Éjszakánként a legjobb DJ-k adják a talpalávalót, a jégkorong szezon idején pedig napközben közös meccsnézéseket szerveznek kivetítőkön ezen a magát "Alaszka legmenőbb éjszakai klubja és sport bárja"-ként hirdető helyen.
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 02, 2023 1:00 pm-kor.
Kora délután még volt egy tanítványom John, tehetséges kölyök, két éve foglalkozom vele, és alapvetően hétről hétre folyamatosan gyakorol, sokszor önállóan is előrehalad az anyaggal, és ebben van az ő igazi lehetősége. Sokak számára a zenei pálya csupán szórakozásnak tűnik, s persze vannak területek, ahol a jó fellépés sokkal fontosabb, mint a játékstílus, de ez is csak a kezdetekre igaz, ha valaki nem csak a közönség, hanem a szakma elismerését is szeretné, ahhoz technikára is szükség van… A magánóra befejeztével izgatott készülődés vette kezdetét, alapvetően a JAXX még nem tartott ilyen rendezvényt, és ez mind a szervezőket, mind a tulajt, mind pedig Franzot izgalommal töltötte el, természetesen mindenkit a saját motivációi okán. A mai kor embere, már nem igényli annyira a kiművel jazzdobolást, sok basszust akar hallani, különleges – művészinek előadott – effekteket, de ők nem is voltak ott a 60-as évek Londonjában. Nem élték át azt a lüktetést, az éjszakai klubok erotikától, és alkoholtól ittas mámorát, ahol bármikor megjelenhetett egy utcáról betért muzsikus, és már ott is találhatta magát a színpadon, mint ”vendégművész”. Varázslatos volt. Az öltözék választás is a helyhez igazodott, szigorúan oldalra fésült haj, egy szürke fekete bőrbetétes hátul két helye felskiccelt zakó, és a hozzá tartozó nadrág, olaszos bőrcsizma, és egy sötétkék alapon fehérmintás ing, s persze, egy kis franciásbeütést kölcsönző fehér sál. A kézre sportos, fémszíjas Nautica óra került, s társaként egy vastagkeretes GAS szemüvegre esett a választás. Kellően modern, de azét a bohémlélek sem vész el túlzottan a klisék mögött. Már csak a Buffet gyártmányú mesterhangszerre volt szükség, és persze a bőrkötéses fekete mappára, melyben pár részlet pihent. Irány a JAXX. Fél hét előtt közel hét perccel érkeztem meg az épület elé, taxival. Varázslatot azonban nem mondtam magamra, rég megtanultam, hogy koncert közben igen káros hatása lehet egy túlzottan intenzív hatodik érzéknek. A bejáratnál már vártak a biztonsági emberek, szerencsére az esemény szervezője is jelenvolt, s elárulta, hogy a lemezlovas már vár. Fred jó kölyök, alapvetően mindig laza, és munkája ellenére rajong a jazzért, ő volt aki elintézte nekem, a mai estét is, sőt még azon kérésemért is kardoskodott, hogy a swingkorszak legkedveltebb itala legyen az éjszaka ”akciós sztárja” a gin, és minden amiben megjelenik eme, általam olyannyira kedvelt ital. Sokat nem kellett beállnunk, a hangtechnika tökéletes volt, egyedül játszandó remixek sorrendjét változtattam kicsit meg, mivel a szünetek így jobban kiadódtak. A hangszeres játék átka, hogy idővel elszárad a száj. Nem volt hátra más. A hangszer, a mikrofon, a színpadi kép elemei, minden a helyén, egy dolog hiányzott, a gin-tonicom kevés jéggel, mentával és citrommal, szerencsére a pultost sem kellett félteni, még nyitás előtt kiszolgált, és így egészen a 20:00-ás kezdésig élvezhettem a hely nyugalmát, szerettem kiélvezni a szórakozóhelyek napközbeni csendjét, ilyenkor a falak meséltek a múltról, az itt megfordult emberekről, olyan volt ez mindig, mintha visszatekintenék más ismeretlen arcú emberek életének történetébe… Aztán kattanás hallatszott és öblös léptek, a biztonságiak megnyitották a főbejáratot is, és szerencsére utcáról hangos zsivaj szűrődött…
Brian vett rá, hogy eljöjjek erre a bulira. Úgy gondolta, hogy a munka mellett nem árt egy kis lazítás, és egy ilyen jellegű buli még mindig jobban passzol hozzánk, mintha a mai "tucctucc" alapú disco-k valamelyikében bukkannánk fel. Természetesen nem volt saját ruhánk, amit erre az alkalomra felvehettünk volna, ezért egy ruhakölcsönzőbe mentünk el. Mivel vakként a ruha anyagának minőségét, és viselésének kényelmét tudom megállapítani, így Brian volt az, aki zsűrizte mindegyik ruhát, amit felpróbáltam. Ő rettentően jól szórakozott,amit nem is rejtett véka alá, mert újra és újra kiröhögött, amikor elhúztam az öltözőfülke függönyét. Egy idő után már bosszantó volt, szóval közöltem vele, hogyha így folytatja, nem megyek sehova. A végső választottjára azért kikértem az eladó áldását is, nehogy valami hülyeséget viseltessen velem. Nagy, laza kontyba tűztem fel a hajamat, jól telenyomtam lakkal, hogy ne omoljon le, aztán valami masnis hajpántszerűt húztam a fejemre. Taxival érkeztünk, Brian segített kiszállni, majd belekarolva a bejáratnál kígyózó sor végére vezetett. Éreztem a sok idegen szagot, és a környezetemben kavargó energiákat. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy ne feszélyezhessen az ilyesmi. Mikor végre bejutottunk, a ruhatárnál Brian lesegítette rólam a kabátomat, és bekísért a terembe. Mentális kommunikációt kezdeményezve hadarta el gyorsan, mi hány lépésre található tőlem, hol vannak az asztalok, a zenekar, és a pult. Nem vagyunk egy pár, az első adandó alkalommal le is lépett csajozni, amikor úgy tűnt, horogra akadt valaki. Én a pulthoz navigáltam magam, majd türelmesen megvártam, hogy a pultos engem is kiszolgáljon. - Jó estét! Egy gin tonicot kérek! - Tenyerem a bárszékre siklott, a lábammal diszkréten megpöccintettem az alját, hogy van-e lábtartója, és amikor éreztem, hogy van, fellépve rá helyet foglaltam. A vállammal véletlenül meglöktem a mellettem ülő férfit. - Bocsánat. - Fordítottam felé enyhén a fejemet, de a tekintetem nem érezhette magán. A pajzsom nyakig le van engedve, ezért elég gyorsan megállapítom, hogy egy őrző mellé keveredtem, ahogy gondolom már ő is kiszúrta, hogy mi vagyok...
Ahogy áramlik befelé a tömeg Franz arca is egyre nyugodtabbá válik. A legtöbben diszkrét eleganciát választottak, érthető módon, mégis bárki megmondaná, hogy a közönség jóval túlöltözöttebb, mint egy átlagos bulin, nem is beszélve azokról a hölgyekről, akik bizony komolyan vették a meghívón szereplő 20-as, 30-as-40-es évekre jellemző flitteres egybe, vagy éppen elbűvölően színes koktélruhákat. ~Azért akadnak páran, akik kapizsgálják a dolgot…~ A tömeg elfoglalja boxokat, asztalokat, mások a pultnál keresnek helyet. Franz azonban egyenlőre nem mozdul. A zenei kezdést illetően megbeszélték, hogy az első félórában modern electro swing számokat fog keverni a DJ, aztán ha már a tömeg nagy része bejutott, akkor elkezdik a show-t. Telnek a percek és a poharában lötyögő ital mennyisége is egyre inkább csökkenni kezd, aztán egy apró lökést érzek a vállamnál, és egy kellemes hang is társul a dologhoz, melynek gazdájáról egyenlőre sok mindent nem tudhatok, mivel a hely zsúfoltsága miatt nem bajlódtam varázslatokkal, majd a színpadon, ott lesz terem, és időm a magam módján… - Nem történt semmi. Nekem kellene bocsánatot kérnem, hogy nem hívtam meg rögvest egy ilyen csinos hölgyet egy italra… És ha szeretné tudni illetlen bókolója nevét… Persze akkor is, ha nem… Franz Meyerhof. Csak poharamat emelem meg, ez nem az a hely, ahol nagyobb formaságoknak egyenlőre teret engednék. Inkább leköt a zene és a lüktető környezet, melyre az éppen felcsendülő Parov Stelar szám kifejezetten jó hatást gyakorol. ~Elkezdtétek élvezni, helyes…~ - Csak egy ”ártatlan” parti hajtotta ide, vagy kedveli is az efféle zenét?
Csupán másfél nap telt el azóta, hogy betettem a lábamat a városba, ám haladni nem sikerült sehová, az időm pedig véges volt sajnos. Hamarosan vissza kell majd térnem Fairbanksbe, ha nem akarok bajba kerülni amiatt, hogy a személyes ügyeimet intézem. Igaz, hogy ez nem volt teljesen igaz, hiszen egyúttal a falka érdekei is azt kívánták, hogy eltegyem láb alól azt, aki bajt okozott és ezáltal halálra ítélt egy falkatagot, mégis, én személyes ügyként fogtam fel. Hajtott a bosszúvágy, a düh, és akármikor rágondoltam erre, természetesen egyből újra elöntött valami olyan forrongó erő belülről, aminek útjába nem szívesen álltam volna még én sem. Amikor megláttam ennek a bizonyos partinak a hirdetését, akkor még odaát voltam északon, és csak készültem rá, hogy Anchorageba jövök. Nem terveztem el előre, hogy tiszteletemet fogom tenni, csupán a biztonság kedvéért vettem számba lehetőségnek, hogy esetleg mégiscsak be fogok nézni, afféle B tervként. Hiába, túl precíz nőszemély vagyok én ahhoz, hogy ne gondoljak mindenféle eshetőségre, ezek között pedig az is szerepelt, hogy esetleg nem fogok olyan gyorsan haladni a kis nyomozásommal. Tudakolózni és információt szerezni pedig mi más lehetne alkalmasabb hely, mint egy szórakozóhely? Ráadásul egy olyan, ami a régi idők szellemét követi, és aminek sok magunkfajta képtelen ellenállni? Természetesen kérdéses sem volt, hogy mit fogok felvenni, amikor végre meghoztam a döntésemet. A ’20-as évek az én életemben olyan időszakot testesítettek meg, ahányszor csak eszembe jutott, ami az egyik legszebb volt számomra. Úsztam a pénzben, a pezsgésben, abban az életérzésben, amit csak az ismerhetett, aki akkor mindezt át is élte, nem csupán olvasott róla, vagy távoli szemlélőként vészelte át azokat az éveket. Akkor még Amadieu-vel megvolt a remek kis lokálunk, ahová természetesen a város krémje volt hivatalos, és ahol minden este folyt a pezsgő, a whisky, minden, ami szem-szájnak ingere lehetett. Éjszakákat mulattunk át, nem egyszer énekeltem végig az estéket azért, hogy mindenki kifogástalanul érezze magát nálunk, amíg rajtunk nem ütöttek. Aztán szép lassan leköszönt egy korszak, véget ért egy fejezet az életünkben, és én sokáig nem találtam a helyemet utána. Most, amikor lehetőség nyílt rá, hogy egy egészen kicsi időre újra belekóstoljak, a saját ruhámat vettem fel, amit azóta is magammal hurcoltam, ahová csak kellett. Ugyan a cipő egy új dizájner darab volt, méghozzá méregdrága, de az általam viselt ruhához hasonlót senki nem tudott volna sem varrni, sem kölcsönzőből megszerezni. Igazi volt, eredeti, és akkoriban méretre készült, személyesen nekem. Még mindig tökéletesen simult rám, ami őszinte elégedettséggel töltött el akkor is, amikor a vöröslő rúzs az ajkaimra kentem. Jegesen csillanó kék szemeim már jóval elégedettebbek voltak ezzel a látvánnyal, mint amilyet az érkezésemkor nyújtottam, de azóta legalább sikerült kialudnom magam. Taxival autóztam be a belvárosba, ahol a klub volt. Szerencsére a címet megjegyeztem, ráadásul most már bármikor képes lettem volna visszatalálni, hiszen végig figyeltem, hogy merre kanyarogtunk. Elég nagy borravalót hagytam, a sofőr füttyentett is egyet, amikor kiszálltam, én azonban már csak a bejáratra fókuszáltam, ahol csakhamar bebocsátást is nyertem. Odabent ugyan nem hasonlított a légkör arra, ami az emlékeimben élt, de nem volt rossz, egészen kitettek magukért az itteni dolgozók. Szőrmebundámat szétnyitottam, ahogy bentebb lépkedtem, egyenesen a pult felé tartva. Nem telt sok időbe, hogy megérezzem a vérvonalamba tartozó farkas, és a vele beszélgető őrzőt. Még azt is hallottam, hogyan próbált meg a férfi beszédbe elegyedni a szintén vörös hajú nővel. Valakinek elég különös ízlése lehetett ebben a vérvonalban, annyi szent! Ajkaim egyből mosolyra is húzódtak a gondolatra, könnyed lépteim pedig lassultak a bárhoz érve. Gyorsan mértem fel magam körül mindent, az emberektől kezdve a tárgyakon át, a lehetséges menekülő útvonalakig mindent. Azt hiszem, hogy ez afféle beidegződés lehetett nálam, hogy akkor is figyeljek, amikor abszolút szükségtelen. Laza, a tarkómnál oldalasan lévő kontyomat megigazgattam, a benne csillogó gyémánttal kirakott hajtőt jobban beleszúrtam, aztán intettem a pultosnak. - Egy pohár pezsgőt kérnék! – mindig is a kifinomultság, és a gazdagság híve voltam, ez az ital pedig számomra tökéletesen kifejezte mindezt. – Elnézést, tud valamelyikük tüzet adni? – szólítottam meg a nem sokkal mellettem beszélgető párost. Még szipkát is szereztem, amibe bele tudtam tenni a stílusnak megfelelően a szálat, amire rá szándékoztam gyújtani. Igazából nem akartam húzni az időt, minél előbb információkra volt szükségem, azután talán kellemesebben fogom magam érezni ezen a partin is.
