Nem mosolyodhatott el, és vidámabb energiákat sem keríthetett maga köré, mivel a nőstény ugyanúgy megérezte volna hirtelen jókedvét, mint Lester, de a hím szavai, amik a fejében csattantak, kellemes derűvel hatottak rá. - Hát, van, aki megérdemli a kitüntetett figyelmet, mint például a helyi falka egy idősödő tagja, míg a kóborok… - nem fejezte be a mondatot és nem is rántotta meg a vállait, persze szerette volna, mivel úgy lenne igazán hatásos a Lester bőszítő akció, bár nem is igazán értette saját magát, hiszen már szinte vérszomj közeli állapotba heccelte a nyelvész idegeit. Ennek ellenére nem állhatta meg szó nélkül a szerencsétlen talpra állási kísérletet kommentálni. – Amúgy az előző mutatvány szánalmasan szar volt. Egész életedben ezt gyakoroltad? – kérdezte közönyös hangon, mialatt a nőstény éppen a könyvet kutatta nála. Természetesen nem volt nála semmi, ahogy ezt állította is, de persze a pulcsiban még ott bujkált Dickens várva, hogy Jason nyugodt körülmények közepette hátradőljön otthon az egyik kényelmes fotelben, és nekikezdjen Ebenezer Scrooge különös és meghökkentő meséjéhez. A változás kézzel tapintható volt az öreg bankáron, remélte hasonló módon Lesterbe is idővel változást tud produkálni. Persze nem rögtön fog ez menni, de valahol el kell kezdeni. Egy kiadós lecke arról, hogy a látszat néha csal (meg csel) remek indításnak bizonyulna. - Miért eddig finom voltál? – kérdezte csodálkozva, zavart energiák közepette, mialatt a nőstényt fejével és szavaival a pulóvere felé irányította. Lester nem fukarkodott a nagymenő szöveggel, még vert helyzetben sem, ami tiszteletre méltó is lehetne akár, ha nem éppenséggel tiszteletlenül szólt volna egy nála sokkal idősebb farkashoz. Anguta feszült öltözködésbe kezdett, közben hol a nőre, hol Lestrre pillantott, mikor repül a hím felé a polc - amelyiken egyébként Jason pulcsija is volt –, amivel nem csak a nyelvészt hallgattatná el egy időre, de még saját magát is kivágná a szorult helyzetből. Erre azonban nem került sor, a nőstény úgy látszik nem csak fizikai erejével tud hatást gyakorolni, hanem információ dús elméjével is. Jason bemutatkozása közben ragadta meg a nő a pulcsit, és itt már tudta, hogy bukta van. Ha szerencsére lesz egy törött orral beéri, és nem fogja ráhívni az egyik végrehajtót, vagy a zsarukat. Grandmore magas hőfokra állította a Lester égető berendezést, és nem hagyta egy pillanatra sem kihűlni. Jogos a felvetése, hiszen ha jól rémlett neki, a Frederick nevet némi hamis energialökettel toldotta meg nemrégiben, de persze lehet már akkor is túl pipa volt, hogy felfigyeljen rá. A Jason Fellmore nevet tényleg ismerheti, ha rendszeresen informálódik a kóborokról, ami Lester megtűrt státuszának ismeretéből adódóan nagyon is elképzelhető. A nyelvész kifakadását egy apró vállrándítással és enyhe grimasszal kommunikálta le, nyilván ezzel is tovább ingerelve a vérre szomjazó farkast, persze a vihar éppen ekkor kezdett feléje közeledni a nőstény dühös hullámaiból adódóan. Nem volt épp nyugodt, ahogy a könyv szinte fülsértő csattanással landolt a beállt csendben. Ennyit a kényelmes olvasgatásról, de sebaj, Lesterrel fogadtak tíz dollárban, hogy a bátortalan és ideges eladólányka nem fogja megmotozni, persze a nyelvész nem ment bele, viszont ha nem bírja Jasont megmotozni, akkor kap tőle egy tízest, legalábbis remélte, hogy a nagydarabban van annyi becsület, hogy ezt a nem is igazán fogadásnak, hanem inkább nyílt rablásnak beillett üzenetét kicsit kiforgatva felajánlja neki az összeget. Aztán akkor visszatér más alakban és megveszi a könyvet, miután lerendezték az igazán kellemetlen félreértést Lesterrel. Apróra és kicsire próbálta összehúzni magát, ahogy az antikvárium tulaja felé lépkedett dühösen. Orr, áll vagy netán gyomor? Csak találgatni tudott, de a fülcibálással egybekötött kiutasítás nem szerepelt elképzelései között. Automatikusan ragadta meg pulcsit, amikor az a mellkasának ütődött a nő kezével együtt, majd görnyedve és összeszorított ajkakkal igyekezett lépést tartani vele. Mindegy, hogy valaki nyolcszáz éve született, vagy éppen csak nyolcvan éve, a fülhúzás marha fájdalmas, főleg egy majd’ ötszáz éves Sangilak leszármazott előadásában, akiről sejtette, ha nagyon ellenkezne, nem lenne rest egy nagyobb rántással megszabadítani fülcimpájától. - Köszönöm – küldte vissza gondolatban, idegesen és félelemtől meghunyászkodva – és bocsánat. – Mint halottnak a csók, de azért illett kimondani. Ezek szerint Jasonről tudta, hogy Henry lekapcsolta, milyen mesés. Lehet utána kellene a nőnek nézni, talán majd Sangilakot megkérdi, hogy milyen helyet foglal el a falkában. Ennyi idősen nem valószínű, hogy szimpla falkatag lenne, bár megeshet. Elég hamar kint találta magát, sajgó füllel, és mihelyt nem szorította vasmarok, elkezdte dörzsölgetni és nyomban el is indult hátra-hátra pillantgatva az antikvárium ajtaja felé, és ha Lestert nem látta kitoppanni, akkor lassított. A világért sem szerette volna, ha valami úton-módon nem bírná követni a szagát. Felvette közben pulcsiját, mivel az idő elég hűvös volt, akármennyire is ki volt melegedve a benti izgalmaktól. Amikor meglátta a hímet, gyorsabb tempóra kapcsolt, és a város olyan része felé igyekezett, ami kevésbé volt forgalmas, de ha talált egy eldugottabb sikátort, akkor azt használta, hogy megjátssza a sikeretlen megpattanási manővert. A lényeg, ha egymásnak esnek, és a hím nem tudná tartani magában a fenevadat, legalább ne civilek előtt változzon át, mert azt Anguta egyáltalán nem nézte volna jó szemmel.
Pontosan értem a célzást, de ettől még a vágy vágy marad. Fojtogatós szex? Azt szenvedő alanyként nem próbálnám ki, fordítva viszont csináltam már, csak nem combbal. Van viszont ilyen jiu-jitsu fogás és most azt a bakit idézem, amit McAllister barátom talált mondani egyszer: ~Ó, nyakad közé szorítanád a lábamat?~ Egy késhegynyit összekeverte a dolgokat az ifjú pankrátortanonc és szállóige lett a floridai edzőközpontban ebből a nyelvbotlásból. A mitugrász tovább folytatja a bosszantást, pedig ő áll akasztás előtt. Ha én a dobócselre készülve nyaklevest kaptam, a lebukása után övé lesz a főétel. Egy ocsmány pacal, ami a képéből készül mondjuk. Ha már kitüntetett figyelemről beszél, csak azért sem válaszolok neki. Érzem a végét, hogy hamarosan kitörhetünk a karámból, mint feldühödött tenyészbikák egymás közt és romba dönthetjük Fairbanks utcáit dühünkben. Illetve ő nem dühös, hanem most már az idegzsába környékezi és lúdbőrzik a hangjából ítélve. - Részemről ez ifjúkori baklövés, ami azért eltörpül a kényszeres hazudozás és az enyves kacsók mellett. Lop, csal, hazudik és szerintem még festi is magát! Ha nem szagoltam ki, az a pajzsa miatt van. A vérvonala is titok maradt még egyelőre. Nekem erről ne magyarázzon a vasöklű nőstény! Úgy érzem, a fejemben már helyreállt az összeköttetés és újra ép vagyok. Azt a kis koccanós sebet leszámítva, ami azért még szépen nedvedzik és hasogatja is az idegrendszeremet, mint kockásinges favágó a fenyőtuskót. Öblös röhögést hallatok, olyan kocsmatöltelékszagút, mikor látom előbukkanni a lopás tényét bizonyító Dickens kötetet. Az ízlése jó, de ízléstelen a körítés, amivel az ilyen művekhez nyúl. És a szövege... Majd kint megkapja a magáét, ha még marad belőle valami. Láss csodát, marad! - Szivi, a státuszhoz írasd majd oda, hogy mire hívtam fel a figyelmet és hogy helyetted én vertem szájba a keljfeljancsit. Asztalba bicska, bébi! Csak azért nem kelek ki magamból jobban az enyhe bánásmód miatt, mert így több marad nekem. Minden porcikája az én áldozatom lehet és ezen nem kell osztoznom a könyvesbolt őrzőjével. Amúgy is egy lepedőn osztoznék vele inkább. Nem kell kétszer rám néznie, sőt még egyszer sem, mert innentől a préda az én ragadozómé és le fogom vadászni, mint éhes oroszlán a cukorbeteg zebrát a szavanna aranyló mezején. Uccu neki, tolvaj geci! ~Fut a nyúl a mezőn és énekel, igaz? A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta farkast. Te beszélsz nekem gyávaságról, Usain Bolt-imitátor?~küldöm az üzenetet a nem túl messze lévő folyó irányába nyargaló csórikámnak. Rohanok én is, mintha az életemért futnék. A büszkeségemért teszem, ami nem tűri el, hogy egy ilyen lopkodós szövegeljen nekem és két nőcske előtt is égessen, mint németek a Reichstagot. Nem törődve azzal, hogy a papírjaimat ott hagytam az utókornak, inalok és az első teli kukát, ami kellően büdös, felkapom, hogy Jason Frederick Montgomery Fellmore nyakába hajítsam. Szemétládát a szemétládának, hadd bűzölögjön! A boltba egyszer még fogok jönni. Mondjuk holnap és visszakérem a kutatáshoz szükséges doksikat. Aztán elmesélem, mit tettem a kipenderített mesemondóval. Remélem, lesz miről ódázni...
Mostanában minden olyan zűrzavaros. A Falka szétköltözött, két részre oszlott, mégis egy. Ez is fura, bár én maradtam, ahol voltam, ami voltam. Maeve-vel pedig újra összeköltöztünk. Erre szükség volt. Mindkettőnknek jobb lesz így. Megint egymásra találtunk, azt hiszem, lehet mondani. De azok a levelek. A hideg ráz, ha Sura búcsúüzenetére gondolok vagy arra, amit a feleségem kapott. És Emily, meg a rejtélyes kóbor, akinek simán átadták a főgyógyítónkat Ginnie-ért. Milyen játszmák folynak még? Mi az, amiről nem tudunk? Alignak itt legyeskedik, sajnos túl sokat hallottunk róla az elmúlt időszakban is. Nyugtalan vagyok, nem találom a helyemet. Leálltam a kísérletekkel is, a szerekkel és elfoglalom ugyan magam, de valami nem az igazi. Megfizettem az árat. Azért is jut eszembe ennyi minden, mert ennek a helynek a volt gazdájától eléggé féltem. A Muszklik ritkán türelmesek. Ems a kivétel. Sheila nagyon nem az. Nyilván nem üt agyon, ha bejövök nézelődni vagy vásárolni. És ha mégis? Akkor mit csinálok? Úgy tudom, elment, meghatározatlan időre. Nekem viszont most kell egy régi könyv, olyan, ami igazi kincs és akárhol nem lelhető fel. Régi ír áldások, a múlt század végéről, bőrkötésben. Szerintem Maeve örülne ennek karácsonyra. Időben elkezdtem keresgélni, már több üzletben jártam, neten is kutattam. Most pedig nyakamban sállal, fejemen egy piros, bojtos sísapkával, szürke kabátban térek be az ajtón és csilingel a kis szélharang. Megállok és nézem egy kicsit. Megfújom a kezemet, pontosabban a kesztyűmet. Zöld egyujjas. Ezt sose értettem, mert valóban két ujj van rajta, ha az egész párra vetítjük ki az állítást, akkor pedig négy. A kémiában egy ilyen pontatlanság miatt laborok robbannak, emberek csonkulnak. És farkasok szorulnak be az orvosi szobába, ahol mindig van teendő. Rég jártam itt. Az üdvözlő hangok lassan lenyugszanak, én meg csak nézelődöm, próbálok rájönni, melyik szekrénynél kéne keresgélnem. Szépirodalom? Mitológia? Szuper, hogy ennyi könyv van, de képtelenség itt eligazodni. A farkasszimat se ér semmit. Mit szagoljak ki? Milyen az áldásszag? Jaj. Valamit viszont érzek. Ő? Itt? Minden jel arra utal, hogy oda kell mennem az eladóhoz. - Jó napot! Ismét találkozunk. Hogy van, kedves Rebecca? Szólíthatom így? - kérdezek rá piros arccal, kesztyűs kezeimet bedugaszolva a kabátom zsebébe. Fel fogok olvadni, jó itt a fűtés. A sapkát leveszem, mert eszembe jut, hogy úgy illik. El is ejtem. Egyujjas kesztyűben nem könnyű ám az ilyesmi. Leteszem a pultra. Most a kesztyűt húzom le. Óvatos, lassú mozdulattal, mintha égési seb után a bőrt piszkálnám egy betegen. De beugranék egy tűzbe! Most, úgy, ahogy vagyok. Szuper lenne! Hiányzik, érzem, hogy hiányzik. Valami.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Észrevehetően nőtt a forgalom az elmúlt héten, nem sokára karácsony és az emberek már elkezdték megvásárolni az ajándékokat. Nincs ez másként a könyvekkel sem, van még remény. Mostanában azonban nem tudok elbújni a kedvenc sarkomba, hogy ingyen és bérmentve a kezembe vehessek néhány könyvritkaságot és kiolvassam az utolsó betűig. Valakinek mindig van kérdése, valaki mindig segítségre szorul, olyan is akad akinek fogalma sincs mit vásárolna, egyszerűen csak ötleteket gyűjt. Néha, ebédidő környékén van egy kis szusszanásnyi időm, de olyankor sem könyvet olvasok, hanem csak nézek ki a fejemből, ahol…amiben ezernyi gondolat kavarog a legutóbb történtekből fakadó problémáim megoldásán. A lelkem sincs egyensúlyban önmagával, és nem az őrzőlét az oka, hanem valahogy mindig vonzom a bajt, ezzel nem vagyok egyedül. Beleillek a különös társaságba amit Egonnal és Jayvel alkotunk. Egon most boldog, Jay kikerült a képből, engem meg frusztrál az öröme, viszont boldog vagyok, hogy felépült. Egyszóval minden zavaros. A bejárati ajtó felett függő harangjátékra már fel sem kapom a fejem, félpercenként csilingel. Elmerülök az újonnan érkezett könyvek rendezésében, a kezemen fehér cérnakesztyűt viselek, hogy semmi ne kerüljön rá azokra a könyvritkaságokra melyek egy vevő megrendelésére érkeztek. Dobozból a port és párát távol tartó üveges szekrénybe kerülnek. A megszólításra a munkahelyi mosoly kerül az arcomra, de még nem fordulok meg, a kezemben egy könyv amit a helyére kell tennem, csak aztán nézek hátra, az ismerős hang gazdájára. Rég találkoztunk, ha nem pillantom meg, sokáig kellett volna gondolkodnom azon hova tegyem a hangját. A piros bojtos sapkát látva az egyik szemöldököm meglepődve ugrik feljebb, a mosoly átformálódik kötelezőből örömtelire. *-Üdvözlöm Dr. Bluefox! Persze, nyugodtan, de akár Beccának is. Köszönöm…ha a kezemet kérdezi jól, ha mást, akkor fáradtan.*A mosolyomon azonban biztosan nem látszik, legfeljebb a lelkem bajait szagolhatja ki, de nem is titkolom. A leesett sapkáért önkéntelenül guggolok, nyúlok, két végén fogjuk meg, úgy kerül a pultra. *-Mi szél hozta erre? Északi, nyugati? Konkrétan keres valamit vagy csak ötletet gyűjt?*Nem miattam jött az biztos, könyv kell neki. Gondolom. Saját részre vagy ajándéknak, majd kiderül. Remélem tudok segíteni, valahogy törlesztenem kell a „meggyógyult” plecsnit amit tőle kaptam, ez a minimum. Közben visszafordulok a pakolt könyvek felé, de nem veszítem szem elől, csak pakolok, hogy kész legyek és segíthessek. Már csak néhány darab van hátra és zárhatom a szekrényt. A zöld bársonnyal kötött könyvek a helyükre kerülnek.*
