Hihetetlen, tényleg hihetetlen, hogy Natan képes szarból szarba ugrálni, és még ott is egyre mélyebbre ássa magát. Eddig higgadt, mert ha a szabadulásakor összefut vele, akkor biztos, hogy minimum a fejét tépi le a hímnek, és az nem nő vissza. Olyan elánnal érkezik Nat szobájához, hogy vaknak, süketnek, és energiákra érzéketlennek, majdhogynem halottnak kell lennie az ott lakónak, hogy ne tudja, megjött. Kopogás ohne, dühös benyitás, na az van, és mielőtt bármit tenne, haragosan vágja be az ajtót maga után, dobja le a hátzsákot, és teszi csípőre a kezét. Tényleg haragszik, nagyon de nagyon haragszik, és ha szól a zene, akkor túlordítja. -Mondd drága Natan, neked tényleg elment az a maradék eszed is? Direkt csinálod, ugye? Először meghúzod a Béta kölykét a hotelben, aztán hazudsz Castornak, mert te kurva kemény vagy, nem érdekes. Most meg... most meg... Natan, én kölyök vagyok, de esküszöm több a sütnivalóm, mint neked. Annyira pipa, hogy szemernyit sem érdekli, mit felel erre a hím, csak kipakol, és nekilát az ital elkészítésének. Felkészült, még piát is hozott, vodkát, az jó, neki jó volt, akkor a hímnek is az lesz, ha meg nem, akkor sincs más. -Ide figyelj, ha el mersz halálozni, én komolyan mondom, visszarángatlak, és folyamatosan ezt fogom tenni. Miért van az, hogy aki egy kicsit közelebb áll hozzám, az feldobja a lábait? Miért? legalább te szakítsd már meg ezt a sort, könyörgöm. Itt volt Tyler, aztán a teremtőm, aztán Raven, te is pengeélen táncolsz. Mondd, rám van írva, hogy "Halni akarsz, keresd Norinát!", vagy mi a frász? Az apját nem említi, bár nagyon is félti, hiszen egyre több furcsa eset van, azt pedig nem szeretné, ha őt baj érné. Látta, mit műveltek a hímmel, hát annyi kattintást szerinte a legédesebb farkaskölyök sem kapott, mint amennyit ő. Tudja, mi tilos és mi nem. Gyógyszereket nem kaphat, gyógyítani nem lehet, na de lefürdetni igen, és etetni-itatni is. Ez így pont jó, mert amiket most készíteni fog, azok elméleti szinten ezeket a célokat szolgálják, és hogy akkor is lenyomja a hím torkán, ha ehhez a gégéjén át kell a nyelőcsövébe jutni, az tuti.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Kibaszottul fáj minden tagom. Farkas alakban, kissé összegömbölyödve pihenek az ágyon. Morrighan az ablakban csipegeti a neki kitett ételt. Halkan szunyókálok, lelkem zugában adom át magam a nyugtató csendnek. Alig pár nap telt el, hogy felbotorkáltam a Pincéből. A Gyógyítóink segítettek lefürödni, ettem, ittam valamennyit, de az állkapcsom rögzítését, az ujjaim bekötését fáslival, s a szemem eltakarását, magamnak kellett elvégeznem. Minden nap le kell járnom az orvosiba, sőt, még valami katéter félét is rám akartak aggatni, de inkább lejárok hozzájuk, ha hugyoznom kell. Órákat képes vagyok a zuhany alatt ácsorogni. Mintha így próbálnám eltüntetni a sebeket, vagy próbálnám gyorsabb gyógyulásra ösztökélni a testem. De ez hazugság. Hisz a sebeket büszkén viselem, hisz kiálltam a próbát. Van aki a Pincés események után jobban tisztel, vagy épp