Halál körülményei: A falkaegyesítés után közvetlenül az új Atanerk parancsba adta, hogy akik részt vettek az Orfeum elleni merényletben, lépjenek előre és a kiéhezett Betolakodók elé vetette őket. Tarkként tett szolgálataiért érte a harcosok halála.
Egész éjel, csak forgólodom, és nem jön álom a szememre. Így, gondolok egyet, és a temetőbe veszem az irányt, ahol talán találkozom valakivel. Csak, most veszem észre, hogy az utam a temetőben, egyenesen az egyik Őslakó sírjához vezet, és ott is állokmeg. Bár, nem hoztam magammal semmit, még is itt vagyok. Eléggé hosszú ideig, vagyok már itt, mikor is egy másik farkas illatát hordja felém a szél. Szememet ami eddig csukva volt, most kinyitom, és tekintetemmel, az idegent keresem. Ha, meglátom csak a tekintetemmel figyelem őt, hogy még is hova is megy. Ha, esetleg felém közeledik, akkor megvárom, hogy megérkezzen. Közben, azért a pajzsom mögé rejtem a gondolataimat, megminden mást. - Üdv, őn sem tud aludni? - Kérdem tőle barátságosan. Majd egy kis mosojt küldök felé.
- Hogy vesznél meg te nyavalyás - mondta lehangoltan Egon, miközben a gépkocsija egy 2003-as Mercury Grand Marquis éppen az utolsókat rúgta. - Inkább jöttem volna repülővel, téged meg beadtalak volna egy zúzdába. Igazság szerint már húsz mérfölddel ezelőtt meg kellett volna állnia, és ezt ő is tudta, de már annyira elege volt a vezetésből, hogy minél hamarabb Fairbanks városában akart lenni. A GPS szerint 4500 mérföld távolságot tett meg Berlintől, ezért nem csoda, hogy a kocsinak bánata lett, de Egon ennek ellenére nem bocsájtott meg acélhátasának. Tizenöt perce hagyta el North Pole-t, és már nem sok kellett, hogy elérje a célállomását. Nem szerette volna gyalogosan átlépni a városhatárt, ezért megpróbált életet lehelni a járműbe, de miután a kocsi hangos durranás és füst közepette ellenállt Egon akaratának, a férfi kelletlenül otthagyta a járművet és gyalog indult útnak. A csomagtartóból kivette a bőröndjét és hátizsákját és nekivágott, hogy megtegye azt a néhány mérföldet, ami még hátra van. Majdnem éjfél volt, amikor beért Fairbankba a nap azonban már csak kevés fényt küldött a tájra. Mivel nem ismerte a várost ezért úgy döntött, hogy követi az autópálya vonalát, hátha lesz egy motel, ahol megszállhat. Megtett néhány mérföldet, mire rájött, hogy a város pontosan balra van tőle és értelmetlen tovább mennie az autópálya mentén. A töltésre dobta a poggyászát, utána átmászott a korláton. Motelt ugyan nem talált, de úgy százötven yardnyira egy temető helyezkedett el. Nem volt túlzottan mérges, de ha véletlen a temetőben beleakadna egy hajléktalanba esetleg levezethetné rajta a feszültséget. Egy szerencsétlen ide vagy oda? Ugyan kinek hiányozna? Egon szívverése egy kissé felgyorsult a vadászat lehetőségére, de azért óvatosságra intette magát. Nem tudta, hogy a helyi farkasok mennyire veszik jó néven a városba érkezés utáni instant gyilkolást. A gondolat, hogy talán mégsem ölhet hajléktalant egy kicsit elszomorította, de azért adott a temetőnek egy esélyt és besétált a tárva nyitva lévő kapun. A szél pont megfelelő volt, hogy megérezze a nőstény illatát. Az egyik sírra rátette a bőröndjét és a hátizsákját, és immár teher nélkül folytatta útját a szag forrásának irányába. Tisztában volt vele, hogy vérfarkashoz közelít, ezért, mint betolakodó nem húzta fel a pajzsát, nem is settenkedett. Egyszerűen csak sétált rábízva a másik érzékszerveire, hogy észreveszi-e őt. Már látta a lányt, amikor a szélirány megváltozott. Ha eddig nem, most már biztosan észre fog venni, gondolta Egon, és ebben nem is tévedett. A lánytól hirtelen semmiféle információ nem áramlott Egon felé, nyilvánvalóan felhúzta a pajzsát. Egon azonban nem cselekedett hasonlóan. Még a végén bizalmatlanságnak értékelni a másik farkas, és ha már úgyis be akar csatlakozni a helyi falka egyikébe, miért ne tehetne jó benyomást az első találkozáskor? Na meg, amennyit Egon tudott, akár egy alfával is összehozhatta a sors. A lány végre a férfi felé fordította a fejét és feltette a kérdést, ami Egont kissé meglepte. Gyanakvóan nézte a lányt, mintha a kérdése, valami titkos kód lett volna, és ha rosszul válaszol az életével fizet érte. Egon elhessegette sötét gondolatait és udvariasan válaszolt, a feltett kérdésre. - Nem, dehogyis, lerobbant a kocsim és harapni való után néztem. Gondoltam a temető körül lehet valami éjjel-nappali büfé vagy ilyesmi. Egyébként Egon a nevem, és nemrég érkeztem. - Egon a kezét nyújtotta a nő felé, közben megkérdezte tőle. - Megkérdezhetem az ön nevét?
