Tulajdonos: Holly Fields

Kezdtem lassacskán belefáradni az állandó ingázásba. Nem mondom azt, hogy nem volt így jó, mert nagyon is megfelelt nekem. Nem véletlenül voltam még mindig Anchorageban inkább, és csak időnként jöttem át ide a visszaköltözés helyett. Fárasztónak azonban fárasztó volt, így mindig több napra voltam kénytelen jönni, nem csupán egyre. Még jó, hogy megtartottam a házat, különben nem tudtam volna besegíteni itt, ha nem aludnám ki magam éjszaka. Azt hittem még annak idején, hogy ez hosszútávon nekem tökéletesen meg fog felelni, de be kellett látnom, hogy még az én energiatartalékaim is ki tudnak merülni. Például most, a nagyon közeli jövőben úgy tűnt, hogy várható ilyesmi.
Jelenleg az volt a legpozitívabb dolog abban, hogy Fairbanksben tartózkodtam, hogy éppen most volt a fesztivál és ilyenkor több volt a turista is, a turisták pedig elég gyakran jelentettek vásárlókat is számomra. Nem feltétlenül ruhát, volt olyan eset is, hogy valamilyen szép ékszert választottak, mert a ruha esetleg már megvolt. Nyilván sokkal jobban szerettem, ha mindent tőlem szereztek be, de az ember ne legyen teljesen telhetetlen, igaz?
Gondolataimból a telefon csörgése zökkentett ki, mire meg is rezdültem egy kicsit. Ujjaim automatikusan kaptak a rezgő készülék után, aztán máris elővarázsoltam a legelbűvölőbb mosolyomat. Én úgy voltam vele, hogy hallatszik az ember hangján, ha morcos arckifejezést vág, ugyanígy pedig az is, ha mosolyog. Ha nem lettem volna ilyen mézes-mázos időnként, valószínűleg nem sok vevőm akadt volna a jövőben.
- Jó reggelt, Miss Morgan! – üdvözöltem bájosan a vonal túloldalán lévő nőt. Kicsit irritáló hangja volt, de igyekeztem nem arra, hanem sokkal inkább a mondandójára koncentrálni. – Hát persze, hogy készen van! – közben elkezdem gyorsan átnézni a határidőnaplót, csakhogy időpont az ő nevével nem szerepelt rajta. – Hogy félóra múlva? Igen, már látom, megvan! – nem, nem volt meg! Egyszerűen nem volt beírva a naptárba, hogy neki kellene jönnie ruhapróbára. Legszívesebben máris elkezdtem volna tépni a hajamat, csakhogy a szemben lévő tükörben észrevettem a gyilkos pillantást és máris moderáltam magam. – Izgatottan várjuk! Remélem, hogy minden megfelelő lesz! – biztosítottam automatikusan, miközben az agyam máris lázasan dolgozott. – Akkor hamarosan találkozunk! – búcsúztam el, ám amint leraktam a telefont, máris olyan ideges lettem, hogy kis híján nekivágtam az üvegfelületnek, amire éppen könyököltem az ajtó mellett.
- Laura! – kiáltottam el magam dühösen, mire alig tíz másodperccel később már szaladt is az egyik alkalmazottam az egyik hátsó helyiségből. – Laura, most hívott a nő a Morgan ruha miatt… - kezdtem bele, megpróbálva higgadtságot erőltetni magamra. Valószínűleg nem nagyon ment, mert elég megszeppenten nézett rám a leányzó. – Nem volt beírva, hogy ma jön. Menj át máris a varrodába, mert félóra múlva itt van próbára! – adtam ki az utasítást, de csak állt és pislogott rám, mint borjú az újkapura. – Mondom MÁRIS! – ismételtem meg, mire összekapta magát és sűrű bocsánatkérések közepette már el is viharzott, majdnem a kabátját is elfelejtette felvenni. – Te jó isten! – sóhajtottam meggyötörten, két könyökömmel újra a pulton támaszkodva, arcomat a két tenyerem közé fogva. Csak bámultam a túloldalon lévő tükörképemet, és azon törtem a fejem, hogy miért ver engem az isten pontatlan alkalmazottakkal.

Az embereknek vannak megérzései. Általában. És ha az embereknek vannak, akkor a farkasoknak meg aztán pláne, és akkor az Elsőkről már ne is beszéljünk. A városban sétálva már fejben próbálom tervezni azt a bizonyos 11 randevút. Amikor belém hasít a megérzés.
Talán a zaklatottan kirohanó nő az oka, nem tudom, de a ruhabolt felkelti az érdeklődésemet. Nem, a megérzés most nem egy konkrét személy felé hajt - legalább is úgy vélem -, hanem afelé az elhamarkodott ígéret felé, hogy a végén még újra megkérem Abigail kezét. De ha még ennyire nem is szaladunk előre: nekem egészen biztosan szükségem lesz valamiféle szép viseletre, hiszen adnom kell a külsőmre. Ha már a szőke hajtól a kék szemektől búcsút kellett vegyek, most be kell bizonyítanom, hogy a barna haj és a barna szem sem annyira rossz, főleg akkor, ha hozzá illő, minőségi ruhába vagyok csomagolva. Annyira nem volt ronda Michael, csak... Más, mint az eddigi testeim. Eddig nem nagyon törődtem azzal, miként tartom karban, de ezen most változtatnom kell. Igazság szerint a bentről áradó feszültség nem rettent el, eléggé érdektelenné váltam a számomra ismeretlenek nyűgjeivel szemben, ami azt illeti. Így hát némi habozás után belépek az üzletbe, és eleinte észre sem veszem a bent lévő nőt, annyira elkápráztat a helyiségből ömlő luxus.
- Jöjjek vissza később esetleg?
Pillantok rá a szőke nőstényre, s a háromszáz körüli kóbor álarcom mögül igyekszem kitapogatni a másikat, ámbár ha ő is fent hordja a pajzsát, akkor elsőre nem igazán tudok meg sok mindent róla. Kissé kihúzom magam, és a kabátomba rejtett kezekkel lépdelek beljebb, kissé méregetve a másik farkast, akár már valamelyest tapintatlanul is, mivel hát... megtehetem. De ez nem tart sokáig, mert úgy vélem, hogyha elkezdünk az üzlettel foglalkozni, az egy barátságos indítás, ráérek még közben kutakodni.
- Igazság szerint egy nagyon fontos.... Randevúra keresnék megfelelő öltözéket. - kezdek bele, ha eddig minden atrocitást el tudtunk kerülni, és a gazdagokra oly jellemző hanyag eleganciával féloldalasan a pultra támaszkodom.
- Tudna nekem segíteni?
Talán ez volt az első olyan mondat, ami hanghordozásában is őszinte segítségkérést sugallhat és kihallható belőle, hogy mennyire fontos is nekem ez az egész.

Én aztán teljesen belemerültem a gondolataimba, igazából egy idő után már a saját tükörképemet sem láttam, csak azt vártam, hogy mikor jön már vissza Laura azzal a ruhával. Már lelkiekben kénytelen voltam felkészülni a Morgan menyasszonyra, ő ugyanis elég hisztis és telhetetlen teremtés volt, az anyjáról már nem is beszélve. Találkoztam már ilyenekkel, sajnos többel is, mint szerettem volna, de mégis kénytelen voltam jó pofát vágni hozzá. Máskülönben nem élnék meg, ha állandóan elküldeném a fenébe a vevőimet, nem?
Fogalmam sincs, hogy hány perc telhetett el azóta, hogy az egyik alkalmazottam kiviharzott az ajtón. Valószínűleg nem túl sok, csak nekem teltek csigalassúsággal a percek. A merengésemből végül az érkező férfi zökkentett ki, és nem is kellett sok idő ahhoz, hogy érzékeljem a farkas mivoltát. A biztonság kedvéért gyorsan felhúztam a pajzsomat, bár nem teljesen, azért egy kis rést hagytam rajta, aminek segítségével egy kicsit én is tapogatózhattam, ha akartam. Mivel olybá tűnt, hogy nem vett észre első körben, így nekem volt időm addig felegyenesedni és a profi üzletasszony szerepét felvenni, a szétcsúszott eladó helyett.
- Nem! – ráztam meg a fejemet, ajkaim szegletében pedig megjelent egy egészen halovány kis mosoly. – Jó reggelt! – üdvözöltem udvariasan a leendő vásárlót, vagy legalábbis reménykedtem benne, hogy az lesz és nem a hamarosan érkező menyasszony egy hozzátartozója, mert akkor máris kezdhetem tépni a hajamat, pedig azt hittem, hogy még legalább huszonöt percem van arra, hogy felkészüljek a rám váró megpróbáltatásokra.
Éreztem magamon a férfi pillantását, de különösebben nem zavart, már valamelyest hozzászoktam ehhez. Inkább az nyugtalanított mégiscsak egy kicsit, hogy ennyire fürkészőn méregetett. Nem szerettem túlzottan, ha úgy bámultak, mint valami bazári majomra, de mindent a vevőért, igaz? Szóval én is kihúztam magam, a magas sarkak miatt majdnem vele egy magasságban volt a fejem, vagy talán kicsit túl is értem rajta. Ennyire tüzetesen nem néztem meg, csak megigazgattam a rajtam lévő mellényt, és úgy húzódtam a két monitor közötti résbe, hogy ne csak az arcom felét lássa.
- Értem – biccentettem, miután közölte, hogy mit szeretne. – Azt hiszem, hogy akkor jó helyet választott! – mosolyogtam rá elbűvölően, és miközben beszéltem, kisétáltam szépen, nem túlzottan elsietett léptekkel. – Természetesen, hiszen azért vagyok itt! – bólintottam, és immár jobban is szemügyre vehettem a férfit, hiszen immár vele szemben álltam, a pultnak ugyanazon az oldalán. És valóban, a cipő miatt pár centivel még magasabb is voltam nála, de legalább nem kellett felfelé bámulnom rá. Azért sohasem rajongtam túlzottan. – Nos, akkor először is azt mondja meg, hogy a hölgynek, vagy pedig magának fog kelleni az a ruha? – kérdeztem komolyan, és a magam részéről úgy voltam vele, hogy ez teljesen logikus kérdés. Voltak olyan férfiak, akik szerettek ajándékba küldeni a találkozó előtt egy ruhát a szívük hölgyének.
- Ha magának, akkor, hm… - kicsit összeszűkült szemekkel mértem végig ezúttal, amennyiben a válasza az volt, hogy öltönyt szeretne. – Így ránézésre 48-asra tippelném a méretét – jelentettem ki némi mérlegelést követően. - Jól látom? - kérdeztem meg azért a biztonság kedvéért, bár nem volt szokásom mellélőni, ha ruhákról volt szó.

Mire ráemelem a pillantásom a bolt eladójára, addigra már elég szépen összeszedte magát. Nem látszik rajta semmi abból a feszültségből, aminek a szaga még a levegőben rekedt, amit bár letagadni nem tud, még tehet úgy, hogy nem vesz róla tudomást. Nem akar terhelni vele. Mindig is szerettem, ha valaki elkötelezett tud lenni egy általa fontosnak vélt ügy iránt, és valahol ez is egy ilyen szituáció. A bolt az első, a vevő az első, és ha rossz napja vagy pillanata van, képes ezt háttérbe szorítani.
Nem zavar, hogy a cipőiben magasabb, mint én. De csak azért tudom, hogy magassarkút visel, mert a léptei elárulják, ennyire férfiasan azért nem mérem végig, pusztán csak mint erős hím egy erősnek tűnő nőstényt, a farkasok között.
Csak bólintok, némileg zavartan. Persze örülök, hogy tud segíteni és hogy nem rak ki egyből az üzlethelyiségből, mindazonáltal tényleg zavar, hogy itt minden ennyire drága és steril, ráadásul olyan témában utazunk, amiben egyáltalán nem vagyok kompetens, így hát nem csoda, ha inkább nézelődök, amikor elkezdünk a részletekről beszélni.
- Magamnak... Úgy hiszem. Egyelőre csak nekem lenne, abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet-e, de mi lenne a világgal, ha senki sem próbálkozna, nem igaz?
Jegyzem meg csevegő hangon, mert ettől legalább bölcsnek és okosnak érzem magam. Akkor talán villanykörte sem létezne, amivel ezt a helyiséget be tudná világítani.
Bármit is kérdez, olyan vagyok, mint egy felkészületlen felelő az iskolában. Szín, méret, anyag, szabás... Egyre megy. Nekem egyik sem jobb a másiknál, nincs kedvencem, leszámítva a feketét, de ez valahol érthető az elmúlt évtizedem hagyatéka nyomán.
Végigmér, én pedig gyorsan kikapom a kezeimet a szövetkabát zsebéből, és némileg szerencsétlenül lógatom őket magam mellett, mert igazán nem tudom, mit tehetnék. Forogjak körbe talán...? Ugyan!
- Nos, szerintem a szeme sokkal megbízhatóbb, mint amit én állítanék. - nevetek fel halkan - Arra van lehetőség, hogy esetleg már most magammal vigyek valamit? Nem kívánnám feltartani és... Nekem is eléggé sürgős.
Komolyan, őszintén fogalmam sincs róla, miként megy az ilyesmi. Ilyen speciális helyekre soha nem jártam, csak olyan ruhaboltokba, ahol csak levettem valamit a polcról és egész egyszerűen kisétáltam vele...

Kicsit mintha zavartnak tűnt volna és ez valahol mulattatott azért. Általában olyan vevők szoktak hozzám bejönni, akik elég gazdagok és céltudatosak ahhoz, hogy mindig tudják, hogy mit akarnak. Ám ez a férfi nem tűnt olyannak, amilyennek megszoktam a vásárlóimat. Hogy ennek örüljek, vagy ne, azt még nem tudtam most előre eldönteni. Úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt, aztán lesz, ami lesz. Az már most biztos volt, hogy még nem láttam ebben a városban, pedig elég sok farkasnak a külsőjével voltam már tisztában, tekintve, hogy az elköltözésem után is sokszor megfordultam itt. Mivel ebből arra következtettem, hogy valószínűleg új lehet itt, ezért némiképp szimpatizáltam vele, mindentől függetlenül. Néha én is annak éreztem itt maga ma változások miatt, holott már elég régóta gyarapítottam Alaszka állam lakosságát.
- Pontosan így van! – bólintottam, arcomra elbűvölő mosolyt varázsolva. – Szerintem egy öltöny egyébként is mindig remek ötlet, úgyhogy emiatt igazán felesleges aggódnia. Higgyen nekem! – mondtam határozottan, és miután méricskéltem magamban úgy jó fél percig, már a méretét is nagyjából meg tudtam saccolni. Szerintem pontos voltam, de ha mégsem, az úgyis ki fog derülni. Ha rossz a méret, az elég nyilvánvalóvá fogja tenni, de valahogy ettől a lehetőségtől nem tartottam. Nem sűrűn fordult még elő, hogy nagyon mellélőttem volna.
- Miért? Talán sohasem volt még öltönye? – kérdeztem meglepetten, mert ezt elég nehezen tudtam elképzelni. Minden férfinak kell, hogy legyen egy öltönye, még ha nem is hordja, csupán száz évben egyszer. Már a kisgyerekeknek is szoktak venni a szüleik, de hát nem mindenki egyforma, ugye? Megpróbáltam nem teljesen kiábrándultan nézni rá, azt hiszem, hogy egészen jól sikerült. Szerencsére az évek során már sikerült kifejlesztenem azt a módszert, amivel könnyen elfedhettem a valódi érzelmeimet ilyen esetekben. Sajnos még így is túl sokszor fordult elő, hogy a legváratlanabb helyzetekben rítt le rólam, hogy mi játszódik le bennem. Természetesen pont akkor, amikor a legkevésbé kellett volna.
- Nézze, egyáltalán nem tart fel. Nekem az a munkám, hogy segítsek magának. Egyébként nem valószínű, általában teljesen ráigazítjuk a vevőkre az öltönyeinket. Nem engedem, hogy a nevemmel fémjelzett ruhák csak úgy csálén álljanak valakin, ha nem simult az illetőre tökéletesen – közöltem nemes egyszerűséggel, közben kicsit felszegtem az államat. Ebből már számára is nyilvánvalóvá válhatott, hogy nem egyszerű eladó vagyok. – Ha szerencséje lesz, és olyan tökéletes alakkal áldotta meg a sors, hogy a zakó és a nadrág is olyan lesz, mintha magára öntötték volna, akkor természetesen gyorsan távozhat – tettem azért hozzá, nehogy egyből elüldözzem. – Azt már most elmondanám elöljáróban, hogy annyira nagy választék nincs, mint a menyasszonyi ruhákból, bár gondolom, ezt megérti. Remélem, hogy ettől függetlenül még találunk valamit, ami elnyeri a tetszését. Van esetleg valami elképzelése? – érdeklődtem, ahogyan máskor is szoktam, közben pedig kopogó léptekkel elindultam az egyik hátsó terem felé, ami innen nem látszott. Intettem is, hogy jöjjön utánam, ha esetleg automatikusan nem indult volna meg a nyomomban.

