Jó pár napja nem találom a kedvemet, valahová eltemettem, és ki kellene ásnom, mielőtt végleg elveszítem, csak ez nem olyan egyszerű dolog, mint azt én gondoltam. A gyűlés után nem hagytam el a falkát, de azóta is azon vívódok, hogy menjek, vagy maradjak? Mi lenne a jó, mi lenne az ésszerű, mi az, amiért még harcoljak itt. Lau előtt nem mutatom, hogy gond van, de érzi, tudja, hogy valami nem stimmel velem, hogyne érezné. Egy papír felett ülök, ahová felírtam a maradás mellett szóló érveket, majd mellévéstem az elmenetelre okot adóakat, kis magyarázattal, magamnak. Gondolkodás nélkül tettem, első blikkre, úgy, ahogy belőlem jött.
"Maradás:
1, Darren: Barát, főnök, akit biztattam az atanerki posztra -illetve kijelentettem mindenki előtt, ő alkalmas rá-, aki hazavisz részegen is, és nem dob el. Amit pedig elbasztam, helyre kell hoznom: bizalom. 2, Falka: Otthon, nagyobb család, 60 év. 3, Lau: A kölyköm, akit nem tehetek ki veszélynek csak azért, mert nekem éppen úgy jó. 4, Ayesha: Aki szinte ismeretlenül is végig ücsörögte velem az éjszakát, mert érezte, baj van, mégsem hagyott ott, holott megtehette volna. 5, Tark vagyok: Kutya kötelességem védeni a falkámat, nem köphetem szembe őket, akkor sem, ha szívük szerint kihajítanának. Harcosként én adjam fel? Soha. 6, Ashley és Masako: Akiknek megígértem, hogy segítek nekik, nem csinálhatok segget a számból. 7, Yetta: Lakótárs és szülőtárs, mert az.
Elmenetel:
1, Danny és Tabi: A testvéreim, az igazi családom, akikkel együtt voltam jóban-rosszban, marhaságban, balhékban, bunyókban, 140 év. 2, Falka: Tagja vagyok és mégsem. Nincsenek barátaim, nem nagyon nyitottam senki felé, mi tartana itt? 3, Raven: Barát, aki már nincs köztünk, lehet, a falkám többsége gyűlölte, de egy lökött öreg hippi, akinek élveztem a társaságát. 4, Richard: Az öregem, akit jó lenne megtalálni, ha még él, de ha nem így lenne, érezném."
Ezt a papírt nézem, eddig jutottam, elméletileg több minden szól a maradás mellett, de Dannyék lelépése, az a 140 év sokkal többet nyom a latba annál, mint amilyennek látszik. Elmentek, itt hagytak, azt nem tudom miért nem szóltak róla, fogalmam sincs. Ayeshának lehet, igaza van, azt hitték, nekem jó itt. Jó, de... ők a testvéreim, és úgy érzem, mintha egyenesen eldobtak volna, mint egy megunt rongyot. Ennyi idő után. Felsóhajtok, Lau szobája felé pillantok, jobb ha nem tudja, mennyire rágódok azon, mi a fene legyen. A gyűlésen azt mondtam, maradok, és tessék, most meg ülök mint egy balfasz, és nem tudom, mit tegyek. Mi a fontosabb? Menjek utánuk, keressem Richardot, vagy maradjak, és tegyem a dolgomat úgy, hogy közben nem tudom, mennyire érzem magam itthon. Nehéz, kurva nehéz, ígéretet tettem rá, hogy Darren mellett állok, erős érv ő maga is, és a szavam is, mégis szenvedek. Talpra kell állnom, de nem tudom a szőnyeg alá seperni az érzéseimet, mert vannak, csak ezt kevesen tudják rólam, de ez pont nem érdekel. Az viszont annál inkább, hogy döntenem kell. Mire várok? Fogalmam sincs.
Egymás összelapátolása mindig jó muri, nem? Nem egészen. Ahol összelapátolás kell, külső segítség, ott már komoly baj van, aminek sose örülök, és pont Hello Kittynél ütött be a ménkő, pedig nem egy depresszív fajta. Csendes, de nem szenvedős. Most csendesen szenvedős, ráadásul Tabitha meg Danny is leléptek, őszintén szólva azt hittem, egyből szedi ő is a sátorfáját, s hogy nem tette meg, hálával töltött el. Azt viszont nem akartam, hogy ez idővel változzon, márpedig ilyen vérszegényesen nem tudom meddig marad még velünk. Este úgy döntöttem, megnézem, mi van vele, Ashleyt pedig vittem magammal, már csak azért is, mert még nem volt olyan késő, ő se aludt, emellett kedvelte Alexet, és mi tagadás nála se akartam megkockáztatni, hogy esetleg valamilyen felindulásból nyakába kapja a várost és környékét, hogy Sam keresésére induljon. Szeretek óvóbácsisat játszani. És ez nem vicc, vagy irónia/gúny, tényleg nincs vele bajom, ha ennyi lenne csak a feladatom, boldog lennék. Kopogtattam - mert habár a legtöbben előszeretettel törik rám az ajtót nap különböző pillanataiban, én igyekeztem ezzel indítani, ha nagyon durván siettem, akkor én is csak berongyolok -, s ha kiszólt, beengedett, akkor a nyomomban Ash-sel benyitottam. Az első, amin megakadt a pillantásom - az általam lakberendezett mindenségen felül - az a listázás volt. - Vezet a hazai csapat? - nyújtogattam a nyakam, szám sarkában pedig finom mosoly árnyéka bujkált. - Cefetül nézel ki, az energiáid meg még annál is rosszabbak - húztam el a szám a nyilvánvaló megállapítása után és megpaskoltam a vállát. - Lau? - néztem körbe a kölykök után kutatva, s az energiáimmal is tapogatóztam - ami azzal járt, hála a bestiám ridegségének, hogy valamivel hűvösebb lett a levegő a lakásban. Minden házigazda álma, hogy a vendége lehűtse a kedélyeket, nemde?