- Julia T. Kiluan. Igazán kedves, köszönöm. – Mosolygok a férfi felé a bókot hallva. - Azt hiszem mindkettő. Szeretem az igényes zenét is, és rám fért már a kikapcsolódás is. – Azt hiszem Brian-nek sikerült leginkább meggyőznie az utóbbiról. Nézőpont kérdése kinek mi a kikapcsolódás. Az viszont biztos, hogy kettőnk közül ő szeretett volna jobban eljönni. Már le is lépett csajozni. Persze én ezt nem bánom, érezze csak jól magát… én is megteszem amit lehet, hogy jól érezzem magam itt ma este. - És maga? A zenéért jött, vagy a társaságért? – A gin tonicomat megkapom, a poharat az ajkaimhoz emelem, és iszok egy kortyot belőle. Nagyjából ekkor érzem meg az idegen, közeledő energiákat. Kifelé nem mutatom, de az érzékeimet a nőstényre hegyezem. Attól függően, hogy a pajzsát mennyire tartja fent, próbálok róla némi információt begyűjteni. Amikor megérzem a hasonlóságot, a farkasom kíváncsisága is feléled. Sem a szaga, sem az energiái… de még a hangja sem ismerős. Bátran ki merem jelenteni, hogy eddig még soha nem keresztezték egymást az útjaink. Csak akkor adom jelét annak, hogy felfigyeltem rá, amikor megszólal. A fejét enyhén felé fordítom. A tekintetem nem érezheti magán, de azt igen, hogy rá fókuszálok az érzékeimmel. - Sajnálom, de nem dohányzok. – Szólalok meg enyhe mosollyal az arcomon. - Talán az úr… - Utalok itt a mellettem ülő férfire. Csak röviden hezitálok, mielőtt megpróbálkoznék a mentális kommunikációval. ~ Nem hittem, hogy egy vérrokonnal találkozok itt ma este. Julia vagyok. ~ Nyitottan közelítek a nőstény felé. Mindig őszintén érdekelnek, és kíváncsisággal töltenek el az ilyen találkozások. Alaszka számtalan meglepetéssel szolgál, mióta itt élek. Soha annyi Illúziónistával nem találkoztam eddigi életem során egy területen, mint itt.
- Ha megenged még egy bókot egy szerénynek nem nevezhető magamfajta orvosnak, kegyed neve igazán tükrözi a vonásait, mintha önre szabták volna. Báj, finomság, és intelligencia. Újra megemelkedik pohara, ám most csak egy jelképes kortyot enged meg magának, még körülbelül negyed óra van a kezdéséig, új italt már semmiképpen nem akar kérni, ez is csak a hangulatot szolgálja, a szokásos kellemes ellazulást. Mindig hitte, hogy a zenésznek meg kell tisztelnie közönségét, már pedig ebbe beletartozik az is, hogy tiszta fejjel, csupán művészetének éteri ködébe mártózva lép a színpadra, nem pedig az alkohol delíriumos mámorában. - Tehetséges a lemezlovas, és úgy tűnik a közönség is hasonlóan gondolkodik. Tudtommal a szervezők kissé féltek ezen rendezvénytől… A swing igazán rétegzenévé vált, sajnos… Nem részletezi túlzottan a dolgot, úgyis egyértelmű mire gondol, inkább áttekint a válla felett a bejárat felé, hogy vajon még érkeznek-e. ~Azért, ha marad egy kis hely a táncosabb lábúaknak, nem fogok megharagudni.~ Ekkor pillantja meg a feléjük érkező hölgyeményt, ki mintha kissé hasonlatos kisugárzással bírna, mint az éppen mellette ülő csinos teremtés, csak éppen habitusuk érezhetően eléggé ellentétes. ~Érdekes este is kialakulhat ebből.~ Apró mosoly jelenik meg, és bizony a női farkasok jól érezhető szexuális vonzalmat is tapinthatnak, a jelenleg még igen felvértezetlen őrzőn, ki nincs is tisztában a vendégek pontos kilétével. Végül azonban nem akar illetlen módon túl sokat engedni a szemnek Victoria irányába, helyette Juliara áldozza szavait, s valljuk meg őszintén ezt egy cseppet sem bánja, sőt… - Ezek szerint elfoglalt, és sokat dolgozik, és a hanglejtéséből ítélve nem is művészi területen… Ön kifinomult, és céltudatos nőnek látszik… Hagy találgassak. Banki szektor… Nem, ahhoz túl kedves a mosolya… Esetleg tanár vagy mérnök, jól sejtem? Ekkor azonban, megtörik a találgatás fonala, mivel a démoni asszony, berobog kettőjük társalgásába, és Franz arcára újabb letörölhetetlen, ám nem túl feltűnő vigyort fest. - Én sem dohányzom, az egyik hobbimból fakadóan, mint orvos, nem javasoltam magamnak. Azonban Josef, még egy órája a hátsó udvaron füstölgött. Talán ő segíthet nekünk. Keze már lendül is a pult felet, és jelzi, hogy bizony a fiatal, húszon pár éves pultosra hatalmas szükség lett hirtelen. A fiú látva, hogy az est fellépőjéről van szó, az éppen aktuális Bahamam Mama koktél elkészítését követően, meg is érkezik. - Látják, olyan ez a férfiú, mint egy ragadozó, csak lesi az alkalmat, hogy az est legszebb megjelentjeinek szolgálatára álljon. Josef, tudnál egy kis tűzzel szolgálni. A hölgy, akinek sajnos még nem tudom a nevét, szeretne rágyújtani. A kis monológot követően azért még hozzá fűzi, nevét is, amolyan záró akkordként: Franz Meyerhof. Ekkor azonban felhangzik egy ZAZ nóta, mely a 40-es évek francia swingjét próbálja felvonultatni az este zenei palettájára. ~Itt az idő.~ Az utolsó csepp gin-tonic is elfogy poharából. - Hölgyeim, elnézésüket kell kérnem modortalanságomért, de most sajnos szólít a kötelesség. Azt nem mondom, hogy nélkülözniük kell személyemet, bár kétségtelenül kicsit távolabb kerülök az általam láthatóan jól megválasztott pozíciótól, de talán még visszafogadnak az est folytatása során maguk mellé, és megengedik nekem, hogy meghívjam mindkettejüket egy-egy italra. Apró fejhajtás, angolosan sármos mosoly, és egy hirtelen elviharzó Franz. Vélhetően a két farkas hölgyemény nem fogja rögtön érteni az okokat, azonban az idő nekik dolgozik, hamarosan a Les Passants című szám véget ér, és Fred a lemezlovas belekezd a konferálásba:
- Swingre dobbanó női szívek, és ginért fohászkodó férfiúi lelkek, itt az idő elfelejteni a cipőtalpak spórolását, mert azt ígérhetem, hogy Mr. Big Black Sound nem fogja hagyni, hogy csupán iszogatva ücsörögjenek és várják a kéjsóvár éjszaka csókját. Sötétség!
Hirtelen a helyiségben a fények lekapcsolnak, és azon pár másodpercet követően is csupán egy nagyon enyhe halvány vörös térvilágítás marad, ami inkább nevezhető sejtelmesnek mintsem élesnek… Aztán egy Buffet klarinét hangja töri meg a hirtelen csendet, egy kellemes Benny Goodman szóló első 32 ütemének hangjaival, melyekhez végül bekapcsolódik egy dobszerkós, és az előbbiekben zenét szolgáltató DJ is, azonban a kissé érces, ám mégis selymesen meleg hangú hangszer gazdája, még nem tűnik fel, a fények sem erősödnek, ez egy erőteljes hatásszünet, mely a hangulat fokozását szolgálja, s szerencsére úgy tűnik a közönség élvezi…
Minden apró rezgést, érzést, benyomást érzékeltem magam körül, de ennyi idős fajtámhoz tartozó egyedeknél ez már egyáltalán nem kirívó dolog. Teljes tudatában annak, hogy tökéletesen nézek ki, átvonultam az épp csak gyülekező embertömegen, egyenesen a pulthoz. Nem véletlen választás volt, hogy a két beszélgető mellett táboroztam le, ugyanis a farkastól vártam némi lehetséges információt azzal kapcsolatban, amiért a városba érkeztem. Az azonban már csak a jövő zenéje volt, hogy mennyire lesz képes a célom közelébe segíteni. Két esélyes a dolog, de ha meg sem próbálom, akkor máris veszítettem, igaz? Még az őrző jelenléte sem volt képes zavarni, hiába éreztem az előbb még magamon a vizslató tekintetét. Valamelyest ugyan elkaptam a beszélgetésfoszlányokat a körülöttem állók felől, de mivel egyáltalán nem találtam a számomra lényegesnek, ezért egészen addig nem is szakítottam őket félbe, amíg meg nem kaptam az italomat. Csak ezt követően szólaltam meg közvetlenül mellettük, valószínűleg teljesen félbevágva a társalgásukat. Nem mintha rosszul éreztem volna magam emiatt, hiszen egyedül jöttem és a magánnyal ugyan nincs problémám, mégis szerettem volna valakivel beszélgetni, legalább két értelmes szót. Ha ez egy kis tűz kérésében merül ki, akkor ennyi. - Ó… - csúszott ki a számon kissé csalódottan, ugyanis egyáltalán nem rajongtam azért, ha valamivel mellélőttem. Márpedig ez pontosan olyan dolog volt, amivel nem sokat értem el. Még szerencse, hogy mind a ketten elég nyitottak voltak az új jövevényekre, különben valószínűleg mehettem volna tovább, hogy újabb ismerősökre tegyek szert. Nagy ez a város, de voltam már sokkal nagyobb helyen is, ahol meg kellett találnom valakit. Nem estem kétségbe amiatt, hogy esetleg nem fog menni, ha most ők ketten leráznak, de azért jelentősen megkönnyítették volna a dolgomat. Az érdeklődést mindenesetre mind a két fél részéről érzékeltem, még ha a nőstényét halványabban is. – Remek! – azzal már az arcomra is varázsoltam egy könnyednek tűnő, elbűvölő mosolyt. Kissé szigorúnak tetsző vonásaim máris jelentősen ellágyultak, bájossá téve az összképet. - Victoria! – szúrtam közbe sebtében a gyors bemutatkozást, küldve a pult mögött állónak is egy mosolykezdeményt, ami rögtön ki is szélesedett az öngyújtó előkerülésekor. – Köszönöm a segítéségét, nagyon kedves! – intéztem immár szavaimat az őrzőhöz, miután a pultos srác arrébb vonult, tovább végezni a munkáját. Mélyen szívtam bele a szipkába bújtatott cigarettába, és pont akkor fújtam ki a füstöt, amikor a férfi közölte, hogy távoznia kell. Egy kurta biccentéssel el is fogadtam az előrevetített italmeghívást, de szavak helyett csupán felültem a pult melletti felszabaduló székre. ~ Nos, én sem… ~ megkésve reagáltam a mentálisan küldött szavakra, már csak akkor, amikor ketten maradtunk és felhangzott a sötétség mélyéről a zene. Egyáltalán nem zavart, minden probléma nélkül értettem volna így is bármit, akkor is, ha hangosan kimondja. ~ Az én nevemet pedig már hallotta! ~ ajkaimon ugyan ott volt egy szolid mosoly, a kissé talán távolságtartónak ható reakcióm ellenére is, bár már egyértelmű volt számomra, hogy ő ebből semmit nem láthatott. Gyorsan igyekeztem átgondolni, hogy mit is mondhatnék, amivel fenntarthatnám a beszélgetést, és nem tűnnék túlzottan beképzeltnek vagy unszimpatikusnak sem. ~ Rég volt már példa arra, hogy egy magunkfajtába botlottam ~ tettem hozzá, mintegy mellékesen. ~ Örvendek, Julia! ~ a poharamat könnyedén koccintottam hozzá az övéhez, hogy a hangból kikövetkeztethesse a gesztust is, amit kapott volna, ha lát engem. ~ A városban él? ~ érdeklődtem, szinte egyből a tárgyra is térve, ahogyan az szokásom volt már nagyon régóta. Tudok köntörfalazni, ha akarok, de jelenleg sürgetett az idő.
