Az októbert a helyiek szinte teljes egészében a Halloween szellemében szervezték meg az idei évben. Minden hétre jut valami program, s mindenki megtalálhatja a számára kedveset ebben az időszakban, legyen szó csendes megemlékezésről az ősök szellemeivel kapcsolatban, vagy zenés-zajos mulatságról. Kétségtelen, hogy a legtöbb mókával kecsegtető mégis az a jelmezes karnevál, mely idén igencsak sajátos – de kétségtelenül hangulatos – helyszínen kerül megrendezésre: ez pedig a város határában levő kis erdősáv, mely a Vidámparkot öleli körbe. A rendezvény kapcsán természetesen maga a Park is nyitva tart, fényárjával töltve be a sötétedő eget.
Az erdősávnak van egy olyan része, amit szépen kivilágítottak különféle lampionokkal. Innét még bőven rálátni a Park bejáratára, illetve a Park kerítése mentén kívül végig felállított bazársorra. Itt vagytok ti is – ki helyet foglalt már az Őrült Kalapos teapartiját megidéző rengetegféle ülőalkalmatosság egyikén és épp a Fűrész-maraton szabadtéri filmvetítés aktuális filmjét lesi, ki pedig helyet keresne magának, hogy leüljön. Mit ad isten, valahogy sikerül egy négy fős asztalnál kikötnötök.
Nemrég kaptam egy telefonhívást Jenny-től, ahol elég érdekes dolgot közölt velem. Szeretne kikapcsolódni egy kicsit, ezért úgy döntött, hogy kinéz a hónap során tartott Halloween fesztiválra. Nem látta, de én mosolyogtam ezt hallgatva a telefon túlvégén. Örültem neki, hogy szeretne kitörni a szürke hétköznapokból és szórakozni egy kicsit. Igazán rá fért. Felajánlottam, hogy elkísérem, de megkért, hogy inkább ne, szeretne egyedül lenni. Oké, akkor ott ezt elfogadtam... viszont miután leraktuk a telefont, elgondolkoztam. Nem akartam semmi jónak az elrontója lenni, ezért nem hívtam fel, hogy lebeszéljen. De eszembe jutott, hogy azért ez nem egy veszélytelen vállalkozás. Valószínűleg Fairbanks farkasainak is ott lesz a jelentős része. Biztosra veszem, hogy a legtöbbjük csak szórakozni szeretne egy kicsit, de mint tudjuk, az ördög nem alszik... szóval úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért én is elmegyek. Szóval nekiálltam készülődni.
Közben megtudtam, hogy pár őrző is kimegy, főleg szórakozás végett, például Amanda is, így kicsit nyugodtabb lenne. De azért kimegyek én is. Ki tudja, talán jól fog esni egy kis kikapcsolódás. Viszont az öltözékkel bajban voltam, nem tudtam, mit vegyek fel... aztán végül, amikor nagy véletlenségből ment a televízió nálam, az egyik csatornára kattintva meg is leltem... és bizony, ha már magánnyomozó vagyok, akkor adja magát, hogy kinek kell beöltöznöm: Columbo felügyelőnek. A jelmezem egyáltalán nem bonyolult, de be kell szereznem ezt-azt. Az egyik kölcsönzőben meg is találom a szükséges ruhát, amit el is hozok... ám a kabátot megveszem külön, mert tetszik. Nem tudom miért, de eléggé vonzódok ezekhez a ballonkabátokhoz, elvégre én is hasonlóban járok... csak az enyém fekete, Columboé pedig világosabb, szóval ezért kellett. Illetve ami még kellett, az a szivar, de azt nem volt nehéz szerezni egy jelmezboltból. Igazit nem akartam venni, kissé drága mulatság ám csak ezért.
Végül felvirradt a várt nap, de aznap még a fodrászhoz elmentem, hogy kezdjen valamit a hajammal. Szerencsére elég dús a hajam, azzal nincs gond. Viszont Columbo-nak nincs szakálla. A fodrász vissza is vágta, olyannyira, hogy max borostásnak tűnjek. Ez annyira még nem szokatlan részemről, elvégre ezt én is megteszem időről időre, ezért nem hasonlítok ősemberre. Végezetül egy kis festék is kerül a hajamra, hogy idősebbnek tűnjek, elvégre nem a fiatalt akarom utánozni. Odahaza aztán felöltöttem magamra a jelmezemet, megnézve magam pedig... hááát... kedvem lett volna kinevetni magam, hogy omg hogy nézek ki, de hát na, a Halloween erről is szól lényegében. Mehettem a fesztiválra.
