Híres éjszakai club, vonagló hölgyekkel a színpadon és emberi fertővel a nézők között. Egyébként semmiben nem tér el a többi nightclub-tól. A bejáratnál itt is szigorú igazoltatás folyik, kiskorút nem engednek be.
Szerző
Üzenet
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Mostanában sok dolgom volt, kell egy kis lazítás. Amióta lelépett a boltosom, félig-meddig a saját lábán, beugró eladókkal dolgoztam, de egyik se jó. A rohadt életbe, hogy a geci maffia betalálta az öreget! Ilyen jó szakembert és tűrőképes pasast nem akasztok le akárhonnan. A bolt nekem nem az életem, csak alibi a bérmunkák mellé, amiket igazán szeretek. Már rohaszt a fene, hogy annyit benn voltam a héten is. Ma éjjel ki kell ereszteni a fáradt gőzt. Amikor az ember fiára rájön, hogy most el kell menni valahová, mert épp semmi dolga sincs és társaságra vágyik, akkor sok lehetőség van. Szombat este vannak a legnagyobb partik és én úgy gondoltam, ma nem a megszokott arcokat keresem. Leugrom egy mocskos kis lukba és lesz, ami lesz. Mindig szoktam ivócimborát találni, balhét is és ha valami luvnya összejön ma estére, az se rossz. Közben meg csorgatom a nyálamat, ahogy rázzák a bulájukat a rúdon. Van 1-2, aki nem csak sétál, meg vonaglik, hanem mehetne olimpiára is. Hátha valamelyik bevállalja a rúdbaugrás versenyszámát. Lóvém van, ha nem elég a tekintélyem. A színpadon vörös és kék fények villódznak, én meg hátrébb, az asztaloknál sasolom a műsort. Előttem egy kurva nagy korsó bor. Kikértem ebben fél litert, jó erős vörösből. Nézett rám a pultos kisgyerek, 20-as éveiben jár, az nekem kisgyerek, de hamar rájött, hogy nem viccelek. Döng ez a modern zene, ami olyan, mint amikor régen húzta a magnó a szalagot. A hangulata meg fülledt indián szertartásokat idéz. Komolyan, tüzet gyújtanék ott a színpadon és körbeugrálnám a meztelen pinákat. Megvan a feelingje ennek a stílusnak és szerencsére nem ragadtam le a többszáz éves gitárpengetésnél. Ha döng, hát döngjön! Utálom a dresscode-ot, de valamit azért magamra kaptam. Egy fehér ujjatlan alól lógnak ki a tetkóim, a nyakamban fekete bőrszíjon fakereszt és fehér bőrnaciban üldögélek. A hajam szabadjára van engedve, ahogy az egész este is. Szabadság. Az fontos a fajtánknak. Így látjuk mi a világot teljes egészében. Most pedig elmélyülök abban a ringó csípőben. A Kleopátra-frizurás vöröske épp az orrunkba tolja a valagát, amin a bugyi már szépen telik dollárokkal. Hú, de a kezembe venném! Majd a műsor után bepróbálkozom az öltözőben. Ha addig nem találok másik lyukat. Vagy egy olyan társaságot, akikkel átmulatjuk az éjszakát. Akkor megvagyok nő nélkül is.
Ide relatíve ritkán esz a penész, de ma éjszaka valami halálosan egyszerű nőcskére vágytam, akinek köze nincs sem a farkasokhoz, sem az őrzőkhöz, itt meg szép esélyem van arra, hogy a horgomra akadjon egy. Elszórakozunk egy kicsit, aztán ő jobbra, én balra. Ám nem ilyen egyszerű azért a szitu, mert ha már így alakult, hát előtte igyuk már le magunkat tisztességesen, és nézzük meg jó alaposan a nőket, mert csak úgy lehet választani, nemde? Szerencsére nekem sosem volt gondolom az ellenkező nemmel, szeretnek nekem igent mondani, és én ezt ki is használom. Pöcs vagyok, tudom én, de elég volt egybe belehabarodni életem során, azóta is bánom. Noha ötletem sincs, mi lett volna, ha nem nyírják ki olyan brutálisan az akkori alfám utasítására. Azóta csak egyszer használatos minden nőnemű, bár némelyiknél még az is sok, mintha legalábbis leígérném nekik a csillagokat egy dugással. A többséget viszont soha többé nem látom, főleg, ha nem itteniek. Bejön a kis vörös, a segge legalábbis nagyon jó, mellben nekem túl vad, tudja a rák miért, jobban bejön a kicsi, de biztos én vagyok az agyatlan. Attól még tudnék mit kezdeni vele. Ja hogy, pardon, látom a bal bokáján körbefutó tetkót, ez a némber már megvolt, úgy sikít az ágyban, mint ha malacot nyúznánk. Sebaj, látványnak megfelel, majd megnézzük a következő primadonnát is. Azon gondolkodom, hogy fel kéne hajtani a Danny fiú leányzóját valahogy, biztos remek kis husi lehet, családilag nem szenvednek hiányt a fizimiska területén, annyi szent. Mellesleg biztos szépen odatennék a csikasz orra alá. Vagyok ekkora féreg, megérdemelné, de nem is értem, mit törődök vele, ideje lenne elfelejtem a két balfaszt, és azokkal foglalkozni, akikkel értelme is van. Már, ha az én koromban ilyen még szóba jöhet egyáltalán. A színpad mellett ücsörgök, itt a legjobb a látvány, ez kétségtelen, meg a főmufti be akarja nyomni hozzám az unokaöccsét vagy kit, aztán most nyalizik ezerrel. Épp ezért még ahhoz is van pofám, hogy ne dugdossak csinos, ropogós bankókat minden nőszemély bugyijába, csak azéba, aki megérdemli. A vöröske azért kap, jó volt, na, csak füldugó kell mellé. A perifériámon kiszúrok egy pasast az asztalok közt, és el is vigyorodom, Achilles, volt már pár csörténk, de alapjában egész jól kijövünk. Intek neki, ugyan fáradjon oda, ha olyanja van éppen, ha nincs, hát akkor ezt ma estére buktam, mert hogy én erről a páholybéli helyről el nem mászom, az hétszentség.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Leköt a vonagló kis kurva műsora. Hülye lennék a vendégeket nézni, mikor ilyen testtel teszi magát a színpadon a csaj. Oké, ezzel tuti össze kell jönnöm ma este. Megkívántam és meg kell kapnom. Lóvé van, ha az kell, hogy meggyőzze. Az pedig a legtöbb ribit meg szokta győzni. Azért vetkőzik, nem? Igaz, találkoztam már olyannal, aki kikérte magának, hogy kurva lenne. Pedig azok. És bírom a kurvákat. Arra viszont muszáj felfigyelnem, hogy néznek. Ki akar balhét? Odalesek és az integető alakban felismerem azt, aki akarhat balhét. Nem bánnám, már párszor elgyepáltuk egymást és vele aztán lehet is. Amúgy jó csóka ez a farkas Szerbiából, a halál faszáról. Milyen országok vannak, néha elgondolkodom. Nem vágyom oda, csak ilyenkor rádöbbenek, mekkora a bolygó. Nekem elég ez a kis szelete. Amcsi nem is olyan kis szelet és királykodhatok itt, ehhez nem kell máshova menni. A csajra vagyok kíváncsi, nem a vendégre. Esetleg utána. Visszabólintok, semmi mosoly, csak úgy szimplán. Aztán még nézem, ahogy riszálja magát a ringyó. Az a csípő! Hú, már most olyan élményeket ad, hogy addig nyomnám, amíg mozog. Aztán még utoljára bepucsít, szinte mindent megmutatva és elsétál manökeneket idéző lépésekkel. Oké, te, kurva, az öltözőben talizunk! Indulnék is, de vált a zene és egy néger hang (megismerem, jellegzetes orgánum) konferálja be a kövi pinát: - Srácok, akinek még maradt nyála, az csorgathatja, mert most egy vérbő, tűzről pattant őslakos következik! Nézzétek, hogy küzd az oszloppal! És bejön egy szakasztott rezervátumbeli. Nem az a fonnyadt csöcsű, akiket szoktak mutogatni a cikkekben, mint mai indián nőket. Ezen minden van, amit fogni kell és olyan tűzzel vonaglik, dobálja fejét, lábát, gerincét, hogy nem bírom! Az első sorból kell élveznem. Dupla adagot rendelek el, mert ezt is muszáj elkapnom a műsor után. Közben nem, mert ebből él és nem akarom tönkretenni az életét. Kiválthatnám innen, de nem kell tartósra. Azzal csak a baj van. Felmarkolom az újabb korsó vöröset, amit közben kihoztak és ha már odamegyek, akkor naná, hogy a szerb faszi mellé huppanok le. - Te, ez nagyon adja! - fordulok hozzá túlkiabálva az üvöltő zenét. Aztán rázom a nagy rőzsémet, amíg figyelem a táncot és felhujjogok a színpadra. A hüvelykujjammal az égre mutatva közlöm a táncoslánnyal, hogy kibaszott jól nyomja. Mikor elém dörgölőzik, kap is pár dollárt a bugyogójába. - Mizu veled? Volt valami érdekes mostanában? - kérdem megint Gorant. Nálam mindig van, mert keresek és szerintem ő is ilyen típus. Vagy legalábbis érdekessé teszi, amibe belefut.