Még, így a sötétben is kiválóan látom, hogy a férfi gyanakvóan nézz rám. Mintha, azt kérdeztem volna tőle, hogy... Jó, mindegy nekem aztán nyolc. De aztán, meg is kapom a választ. - Értem. Nos, kocsi ügyben csak annyit, hogy ha jól tudom van valahol a közelben egy autó szerelő, ő talán tudna vetni pár pillantást a kocsijára. Ami pedig az ételt illeti, Van egy pizzázó az egyik utcában, ott még rendelni is szoktak. - Mondom neki, kedvesen és közben nyitok egy kis rést a pajzsomon, és csak most veszem észre, hogy az ővé nincs fel húzva. Sőt, még be is mutatkozik, és szerintem, fölöslegesen teszi, mert, úgy is bemutatkoztam volna én is, de ha már rá kérdezett, válaszólok neki. - Nagyon örvendek a találkozásnak Egon, engem, Allisonnak hívnak, de a barátaimnak, csak Ally. - Mondom neki, és közben megfogom, a felém kinyújtott kezet, egy barátságos mosoj kiséretében. - Én, viszont valahogy most nem tudtam aludni, így kijöttem ide sétálni egyet. Én, ezért vagyok itt. - Mondom neki, bár ő felsem tette nekem a kérdést. Aztán, egy kicsi még a sírra nézek, de egy nagyon kicsit, aztán tekintetem, ismét Egonon van. Hisz, nem akarok neveletlennek látszani.
Egon egy halvány mosollyal, és egy biccentéssel reagálta le Allison bemutatkozását, bár még nem döntötte el, hogy bízhat-e a lányban, azt azonban már érezte, hogy nincs veszély, egyenlőre. A nő készségesen útbaigazította ugyan egy pizzázó felé, de Egonnak persze másra fájt a foga, de ezt talán nem egy vadidegennel kéne megtárgyalni, így csak megköszönte a tanácsot. Azt már eldöntötte, hogy nem fogja Allynak hívni, mivel nem valószínű, hogy a lány ezt utalásnak szánta volna, azonban Allison közvetlen és nyitott magyarázata arra vonatkozóan, hogy mit keres egy temetőben hajnali fél kettőkor Egont egy kissé megnyugtatta. Főleg, hogy Egon meg sem kérdezte. Igazából nem furcsállta a dolgot, ő maga is volt már az éjszaka közepén erdők mélyén, vagy éppen zúgolódó folyamok partján. A lány ránézett a sírra, de a férfi nem tudta az árnyak miatt megállapítani, hogy a szemében szomorúság, vagy csak közöny lakozott, amikor a márványkövet leste.
- Jól választott, kellemes hely egy kis magányra és elmélkedésre - mondta miközben széjjelnézett a sírok között. - Talán ismerte a bérlőt? - kérdezte halvány mosollyal az arcán miközben fejével a sírkő felé biccentett. A kérdés elég spontán volt és csak pillanatokkal később jött rá, hogy talán ezzel megsértheti Allisont, de ha már egyszer feltette nem fog visszakozni. Egyébként is ezzel legalább a jelleméből is többet tud meg. A lány ugyan lejjebb engedte a védvonalát, de az adott válasz többet fog elárulni a várható viselkedéséből, mint egy teljesen leeresztett pajzs. Persze az is lehet, hogy Allisonnak semmi köze a személyhez, aki a sírban fekszik, ebben az esetben a lány valószínűleg higgadt fog maradni, akár sértő volt a kérdés akár nem.
Végig hallgatom őt, és nem szólok közbe, hogy ne tünjek egy tuskonak, így csak csöndben hallgatom őt. - Valóban, nyúgis hely, ezért is szeretek ide ki jönni. - Mondom, miután végig hallgatom őt. Aztán, egy kérdést is kapok, amire válaszólok is neki. - Nem ismertem, de azért meglátogatom a sírját, hamár más nem teszi. Bár, az igazat megvalva, csak annyira ismerem, hogy látásból. Mondom neki, miközben őt figyelem. Még, a pajzsomat is le engedem, hogy ha kell használni tudjam a képességemet. Bár, semmi szükségem arra, hogy használnom kéne, minden esetre teljesen le engedem. És még, a kérdését sem érzem sértőnek, sőt szerintem még kedves is tőle, hisz azt hiszi, hogy ismertem Danielt. Látásból, valóban ismertem, de azt nem mondanám, hogy nagyon jól ismertem őt. Csak, a nevét tudom, és azt is, hogy a másik falka tagja volt. Ennyi, nekem bőven elegendő.