Most mondjam azt, hogy szerencsére ritkán találkoztunk? Aki betéved hozzám az idegosztályra, annak valami baja van, egyértelmű. Igen, jó hogy Ms. Morgan nem sokszor járt ott. Én sokfelé járok, ma is voltam vadászni, könyvre. Talán itt lapul a préda. Be kell cserkésznem. És aki segíteni fog... - Meglepettnek tűnik. Becca? Annyira azért nem vagyunk jóban. De lehetünk. Legyünk? Nem tudom. Talán a rosszindulat mondatja velem, de mostanában csak bajos ügyeket hallottam erről a nőről. - Örülök, hogy a keze jól van. Biztos nagy ilyenkor a hajtás, bevallom, én se véletlenül jöttem. Suttogni kezdek. Hátha itt van valaki, aki elpletykálja Mae-nek, miket vásárol a férje. Én meglepetést szeretnék. Hirtelen a pajzsom is felcsúszik, elzárva az energiáimat. - Egy könyvet keresek. Egy konkrét könyvet, amit sehol se lelek. Közben ketten együtt vesszük fel a sapkámat. Jó lesz az ott a pulton. Biztos itt fogom felejteni és majd kint jut eszembe, mikor fázik a fejem. Most lefoglal, hogy Rebecca hátat fordít. Elkezd pakolni. - Egyedül dolgozik itt? Most ki viszi az üzletet? Ms. Grandmore elment egy időre, ha jól tudom. Ha egyedül van, megértem, hogy fáradt és nem fogom bántani, amiért a hátát mutatja. Hallottam róla, mit kapott rá. Szóba merjem hozni? Vagy a professzort, aki Mae-nek is mindig csapja a szelet? Kevertünk neki egy jó oldatot, az kiütötte egy időre. Én is hátat fordítok, megvárom, amíg lesz rám idő. Addig idekönyökölök és nézem az embereket, ahogy válogatnak, ténferegnek vagy csak nézelődnek. Valami varázslat van itt. Ósdi könyvek, elsárgult lapok. Egy szebb világ emlékei. Dúdolgatok, azon kapom magam.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*A mosoly marad, és bólintok, mármint a nevemre. Idegeneknek természetesen nem Becca vagyok, de Dr. Bluefox nem idegen, másrészt a kezelőorvosom, harmadrészt, vagy ha szó szerint veszem, akkor egészen farkas, családban marad. *-A sapka miatt. Piros és bojtos.*Nem mondom, hogy nem hozzávaló, mert orvos. Ez hülyeség, egyébként ha jobban belegondolok, igenis illik hozzá, a doki nem szokványos orvos és nem azért gondolom ezt, mert ideggyógyász. De mégis meglepődtem a sapka miatt, nem számítottam rá az ő arcával. *-Gondoltam. Ide általában nem véletlenül jönnek az emberek.*Mosolyom annak szól, hogy úgy viselkedik mint aki tilosban jár és ezt a suttogása csak még jobban kifejezi. Ha nem tudnék a farkasokról, nem érteném de így, minden bizonnyal attól fél, hogy valaki hallgatózik és farkasként nem is kell annyira megerőltetnie magát. Biztosan ajándékot vásárolni jött és nem magának akar megszerezni valamit. Izgatottnak tűnik, ehhez nem kell semmilyen képesség, hogy megérezzem, a csokoládé illat azonban, amihez már teljesen hozzászoktam, hirtelen elillan. *- Értem. Ha tud várni egy percet segítek.*Én is suttogok, de nem viccelem el az első mondatnál azzal, hogy nem is hittem, hogy egy könyvet keres itt, ahol csak az van. Láthatóan zavarban van és segítségre szorul, annak örülök, hogy én segíthetek neki. Míg elpakolom a könyveket, addig sem tévesztem szem elől, nem fordítok teljesen hátat neki, nem vagyok udvariatlan, könyvenként fordulok felé.* -Elnézést, de ezeket el kell raknom, nehogy összefogdossák. Elképzelni sem tudja milyen emberek jönnek be ide néha. Ms. Grandmore bizonytalan ideig távol van igen, de van még családtagja, szóval a bolt nem marad őrizetlenül és rajtam kívül van még más alkalmazott. Elmondja milyen könyvről van szó? *A végét megint suttogom. Cinkosa leszek, hogy örömöt szerezhessen valakinek. Még néhány könyv és végeztem is, bezárom az üveges szekrényt – mindent a szemnek, semmit a kéznek – leveszem a cérnakesztyűket és hozzálépek. Dúdolgatott valamilyen dallamot, ismerős volt, de nem tudtam hova tenni, az is lehet, hogy csak hasonlított egy általam ismert dallamra.* -Nincs melege? Túl jó itt a fűtés, ha gondolja…van fogas a pénztár mellett. *Nyújtom a kezem a kabátjáért ha adja, s amint elárulja mire vadászik, elindulhatunk a számtalan polc egyike felé.*
- A sapka leírása igazán pontos, minden jellegzetesség benne volt. Ha ez alapján kellene megkeresnem, biztosan megtalálnám. Még nem látta rajtam, ez jogos. A rendelőben nem hordok sísapkát. Az "egyéni" stílusom most fel sem tűnik, nem rökönyödöm meg az észrevételen. - Még senki sem akadt, aki csak úgy benézett volna? Egy eltévedő könyvbarát? Nehéz elhinni. A fejemben központi helyen világít, szinte lángoló karikaként jelenik meg a kiszemelt ajándék. És mint az ügyes oroszlán, át akarom ugrani a tűzgyűrűt úgy, hogy ne égjen le a bundám. Na jó, leéghet, úgy még izgalmasabb. - Egy egész percet. Jó. Rendben. Legyen. Jó. És négyszer rábólintok. Ha meglesz az a könyv, akkor megérte. Egy perc alatt rengeteg minden történhet, a laboromban is sok minden történt, míg megvolt. Nézem Rebecca-t, hogy dolgozik. Munka közben, a saját közegükben látni a betegeimet vagy ismerőseimet, mindig olyan különleges. Egy másik világ, ahol mindenkinek más arca van és más hangja. Én se olyan vagyok most, mint a rendelőben. - Milyen emberek jönnek ide? Ragad a kezük, mert narancsot bontottak és úgy válogatnak a pergamenek között? Kis túlzás, mert az ókori Egyiptom iratait csak nem árulják. Kíváncsivá tett, hogy milyen izgalmak érik itt. Egy tolvajlás nem olyan nagy dolog. - Igen, mindjárt. Megvárom, amíg végez és közelebb hajolok. Intek neki, hogy ő is hajoljon ide. Még lejjebb. Már szinte a pulton hasalok, a fejem hozzá is ért egy könyvhöz. Meglepetten kapom vissza, mert olyan érzés, mintha megütöttek volna. - Jaj. Még bele is pislogok. Ha nem hajol le, én akkor is így maradok és furcsállva nézegetek felfelé. - A kilencvenes évekből keresek egy bőrkötésest. Régi ír áldások. Mármint a múlt század előtti század kilencvenes éveiből. A feleségemnek lesz, kérem, ne említse neki, ha véletlenül találkoznának. A kórházban mindenkit ismer, azon szerencsétlen betegek közé tartozik, akiknek minden osztályon meg kellett fordulniuk. Mikor a fűtésről beszél, átérzem, amit mond. Derékszögben jobban összenyomódik rajtam a kabát, tényleg melegem van. Megpróbálom lehúzni a cipzárt. Határozott mozdulattal kezdem el. - Hí! - hőkölök hátra, hirtelen kiegyenesedve. - Becsíptem a mellszőrömet. Elnézést...
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Viccel. Nem is vártam mást abból amit megismertem belőle, kicsit szórakozott amire az izgatottsága rátesz egy lapáttal. Bőven van humora és meg is csillogtatja. Mosollyal értékelem.* -Aki csak úgy benéz, könyvet keres, de olyan még nem volt aki bejött volna és meglepődve körülnéz, hogy hova is került.*Nekem ezt jelenti a véletlen. Az egész viselkedése bohókás, a kórházban is villant belőle de nem ennyi. Most persze nem a beteget látja bennem akit meg kell gyógyítani, és nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Akkor és ott én voltam feszült, ideges és türelmetlen, most fordult a kocka. Türelmet kérek tőle, nem sokat de mégis szükségem van valamennyire, hogy a helyére pakoljam az újonnan érkezett könyveket. Gondosan és féltve nyúlok mindegyikhez, már-már szeretettel, sőt! Nem mindennapi szépirodalom egyik sem, megrendelésre érkeztek és az ilyen könyvek a vitrinbe kerülnek. Van olyan is ami nem, megmaradnak a gondos csomagolásban és az irodában várják a vevőiket. VIP könyvek, VIP vevőknek, mert itt Fairbanksben ilyenek is vannak. Hozzászoktam, New Yorkban egy pici antikváriumban dolgoztam, ott csak különleges könyvek voltak, szinte vadászni kellett rájuk és élveztem a kutatást, az alkudozást a tulajdonosokkal, a szervezést, hogy épségben megérkezzenek hozzánk. A képtelen kérdésre felnevetek, mintha csupa óvodás járna ide.* -Nem, nem ragad a kezük, de ezek különleges és nagyon régi könyvek, kényesek az érintésre. Tudja mi minden van egy tenyéren, a bőrünkön. Még ha nem is érzékeljük, verejték, a bőr zsírossága, meg a sok kórokozó ami nekünk nem okoz gondot de a könyv borítójának igen. Nyomot hagy. *Befejezem a pakolást és odafordulok hozzá, amennyire csak lehet közel hajolok, érzem mennyire fontos neki, hogy titokban – ami képtelenség a karácsonyi forgatagban – közölje mit keres. Furcsa a határozott és nagy tudású orvost ilyen gyermeki izgatottságban fürödve látni, kicsit szerencsétlenkedik is mikor a feje hozzáér egy könyvhöz ami a pulton van, pedig az csupán egy fogdosható, sztár írótól született romantikus regény. Tócsányira kerekedett szemekkel figyelek rá, a fejemben már a polcok között járok, ha most elindulnánk célirányosan odatalálnék ahol a leírt knyvnek lennie kellene. Azt viszont nem tudom, hogy meg is van-e nekünk. Mindent én sem tudok észben tartani, nem katalógus vagyok. *-Értem. Nyugodjon meg, nem árulom el. Lakat a számon. *Mondom halkan és két mozdulattal fordítom a képzeletbeli kulcsot a számra s dobom is el. Csak egy kis könnyebbséget szeretem volna neki, tényleg meleg van itt, de ő ráadásul még izgatott is, beleizzadt a nagy titkolózásba, ám arra ami történik álmomban sem gondoltam volna. Elakad a szavam, majd amikor közli mi történt, hüledezve nézek rá. Egyrészt átérzem a fájdalmát – ha ugyan van és nem csak viccelt – másrészt a helyzet komikuma és a felénk forduló néhány vásárló mosolyba görbülő szája megkérdőjelezi, hogy valóság lenne. Neeem, csak viccel…de ha nem? *-Ööö….hogyan? Úgy értem nem visel a kabát alatt semmit?*Önkéntelenül is lenézek, oda ahol a kabát véget ér, nadrág van rajta. Megkönnyebbülök. Az arcát nézve viszont bármennyire is hihetetlen, a baleset megtörtént. Diszkréten fogom vissza magam a nevetéstől. *-Ön egy mellkas szatír?*Kérdezem suttogva, ajkaim szegletében rángatózó mosollyal, majd megkerülve a pultot odalépek hozzá. Nem állok neki itt kiszabadítani a pórul járt mellkas szőrzetet, az roppant kínos lenne, inkább a hátára teszem a kezem és terelgetni kezdem a bolt hátsó traktusa felé, ahol a személyzeti helyiségek vannak.* -Jöjjön, segítek. Addig bírja ki, ne húzogassa le-fel…a cipzárt. *Istenem, nem tudom meddig fogom nevetés nélkül kibírni. *
- Ha érkezik ilyen, szerintem küldje be a rendelőmbe is. De nem, azt biztos nem teheti meg. Még megsértődne, akinek szüksége van rá. A tudós felem már kezdi is keresni az agyi-idegrendszeri elváltozást, amitől az ember elveszíti a józan érzékelését. Megjelenik előttem az ember, aki sonkát akar venni és ide belépve szembesül azzal, hogy könyvek várják, nem húsok. Volt már hasonló betegem, a pszichiáter küldte át. - Baktériumok, gombák, köpet. Anyatej. Hozzám már jött olyan, aki kint a folyosón narancsot evett! Higgye el! A női kéz pedig még veszélyesebb, nem olyan savas, minden megtenyészik rajta. Ha az ujjak közé kerül valami olyan, ami érzékeny, akkor bajok lehetnek. Tudom. Nem esik le, hogy mit is mondtam. Azon gondolkozom, milyen hatással vannak a könyvre a tenyérben és az ujjak végén hordozott szennyeződések. Régen kesztyű nélkül fogtunk mindent és biztos működött az, ami manapság is, de ilyesmit pont nem kutattam. Mikor szólítom Rebecca-t, hogy hajoljon már ide, hadd ne kelljen kiabálnom és lefejelem a könyvet, akkor elég nagy a meglepődés. Az enyém. Az övére nem találok most szavakat. - Köszönöm! - válaszolok mosolyogva, mikor megígére, hogy Maeve nem tudja meg. Majd csak a karácsonyfa alatt fogja látni. Nézem, ahogy eljátssza, amit mondtam. Az eldobott kulcsot követi a tekintetem. Ms. Morgan nagyon kedves nő. Most is figyelmeztet, hogy nem lenne muszáj teleizzadnom a boltot és a kabátomat. Mikor megtörténik a baleset, körülnézek. Ez hangos volt... - Nem. Mármint de, nem igaz, hogy nem viselek mást. Ez a zöld V-nyakú pulóver nagyon kényelmes és még soha nem jártam így. Általában állva szoktam levenni a kabátot, ez most... Ez kivételes helyzet. Én érzem magam kellemetlenül, hogy miket gondolnak rólam. Ami a nőben történik, az most még bent marad, de félő, hogy ki fogom hozni belőle. - Bocsánat, de ezt komolyan gondolta? Azt hitte, pucérságra húzok télikabátot? - kérdezem némi felháborodottsággal. Már leálltam a szerekkel. Régen csináltam mindenfélét, nem annyira távoli ez az elképzelés sem... Mikor az őrző felém jön, hátrálok. Nem tudom, mire készül. Ki fog vezetni. Mae karácsonyi ajándékának annyi, csak itt lett volna meg és elszúrtam! A legrosszabb forgatókönyvek játszódnak le a fejemben. Megkérek valakit, hogy jöjjön el, vegye meg, hozza el. De addigra már elfogy. - Hova megyünk? Ne... Nem dob ki. Úristen, hátravisz! Most ugrik be valami. ~Jaj, így is megkérdezhettem volna. Ugye, most nem büntetést akar rajtam alkalmazni! Én nem csináltam semmit, senki nem látott farkast vagy parajelenséget. Ugye nem akar ezüst esernyővel megszúrni? Vagy hányszor akar? És hol? Milyen mélyre~ Hiába mondja, én bizony ki akarok szabadulni. - Ajjaj... Nem csak a mellszőrömet csíptem be. Ez az átkozott cipzárkocsi nem mozdul. Bekapta a pulóvert. Fel és le, fel és le. A fejem is mozdul ugyanígy. Olyan lehetek, mint egy kutya, mikor a pattogó labdát nézi. Riadtan Rebecca-ra nézek. Tényleg nem tudom, mit fog csinálni. Múltkor nagyon zokon vette, hogy megkalapáltam és hogy elmondtam, mit várhat a kezétől. A női kéztől, ami tele lehet baktériumokkal. Nem tudom, mennyire bosszúálló, de lehet, hogy most megkapom a magamét. És nem menekülök. Tudom, miért. Régi dolog ez, már gyerekkorom óta úgy érzem, hogy ezt érdemlem. Már szükségem is van rá. De ez...