Ha nem, hát nem, engem aztán hidegen hagy, ha a hátsó sorokban akarja kiverni a brét, egyedül is jól szórakozok, csak megvárom, hogy valamelyik kisasszony magától legyen vevő rám, onnantól jó estém lesz, és igen, mindig akad valaki. Biztos akad egy csini friss husi, aki alig várja, hogy megtapasztalja, tényleg a seggfej, de marha jó az ágyban kategóriát erősítem-e. Hát tehetek én róla, hogy a kisasszonykák imádják a rossz fiúkat? Ez az én egyetlen szerencsém, különben fizethetnék a ribancoknak, amire még soha életemben nem voltam hajlandó, és ezen nem most fogok elkezdeni változtatni. Jól van, drágám, egész jó volt a műsor, kapsz egy kis zsetont, legyen miből gyantáztatni azt a tükörsima bejáratot. Küld egy csókot is nekem, hát egyem meg a kis zúzáját, van az úgy, sőt, többnyire úgy van, hogy vevők még egy fordulóra, de én most másra vágyom, határozottan. Még nem igazán jött ma szembe. Szerintem meg kéne keresnem a szőke muszkli némbert, az esküvői ruhásat, akkor sem bírok letenni róla, hogy felpróbáljam, olyan fagyosan heves, és holt biztos, hogy rég nem kapta meg úgy istenesen a magáét. Kár lenne, ha a parlagon heverne. Az újabb rézbőrű nőszemély nem ismerős, de megint azzal a problémával szembesülök, hogy túl nagyon a dudái. Van ez így, nem is tudom, mit képzeltem, itt általában ez a menő, nem a szolid kis harapnivaló cickók. Mint annak a barna szűz őrzőcsajnak, na az tök kellemes volt, nem mellesleg igen rég kaptam olyan szűk kis melegedőt, tekintettel arra, hogy nem szokásom a szűztelenítés, de hát, ha már úgy felajánlkozott. Hú de mocsok rég volt már az is, hajlok arra, hogy csak azt akarta, hogy megdugjam, pedig kis szentfazéknak tűnt, de alamuszi nyuszi nagyot ugrik. - Ja, nem lehet okunk panaszkodni. A mozgásukat és előadásukat attól még értékelem, hogy nem a zsánereim, attól még ínségesebb időkben jöhet bárki, én ugyan nem válogatok, csak ha épp valamire kifejezetten vágyom, most így van. Következésképpen egyelőre nem próbálok befűzni senkit azzal, hogy a szokásosnál jobban érdekel a produkciója. - Volt. Ott ragadtam pár hétre azon a szar helyen odafenn. Fairbanks… Soha többet, az is biztos. Mesélhetnék ugyan bővebben, de ebben a hangzavarban nem kívánom ezzel a témával túlordítani a zenét, mentálisan meg nincs kedvem pofázni, szerintem egyikünk sem akar annyira koncentrálni. - Na mi van, horogra akad a ma este célszemélye? Nagyon ráfeszült a bigére, ez elég egyértelmű, meg az is, hogy ezek a nők sok mindenre hajlandóak, olykor pénz nélkül is. Kéjvágyban fürödve élni nem lehet ám olyan egyszerű, mint azt sokan gondolnák…
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Ez így igaz, én meg amúgy sem szoktam panaszkodni. Esetleg elmondom, mi történt, de csak azután vagy aközben, hogy megoldom a problémát. Két ököl vagy akár csak 1 meglepően sok dologra gyógyír. Itt meg sose csalódtam még, jó kis kurvákat vonultatnak fel, mikor néha betévedek. Az a szar hely engem nagyon is érdekel és lefosom a hangzavart, simán túlkiabálom. Akinek nem tetszik, arrébb áll, van itt hely bőven. Vagy kap egyet, ha kötözködik. Az még jobb lenne. - Mi volt a gáz? A helyiek? - üvöltöm a korsó bor mellől. Virágnyelven kell beszélni. Fejben is lehetne, de most nem akarok úgy üzengetni. Üvöltözni sokkal jobb. Régen az volt internet meg a többi faszság helyett. Az a város vonz engem valamiért, mindig is vonzott, amióta hallottam róla. Már túl vagyok a Teremtőm és a szerelmem halálán, ami bemocskolta a fenti helyet. Jó Falka van ott, azt mondják. Lehet, hogy nem Ray-nek való, de én megtalálnám a helyemet. Mexikóvárosban is megvolt és alig akartak elengedni. Megint meghúzom a bort és betolok egy zöldhasút a bugyiba. Fú, a mindenit, micsoda bulája van! Nem tudom, az eleje jobb vagy a hátulja. Majd kipróbálom. Hejgetek egyet, aztán megint Ray-re nézek. - Tuti! A következő kör az enyém, oké? A borom elfogy, hiába rendeltem már másodszor egy fél liternyit. Ha együtt iszunk, akkor jöhet a rövid is, egy jó tequila, azt 10-ből 9-szer nem hagyom ki. Mellé még 2-3 hasonló, akár a hely specialitása, meg egy jó sör. Le is intem a felszolgáló ribit, aki kicsit nagyobb, mint a rúdtáncosok, de nem is azért tartják. - Két sört, két tequilát, szivi! Van valami speckó rövidetek? A termetes asszonyság megáll és azért látom, hogy vannak ott is halmok, amikben el lehetne veszni. Jól meg is csodálom őket. A szememet táplálom, bár nem élek-halok a nőkért. Mellékesek. Mint a kaja. Kell, csak jó kell belőle és az jól is esik, de van fontosabb is az életben. - Ír kávé lángolva, papa! Dögös whiskey-s ital. Az ital jól hangzik, ittam már ilyet, de a megszólítás... Válasz nélkül nézek rá és az épp kiürült tálcát kiverem a kezéből. Repül egy métert hátrafelé a fém és hangos csörömpöléssel ér padlót. - Papa ám a tudod ki! Hozd azt a szart! A nő arca megér egy misét. Meg van ijedve, pedig nem pofont kapott. A következő viszont az lesz, gondolhatja. Nem ütöm én meg. Csak nyomatékosítottam, hogy nem egy rokkant nyugdíjassal áll szemben. 1 liter bort betoltam és csak nézzen rám! Nem egy rozzant öregember vagyok. A csaj elslisszol egy gyors bólintás után. Látom rajta, hogy már vigyorog, de a zabszem is ott van a seggében. Röhögve kezd tisztelni. A rézbőrű meg csak nyomja, most épp fejjel lefelé kapaszkodik és a csöcsei az arcunkba lógnak. Még egy bankó, most a melltartóba. És egy kis szemezés. - Te dugtál már indiánt? Biztos megfordul pár a Pitben is - kérdezek rá Gorannál full hangerőn. Hadd hallja mindenki, mit bánom én! Bennem is van indián vér, a műveltebbek tudhatják, hogy Mexikó mindig tele volt meszticekkel. - Megy a bolt, ugye? Múltkor jártam ott, Solomonnal lerendeztünk valamit. Valakit. Valakiket. Beleszartak a levesembe és cselekedni kellett. Az Issumatar helyét környékezték meg az én boltom után, egy irányba vezettek a szálaink. Bírom azt a csókát amúgy. Mint Ray-t is. Tökös gyerekek.
- Inkább a Hold, bekattantam tőle. Aztán jött egy kis pöcs a farkával verni a csalánt. Sejtheted. Erre kár szót vesztegetni, mármint a pincsire, a Vörös Hold érdekes téma egyébként, meg arra a vörös némberre is kíváncsi lennék, csak hogy tudjam, ki a túrót nyírtam ki akaratomon kívül. Mármint, félreértés ne essék, meg akartam ölni, csak nem voltam képben arról, hogy kit is bántottam pontosan. - Ha ragaszkodsz hozzá. Aztán meg fordítva, így megy ez, nem szokásom hálátlannak lenni, meg egyébként is, inni jó, az kurvára mindegy, mikor kinek a kontójára megy, a mi köreinkben ez nem sokaknak okoz fejfájást anyagiak terén. Én képes lennék minden pénzem szeszre költeni, de annyit még én sem bírok inni. Nem túl diszkréten köpöm magam elé a söröm röhögve, amikor meghallom a papa megszólítást, és nem is vagyok rest úgy egyébként hátba vágni egyszer úgy istenesen Achillest. - Honnan tudod, hogy nem vagy már nagyfater? Elvégre, amennyi ribancot megdughatott ez is élete során, simán belefér, hogy van itt-ott fattya, mint ahogy nekem is, és hála istennek fogalmam sincs róla, hogy mennyire friss porontyaim vannak éppenséggel. Valószínűleg már elvitt volna egy istenes szívrohammal vegyes dühroham. - Dugtam én már mindenfélét, nem azon múlik, hogy ki mennyire teszi oda magát. Én merem állítani, hogy ehhez is tehetség kell, nincs mindenkinek és kész. Ettől még mindenkire jut bőven pasi, főleg, ha valaki nem feszeng folyton azért, hogy kapcsolatot találjon. Az olyan bigéket kerülöm, mert nem nagy élmény utána leépíteni őket. - Megy hát, most már nincs gáz. Elsimítottuk a problémákat. Nem mintha tudna róla, hogy volt bármiféle baj a háttérben, de az mindenkinek kész tény, hogy eddig más vitte a Pitet, most meg már én vagyok az üzletvezető, és az előzőnek bizony sehol sincsen nyoma. Megkapta a tetteiért a jutalmat, sok mindent elnézek, de azt soha, senkinek nem fogom, hogy nőket molesztáljon, erőszakoljon meg, aztán vágja őket darabokra. Az sem nyugtat meg, hogy másoknak is akadnak gondjai, mert azt jelzi, hogy van valaki, aki még itt, a magányosok terepén sem bír magával. - Hát neked? Hogy melyik bolt? Részletkérdés, döntse el ő, nekem is kettő van, de ilyenkor egyértelműen a Pitre értem, az autók és motorok bütykölése nem egy nagy kaland szerintem háromszáz év után. Közben a tüzes indián bula leköszön egy kacsintás kíséretében, és érkezik egy konszolidáltabb méretekkel rendelkező, szende kis szőke, mi másban, mint iskolás lány göncben. - Na, úgy látom ma az én fogamra való falat is akad. Ezt a kicsikét már felpróbálnám, szóval neki több figyelmet is szentelek, mint a többieknek, meglátjuk, hogy igaz-e rá az alamuszi nyuszi nagyot ugrik kifejezés, vagy képtelen felhergelni úgy istenesen a férfinépet, bár minden estére elmondható, hogy a csúcspont körül érkeznek a tehetségesebb lányok, most meg már elég nagy a tömeg, hangzavar, és igen sok szesz folyik mindenfelé.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