Ó, hát én hiszek! Még akkor is, ha csak azért támogatja ennyire az öltönyvásárlást, mert ezzel a saját üzletét támogatja. Jobban belegondolva azonban kétség kívül igaza lehet, egyébként is kedvelek ingeket hordani, szóval onnan már csak egyetlen lépés lehet az öltöny viselete is. A kérdésére csak még jobban zavarba jövök, és igyekszem hamar kijavítani akár saját magamat is.
- Parancsol? De, dehogy is nem volt öltönyöm, ne vicceljen. - tényleg volt és van is, de... - Csak általában szemre választok már kész darabokat, nem szoktam különösebben foglalkozni azzal, hogy mi van rájuk firkantva.
Egyébként sem az én világom a precizitás és a pontosság, az egész életemet ad hoc döntések jellemezték. Valami vagy jó volt rám, vagy nem. Ha pedig kicsit jobban lógott rajtam, mint az megfelelne egy szakértő szemének, hát engem az sem érdekelt különösebben.
Érdeklődve hallgatom az álláspontját, nagyokat pislogva ezen a már-már sznobizmusnak is nevezhető attitűdön. De ki vagyok én, hogy ezért elítéljem? Én pontosan tudom, milyen az, amikor az ember (farkas) nevével fémjelezett dolgok kudarca fulladnak. Vagy elromlanak. Vagy eredendően gyári hibásak.
- Holly Fields... - mondom ki a nevét, amit a kinti tábláról sikerült leolvasnom, és roppant okosnak érzem magam tőle, hogy most legalább nem csinálok magamból teljességgel idiótát - Szép választás. Gondolom, nem eredeti. Az én nevem Killian Kenway. Úgy vélem, illendő bemutatkoznom, ha már Ön közszemlére teszi a sajátját.
Kétlem különben, hogy olyan tökéletes alakom lenne, de a puding próbája az evés. Azért kicsit lelomboz a tudat, hogy esetleg vissza kell jönnöm érte, félek, hogy el fogom felejteni, vagy hogy újra szembesülnöm kell azzal a légkörrel, hogy számomra ismeretlen terepen időzök, elég nagy hátránnyal. Minden esetre ez a nőstény igen kedvesnek és jó eladónak tűnik, ezért a bizalmam is percről percre nő irányában. A menyasszonyi ruhákkal kapcsolatos megjegyzésére el is mosolyodom, aztán az ajtó felé tekintek - nem tűnik úgy, hogy bárki megzavarna bennünket. Óvatos és merengő léptekkel nézek körbe, hogy azt a néhány öltönyt szemrevételezhessem, ami azért elöl van.
- Fekete... Egyszerű, mégis elegáns... Mint nő, ön mit szeret?
Kérdezem tőle kissé oldalra billentett fejjel,a válaszára azonban már úgy szeretnék fókuszálni, hogy valamicskét engedve a pajzsomon még jobban igyekszem a lehető legtöbb információt megszerezni Holly-val kapcsolatban, és ha a válasza határozott, még akkor is kissé dominánsabb pozícióban érzem magam úgy, hogy most végre én kérdeztem valami olyat, amin talán neki kellene elgondolkodnia kissé. Vagy elém tárnia egy őszinte gondolatot önmagából. Az ilyen apróságokból állnak össze idővel a legszebb képek, és én már megint ilyenekkel foglalkozom inkább, mert ez megy, ebben jó vagyok. Az öltönyökben már kevésbé.

Nem akartam én még az eddig látottnál is jobban zavarba hozni, de úgy látszik, hogy a kérdésemmel mégiscsak sikerült. Bocsánatot nem kértem tőle, én csak próbáltam csevegni, mert miért is ne tettem volna? Arra számítottam, hogy ő egy újabb vásárló, akinek van pénze rendesen és később talán majd visszajáró lehet. Mondjuk amúgy is így viselkedtem általában, ezt a szokást már azóta felvettem, hogy megnyitottam ezt a boltot, ami az első volt jelenlegi karrierem kezdetén.
- Nem lepődöm meg! – mondtam őszintén, és ajkaimon még szélesebbre húzódott a mosoly, vonásaim még inkább ellágyultak, pedig amúgy is elég babásnak és bájosnak szoktak mondani. – Igazából nagyon sok férfi úgy van ezzel, ahogyan maga, kivéve egy bizonyos réteget, akik megrögzötten nézik a márkát és méretre készített öltönyben járnak, amit nekik terveztek. Maga nem tűnt ilyennek már akkor sem, amikor bejött – tettem hozzá, nehogy megsértődjön, hogy esetleg sznobnak feltételezném. Én viszont nagyon is az voltam egy bizonyos tekintetben, míg más szemszögből nézve egyáltalán nem lehetett ezzel a jelzővel illetni. Furcsa nőszemély vagyok, szokták mondani.
Még szerencse, hogy nem hallottam, hogy miket gondolt rólam, mivel valószínűleg azon nyomban hevesen kezdtem volna tiltakozni a rólam kialakult képe ellen. Még akkor is, ha egyébként tisztában voltam vele, hogy kicsit szigorúan álltam hozzá néhány dologhoz és eléggé hajlamos voltam a maximális precizitásra is törekedni. Máskülönben nem értem volna el szerintem ennyi sikert, és a boltom sem úgy nézett volna ki, ahogyan egy kisvárosi szalonnál szokás. Valószínűleg ez a viselkedés még akkorról ragadt rám, amikor szerkesztőként tengettem a mindennapjaimat.
- Így van, szolgálatára személyesen! – biccentettem egyet, amint meghallottam a szájából a saját nevem. Bravó, úgy látszik, hogy vág az esze, ha már ilyen gyönyörűen összerakta a képet. Mondjuk általában valami idősebb, tapasztaltabb tervezőre szoktak számítani sokan az új vevőim közül, de annyi baj legyen. Ha tudnák, hogy tényleg milyen idős vagyok, valószínűleg állandóan ájult arák hevernének a padlómon. Nem nyújtana túl szép látványt, az tuti! – Örvendek, Mr. Kenway! – nyújtottam felé a kezemet udvariasan, ha már így túlestünk a bemutatkozáson. Egyelőre nem akartam a keresztnevén szólítani, még ha az üzleten kívül így is tettem volna. Itt ügyeltem a látszatra, és a hátul tartózkodó alkalmazottaimnak is elég éles volt néha a fülük. – És igen, eltalálta. Az eredeti nem volt elég hangzatos, de örülök, hogy nem csak szerintem lett jó választás. Köszönöm a bókot! – tettem még hozzá. Fő az udvariasság, ez az én védjegyem általában, a maximalista hozzáállásomon túl.
Mire odaértünk az öltönyökhöz, már fel is tettem azt a kérdést, amely engem a leginkább érdekelt. Azt akartam, hogy elégedetten távozzon tőlem, ehhez azonban tudnom kellett, hogy mik az elképzelései. Gondolatolvasó még sajnos nem vált belőlem, bár sok esetben néhány szó is elég volt ahhoz, hogy belőjem valakinek az igényeit és azt, hogy én ennek miként tudok eleget tenni.
- Fekete! – bólintottam egyből. – Gondolhattam volna! – mosolyogtam rá haloványan, ám tekintetem ezt követően már a felhozatalt pásztázta. – Van néhány olyan modellünk, ami szerintem megfelelhetne magának – mutatóujjamat az ajkaimnak támasztottam és úgy gondolkoztam, időnként őt, időnként a ruhákat nézve. – Hogy én? – kérdeztem vissza automatikusan, de annyira sokat nem kellett gondolkoznom. Általában máskor is tudtam, hogy mit szeretnék. Ha mégsem, akkor meg kitaláltam valamit. – Én is inkább a sötétet és elegánst kedvelem. Semmi túlbonyolított szabás, mégis a legtöbb embernek jól áll. Bár én a magam részéről még a sötétkékre se mondanék nemet, vannak azokból is nagyszerű munkák, de az igazi számomra is a fekete. Szerintem ezt fel is próbálhatná! – közben lábujjhegyre állva leakasztottam az egyik vállfán lévő öltönyt és felé mutattam. – Mit szól hozzá? – kérdeztem mosolyogva. – Szerintem kiváló minőségű az anyaga és el tudnám képzelni magán. A méretnek is stimmelnie kell, de majd meglátjuk! – nézegettem tovább a kezemben tartott darabot.
- Egyébként mondanám, hogy tervezek is, de magának elég sürgősen kell ahhoz, hogy csak olyat tudjak ajánlani, ami már készen van – emiatt egy kicsit szomorú voltam, de annyi baj legyen. Még így is jó. – Nos, felpróbálja? – nyújtottam felé, és ha igent mond, akkor megmutatom neki az öltözőt is.

Nem tudom, hogy most örüljek-e annak, hogy nem tűnök valami pénzzel kitömött úriembernek és sznobnak, vagy egyszerűen csak lemondóan sóhajtsak, hogy egyáltalán nem tűnök valamiféle eleganciakedvelő alaknak. Valójában fogalmam sincs, hogy milyennek akarok tűnni, úgyhogy inkább nem is firtatom gondolati szinten sem, mindezek ellenére egyetlen gondolat annyira erőteljesen motoszkál a fejemben, hogy egész egyszerűen nem tudom nem kimondani.
- Ettől függetlenül ne aggódjon, nem szükséges az olcsó árkategóriából ajánljon semmit.
Mosolyodom el, nem áll ugyan szándékomban azt feltételezni, hogy ezt tenné, vagy lebecsülni a munkásságát annyira, hogy azt gondoljam, hogy vannak itt egyáltalán valóban olcsónak nevezhető darabok. Ha őszinte akarok lenni, ebben az üzletben még az is meglepődésre ad okot, hogy a levegővételért nem számolnak fel felárat. Vagy a padlón való közlekedés okozta esetleges burkolatkopásért.
Ha arról lenne szó, hogy a legdrágább darabbal mennék ma "haza", akkor sem lenne probléma, hiszen annyi pénzt vizionálok a pénztárgépébe, amennyit nem szégyenlek. És én nem igazán szoktam szégyellni magam.
Kezet nyújt, én pedig örömmel elfogadom. A fizikai kontaktus azonban egy pillanatra megrettent, nem is tudom, mintha csak egy kavargó rossz érzés vágna gyomron, de csak úgy, hirtelen, a semmiből. Az arcomon átfut kétségeket és értetlenséget rögvest annak a számlájára írom, hogy meglep, amit az eredeti nevéről mondott.
- Legalább a szüleinek tetszett.
Gyanítom, legalább is, hiszen akkor miért nevezték volna el éppen úgy? De ha már ilyen jól reagálta le, és még meg is köszönte a bókot, azért megfordul a fejemben, hogy mi lehetett az a rémes név, amitől ekkora hévvel kívánt megszabadulni, mint én magam a Kilauntól.
- De ne hibáztassa őket, végül is, minden adott név jelképez valamit. Főleg a mi időnkben, ugyebár. - mosolyodom el, utalva arra, hogy a mi születésünk idején még volt jelentősége annak, milyen nevet kaptak az újszülöttek.
Megnyugtat, hogy mégsem hibáztam rá ennyire az egyszerű fekete igényemmel, és úgy is tűnik, hogy még készleten is van elkészült darab. Árgus szemekkel figyelem a mozdulatait, hogy miként keres és kutat a megfelelő darab után, és továbbra is csak őszinte megelégedéssel veszem tudomásul az odaadó lelkesedését és segítőkészségét, valamint a munkájában való jártasságát.
Átveszem tőle a öltönyt, amit kiválasztott számomra, és elsőként azzal kezdem, hogy végigsimítok rajta, és be kell lássam, valóban értékes és minőségi darabnak tűnik.
- Valóban megfelelőnek tűnik, nem is tudom, hogy volt-e már dolgom ilyen finom szabással. - pillantok fel rá az öltönyről - Nos, ha úgy gondolja, hogy ez akár megfelelő is lehet, akkor miért ne? Teszek egy próbát... - és ha mutatja az utat, akkor hamarosan el is tűnök a fülkében, ám nem szeretem azt az apró neszezéssel átitatott csendet, ami körülvesz bennünket.
- Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben leadnék néhány megrendelést. De ez most tényleg sürgős lenne. Egyébként mennyi időre vállal megrendelést?
Kérdezem tőle, csak hogy tudjam, hogy ha esetleg arra vetemednék, hogy valóban készíttetek magamnak néhány darabot, akkor előre tudjam, mikor kell megjelennem az ügyben. Ha felelt, akkor megköszön és elraktározom az információkat, azonban elég lassan öltözöm, semmi kedvem sincs a kapkodásommal esetleg kárt tenni az anyagban. A hosszúra nyúlt csend már nem tartogat számomra olyan kiaknázatlan lehetőségeket, mint az üzleti ügyekről való tájékozódás, így úgy határozom, hogy visszakanyarodom egy korábbi témához a közvetlenség leplét magamra erőltetve.
- Megkérdezhetem, mi volt az a nem igazán hangzatos keresztnév? - szólok ki még a fülkéből - Nehezen tudom elképzelni, hogy a Brünhildán kívül mi lehetne még olyan szörnyű, hogy ne szerese.
Kétlem, hogy a teljes nevét elárulná valami idegennek, bár már az eléggé beszédes lehet, hogy a jelenlegit plakáton hirdeti, úgyhogy nem látom okát annak, hogy titkolózzon. És különben sem hiszem, hogy új festek, mint aki olyannyira kutakodni jött, ha mást nem, az eddigi zavarom erről már bőven meg tudta győzni. Ezzel egy úttal a pajzsom valamivel lejjebb eresztve hagyom, hogy intenzívebben nyeljem el a nőstény felől áradó energiákat.

