A tököm se gondolta, hogy a srácnak nem esik le rövid időn belül, hogy csak poénkodni próbáltam, de ha nem, hát nem. Azért az étlappal egyetemben megkínálom egy playboy-jal is, hátha arra kattan. Felőlem aztán azt eszik és rendel, amit akar, idővel már jobban fogja értékelni a nyers kaját kint az erdőben, mint azt a sok műszart, amit egyébként enne. Hűtő kilőve, marad a pizza, vagy átmászik Nathez és Darrenhez, hogy onnan kérjen valami ételszállítós cuccot, mert nekem ennyi maradt. -A papír? Ízlés kérdése. Az étlapot fogja a kezében, mégis mi a fenére kellene gondolnom, ha ennyire adja magától az egész? Tudom én, mire célzott, de majd hülye leszek levágni, ha nem kérdez tényszerűen. Még mit nem, akkor megkönnyítem a dolgát. -Nem csörög. Felelem halál komoly pofázmánnyal, és kivárok egy picit, hátha olyat hall, amit én nem. Szép is lenne. Találékony kölyök, magam előtt összefűzöm a karjaimat, és az előadását figyelem. Az én telómra vár, az övé ott van a csomagjában, majd előszedi egyszer, mert bizony kénytelen lesz. Amint végzett a gyerekes próbálkozással, odadobom neki a sajátomat. -Kettőt rendelj. Melegen ajánlom, hogy megtegye, különben én, a hót nyugodt Tark olyan hót nyugodtan fogom falhoz kenni, ahogyan azt kell. Legalább elkezdjük a regenerálódás gyakorlását is. Amúgy sem árt. Kérdez, és én bólintok, aztán kicseszek vele. ~Vagy visszaveszel a lendületből, vagy előbb leszel halott, mint kitedd innen a lábadat. Kedvesen mosolygok mellé, ez jár neki, bátorítom én, de ha nem fogja fel marha gyorsan, hogy mi az ábra, élve fogják megnyúzni, utána pedig még ki is szögelik elrettentésül. Ha befoglalja a szobát, nem foglalkozom vele, nekem olyan mindegy, hol alszom, pont nem érdekel.
Így aztán remekül elleszünk mi egymással. Ez a tag, csak akkor tud sokat beszélni, ha farkasokról van szó. Egyéb iránt meg néma. A tojás fejek is érdekesebb társaságát mit az ürge. No mindegy. Ettől még éhes vagyok és nem fogok papírt enni. Próbálkozom én kaját szerválni, de nem megy. Végül kapok egy telefont és leadom a rendelést. – Létszíves vagy valami?... – Nézek rá, majd rendelek neki is. Egy kis jó modor igazán ráférne. Én meg nem olyan vagyok aki csendbe meg hunyászkodik egy sarokba. Szép, hogy szóvá teszem. A telefont a pulton hagyom és elindulok a szobám felé. Bólint, így nincs miért maradnom. Hirtelen a semmiből meredek le a küszöb előtt. A szája nem mozog, de hallom a hangját a fejembe??? Tuti megörültem vagy bedrogozott? Vagy mi a fene van? – Mond, hogy hasbeszélő vagy. – Valamiért azt érzem, hogy ezzel most mellé lőttem és nem is kicsit. Már a fejembe is befurakodott? Hát mi lesz így a gondolataimmal? Téboly az egész. Igazából azt sem tudom, hogy mit mondott, mert lesokkolt az, hogy a fejembe szólalt meg. – Mit is mondtál az imént? – Kérdezek vissza, csak azért, nehogy valami fontos elkerülje a figyelmemet. Ha ez így megy itt, napokon belül befogok dilizni, ez egészen biztos. Nem elég, hogy túl teng bennem az energia, valami vibrál a bőrömön, de belül, hogy hangulat ingadozásaim vannak, hogy egy meleg lakásban vagyok, de még a fejembe is hangokat hallok. Én ezt nem bíróm ki sokáig ez holt ziher. Inkább a szobámba megyek és ledőlök az ágyra. Végig kell ezeket gondolni alaposan. Legalább a cuccaim meg vannak.