- Arról hallottam, milyen durva dolgokkal indul a tavasz... Amikor Penelopéval eljöttünk abba a városba, mai miatt átutaztuk a fél világot, akkor bejártuk az ősük helyeit. Fairbanks tele van ilyenekkel és mindet megnéztük, amit lehetett. Jól ismerem a Vörös Hold történéseinek a lényegét, mert a Teremtőm és a szerelmem pont abba haltak bele. Valószínű, hogy egymással végeztek. Ez már sose derül ki. Nekem viszont ideje lenne ellátogatnom megint a városba, amiből elhajtott a gyász. Vonz, meg nem mondom, miért és hogyan, de vonz. - Hát úgy. Ha már meghívtam, el kell fogadnia. Mi ketten nem csinálunk ebből ügyet. "De biztos?" Nem baj?" Ezek a kérdések nálunk nem hangzanak el, tökösebb legények vagyunk. Amit megmondunk, azt megcsináljuk. Ray hátbaverését egy könyökből indított oldalba ütéssel viszonzom. Nem spórolok az erővel, kap rendesen. Nálam ez reflexből jön, hogy ha ütnek, akkor én is ütök. Lehet, hogy földre küldöm, de utána felsegítem. Egyszerűen meg kellett történnie ennek a válasznak, mert ütést sose hagyj megtorlatlanul! Ez az alapelv, amit a Bestiám vall. Rászólok, hogy egyébként meg nyughasson, mert nem ellenség van itt, csak egy próbálkozó cimbora. - Volt már olyan, aki állította, hogy én nyomtam bele a gyereket. De aztán ránéztem... Az a luvnya el akarta magát tartatni. Nem ütöttem meg, nem kiabáltam vele. A tekintetemből olvasta ki, mi mindenre számíthat, ha nem takarodik el azonnal a retkes picsába. Lehet, hogy már ükapa is vagyok, tök mindegy, leszarom. Nem kell a nyakamba egy rakás kedveskedő, akikhez ragaszkodnom illik. Az aztán nem kell. Próbáltam én a kötődést, de mindig a mélybe ránt, mikor vége van. És egyszer mindennek vége lesz, szóval ilyen szarságokra nem pocsékolom az erőmet. - Azért én kipróbálnék egy eszkimót. Az aztán különleges lenne! Nem vagyunk messze a legészakibb földrésztől és talán találok egyet. Már mindenféle megpördült az én farkamon is, de ilyen még nem. Egy kis ínyencség lenne, az belefér néha. - Jól van akkor. Úgy is kell azt. Én se sírok, ha gáz van. Megoldom. Ha nagyon nagy a gáz, akkor megoldatom. Rinyáljanak a kurvák, én inkább cselekszem. Mint Ray is. - Nekem is. Le kellett cserélni az eladót, de aki most van, az se rossz. Tudod, erre mindig van igény. Errefelé van elég vadász meg egyéb, aki bevásárol nálam. A nagy pénzek másból jönnek. Mindig akad kinyírni való, akire felbérelnek. Fogalmam sincs, hogy Ray tud-e erről az oldalamról. Szerintem tud. A fajtánk általában ismeri a másikat. Nem elégítene ki egy kis üzletelés, nekem odabaszás kell. - Nekem ez elöl deszka, hátul raklap - üvöltöm oda a fickónak. A művésznő szerintem meghallotta, mert ordít róla, amitől fél. Az ilyen szavakat nem szeretik a soványságok. Kis nőies bosszúja kimerül abban, hogy rögtön megfordul és a csontos seggét tolja a pofámba. Máskor is ezt kell csinálnia, vágom, de érzem, hogy most nekem szánja a szarólyukát. Legszívesebben lefosna vele. A hiszti, mindig a hiszti... Elnézegetem, de nem okoz túl nagy örömet. Persze azért csak kerüljön le a textil, mert úgy a jó. Addig meg dumálunk. - És mizu a járgányokkal? Én kurvára rühellem ezeket. Egy lovat fogok venni inkább. Goran halad a korral, bizniszt csinál belőle. Jól teszi, ha megy neki. Én lemaradtam. Kell a fasznak pöfögő, mikor vehetek társat is, akit ha jól nyakonverek, megy rendesen. Ezeket meg szét kell kapni, csavargatni, bütykölni meg még rosszabbakat csinálni. Ehh... Ide is lovon jöttem, nagyrészt úgy és azon is fogok távozni. Ez tuti. Ha távozom egyáltalán, hisz egyelőre inkább csak időlegesen mennék fel a holdas városkába. A tömeg gyűlik, több sorban ülünk, állunk a színpad előtt és már tolakodnak is, hogy közel mehessenek. A szöszi közben nyaktörő mutatványokat csinál a rúdon. Két lába közé veszi, kb. csak térddel szorítja és fejjel lefelé lóg. A rőzséje a padlót sikálja, a lába meg nemesen mutat a plafon felé. Ez igen! Nem az esetem, de jól nyomja. Tapsolok és befütyülök, mert kurva ügyes. - Bocsánat! Elnézést! Vigyáztam! - hallom a pincérnőt érkezni. Utat tör magának és hozza, amit megrendeltem. Kell is, mert még kiszáradunk itt a nyálcsorgatásban. Érzem, hogy van benne egy kis félsz. - Tessék, URAIM! - adja át a poharakat és úgy megnyomja a szót, hogy ebben minden benne van. Őt lehetett fegyelmezni. Bólintok köszönetképp és lepakolom a cuccainkat. Hú, ez a lángoló pia kibaszott finom illatot áraszt! Jól odapörköltek neki. Azt hittem, égni fog, mikor kihozza, de nyilván nem vinné be a tömegbe úgy. A lényeg, hogy kibaszott jólesik szagolgatni is. Kap borravalót a punci, nem spórolok rajta. - Na, kezdjük a klasszikussal! Goran felé nyújtom az ő adagját. Meg kell csinálni a rituálét, a tequila úgy jó. Sóval, citrommal, kart karba és húzóra! Aztán tüzet okádunk. - Tyháhh, ez igen! Nem lehet vele mellényúlni - istenítem a hazám italát. Aztán nézem még a műsort, hogy ringatja a csípőjét a szöszi. A szoknyácska már lent van a rúd mellett és épp gombolgatja a felsőt is. Nézzük ezt a tüzes kávét! A hab nem nagyon érdekel, csak mocskos lesz tőle a pofám, inkább le is verem a pohár tetejéről. A kezemet megtörlöm a nadrágomban, a padlón meg úgyis folyik már minden. A sok gyökér kilötyögteti a sörét, aztán ragad minden. A kurva a színpadon már csak fehérneműben nyomja, vonaglik, terpeszt és megüli a magassarkúját. Őt lesem, a széttett lába közét, ahogy koccintok Ray-jel. - Egészségünkre haver!
Durva dolgokkal, jah, pofázni azonban semmi kedvem róla, csak lelomboz, most pedig épp csini bigékre vágyom, nem a halál bűzös leheletére. Így hát hacsak nem forszírozza, én magamtól több szót erről nem ejtek. Kell a frásznak a tudat, hogy egy némbert megöltem, míg az agyával babráltak, és olyan lett, mint én. Annyira azért közel sem vagyok gyenge fából, sőt, hogy felnyaljam a padlót, mikor megüt, ellenben felröhögök, mert hát, ez köztünk amolyan megszokott dolog. Vágom, hogy sosem hagy viszonzatlanul ütést, még ha ez az én szememben nem is volt az. Van az úgy, hogy mások vagyunk, és másféle ítélet alá esnek a szemünkben a dolgok. - Ki tudja, mit művelünk részegen. Oké, hogy embertelenül rengeteget kell ahhoz vedelnünk, hogy bármiféle képkiesés legyen, és még az sem lesz olyan hosszú, hogy elég legyen egy dugásra. Ám mi is voltunk fiatalok. Nekem is van kölyköm erre-arra, csak épp nagy ívben tojom le. Bárki állíthatná, kiröhögném, megveregetném a vállát, meghívnám egy sörre, aztán mondhatnánk az isten hozott, mikor visz mondókát. Nem, én sem szaroznék ivadékokkal, nem az én világom. Virág gyerekét felneveltem volna. Ám neki nem lehetett valamilyen okból kifolyólag, tán szerencse, mert ha lett volna gyermekünk, rossz belegondolni, mit műveltek volna vele is. - Ja, biztos rohadt hangulatos, ahogy odaragad az