jobban lenéz. De attól még kiálltam a megmérettetést. Inkább az az oka, hogy órákig is ázok a víz alatt, mert néha még mindig azt érzem, hogy annak a pöcegödrös fattyúnak a magja, még az arcomon van. Bármit megtennék azért, hogy kínok kínjával nyírjam ki. A legtöbbet Farkas alakban vagyok, nem igazán mozdulok ki, csak ha muszáj, azt is az orvosiig, vagy a fürdőig. Nem érdekelnek a tagok, nem érdekelnek a pillantásaik. Dühös vagyok, lángol a lelkem, s vigyorgok belül. Ti túléltétek volna? Hm? A dübörgésre lustán emelem fel a fejem, mely a folyosóról hangzik, s kis rést is hagyok, hogy érzékeljem, ki az, bár az illata hamarabb elárulja a kiscsajt. De a dühe meglep, az meg még inkább, hogy kis híján kibassza az ajtómat tokostul, s úgy csapja be maga után, mint kurva a jól végzett munka után a klotyó ajtót. S még mielőtt egyáltalán reagálhatnék bármire, úgy önti ki rám a haragját, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. ~ Na ácsi... ácsi. Kölyök, azt mondtam állj LE! - csattan végül az elméjében. ~ Mégis mi jogon gondolod te azt, hogy így rám zúdítod a bajod? Mi közöd egyáltalán ahhoz, mit csinálok? - felállok az ágyról, s négy mancsommal, mit sem törődve sajgó, ellenkező tagjaimmal, leugrok a fekhelyemről, s megállok a kiscsajal szemben. ~ Rám nézz, ha hozzád beszélek! - állok közé, meg a cuccok közé, hogy most ne azokkal foglalatoskodjon. ~ Igen, elment az eszem, de ezt már jó néhány évszázada tudom! Semmit se tudsz rólam, kurvára nem ismersz, kurvára fogalmad sincs arról, mit miért teszek, és nem emlékszem, hogy ott lettél volna, mikor az a kóbor a torkomnak ugrott! De ahhoz meg aztán végképp semmi jogod, hogy engem számon kérj, megértetted? Bestiám dühösen morog, az én hullámaim pedig fojtva fonják körül a kölyköt. Igen, harag van bennem, és igen, bánom, amit tettem, de ugyanakkor élveztem a kihívást. Arról nem tehetek, hogy az a kóbor erősebb volt, sem arról, hogy a képességének hála hülyét csináltam magamból, s így veszélybe sodortam a Falkámat, ezt dobta a gép. Egyáltalán nem vall rám, hogy egy kölyökkel álljak le vitázni, de mit érdekel? Egy rangon vagyunk a Falka szerint, hát akkor meg? ~ Nem érdekel, oké? Nem érdekel! Mindenki a maga életének a kovácsa, saját maguknak okozták a halált, az, hogy közben kapcsolatba kerültek veled, az rohadtul nem érdekli az Égieket! Azt hiszed, dalolva mentem le a Pincébe? Azt hiszed élveztem, hogy kamera előtt lettem földig alázva, s beteg faszszopók rám verték a farkukat, meg azért fizettek, hogy lássák a kínlódásomat? Próba tétel volt, kiálltam, és még erősebb lettem tőle, de ahhoz már a picsába is semmi türelmem, hogy azt hallgassam, ahogy te ontod itt rám a mocskot! Ha nem tetszik, kitakarodhatsz innen, pontosan ugyanúgy, ahogy bejöttél! Észre sem veszem, de az utolsó szavaim olyan hidegen, s fagyosan csengenek benne, mint ahogy a Pince utolsó napjaiban éreztem magam. Üresen, rémítően üresen. Nem érdekel semmi, csak a fagyott Káosz maradt a lelkemben. Ezüst szemeim továbbra is az ő tekintetébe fúródnak.