Odaérve jöttem rá, hogy én ebben a tömegben Jenny-t biztosan nem fogom megtalálni. Annyi álarcos, maskarás főt láttam, mint még soha egy rakáson... najó, Kínában az egyik fesztiválon igen, csak már elszoktam tőle. Tettem azért rá egy próbálkozást, mondanom se kell, milyen eredménnyel. Végül kikötöttem az egyik asztalnál, mely a négy személyes volt, de egyelőre csak egyedül ültem nála. Nem messze egy filmvetítés volt, éppenséggel egy ideillővel, bár nem tudtam pontosan, melyikről is van szó. Kicsit idegességemben megrágcsáltam a játékszivart, de azért igyekeztem nyugodt maradni. Elvégre, ünnep van, ilyenkor azért én is kiengedhetek néha. Szóval sóhajtottam egyet és a filmre emeltem a tekintetemet, hátha látok valami érdekességet... na és ekkor jöttek a többiek lassan...
Mit keresek én itt? Igazándiból fogalmam sincsen.. Az egész október erről az ünnepről szól, ideje volt már, hogy én is körbelessek kicsit és ez tűnt a legalkalmasabbnak. Habár kedvem nem sok volt, nem az én világom az ilyen banzájkodás, de kíváncsiságom hajt, felmérni a terepet és sokkal inkább az emberek miatt jövök ki, mint a programok miatt. Na persze elsősorban nem azért, hogy társasági életet éljek és itt kössek életre szóló ismeretségeket, hanem inkább azért, hogy valami finom falatot kutassak fel. Ilyenkor még a husi is finomabb, átjárja az izgalom és a félelem, igazi specialitás. Jelmezt nem öltöttem, már csak az kéne, akkor fordulnék ki teljesen önmagamból. Fekete nadrág, fekete kapucnis pulcsimra vettem fel a bőrkabátom, de a kapucnit a fejemre húztam. Italt már szereztem, anélkül még kibírhatatlanabb lenne ez az este. Fogalmam sincsen, miféle ital, a büfésoron szereztem, de az íze jó, nem véletlen, hogy már a második pohárral iszom belőle. Másik kezemben cigaretta parázslik, nagyon szívok belőle. Tudom, sokan nem szeretik a füstjét se, de hát.. szabad ég alatt vagyunk, itt senki sem szólhat meg ezért. Filmvetítés, kiindulási pontnak pont jó lesz, úgyhogy efelé veszem az irányt. Elég sokan vannak, ülőhely pedig sajnos nincsen már túl sok, ekkor veszek észre egy négy fős asztalt, aminél csak egy ember ül. A pajzsomat természetesen teljesen felhúztam, tuti lesznek itt bőven ordasok és őrzők is, kell ám az elővigyázatosság. - Szabad, Columbo? Bár, akármit is mond, akkor is leülök, szóval meg sem várva a válaszát húzom ki az egyik széket és foglalok helyet, ajkaimon halovány mosollyal. Erőt veszek magamon, kis időre most megpróbálok normális, társasági lényként viselkedni. - Nagy a felhajtás.. Jegyzem meg mellékesen, miközben számhoz emelem a cigit, hogy szívjak belőle egy slukkot, tekintetem a tömeget pásztázza, csak akkor siklik Adam-re a tekintetem, ha szól.
A levegő szinte megfagy a kis társaság körül. Gyanúsan hirtelen hűl le és szalad be a jelmezek, de még a legvastagabb kabát résein át is. Nem, ez biztosan nem normális. A tapasztaltabb farkasok, őrzők talán tudhatják is, miért.
Sarah fura változást érzékelhet magán: mintha a farkasa nem egészen lenne a megszokott. Fura, de jó érzéssel tölti el, csupa magabiztossággal... Az utána megforduló férfiak csodáló, és a nők irigylő tekintete pedig csak a hab a tortán. Bizony, Adamnek is el kell ismernie, hogy van valami eszméletlenül vonzó a nőben, amit az imént még nem vett észre valamiért.
// Sarah, ment neked PM pár plusz infóval a karakteredet illetően! //
Hát ez a film valami borzalmas. Csak pár perc erejéig figyeltem, de már láttam, hogy ez nem az én filmem. Értelmét nem láttam, bár ahogy én láttam, egyedül vagyok ezzel. Jópáran megkövülten, már-már vigyorogva nézték, amit igazából nem igen tudtam hova tenni. Bár lehet, csak túlságosan hozzá voltam szokva a távol-keleti filmművészethez, annak a lassú, elgondolkodtató mivoltjához. Jó, láttam már, mire képes Hollywood, de nekem nem az az etalon. Na mindegy, majd kitalálok valamit, talán tovább is állok. Na viszont még mielőtt megindulhattam volna, történt egy kis intermezzo, ugyanis társaságom akadt. - Persze - biccentettem. A hozzám csatlakozó hölgy velem szemben ült le. Annak most kifejezetten örültem, hogy a jelek szerint sikerült jól eltalálni az öltözékemet, hisz egyből levágta, ki is ez az ősz pasas. Viszont én már gondban voltam, akárhogy néztem nem jutott eszembe, kinek van beöltözve. Először a fekete özvegyre gondoltam, de a haj nem stimmel... ah, ki tudja, lehet valami saját karakter, vagy be sincs öltözve. Mellékes, nem a jelmez teszi az embert. - Hát eléggé - mondom, reagálva a kérdésére. - Biztosan van mit levezetniük a népeknek.