ágyához a pöcsöd. Nem tehetek róla, ezen az elgondoláson nagyon kell röhögnöm. Igluban aztán nem csinálnám, az tuti. Azért mindennek megvan a maga határa, egy nő kedvéért sem fogok megfagyni. - Vágom. A Pitben is mindig cserélődnek az emberek, nem feltétlenül azért, mert gáz lenne velük, tovább állnak. Ezt nem kell magyarázni. Akadnak, akik csak hetekre, hónapokra jönnek, pihennek meg itt, hogy aztán feltöltődve továbbálljanak. Nekem aztán mindegy, hogy ki merre igyekszik, amint elhagyták a várost, engem már nem érdekelnek. Kivéve a Corvinék, na ők felkerültek a feketelistámra. - Legalább nem kell összeverekednünk rajta. Közelebb hajolok, és odaintem a kiscsajt, hogy a melltartója pántjába fűzzek egy bankót. Egyből jobb a kedve. A műsor végéig nem lelohasztani a kis drága lelkesedését, mert harapok. Nem szégyellem az ízlésemet, nekem ő tökéletesen megfelel, ledumálnám róla a bugyit. Szerintem befizetek majd egy öltáncra, aztán megdumálhatjuk a többit. - Én bírom, a vasparipákat különösen. Megnézném, mit parádézol egy lóval a városban. Ezzel a pofával azt hinnék, valami vadrezervátumból szöktél. Úgy fest, vicces kedvemben vagyok. Egyébként én sem vagyok oda minden technikai vívmányért, de az autókat és motorokat nagyon is kedvelem. Telefonom csak azért van, mert muszáj, de annyi. Számítógépem sosem volt, nem is lesz, tv-t néha nézek, ha éppen halálra unom az agyam, de az elég ritkán fordul elő, nem sokat vagyok egyedül. - Na látod, ez aztán biztos úgy tekereg másutt is, ahogy itt csinálja. Kipróbálom, az egyszer biztos, már vagy három napja nem dugtam meg senkit, kezdek idegbajos lenni miatta, szóval sürgősen változtatni kell a dolgon. - Köszönjük, Angyalom! Kap egy kacsintást a bögyös-faros menyecske, nekem meg az ő fajtája nem az esetem, nem tehetek róla, ha túl sok minden fognivaló akad, elveszik a lényeg. Szoktam ugyan kivételt tenni, de nem túl gyakran. A tequila befigyel, ismerős, sokat fogyasztott szesz nálam, gyorsan csúszik, és még a rituáléját is bírom, bár a fahéjas narancsos verzió jobban bejön, de ez is tökéletesen megfelel. Szesz és kész. A másik, lángoló faszság annyira nem izgatja a fantáziámat, de elszórakozom vele, amíg a szőkét nézem. Tipikusan az a fajta nő, akinek elég egy kicsit bókolni, aztán lepippant a budiban, és rojtosra lehet élvezni minden testrését. Ide nekem, talán még nem annyira agyonhasznált, mint vénebb társai. - Arra hát. Meg a borotvált puncikra. Nem vagyok rest kéjenc módon körbenyalni a pofám, amikor pont előttünk kéjeleg a csaj, és pont úgy nézek rá, mint aki képes lenne élve felfalni, csak lovagolja meg előtte, de istenesen. Amikor lekerül a melltartó is, élvetegen gusztálom a közepeshez közelítő cickókat, Achilles biztos nem fog hanyatt esni tőlük, de számomra tökéletesek. Le is intem a közelünkben járó főnököt, hogy kérek tőle egy privát táncot, amint befejezte, meg meginvitálom drága haveromat az előző bulára, vagy amelyiket akarja, nekem aztán kurvára mindegy, kinek a seggét markolássza tilosban pár percig.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A dráma nem a pinák elé való, szóval itt megállunk. Majd egyszer egy zűrös kocsmában vagy kint az erdőben megbeszéljük. Ezt úgyis inkább látni kell, mint hallani. Ray megül a seggén, nem ma kezdte. Csak röhög. Ismeri a fajtámat. Én ilyen vagyok és már nem nagyon fogok változni. - Jó sok szarságot. Ha nem történik semmi, az elég gáz. Körülöttünk mindig zajlik az élet. Ezért is bírom a srácot. Nem egy unalmas alak. Hogy összebasztam-e egy gyereket valami kis ringyótól, azt nem tudom, lehet, hogy keringenek a porontyok a világban és sose derül ki. Ennyi. Régen vágytam erre, de menekültünk és nem értem rá ilyesmivel foglalkozni, aztán meg jött a farkasság és az nem az apa-anya szerepnek való. A nőstényekből nem potyog gyerek, embernőknek meg mi csinálunk nehezen kölyköt. Nem is ez a lényeg. - Le is zúznám az ágyát akkor, aztán a farkamra fagyott deszkával távoznék. Sikerült egy vigyort kicsalnia belőlem. Eszkimó asszonyt is lehet normál éghajlatra hozni. Itt dugnám meg, nem az Északi-sarkon. De ez jó volt. - Ja, de régen nem így volt. Addig volt a boltos a boltjában, amíg meg nem halt. Én pofán vágnám azokat, akik csak úgy hetente váltanak munkahelyet. Hát mi az anyjukért nem maradnak meg? A lehetőségek országa, ja. Lehet mindig új betyárt keresni a régi helyett. Szerencsém volt, nálam nem sokan váltakoztak. - Majd máson igen. Ezen ne múljon! Belebokszolok egyet a vállába. Nem itt fogom folytatni, de ha már egy helyen vagyunk és feltüzelnek a kis kurvák, akkor azokkal dugok, ezzel a tökivel meg majd bunyózni fogok. Halmozom az élvezeteket. Ez egy ilyen este. A sok közül. Aki nekem a seggét dugja, az Ray-től már boldog. Legyen, mit bánom én. Nekem is van itt bőven, akit elkapnék. - Nagyon városi környezetben nem próbáltam még. De csak jobb egy fújtató állat, mint egy vasdarab, nem? Anyád a rezervátumos... Megint kap a vállába, de most már sokkal erősebbet. A barakk őrei beszéltek így, hogy kérünk-e banánt, meg töltsenek-e vizet a tálkánkba és ha kell, mehetünk sétálni meg hugyozni, mint az állatok. Ma rezervátumok vannak. Ott tartják az indiánokat, mint az állatkertben a fura lényeket. Ray lazább gyerek, nem náci, asszem, de azért jelzek, hogy hol kell megállni. Vagy pont ezen bunyózunk össze, az is jó. Igaz, a motort nézegettem már, mert az majdnem ló. Hangos, büdös és gyors - és ami a lényeg, egyszemélyes. Kézben lehet tartani. Lehet, hogy kipróbálom majd, de addig egy paripát nyüstölök. Szerintem holnap meg is veszem. - Meghajtanád, mint a varrógépet, mi? - kacsintok erre a hülyegyerekre és már nem is vagyok begőzölve. A haragtartás a gyengéknek való. Én inkább szétverem, amire haragszom. Vége a műsornak? Ennek lehetne. Ír kávé. Nem rossz, nem rossz, de a tequila jobb volt. Gyorsan megiszom, hogy legalább üssön, ha már szar. Nem baj, ezt is megkóstoltam, lehetett volna jó. A rituálé pedig kell. Az szent. - Azokra is! Az első, amit láttam, nem olyan volt. Egy nagy dzsungel, mint amiben éltem. Azóta kitalálták ezt, hogy legyen olyan, mint a tiniké. Leszarom egyébként, úgyis belemegyek, aztán szevasz. Nem nézegetni kell azt. Csak egy kicsit. Egy igazi férfinak meg mindegy, a gyakorlatot nézi, hogy mire jó és mire nem. Ez itt előttem meghalna alattam. Semmi anyag nincs benne. Mint a papír. - Kösz, amigo! Visszaadja a meghívást, csak nem piára, hanem pinára. Kiszúrta, melyik kell nekem. Kap is mindjárt. Suskát, de annyit, hogy többet adjon, mint amennyi jár. Mikor ez a deszka lemegy, zenét nyomnak be és a színpad elsötétedik. Kivezényelnek még egy hasonlót, cowboykalapban és tollboával, csillagos bugyiban. Hazafias sztriptíz, fasza.
Most már mi jövünk, bent a bűnbarlangban. Én a saját részemet hamar lezavarom. Az első ajánlat után pofon jön, amit kiröhögök. Utána olyan összeget mutatok, hogy ipari porszívó lesz a csajból. Háhá, micsoda megkönnyebbülés beleereszteni. Még szépen rá is csüccsen és sikít. Az egyik őr benéz, de csak röhög és legyint, mikor a csaj hessegeti, mintha légy lenne a hús körül. Kivirult arccal megyek Ray-hez egy újabb adag sörrel. Egyet neki hoztam, egyet én szlopálok. - Na, túlélte? Kaján vigyorral húzom meg a korsót jó alaposan. Habos a bajszom, le kell törölni, mert hülyén néz ki. Ez a style, de nem sörhabbal. Istenesen, csuklóból maszatolom el magamon. Aztán még egy nagy húzás. Maradt vagy fél deci és már kurva jól érzem magam. - Na, pöcsös, gyere, intézzük el az utcasarkon! - mondom, mintha balhét akarnék, de tudom, hogy ő is akarja és így már nem olyan gáz. Persze megnéznek páran, mert teli torokból üvöltöttem. Leszarom. Úgyis kimegyünk, hát akkor meg? Fossanak idebent, ha akarnak, rájuk se hederítek. Kell egy kis jó levegő és pár állas. Adok-kapok. Harc. Az a mindenem, az életem.