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem sejtem, hogy azonnal kiugrik belőle a szakember, a tudós, az orvos. Elnevetem magam, csak tréfának gondolta biztosan. Ugye? De mégsem ez a mondata az ami kétségeket ébreszt bennem. Helyre kiselőadást kapok az emberi bőrről, főleg a nőkéről. Kesztyűbe bújtatott kezemre nézek egy pillanatra, homlokomon gondráncok keletkeznek. A női kéz veszélyes. Nos, így sem gondoltam még a kezemre, szeretném ha másképp lenne veszélyes, de sajna az ujjaim között tenyésztett gombákkal nem fogok legyőzni egyetlen rám rontó farkast sem. Az biztos, hogy ezek után még alaposabb leszek kézmosásnál, pedig eddig sem hanyagoltam el. Többek között ezért sem jó, ha az ember orvossal találkozik kórházon kívül, sosem tudják abbahagyni az orvoslást és amikor csak úgy szabadon merengenek és nem csak egy betegségre koncentrálnak…*-Félelmetes amikor így elkalandozik Dr. Bluefox.*Próbálom figyelmeztetni és még nagyobb szemeket meresztek rá, remélhetőleg nem merül bele jobban az emberi test kórokozóktól hemzsegő rejtelmeibe. Lassan kezdek kigyógyulni a vérfóbiámból, nem hiányzik utána egy riasztó tisztaságmánia. Egon mellett valószínűleg kezelésre lenne szükségem. Sikerül legyőzni a feltörő frusztrációmat és a dokira koncentrálni. Egészen mókás most, nem mintha a legutolsó vizsgálatkor karótnyelt fakabát lett volna, de tény és való, hogy ezt az oldalát még nem ismerem. A civilt. Fura és roppant érdekes. Mosolyra fakaszt ahogy a láthatatlan kulcs után néz közvetlenül azután, hogy a lefejelt könyv miatt zavarba jön. Én azonban már gondolatban a könyvespolcok között járok, mindaddig míg fel nem kiált. Nos, a látvány nem is annyira könnyfakasztó, a szavai már annál inkább és én gonoszul ráteszek még egy lapáttal, de mentségemre legyen mondva, a helyzet meglehetősen félrevezető. *-Ó! V-nyakú pulóver. Persze.*Hogy is gondolhattam mást? Galádságból? Nem kis figyelmet kapunk, ezért igyekszem őt kiterelgetni a középpontból, de elég nehéz amikor a jogos felháborodását látom és közben a feltörni készülő nevetésemet is illene visszagyűrni. *-Dehoooogy! Ugyan, tudtam én, hogy nem, de kihagyni nem…úgy értem kár lett volna hagyni a felpattanó labdát elrepülni.*Először döbbent arckifejezéssel élek, mint aki azt hiszi, hogy a másik azt hiszi….utána bűnbánó és bocsánatkérő mosollyal. Szigorúan csak halvány mosollyal, pedig a nevetés karcolja a torkomat. Talán a poénom miatt hátrál, ki tudja mit gondolnak az idegorvosok egy-egy balul sikerült tréfáról, de sikerül „elkapnom” mielőtt kimenekülne az ajtón. *-Ne aggódjon, csak a személyzeti szobába. Segítek.*A szavaim azonban nem sokat segítenek, Dr. Bluefox nagyon zavarban van amit meg is értek. Erre nincs recept. Fura. Nagyon fura így zavarban, feszélyezve, tanácstalanul. Lassan terelgetem hátra, közben a remegő ajkaimmal küzdök, váltok egy sokatmondó pillantást a kolléganőmmel, aki a pénztárban áll és sikerül meg sem rezzennem a fejemben megszólaló hangtól. Egon éppen eleget beszél, már megszoktam, neki mondjuk csókolózás közben szokása. Az ezüst esernyő borít mindent, egy lépés választ el minket az ajtótól ami a vásárlótér és a személyzeti szoba között van, mikor kirobban belőlem a nevetés, majd rögtön utána krákogás és…*-Ne haragudjon, nem akartam megbántani, de az ezüst esernyő…nos, jobb fegyvert is ki tudnék találni, nem vagyok Mary Poppins. *Kinyitom az ajtót és beterelem, ő meg úgy tűnik zavarában – amihez nekem is nagy közöm van – nem hallotta mit mondtam korábban. Mondjuk talán jobb is, de azért megismétlem.* -Dr. Bluefox, mondtam, hogy ne húzogassa azt a cipzárt. Engedje el, kérem.*Még a kezemet is az övére simítom, hogy megállítsam a kényszerű mozgásban, aztán megpróbálom leültetni az első székre és ha sikerül fölé hajolok.* -Nem fogom bántani, oké? Csak segítek. Kiszabadítom a… ~Te jóég! Most mondjam ki, hogy a mellszőrzetét?~… azt ami beakadt. Nem lett volna túl szerencsés ott kint mindenki szeme láttára. Elég feltűnést keltett már. *Csak akkor látok neki ha hagyja, ha látom, hogy picit megnyugszik és nem kapkod a kezem után. A mellszőrzettel még csak-csak elboldogulok, legfeljebb levágom ha végképp nem megy, de a pulcsiban nem szeretnék kárt tenni, úgy érzem én tehetek mindenről. Már megint.*
Aki úgy jár, ahogy Ms. Morgan mondta, annak segítségre van szüksége. Ez nem tréfa. Mikor az őrző a kezeit kezdi nézni, akkor jövök rá, hogy megint félelmeket ültettem bele. Ő hajlamos elkapni az ilyesmit, erre már rájöhettem volna. - Sajnálom, lehet, hogy hiba volt rámutatni... Amit mondtam, az a színtiszta igazság, amit jókor jó helyen kell adagolni. Félrement. Ezt már nem tudom jóvá tenni. Szívesen megkérdezném a nőtől, mi volt az a múltkori eset. Hallottam róla és érdekel is, hogy mi van a betegemmel. Az végképp nem a vendégsereg elé való, így inkább hallgatok. Remekül értek ahhoz, hogy bajba keverjem magam. A kis baj is baj. A helyzet cikisségével egyenes arányosságban vörösödik a fejem, további fokozó tényező, hogy még mindig nagykabátban vagyok a fűtött helyiségben. Rebecca robbanás előtt áll, jótékony, felszabadító robbanás előtt. Nem az én tisztem eldönteni, mikor járjon le a visszaszámláló. Hogy mire képes így... A bocsánatkérés után megenyhülten tekintek rá, mint a forrásban lévő, de a tűzről már levett oldat. A személyzeti szoba! Oda más nem mehet. Ha Sheila még itt lenne és bejönne, attól se lennék nyugodtabb. Segítség? Miben akar segíteni? Én már rég elfeledtem a cipzár problémáját, azt csak húzogatom, teljes természetességgel, mint a...mint ahogy kell. Érzem a nőn, hogy komikusnak találja a helyzetet, de hogy mit várhatok tőle, azt nem tudom. Ennyire nem ismerem. - Igen? Akkor tényleg fegyverben gondolkodik? De miért? Miért? - kérdezem rémült komolysággal. Megérdemlem, nem húzok nyúlcipőt. Ha a bordáim közé döf valamit, az is az enyém. Jót nevetett, látom. Most kezdek kicsit megnyugodni. Ez a nő nem elmebeteg, az biztos. Ha így tud nevetni, akkor jó kedve van és nem készül semmi galádságra. - Akkor tényleg nem lesz nagyobb galádság, minthogy rám akasztotta a mutogatós bácsi címkéjét? Ms. Morgan, elárulok valamit: soha senki előtt nem nyitottam szét a kabátomat úgy, hogy ne lett volna alatta valami. A szatírok a szirének völgyéről álmodnak, azokról, akiknek mutathatnak bármit, úgy fognak énekelni, hogy vége a világnak. Én meg elengedem a cipzárt, de az már csak olyan, mint egy karika papír nélkül. Ücsöröghetek aggódva, ebből nem lesz semmi. Elkapom a kezemet Rebecca érintése elől. - Kész, vége. Nincs segítség. Ha maga nem szabó másodállásban, akkor nincs remény. Egy mód van a szabadulásra. Fájni fog. A szőröm is jönni fog vele. Kicsit hagyom a nőt, hadd próbálkozzon. A női kéz veszélyes, de hasznos is. Lehet, hogy finomabban tud hozzányúlni. Áh, dehogy. Ez beragadt. Érzem a cipzárkocsi hideg fémét a mellkasomon és azt is, hogy feszül a szőr. Két mozdulat után én teszem rá a kezemet Rebecca-éra. - Ezt műtötték? Akkor inkább kímélje. Látja, így kell a télikabátból belebújós pulóvert csinálni. És ha enged, akkor elkapom a kabátom alját, felhúzom, elég idétlenül és becsukom a szemeimet. Azt hiszem, olyan arckifejezést vághatok, mint aki egy bödönnyi forró olajat vár a feje búbjára ömleni. Kifordítom, lefordítom a kabátot. Most ott tartok, hogy nyaktól felfelé ballonanyag vagyok. Kicsit erőlködöm még és végre kibújik a fejem. Szörnyen borzas a hajam. És fáj a... - Megszülettem - szólok teljes nyugalommal, ahogy karjaim még az égnek állnak, kabátujjal borítva. - Ííííí! - tapogatom meg kicsit a villámzárral együtt kitépett szőrszálam helyét.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Szabadkozására csak könnyedén legyintek. Volt már rosszabb is, egyébként nem vettem a lelkemre, épp csak elképzeltem. Hibának nem volt hiba, egy szórakozott professzortól várható valami ilyesmi, a későbbiekben majd felkészülök a véresebb dolgokra is. Túlaggódja magát, eszembe sem jut, hogy talán félreértett, a kezem jól van és már ritkán gondolok arra, hogy nem tökéletes. Inkább a gondra koncentrálok és arra, hogy lehetőleg ne nevessem el magam én is, mivel a fél könyvesbolt a tenyerébe rejtette az arcát. Dr. Bluefoxnak pont nem hiányzik, hogy ez a kis incidens a kabátzáró húzóka és a férfia bozontja között még nagyobb nyilvánosságot kapjon. Próbálom szem elől terelgetni, de nem nagyon hagyja magát, mintha félne tőlem. Én minden szavára tréfát húzok, ő azonban mindent komolyan vesz. Nem bírom tovább, nevetek. Jóízűen és felszabadultan, remélhetőleg ő is veszi a lapot és nem hiszi, hogy le akarom ölni. * -Nem gondolkodom fegyverben, csak megjegyeztem, hogy több fantáziám van mint egy rozzant esernyő. Dr. Bluefox, menjünk.*Kérem és tovább tolom, be a szobába. Valamiért riadt tekintettel néz rám az x száz éves farkas. Nem tesz jót neki a titkos ajándék vásárlással járó izgalom, a nevetésem viszont valamennyit enyhít a nyugtalanságán, de még mindig nem tökéletes. Hallgatom a vádakat, a nevetésem mosollyá szelídül.* -Nem lesz nagyobb és elnézését kérem már azért is amit eddig mondtam. Nem volt szép tőlem. Elhiszem, hogy nem szatír, csak egy rosszízű tréfa volt a részemről, próbáltam…nem is tudom mit próbáltam.*Végre bent vagyunk, eltűntünk a kíváncsi szemek elől, odakint hamar helyreáll majd a megszokott élet, idebent viszont még előttünk áll a probléma. Én igazán csak jót szeretnék, hogy megoldódjon a cipzár és neki ne fájjon, de ellöki a segítő kezemet.* -Felhívom a figyelmét Dr. Bluefox, hogy több mód…..mondjuk levágom. A szőrét. Ha végképp nem megy.*Kapok némi időt, de nem eleget, vagy csak az ő türelme fogyott el. Érzem a kezemen az övét, picit ideges. *-Nos…nem, a másikat, de nem kell kímélni és nem hiszem, hogy egy beragadt cipzár olyan nagy megerőltetés lenne. *Belebújós pulóver. Ez nekem is fáj, pedig nincs mellszőrzetem, hogy kellőképpen beleéljem magam a várható műveletbe. Megakadályoznám, de lassú vagyok.* -Várjon, keresek mindjárt egy ollót, levágom. Nem ezüst, esküszöm!*Térülök-fordulok a szekrényem felé ahol a kabátom és a táskám van, kotorászok egy sort, mire visszafordulok a szőr elleni fegyverrel a kezemben, ő már kabátnak álcázza magát. Ez meglehetősen….mulatságos. Ollótlan kezemet a számra tapasztom, hogy csökkentsem a nevetésem erejét. Most ugyan nem lát engem, így a kezemben lévő ollót sem, előrelépek, hogy titokban szőrt vágjak, ajkaim között kibukkanó nyelvvel ügyeskedem az olló szárait a cipzár és a doki bőre közé. Talán sikerül is pár szálat kettévágnom, vagy csak a levegőt nyisszantom, erről sajnos nem tudok meggyőződni. *-Gratulálok apuka!*Felelem teljes nyugalommal és nevetősen, majd mikor a feje is kibukkan már riadtan, mint a rajtakapott gyerek. Ha eddig azt hitte bántani akarom, ollóval a kezemben mit fog hinni? A visításra elhúzom a számat és szabad kezemet a saját mellkasomra szorítom, nem mondhatja senki, hogy nem vagyok maximálisan empatikus. *-Szép a pulcsija. Kér egy teát?*Még sem vonszolhatom polcról polcra, hogy megkeressük a könyvét, kell egy kis pihenő. *-Khhmmm….Dr. Bluefox….túl nagy szemtelenség lenne ha….hhhmmm….elkérném a cipzár áldozatát? Ha már úgy is meg lett tőle szabadítva. *Kössük össze a kellemetlent a hasznossal. Úgy is felajánlotta egyszer, miért ne éljek vele ha a sors hozzásegített?*
