*Igazából mindig is óvatos voltam, sosem mentem bele bizonytalan dolgokba, mégis mindig belefutottam valamibe. Mint az első erdőlátogatásomon is. Legalábbis még mindig abban a hitben voltam, hogy minden úgy volt ahogy Killian mondta, nem volt okom mást feltételezni. Mr. Greywald azonban mintha gondolatolvasó lenne, rögtön beletenyerelt a lényegbe.* -Iiigen, ezt már tudom. Ha Killian nincs, akkor belefutok egy falka reggeliző farkasba. A nagyim háza nincs messze az erdőtől, én pedig szeretem a természetet. Nem gondoltam, hogy egy reggeli kocogás micsoda veszélyekkel járhat. *Városi lány vagyok, le sem tagadhatnám, eddig csak a parkban futottam, nem meglepő, hogy egy ilyen gyönyörű helyen ki akartam használni az alkalmat, hogy igazi, hamisítatlan erdőben nézzek körül, de persze az eszembe sem jutott, hogy mennyire szemtelenek a farkasok és milyen közel merészkednek a lakott területhez.* -Óóó, nem, azt hiszem rosszul fogalmaztam. Nem egy film van belőle hanem több évad is. A New York-i ismerőseim nagy rajongói…..Vallóban? És melyik az első a listán? *Szeretem a filmeket is, és van olyan nagy számban amit nem írtak le könyvbe, így még csak el sem olvashatom, viszont a filmekben is mindenevő vagyok, mondhatni. De az olvasás mindig az első helyen áll nálam. * -Érdekes lehet, szóval ebből is több rész van? Ne is mondja tovább, érdekel, felveszem a listámra. *Elmosolyodom, én sem szeretem ha idő előtt lelövik a poént, és nem, nem olvasom el a krimi regények végét mielőtt belekezdenék. Abban nincsen semmi szórakozás ha előre tudom ki a gyilkos, inkább megpróbálom én kitalálni. Persze eddig még nem sikerült. Ami a padlást illeti, nos már szinte ki is ürült. Sokkal nagyobb mint amilyennek gondoltam és épp azon vagyok, hogy kitaláljam mit csinálok vele. Az amit végül sikerült megtalálnom….nem is tudom, hogy lelkes legyek tőle vagy szomorú.* -Igen, persze. Bár most már nem olyan titokzatos. Egészen kiürült……sok fényképet találtam magamról az egyik fiók alján. *Minden évben készült rólam, minden év minden évszakában, még az akkor történtekre is emlékszem. Furcsa. Egy kicsit ijesztő is, hogy volt valaki aki figyelt, de még mindig nem tudom mi volt a célja azon kívül, hogy a nagyim szeretett volna mindent tudni rólam. valahol a lelkem mélyén azt éreztem, hogy ez nem minden. Másrészt elszomorított a dolog, hogy Miriam nagyi nem lehetett az életem része, azoknak az emlékeknek melyeket a fotók megörökítettek.*
Várható volt, a legtöbb újonnan érkező belefut ebbe. Szerencsére odafigyelnek erre a többiek is, nem lenne szerencsés belefutni olyanba azoknak, akiknek nem kéne tudni dolgokról, de még csak rendes támadásnak sem szerencsés kitenni őket. - Az a fontos, hogy nem esett baja és legközelebb figyel erre. Itt mi csak megtűrtek vagyunk, a vadaké a hely tulajdonképpen. – nyugodtan mondom, az itt élőknek ez megszokott, ezzel aztán nem lépek át semmit, ami nem szükséges. Felismerés gyúl a szememben, mikor a könyvre nézek és megkapom a választ. - Á, értem. Jobb is. Kihagynak belőle olyan dolgokat, vagy átírnak, ami nem a legjobb. Őszintén szólva nem tudom. Próbáltam már sorrendet állítani, de sosem jutok egyezségre. – nevetek fel a filmeket illetően. – Így aztán mindig tovább haladok ezen a kérdésen és megnézem azt, amelyik a lejátszóban van. És önnek biztosan van kedvenc szereplője a könyvből. A válaszára felé fordítom a könyv elejét, hogy megjegyezhesse a könyv címét és borítóját is. - Eddig csak az első kötetet filmesítették meg. Nem tudom, fogják-e folytatni. Érdemes lenne. Jobb mint az a …. tudja, a vámpírokról. – ki nem mondom a címét. Fertelem egy könyv. Figyelem, miközben arról beszél, hogy megtette a felfedező lépéseket a padláson. kár, hogy nem vagyok gondolatolvasó, bizonyára érdekes témákat találnánk, és éppen, mert nem vagyok gondolatolvasó, de másokkal törődő ember, felteszem azt a kérdést, amit mindenki megkérdezne, mert természtes dolog feltenni. - És miket talált a padláson? Ha nem tűnök túl tolakodónak? Meghagyom a kiskaput, amennyiben nem szeretne erről beszélni.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Igazat adtam Mr. Greywaldnak, az erdő nem a miénk és ha már nagyon Greenpeace-es akarok lenni akkor a föld sem. Csak vendégek vagyunk.* -Szerencsére. talán van egy őrangyalom. *Mosolygok már a feltételezésen is, de ha arra a sok apró balesetre gondolok ami a szétszórtságom miatt esett meg, akkor hinnem kellene benne. * -Igaza van, ezért szeretem jobban a könyveket, de egy ilyen történetet érdemes megnézni filmen is, a látvány kedvéért, de szigorúan csak a könyv elolvasása után. *Persze korántsem biztos, hogy megnézem, azt mesélték elég véres. Olvasva egészen más egy ilyen jelenet, de elég csak Egonra és a cukrászdában történtekre emlékeznem, még a végén a moziban is elájulnék.* -Még nem olvastam bele, de gyanítom, hogy a leglehetetlenebb alak lesz a kedvencem, az sokkal szórakoztatóbb. *Általában a gonosz karakterek tetszenek a legjobban, mert egészen csavaros a jellemrajzuk és az utolsó pillanatig sem lehet megunni őket. A felemelt könyv borítójára nézek, megjegyzem a címét, magamban még néhányszor el is ismétlem. Aztán nevetek egyet, úgy tűnik a mai vámpíros történetek nem mindenki tetszését nyerték el. Szerintem is erős rózsaszínbe öltöztették őket, inkább tini lányoknak való.* -A vámpírok betörtek a tinédzserek romantikus álomvilágába. Azt hiszem sejtem melyikről beszél, de azon kívül rengeteg más vámpíros film is van és vérfarkasos, amelyikben még a vámpír vámpír a vérfarkas vérfarkas és nem szerelmes kamasz. Nem rég láttam egy vámpíros filmet, de az egészen más volt. Remekül meg volt formálva a történet, elgondolkodtató volt és izgalmas. ha Egon nem vágja el a kezét a pohárral és én nem ájulok el a cukrászda közepén, talán két órát is eltöltöttünk volna a megbeszélésével. *Visszagondolva már csak nevetek az egészen, emlékezetes találkozás volt. A padlás téma egyáltalán nem titok, szívesen mesélek róla bárkinek. Úgy gondolom minél többször beszélek róla, annál nagyobb az esélye annak, hogy eszembe jut olyan részlet ami mellett korábban elsiklott a figyelmem.* -Egyáltalán nem tolakodó. Ha nem szeretnék róla beszélni, meg sem említettem volna korábban. Nos, rengeteg fényképet találtam magamról, szinte a születésem óta, egészen addig az időig míg a nagyi meg nem halt, és jegyzeteket az életemről, levelezést Mrs. Johnsonnal, aki ott lakott a szomszédságunkban, és akit anyám ki nem állhatott. Fogalmam sincs mit jelent mindez és azt sem sikerült kiderítenem, hogy ki ez a rejtélyes Mrs. Johnson, de ott volt a nagyim temetésén, láttam fényképet róla. *Dióhéjban ennyi, mást nem találtam, csak személyes holmikat, néhány indián ékszert és a nagyim fonott kosarait.*