A lány válaszára Egon elmosolyodott és egy – Értem – szóval és egy bólintással reagálta le. A férfi örült, hogy Allison nem egy sértődős kis liba, aki önuralmát veszti minden apróbb szúrós megjegyzéstől. Egon azonban annak a ténynek jobban örült, hogy a lány leeresztette a pajzsát. Nagyjából 100-130 évesnek saccolta a lány korát, általában ebben ritkán téved, de Allison vérvonalát nem érezte tisztán. Nem muszkli az biztos, de talán a fürkész vérvonalat hordozza a lány. Legjobb lesz, ha megkérdi tőle. - Örülök, hogy bizalmat szavazott nekem azáltal, hogy leeresztette a pajzsát. Megkérdezhetem a vérvonalát? Sejtésem szerint fürkész, de vérvonal saccolásban sosem voltam valami jó, általában mellé lövök – mondta miközben tenyerét széttárva rántott egyet a vállán. Még mielőtt azonban a lány válaszolhatott volna, úgy döntött tovább kérdezősködik, mivel lényegében Allison vérvonala nem számított annyira Egon számára, persze furdalta a kíváncsiság, de fontosabb kérdést is fel akart tenni, amire inkább szeretett volna választ kapni. – Van több falka is a városban? Tudja esetleg kihez kell fordulni, ha csatlakozni szeretnék? – Egon miközben beszélt le nem vette a szemét Allisonról figyelve a lány reakcióját. Pajzs nélkül nem hitte, hogy tudna hazudni neki a lány, de nem is igazán tudta elképzelni, hogy Allisonnak bármi érdeke fűződne hozzá, hogy átverje, leszámítva persze a vérvonalát, amely titoknak a megőrzése elemi érdeke lehet egyes farkasoknak. Egonnak persze esze ágában sem lett volna azt Allison ellen felhasználni, kivéve, ha a lány esetleg megtámadná, bár ennek az eshetősége jelen pillanatban igen csekély, de ugyebár Egon huzamosabb ideig szeretne itt letelepedni, és a jövő általában ködös mint Albion, szóval még bármi megeshet. Egon még egy kérdést fel akart tenni, de azt inkább megtartotta magának, elhallgatott és várta, hogy a lány felvilágosítást nyújtson neki.
A pajzsom leeresztése után, Agon meg jegyzésén, elmosojodom. Kérésére, még nem nyitom a számat, majd csak az után, hogy befejezi a mondatát. - Látó vagyok. - Mondom neki, és csak ennyit mondok neki. Majd, feltesz megint egy kérdést, amire szintén válaszólok. - Ha, múlt évben kérdezte volna, hogy mennyi falka van itt, akkor azt mondtam volna, hogy kettő, de most azt kell mondanom, hogy a falka egyesités óta, már csak egy falka van itt. Ennek a falkának, az alfája Castor, vele kell beszélnie ha a falkába akar kerülni. - Mondom neki, és közben azt figyelem, hogy mi lesz a reakciója. Egyenlőre, csak ennyit mondok neki, bár ha képes arra, hogy a gondolatomban olvas, akkor tisztában lehet vele, hogy én tagja vagyok ennek a falkának.
- Szóval csak egy falka? Ez jó, kevesebb vérontás, több lazulás. Szeretem az ilyen helyeket –vallotta be miközben szélesen elvigyorodott. Valóban kedvére való, amit Allison mondott neki, bár azt nem árulta el, hogy ő tagja-e a falkának, de Egon sejtése szerint tagja. Elég fiatal, már ha a farkasok mércéjével mérjük a korát, valószínű nagyobb biztonságban van egy falka keretein belül, mint kívül. Mi tagadás, lényegében Egon is jobban szeretett falkán belül lenni. Főleg egy olyan helyen, ahol a falkaháborúkat egyesítéssel megoldották. Csak ne akarjon senki kiválni és új falkát a területen létrehozni. - Köszönöm a felvilágosítást kisasszony – hajolt meg félig a lány előtt. Ha lett volna rajta cilinder azt is leveszi. – Sokat segített – mondta őszintén, majd még hozzátette. – Feldobta az éjszakámat azt kell, hogy mondjam, nem veszi tolakodásnak, ha meghívom egy üveg whiskyre? Éppenséggel pont van egy Johnnie Walker a bőröndömben, és jó híreket érdemes a legjobb itallal megünnepelni, nem gondolja? Persze, ha antialkoholista vagy nincs kedve idegenekkel inni én megértem, mindesetre én azért megiszom azt az üveg whiskyt és szeretném, ha csatlakozna. Egon figyelte a lányt, akinek lehet furcsa, hogy újdonsült ismerősének inni támadt kedve az éjszaka közepén, de a férfi tudta, hogy Allisonnak nem lehet kétsége afelől, hogy semmi hátsó szándék nem vezérli. Leengedett pajzzsal, akkor sem tudna hazudni egy látónak, ha olyan mesterien tenné azt, mint Jim Carrey a Hantaboy című filmben. Egon vigyorgott és már alig várta, hogy felbonthassa az üveget.