- Értem, akkor egy kicsit vonatkoztassunk el ettől a békés helyzettől. Mit használna fel, mit vonna be ezüsttel? Megígérem, senkinek nem árulom el a stratégiáját! Így görbüljek meg! Mutatom is a mutatóujjammal, aztán még oldalra is elcsavargatom kicsit, egész addig, hogy fájjon. Úgy hiteles. - Jó, jó, bocsánat, én se úgy értettem. Csak...izgulok kicsit. Mindenhol kerestem azt a könyvet és nincs! Képzelje el, hogy nincs! Idebent már megnyugszom, elindulok a megnyugvás útján, inkább így mondanám. Felfogom, hogy nem kellett volna megvádolnom ezt a kedves nőt. De hát ha egyszer rám fogta, hogy egy szál kabátban jövök vásárolni! Nem, az tényleg nem volt szép. - Mit vág le? Sokkal rosszabbra gondolok, mint arra az egy szőrszálra. Nem is ilyen egyszerű. Mikor az őrző kezére terelődik a szó, megnézem. Mindkettőt. Már nagyon ügyesen használja, meg sem mondtam volna, hogy ujjakat kellett volna visszavarrni. Lehet, hogy illene emlékeznem, melyik keze volt, de sajnos az már elveszett. - Tudom, fát is aprított vele. Pedig ha ott lettem volna, rákerül a baltára a balta-zár. Hahaha! Kínomban találok ki ilyeneket és a nevetés is a helyzethez illő. Megvillantom a fogaimat. Máskor nem potyognának a könnyeim egy ilyen kis hülyeségtől. Elkap a reménytelenség, hogy a pulóverem örökre egybenőtt a kabátommal. Ahogy a fejemre húzom az egészet, érzem, hogy a V-nyakú is jön. A köldököm már kilátszik. - Ne! Ez már szimbiózis. Elválaszthatatlanok. Ha beveti az ollót, megöli az egyiküket. Kérem! Akkor aztán tényleg nem lesz mit felvennem a kabát alá. Nem gondoltam végig. Most szívesen megpróbálnám lecibálni a pulóvert, de a kezeim az égben vannak a kifordított kabát végén és hiába nyúlkálok, nem lesz jobb. Ez nem az erdő, nem a vadászat előtti készülődés, ahol ledobáljuk magunkról a ruhát egymás előtt. Ms. Morgan elé nem való még a pőre felsőtestem sem. Illetlenség lenne. Elfordulok, hogy ne kezdjen neki az ollózásnak. - Köszönöm szépen! Egy kicsit beszorult. Meséltem már, hogy egyszer le kellett vezetnem egy szülést? Párizs mellett, kempingsátorban. Egy üveg kiborult rajnai bor mellett. Farkasapuka úgy várta a gyerekét. Egészséges lett, talán még ma is él. Nem teszem hozzá, hogy azt is egyszerűbb feladatnak láttam, mint ezt. Mégiscsak lenyúlok és érzem, hogy fáj, ahogy a szőrömet húzza. - Na jó! Kérem, mégis vágja el a köldökzsinórt! Tegyünk egy próbát. Azzal lép előre a tudomány mai állása a holnapira. Visszafordulok. A kezeim még mindig magastartásban, hogy Rebecca-nak legyen helye a művelethez. - Vége a szoros együttélésnek. De azt ugye tudja, hogy önmagában a tengeri rózsa mérgező! Nem ajánlom kóstolgatni. Nem is finom és veszélyes az életre. Egyébként köszönöm, a pulóverem nevében. A bókot is. Megállok egy kicsit. Azzal még nem próbálkoztam, mióta megtörtént a baleset. Ms. Morganre nézek, de úgy, mint egy ufóra. Mintha nem őt, de még embert se láttam volna. - Teát? Citrommal lehet? Jólesne, köszönöm! Odakint nem omlik össze a világ, amíg itt van? Nem szeretném feltartani. Most már elegem van a kínlódásból. Rendet kell tennem, a sarkamra kell állnom. Ha kiszabom a pulóver nyakát, az még mindig jobb, mint ha teleizzadom a kabátot. Biztos jobb? A kabát mosható, de a pulóver megvarrva már nem lesz olyan. Mit mondok Mae-nek? Úgy izgultam a karácsonyi ajándékod miatt, hogy elszakítottam a pulóveremet? Mozgatom, igazgatom. Egy pillanatra odanézek Rebecca-ra. - Azt hiszem, most lesz jó! És úgy érzem, eljött a pillanat. Kellően meggyengítettem az anyagot. Most nem szakad el. Nem nagyon. Egy rántás és...sikerül ököllel állcsúcson vágnom magam. Kicsit meg is tántorodom, remélem, nem megyek neki semminek. Rezgett a léc, de végül semmi nem borul. Én sem. A kezemet nézem. Azt, ami benne van. - Odaadom. Most már a cipzárkocsit is, mert véglegesen elválasztásra került a testétől. Ha ez egy ember, farkas vagy őrző fejével történik, az a halál beálltának a legbiztosabb jele. Félreérthetetlen. Üzletelésben nem vagyok annyira jó, még a találmányaimmal is mellényúltam néha. Más sokkal jobb szabadalmi szerződéseket kötött. De most már észnél vagyok, szabad vagyok, itt vagyok. - Sok sikert a vizsgájához! Valamit majd én is kérnék egyszer cserébe, egy szívességet. Jó? Áll az alku? Teázni fogunk. Nem ma gondolom ki, mit fogok kérni. Ha megszereztem a könyvet, ha mindenen túl vagyok, majd akkor. És nem olyat, mint Naomitól. Habár az se rossz ötlet, mert... - Mondja, van még vérfóbiája? Maeve azt mesélte, hogy múltkor nem ájult el, pedig ott aztán mindenkiből folyt. Bocsánat, meg sem kérdeztem még, hogy jól van-e. Jól van? Vagy már megkérdeztem? Ezt most tényleg nem tudom. Ha kérdeztem is, most úgy kérdezem, hogy a faházas esetet is beleértem. Az előbb biztos nem úgy értettem.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem tudom, hogy valóban ennyire szerteágazó-e a kíváncsisága, vagy csupán a meglévő problémáról szeretné elterelni a figyelmet. Becsípett mellszőrzet mellett arról kérdezni, hogy mivel végezném ki legszívesebben, nem éppen aktuális. Nem veszem komolyan.* -Hmmm…kacsozó késsel. Tudja az még rituális eszköznek is tekinthető és jól lehet vele kasztrálni. *Nos, nem biztos, hogy ezzel sokat segítek az amúgy sem nyugodt lelkén.* -Vicceltem. Attól függ milyen tárgyak vannak a közelemben, de a fantáziám határtalan. *Nézem a görbült ujját, majd egy mosollyal elhessegetem. A szavaival alátámasztja a viselkedését, valóban izgatott és nem jó értelemben, szerintem nagyon rágörcsölt arra a könyvre. *-Igen azt látom, hogy izgatott, de semmi gond, megtaláljuk. *Gondolatban átfutom a gyanús könyvespolcot ahol az általa keresett könyv lelhető fel, nem vagyok ott mindig mindenhol, de elég erős a sejtésem, hogy meg lesz az a könyv. Az ember gyarló és én sem vagyok kivétel, gonosz mód élvezem ahogy szekálhatom és még csak azt sem mondhatom, hogy apró, kicsinyes bosszú ez azért amit ő tett velem, hiszen sosem bántott. De annyira aranyos és más most mint a kórházban. *-A szőrét.*Félreérthető voltam vagy az izgatottsága hallat vele mást mint amit mondani akarok? Nem, én hagytam szándékosan hatásszünetet a két szó között. ~Becca, el fogsz kárhozni!~ De muszáj nevetnem, idétlen viccet kapok, de értékelem. *-Doktor Bluefox! Önből a stressz a legjobb komikust hozza ki, akár fel is léphetne. *Szegény, nagyon kínosan érezheti magát, az a száz karátos vigyor ami az arcára ül, kicsit emlékeztet Tomra a macskára, az ügyetlenkedése az egyik kék törpre a meséből. Térülök-fordulok, hogy ollót kerítsek, szerintem ez az egyetlen megoldás, persze ha az én kedvenc pulóveremről lenne szó és néhány könnyen pótlódó szőrszálról, biztosan én is a vágószerszám ellen lennék. *-Bízzon bennem Dr. Bluefox, ügyes leszek.*De elfordul és kénytelen vagyok tehetetlenül szemlélni a kínlódását.* -Ez az egyetlen pulóvere? *Meghökkenésem a homlokomra ugrasztja a szemöldökeimet. Ugye nem komolyan mondta? Mi ez? Valami kabala pulcsi? Egy kicsit kezd az egész egy lányos hisztire emlékeztetni, ismerős. A keresztlányaim is így szoktak elérni maguknak mindent, hiába mondtam a barátnőmnek számtalanszor, hogy legyen következetes, egy anyukának piszok nehéz az ilyesmi. Már a fejére nőttek az ikrek. Csak álldogálok „csőre töltött” ollóval a kezemben és hallgatom a lüke történetet. Hogy miről jutott eszébe pont egy szülés, örök rejtély marad.* -Nem kicsit….Nem, biztos vagyok benne, hogy nem beszélgettünk erről a kalandjáról. Na és hogy ment?.....ó, sátorban. Roppant izgalmas lehetett…..a bor finom….igazi farkas volt vagy olyan mint ön? *Ki tudja, tőle bármi kitelik, akár az erdőben való kirándulás alkalmával is találkozhat egy éppen fialó farkasra. Na persze, annak a hímje nem iszik rajnai bort. Elhúzom a számat, de aztán elmosolyodom. Újabb remény, hogy nem lehetetlenség Egontól teherbe esnem. A lelkesedésünk megvan a gyártáshoz, és ebben a pillanatban engedélyt is kapok a vágásoz. Neki készülök az ajkaim között hagyott nyelvemmel, csak tudnám, hogy jön ide a tengeri rózsa. Zavartan nézek rá és azon agyalok, hogy mikor említettem tengeri rózsát, közben arra is van lélekjelenlétem, hogy megdicsérjem a pulcsiját. Ha valaki végignézte volna eddig a kettősünk produkcióját, minden bizonnyal ő maga is zavarban lenne. Kész káosz, csoda, hogy mi ketten tudjuk miről van szó.* -Szívesen a pulcsijának is. *Azt hiszem, most nekem is jólesne egy meditatív tea, különben ki tudja, hogy a jelenlegi állapotomban hogyan szolgálnám ki a többi vásárlót.* -Lehet. Nem omlik össze, karácsony előtt mindig többen vagyunk bent, mint máskor és nekem is van pihenőidőm. *Nincs, de ezt nem kell tudnia, majd kimagyarázom magam ha gond lenne a távollétem. A vásárlóért mindent! S ha nem csak könyvet szeretne, hanem más segítségre is rászorul, akkor meg kell adni, hátha több könyvet vesz megkönnyebbülésében. Természetesen nem fogok Dr. Bluefoxra több könyvet rásózni mint amennyit akar, de magyarázatnak jó. Úgy hiszem ezek után már minden rendben lesz és ő is hasonlóképp érez. Mindketten tévedünk. Amikor állcsúcson üti magát, az első reakcióm a döbbenet és az ijedtség, hogy valami baja történt, aztán rájövök, hogy ez merő komédia. Ilyen egész egyszerűen nem létezhet. Normális esetben. Nevető szám elé kapom a kezem.* -Jól van Dr. Bluefox? Minden rendben?*Annyira megütötte magát, hogy félrebeszél? *-Khmm…igen, gyanítottam, hogy így van. *Oké, csak viccel velem, vagy magával. Ideje komolyabb témára terelni a beszélgetést s bár annak idején amikor felajánlotta az esszencia szolgáltatást nem éltem vele, most alkalom szüli a kufár őrzőt.* -Nem mondtam, hogy vizsgához kell. Egyébként kiszabadítottam a szőrgyilkos börtönből. Nem elég?*Tudom, hogy kell a szívesség, a fizetség minden alkalommal, és nem is hiszem – a történtek után – hogy Dr. Bluefox túlzásba vinné a kért árat. Ám a következő kérdések gyanút ébresztenek bennem. Úgyis nézek rá, gyanakodva. Közben leteszem az ollót és nekiállok, hogy nyugtató teát készítsek.* -Az egy….egészen más helyzet volt.*Válaszolom kissé komoran.* -Az adrenalin csodákra képes….jól vagyok, köszönöm. Nem,nem kérdezte, ha arra gondol ami a Farkaslaknál történt. Feketeteát kér vagy gyümölcsteát? Cukrot, mézet? Ugye nem azt akarja kérni tőlem, hogy vegyek vért valakitől? Vagy valamilyen más véres dolgot. Nem hiszem, hogy egy nyugodt szituációban talpon maradnék. *Van a vészhelyzet, amikor valakinek az életét kell menteni és rajtam múlik, és van az amikor csak úgy megtörténik. Eddig mindkét esetben a szervezetem telepumpálta magát adrenalinnal és életek függtek tőlem, vagy majdnem csak tőlem. Gloriát nem tudtam megmenteni. Tudom, hogy nem is sikerült volna ha megpróbálom, de meg sem próbáltam és ezzel együtt kell élnem. *-Áll az alku. Kérjen bármit, persze legyen egyensúlyban az ár és az érték.*Nem adom magam olcsón, ha alkudozni kell, abban jó vagyok. Nem mellesleg…*-Mert néhány levágott szőrszál nem éri meg azért ha elájulok a vértől, beverem a fejem, agyrázkódást szenvedek és amnéziás leszek.
