A normális vitatkozással sosincs baj. Mindenki elmondja teljesen nyugodtan a véleményét, amit a másik elfogad, vagy elgondolkozik rajta és talán a végén még igazat is ad a társának. Sokat lehet tanulni szerintem az ilyen beszélgetésekből és leginkább így lehet megismerni a másik félt. -Látja így még nem gondoltam rá és bevallom tetszik ez a szemlélet mód. Azt hinné az ember kétszáz év után elég sokat tanult, de mindig meg kell döbbennem, hogy mind ez csak töredéke annak a tudásnak, amit magában rejt a világ. Szerintem egy örökkévalóság sem lenne elég idő arra, hogy az ember mindent megtanuljon, megismerjen. Hiszen vegyük például a természetet, ami állandóan változik. Sajnos a mai világban leginkább csak pusztul, de mégis továbbra is kitartóan küzd. Tudjuk mire képes, mégis mindig legyőz bennünket. Árvizek, viharok, tornádók és még sorolhatnám...-Mindig is csodáltam a természet hatalmas erejét, amit a legtöbb egyszerű ember képtelen megérteni, elfogadni. Sosem fogjuk tudni legyőzni őt, mert sokkal erősebb nálunk és mégis nélküle mi sehol sem lennénk. -Ezzel egyet kell értenem!-Mosolyodom el halványan. Azért a jelek szerint nem különbözik annyira a gondolkodásunk. Azt képzeltem, hogy amikor visszakapom emberi testem egyedül leszek és csendben visszavonulok a házamba, ahol egy hosszú fürdés után napokig, fokozatosan visszaszokom az emberi élethez, de ehhez képest... Nem hittem volna, hogy ilyen hirtelen képes vagyok értelmes gondolatokat megosztani egy igen komoly témával kapcsolatban. De félreértés ne essék nagyon is örülök, hogy nem egyedül kell lennem, csak furcsa. Sok családot veszítettem el az évek során, de nagy örömömre megtaláltam az igazi családom, a helyem a világban. Bár lehet, hogy nem itt fogok megöregedni, de most még nem érzem azt, hogy képes lennék itt hagyni őket. Emlékszem milyen fájdalmas volt hátrahagyni a gyerekeimet... Most már csak egy megmaradt festménynek köszönhető, hogy emlékszem még az arcukra. Már nem hiányoznak és nem érzek fájdalmat sem, hiszen kaptam egy másik családot, aki szeretek, tisztelek... -Sajnos ez így igaz. Az emberek elfelejtették, hogy mi is az igazán lényeges az életben. Sokan azt hiszik, hogy csak a pénz számít, pedig... Pedig példának okáért ott vannak a híres színészek. Gazdagok, szeretik őket mégis sokan depressziósak, mert magányosak. A családra általában az ember mindig számíthat, de persze sajnos vannak kivételek...-Húzom el a szám sarkát. Volt már szerencsén megismerni egy olyan személlyel, aki amikor megtehette jogosan elmenekült a családja elől.
Örömmel veszem, hogy elfogadja a meghívásom. Még szívesen beszélgetnék vele és bár nem a falkánk tagja mégis szeretnék majd tőle segítséget kérni, csak még meg kell fogalmaznom magamban. Szép lassan indulok el a ház felé. Egy olyan tíz perces séta után meg is érkezünk a kis kapuhoz, amit egy egyszerű mozdulattal ki is nyitok. Ha minden igaz van egy kulcs elrejtve... -Egy pillanat!-Azzal el is kezdek keresgélni a kertben. Pár percen belül már meg is találom a gondosan elrejtett kulcsot, amivel szépen vissza is sétálok a bejárati ajtóhoz, amit azonnal ki is nyitok. Most bunkó leszek és én lépek be előbb a házba. A szagokon azonnal megérződik, hogy rég volt már kiszellőztetve, és a levegő is hűvös, de ez nem meglepő. -Rosszabbra számítottam... Nos érezze nyugodtan otthon magát. Ha megengedi először rendbe szedném magam, utána örömmel főzök Önnek egy teát.-Jól fog esni a meleg zuhany, a tiszta ruha.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