Mennyire hallatszik a folyosón, hogy mi történik a legkisebb mértékben sem zavarja, az sem, ha összecsődül mindenki, mert igenis most telt be nála is a pohár, most jutott el odáig, hogy sündisznót csinál a hímből... akárhogyan. Akkor is végigmondja a mondókáját, ha az Natannek nem tetszik, akkor is, ha utasítgatni akarja, most nem megy, nincs foganatja semminek sem. A hím magyaráz, beáll elé, és mire elér a végére, már pimaszul vigyorog. -Mi közöm? Még kérdezed, hogy mi közöm? Nem csak magadat viszed a halálba, hanem egy falka életével szórakozol, mert te vagy a világmegváltó király hím, aki egyedül is megmutatja. Tudod mit mutattál meg? Tudod mit? Azt, hogy egy kölyök is értelmesebb nálad, ezt sikerült bebizonyítanod. Mi ütött a hímbe, nem tudja, nem is érdekli, a haragja legkevésbé, tudta, hogy harapós kedvében lesz, hiszen a sérülései nem elhanyagolhatóak, és mint ez már sokszor beigazolódott, melyik a leghisztisebb férfi? a beteg, a sérült. Vagyis ezt az egészet ő egy adag hisztinek fogja fel Natan részéről, nem többnek. -Minek vagy itt akkor? Minek jöttél a falkába? Nem való ez neked Natan, te magányos harcos vagy, akkor halmozhatod a baromságokat, de fogd fel, ez egy csapat, nem egyéni hősökből verbuválódott társaság. Különben is, a hősködést hagyd meg az Alfának, neki legalább megy, te meg romba döntöd a várost, épp csak ki nem plakátolod, hogy mi vagy. Ennyire senkinek semmi köze a hím tetteihez, akkor feleslegesen csatlakozott, komolyan. Egyszerűen nem tud beilleszkedni, nem is akar. Neki is vannak stiklijei, hülyeségei, és az összes létező szabályt áthágja, amit csak lehet, hiszen azok azért vannak, hogy megszegjék őket, de legalább próbál gondolkodni is mellé, nem csak megy a vakvilágba. Céljai vannak, nagyon komoly céljai, és azt márpedig nem érheti el úgy, ha ilyen baromságokat csinál, mint Natan. -Igen, vagy annyira hülye, hogy élvezd, ami történt. Morrighanra sem gondolsz, csak saját magadra, és ha így haladsz, az Északi Pantheon bizalmát is el fogod veszteni, mert az, hogy élsz, azt nem magadnak köszönheted, és nem, te a saját halálodnak vagy a kovácsa, druida, nem az életednek. Nem tudom, hányat lőttél el eddig, de nincs sok vissza, és ha nem gondolkodsz, ágyelő lesz belőled, ezt fogd fel végre. Ahogyan azt is, ki az a marha, aki még mindig kiáll melletted a tiltások ellenére is. Az utolsó mondatokat már suttogja, szemben áll a farkassal, villámló szemekkel néz a farkaséba. Az oké, hogy Raven azt mondta, nem marad egyedül, de azt elfelejtette hozzátenni, hogy mellé egy adag elmebetegség is társul. Most vagy az előző kínzásba hülyült bele, vagy a jó ég tudja, de ez nem normális, az is biztos. -Elmehetek, de akkor végleg egyedül maradsz, és még őrültebb vagy, ha azt hiszed, meg fogom tenni. Ahogy befejezte, leül, és folytatja amit elkezdett, ráadásul vigyorog. Morgós farkas nem harap, ezt mindenki tudja, tehát erről ennyit, ha pedig mégis, akkor maximum lenyomja a torkán a vodkás üveget. Sorba rendezi az üvegcséket, az edényt és minden egyebet, és ha ehhez éppen be kell másznia a hím hasa alá, azt is simán megteszi, az italokkal el akar készülni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A szavak ugyanúgy fúródnak bele a