- Érdekes választás. Felteszem, nem a szó szoros értelmében vett kasztrációra gondol, ami a heregolyók kiiktatását jelenti. Ha a konkrét genitália eltávolítását végezné el így, az igen alanta módszer, mert ezüstbevonattal még sokáig nyoma lenne és számos magyarázkodásra késztetne. Illetve most már csak egyre. Mert Maeve előtt kéne számot adnom, mi is történt. Nem úsznám meg. Kíváncsi vagyok, Rebecca tisztában van-e azzal, mit is említett meg. Én se veszem komolyan, kétlem, hogy most rögtön meg akarna fosztani a férfiasságomtól. Bár megintcsak célozgat. És remekül szórakozik, miközben én szenvedek! Talán elszaladt velem a ló. Nem vele, velem. - A ma esti stand-up comedy különleges vendége: Dr. Bluefox az idegosztályról. Nem. Ez nem hangzik túl jól. Ha főállásban kéne ezzel foglalkoznom, nem menne. A kérdésre megrökönyödve kérdezek vissza. - Maga hány pótpulóvert hord magánál? Én nem készültem ilyennel, bevallom. Az otthoni ruháspolcom pedig elég messze van. A lak ide nem is tudom, mennyi idő, mert én kerülőúton jöttem. Más boltokat is érintve. - Én sose voltam szülészorvos. Nőgyógyász se. Gyógyszerészettel foglalkoztam, később jött a neurológia. Látja, hogy most mennyire vagyok zavarban, na, akkor ennek a kétszerese kapott el, de mivel két életről is szó volt, összeszedtem magam. Az fáj, hogy a cipzár nem létfontosságú szervet talált el. Nem lennék ilyen szétszórt. A második kérdésre majdnem el is felejtek válaszolni. - Ja? Olyan, mint én. Nem vagyok elég farkas? A farkas is becsípi a cipzárját. Mármint a cipzárral a...amit becsíp. Talán ez a kisebbik rossz. Ha más akadt volna be a fogak közé, azzal nem ide jönnék. Sok hülyeséget csinálok, de azt azért nem művelném egy antikvárium közepén. Beszélek itt mindenről és Rebecca-t nem érdekli. Ő is másról kezd beszélni. Akkor józanodom ki az eleve meglévő kábultságból, mikor ütés ér. A sajátom. - Kicsit fáj az állam. De jól vagyok. Nem szédülök. Elsápadtam? Nem érzem úgy. Amit mondtam, az viszont halálosan komoly, szó szerint. Nem ide illik, de valóság. - Nem baj, biztos lesz még sok vizsgája. Mindegyikhez sok sikert kívánok! Sok szeretettel! Sok...minden legyen sok, ami kell hozzá! A lényeg, hogy sok legyen. - Nem, sajnos nem. Bocsásson meg, hogy viszonzást kérek, de ezt nem szoktam ingyen adni. Múltkor se mondtam, hogy ingyen van, ugye? Remélem, nem mondtam. Maximum viccelhettem. Mikor látom, hogy Ms. Morgan fanyarra veszi a stílusát, érzem, hogy ezt nem itt kéne megtárgyalni. Nem lohasztanám le a napközbeni hangulatát, mikor sikerült azt feldobni. - Gyümölcstea jobb lenne! Az élénkség megvan, így a fekete funkcióját vesztené. Egy kanál cukrot kérek bele. NEM! Másfél kanalat. Köszönöm! Nem mindegy, az adag egyáltalán nem mindegy. - Nem kell vért venni. Az jár a fejemben, hogy segíthetnék ennek a nőnek. Ő viszonzásnak venné, pedig a terápia részét képezné. Megtehetem én ezt? Szeretném. - Ilyen nem fog történni, az biztos. A betegeimnek gondját viselem. A kezelés lejárta után is, ha találkozom velük. Nem fogja beütni a fejét. Fogalmam sincs, mit találok majd ki. Egy szívességgel az adósom. Maradjunk ennyiben. - Szeret itt dolgozni? Ahol teát lehet főzni, az már nem olyan rossz hely. Vannak sokkal rosszabbak, amikről tudnék mesélni. De nem fogok, mert nem neki való téma. - Nagyon szép az üzlet egyébként és nagyon rendezett. Biztosan sok munkájuk van benne. Úgy érzem, kezdek felocsúdni. Feloldódni, mintha csak kénsav löttyent volna rám.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Én viccelek, a doki mindig mindent komolyan vesz és részletesen kifejt. Csak pislogok amikor csontra leírja a kasztrálást, latin szavakkal, meg mindennel ahogy kell. *-De, arra gondoltam.*Mondom, noha nem tenném meg, már csak azért sem, mert akkor nekem kellene a másik kezemben az emlegetett testrészt fognom és ha elképzelem magam kezemben a….genitáliával. Nem kérdezem meg hogyan magyarázná el a feleségének. Jobb ha Maeve erről nem tud, még félreértené. *-Talán ha elhagyná a dr.-t és az idegosztályt jobb lenne, de még poénnak is elmegy.*Nem jártam még ilyen előadáson, de feltételezem, hogy aki kedveli az nem azért ül be, hogy mindent komolyan vegyen. Valószínűleg csak művésznévként gondolna a Dr. Bluefoxra, hacsak nem járt már nála. Ám úgy hiszem a dokinak nem kell színpadra lépnie ahhoz, hogy mókás szituációt produkáljon, ő olyan lehet akit mindig utolér valamilyen balszerencse és a kilábalás belőle csak tovább ront a helyzeten. Most is ez áll elő, de nincs egyedül, rendre félreértjük egymást. A pulóver téma pár perc alatt több fordulatot vett és mindig más arcát mutatja. *-Ó, azt hiszem félreértettem. Nem tudok mindig csak a jelenre koncentrálni.*Inkább hagyjuk, lesz ez még így se…és próféta vagyok. Igazán nem értem, de mentségemre legyen mondva, megpróbálok lépést tartani vele.* -Szóval méregkeverő volt. Igen látom, de nem értem miért. Apró kis baleset, mindenkivel előfordul. Várjon, ez most nem értem. Az fáj, hogy _nem_ létfontosságú szervet ért? Mi lett volna ha a nadrágjának a cipzárja csíp be…valamit? Az létfontosságú, akkor összeszedettebb lenne? *Segítek én szívesen hacsak ezen múlik, de csak ha kéri,és utána sokkal közvetlenebb lenne a kapcsolatunk mint most. Az, hogy szétszórt, nem kifejezés, de én sem sziporkázok, fel sem tűnt, hogy nem válaszolt a farkasos kérdésre, csak akkor amikor már válaszol, némi fáziskéséssel és megint elsiklott egy fontos részlet mellett. Nem baj, ezt is tovább tolom semmint belebonyolódjunk. *-De, eléggé farkas Dr. Bluefox, nem is erre céloztam, de mindegy. Ön egy teljesen jó farkas és lehetne rosszabb is. *Mint már említettem és ő igyekszik nem rám cáfolni. A kinti vásárlósereg ha tudná mi folyik itt bent, minden bizonnyal kíváncsibb lenne ránk mint az akciós könyvekre. Az, ahogy állcsúcson vágja magát nem mindennapi látvány, és nem az ijedtségtől kapom a szám elé a kezem hanem azért, hogy ne hozzam még annál is nagyobb zavarba mint amilyenben már percek óta fürdőzik. Így is elég ügyetlen, majdnem lever mindent maga mögött.* -Akkor jó…nem, nem sápadt, egész jó színe van.*A szövegéről már nem tudom elmondani, hogy összeszedett, persze igaz a fejelvesztéses dolog, de hogy jön ez ide? Néha tényleg nem tudom követni a gondolatmenetét, elkalandozik valamerre, a legbiztosabban tőlem és a jelen témától távol, hogy aztán kibökje a végeredményt amire magában jutott. Hogy én aztán ezt milyen módon dolgozom fel, már teljesen ám bízza, segítség nélkül lök a mélyvízbe. Ebből aztán mókás helyzetek kerekednek ki és mindezt sikerül alig pár perc alatt megvívnunk. Talán ez az ő sajátos eszmefuttatása vezeti rá arra, hogy kitalálja mire kell nekem hirtelen az esszenciája amit korábban visszautasítottam meglévő, kiapadhatatlan forrásra hivatkozva. Most kénytelen vagyok, mert sajnos Egon nem számít bele, és Jay sem elég idős ahhoz, hogy a vizsgámhoz – amit már túl sok ideje halasztgatok – megfelelő legyen, a többi próbálkozás….nos rendre kudarcba fulladt. *-Nem mondta, de azt sem, hogy nem. Egészen pontosan azt mondta, hogy forduljak nyugodtan önhöz. *Tudtam, hogy egy farkas sem adja ingyen, de ha már alkudozunk, akkor csináljuk rendesen, nem mellesleg tényleg nem mondta ki szó szerint, hogy viszonzást is vár. A tea közben szépen halad az elkészülés nem túl rögös útján, a vízforralóban hamarosan felforr a víz és önthetem rá a csészébe készített gyümölcstea filterére, ahogy Bluefox doki kérte. Másfél kanállal. Borzoljam tovább az idegeit?* -Fél kanalam nincs csak egész, teszek bele kettőt. *S jól hallhatóan, egymástól elkülönítve csörrentem bele a két kanalat az egy csészébe, természetesen miután már a kívánt mennyiségű másfél kanál cukor is belekerült. Ahogy ezt, úgy az alkudozásban megemlített fizetség leírását is eltúlzom, biztosan nem történne velem olyasmi amit megemlítettem, de a doki komolyan veszi.* -Ez megnyugtató. *Felelem kuncogásvisszafojtva. Bluefox doki igazán szórakoztató tud lenni amikor nem a rendelőjében van.* -Szeretem a könyveket, egy kicsit nagyobb mint az előző munkahelyem New Yorkban…pontosabban sokkal nagyobb, de itt is sok régi, ritka könyv található. Nem a teafőzési lehetőség csábított ide, de tény, hogy ezzel együtt kellemesebb. *Elkészítem a teát és átnyújtom a csészét a dokinak, láthatóan már nincs annyira felpörögve mint korábban, nem jól indult neki ez a vásárlás.* -Tessék, erdei gyümölcsös. Én az áfonya ízét szeretem benne. Egyébként igen, sok a munka akkor is ha nincsenek vevők. A könyveket rendezni és katalogizálni nem kis munka, főleg ha nagyobb mennyiségű áru jön, mint például karácsony előtt. De ez nekem szórakozás. Látom már megnyugodott, fújja ki magát aztán megkeressük azt a könyvet. Szép ajándék lesz, a felesége biztosan nagyon örül majd neki. Ön mit szeret csinálni szabadidejében? *Leülök vele szemben egy odahúzott székre, ennyi nekem is jár, nyitás óta nem volt szünetem és most is mindent a vásárlóért. Azt senkinek nem kell tudnia, hogy nem csak vásárló hanem az orvosom is és talán még barát is lesz. *
- Nos, ez esetben nagy boldogságot fakaszt, hogy nem gondolja komolyan! Ismeri vajon Mae-t? Ismeri, igen, ezt tisztáztuk. És nem szeretné azt, amit kapna tőle egy komoly hereeltávolítás után. - Úgy nagyon gyenge poén lenne, sőt egyáltalán nem lenne az. Nem az én műfajom ez. Előadóművészt egyszer játszottam, akkor is hegedűs voltam, nem komédiás. Komolynak szántam azt az évtizedet, két évtizedet vagy hármat. - Hát hol jár? Már a jövőben? Elárulhatná, mit látott. Kétlem, hogy igaz lenne, de kíváncsi vagyok a véleményére. Segítene eldönteni, van-e helye a pszichiátriai kezelésnek avagy nincs. - Túl sok. Ha nem létfontosságú...elnézést, pontatlanul fogalmaztam. A szívét, a veséjét vagy más létfontosságú szervét általában nem csípi be az ember. Amit sikerül, annál inkább a vérzés a kritikus, nem a konkrét szerv funkciója. - Szóval rossz vagyok. Sajnálom, nagyon sajnálom. Ha ezt a falkám mondaná, még inkább sajnálnám. - Jó? Egy ilyen ütés után? Rebecca túl udvarias. Annyira, hogy most már így szólítom. - Rebecca, nekem ez idegen név. Akkor most tisztáztuk és még van ideje nemet mondani. Ha a szőrömet ledobja a padlóra, nekem az is megfelel. Ha viszont eltette, azért fizetnie kell, úgy, ahogy én szeretném. Figyelem a kezét, hogy teszi el az evőeszközt. Bármelyikkel lehetne ölni, még az őrzők képességei nélkül is. - Most egy kissé zavarba hozott. Nem tudom, melyik kanál az enyém? Ki fog hűlni a tea? Mert nem nyúlok oda anélkül, hogy megmondaná, hogy állunk? - New Yorkban élt? Ott én is jártam, 180 évvel ezelőtt. Érdekes világ volt egy falusi gyerek számára. Egy falusi szektás számára. Iskola, egyetem. Ez mind. Onnan mentem északi sarki expedícióra. Amilyenen biztosan nem volt még. Maeve is élt New Yorkban. Talán ismerné? - Köszönöm! Maga imádja a könyveket, ezt látom. Azt is, amit Maeve-nek szánok. Meg tud tőle válni vagy kényszeres? - Kutatok, mostanában inkább olvasok és csak úgy, élőben, kísérlet nélkül kutatok. Maga mit szeret a szabadidejében? Felcsillant a remény, hogy meglesz az ajándék. De már az is érdekel mit hozunk ki ebből? Ms. Morgant mi érdekli? Nem ismertem meg eléggé. Itt az ideje. Segít nekem, fel kell tárulkoznom.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*A doki szavaira elhúzott mosollyal válaszolok. Nem, tényleg nem gondoltam komolyan, de olyan könnyen be lehet vinni az erdőbe, hadd higgye csak, hogy ilyen elvetemült őrző vagyok. Pedig sem Maeve, sem Egon nem örülne ha ilyesmit tennék, ha Mae és a doki érzései nem érdekelnének, Egoné annál inkább, de már csak önmagam miatt se mélyednék el egy ilyen feladatban. *-Pedig van bőven ideje, hogy tökélyre fejlessze ha esetleg az orvoslást megunja. Ki tudja, lehet, hogy száz év múlva már nem is lesz szükség orvosokra, de nevettetőkre igen.*Hány éves is lehet dr. Bluefox? Vajon mindig is orvos volt, vagy kipróbált más hivatást, foglalkozást is? Ahogy elnézem régen udvari bolond lehetett mielőtt felnőtté érett. *-Nem kifejezetten a jövőben, de előregondolkodtam. Elképzeltem ahogy az egyetlen, kedvenc pulcsiját siratja.*Félreértettem, ennyi. Rossz volt a megfogalmazás. Ahogy a létfontosságú szerveibe is belegabalyodott, nem csoda, ha folyton félreértem. Tény, hogy még nem egészen összeszedett. Látványosan a szívemre teszem a kezem miután korrigál, bár reméltem, hogy csak összekeverte a dolgokat.* -Most megkönnyebbültem, köszönöm. *A színpadias ijedtség után elmosolyodom, lássa, hogy csak ugratom és….nagy sóhaj. *-Nem rossz, épp ellenkezőleg. Mondja, miért ért engem mindig félre? Azt mondtam jó farkas, nagyon is jó. *Jó, a színe is, nem sápadt és nem lila-zöld, pedig nagyot adott magának. Nem értem hogyan lehet ennyire ügyetlen a magánéletben, hiszen orvosként biztos keze volt, finom és gyengéd, akkor is amikor a kezemet kalapálta. Magának bezzeg jól bemosott. A nevemet úgy mondja ki mintha beszéltünk volna róla, mintha arra kértem volna, hogy így szólítson, megint elkalandozott gondolatban és csak a végeredményt kaptam meg. Hogy merre járt közben, nem tudom de jó hely lehetett. A szőrét elteszem, elég bizarr ha a cselekedetet lecsupaszítom minden sallangjától…*-Tisztáztuk. Enyém a szőre, öné az ígéretem.*Így kimondva sem sokkal jobb, de legalább már le tudok tenni valamit az asztalra a Protektornak amikor a vizsgára jelentkezem. Egy kupac dokiszőr. Szerencse, hogy mellszőr és remélhetőleg nem kell érte vért vennem senkitől. *-Mindkettő, nem aprózom el. Egy kanáltól kihűl, azért kell bele kettő, hogy tartsa a meleget. Kérem, fogja már meg a csészét, nem harap.*Érezhetően bizalmatlan, csak tudnám miért. Úgy nézek ki mint egy farkasevő őrző? Nem én voltam méregkeverő hanem ő. Ha nem veszi el a csészét, leteszem az asztalra a sajátomat kézbe fogva ülök le és kortyolgatom a jól megérdemelt italt. Azt hiszem az egész ünnepi időszak alatt nem volt és nem lesz még egy olyan problémás vásárlóm mint a doki. Pedig csak egy könyvért jött be. *-Mozgalmas élete lehetett. Nos én még sehol sem voltam 180 évvel ezelőtt, csak az elmúlt két évtizedről tudnék mesélni. Harmatgyenge ugye? Már korában szerettem volna megkérdezni mit csinált mielőtt orvos lett? *Vajon megállja a helyét a tippem? Bár New Yorkban nem volt királyság, hogy udvari bolond lehessen és elmondása szerint nem is termett színpadra. Falusi szektás? Hittérítő volt?* -Igen, szeretem a könyveket és tisztelem a könyveket, bármi is álljon bennük. *Az életünk részei, akkor is ha rossz dolgokat írtak le. Tiltott dolgokat. A könyvégetés és manapság a betiltás, számomra értelmetlen. Sok mindent megtudhatunk a könyvekből anélkül, hogy a rossz dolgokat követnénk. Persze ehhez kellő mennyiségű intelligencia kell. *-Kísérlet nélkül kutat? Élőben? Az milyen? *El sem tudom képzelni, eszembe sem jut, hogy esetleg magán kísérletezget, vagy tette régebben. Mivel kísérletezhet egy ideggyógyász? Ugye nem sokkterápiával?* -Olvasok. Leginkább. Vagy az erdőbe járok futni, edzőterembe bokszolni, remek feszültség levezető a favágáson kívül. A szabadidőm nagyobbik részét viszont Egonnal töltöm, már amikor nem vagyunk eltiltva egymástól. Tudja, Egon kissé…meggondolatlan.*Na igen, ezt nem lehet szépíteni. Egon nem gondolkodik előre az esetek legnagyobb részében, az érzelmei irányítják, azok pedig igencsak ki vannak hegyezve egy bizonyos dologra. Egonnal nem sok farkasról beszélgettünk, nem sokan kerültek szóba, Bluefox doki is csak akkor amikor elmondtam neki, hogy gyógyulttá nyilvánított. Kíváncsi vagyok vajon a doki ismeri-e Egont és ha igen, milyen véleménnyel van róla.*