Jah az tényleg gáz, ha nem történik semmi, erre csak helyeslően bólintani tudok, elvégre tiszta sor, nemde? Unalmasan szar az élet, én meg azt rühellem, ha már ilyen hosszú, legyen jó is. Sokakkal ellentétben én kurvára elégedett vagyok magammal és az életemmel. Kivéve persze ezt a hármas iker dolgot, mert ettől a falat kaparom, de ezt a szöszin kívül senkinek sem említettem, neki is csak azért, mert kell a segítsége, és közülük csak benne bízom meg. A levelet persze még meg sem írtam, nem tudom, mikor lesz belőle valami. Még kell némi idő, hogy ne csak annyi álljon a levélben, hogy menj anyádba, te hülye picsa. - Mi tagadás, ennek is meglehet a maga szépsége. Röhögök, de inkább nem képzelem el a hímet olyan formán, az nem szolgálná a lelki fejlődésemet. - Régebben ezen múlt az élete, hogy mennyit ad el, manapság már a boltokban nem a tulajok csücsülnek, csak a kanapén rohadva basztatják a kisembereket, akik meg éhbérért melóznak. Bunyó szagot érzek, de mit bánom én, nekem az is jöhet bármikor, úgyis rég vertem és verettem szét magam valakivel. - Poénkodjon veled a hóhér. Közlöm, és ha már ennyire belejött a vállam bokszolgatásába, kap a combjába egy zsibbasztót. Faszomat az érzékeny lelkűekbe, hát nem leszarom, ki honnan jött? Mind ugyanolyan a szememben, a legtöbben annyira sem érdekelnek, hogy megnézzem magamnak őket. Ez meg besír egy poénon. Inkább a csinike a színpadon, ő legalább nem olyan önérzetes, máskülönben nem villantana odafent. - Nem feltételes mód, meg is fogom. Nem vagyok szerénytelen, ez így van, akit kinézek, az jön, olykor az is, akit mindenáron meg akarnék kímélni magamtól, bírnak a bulák hálistennek. Sokáig az én világomban sem volt divat, de amióta ez a mániájuk, jobban bírom a sík terepet. A kisasszonynak odafenn kétségkívül az. Falnám, s fogom is, annyi szent, még ma este. A tekintetemmel már meg is tettem, látom, hogy vevő rám, nem lesz itt semmi gond kérem. A kéjjel tömött termek egyikében már a feszes, vékony combokra simulnak a tenyereim, egy ideig kéreti magát a szabályokra hivatkozva, ezt itt tikos. Ugyan szépségem, mindenki ezt csinálja. Pár perc múlva, mikor az ujjaim már bejáratták odalenn, felajzottan tépi rólam a nadrágot, hogy kiszabadítson, és pattan is az ölembe, hogy tisztességesen meglovagoljon. Hangosan élvez el, ezt bírom, én meg belé, kurvára remélem, hogy szed valamit, mert ha nem, még egy nem kívánt kölyökkel gyarapítom a világot. Megkapom a telefonszámát, nem mondom, hogy majd felhívom, de valószínűleg meg fogom tenni, nyugisan is eljátszadoznék a kis testével. - Hogyne, csak úgy repes a boldogságtól. Kacsintok egyet pofátlanul, ilyesmit inkább tőke kéne kérdezni, a kis mimóza lelkével. Egyébként, sosem bántok nőket, de nem akadok fenn rajta, ő sem gondolta komolyan. - Menj csak, megvárom míg kicsoszogsz. Röhögök, de felállok én is ismét, piám már nincs úgysem. Annyival amúgy sem öregebb, de ha már ennyire nyomatja, hát nem maradok el én sem. Kinn nem sokat tökölök, bunyózni jöttünk nem? Hát amint kiteszi a seggét a klubból, már istenesen állcsúcson is vágom, nem voltam sosem fair játékos ilyen téren (sem), de hát úgy szép az élet, ha zajlik
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Nekem is bejön az, amit csinálok, de hajt a vérem. Vissza Fairbanks-be, ahová eredetileg készültem. Elkanászodtam itt, a kóborok között. Vonz a Falka, ahol már elég komoly tisztséget is be akarok tölteni a koromnál fogva. Én nem érem be sima tagsággal. Nagyra török és megteszem érte, amit kell. Tökös bagázsnak hallottam, majd meg is nézem, mennyire azok. Az igazi élet a farkasélet, nem az emberi meló, a hülye bolt, meg a kamu bérgyilkolászás. - Úgy is kell, a nagyobb leveri a kisebbet. Nincs ebben semmi. Megrántom a vállam. Természetes. A dzsungel is ezt mutatta. Aki valamiben erősebb volt, ügyesebb, az győzött. Rinyáljon, aki akar, aki meg tenni akar, az csináljon valamit. Én is csak addig éheztem, amíg vártam a sült galambot. Apám nagy koponya volt, megtervezte a szökést és be is jött. Évekig várt és készült. Nekem ez nem menne. Inkább áttörném a falat, ha kell, fejjel, véres homlokkal, de áttörném. - Baszd meg - reagálom le az utolsó viccét. Ha a büszkeségemet figurázzák ki, az kurvára nem vicces. A hóhér én vagyok, A Nagy Mészáros és nem szoktam poénkodni, csak ritkán. Azt mondják, szar a humorom, én meg ilyenkor ököllel mutatom meg, milyen szar. A lábamba adott egy nagyot. Felhördülök, de el is vigyorodom egy olyat, hogy a táncoslányon rögtön megérzek valamit. Telefosná azt a kis tangát, mert meglátott a szememben valami kegyetlen vágyat. Kint majd elintézem Ray-t. Jó buli lesz ez, vele lehet bunyózni. És miután kiéltük magunkat a luvnyákon, megint a pohár mellett állunk. - Az enyém is megkapta, ami járt neki. Lóvét is, meg mást is. Könnyű préda, elég lesz egy időre. Engem már annyira nem mozgat meg ez a téma. Hülye gyökerekkel érkeztem, de ez van. Más energiákat mozgatok meg. Morranok egyet a szavaira. Nem mondok nagyokat, hogy hú de én aztán, satöbbi. Majd kint elrendezzük szavak nélkül. Farzsebemből kirámolom a lovettát, amiből kijön a pia, meg még egy kicsit több is. A számlát rendezem a pincérnőcskénél, akiben már inkább érzek tiszteletet, mint lenézést. Elértem nála, ahogy kivertem a tálcát a kezéből. Haha. Az épület egyszerű, előtte van hely a kukák és lámpaoszlopok között, de még jobb lesz az az oldalsó sikátor. Hó, már rögtön állra! Gyorsabb, mint én, meglepett. Nem vártam tőle, hogy már most kezdjük, de hajrá! Olyat lebasz, hogy a fülem is cseng, az állam meg sajogni fog még egy darabig. A fogaim megvannak, de ha kicsit feljebb talál, már krumplipüré kéne hús helyett. Kellően felbőszít, hogy én is odaverjek. A vállát célzom, a jobb vállát, hogy eltörjem és ne tudjon azzal támadni.
- Ja. Igaz, olykor előfordul, hogy fordítva is megtörténik, a kisebbeket könnyű lebecsülni. Én is olykor beleesek ebbe a csapdába, de különösképpen sose fordult még elő, hogy nagyon megütöttem volna a bokámat miatta. Szerencsére elég hamar rájövök, hogyha benéztem az adott helyzetet. - Az lenne a következő napirendi pont. Vigyorodtam el, nem tehetek róla, hogy vénül, mindenkivel megesik. Én szoktam poénkodni, és nem szokásom visszafogni magam csak azért, mert tudom, hogy valakinek ez nem kenyere. Aztán átmenetileg el is felejtem a feszkót, mert két szép mell köti le a figyelmemet, aztán már egészen más, s határozottan jobban élvezem ezt a tevékenységet, mint bármi egyebet, szóval mikor kijövök, már napsugaras jókedvem van. A kiscsajnak is, ami azt illeti, de hát mit tehetnék, tudom, mi kell nekik, és az tény, hogy dugás közben nem csak a saját élvezetem számít. - Helyes. Elégedetten vonultam én is a pincérnő elé, hogy rendezzem a fogyasztásomat, aztán nem is volt más hátra, mint elhagyni a bűnbarlangot, hogy egy másfajta bűnnek hódolhassunk. Nőkkel és bunyókkal nem viccelünk, túlságosan fair egyik terepen sem szoktam lenni, a véremben van a sunyiság. Utóbbiban nincs tréfa, előbbiben meg telefonszámot nem cserélünk, de ezt legalább mindig jó előre közlöm, hiú reményeket senkiben sem célom kelteni, mert nő nekem másra már nem kell. Farkasom büszkén feszít odabenn a bevitt ütésünk után, vérszomjasan kúszik felfelé, imádja az éles helyzeteket, de ez esetemben nem lehet túlságosan meglepő. Neki is elgurul a gyógyszere, de remélem nem gondolta, hogy tétlenül fogom várni, amíg ő a vállammal van elfoglalva, én azon igyekszem, hogy lábtájékon ajándékozzam meg, konkrétan el akarom rúgni az egyik térdkalácsát, hogy nehézkesebben mozogjon. Törni akar, hát visszakapja. Istenesen megérzem egyébként az ütését, de szerencsém van, szilánkosra azért nem törik a vállam, nem is ugrik ki, így még fájdalmak árán, de használható a karom. Ilyen start után mondjuk tartok tőle, hogy túl fogunk lőni a célon, de mit bánom én, akkor majd megtudja mindenki, milyen is az, ha életre kel egy főnix. Nem vágynék villogtatni, de különösképpen nem viselne meg, hogyha rosszra fordulna a helyzet. Vagy belepusztulnék, vagy le kéne lépnem, úgyis túl rég vagyok egy helyen.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A szavakból lassan kifogyunk. Egy ilyen night club nem is a tartalmas beszélgetések helye. Egy kocsma sokkal jobb arra. Tőlem folytathatjuk még ott is, bírom ezt a hülyegyereket. A humorát nem, de amúgy igen. Fura dolog az a humor, nekem sose ment. Igaz, kevés rabszolgát ismertem, aki viccelődni szeretett. Az őrök viccei meg pont ilyenek voltak, minket gúnyoltak. Röhögés helyett ütök ilyenkor. A csajszi azért feldob, még jobban. Ilyen műsor után bűn lenne nem belemenni egybe. Megkapta, én is, aztán sika kasza léc, ahogy a fegyvercsempész bagázzsal mondtuk. Ray se húzza feleslegesen az időt. Sok van, de ne pazaroljuk. Az állam sajog, kurvára fáj, a csilagok lepottyantak az égről a szemem elé. Ez az! Tűz. Vér. Törés, reccsenés, sebek és gyógyulás. Ez az igazi élet. - Háhááá! - röhögök diadalittas és kéjes vigyorral az arcomon. Ilyenkor mindig olyan torz és ijesztő. Nem az öröm látszik rajta, hanem valami földöntúli gonoszság. Mondják az elvont arcok. Akik két lábbal a földön állnak, a sárban másznak, hanyattlökésből állnak fel, azok tudják, hogy mi ez. Szeretek élni, ennyi. Ray kurva nagyot tud rúgni. Kaptam én lórúgást is, ez viszont komolyabb. A térdem már nincs teljesen egyben, kapott egy kis repedést, asszem. Szisszenek, ahogy ő a vállánál. Érzem rajta, hogy neki is bejön a harc, hát tudom is, hogy csípi. Ő karkörzést nem csinál egy darabig, én meg lassítok a tempón. Amíg rendbe nem jövünk. Az nálunk nem sok. Az éjszaka szorítja az arcbőrünket, rá a pofánkra és csípi a szememet is a hideg levegő. Megrázom a fejemet és egy jobbegyenessel megcélzom a másik hím gyomrát. Szép nagyot sózok oda, teljes testtel beledőlve. Ha betalál, kurvára fájni fog, de azt is tudom, hogy közben védtelen vagyok. Nem ugrom el, nem tompítok, csak pusztítok. Ha kapok közben, túl kell élnem, amit kapok és lehet, hogy nagy lesz. Pont ettől izgalmas. Pezseg a vérem és dolgoznak az izmok. Az utcasarokról meg elvonul az a két fehérnép, aki már nézte a bunyót. Egy plakátoszlop mögül kacsintgatnak ki. Lehet, az egyiket hazaviszem, ha bejön neki, amit alakítok...