A papírt nézem meredten, a százalékos megoszlás egészen más kérdés, ha így kalkulálnék, akkor nem kérdés, hogy mennem kellene, nem itt rontani a levegőt. Na de... és ott van a de. Milyen Tark az olyan, aki barátja bőrét viszi a vásárra végül is, hogy utána eltűnjön, magára hagyva őt? Yetta, aki már nem falkatag, de na, csak beharapott egy embert, és ha ott voltam, nem fordíthatok hátat neki sem. A két kölyöknek sem... a sajátomnak meg pláne nem, tehát erős érv az összes. Ahogy az elmenetel mellett szólók is, de a legtöbbet a tesók nyomják a latba. Kopognak, először csak intek, aztán rájövök, a kint lévő nem rendelkezik röntgen szemekkel, akkor aligha fogja tudni, bejöhet, így az intés után még hanggal is tudatom, oké a dolog. Az ajtó nyitást nyikorgással kísérem, a csukódást is... egyébként jól vagyok, csak nem látszik rajtam. Ketten jöttek, azt is tudom, kik, de csak akkor emelem rájuk a tekintetemet, amikor a főnök megszólal. -Aha. Vezet, bár ez nem meccs, de vezet... elméletileg. Ha lelépek, hátba szúrom Darrent, aki pedig ismer -azaz ő-, tudja, hogy ilyet sosem tennék. -Kösz, tudom. Az első vigyor, ami megjelenik a képemen, mert tudom én, hogy szarul nézek ki, de ez most aztán biztatóan hangzott, de tényleg. A szoba felé intek a búrámmal, Lau elméletben bent van, ha nem, akkor elment valamikor, de hogy nem tudom mikor, na az biztos. Vele haladunk, már nem gyűlöl, nem utál, és talán elfogad, ha minden igaz. Felsóhajtok, és végül a főnök kezébe nyomom a papíromat, nincs semmi titkolnivaló rajta. -Össze fogom szedni magamat, csak... egy kicsit rúgjatok seggbe.
A vigyor azért biztató kezdet, sokkal jobb, mintha bőgni kezdett volna, mondjuk... igen, ha Alex elsírja magát, ott már világok omlottak össze. Ash is vigyorog, méghozzá leplezetlenül, a lakás berendezését csodálva, ha ilyen vigyorgósan is folytatódik ez az összejövetel, hát én mondom, nagyon jók vagyunk! A Pöttöm elindult felfedező útra, úgy, úgy, csodáld csak Apád lakberendező - és kicsesző - tehetségét, de ne rajtam mutasd be, mit tanultál belőle, köszi! Ledobtam magam a Tark mellé és a kezembe kaptam a listát. Az első felé mosolyogtam, a másodikon már nem, inkább komorabb lett némiképp az arcom. - Ahogy nézem... bőven akad még olyan, akiért érdemes maradnod, mert számít rád, és esküszöm, rettenetesen vonzó ajánlat, de a magam részéről a seggberúgásod inkább másra hagynám - húztam vigyorra a szám. - Különben is megtettem, mikor Laut hoztad. Figyelj, ahogy másoknál, úgy nálad se erőltethetem és nem is fogom, hogy maradj, de mivel te dobtad be először az atanerkségem bombáját, így egy kérésem azért lenne. Legalább addig maradj, míg behódolunk. A támogatásod nem csak nekem kell, és tudom, hogy neked is szükséged van a miénkre. - Letettem a listázást és tollat ragadtam. - Raven meghalt, semmin nem változtat, ha elmész, ahogy az se, ha maradsz, ez igaz, de... - kihúztam. - A falka: felsoroltál egy rakás farkast, akiknek szükségük van rád, a Tarkom vagy, és nem szívesen válnék meg tőled. Sem Atanerkként sem barátként. - Kihúztam a falkás ellenérvet is. - Maradtak Tabitháék és a Teremtőd. - Nagyot szusszantam, ezek azok a pontok, amik ellen nem igazán lehet olyan erős érvet hozni, ami teljesen megállja helyét, mivel érzelmi alapúak főként. - Tudom, hogy nem könnyű - nekem se volt, mikor kitagadtak -, de nem vagy egyedül. - Meglapogattam a vállát, s finoman elmosolyodtam. Azt akarom, hogy akik maradnak, azoknak megérje, hogy összetartsanak, hogy érezzék, közös a cél, hogy még ha eltérőek is vagyunk, de egy irányba haladunk, s ha ez a tudat megvan, akkor össze tudunk fogni. Csapatként, falkaként, családként.