Egy darabig figyelem Felipe szenvedését, hát komolyan mondom, rosszabb, mint egy hisztis nőstény. Lehet, azzal könnyebben boldogulnék, de tényleg, mert ahogy most állunk, ebből sok jó nem fog kisülni, én mondom. Aztán megszólal. -Ilyet is tudsz? Jééé. Legyek szíves... na erről van szó baszki, nem ám csak követelünk, tessék kimondani a varázsszót, de ha most azt mondja, szeretet, lecsapom. Tudom, hogy meglepem azzal, a fejébe pofázok, ezt még nem mutattam meg neki eddig, valahogy az egy hét nem volt rá elegendő, akadt más is a pánikoláson kívül. Meg is torpan, majd visszafordul. ~Sosem voltam, de ha életképesnek bizonyulsz, akkor ez neked is menni fog. Addig nem. Tudok én mocsok is lenni, nem áll tőlem távol, csak egy kicsit félretettem, azaz úgy több, mint 100 éve, de előtte? Toltam mint az állat. Kedveltek is érte, mindenki sütve, főve, nyúzva szeretett volna látni. ~Fogalmazom másként, hátha úgy könnyebb. Kapj a pici fejedhez, vagy a pályafutásod nem lesz hosszú életű. Vagyis... megöllek, szó szerint. A mondandóm mellé vigyorgok, hát normális vagyok? Ja. Ennek ellenére nem viccnek szántam a kijelentésemet, és itt be is fejeztem a társalgást, már csak a pizzának kell megérkeznie. Addig egyáltalán nem érdekel, mit alkot Felipe, ha lebontja a kérót, akkor maximum leköltözik a földszintre. Shane biztos szeretettel látja.
Sok mindent tudok, de eszem ágában sincs elárulni a tudásom. Tudom, hogy ezt most ironikusan kérdezte, de tök nyolc nekem. Már mennék a szobába, mikor a fejembe a hangja szólal meg. A szája pedig nem mozog. Most vagy baszott jó humorista lenne, belőle vagy kezdek megörülni, amit ha végig gondolok nem is lenne annyira meglepő. Örülök, hogy kapok megerősítést és nem kell felkeresnem egy dili dokit. Hát ez igazán remek? Vajon a gondolataimba is tud olvasni? Azt hiszem jó lesz, ha az állatok közelében valami olyanra gondolok, ami sablonos. Nem kell, hogy belelássanak a fejembe. Semmi szükség nincs rá. Valamit olvastam erről…király már is előjönnek a fejembe a szavak, de nem csak az, még az oldal szám is. Képek, meg őritenek ezek is és ha ez nem lenne elég, akkor kapok a nyakamba egy farkast is. Ilyen az én szerencsém. Figyelek arra amit mond. Kár, hogy nem humoristának ment, akkor nevethetnék rajta. Oké, vissza veszek bár nem tudom, hogy miből kéne? A lehengerlő stílusomból? Vagy a kicsi egomból, bár azt még nem is mutattam meg neki. Mindegy. Semmi kedvem nincs meghalni és ezért figyelek rá. Persze ahhoz, hogy tudjam mit kell visszavennem, feszegetni kell a húrt. Vezetek majd egy listát. Ezt lehet és ezt nem szabad címmel. – Oké, főnök! – Csak ennyit mondok, majd bemászok a szobámba. Az ágyra dőlök le s megkeresem a telefonom. Első dolgom, hogy sms-zni kezdek az öcsémmel. Mondtam neki, hogy jelentkezek, hát most megteszem. Nem vagyok hülye, még szép, hogy levettem róla a hangot. Egyébként sem értené senki az üzeneteket. Dehogy mondtam el mi lettem, azt hinné, sokat ittam valahol. Ezt még elhallgatom előle. Csak annyit tud ami fontos, hol vagyok, kivel vagyok és stb. Várakozás közben a fejembe megannyi gondolat mászkál és érzem ahogy mélységes fáradtság telepszik rám, ami az éhséggel keveredik. A plafont nézem, aztán a tudatom elsötétül. Mellettem akár bombát is lehetne robbantani, mert mély alvó vagyok, legalább is eddig az voltam, reggel kiderül, hogy kelek. Valami észlelek távolról, hogy kaja érkezett, de nincs az-az isten aki most kibírna kelteni. Magamtól biztosan nem fogok felkelni. Ha Alex nem piszkál, akkor reggel fogom beburni a flamót.
// Ha nincs más Fater, akkor köszönöm. Szerintem ugorjunk ha neked is jó, mert közben idő telt. Várom a következő játékunkat. Ha kezdtél akkor dobd át kérlek a linket vagy majd beszélünk. //
Alex & Felipe ~ Avagy "Subidubidúú... megjöttem Vilma!"