- igen, csak egy. - Ismétlem meg neki. - Jelenleg, másik falka nincs, de helyeük vannak magányos farkasok, vagy is kóbor farkasok. Bár, azt nemtudom, hogy velük hogyan is áll hozzá a falka, de engem mondjuk nem zavarnak. - Tényleg semmi gondom a magányosokkal, bár az egyik miat meghalt az egyik falkatársam. Bár, ez most szerintem, mindegy. Hallom, hogy megköszöni, nekem az információért, és közben meg is hajol elöttem. Majd, ünnepelni szeretne, és ha jól hallom, van nálla egy üveg Whisky, amit meg szeretne velem osztani. Nem vagyok egy alkoholista, de mert ünnepelni szeretne, és velem ezért nem leszek ünnep rontó, és ezt mondom neki. - Bevallom, hogy nem vagyok egy alkesz tipus, de szívesen iszok veled. - Mondom neki, és várom, hogy elő kerüljön az a üveg, de valahol remélem, hogy nem lesz ojan rossz ize, mint a pálinkának.
Allison felhívta a magányosokra Egon figyelmét, bár a férfinak nem igazán volt problémája a többi magányossal. Ő elkerülte őket, ők pedig többnyire elkerülték őt. Tiszta sor, béke és nyugalom a fajtársakon belül. Persze azt nem tudhatta Egon, hogy Fairbanksban milyenek a magányosak, de remélte, hogy nem túl agresszívek, már csak azért sem lehetnek nagyon kötözködőek, mivel egyetlen falka uralma alatt lévő területen kevesebb mozgástér van számukra, míg egy háború sújtotta terület több randalírozásra ad lehetőséget. Például simán rá lehet fogni egy leszámolást, a másik falkára, még, ha azt éppen egy magányos követte is el. A lány állítása szerint nem alkoholista és nem hazudott, amikor ezt mondta, és ha most mindkettejük pajzsa fent lett volna, Egon hihette volna, hogy Allison rabja az italnak, mivel az alkoholisták legfőbb jellemvonása, hogy tagadják alkohol függőségüket. Ebben az esetben, azonban nem állt fent semmiféle ilyen körülmény, meg egyébként Egonnak az sem számított volna, hogy ha történetesen a lány alkoholista. Ami viszont tetszett a férfinak, hogy Allison már tegező szót használt a mondata végén, ami Egont feljogosította, hogy ő is ugyanígy tegyen. Lehet, hogy csak nyelvbotlásvolt, de a férfit nem érdekelte. Egyből átcsapott tegezésbe, amit sokkal inkább szeretett használni. Közvetlenebb az egész így. - Akkor várj itt – mondta lelkesen Allisonnak, majd könnyed léptekkel elsétált a sírig, amire nem is olyan rég ráhelyezte a bőröndjét. Néhány perces kotorászás után előhalászta a Johnnie Walkert. Pohara ugyan nem volt, de úgy gondolta jó az üvegből is. Remélte Allisonnak is megfelel így, bár ha nagyon finnyás lenne a csaj, akkor nem töltené a temetőben az éjszakáját. Legalábbis Egon ezt a következtetést vonta le. Mire visszatért Allison nem szökött meg. - Frissen bontva – mondta miközben leszedte a whiskys üveg tetejéről védőbevonatot, majd kinyitotta – poharam sajnos nincs, előbb iszok én, csak, hogy biztos ne gondold mérgezettnek – mondta aztán húzott belőle egy nagyobb adagot. A szesz égette ugyan a torkát és a nyelvét, de az íze mindemellett kitűnő volt. Mikor végzett kézfejével megtörölte a száját, majd átnyújtotta a palackot a lánynak.
Úgy érzem, hogy majd lesül a bör a képemről, mert le tegeztem, pedig még meg sem kérdeztem, hogy lehet-e. De, nem is mond rá semmit, hogy csak, úgy le tegeztem. De, ő is így tesz, így tehát kicsit meg nyugszom. Amint, vissza tér én le ülök a sír mellé, és várom az üveget. Poharat nem hoz, de szerintem nem is kell. A mondatán, kicsit el csodálkodom, és nyitom a számat. - Bennem, felsem merül, hogy mérgezet lenne. - Mondom neki, oldalra billentet fejjel. Majd amint át adja, meg törlöm az üveg száját, és én is húzok belőle egy nagyot, és érzem az ital hatását a torkomon, amitől hirtelen köhögni kezdek, a maró iztől. - Fuh, ez... Aztán... Kemény. Jegyzem meg két köhögés között. Szinte azt érzem, hogy mintha nem sokára viszont látnám a vacsorámat. Aminek, talán nagyon nem örülnék.
