Darren volt számomra A mumus, akitől féltem és akinél úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell. Ő volt az Atanerk, a vezetőnk. Ő volt az, aki átharapásom utáni napokban elültetett egy bogarat a fülemben egyetlen mondattal, amivel senkinek és semminek éreztem magam. Próbáltam bizonyítani, de végül elbuktam és Odette lett az átharapóm. Az átharapás óta most találkozunk újra először és végre megismerhetem Darren Napos Oldalát. A játékos, vidám, humoros, szeretetre méltó oldalát. Egy kis játék, harc, vadászat, beszélgetés. Egy tökéletes délutáni kikapcsolódás.
Éjnek évadján berongyolni egy idegen garázsba a rendőrök elől menekülve nem feltétlen okos ötlet. Főleg, ha fogadtatásodra egy playboy nyuszi érkezik egy bazi mordállyal a kezében és kérésre vígan képen töröl egy ezüstlapáttal. Közben arról cseveg, milyen régen orosz rulettezett és hogy amúgy köze van a családodhoz...
(részlet a játékból) - Őőő… most bunkó leszek… de te büdös vagy. – Kicsit vicces a szitu. Én, aki a hullák mellett lazán elfogyasztok háromfogásos ebédet, nem bírom az áporodott kanszagot… de hát ez más… ez… pfujj.. meg vááá… - Ez nem volt kedves. - emelem fel a mutatóujjamat - De legalább őszinte. Az meg király. - húzom el a számat, bár attól még tényleg király - A vállamat csak hanyagul megvonom, amikor közli velem, hogy nem volt túl kedves a beszólásom. – Sose állítottam, hogy kedves vagyok.. A nevem előtt a „doktor” szerepel, nem a „kedves”. – - Lehetnél akár Doktor Kedves is. Na jó, ez még viccnek is rossz, bár a felém repülő párnára és a felkiáltására már tényleg elkezdek szakadni, mint az olcsó gumitanga.
Nincs rosszabb társaság egy sérült, hisztis férfiembernél. Könyvek szólnak erről! S bár Isa állja a sarat, kérdés, meddig tart a türelme? (A játék még folyamatban van.)