Vannak helyzetek, amikor az ember csak akkor szembesül a hibáival, amikor már túl késő, és ehhez azokon kell átgázolnia, akiket a legtöbbre tart. Amikor a jó szándék a lehető legrosszabban sül el, és amikor elfelejtünk logikusan gondolkodni.
”Mindannyian a saját tetteink áldozatai vagyunk.” Miután lassan rendeződni kezdenének a dolgok, ismét kicsúszik a talaj a kisfarkas mancsai alól. Sokan nem tudják, milyen érzés lehet átélni egy átharapást, ráadásul másodszor, ilyen rövid időn belül. De mit lehet tenni ilyenkor? Beletörődni? Lázadni? Gyászolni? Örülni? Feladni? Újrakezdeni?
"...kérdezd meg magadtól, hogy boldog vagy-e így, most. Ha igen, akkor szerintem nem kell a múltban vájkálni, ha pedig nem, akkor lehetséges, hogy érdemes kockáztatni."
Egy barát segít leküzdeni a démonainkat, s a bajban is barát marad. Mandy számára kiderül Naomi titka, ami természetesen odáig vezet, hogy szóba kerül a lány elhívása, aki végül számos könny és némi önelemzés után az emlékeinek kitörlését választja, annak dacára is, hogy megígérte Connornak, nem fogja engedni, hogy ez megtörténjen. Felelőtlen szavak, könyörtelen vagdalkozás, mély sebek, s valami jó porba hullása.