- Megnyugtatlak, még háromszáz éves korodra se fogod úgy érezni, hogy mindent tudsz. A világunk egyik legidegesítőbb tulajdonsága, hogy rejtegeti a tudását. Amikor pedig megszerzünk a tudást, hirtelen azt vesszük észre, hogy több tucat újabb lehetőség kerül elénk, mely miatt kezdhetjük újra az egészet. Szóval igen, mondhatjuk, hogy szélmalom harc. Hogy én ezt mióta tapasztalom. Egykoron kitűztem magam elé egy célt: hogy mielőtt végleg kimúlok ebből a világból, megszerzek minden lehetséges tudást. Hogy a koponyám tartalmazni fogja a végső igazságot, a végső tudást, melyet soha más nem fog elérni. A vágyálom, hiszen bármennyire is rendeltem alá az életemet a vérvonalam terelgetésének, még az én szívemben is voltak ilyenek. S hogy mi a legszebb az egészben? Hogy tudtam, kb a lehetetlennel szállok harcba. Temérdek információ csapódik nekem napi szinten, szembesülök vele, mit is akarok elérni. De ennek ellenére haladok előre és teszem meg a szükséges lépéseket. Évszázadokkal korábban még azt is lehetetlennek tartották, hogy a Föld kering a Nap körül... ki tudja, mire lehet még rácáfolni. - Sajnos a mai világban felborultak a prioritások. Túlságosan is... és úgy érzem ez a civilizáció messze nem a megfelelő irányba halad - a keserű megjegyzésére felvonom a szemöldökömet. - Rossz tapasztalat. Nem kérdés volt, kijelentés. Túl régóta élek, hogy felismerjem a magától értetődő tényezőket.
Elfogadtam hát az invitálást, így beléptem Isabelle-el együtt a házába. Na igen, ha nem mondta volna, akkor is egyből feltűnik, hogy rég volt itt már állandó lakos. Még ha valaki gondozta is a házat, lehet látni az árulkodó jeleket. A túlzott rend, a mindennapi tárgyak szét nem hagyatottsága, elszórt pókhálók, a levegő állottsága. Nem, ne értsétek félre, ezek nem kivetnivaló dolgok. Csupán ez van, ha új helyre kerülök. Akarva akaratlanul is elemezni kezdem a környezetet. - Miattam nem kell sietned, nyugodtan élvezd ki a fürdő jótékony hatásait. A teát majd én intézem. Éppenséggel kicsit már berozsdált az angol teakészítési szokásom, nem árt feleleveníteni. Egyszerű jelzése annak, hogy értek a teafőzéshez... de egyben azt is jelzem neki, bizony rájöttem időközben, melyik náció tagjait erősíti. Igaz, a farkasok szempontjából idővel megszűnik az ilyen jellegű identitás. Persze nem mindenkinél, találkoztam már olyanokkal, kik még 400 év után is őrzik a nemzetiségük vonásait. Mindenesetre Isa távozását követően először diszkréten körbejártam a házat, mintegy próbálva tovább építeni magamban a nőstényről kialakult képet. Már csak az egyszerű berendezési tárgyak is árulkodóak lehetnek. De végül a konyhában lyukadok ki, ahol nekiállok a teafőzésnek... persze csak miután visszaállítottam a gázellátást, mert ugye azt lekapcsolták.
-Nos igen és a tudomány fejlődése, de a természet állandó változása sem könnyíti meg az életünket. Mikor azt hinnénk, hogy már nem tudunk hová tovább fejlődni mindig jönnek újabb és újabb okosabbnál okosabb kütyükkel A tudósok meg állandóan találnak új fajokat.-Az most más kérdés, hogy sok is pusztul az embernek köszönhetően. -A világ ijesztő gyorsasággal fejlődik. Emlékszem mikor még csak papír alapú leveleken keresztül tudtunk csak üzenni egymásnak, majd jöttek a vonalas telefonok... Most meg alig tudom kitalálni, hogy mégis hogyan kell felhívni valakit, vagy csak írni egy üzenetet, mert annyi minden van már ezeken a kütyükön, hogy a lényeg el is veszik.-És már megint túlságosan is belementem a témába. Lehet, hogy ez a kilenc hónap magány hozza ki most ezt belőlem? Ilyen sokat fecsegni egy idegennel... Nem rám vall, de ő mégis kihozza belőlem. Csak tudnám miért. A kijelentésére csak bólintok egyet. Ez elég egyértelmű volt a számomra, nem is akarom tagadni.