Most az sem nagyon érdekel, hogy mennyire vicces a lakásom, hiszen Ashley vigyorog rajta... vigyoroghat is, ez a főnök műve, én meg marha lusta voltam arra, hogy lecseréljem az egészet. Akinek nem tetszik, az nem jön be. Lau meg értékelte, egyből elfoglalta a hálómat, tehát kénytelen leszek bővítést kérelmezni, mert unom a nappaliban alvást. Darren kezébe adom a papírt, hagyom, olvassa el nyugodtan, nincs azon semmi titok, tényleg próbálom logikusan összeszedni az érveket és az ellenérveket. Hallgatom az eszmefuttatását és a vigyorom egyre csak szélesedik a képemen, de hogy miért? Na az titok, majd elárulom a végén. Miután végzett a huzigálásokkal, visszaveszem a listát, és egy laza mozdulattal kihúzom Richardot is onnan. Az egyetlen pont ami megmaradt, az a tesóim része, és most jön az a rész, amikor megszólalok, és nem éppen tőmondatban teszem. -Richard elmenekült, amikor gáz volt, nem érdekes, eddig nem keresett... hagyjuk. Ők pedig... itt hagytak, nyomós oka kellett, hogy legyen, érzem, hogy csak úgy nem tettek volna ilyet, érted? Kurvára fáj, nem mondom, hogy nem, de ettől függetlenül tudom, hogy nem pattantak volna meg így. Tabi lehet, megint alkotott és Danny csak utánament? Sokszor volt már ilyen, lehet, most is ez van a háttérben. Végül felsóhajtok, és Darrenre nézek. -Azt hiszed, itt hagynálak a szarban? Nem. Nehéz, de akkor lennék egy gyenge pöcs, ha megfutamodnék, vagyis összerámolnék, és eltűnnék utánuk. Ezt nem teszem meg főnök, itt belül rohadtul fáj, de... nem mehetek el, pont most. Utána meg már minek? Kezdődik a banzáj. Kik léptek ki meg le... nem foglalkoztat, azaz Dannyék igen, de az más történet, viszont a többiek... ő dolguk. Banzáj lesz, tudom én azt, akkora bunyók, hogy csak na. Bőven bepótolhatjuk az elmaradást, mert az biztos, hogy a két falka hímjei össze fognak csapni... amolyan ki a jobb stílusban, és ezen vigyorognom kell. Nem vagyok egyedül, ez jól esik, hiszen ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy kit tartok fontosnak a falkából, és nem úgy nézve, hogy falkatag... hát hamar elakadnék a felsorolással. Azt hiszem, a lista mehet a kukába, vagyis szép galacsint gyűrök belőle, és Ashelyt célzom be vele.
- Én is így gondolom - bólintottam arra, amit Dannyékről mondott. Nem fél éve vagyunk falkatársak, és elég egy kis odafigyelés ahhoz, hogy tisztán lássam, azok hárman mennyire összetartóak. - Vissza fognak jönni, ebben biztos vagyok. Én nem tudom mit kezdenék a családom nélkül... vagyis de, ugyanazt, mint a kitagadásomkor, szóval azért nyugtat a tudat, hogy van rutinom a nélkülözésükben, de nem szívesen frissíteném fel az emlékeket, játszanám újra a múltat. A jelen - legyünk akármekkora szarban is - sokkal jobb, mint anno volt. Szavaira az én képemre is mosoly kúszott, majd a végén adtam neki egy tockos, csak úgy, csupa szeretetből. - Akkor ne hozd rám a frászt ilyen hülyeségekkel! - rivalltam rá a lista miatt, főleg az elmeneteli része végett, de a hangomon lehetett érezni, hogy sokkal inkább megkönnyebbült, mint bosszús vagyok. Ash elkapta a galacsint, aztán széthajtogatta, de amint meglátta, hogy listák, egyből elfintorodott és inkább kidobta. Gondolom még kísérti az emlék, mikor Alex listáztatott vele. - Ne ess szét, pajtás, lesz még ennél rosszabb is! - vigyorogtam rá én, a vigasztalás koronázatlan királya. Hát most mi az? Nem fogok hazudni.
Danny sosem tenne ilyet csak úgy, Tabi lehet, mert nőstény, és nem egyszer hisztizett már be, de Dan, ő nem. Viszont az, hogy nem hívott fel, nem üzent semmit, az még nekem is sok, naná, hogy az elején azt hittem, hogy kidobtak, mint egy elhasznált felmosórongyot. -Bár már ott tartanánk, nélkülük fél farkas vagyok valahogy. Azt hiszem. Az sem fájt ennyire, mikor Richard meglépett, még ha érthető is volt az indoka, hiszen ha nem teszi, akkor őt is megölik. Viszont volt átmenet, mert addigra már Dannyékkel alkottunk összeszokott triót, így ez az érzés, hogy ennyire egyedül maradjak, még sosem volt jelen az életemben. Oké, itt van Darren, és ez sokat számít, mert legyek bármennyire is hülye, akkor sem hajít ki, igaz, azért azt a határt nem is akarom feszegetni. A tockosra jókedvűen morranok fel, ez legyen a legkevesebb most. -Olyat nem akartam tenni, azért sem rohantam elhamarkodottan hozzád, hogy gebasz van. Át kellett gondolnom mindent, megfontolni, és nem hirtelen hozni döntést, mert az érzelmeim diktálnak. Higgadtan kellett mérlegelnem, és ebben Ayesha is sokat segített, még ha csak általánosságokban is beszélgettünk azon az éjszakán, akkor is. Hogy ott aludtam a végén nála, ezt hagyjuk, az most egészen más történet. A galacsinom célba ér, aztán a kukában landol. Ott a helye. -Kösz. Rosszabb? Ettől? Micsoda? Casper megtép, mert elhoztam azt a Windslone-t, vagy mi? A főnök is a helyzet magaslatán áll, amikor vigasztaló szavakat keres, tényleg tudja, hogyan lapátoljon még rá egy kicsit, de na, jobb, mintha hülyeségeket vágna hozzám, aminek semmi értelme. De mi lehet rosszabb? Maximum meghalunk, induljunk ki ebből, ettől pedig minden csak jobb lehet, bár a halál sem rossz, ha úgy nézem.
