosem. – nevetek, mert a portrék valóban nem az én asztalaim. May műveiből pedig árad az erő. A városokat is előszeretettel fotózta. Hobbija az egy pontból való fotózás az évek alatt, míg én tájakat, addig ő városokat fotózott újra.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Hétf. Dec. 07, 2015 8:06 pm

A kérdésén kicsit meglepődök, majd egy pillanatra elgondolkozom a válaszon, mert érzem, hogy miért változtam, de néha szavakba önteni a dolgokat sokkal nehezebb. – Azt hiszem itt volt az ideje, hogy kicsit felnőjek, ne okozzak több bajt és zűrt, illetve nem szeretnék csalódást se okozni, vagy esetleg mást bajba sodorni. – Igen, főként ezek miatt csillapodtam és az új farkasom eléggé hozzásegített a dologhoz. Így is elég zűrzavart okoztam már és nem akartam arra gondolni, hogy az új életemnek köszönhetően és a fránya érzéseknek köszönhetően esetleg valakit elveszítettem. De az is igaz, hogy nem minden történhet úgy, ahogyan szeretnénk. - Pár nap múlva? – kérdezek vissza, hiszen nem dolgozom állandóan, mivel én csak besegítek és nem hiszem, hogy Rhydiannak baja lenne azzal, hogy megismerek új farkasokat. Amúgy is főként farkasok lakják ezt a várost is, így elkerülhetetlen lenne a dolog.
- Az újdonság velejárója és köszönöm, de van mit gyakorolnom még. Meg kell tanulnom újra bizni a megérzéseimben és nehezebb, mint hittem volna… - sütöm le egy pillanatra a szemeimet, még a fejemet is kicsit lejjebb hajtom, hiszen a történtek fényében nem csoda, hogy kételkedek kicsit a megérzéseimben. – Eléggé az, de élvezem és szeretem. Sokkal jobb, mint a régi volt. – mosolyodom el és újra rá pillantok. Figyelem őt, mert tényleg fura most ilyen szemszögből szemlélődni, de egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. Életem egyik legjobb döntése volt, s ez szerintem sose fog változni. A farkasom pedig újra felkapja a fejét, amikor megérzi a másik farkas kíváncsiságát, s legszívesebben már most közelebb férkőzne a farkashoz, játszana vele, de nem lehet. Most annak nincs itt a helye, majd később, valamikor, amikor mindent már szinte hó fog fedni, mert hamarosan itt a hideg tél…
A képeket figyelmesen nézem meg, hiszen szerettem egykoron fényképeket készíteni, de aztán sutba vágtam ezt is. Pedig egész sokáig csináltam és kicsit hiányzik is, de most itt van nekem a másik lehetőség a kórházban… Majd talán idővel képes leszek újra a kezembe venni a gépet.
Szavainak köszönhetően pedig egy kisebb mosoly kúszik az arcomra, majd a szőke tincseimet a fülem mögé tűröm.
- Teljes mértékben értem és emiatt nem kell aggódni, hiszen én is sokszor ilyen vagyok. Néha eléggé zavarosan tudok beszélni. – kuncogom el magamat, mert eleve kicsit dilis vagyok, de jó értelemben, vagyis egyesek szerint, míg mások véleménye nem túlzottan érdekel.
Hamarosan pedig kap egy kisebb bókot is tőlem. Nem terveztem, egyszerűen csak jött és nem hiszem, hogy ebben bármi rossz lett volna, viszont a meglepettsége aranyos volt, majd hamarosan mind a ketten gyerekké változunk és egymásra nyújtogatjuk a nyelvünket. Még szerencse, hogy ez inkább egy eldugott bolt és nem járnak erre sokan, mert lehet lenne olyan, akit zavarna a viselkedésünk.
- Persze, de a legtöbb Párizsban van egy széfben. Odazártam el, mielőtt megtettem volna az utolsó utamat, aminek köszönhetően most itt vagyok. – mosolyodom el, mert elraktam minden képeket, de amúgy is szeretnék egyszer visszamenni oda, viszont most még több okom lenne visszamenni. De még magam sem tudom, hogy mikor fogok újra útra kelni, még ha rövid időre is. Túl sok emlék köt ahhoz a városhoz, túl sok fájdalom… De a kincseim megőrzésére tökéletes hely… Amikor pedig azt mondja, hogy tudja miről beszélek, akkor csak bólintok, mert jó érzés olyannal beszélgetni, aki szintén ért a dologhoz.
- Woow, majd megnézhetem, ha kész mindegyik kép? Biztosan azok is remekek lesznek. – mosolyodom el, mert a mutatott képek és a látottak alapján tényleg ért ahhoz, hogy megtöltse a fényképeket érzéssel és az embert magával ragadja, amikor nézi azokat.
- Valóban sok időnk van még felfedezni a világot, de gondolom így is sok helyen megfordultál. Van kedves városod vagy országod? – pillantok rá kíváncsian, mert nem olyannak tűnik, mint aki egyhelyben szokott sokáig ülni, de nem kizárt, hogy tévedek. Én se vagyok minden tudó, meg a megérzéseim se mindig helyesek.
- Nos, akkor se lenne olyan kalandos egy olyan hely, mint egy olyan, amit egyikünk se ismer. Abban több a váratlan meglepetés, vagy rosszul gondolnám? – kérdezek vissza egy kisebb vállrándítás keretében, mert a közeli erdőt, a túraösvényt és hasonló részeit a városnak már jól ismerem, de inkább mennék olyan helyre, ami még számomra is nem ismert. Abban több a móka, meg több a veszély is…
Pár pillanattal később meg én kezdek el picit nézelődni, majd egy újabb album kerül elő a jó voltamból, de nem gondoltam volna azt, hogy megint sikerül kényes dolgot megtalálnom, viszont kezdem úgy érezni, hogy abban már egész jó vagyok. Figyelem a reakcióját, majd amikor fordít rajta és felém mutat egy-két képet, akkor csak bólintok, küzdök azért, hogy ne szólaljak meg, de persze nem megy.
- Ismerted őt? Mármint azt, aki készítette ezeket? Fontos személy volt? – s alig, hogy kimondom bocsánatkérő pillantással nézek rá, mert valószínűleg eléggé kényes dolgot kérdezhettem, viszont úgy éreztem, hogy tényleg fura érzéseket válthatott ki belőle ez az album, vagy legalábbis egy-két képe…
Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Pént. Dec. 18, 2015 10:47 pm