Jo újra itthon lenni, de ahogy körbenézek kissé elszomorodom. Az már biztos, hogy ki kell takarítanom. Aki járt errefelé az is inkább csak a növények miatt. A por már vastagon lerakodott a polcokon, könyveken és mindenen, amit csak ért. A férfi felajánlása igen meglep engem, amit nem is rejtegetek előtte. Be kell vallanom igazán jól hangzik a dolog. -Ez nagyon kedves! Nem akarok illetlen lenni, hiszen mégis csak én vagyok a házigazda, de most kivételesen elfogadom a segítségét. Szerintem mindent megtalál a konyhában, ami szükséges lehet a tea készítéséhez.-Most elkezdhetnék azon aggódni, hogy mi van ha egyszerűen csak fogja magát és kirabol, miközben én lezuhanyozom... Nos cseppet sem érdekel. Nincs túl sok olyan érték a házban, amit olyan nagyon sajnálnék, vagy pótolhatatlannak tartanék. Ha vinni akarja, hát vigye... Majd veszek egy másikat... Viszont, ami leginkább meglep, hogy nem is jutott az eszembe ez a lehetőség. Egyszerűen csak megbízom benne és érzem, hogy valóban nem akar rosszat nekem. Csak tudnám mégis ki ez a fickó. Van valami, amit nem árul el ezt nagyon is lehet érezni, de nem fogom faggatni őt... Majd talán elmondja, ha úgy tartja itt az ideje.
Bár megkaptam az engedélyt arra, hogy ne siessek a készülődéssel mégsem használom ki. Vagy legalább is nem olyan mértékben, mert most úgy érzem képes lennék órákig áztatni magam a kádban. Így végül egy fél óra után sétálok be a konyhába teljesen frissen, üdén, tisztán, jó illatúan. Az öltözékem igen egyszerű, csak egy farmer és egy póló. A kezemben ott a kabátja, amit le is teszek az egyik szék háttámlájára. -Ez nagyon jól esett.-Mondom egy elégedett mosollyal. A konyhát kellemes illat árasztja el. Behunyom szemem és úgy szívok bele a levegőbe egy jó nagyot. -De hiányzott ez az illat is. -Ha esetleg kell segítség természetesen segítek neki. Különben csak figyelem az ügyködéseit.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
Hát nem mondanám, hogy olyan egyszerű lett volna a történet. Miután leszármazottam elment fürdeni, én bevetettem magam a konyha rejtelmeibe. Igen ám, az mind szép és jó, hogy megtalálok mindent, amit kell, csak hát nyersanyag szempontjából ez kicsit bajosabb. A teafű és a víz még oké volt, körülbelül ezek voltak a legfontosabbak. Ám ahogy Isa is mondta, az ismerőse kiürített a lakást, így például nem találtam már tejet. Logikus... mutassátok már meg nekem azt a tartós tejet, mely hónapokig eláll és utána még normálisan fogyasztható is. A cukor meg, hááát... igazából az már annyira nem is fontos. A cukrozás amúgy is inkább kontinenses dolog, ha engem kérdeztek. Szóval nekiálltam főzni, miután már a konyha is úgy akarta, hogy minden rendben van, már a gépek is működni fognak. Na ilyenkor örülök neki, hogy nem vagyok valami elmaradt technofób, hanem foglalkoztam az újításokkal. Oké, most még csak a háztartási dolgokról van szó de láttam már olyat, aki még ebbe is belegabalyodott. Na mindegy, főzzünk. Miközben éppen forraltam a vizet, elgondolkodtam azon, páran milyen fejeket vághatnának erre. A 800 éves vérvonalteremtő teát főz az unokájának. Mily "leereszkedő", mondhatná egy domináns, aki pont az ellenkezőjét várná el. Nem mondanám annak azért. Nem volt pont olyan életem, hogy felsőbbrendű szerepben legyek. Oké, voltam alfa, én irányítom a CIA egy részét, emellett egy globális szervezet feje vagyok, de párszor már mutattam jelét annak, hogy bizony alávetem magam... de csak ha úgy látom helyesnek. Ez nem nagyon általános. Most viszont jöjjünk vissza a konyhába. Mire Isa kimászott kádból és csatlakozott hozzám, én már készen voltam, éppen bögréket vettem elő a szekrényből. - Nos igen, ez nem összeegyeztethető azzal, mint amikor beleugrasz farkasként egy folyóba. Ennyit tesz a civilizált körülmény. Persze, a farkas számára a hideg víz éppen annyira kielégítő, mint egy forró fürdő. Én legalább is így voltam vele. - Remélem az íze is kielégítő lesz.