Az őrangyalra mosollyal biccentek. Igen, állati szerencséje volt, hogy nem került bajba. - Úgy véli, hogy a könyv elolvasása legyen előbb? – elgondolkodom. – Nem tudom. Volt olyan film, ami után a könyvet olvastam el. És úgy vélem, jól tettem. Ez a Kis Buddha volt. Tetszett a film, tetszett a könyv kiegészítő mozzanata, de ha fordítva történik, akkor nem lett volna ekkora élmény a számomra. Szerintem könyv függő. Érdeklődéssel tekintek rá, hogy mely karaktereket kedvel általában. Egyre többen vannak ezzel így manapság. - Miért? – kérdezek rá arra, hogy miért a leglehetetlenebb karaktereket kedveli meg. Öröm látni, hogy így megnyílik. Talán ezek a legjobb beszélgetések és egymás megismerésére kiváló lehetőségek. - Nem bírja a vért és imádja a vámpíros filmeket. – tekintek rá jelentőségteljesen. Végül elmosolyodom. - Úgy látom, a barátok szerzésével jól halad. Minél több mindenkit ismer, annál jobban eligazodik majd itt és kezdi otthon érezni magát. Nem elveszett, annyi bizonyos. - Értem. – bólintok. – Megtisztelő, hogy elmondta mindezt. Elgondolkodom. Nem hiszem, hogy annyira nagyon tovább jutna a kutatásában, mint amennyire szükséges, ugyanakkor más is eszembe jut. - Nem lehet, hogy elég csak gyönyörködni a fotókban és a tudatban, hogy lélekben mindig vele volt? – kérdem csendesen.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Lehet, hogy igaza van, de mivel a könyveket részesítem előnyben mert imádok olvasni, ezt a verziót még nem próbáltam ki. *Nálam ez úgy megy, hogy elolvasom a könyvet és ha tetszik, kedvet kapok hozzá, mert úgy gondolom, hogy a képzelőerőm nem elégít ki, megnézem a filmet, egyébként csak olvasok. * -Mert az mindig fordulatosabb, meglepőbb, váratlanabb. A színészeknek is hálásabb feladat egy gonosz karakter megformálása. Az ilyen karakterekben mindig van egy kis plusz, vagy több plusz. Humorosabbak mint a főszereplő, ötletesebbek, bölcseket mondanak és gyakran ők viszik a hátukon az első embert. *Azt hiszem nem véletlenül osztanak Oscar díjat a mellékszereplőknek, de könyvben is sokkal jobban kijön számomra egy fejezetszereplő karaktere, mert abba annyi mindent rak az író, hogy a végén is emlékszem rá. A véres témát úgy láttam, hogy meg kell magyaráznom. Elmosolyodtam és egy kicsit el is pirultam azt hiszem, ez az egyik gyengeségem amin még dolgoznom kell, de eddig nem igazán sikerült. Szerencsére nem gyakran találkozom vérző emberrel.* -Azért az túlzás, hogy imádom a vámpíros filmeket, de ha jó akkor szívesen megnézem….a film az más, és a vérvételt is remekül bírom, de ha más vérzik attól kibukom. Talán azért mert nem tudom mit kell csinálni. *Már gondoltam arra, hogy elmegyek egy elsősegély tanfolyamra, hiszen van remény. Egon kezét is sikerült végül bekötöznöm anélkül, hogy a karjai között váltam volna meg a tudatomtól, de éreztem, hogy közel volt. Nagyon közel.* -Szeretem az embereket és szeretek beszélgetni. Ezen a téren elég közvetlen vagyok, néha túlságosan is. New York nem az a hely ahol könnyű barátokat szerezni, de itt….van kedvenc zöldségesem. Bruce-nak hívják és van két lánya, ikrek. *Többet is tudok róluk, de nem hiszem, hogy Mr. Greywaldot érdekli, és a kisboltban is már ismernek. Jobb szeretek kis üzletekben vásárolni mint a bevásárlóközpontban, Fairbanks-ben pedig van bőven kis üzlet. Ami a fotókat illeti, nem osztom Mr. Greywald véleményét, ő nem tudja és nem érzi azt amit én. Mosolyogva és egy nagy adag makacssággal a lelkemben ingatom meg a fejem.* -Ne haragudjon, de nem. Nekem nem elég, mert úgy érzem valami fontos ok van a háttérben aminek az anyám nem örült és úgy sem nyugszom míg rá nem jövök mi az. Mert szerintem tudnom kell, csak….még nem jött el az ideje. *Ez is egy olyan valami ami nem kézzel fogható és nem lehet megmagyarázni. Egyszerűen csak ezt érzem anélkül, hogy tudnám miért.* -Hasonló esetben ön nem szeretné tudni a válaszokat?
Jót derülök, halkan még kuncogok is. - Lényegtelen ebben, hogy kinek van igaza, nem is erről szólt mindez. Ön elmondta, miként szokta ezt és én is. Az államra könyökölve hallgatom, a szemüvegem ismét levettem. - Érdekes, hogy manapság a gonosz karakterekre fektetnek nagyobb hangsúlyt és követendő példának állítják fel. Van benne valami, ám úgy vélem, hogy csak jó és csak rossz személy nincs. Tökéletes példa rá Mr. Darcy. No lám, mit tesz a félreértés. Erre így már bólintok. - Értem. Vagy csak olyan félelmünk van, amit nem tudunk megindokolni. Egy időben nagyon féltem a pókoktól, de aztán elmúlt. Talán ez is ilyen lehet. – kérdőn tekintek rá, hogy jó helyen kapizsgálok-e. Megértőn mosolygok rá. - A nyitottságát magam is tapasztaltam. Jó tulajdonság, de mindig érdemes óvatosnak lenni. De már biztosan van elég tapasztalata ezen a téren is. Csak kotnyeleskedem. – mosolygok ismét. Sokat sejtetően, ám derűs mosollyal nézek rá. - Miért kéne haragudnom? Az ön fotói és az ön életének a döntései. A helyes megérzés úgyis előreviszi ebben. És egyben ezzel válaszoltam is a kérdésére: a helyzettől függ. Makacs, ennyi már bizonyos. De a gyengéket úgyis elfújja a szél, ahogy nagyanyám mondta, miközben a heti kenyereket dagasztotta. De szerettem nézni!
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Vele derülök én is, valóban mindegy kinek van igaza, csak én lovalltam bele magam a témába. Teszek egy megadó fejmozdulatot felé. Ami a rosszfiúkat illeti, csak a megformálásuk izgalmassága miatt szeretem őket, de nem hiszem, hogy követendő példa lenne, bár az is igaz, hogy gyakran összemosódnak a jellemek.* -Ön is olvasta a Büszkeség és balítéletet? Remek kis könyv és igen, Mr. Darcy is remek figura. A nők többsége szerint az ideális férfi. *Csak egy kicsit lepődöm meg, hogy olvasta a könyvet, az olvasni szeretők többsége találkozott már a regénnyel, az én baráti társaságom férfitagjai is hallottak róla, de nekik túl „romantikus” volt. Ezt nem értettem, sokkal többről szól mint romantikáról, de hiába magyaráztam. Mr. Greywald aztán tökéletesen telibe talál a pókokkal, mintha belelátna a lelkembe, de lehet, hogy a nők többsége fél a pókoktól és az egerektől.* -Én még most is félek a pókoktól és nem fog elmúlni. *Finoman kiráz a hideg hacsak rájuk gondolok, szerencse, hogy a nagyi házában egyet sem találtam, különben több éjszakát töltöttem volna Amandánál, míg nem jön egy ember aki kiűzi őket. * -Ugyan dehogy. Mindig jól jön egy-két tanács. Egyébként New Yorkban nem volt annyi alkalmam másokkal megismerkedni mint itt. Az emberek bezárkóznak és nem érdekli őket más a saját kis világukon kívül. *Nagyot sóhajtok. Eddig nem volt gondom New Yorkkal, az otthonom volt de itt Faribanks-ben úgy éreztem kinyíltam mint egy virág és azt hiszem a nagyim ha most néz engem odafentről akkor büszke rám és boldog, mert otthon érzem magam. Ide tartozom.* -Köszönöm, ezt bátorításnak veszem. Persze mindenképpen a végére járok, de így egy kicsit könnyebb. És ön, mivel foglalja el magát az olvasáson kívül? Nem szeretnék tolakodó lenni, csak érdekel mi az amivel szívesen foglalkozik.