Egon átadta a palackot Allisonnak és mosolyogva figyelte a lány küszködését a whiskyvel. - Ha nyolcvan éven keresztül minden héten innál egy üveggel, azt hiszem hozzá szoknál – tanácsolta a lánynak, miközben vigyora egyre csak szélesedett – mint, ahogy én. A férfi leült a földre hallgatta a lány köhécselését és azon gondolkodott, hogy milyen népek élnek itt Alaszkában, hogy nincsenek hozzászokva az erős italokhoz. Egy ideig bámulta Allisont aztán átvette tőle az italt, és meghúzta a palackot. Most jóval több whiskyt ivott, mint az első alkalommal, mivel világossá vált számára, hogy Allison tényleg nem egy alkoholista típus, és nem valószínű, hogy bánná, ha a whisky nagy része Egon gyomrában kötne ki. Igazából ezt Egon sem bánta volna, viszont jól érezte magát, és habár nem voltak problémái azzal, hogy egyedül igyon azt sem bánta, ha van ivócimborája, főleg ha az történetesen vérfarkas, ráadásul lány. Felnézett a csillagokra, és egy kérdés motoszkált az elméjében, amit talán nem illene feltennie, végül is Allisont nem ismeri annyira, hogy túl személyes dolgokra kiterjedjen a beszélgetésük, de ha már úgyis együtt isznak talán feljogosítja egy személyes jellegű kérdésre. - Neked él még a teremtőd? – kérdezte csak úgy félvállról, miközben nagyon jól tudta, hogy ez körülbelül olyan jellegű kérdés, mintha azt kérdezte volna meg egy halandótól, hogy élnek még a szüleid? Nem túl jó nyitás, de Egont felettébb érdekelte, mivel saját teremtőjével nem volt túl felhőtlen utolsó találkozása, ezért ha esetleg Allisonnak sem lenne jó a kapcsolata a beharapójával, akkor lenne valami közös pont az életükben, azon kívül, hogy mindketten egy temetőben kötöttek ki ugyanazon napon és ugyanabban az órában. Mellesleg utálni egy bizonyos „családon” belüli pozíciót mindig is kellemes időtöltés volt az emberek számára, és ez alól a vérfarkasok sem kivételek. Jó beszédtéma, és jó történeteket is felszínre hozhat egy ilyen jellegű társalgás. A lány válaszát várva ivott egy kortyot az üvegből, majd visszanyújtotta Allisonnak, hátha a lány inna még némi whiskyt.
Hál istennek, nem kellett rókáznom, de büfögnöm igen. Közben, kapok Egontól egy jó tanácsot, amit talán meg is fogadok. - Köszönöm a tanácsot. - Mondom neki, és közben magam elé nézek. De, ami igazán meglep engem, hogy a teremtöm felöl érdeklődik. - Igen még él, de nagyon hiányzik, még azok után is, hogy hagyta a bácsikámnak, hogy el vigyen Londonba, és ott éljek. Bárcsak itt lenne. - Az utolsó mondatomat, egy lágy sohaj kiséretében mondom neki, szinte nem is haragszom már rá, amiért azt tette, bár azért egy pofon minimum érne neki, ha már egy picikét jóbban belegondolok a dologba. Talán nekem is rá kéne kérdeznem, de ha nem kapok rá választ, nem erőltetem a témát. - A te teremtőddel mi a helyzet? - Kérdem, és közben ha megint megkapom az üveget, ismét iszok belőle, de most egy kicsivel óvatosabb leszek az üveg tartalmával kapcsolatban.
A férfi hallgatta a lány történetét a teremtőjéről, és lanyha irigységet érzett, amiért Allisonnak jó kapcsolata volt a beharapójával, mindazonáltal ha jobban bele gondol, Egonnak is volt pár éve, amikor jóban volt a saját teremtőjével, még annak ellenére is, hogy Egon apjának a halála a teremtő vérfarkas lelkén szárad. Persze egy idő után, ha kényszerből is voltak együtt azért kialakult egyfajta kölcsönös tisztelet egymás irányába. - Az én teremtőmmel? – kérdezte vissza miközben szemöldökét felhúzta, szája grimaszra húzódott és átadta a palackot Allisonnak – Alapvetően az első években oké volt minden, mármint az úgymond beharapásom utáni első években. Persze ő ölte meg az apámat, én pedig az átváltozásom miatt kinyírtam az egész családomat, szóval azért volt egy leheletnyi feszültség kettőnk között. Amúgy nem szándékosan öltem meg őket – mondta miközben a lány arcát fürkészte és gondosan elraktározta tudatában a látottakat – igazából nem is emlékszem rá, hogy én tettem volna, de amúgy biztos én voltam – beszéd közben nem volt szomorúság a hangjában, sem kétkedés, nagyjából úgy mesélt, mint aki egy régi történetet beszél el. Igaz, hogy ez több mint százhetven évvel ezelőtt volt, de attól még vele történt. Egon saját közömbösségén persze nem lepődött meg, hiszen már a családtagjai arcára sem emlékezett. Kicsit olyan érzése volt, mintha nem is vele esett volna meg, amit most elmesél, hanem valaki mással, akit csak futólag ismert. – Mindenesetre végül az Őrzők rákényszerítették a teremtőmet, hogy foglalkozzon velem, ha már egyszer vérfarkassá tett. Mondjuk