A fesztiválnak helyet adó terület egyik szélén egyenes vonalban húzódik a bazársor. Több tíz méter hosszú standsorban képviseltetik magukat a kontinens őslakosai, saját készítésű tárgyaikkal: totemek, szobrok, ékszerek, álomfogók, tolldíszek, ősi technikákkal készült fegyverek, viseletek és minden, ami szem-szájnak ingere.
A bazársor végén már modernebb a helyzet: ott találhatóak a büfék, ahol 21. századi ételek-italok kaphatók.
- Először de, csak aztán valahogy elkezdett olyan természetesnek tűnni. Nem volt fura. Nem tudom, miért, de én bekajálom, hogy mindez nem kamu… lehet túlzottan hiszékeny vagyok, de nagyon jól adták elő magukat. Ecseteltem kicsit elpirulva, nem akarom, hogy ostobának tartson emiatt, de a véleményemet kérdezte, én pedig kifejtettem neki a dolgot, maximum derül rajtam egy jót, túlzottan nem bánom a dolgot, máskor is voltam már derűjének céltáblája. Példának okáért vidraságom kiderültével, ami ugyebár nem volt túl rég. - Felszálló Felleg! Húzom ki magam vigyorogva, mert erre már aztán biztosan nem támad nevethetnékje. Ez szép, könnyed, lányos, szerintem nagyon is illik hozzám, szóval azóta mosolygok, hogy meghallottam a sámántól. Az biztos, hogy tökéletesen elégedett vagyok vele, és fogom is híresztelni boldog-boldogtalannak. - Na és te? Ja és persze… mi a totemállatod? Remélem, én is kiröhöghetlek… Öltök nyelvet csúfondáros vigyorral fűszerezve, majd pár pillanatig gondolkodom a kérdésén, mert egész érdekes témát feszeget. Jó ilyenekről beszélgetni, legalábbis én szoktam élvezni ezeket a kalandozásokat, szóval lehet a kelleténél kicsit lelkesebben vágtam bele a dologba. - Naná! Nagyon szívesen kipróbálnám. Egyébként meg, ha abban a korban élnél, aligha hiányoznának a modern technika vívmányai, mert az lenne a természetes. Nekem nagyon tetszenek ezek a sátrak, meg tök muris elképzelni, ahogy adták körbe maguk közt a pipát, mikor a tűz körül ültek. A magam részéről sokszor gondoltam már arra, hogy rossz korba születtem, nem is tudom, miért. Sóhajtok végül fel, aztán a következő kérdésén ismét nekiállok lamentálni kicsit, én is letapizok mindent, ami kicsit is megtetszik, biztos nagyon örülnek nekem az eladók, no de üsse kavics, egyszer van ilyen egy évben, és én még sosem voltam itt az év ezen szakában, szóval most kiélvezem. - Az biztos, hogy szeretnék valamilyen tollas fejdíszt, meg valamilyen indiános ihletésű ruhát is, azok nagyon tetszenek, esetleg még egy csini saru is jöhet, meg még ki tudja, milyen apró hülyeség tetszik meg… nálam sosem lehet tudni. Mosolyogtam, és a túránk végére az elmondottak nagy részét be is szereztem, és ha valamelyiket P.S. akarta megvenni nekem, akkor hevesen tiltakoztam, de valószínűleg a vérmérséklet különbségünk miatt nem én kerültem ki győztesen a játszmából. Aztán, mivel a nap végére az is kiderült, hogy én nyertem meg a jelmezversenyt, ami kisebb sokként ért, mert emlékeim szerint még az életben nem nyertem semmin, megkérdeztem a barátnőmet, hogy nem lenne kedve eljönni velem valamelyik helyre, ahol kedvezményem van. Természetesen megosztjuk a bónuszt, és így mindketten az ár háromnegyedéért élvezhetnénk a dolgokat. S lám, a fejdísz is meglett végül, én pedig határozottan jó kedvűen indultam meg hazafelé, rég éreztem ilyen jól magam, az egyszer biztos, és még sikerélményem is lett. Éljen az Alyeska fesztivál, tutira jövök jövőre is.
Kezdőlap
//