- Nem olvastam. – kuncogok. – Láttam. Nem is egyszer. Margaret nagy rajongója volt a műnek, engem egy kicsit lefárasztott a sok „töketlenkedés”, hogy úriatlanul fejezzem ki magam. - Nem egy gonosz vagy kifejezetten csak jó figura. Ezért is lehetett köré jó történetet építeni. Kezembe nem vennék a könyvet. Arra még Margaretem sem tudott rávenni. - Sajnálom. – saját elhatározásnak gondolom, ki hogyan vet ennek véget és az élmények is közrejátszanak. Nekem ez a tarantula pók volt. Felnevettem a lábain, ahogy a tenyerembe rakták, miközben remegett a lábam, de nem is akartam letenni, annyira megkedveltem a furcsa mozgását. - Sokan vannak. – bólintok. – Ilyenkor a magánszféra még inkább előjön, amit védeni kell. Az elszigeteltség. Ezért kiegyensúlyozottabbak az emberek vidéken. Még ha akár rosszabb is a sorsuk. Tanácsot nem szeretek adni. Mert akkor, ha nem sikerül, akkor a hibás a tanácsot adó. Ha meg bejön, akkor az illető semmit sem tanult, mert erre bizony magának kellett volna rájönnie, elvégre a tapasztalat erről szól. - Tanítással. Az egyetemen dolgozom. – az életem, a rajongásom és ezt látni rajtam. Legyen egyetem, vagy a másik élet, szeretek finoman segédkezni, hogy maguk jöjjenek rá, mit is akarnakaz élettől. - Ön mivel szeret foglalkozni? – a munkát nem kérdezem. Más a munka és más az élethivatás.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Mivel könyvmániás vagyok, előre feltételezem valakiről, hogy a könyvből tud a történetről, így Mr. Greywaldnál is elkövetem ezt az apró hibát.* -Ó, nos úgy is remek történet. *Én is láttam miután elolvastam a könyvet, Colin Firth ideális választás volt a szerepre, remekül megformálta a különleges figurát.* -Köszönöm, de szükségtelen. Igyekszem elkerülni őket. *A barátaim – főleg a hímneműek – sokszor ráakartak venni arra, hogy nézzek szembe a félelmeimmel, vagyis a pókokkal, mert szerintük az a megoldás, szerintem meg csak jót akartak rajtam szórakozni. Azt hiszem még nem jutottam el addig a pontig, hogy ebbe belemenjek, és már magától a próbálkozástól is a hideg ráz.* -De itt jobban összefognak az emberek, figyelnek egymásra és a nehézségeken is könnyebb túllépni együtt. Nekem pont ez tetszik. *Amúgy is szeretem az embereket, szeretek beszélgetni, s egy-egy beszélgetés alkalmával új élményekkel és ismeretekkel gazdagodni, melyek nem feltétlenül pletykák. Bár néha az is szórakoztató tud lenni. Az egyetem említésére egy kicsit elszégyellem magam. Szerettem egyetemre járni, de csak a világa és a társaság miatt. Félbehagytam, mert úgy gondoltam semmi olyasmivel nem szeretnék foglalkozni amihez feltétlenül diploma kell. Nem voltam és most sem vagyok karrierista, de igénytelen sem. Volt egy pont amikor úgy gondoltam, hogyha a munkámat munkának érzem s nem szórakozásnak, az nem jó. Így anyám legnagyobb bánatára otthagytam az egyetemet és a hobbimnak éltem. Egy kis családi könyv antikvárium, kevés fizetéssel de annál több szórakozással és csodás órákkal ajándékozott meg.* -Tudhattam volna. A diákjai biztosan nagyon szeretik. *Látom rajta mennyire szeretve említi meg, és aki élvezi a munkáját, az szívből csinálja és nem azért mert abból él meg. Na pont ezért szerettem azt a kis antikváriumot. Azt hiszem azt sajnálom a legjobban az ideérkezésem óta.* -Ó, én? -* Jó kérdés, igazából nem tudnék semmit sem kiemelni.*- Az emberekkel, a könyvekkel, rejtélyes történetekkel, kirándulással. Igazából mindennel ha érzem, hogy élek. Nem sokáig tudok a fenekemen megmaradni, hacsak nem egy izgalmas könyvet olvasok. De ha aktív időtöltésről van szó, akkor mindenképpen a kirándulást mondanám. Szeretem a természetet, New Yorkban csak a parkba tudtam kimenni és az nem olyan mint egy vad erdő. Mindig éreztem, hogy a városban vagyok. *Szóval mondhatjuk azt is, hogy azzal szeretek foglalkozni, amivel éppen foglalkozom. Nincs kifejezetten egy hobbim.*
- Amondó vagyok én is. – biccentek mosollyal. Ismét jelentőségteljesen nézek rá, de a mosoly enyhíti a szavaimat. - Na de kedves Becca, éppen az imént mondtam az előzővel kapcsolatban, hogy kinek a pap, kinek a papné. – kinek meg a ministráns, de azt már inkább nem fűzöm hozzá. Bezzeg Margaret! Ő gondolkodás nélkül hozzáfűzte volna még itt is. Kicsit félrebiccentem a fejem. Motoszkál bennem egy kérdés, észrevétel, de nem akarom sértés hangulatúként feltenni. - Nekem nem szükséges minduntalan bizonygatnia, hogy de. Mert elfogadom, hogy másként lát dolgokat, bár most éppen egyezik a véleményünk. Ha félreértettem valamint, bocsásson meg a tolakodásomért, kérem. Derűsen nevetek egyet. - Köszönöm, kedves Öntől, remélem, hogy így van, mert nem zárkóznak el előlem a diákok. Ám az olyan feliratok, hogy feka, nigger, néha egészen árulkodó. Egy időben én is a lázadók sorában voltam. Aztán már nem. Másfelé szólított az élet magva és tudtam, hogy idővel, de el fog érkezni némi enyhülés. Teljes nem, de nekem elég volt ahhoz, hogy rektor lehessek. Önző vagyok némely téren, tudom, és a diákok kritikái mindig rámutatnak erre, amit mindig megköszönök. - Nem, a bútorasztal. Hát persze, hogy ön, kedves Becca. – aztán figyelmesen hallgatom. Amit kapok, az a magány, finom köntösbe csomagolva. Sok ember él így. - Javaslom a Bingo-t, a korcsolyapályát és az esti rendezvényeket. Itt nem csak az olyan vén szivarok járnak oda, mint én. Kerítő nem vagyok, néprádió sem. Csupán egy helyi ember, aki egyelőre Beccánál jobban ismeri a helyi életet és kár lenne bezárkózni, nem igaz?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Igen, tudom, bocsánat. *Mosolyogva kérek elnézést, van úgy, hogy belekeveredek valamibe, amiből az istennek sem tudok kimászni. Persze nem vitatkozni akartam, távol álljon tőlem még a gondolat is, bár egy egészséges eszmecserénél nincs is jobb a világon. Megmozgatja az ember agyát. – -Egyáltalán nem volt tolakodó, néha nem egyszerű szavakba foglalni a gondolatainkat, velem pedig gyakran megesik, hogy az eszem előbbre jár mint a szám. *Vagy épp fordítva, az aki még nem ismer, talán téves következtetést von le emiatt, de ez az én saram. A barátaim már megszokták, igyekeznek utolérni a gondolatmeneteimet. Mr. Greywald kedves ember, nekem eszembe sem jutott ennél többet gondolni róla, mármint ami a bőre színét érinti, sokkal többet ér szerintem minden egyes szava, a lelke, a tekintete. * -Sajnálom….ezt nem lehet tanítani. *Legalábbis az iskolákban nem. A környezet, a család hatása és amíg egyetlen ember is emlegeti, addig mindig is köztudatban marad. Túl nagy ez ahhoz, hogy végleg eltűnjön az emberek fejéből. Ám mindezek után muszáj mosolyognom Mr. Greywald apró kis tréfás megjegyzésén, van humora. Amit ezek után megemlít, azt gondolhatnám egy kis segítségnek ahhoz, hogy mit keressek a városban, de én is érzem, hogy ez nem minden. Nem szükségszerű a magányom, de kevés barátom van még itt a városban, viszont egyelőre élvezem a csendet magam körül a sok szórakozóhelyre ráncigálás után amit New Yorkban „kellett” átélnem. Persze jobban belegondolva hálás vagyok a barátaimnak, hogy nem hagytak begubózni, de most még nem hiányzik. Az viszont kifejezetten lecsapolja a lelkemet, hogy otthon is csak a csend vár.* -Szánalmasan hangzik, tudom, de az a kevés barátom akiket megismertem itt nem mindig ér rám. De majd igyekszem. Milyen esti rendezvények vannak itt? Rendszeresnek hangzik.