A Darrennel folytatott "bájcsevej" után másra sem vágytam, mint hogy jól helyben hagyjon az öcskös, majd sörözzünk a verandán felüdülésképpen mert szent a béke megint. Mondom sem kell, hogy nem a legjobb volt a hangulatom jelenleg, de nem szokásom túl sokáig emészteni magamat a dolgokon. Az élet megy tovább és csak az élheti túl, aki megrázza magát és megy tovább történjék bármi. Különben is, díszes fogadóbizottságra számítottam, hisz Alex mellett van a kölyke nyilván. Csak remélni merem, hogy valami dögös csajt harapott be miközben részegen fetrengett valahol és akkor én is jól fogok még talán ma szórakozni. E gondolat felvidított annyira, hogy a szájam szegletébe egy halvány félmosoly költözzön. Szóval meg sem álltam a Síparadicsomig, jobban mondva a Farkaslakhoz vezettem, ahol már messziről látszott Alex amint fel-alá járkálva vár a hidegben egy szál benti cuccban. Na igen, a Darrennel folytatott telefonbeszélgetés miatt nem akkor érkeztem meg, amikorra előzőleg bejelentettem. A kocsiból felkapom a békítőnek szánt Johnnie Walker Black label whiskeyt, amit az anyósülésen utaztattam eddig, majd kiszállva üdvözlöm biccentve az öcsköst meg a kölykét az utánfutót. Amilyen pechem van mostanság, naná hogy nem nőstény a fene vigye el! - Méregdrága békülős whiskey van nálam, szóval óvatosan azokkal a mancsokkal, ha inni is akarsz belőle! - Közlöm, mielőtt még rám vetné magát. Ez a "gyerekkel vagyok" duma remélem beválik, elfenekelni ráér Alex később is, ha majd kijózanodtunk másnap.
Számoltam a perceket rendesen, Danny azt mondta, már látja a házakat, akkor vagy repül, vagy itt van rögtön. Kirángattam Laut a szobájából, mert perpill nem érdekel, hogy mit csinál, meg kell ismernie a tesót, az én bátyámat, azaz az ő nagybátyját, és tiszta szerencse, hogy jobban nem lehet ezt az egészet körbeírni, mert akkor én is elveszteném a fonalat. Mert mi van, ha drágalátos kölyköm elkezdi fejtegetni, hogy nincs is rokoni kapcsolat köztünk valójában? Felképelem, igen, ezzel le is rendezem a dolgot, mert ez nem érdekes, nekem Danny és az az őrült Tabi jelentik a családot. Szóval, számolom a perceket, már eltüntettem a ripityára tört asztalt is, és ennek örömére hol várom meg a tesót, na hol? Lent a lak előtt. Teljesen logikusan cselekszem, fent rendet rakok, hogy utána lecipeljek néhány cuccot, és ott várok, mint egy taknyos kölyök, aki alig vár, hogy megkapja az ajándékát. Ebben aztán tényleg senki ne keressen semmi racionalitást, mert az nincs. Amint begördül a kocsi, és kinyílik az ajtó, egy pillanat alatt ott termek, de közénk áll egy üveg pia. Még mielőtt megszólalhatnék, Danny belekezd a monológba, én pedig szépen és türelmesen végighallgatom, majd vigyorogva elveszem a piát, átadom Launak, és mielőtt bármiféle köszöntőt mondanék, egy irdatlan nagy bemosással nyitok, aztán tesó nyakába vetem magam, és csépelni kezdem ezerrel. -Soha, de soha ne merj még egyszer itt hagyni egy rohadt szó nélkül, egy nőstény miatt se, érted? Leléptél, én meg aggódtam, és magamra voltam hagyva, tudod te milyen érzés? Tudod? Nézek csak, mint egy barom, és nem tudom, mi a faszt tettem, hogy elmentetek mindketten, tudod te milyen? Ott ülök, és egy nőstény virraszt velem ott kint, mert próbálom megérteni, mit vétettem, ami miatt itt hagytatok, érted? Legalább üzentél volna, hogy te idióta barom, ne aggódjál, jól vagyunk, csak ez és ez történt, de jövünk majd, vagy valami, de neeeem. Én barom várok, és próbálom elhinni, hogy igen, visszajöttök, mert ezt érzem. UTÁLLAK? KURVÁRA UTÁLLAK EZÉRT! Ütöm mint a répát, most jön ki az a feszültség, amit eddig bent tartottam, most tör utat magának, én meg nem vagyok semmi jónak az elrontója, így hát nem fékezem meg. Farkasom is nekiugrik Danny bundásának, még szép. Az eszembe sem jut, hogy Launak még mindig nem cáfoltam meg, miszerint nem a hímeket kedvelem, így a mondandóm első fele simán félreérthető. Az egész monológom meg meglepetést okozhat neki, mert még sosem hallott ennyit beszélni egyszerre, de hogy hülyének is nézhet, hiszen ütöm a tesót, amíg hagyja, az is biztos.
Kezdőlap
//