Újabb mosollyal reagálok az újabb bókra. – Köszönöm. – Ebben a világban már furcsa lenne Tiguaq-ként létezni. A korok változnak, nekünk pedig valamilyen szinten alkalmazkodnunk kell ezekhez a változásokhoz, hogy ne lógjunk ki a sorból. A keresztneveimet szoktam időnként cserélgetni, de a családnevem már jó ideje állandó. Nem is emlékszem már, hogy miért döntöttem a Julia mellett anno. Azt hiszem megtetszett, bár nem játszott szerepet benne Shakespeare leghíresebb műve. - Az emberek, és igényeik mindig változnak, de amíg egy ember is szeret valamit, és nem feledi el, addig van esély arra, hogy új erőre kapjon. – Fejtem ki a véleményemet. Szeretem, hogy az emberek sokfélék, sokféle igénnyel és vággyal. Asami a kölyköm sok mindent adott nekem, ahogy a keleti világ, és az élethez való hozzáállásuk. Nehezen sikerült feldolgoznom Nicole tragikus halálát, akit úgy szerettem és neveltem fel, mintha csak a saját lányom lett volna. Asaminak fogalma se lehet róla, de az ő gondolatai segítettek át ezen a nehéz időszakon. Azt mondta, hogy mindenki kétszer hal meg. Egyszer amikor a lélek kivándorol az élettelen testből, és akkor, amikor már elfelejtik, nincs ki megemlékezzen róla. Én óvva vigyázom Nicole emlékét, s tartom ezzel életben a lelkét amíg csak élek, mert így azt érezhetem, hogy még mindig velünk van. Az őrző vonzalmát érzi a farkasom, csendesen járja körül az őt körülvevő aurát. Talán a szubmisszív farkasokat leszámítva mindannyiunk kisugárzása vonzó lehet más fajok számára. Az erőshöz ösztönösen vonzódunk. Ha valaki vak, mint én, annak a külső tulajdonságok… mint a haj, a bőr, a szem… vagy a ruhák színe teljesen lényegtelen. Én a kisugárzásból, az egyén illatából és a hangjából informálódok elsősorban. A testi érintkezést nem minden esetben használom ki, csak akkor térképezem fel ujjaim érintésével mások arcvonásait, ha már valamennyire van köztünk egy alapvető bizalmi kötelék. A találgatásra széles mosoly költözik az arcomra. - Önkéntesként dolgoztam egy ideig. Árvákat neveltem, és tanítottam. Kutató vagyok egyébként. Alaszka időjárás- és éghajlatváltozását tanulmányozom. Terepen. – Fűzöm hozzá, hogy egyértelművé tegyem, általában nem csinos cipő, hanem sáros bakancs szokott lenni a lábaimon. Eléggé mellélőtt, de nem lehet emiatt hibáztatni. A lényem alapvetően álmodozó és kifinomult, függetlenül attól, hogy nem éltem soha arisztokrataként. Az arisztokrácia nem feltétlenül fedi egymást a műveltséggel és a kifinomultsággal véleményem szerint. Biccentek a férfi irányába fordítva a fejem, amikor távozik mellőlünk. A fények játékát nem érzékelem, a zenét és a hangszereket már annál inkább. Minden hangszert el tudok különíteni egymástól, de még a kezek súrlódását is rajtuk, ahogy játszik. ~ Én is! ~ Feleltem, amikor meghallottam az üvegek egymáshoz koccanását. ~ Igen, néhány hónapja. ~ Bár többet vagyok Anchorage-on kívül, mint belül, de az állandó szálláshelyem itt van a városban. ~ Ha jól sejtem, még új itt? ~ Túlzás lenne állítanom, hogy az Anchorage-ban letelepedett kóborok mindegyikét ismerem már, de elég sokkal sikerült találkoznom az utóbbi hónapokban, és Victoriával eddig még nem futottam össze. Nagyjából Nicholas-al egyidősnek érzem, talán egy kicsit idősebb. A szavai alapján nem feltételezem róla, hogy a Fairbanks-i falkához tartozna. Nem érzek rajta falkaszagot, és ha oda tartozna, akkor gondolom Nicholas-t és Philip-et ismerné. Viszonylag sok független vérfarkas él itt, mert nincs egyetlen falka fennhatósága alatt sem a terület. ~ Hosszabb időre marad, vagy csak átutazóban van? ~ Érdeklődök, miközben a poharat a számhoz emelve kortyolok az italomból.
Nem kívántam teljes mértékben részt venni a beszélgetésben, inkább csak hallgattam azt. Valahol mélyen talán vágytam rá, hogy a férfi valamilyen okból kifolyólag tovább álljon, noha ő volt a pult mellett előbb, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan teljesül a kívánságom. Elgondolkozva figyeltem, ahogyan távozott az Őrző férfi, és csak ezt követően válaszoltam a nőnek mentálisan. Nem láttam értelmét, hogy olyan információkat osszunk meg arra illetéktelenekkel, és a diszkréciójával máris szerzett nálam egy jó pontot. Úgyis ő volt a valódi célpontom, még ha ezúttal nem is rossz értelemben kell venni. ~ Akkor ezek szerint még viszonylag új a környéken… ~ állapítottam meg magamban átkozódva. Jobban örültem volna neki, ha valaki olyannal sodor ma össze a szél, akiről legalább tudom, hogy jártas az itteni ügyekben, és talán képes nekem segíteni megtalálni azt, akit keresek. Julia meg talán azokat sem ismerte olyan jól, akik eleve itt éltek. Vajon ismeri Amadieut is? Nem akartam így rákérdezni a nőnél, majd talán mindezt a kedves úriembertől fogom megérdeklődni, amint hazaértem erről a helyről. Illetve nem haza, csak hozzá. A régi szokások úgy látszik, hogy nagyon könnyen visszajönnek, én meg hajlamos vagyok belezavarodni újabban az efféle változásokba, vagy inkább visszatérésekbe. ~ Miből gondolja? ~ érdeklődtem kíváncsian, őszintén. Hiszen attól még, hogy eddig nem futottunk össze, simán lakhattam volna én is Anchorage-ban. Lehettem volna üdülni is azóta, hogy ő idejött, és most tértem haza. Persze csak magamban kombináltam túl az egészet azért, hogy ezzel is sikerüljön valamelyest elterelni a figyelmemet arról a türelmetlenségről, amit éreztem. Minél előbb meg akartam tudni mindenféle információt tőle, amit csak lehetett, aztán lelépni. Vagy legalábbis kikapcsolni, mert még mindig nem voltam biztos abban, hogy itt fogom hagyni a bulit. Annak idején nagyon szerettem az ilyen estéket, ez miért lett volna más, mint akkor? Egyébként szándékosan nem akartam magamról elárulni semmit, na, meg az sem fordult meg a fejemben, hogy tud a Fairbanksi falkáról. Nem volt ez annyira evidens szerintem, még farkas körökben sem. Jó, azt azért el kellett ismernem, hogy nem sokat jártam idelent azóta, hogy Alaszkába költözködtünk, de azért mégsem tudhattak olyan sokat, igaz? Vagy csak én nem lettem erről tájékoztatva korábban. ~ Ezt még nem tudnám megmondani, sok dologtól függ. Azért merem remélni, hogy csupán átutazásról lesz szó, és elhagyhatom a várost ~ azért lassan mégiscsak kezdett a beszélgetés abba az irányba terelődni, ahová el szerettem volna jutni, így ünneplésképpen én is belekortyoltam az italomba, máris eltüntetve ezzel a felét. ~ Egy ismerősöm miatt jöttem ide, bár fogalmam sincs, hogy milyen néven él most… ~ ferdítettem kicsit az igazságon, ami még szerencsére így is elfogadható maradt, és nem vált kiszagolhatóvá. Igazából csak az illatát ismertem, semmi mást, és most már a Juliáét is.
~ Igen. Még új. ~ Ha emberi mértékkel számítom, akkor is… ha farkas mértékkel akkor meg pláne! A mi életünk elég hosszú ahhoz, hogy pár év is rövidnek tűnjön. Talán fiatalabb korunkban annyira még nem… de nekem már ötszáz fölött mások a viszonyítási alapjaim. Más alapján ítélem meg, hogy mi hosszú és mi rövid. ~ Ez egyszerű. ~ Mosolygok magam elé. ~ Ez az őrző egy orvos. A magabiztossága és az otthonos mozgása egyértelművé teszi, hogy hosszú ideje itt élhet már. Itt nincs protektorátus, de van néhány őrző. Ha Ön idevalósi lenne, úgy gondolom, hogy ismernék egymást. A doktor nem úgy kezelte, mintha ismerné, ahogy Ön se úgy szólította meg, mintha ismerné. ~ Természetesen nem vagyok tévedhetetlen, ezért nem biztos, hogy igazam van. Több farkassal is találkoztam már az Anchorage-ban élők közül, de nyilván én se ismerhetek mindenkit, pláne nem ilyen rövid idő után, amennyit eddig itt töltöttem. A zene és a hangulat nagyon jó. Elég sokan vannak körülöttünk, a többség vagy táncol, vagy az itala mellett beszélget. Nem érzem azt, hogy bárki is figyelne minket, így egyáltalán nem keltünk feltűnést azzal, hogy látszólag némán ülünk egymás mellett a pultnál. ~ Szívesen segítenék, bár személyleírást sajnos nem tudok adni. ~ Nem szoktam minden újonnan megismert arcát megérinteni. Akiknek a vonásait feltérképezem az ujjammal, azokat le tudom írni szavakkal… másokat az energiái, a szaga vagy épp a hangja után tudok beazonosítani. A mi világunkban a nevek és a személyazonosságok gyakran lecserélődnek. Ritka az, ha valaki felfedi az eredeti nevét. Általában mindenki az épp aktuális álnevén szokott bemutatkozni, ahogy én is. Manapság már nem élhetek Tiguaq-ként. Az emberek furcsállnák. Alkalmazkodnunk kell, ha be akarunk vegyülni a társadalomba. ~ Az Issumatar talán tudna segíteni. Ő ismeri az itt élő összes farkast. Gondolom az ismerőse vérfarkas. ~ Solomon a legjobb információ forrás Anchorage-ban, ehhez kétség sem férhet! Nem sokszor találkoztam vele, de pozitív benyomást tett rám. ~ Esetleg megadhatom a telefonszámát. Vagy megbeszélhetek Önnek egy találkozót vele. ~ Alapvetően segítőkész vagyok, szóval nem várok el ilyenért viszontszívességet. ~ De felkeresheti a Pitben is. Ott elég jó eséllyel megtalálja. ~ Az az ő helye. Ha nem tudnám elérni telefonon, az első hely ahol keresném, az a Pit lenne.