- Nem kell ezért bocsánatot kérnie. – mosolygok megértően. Jellemző a mai fiatalságra ez rohanás beszédben is. Vajon minket is így láttak a szüleink, nagyszüleink? Feltételezem. - Nincs ezzel a kérdéssel egyedül. – bólintok egyetértően. Legyintek egyet a kezemmel, majd jelentőségteljesen ránézek. - Teher alatt nő a pálma és ez csak még összetartóbbá tette a családomat és a barátaimat. Minden rosszban van valami jó és az utóbbira kell figyelni. Nem élek rózsaszín ködben. Így élek túl. Margaretem jószívűsége ehhez még jobban hozzásegített. Hiszem, hogy az asszonyi lélek jobban bírja nem csak a szépséget, hanem a jószívűséget is. A házsártos asszonyt pedig mi magunk teremtjük. Elégedetlen női szív alkotja meg. - Az sosem baj. Itt másképp számolódik az idő. És több idő jut magunkra is. Lássuk csak… vannak … diszkók, de sejtem, hogy ez nem érdekli. – mosolygok. – Vannak esti táncrendezvények, szeretek oda járni, mert a nagy régi klasszikusok is vannak. Zenei estek, színház, mozi, sport. Amit szeretne. Felállok közben, mert talán itt is van helyi újság a polcokon. Kotorászok, majd kiveszem az aktuálisat. - Talán az interneten is fenn van, nem tudom, jobban szeretem az újságokat. Bizonyára talál benne olyat, ami a kedvére való lesz. Vissza leülök, és elé teszem az újságot.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*A generációm fiataljaként nem tudom mennyire jellemző rám nézve a gondolkodás és a beszéd összekutyulása, de Mr. Greywald könnyed szavai után már eléggé nyilvánvaló. Nincs lelkiismeret furdalásom, és nem is bánom ha valamit összekeverek az időben, de azért szem előtt tartom mások vélt érzelmeit, véleményét és gondolkodását. Ha azt látom, hogy valamiben különbözünk és ez a különbözőség erős kontrasztot alkot közöttünk, akkor önkéntelenül is elnézést kérek, de érezhető, hogy nem változtatok a dolgokon csak azért, hogy jóban legyünk. Mindezt egy nálam idősebb, bölcsebb emberrel sokkal finomabban teszem, de azért kiütköznek a különbségek. Csak a neveltetés, a generációs különbség és az életünk idejében játszódó történetek azok melyek ha nem is szakadékot, de némi mélyedést okoznak közöttünk. Nem bánom, szükséges de nem a szükséges rossz, hanem ez jó, kell és örülök, hogy jelen van. Annak azonban már nem annyira, hogy még mindig vannak olyanok akik a bőrszíne alapján ítélik meg az embereket. Nálam nem annyira feltűnő, nem is éltem meg soha negatívumként a származásom, a legtöbb esetben észre sem vették, de Mr. Greywald annál inkább. Azt viszont tisztelem és becsülöm benne, hogy még ebben is képes jót látni.* -Azért vannak más dolgok is melyek összekovácsolják a családot, de igaza van, a rossz dolgok sokkal inkább. Persze csak ezért nem kívánok senkinek sem rosszat. *Nagy ördögi kör ez, ki sem lehet belőle keveredni, de remélem és hiszem, hogy Mr. Greywald tudja miről beszélek. A diszkók valóban nem érdekelnek s ennek említésekor elhúzom a számat és megrázom a fejem. Én is mosolygok, a kedves és mindent tudó öregúr tudja jól mit nem szeretek. már épp lecsapnék valamelyik ajánlatára mikor feláll és újság után néz, csak akkor tudom vele közölni az egyik kedvencemet, mikor visszatér hozzám.* -Moziban már jártam és tudom is kivel érdemes oda elmennem, de a színház, az mindig is a kedvencem volt. Viszont még nem találtam érdemes partnert. *Eszemben sincs célozgatni, gyorsan témát is váltok.* -Én is jobban szeretem az újságokat, ugyan van egy laptopom, de elő sem vettem azóta, hogy ide érkeztem. Csak végszükség esetén kapcsolom be, olyan pedig nagyon ritkán van. Az anyámé volt és azért tartottam meg, mert „jó lesz még valamire”. Köszönöm, ez hasznos lesz. *Megint elhúzom a számat, amolyan „én már csak ilyen vagyok” arckifejezéssel. Félreteszem a könyveimet és belelapozok az újságba. Csak egyetlen megtalálható napilapot olvastam eddig, és ez nem az. Tényleg csak a hírek miatt vettem meg és nem mindennap, de muszáj, hogy lépést tartsak a világban történtekkel. Bár itt Fairbanks-ben nem annyira fontos, úgy érzem az élet itt mindig egyforma, ami nem kifejezetten rossz és unalmas, mint inkább kívánatos.* -Van esély arra, hogy valahol összefutunk? A Bingót kivéve. még sosem Bingóztam.