Ez az arckifejezés! Nem egy baltás gyilkosé, de egy...esernyősé. Á, nem. Nem tudok hinni neki. Az érzései egy igen finom lelket mutatnak, csak tetszik neki, hogy szivathat, mert máshol járok. Máshogy járok. - Ez a mostani szint kétszáz évnyi munka gyümölcse. Úgy, hogy sose akartam nevettető lenni. Akit beásnak a földbe, azon nevetni kell. Velem egyszerűen történnek a dolgok. - Még kedvencből is több van. Magának is, biztosan. Nem a jövőben járt. Hát jó. Pedig érdekes lenne olyannal beszélni. - Ugye? Csúnya lenne, ha itt, maga előtt csíptem volna be mondjuk a tüdőmet. Egy kis repedés, aztán... Nem, ebbe most nem megyünk bele. Abba se, hogy mivel lehetne becsípni. Pedig kivitelezhető, de nem. Megmondtam, hogy nem megyünk bele. Nem szabad. Piszok izgalmas téma, de itt ilyet nem lehet. Kinek a tüdejét csipkedjem? Ezen egyszer el kéne gondolkodni. - Én csak értem. Vagy nem értem? Mondta, hogy jó vagyok. És hogy lehetnék rosszabb is. Nem azt, hogy lehetnék rossz. Akkor valamelyik nem stimmelt. A jónál rosszabb a rossz is, de... Nem, ebbe most azért nem megyünk bele, mert nem az én területem. A nyelvészethez sokkal jobban ért egy közös ismerősünk. Nagyon egyszerű a dolog: mikor rólam van szó, nem figyelek annyira. Másra ellenben nagyon is. El kellett mondanom a nőnek, hogy még mindig zavar a név, amivel megkínált. Nekem ő nem lesz Rebecca. - Jó, jó. Megbeszéltük. - Mindkét kézbe egy. Remek! Kétkanalas gyümölcstea könyvkereső orvosoknak. A maga receptje? Ha nagyon ki akarna szúrni velem, a csészét is bevonhatná ezüsttel. Csak azért piszkálom meg az asztalra tett edénykét az ujjam végével, hogy érezzem, mennyire forró? A füle nem az. Megmarkolom. - Hm. Finom a gőze. Nem ülök le. Járkálnom kell. Pedig már a csésze szorongatásától szabadabban érzem magam. Lenézek a kabátra. - Most is az! Közhely, de én tényleg nem ismerem az unalmat. És azt hiszem, most már elhiszi, hogy a környezetem se. Elmosolyodom, ahogy szerénykedik. Első látásra is szimpatikus volt. - Ugyan, Ms. Morgan! Mindenki elkezdi, én is voltam húsz éves. Nem akarom öregíteni. - És miért nem kérdezte meg? - kérdezek vissza egyáltalán nem tettetett meglepettséggel. Kíváncsi vagyok, mi tartotta vissza. Belekortyolok a teába. Finom, eltalálta az ízt. A kanalat is. Darabszámra, púposságra. - Mondom úgy, ahogy a modern CV-ket írják, jó? Tehát voltam gyógyszerész is, azt tavaly fejeztem be. Sokkal korábban kezdtem, védettem le saját szereket is. Kutatóorvosként jártam ott - mutogatok észak felé és közben irányba is állok. - Oda ne menjen! Sokkal hidegebb van, mint itt. Egy pillanatra kiül az arcomra, hogy két igen értékes személyt is elvesztettem azon a vidéken. Az egyiket a saját butaságom miatt. Tea. - Valamennyire foglalkoztam a pszichológiával is, de inkább a testi vetületével. Mikor elkezdett kinőni ez a tudományág az orvoslásból. Ja és hegedűs is voltam! Igen, a háztetőn is. Valahogy így. És még kiskoromban a ház körüli munkák. Tehénfejés, kapálás, kígyók emelgetése. Belé fojtom a szót, csak az életrajzom után mondhatja el magvas gondolatait a könyvekről. Hevesen bólogatok. - Egyetértek. Teret kell adni az emberi értelemnek, hogy eldöntse, mit választ. Ami tilos, az kívánatos, piroslik, mint Éva almája. Ami nem is biztos, hogy alma volt. Egy szóval nincs mondva, de valamiért mindig úgy festették le. Talán mert gyakori gyümölcs, mindenfelé megterem. A kérdésén meglepődöm. Logikus. Amit mondtam. Nem laborban. Próbálkozom új dolgokkal. Olyan helyekre megyek, ahol még nem jártam. Nem a tudat a lényeg, a test változik, a tudat benne marad, csak máshogy néz rá, ha másmilyenre kell nézni. Én ugyanaz maradok, pedig változtam. Ez így van. Hallgatom, ahogy a nő beszél kulturális elfoglaltságairól. A futást valahogy nem néztem volna ki belőle. Most már nem árt magának. Remélem, a lábadozás időszakában nem nyargalászott. Hallgatok, most már nem kéne beleszólnom az életébe. Boksz? De. Beleszólok. - Ismeri ezt a nézésemet. Mikor megtudtam, hogy fát vágott a rossz kezével. Tudom, hogy maguknál szükség van erre, de azért nem erőltetik, ugye? Bízom Ms. Morgan intelligenciájában. A harcosok közt van pár fura alak, velük nem is vagyok annyira jóban. - Tudom, ezek az esetek a mi fülünkbe is eljutnak. Elmosolyodom. Látom, mennyire szereti. Egon a falkájához nagyon hű, de nem túl barátságos. Szereti ő uralni a területét. - Kolléga volt, amíg le nem mondott. Ezt biztos tudja. Most ugye nincsenek eltiltva egymástól? Ne haragudjon, de... Ebbe aztán tényleg nem kéne beleszólnom, de nem bírom ki. - Egon régóta él itt és azóta vannak vele bajok, amióta megismerte Lestert. Nem tud valamit tenni, hogy ők ketten ne akarják szétszedni egymást, meg a várost így együtt, egymás ellen? Egyáltalán hogy indult ez? Kíváncsi vagyok, azért mászok bele a pletykába. Maeve-et is bombázta mindenfélével. Elvileg hasznos tagunk, segített annak a kölyöknek. Valamit ki kell neki találni. Hátha tudok ötletet adni. Karácsonyra.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Látja?! Fog ez menni.*Nem gyorsan, de fog. Biztosabb állása lenne egy cirkuszban bohócként és még rá sem kell játszania. Ezt minden rosszindulat nélkül mondom. Elég ha csak nem arra figyel amire kell. Ez a tudós professzorok átka, a szétszórtság és a zseniséggel járó elmekalandozás. Egyet kivéve. Prof. Dr. Lester Jay Edison. Na ő sosem szétszórt. A kedvenc ruhadarabra bólintok, valóban van, több is, de nem egyformák. Egy félreértett helyzetből nem lehet másként kikeveredni, csak annak hanyagolásával. Ebben az esetben viszont el kell fogadnunk, hogy sosem tudjuk meg a lényeget, hogy mi volt az eleje és a vége. Így vagyunk mi a többszervbeli becsípődéssel is. A Doki elegáns mozdulattal dobja el a témát és én nem ellenkezem. Nem megyünk bele a jelenleginél mélyebben és ahol vagyunk, onnan is igyekszünk kimászni. Csak bólogatok egyetértésem jeléül, hogy valóban csúnya lenne…igen…ha becsípné….de a „tüdejénél” megugrik a szemöldököm, a repedésnél a homlokomat ráncolom és könnyedén veszem rá magam arra, hogy _ne_ képzeljem el az emlegetett szervet amint épp becsípődik. Pedig vizuális típus vagyok. Vagy pont azért. Az utolsó mondatánál megrázom a fejem. Nem megyünk bele. Azt hiszem a jó farkas, rossz farkas témába sem kellett volna. *-Nem érti….igen, jó…igaza van, nem stimmel…rosszul fogalmaztam…..jó…nem is az enyém.*Bár nem szokásom senkit sem félbeszakítani, közbe- közbeszúrom a magamét és a végén egy farkasra gondolunk. Bluefox doki képes engem is összezavarni, olyan ez nála mint másnál a nátha. Fertőz vele. Inkább kiosztom a gyógyító teát, neki két kanállal, nem mintha úgy tovább maradna meleg a gőzölgő ital, de nem akad fenn ezen. *-Igen, kifejezetten farkasoknak, ezüstmentesen.*Nyomom meg a halk nevetésem után az utolsó szót, mert ha nem akarnám is látnám a csésze bökdösést és tudom miért csinálja. Az esernyős-fegyveres kételkedése után úgy érzem nem bízik bennem, én meg _ezt_ nem értem. Sosem bántanám, egy farkast sem bántanék, hacsak nem Alignak vagy nem a szellemfarkas képében akar ijesztgetni. Elmosolyodom amikor megdicséri a teát és a reményem, hogy megnyugszik már bizonyossággá válik. Épp csak nem ül le, s ahogy őt nézem járkálás közben, esélyes, hogy el fogok szédülni. A finom öniróniára elnevetem magam, ki ne tenné.* -Igen, elhiszem. Tudja, Cyrano jutott eszembe most önről.*Bár Cyrano sokkal költőibb mint a doki, de halványan érezhető benne. Gyanítom ezt is félre fogja érteni. *-Igen, csak sokkal régebben mint én és ezzel nem is túloztam. Gondolja, hogy még sok kaland vár rám? Reméljük Alignak nem tesz keresztbe, én mindenesetre rajta vagyok az ügyön. *Sokan úgy beszélnek Alignakról mint a mágusok Voldemortról, és noha nekem nem volt vele olyan sok dolgom a koromnál fogva mint sok más farkasnak és őrzőnek, kicsit Harry Potternek érzem magam. *-Nem volt rá alkalom. Először a kezemet kalapálta, ma pedig el voltunk foglalva a cipzárjával. *A kettő között pedig nem találkoztunk. De most megkérdeztem és kapok is egy szép önéletrajzot. Figyelmesen hallgatom és el is fordulok észak felé mikor ő is, majd megrázom a fejem, hogy biztosítsam arról, eszem bogában sincs ennél még északabbra menni. A pszichológiánál gyanakodva nézek rá, ezek szerint simán kielemezhet, még ha más témakörben is érdeklődött a tudományág iránt, a hegedülésnél viszont felkapom a fejem. Mivel eddig nem jutottam szóhoz…*-Szívesen meghallgatnám egyszer a játékát. *Ki tudja, talán tehetségesebb hegedűsként, mint amilyen nevettető. Mert utóbbival gyakran tévelyedik el olyan területre ahol más már nem tudja követni. Így vagyok én is az Évás-almás ok fejtegetésével. Bár halványan sejtem, hogy miért mondta, nem értem miért pont ez jutott eszébe. Csak hümmögök értőn és beleegyezőn. Ahogy ő is csendben marad amikor az élőben történő, kísérlet nélküli kutatásra kérdezek rá. Sosem fogom megtudni az milyen. Persze az is lehet, hogy most, ebben a pillanatban is kutat. Engem. Végül is ez is élőben megy és kísérlet nélküli, spontán. Talán azért tette fel a kérdést a szabadidőmmel kapcsolatosan is, ha valóban ki akarta ugrasztani a szögemet a zsákomból, hát roppant jól csinálta. Csak akkor eszmélek mit mondtam a bokszról a kezemet korábban vizsgáló ideggyógyásznak, amikor rám pillant _azzal_ a nézéssel. *-Dr. Bluefox, ön nagyon szigorú. Kételkedik abban, hogy tudok magamra vigyázni? Gondolja, hogy rosszat akarok magamnak? Persze, hogy óvatos vagyok. Kesztyű van rajtam edzés közben és a jobb horgomra gyúrok.*Rosszallóan nézek rá miután sikerült a belém csepegtetett bűntudatot elhessegetnem. Tényleg vigyázok magamra, egyébként meg az egésznek van egy másik célja is, ami hosszú és körültekintő szervezést igényel. A cél pedig szentesíti az eszközt. *-Nem kétlem.*A farkas infóvonal hatékonyabb mint bármelyik nyugdíjas fodrász délután, vagy folyosói diskurzus. *-Most éppen nem.*Ez persze változhat. Azt viszont nem tudom pontosan, hogy Egon miért mondott le a posztjáról, pedig olyan büszke voltam rá. Így is bármikor elhívhatják ha baj van. Amikor elnézést kér, már tudom miről lesz szó. Bárkivel találkozom, előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból, mindenki kíváncsi, és mindenki kivétel nélkül úgy gondolja, hogy joga van tudni az igazságot. S természetesen ezzel együtt, hogy joga van beleszólni, elmondani a véleményét és ami a legbosszantóbb, hogy mindenki úgy gondolja, muszáj segítenie. Nem akarom Bluefox dokit megbántani, korábban sikerült Amandával ezt tennem, bár ő a dokinál meglehetősen durvább volt. Nagyot sóhajtok mielőtt megszólalok, keresem a szavakat, de ez nem olyan egyszerű.* -Cherche la femme.*Felnézek rá, kezeimet már régóta csak melengetem a teáscsészén, de most belekortyolok a teámba. Ihatóra hűlt.* -Ez bonyolult. Mindketten makacsak. Jay…próbált befűzni, én próbáltam elmondani neki, hogy ez nem fog működni. Megértette. Nehezen, de sikerült. Egon viszont nem. Bármennyire is próbáltam megmagyarázni, Jay rátett egy lapáttal, hogy bosszantsa Egont. Szerettem volna őket kibékíteni egymással, hogy ne álljak kereszttűzben, kedvelem Jay-t, a barátomnak tartom, Egont pedig…nos őt szívemből szeretem. Nem akarok választani, de bármit próbáltam….legutóbb épp egy bowling pálya látta kárát. Szóval az a legjobb ha nem találkoznak.*Újabb sóhaj. Az én keresztem, az én fájdalmam. Valami úgy is kell, hogy elrontsa a napomat. Újra kortyolok a teámból, majd felállok, leteszem a csészét.* -Keressük meg azt a könyvet Dr. Bluefox.*Igen, ez azt jelenti, hogy nem akarok az Egon-Jay témáról többet beszélni.*