- Tudom, milyen érzés - néztem rá, s bár halványan mosolyogtam, tekintetem semminemű vidámságot nem tükrözött. - Mikor én maradtam egyedül, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Annyi szerencsém volt, hogy nem volt falkám, így szabadon utazgathattam, bár az is csak felszínes kezelés volt. Nem mondom, hogy pótold őket másokkal, mert azt nem lehet, de... temetkezz valamibe. Valamibe, ami teljes farkast kíván és leköti minden erőd, figyelmed. Hogy nekem ez mi volt? May elfelejtése, minél távolabb kerülni Victortól, elfelejteni mindent, elmenekülni, valahol messze új életet kezdeni. Ha úgy tetszik, kudarcot vallottam, mert egyik se jött össze igazán, inkább csak ilyen felemásan. - Ha beindulnak a tárgyalások és Castor hajlik a dologra, lesz fegyverszünet meg hasonlók, akkor ha lesz rá még lehetőségem, adok pár napot. Ha addigra se térnek vissza és úgy gondolod, akkor azokat a napokat felhasználhatod a keresésükre. Tudtam, hogy nem használná arra, hogy lelépjen. Lehet, hogy naiv vagyok, de bíztam ebben, benne. Ha rám cáfol, az jó lecke lesz nekem, de erősen kétlem, hogy ilyesmire sor kerülne. - Akár! - vigyorogtam rá, mert ez még mindig sokkal finomabb elképzelés volt, mint amiktől én tartottam. - Meg majd ha belülről rohasztunk... - mormoltam komoran, majd vállon veregettem és kuncogtam. - Vicceltem, nyugi. - Felálltam és nyújtóztam egyet. - Hogy tudsz megmaradni ebben a lakásban, hm? - néztem körbe a remekművemen. - Én már tuti megzakkantam volna. Vagy átalakítom.
-Honnan? Meglep, hogy a főnök ismeri, milyen az, amikor magára marad. Ugyan volt rá precedens, de az sem viselt meg ennyire, mint ez. -Anno, amikor Richard lelépett Bostonból, illetve menekült, hogy meg ne öljék, az sem zavart ennyire, valahogy nem ennyire fájt. Mi is bolyongtunk, mert kivágtak minket a falkából, de legalább együtt voltunk. Mibe? Az életem a harc, a zsebelés meg a bútorok. Ennyi. Gyártsak nyolcszáz hello kittys cuccot? Van rá kereslet. Mégis mihez értek? Zyebelni tudok, anno abból éltem, igen. Megtanultam harcolni, elméletben azt is tudok. Meg megtanultam az asztalosságot Darrentől, mivel volt kézügyességem, másba nem tudok temetkezni, csak ezekbe. Az elsőt nem kéne, kicsi a város, a második tiltva van, a harmadik... akkor beköltözöm a műhelybe. A kölykömmel meg még mindig megpróbáljuk egymást megérteni, de nehezen megy, pedig tényleg mindent megteszek. [color=oliveg-Kösz, nem, a múltkori két hétből is mi lett... inkább jobb, ha nem megyek sehová. Telefon van, egyszer kicsörgött, azóta átmenetileg nem elérhető, de... élnek, és tudom, hogy elő fognak kerülni.[/color] Jelenleg tudom, hogy nem gondolkodom reálisan, vagyis nem teljesen, és ilyenkor egy megoldás van, mégpedig az, ha nyugton maradok a seggemen, feleslegesen nem ugrálok, mint a nikkelbolha. -Nem mondtál hülyeséget, főnök. Nem hiszem, hogy ott mindenki marha elégedett lenne. Ezt még a javunkra is fordíthatjuk. Tudtad, hogy a bolhások marha bizalmatlanok azóta, mióta megvolt az akció? Egyszerűen lehetetlen a közelükbe férkőzni, figyelnek mindenre. Párosával járnak, egymás seggét védik. Persze figyelek én azóta is, van néhány infóm, és amit nem osztottam meg eddig időhiány miatt a főnökkel, azt megteszem most. -Úgy, hogy ha ilyenre csináltad, akkor élvezd, ha idetévedsz. Tulajdonképpen nem is annyira gáz. Buzis, de... nem érdekel.
El sem hiszem, hogy végre megérkezünk. Unalmas volt az út, mert egész végig hallgatnom kellett mit vakerál a csávó. Farkasok, vér, farkas, szőr, farkas, család és sorolhatnám... Komolyan mondom egyszerűbb lett volna, ha leírja, én meg elolvasom. Mondjuk a repülőn a csajszi elég jó bőr volt és ha nem lettem volna odaszegezve, akkor megfűzőm. Élveztem volna a mosdó minden zugát, legalább addig, míg meg nem kezdjük a leszállást. Ez most kimaradt, pedig csillapítani kéne a vágyamat, ami jobban tombol, mint máskor. Gondolom ez is összefügg, de erre azért nem kérdezek rá, mert csak idegen egyelőre. Én megint csak mentem ahova vitt ez a két, méretes madár, pedig soha nem játszottam csomagosat. Maradtam volna inkább a jó öreg Orosz honba, de komolyan. Ámbár, akkor Marcus lenne most itt. Mázlista! Annak örülök, hogy egy ilyen hideg helyre hozott, mert utálom a meleget, ami nem Orosz embernek való. Ez egy jó pont, bár nem kicsit vagyok betojva. Ha igaz, amit mond, akkor itt annyi szőrös állat jár, mint egy állatkertbe. Hogy fogom én ezt elfogadni? Lövésem sincs. Kissé félve lépek be mögötte, s kikerekednek a szemeim. Egy négy lábon járót sem találok. Ezek szerint nem ez a módi erre felé. Ennek azért örülök. Az első emelet a cél, de ráhagyom az úttörést. Nem vagyok otthon, amúgy sem szeretnék én lenni az első, aki egy manccsal találja szembe magát. Az izgalom szárnyal bennem, aminek nem örülök, mert valami mocorog oda bent. Ne gyere ki, ne gyere ki! Próbálom győzködni ezt az ízét, bár eddig sem remekeltem ebben. Gépiesen lépek fel a lépcsőn s ha beszél azt, most tuti nem jegyzem meg, mert éppen skandálok. A szobába belépve tátva marad a szám. Ez csak egy rossz állom, amiből mindjárt felkelt a trágya szag. Várok, mozdulni sem akarok, de nem érzem, hogy felkelnék. Ez, vicc? – Buzi vagy? Ha ezt hamarabb vágom, tuti beszerzek egy popi párnát, de lik menteset. Csak közlőm Hetero vagyok, erősen HETERO - Az első mondat ami kijön belőlem. Miért ver engem a mindenható? Nem mehetek haza, kitudja mikor látom Lolit, A motorom meg sem említem, és pont egy buzeráns Hello Kitty-s taggal akadtam össze. Ez tuti, hogy csak egy álom, mert ilyen nem létezhet! – Mond, hogy van még egy szoba... - Hangom könyörgő s talán még egy fohásznak is beillene. Én aztán be nem lépek ide. Inkább alszom egy konténerbe, vagy ha lehet választani, akkor inkább a zápot kérem vissza. Ki gondolta volna, hogy visszasíróm?