Felvonom mindkét szemöldököm, mosolyogva. - Egyetértek kedves Becca. Két újságot vettem el, a másik a múlt havi, hogy tudjuk nézni a helyeket. - Attól függ, milyen színházba akar menni az ember. A modern színházak is érdeklik? Abból van, kettő is. Pontosabban társulás, ha jól emlékszem. A célozgatást pedig sosem voltam hajlandó meghallani. Ha valaki kérdezni akar, bökje ki, vagy tartsa meg magának. Sértés és sértődés nélkül állítom ezt, így aztán tovább haladok a témában. Derűsen mosolygok rá. - Lám, nem csak én vagyok nagy újságbolond. Sajnos az iskola azonban megköveteli az elektronikát. Nekem szokatlan, de hát mit várok. A technológia halad. Ami nem baj, csak néha gyorsabban változik a technológia, mintsem belejöjjek. Szeretem a személyes kapcsolattartást. - Kérem. Hagyom, hogy nézze az újságot. - Pedig a Bingó is jó móka, bár mahjongozni jobban szeretek. Az attól függ, hogy Ön mit szemelt ki magának, kedves Becca. – őtőle indulva jobban le lehet szűkíteni a kört, mint fordítva, és beszűkíteni sem vágyom az érdeklődési körét.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Biztosan magamtól is eljutottam volna a helyi programok nyújtotta lehetőségekhez, de így sokkal könnyebb mazsolázgatni közülük. Moziban már voltam és tudom, hogy ott van a közelében a színház is, terveztem, hogy megnézek egy-két előadást, de egyedül sosem szerettem menni ilyen helyekre, másrészt tényleg szánalmasan magányos lett volna.* -Érdekesen hangzik, szívesen megnézném, bár inkább a klasszikusokért vagyok oda. *Végül is mindegy mit nézek meg, ha első hallásra jónak tűnik, akkor érdemes arra, hogy beüljek a nézőtérre, nem ítélek látatlanul. Után viszont mindenképpen szeretem kibeszélni másokkal az előadást, érdekel kinek mi a véleménye róla, így egy olyan oldalról ismerem meg az embereket, amelyet egy szimpla beszélgetés során nem tudnék a felszínre hozni.* -Igen, a mai világ túl gyorsan fejlődik, én még mindig a könyveket és az újságokat részesítem előnyben. A laptopnak nincs papír és tinta illata, és nem zörög ha lapozok. *Belemerülök az újságokba, de nem annyira, hogy elfelejtsem Mr. Greywald jelenlétét. Itt a kisvárosban egészen másként ütik el az időt, gondolom a hosszú és hideg télnek is köze van hozzá. Amanda is említette, hogy gyakran el vannak vágva a külvilágtól egyes helyek, és a nagyi háza is elég messze van a város szívétől ahhoz, hogy esélyes legyen pár nap kényszerű magány.* -Igazából nem is tudom mit szemeljek ki magamnak, a társaság fontosabb és szívesen tanulok új dolgokat is….a mahjong az nem kétszemélyes játék? *Halvány emlékem van a figurás, dominóra hasonlító kockákról, bonyolultabb mert rengeteg féle jel van rajtuk. Még nem próbáltam, ahogy a Bingót sem.* -Felolvasó estek is vannak? Esetleg valami helyi hagyomány amit évente rendeznek meg. *Azt hiszem minden érdekel, csak ne üljek otthon a csendben.*
A színházzal kapcsolatban biccentek egyet. A modern színházakat nem szeretem. Mai újdonság, hogy véleményük szerint attól modern egy színház, hogy legalább egy színész pucérkodik. Nem mondom, Margaret mindig szívesen beült, lebzselni ilyenekre is, de engem, ha nem érdekel az előadás, én bizony úgy belealszok, hogy még. - Tény. És egyre kevesebben tudnak kézírni. – ez csak azért bosszant, mert ismét analfabéta lesz a világ. Bár, ha erre halad, akkor erre halad, mi nem tudunk ellen túlzottan semmit. Egy nagyon jó előadást szúrok ki, meg is jegyzem magamnak. A múlt havi újságot nem néztem meg és jövő héten lesz egy érdekes kerekasztal beszélgetés. - Úgy van, nem kétszemélyes játék. – felelem mosollyal, mintegy kifacsarva a választ. - – Egytől négy személyig érdemes játszani. És nem szükséges most döntenie. Ahogy rám rám bukkant, úgy másoktól is megkérdezheti, vagy egyszerűen csak beül. – bátorítom, nem kioktatom. - Irodalmi oldalon találja meg azokat. Van még a galériás részen is, ahol a kiállításokat teszik közzé, van, hogy egybekötik a kettőt. - Helyi hagyomány pedig…. – ismét felállok és egy magazint, majd kisebb hajlókázással egy utazási könyvet kotrok elő a polcokról és azt is odaviszem. – ezekben van. Leteszem azokat is az asztalra. - Otthon is volt ilyen rendezvényeken? – általában jellemző, de nem mindenki szereti a közösséget, utcai vigaszságokat. – Ezeket általában a helyi tévé és rádiócsatornák is bemondják. Ezeken a napokon csak gyalog közlekedek. Az a legjobb.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Csak szemet forgatok a kézírás megemlítésére, szerencsére még a munkám során sem találkoztam ilyen esetekkel, Mr. Greywald minden bizonnyal igen, de már hallottam a jelenségről. Pedig sokkal jobban szeretem a saját kézzel írt dolgokat, személyesebb és az ember sokat foglalkozik vele, s míg megír egy levelet, addig is a címzettre gondol. Egy levél magán hordja az írója minden személyiségét, s bár nem tanultam grafológiát, azért valamennyit magam is kitalálok egy kézzel írt levélből. Úgy gondolom, hogy Mr. Greywaldnak minden bizonnyal lendületes, szépen formált, dőlt betűi lehetnek. Persze tévedhetek is* -Ööö..._nem_ kétszemélyes játék. Értem. *Az első pillanatban megdöbbenek de aztán leesik mit is akart mondani az öregúr, értékelem a humorát, és elmosolyodom.* -Szívesen megtanulnám, szerény emlékeim szerint igencsak oda kell figyelni a játékra, megmozgatja az elmét, miközben jól szórakoztat.....kiállítás? Remek. *Utóbbit akár magányosan is végezheti az ember s közben rövid vagy tartós ismeretségek is köttetnek. A helyi hagyományok jobban érdekelnek, főleg az őslakosok ünnepei - már ha a mai világban még emlékeznek s megtartják azokat - igazán kíváncsi vagyok rájuk, márcsak a nagyim miatt is. Nála nem találtam semmit ami az ilyen ünnepekre utalt volna, de ez még nem jelent semmit sem. Az én alaszkás könyvem némileg különbözik attól amit Mr. Greywaldtól kapok, míg a nagykönyvben jobbára a különleges látnivalók találhatók, addig abban amit kapok, inkább az éves programok vannak. Jól látszik, hogy Mr. Greywald gyakori vendége a könyvtárnak, körül sem kell néznie és máris tudja mit hol talál. Mondjuk nekem is elég lenne egyszer körbejárnom a helyet, hogy megjegyezzem a rendszerezést.* -Köszönöm, igazán kedves, hogy ennyit foglalkozik velem. Amelyiken csak ott lehettem, ott voltam. Szeretem az ilyen rendezvényeket, mondhatni vásári vigasság mániás vagyok. Jó ha felelevenítenek régi dolgokat, szokásokat, hagyományt, vagy akár babonát, az mindig szórakoztató. Nem szabad elfelejtenünk. *Ami a gyaloglást illeti, egyetértek vele. Kocsival úgy sem lát annyit az ember, ráadásul nehezen is lehet vele közlekedni olyankor.* -Mindent nagyon köszönök, átnézem ezeket. Biztosan nem egy programot fogok találni ami megtetszik. *Szépen begyűjtöm és rendbe rakom az ölemben a könyveket és folyóiratokat, azt hiszem a fél napot itt fogom tölteni, de nem bánom. Örülök, hogy találkoztam Mr. Greywalddal és ennyi mindenben segített.Most már csak el kell indulnom "mulatni". Talán még munkát is találok a nagy körülnézésben, az pedig kifejezetten előny lesz a számomra.*