lelkembe, mint azok az átkozott ezüst pengék lenn a Pincében a húsomba. Csak mondja és mondja, én meg legszívesebben most adnék neki visszakézből egy akkora pofont, hogy meg se állna a 2-3 szobával arrébb található falig. Hiába mondanám, hogy nem így akartam, hiába próbálnék mentegetőzni. Nem is akarok, ahogy az Alfa előtt se tettem, meg amúgy se vagyok egy könyörgő típus. Meg aztán érdekelné? Mit érdekelné, csak idejött pattogni nekem, mint egy kis bolha. Nem fordítom el róla fél szemem, s utolsó, suttogó szavai dühítenek fel a leginkább. Bestiám fenyegetően megmorran, ahogy hirtelen rántom fel, két lábra áll, s egy pillanatba se telik, mancsom a levegőben alakul át kezekké, s az éppen leülő kölyök nyakára fonódnak ujjaim, s székestől, mindenestül passzírozom bele a padlóba, hogy csak úgy nyekken. Dühtől átitatva fojtom a hullámaimmal, vicsorgok, míg ő csak vigyorog rám, legszívesebben kitépném a nyelvét a pofátlanságáért. ~ Ha ennyire okos vagy, akkor azt is tudod, hogy nem kéne a sebzett kutyába még inkább belerúgnod! Tudom jól, hogy a családom, egyik karmos kezével ad, másikkal elvesz. Fogalmad sincs, mit kaptam egyesektől, a büntetésen kívül. De nem is kell tudnod, elég, ha én tudom. Azt a magányost is elintézték, és nem, nem csak azért tették, mert meg akarták leckéztetni. Hanem mert engem akartak megvédeni. Igen, élveztem a küzdelmet egy idegen ellen, és igen, leszarom azt, mi lesz másokkal, ott, a harc hevében! De tudod mit? Elmenekülhettem volna, Alfám haragja elől. Leköphettem volna az egészet, és meglógok, nevetve! Megvolt rá az esély, hogy eltakarodjak! De nem tettem, hanem szembe néztem vele, mert tudom, hogy a Falkámhoz tartozok, hiába vagyok Omega! A Falkámhoz tartozok! Ezért vagyok itt! - rázom meg ~ Azt mondod, nem tartozok ide, hősködjek máshol? Rendben! Ebből is látszik, hogy fogalmad sincs arról, ki vagyok én! Csak egy kölyök vagy, az Alfa kölyke, aki mindent megtehet! Azt hiszed, attól, mert ide jössz, és segítséget nyújtasz az Omegának, máris több vagy mindenkinél? Hogy jót teszel velem? Faszt! Tudod mit? Vidd innen a cuccaidat, takarodj ki innen, és hagyj engem békén pihenni, egyedül! Nincs szükségem a segítségedre, mert ahogy te is mondtad, csupán egy magányos harcos vagyok, nem való ez nekem! És láthatod, őrült vagyok! - dühtől csöpög a belsőm, forró lángok ölelik körbe a lelkem. Lehajolok hozzá, úgy tekintek szemeibe, szinte összeérnek ajkaink. - Arwent is ellöktem magamtól. Akkor egy kölyökkel szemben is menni fog. - préselem ki a fogaim közt, rekedten a szavakat, s gyűlölettől forrva lökök rajta egyet, aztán kiegyenesedek, s az asztal szélébe kapaszkodva állok fel. Fáradt vagyok, iszonyatosan fáradt. ~ Menj innen Norina! Nem mondom többször! - elfordulok, s az ágyamhoz lépve ülök le a fekhelyemre, s az éjjeliszekrény fiókjából előveszek egy boxert, amit magamra vehetek. Nem érdekel, hogy így láthatja minden sérülésem, a vágásokat, a hatalmas Omega jelet, ami széthasítja az egész hátamat, s tetoválásomat, a töréseim, a hiányzó hús foltokat... Nem érdekel. Előveszem a cigarettámat is, s lassú mozdulatokkal végül ajkaim közé veszem, s igaz, kibaszott fájdalmas műveletek közepette, de végül csak sikerül beleszívnom a szálba.