Megbeszéltük Primmel, hogy ma kirúgunk a hámból, előtte még azért beugrottam Roxanhoz egy kicsit agyat csiszolni, illetve, ha már ott voltam, babáztam is egy kicsit, sőt, Mayáról is mutattam neki friss képeket, de a magánéletem részleteibe nem mentem bele, az még nekem is túlságosan bonyolult volt, nem hogy bárki másnak. Négy óra körül végeztem, és akkor csörgettem meg a nőstényt, hogy akkor merre is van pontosan az az arra, hogy hamarjában betámadjam jelmezestül, meg vittem egy kis csokit ajándékba. Lehetséges, hogy nem magamból kellett volna kiindulnom, de valahogy nem jutott eszembe más, semleges dolog, alkohol tekintetében meg egyelőre nem tudom, mit szeret, szóval marad ez. Ő tutira nem fog elhízni a csokitól. Akármennyire is legyen közöttünk fura a viszony, én azért puszival köszöntöttem, és ha beinvitált, be is mentem hozzá, egyébként is azt beszéltük, hogy itt készülünk el. Közben meglehetősen semleges témákat igyekeztem érinteni, mert van valami, amit vele kapcsolatban nem bírok kiverni a fejemből, és előbb-utóbb ki fog bukni belőlem a kérdés, de reménykedem benne, hogy képes leszek magamban tartani. Nem sok jót eredményezne szerintem. Maradtam az őzike (oké, inkább szarvas) jelmeznél, ha már Maya annyira ragaszkodott hozzá, és egészen megtetszett, szóval, még jól is jött az ötlet, mert egyébként fogalmam sem lett volna, minek öltözzek. Azért nem így utaztam hat órát a Wendy nevezetű ingázós csajjal, akiről persze időközben kiderült az is, hogy Prim legjobb barátnője, szóval reméltem, nem lőttem telibe valami közös programot, mert annak azért nem örültem volna. Gondolom azért, hogy Prim le tudja rendezni a magánéleti kérdéseit, szóval nem aggódtam kifejezetten. - Na és akkor te mi is leszel? Hangzott el a tökéletesen magától értetődő kérdésem, mert én már épp elkezdtem átvedleni őzikébe, de az ő jelmeze darabjait még nem láttam. Már öt körül járhatott egyébként, lassan bevadul a város, és szerintem nem mindenki ilyen finom jelmezt választ, mint mondjuk én. Vannak, akik kifejezetten az ijesztgetésre mennek rá, én meg hajlamos vagyok még a széltől is megriadni. Végül, mikor készen lettünk, indulhatott is a móka, bár felmerült a Pit neve is, de én azt hallottam, hogy az elég meredek hely olyan törpéknek, mint én, szóval inkább arra a másikra szavaztam, bár annak meg a neve nem tetszett, mert Savannah Jax-nak becézi Jacksont, de ilyesmiért nem fogok máshová menni, elviselem, és kész. - Aaaaakkor… mit iszunk? Érdeklődöm meg, mostanában én elég sok mindent összeittam, legutóbb a vodka is felkerült a listára, szóval mit számít, ha most azt iszunk, amit ő szeret. Nekem aztán nem oszt, nem szoroz. Azt mondjuk nem kötöttem senki orrára, hogy mit tervezünk, meg egyáltalán kivel, csak annyit mondtam, hogy vasárnap megyek vissza, szóval lehet apa-lánya hétvégéjük, kivéve persze a meccset, de azt majd elintézi, ahogy akarja, mostanában úgyis többet látom a postást, mint őt, pedig az munkaidőben jár… Ennyi belefér nekem is.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Az elmúlt napokban, vagy lehet már egy hét is eltelt azóta, vagy több, ki tudja? Számomra a napok összefolytak és jelenleg tényleg csak annyira próbáltam összekapni magamat, amennyire szükséges volt Atyám előtt. Amúgy a legtöbb időmet a szobában töltöttem és bevackolva az ágyamba, miközben azzal küzdöttem, hogy ne itassam az egereket. De amikor Alec-cel találkoztam, akkor majdnem összejött, hogy elsírjam magamat, de eddig egészen jól magamba fojtottam. Még akkor is, ha legszívesebben tomboltam volna. Egyik nap majdnem még a medvének is neki estem, amit tőle kaptam, de végül még se tettem. Ahhoz a medve túl ártatlan és édes volt, hogy rajta éljem ki a megtörtségemet, s azt amit Jackson csinált és az én naivságom. Eléggé izgultam a mai nap miatt, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz ebből, de reménykedtem abban, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz és nem fog semmi baj történni. Még egy embert elveszíteni nem éppen lenne kellemes. Főleg, hogy Nonóval egészen jól megértjük egymást. Most már csak arra kell majd figyelnem, hogy nehogy eljárjon a szám, így jobb lesz, ha óvatos leszek a piával. De bulizni megyünk és a sebek begyógyítására ideiglenesen azt mondják, hogy jó az alkohol. Szóval érdekes este lesz, az biztos… Amikor pedig megszólalt a telefonom, akkor sietve vettem fel és izgatottam szóltam bele. Hamarosan pedig útba is igazítottam, hogy miként találhat ide, amikor pedig csengetett, akkor villámgyorsan nyitottam neki ajtót. Viszonoztam az ölését, illetve a pusziját is, még ha az utóbbi igazán fura is volt a történtek fényében, de nem bántam. Legalább ő is képes adni egy esélyt eme barátságnak. Bár, ha tudná, hogy mi történt nem olyan régen, akkor lehet másképpen lenne…. Sietve vezettem körbe a lakásban, majd végül a szobámban kötöttük ki, hogy végül ott készülődjünk. Mosolyogva figyeltem őt, s ha kellett segítség neki az öltözködésben vagy a sminkben, akkor szívesen segítettem neki, majd pedig az én ruhám is előkerült Halloweenra. - Én nem bonyolítottam túl, macskanő leszek. – néztem rá mosolyogva és reménykedtem abban, hogy nem lesz túl béna a szerelésem, de tényleg fogalmam sem volt, hogy minek öltözhetnék és ez egészen jó ötletnek tűnt. Amikor pedig már indulni készültünk, akkor sietve firkantottam egy üzenet, amit a konyhaasztalra raktam és ráraktam a telefonomat is, majd pedig kinyújtottam a kezemet. - A telefont kérném, csak akkor indulunk el, ha minden ilyen kütyüt nekem adsz. – s továbbra se múlt el a mosolyom. Ha odaadta, akkor azt is az enyém mellé raktam és végül elindultunk. Nem tudom, hogy mennyire fog örülni ennek Rhyd, hogy nem érhet el, de muszáj kikapcsolódnom, mert lassan tényleg bekattanok és jobb, ha telefon nincs a közelemben, mert különben lehet olyat írnék, amit nem akarok. Nem akarok még szánalmasabbnak tűnni, mint amilyen már voltam. - Örülök, hogy eljöttél és elmegyünk kicsit szórakozni. Azt hiszem mind a kettőnkre ráfér. – mondtam őszintén, mert tényleg bármennyire is izgultam és féltem ettől az estétől, annyira voltam boldog is és örültem annak, hogy ő itt van. Wendy-vel is megbeszéltem a dolgokat és megértette ezt az egészet, meg legalább ő is kedvére szórakozhat ma. Vele majd bepótoljuk a dolgot. Amikor pedig megérkeztünk, akkor egyből a pulthoz sétáltunk és Nonó kérdésén elnevettem magamat. Legalább lényegre törő volt a kérdése. Ez tetszik. - Mit szólnál kezdetnek vodkának? De nem egy pohárral, hanem egyből hárommal? – kérdeztem tőle ártatlanul, hiszen tényleg szükségem volt most rá. Szerintem egy idő után már nem a poharakat fogom számolgatni, hanem az üvegeket. Farkas vagyok így többet is bírok el ilyen értelemben. - Jól utaztál? Minden rendben van veled? – próbáltam semleges területre terelni a beszélgetést, de rájöttem, hogy az utolsó kérdés hiba volt, mert nagy az esélye annak, hogy vissza fog kérdezni. S akkor tényleg gázban leszek.. - A ma estére? – emeltem fel az egyik poharat, ha belement a vodkába, ha nem akkor olyat kértem, amit ő is szeret, de azért ereje is van. Közben pedig kicsit mocorogtam, mint aki a zeneritmusára mozgok már, de csak éppen hogyan..