A döbbeneten, majd a felismerésen elmosolyodom. - Kikapcsol a játék. – akár nyerek, akár nem. Nem ez a lényeg számomra. Szeretek pepecselni a könyvesboltban, főleg kiszúrni az újakat, amik nem annyira fontos és híres íróktól van. Holott ugyanolyan jól tudnak ők is írni. A segítségemmel nem veszem észre, hogy zavarba hozhattam volna. A tudást, amivel rendelkezem, sosem magamutogatás céljából teszem. Szeretek segíteni és néha túlbuzgó vagyok. - Kérem, ezt teljesen természetes. Véleményem szerint jó érzés, hogy ha segítőkészséggel fogadnak valakit az új helyen. Akkor ebben megtalál minden ilyet és ebben is. A könyvre és az egyik magazinra bököm az ujjam. - Kérem. – érzem, hogy zárni szeretné a beszélgetést, vagy olvasni vagy mást tenni, ez már bizony nem fog rám tartozni. Így az elején megkezdett könyvet veszem a kezembe, még beleolvasok jó pár helyen, hogy eldöntsem, valóban megvegyem-e. - Azt remélem is. Szerencsére van élet a városban és jó itt lenni. – mosolygok Rebeccára, majd a szemüvegem is felveszem és kinyitom a könyvet.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Igen, a játékban sosem a győzelem a fontos hanem a szórakozás. Szabadon, kötetlenül foglalkozni valamivel ami nem tartozik a mindennapok szürkesége közé. *Sokszor még a gondok megoldásában is segít, nem közvetlenül. Az ember játék közben másra figyel, másképp gondolkodik, kikerül a gondjai útvesztőjéből, később pedig felfrissült elmével meglátja azokat az apróságokat melyeket korábban nem vett észre. * -Igaza van, már az első napon sem éreztem magam elveszettnek, és megint beigazolódott, hogy véletlenek pedig nincsenek. Egy régi ismerőssel találkoztam aki segített eligazodnom. *Naomi azóta többször segített nekem, kezdve azzal, hogy megismertetett a nagyszüleivel, akik a szomszédaim. Biztosan megismertem volna őket magamtól is, de jó volt, hogy Naomi előkészítette a terepet. Még mindig mosolyogva rendezgetem a kapott könyveket és folyóiratokat, szeretem ha rendben vannak a kezeimben, otthon sem szórok szét semmit és a könyvet sem teszem le kinyitva s lefordítva. Tisztelettel bánok minden egyes darabbal és ez talán látszik is minden mozdulatomból.* -Kisvároshoz képest elég élénk itt az élet. Csak meg kell szokni a telet. *Bár szeretem a hideget és a havat, az egész évszakot, azért egy kicsit félek az ittenitől, főleg, hogy a nagyi házában csak kandallóval lehet fűteni. azt hiszem tavaszra egészen megizmosodom a favágástól. Egy ideig még nézem Mr. Greywaldot, aztán én magam is belemerülök az olvasásba, olyannyira, hogy nem sokára azon kapom magam, hogy emelem a lábaimat, hogy magam alá gyűrjem őket. Nos igen, otthon szeretek kényelmesen gubbasztani a fotelban, de itt azért mégsem lehet. Körül is nézek gyorsan, hogy látta-e valaki, aztán összeszedem az olvasnivalóimat és felállok. Ideje hazamenni és bekucorogni az emeleti kis sarkomba. Ha Mr. Greywald még ott van, bocsánatkérő mosollyal az arcomon megzavarom, de csak azért, hogy elköszönjek tőle.* -Bocsánat, csak szeretném még egyszer megköszönni a segítséget, azt hiszem otthon sokkal kényelmesebb lesz beleásnom magam a városba. Minden jót Mr. Greywald. *A válasza után el is fordulok tőle, nem akarom zavarni, a pénztár felé indulok, hogy lerendezzem a vásárlást. Az általam kiválasztott könyveket meg fogom venni, de előtte még kijegyzetelem a folyóiratokból a programokat amiket kinéztem, feltéve ha kapok papírt és tollat.*
Egyetértő mosollyal válaszolok a megállapítására. - Nocsak. Ez jó hír. Ismerőssel találkozni egy új helyen, aki segíthet, sokkal könnyebbé teszi az ismerkedést az itteniekkel. – biccentek mosollyal. Még sincs egyedül és hogy igazam van-e vagy sem, nálam mindig is a viszonyítás kérdéskörébe tartozott. Nem szokásom becsukni egy ablakot, egy lehetőséget sem, mert saját bőrömön tapasztaltam többször is, hogy mire képes mindaz, ha keretekbe, a saját kereteinkbe akarjuk az egész világot kényszeríteni. - A tél elzár minket a külvilágtól. Értelemszerű, hogy mulatsággal töltjük el ezt. Gyorsabban telik. – mosolygok. Belemélyedünk az olvasnivalókba én is elmerülök a könyvbe és mit ne mondjak, hiányzik a teám. Megszoktam, hogy közben iszogatok, zenét hallgatok halkan. Amikor Rebecca feláll, becsukom a könyvet, előtte a könyvjelzőt is belehelyezem. Feltekintek rá. - Nincs miért bocsánatot kérnie, dolga van, mennie szükséges. – bólintok. – Szép napot, Becca. Nézem, ahogy távozik, majd pár oldal erejéig belemélyedek a könyvbe, hogy aztán elgondolkodva támaszkodjak ismét az államra, ahol az imént még a család foglalkozott egymással. Nagyot sóhajtok. Unokák…. inkább sétálok egyet, most jó is rá az idő. A pénztárnál kifizetem a könyveket és a nem megszokott útvonalon hazafelé.
//Köszönöm a játékot! ^^//
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Amint a pénztárhoz jutottam, már egészen máson járt az eszem, bár nem feledtem Mr. Greywaldot és az általa kínált programokat, épp azokat jegyzeteltem az eladónőtől kapott tollal a szintén tőle kapott fejléces reklám kártyára, ám jobbára a könyvekre koncentráltam. Még gondolkodtam melyiket vegyem meg. Tudtam, hogy szükségem lesz az alaszkásra, de szerettem volna a regényt is megvenni, és ott volt még Shekaspeare kötete is a Lóvá tett lovagokról. Igazából az utóbbi jobban lekötött volna, egyszerűen imádtam Shakespeare-t, de már olvastam ezt a komédiáját, viszont a másikról még nem volt nagyon fogalmam, csak hallomásból értesültem a nagyszerűségéről. Miután mindent kijegyzeteltem amire tényleg szükségem volt, ráértem nézegetni a számomra még ismeretlen művet. A rövid tartalomból amit a könyv hátsó borítólapjára álmodtak, sok minden nem derült ki, csupán a történések időszerű felsorolása, illetve szám szerint három hozzászólás értékelés gyanánt. Ebből ítélve úgy döntöttem, hogy fájó szívvel, de egyelőre lemondok a lovagok romantikájáról és belevetem magam a véres trónviszályokba. A pénztárhoz léptem és megköszönve a kapott tollat és papírt, az előbbit visszaadtam a hölgynek s már a zsebem felé nyúltam a bankkártyámért, amikor felfedeztem egy kis táblát a pénztárgép mellett. Állást ajánlottak, vagyis munkaerőt kerestek a boltba. Egy könyvekkel teli boltba, ahol én otthon éreztem magam. Felkiáltottam, természetesen csak magamban, mindezen örömömet azonban arcom és tekintetem hűen tükrözte.* -Könyvtárosi állás? *Kérdeztem az én könyvem vonalkódját leolvasó nőtől, és kezembe véve a táblát, az orra alá dugtam.* -I-i-igen. Munkaerőt keresünk. netalántán érdekli? -Naná! Csak…nem készültem önéletrajzzal. Esetleg anélkül is jelentkezhetnék? *A bizonytalan kérdésre azonnal válaszoltam, tudtam, hogy a lelkesedésemmel megleptem őt, de nem törődtem vele. Vártam, hogy mit válaszol.* -Egy kis türelmét kérem, amint szabadulok, szólok az üzletvezetőnek. *Egy széles mosollyal köszöntem meg a készségességét és pár lépéssel odébb álltam, hogy ne legyek útban. Még tanúja voltam Mr. Greywald fizetésének és távozásának, aztán csak vártam a pult mellett mint egy gyerek a cukrászda előtt.*