Ha tudnám, mibe nyúlok bele a poénjaimmal, talán megkímélném, ekkora gyökér nem vagyok, nem direkt túráztatom, egyébként sem ismerem olyan jól, hogy a múltja minden pontjával tisztában legyek. Magam sem közlöm boldog-boldogtalannal, hogy amúgy ötven évig falkatag voltam, méghozzá béta, és úgy pattantam meg, hogy kinyírtam az alfám, mert megölte a feleségemet. A szerb származásom szintén nem pletyka tárgya, a Raymond Caldwell meg olyan kellemesen selyemfiús csengésű, jól elvagyok vele. Senkinek sem kell komolyan venni, én sem teszem azt magammal. Vagyok, mindenki ismer kicsit, aki megfordul a Pitben, de igazán senki, így van ez jól, így biztonságosabb. A röhögésére csak felhorkanok, barom. Én is élvezem a bunyót, de ennyire nem merülök el benne, nem fogok diadalittasan sikoltozni, és verni a mellkasom. A pofáját annál inkább, miként a térdét is ezer örömmel rúgom el, de az arcom rezzenéstelen, komolyan veszem. Ilyen téren esetemben viccnek helye nincs, megfontolt vadállat módjára figyelem minden rezdülését, tapasztalt csóka, de én sem maradok el sokban, nem félek attól, hogy labdába sem rúgnék mellette, akkor bele sem kezdenék, bár jobban belegondolva, de, ha eldurran az agyam, nekem mindegy, ki áll előttem, nekimegyek. Valamit, valamiért, szokták mondani, hát most leszek olyan barom, hogy beáldozom a belső szerveim pillanatnyi épségét, de amíg nekem feszül teljes testtel, épp ölelem keblemre, hogy tisztességesen megszorongathassam a nyakát, és közben erőteljesen lefelé tolva, mert még az ő ütésének hála meg is görnyedek, csókoljam képen ezúttal a térdemmel. Közben meg is érzem a vér fémes ízét a pofámba, kiköpök egyet oldalra, de különösképpen nem foglalkozom vele. Majd helyrejön. Még szerencse, hogy farkasként jobban bírjuk a kiképzést, emberként már mindketten kifeküdtünk volna ilyen ütésektől, akkora erejük van, tán ott is maradtunk volna.
//Bocsi a késésért!//
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A vándorlásaim során megálltam egyszer valami Isten háta mögötti koszfészekben Vegas-tól északra, ott mondta egy kis gyökér vérfarkas, hogy én fordított ember vagyok. Ami halálos és veszélyes, azon röhögök, a vicceket meg nem értem. Bevertem a képét. Mint Ray az enyémet és most véres pofával röhögök reszelős hangon. A klub előtti résztől már kicsit messzebb tántorgunk, közelebb egy postaládához és egy lámpaoszlophoz, amit körbe lehet bunyózni. A térdembe lórúgást kaptam, érzem is egy darabig, de ez csak feltüzel. Amíg nem fetreng egyikünk vért köpve úgy, hogy nem bír felállni, addig nem állok le. Ray komoly, én vicsorgok és úgy nézek, mint maga a kaszás a mesékből. Koncentrálok és állítólag ilyenkor rondább vagyok, mint egyébként. És az öklöm nekilendül, mint vasgolyó a bontásra váró épületnek. A tökös előtt le a kalappal, hogy még mindig él! Sőt elkapja a nyakamat és a földre taszít. A karja kipréseli belőlem a szuszt és még hevesebben küzdök. A markom erejét vetem be, hogy lefejtsem magamról. Ha tudom, akkor el is hajítom innen a picsába és rárohanok botorkáló mozdulatokkal. Lehet, hogy nem fog menni, de akkor is nyögök és morgok. Ha nem enged a szorítás, hát ütöm, ahol érem, főleg csípőtájt, mert ha kiverem alóla a lábát, talán megyek valamire. A szemeim már kerekednek és kis fények szikráznak, ahogy fogy a levegőm. Hehej, ez már valami!
Az tuti, hogy ez a tag nem komplett, de rám sem mondható el, hogy normális lennék, szóval aligha zavarhat. Megszoktam már, hogy időnként a semmiért verjük egymást laposra, és kész. Még jól is esik az esetek nagy többségében, de azért nagyon lenullázni most nem vágynék magamat. Néha jól jön, különösen üdvös lesz ezután megírni azt a levelet Piroskának, mert már nagyon érik, és mivel azóta se nyugodtam le, továbbra is visszaküldöm anyjába, de előtte kicsit kiadom a fáradt gőzt. Az van, hogy kurva sokszor sodródtam már a halál közelébe, teszek rá, ha valakinek nincs kifejezetten miért élnie, az pont én vagyok, szétdohányozhatom a tudom, elihatom minden agysejtem, másnapra minden a régi, elvagyok, mondhatom, élek is, de céljaim nincsenek, és nem is hiszem, hogy ezen változtatni akarnék. Ellenben kiszorítani a szuszt Achillesből most kedvemre való volna, tök mellékes, hogy én is vért köpök, majd elmúlik. Érzem, hogy kezd vergődni, és nem kellene már sok ahhoz, hogy elaléljon, máris nyeregben érzem magam, bár tény, hogy akkor elég hamar vége szakadna a csodás kis éji randevúnknak. Valahol lazulhat a fogásom, mert sikerül meglógnia, és még meg is reptet, szóval hamarosan a földön vergődöm, de nem fogom bevárni, míg rám rontson, illetve, annyira mégis, hogy mikor felém ér, elkaszáljam a lábaimmal az övéit, essen csak ő is szépen pofára, úgyis olyan komfortos itt az aszfalton.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Egy ilyen bunyóban minden benne van. Az egész életet leverem ilyenkor és kapok is tőle, mint mindig. De a végén felállok. Ha nem, akkor meg találtam valakit, aki sokkal jobb nálam és ezt képes vagyok elismerni, ha egyszer lesz ilyen. Inkább az egál szokott menni, begyűjtök pár szarságot és kiosztok nagy pofonokat. Áramlik az energia, mikor az öklömet összeszorítom, kinézem a célpontot, ösztönösen bemérem a távolságot és odasózok egy kibaszott nagyot. Jobb ez, mint a legtutibb taco vagy akár az a punci, amit megnyomtam a klubban. Főleg piásan király az ütlegelés, ilyen hasonló vadfaszokkal, mint Ray. - Hrrrrr! - hörgök, ahogy küzdök. Hergelem magam, hogy a legnagyobb erőt tudjam kifejteni. Cibálom, szabom, tépem az ujjait, de a lényeg, hogy kiszabaduljak, levegőhöz jussak. Ray pedig madár lesz. - Repülj, genya! - sziszegem, ahogy végre sikerül. Valamit nagyon eltaláltam, de csak véletlen. Simán volt esélye, hogy földre visz, mert hiába az erő, ha kifogy a levegő. Majdnem bejött neki. Ezért is bírom a tökit. Mindig előhúz valami új faszságot a zsebéből. Nem kell neki olyan nagyon sietnie, bőven van ideje rákészülni. Mint egy dongalábú kalóz, úgy rohanok a szar térdemmel, amibe belebikázott. Figyelek én, de a reakcióidő ilyen béna csülökkel már nem olyan. Jó nagyot esek, rá a hátamra, de ha tudom, akkor úgy megcsapom Ray bokáját kinyújtott karral, olyan Bud Spencer-féle kalapácsütéssel, hogy recsegjen-ropogjon. A közönség kicsi, de lelkes. Két részeg röhög a falnak támaszkodva, tapsolnak, visítanak. Leszarom, nem zavarnak. A harc heve még fűt, úgyhogy beleadok mindent ebbe az ütésbe. Ha nem talál, akkor az aszfalt fog berepedni. Ráfogjuk majd, hogy gyenge volt már... Aztán megpróbálok felállni, de lehet, hogy ebből birkózás lesz inkább. Vagy fekve bokszolás, az se rossz. Amíg bírjuk.