- Azt hiszem, mondhatom, hogy testhezálló. Elvégre, nagyon csinos volt, és ilyet tényleg csak a tökéletes alakú lányok vehetnek fel, a tapadós latex nem áll jól mindenkinek, már ha nem csak egy farokból meg fülecskékből áll nála a macskanő. Az én jelmezem tök jó volt szerintem ahhoz képest, hogy rénszarvasról van szó, mármint, én azt hittem, ilyesmire tuti nem gyártanak ilyet, maximum kisbabáknak ilyen bebújós cukiságot. Nos, tévedtem, persze a kicsiknek is van egy rakás gönc, de egyébként szép számmal felnőtteknek is. Félelmetes, mennyi féle jelmezt megvalósítanak már, na meg, igény is van rá, hiszen itt Amerikában nagy a divatja. Még az Alyeskán is nagyon sok a jelmezes minden évben. - A Teremtőddel élsz itt? Gondolom valami ilyesmiről lehet szó, elvégre ő mondta, hogy eleinte még szüksége lesz időre, hogy megszokja az új farkasát, szóval biztos kellett valaki, aki felügyeli úgymond, és egyben segít is neki. - Igaz is, már majdnem elfelejtettem. Azzal már nyúlok is a kis szütyőmhöz, nos, így legalább csak a pénzemre kell vigyáznom, mert a többi motyómat itt hagyom, az a biztos. Elvégre, váltásruhát minek is vigyek szórakozni, még a végén elhagynám, és az nem volna túlságosan szerencsés. - Tessék! Jaaaaj, és majdnem elfelejtettem, elhoztam a cipődet is. Ki is kapom a táskámból a szatyorba csomagolt cipőt, amit nálam felejtett, mikor elszáguldott a mamuszban, amit azóta ráhagyományoztam, remélem, egészséggel viseli. Na meg azt is, hogy a múltkori dolog belebegtetése nem vet árnyékot az estére, mert azt nem szeretném. Egyszerűen csak, ha már elhoztam, ne maradjon nálam, és kész. - Nos, ez kétségkívül így van. Mosolyodtam el, mert igen, rám is rám fért, bár nem pont azért, amiért az esetében, mert én sosem vallanám be a bevallanivalót, több okból is undorító húzás lenne, így hát hallgatok, és próbálok felejteni, amiről azt hittem, már sikerült, de Jackson felbukkanása kicsit megborította a fejemet. Ilyen szempontból még talán szerencsés is, hogy eddig az esetek nagy részében igazi tahó volt velem, bár tudom, hogy igazából nem olyan, csak rászolgáltam nála erre a viselkedésre. Elég hamar kilyukadtunk a célállomáson, de amikor a vodka szóba került, kellemetlen emlékek kúsztak az agyamba, bár ennek igyekeztem nem jelét adni, mert én magam is szeretném elfelejteni azt az egyrészt szánalmasan nevetséges alakításomat, másrészt azt a kérdést, amit őszintén, szívből jövően már sosem kaphatok meg tőle, és ez olyan szinten marja belülről a kamasz, szerelmes tinilányt bennem, hogy az félelmetes. Jó volna, ha minden téren képes lennék a mai formámat hozni, és nem rég megkeseredett érzésekre emlékezni. Csak a szívfájdalom jár vele. - Legyen! Akkor sem fogok rá gondolni, és kész, legyen boldog, akivel akar, és én is így fogok tenni. - Remekül, a barátnőd hozott el, Wendy. Elég extrém csaj amúgy, de jó arcnak tűnt. Minden rendben éppen nincs, de jól vagyok, Mayával szerencsére remekül alakul a kapcsolatunk, szóval van okom örülni. Tényleg semmi értelme szomorkodnom, elvégre amit akartam az élettől mióta csak megszületett, az az, hogy visszakapjam, s végre megtörtént a csoda. Csak azzal nem tudok mit kezdeni, hogy Maya nagy családot szeretne, és zavar, hogy ezt képtelen leszek megadni neki. - Remélem, te is jól vagy, és nincs gáz az új lakóval sem. Utalok a farkasára, de szerintem megérti így is. - A ma estére! Emeltem meg a vodkás poharat felé, és már mehetett is a móka. Egyből három… te jó ég, én rémesen hamar le fogom inni magam már megint. Azt hiszem, ezután egy ideig takarékra kell tennem magam szeszfogyasztás terén, mert a végén még megkapom, hogy alkesz lett belőlem. Tudom, hogy nem megoldás semmire, nagyon is jól, de néha azért jól esik.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
- Köszönöm, de a tiéd még jobb. Nekem nagyon tetszik és szerintem tökre egyedi. – jegyzem meg mosolyogva, hiszen hiába volt latexes ruha és a többi kiegészítő, akkor is gyengének éreztem az övéhez képest, de talán részben amiatt bújtam ilyen maskara mögé, hogy a megtépázott önbizalmamat kicsit helyre billentsem. Szánalmas, tudom, de ez van. Ha egy nő szívét összetörik, akkor képes ilyen dologra, de most nem akartam erre gondolni. Jól szeretném érezni magamat és hódolni eme fura, illetve mulatságos hagyománynak egy remek kísérő keretében. - Igen, de most azt hiszem dolgozik. Már nem kell minden egyes percben mellettem lennie, mert egészen jól megszoktam az új bundásomat és vele jól kijövök. Azt hiszem az élettől kaptam egy új Apát, egy új családot. – nézek rá mosolyogva, hiszen mivel ő is ebben a világban él, így értheti, hogy mire gondolok az „apa” szó alatt. Illetve itt kicsit menedékre is leltem és hálás vagyok azért, hogy Rhyd se faggat állandóan arról, hogy mi a franc nyomja a szívemet, mert ha kiderülne, akkor szerintem senki se járna túl jól… Főleg az utóbbi beszélgetés alapján, így inkább előtte igyekszem azt mutatni, mintha már jobban lennék, bár kötve hiszem, hogy elhiszi eme álcámat. Mosolyogva veszem el tőle, mert én nem lennék képes elfelejteni. Mennyire lenne szánalmas, ha esetleg ittasan elküldeném a jófrancba valakit, amikor nem is akarom, vagy talán kicsit, de nem égetem magam tovább. Sietve rakom az üzenet mellé, mert arról nem beszéltem Rhyd-nak, hogy a telefonom maradni, de remélem nem fog megenni miatta. - Ohh, köszönöm, de nem kellett volna… - de így legalább nem kell érte mennem, szóval a lehető legjobb dolog történt, de ekkor kapcsolok, hogy basszus én még mindig a mamuszban vagyok, amit tőle kaptam. - Pillanat. – szólalok meg sietve és visszarohanok, hogy magamra öltsem a cipőmet és már mehetünk is. Miénk az éjszaka. Jöhet vízözön vagy tűzvihar, mert semmi se állhat az utunkba, én legalábbis nem hagyom. Örültem annak, hogy se ő és se én nem hoztam fel az a napot, se a közös ismerősünket. Már csak arra kell figyelnem, hogy az este folyamán is megmaradjon ez a tendencia, mert eléggé gázos lenne, ha pont az ő vállán sírnám ki magamat. Főleg a múltjuk apró foszlányainak tudatában és még a jelenükről is tudok egy-két dolgot… - Ez a beszéd. – nézek rá mosolyogva, mert nem voltam abban biztos, hogy igent mond rá. De amint meghallottam a válaszát ki is kértem az italokat. - Wendy? Woow, nem is sejtettem, hogy ti ismeritek egymást. Igen, az, de imádnivaló és pontosan olyan őrült, mint én. Régóta ismerjük egymást és a legjobb barátnőm.– nézek rá mosolyogva, hiszen ez az igazság. Szeretem Wendy-t, ahogyan egy testvért szeretünk és egy őrült,de imádnivalót barátot. – Ezt örömmel hallom, hogy jól kijöttök. Biztos vagyok abban, hogy remek anya vagy, de most szórakozni jöttünk, így élvezzük az estét. – csapok le a dologra,majd a második poharat is a kezébe adom, koccintás és mutatom, hogy gurítsa csak le. A szavai hallatára majdnem kiköpöm az italt, de szerencsére sikerül lenyelnem. - Persze, minden tökéletes vele, meg amúgyis mi gond lehetne?- szólalok meg ártatlanul és akaratom ellenére is bekúszik a tisztáson történt dolgok, s a szórakozóhely neve se segít ezen, de menni fog. Erős vagyok, s sose hagytam, hogy egy férfi a padlóra küldjön, vagyis baromi ritkán… - Akkor ránk?- adom a kezébe az utolsó poharat és az is hamarosan csatlakozik a többi közé, majd mit sem törődve semmivel, egyszerűen a pultra rakom, majd elkapom Nonó kezét. - Remélem szeretsz táncolni, mert ma nincs menekvés. – s máris a tömeg közé vezetem. Keresek egy jó kis helyet és elkezdek mozogni a zene ritmusára. Egy pillanatra még a szememet is lehunyom és hagyom, hogy a csípőmet, a testem minden apró részét a ritmus vezessen. Ritka az olyan, amikor valaki láthatta azt, hogy milyen az, amikor elveszem a zenében, de most nem érdekelt. Megragadtam újra Nonó kezét, ha engedte és vele együtt kezdtem el mozogni.
- Ha már otthon hagytam a gyerkőcöt, legalább ennyi öröme legyen. Oda meg vissza volt tőle. Szerintem párszor még otthon is fel kell majd vennem, mielőtt visszavinném, de nincs ezzel semmi baj, szívesen villogtatom magam előtte jelmezben, meg gyakorlatilag majmot is csinálok magamból, csak érezze jól magát. - Biztos sokat segített az is, hogy egyszer már átélted, és most hamarabb sikerült zöld ágra vergődnöd a farkasoddal. Elvégre, kölyöknek már nem számított, szóval nem hinném, hogy olyan nagyon veszélyes lett volna a környezetére, kivéve mondjuk akkor, ha elmeroggyant farkast kap, de az nagy hiba lett volna az esetében, elvégre az előzővel is voltak problémái, a Teremtője pedig biztosan tudta, mit csinál. - Dehogynem, azért egy jó cipő sokat számít. Meg aztán, mi mást csináltam volna vele azonkívül, hogy kidobom? Egy gyakran hordott cipő illeszkedik az ember lábára, és más nem fogja kényelmesnek gondolni. Egy mamusz azért más, abba bárki belebújhat, szélesebb, meleg, puhatalpú. - Pedig ha cicás mamusz lenne, akkor tökre illene is a jelmezedhez. Kuncogok fel, de hát nem az, meg egyébként is, most már nincs olyan kellemes idő, hogy csak úgy mamuszban szaladgáljon odakinn bárki is. Azon is csodálkozom, hogy túlélte az ide utat, szép kis túra lehetett egyébként, de nem fogom felemlegetni azt a napot, elég szörnyű volt anélkül is. Türelmesen megvárom, hogy felvegye a cipőjét, aztán már mehetünk is mulatni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon miként fog elsülni az este. - Egy helyen „dolgozunk”, ismerjük egymást, meg ő az ingázós, aztán ha valaki jön-megy, általában mellé csapódom, jogsim sincs, és kicsi is vagyok még, hogy egyedül utazgassak. Szerintem is jó fej, és tök jó, hogy a legjobb barátnőd közel van hozzád. Gondolom, nem olyan rég találkoztatok újra, mert azt hiszem nem említetted még eddig. Jó is az, ha az ember (vérfarkas) mellett ott van a legjobb barátja, fogalmam sincs, hogy mit kezdenénk Panda nélkül. Nem is akarom elképzelni, mert szerencsére ő itt van nekem. - Nyilván, de te kérdezted, mi van velem. Öltök rá nyelvet, mert ennek fényében kicsit azért vicces, hogy letorkol, hogy szórakozni jöttünk. A szívemre venni azonban nem fogom, csak megjegyzem, hogy ne igazán emlegessem a lányomat. Pláne úgy, hogy pumpálja is belém a piát, ha így haladunk, nagyon csúnyán fogok kinézni az este végére. - Tudom is én, Telihold, a csillagok nem jól állnak, a szomszéd cigányasszony elátkozott, ilyenek. Rántok vállat, ha nincs baj, az csak jó, bár szerintem az emberek nagy részének állandóan van valami problémája, az mellékes, hogy mennyire komoly. Viszont a jelek szerint Prim háza táján teljes a béke, bár az azért feltűnt, hogy pár pillanatig mintha meg akart volna fulladni. No nem baj, végül is nem vagyunk egymás bizalmasai, csak próbálkozunk, aztán hátha… - Úgy ám, ránk! Koccintok a következő pohárral is, és félek, hogy már most fejre fogok állni, de remélem, nem, kicsit ciki lenne az este kezdete után öt perccel kidőlni. Annál azért jobban bírom a kiképzést. - Már hogyne szeretnék táncolni, imádok! Legalább amíg táncolunk, addig nem beszélünk, az is haladás szerintem, semmiféle kínos téma nem kerül elő és kész. Tiszta haszon. Legalábbis szerintem pont ez a nagyon jó benne, bulizunk, felejtünk, noha nem oldódik meg tulajdonképpen semmi, de legalább egy kicsit jól elvagyunk. Addig, amíg tart, addig távol maradnak a gondok. Az sem zavart, hogy közben megfogta a kezemet, legalább talán a pasik távol maradnak a látvány okán, mert azokra tutira nincs szükségem.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
- Ez igazán kedves tőled és tökéletesen megértem, mert tényleg nagyon jó a jelmezed. Lehet neveznünk is kellene este. – nézek rá mosolyogva. Komolyan gondolom azt, amit mondok. Szerintem lenne esélye nyerni. Annak meg igazán örülök, hogy jól kijönnek Maya-val. - Igen, de itt inkább az volt a kérdés, hogy végre megtalálom-e a tökéletes összhangot és szerencsére eddig sikerült. – mert tény, hogy nagy az előnyöm azzal, hogy már egyszer átéltem ezt az egészet, de én tényleg inkább azon izgultam, hogy vajon most sikerrel járok-e a farkasom terén, vagy nem. Viszont az elmúlt hetekben tapasztaltaknak köszönhetően volt okom ilyen értelemben megnyugodni. - Ugyanez igaz a mamuszokra is. Köszönöm, igazán kényelmes és meleg. – valóban jó érzés volt visszakapni a cipőmet, de igazából már rég elfelejtettem a dolgot. Így akkor se lett volna semmi gond, ha nem hozza el nekem. A mamuszt viszont tényleg imádtam, nem csoda, hogy majdnem abban hagytam el a házat is. Ahogy a medve, úgy a mamusz is életben maradt, történjen bármi is. - Igaz, de imádom, hogy farkasos és hasonlít arra, amilyen én vagyok. Lehet, hogy képes vagy a jövőbe is látni. – bár lehet ezt nem kellett volna mondani, mert ha képes lett volna, akkor eléggé sok minden nem történt volna meg. Miért nem tudok lakatot tenni a számra. Mennyivel egyszerűbb lenne akkor mások élete és az enyém is… - Igen, azt sejtettem, hogy egy helyen dolgoztok – tudom, hogy mind a ketten őrzők, így ezen nem lepődöm meg. – Valóban nem régóta találtunk újra egymásra. Fairbanksben futottuk még véletlenül egymásba, utána pedig még egy városba is költöztünk. S valóban remek érzés. Jó érzés tudni, hogy valakire biztosan számíthatok és minden nyűgömmel fordulhatok. – válaszolok neki habozás nélkül. Nem akartam Wendy agyára se menni, de tényleg jó érzés volt egy biztos pontot a közelemben tudni. S jöhet hurrikán vagy bármi, de tudom, hogy ő mindig mellettem fog állni. - Jó, igaz. Bocsánat. – nevetem el magamat, majd játékosan úgy teszek, mintha le akarnám harapni a nyelvét. Nem azzal volt a baj, hogy nem szerettem volna a lányáról hallani, hanem sokkal inkább attól tartottam, hogy esetleg egy bizonyos személy valahogy szóba kerül… Abban az esetben szerintem semmi jó dolog nem történt volna… - Semmi lényeges dolog, vagyis ami említésre méltó. Maximum annyi, hogy a férfiak nélkül sokkal könnyebb lenne az élet. – s picit még a vállaimat is megrántom közben, hogy inkább hagyjuk nem lényeges. Nem akarok belemenni túlzottan, de ezek után szerintem soha többé nem akarok szeretni senkit se. De előbb lábaljuk ebből a kórságból és akkor visszatérek abba a fázisba, amikor sose engedtem senkit közel magamhoz, hanem csak élveztem az életet. Inkább az, mint szenvedni és esetleg megalázni saját magadat, vagy éppen a világ tudtára azt, hogy mennyire naiv és butus vagy. Amint elfogyasztottuk az italokat megragadom a kezét és elkezdem a tömegbe vinni. Bulizunk, így nem maradhatunk a kispadon és a legjobb mindig a tömegben, hiszen az ő lelkesedésük képes minket is magával ragadni. - Ezt örömmel hallom, akkor mutasd, hogy mit tudsz. Büvölj el!– cukkolom őt, de természetesen csak játékosan és hamarosan már a ritmus vezet minket. Táncolunk együtt, táncolunk néha picit távolabb egymástól, de mégis együtt. Olyan az egész, mintha többször is csináltuk volna ezt. Mosolyogva táncolok, mert tényleg jó kicsit kikapcsolódni és távol űzni a gondokat. S az se érdekel, ha valaki néz minket, mert ha egyetlen egy hím is a közelembe jön… Nos, nem köszöni meg azt, amit kapni fog. Főleg akkor nem, ha nem ért a nemből.