- Majdnem, antikvárium, nem könyvtár, kölcsönözni innen sajnos nem lehet. Pillantott fel Beccára a kasszánál ücsörgő nő, s csak aztán kérdezett rá, hogy érdekli-e a munka. Egyébként jellemében és küllemében is meglehetősen hűen adta a könyvtáros néni jelleget, példának okáért nem mosolygott túl sokat, de cserébe legalább illedelmes, pontos és segítőkész volt, az is valami. Nem mellesleg igencsak szép nagy pocakja volt már, harmincöt felé szülni az első gyereket a véleményem szerint meglehetősen veszélyes, épp ezért kellett mihamarabb keresnem valakit a helyére, még meg sem született lelkeket nem veszélyeztetnék, akkora szörnyeteg nem vagyok. Így meg nekem ne mászkáljon létrákra. Kellett valaki sürgősen, hogy még be tudja tanítani, amíg ketten vannak, minden sokkal könnyebben menne, utána persze az újonc nyakába szakadna az egész, ami nem feltétlenül kellemes feladat, és velem sem könnyű együtt dolgozni, de még mindig a munkám végeztekor vagyok a legelviselhetőbb. Nadrágkosztüm volt rajtam, bár imádtam az alaszkai hideget, ebben születtem, ebben vagyok igazán önmagam, de szerintem egyesek szívrohamot kapnának, ha nyári göncökben sokkolnám őket. Lapos talpú cipőmben is 185 centi vagyok, szóval a többség fölé magasodom nő létemre. Ami azt illeti, többségében elég lekezelően is viselkedem, de ha a helyzet úgy követeli, képes vagyok a jobb arcomat mutatni aktuális társaságom fel. Az állapotos alkalmazottan végül, amint megszűnt az előtte álló sor, megemelte a telefont, hogy felszóljon nekem, én pedig kurtán közöltem, hogy két perc múlva lenn vagyok. Fel is álltam az asztalom mögül, az aktuális kéziratot otthagyva. A kiadóhoz persze nem sok köze lesz az esetleges jövendőbeli alkalmazottamnak, most csakis az antikváriumba keresek dolgozót. - Azonnal jön, kis türelmet. Szólította meg Beccát ismét a pénztár mögött ülő, majd visszatemetkezetett a számok közé, én pedig az ígéretemhez híven szinte azonnal ott is voltam, kosztümkabátomat mellőztem, így a fekete nadrághoz egy hosszú ujjú fehér blúz társult, meglehetősen üzleti jellegű megjelenést kölcsönözve, de itt nekem ez volt a minimum. - Örvendek, Sheila S. Grandmore vagyok, a Kiadó és az Antikvárium tulajdonosa és üzletvezetője egyben. Kövessen kérem, megbeszéljük a részleteket. Rugalmas vagyok, noha nincs önéletrajza, de egyébként is sokkal jobban szeretem, ha valakinek van annyi egészséges önképe, hogy tudjon magáról, a munkájáról és az elképzeléseiről egy papírlap segítsége nélkül is nyilatkozni. Azzal már indultam is a lépcsősor felé, ami felvezetett a magasabban elnyúló polcok közé, valamint az irodám is a galériáról nyílt, onnan belátni az egész helyet, és sokszor ácsorogtam odafenn, figyelve, minden rendben megy-e, vagy csak, hogy érezhessem a régi könyvek illatát. Kevés szenvedélyem közül ugyanis ez volt az egyik. Odabenn rögtön hellyel is kínáltam. - Kávét, esetleg teát? Kérdezem kurtán, az illedelmességi köröket nem szeretem túlzottan magas fokon űzni. Magamnak mindenképpen készítek egy kávét, így nem fogok belepusztulni, ha neki is el kell készítenem valamit. - Kérem, meséljen addig a tapasztalatairól a szakmában!
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Persze, antikvárium. Tudom, csak nagyon megörültem. *Ennél jobban szerintem még senki nem örült meg egy álláshirdetésnek. Nem számítottam rá, úgy jött mint derült égből a villámcsapás, csak épp fordított felállásban. Régóta bújom az újságokat, hogy a fenében siklottam el felette? Pedig biztos, hogy ott is meghirdették. Félreálltam amíg dolgozott és kiszolgálta a fizetni kívánó vevőket. Láthatóan már előrehaladt a várandósság idejében a nagy pocakjával, egyből kitaláltam, hogy az ő helyére keresnek valakit. Ha sikerül, egy időre nem kell a számlák miatt aggódnom és nem kell visszamennem New Yorkba ahol nagyobb eséllyel kapnék állást mint itt. Különös, hogy ez a gondolat most milyen nagy örömmel töltött el. Nem rég még nem terveztem ennyire előre és számítottam arra, hogy vissza kell mennem, de már nem gondoltam New Yorkra úgy, hogy „haza” mennék oda. Csak vissza.* -Köszönöm, várok. *Válaszoltam vissza a nőnek széles mosollyal az arcomon. Mondhatnám, hogy cseppet sem izgultam, de ez nem lett volna igaz, úgy éreztem magam mint az első vizsgám előtt. Muszáj, hogy felvegyenek ide, ez nem munka lett volna a számomra amivel pénzt keresek, hanem szórakozás, hobbi amivel még pénzt is keresek. Egész nap könyvek között lenni számomra egy álom volt. Egy álom amit nem rég elvesztettem, de most újra megtalálhatom. A könyveket, melyeket már kifizettem, magamhoz szorítottam, úgy álldogáltam míg meg nem jelent az üzletvezető és tulajdonos. Rámosolyogtam, nem a szokásos semmit nem jelent mosollyal, hanem ragyogón és boldogan. Ezt nevezik az „előre iszik a medve bőrére” mosolynak.* -Üdvözlöm, Rebecca Morgan. *Nyújtottam a kezem és ha elfogadta, könnyedén de határozottan fogtam meg az övét. Ám ekkor megtorpantam egy kicsit, némi fáziskéséssel tudatosult bennem a csokoládé íze. Ez egy könyvtár, nem rég még éreztem a frissen nyomtatott papír és tinta, a borító ragasztó illatát, most viszont kétséget kizáróan ott volt a számban a csokoládé édesen kesernyés íze. Ennek a fele sem tréfa. Olyan erős volt az íz a számban, hogy fájdalmasan összehúzta a nyálmirigyeimet. Gyanakodva – fogalmam sincs mitől tartottam – fürkésztem a nőt, hogy kiderítsem mi a fene oka lehet annak, hogy vele szemben is azt érzem amit Killian és Egon társaságában. Mosolyom némileg kisebb lett de próbáltam tartani, nehogy észrevegyen valamit abból amit éreztem és ami most már, ennyi ismétlődéssel nem lehetett véletlen, ezért megingatott lelkileg. Ezen agyalva követtem őt az irodájába és foglaltam helyet megköszönve, hogy foglalkozik velem.* -Köszönöm…talán egy pohár vizet ha kaphatnék. *Először nem akartam semmit kérni, de ez a csokoládé íz már kezdett kellemetlenné válni. Muszáj volt leöblítenem valamivel. Addig is próbáltam koncentrálni arra amit kért, kérdezett. Nos, az persze nem volt sok.* -Irodalom és könyvtár szakra jártam New Yorkban….de nem szereztem diplomát. Egy kis családi vállalkozásnál álltam alkalmazásban. Antikvárium egy eldugott utcában, de annál híresebb a gyűjtők körében. Régi könyvek felkutatása, megszerzése és eladása volt a dolgom. Kis bolt volt, nem ekkora vállalkozás, de biztos vagyok benne, hogy boldogulnék a munkával. Vagyis, nekem ez nem munka hanem hobbi, imádom a könyveket és szeretek az emberekkel beszélgetni, könnyen teremtek kapcsolatot másokkal és otthon vagyok az összes katalógus rendszerben. *Elég lenne egyszer körbejárnom a boltot, hogy tudjam mit hol keressek később. Bár sok mindenben szétszórt vagyok – ezt most talán nem reklámoznám – de ha könyvekről van szó, úgy jár az agyam mint a számítógép.*