Egyáltalán nem akartam nagyzolni és ezzel lejáratni vagy más képet festeni magamról, de egyszerűen már megszoktam egyfajta viselkedésformát. Pontosan ez volt az oka annak, hogy még az előtt nyitottam szólásra a számat, hogy meggondoltam volna, most nem olyan emberrel van dolgom, mint amilyenekhez hozzászoktam. Mint akik elvárták tőlem az olyan választ, amit adni készültem, holott pont az előbb állapítottam ezt meg nem csupán magamban, hanem hangosan is.
- Még szerencse, hogy nálam nem akad olyan, hogy olcsó árkategória. Úgyhogy efelől megnyugtathatom, azt fogja kapni, amit a pénzéért megérdemel – mosolyogtam rá. Testtartásom határozottságot és büszkeséget árasztott, fejemet ehhez méltón szegtem fel. Belém ivódott már réges-régen ez a magatartás, még abban az időben, amikor a francia királyi udvarban töltöttem a mindennapjaimat. Ott elvárták tőlem, hogy úgy járjak, akár egy királynő, és ez mit sem változott az évek során. Amúgy is magamat tekintettem a menyasszonyi ruhák királynőjének. Jó, tudom én, hogy Vera Wang is elég nagy név a szakmában, de északon én vagyok a legnagyobb, ez vitathatatlan.
- Igen, ebben biztos vagyok – haloványan mosolyodtam csupán el a szüleim említésére, ám tényleges vidámság egyáltalán nem tükröződött az arcomon. Szerettem anyámat és még nála is jobban apámat, ám amikor ő elment szinte szó nélkül, ott minden összeomlott. Anyám már nem volt ugyanaz az asszony többé, akinek ismertem, apám képe pedig évekkel később olyannyira elhalványult bennem, hogy ma már egyáltalán nem lettem volna képes felidézni az arcát vagy a hangját. Jó, talán ha nagyon koncentráltam volna, akkor nem olyan lehetetlen feladat, de igazából még csak gondolni sem szerettem azokra a nehéz évekre.
- Ó, félreért, én egyáltalán nem hibáztatom őket – ezúttal már jobban ellágyultak a vonásaim, igazibb volt az arckifejezésem is. – Egyszerűen csak itt, Amerikában nem lett volna elég hangzatos a mai embereknek, ha érti, hogy mire gondolok – vontam meg a vállaimat, ám közben tekintetem továbbra is az öltönyöket kutatta, kivéve akkor, amikor beszéltem hozzá. Azért annyira voltam udvarias, hogy ezekben az esetekben inkább az ő vonásaira koncentráltam és nem azokra a ruhadarabokra, amelyeket neki készültem kiválasztani a mai napon. – Az a név pedig egy másik élethez tartozott amúgy is. Ha tudná, hogy mennyivel éltem már… talán el sem hinné – nevettem fel halkan. Tényleg nagyon sok álnevem volt már, talán több is, mint más fajtám-bélinek, de egészen biztos vagyok abban is, hogy nem én voltam az egyetlen ilyen farkas. Ennyire egyedi sajnos még én sem lehetek, pedig sokszor szerettem magamról ezt gondolni.
- Helyes! – bólintottam mély elégedettséggel, amikor átvette tőlem az általam kiválasztott öltönyt és úgy gondolta, hogy akkor felpróbálja. Reméltem, hogy megfelelőt sikerült választanom és legalább olyan jól fog rajta mutatni, mint ahogyan én azt elképzeltem. Nagyon ritkán szoktam mellélőni, de persze az sem lehetetlen. – Jöjjön, mutatom! – odavezettem hát az öltözőfülkéhez. Itt nem olyan volt, mint egy rendes butikban, hanem sokkal inkább egész kis helyiségnek lehetett mondani. Szerintem ez teljesen logikus volt, végtére is egy nagyobb és terebélyesebb menyasszonyi ruhát nem olyan egyszerű ám az arára adni egy kis fülkében.
- Nos, mikor mennyi idő. Ez sok dologtól függ. Ha sürgősen kell, akkor általában egy hét alatt elkészül, próbákkal együtt. Bár, nem, inkább mondanék két hetet, mert előttem meg is kell tervezni olyanra, amilyenre a megrendelő szeretné – tettem hozzá némi gondolkodás után. Mivel most nem kellett olyan tökéletesen mutatnom, hiszen nem látott, így könnyedén nekidőltem az egyik tárolónak, lezser testtartást véve fel. Úgysem volt most senki más a boltban, illetve az egyetlen alkalmazottam el volt merülve a papírmunkában, tehát a lényeg ugyanaz. – Tehát, ha máskor szeretne tőlünk valamilyen szép és egyedi darabot, akkor ennél jóval előbb kell leadnia a rendelést – mondtam csak úgy az egyértelműsítés kedvéért. Nem mintha gyengeelméjűnek tartottam volna, de már csak azért is beszéltem, mert szerettem hallgatni a saját hangomat.
- Miért, magának mi baja van a Brünhildával? – kérdeztem olyan hangon, mintha nem érteném és teljesen meglepett volna ezzel a kijelentéssel. Ha látta volna az arcomat most, hát valószínűleg az is hasonlót tükrözne. – Ő egy harcos, gyönyörű szép valkűr volt - jelentettem ki roppant komolyan, számot adva ezzel egy kicsit a műveltségemről is. - Egyébként mindenkitől megkérdezi, hogy milyen néven született? – kérdeztem félig nevetősen, félig kíváncsian. – Mellesleg, az Inge nevet kaptam a szüleimtől még annak idején – feleltem úgy, mintha ez tényleg csak afféle lényegtelen információ lenne. Közben én is egy egészen picit lentebb eresztettem a pajzsomat, bár még mindig nem érdekelt túlzottan, hogy kiféle-miféle ő. Eddig az ügyfelem volt remélhetőleg, az utcán már teljesen másként néztem volna rá és biztosan jóval érdeklődőbben a vérvonala vagy esetleg a kora iránt.

Csak egy afféle "ezt mindjárt gondoltam" arckifejezés villan fel a vonásaimon, amikor közli, hogy nincs alacsony árkategória. Sejtettem, vagyis inkább pontosan tisztában voltam vele már akkor, amikor bejöttem, szóval nem lep meg egyáltalán. Lehet, hogy nem nézek ki sznobnak, de azért nagyon remélem, hogy ostobának sem feltétlenül.
Érdeklődve pislogok a reakciójára, és valahol egyet kell értenem vele. Lehet, hogy a Kilaun egy egészen jól kiejthető név, de lássuk be, a testvéreim neveinek nagy részét elég nehéz lenne használni manapság, nem csak Amerikában, de a világ bármely táján. Biisa vagy Yee biztos sok problémával találnák szemben magukat, ha a mai modern ABC-re kellene egy hivatalban betűzzék a neveiket.
- Szóval külföldi, értem.
Felelem ezt úgy, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna. És végül is meg is tette, csak nekem olyan furcsa, hogy lényegében én vagyok itthon ezen a földön és mégis alkalmazkodnom kell, már persze nem csak azért, mert a fajtánkon belül kisebbfajta pánik ütne ki, ha így mutatkoznék be mindenkinek, hanem mert egyszerűen ilyenné tette a földet a telepesek hódítása. Ami elég szomorú, ha őszinte akarok lenni, bár nem is tudom, mit várok... Várnék, fehérként, indián névvel.
- Gyanítom, hogy Ön sem nagyon tartana átlagosnak, ha tudná, én mióta taposom a földet.
Eszemben sincs túllicitálni, de ami tény, az tény. Így őt legfeljebb három-, talán négyszáz évesre saccolnám, de egyébként is "én nyernék". Ha a testvérem lenne, már azelőtt felismertem volna őt, hogy beléptem az üzletbe.
Az öltözőfülke inkább egy szoba. Eleinte azt sem tudom, mit hová pakoljak, mihez kezdjek ezzel a rengeteg hellyel, de megoldom, feltalálom magam és közben igyekszem beszélgetéssel elütni az időt.
- Kettő? Rendben. Jó tudni az ilyesmit, főleg egy olyan szétszórt valakinek, mint én. Esetleg egy névjegyet adhatna majd, ha esetleg van kéznél.
Hogyne akadna, egészen biztos vagyok benne, hogy Holly-nak többféle is van. Olyan, amit a kuncsaftoknak ad, olyan, amit privát célokra használ...
- Hogy nekem? A világon semmi. - szólok ki kissé nevetős hangon - Csak általában nem szokták szeretni, mert túlságosan régimódi és idegen az írása is.
Idegen annak, aki életében nem találkozott még ékezetes betűvetéssel. Én azonban igen, de ez már megint egy másik történet.
A zakó már rajtam van, a tükörbe nézve pedig teljességgel meg vagyok elégedve, azt hiszem. Igazgatom, összegombolom, miközben Holly válasza elhangzik, és pusztán egyetlen pillanat kell ahhoz, hogy még azt is elfelejtsem, hogy hol vagyok.
Emlékképek százai... jelennek meg előttem. Sajnos nem ezrei, s nem milliónyi, mert nem volt elég időm, hogy ennél többet gyűjtsek. A fájdalom és a mardosó hiány úgy öntik vörösbe az arcom bőrét, hogy egyszerien roppantul melegem lesz, bármennyire is fagyjak bele a mozdulataimba. Csak a tükörképemet bámulom, a pupilláim életre kelnek, régi történetek elevenednek meg bennük, finom, gyermek-illatú szőke haj, vidám kacajok, békés alvások, ahogy a kezemben reptetem Őt...

Reflexből fordulok ki, kapom a hónom alá a kabátomat és állok meg tátott szájjal, elképedve, sűrűn pislogva Holly... Inge előtt, bárhogy is nevezzék. Úgy meredek rá, mint aki szellemet lát. Egyértelműen zaklatottnak láthat, és ha kérdez bármit is, süket vagyok a külvilágra, nem hallok semmi egyebet, csak a pulzusom zubogását a dobhártyáimban.
- Én... nekem most...
Nem tudok értelmesen beszélni. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mit mondjak, miként tűnjek el innen... A kabátom zsebébe nyúlok gyors, kapkodó mozdulattal. Az üres tárcám, amit előrántok, a nőstény szemében úgy tűnhet, hogy százdolláros bankóktól duzzad, talán többtől is, mint az fizikailag lehetséges volna. Úgy teszek, mintha egy köteggel a kezébe nyomnék, anélkül, hogy megszámolnám, és úgy vágtázom ki az üzletből, mintha sosem jártam volna ott.

Nem. Nem, nem! Előveszem a nadrágzsebemből a mobiltelefont, a szapora légzésemtől reszkető kezeim közül azonban kicsúszik és a jeges földön koppan. Káromkodnék, de nem jönnek a szavak. Kit hívjak? Mit mondjak? Hova menjek? Miért kapom ezt? Miért kell itt, az otthonom területén szembesülnöm a múltammal? Mennyi az esélye annak, hogy egy délutáni vásárlás alkalmával pont egy olyan nősténybe fussak bele, aki a lányom nevét viseli? Meg vagyok róla győződve, hogy a Szellemek játékának vagyok az áldozata, hogy így akarnak emlékeztetni arra, mit veszítettem el, és ahogy elvették tőlem a gyermekeimet, úgy kedvük szerint elvehetnek minden egyebet. És ezzel most... Újra erre akarnak emlékeztetni...
Talán a sarokig loholok el, de a gondolataim örvényében, zaklatott szívem és lelkem, az ébredező Rémálmodó árnyékában már nem vagyok képes az Illúzióra koncentrálni, így ha Holly még mindig a kezében tartja a pénzt, az most egyszeriben semmivé lesz, eltűnik, akár csak én tettem az előbb az üzletből.
Üvölteni akarok. Kirohanni a világból, és csak azért nem teszem, mert tudom, hogy ígéretet tettem Yee-nek és Abigailnek. De az ígéretem nem tartalmazza azt, hogy nem borulhatok ki, amikor ilyen kihívások elé állítanak.
Még a kabátomat sem vettem vissza, a sarkon befordulva megállok, a dühtől és tehetetlenségtől lassanként összeomolva vetem a falnak a hátamat és csúszok le a földre, pedig pontosan tudom, hogy most "haza" kell mennem Yee-hez, különben megint olyat teszek, amit nem akarok. Amit ők nem akarnak, hogy tegyek. De a lábaim nem engedelmeskednek, lélekben én már rég Lübeckben járok és siratom a két apró csodát, akik a világot jelentették nekem.