Talán már órák óta is itt vagyunk, de még mindig olyan, mintha nem bírnánk elfáradni. Egy idő után feladtam a poharak számolgatását, majd az üvegekét is, hiszen farkas vagyok, így többet bírok inni, de figyeltem arra, hogy ő se legyen túlzottan kiütve, de kár lenne tagadni, hogy mind a kettőket elért már a kicsit mámorosabb állapot és mire észbe kaphatnék, addigra már valami színpadszerűsége táncolok egy üveg kíséretében, de végül sietve kapom el Nonó kezét és rántom fel magamhoz. - Hogy tetszik itt? Jól érzed magad? – de közben a ritmus vezeti a csípőnket, a lábunkat és talán úgy festhetünk, mint két „bestia”, de nem érdekel. Nem akarok gondolkozni, csak szórakozni, hiszen az este a miénk. Viszont hagyom neki is azt, hogy vezessen, vagy akár lemásszunk innét. Nem akarok én dönteni mindenről, hiszen én jól érzem magamat a közelében. Még magam is meglepődtem azon, hogy mennyire jól.
- Jujj, verseny is lesz? Odavagyok értük, mindig indulok az Alyeskán is, tavaly megnyertem, képzeld. Nem mintha hencegni akarnék, általában nem nyerek semmit, szóval tényleg nagy dolog volt ez számomra, és roppant mód élveztem, szóval lelkesen vetem bele magam bármibe, ami ilyesmivel kapcsolatos. Nem nehéz rávenni amúgy sem bármiféle őrültségre, mert hát, nos ilyen vagyok és kész, valószínűleg ezzel leplezem, hogy amúgy valami odabenn nagyon nincs rendben, mert sosem volt talán, és soha nem is lesz már. - Persze, sosem lehet tudni, vehettél volna most is zsákbamacskát. Azért annyira nem vagyok farkas szakértő, de még ha nincs is meg a teljes összhang, kellő tapasztalat azért már akad a megszelídítéshez, legalább annyiban, hogy ne akarjon megenni mindenkit. Például Connornak tök jól jött az új farkas, mert jóval kezelhetőbb a réginél, és hozzám is sokkal jobban áll. - Nem, nekem a mamuszok sokkal kevesebb ideig tartanak ki, lehet túl sokat hordom őket, vagy nem tudom. Meg azért is van annyi, mert soknak kopott a talpa, de nincs szívem kidobni őket. Azért jó pár még használható belőle, a farkasos, amit Prim kapott, is egy újabb eresztés volt, még teljesen hibátlan állapotban. - Igazából… vannak látomásaim. Említem csak úgy mellékesen meg, mert láttam Connor változását, csak a képekből nem jöttem rá, mi lehet az, de utólag már vissza lehet fejteni, viszont nem szeretem használni, épp ezért úgymond el is zárom a harmadik szememet többnyire, mert nem akarok ilyenekről tudni, nem szükséges, túl nagy teher is lehet, vagy épp az őrületbe kergethet. Prim esetében ilyenről nem volt szó, egyszerűen megláttam a mamuszt a boltban, és megleptem vele magam, mondjuk az is tény, hogy alig két héttel azután történt, hogy megismerkedtünk. - Erre csak bólogatni tudok, ez tényleg fantasztikus érzés, és örülök, hogy egy városban élsz azzal, aki számodra ez az ember. Milyen fura belegondolni, hogy mielőtt Fairbanksbe jöttem, Panda még csak Pandora volt számomra, a lány, akivel sokszor játszottam, mikor a Nagyiéknál nyaraltunk, de igazán komoly sosem volt köztünk a kapcsolat. S most… kis túlzással, de ha egy nap nem beszélünk, már megkergülök. - Háááááát, ez tény. Sóhajtok fel, és nem is akarok erre gondolni, mert sajnos, nem sajnos, de igencsak káosz van a fejemben ilyen téren, olyasfajta, amit magamnak sem szeretnék bevallani, nemhogy bárki másnak. Úgyhogy struccot játszom, az a legegyszerűbb. A tánc közben már sokkal egyszerűbb megfeledkezni mindenről, örömmel vetem bele magam, abban a biztos tudatban, hogy itt legalább nem fogok senki olyanba belefutni, akibe nem akarok, és ez most értendő az ismerőseim nagy részére. Nem akarok ítélkező pillantásokat, hogy iszom, pedig gyerekem van, csodálkozó tekinteteket, hogy mit művelek, számonkérést, vagy bármit. Sokkal szabadabb vagyok itt és most, és ez felettébb jól esik. Az tuti, hogy Prim diktálja a szeszfogyasztás tempóját, és az szintén biztos, hogy pár óra múlva már azon is vihogok, ha valaki egyetlen szót is szól, és persze többnyire már azt sem tudom, kivel mit művelek, bár az életemre esküdnék, hogy csak táncoltam, egészen addig semmi kirívót nem műveltem, míg Prim fel nem ránt a színpadra. Ó te jó ég. - Te megvesztél. Kiabáltam nevetve, mert amúgy a saját gondolataimat sem hallottam már. Szórakozottan ráztam a csípőmet, néha kicsit közelebb sündörögve Primhez, nem buktam a csajokra, de olyankor jól jött, ha le kellett pattintani a pasikat, és azt már észleltem egy ideje, hogy mindkettőnket kinézett valaki, az pedig most egyikünknek sem hiányzik. - Hölgyeim és uraim! Halkult el egy pillanatra a zene. - Aki még nem nevezett volna a jelmezversenyre, még egy fél óráig megteheti. Az első díj nem más, mint egy kényeztető, egész napos belépő a H2Oasisba, illetve természetesen az este további részében álljuk az illető és társasága fogyasztását! Nagy zsivaj támadt, és én is rögtön lepattantam, hogy magam után húzzam Primet, elvégre nevezni elfelejtettünk.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
- Tudomásom szerint lesz, de én még sose indultam ilyenen. S az tök jó, akkor azt hiszem az ittenieknek lesz okok „félni”. – Én eddig más világban utaztam, így nem csoda, ha eddig sose neveztem ilyen eseményekre. Meg most se volt olyan jó a jelmezem, de az övé tényleg egyedi volt és tök jól mutatott benne, nekem legalábbis nagyon tetszett. - Ez igaz, de szerencsére jól sült el a dolog. – nézek rá mosolyogva, hiszen tudom, hogy igaza van, ahogyan Alec-nek is igaza volt. Kicsit talán felelőtlen voltam és hirtelen hoztam meg a döntésemet és olyan személybe kezébe adtam magamat, akit alig ismertem, viszont nem bántam meg a döntésemet. Boldog voltam az új farkasommal és Rhyd is sokat segített nekem, így nem volt okom panaszra… - Akár át is alakíthatnád őket. Az internetem mindig is sok ötlet kering ilyenekről. – de tényleg már használt és lyukas zoknikra is annyi tippet adnak, hogy szerintem már bőség zavara van. - Látomásaid? Woow, az tök jó lehet? Milyen érzés? – kérdezem kíváncsian, mert fogalmam sincs arról, hogy milyen látomásokra gondolhat… De biztosan egyszerre lehet áldás és átok is. Ahogyan arról sincs fogalmam, hogy ez minden őrzőnek van vagy csak bizonyosoknak. Lehet ciki, de ez van. Sose merültem el abban, hogy milyen is a másik fél világa, vagyis nem teljesen. Lehetőség szerint mindig kerültem azt, hogy ténylegesen közöm legyen hozzájuk. Egyedül öcsém, Wendy, régebben Jackson miatt és most Nonó miatt nyerhettem és nyerhetek kicsit jobb bepillantást ebbe a világba, de az is igaz, hogy nem szoktam kérdezgetni őket. Az újabb kijelentésre csak bólintok mosollyal az arcomon, mert tényleg az. Jó érzés tudni azt, hogy csak pár utcával arrébb van az a személy, akire bármikor számíthatok. S egyre inkább érzem, hogy szükségem lesz rá. Csak egy lemondó sóhaj hagyja el ajkaimat a szavaira, de inkább nem firtatom a dolgok. Valószínűleg részben ugyanaz a férfi lehet gondunk forrása, de várhatóan teljesen más okból. S ahogy én látom ő is homokba dugja a fejét, ahogyan én így inkább nem firtatom. Nem akarom elrontani az estét. Ahogyan a zene, úgy a tánc is képes kicsit gyógyítani a sebeket, legalábbis elfelejtetni velünk a gondjainkat. Jó érzés volt kicsit kikapcsolni, elfeledkezni mindenről és csak élvezi a ma estét. Ma nincsenek számon kérő pillantások, se ítélkezőek. Ma csak szórakozás van, nevetés és jókedv, a többi ma nem számít… Mondhatni a ketrecbe zárt madarak szabadok és készen állnak arra, hogy meghódítsák a világot. Én a piálás tempóját diktálom, s egy idő után tényleg feladom a poharak, majd az üvegek számlását, mert többet iszok, mint a barátnőm, hiszen jó lenne hasonló állapotban lenni, ahhoz viszont számomra több ital kell. Zene pedig vezeti a lábunkat, a csípőnket és a kezünket, mondjuk azt, hogy a testünket és a lelkünket is. Olyan apróságokkal meg már nem is foglalkozom, hogy miként kerültem a színpadra, egyedül az számított, hogy ő is odakerüljön így habozás nélkül rántottam fel magamhoz. - Nem kizárt, de a ma este az őrülteké, így semmi veszteni valónk nincs. – szólalok meg nevetve és picit már bódult állapotban. Hol közelebb táncoltam Naomihoz, hol pedig távolabb. Ahogy éppen a helyzet hozta, de az tuti, hogy nem voltam rest a csípőmet megmozgatni a zene ütemére. Hallom a bemondást, de addig nem is érdekel, amíg most el nem kap és el nem kezd húzni magával. - Héé, ezt te se gondolhatod komolyan. Te nyerhetsz, de én!? – s azzal elnevetem magamat kicsit, hiszen már kár lenne tetetni, hogy alkohol hatása már rajtam is érződik. Ha nem sikerül megszöknöm, akkor én is feliratkozom. – De cserébe igyunk, oké? Ahhoz,hogy én ott végig lejtsek kell egy kis szíverősítő. – s közben a nagyszínpad felé bökök, majd pedig újabb italokat rendelek és mehet is a bemelegítés. - Amúgy mit is nyerhetünk, meg mit kell csinálni? – kérdezem kíváncsian, mert tényleg nem tudom. A pohárból az ital néha kilöttyen, hiszen még közben is kicsit táncolok. Élvezem a zene és az alkohol kombóját már jó pár órája. Fogalmam nincs mennyi az idő, de nem is érdekel. Miénk az este…