Ez a kölyök rosszabb, mint gondoltam, sürgősen meg kell tudakolnom a gyerekes szülőktől, hogy mindegyik ilyen izgőmozgó izé, vagy csak nekem sikerült kifognom egy ilyen díszpintyet? Ráadásul szerencsétlen olyan képpel hallgatta, hogy miről van szó, mint akinek sosem volt gyerekszobája, nem olvasott mitológiai lényekről, és nem látott még karon varjút. Baszki, lassan az az érzésem, hogy megmentettem egy srácot az utókor számára, így aztán végigjárhatja azt, ami neki kimaradt, eddig. Már ha életképes, és ha a főnök elfogadja, mert Raven a végére már csak röhögött, én meg egyre jobban kétségbeestem. Mit kell vele csinálni? Pelenkázni nem kell, oké, amúgy is előbb tekerednék bele én, mint feltegyem rá. Na de hogyan eszik egy újszülött kölyök? Rágjam meg neki a kaját, aztán meg nyalogassam le róla amivel kikente magát? Nincsen vérfarkas partedli meg etetőszék? Majd felvetem a főnöknek, hátha, mert ha rajtam múlik, akkor esküszöm, pépesítek mindent.
A repülőút nyugiban telt, az nem nagyon zavart, hogy a srácom kanos, érthető dolog, volt egy-két nőstény, akit én is szívesen felpróbáltam volna. Sokat nem pofáztam hazafelé, éppen csak annyit, amennyi szükséges volt, de végre a farkaslakhoz érünk, én meg felsuhanok a lépcsőn, kövessen csak, ha tud. Kivágom a lakás ajtaját, ja, hogy odabent még mindig a Hello Kitty-s szoba van? Lusta voltam lecserélni, ha már a főnök volt olyan kedves, és ezt adta nekem. Megtartottam, annyira nem érdekel a dolog, bár ahogy Laura nézek... ez kiveri nála a biztosítékot, én pedig csak állok mögötte és vigyorgok ezerrel. Hollywood-i 32-es bejátszik, most biztos perverz búrám van, akinek az a mániája, hogy friss szőrpamacsokat hurcikál fel ide, és azokkal múlatja az időt. Kedves indítás, de ha neki ez jön le, miért ingatnám meg a hitében, én is tudok játszani. -Ezt nem mondtam? Bólintok, majd ártatlan képpel meredek rá, és bepózolok az ágy előtt. Annyira rendes vagyok, de annyira, hogy az ágyra nyúlok, elveszek egy párnát és a kezébe nyomom. Nesze neked popi párna, nincs rajta lyuk. Még hogy én buzeráns, aha, viccnek is rossz, én a nőstényeket kedvelem, a lakásom meg úgy néz ki, ahogy kinéz. Ajándék volt baszki, nem fogom kihajítani azért, mert másnak nem tetszik. Még akkor is kurva büszke vagyok rá, ha ezt kicseszésből kaptam, mert mekkora meló lehetett ezt berendezni így? Na ugye, hogy ugye? -Arra. Bökök az ajtóra, na ott van normális kinézetű szoba is, igaz, az meg inkább metálos stílust képvisel, vagyis hót ellentéte a kintinek.
Hát ha, eddig be voltam tojva, most már erősen közelítek a szarás felé. Remélem, nem kell vele hálnom, mert azt tuti nem fogadom el és olyan gyorsan szökök el vagy akasztom fel magamat, hogy nyomot sem hagyok az emlékekbe. Nem kicsit akaszt ki ez a helyzet a farkassal és akkor még egy lapát a szarkupacra. Remek! Bólintanom sem kell, mert a válasz egyértelmű. Nézem, hogy mit csinál és menten sírva fakadok. Túl tengnek bennem az érzések pár napja. A párnát a kezembe nyomja amire rálesek és egy brutális nagy figura virít rajta, ami édesen mosolyog a képembe. A hideg is kiráz tőle. Csak simán visszadobom neki. – Én nem térek át a hitedre! – Valamiért ezt is fontos volt most közölni. Kell szereznem valami fegyvert, mert nem akarok éjszaka arra kelni, hogy a lőcsét belém akarja gyömöszölni. Ezek után tuti nem alszom el! Kösz a csodás életet, te nyálas képű HELLO KITTY rajongó. Ez siralmas! Egy kicsit megkönnyebbülök, mikor azt mondja van még egy szoba, bár nem jelenti azt, hogy ne úszkálna az is rózsaszínbe. Egy szót sem szólók csak benyitok. Sóhajtva könnyebbülök meg, hogy az szöges ellentéte a másiknak. Mennyire nem akarok itt lenni. Meg kell vele barátkozni, csak nem lesz annyira egyszerű. A csomagomat leteszem az ágyra. lehunyom a szeme és az ajtófélfának dőlök. – Van valami flamód? Éhen halok menten. – Intézném én magamnak, ha tudnám mi hol van. Nem tudom, amúgy is nem ez egy apa feladata? Ha a gyereknek gondja van, akkor szól, Fater meg ugrik. Ezt pedig ki is használom majd. Ha már elrabolt, akkor ennyi a min.