Majdnem gratuláltam neki, amiért ilyen profin levonta már megint a következtetést, de visszafogtam magam kivételesen. Helyette csak bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy jól mondta, tényleg külföldi vagyok. Bár jobban belegondolva, olyannyira rég volt már, hogy Amerikába jöttem, hogy szinte úgy éreztem néha, mintha én is ennek a földnek a szülötte lennék. Időnként azonban, amikor néztem a saját tükörképemet és tipikusan északi jellemzőimet vizslattam, eszembe jutott mindaz, amit nagyon szerettem volna egykor elfelejteni. Úgyis lehetetlen volt, hiszen hozzám tartozott az is, de mostanra megfakultak a képek. Még a tulajdon fiam emléke is, akivel azóta sem tudom, hogy mi történt, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá. Azóta is többször volt eszemben és bántam, hogy nem lehettem mellette úgy, mint ahogyan mellettem a saját apám. Azt nem mondom, hogy jobban megértettem ettől, mert egy cseppet sem. Más volt a helyzet, és amúgy is egyszerűbb volt őt hibáztatni a történtekért, hiszen az igazságot nem tudhattam.
- Valóban? – kérdeztem sejtelmes mosollyal, és egy pillanatig sem keltette fel a gyanakvásomat, hogy esetleg egy Elsővel lenne dolgom. Mivel nem tudtam arról, hogy léteznek még ezen a földön, így ez szerintem abszolút érthető volt részemről. Azt gondoltam, hogy maximum átléphette az ötszázat, de ez minden. Annál idősebb farkashoz még amúgy sem volt szerencsém. – Nos, akkor talán mindenkinek megvan a maga keresztje. Én úgy gondolom, hogy jobb nem átlagosnak lenni, mint egynek lenni a sok közül – fejtegettem nagy bölcsen a véleményemet, amíg arra vártam, hogy felvegye az öltönyt, amit odaadtam neki próbára.
Eszembe sem jutott, hogy esetleg elmenne vele, így hát nem kezdtem el siettetni. Helyette türelmesen várakoztam és kíváncsi voltam arra, hogy tényleg olyan jól áll-e majd rajta, mint ahogyan elképzeltem. Talán némi igazításra szükség lesz, de úgy gondoltam, hogy az olyan aprócska lehet, amiről nem is érdemes beszélni. Közben hallottam ám a hozzám intézett szavakat és nem is terveztem, hogy válasz nélkül hagyom.
- Természetesen! – ugyan én bólogattam odakint, ám ezt ő nem láthatta. – Majd amikor rendezzük a számlát a gépnél, adok magának egyet. Bármikor szívesen látjuk, habár én nem biztos, hogy itt leszek, amikor következőnek betér az üzletbe – hogy ez mit takart, azt már nem tettem hozzá. Jelenthette azt is, hogy nem dolgozom bent mindig, meg azt is, hogy nem lakom a városban. Esetemben ugyebár az utóbbiról volt szó, de ez nem tartozott rá. A névjegykártyán egyébként úgyis láthatja majd a másik szalon címét is, ebből meg lehet, hogy szintén olyan jól levonja majd a következtetést, ahogyan az ehhez való érzékéről már tett nekem tanúbizonyságot.
- Nem is sokan élnek ezzel a névvel, az a gyanúm – jegyeztem meg elgondolkozva, bár a gondolataim inkább a körül forogtak, hogy mikor öltözik már fel, hogy megnézhessem magamnak. Nem, nem a férfira voltam kivételesen kíváncsi, hanem arra, hogy mindenhol illeszkedik-e a ruha rá. A hajlatoknál különösen csúnya tudott lenni, ha bővebb, ugyanis sokkal jobban gyűrődött. Bár mi olyan anyaggal dolgoztunk, ami nem volt rá hajlamos, de több óra után még ezeken is meglátszott néhány ránc. Gondolataimból az zökkentett ki, hogy végre nyílt az ajtó. Mivel fogalmam sem volt arról, hogy miféle változások mentek végbe a férfin azóta, hogy kimondtam a születési nevemet, így egyáltalán nem arra az arckifejezésre számítottam, amivel végül szembetaláltam magam.
- Öhm… minden rendben? – kérdeztem udvariasan, értetlenül ráncolva a homlokomat. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lelhette, vagy mi rosszat mondhattam. Emlékeim szerint semmit, de lehet, hogy ő valamit magára vett. Ötletem sem volt, ez kétségtelen, és a távozására már nem is tudtam mit mondani. Ugyan a marék pénzt a kezembe nyomta, de egy viszlát nem sok, annyit sem mondott nekem búcsúzóul. Csak néztem tovább utána, arcomon a hitetlenség és a meglepettség kettőse látszott, legalábbis néhány perc erejéig. Ezt követően jött csak az igazi ledöbbenés, ám ehhez már a harag is társult, méghozzá elemi erővel.
Amint eltűnt a pénz a kezemből, abban a pillanatban léptem is ki a magas sarkú cipőimből, és vettem át a lapos talpú csizmámat, amiben idejöttem a kocsitól. A mozdulataim hevesek, türelmetlenek és meglehetősen gyorsak voltak. Még jó, hogy nem volt nézőközönségem, különben valószínű, hogy nagyot néztek volna rajta. Alig egy percen belül letudtam a cipőcserét, felkaptam a cipőmet és már vágtam is be magam mögött az ajtót, cseppet sem finomkodva. Hátul mentem ki, a sikátorba vezető ajtón. Nem ez volt a legjobb része a környéknek, de mi mást tehettem volna? Egy ilyen nem hagyhattam megtorlás nélkül, ekkora arcátlanul nagy sértést. Így már nem volt titok előttem, hogy melyik vérvonalhoz tartozott a fickó, és még a zavart tekintetének emléke sem tudott lecsillapítani most. Azt akartam, hogy fizesse ki, mert belőlem hülyét nem lehet csak úgy büntetlenül csinálni, az is biztos!
A szagát annyira sajnos nem volt könnyű itt követni, de ha jól tippeltem, akkor pont oda kellett kilyukadnom hamarosan, ahol ő volt. Egyre erősebben éreztem az energiafoszlányokat is, és némi koncentrálás után már olyan közel kerültem hozzá, hogy biztos lehettem az ott tartózkodásában. Gyorsan kellett mozdulnom, mert a tényleges erejével még mindig nem lehettem tisztában, ráadásul még az sem térített el a szándékomtól, hogy láttam, valami mennyire összetörte. Gyors, durva mozdulattal rántottam fel, hacsak nem tett valami olyat, hogy ebben megakadályozzon, és úgy vágtam be a szomszédos sikátorba, ahogyan azt nem sajnáltam. Még szerencse, hogy a környéken éppen nem tartózkodott senki, vagy ha mégis, akkor nem ránk figyelt. A hóesés amúgy is a kíváncsi szemek ellen dolgozott, elhomályosítva minket a távoli járókelők elől.
- Csak hogy tisztázzuk! – kezdtem bele, fújva egy nagyot. Az sem érdekelt, ha ő is megtorolja rajtam azt, hogy ilyen durva voltam. Szerintem lehettem volna rosszabb is, még ugyan visszafogtam magam, nem? Csak egy falhoz hajítottam hozzá, több kárt nem tettem benne. Akár simogatásnak is betudhattuk, ha nagyon szigorúan nézzük. – Nagyon nem szeretem, ha hülyének néznek, és nem értékelik kellőképpen a munkámat. Az sem lehet mentség, ha valaki úgy néz rám, mint aki kísértetet látott. Lenne szíves elárulni, hogy mégis mi a jó büdös franc történt? – itt már nem fogtam vissza magam, finomkodnom sem kellett. Csak mi voltunk itt, vagy ha esetleg más is kilép az üzlete hátsó ajtaján. Reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni. Az üzletemen kívül pedig nem voltam hajlandó úgy viselkedni, mint egy jól nevelt hölgy. Főleg nem akkor, ha megsértettek. - Ha én kedves vagyok valakivel és odafigyelek az illetőre, akkor elvárom, hogy ugyanígy viszonyuljanak hozzám is! Úgy látszik, hogy ez a mai világban már nagy kérés... - tettem még hozzá afféle zárszóként, mielőtt bármi mást mondhatott volna.

Ahogy a gondolatok és az emlékek egyszeriben eltüntetik előlem a fairbanks-i havat, minden megváltozik. A levegő friss, esőillattól terhes ott, ahova akaratlanul is repítettem magam, az ég komor, ólomszürke felhőréteggel van kifestve, a nap pedig nem elég erős ahhoz, hogy akár egyetlen sugárban is áthatolhasson a fellegeken. Durván játszik a szél a nedves fűszálakkal. Akár előjel is lehetett volna, az ősz, a közelgő halál rituáléja. A falevelek megadóan hullanak alá, ez a sárgásvörös színkavalkád talán az egyetlen a vidéken, ami kellőképpen élő ahhoz, hogy ne egy megkopott fényképnek tűnjön a világ, amelyben olyan boldogan éltem. S a színfoltok közé ékelődik még három arc, három aprón, nehézségektől és szegénységtől megtépázott, ám mégis boldogan vibráló emberi aura. Nem akartam elhagyni a házat. Nem is tudom, hogy Giselle vagy Abigail hangján képzelem-e el, hogy egy mondat kúszik lágyan a szél hangjába: "~ Ha… esetleg… olyan szerencsénk lenne, hogy egy következő „életemben” is megtaláljuk egymást, akkor ne hezitálj, mielőtt még késő lenne. ~"

Óvni akartam őket. Hát tettem volna ki egy négy éves kislányt mindannak, ami a farkasléttel jár? Meséket és álmokat ígértem nekik, nem fájdalmat és véres vadászatokat... Hezitáltam. Túl késő lett, és ezen már soha nem leszek képes változtatni.

[zene]

A saját testsúlyom egyszeriben eltűnik, úgy érzem lebegek, hogy újra meghaltam és könnyed lélekként emelkedem fel a földről. A rideg valóság azonban az, hogy pillanatokkal később a hátam nekiütközik egy falnak, és ettől a becsapódástól egy pillanatra még a tüdőmből is kiszalad a levegő. A fantáziakép és a valóság hirtelen cserélnek helyet, és már látom, hogy Holly utánam jött, és hogy minden bizonnyal most kívánja megtorolni mindazt az arcátlanságot, amit a boltban elkövettem ellene. Hallgatom a szavait, a röpke fájdalom, ami a gerincemből terjed kifelé, jótékony hatással van rám, érzem, hogy élek, és talán még a kedvemre is volna, ha folytatná, ha továbbra is elhinné, hogy van akár egy fikarcnyi esélye is ellenem, és keményen meg akarná torolni az aljasságomat.
Felnevetek. Először halkan, alig hallhatóan, aztán egyre hangosabban, hevesebben és őrültebben, legfeljebb akkor hallgattathat el, ha megkísérel arcon ütni, vagy egész egyszerűen megvárja, amíg befejezem. A kacaj életre hívja a Rémálmodót megint.

Egy szempillantás alatt pattanok szembe vele, és kísérelem meg a jobb kezem ujjait a csinos torokra fonni, miközben a mosolyom egyszeriben tovatűnik, a tekintetem pedig ametiszt fényben táncol, cseppet sem barátságosan. Ha sikerül, egész egyszerűen elemelem őt a talajtól úgy, hogy még nekem is fel kelljen emelnem a fejem, ha tartani akarom vele a szemkontaktust. A pajzsom robban, a sikátor eltűnik, mi pedig egész egyszerűen egy Illúzió kellős közepén találjuk magunkat. Én egy feneketlen szakadék szélén állok, és a mélység fölött tartom Holly testét. Sikolyok és halálhörgések hasítják át mindkettőnk dobhártyáját, odalent a mélységben pedig amorf, alaktalan lények másznak egymáson, mohón kapkodva Holly lába után, hogy maguk közé rántsák. Én felismerem őket. Nem csak az áldozataim, de a meg nem valósult álmaim is ott tekergőznek, de hogy ő miket lát? Azt pontosan nem tudom, csak arra koncentrálok, hogy valami olyasmi legyen, amitől őszintén fél, amitől retteg, amiket talán saját maga elöl is elrejt a tökéletesség álcája mögé.
- El sem tudja képzelni, mekkora hibát vétett azzal, hogy utánam jött... - kezdem el szinte csevegve, ám mégis fenyegető morgással a hangomban, és teljességgel tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok önmagam - Az élet nem kívánságműsor kiscsillag, senkit nem érdekel, hogy maga mit szeretne vagy mit vár el. Ahogyan engem sem.
Most rajtam a sor, hogy elhajítsam őt, a valóságban a sikátor falának, az Illúzión belül pedig egy sziklának érkezik. Én pedig lassan kezdek el vetkőzni, hogy kibújjak a zakóból, és az orra előtt hasítom ketté a gyönyörű anyagot.
- Na most mi lesz? Csak sírva ne fakadjon itt nekem.
Billentem oldalra a fejem kissé egy kimondottan aljas félmosollyal, és a földre hajítom a széttépett anyagot. Ha mozdulni akarna, hát bénává teszem minden végtagját, miközben egy képzeletbeli vérpatakot indítok meg a szemgödreiből, mintha csak könnyek volnának.
- Volt egyszer valaki, aki mindennél többet jelentett nekem és azt a nevet viselte, amit maga nem talál elég hangzatosnak. A többi már nem tartozik magára.
Csettintek egyet, mint valamiféle cirkuszi porondmester, az Illúzió pedig egyszeriben megszűnik, és mi újra a sikátorban vagyunk, ám a tekintetem egy cseppet sem vált barátságosabbá, mint a képzeletbeli világban. De nem is áll szándékomban tovább mutogatni, hiszen ha rajtam múlik, akkor egész egyszerűen otthagyom a nőstényt, ahol elvileg földet ért.

Igen, nyeregben éreztem magam. Úgy gondoltam, hogy van esélyem ellene, hiszen tisztában voltam a saját képességeimmel. Miért is kellett volna azt gondolnom, hogy hiábavaló próbálkozás minden? Hiszen halványlilám sem lehetett arról, hogy igazából kit sikerült ilyen tökéletesen hozzávágnom a falhoz. Az a gyanúm, hogy ha tudtam volna, talán akkor is megkísérelem ezt tenni, mert nem az a típus voltam, aki a sértéseket csak úgy szó nélkül hagyja, vagy sokkal inkább tett, megtorlás nélkül. Gondolataimat az eszelős nevetése vágta ketté, mire úgy néztem rá, akár egy őrültre. Talán mégis hiba volt utána jönnöm, de ki gondolta volna, hogy teljesen elment az esze? Hogy nem csak a viselkedése volt olyan, mint akinek elmentek otthonról, hanem ténylegesen ez történt?
Eszem ágában sem volt a közelébe menni, nemhogy arcon ütni. Helyette a tekintetemben most undor és szánakozás villant. Sohasem kedveltem azokat, akiknek az elméje már nem ép, mert egyrészt taszítottak, másrészt egy kicsit meg is ijesztettek, hiszen náluk sohasem lehetett tudni, hogy mire számítson a farkas lánya.
Mielőtt kettőt pisloghattam volna, olyan érzésem lett, mintha a levegőt elzárták volna előlem. Kapkodtam utána kétségbeesetten, a torkomat érő fájdalom szinte eltörpült a légszomj mellett. Kezemmel rászorítottam a csuklójára, noha tudtam, hogy az égvilágon semmit nem fogok vele elérni. Most már egyértelmű volt, hogy kicsit elszámítottam magam az erőviszonyok tekintetében, de beismerni ezt már annál nehezebb lett volna. Épp elég, hogy előttem tisztán csillant meg ez a gondolat, valamint a szabadulni akarás érzése is feltámadt bennem. Ó, voltam én már nehéz és szorult helyzetben máskor is, azzal nem is lett volna problémám. Szinte még az illúziója sem lepett meg azok után, hogy ilyen módszerrel akart nekem fizetni a ruháért, ám az már annál rosszabbul érintett, amikor félelmet fecskendezett a lelkembe.
Most már kapálóztam a szorításában, el akartam érni, hogy eresszen el. Hiába tudatosítottam magamban, hogy ez csak egy illúzió, hogy ez nem történik meg, csupán az elmémmel játszott, a félelem bizony nagyon is valóságosnak tűnt bennem. Ám amilyen makacs és önfejű tudok lenni, ezek a tulajdonságok, még ha le nem is győzték az ő fantáziaképét, valamelyest mégiscsak elnyomták, ugyanis a válaszomból inkább düh hallatszott, mint a félelem remegő hangszíne.
- De azzal is hibát követtem volna el, ha nem jövök… - nyögtem ki, és lám, mégsem volt olyan erős a hangom, mint amilyennek a fejemben tűnt. A szorító érzés miatt inkább erőltetettnek hatott és alig hallhatónak, de nem érdekelt. A túlélési ösztön ott tombolt az egész testemben, egyszerűen nem bírtam elviselni, ha sarokba szorítottak, ha nem volt más választásom, mint hagyni, hogy mások kedvükre szórakozzanak velem. Akár a testemmel, akár az elmémmel vagy a lelkemmel. Arra nem mondtam semmit, hogy nem érdekli, hogy mit várok el. Ó, én már nagyon régen megtanultam, hogy csakis magamra számíthatok, ha valamit akarok. Ha ennyire naivnak nézett, akkor csalódást kellett volna okoznom neki, ám a nyakamon érzett szorító érzés miatt most már akkor sem jött volna ki hang, ha hozzá akarok vágni valamit. Kezdett szédülni a fejem, a világ kicsit elmosódottnak tűnt a szemeim előtt, ám az ametiszt szempár még mindig élesen rajzolódott ki előttem. Immár csak az, ha őszinte akarok lenni.
Még egy pillanatig a tüdőmben rekedt a levegő, amikor a testem tehetetlenül csapódott neki a falnak, aztán pedig annak mentén csuklottam össze, akár egy élettelen rongybaba. Ám bennem ott pislákolt az élet, méghozzá nem is olyan gyengén. Kapkodtam kétségbeesetten a levegő után, immár végre kaptam. Nem mozdultam meg, talán hirtelen akkor sem tudtam volna, ha akarok, gyűlölettel teli szemeimet azonban le sem vettem róla. Figyeltem a mozdulatait, néztem, amint széttépte az anyagot. Nem, nem az a típus vagyok, aki a gyermekeinek tekinti a termékeit, egyszerűen csak sértésnek vettem azt, amit tett.
- Nem vagyok már sírós kislány – rekedt volt a hangom és gyenge, szemeim azonban összeszűkültek. – Ha még egyszer a közelembe mer jönni, meg fogom ölni! – közöltem utálkozva, még ha tudtam is, hogy esélyem sincs. – Nem érdekel, hogy ki maga és az sem érdekel, hogy esélyem sincs… - ezzel egyértelművé tettem számára is, hogy sem elbizakodott, sem ostoba nem vagyok. Annyira legalábbis, mert ha tényleg nem lennék az, akkor nem fenyegetném meg annak tudatában, hogy kettőnk közül én halnék meg hamarabb. Közben az én pajzsom is rég lehullott már, így azt is érzékelhette, hogy mennyi idős vagyok, és melyik vérvonalhoz tartozom. Nem volt értelme titkolni tovább, nem is akartam most a rejtőzködésbe fektetni az energiáimat, amelyek még megmaradtak.
- Remélem, hogy az a valaki nem volt kénytelen felnőni egy árnyéknak tetsző, megkeseredett anyával, mert az apja olyan gyáva volt, hogy felnevelni sem volt képes a lányát és a fiát – ezúttal már nem volt indulat a hangomban, inkább megfáradt szavak voltak. Fejemet a sikátor falának billentettem, de nem őt néztem, ha esetleg elindult közben, hogy a távozás mezejére lépjen. Tekintetem a szemközti fal tégláit pásztázta, mintha annyira érdekes lenne. Most már legalább értettem, hogy mi zavarta meg annyira, hogy ilyen csúfosan leleplezze magát és a valódi szándékait a fizetést illetően. És elsőre én még szimpatikusnak találtam… egyszerűen röhejes!