Ha pontosan tudnám, hogy ki is szólított meg engem az erdőben, kit invitáltam meg szerény hajlékomban nem engedném meg magamnak azt a luxust, hogy vele készíttessem el a teámat, hogy elmenjek fürdeni az ő jelenlétében. Sokat tanultam, hallottam a teremtőinkről, a szellemekről és mindig is nagy tisztelettel gondoltam rájuk. Bevallom őszintén néha még el is beszélgettem velük, de legfőképpen Chulyin-nal, reménykedve abban, hogy megkapom a válaszokat a kérdéseimre. De sosem érkeztek meg... Úgy érzem magam, mint akit teljesen kicseréltek, bár az is igaz, hogy végül is van benne valami, hiszen már nem kell a bundásom bőrében lennem nulla-huszonnégy. Egy köszönöm kíséretében veszem át a bögrét, majd el is indulok a nappali felé, ahol helyet foglalok a kanapé egyik sarkában, lábaimat is felhúzva. Milyen jó itthon lenni... Természetesen Varennek jelzem is, hogy nyugodtan foglaljon helyet ott ahol szeretne, bár számomra ez teljesen természetes, főleg miután ő készítette a teát. Kortyolok egyet a forró italból, majd leteszem a dohányzó asztalra és úgy pillantok vissza rá, hogy végül megtörjem a csendet. -Hmm tudom fura kérés és ha a falkában is megtudják biztosan számíthatok legalább egy alapos fejmosásra, de nagyon is felkeltette az érdeklődésemet és úgy érzem igen sokat tudnék Öntől tanulni, természetesen ha ez Önnek sem okoz problémát!-Nem mondom ki kerek perec, de tudom, hogy ennyi bőven elég ahhoz, hogy megértse mit is akarok mondani.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
Ez a legjobb az egészben. Hogy senki se lehet tisztában a valódi kilétemmel egészen addig, míg én azt nem akarom. Ritkán adok hálát a szellemeknek de ezért az energiaszabályozásért nem győzök. Főleg egy magam fajtának jön nagyon jól ez. Az olyannak, aki a háttérbe húzódik, csak figyel, amíg szükséges, majd csupán azután lép előre a rivaldafénybe, de akár ki is hagyja ezt a lépést. Ne tudjátok meg, mennyivel kényelmesebb egy átlagos farkas látszatát kelteni és így beleolvadni az embertömegbe. Ellenkező esetben nem tudnék egy nyugodt sétát tenni az utcán anélkül, hogy ne az erőm miatt görnyedő farkasokat lássak mindenhol. S akkor ez még csak én voltam, most gondoljatok bele, ha mind a tizenhárman szabadjára engednénk Faribanks-ben az erőnket... lehet még az élet is megállna egy kicsit. S hogy miért is volt jó ez a rejtőzösdi? Egyszerű, lényegesen könnyebb így olyannak látni a világot, amilyen. A farkasok nincsenek tisztában vele, ki jár köztük, kezelhetnek úgy engem, ahogy általában szokták az idegeneket, az ismerősöket. Ezek a megnyilvánulok pedig alkalmasint jóval több beletekintést nyújtanak az egyén viselkedésébe. Mondhatjuk, ezáltal lesz csak igazán őszinte. Nem, ez nem jelenti azt, hogy mindenki hazudik a világon, vagy hogy Isát ezzel vádolnám... csupán azt mondom, ilyenkor alakul ki bennem az a viszonyítási alap, amihez később illesztgetem a kialakuló képet. Így hát most ott ültünk a nő nappalijában, ahogyan teát szürcsölgettünk... majd nekem szegeznek egy olyan kérést, amely valahol normális, mikor tudják, ki vagyok... persze anélkül is, csak úgy nyilvánvalóbb. - Ha a falka szemében az jelenti a szálkát, hogy egy tagjuk ezáltal válik jobbá, akkor egészségükre. Mindenesetre jó lenne, ha ezt letisztáznád az előjáróiddal, mielőtt bármi történik. Mindazonáltal... sejtem, mit is szeretnél tőlem tanulni, de jó lenne, ha pontosan körülírnád. Természetesen szívesen segítek, de szeretem tudni pontosan, hogy mibe megyek bele. Persze az agyam már mérföldekkel előre jár, ahogyan igyekszik kiaknázni a potenciális lehetőségeket. Keresi azokat a dolgokat, amiben valószínűleg fejleszthetőek lennének Isa képességei...