Nem telt el sok idő az utolsó megjegyzésem, esetleg az ő reakciója után, amikor feltűnt, hogy történt valami. Alapvetően a kabátomnak volt egy olyan jó tulajdonsága, hogy vékony anyaga ellenére szépen távol tartja a hideget. Nagyon zimankónak kellett lennie, hogy ne így legyen. Most viszont egyszeriben csontig hatoló hideget éreztem. Ezzel úgy nem lett volna gond, ha pár másodperccel ezelőtt még nem kellemes esti időt éltem volna meg. A hidegnek viszont van egyfajta józanító hatása is, éberebbé teszi az embert. Furcsállva körbe is pillantottam, hátha csak egy oda nem illő ventillátort irányított rám egy maskarás... de nem, semmi ilyet nem érzékeltem. Lehet csak engem ráz a hideg? - Ehm, nincs itt egy kicsit hideg? - kérdezem az amúgy gyönyörű, formás alk... Eh, mi? Na álljunk meg egy pillanatra, mikor néztem én meg ennyire a nőt? Nem rémlik. Újra ránéztem, de bár ne tettem volna. Megakadt a tekintetem a nőn és eléggé sok erőfeszítésembe telt, hogy leszedjem róla. Najólvan Adam, eddig se voltál stírölős, ne most kezd el. Főleg ne úgy, hogy láthatja is. Meg amúgy is... az elmúlt napok után azért ilyet ne. Oké, hogy hű vagyok és nem vak, de azért... ne legyek már telhetetlen... inkább próbáld meg kitalálni, hogy mi ez a hideg, mert hogy nem természetes, arra mérget vehetnél...
A fickó biccent, üljek csak le, de nem nagyon érdekel, mire megkapom a választ, már rég folyamatban van a dolog, szóval akkor is leültem volna, ha nemet mond. Eleinte csupán a helyre pályázom, aztán veszek erőt magamon, hogy bizony nem leszek olyan bunkó, mint szoktam és megpróbálok normálisan viselkedni, azaz beszélgetésbe elegyedni Columboval. Aprócska megjegyzéssel indítok, elvégre soha nem voltam jó ilyesmiben, aztán majd meglátjuk. Ám mielőtt folytathatnám eme beszélgetést, a bennem eddig csendben szunnyadó ordasommal kapcsolatban furcsa dolgot érzékelek... mintha nem lenne minden okés odabent és ez felettébb furcsa, hiszen ilyet eddig.. talán még soha nem éreztem. A dolog azonban mégsem aggodalommal tölt el, sőt, mintha plusz löketet adna. Fogalmam sincsen, mi ez, de ahogyan az idegensége múlik, úgy válik egyre jobbá a helyzet. Érzem a tekinteteket, főként a férfiakét, az irigykedő női mustrákkal pedig nem foglalkozom. Tudom, hogy nem vagyok éppen egy bányarém, de az, hogy ennyire megbámuljanak.. talán fiatalkoromban jellemzőbb volt. Hát igen, apám volt annak a kisebb falkának a vezetője, érthető, hogy emiatt is sokan legyeskedtek a lánya körül. A hőmérséklet rohamos és hatalmas változását én is érzékelem, ám egyelőre nem tudom hova tenni, eddig még nem igazán találkoztam ilyesmivel. Bundásom lustán emeli fel a fejét, neki sem igazán tetszik a dolog, de őkelmének ennél több kell, hogy valóban érdekelni kezdje a dolog. Én viszont meglepetten pislogok körbe, kiiszom a poharam tartalmát, majd mellkasom előtt keresztbe fonom a karom, miután pohárkámat letettem az asztalra. - Anyám, igazi okostojás vagy. Forgatom meg a szemeim, mélyen és lassan szívva be a levegőt. Mert mintha én nem vettem volna észre a dolgot. Hideg van, gratulálok, hogy észrevetted, jár érte a piros pont. Csak nyugalom, elviselem, nem lesz itt semmi gond. Bakker, miért húzom fel magam ennyire egy ilyen kis szarságon? Oké, még egy mélyebb levegő, tényleg nem ezen kellene dühbe gurulnom, elvégre aprócska kis dolog volt, csak ne legyen több ilyen buta megjegyzése. No és tessék, Columbo is megbámul, én meg vagyok annyira nagyképű - no és a bennem kavargó furcsaság okozta magabiztosság is rátesz egy lapáttal - hogy meg is említsem a dolgot. Kissé előrehajolok, az asztalom megtámaszkodva alkarjaimmal, ajkaimra pimasz kis mosoly varázsolok, tekintetemmel pedig Adam-ét keresem. - Csak ki ne essenek a szemeid.. Szinte csak pár másodpercig marad így a helyzet, aztán hátradőlök, újabb kortyra emelve ajkaimhoz a poharat, melyben már csak nagyon kevés maradt, sajnos. Hamarosan újabb körért kell induljak. Most jönne az a rész, hogy elmondom, mi a nevem, de nem fogok én előre bemutatkozni, majd ha a fickó megkérdezi, netán felteszi a kérdést, akkor majd megmondom, előre nem fogok itt pattogni egy embernek. Igen basszus, egy embernek! Na ne, azért az már túl sok volna a jóból és a kedvességből mára. Így is szinte egy évre letudom a jópofizást és az "aranyos Sarah-t".