Csapdába esett madárka, nem több, egy apró kis góc, egy zavaró tényező, a szórakozásom tárgya, egy báb, akivel azt teszek, amit akarok. Érzem, látom a szemeiben, hogy pontosan tisztáan van vele, én pedig borzasztó elégedettnek érzem magam. Ám egy cseppet sem érzem magam rosszul vagy ér meglepetésként a felismerése, hiszen megszoktam már. Ó, Teremtőm, hány farkas hitte azt az évszázadok alatt, hogy csak úgy fölém kerekedhet? Hányan rúgtak belém úgy, hogy fogalmuk sem volt arról, ki vagyok valójában és hogy mire vagyok képes?
Magamba szívom az energiáit, feltöltöm vele a pórusaimat, tömődjenek csak el, harcolhat az illúzióm ellen, legfeljebb még erőteljesebben zárom bele, mint egy kalitkába, rácsok közé és ha nagyon engedetlen, még egy vastag, fekete pokrócot is az elméjére borítok, ha akarom, örök időkre elzárva és magányra ítélve, távol mindentől, amit valaha szeretett. Már ha akad ilyen ebben az undorító világban.
A fenyegetésére újból felnevetek, de ez nem olyan hosszan tartó, mint az előző, hirtelen csap át jeges, fagyos jégcsapokba, melyek vágnak, szúrnak, mint a legélesebb penge, átdöfve a testét és a lelkét egyaránt.
- Ostoba...
Sziszegem a fogaim közt, és egy újabb Illúzióval ajándékozom meg. Úgy érezheti, hogy a feje mindjárt ezer szilánkra törik, a látása elhomályosulhat, mintha ezernyi tű fúródna egyszerre az agyába, és egészen addig nem vagyok hajlandó engedni belőle, amíg komoly fizikai jelét nem látom annak, hogy valóban szenved. Lehet, hogy strapabíró, ám az én "csapjaim" még messze nincsenek teljesen kinyitva, részemről még percekig növelhetem a szenvedését, mígnem vagy beleőrül vagy kénytelen lesz megadni magát, újfent. A farkasom büszke sértettséggel villantja rőt bundáját az elmémben, hangot adva a jelenlétével annak, hogy nem kedveli, ha bárki fenyegetőzik vele.
- A legrosszabb rémálma...
Morgom mély torokhangon a feleletet arra, hogy ki vagyok én valójában. Nem ragozom, nincs értelme, nem kell tudnia a kilétemet vagy a nevemet ahhoz, hogy egy életre (vagy tovább) megjegyezzen magának.
És már hagynám, mint a szigorú tanár az engedetlen diákot,aki épp elég kemény leckét kapott, amikor két olyan dolog követi egymást, amitől az őrületemnél még intenzívebben hasít a mellkasomba valami egészen régi ismerős: a jeges félelem.
Sangilak ereje lobban erőteljes lángra, háromszáz évnyi erővel csapódva neki a hátamnak, amint ottfelejteném Holly-t, mint egy megunt játékot szokás. Sangilak...
Régi képek, régi nevek, újra éledő félelmek. Vészesen kattog az elmém gőzgépként, és még szerencse, hogy már háttal állok neki, és nem láthatja azt a páni félelmet, ami a tekintetembe rágja magát. Nem. Nem lehet, hogy pont Sangilak gyermeke ez a nőstény, nem lehet, nem szabad, hogy valaha megtudja, milyen kicsinyes szórakozásba merültem a gyermekével. Nem fordulhatok meg, nem mehetek oda és nem eskethetem meg, hogy ameddig él, hallgasson erről, nem tehetem meg, hogy bármit felajánlok cserébe, hiszen mit mondhatnék? Ajánljam fel, hogy hagyom magam megölni a mancsai által? Pont most? Amikor rátaláltam Abigailre? Ámbár Sangilak által sem kívánom jobban a halált, ebben a pillanatban minden olyan értékesnek tűnik, ami eddig kopott szépiafényben csillogott körülöttem a világban.
Meggyőzöm magam, tűnjünk el innen. Mintha itt sem lettem volna. A farkasom maghoz képest roppantul apróra zsugorodik a hím nevének már a gondolatára is, futnék, rohannék Yee óvó biztonságába, hogy legyen most újra ő a pajzs a bátyja és valaki más között. Legyen a pajzsom, legyen a védelmem, mert...
Nincs időm tovább gondolkodni, mert akkor megtörténik a másik olyan dolog, ami a rettegésemet egy pillanat alatt fújja odébb, és ha őszinte akarok lenni, nagyon rég volt már olyan, hogy egyszerre ennyiféle és ilyen intenzív impulzus ért volna. Fáj a fejem. Szétszakad, a lelkemmel együtt. Sosem volt még ilyen fülsértő a némaság.
- Tessék? - bukik ki belőlem a halk kérdés. Lassan, mint aki nem akar szembesülni a mögötte várakozó valamivel, úgy fordulok vissza a nőstény felé - Ki vagy te...?
Ha nem válaszol egyből... Nagyjából kettő másodpercen belül, hát indulattal teli vágom hozzá a folytatást. A fejemben közben Johannes hangja csendül fel. "Gyáva vagy Kilaun, és méltatlan a nevedre!"
- NE MERÉSZELJ ENGEM GYÁVÁNAK NEVEZNI!
A legrosszabb rémálmomban érzem magam, fogalmam sincs, ki ő, mi az összefüggés a neve és köztem, és aközött, hogy mivel példálózott az előbb. Azt sem tudom, miként termek mellette, és ragadom meg a kabátját, felső viseletét, és vágom a falhoz úgy, hogy veszélyesen közel préselem hozzá a testemet - Mégis miféle ördögi tréfa ez? Ha még egyszer a szádra veszed a feleségem és a gyermekeim, megöllek. És mindenki, akit valaha szerettél, bélyegezzen meg gyávának és árulónak, mert volt merszed búcsú nélkül megdögleni! Világosan beszéltem?!
Erősen tartom, tűröm minden ellenállását, de reszketek, nem a téli hidegtől, az indulatoktól, a kétségbeeséstől és attól, hogy már képtelen vagyok megálljt parancsolni a könnyeimnek.

Lehet, hogy lottóznom kellene, ugyanis amikor felnevetett a fenyegetésem hallatán, szinte előre tudtam, hogy ez fog történni. Talán azért, mert én is így tettem volna fordított esetben, vagy egyszerűen csak láttam az eddigi viselkedése alapján, hogy ez volt a leginkább elvárható reakció tőle. Fogalmam sincs, hogy melyiknek van nagyobb igazságtartalma, de igazából egyáltalán nem is volt lényeges. Elismertem én magamban, hogy ostoba vagyok, de neki nem voltam hajlandó igazat adni, már csak dacból sem.
- Talán… - sziszegtem végül én is, akárcsak ő az előbb azt az egyetlen szót. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne enyém legyen az utolsó szó. Tudtam pedig, hogy csendben kellene maradnom, hogy most az egyszer meg kellene hunyászkodnom és a háttérbe vonulni ahelyett, hogy ekkora lenne a szám, de az ember csak nem tud kivetkőzni önmagából igaz? Még akkor sem, ha az élete függ tőle és olyan szorult helyzetben van, mint azelőtt talán még soha. Az eszemmel tudtam, hogy mit kellene tennem, ám jelenleg nálam is ellepett mindent az a bizonyos vörös köd, akárcsak nála. Ez már eddig is egyértelmű volt számomra, hacsak nem volt velem ellentétben állandóan köd a fejében. Még ezen sem lepődtem volna meg, amilyen eszelős viselkedést produkált itt nekem. Valami egészen biztos, hogy nem stimmelt.
A fájdalom elemi erővel hatott rám, most már nem tudtam eldönteni, hogy mi a valóság és mi az illúzió. Az egész túlságosan tapinthatónak tűnt ahhoz, hogy eszembe jusson kételkedni a valódiságában. Arcom eltorzult a fájdalomtól, fogaimat erősen szorítottam össze, hogy ne ordítsak fel, amivel talán pontosan azt érném el, amit ő akart. Fájt, rohadtul szenvedtem a fejembe hasító fájdalomtól, a testem is megvonaglott ott a földön fekve.
- Nagyon eredeti… - nyögtem halkan a válasza hallatán. A fejem még mindig eszméletlenül zsongott, de annyi erőt sem éreztem magamban, hogy odaemeljem a kezemet. Csak ültem tovább mozdulatlanul, ha már ebbe a helyzetbe sikerült tornáznom magam, és azon gondolkoztam, hogy mikor éreztem magam utoljára ennyire fáradtnak és meggyötörtnek. Talán az első átváltozásom volt az utolsó ilyen alkalom, az pedig nem most volt, ezt most már ő is tudhatta. A szemem sarkából láttam, hogy meg is torpant az energiáim érzékelésekor, mire a szemöldököm kíváncsian rándult meg fölfelé. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire meglepi majd, és magamban valahogy kezdtem is azért imádkozni, hogy inkább menjen el és hagyjon itt, hadd szedjem össze magam nyugodt körülmények között. Utáltam volna, ha valaki ilyen gyámoltalannak és elesettnek lát, bár valószínűleg most elfogadtam volna valaki segítő kezét, ha felém nyújtja. Szükség törvényt bont, igaz?
- Már tudja, hogy ki vagyok… - suttogtam bágyadtan, bár fogalmam sem volt róla, hogy mit mondok. Én a magam részéről arra gondoltam, hogy ismerte immár a születési nevemet és tudta azt is, hogy most hogy szólítson, és mivel keresem a kenyeremet. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy mi játszódott le a fejében, és hogy az igazából mennyire közel állt a valósághoz. Valószínűleg, ha tudom, akkor sem mondtam volna ehhez a helyzethez találóbbat, mint amit végül sikerült nagy erőlködések közepette kinyögnöm. Mi a fenéért vagyok ilyen gyenge? Mint akit párszor kimostak egy mosógépben.
Mielőtt felocsúdhattam volna, a hátam már megint fájdalmasan préselődött neki a kemény és hideg téglafelületnek, a testét pedig túl közel éreztem magamhoz. Már-már kényelmetlenül közelinek mondtam volna. Éreztem a hevesen lüktető szívét, éreztem a remegő kezét, de nem tudtam hová tenni ezt a viselkedést. Szemeim elkerekedtek a reakciója miatt érzett meglepettség miatt, és néhány pillanatig csupán pislogtam rá.
- A saját életemről beszéltem és nem a magáéról – sziszegtem kicsit indulatosabban, mint ahogyan az előző percekben beszéltem. – De ha maga is hátrahagyta a családját egyetlen szó nélkül, akkor tényleg gyáva. Akárcsak a saját apám, aki szó nélkül hagyott hátra bennünket. Megkeserítette nem csak az én életem, de a bátyámét és az anyámét is, és ezt soha nem bocsátom meg neki! – a hangom olyan éles volt, akár a legjobban megmunkált kard. – Nyugodtan öljön meg, ha akar... – nevettem fel most már kínomban. – Nekem nincs veszítenivalóm! – közöltem tárgyilagosan, már-már félelmetesen higgadtan. Nem volt rossz próbálkozás, csak kár, hogy nekem már egyetlen szerettem sem élt ezen a világon. – Úgyhogy igen, világos volt, akár a nap. A saját hibáit azonban ne másokon élje ki, a lelkiismeret-furdalását ne mással szembeni agresszióval igyekezzen enyhíteni, mert ez nem segít! – már nem is ficánkoltam inkább, csupán két kezemmel szorítottam rá az övére, amivel újfent tartott engem. Ahogyan őt nem érdekelte az, hogy miként bánt velem, úgy engem sem érdekeltek a könnyei. Bármilyen szánalomra méltónak is tűnt most a szememben, a megvetés jelenleg erősebb volt.

Nem, igazából fogalmam sincs, hogy kicsoda. Egy nő, nagyjából háromszáz év körüli, az egykori szemem kékjével és hajának szőkeségével, aki a lányom nevén született, és aki most megpróbál a saját nyomora miatt pálcát törni felettem. És ezt teszem én is, és nem, nem vagyok hajlandó logikusan végiggondolni ezt az egész helyzetet. Nem vagyok képes arra, hogy higgadtan tegyek fel bármilyen kérdést, mert talán magam sem akarom hallani a választ. Csakis az vibrál bennem, ami Hattie-vel, az, hogy az apák bár sokszor hibáznak, a gyermekeknek fogalmuk sem lehet arról, hogy mi áll a sokszor végzetes hibák hátterében. Minden szavával engem vádol, ismeretlenül, és ahogy a falhoz szorítom és a válaszát hallgatom, inkább úgy érzem, mintha ez a nő... Egyszerre mindent tudna rólam, mintha teljesen tisztában lenne a kilétemmel és azzal, hogy miket követtem el. Csalfa játékot űz velem, valamiféle halál és igazságosztó angyali démon, aki azért mászott elő a pokolból, hogy egy kívülálló szemszögéből döngöljön a földbe és éreztesse velem, mennyire értelmetlen léteznem és micsoda tragédiákat okoztam a világnak.
Bánt, sért és megaláz minden vádló szava, és az sem tud különösebben meghatni, hogy akár a halálra is készen állna. A kirakós darabkái szinte könyörögnek azért, hogy rakjam össze őket, ám a sértettségem ködén át csak néma nyöszörgés mindez, és úgy érzem, hogy meg kell magyaráznom a bűneimet. Ez a nő nem ért semmit! Nem tud semmit és mégis azt képzeli magáról, hogy csak úgy idejöhet és azt mondhat nekem, amit akar? Hogy elítélhet azért, mert nem volt választásom?
- Nem tudsz te a világon semmit! Azt hiszed, hogy annyira könnyű volt? Hogy én ezt akartam? - magyarázok az "elhagyó apák" nevében - Mégis hogy védhettem volna meg a családomat a háborúk borzalmától úgy, hogy közben az Őrzők rángattak a harcmezőre?! Inge tudta... A lányom már négy évesen tudta, hogy egy hazugságban élek, mintha érezte volna, hogy az apjuk csak egy Illúzió, mert nem maradhattam mellettük! Háromszáz éve... Kísért az arcuk és a nevük, és semmire sem vágyom jobban annál, hogy megbocsássanak nekem!
Elakad a hangom, a szabad kezemmel pedig megpróbálnám lefejteni az övéit a sajátomról, de lakozhat a testemben bármekkora erő, a lelkem gyengesége csak egy egészen különös kézfogásig juttat a mozdulatban. Talán valamiféle jel, amit észre kellene vennem, de képtelen vagyok rá.
Lassan fejtem le a ruhájáról a saját ujjaimat, lépek távolabb egy óvatos lépést és engedem le a karjaimat a testem mellé. A világ lelassul, csak a szívem zakatol őrülten, ahogy elmerengek Holly szemeiben, függetlenül attól, hogy mekkora mértékű megvetést árasztanak felém.
- Maga szerint mit tehetnék? Járjam a világot és kutassak, hátha valaki megtette helyettem, amire én nem voltam képes? Hátha farkassá tette valaki a fiamat és a lányomat? Miben kellene reménykednem? - vágom hozzá lemondó indulattal, szemrehányásként arra, hogy nem másokon kellene megtorolnom a hibáimat - Szólítsak meg mindenkit, hogy elnézést, nem ismer véletlenül egy háromszáz év körüli Krügert, lenne vele némi megbeszélnivalóm... Nevetséges!
Nem is figyelek a reakciójára, igazság szerint félre fordítom a fejem, és kikacagom az ötlet gyerekességét és megvalósíthatatlanságát.