Egyetlen szemvillanást engedtem meg magamnak a kéznyújtása okán, elmenve az illetlensége mellett, de nem elfeledve azt. Megszorítottam a kezét, nem úgy, mint egy farkas, de úgy, mint egy mindenképpen domináns személyiség, akinek feltehetőleg nem egyszerű megfelelni. Nem is volt az, ez kétségtelen, mondhatni lehetetlen, nem kedveltem az embereket kifejezetten, sőt, de szükségem volt rájuk. Velük még mindig könnyebb, mint egy farkasnak mutatni meg minden áldott nap, hogy itt akkor is én vagyok az agyaúristen, ha a fene fenét eszik. Könnyű volt érzékelnem a bennem végbemenő változást, sőt, tapasztalt vén farkas lévén még az is teljesen egyértelmű volt, hogy a nő mágiaérzékeny. Annál jobb, kifejezetten nem zavart, érdekesebbek voltak, mint az átlag, és a legtöbben még csak nem is sejtették magukról, hogy miféle tehetség birtokában vannak. Csodálatos lesz, ha majd elhívják az Őrzők, de addig is, ha alkalmas a munkakörre, segíthet nekem, a többivel ráérek később foglalkozni. Beharapni nem fogom, olyan kis bájos képű, szerintem egy hangyát sem taposna el, vélhetőleg tönkretenné a vérfarkas élet, meg aztán, eszméletlenül nehéz az én figyelmemet ilyen téren felkelteni, olyannyira, hogy még senkinek sem sikerült. Ettől még úgy tettem, mint akinek gőze sincs arról, hogy bármi baja is van a másiknak, az ilyesmit illik figyelmen kívül hagyni. - Természetesen. A pohár víz hamarabb ott volt az asztalán, mint ahogy a kávém elkészült, nem voltam ám minden körülmények között félelmetesen nagy paraszt, ilyen volt a munkám is, fontos része az életemnek, szerettem csinálni, kevés dologgal voltam így, szóval igyekeztem vigyázni rá, és nem elmarni magam mellől minden alkalmazottamat. Hozzám képest félelmetesen kevesen mondtak fel, talán azért, mert a magas elvárásaimmal párhuzamosan szép összeg került a bankszámlájukra is. Valamit valamiért, ugyebár. - Egészségére! Három perc múlva már a kávém is készen volt, és közben természetesen végighallgattam mindent, amit az eddigi előéletéről megosztott velem, még a kávégép zúgása mellett is gond nélkül hallottam minden egyes szavát, majd könnyedén ültem le vele szemben, kényelmesen hátradőlve a székemben. Az elhelyezkedésem lazaságot sugallt, ám a hideg, kék lélektükreim nem tükröztek túl sok barátságosságot, könnyed stílust. Sosem tartottam vissza senkit, aki esetleg miattam szeretett volna visszalépni az állástól, bizonyos értelemben jól tették, noha sokkal kevesebbek lettek tőle a szememben, mint addig. - Mi gátolta meg a diploma megszerzésében? Fontos, bár közel sem annyira, mint a valós tapasztalat, amivel rendelkezik valaki, de ettől még érdekel, és a lehető legtöbb mindenről szeretek tudni, ami egy leendő alkalmazottammal kapcsolatos. - Ismerem, párszor jártam arra. Ő nem ismerős, de ez nem lehet véletlen, nekem egyik ember épp olyan jellegtelen, mint a másik, ez nem az ő hibája, sokkal inkább az én érdektelenségemé. Ebből persze tudhatja, hogy amellett, hogy ezt a helyet vezetem, én is a gyűjtők közé tartozom. - Jelenleg a könyvek beszerzését én végzem, nem bíznám másra, de ki tudja, talán ha beválik itt, akkor lehet majd szó róla, hogy átvegye tőlem. Egyébként mennyi ideig foglalkozott ezzek? Közben pár dolgot felfirkáltam, hogy úgy tűnjön, foglalkozom a dologgal, bár nem volt szükséges, megjegyeztem mindent, amit mond. Fura, de egészen szimpatikusnak találtam amiatt, hogy imádja a könyveket, néha ilyen apróság is elég volt, ettől még nem leszek sokkal kedvesebb, de elviselhetőbb talán. Minden azon fog múlni, hogy tényleg ért-e hozzá, ez sokkal nagyobb üzlet annál, ahol korábban dolgozott, bár úgy hiszem, roppant logikusan van felépítve minden egyes könyvespolc, más kérdés, hogy ki képes átlátni, s ki nem. - Teljes munkaidőben szeretne dolgozni? Kérdeztem még rá erre is, mert részmunkaidővel nem fogok szórakozni, akkor fel kellene vennem még egy embert, arra meg nem kifejezetten vágyom.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Mivel nem készültem ma állásinterjúra, nem is volt időm izgulni, ez csak azért gond, mert ilyenkorra már a felét félre tudom tenni, most viszont a közepében kellett megbirkóznom vele. Fontosabb volt ez az állás mint eddig bármelyik amiért harcba indultam, mert jelenleg csak ez az egy volt, nekem pedig szükségem volt fizetésre, a tartalékom jelentősen megcsappant, én viszont szerettem volna ha még marad belőle. Sheila S. Grandmore kézfogása erős és határozott nőről árulkodott, nem hiába ha ő volt a bolt tulajdonosa. Minden bizonnyal minden problémát egyetlen csettintésre megold és nem udvariaskodik. Nekem mindegy volt, alkalmazkodó vagyok, nem rontok ajtóstól a házba, ha nem egyezik másokkal a véleményem nem borítom a fejére. Igazából nem próbáltam ki magam máshol csak a könyvek között, a New York-i antikvárium volt az első és eddig egyetlen állásom, ha könyvek között vagyok csendesen meghúzom magam. Próbáltam nem rávetni magam a kapott pohár vízre, megköszöntem és alig vártam, hogy belekortyoljak, mindez azonban csak a rövid kis monológom után történhetett meg. Egy időre felfrissültem tőle, de a korábbi tapasztalataim szerint ez hamar el fog múlni. Jött a kényes kérdés amire számítottam, nem gondoltam, hogy hazudnom kellene bármilyen nehézségről ami akadályként szerepelhet és minden bizonnyal jobb színben tüntetne fel, különben sem voltam képes hazudni. Ez valahogy sosem ment nekem, jobban szerettem az őszinteséget és ha emiatt nem kapom meg az állást, az az én saram. Most is tisztában vagyok vele és akkor is tudtam, hogy nehézségeim lesznek amikor meghoztam a döntést.* -Nos, úgy gondoltam az a papír nem sokat segít abban, hogy azzal foglalkozzak amit szeretek, és a legtöbbször nem egyezett a véleményünk a megfelelő könyvekről, amelyeket a tanáraim szerint el kellett volna olvasnom ahhoz, hogy megszerezzem azt a papírt. Nem bántam meg a döntésemet. *Nem tanulni nem szeretek, csak megválogatni azt ami érdekel és ami szerintem fontos a számomra az életemhez. Nem voltak különösebb ambícióim sem anyám legnagyobb bánatára, sokkal többre vágyott velem kapcsolatban amit nem szándékoztam megadni neki. Magamnak tartoztam elszámolással. Amire szükségem volt azt tudtam, egy kis könyvtárnál, vagy könyvesboltnál többre nem vágytam. * -Igazán? Ha szükséges tudok kérni ajánlást, de ha ismeri a tuljadonost, akkor minden bizonnyal egyszerűbb ha felhívja. *Kedvesen mosolyogtam, dehogy akartam megmondani neki mit csináljon, biztosan megtalálja a módját, hogy utánam érdeklődjön, akkor is ha a kezében van az ajánlás feketén-fehéren. Az első és egyetlen munkaadómban bíztam, ő is bennem, nem haraggal váltunk el, végül is türelmes volt velem szemben, tartotta az állásom amíg el nem döntöm mi legyen az életemmel és a nagyi házával. Végül nem volt elég az az idő amit kialkudtunk és bár nagyon sajnálta, de muszáj volt keresnie valakit a helyemre. Így utólag jól is tette, mára eldöntöttem, hogy egyelőre, jó sokáig nem térek vissza New Yorkba, legfeljebb karácsonykor látogatóba a barátaimhoz. Persze csak akkor ha a hó nem szól bele az utazásba.* -Persze, természetes. Úgy négy és fél éve kezdtem ott, az első és azóta egyetlen munkahelyem volt. *Nem foglalkoztam azzal, hogy miket jegyzetelhet rólam, feltételeztem, hogy néhány benyomást ír le.* -Természetesen, egész állásra van szükségem, és azonnal tudnék kezdeni.
Kezdőlap