Megvédték... igen, mert a falkát veszélyeztette, de Castor jóindulatán múlt, hogy ez az őrült még mindig életben van, és nem ölte meg. Ő tudja, hogy mit tud a hím, na de az apja más kérdés, és ő akkor is dacolt vele, mert bízott Natanben, abban, ami benne rejlik. Viszont ha így folytatja, tényleg ki fogják készíteni a bőrét és felszegezik a falra. Kimondja, amire gondol, mert ez az igazság, és az hiába fáj Natannek, akkor is így van. Az, hogy erre feldühödik és a földre vágja, az sem hatja meg, és az sem véletlen, hogy az utolsó szavait suttogja. -Azt tudom, hogy folyamatosan feszegeted a határokat, mint aki azt teszteli, mikor ölik meg. Teszek rád egy céltáblát is, és magamra meg egy nyilat, ami feléd mutat. Sok dologra gondolt, de arra nem, hogy a hím szándékosan félreérti minden szavát. Meg kellene tapsolni a teljesítményt, de az még várat magára, majd a végén, ha Natan befejezte az előadást. -Valóban így gondolod? Igen? Az Alfa kölyke... szemen tudnálak köpni Omega. Reflexből hatalmas pofont kever le a hímnek, egyáltalán nem érdekli semmi, de ha valamit nem fog lenyelni még Natantől sem, az ez. A férfi pontosan tudta, hogy az arénától is azért tart, mert rá nem akar szégyent hozni, a szájára ne vegye a falka, még véletlenül se legyen ilyen pletyka. Ez a megjegyzés mocskos dolog volt a hímtől, hiszen ha valaki tudatában volt annak, hogy mennyit küzdött eddig, és mennyin múlott a szaros élete Brad halála után, és mennyire igyekezett azért, még véletlenül se jusson eszébe senkinek ilyesmi, az pont Natan. Mégis így vélekedik... jaj Raven, tévedtél, nagyon nagyot tévedtél. -Ahhoz az egyhez legalább tökéletesen értesz, csak tudod a káosz nem létezik a rend nélkül. A szemei vörösre váltanak, fel is morran, a büszkesége nagyobb a kislánynak annál, hogy csak úgy eltűrje, sértegessék. Kevesekkel kommunikált az elmúlt időszakban, Danával igen, de a többieket kerülte, edzett és tanult, hajtott ezerrel, és kivételesen nem is hágott át annyi szabályt, mint annak előtte. Látta a pincében történteket, ő kapta a nyakába, ennyi, de ha még egyszer Natan hozzányúl, az biztos, hogy annak tényleg verekedés lesz a vége. Persze, hogy dühös rá, de ha valaki ennyire egoista, akkor hagyni fogja, végtére nem muszáj nekik szóba állniuk egymással, majd megteszi Ravennel inkább. A hím mire befejezi a fröcsögését, lehiggad, és ismét vigyorog, aztán visszaül úgy, mintha mi sem történt volna. -Befejezted a női picsogást, vagy folytatod még? Nevet az egészen, átlát a szitán, a hím egyszerűen hisztizik mint egy kiskölyök, és kész.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Sértett büszkeség, de hiába. Nehogy már 256 évesen megengedjem egy ilyen kis kölyöknek, hogy kioktasson! Bőven elég volt a többiekét lenyelnem. Ha domináns lennék, valószínű az első szava után kidobtam volna a szobából, ehelyett azonban még mindig itt hallgatom, mit vartyog itt nekem. Mint egy Duracell nyuszi, aki nem bír leállni. Tudom jól, hogy marha nagy szart kavartam, és csupán annak köszönhetem, hogy még élek, hogy előtte tepertem, mint a güzü, s persze Castor jóindulatán. Most kezdhetem elölről, de ez van, én nekiállok, újra küzdeni fogok. De az, hogy még Nori is kezd kételkedni bennem, és még hangoztatja is, na az már azért egy kicsit sok. Bőven elég volt a Bestiának, s az embernek is amit kapott, de ezt már ne kérje senki, hogy