Hogyan? Kérdem én: HOGYAN? Csalok - jó, a képességeink kiaknázása azért annyira nem csalás az én olvasatomban, de mégis... -, és mégis eltalál, méghozzá háromszor! Nem tudok másra gondolni, minthogy Kyle egy istenadta tehetség, ha lőfegyverekkel való bánásról meg vaktában lövöldözésről van szó. Ezt le fogom jelenteni, az tuti!
"Persze határozott elképzeléseim szerint én vagyok annyira kemény, hogy pólóban legyek a vastag kabát alatt, mert akkor még ennyire sem tudnék mozogni odakint, mint most. Ez mindaddig szép és jó volt, amíg nem kezdett el vacogni a fogam. Ennyit a nagy és erős harcosról, akinek általában láthat a külvilág. Még jó, hogy legalább a lábam nem fázott, bár az új bakancs így is kitörte a lábamat, és akkor az már csak hab a tortán, hogy egyébként menstruálok. Ó, hogy elviselhetetlen lennék alapjáraton is? Akkor valószínűleg ma az égvilágon senki, de senki nem akart nem csak az utamba állni, de még találkozni sem velem."
"Tessék, nem vagyok egy életbiztosítás, de ha egyszer Naomiból véletlenül (mondjuk balesetből) Mrs. Harris válna, legalább örvendhet, hogy a biztosító állandóan fizeti a számláinkat. Milyen vicces, balesetből házasodni... Képzelem, ahogy megbotlik a küszöbön és véletlenül ujjal előre beleesik a karikagyűrűbe."
Örömmel konstatálom, amit mond, a nevét pedig megjegyzem. Rövid, ízes, kedvemre való, ahogy kimondja. Így szeretném az emlékezetemben tartani, az ő hangján, hogy ne csak betűk halmaza legyen, hanem telve legyen lélekkel is.