- Áhh, ez most csak olyan poén a számomra, a múltkorit komolyan vettem, itt azt sem tudtam, hogy lesz verseny. Azt a jelmezemet én magam hoztam össze, ezt csak béreltem. Persze tudom, sokan így cselekednek halloween alkalmával, szóval ezen elv alapján lehetne is esélyem, de fogalmam sincsen, hogy itt milyen szisztéma alapján döntenek arról, hogy ki nyerjen. - Hümm, ezen majd elgondolkodom, bár nagy hirtelen ötletem sincs, mit lehetne faragni belőlük. Valóban erre való az internet, szóval csak találok majd valamit, ha meg nem, akkor elég élénk a fantáziám nekem is, szóval biztosan össze tudom majd hozni. Más nem, valami használhatatlan dolog lesz, de azoknak is megvan a maga szépsége. - Egyáltalán nem jó, és érzésnek sem épp kellemes. Nem jó előre tudni semmit, ha engem kérdezel. Éppen ezért nem is szoktam igénybe venni, csak ha esetleg kifejezetten kíváncsi vagyok valamire, és hátha beüt a dolog, de már ilyen is régen volt. Én inkább megkímélném tőle magam, és nem is fogom ecsetelni, hogy miről szóltak a látomásaim, nem mintha kérdezte volna, de ezen a ponton már nem tartom fontosnak, úgymond mind lejárt lemez, és csak nekem voltak fontosak. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe Jacksonnal kapcsolatban használni, vagy nem akartam tudni, mi lesz Mayával, de jobbnak látom nem szórakozni ezzel, az a biztos. A táncba és az alkoholba menekülni könnyű, bár azt már most megfogadom, hogy jó ideig megint nem fogok inni, mert most egy időre bőven elég volt belőle. Valamiképpen meg kell tanulnom levezetni a stresszt, talán járok majd önvédelmi oktatásra, vagy valami hasonló, Gina sajnos nagyon messze van, a többi harcossal meg nincsen igazán kapcsolatom, bár az az Emmett egészen szimpatikus, csak úgy tűnt, jóban van Jacksonnal, szóval talán mégsem lenne az év ötlete. Az valamilyen szinten még mindig elképesztő a számomra, hogy mennyit bír inni egy vérfarkas, pedig tudom, hogy a gyorsabb regenerációjuk miatt van szükség rá, de személyesen tapasztalni valamit egészen más, mint elméletileg tisztában lenni vele. - Nem úgy volt, hogy az este az őrülteké? Hát akkor ez is simán belefér nem? Azt most mondom, hogy egyik őrültség alól csak egy még őrültebb dologgal mentheted ki magad, szóval így kalkulálj. Nem tudom, ez az ökörség is miért szaladt ki a számon, de megtörtént, és most már mindegy, csak a visszájára ne üssön, mindenesetre jól emlékszem, hogy mennyire nagy őrülteknek adtuk elő egymásnak magunkat, szóval szerintem ez teljesen fair ajánlat a részemről. - Én már a nevem is alig bírtam felírni basszus, mennyit igyak még? Kuncogok vidáman, de persze ha ragaszkodik hozzá, iszok még, ez a minimum, ha már feliratkozott a szelíd erőszak nyomása alatt ő is. - Te a füleden ülsz, vagy mi a túró? Valami wellness napot abba az Oázis izébe, meg a fogyasztást állják, és azt nem tudom mit kell csinálni, szerintem csak mutogatni a csini popódat, és tuti tarolsz. Vihogok továbbra is, és fene nagy felszabadultságomban még rá is csapok az említett testrészre, nem vagyok én a lányok hódolója ilyen szinten, de most határozottan mókás és őrült elgondolásnak tűnik, hát követem is a dolgot. - Szerintem csak felhívnak majd a színpadra, körbeforogsz, aztán biztos van valami zsűri, amelyik eldönti, hogy ki nyer. Rántok vállat, közben ki tudja hányadik pohár italommal, lassan már talán elég lenne, azért a hányás lehetőségét messze elkerülném.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
- Biztosan szép lehetett. Ezek szerint profi varró vagy? – fordulok felé kíváncsian, mert én ezt nem mondhatom el magamról. Bár a legtöbb ruhám amúgy is egy bizonyos idő után menthetetlen volt. A verekedések, a bunyók vagy éppen a kicsit vadabb esték ne tettek nekik jót. Amik meg túl élték, azokat idővel elajándékoztam. Főleg olyankor, amikor szedtem a sátorfámat. - Majd ha csináltál belőlük valamit, akkor képet kérek róla, vagy ha valamire bukkanok, akkor küldök linket. Valahol elérlek, skype vagy az a kék valami, minek is hívják?! – merülök el magamban, mert őszintén szólva nem igazán tartom nyilván az ilyen dolgokat. Főleg farkasként elég veszélyes lenne… Biztos vagyok abban, hogy remeket fog alkotni. - Ohh, pedig én tuti néha csalnék, hogy tudjam mikor csap be a villám…- nézek rá ártatlanul, ha nekem lett volna ilyen képességem, akkor biztosan használtam volna a tisztás előtt. Akkor elkerülhető lett volna ez a katasztrófa és magammal lemeccsezhettem volna. Mennyivel egyszerűbb lett volna, de az élet sose arról volt híres, hogy az emberek életét, sorsát egyszerű tette volna. Sietve rázom meg végül kicsit a fejemet, mert nem akarok ezen rágódni, szórakozni vagyunk itt és nem az életünk gödrein rágódni. S ehelyett inkább hamarosan már a táncba menekülünk és az alkoholba. Én biztosan. Lehet, hogy a futás gyáva dolog és nem is a nagyoknak való, vagy legalábbis nem ilyen értelemben, de most nem érdekel. Régóta nem ittam már ennyit és talán úgy vedelem most a különféle üvegek tartalmát, mintha csak a vizet innám. Muszáj néha elveszíteni kicsit a kontrollt, mert különben bediliznénk, én legalábbis tuti. Szeretek néha még inkább felelőtlen lenni, meg holnap se leszek olyan szarul, mint esetleg ő, de remélhetőleg az égiek vigyáznak ránk majd akkor is, ha mi már képtelenek leszünk arra… Sokak számára talán fura lehet az, hogy ennyi pia után még mindig talpon vagyok, de ilyenkor csak legyintek, hogy a genetika csodákra képes, míg a barátnőm pontosan tudja, hogy miért fogy ennyi üveg el. Több kell, míg neki kevesebb, de a végeredmény ugyanaz lesz… - Ha sztriptízt rendezek, akkor azzal megmentem magam? Vagy esetleg majd akkor, ha felhívnak?–kérdezem tőle egy kisebb kuncogás keretében és csöppet se komolyan, hiszen azért ahogyan nála, úgy nálam is megvan a hatása. Bár lehet, hogy sikerem lenne és még egy-két pohár, vagy talán üveg pia és az se kizárt, hogy esetleg a gátlásaim hamarosan vándorútra mennek. Az őrültség meg sose volt ellenemre. Wendy-vel se kellett sose félteni minket, még akkor se, ha fogadásról volt szó. - Amíg bírod, addig inni kell. – nézek rá mosolyogva, majd kicsit meg is ölelem őt. Lehet tényleg már óvatosabbnak kellene lennünk, de egyáltalán nem érdekel. Senki se ismer itt, így kár lenne óvatosnak lennem, hiszen eddig még a házat is alig hagytam el. - Ha gyerek, akkor megyünk együtt? Magunk mögött hagyjuk eme istenverte helyet. – nevetem el magamat, majd amikor a popómat említi, akkor még kicsit meg is rázom ártatlanul. – Hmm, szerintem az még menni fog- jegyzem meg a pilláimat rebegtetve, amikor pedig rácsap a fenekemre, akkor elnevetem magamat, játékosan közelebb sétálok hozzá. – Azt hiszem ma valaki nagyon rossz kislány volt. – próbálom komolyan előadni, de a végére elnevetem magamat, mint egy kicsit ittas leányzó… Sietve felírtam közben a nevemet, majd jöhetett az újabb adag méreg, vagyis alkohol. A show pedig hamarosan elkezdődik, mire elkapom a kezét és magammal húzom előre. Táncolok kicsit és néha megjegyzéseket teszek egy-egy ruhadarabra, amiben valószínűleg társra is lelek a partneremben, hiszen ilyenkor jó csevegni róluk. - Primrose Tre….- majd elhal a férfi hangja mellőlem… Ketten is tanakodnak, hiszen ittasan az ember nem ír szépen. – Ön Primrose Trevelyan? –sietve bólintok, majd visznek is a színpad felé, s hamarosan már én következem. Lassan indulok el, majd a zene ritmusára elkezdek picit táncolni, s hamarosan pedig jöhet a kisebb műsor is. Miért ne? Ha már korábban bedobtam az őrültségek közzé… Az alkohol tényleg csodákra képes, meg a közönség biztatása is…
- Profi azért nem, de megyeget a dolog. A semmiből nem tudnék alkotni, de a különböző anyagdarabok összevarrásával azért még boldogulok. Épp elég ahhoz, hogy megszülethessen egy-egy jelmez, meg olykor tök megnyugtató elfoglaltság. Arra meg azért akadna szükségem mostanában, mármint nyugalomra, leginkább lelkire, de hát egyelőre leányálom csupán. - Facebook? Telefon is teljesen jó, e-mailben szerintem a legegyszerűbb, bár van skypeom, de annyira nem szeretem, a facebook meg nem épp a fajtád gyűjtőhelye. Igaz, vannak, akiknek van profilja, bár szerintem elmeroggyantság, a mai digitális világban így is túlságosan kockázatos, ha egyáltalán kép készül róluk. Igaz, kamuképekkel is lehet operálni. - Nem mindig olyasmi jön, amire számít az ember, vagy amit meg tud fejteni, és az is könnyen előfordulhat, hogy csak egy lehetséges pillanatot látunk, amihez csak egy út vezet, de ha letérünk, máris ott vagyunk, hogy nem valósulhat meg. Gondolkodtam rajta, de nem szeretnék visszaélni az adományommal, már csak azért sem, mert akárhányszor megesett, szörnyen megviselt, és azt inkább hanyagolnám a jövőben. Jöjjön a tánc és a szesz, sokkal inkább kedvemre való, mint az agyalás. - Tőlem nem, engem nem izgat a csini kis tested. Öltök nyelvet tök lazán, bőven ittam eleget az ehhez hasonló kis megjegyzésekhez, szóval kivételesen még nem is zavartatom magam. Ettől még felőlem megteheti, a pasiknak biztosan bejönne a dolog, szóval csak hajrá az aranyért, meg minden ilyesmi. Talán némi ingyen pia is befigyel, nem mintha amúgy olyan nagyon szükségünk lenne rá… - Lassan szerintem kidőlés határon állok, nekem nem megy ez olyan jól, mint neked. Ez gondolom már neki is leesett, már kissé kóválygok is, bár legalább eldőlni nem sikerült, meg még a saját lábamon állok, de azért kezdem elveszteni a fonalat. Az ölelése meglep, de mosolyogva fogadom, és viszonzom is, hiszen jól esik. Szeretem az öleléseket, kellemesen melegek és puhák, többnyire szeretetteljesek. Vannak ugyan olyanok, akik muszájból teszik, de az nem olyan, érződik is rajta. - Ha gyerek, akkor mindenképpen, hát ha még nyersz is. Kacsintok kuncogva, nem meglepőek az elszólások ilyen állapotban, jót mulatok rajta, nem tudom, mi ütött belém, amikor rácsaptam a hátsójára, de valahogy jól esett annak fényében, hogy ott rázogatja magát. Meg aztán, inkább én, mint valami tapló, szerintem annak ő sem örülne kifejezetten. - Voooolt? Még mindig az… Pillogok nem épp ártatlanul, és a következő adag pia végképp betette nálam a kaput, de olyan szinten, hogy az estére már csak halovány foltokban emlékeztem. Az még nagyjából megvan, hogy bemutatkozik a színpadon, és én is alkotok valamit, de hogy ki nyert, azt már nem tudnám megmondani.