Ostobán vigyorgok. Megy ez, persze, ha akarom, ha nem. - Néha unom a bohócdoktor szerepét. A tüdők, jó farkasok, rossz farkasok témája nagyon izgalmas lenne és látom Ms. Morgan értetlenségét, ami arra sarkallna, hogy kifejtsem, amit megemlítettem, de tudom, hogy nehezen viseli az ilyesmit. Talán majd máskor. Talán ez lesz a fizetség az esszenciáért. Egy kellemetlen beszélgetés. Á, nem, az unalmas. - Ezt külön megtapsolnám, ha nem lenne tele a kezem kanállal. Nem tette volna meg. Szerintem csodálatos tény, hogy bármit be tudnak vonni ezüsttel. Eszembe is jut valami. - Párizsban láttam egy gyönyörű festményt. Egy ocsmány, tokás, hájas embert ábrázolt, tógában, pedig a görögöknél kicsit más volt a viselet, ha jól tudom. Minden arany volt körülötte és úgy állt az ujja, mint az Istennek. Tudja, a világ teremtésekor. Midász király lakomája volt a címe. Sajnos a festő nem sokkal később elhunyt, úgyhogy nem került be a művészettörténeti könyvekbe. Ez úgy eszembe jutott. Ha nem az ókorban élt volna, azon gondolkodnék, hogy a mindent nemesfémmé változtató uralkodó talán őrző volt és nem aranyat használt, sőt belül nem is volt az a tárgy. Ugyan ki tudta volna ellenőrizni? Elkezdem tapogatni az orromat. Olyan, mint bármikor máskor. Nem is érzek benne változást. - Egy kicsit nagy. Nem hinném, hogy ezt burkolt zsidózásnak szánta. Nem is hazudtam, bár az egy másik történet és nem is valódi. Van közöm a művészethez, igen, de prózában sose utaztam. Az életmódom...áhá! Ez az. Rámutatok a nőre. Megtaláltam. Körbejártam a témát, rájöttem, miért lettem én Cyrano de Bergerac. - Párizsban legendák keringtek róla. Például, hogy bármilyen kicsapongó is volt, a szíve megfelelően dobogott. Úgy halt, hogy meg, hogy berohant egy lángoló házba megmenteni két gyermeket és rászakadt az egész. Maga kedveli? Élmény ezzel a nővel beszélgetni. Sok mindent olvastam én is, főleg régen. Ő a mai napig nem teszi le a könyveket. - 182 évvel ezelőtt láttam meg a huszadik telemet. Nagyvárosi, bár a maihoz képest kisvárosi tél New Yorkban. Valami ilyesmi teát ittam is akkoriban. A brómtól volt egy kis kellemetlen mellékíze. Nem legenda, tényleg használták az akkori kollégiumokban. Aztán én másra is használtam, olyan kísérletekhez, amiknek a lényege nem az erkölcsnek mondott betokosodás védelmezése volt. A fiatalok így is megtalálták az útjukat. Bele se gondolok, mik történtek később a testükkel a bróm miatt. Az enyém sok mást is kapott és Elisabeth nélkül már csak pár évem lett volna hátra. Szakad a sóhaj, ahogy rá gondolok. A Teremtőm nincs többé. Sehol, sehogy. - Biztosan, az élet mindig tartogat meglepetéseket. Nem csak fura vásárlókat. Kacsintok egyet. Már kezdek tisztán látni. Mikor néha rájövök, milyen lehet ép ésszel nézni, amit csinálok, ki szeretnék rohanni a világból. Ki az űrbe. Úszni a sötét anyagban. Na, azzal lenne jó kísérletezni! De hát... - Tudja, én szeretem az ilyen beszélgetéseket. A mi fajtáinknak nem kell harcban állniuk. Egy tea, egy kávé mellett is lehet. Normálisan. Én jó kapcsolatot ápolok az őrzőkkel. Bennel gyógyfőzeteket készítettünk. Franz az albérlőm is volt egy ideig. Abigailhez meg családi kötelék fűz Mae-n keresztül. Sorolhatnám még. Inkább az életszakaszaimat sorolom. Gyorsan, lelkesen, kérdésekre időt sem hagyva. Majd máskor. Ezt sokszor mondom. - Eladtam a hangszeremet. Itt Fairbanks-ben még zongorám volt, de mikor a Lakba költöztem, nem hoztam. Nem kérdezem meg, Ms. Morgan tanult-e zenét. Nem emlékeztetném most arra, hogy egy árva akkordot se foghat le magabiztosan a rossz kezével. Az Édenkerttel kicsit messzire mentem, az érdeklődés határán túlra. - Bocsánat, néha hajlamos vagyok elkalandozni és belemélyedni egy témába, ami mást nem izgat annyira, mint engem. Úgy érzem, már feltűnt neki... - Ha a betegeim vagy egykori pácienseim egészségéről van szó, akkor félreteszem a tréfát. Az értelmi képességeit egy pillanatig sem kérdőjelezem meg, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy nagyobb türelemre van szüksége. El kell fogadnia, hogy bizonyos dolgok egyszerűen már nem valók a kezébe. A kezére. Több harcművész vagy küzdősportot űző betegem volt már, Maeve pedig sportorvosként is dolgozott és szintén mesélt dolgokat. Magának ez nem való. Most nagyon határozottan, szinte medveszerűen magasodok fölé és úgy is nézek, hogy ha nem fogadja meg a tanácsomat, akkor baj lesz. Baja lesz, árt magának és azt nem szeretném. - Szép dolog a sors jóságába vetett bizalom, a veleszületett optimizmus. Én a tudományos tények és a tapasztalataim alapján kérem, hogy találjon finomabb sportot! Elveszem a kedvét, tudom. Majd megjön máshoz és az egészsége megmarad. Meg kell, hogy érje. Megbököm a szememet kicsit, mert az egyik kanalat visszatettem a bögrébe. Fájdalmasan hunyom le a pillámat és kiveszem az evőeszközt. A másik kezembe így kettő jut. - Mais vous n'êtes pas la femme fatale... Detektívesdit játszom, igen. És jelzem, hogy nem őt hibáztatom, bár tehetném. Szeretném, ha béke lenne. Az mindenkinek jobb. Érzem, hogy kellemetlen dologba tenyereltem bele. Ha azt mondja, hogy ugorjunk, ugrok. De nem. Kapok választ. - Lester minden nőt megpróbál befűzni. Tudja, hogy Mae a feleségem, de még őt is betalálta, mikor legutóbb a keze alá került. Mi finoman megoldottuk. Kevertem olyat, ami kiütötte a nagyfiút. Persze, hogy nem tetszik az ilyesmi. Mae-t viszont egy percig nem vádolnám és olyan módszerhez se nyúlok, mint Egon. - Egy falkához tartoznak. Nem olyan könnyű megoldani, hogy ne találkozzanak. Sőt ez nem is megoldás. Kéne nekik valami közös feladat, amin együtt kell dolgozniuk. Amit ha elrontanak, mások isszák meg a levét. Nem találom fel a spanyolviaszt. Ilyenek biztos Nessa-nak is eszébe jutnak. Ő ki is adhatja nekik, Ms. Morgan nem. Egyiküknek se tud parancsolni. Csak azt hiszi, ahogy látom... - Jó! Nézzük, nézzük! És nagyon köszönöm a teát! Mindent. Gyorsan megiszom a maradékot. Uhh, kicsit forró volt. Estig nem fogok ízeket érezni és még a torkom is sajog majd. De jó! Élek. Ilyenkor érzem igazán.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
* Pedig milyen jól áll neki a mókázás. Nem firtattam sosem a képességeit, tisztában vagyok azzal, hogy remek szakember, de, hogy őszinte legyek inkább egy gyerek kórházban képzelném el és ott hihetetlen sikereket érhetne el. Szakmai tudás, empátia és jókedvre hangolás maximális szinten. Ezt majd egy kedvezőbb alkalommal megemlítem neki, amikor nem kell minden felvetett témát eldobni a kellemetlensége vagy az összeborzolása miatt eldobni. Váltunk a teára és a kanállal egy új témakörbe csapunk, s míg az ezüstözés van soron addig képben is vagyok, viszont amikor a képről van szó már elveszítem a fonalat. A Doki megint eltévedt a gondolatai között. *-Egy ocsmány, tokás, hájas emberről készült kép hogyan lehet gyönyörű? Megbocsásson de ez számomra paradoxon. Ha pedig az őrzők ezüstözéséről jutott eszébe, sem helytálló. Egyébként a bevonat egy bizonyos idő után eltűnik, bár nem kétlem, hogy régen voltak olyanok akik ebből pénzt csináltak, szélhámosok, de az ezüst soha nem volt és nem is lesz értékesebb az aranynál. *Másrészt nekem sosem ment olyan jól ez a varázslat, bőszen gyakorlom ugyan és a kedvenceim közé tartozik, sokkal jobb vagyok a farkasok követésében és a többi varázslatban melyek nem látható eredménnyel rendelkeznek. Azért az eszmefuttatása érdekes, viszont öniróniával a kezdetektől elhalmozott és nem véletlen, hogy Cyrano jutott róla eszembe, de ő ezt is félreérti. Halkan kuncogva nézem ahogy az orrát tapogatja, történetében Pinokkio is megjelenik.* - Kedvelem de nem csak a jó szíve miatt jutott eszembe önről, sőt egyáltalán nem arról. Ha annyit mondok, hogy „Mert magamat kigúnyolom ha kell. De, hogy más mondja azt nem tűröm el.” Hmmm? *Imádom a róla szóló művet, minden formájában láttam már. Erről eszembe jut, hogy régen voltam színházban, de eddig nem is gondoltam rá. Az életem alaposan felpörgött mióta őrző vagyok és Egon is gondoskodik arról, hogy ne unatkozzak. Legközelebb színház lesz a program. *-Mondhatni benne van a korban. Az farkas években minek számít? Gondolom túl van már a kamaszkoron.*A megfogalmazásból arra következtetek, hogy húsz évesen harapták be, vagyis már 202 éves valójában. Nincs biztos átlagéletkor, olyan amibe nem szól bele Alignak vagy más farkas aki nagyobb és erősebb. Általában nem végelgyengülésben halnak meg.* -Ebben nincs bróm. Tényleg használták? És tényleg hatásos volt? Úgy értem arra amire használták? Van olyasmi dr. Bluefox amivel ön nem kísérletezett?*Nem ez az első eset, hogy ezt megemlíti, de ki nem találnám az igazságot. Valószínűleg az idegrendszerre gyakorolt hatásait kísérletezte, remélhetőleg nem embereken. A munkám során sok emberrel találkozom és sokukkal hosszan beszélgetek, megtanultam olvasni a jelekből és a nagy sóhaj ami kiszakad belőle veszteségre utal. Nem tudom ki volt, hogy egy embernek szól vagy többnek, de fontos lehetett a számára. Egy farkas hosszú életet él, talán az elején elhatározza, hogy nem fog kötődni senkihez, hogy ne legyen fájdalmas az elvesztése, de ezt nem lehet irányítani, jön magától. Egyszer mindenkit utolér a végzete, váratlanul csap le s aztán mindent magával visz. Az én életem is hosszabb lesz mint terveztem, de már most érzem a veszteséget amit majd el kell szenvednem és az egészben nem is ez fáj a legjobban, hanem az amit a szeretteim éreznek majd. Mert el fogom képzelni, át fogom érezni és nem lesz kellemes együtt élni azzal a tudattal, hogy én okoztam, még ha közvetve is, egy kicsit az ő érdekükben is. Ám az előttem álló élet talán mást is tartogat számomra mint fájdalmat…mondjuk fura vásárlókat. Ez megmosolyogtat, megint megcsillantotta az öniróniáját. Korábban már mesélt arról, hogyan viszonyul az őrzőkhöz és Darren is megnyugvást lelt a közelünkben, nem értem, hogy a többi farkas, például Egon, miért viseltetnek ellenérzéssel irántunk. Nem lehet a múltra fogni, civilizált emberek vagyunk. A Doki azonban az én vágyamat testesíti meg, ami az őrzők és farkasok közötti jó kapcsolatot illeti.* -Én is ezt mondom szinte minden nap. Régen egységet alkottunk. Összefogtunk. Miért nem lehet ezt megvalósítani a mai világban? Pedig páratlan fegyver lehetne Alignak ellen. *Tisztelet a kivételnek, azért vannak jó kapcsolatok őrzők és farkasok között, de úgy érzem, még mindig több az utálat.* -Ezt sajnálattal hallom. Biztosan szépen játszott. Én csak hallgatva tudom élvezni a zenét, amúgy ügyetlen vagyok. Még jó kézzel is. De egy ujjal le tudom pötyögni zongorán az Icipici pókot. *Zongora. Képtelen lennék két kézzel mást játszani, az nem nekem való. Szeretem a zenét, meghallom a hamis hangokat és szívesen ahogy a könyvekkel, filmekkel állok, úgy a zenében is „mindenevő” vagyok. Klasszikus, rock, pop…mindegy, csak jó legyen. *-Nem azt mondtam, hogy nem izgat a téma, csupán…néha egyedül kalandozik el Dr. Bluefox és nem tudom követni. *Ő azonban kitűnően követ engem, s míg én elszólom magam, a Doki lecsap azzal a „csúnyánnézős” tekintetével. Majdnem úgy érzem magam mint a suliban a legszigorúbb tanárral szemben. Nem haragszom rá és nem is érzem úgy, hogy ezzel beleszólna a életembe, ő csupán egy lelkiismeretes orvos akit azután is érdekelnek a páciensei, hogy papíron gyógyultnak nyilvánította őket.* -Értem. Nem kell bevetnie a Gandalf trükköt. De mint őrzőnek muszáj. Nem tudatlanul mentem le az edzőterembe. Megkértem egy őrzőtársamat aki sokféle harcművészetben járatos, hogy segítsen kidolgozni egyfajta félkezes stratégiát. Így a lehető legjobban tudom kímélni a kezemet. Nem szeretnék magamnak bajt dr. Bluefox. Elhiszi ezt nekem? *Ahogy fölém magasodik egy másik oldalát is megmutatja, ami egyáltalán nem hasonlít a jóságos, humoros dokira. Komolyan veszem, de ettől még nem fogok másképp élni. *-Finomabb sportot? Farkasokkal szemben? Sajnos nem mindegyik farkas ül le velem teázni.*Ezt meg neki kell megértenie. Egy őrző nem válogathat. Akkor sem ha „csak” egy informátor és nem harcos. Mosolygok ugyan, mert értékelem, hogy aggódik értem, de egyben határozott is vagyok. Nem szándékom megbántani, és nem hallgatni rá, de…és ez a „de” mindig közbe fog szólni. *-Közvetve de, bár az alapprobléma más. *egy pillanatra megijedek amikor szeme szúrja magát a kiskanállal, de szerencsére nem történik nagyobb baj, már csak az hiányzik, hogy a szemét is elveszítse a szőre után. Inkább elveszem tőle a kanalakat, ha hagyja és leteszem arra a kistányérra amelyeken a használt filter van.* -Én nem tudok olyat keverni. Egyébként Jay-vel már tisztáztuk a dolgokat, de Egon nem hitte el, Jay pedig adta alá a lovat. Ezzel szórakozik. Mindegy is már, az ellentét megmarad kettejük között, egyszerűen nem bírják befogni a szájukat. Olyanok mint az óvodások. Én meg mindig is két tűz között leszek és ezen az sem változtat, hogy Jay ki sem dugja az orrát otthonról. Nem beszél velem, és azt hiszem engem okol mindenért, vagy sok mindenért, ettől pocsékul érzem magam, amitől meg Egon húzta fel az orrát. Szóval az egymástól távol tartásuk sem megoldás. *Most jön egy „majd csak lesz valahogy, mert soha nem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy” sóhaj. Megoldás nincs, viszont ha sokáig itt ücsörgünk akkor könyv sem lesz. Leteszem a teáscsészét, ha végeztem elmosogatom, előbb azonban vissza kell állnom a munkába, és a Doki lesz az első vásárló akinek segítek.* -Ha gondolja máskor is találkozhatunk beszélgetni. Kivesézhetjük az almás könyvet is. Persze csak ha Maeve-nek nincs kifogása ellene. *Azt nem teszem hozzá, hogy a másik feltétel az, hogy nem akar eltéríteni az extrém sportomtól. Elindulok a vásárlótér felé ahol nem lett kisebb a forgalom, szerencsére többen vannak olyanok akik tudják mit szeretnének vásárolni, nekik nem kell segítség.* -Jöjjön Dr. Bluefox, arra hátul találhatók az olyan könyvek, amilyen önnek is kell. *Vezetem hátra, a bolt túlsó felébe, polcok vesznek körül, oldalukon s felettük feliratok mutatják milyen könyvek találhatók ott. Még nekem is keresgélnem kell egy kicsit, de végül megtalálom. Legalábbis remélem, hogy erre gondolt. Bőrkötéses és ír áldásokat tartalmaz. Viszont be van csomagolva, ahogy az itt lévő többi könyv is, hogy ne sérüljön a borítójuk.* -Ha nem biztos benne, hogy ez az, bár nálunk másmilyen nincs, akkor kibontom szívesen, legfeljebb visszacsomagolom ha még sem ez a nyerő. Vagy utánanézhetünk a neten és megrendelhetjük. *Felé nyújtom, hogy megnézhesse, ha a borítójáról megismeri, vagy a konkrét címe egyezik, akkor telitalálat.*