A szavaira elmosolyodom. Teljesen egyetértek vele, de sajnos nem mindenki gondolja ugyanígy. Bár nem ismerem igazán Castort, de amit eddig láttam belőle... Nos kétlem, hogy nagyon örulne annak, hogy egy külsős tanít engem, hiszen miért nem a falka tagjait kérem meg erre?... Nos egy magyarázat van, mert ebben a fickóban látok valami pluszt, úgy érzem, hogy ő elég sok mindent látott, hogy ő tényleg tudna nekem tanítani, újat mutatni, hiszen már csak ezzel a beszélgetésünkkel is sokat tanultam. -Nos ha én lennék az alfa én is így gondolnám. Persze tudni akarnám, hogy mégis ki az az illető, de nem zavarna a dolog... Viszont nem én vagyok az alfa és egyáltalán nem is hasonlít a gondolkodásom az övéhez, így sajnos azt kell mondanom, hogy zavarná őt nem is kicsit... De én meg szeretném kockáztatni a dolgot.-Talán ez azzal jár majd, ha lebukom, hogy kidobnak, vagy megölnek, de akkor is tudni fogom, hogy semmi rosszat nem tettem, csak fejleszteni akartam a tudásom. -Így tehát nem is szándékozom vele beszélgetni. Szerintem nem lesz belőle semmi gond. Nem vagyok a legjelentősebb tagja a falkának, így nem igen szokták figyelemmel kísérni az életem. Az elmúlt kilenc hónapban egyik társam sem jött felkeresni engem.... Azt hiszem ez mindent elárul.-Akkor is ugyanígy egy magányossal találkoztam, aki nagyon is szimpatikus volt nekem. Örömmel látnám ismét, de nem tudom ki volt ő, hol keressem. -Nos igazából szeretném tágítani a látóköröm. Mindig is tudtam, hogy a várvonalammal sok mindenre képes lehetek, de sosem tudtam, hogy pontosan mi az a sok minden. A vadászathoz, harchoz, önvédelemhez, napi élethez használom nem is keveset, de tudom, hogy ennél többet jelent Fürkésznek lenni és ezt szeretném megtanulni. -Próbálom megválaszolni kérdését minél egyszerűbben, és pontosabban.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
Sóhajtok. - Ennek ellenére én azt mondom, hogy keresd meg. Még ha a segítséget elutasítani szűklátókörűséget is okoz, ez akkor se jelent kifogást azzal kapcsolatban, hogy mi szükséges. Egy falka tagja vagy, vannak szabályok, melyeket be kell tartanod, még akkor is, ha szerinted nem vagy fontos tagja a falkának. Már pusztán azzal, hogy tag vagy, felelősséggel tartozol. Valószínűleg eléggé megrendülne a bizalom veled kapcsolatban a jövőre nézve, hogy ha kiderül a sunnyogásod. Talán szigorúnak tűnhettem, de tény, az voltam. Bármennyire is sértő lehetne, hogy az atanerk megpróbál eltiltani a saját leszármazottamtól, azért egy valami ne felejtsünk most el. Én most nem mint valami alapító jártam el, hanem egy sokadrangú magányos farkas bőrébe voltam bújva. Fenn kellett tartanom a látszatot addig, míg nem kezdek el nyílt lapokkal játszani. Kihátrálás lenne ez? Nem, egyáltalán nem. Valahol már ez is egy burkolt oktatás volt Isa számára, hogy jobban figyeljen oda az ilyenekre. Már Michelle esete is valahol veszélyes, hogy tudja rólam az igazságot, de csak az alteregómat adta ki. - Dicséretes, amit kitűztél magad elé. A saját korlátainkat felismerni az egyik legfontosabb dolog ebben az életben, a második utána az átlépése. Sokan nem hajlandóak ezt belátni a magaslatokban való járkálásuk végett - hány ilyet láttam már, te jó Szellemvilág. - Fürkésznek lenni voltaképpen egyetlen mondatban összefoglalható, amennyiben a saját nézőpontom kérded. A dolgok mélyére látni. Nincs még egy vérvonal, mely képes lenne ennyire kiélezni az érzékeinket. Másoknak hosszú gyakorlás, mi nekünk velünk "születik", ha úgy tetszik. Egy dolgot kell igazán megtanulni: figyelni. Mondja a főkukkoló, szólalna meg Sura vagy Unalaq a korábbi életünket figyelembe véve. Viszont egy kérdés hátravan. - Viszont egy valamit árulj el nekem. Miből gondolod, hogy megbízhatsz bennem ennyire, hogy rám bízd magad? Miből gondolod, hogy nem csupán a bizalmadba akarok férkőzni, hogy rajtad keresztül kiszedjek minden információt a falkából elejtett szavakból, tényleges hallomásokból? Hogy nem csupán egy hátsó szándékokkal rendelkező alak vagyok, aki a falkádnak akar keresztbe tenni? Kezdődhet az oktatás, hogy úgy fogalmazzak.