- Azért maradt a gyermeki énedből is, ugye? – nézek rá mosollyal. Feltételezem, hogy maradt, különben nem kuporodna le mellém és merülnénk el úgy a könyvekben, mint a gyerekek a játékok között.
- A pár nap múlva, az mit jelent, egészen pontosan? –  a tekintetem egészen hajazhat az értelmesre, valójában várom az újabb összetalálkozást.
- Ha megdicsérnek, fogadd el. Azt jelenti, hogy haladsz. Hogy merre, azt ugyan nem tudni, legfeljebb annyit, hogy felfelé, mint a talajvíz. – nevetek.
Komolyan tekintek végig rajta, mintha keresnék benne valakit vagy valamit.
- Annyit látni, hogy nyugodt vagy és kiegyensúlyozott. –  azt nem mondom, hogy boldogabb. Talán majd később. – Ha jó, akkor szuper! –  tartom fel a kezem, hogy belecsapjon a tenyerembe.
A farkasom nem bír magával, ha a másik nem jön, akkor ő megy. Gyerekes lapos kúszásban, égnek tartott fenékkel, nagyon kíváncsi tekintetekkel.
- Nagyszerűűű! Akkor majd együtt fogunk ülni a fűben és nézni, ahogy nő! – csapom össze a tenyerem és nevetek mellé, majd hirtelen elcsendesedek, megköszörülöm a torkom. Azért mégis könyvesboltban vagyunk.
- Majd, ha ott járunk, megmutatod? –  ártatlan kérdés, és nem is várok rá igent. A kérdés felvetését viszont ki nem hagynám.
- Persze! –  ragyognak fel a szemeim ismét. A fotózás maradt az egyik kedvenc foglalatosságom, a sziklamászás mellett. – El fog tartani egy ideig, és megmutatom. – bólintok hozzá még egyszer, izgatottan.
Megvakarom az állam a kérdésre, görgök egyet a hátsómon, mielőtt összekulcsolnám a felhúzott lábam előtt a kezem.
- Ausztrália és Új-Zéland tud igazán lázba hozni. Tele van sziklákkal, erdőkkel, sivatagokkal. –  lelkendezek. – Neked?
Ahogy kifejti az ismeretlen alatt mit ért és hogy én egészen másra gondoltam, elgondolkodom.
- Megismerni akartalak. Az is sok mindent elmond, ki milyen helyekre szeret elmenni. –  biccentem oldalra a fejem érdeklődve. – Legyen akkor kalandos. Ez esetben az orrunk utánt javaslom. – közben jelzem a kezemmel, mint amikor valaki útjára enged valakit. Közben félig kíváncsian, félig nagyvonalúsággal mosolygok az arcomon.
- Igen. –  ~ Az egyik utódom. ~ - csapom be a könyvet és teszem az ölembe. Most már tudom, hogy ezt is hazaviszem. – Még nálam is sokkal jobb fotós. –  mosolygok rá. – Köszönöm, hogy megtaláltad. Neked van olyan, aki így van az életedben? –  könyökölök fel a térdemre, tarkómhoz téve a kezem, a figyelem jeleként.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Szer. Dec. 23, 2015 5:06 pm