Isten király, a kölyök úgy fosta magát a bejelentésemtől, hogy öröm nézni, és ha ezt Dannyék látnák, büszkén veregetnék meg a vállamat. Egy tuti, a srácom nem meleg, és gondolatban felsóhajtok, tiszta mázli. Azt azért nem hittem volna könyvmoly részére ennyire bekajálja a fapofával előadott vallomásomat, ne mááár, ettől okosabbnak néz ki. Nem tér át a hitemre, menten meghatódok, erre már egy zsebkendőt is előszedek a zsebemből és letörlök egy könnycseppet a szemem sarkából. Jó farkas lesz, van határozott véleménye, igaz, szart sem ér vele, de legalább van neki. -Oké. Bárgyú vigyor, higgye csak, hogy a hímekre gerjedek, nem fogom kiábrándítani azonnal, majd rájön, hogy rohadtul nem érdekel sem a hátsója, sem a farka, sem egyebe. A szoba akkor is így marad, csak és kizárólag azért, mert Darren keze munkája, és neki is gyönyörködnie kell ebben a csodaszép, elcseszett macskaholmiban. A másik szoba, na az az én stílusom, nem más, de ezt neki nem kell tudnia, én meg nem fogom kifejteni, hogy miért is van az úgy. A két véglet, szokja meg, ennyi. -Hűtőben. Mutatok a frigóra, mert ha minden igaz, néhány ehető abban is van, de ha nem tetszik neki, hozzávágok egy pizzarendeléshez alkalmas étlapot. Foglalkozom is én azzal, mi ehető és mi nem, néha eljutok odáig, de jobban kedvelem a vadászatot.
Örülök, hogy nem játszik térítőt s nem vezet be a melegek világába. Hagyjuk is, mert felfordul a gyomrom az egésztől. Amúgy is inkább ennék. A frigóhoz megyek, mert úgy látszik éhen is hallhatok a tagtól. Kemény lesz, ebben biztos vagyok. Kinyitom az ajtót és itt minden rohad. Látom ahogy a spórák megkapaszkodtak a cuccokon és lassan pázsit zöld lesz az egész hűtő. Atyám hova kerültem? Inkább bezárom és ha lenne nálam lakat, akkor rátennék vagy kettőt vagy feliratoznám az ajtót, hogy ha belenyúlsz meghalsz. Egész találó lenne most. – Ehető? – Kérdezek rá, erre mit kapok? Egy étellapot amin csak pizza van. Tuti nem tud főzni, jó mondjuk én sem. Hejj az otthoni kaja. Végig böngészem az étlapot ott ahol vagyok és már tudom mit fogok rendelni. Csak hát mivel? – Telefon? Vagy ha kimondom itt lesz? Vagy ez nálatok nem játszik? – Honnan kellene tudnom, hogy ez nem e lehetséges. A vérfarkasok is csak kitalált lényeg voltak, eddig. Tök fasza lenne, ha ez is működbe. Kérnék rá valami beton tömböt, hogy tudjam mennyit bír ki. Megköszörülöm a torkomat. – csapó 1. 3 sonkás-kukoricás nagy pizzát szeretnék. Vastag tésztával és dupla sajttal… - Várok, hát ha megjelenik, de egyelőre nem történik semmi. Lehet nem mondtam ki a varázsszót. Mit kell ilyenkor mondani? Meg van! Vigyorgok egy sort. – Szájmon mondja 3 sonkás-kukoricás nagy pizzát szeretnék. Vastag tésztával és dupla sajttal... - Még mindig várok, de megint csak semmi. Hát akkor ez nem jött be. Természetesen lesem Alex arcát, de nem azért, mert olyan szexi. Huh, inkább ezt a részt hagyjuk. Ha kapok telefont, akkor tárcsázok és rendelek magamnak. Ő meg rendeljen magának. – Van még valami, amit nem bírsz magadba tartani? – Kérdezek rá, s ha nincs akkor a szobámba fogom megvárni a kaját. Nem bírom ezt a légkört. Ha meg van, akkor mondja, bár azt is eltudjuk intézni a szobába. mindegy, csak ne lássak már ennyi cicát! Basszus, hogy nekem ezzel mindennap találkoznom kell!
A tököm se gondolta, hogy a srácnak nem esik le rövid időn belül, hogy csak poénkodni próbáltam, de ha nem, hát nem. Azért az étlappal egyetemben megkínálom egy playboy-jal is, hátha arra kattan. Felőlem aztán azt eszik és rendel, amit akar, idővel már jobban fogja értékelni a nyers kaját kint az erdőben, mint azt a sok műszart, amit egyébként enne. Hűtő kilőve, marad a pizza, vagy átmászik Nathez és Darrenhez, hogy onnan kérjen valami ételszállítós cuccot, mert nekem ennyi maradt. -A papír? Ízlés kérdése. Az étlapot fogja a kezében, mégis mi a fenére kellene gondolnom, ha ennyire adja magától az egész? Tudom én, mire célzott, de majd hülye leszek levágni, ha nem kérdez tényszerűen. Még mit nem, akkor megkönnyítem a dolgát. -Nem csörög. Felelem halál komoly pofázmánnyal, és kivárok egy picit, hátha olyat hall, amit én nem. Szép is lenne. Találékony kölyök, magam előtt összefűzöm a karjaimat, és az előadását figyelem. Az én telómra vár, az övé ott van a csomagjában, majd előszedi egyszer, mert bizony kénytelen lesz. Amint végzett a gyerekes próbálkozással, odadobom neki a sajátomat. -Kettőt rendelj. Melegen ajánlom, hogy megtegye, különben én, a hót nyugodt Tark olyan hót nyugodtan fogom falhoz kenni, ahogyan azt kell. Legalább elkezdjük a regenerálódás gyakorlását is. Amúgy sem árt. Kérdez, és én bólintok, aztán kicseszek vele. ~Vagy visszaveszel a lendületből, vagy előbb leszel halott, mint kitedd innen a lábadat. Kedvesen mosolygok mellé, ez jár neki, bátorítom én, de ha nem fogja fel marha gyorsan, hogy mi az ábra, élve fogják megnyúzni, utána pedig még ki is szögelik elrettentésül. Ha befoglalja a szobát, nem foglalkozom vele, nekem olyan mindegy, hol alszom, pont nem érdekel.