végig hallgassam! ~ Tedd azt, így megkönnyíted mindkettőnk dolgát! - tartom szorosan. Ám a következő szavak, s tett, úgy ér, mint egy hideg zuhany. A törött állkapcsom is belerázkódik, s sajogni kezd, a bőröm lángol. Egy pillanatra megdermedek, döbbenet ül ki az arcomra. Némán hallgatom, s ezüst szemem azokba a vörös íriszekbe bámul vissza. Még a Bestiám is olyan néma döbbenetbe burkolózik, mintha most hallotta volna, hogy az apja visszatért a halálból. Bár valószínű még ezen se lepődne meg ennyire. Elengedem a kislányt, felhúzom a gatyámat. Utána visszafordulok a lánykához, csendben lépek oda hozzá, majd ellent mondást nem tűrve megfogom a tarkóját, s fölhúzom a székről. A kis mini konyhához rántom, megengedem a hideg vizet, s a csap alá nyomom szőke loknis buksiját. Semmit sem érzek. Semmit. Ha ellenkezne, csak jobban megszorítom a tarkóját, az sem érdekel, ha így tépek ki jó néhány szálat a fejéből. Mikor végre teljesen eláztattam, felrántom a fejét, magamra irányítom tekintetét. ~ Jobb lenne, ha végre tisztában lennél a saját szavaiddal kölyök! Én magányos vagyok, de elérem a céljaimat, bármilyen eszközt is kell bevetnem. Ugyanolyan makacs vagy, mint én, ezt is tudom! De a szemtelenségnek is van egy határa. Én is megtanulom, hát neked sem ártana! Elengedem, de nem mozdulok, csak nézem eláztatott tincseit, melyek szemébe lógnak. ~ A te érdekedben mondom, hogy menj ki innen! Ne keress, kerülj el! Törődj a magad dolgával! Nem tartozunk egymásnak semmivel! A halott tanítód tévedett. Csak Falkatársak vagyunk, semmi több, húgom. Hideg hullámok ölelnek körbe. ~ Mi ketten is tévedtünk. - ezüst szemeim hideg közönnyel tekintenek rá. Saját vérem szaga kúszik fel az orromba. Vér gyűlik a számba, a hátamon a hegek felhasadtak. Lassan folyik le a bőrömön, de nem érdekel, csak a kölyök szemeibe nézek. Az idő néma hidegséggel áll be közénk, Farkasom nyugodtan leng körbe. Arwent elhagyni helyes döntésnek tűnt. Hát ez is helyes, ha most még egyszer megteszem. Sosem lehetett az enyém igazán. Az Istenek csak játszanak velem. Én pedig csak még inkább megfagyok belül, s elüldözöm azt, ki közel merészkedik. A Falkámhoz hű leszek. A Falkámhoz. Önmagamhoz. Senki máshoz. Morrighan károg egyet az ablakból. Érzi, hogy baj van, s csapkod néhányat szárnyaival.
Nem irigyli a hímet, amikor már a kölykök is úgy állnak hozzá, hogy ha a neve elhangzik, inkább egyedül mennek bárhová, akkor baj van, nagyon nagy baj van, márpedig ő ide jutott, olyan szinten nem hisz a hímben, és vesztette el a bizalmát, hogy az neki fáj. Igen, ő csak egy kölyök, nem kérte, de próbál élni vele, de hadd ne fogadja el egy olyasvalaki tanácsait, aki többször is odaszart, ahol enni kap. -Keresd meg a szerbeket, hidd el, örömmel kicsinálnak. Kemény szavak, ezek is azok, ahogy az ezt megelőzőek, de nem akarja elhinni, hogy a hímnek teljesen elmentek otthonról, és azt sem látja, ami a szeme előtt van. Márpedig utolsó esélyes, és az mindig vékony mezsgye. Egy szót sem szól a hideg vízre, valami megfogalmazódott benne, és gondolatban egészen máshol jár, vagyis kizárta a külvilágot, ezzel azt is, ami történik.A kis litániára felnéz, határozottan állja a hím tekintetét. -Tisztában vagyok vele, súlya van, és nem véletlenül mondtam azt, amit. Az Omega jelzőt ő sosem használta eddig, most megtette, és ezen nem is akar változtatni, oka volt, és