- Úgy nézek ki, mint aki ténylegesen felnőtt? – kérdeztem vissza játékosan és mosolyogva. Szerintem lett volna, aki egyértelműen, aki rávágja, hogy még mindig tiszta gyerekes tudok lenni néha, de szerintem ez nem baj.  
- Mondjuk 3 nap múlva? – kérdeztem vissza, hiszen nekem nem sok dolgom van, így én egész könnyedén tudok alkalmazkodni.
- Értettem parancsnok. – szólaltam meg egy kisebb nevetés keretében, mert ebben tényleg igaza volt. S jól esetek a szavai. Mostanában azt hiszem minden apró dicséret jól jött. Főleg azóta, amióta új farkasom volt.
Kíváncsian fürkészem őt, amikor végig mér újra és újra. Nem mondom kicsit nem zavarba ejtő a dolog, de már megtanultam az ilyen „vizsgálatokat” jól kezelni. Ez most sincs másképpen. Amikor pedig megszólal, akkor csak egy aprót bólintok, de nem mondok semmit se. Közben pedig normális keretek között hagyom, hogy a farkasom szórakozzon, ismerkedjen a másikkal, de ügyelek arra, hogy nehogy túlzottan erőre kapjon, mert nem szeretnék átváltozni a boltban.
A kijelentésén hangosan felnevetek és megrázom kicsit a fejemet. Igazán szórakoztató egyéniség. Biztos vagyok abban, hogy az ismerősei is szívesen töltik az idejüket vele.
- Hmm, ha egyszer kiérdemled, akkor biztosan. Bár fogalmam nincs, hogy mikor fogok arra járni újra vagy mi miatt mennék vissza. – szólalok meg kicsit halkabba, mert tényleg nem tudom, hogy mi miatt akarnék visszatérni Párizsba. Jelenleg jó itt, meg amúgy is a családi fészket is évtizedekkel korábban felégettem…
- De jó! – ujjongok kicsit talán túl lelkesen is, majd hozzáteszem. – Igazán türelmes teremtés tudok lenni és kíváncsian várni fogom a többi fényképet is. – pillantok rá egy barátságos mosoly keretében.
- Akkor szeretsz mászni vagy tájfotózás érdekel? – kérdezek vissza egyből. – Hmm, Kína és Japán például, de még Görögország is igazán szép hely. Előző kettő helyen sok illegális dolog volt, van… - teszem hozzá ártatlanul. Sok dologban részt vettem a korábban farkasommal és egyáltalán nem voltak veszélytelenek, de az se mostanában lesz, hogy újra ilyenbe keveredjek.
- Elhiszem, de nem olyan könnyű megismerni. Másrészt meg nem sok helyen fordultam meg még a városban. Eleinte nem túlzottan mehettem sehova se, vagy legalábbis nem egyedül. – bízom abban, hogy érti az összefüggést az új farkasommal. Tényleg sokáig el se hagytam a házat, de ez nem volt oly nagy ár azért, hogy végre egy békésebb farkast kaptam.
- Szerintem te se panaszkodhatsz. – vágom rá, de nem firtatom a dolgot, mert valószínűleg fontos személy lehetet az életében. – Fotós kolléga nincs, de annál több fontos személy van az életemben, akikkel nem oly régen újra találkozhattam. – válaszolok neki könnyedén, majd óvatosan a polcnak dőlök. – S sokáig fogsz maradni ebben a városban, vagy esetleg hamarosan újra tovább fúj az éjszaki szellő? – pillantok rá kíváncsis szempárral.
Vissza az elejére Go down
Pedyr Becquerel
Latro
Pedyr Becquerel

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 204
◯ HSZ : 41
◯ IC REAG : 38
◯ Lakhely : Anchorage
Re: Antikvárium // Kedd Jan. 05, 2016 11:13 pm