A hűvös időjárás bár mérséklődni látszik, mégsem szűnik meg. Egyszerűen csak akklimatizálódik a szervezetetek hozzá. S míg Sarah kiszúrja, hogy mintha nem lenne minden teljesen oké saját magával... bizony, akad egy harmadik vendégük is. A farkasos energiákat Adam lábai mellől érzékeli, s ha arra tekintetek, akkor szépen lassan láthatóvá is válik egy hófehér, idősödő farkas alakja, ahogy lustán hever Adam mellett, mint valami nagyra nőtt eb. Érdekes módon rajtuk kívül senki másnak nem tűnik fel a jelenléte. Csak arra kapja fel a fejét, hogy hirtelen sokan nézik, hangját viszont pusztán Adam hallhatja elméjében: ~ Ne engem nézz, rohadtul semmi közöm a kapcsolati-melodrámáidhoz, kölyök! ~
Nem volt egyszerű dolgom, annyi szent. Egyszerűen volt valami a velem szemben ülő nőben, ami csalta a tekintetemet. Valószínűleg a szépségét meg tudtam volna állapítani enélkül is de most meg... vonzotta a tekintetem. Igyekeztem nem gülü szemekkel megbámulni, de eléggé nehéz volt róla levenni. Natessék, erre még észre is veszi... óóó, hogy egyem meg... ah, miket gondolok már megint?! Ne... nenenenene, ez ne csináld! Ez az előredőlés meg aztán főleg nem kellet. Nem volt alulöltözve vagy hasonló, ám a fekete anyagú ruhának volt egy sajátossága: kiemeli az ember vonalait, kifejezetten a nőkét... egy ilyen kellemes test pedig... meg ahogy keresi a tekitnetem... aaaargh, najó, kb itt tudtam erőt venni magamon és levenni róla a szemeimet. - Igyekszem... - na itt majdnem mondtam egy nevet, de szembe jutott, hogy nem tudom, hogy hívják a hölgyet. -
Bocsánat, elmulasztottam bemutatkozni. Engem Adamnak hívnak. Téged?
Ostoba megállapításnak tűnhetett részemről a hideges dolog, de igazából információval is szolgált. Nem csak én érzem... tehát nem én lettem beteg hirtelen, vagy szórtak rám valamit... és ahogy körbenéztem, láttam, hogy néhány lengébben öltözött maskarás se érezné magát kényelmesen. A testem lassan hozzászokott a dologhoz, de nem hagyott nyugodni. Lassan körbehordoztam a tekintetemet. Kerestem valami árulkodót... ám amin először megakadt, az a szőke lány arca volt... először csak a kábulat miatt... de aztán a tekintete is. Nézett valamerre... a lábaim felé... és tekintettel arra, hogy ilyen helyzetben egy bizonyos dolgot nem nézhetett, engedtem a kíváncsiságomnak és én is... ez meg hogy a rossebbe került ide?! Egyik pillanatról a másikban jelent meg a szemem sakrában egy fehér folt, de akkor már oda is néztem... egy eléggé impozáns, öregesnek tűnő hófarkas feküdt mellettem, mint valami hű eb... ah, ennek már a gondolata is sértő lenne egy farkas számára, még jó, hogy nem fordult meg a tudatomban.