Nem tudtam igazából még csak elképzelni sem, hogy mi játszódott le a fejében. Csak azt tudtam, hogy az én gondolataim össze-vissza kavarogtak. Szabadulni akartam, azon gondolkoztam, hogy miként menekülhetnék meg ebből a helyzetből, hiszen szavaimmal ellentétben egyáltalán nem vágytam a halálra. Abban nem hazudtam, hogy készen állnék rá és kész lennék arra, hogy itt hagyjam ezt a világot végérvényesen is, de ha volt választásom, akkor inkább választottam volna az életet, amihez már úgy hozzászoktam. Ami mostanában egészen kedvemre való volt. Sőt, még akár nyugodtnak is nevezhettem volna, egészen a mai napig. Évek óta ez volt az első olyan esemény, ami teljesen összekavart és megbontotta a megszokottság fásultságát.
Szavaira csak a szemöldököm szaladt fel értetlenül, szavak valahogy nem jöttek a számra. Kezdtem azt gondolni, hogy tényleg megőrült, hogy mindent, amit mondtam, azt tökéletesen magára vette és már nem volt képes elkülöníteni a valóságot és azt, ami csupán a fejében játszódott le. Talán ezért tartottam én az illuzionistákat mindig is egy kicsit labilisnak. Örültem is utólag, hogy nem az ő vérvonalukba kerültem, mert bár biztos vagyok benne, hogy nagyon hasznos képesség volt, én mégis attól tartottam volna, hogy egyszer bekattanok a valóság és a képzelet határmezsgyéjén egyensúlyozva. Úgy tűnt, hogy mindez nem is volt olyan alaptalan félelem.
- Jó a lányának, ha mindezt tudta – még mindig nem adtam fel a nem túlzottan erőszakos próbálkozásaimat, hogy elfejtsem végre magamról a kezét. – Mert én négy évesen magamra maradtam az apám nélkül, akire szükségem lett volna, és akit mindennél jobban szerettem! – hangom most már határozottabb volt, mivel nem a torkomat szorongatta, mint az előbb, és így képes voltam könnyebben beszélni, mint akkor. – Ha csak egy kicsit is úgy érez a maga Ingéje, mint ahogyan én, akkor erre soha ne kérje… - ráztam a fejemet komolyan. Amikor megérintette a kezemet, azt hittem, hogy majd az enyémeket fogja letépni a sajátjáról, ám nem ez történt. Most már tényleg kezdtem nagyon összezavarodni, és mivel a fejem még mindig zsongott, hát én is képtelen voltam logikusan nézni az egész helyzetet és összerakni az apró morzsákat. Csak véletlenek játékára fogtam ezt az egészet, legalábbis amíg tehettem.
- Nem tudom – feleltem őszintén, amikor végre elengedett. Nem volt olyan egyszerű megállni a saját lábaimon, de szerencsére a falnak dőlve mégiscsak megtartottak az ingatag, elgyengülő térdeim. Tényleg nem tudtam, hogy miben reménykedhetne. A megbocsátás tekintetében szerintem az égvilágon semmiben nem kellett volna, és meg is érdemelte volna, hogy hozzávágjam ezt, de ahhoz túlságosan szántam most. Szoktak kegyetlennek nevezni, de a földön fekvőbe nem mindig rúgok bele, ha nem muszáj.
Már éppen azon voltam, hogy talán most kellene elmennem, amíg úgy tűnik, hogy hagyja, ám a név hallatán egyből meggondoltam magam. Szemeim elkerekedtek a megdöbbenéstől, és most már kezdett valami nagyon fura, cseppet sem jó érzés erőt venni rajtam. Hogy ez a biztos tudás volt-e, vagy a sejtelmem igazságától való félelem, azt magam sem tudtam. Csak azzal voltam tisztában, hogy valami kellemetlen érzés kezdett el felkúszni a gerincem mentén. Néhány véletlen egyezés még létezhet, de ennyi nem. Nem bírta az agyam befogadni, nem bírtam elhinni, hogy tényleg azt mondta, amit hallottam, mert ez azt jelentené, amivel egyáltalán nem akartam szembenézni.
- Tessék? – kérdeztem vissza döbbenten, de nem pont úgy nézett ki, mint aki hallja, amit mondok. – Hogy milyen nevet mondott? – igazából remekül hallottam, és szükségtelen lett volna elismételnie is. Valószínűleg nem is vehettem volna rá, így valami mással próbálkoztam. A szívem most már a torkomban dobogott, ám nem a félelemtől, mint az előbb, hanem egyfajta izgalomtól. Kár, hogy ez nem az a fajta volt, amit az emberek többsége szeret, ami valami pozitív esemény előtt szokott rájuk törni. Nem is tudom, hogy miért erőltettem ezt annyira, de egyszerűen muszáj volt. Tudnom kellett!
- Ha azt mondanám, hogy nem kell megszólítania senkit, mert történetesen pont egy háromszáz év körüli Krügerrel beszél, mit tenne? Valóban nevetne? – vontam fel a szemöldökömet, mivel közölte, hogy mindez nevetséges. Még mindig éreztem azt a feszítő érzést, még mindig majd’ kiugrott a szívem, de innen most már nem volt visszaút.

~ hangulat ~

Üvölteni akarok. Rákiabálni, hogy fejezze be most azonnal. Ne tegye ezt velem, ne mondja azt, hogy az én Ingém mit tenne, hogy mit ne kérjek tőle. Fogalma sincs róla, milyen volt... Nekem sem sokkal több, de láttam a szemében az értelmet, már akkor, olyan aprócska gyermekként. És én mindig is úgy képzeltem, hogy egy gyönyörű és érett nő vált belőle, erős és nyitott a világra. Aki nem ítélkezik, aki képes tisztán látni a dolgokat, aki minden jó tulajdonságát az édesanyjától örökölte, és ha másért nem, hát azért képes lenne feloldozni engem, mert nagylelkű és nemes szívvel élte le az életét. Nem törheti össze ezt a képet, nem akarom, hogy ezt tegye, mégsem vagyok képes egy "fantomot" védeni, valaki olyat, akit sosem volt lehetőségem megismerni, mert meghaltam a bűneimért. Reszketegen sóhajtok fel, és ha már sikerült eleresztenem, az arcomba temetem a kezem, megdörzsölöm a szemeimet és a homlokomat, míg a másik kezemet csípőre téve állok, és várom, hogy rám szakadjon az ég. Vagy zuhanjon rám egy repülőgép. Bármit, csak ezt ne.
Akkor már ketten vagyunk. Ő sem tudja, hát én sem, ezért is hozakodok elő a lehető legjárhatatlanabb úttal, ami pedig nem más, mint az elkeseredett, már-már mániákus keresgélés, hogyha máshova nem is, legalább a sírhantjára rátaláljak. De akkor is, mi van, ha megházasodott? Milyen néven keresem a sírkövet? Nem voltam ott, nem kísértem oda a hitveséhez, nem voltam sehol!
Hallom, hogy kérdez, de nem vagyok papagáj, hogy magamat ismételjem, és különben sem foglakoztat az, hogy mit beszél. Ebből a helyzetből nincs kiút. A legegyszerűbb és legnemesebb lépés annyi volna, hogy egész egyszerűen elnézést kérek, megmondom neki, hogy a saját érdekében talán jobb volna, ha kicsit engedékenyebb lenne az apjával, és elegánsan távozom, amíg még tartanak a lábaim és képes vagyok tovatűnni.
- Teljesen mindegy.
Motyogom magam elé, inkább csak magamnak, bár az egész helyzet akkor válik kimondottan kínossá, amikor megérzem a félelemmel vegyes izgatottságát. Felemelem a fejem, és bár a maszatolt könnyektől csillog még az arcbőröm, most egészen katonás szigorral szalad ráncba minden vonásom. Nem kell sokáig keresnek az okot arra, hogy rájöjjek, mégis mi váltott ki belőle hirtelen ilyen intenzív érzéseket.
Elsőre csak kissé megrázom a fejem, és szeretnék zsigerből visszakérdezni, hogy "Igen, csak nem Nikolaus Krügerhez van szerencsém?", de most jött el az a pillanat, talán perc is, amikor a kirakós darabkái már nem bírnak tovább egymás nélkül élni, és kegyetlen fájdalommal illeszkednek össze. Nyelni, pislogni, de még levegőt venni is elfelejtek. A világ körbefordul előttem, tempós táncot járva mosódik össze egy hatalmas masszává, rosszul vagyok, és nem, a legkevésbé sem nevetek. Egész egyszerűen mint akit tarkón lőttek, úgy esem térdre a jeges hóra. Az óriást lefejezték. Kitépték a szívét. Leszaggatták a végtagjait.
- Történetesen én... Matthäus... Krüger vagyok... voltam. - fogalmam sincs, hogy voltam egyáltalán képes értelmes szavat formálni - Te lennél... Az én... Inge?!
Borzalmas hatása van annak, hogy kívülállóként érzékelem, hallom vissza a saját szavaimat. Mégis mennyire hangzik mindez lehetetlennek három évszázad után? Készen állok én erre? Megérdemlem én ez? A sós íz már marja a torkomat, egyszerűen képtelen vagyok mit kezdeni a helyzettel, mert ezt soha, soha nem terveztem meg előre, soha nem hittem, hogy ez lehetséges.
- Teremtőm...
Buggyan fel belőlem megkeseredetten a szó, ami helyett mások talán az "Úristent" használnák. Felnyalábolom magam a földről, és azt teszem, amit az ösztönöm súg anélkül, hogy bármilyen gondolat is végigfutna az agyamon, vagy bármilyen következménnyel számolnék. Odalépek hozzá és megölelem, szorítom és közben fogalmam sincs, hogy mikor fogok felébredni, mert meg vagyok róla győződve, hogy álmodom. Valahol akarom, hogy ő legyen, el is hiszek neki mindent, bármit is mondjon, ami lehet, hogy meggondolatlan, de képtelen vagyok nem hinni ennek a helyzetnek.

Ugyan nem pont ugyanazok az érzések kavarogtak bennem és ugyanazok a gondolatok játszódtak le bennem, mint benne, de attól még volt elképzelésem arról, hogy milyen nehéz lehetett most neki ez a pillanat. Nekem is elég nehéz volt ahhoz, hogy egyáltalán képes legyek elfogadni az igazságtartalmát, vagy egyáltalán felfogni ezt az egészet. Megtenni azonban muszáj volt, mert attól még nem leszünk előrébb, ha mind a ketten elmenekülünk előle. Előbb-utóbb úgyis szembesültünk volna a másikkal, ha már itt volt ebben a városban, mert Fairbankset távolról sem lehetett volna nagyvárosnak, vagy akár metropolisznak nevezni, ahol az ott lakók sohasem találkoznak egymással. Farkasoknál meg aztán pláne igaz volt ez. Most talán azt mondanám, hogy szerettem volna késleltetni, hogy bár maradtam volna Anchorageban, de az eszem tudta, hogy nem lenne jobb. Nem jó ez a pillanat semmikor, még ha igaz is volt a sejtésem. Ő talán boldog lesz, ám az én szívem éppen olyan nehéz fog maradni, mint amilyen az elmúlt háromszáz évben volt. Pardon, háromszázhét évben.
Meg sem lepődtem, hogy szerinte mindegy volt, amit véletlenül elmondott. Mit kellett volna most csinálnom? Éppen annyira akartam tudni, mint amennyire nem. Hátam még mindig teljesen a falhoz lapult, annak segítségével tartottam még magam egyáltalán álló helyzetben, és semmit sem veszíthetek alapon sütöttem el az utolsó kérdésemet is. Akkor már úgyis nekem ugorhatott, nagyobb fájdalmat biztosan nem éreznék, vagy akár itt is hagyhatott, talán az lett volna a legjobb. Tudtam én, hogy időnként nagy a szám és hajlamos voltam elvetni a sulykot is, de lehet mind a kettőnknek tényleg a távozása tette volna a legjobbat.
Ám amikor térdre esett előttem, már tudtam, hogy mindez nem fog megtörténni. Nem fog itt hagyni, amire egyre inkább vágytam most már, és fittyet hányni sem fog a szavaimra. Olyannyira nem, hogy olybá tűnt, sikerült teljesen beletrafálnom abba, amit féltem megtudni. Én nem omlottam ugyan össze, fejemet próbáltam a lehető legbüszkébben felszegni, hogy megőrizzem legalább magam előtt a látszatát annak, hogy erős és határozott nő vagyok, de azt hiszem, hogy képtelen voltam most rá. Egyszerűen elgyengültem, amint meghallottam apám nevét, amit szerettem volna örökre elfelejteni az elmúlt századok alatt, mégsem sikerült.
- Nem… - csak a fejemet ráztam hitetlenül, pedig talán előbb éledt fel bennem a kétely és a gyanakvás lángja, mint benne. Éreztem, hogy gyűlnek a könnyek a szemeimben, nem voltam hajlandó engedni, hogy kicsorduljanak, hogy hideg arcomon induljon útjára a sós folyam. Nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire megvisel, hiszen az előbb még azt bizonygattam, hogy mennyire megvetem az apámat, és hogy soha nem lennék képes megbocsájtani neki. Tényleg hittem ezt, még mindig nem gondoltam meg magam ezzel kapcsolatban, de hogyan is maradhattam volna erős nő mellette? Hiába mondtam hát azt is, hogy már nem vagyok sírós kislány, mert most pontosan annak tűntem, sőt, annak is éreztem magam, amikor a látásomat elhomályosították a könnyek. Mégis mikor máskor engedhettem volna meg magamnak, hogy újra egy védtelen kislány legyek, ha nem éppen a tulajdon apám társaságában?
- Ez nem lehet! – próbáltam újra bizonygatni mind magamnak, mind neki, de mielőtt még eszembe juthatott volna ellenállni az ölelésének, máris a karjaiba zárt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek most ezzel a helyzettel. Olyan ismerős volt, és mégis annyira idegen az érzés, hogy az már szinte fizikailag is fájt. Nem öleltem vissza, nem voltam rá képes, ám könnyeim mégis megállíthatatlanul kezdtek folyni, ha zokogásban még nem is törtem ki. Attól féltem, hogy az sincs már túl messze, hogy keservesen rázza a testemet a sírás, amire már hosszú évtizedek óta nem volt igazán példa. Azóta, hogy egy másik férfi faképnél hagyott, ráadásul ugyanúgy szó nélkül, ahogyan ő. Ha tudtam volna, hogy ő is a városban van, bizonyára végérvényesen összeomlanék most.
- Az én apám nem így nézett ki… - suttogtam közvetlenül a füle mellett. Bele sem akartam gondolni, hogy már akkor is farkas volt. Egyszerűen a tények alapján azt mondtam volna, hogy igen, tényleg ő az, ám a józan eszemmel nem bírtam felfogni. Nem úgy nézett ki, pedig gondolhattam volna, hogy azért ment el, mert farkas lett és pontosan ez az oka annak is, hogy még él. Ezt még meg tudtam volna valahogy bocsájtani. Ám a kinézetét ennyire nem cserélhette le csak úgy, egyszerűen nem találtam magyarázatot semmire, és úgy éreztem magam, mint egy kétségbeesett kisgyerek. Utáltam, ha nem tudtam, hogy mit tegyek vagy mit mondjak adott esetben. Ez a gyengeség jele volt és én határozottan nem gondoltam magam gyengének, a lábaim, az egész testem a lelkemmel együtt azonban most nem erről árulkodott. Elvesztem... valahol a múlt és a jelen között félúton.