ez egyikünknek sem tetszett, de mit lehetett tenni? Aztán elváltak útjaink és mindketten éltük boldog életünket, mígnem kb. húsz évvel ezelőtt összefutottunk. Korhadt, szenilis agyában már valami nem stimmelhetett, mert a fejébe vette, hogy meg akar ölni, ami engem borzasztóan frusztrált, és csak a vakszerencsének köszönhettem, hogy életben maradtam. Ő pedig elhalálozott, és habár a teremtőm volt egy cseppet sem szomorkodtam miatta. Azt hiszem Allison neked szerencséd volt a tieddel, az enyém nekem egyetlen percig sem hiányzott – mondta végül, majd vidáman megkérdezte a lánytól. – Amúgy gyakran szoktál kijönni a temetőbe? Mármint oké, hogy kétségkívül csendes hely és meg kell hagyni, van azért egy kellő alaphangulata, hogy valaki éjszaka a temetőben kószál, vagy a mi esetünkben egyszerűen csak ücsörög, de nem egy szokványos éjszaka időtöltés elalvás helyett. Én például, ha nem bírok elaludni benyomok egy pár pohár whiskyt, az elég hatásos altató. Vagy esetleg farkasként levadászok valami nagyvadat, ha van a közelemben préda. Igaz nekem nincs semmiféle okom ezekre a pótcselekvésekre, de kíváncsi lennék, hogy neked van valami kötődésed a temetőkhöz? Ért ilyen helyen bánat, vagy öröm? Persze nem muszáj válaszolnod, ha túl személyesnek találod – közölte tárgyilagosan, majd utána elmosolyodott – éppen csak érdeklődöm.
Végig hallgatom Egon mondatát, de nem szólok közbe, csak várom, hogy befelyezze a mondatát. - Üdv a Clubban, mert én sem emlékszem az első x néhány átalakulásomra, sem pedig arra, hogy mit csinálok farkas alakomban, de ez sem egyedi eset, hisz még az én beharapóm sem emlékezett csak az x-edik átalakulásától. - Mondom neki kedvesen. - Az öregedért, meg részvétem és a családod ért is. - Mondom neki, bár fogalmam sincs, hogy miért is mondom ezt. Csak, úgy kimondtam. Mondanám, hogy a beharapója miat is részvétem, de inkáb nem, mert nem tudom. Bár, kitudja, teszek egy próbát. - És a beharapódért is részvétem. - Mondom, egy kis idő mulva. Bár, amit hallok, a beharapójáról, ez a részvét nyilvánitás dolog azért marad, de nos nem tudom. Megint iszok egy kortyot, majd vissza adom neki. A folyadék, még mindig borzalmas, de már tudom, hogy milyen a hatása. A kérdését jól végig gondolom, és csak utánna szólok. - Van egy cuki goth lány, aki nagyon aranyos, és vele találkoztam itt ebben a temetőben, de nem ennél a sírnál, hanem egy másik nál. A neve, Lisa és bírom őt nagyon. Szóval, mondhatjuk, hogy öröm ért itt engem, ezen a helyen. De, nem ezmiat vagyok itt, annak ehez semmi köze, hogy nem tudok aludni. - Válaszólok neki a kérdésére. Bár, nem értem, hogy az álmatlanságomnak miköze lenne Lisámhoz.
Allison részvéte a családja miatt őszinte volt és Egon nem vette zokon, hogy a teremtője miatt is részvétet nyilvánított a lány. Elvégre nélküle ma nem lenne itt, persze nem is hiányozna neki a farkas lét, ha bele sem kóstolt volna. Egon hallgatta a lányt, majd visszakapta a whiskys üveget és jókora adagot töltött le a torkán, és szomorúan vette tudomásul, hogy már félig üres. Egon nem válaszolt semmit, arra amit Allison mondott Lisával kapcsolatban, mert úgy érezte, hogy a lány nem nagyon akaródzik a részletekbe menni, ezért csak bólintott egyet megértően, utána még kortyolt egy jóízűt és leült a földre. - Szóval csak az álmatlanság - konstatálta Egon miközben hátra vetette a fejét és felnézett az égboltra. - Ha én álmatlan vagyok gyakran tűnődöm azon, hogy vajon mi vár rám a túlvilágon. Vajon a családom megöléséért milyen helyre kerülök, ha meghalok? Egyáltalán lesz valami hely ahová a gyilkosok kerülnek? Vagy csak simán elenyészek, hogy testemből férgek és bogarak lakmározzanak? Talán az lenne a legigazságosabb, ha eltűnnék és soha sehol nem jelennék meg újra, még ha a szörnyűséget magát nem is akarattal követtem el, mégis én voltam, és ezen semmi sem tud igazán változtatni - meg hát persze ott voltak az egyéb gyilkosságok az Egyensúly után, amit már akarattal követett el, de nem érezte szükségét, hogy ezt a lánnyal is megossza. Egyébként is már egy gyilkosság is elég szörnyű, hogy ha létezik valami felsőbb hatalom, akkor szépen meg legyen büntetve, fölösleges a többin rágódnia. Ebből kiindulva Egon nagyon remélte, hogy semmiféle felsőbb hatalom nem létezik és csak simán eltűnik majd lelkestül-testestül, amikor elérkezik az ideje. A nagy semmi ezerszer jobb az örök szenvedésnél. - Te szoktál ilyeneken rágódni? - kérdezte a lány felé nézve, közben a whiskys üveget is Allison elé tartotta, hátha óhajt egy keveset még inni.