Gyorsan körbenéztem, de legnagyobb meglepettségemre kettőnket kivéve mint ha senkinek se tűnt volna fel a jelenés. Még annak se, aki éppen elsétált mellettünk. Egy Árny volna? Meg... hogyhogy a lány is látja? Én őrző vagyok, mágiaérzékeny, de ő... na majd erre később visszatérek. Talán csak egy mágiaérzékeny ember. Mindenesetre lenéztem a farkasra. Egyik karommal megtámaszkodtam az asztalon, a kézfejemmel meg elfedtem a számat... nem teljesen, hogy a lány is hallja, mit mondok, inkább csak takarásnak, hogy ne legyen annyira feltűnő, a földnek beszélek. - Már ne haragudjon a kérdésért, de ki ön? Emellett... ha nem ön a felelős, akkor ki? Gyanúsíthattam volna nyugodtan a farkast, elvégre csak úgy megjelenik mellettem ebben az alakban és más nem is látja... de mégis, valahogy túlságosan őszintének tűnik a részéről ez a megnyilvánulás... meg a szóhasználat... ,,Ne ENGEM nézz".
Vak nem vagyok, naná, hogy észrevettem, ahogyan bámul és vagyok olyan pofátlan, hogy még meg is jegyezzem neki a dolgot. Egyszerűen képtelen lettem volna kihagyni és különben is, marha jól esik beszólogatni az embereknek. - Pff, ettől azért valamivel jobb szöveget vártam volna. Okostojás. Utolsó szavamban csendül némi gúny, ajkaimon a magabiztos kis mosoly, miközben a zsebemből előhalászom a cigis dobozomat, hogy újabb szálat húzzak ki belőle. Már ajkaim között a vékonyka rúd, amikor is bemutatkozik és a nevem kérdi. - Üdv, Adam. Sarah volnék. Kattan az öngyújtó, parázslik a cigi vége, mélyet szippantok belőle, lassan fújom ki a füstöt. Felemelő érzés. A hűvös levegő már nem is zavar annyira, kezdem megszokni, no és az is közrejátszik, hogy akad egy meglepetés vendégünk. Pislogok párat, mert őszintén szólva még az is megfordul a fejemben, hogy hallucinálok, ki tudja, mit raktak abba az italba, amit az előbb vettem... és meg is ittam, kell még egy. - Szent szar, mégis mi a fészkes ragya történik itt? A hirtelen hőmérsékletváltozás, most meg ez is, csak úgy megjelenik egy idősebb farkas és olybá tűnik, hogy Adam is látja, nem csak én. Pompás. Gyorsan pillantok körbe, látja-e még valaki rajtunk kívül a megjelenő ordast, mert ha itt kitör a pánik.. akkor már fel sem tűnne még egy farkas és szabad a pálya! Na jó, azért nem. Szerencsére nem látja más a megjelenő harmadik vendéget, úgyhogy egyelőre nyugi van. Adam viszont elkezd a fehér bundáshoz beszélni, méghozzá elég érdekes módon. Egyik szemöldököm kúszik feljebb, tipikusan az az arckifejezés, amit az idiótáknak tartogatok. Már bocsánat. - Na jó, okostojás, ahelyett, hogy egy farkashoz beszélsz, inkább hozhatnál valami italt. Neked is, meg nekem is. Szükségem van egy kis italra és lehet a csórikámnak sem ártana. Sőt, a cigis dobozt is nyújtom felé, kér-e belőle, néha nagyon jó érzés még annak is, aki nem cigizik. De amúgy is, tökre örülnék, ha a velem szemben ülő lenne olyan úriember és hozna nekem egy újabb italt. Még túlságosan messzire sem kell mennie. Arra pedig kíváncsi volnék, hogy a farkas ebben az esetben itt maradna-e, avagy követné Adam-et, mint hű társa. Nos, remélem hamarosan kiderül.
~ Olyasvalaki, aki évszázadokkal előtted már ezt a földet koptatta a mancsaival. A helyi falka első Amarok-tagjai közt tartottak számon... bár az őrzők papírjai között talán fennmaradt a nevem az utókornak is. ~ Érződik a hangján, hogy szeretne megmaradni ebben a hitben, s a következő kérdésre hátracsapva füleit vakkant fel. ~ Csakis te. Idióta. ~ Morran nevetősen, majd fejét Sarah felé kapja, annak szavaira. ~ És nekem is! ~ Ezt már a nő is hallja, aki egyébként valami fura előítéletességet, némi megvetést érezhet a farkas felől, annak energiáin saját maga irányába.