Nem tehetek róla, a repülj, genya szöveg hallatán vért köpve vagyok kénytelen felröhögni, mert felettébb szórakoztató a hangzása. Még az sem zavar, hogy repülök is, és már egészen sokhelyütt érzem a tagjaimba hatoló fájdalmat, ám ettől nem leszek kevésbé lelkes a bunyót illetően, még nem vagyok azon a ponton, hogy a képességemnek aktiválódnia kelljen, bőven nem, szóval nem kell aggódnom. Az viszont halálosan biztos, hogy sokáig nem fogok felrúgott büdös bogárként fetrengeni, van annál égetőbb dolgom is. Akkor is rajtam van a röhögés, de erősen, mikor látom „rohanni”, eszem elszáll, de komolyan. Lassan nyugdíjasklubra, vagy épp hadirokkantak társaságára hasonlítunk, ám ennek is megvan a maga szórakoztató vetülete, annyi szent. Végre valami úgy sikerül, ahogy akarom, amikor sikerül elgáncsolni, és a hátára vágódik, annyi időm meg azért akad, hogy a becsapódási helyét elkerüljem, és reményeim szerint felállnom is sikerül közben, bár már tudja a bánat, hogy mim ép, és mim nem, megyek azért, és beleröhögök a pofájába, amikor nemes egyszerűséggel fogom magam, és rávetődöm olyan csodás pózban, hogy könyökömmel cirógassam meg a belső szerveit. Közben némi vért is rá köhögök, mert ő már illetett egy gyomrossal, nem árt hát megfizetni a kölcsönt. - Kicsi a rakáááááás! Határozottan élvezem a dolgot, noha akkor nem, hogyha valamilyen módon sikerült kigördülnie alólam, akkor azért igyekszem lekövetni a mozdulatait, és nem potyára felszántani a betont, mert az fele annyira sem tűnik kellemesnek.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Ennek a palinak van vér a pucájában és nem szívja mellre a bunkó beszólásokat, hanem röhög rajtuk. Amiket meg ő szán viccesnek, azt én bunkóságnak veszem. Mégis jó arc, bírjuk egymást, főleg most, talpig vérben. Én aztán nem adom fel, az hétszentség! Lehet, hogy sérves csigának látszom, de rárohanok. Már engem is elkap a röhögés. Kurrrvára bejön, mikor így csépeljük egymást, hosszan és profin. Méltó ellenfél. Most is össze-vissza zúzza magát, de már hengeredik is talpra, hogy jöjjön a revans. Fasza gyerek, én is így tennék! Csak előbb még ütök egy kurva nagyot. Ray gyorsabb és csak az aszfaltot baszom szét, csinos kis repedést keltve. Szarok itt az utak, könnyen elkopnak. Ja. Felállnék, fordulnék én is, de még rám veti magát és ezzel a lábbal nem olyan egyszerű kitérni. Hát inkább úgy várom, hogy mikor jön a könyökével, én egy nagyot beleöklözök, hogy egy darabig a vállával túrja az orrát. Úgyis meggyógyul, mit sajnáljam? Fasza harcostársat nem nyírunk ki, mert még jó lesz máskor is. Hát ez mellé ment, megint a gyomrába kapott, meg én is a könyökével. És most tartok ott, hogy feltör a vér a torkomból. Már nagyon gáz lenne ilyen állapotban folytatni és látványosan túlélni. Inkább el kell mászni és nyalogatni a sebeinket. A hasamat fogom, miközben a a hajam már mindenfelé lóg csurom véresen. - Király volt, tesó! Még ütközünk. Na, szevasz! Egy torz és fájdalmas vigyort megeresztek, majd szétköpöm vérrel. Gyönyörű. Haza kell mászni, innen el. Támolygás lesz ebből, meg taxi. Kipengetem a zsét, hogy bevállaljon véresen is. A spur sofőrök mindig plusz lóvét akarnak, ha mocskos lesz az ülés. Megéri. Fasznak másszak végig a városon, mikor van lóvém. Szuper este volt, minden benne volt, ami kellett. Ez a Ray gyerek az egyik legjobb arc a városban. Pfühh, a vér meg csak jön és jön és jön...
Lassan haladtam a városban, valami szórakozóhelyet kerestem, hátha sikerül kicsit kikapcsolódnom. Már eléggé rám férne. Meg talán végre megismerhetek új embereket, vagy éppen farkasokat. A társaság sose baj, ha jó. Mondanám, hogy túlzottan is kitettem a szerelésemmel, de nem, hiszen ha itt túl sok mindent pakolnék ki, akkor tuti, hogy befagyna még a valagam is. De ez nem jelentette azt, hogy ne lehetne jól kinézni és úgy, hogy több szempárt is vonzzak, mint illene. A cípőmsarka ütemesen koppant az utcaköveken, amikor is az egyik sarkon két fura alak állt előttem. Csak sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejemet, hogy ne is álmodjanak semmiről se. Már éppen kettőjük között haladnék el, amikor is az egyik karomért nyúl. - Jobb lenne, ha elengednél! – pillantottam rá komolyan, mire a másik is utánam kapott. - Felesleges Amber, most már megvagy. - nevette el a másik magát, mire még nagyobb sóhaj tört elő a torkomból. - Nem vagyok Amber, így jobb lenne, ha mennétek a dolgotokra és elkapnátok azt, akit tényleg kerestek, mert gondolom másképpen a főnök mérges lesz. - csöppet se voltam kedves, de miért is lettem volna? Két szekrényajtó tartott fogva, s nyilvánosan még botrányt se rendezhetek. Vagyis farkashoz illően tuti nem, meg nem hiszem, hogy Solomon túlzottan díjazna a dolgot, meg Rhydian se járna jól, ha a kölyke bajt keverne, így inkább csak megpróbáltam elrántani a kezemet, de persze haszontalanul. - Ne is próbálkozz, velünk jössz! – szólalt meg az első tuskó és így is lett. Még magamat is megleptem, hogy mennyire jó kislányként viselkedtem, pedig semmi kedvem se volt hozzá. Amikor pedig átléptünk a bár bejáratát, akkor kíváncsian vettem szemügyre. Igazán érdekes bár volt, bár láttam már hasonlót. - Igazán szép hely, itt dolgozik Amber? Mellesleg még mindig nem én vagyok ő. – mondtam komolyan, mire ők megint csak nevettek, s tovább vittek, hiszen a főnök látni akar. Az ajtó sietve zárult be mögöttünk, hogy utána még több bezáródjon és elérjünk végre a kívánt irodába, de ott már én se bírtam magammal és a közelebbit elkaptam, s kicsit az asztalra terítettem el, mire a másik lépett volna, de az ajtó pont ekkor nyitódott. Kíváncsian fordultam oda, de továbbra se engedtem el az asztalhoz szegett idiótát. Nem szeretem, ha akaratomon kívül visznek valahova. Lehet, hogy már nem az a vérvonalam, de attól még harcolni nem felejtek el.
Munka, munka, munka, legalább egy fix, biztos pont az életemben. Legalábbis többnyire az. Ahogy már a kezdetektől is csináltam, most is az üzlet számláit lapozgattam, egyetemben a kis noteszemmel, amibe a tudnivalókat jegyeztem fel. Ha közben valamelyik másik énem próbálna felszínre törni, legalább akkor se maradjon minden teljes homályban – legalábbis az majd’ két évszázad alatt eljutottam végre olyan szintre velük, hogy hagyjanak valami írásos nyomot arról, mit alkottak. A többségnél működik, a maradéknál meg... hát, remélek. Hogy nem törik rám valamelyik nap az ajtót a hatóságok, vagy éppenséggel Solomon, meg ilyen apróságok, de legalább azt nem mondhatom, hogy túlzottan unatkoznék. - Mi az már megint? - kérdezem unott hangon, ahogy meghallom a kopogást az irodám ajtalán, még csak fel sem nézve a heti számlákból. Italok, ruhák, sminkszerek, meg egy részeg vendég okozta kár térítései, csupa izgalmas dolog. Legalább annyira, mint engedetlen alkalmazottakat fegyelmezni. Ha nem érezném meg az ismeretlen energiáimat, valószínűleg csak szó nélkül intenék a fiúknak, hogy tanítsák móresre a lányt az engedetlenségéért, aztán ne zargassanak ilyen cseprő apró ügyekkel, így azonban ahogy nyílik az ajtó, a könyvet letéve pillantok fel a leányzóra, akit ide rángattak. - Ezt meg mégis mire véljem? - illettem a kidodobós srácokat egy-egy szigorú pillantással, majd amíg a magyarázkodásukat hallgattam, hogy de Amber, meg megint ellógja a munkát, meg így, meg úgy, meg ezt nem engedhetjük meg magunknak, a székemből felkelve közelebb is sétáltam hozzájuk. - Csak annyi hibádzik az egésszel, hogy attól, hogy hasonló stílusú barna haja van, ez még nem Amber. Úgyhogy tünés vissza dolgozni, és a szemem elé ne kerüljetek addig, amíg a nyomára nem akadtatok, értve vagyok? - tettem fel a költői kérdést, ismertek már annyira, hogy tudják, jobban járnak, ha nem szólnak vissza. Nem is szóltak, csak szó nélkül kiiszkoltak az irodámból, egyedül hagyva a fiatal nősténnyel. - Elnézésését kérem a kellemetlenségnek, amit ezek a balfékek okoztak. Komolyan mondom, manapság egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy egyszerűen képtelenség normális munkaerőt találni. - mint ha azt hinné az ember, hogy egy kidobónak elég az erő, az ész csupán másodlagos, aztán tessék... ez a vége! Komolyan, néha már azon se lepődnék meg, ha a polgármester feleségét rángatnák be a színpadra, abban a hitben élve, hogy valamelyik lányunk sumákol a munkaidejével. - Foglaljon helyen. Megkínálhatom esetleg valamivel? - mutattam az asztal előtt pihenő székre majd ha kért valamit... nos, vízzel, illetve némi töményebbel az irodámban is meg tudtam kínálni, ha pedig kávéra, vagy valami szomjoltóra vágyna, akkor majd ugrasztom a személyzetet, hogy csipkedjék magukat. - Már láttalak a városban korábban. Te vagy Rhydian kölyke, igaz? - váltottam át magázásból tegezésbe, ahogy ismét helyet foglaltam a székemben, alaposabban megnézve magamnak a másikat. Egyrészt szakmai ártalom, másrészt meg... kíváncsi vagyok, kit hagyott itt nekünk, ha már ilyen hamar lelépett a városból.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Én próbáltam rávilágítani arra finoman, hogy nem én vagyok az, akit keresnek, de szerintem még az ebihalaknak is több eszük van, mint ennek a két jómadárnak. Nem is értem, hogy miként képes valaki alkalmazni őket. Nem azért, de ennél még én is jobb kidobó lennék, ha ennyire nem képesek megjegyezni azt, hogy melyik lány dolgozik itt és melyik nem, akkor ott azért tényleg gondok vannak. Mert akkor ezek szerint az jön be, aki akar? Nem hiszem, hogy a főnök állandóan ráér arra, hogy azzal foglalkozzon, hogy ki jelenik meg vagy éppen kitáncol. Ahogyan végig haladunk a báron kíváncsian veszem szemügyre a helységet és ahhoz képest, hogy még nincs is annyira késő egészen sokan vannak. Farkas szagokat is érzek, de pont nem érdekel, hiszen alig, hogy belépünk a zárt falak mögé az egyiknek a fejét próbálom beleépíteni a bútorzatba, de hiába, mert hamarosan már egy újabb ajtó nyílik és ott van a főnök. Ohh, a modern Madame? Ki tudja, hiszen ez is olyan lehet, mint egykoron volt a bordélyházak. Nehezen tudom elhinni, hogy azok a lányok csak táncolnának. Kíváncsian hallgatom a beszélgetést és még egy picit el is kuncogom magam. Megrázom a fejemet, majd ártatlan fejet vágok, amiről sugárzik az, hogy én megmondtam, hogy nem vagyok ő, de legalább a főnök nem olyan hülye, mint a két majma. Régebben az ilyenek fülüket, s farkukat behúzva inaltak volna el, de ezekre még rá is kell szólni. Hova változik ez a világ? Talán annyira nem is csoda, hogy az emberek nem találnak megfelelő munkaerőt, mert a mai világ egyre inkább a saját kardjába kezd el dőlni. Bár ez mindig is így volt, csak szerintem most még inkább. Néha elég csak végig nézni a mai fiatalságon. - Nem történt semmi se, megesik az ilyen, de talán lehet jobban járna, ha keresne más munkaerőt. – jegyzem meg könnyedén, majd helyet is foglalok, ha hellyel kínál, ha nem tenné meg akkor se zavartatom magam és leülök vele szemben. Miattuk vagyok itt és nem önszántamból, így nincs túl sok kedvem jó pofizni jelenleg. Főleg, hogy egy-két pofon még nekem is kijárt, amikor megpróbáltam szabadulni a fogásból. - Whisky esetleg van? – kérdezem meg könnyedén, ha igen a válasz, akkor csak bólintok, hogy azt kérnék, ha nem kapok feleletet, akkor csak rá bízom, hogy mivel kínál meg. Közben pedig kíváncsian fürkészem a nőstényt, hogy vajon ki lehet ő. - Igen, én lennék az. Esetleg baj? – kérdezem vissza kissé talán felelőtlenül, de már kicsit bosszantó volt, hogy mindenki csak azért ismer, mert az ő kölyke vagyok. Azért már elég sokat jártam a városban, hogy megismerjenek. – Egyébként Primrose vagyok, te pedig? – pillantottam rá kíváncsian. – Esetleg üzleti kapcsolatban áltál Rhydiannal, vagy honnét ismered? – értem én, hogy kicsit a város és mindenki ismer egy idő után mindenkit, de tényleg érdekelt, hogy honnét is ismerik egymást és milyen kapcsolat is van köztük. Atyámat jelenleg nem tudom megkérdezni, hiszen elutazott, így marad a nőstény szava.