- Sejtem, hogy nem fogsz megharagudni, ha azt mondom, nem. – nevetek fel halkan.
Fejben számolom az elintézni valókat a látnivalókkal együtt, majd győzelmes arccal bólintok.
- A három nap az pont megfelelő.
A parancsnokra kidugom a nyelvem hegyét, mosolygok.
Ahogy nem emeli fel a kezét s csap bele, érzem, hogy túllőttem a határon. Összecsukódnak az ujjaim és a vigyor is lelohad a képemről, majd átkarolom a karommal a térdem.
- Nem akartam belelépni olyanba, ami számodra kényelmetlen.
Veszek egy nagy levegőt, és lassan kisóhajtom. A jókedvet pártolom és azon dolgozom.
- Majd jössz, ha arra jársz, s érkezel, ha odaérsz. – támaszkodom az államra. Vannak fájó dolgok, és az idő segít ebben. Tudom és érzem.
- El fog tartani egy ideig, míg kész lesz az album, szólni fogok, mindenképpen. – nevetek, csillogó szemekkel. Közös az érdeklődésünk egy adott ponton, ez mindig fontos kapocs.
- Mind a kettő. – csillogó szemű érdeklődéssel hallgatom, merre szeret lenni igazán és miért. – A nyugatiaknak mindenesetre az lehet. – nevetek. Nem ismerem Távol-kelet ezen részét annyira, hogy biztos legyek ebben, csupán sejtéseim vannak.
- Ez igaz. Bocs. – valahogy nem kapcsoltam össze, hogy kölyökként annyira nem ugrálhatott csak ki a városba.
Elmosolyodom gyerekesen az önként érkező dicséretre és tovább figyelek.
- Az jó érzés? Élmény? – a gyerekes kíváncsiságom bekapcsol, még ha talán nem is kéne, hiszen talán éppen neki is van bőven elrendeznivalója velük, mint ahogy nekem az enyémekkel.
- Nem tudom. Egyelőre szeretnék maradni. Sok érdekes dolog van. És sok érdekes lakója is a városnak. De azt hiszem, ideje menni és összepakolni. – nézek a könyvhalomra, amit összeügyködtünk a földön.
Vissza az elejére Go down
Primrose Trevelyan
Wagabond
Primrose Trevelyan

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Antikvárium 2jb181u
Antikvárium Tumblr_orb7cqknif1uefpmfo6_250
Re: Antikvárium // Pént. Jan. 08, 2016 10:54 pm

A három napra csak bólintok, hogy rendben van. Remélhetőleg össze is fog jönni, de majd úgy is az élet szeszélyes kockái el fogják dönteni.
A nyelvnyújtására kicsit elkuncogom magam, majd ajkaim mosolyra húzódnak.
- Nem nyúltál. – szólalok meg sietve és még a fejemet is megrázom. – De néha a látszat csal. Sok minden történt az elmúlt időszakban, ami miatt picit visszahúzódóbb lettem. – adok okot a miértre, mert nem akartam megbántani őt. Jó érzés volt beszélgetni vele és tény, hogy rövid időre sikerült megszabadulnom a káosztól, de akkor is éreztem, hogy valami baj fog történni… Bár csak tévednék, de általában a női megérzések ilyenkor nem tévednek…. sajnos…
- Igen. – mosolyodom el, hiszen kár lenne erre még több szót fecsérelni, hiszen igaza van ilyen téren. Meg amúgy is eldől, hogy mit tartogat még a jövő.
- Kíváncsian fogom várni. – majd sietve kotrok elő egy papírt a táskámból és felfirkantom rá a számomat, hogy el tudjon érni, ha kész van az album, vagy csak szeretne összefutni valakivel. Felé nyújtom és reménykedek abban, hogy el fogja venni. Eléggé ciki lesz, ha nem, de akkor sincs baj. Ha nem venné el, akkor egyszerűen csak összegyűröm és visszaejtem a táskámba.
- Igen, az lehet. – mosolyodom el, majd amikor bocsánatot kér amiatt, hogy nem gondolt abba bele, hogy a „kölyök” dolgaim miatt nem igazán ugrálhattam csak úgy a városban legyintek, mert nem tesz semmit se. Nem vagyok teljesen kölyök, de ennek ellenére óvatos vagyok, hiszen lehet jól kijövök az új bundásommal, de akkor is még messze van ennek az útnak a vége. S nem szeretnék hibázni.
- Igen, az volt, hiszen eléggé nagy a világ és kicsi esély volt arra, hogy pont itt bukkanjak rájuk, de az élet mindig is kiszámíthatatlan volt. – mosolyodom el, s a szeret, illetve a boldogság ott csillan a szemeimben, amikor a számomra fontos emberekre gondolok.
- Igen, sok érdekes személy járkál erre felé. – pillantok rá egy barátságos mosoly keretében, majd felkapom a könyveimet és már talpon is vagyok.
- Örülök a találkozásnak, remélem még látjuk egymást. – majd ha engedi, akkor megölelem, végül pedig sarkon fordulok, hogy kifizessem a könyveket és folytathassam az utamat, ami vagy haza visz vagy még rövid ideig a városba sodor…  


||Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! Antikvárium 1839924927 :tarol: Ha gondolod, akkor majd vmikor kezdhetünk újat. ^^
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Antikvárium //

Vissza az elejére Go down
 

Antikvárium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Grandmore Könyvkiadó és Antikvárium

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Anchorage :: West 7th Avenue-