Na ha most rá mertem volna nézni lányra tuti kap a megjegyzéséért valami szúrós tekintetet. Nem voltam ugyan sértődős típus, de azért néha nekem is összeszalad a szemöldököm a pimaszkodáson... bár nem tudom, most mennyi volt a szavában a direkt sértés és az egyszerű csipkelődés. - Bocsi, nem vagyok egy Jeff Dunham - vonok vállat. Na de aztán bemutatkozik nekem, megtudom, hogy hívják: Sarah. No, akkor ezzel már le is tudtuk a formai dolgokat. Mindenesetre jó tudni a kilétét a másiknak... még ha a pontos személyét nem is tudom, hiszen megtéveszt az emberi külső... az az eléggé tetszetős emberi... na már megint kezdődik! - Részemről a szerencse Sarah. Na de aztán megindult a kalamajka, amikor megjelent farkas barátunk. Hatásos belépő volt így hirtelen megjelenni, az egyszer bizonyos. Még jó, hogy csak kettőnknek tűnik fel a dolog. Báááár... Sarah reakciója kicsit meglep. Oké, mondta amit, de nem úgy néz ki, mint aki először lát farkast ilyen közelről... ilyen HIRTELEN megjelenő farkast. Nem vonok le messzemenő következtetést, de ez azért már ad okot a gyanakvásra. Mindenesetre a farkas készségesen válaszol... hoppáré, egy Amarok, ez megmagyarázza a korát... mondjuk ez is jelzi azt, hogy jól feltételeztem, nem árt a tiszteletet megadni neki... bár a megjegyzésére meg megforgatom a szemem de nem mondok semmit. Naszép, a végén még én leszek itt valami kapcsolati szerencsétlen... bár ha a mostani ügyeimet végiggondolom. Mielőtt még viszont reagálhatnék a hallottakra, Sarah szólít meg. Na most már nem tudom elkerülni, hogy ne nézzek rá megint és újra érzem a késztetést. Csak ülni és nézni ezt a formás... arrrh, ADAM! Viszont amit mond, abban meg is látom a logikát. Lássuk mennyire helyhezkötött a jószág. - Köszönöm, nem kérek - mosolygok előzékenyen, miközben felállok. - Mit kérsz? Már indultam volna, de a farkas is hozzátette a magáét... ezzel eléggé meg is lepve. Mi a szösz? Oké, a farkasok is isznak, deeee... najó. Megkérdeztem tőle is, mit kér, majd elmentem... eléggé elgondolkozva. Na ezt hogy oldjam meg? Ezzel ráértem azzal gondolkozni, míg sorba álltam. Mire én kerültem a sorra, már meg is volt a tervem. Szóval visszatértem... magamnak wiskeyt hoztam... Sarah-nak amit kért, vagy ha rám bízta, akkor neki is wiskey-t... abból indultam ki, hogy amit én megiszok, az csak jó lehet. A farkasnak szintén elhoztam, amit kért... ha meg rám bízta, akkor próbáltam valami helyi jellegzetességet kérni, abból kiindulva, hogy valamilyen szinten őslakos. Na de az itatás... na itt jött a trükk, ugyanis a pultostól kértem egy kis műanyag tányért. Szóval ha nagyon nem ment a dolog vagy nem tudtuk megoldani az ivását (az üveget a szájába dugni is hajlandó lettem volna, ha igényli), akkor kénytelen voltam beleönteni a tányérba. - Nem most látsz először vérfarkast, igaz? - kérdezem közben felnézve Sarah-ra. Tök mindegy, hogy melléfogok-e, ha csak sima ember, akkor utólag úgy is törölni tudom az emlékét. Mindenesetre ha ő vérfarkas, akkor bizony a kérdésből le fog esni neki, hogy nem egy átlagos emberrel beszél, mint ahogyan korábban gondolta... közben pedig igyekeztem Sarah szemébe és nem máshova nézni...