Nem... Tényleg nem kellene, hogy így legyen most. Nem kellett volna ezen a néven élnem, de mégis hogy nevezhetném hibának életem azon időszakát, ha ez a nőstény előttem tényleg az én vérem? A testemből, a véremből született, a részem és egy olyan szerelem gyermeke, amelyből nagyon kevés akad az egész világtörténelemben. Nem hisz nekem, hasonlóképpen lehet, akár csak én. Minden sejtje, a józan esze tiltakozik a helyzet ellen. Vészesen keressük a kapaszkodót valahol, egy magasabb szférában vagy éppen itt a racionalitás talaján, ami kiránthat ebből. De azt hiszem, hogy minden esélyt elvesztettük, fülsértő robbanással tölt ezer és ezer szilánkra az elmúlt háromszáz év minden rejtélye és kétsége.
Az elképedt szavaira nem felelek. Megtenném, nem is tudom, hogy mit mondanék, csak szólalnék már meg. Tennék hozzá egy falatnyit is a helyzethez a maró csendet megtörve. Átvágva az egyre intenzívebb sós aromákat, amik béklyóként feszítik mindkettőnk torkát.
Én sem tudom, hogy mihez kezdjek. Csak állok és szorítom úgy, ahogy még embert nem szorítottam soha, hiszen ha nem volna farkas, talán össze is roppanhatna tőle. Veszélyes volna mindenki más számára. Érzem, érezni akarom a kapcsot, a kötődést, amit eltemettem magamban, ami oly sok gyötrő éven át kísértett, még a halálból visszatérve is. Nem várom, hogy visszaöleljen, de én egész egyszerűen képtelen vagyok másként cselekedni. Az ösztönöm vezérel, hajt hozzá, bármennyire is akarjon eltaszítani magától. Apa vagyok. És nem tudom, hogy ebben a helyzetben a védelmező ragaszkodáson kívül mégis mi mással tehetném ezt kézzel foghatóvá.
Elhalóan szállnak a hitetlenkedő szavai az elmémbe, és... Hát persze! Persze, hogy nem így nézett ki az apja... Az a testem már a föld alatt rothad, meggyalázva, ágyúk lövegei által szilánkosra törve még a csontjait is.
- Tudom, tudom, hogy nem... - te jóságos ég, ezt mégis hogy magyarázhatnám meg ebben a lelkiállapotban úgy, hogy ne romboljam össze még jobban - Hogyan magyarázzam ezt meg?
Eltávolodom tőle, de csak annyira, hogy a két kezem közé foghassam az arcát, és minden zaklatottságomat egyetlen aprócska pontra fókuszálom. Tudnia kell, hogy nem hazudok. A saját szemével is látnia kell...
Matthäus vonásait mázolom a mostani testem helyére, és fogalmam sincs, hogy mennyire emlékszik rám egyáltalán, de így már sokkal inkább láthatóvá válik minden tőlem öröklött ismertetőjegye is.
- Emlékszel? Emlékszel a fakassá vált fiú történetére? A Tupilek és Alignak nevezetű testvérekre, akik farkassá változtattak? - nem tudom, hogy miért kérdezem ezt, hiszen az arcommal ellentétben akár ennek az emlékét is elsodorhatta a szél, de azt tudom, hogy mennyire szerette ezt a mesét és hogy mindig is kételkedett abban, hogy tényleg igaz volt a történetem - A versemre, amit édesanyátok énekelt el mindig...? Mit mondjak még, mit?
Elkeseredett kétségbeeséssel próbálom mindenféle magyarázat nélkül alátámasztani kilétem igazát, de minél többet beszélek, annál inkább érzem azt, hogy kevésbé hisz nekem, bár lehet, hogy csak azért, mert képtelenség volna "összekötni" a kinézetemet. Bár azt sem tudhatja, hogy amit eddig látott, az lett volna csupán illúzió és még mindig ezt a testemet viselem egyébként. Talán ez egyelőre könnyebben emészthető lenne számára, mint az, hogy voltaképpen új testben élek tovább. Legyen elég csak Michael testének álcája. Magamon hagyom hát Matthäus fizimiskáját, egészen addig, amíg valamivel ki nem zökkent annyira, hogy elfelejtsem, és a hangom is a régit idézi fel a hallójárataiban.

Nem voltam biztos sem abban, hogy meg tudom-e neki adni azt, amit várt tőlem, amit várt a lányától, sem abban, hogy egyáltalán meg akarom-e adni. Olyan sok év telt el, és én őriztem róla valamilyen emléket, jobban mondva nem is igazán azt. Inkább a csalódottság érzését, a hiányt, amit elszenvedtem miatta egész gyerekkoromban. Hiába nem volt ott velünk, mégis mintha egy szellemként, egy árnyékként mindig ott lebegett volna felettünk a jelenléte. És ezt most nem megnyugtató, pozitív dologként értékelném, hanem sokkal inkább az ellenkezője. Olyan valami volt, ami mindig beárnyékolta az életünket, amitől én képtelen voltam csak úgy szabadulni. Egy ideig még vágyódtam utána, ám aztán meggyőztem magam arról, hogy számomra mindenképpen halott és nem vagyok hajlandó megbocsájtani azt, amit tett. Mindezek fényében egy kissé bizarr volt, hogy most itt álltam és hagytam, hogy magához öleljen az, akit az életem elromlásáért okoltam.
Egy idő után már képtelen voltam arra, hogy logikusan gondolkozzak. Hogy egyáltalán összeszedjek bármilyen értelmes gondolatot is a fejemben. Csupán a könnyeim folytak megállíthatatlanul, amelyek eláztatták az arcomat és egyúttal az ő ruháját is. Gyűlöltem, hogy ennyire összetörten látott és nem tudtam mit kezdeni a közvetlenséggel sem. Egyszerűen nem mertem bízni abban, hogy ez tényleg valódi lehetett, hiszen annyiszor kellett már csalódnom másokban, benne is, hogy féltem elhinni, hogy esetleg nem akar ő is kihasználni valamiképpen. Túléltem volna, efelől kétségem sem volt, ám ez lenne talán a legrosszabb mind közül, ha újra benne kéne csalódnom.
Orromban most talán örökre megragadt az illata, amelyet minden egyes kapkodó levegővételemkor szívtam magamba. Nem mondhatnám, hogy most is olyan hatással volt rám, mint kiskoromban, hiszen nem nyugodtam meg tőle. Inkább idegennek éreztem és ismeretlennek, a fejem pedig még mindig zsongott egy kicsit a fájdalomtól, legalább annyira, mint a rengeteg új információtól, amihez ennek a véletlen találkozásnak hála sikerült hozzájutnom. Míg reagált a kipréselt néhány szavamra, én azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg akkora hiba volt-e utána jönnöm, mint ahogyan azt mondta nem is olyan sokkal ezelőtt. Nem tudtam eldönteni, hogy örülnöm kellene, vagy továbbra is keservesen sírni és bánni az egészet. Annyira nehéz volt és én olyan tanácstalan voltam, mint talán még soha, vagy legalábbis elég régen már ahhoz, hogy jelenleg ne jusson eszembe az utolsó ilyen alkalom. Akartam is magamhoz ölelni és vele együtt örülni a viszontlátásnak, ugyanakkor az is bennem volt, hogy addig verném legszívesebben, amíg el nem veszíti az eszméletét.
- Én… - kezdtem bele, de a hangom egyből el is halt. Mit mondjak? Egyáltalán akartam én hallani azt a bizonyos magyarázatot? Túl sok volt most bennem a kettős érzés ezzel az egésszel kapcsolatban. – Nem tudom – böktem végül ki esetlenül. – Úgy, hogy megértsem… - tettem még hozzá, de hogy minek, magam sem tudnám megmondani. Könnyektől csillogó szemekkel pislogtam rá, próbáltam felismerni rajta valamit, akármit, de nem ment. Szipogtam egy kicsit, szívem szerint letöröltem volna arcomról a sírásnak még csak a halvány emlékét is, de mégsem emeltem fel a kezemet. Ugyanis, mielőtt megtehettem volna, nem ugyanaz az arc nézett vissza rám, mint amit az előbb láttam. A látványtól egy pillanatra bennakadt a levegő, fejemben pedig megannyi halovány, már régen elfeledett emlékkép kezdett felrémleni, kirajzolódni. Igen, tényleg úgy nézett ki, ahogyan valamikor az a férfi, akit az apámnak hívtam, de mindez lehetett csupán átverés is. Az eszem tudta, hogy nem, de a szívem mélyén mégis szerettem volna, ha a kis világom, amiben már olyan jól otthon éreztem magam, nem változik most meg egyetlen találkozás miatt. Hiú ábránd, igaz?
- Nem… - ráztam hevesen a fejemet, mint aki tudomást sem akar venni az egészről, holott pontosan tudja, hogy miről van szó. – Nem emlékszem – ki akartam űzni mindezt a gondolataim közül, de mintha azok beágyazódtak volna teljesen, hogy még véletlenül se szabadulhassak tőlük egykönnyen. Valójában halványan felrémlett bennem néhány emlékkép, egyszerűen csak bevillantak. Azt sem tudtam, hogy olyan kicsi koromból egyáltalán maradt még valamilyen kép az agyam egy eldugott szegletében. Furcsa, hogy ilyen sok év után, elég egyetlen arc látványa és néhány szó ahhoz, hogy megelevenedjen előttem újra. Tudtam, hogy nem hazudik, de elhinni akkor is nehezemre esett. – Fogalmam sincs – sóhajtottam végül, tekintetem valahová a távolba révedt, el a válla felett. – Azt sem tudom, hogy én mit mondhatnék még. Mit mondjak erre az egészre! – újra csak hevesen kezdtem rázni a fejemet, hátha elűzök ezzel mindent, hátha csak egy rossz álom az egész és ettől felébredek hamarabb. - Úgy éltem le háromszáz évet, hogy végig utáltalak és elfogadtam, hogy nem vagy többé, erre most a semmiből feltűnsz, kis híján megölsz, aztán boruljak a nyakadba? – kérdeztem vádlón, kezdtem megtalálni a hangomat. Nem fejtettem le a kezeit rólam, mert valahol mégis jól esett a közelsége. Egy bizonyos szinten legalábbis.
- Én már nem vagyok ugyanaz a kislány, akit te láthatóan tényleg szerettél – sütöttem le a tekintetemet, mintha bánnom kellene. Pedig nem az én hibám volt, ezt tudtam jól. Emiatt csakis magára vethetett, még ha ezt most nem is közöltem vele kerekperec. – Abból a kislányból akkor halt meg egy darab, amikor az apja magára hagyta, és akkor halt meg teljesen, amikor végig kellett néznie a férjének, a gyermeke apjának a megölését – nem is tudom, hogy miért árultam el neki. El akartam zárkózni tőle, ugyanakkor minden sérelmet hozzávágni, életem tragédiáinak felsorakoztatásának segítségével.

~ muszáj ~

Elképzelésem sincs róla, hogy miként is hat rám pontosan a reakciója. Tiltakozik, össze van zavarodva, a fejét rázza, a könnyei pedig úgy folynak, mint a tavaszi zápor, és ezzel párhuzamosan a lelkemet is eláztatják, nem csak az arcát. Érzem, hogy fáj, hogy üresen kong legbelül az, hogy nem vetődik a nyakamba, hogy nem örül teljes szívéből a viszont látásnak. Ennek ellenére az évszázadok alatt azt hiszem, hogy megtanultam együtt élni ezzel a lehetséges haraggal, amit a családomban ébreszthettem egykoron, akaratomon kívül. Ezért reménykedtem mindig megbocsájtásért. Ezért imádkoztam, ez pedig akaratlanul is megedzette a lelkemet. Hogy pontosan mire is, azt nem tudom, de azt hiszem, hogy sokkal jobban tudom kezelni ezt a helyzetet, mint valamiféle lelki felkészültség nélkül.
- Nem kell mondanod semmit...
Suttogom óvó, szeretetteljes hangom, valahol mélyen még mindig a könnyeimmel hadakozva. Elfog az inger, hogy az arcához nyúljak és jó apához méltóan letöröljem a gyermekem könnyeit, de félek, hogy túlságosan intim és tolakodó volna. Nem úgy, mint az ölelés, amit nem kellett végiggondolnom, az csak jött, ösztönösen. Ez viszont... félúton megreked. Inkább az arcán nyugtatom reszkető tenyereimet.
A szavaira egyre csak megrándul a szám, hallhatóan hangos nyeléssel fojtom magamba a feltörni készülő kiáltást, de tűröm, hogy ostorozzon - talán akarva, talán akaratlanul. Minden hang, amit kiejt a száján, pengeként metszi fel a húsomat.
Pedig közbeszólnék, hogy sajnálom, amiért elhagytam. Sajnálom, hogy kis híján megöltem, és hogy nem várom el, hogy a nyakamba boruljon, de ne vessen meg azért engem, mert én így tettem.
- Eszemben sincs elvárni ilyesmit. - most én vagyok az, aki fejrázással nyomatékosítja a mondandóját - Engedd, hogy egyszer megmagyarázzam.
Nem mondhatom el neki. Most nem. Így nem, és itt nem, hiszen túl sok volna. Ez már így is több, mint ami egy átlagos hétköznap délután tűrőképességeibe bele kell, hogy férjen.
- Csak adj nekem egy esélyt, hogy - újrakezdhessem - tisztázzam magam, amennyire lehet. Kérlek.
A könyörgő tekintet fogalma ezen a napon egészen bizonyos, hogy új értelmet nyert, a szívem pedig ketrecbe zárt kolibri szíveként lüktet, mert pontosan tudom, hogy az imént elmondottak alapján az is megtörténhet, hogy most azonnal kiadja az utamat. De ha tudná, hogy én hogy éltem le ezt a háromszáz évet... Ha tudná, ki vagyok...
Amikor közli, hogy már nem ugyanaz a kislány, akit elhagytam, lehajtom a fejem, és ezzel együtt az arcát fogó kezeim is eltávolodnak a bőrétől, különös bizsergéssel jelezve a megszűnt kontaktust. Nem nézek a szemébe, nem érzem magam méltónak rá. Ám amikor elmondja, hogy mi történt vele, újra felkapom a fejem, hiszen két olyan dolgot is mondott, amit hirtelen nem vagyok képes feldolgozni. Hogy ilyen tragédiát kellett végigélnie, hogy majdhogynem ugyan azon traumán ment keresztül, mint Giselle, és hogy... A vérem, a vérünk nem állt meg a halálommal. Újabb könnyek. Már nem is tartom számon.
- Férjhez mentél... - kérdés és megállapítás egyben, ám őszinte ámulattal teli hangon hangzik el - Újabb pillanat, amitől megfosztottak. Biztos vagyok benne, hogy remek ember lehetett.
Mert mást el sem tudok képzelni. Talán most azt kellene kérdezzem, hogy mégis mi történt, de nem akarok és nem is fogok ajtóstul rontani a házba. Túlságosan fájdalmas és veszélyes terep, ám ha akarja, a tekintetemből kiolvashatja, hogy együtt érzek. Azt ugyan nem tudhatja, hogy pontosan miért, de attól még így van, tagadni sem tudnám.
- És a kicsi...?
Folytatom óvatosan, de egyszerűen úrrá lesz rajtam valami különös izgatottság, hiszen ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a családom a mindenem, függetlenül attól, hogy mennyire ismerem őket, vagy mennyi időt tölthetek a társaságukban.
És bár minden sejtem tiltakozik ellene, de kissé elhátrálok tőle, engedem, hogy átvitt értelemben levegőhöz jusson, és ide-oda járkálok a sikátorban. Elmém fogaskerekei pedig lázasan kattognak.
- Megérdemled, hogy tudd az igazat, kiscsillag... - sóhajtok fel végül, a régi idők mindennapos becézését gondolkodás nélkül a számra véve - Nem kérhetem, hogy ne gyűlölj, igaz? De azt talán igen, hogy úgy tedd ezt életed hátralévő részében, hogy tisztában vagy mindennel. Megtennéd értem, hogy egy újabb alkalommal, más körülmények közt újra találkozol velem? - pillantok rá féloldalasan és kimondottan bátortalanul - Addigra meg tudom szerezni az öltöny árát is. És ha nem akarsz, akkor... nem kell látnod többet.
Nem tudom, hogy nekem mennyivel lenne könnyebb dolgom akkor, ha úgy kellene tovább élnem az elkövetkező évszázadokban, hogy már pontosan tudom, és nem csak sejtem, hogy tönkretettem a gyerekeimet. De legalább azt is tudnám, hogy egyikük él és ha eltekintünk az események alakulásától, akkor jó élete van. Magabiztos, tehetséges és sokra vitte.
- És... Nikolaus?
Talán nem kellett volna feltennem ezt a kérdést, talán nem akarom tudni, nem kellene, nem helyes tovább növeljem az érzelmi túlfűtöttségemet, de milyen apa lennék, ha nem érdekelne az elsőszülött fiam? És persze a balga, gyermeki naivitás, a remény még azt is belém ülteti, hogy talán ő is él, és ő is... gyűlöl. De legalább élhet.