Elkomorul az arcom ahogy hallgatom őt. Mintha csak az apám lenne és most kioktatna engem. Csöppet sem tetszik nekem a dolog, főleg hogy egyáltalán nem is ismer… De megállom, hogy szóvá tegyem mind ezt. Igaz van benne igazság, hiszen tényleg felelősséggel tartozom, de sok mindent nem tud. Némán hallgatom őt végig. Meg fogom látogatni Castort, de úgy érzem az a beszélgetés csöppet sem lesz kellemes. Az érzéseimet nem rejtem el előle. Ha annyira szeretné megtudhatja, hogy kisebb dühöt érzek most iránta, de türelmes vagyok és mégis csak én hívtam meg a házamban. Talán ezért sem viselem olyan jól ezt a fajta kioktatást… Ha a teremtőm lenne nem is lenne vele gondom, de így… Mégis ki ő, hogy ilyet merészel? Egy aprócska mosoly kúszik az arcomra, de csak egy pillanatra, majd inkább kezembe veszem a bögrém és kortyolgatni kezdek belőle. A kérdései teljesen jogosak. Egy pillanatra le is állok és csat őt figyelem. Ebbe eddig nem igen gondoltam bele, nem is jutott az eszembe, hogy esetleg rosszat akarhatna nekem, vagy akár a falkámnak. Oké-oké az elején bizonytalan voltam felé, de utána igen hamar feloldódtam mellette. Leteszem a bögrém és gondolkodni kezdek. Egy pillanatra sem veszem le a tekintetem róla. Az arcát fürkészem és úgy próbálok rájönni a válaszra. Hosszú néma percek telnek el így, majd végül csak megszólalok. -Jogos… Őszinte leszek. Az elején tényleg tartottam tőled és nem igazán értettem, hogy mégis miért voltál ott… De utána mintha valami megváltozott volna… Talán a legbelső énem nyugtatott meg és a farkasom… Nem igen éreztem azt, hogy esetleg rossz szándékú lennél. Belső megérzés?-Nézek rá kérdőn. Ennél jobb választ nem igen tudnék mondani neki. Mellesleg meg már direkt váltottam át tegezésre. A jelek szerint őt cseppet sem zavarná és bár igaz nem ajánlotta fel, de már furának tartottam, hogy én még mindig magázom őt.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
Tisztán éreztem belőle a mérget, amelyet lassan elkezdett irántam táplálni. Csak nyugodtan, ha már nem is palástolja, akkor csak nyugodtan. Tisztában voltam vele, hogy a szavaim ki fognak váltani hasonlót. Minél idősebb egy farkas, annál nehezebben viseli, ha rendre akarják őt utasítani. Sejtettem, hogy ez lesz, mégis megtettem. Egyszerű most is a magyarázatom, látni akartam, hogyan reagál a szavaimra. Tudni akartam, pontosan milyen nősténnyel állok szemben, mire kell odafigyelnem. Nem mint ha nem lenne már elképzelésem róla, csak hát tapasztalat, hosszú idő, mire teljesen ki lehet ismerni az embereket. Főleg a több száz éves farkasokat, akiknek már több réteg épült rá a lelkére. Csak mindent a maga idejében, szépen lassan. Ahogyan én azt szoktam. Szóval ez van gyermekem. Peched van, amiért pont engem fogtál ki ilyen téren. Viszont utána meghallgattam a magyarázatát arra, miért is hiszi azt, hogy megbízhat bennem. Az arcomra továbbra is semleges színben tündököl, nem tükrözve semmi érzelmet. Se egy rángás, se egy pillantás, mely elárulhatja neki, hol mond nem megfelelőt, vagy éppen helytállót. Neki kell rájönnie erre. Mint minden Fürkésznek. - A megérzések valóban lehetnek megfelelő hírforrások. Ez az előnyünk, mint farkasoknak az emberekhez képest. Sokkal nagyobb spektrumból választhatunk. Ugyanakkor… mint fürkésznek, mindig meg kell tudnod magyarázni a tetteidet, a gondolataidat. Nekünk, Fürkészeknek, megadatott az a lehetőség, ami más vérvonalak előtt csukva áll. Hogy olyannak lássuk a világot, amilyen. Azért ilyen élesek az érzékeink, ezért