Natan tudja, hogy mi az. Ez a véleménye a hímről, a többieknek volt igaza, el kell ismernie. Raven említésére csak elmosolyodik, ridegen, fagyosan. -Tévedett igen, ennek ellenére sosem érhetsz a nyomába. Nem, Natan, te a falkatársam sem vagy, mert azokban megbízik az ember, de benned nem. Te csak veszélyezteted mindenki életét, hát tedd egyedül. Az önző egoista viselkedésed lesz a veszted, és ezek után remélem, mihamarabb. Felrúgja a cuccokat, törjenek csak el, használhatatlanul. Utoljára állt szóba a hímmel, ezzel lezártnak tekint mindent, marad Raven, és az őslakosok suttogója, vagy ott minek hívták. Mielőtt távozna, felveszi a hátizsákot, az üveg vodkát az ágyra hajítja, de szavait már a madárnak intézi. -Menekülj Morrighan, amíg nem késő. A vesztedbe ránt téged is, és nem érdemli meg, hogy mellette légy. Neked boldog karácsonyt! Ugyanúgy vágja be az ajtót, ahogyan az elején tette. Tudja, hogy az utolsó szavai újabb tőrdöfést jelentenek a hím számára, de így gondolja. Egyedül Morrighant sajnálja, aki ugyanúgy érzi, mint ő, hogy Natan a halálba rohan. Az ő problémája, kettejüknek már soha többé nincs dolga egymással.
//Köszöntem.//
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A dacos szavak lekoppannak lelkem fagyos pajzsáról, ahogy egyre inkább bezárok mindent. Nem válaszolok, csak nézem őt. Nézem, és érzem, ahogy egyre fagyosabbá válik a maradék szívem is, az a gombóc, amit valaha annak véltem, hogy az. Még utoljára magamba zárom vonásait. Még utoljára elraktározom magamban hangjának csengését. Még utoljára... Talán régen utána kaptam volna, talán régen csak megállítom. De mikor voltam én ilyen? Soha. Menekülj el, hagyj magamra kicsi Liekki! Mert erre kárhoztattak az Istenek. Sosem leszek több neked, s jobb is, hogy nem leszek. Abba mindketten beledöglenénk. Nézem, ahogy felborít mindent, ahogy hozzám vágja további szavait. Csak nézek rá, ezüst pillantásommal. Mikor bevágja maga után az ajtót, az ágyra, s a vodkára pillantok, azután Morrighanre. Madaram szomorúan pillant rám, aztán elfordul, s kirepül a nyitott ablakon. Nem tudom, visszajön-e, de nem is érdekel túlzottan. Menjen! Menjetek! Leülök az ágy szélére, s mély levegőt véve sóhajtok egyet, miközben arcomat ép kezembe temetem. Szomorúság keveredik a hidegségbe, Bestiám pedig nyugodtan ölel körbe. Sajnálom? Sajnálom, hogy kitéptem magamból valakit, aki fontos volt nekem? Igen... Ugyanúgy sajnálom, ahogy a Tanítómat, a Druida papot, Arwent, Juliet, Colettet, Jeant.... s most Norinát. De ahogy mindenki mást, őt is betemeti majd az idő. Csak az emlékek maradnak. Csak a néma üresség. Elfogadom, mert nem tehetek mást. Ő majd talál valaki mást, ott az Alfa, ott egy csomó, másik hím, nőstény, akiket követhet. Én nem fogadhatom el. Nekem egyedül kell járnom az úton. Így rendelték, s így kovácsolom én. Felnézek, s elveszem az üveget az ágyról, majd a nagy kupac rumlira nézek. Óvatosan kezdem összeszedni a dolgokat, összesöpröm, ami összetört. Nem morgok, nem dühöngök. A vodkát az asztalra teszem, majd visszafordulok az ágyhoz, s szépen visszaalakulok Farkas alakba. Felmászok az ágyra, majd nyálammal ahol elérem a sebeimet, ott azt végignyalom. Óvatosan összekucorodok végül, s lehunyom a szemem. Álmodok a múltamról, az érzéseimről, régi alakok rémképeiről... Norináról. Végül már csak álomtalan sötétség marad...
Kezdőlap