Így aztán remekül elleszünk mi egymással. Ez a tag, csak akkor tud sokat beszélni, ha farkasokról van szó. Egyéb iránt meg néma. A tojás fejek is érdekesebb társaságát mit az ürge. No mindegy. Ettől még éhes vagyok és nem fogok papírt enni. Próbálkozom én kaját szerválni, de nem megy. Végül kapok egy telefont és leadom a rendelést. – Létszíves vagy valami?... – Nézek rá, majd rendelek neki is. Egy kis jó modor igazán ráférne. Én meg nem olyan vagyok aki csendbe meg hunyászkodik egy sarokba. Szép, hogy szóvá teszem. A telefont a pulton hagyom és elindulok a szobám felé. Bólint, így nincs miért maradnom. Hirtelen a semmiből meredek le a küszöb előtt. A szája nem mozog, de hallom a hangját a fejembe??? Tuti megörültem vagy bedrogozott? Vagy mi a fene van? – Mond, hogy hasbeszélő vagy. – Valamiért azt érzem, hogy ezzel most mellé lőttem és nem is kicsit. Már a fejembe is befurakodott? Hát mi lesz így a gondolataimmal? Téboly az egész. Igazából azt sem tudom, hogy mit mondott, mert lesokkolt az, hogy a fejembe szólalt meg. – Mit is mondtál az imént? – Kérdezek vissza, csak azért, nehogy valami fontos elkerülje a figyelmemet. Ha ez így megy itt, napokon belül befogok dilizni, ez egészen biztos. Nem elég, hogy túl teng bennem az energia, valami vibrál a bőrömön, de belül, hogy hangulat ingadozásaim vannak, hogy egy meleg lakásban vagyok, de még a fejembe is hangokat hallok. Én ezt nem bíróm ki sokáig ez holt ziher. Inkább a szobámba megyek és ledőlök az ágyra. Végig kell ezeket gondolni alaposan. Legalább a cuccaim meg vannak.
Egy darabig figyelem Felipe szenvedését, hát komolyan mondom, rosszabb, mint egy hisztis nőstény. Lehet, azzal könnyebben boldogulnék, de tényleg, mert ahogy most állunk, ebből sok jó nem fog kisülni, én mondom. Aztán megszólal. -Ilyet is tudsz? Jééé. Legyek szíves... na erről van szó baszki, nem ám csak követelünk, tessék kimondani a varázsszót, de ha most azt mondja, szeretet, lecsapom. Tudom, hogy meglepem azzal, a fejébe pofázok, ezt még nem mutattam meg neki eddig, valahogy az egy hét nem volt rá elegendő, akadt más is a pánikoláson kívül. Meg is torpan, majd visszafordul. ~Sosem voltam, de ha életképesnek bizonyulsz, akkor ez neked is menni fog. Addig nem. Tudok én mocsok is lenni, nem áll tőlem távol, csak egy kicsit félretettem, azaz úgy több, mint 100 éve, de előtte? Toltam mint az állat. Kedveltek is érte, mindenki sütve, főve, nyúzva szeretett volna látni. ~Fogalmazom másként, hátha úgy könnyebb. Kapj a pici fejedhez, vagy a pályafutásod nem lesz hosszú életű. Vagyis... megöllek, szó szerint. A mondandóm mellé vigyorgok, hát normális vagyok? Ja. Ennek ellenére nem viccnek szántam a kijelentésemet, és itt be is fejeztem a társalgást, már csak a pizzának kell megérkeznie. Addig egyáltalán nem érdekel, mit alkot Felipe, ha lebontja a kérót, akkor maximum leköltözik a földszintre. Shane biztos szeretettel látja.
Sok mindent tudok, de eszem ágában sincs elárulni a tudásom. Tudom, hogy ezt most ironikusan kérdezte, de tök nyolc nekem. Már mennék a szobába, mikor a fejembe a hangja szólal meg. A szája pedig nem mozog. Most vagy baszott jó humorista lenne, belőle vagy kezdek megörülni, amit ha végig gondolok nem is lenne annyira meglepő. Örülök, hogy kapok megerősítést és nem kell felkeresnem egy dili dokit. Hát ez igazán remek? Vajon a gondolataimba is tud olvasni? Azt hiszem jó lesz, ha az állatok közelében valami olyanra gondolok, ami sablonos. Nem kell, hogy belelássanak a fejembe. Semmi szükség nincs rá. Valamit olvastam erről…király már is előjönnek a fejembe a szavak, de nem csak az, még az oldal szám is. Képek, meg őritenek ezek is és ha ez nem lenne elég, akkor kapok a nyakamba egy farkast is. Ilyen az én szerencsém. Figyelek arra amit mond. Kár, hogy nem humoristának ment, akkor nevethetnék rajta. Oké, vissza veszek bár nem tudom, hogy miből kéne? A lehengerlő stílusomból? Vagy a kicsi egomból, bár azt még nem is mutattam meg neki. Mindegy. Semmi kedvem nincs meghalni és ezért figyelek rá. Persze ahhoz, hogy tudjam mit kell visszavennem, feszegetni kell a húrt. Vezetek majd egy listát. Ezt lehet és ezt nem szabad címmel. – Oké, főnök! – Csak ennyit mondok, majd bemászok a szobámba. Az ágyra dőlök le s megkeresem a telefonom. Első dolgom, hogy sms-zni kezdek az öcsémmel. Mondtam neki, hogy jelentkezek, hát most megteszem. Nem vagyok hülye, még szép, hogy levettem róla a hangot. Egyébként sem értené senki az üzeneteket. Dehogy mondtam el mi lettem, azt hinné, sokat ittam valahol. Ezt még elhallgatom előle. Csak annyit tud ami fontos, hol vagyok, kivel vagyok és stb. Várakozás közben a fejembe megannyi gondolat mászkál és érzem ahogy mélységes fáradtság telepszik rám, ami az éhséggel keveredik. A plafont nézem, aztán a tudatom elsötétül. Mellettem akár bombát is lehetne robbantani, mert mély alvó vagyok, legalább is eddig az voltam, reggel kiderül, hogy kelek. Valami észlelek távolról, hogy kaja érkezett, de nincs az-az isten aki most kibírna kelteni. Magamtól biztosan nem fogok felkelni. Ha Alex nem piszkál, akkor reggel fogom beburni a flamót.