látunk sokkal többet a világból, mint bárki más. A válaszok számunkra mindig ott lebegnek a szemeink előtt, beleszivárognak a fülünkbe, s így tovább. Ki kell használnod ezt az előnyt. Tudnod kell választ találni erre a kérdésre azáltal, hogy magadba tekintesz, majd megkeresed a leglogikusabb választ a kérdésekre. Ezáltal emelkedsz ugyanis fölébe a megérzéseknek. Mert akkor leszel igazán tudatos, persze nem mint ha nem lennél most az. Szóval megkérdezem megint: miért pont engem kérsz erre? Ne bonyolítsd túl. Olykor a legegyszerűbb válasz a megfelelő. Persze én nem tudhatom, miért bízik bennem, elvégre nem vagyok gondolatolvasó. Biztos vagyok benne, hogy a minket összekötő kötelék is rászolgál, de ennyinek még nem kellene elégnek lennie. S talán kissé hajcsár voltam, amiért nem hagytam annyiban a dolgot, de ő kért erre. Ő akarta, hogy tanítsam.
Teljesen úgy vélem, hogy a válaszom kielégítő a számára, de a reakcióját végighallgatva rá kell döbbennem, hogy a válaszommal igazából semmit sem válaszoltam meg. Teljesen egyetértek a szavaival, de mégsem tudom, hogy pontosan mit is szeretne tőlem hallani, mire kíváncsi. A kérdést ismét felteszi én meg csak némán ülök és figyelem őt. Át kell gondolnom újra az egészet. Megpróbálom más oldalról megközelíteni. A szemeit fürkészem, az arcát. Hosszú percek, majd végül megszólalok. Bevallom őszintén nem könnyű megválaszolni a kérdését. -Nem szokásom bárkiben megbízni, bárkitől segítséget kérni. Sőt mondhatni igen nehezen bízom meg másban, de a beszélgetésünk alapján tényleg úgy érzem, hogy tőled tanulhatnék nem is keveset és én szeretnék is fejlődni. Egy vérfarkas lehet több száz éves, de ez nem jelenti azt, hogy sokat is tudhat. Viszont ahogy te megosztottad velem a gondolataidat rögtön az jutott az eszembe, hogy igen sokat tapasztalhattál az évek alatt. Tudom ez a könnyebb módja a fejlődéshez, de ha van alkalom meg kell ragadni azt.-Hiszen akit nem tanítanak az megtapasztalja a dolgokat élete során, ami sokkal keményebb és fájdalmasabb lehet, míg ha egy bölcsebb farkastól tanul valaki az könnyebb út, hisz már kitaposták előttünk.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
Csendben ültem jó ideig a válaszát követően, ahogyan ráérősen iszogattam a teámat. Nem siettem el a válaszadást, nem is volt miért, elvégre nem hajtott a tatár. Szerintem egy fürkésztől alapvetően elvárható, hogy várja csak ki a maga helyét, idejét, nem kell siettetni semmit sem. Amennyit kell szemlélődnünk, figyelnünk, ha azt akarjuk, hogy a vérvonal jól működjön, akkor akarva-akaratlanul meg kell tudni várni a dolgok eljövetelét. Már ha jó munkát akarunk végezni, persze... ugyanakkor egy vérfarkasnak van ideje dögivel, tehát megintcsak nem rossz erény a türelem. Végül csak leraktam az üres csészét a tartójára. - Értem. Nos, úgy gondolom, tudok nekem segíteni, bár talán a módszereim nem lesznek éppenséggel mindennaposak. De ezt majd te eldöntöd magadban. Na, azért fenntartottam a jogot arra, hogy ilyeneket állítsak. Valljuk be, volt rá pár évszázadom, hogy kifejlesszem a magam különc módszereit. A hosszú idők előnye, szokás mondani. Viszont valahonnan most eszembe jut egy rejtvény, amit nem is vagyok rest feltenni neki. - Apa és fia halad egy autóban. Balesetet szenvednek, majd két külön kórházba szállítják őket. A fiút betolják a műtőbe, sürgős ellátás kell. Ám amikor az orvos ránéz, ezt mondja: "Nem operálhatom őt meg. Ő a fiam!" Hogyan lehetséges ez? Kíváncsian vártam a megoldását.