Végig hallgatom amit mond, az elmélkedésről, majd végig gondolom a dolgokat. - Ami engem illet, én nem szoktam a tulvilágon vagy azon elmélkedni, hogy hova is fogok kerülni, vagy, hogy van-e valamilyen nagyobb hatalom, de azon viszont már rengeteget elmélkedem, hogy van-e máshol is élet, még hozzá értelmes. Tudod, azokra a kis szürkékre gondolok, aki állitólag elrabólják az embereket. Én, mondjuk szeretném hinni, hogy nem vagyunk egyedül, de a kormány és a szkeptikusok, megnehezitik a dolgomat. Bár, tölük függetlenül is hihetek bennük, már mint az idegenekben. - Mondom neki, bár nem tudom, hogy őt érdekelné-e a téma. - Tényleg, téged érdekel a téma? A többit meg ihatod, én nem kérek. - Mondom neki, mikor nekem adja az üveget. Hisz ez a két korty is bőven elég volt nekem. - Egyébként, Egyszer szeretnék el jutni Roswelbe ahol az a állítólagos baleset történt, nagyon kiváncsi lennér a helyszinre. Egyébként, pedig nagyon zavaró a dolog, mert egyszer azt mondták, hogy egy UFO zuhant le, máskor meg valamilyen meteorologiai ballonról beszélnek, aztán dönzsd el, hogy te melyiket hiszed el a két verzió közül. - Mondom neki, miközben a földet figyelem. Bár, azért rá is figyelek, ha mond valamit a témával kapcsolatban.
Egon magában elmosolyodott, amikor a lány visszautasította a whiskyt, persze az sem zavarta volna, ha kér még, de így is jó, legalább több marad neki. - Földönkívüliek? Na, ne ugrass - mondta vigyorogva, majd húzott egyet a palackból - te hiszel bennük? Talán még a szellemekben és a ne adj isten a vérfarkasokban is? Mind kitaláció - közölte széles vigyorral az arcán - és nekünk addig jó, amíg az emberek bennünket is csak fantázia szülötteinek tartanak. De komolyra fordítva a szót érdekel azért a téma. Habár én még nem láttam egyetlen földönkívülit sem, de az, hogy csak a Földön legyen élet az egész univerzumban az elég nagy baromságnak hangzik. A milliárdnyi csillag valamelyik bolygóján biztosan léteznek élőlények, ha ezt valaki tagadja, az ostobább egy hintaszéknél. Mondjuk, hogy leszálltak-e hozzánk az úgynevezett szürkék, hát azt nem tudom. De lehet, hogy igen. Bár én kétlem, de sohasem lehet tudni. Elvégre az egyiptomi piramisok körül elég sok rejtély van, amit még nem oldottak meg, de lehet, hogy semmi köze a földönkívüliekhez. Lehetséges, hogy az emberek már akkor is tudtak mágiát használni, mint a mi kedves őrző barátaink - Egon hangsúlyosan ejtette ki a kedves szót éreztetve Allisonnal, hogy nem túlzottan rajong az őrzőkért. - Sőt - kezdett bele a mondandójába, de aztán úgy döntött iszik még egy keveset előtte - Ej, ez jól esett - megtörölte a száját, majd újra belekezdett. - Sőt, lehetséges, hogy mi vérfarkasok egy idegen faj által kreált hibrid torzszülöttek vagyunk. Genetikailag összemosták a Földön talált emberek génjeit, meg talán a sajátjukat, hogy tökéletesítsék magukat, aztán valahogy kicsúszott a kezük közül az irányítás és a megmaradt hibridek szétszéledtek. Aztán szépen lassan el is felejtették, hogy honnan is származtak és kitaláltak valami kamu történetet, amit aztán minden kölyöknek beadtak. Nem sokra emlékszem a mesékből, amikkel a bölcsek traktáltak a Ravennai falkában, de egy biztos a következő falkában már teljesen más volt a történet. Egy idő után, már csak bólogattam, ha valaki felhozta az ősöket én meg már teljesen máshol jártam gondolatban, és nem is figyeltem igazán oda. Néha elejtettem egy-egy „aha”, meg „igen” szócskát, hogy érezzék, hogy benne vagyok a beszélgetésben. - Na igen Roswell biztos tartogat némi meglepetést, bár szerintem az UFO lezuhanása csak ürügy, hogy valami mást titkoljanak. Bár ki tudja? - vont vállat Egon. - Amúgy simán odasettenkedhetnél farkasként, persze a bejutás már trükkösebb lenne biztos, de lehet, hogy egy vérfarkas simán megoldaná. Ha esetleg majd eljutsz oda számolj be róla mit láttál, jó?