// Ha nincs más Fater, akkor köszönöm. Szerintem ugorjunk ha neked is jó, mert közben idő telt. Várom a következő játékunkat. Ha kezdtél akkor dobd át kérlek a linket vagy majd beszélünk. //
Alex & Felipe ~ Avagy "Subidubidúú... megjöttem Vilma!"
A Darrennel folytatott "bájcsevej" után másra sem vágytam, mint hogy jól helyben hagyjon az öcskös, majd sörözzünk a verandán felüdülésképpen mert szent a béke megint. Mondom sem kell, hogy nem a legjobb volt a hangulatom jelenleg, de nem szokásom túl sokáig emészteni magamat a dolgokon. Az élet megy tovább és csak az élheti túl, aki megrázza magát és megy tovább történjék bármi. Különben is, díszes fogadóbizottságra számítottam, hisz Alex mellett van a kölyke nyilván. Csak remélni merem, hogy valami dögös csajt harapott be miközben részegen fetrengett valahol és akkor én is jól fogok még talán ma szórakozni. E gondolat felvidított annyira, hogy a szájam szegletébe egy halvány félmosoly költözzön. Szóval meg sem álltam a Síparadicsomig, jobban mondva a Farkaslakhoz vezettem, ahol már messziről látszott Alex amint fel-alá járkálva vár a hidegben egy szál benti cuccban. Na igen, a Darrennel folytatott telefonbeszélgetés miatt nem akkor érkeztem meg, amikorra előzőleg bejelentettem. A kocsiból felkapom a békítőnek szánt Johnnie Walker Black label whiskeyt, amit az anyósülésen utaztattam eddig, majd kiszállva üdvözlöm biccentve az öcsköst meg a kölykét az utánfutót. Amilyen pechem van mostanság, naná hogy nem nőstény a fene vigye el! - Méregdrága békülős whiskey van nálam, szóval óvatosan azokkal a mancsokkal, ha inni is akarsz belőle! - Közlöm, mielőtt még rám vetné magát. Ez a "gyerekkel vagyok" duma remélem beválik, elfenekelni ráér Alex később is, ha majd kijózanodtunk másnap.
Számoltam a perceket rendesen, Danny azt mondta, már látja a házakat, akkor vagy repül, vagy itt van rögtön. Kirángattam Laut a szobájából, mert perpill nem érdekel, hogy mit csinál, meg kell ismernie a tesót, az én bátyámat, azaz az ő nagybátyját, és tiszta szerencse, hogy jobban nem lehet ezt az egészet körbeírni, mert akkor én is elveszteném a fonalat. Mert mi van, ha drágalátos kölyköm elkezdi fejtegetni, hogy nincs is rokoni kapcsolat köztünk valójában? Felképelem, igen, ezzel le is rendezem a dolgot, mert ez nem érdekes, nekem Danny és az az őrült Tabi jelentik a családot. Szóval, számolom a perceket, már eltüntettem a ripityára tört asztalt is, és ennek örömére hol várom meg a tesót, na hol? Lent a lak előtt. Teljesen logikusan cselekszem, fent rendet rakok, hogy utána lecipeljek néhány cuccot, és ott várok, mint egy taknyos kölyök, aki alig vár, hogy megkapja az ajándékát. Ebben aztán tényleg senki ne keressen semmi racionalitást, mert az nincs. Amint begördül a kocsi, és kinyílik az ajtó, egy pillanat alatt ott termek, de közénk áll egy üveg pia. Még mielőtt megszólalhatnék, Danny belekezd a monológba, én pedig szépen és türelmesen végighallgatom, majd vigyorogva elveszem a piát, átadom Launak, és mielőtt bármiféle köszöntőt mondanék, egy irdatlan nagy bemosással nyitok, aztán tesó nyakába vetem magam, és csépelni kezdem ezerrel. -Soha, de soha ne merj még egyszer itt hagyni egy rohadt szó nélkül, egy nőstény miatt se, érted? Leléptél, én meg aggódtam, és magamra voltam hagyva, tudod te milyen érzés? Tudod? Nézek csak, mint egy barom, és nem tudom, mi a faszt tettem, hogy elmentetek mindketten, tudod te milyen? Ott ülök, és egy nőstény virraszt velem ott kint, mert próbálom megérteni, mit vétettem, ami miatt itt hagytatok, érted? Legalább üzentél volna, hogy te idióta barom, ne aggódjál, jól vagyunk, csak ez és ez történt, de jövünk majd, vagy valami, de neeeem. Én barom várok, és próbálom elhinni, hogy igen, visszajöttök, mert ezt érzem. UTÁLLAK? KURVÁRA UTÁLLAK EZÉRT! Ütöm mint a répát, most jön ki az a feszültség, amit eddig bent tartottam, most tör utat magának, én meg nem vagyok semmi jónak az elrontója, így hát nem fékezem meg. Farkasom is nekiugrik Danny bundásának, még szép. Az eszembe sem jut, hogy Launak még mindig nem cáfoltam meg, miszerint nem a hímeket kedvelem, így a mondandóm első fele simán félreérthető. Az egész monológom meg meglepetést okozhat neki, mert még sosem hallott ennyit beszélni egyszerre, de hogy hülyének is nézhet, hiszen ütöm a tesót, amíg hagyja, az is biztos.