- Ha túllép az emberi test esztétikáján, a nemi vonzalmon és annak hiányán, az összehasonlítgatás kényszerén, akkor meglátja a kompozíciót. Várjon egy kicsit... Mondja még a magáét, mentegetőzik, persze csupa olyannal, amit én is tudok. Az alkimisták elbújhattak volna szégyenükben, ha az ezüstcsinálás ilyen egyszerű lett volna. Beérték volna vele, nem kellett volna az arany. Keresgélek az emlékeimben és egy pillanatra megállok. Ms. Morgan fejébe sugárzom azt a képet. Jól megnéztem, ő is jól fogja látni. Egy kőfalon áll, veretes selyemdíszek és egy címer társaságában. - Na? - kérdezem mosolyogva. Nem élete szerelmét kell keresnie a képen, ahogy én se azt kerestem, hogy mennyivel vagyok jobb annál a dagi fickónál. Ilyenkor ezt el kell felejteni, én azt vallom. - Bevallom, nem ástam magam ilyen mélyre Monsieur de Bergerac munkásságában. Elmosolyodom, hisz az idézet nem csak szép, hanem találó is. Ezt a finom intellektust nagyon is lehet kedvelni. Lefogadom, hogy Lesterrel passzolgatják a labdát, dobálják az irodalmi utalásokat és minden hülyeség ellenére ezért is kedvelik egymást. - Zsenge farkasnak számítok, a csúcs még odébb van. Mi 300-nál tetőzünk. Aztán jön a test leépülése, a szellem felemelkedése. Azt nem várom. Mikor már nem fogom úgy bírni a kínt, a fájdalmat, nem fog megnyugtatni, hogy például messzebbre elérek a telepátiámmal. - Nincs benne? Pedig mennyivel izgalmasabb lenne. Mármint nekem. Magának nem tenne jót. Humorosan csendülnek a szavaim. Szép is lenne, ha lenne egy kis üvegnyi brómja. Egy antikváriumban. - Amire kellett, azt többnyire elérték vele. Az orvostanhallgatóknál nem mindig. Én voltam az, aki kikutattam az ellenszert és utána volt nemulass. Elnevetem magam, ahogy arra gondolok, mennyi blődséget csináltunk. - Minél több kísérletet végeztem, annál tisztábban láttam, hogy mennyire korlátlan is a lehetőségek tárháza. Van kertje, ugye? Mint amikor elkezd ásni és nem arra gondol, mennyi földet forgatott már ki, hanem hogy még mennyi van alatta. Ez az élet legtöbb területén igaz. - Több olyan rendezvény kéne, amire mindkét oldal elmegy és nem csak kényszerből. Tábortűz, Kumbaya. Vagy legalább az Ebony and Ivory. Magam elé meredek és elképzelem, hogy ülünk a parázsló lángok mellett, egyszerre dőlve a ritmusra és körbeénekelve. Lenne pár arc, akiről képtelenség ezt elhinni. - Jaj, azt a bolond öreget hagyjuk inkább. Örülök, ha nem hallok róla. Minden baj forrása. Egyben az ősünk is, tiszteletet kéne érdemelnie, de így hogy? Nem tudok rá tisztelettel gondolni. Lerombolta az imázsát. - Éneklés? Az se érdekelte? Aranyos, ahogy a pókos dalról beszél. Zongorista már nem lesz belőle. Hacsak nem akar kitűnni azzal, hogy ő egy kézzel játszik. - Tényleg? - kérdezem őszinte meglepettséggel. - Könyvek, bármi álljon is bennük. Nem kell index. Nem a glikémiás, hanem a középkori. A tiltott gyümölcs csábító. Piros. Éva. És a szöveg, ami leírja a történetét, meg a festmények, amik kiszínezik. Elnézést, nekem teljesen egyenes volt az idővonal, sajnálom, hogy az Ön számára spirállá vált és belegabalyodott. Nem értem, hol csúszott el. Ha érteném, valószínűleg nem következett volna be, ami az előbb. Na, mindegy. A Gandalf-trükköt meg én nem értem. Nem vagyok varázsló és szakállat se hordok. - Így már másként hangzik! Ami kötelező, az kötelező és örülök, hogy kap segítséget. Kíváncsi vagyok, ki az edzője. Nem kérdezek rá, mert a végén túl szorosnak fogja érezni a gyeplőt. Másrészt lehet, hogy nem is ismerem az illetőt. - Nem farkasokkal szemben. Sportot mondott, nem önvédelmi módszereket. De akár farkasokkal szemben is. Lőfegyver? Azzal távolról sakkban tudna tartani minket. A másik kéz csak biztosítana, erre is csak akkor van szükség, ha nehéz mordállyal próbálkozik. Kezeltem fegyveres biztonsági őrt is, akinek a kezére rácsapták a kocsiajtót. Amúgy nem vagyok puskaszakértő. Az őrzőtársai sokkal jobban tudják ezeket. Remélem, hogy nem kényszerítik semmi butaságra. - Ha mégis szüksége lenne rá, szóljon. Megint komolyan nézek. Lassan már én ijedek meg, a hangomtól is. Megrendelésre készítenék KO-főzetet? Igen. Ha így lesz nyugalom, akkor igen. Dr. Bluefox nem bír leállni. Hallgatom Ms. Morgan panaszait. Két fafejű, rém makacs hím rajzolódik ki belőlük. És egy nő, aki vonzódik az ilyenekhez. Ezt nem oldom meg kotyvasztással. Az őrző vállára teszem a kezemet. Nem tudok erre mit mondani. Nekik kell megoldaniuk. - Azért örülök, hogy elmondta. Megyünk inkább a dolgunkra, az jót fog tenni a hangulatunknak. Főleg a nőének. A könyvek között megnyugszik. - Jó! - vágom rá lelkesen. - Jaj, nem úgy van az, hogy nem beszélhetek senki mással. El tudná képzelni, hogy én belemennék ilyenbe? Elnevetem magam. A kabátom odabent marad, most fel sem tűnik. A könyv lebeg a szemeim előtt. Szinte a szagát is érzem, a borítás patinás aromáját, az avíttas érzetét. Maeve is érezni fogja. Ez egy kincstár! Nem győzöm kapkodni a szememet és az orromat. A fejemmel együtt. A feliratokra nem is jut idő. - Jó, hogy van kísérőm, órákig, sőt zárásig böngésznék itt. Ebédelni elmennék közben, mert az fontos. Amíg én az ódon kötetek bűvkörében lebegek, Ms. Morgan simán leemel valamit a polcról. - IGEN! Ugrok is egyet örömömben, arcomon mindent betöltő boldogság terül szét. - Pontosan ez az! El lehet így vinni, ugye? Becsomagolva még izgalmasabb. Nagy csomagban kis csomag. Már tervezem, milyen papírba bugyolálom be és hogy azt milyen dobozba teszem. És hogy a dobozra milyen díszítő borítást hajtogatok. Meg üdvözlőkártyát. Fogom a könyvet és nézem, mintha nem csak egy cím lenne rajta, hanem egy egész oldalnyi olvasmány. Már a fa alatt járok. - Ezt kérem! Ezt. Ide jövök máskor is. Csak úgy, szétnézni. Ez a rész valami fantasztikus. Orvosi könyvek is vannak vagy akár kuruzslási témájú írások? Azokban mindig volt igazság és azt hiszem, én megtalálom a sorok között. A szomszéd dokit is sarlatánnak hitték, nem minden volt nála valódi. Nekem megmutatta a tudomány igaz oldalát, az tökéletes startpont volt. - Most el kell mennem. Készülnöm kell! Fizetni is elfelejtenék, de Ms. Morgan biztos szól. Látni a szemeimen, hogy most képtelen vagyok félretenni, amiért jöttem. Nehéz szülés volt. Kellett mindkét kanál. Meg Cyrano története. Úgy robogok ki, mint aki tűz elől menekül. Még az ajtóból kiabálok vissza. - Köszöntem szépen! Boldog karácsonyt, Ms. Morgan! Széles mosollyal integetek és majdnem orral ütközöm az ajtóba, mert természetesen előbb nyitok, minthogy odanéznék. Be a kocsiba, babusgassuk még egy kicsit a könyvet és aztán elő kell készíteni. Sikerült! Sikerült! Ide pedig vissza fogok térni. A könyvekhez. A viszonzáshoz. És a kultúrtörténeti eszmecserékhez. Nem hittem volna, hogy ez így lesz. Remek ember a betegem.
// Köszönöm a játékot! //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
* Senki sem egyforma, nincs két olyan ember akik hasonlóan értékelnének egy festményt, vagy színdarabot, filmet, zenét. A könyveken kívül sem áll tőlem messze a kultúra, sok képtárban jártam, szeretem nézegetni a festményeket, próbálni kitalálni, hogy a festő mit érezhetett a mű készítése közben, de ha fizetnének sem tudnám azt mondani, hogy teszik vagy értem például Picasso műveit, vagy Vasarelyét. Ebből a szempontból talán túl konzervatív vagyok. Ám az amit a fejemben látok…nos valóban van benne szépség. *-Igen, igaza van…legalább abban, hogy remekül visszaadta a művész a festményen szereplő alak személyiségét néhány ecsetvonással. *Esküszöm ezt az emlékmegosztást szabadalmaztatni kellene. Főleg történelem órákon jönne jól, könnyebb lenne a tanulás. *-Én imádom. A franciáknak sokkal jobb a humoruk mint az angoloknak. Persze nem vitatom Shakespeare szellemiségét, ő is zseniális volt. *S ha már könyvek és színdarabok, a lendület kissé megával ragad, de észbe kapok. Egon sokat mesélt a régmúltról, olyan történéseknek volt tanúja amiről én csak olvashattam és ez az amiért irigylem a farkasokat, minden bizonnyal Dr. Bluefox is érdekes dolgokat tudna mesélni. *-Zsenge farkas…azért jó tudni, hogy túl van már a kamaszkoron.*Talán ez őt nem nyugtatja meg, de én nem tudom mi történik a tetőzés után, Egon még nem mesélt erről és valójában nem is igazán hisz a farkasok végelgyengülésében. Míg Alignak évente köztünk bohóckodik, én sem. Egyszer talán megkérdezem a Dokit erről, úgy is fogunk még találkozni, hiszen tartozom neki és már csak a hivatása miatt is igen segítőkész, amit persze nem használnék ki galád célokra. A beszélgetésünk már többször elkanyarodott fura mederbe, nem árt néha a körmére nézni, különben elkalandozik én meg szaladhatok utána. A teáról is a bróm jut eszébe, és minden ami ezzel jár s bár ezt is elvicceli, kétlem, hogy olyan izgalmas lenne a végeredmény. Szemet forgatok és nagy sóhajt hallatok mind a feltételezésre miszerint méregkeverő banya lennék aki a retiküljében hord egy fiolányi brómot, mind arra amit a régmúltról s magáról mesél. Valahogy el tudom képzelni őt mint Frankensteint aki lombikokkal zsonglőrködik és mivel épp a szeme sem áll jól mikor erről beszél, megjelenik egy kép róla amint ördögi vigyorral a tenyereit dörzsölgeti egy-egy jól sikerült kísérlet kipróbálása után. A kertemmel kötött párhuzam már csak ráadás.* -Van igen….khhmm…azért remélem nem ért még el a Föld másik felére a nagy ásás közben.*Ha már átvitt értelmekről beszélünk, remélem érti mire akarok kilyukadni, de mivel itt áll előttem viszonylag épen – pár szőrszállal szegényebben – és egészségesen, akkor olyan nagy kárt nem tehetett magában. Róla még azt is el tudnám képzelni, hogy az általa emlegetett össznépi partira ő szállítaná a saját készítésű és természetesen kikísérletezett „cool” cuccot.* -Kumbaya mi? Megnézném milyenek a farkasok erősen betépve. Biztosan kitalálna olyat ami rájuk is hatással van.*Mosolyogva ingatom a fejem, mindennemű tagadás felesleges, a Doki ifjú korában minden zríben benne volt, pont egy ilyet hagyna ki? *-De érdekelt és most is érdekel, kizárólag a zuhany alatt amikor más nem hallja.*Alignakot hát elfelejtem, szót sem érdemel többet. Ahogy az én énekhangom sem. *-Nos Dr. Bluefox, jobban szeretem az egyenes utat amibe nem tudok belegabalyodni, viszont legközelebb majd felkészülök, hogy gondolatot is olvassak a tekintetéből, akkor majd magával együtt tévedek el.*A doki hasonlít egy kicsit Jayre, mindketten szeretnek beszélni, mesélni, de míg Jay témánál marad épp csak háromszor annyi szóban írja le a dolgokat, a Doki többször kerül útkereszteződéshez, ahol hirtelen kámfor szinten vált irányt és nem szól róla. *- Anélkül nem is kezdenék bele….Bárkivel szemben és egy őrzőnek a varázslaton kívül is meg kell tudnia védeni magát. Ha lemerül az energiája, csak a teste marad, azt kell bevetni. A lőfegyver túl veszélyes, ha lehet nem ölnék meg senkit, és tisztességtelen eszköz. *Arról nem is beszélve, hogy nem állítanék meg egy farkast sem ha úgy célzok, hogy ne öljem meg, vagy…de nem is értem hogyan jutottunk idáig. Megint. S miért beszélgetünk legyőzni kívánt farkasokról, mikor az imént egyeztünk meg abban, hogy az összefogás sokkal fontosabb. A fejemet rázom amikor újra és utoljára ajánlja fel a kiütő főzetet, soha többé nem játszom tisztességtelenül Jay-vel szemben. A következő jelenet akár lehetne egy akcióvígjáték egy eleme is, amikor a főhősnő sokat csicsereg a főhősnek, aki egy mondattal intézi el az egészet, akárcsak Indiana Jones a kardjával hadonászó ellenfelét.*-Szívesen, biztosan lesz még pár ilyen történetem. Aztán megyünk könyvet keresni, én meg felajánlom, hogy máskor, felkészülve rá, átvehetjük az almás könyvet. Azt hiszem így sem hívta még senki.* -Nem, nem hittem, csak így volt udvarias.*Azért jobb egy vérfarkas nőstény féltékenységét megelőzni. *-Valamiért gyanítottam, hogy a hasára azért gondolna. *Hiába a farkasok nem szeretnek éhezni. Dr. Bluefox érdekes egyéniség, ha valami nagyon érdekli, az képes olyannyira felizgatni, hogy semmi másra nem figyel. Ahogy a könyvet a kezében tarthatja és kiderül, azt kereste, mint akit hipnotizáltak. *-Nagy csomagban kis csomag?....ööö, jó persze…biztosan szép lesz, és mókás.*Látom rajta, hogy már nem egészen itt jár, meg kell zabálni annyira lelkes és ha most korom sötét lenne, a szemei bevilágítanák a helyiséget, úgy csillognak. *-Inkább régi kuruzsló könyvek, boszorkányos és sámános. Gyógyfüves…alternatív gyógyászat.*Azt nem tudom, hogy eljut-e a tudatáig mit sorolok fel, de azért elmondom…szinte a felét sem, hiszen ennél sokkal több félét találhat nálunk, csak azt kell tudnia melyik korból való legyen a tartalom. Másrészt annyira siet, hogy az utolsó szavaim már a hátát érik, az én kezem meg a vállát, mikor fizetés nélkül akar elrohanni. Odaterelem a pénztárhoz és a kolléganőm lelkére kötöm, hogy ne engedje el amíg vissza nem térek a kabátjával, minden baj okozójával. Fel is adom rá, nehogy megfázzon és útjára engedem.* -Minden jót Dr. Bluefox, boldog karácsonyt!*Már nem is figyel rám….csak az ajtóban jutok eszébe, integetek neki. Molly a pénztáros közelebb hajol hozzám és kíváncsian az elillanó Doki felé biccent a fejével.*-Ki volt ez? Jól ismered? Kissé…eszement.* Mollyra nézek mosolyogva és megengedem, hogy a kis ördög kibújjon belőlem.* -Nagyon jól ismerem. Az ideggyógyászom. *A szememmel Mollyra tikkelek. Szemöldök még soha ilyen gyorsasággal nem ugrott homlokra mint az övé.*
//Imádtam minden percét Dr. Bluefox! Örültem, hogy újra összetalálkoztunk, felejthetetlen élmény volt, köszönöm! //
Kezdőlap
//
//
Örültem, hogy újra összetalálkoztunk, felejthetetlen élmény volt, köszönöm! 
//