- Teeeee, fessük szőkére egymás haját. Elborult egy ötlet, elborult állapotban, nyilván még az alkohol beszél belőlem, de mikor meglátok egy éjjel-nappalit, már rángatom is be az ittas emberek minden eltökéltségével, hogy megnézzük, van-e odabenn festék, ha más nem, hát majd ő az enyémet, úgyis kell némi változás, hogy kicsit jobban érezzem magam…
Nem emlékszem, miként kerültem ágyba, de érzem magamon a meleg takarót, sőt, még szuszogni is hallok valakit meglepően közel. Fogalmam sincs, mikor aludtam utoljára egy ágyban valakivel, Maya a sajátjában szokott. Nyöszörögve fordulok a hátamra, és dörzsölöm meg a szemeimet, eszement mód fáj a fejem, és az is percekbe telik, mire rájövök, hol is vagyok. Ülésbe tornázom magam, megvakarom a fülem tövét, mert viszket, és nem értem, mi a túróért nedves egy kicsit a hajam. Akkor nézek oldalra, és látom meg Primet, de nagyjából sokkot is kapok rögtön a szőke fejétől. - Ó. Te. Jó. Ég. Tagolom, majd minden fáradtságom és másnapossággal járó kínomat félredobva pattanok ki az ágyból, hogy megnézzem magam egy tükörben…
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
A kijelentésére csak bólintok, mert tényleg nem mindig egyszerű mindenből alkotni valamit, s ha ő azt mondja, hogy nem profi, akkor én nem fogok vele vitába szállni. Amúgy se most egy vita miatt gyűltünk össze, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat és végre bulizzunk egy jót. - Facebook-ot tényleg lehetőség szerint elhagynám. Akkor legyen telefon, vagy skype, de ez majd eldöl idővel. – mosolygok rá, mert biztos vagyok abban, hogy meg lehet oldani a dolgot, meg amúgy is már annyi telefonos alkalmazás van, hogy szerintem közte is találunk olyat, ami mind a kettőnknek megfelel, de majd eldől, hogy mi lesz. Nem akarok a medvebőrére előre inni. A kijelentését újra csak egy bólintással konstatálom, mert tudom, hogy igaza van. Sose volt egyszerű az élet semmilyen értelemben se, de néha nem árt kockáztatni is, mert néha sokkal több rejlik egy-egy ajtó, vagy út mögött, mint az előre sejteni lehetne. Meg néha lehet, hogy nem teljesül az álmunk, de attól még történhetnek velünk jó dolgok. - Ezzel most vérig sértettél. – vágok tettetett durcás arcot, majd amikor hamarosan elkuncogom magamat, mert tényleg nem komolyan gondoltam. Egyáltalán nem bánom, hogy a testem nem hozza lázba. Nem rajongok amúgy se a lányokért, vagyis nem ilyen értelemben, de ha más igen, akkor se ítélném el. Szerintem mindenki azt szerethet, akit szeretne. Nem kellene emiatt megbélyegezni őket, de hát nem mindenki ilyen szabad elméjű… - Ezen nem csodálkozom, mert kicsit másabb a testünk. – nézek rá mosolyogva. Lehet, hogy vékonyabb vagyok nála, de rengeteg előnye van annak is, hogy farkas vagyok. Sokkal jobban bírom a piát is, ami most természetesen hátrány, de nem vagyok rest adagolni magamba, hogy hamarosan én is kiüssem eléggé magamat a dolgokat. Azt hiszem, hogy most erre van szükségem. Nuku agyalásra, s a buli élvezésére, illetve a mámorban való úszásra. S tény, hogy egy idő után nálam is beüt az alkohol hatása eléggé rendesen, mert azon kapom magamat, hogy már ölelgetem is, de szerencsére egész jól fogadja a dolgot. A kijelentésén csak elkuncogom magam, de ha valaki megkérdezné, hogy pontosan min is kuncogok, azt már nem biztos, hogy meg tudnám mondani, de ennek ellenére még a kezemben lévő üveg tartalmát feltett szándékom volt elfogyasztani, hogy minél tovább tarthasson eme remek állapot. - Hééé, ez nem szép dolog. – nevetem el magamat újra, majd egyszerűen csak sodrodom az árral. A verseny elkezdődik, de hogy kinyert arról már fogalmam sincs, ahogyan arról se, hogy még mi történhetett pontosan ott. Az biztos, hogy vannak homályos emlékfoszlányok, de még abból se sikerült rendesen összeraknom az eseményeket.
Miként kerültünk ki az utcára? Vagy mikor? Fogalmam sincs, ahogyan arról se, hogy miket művelhettünk ott és miként úsztuk meg azt, hogy ne hívjanak zsarut ránk, de Naomi ötletére csak pislogni tudok, de mielőtt még bármit is mondhatnék már megragadja a kezemet és magával rángat. - Te ezt most tényleg komolyan gondoltad? – szólalok meg még mindig csodálkozva bódult állapotban. Majd amikor már a megfelelő polc előtt állunk, akkor sietve választok ki egy szőke színt, majd két dobozzal is a kosárba dobok. - Te jössz. – fordulok felé mosolyogva és kuncogva….
Vélhetően már az ágyamban vagyok, legalábbis azt érzem, hogy valami puha vesz körbe, ahogyan azt is, hogy nem vagyok egyedül, de még se mozdulok meg, addig nem, amíg meg nem szólal az illető. Valójában addig még az se érdekelt, hogy ki feküdhet mellettem. Szerintem még az se sokkolt volna annyira, ha a Yeti fekszik mellettem, mint az, amire pár pillanattal később rájöttem. Lassan nyitom ki a szemeimet, majd hamarosan Nonó körvonala jelenik meg előttem. - Te…. – kezdek bele, majd sietve ülök fel és dörzsölöm meg a szemeimet. – szőke vagy? – fejezem be dadogva kicsit a mondatott, majd amikor a hajam az arcomba kúszik, akkor hirtelen lefagyok. – Mond, hogy én…. nem… - s nem bírok megmozdulni. Na jó, erre aztán tényleg nem számítottam. - Mi a manó történt? - pillantok rá válaszok után kutatva...
- Nyilván nem, csak azt hittem, arra gondolsz valami kék alatt, de ezek szerint nem. Okés! Nekem mindegy! Egyelőre még nem tartok ott, hogy a korom dacára sokkal fiatalabbnak nézek ki, szóval nem aggódom ilyesmi miatt, ha meg eljutnék arra a pontra, úgyis áthelyeznek majd, de szerintem úgy tíz évem még van addig. Vagyis, lehet, hogy ez most már Jacksontól függ, mert Maya miatt, ha az egyikünk megy, a másiknak is kell majd, noha fogalmam sincs, hol fogunk tartani akkor, ha neki mennie kell majd. - Mélységes sajnálatom kisasszony! Még pukedlizni sem átallok mellé, kellőképp pofátlanra ittam magam a jelek szerint. A helyzet az, hogy tényleg nem vagyok képes nőkre úgy nézni, sosem volt velük olyan mértékben kapcsolatom, és szerintem eztán sem lesz. Szerintem mondjuk sokan nem bánják eme tényt, és nem is nagyon hiszem, hogy ez akkora probléma lenne. Pasi kellene, van is, lenne… de hát, mint tudjuk, kölykökkel nem épp életbiztosítás a romantikus együttlét, szóval ez van. Éhínség. Szerencsére még annyira nem vesztettem el a józan eszemet, hogy ezt elköpjem, elég, ha én vinnyogok rajta, meg aztán, ott van emellett valami egészen más is, amit nem fejtegetnék senkinek sem inkább, mert meglehetősen nagy szemétnek érzem magam tőle, és nem is mondhatom azt, hogy nem lenne igaz, mert az. Egyébként is ritkán találkozunk, ráadásul akkor még nem is tudunk úgy együtt lenni, ahogy szeretnénk. Gáz helyzet, na. - Naja… Noha azt nem mondanám, hogy az alig ötven kilómmal ő vékonyabb nálam. Mondhatni, még mindig maximum enyhe jóindulattal mondható, hogy egészséges ember látszatát keltem. Igyekszem magamra szedni, ami leszaladt az utóbbi két évben, de nem olyan egyszerű. Talán ésszerűbb lenne egyszerűen elfogadni magamat, és az edzésekkel majd úgyis alakulok, úgyis lelki oka van a dolognak…
- Persze, tök poén lenne, ne parázz, egy fodrász úgyis visszafesti, legyünk őrültek kicsit… Ennél nagyobb perpill nem jut eszembe, tekintettel arra, hogy mennyire imádom a vörös tincseimet. Viszont az holt biztos, hogy nem vagyok igazán magamnál, és nagy tétekben lehetne fogadni arra, hogy semmire sem fogok ebből az egészből emlékezni. Nekem azonban elég csak egy doboz, lévén még elég rövid a hajam, szóval azt bele is dobom a kosárba, és már fizethetünk is. Tuti csudajó lesz…
- Nem, nem, nem… Ezt meg sem hallottam. Vágom rá azonnal, de a fürdőbe érve meglehetősen sokkoltan állapítom meg, hogy jah, az vagyok, legalábbis a hajam nagy része mindenképpen, de tisztán látszik, hogy nem sikerült találnunk egy éjjel-nappal nyitva lévő fodrászatot, hanem egymásnak festettük be. - Hát ilyen ronda is rég volt a hajam. Szerintem Iris sokkot fog kapni, hogyha ezt meglátja. Ő a fodrászom, meg barátnőm. Istenem, remélem megteszi ma azt értem, hogy ezt megcsinálja, mert így nem maradhatok. Meredek totálisan sápadtan a tükörbe, aztán ahogy kisétálok ismét, és Primre nézek ismét, kénytelen vagyok elröhögni magam. - Úristen, de zakkantak vagyunk, és ne reménykedj, te is szőke vagy. Legyintek, mert ez tényleg roppant mód komikus, és sírni sok értelme nem lenne, mert bizony visszacsinálni mi magunk akkor sem tudnánk, fodrász segítsége minimum szükségeltetik hozzá. - Halvány lila gőzöm sincs, de tippre egymás haját festettük be ittasan, és azt kell mondjam, egyikünk sem túl ügyes a jelek szerin. Emelem fel az egyik vörös tincsemet, és kénytelen vagyok tovább kuncogni, mert bizony nem egyszerű a helyzet, és tényleg igyekszem inkább derűsen felfogni. - Erre legalább senki sem mondhatja, hogy pasi miatt történt ilyen drasztikus változás. Igaz, ezt nem biztos, hogy kijelenthetem 100%-ban, de ha már ittam, foghatom arra a hülye ötletet, és nem kell arra gondolnom, lehetett-e lelki oka a dolognak, hogy ilyesmi eszembe jutott, vagy belementem…
Kezdőlap
//