- Eszemben sincs. - Mondom neki vigyorogva. - Ami azt illeti, az első falkámban, vannak olyanok, akiknek van védőszellemük. Bár, nekem aztán nyolc. Ami pedig a piramisokat illeti, én úgy tudom, hogy ... Mindegy, nem is biztos, hogy igaz. Lehet, hogy csak egy elmélet. Ja, biztosan már akkor is ismerték a vingárdiumleviaósa nevezetü varázslatot. - Mondom az utolsot heherészve, majd a balkezemet megemelem, és mintha egy lég pálca lenne nálam, és bemutatom a hozzátartozó muzdolatot. A következő mondatán, kicsit el gondolkodom, de talán lehet, hogy valamit én értek itt félre, ezért kérdezek rá. - Szóval, ha jól értem amit mondani akarsz, akkor azt akarod mondani, hogy Alignakot egy farkas külsejü idegen faj rabolta el, hogy kisérletezzenek rajta, és ennek a kisérletnek lettünk mi a vég terméke. Összegzem, vagy is vonom inkább le a saját következtetésemet. - Ami, pedig Roswelt illeti, az egy város, és túristaként is ellehet oda jutni, és a farm ahova állitólag becsapódot, gondolom túrista látványosság. Vagyis könnyü oda el jutni, nem úgy, mint mondjuk az 51-es körzetbe, már ha az létezik egyáltalán. De, rendben fogok neked róla mesélni. - Mondom neki, aztán érzem, hogy most már kezdek álmosodni, és ásitok is egyet. Aztán felé fordulok. - Én, most már fáradt vagyok, most már indulok haza, ha nem harakszól meg érte. - Mondom neki, de elöbb még megvárom amit mond, és csak utánna megyek el. - Jó éjt Egon. - Mondom neki egy kedves mosolyal az ajkamon. aztén ott hagyom, bár azért ezt mégsem kéne. Így, vissza is fordulok felé. - Van egy szállóda, ha szeretnél tetőt a fejed főlé, ott megszállhatsz. Mondom neki, aztán viszont tényleg megyek.
// Ha nem gond, nekem egyenlőre ennyi volt, köszönöm a játékot. ^^ //
- Miért ne ismerhették volna? Láttam már őrző mágust tárgyat lebegtetni. - közölte Egon vigyorogva. Természetesen látta a Harry Pottert és először csak azért kezdett bele, mert röhögni szeretett volna a vérfarkason, mivel egyik munkatársa mondta, hogy az is van benne. Kíváncsivá vált, hogy mennyire lesz béna, de csalódnia kellett, mert nem volt Lupin karaktere gagyi. Aztán, ha már belekezdett végig is nézte, és egész tűrhető kis történet volt. - Igen nagyjából igen, így történhetett - mondta majd kiitta a whisky maradékát. - Na ez jól esett, lehet itt kéne aludnom a temetőben, kellemes az idő - mondta mosollyal az arcán. - Előfordulhat, hogy kevertem a kettőt - vont vállat Egon, és még egy kis whiskyt próbált inni a palackból - akárhogy is már alig várom, hogy elmeséld mire jutottál. Egonnak igazán jó kedve volt és tényleg komolyan gondolta, hogy talán itt fog aludni a temetőben, de aztán eszébe jutott, hogy talán jobb lenne másutt időzni, mivel lehet majd a gondnok ébreszti és még a rendőröket is a nyakába varrja, a holtak nyugalmának megzavarása miatt. - Menj csak egyáltalán nem haragszom - mondta barátságosan Allisonnak. A lány el is indult és Egon is kezdte érezni, hogy mennyire fáradt, hiába a majdnem egész palack whisky azért álmosító tud lenni. - Szép álmokat - köszönt el a lánytól, aki aztán még visszafordult, hogy szállást ajánljon Egonnak. - Áh köszönöm, ágyban azért még is csak jobb lesz aludni - közölte vigyorogva, majd nézte a lányt, aki egyre csak távolodott és hamarosan eltűnt a fák között. Egon magára maradt a gondolataival nézte a csillagokat, majd lassan felállt, elsétált a poggyászáig, elgondolkodott, hogy vajon megéri-e szállodába menni. Közben hatalmasat ásított, és nyújtózkodott egyet. - Azt hiszem inkább mégis a temetőben alszom - közölte a síroknak, a fáknak és a rég halott emberek porladó csontjainak. Keresett magának egy eldugott helyet, bőröndjét a feje alá tette és közben azon gondolkodott, hogy mikor fogja felkeresni majd a terület alfáját. Úgy döntött, hogy nem fogja elkapkodni a csatlakozást, kiélvezi még a szabad létet, mielőtt valami idegbeteg alfa kezei közé kerülne.
Kezdőlap
. Köszi a játékot! 
//