Igen, talán igaza volt. Talán tényleg nem kellett mondanom neki semmit, hiszen kettőnk közül ő volt az, aki magyarázattal tartozott. Én nem sürgettem emiatt, mert talán nem is voltam rá annyira kíváncsi. Sokféle érzés kavargott bennem, de magam sem tudtam volna megmondani, hogy melyik a legerősebb. Azt hiszem, hogy nem is számított most igazán, mert eltörpült ez az apróság amellett, amilyen káoszt szült ez a találkozás az életemben. Úgy éreztem magam, mintha fenekestül felforgattak volna mindent, és ehhez elég volt mindössze pár perc. A világom ezer darabra tört, és én túl gyengének éreztem magam ahhoz, hogy összeszedegessem a szilánkokat, ám ugyanakkor olyan erőt éreztem magamban feszülni, mint azelőtt még soha. Pusztító dühöt, múlhatatlan sértettséget, és mérhetetlenül nagy csalódottságot.
A gondolataimat teljesen összezavarta az, amit kihallottam a hangjából. Nem tudtam eldönteni, hogy csupán képzelődöm, vagy mindez valóság. Igazából azt szerettem volna, ha mindez csupán egy illúzió része volna, vagy legalábbis egy különösen rossz álom. Hiába örült az egyik felem ennek a találkozásnak, a másik még mindig forrongott és nem akart csillapodni. Majdnem háromszáz éven át gyűlt bennem a harag, ez nem fog csak úgy megváltozni, különösen most nem, hogy a tárgya, az okozója gyakorlatilag karnyújtásnyinál is közelebb állt hozzám. Életemben először most volt alkalmam arra, hogy ténylegesen is kitöltsem a dühömet azon, aki kiváltotta belőlem, akit okoltam az életem félresiklásáért, de valahol mégis szántam. Láttam, hogy annyira szenved, mint én – azt, hogy talán jobban is, egyszerűen nem voltam hajlandó tudomásul venni -, de enyhülést én nem hozhattam neki. Ahhoz én kevés voltam, és nekem is szükségem volt rá. Arra a békére, amelyet már el is felejtettem szinte, hogy milyen érzés. Egyébként is ráértem még később fortyogni magamban, ha már visszatér az erőm teljesen és összeszedettebb leszek, nem ilyen sebezhető.
- Akkor jó! – szegtem fel végre a fejemet, néhány pillanatra magamra találva. Nem bírtam sokáig elesettnek és gyámoltalannak érezni magam, pedig ránézésre még mindig lerítt rólam, hogy mennyire összetörtem testileg és lelkileg is. – Miért, a magyarázatok majd meg nem történtté teszik a múltat? – kérdeztem ridegen és elutasítóan. Nem akartam ennyire távolságtartóvá válni, de egyszerűen nem tudtam másként sem tenni. Igazából nagyon is érdekelt volna a magyarázata, még ha ezt nem is vallottam volna be soha a büdös életben. Valószínűleg az arcom azért elárulta ezt, sajnos ilyenkor túlontúl kifejezővé vált, amikor elfelejtettem uralkodni a vonásaimon. Ha akartam volna, jelenleg akkor is fáradt lennék hozzá, úgyhogy veszett ügy volt, főleg egy olyannal szemben, aki ilyen régóta koptatja a Föld porát.
- Miért, te adtál nekem esélyt az előbb bármire is? – utaltam vissza az agresszív fellépésére velem szemben. Annyira viszont sajnos én sem voltam kemény soha, hogy egy ilyen könyörgő tekintetnek ellenálljak. Sokszor voltam hajlamos a kegyetlenségre, de belül azért még mindig érző szívet takart a rideg külső, csupán jól álcáztam. Annyira vágytam amúgy is mindig arra, hogy valaki foglalkozzon velem, most meg pont az könyörgött nekem, aki miatt kialakult bennem ez a kényszer, ez a hatalmas vágyakozás valami után, amiről azt gondoltam, hogy elveszett. Igazából tényleg el is veszett, és nem voltam benne biztos, hogy ezzel a találkozással maradéktalanul újra megkerült. Talán majd az idő eldönti… talán nem.
Teljesen zavarba hozott, ahogyan lehajtotta a fejét, majd a mondandómat követően egészen más reakciót kaptam tőle, mint amire számítottam. A könnyek valahol bizsergették az önérzetemet, de ugyanakkor némi szánakozást még mindig kiváltott belőlem. Ilyen furcsán szerintem még sohasem éreztem magam, ezt mindenféle túlzás nélkül ki is jelenthettem volna akár. Mit lehet ilyenkor lépni? Mit tehet ilyenkor a lány az apjával, ha nem is ismeri őt? Egyfelől el akartam előle hallgatni életem minden egyes részletét, de egy kicsi részem hozzá akart vágni mindent sértettségből, hogy átérezze, mekkora károkat okozott. Valószínűleg ez győzedelmeskedett végül, amikor válaszra nyitottam a számat.
- Igen, az volt – feleltem először csendesen, csak utána néztem fel rá, mikor a fiamról kérdezett. – Csupán túl rövid élet jutott neki ahhoz, hogy nagy tetteket vigyen véghez – tettem még hozzá, mielőtt ténylegesen is arra reagáltam volna, amire kíváncsi volt. – Eriknek hívták, és fogalmam sincs, hogy mi történt vele. Milyen ironikus, hogy a történelem megismételte magát, nem? – ajkaim ugyan mosolyra húzódtak, de öröm nem ült meg mögötte. Szemeimben inkább fájdalom csillant, arcomon pedig valami árnyék suhant át. Nem szerettem erről beszélni. – Szerencsére aznap nem volt velem, különben fogalmam sincs, hogy mi történt volna. Anyánál hagytam, amíg találkoztam az apjával, de az ő halála után engem is elhurcoltak és átváltoztattak. A drága apósom volt a város ura… és nem mellesleg, elég erős farkas is – tettem hozzá, mintha ez annyira magától értetődő lenne. Még a kezemmel is olyan kézmozdulatot tettem, ami leginkább erről árulkodott.
Egy kicsit azért tényleg fellélegeztem, amikor arrébb ment és járkálni kezdett. A fejem még mindig tompa volt egy kicsit és meggyötört a testem is, de a regenerálódás bíztam benne, hogy hamarosan helyre fog hozni szinte teljesen, legalábbis látszólag. A becézés hallatán kaptam csak fel a fejem, szemeimet azon nyomban szorosan hunytam be, a levegőt pedig szakadozva vettem. Furcsa volt hallani azt, ahogyan azóta sohasem szólított senki más. Rávágtam volna, hogy ne nevezzen így, de a hang nem jött ki a számon, csupán a szám kezdte tátogni a felszólítást.
- Igaz… - szedtem össze végül magam valamelyest. Tényleg nem volt joga azt kérni, hogy ne gyűlöljem, de attól még megtehette. – Hagyjuk az öltönyt… - legyintettem fáradtan. – Talán – feleltem végül az előbbi kérdésére. Magam sem tudom, hogy miért nem utasítottam el élből. Talán akartam, hogy adjon valami értékelhető magyarázatot. Talán hallani akartam, mert egészen idáig, több mint háromszáz éven át vártam ezt a magyarázatot, és most nem tudtam visszautasítani. Ennél sokkal kíváncsibb jellemmel áldott meg a sors. Nem miatta akartam, hanem saját magam miatt. – Nem tudok róla semmit – ráztam a fejemet. Ha akartam volna, akkor sem tudnék semmiféle információval szolgálni számára a bátyámmal kapcsolatban. – Nem lepődnék meg, ha még mindig élne… sok volt a farkas a városban – tettem hozzá magyarázatképpen, hogy miért is láttam esélyt erre. - Miért jöttél ide? - tettem fel végül egy egyszerű kérdést. Az első volt, kezdetnek akár ez is megteheti, mint egy lépés felé, tőlem.

A hideg kimértség álarca, amit magára húz, talán sokkal átlátszóbb lenne számomra akkor, ha nem vakítana meg önmagam fájdalma és hirtelen jött elkeseredettsége. Akkor talán nem hatna ilyen kegyetlenül, és nem érezném úgy, hogy bár centik választanak el, mégsem lehetne a saját lányom ennél távolabb tőlem. Nem, még a halálban sem. A kérdésére már magam sem tudom, hogy mit felelhetnék. Hogy mit is várok... Hogy vajon ezek után majd meg fogja érteni, el fogja majd fogadni, hogy én vagyok Kilaun, és hogy azért hagytam el őket, mert ágyúgolyók szaggatták szét a testem a csatatéren? Hogy meghaltam, és majdhogynem két évszázaddal később tértem magamhoz egy új testben Dél-Afrikában? Ez tényleg mindent meg fog magyarázni, amikor már egyébként is annyira... hihetetlen?
- Nem... nyilvánvalóan nem fogják. - felelem végül egészen lemondóan - De talán segíthetnek megérteni.
Gyűlölöm, hogy rébuszokban beszélek, de ebben a helyzetben nem tehetek mást. Nem is lennék rá képes. Esendőnek érzem magam, és eljátszom a gondolattal, hogy kimondom azt, hogy "Én vagyok Kilaun...", háromszor is nekiveselkedem, de csak tátogok, mint egy hal. A szavak és a hangszálaim cserben hagynak, a szituáció komikusságát pedig egy lassú fejcsóválással próbálom meg leplezni előtte.
Újabb csapást mér rám, teljesen jogosan, ám ez nem javít azon, hogy lassanként atomjaimra semmisülök meg. Idegesen szívom be a levegőt, ami Matthäus arcvonásaival egészen hihetetlennek hathat. Hiszen ő mindig is egy kölyökképű valaki volt, békével és csupa kedvességgel a vonásain. De én most elcsúfítom, a kék szemekbe pedig nyughatatlanságot csempészek.
- Ha tudtam volna, hogy te vagy, egy ujjal se... - nem fejezem be a mondatot, mert ez nem segít, nem javít azon, hogy elmebeteg gyilkosként kell lássa az apját - Én nem vagyok olyan erős, mint te. Én így rokkantam bele ebbe az egészbe.
Közlöm vele a tényeket idegesen, de nem ő a haragom céltáblája. Saját magam, a saját viselkedésem és szégyenem, semmi más. A gondolataimat végül a család emlegetése csitítja le, nyugtatja meg, és ámulattal vegyes sajnálattal hallgatom élete történetét. Drága Giselle, hát a karodban tarthattad az unokánkat...? Láthattad kacagni, hallhattad az első szavait... Elvesztettél engem, majd elvesztetted a lányunkat. Mégis mennyi fájdalom súlyát viselheti el egy halandó nő? Csak remélni merem, hogy a fiam helytállt azokban az időkben, és a kedvesem segítségére volt. Megint nem veszem észre, hogy az arcom egészen kipirult a heves érzelemkavalkádtól.
- Erik... - ízlelgetem suttogva a nevet és Tupilek tudja miért, szelíden elmosolyodom - Akkor hát... Saját kézből ismered a történetemet. Nem gondolod?
Kérdezem puhán a megjegyzésére, miszerint a történelem ismétli önmagát. Ő sem azért hagyta magára az unokámat, mert ő akarta. A különbség csak abban áll, hogy hála az égieknek, neki első kézből mesélhették el, miért nincs vele egyetlen szülője sem.
Amikor arról az úrról mesél, elfog a bosszús harag. Minden cseppjét magamba akarom nyelni, de nem veszem észre, hogy az ujjaim végén karomsorba rendeződő körmeim a tenyeremet sértik az indulattól - hiszen a lányom úgy közli velem, hogy farkasok keveredtek a dologba, mintha nem lenne róla tudomásom róluk, és nem tudnám, hogy az ő ténykedéseiknek köszönhetjük azt, hogy tönkrement az egész családunk. Már nekem is miattuk kellett eltűnnöm, és kérték segítségemet a helyi Őrzők. De nem mondhatok semmit, csak érezhetem, hogyan zabál fel a fekete kárörvendés, az élet kárörvendése és a tehetetlen harag... Nem mehetek vissza leszámolni, minden bizonnyal úgysem élnek már...
Hirtelen nem tudom, minek szól az igen, de a folytatásból rájövök, hogy valószínűleg annak, hogy nem kérhetem, hogy ne gyűlöljön.
- Ragaszkodom hozzá! - jelentem ki, miközben kihúzom magam, és már a testtartásom is azt mutatja, hogy nem tűrök ellentmondást az öltönnyel kapcsolatban - Köszönöm...
A talán még mindig több, mint az elutasítás, nemde? Reszketeg sóhaj szakad fel újfent a bordáim börtöne alól, főleg, hogy a lányomban él a remény furcsa formája, hogy a fiam is életben lehet. Ezek szerint... Giselle... talán... Lehetséges volna? Nem! Nem szabad ilyen Álmokba kergetnem magam, nekem abba kell kapaszkodnom, amim van. És ez jelen pillanatban a lányom, és akár tetszik neki, akár nem, úgy kapaszkodom most belé lelkileg, mintha tőle függne a világ jövője. A kérdésére értetlenül pislantok fel. Ez egy remek intrója lehetne annak, amit jelenleg nem szándékozok megosztani vele, hiszen... Nem állna rá készen.
- Innen származom. - mondom végül, és még csak nem is hazudok - Én most... Itthon vagyok, igen.
Furcsán keserű íze van ezeknek a szavaknak.
- Keresek valamit, és magam sem tudom, hogy mit. De úgy érzem, hogy talán... Azért vagyok itt, hogy engem találjon meg végül minden, ami után két kézzel kaptam eddig. - végignézek rajta, büszkén, ami ebben a helyzetben furcsa lehet, de nekem is meg kell szoknom a látványát, másrészt... valós büszkeség tölt el irányában - De kérlek, ne kérdezz rólam többet. Ha újra találkozunk, ígérem, mindent elmondok, de itt... és most nem lehet, csillagom.
Bűnbánó és szánakozó arckifejezésem őszinte sajnálatról árulkodik, és nagyon remélem, hogy megfontolja majd a kérésemet. Nem akarom úgy elveszíteni megint, hogy nem tudja a teljes történetet.