- Pedig jól mutatnál azzal a csontvázzal az oldaladon. Tessék, elég csak elképzelni, ahogyan Adam beszéltetni azt a csontvázat.. De hát, azt mondja, ő nem az, szóval inkább nem is törődök vele. Amúgy meg nem volt teljesen szándékos a sértés, csipkelődök, ahogyan mindig, az persze már nem érdekel, hogy a másik fél magára veszi-e a dolgot, vagy sem, nem az én problémám, ha ilyesmiken megsértődik. A farkas felbukkanás baromira meglep, nem számítottam semmi ilyesmire, szóval totál értetlenül állok a dolog előtt. A bundás nem szól, legalábbis hozzám nem, hogy Adam hall-e tőle valamit a fejében, azt nem tudom. Mondjuk ez így kicsit zavaró, nem ártana, ha többet tudnánk erről az egészről, de remélhetőleg idővel csak sikerül megtudnunk valamit, ha pedig nem.. akkor így jártunk. - Mindegy, csak hozz valamit. Legyintek is mellé, nekem olyan mindegy, csak legyen benne alkohol és ne pancsi pia legyen, mert azokat rühellem. A farkas is Adam után szól, én pedig csak ámulok és bámulok. Az a furcsa érzés, ami belőle árad az én irányomban, az még a farkasom figyelmét is felkelti. Ha ez így folytatódik, akkor tutira nem lesz ennek jó vége. Megvetés volna? Nem merném határozottan ezt mondani, viszont zavaró a dolog. Nagyon is az. Miért érzek az irányából ilyesmit? Egy cseppet sem tetszik. Inkább nyúlok a cigis dobozomért, hogy újabb szálra gyújthassak rá, egyszerűen szükségem van rá. Próbálok nyugodt maradni és nem felhúzni magam ezen az egészen. Amint felparázslik a cigi vége, egyből pillantok is a vendégünkre. - Miért vagy itt? Valószínűleg nem ok nélkül bukkant fel itt a tappancsos, csak azért, hogy minket szórakoztasson és felém meg megvetéssel forduljon. Remélhetőleg tudok vele egy kicsit beszélgetni, amíg Adam vissza nem tér, azt viszont jobban remélem, hogy normális választ fogok kapni és nem csak egy „Mit érdekel az téged?” vagy társainak egyikét. Adam visszatértekor kapom is a whisky-met, hm, nagyon is jó választás, jár érte a piros pont. A kérdését hallva felpillantok a poharamból. - Nem véletlenül kaptad az Okostojás becenevet tőlem, kezdesz rászolgálni. Halovány, pimasz vigyor kúszik a képemre, jó meglátás. Nem kaptam szívrohamot a farkastól, éljen, ez már eléggé azt jelzi, hogy nem most látok először ilyesmit. Viszont ő is különleges, egyértelmű, hogy az Őrzők táborát gazdagítja. Már csak a barátunkkal kellene valamit kezdeni.. lehet mégsem volt olyan jó ötlet ma kijönnöm ide?
Elégedetten veszi tudomásul, hogy az őrző testvér neki is hozni fog valamit, mondjuk, beéri vízzel is, tekintve, hogy az ő szellem-teste már aligha tárol bármit is. Lustán tekint fel Sarah-ra, mikor a kérdése elhangzik. ~ Nagyon szívesen válaszolnék kisasszony, de ha nem csalnak az érzéseim, a kedves lakója miatt nem lenne szerencsés pont az ön füleinek elárulnom ezt. ~ Tisztelettel beszél, ugyanakkor ott van az iménti finom árnyalatú idegenkedés is a hangjában. A visszaérkező Adam láttán lassú mozdulattal tápászkodik fel és elégedetten csóválja a farkát, amíg a férfi elé helyezi a tányérnyi vizet, hogy aztán lefetyelve szórakoztassa a nagyérdeműt, ugyanis hiába érinti nyelve a vizet és fodrozza annak felületét, az nem fogy. ~ Köszönöm. ~ Pillant fel hálásan azért a férfira, s folytatja: ~ Igazán nem szeretném a szolgálatkészségedet kihasználni, de talán segíthet...tek abban, hogy ne ragadjunk itt a földön. Akadnak, akik ezt élvezik persze, de én eleget láttam már vén farkas létemre ahhoz, hogy tudjam, a szellemeknek a szellem-síkon a helyük és nem idelent. ~
Felvonom a szemöldökömet. Én Ahmeddel? Hát ezt ki kell próbálnom. - Silence, I kill you – na viszont olyan röhejes hangot adok ki ez alatt a mondat alatt, amikor utánozni próbálom a csontváz hangját, hogy én kezdek el pislogni magamon, hogy ez meg mi volt. – Öööö… okké, szerintem ezt meghagyom a profiknak. Rendben, ha már képes voltam ilyen szinten megfeledkezni magamról néhány másodpercre, az jelzés értékű volt… arra, hogy jó társaságba keveredtem. Az utóbbi évek után pedig ez eléggé nagy szónak számított, amilyen voltam. Kicsit féltem tőle, hogy az indulás miatt fagyosabb lesz deee… nem volt itt gond. Főleg egy ilyen gömbölyded… ADAM!!! Viszont ebbe a jó kedélyű állapotba érkezett meg aztán