- Ne aggódjon, állandó napirendi pont. Csak manapság egyre nehezebb értelmes és megbízható egyéneket találni. - helyezkedem vissza a székembe, miután visszazavartam a fiúkat dolgozni, nem azért fizetem őket, hogy álljanak itt az irodám ajtaja előtt, mint két kuka kőszobor. Álljanak a bejárati ajtó mellett, arról szól a szerződésük. - Jó választás, van. - húzódik elismerő mosolyra a szám, sőt mi több, még az irodámban lévő minihűtő fagyasztójából jégkockát is varázsolok a poharakba, mielőtt rátölteném a testes, skót italt. Még hogy csak a férfiakhoz illene, badarság! Mint megannyi más... - Nem, egy szóval sem mondtam, hogy az lenne. - válaszolom végtelen nyugalommal, miután megkínáltam az italával, én pedig a saját poharamat a kezemben forgatva alaposabban is megnézem magamnak a fiatal nőstényt, olyan leplezetlenül elemző tekintettel, mint ha csak egy kiló húst vizsgálnék a hentespultnál állva. Fiatal... mint ha én olyan idős lennék! - Marla. - felelem, elengedve a fülem mellett azt a hajszálni felháborodást a hangjában, amiért úgy hivatkoztam rá, ahogy, sőt... még csak el is mosolyodok rajta. - Nem, nincs köztünk semmi üzleti érdekeltség. Én régóta itt élek, már ő is elég ideje ahhoz, hogy ismerjük, hisz annyira nem vagyunk sokan. Ami pedig azt illeti... jobb ha hozzászoksz, hogy a kölykeként emlegetnek, mert egyrészt az vagy, másrészt többet tett le eddig az asztalra ittléte során, mint te, vagy tévednék? - lehet, kissé talán kegyetlennek tűnnek a szavak, de az igazság sem feltétlenül van mindig selyempapírba burkolva. Sokszor rideg és fájó. - De nézd a jó oldalát, idővel majd túllépnek rajta, így, hogy Rhydian elutazott, talán könnyebb lesz kivívnod a magad önállóságát, hírnevét. Mellegleg pedig... ha valami balhét csinálnál a távolléta alatt, onnantól tuti nem azt hallanád, hogy „Rhydian kölyke”, őt emlegetnék inkább, mint „Primrose teremtője...”. - valószínűleg az sem lenne sokkal jobb, sőt... éghetne mindkettejük fele miatta, már ha egyáltalán maradhatnának egy nagyobb balgé után. - Nem tudom, nem zavartak-e meg valamiben az embereim, de ha esetleg dolgod van, akkor tudd, bármikor távozhatsz, nem tartalak fel. - szögeztem le, mielőtt még bármi félreértés esne belőle, hogy akarata ellenére tartom itt, ha már berángatták az irodámba - Ellenben ha ráérsz, én is tudok némi időt szakítani, legalább jobban megismerhetjük egymást – ha már osztozunk a városon. - feleltem, mert igaz, nem voltunk falka, de ha baj volt, legalább úgy képesek voltunk összefogni, hogy védjük magunkat és az érdekeinket. Mindig is így volt, mindig is így lesz. - Mi szél fújt pont ebbe a városba? Hogy tetszik eddig az itt lét? Van már bármi terved a jövővel kapcsolatban, akár annak fényében, hogy a Teremtőd ilyen hamar magadra hagyott? - jött egyik kérdésem a másik után, indítsuk be a beszélgetést, amennyiben maradna.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Arra, amit mond nem reagálok, de az arcom azért könnyedén elárulja azt, hogy én aztán nem aggódom emiatt, amíg nem engem találnak megint Amber helyett. Bár az se kizárt, hogy esetleg új munkaerő se ártana, ha ennyire könnyedén eltűnnek a lányok. Nem tűnt olyannak, aki a lelkét kitenné azért, hogy megtalálja azt a lányt, talán annyira nem is bánja? Pont nem érdekel, hiszen nem az én dolgom és nem is akarom jobban beleütni az orrocskámat. - Köszönöm! – szólalok meg illedelmesen, hiszen tudom én, hogy mi a jó, s szerintem csöppet se csak férfiaknak való az ital. Másrészt meg ismerem az illedelmet, amikor pedig felém nyújtja a poharat, akkor könnyedén veszem el, hagyom az illata körbelengjen, majd kortyolok belőle. Igazán remek fajtája van. A vizslató pillantására felvonom a szemöldökömet, s egy alig hallható morgásnál többre nem is méltatóm. Néztek már rosszabbul, meg jártam már rosszabb helyen is, így nem hiszem, hogy pont egy irodában fogok megijedni. - Örülök a véletlen találkozásnak. – felelem, amikor bemutatkozik ő is. Bár csöppet se hiszek a véletlenekben. Mindig is úgy gondoltam, hogy minden okkal történik és ami nem öl meg, az erősebbé tesz. S pontosan akkor toppan egy-egy személy az életünkbe, amikor megérettünk rá, még ha akkor nem is tudjuk. Lehet, hogy ostobaság, de pont nem érdekel mások véleménye ilyen téren, másféleképpen se szoktam túlzottan aggódni a hátam mögött összesúgó alakokra, túl sok energiát emésztene fel. A hátam mögött vannak, pont jó helyen és láthatják a csini kis popómat, ennyi. - Nem, nem tévedsz. S pontosan tudom, de attól még szerintem nem olyan nagy baj, hogy a nevemet jobban szeretem hallani, mint azt. – még mindig olyan a hangom, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Hiányzik Rhydian, de nem tehetek semmit se, így kár lenne ezen rágódnom és ő is azt mondta, hogy éljem is az életemet, hát én pedig igyekszem. Bajt pedig kerülni, mert se Solomon, se Rhydian nem örülne neki, ha bármi olyanba keverednék, vagyis gondolom… Pedig jónak lenni roppant nehéz… én sose voltam az… A következő kijelentésén elnevetem magam, majd belekortyolok az italba ismét és picit még a fejemet is megrázom. A pohárral a kezemben picit hadonászok. - Ohh, csak nem a rosszra szeretnél biztatni? S talán elment, de vélhetően nem örökre, de majd az élet eldönti, hogy mit hoz és miként fognak nevezni hónapok múlva az itt élők. Talán majd lesz egy újabb újonc itt és akkor már ő lesz porondon és nem én. – rántom meg picit a vállaimat is, mert nem fogok pont ezen agyalni. Ami jön, az úgyis jönni fog, hiszen az özönvizet se lehet elkerülni, legfeljebb nem olyan mértékben átélni… - Nem rohanok sehova és szívesen maradok. – felem egy apró mosollyal az arcomon, miközben a velem szemben ülő nőstényt fürkészem. Mintha csak olvasni szeretnék benne, vagy megfejteni azt, hogy milyen csodabogár ő. - Rhydian miatt vagyok itt, pontosan amiatt, ami miatt ismer itt mindenki. Egész jó, de azt hittem, hogy jobban pörög ez a hely. – vallom be habozás nélkül. Nincs falka, de mégis eléggé nagy a rend és fegyelem. – Egyrészt emiatt nem aggódom, másrészt meg éppen munkát keresek. - miért lenne ez titok? – Tiéd ez a bár? Régóta vezeted? – kérdem meg tőle kíváncsian, majd az irodában pillantok körbe, főleg akkor, ha esetleg a falakon is lógnak képek vagy érdekességek.
Kezdőlap
//