A kérdésére a válaszomat megadtam. Csendben ül mellettem és iszogatja a teáját. Én sem teszek máshogy. Valahol még élvezem is ezt a nyugalmat. Néha rá pillantok, néha csak magam elé bambulok. Nem agyalok azon, hogy vajon jól válaszoltam e meg a kérdését. Őszintén megosztottam vele az érzéseimet, így ha ez sem elég neki, akkor nem tudom mit mondhatnék még. Talán, hogy viszlát... -Engem az cseppet sem zavar.-Valamiért bízom benne, bízom abban, hogy igen is sokat fogok tőle tanulni, bármilyenek is legyenek a módszerei. Mondjuk, ha mindennap megalázna, megverne vagy hasonlók, azt igaz nem viselném el, ahogy egy farkas sem, maximum az alfájától és teremtőjétől, de nem egy idegentől. Viszont van egy olyan érzésem, hogy nem pont erre gondolt, mint nem mindennapos módszer. A kérdése meglep, nem is kicsit. Tekintetemről is leolvashatja azt, de nem egyelőre még nem szólalok meg, inkább csak megismétlem magamban a kérdést és gondolkozni kezdek a lehetséges válaszokon. Három is eszembe jut. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem pont ezek lesznek a megoldások egy próbát azért megér. -Nos három lehetőség jutott az eszembe. Egyik a gyereket örökbe adták és ismerte a vér szerinti apját, vagy akár van egy ikertestvére, akit elszakítottak tőle és az orvos azt hiszi, hogy az ő fia. A harmadik lehetőség meg elég modern felfogás, de ez is benne lehet a pakliban... A szülők melegek és két apja van a kölyöknek.-Rántom meg a vállam. Kíváncsi vagyok, vajon mennyire járok közel az igazsághoz.
Chulyin
Szellem
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 845
◯ HSZ : 140
◯ IC REAG : 107
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : átható tekintet, mint ha nem lenne titkod
Csendben várakoztam, miközben fontolgatta a válaszát, nem nógattam. A Fürkészek munkájához idő kell, nem lehet csak úgy belerongyolni az egészbe. Olyan ez, mint a jó munkáról szóló szólás-mondás. Semmi túlzás, vagy éppenséggel Pató Pál-szindróma nincsen ebben, csupán a puszta tények. Se több, se kevesebb. Szürcsölgettem a teámat, megnéztem még egyszer magamnak így ültömben a nappali berendezését, hátha találok valami újat - amúgy nem találtam -, míg megérkezett a válasz. Minden érzelemmel az arcomon hallgattam végig az okfejtését. Hát... azt megállapíthatom, hogy fantáziája az van, de eléggé távol volt a megoldástól. - Alapvetően azt aláírom, hogy eléggé bonyolult világban élünk, főleg a hozzánk hasonló lények, de ha megfogadsz egy tanácsot, olykor sokkal célravezetőbb az egyszerűbb dolgokra gondolni. Ezt a kérdést amúgy elég gyakran teszik fel a párterápiákon, főleg férfiaknak, mert nagyáltalában ők nem tudnak választ adni erre a kérdésre. Pontosan azért, mert magukból indulnak ki az esetek többségében. A választ ugyanis a másik nemben kell keresni. Az orvos egy nő. Az orvos a fiú édesanyja. Talán a kérdésre nem tudott válaszolni, de nekem a akkor is volt némi rálátásom, hogy hogyan működik a tudata és nekem volt honnan elindulnom. Mindenesetre már ahogyan az órára néztem, kezdett elhúzódni az ittlétem. - Nos Isabelle, köszönöm szépen a meghívást és a teát, de lassan indulnom kell. Majd jelentkezem hamarosan és sort keríthetünk az okításokra. Aztán majd szólj, mire jutottál az alfáddal. Ezekkel a szavakkal köszöntem el tőle, ahogyan talpra álltam és elindultam a kijárat felé. Elégedetten sétáltam tova a háztól, azzal a tudattal, hogy egy újabb ember kezében van jó kézben az örökségem. Valahol igazából csakis ez az, ami most számít.
Kezdőlap
//