kedvenc négylábúnk. A köz kéredelmének engedtem is, szóval elbattyogtam a szükséges itókákért, majd vissza. - Lemaradtam valamiről? – kérdezem, miközben kiosztom a ,,fejadagokat”. Sarah reakcióját látva jól választottam… akkor jó, hogy elcsakliztam az egész üveget az árustól. Pislogott is rendesen, hogy minek kell nekem ennyi… de ha már egyszer kifizettem. Szava nem lehetett. Na viszont a farkas eléggé meglep engem. Ilyen reakciót se láttam még a fajtájától. Az oké, hogy a kutyák megcsóválják, ha valami tetszik nekik, deee… hát na, szokatlan látvány volt. Lehet nem lenne az, ha naphosszat velük élnék, az tény. Mindenesetre a napi jócselekedet is megvolt. Sarah pedig megerősít abban, hogy miért is nem lepődött meg a farkason annyira… a szemébe nézve pedig láttam nála is a felismerés csillanását. Oké, akkor már ő is tudja, mi vagyok. Felesleges magyarázkodni. - Megtisztelsz vele – mosolygok rá. Viszont megint jön egy kis tortúra, mire le tudom venni a tekintetem Sarah-ról. Egyre rosszabbúl megy, azt kell mondanom. Ah, túl jól néz ki ez a nő, nekem meg túl nagy a lelkiismeretem. Ezt követően viszont azt lehet mondani, hogy a farkas nyelve megered, én pedig érdeklődve hallgatom, amit mond. Legalább el tudom terelni a figyelmem… nem, nem akarom tudat alatt megsérteni Sarah női büszkeségét de… az én magánéletem finoman szóval gázos most az ilyenekhez. - Ezt most úgy mondja, mint ha a holtak visszajöttek volna… tetemes mennyiségben – dőlök hátra a székemben. – Sokan vannak? Meg… úgy egyáltalán… mi történt? ,,Miért van olyan érzésem, hogy van valami a Halloween-i szellemtörténetek mögött?” Kíváncsian vártam a farkas válaszát, közben fel-felpillantottam Sarah-ra. Kíváncsi lettem volna a véleményére, de nem mertem rajta felejteni a tekintetemet. Valahogy úgy éreztem, annak elég komoly következményei lennének… pedig fájdalmasan szé… áááárgh.
Az Ahmed-es próbálkozását hallva kis híján elnevetem magam, mindenesetre a mosoly megjelenik a számon. - Igen, az szerintem is bölcsebb dolog lenne. Egyetértően bólintok mellé, valóban hagyja csak meg a profiknak a dolgot, mert ez így.. igencsak érdekes volt, maradjunk annyiban. Mindenesetre megjegyzendő dolog, hogy a döcögősen induló kapcsolatunk ellenére is be mert vállalni egy ilyet, minden elismerésem. Miután Adam elmegy az italokért, felteszem a kis kérdésemet, a lusta tekintet és a válasz viszont egyáltalán nem tetszik. Dühösen szorul ökölbe az egyik kezem, de az arcvonásaimon uralkodok. - Ó, nem is értem miért, hiszen teljesen kedves jószág. A szavak mögött gúnyos hangvétel bújik meg, farkasom odabent egyelőre lustán figyeli az eseményeket, még nem igazán keltették fel az érdeklődését a dolgok, noha az érezhető megvetés a másik farkas irányából neki sem tetszik. Nem lesz ez így jó. Még jó, hogy Adam visszatér, hála az égnek az italokkal, az kell most ide! - Semmi lényegesről, ne aggódj. Dőlök hátra a kis székemben, bájos mosolyt villantva a férfira, persze nem kell túl jól ismernie, hogy rájöjjön, azért mégiscsak történt valami. Viszont elég csak a szemeimbe néznie, hogy tudja, jobb, ha nem kérdez rá többször. Amúgy sem mondanám el. Durcizok, olykor én is megtehetem. Kész és pont. A kisebb monológját hallgatva nem reagálok semmit, csupán kortyolok az italomból és újabb cigire gyújtok rá. Szükségem van rá, mert valamiért egyre idegesebb vagyok, nem tetszik ez a vén ordas, az meg még inkább nem, ahogyan beszél. Ha annyira segítséget akar és engem annyira lenéz, akkor itt van Adam, örüljön a fejének. A férfi kérdez is, én meg csak csendben hallgatok. Még mindig duzzogok. Miért állna érdekemben, hogy segítsek neki? Ha legalább nem venne kutyaszámba és nem úgy nézne rám, mint egy kupac sz*rra, akkor lehet meg is gondolnám a dolgot. Na jó, lehet nem néz így rám, de baromira úgy érzem, hogy ezt gondolja rólam és ez most nagyon irritál. Pedig alapjáraton nem nagyon szokott érdekelni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, pláne nem egy szellem. Már bocsánat. Szóval csak figyelek, persze önmagában a dolog eléggé érdekesnek tűnik, már azon kattog az agyam, mégis mi a fene lehet mindez. Talán sikerül megoldást találnunk a dologra és megmenthetjük eme drágaságot. Pompás.
Kezdőlap
//
