Rendhagyóra sikeredett gyónásunk/gyóntatásunk, melyet a helyi újság is megemlített. Egy törött gyóntatófülke, pár törött pad, még több törött csont, „Szeret-nem-szeret” játék, egy leszakított ujj, nosztalgiázás, mókusetetés, kérdezz-felelek, Heinrich, feltámadás, kísérlet a megnevelésre…
„-... ha te élsz, akkor a többi őskövület is szabadon grasszál? -Néhányuk szintén Fairbanksben van, úgyhogy azt ajánlom, illemtudóan viselkedj az idegenekkel. Mások nem biztos, hogy olyan elnézőek lesznek veled, mint én.”
Próbálhatod kerülni a feltűnést és a lebukást, ha mások kapásból felismerik a képed, csak azt nem tudják, hogy mi az igazi helyzet. Egy darabig próbálod menteni a menthetetlent, aztán lassan kibújik a szög a zsákból. És amikor már azt hinnéd, hogy te villantottad a nagyobbat, kiderül, hogy tévedtél, mert a másiknak is van bicskanyitogató adu ásza...
Adott egy fiatal belsőépítész, aki maximálisan hozzászokott igényei kielégítéséhez. A lakosztálya elfoglalását követően veszi észre, hogy a kértekkel ellentétben nem hűtötték be a pezsgőjét. Felkéreti a panaszkönyvet. Nemsokára kopogtatnak s az ajtó kinyitását követően de Luca sétál be mellette a lakosztályba, hóna alatt a panaszkönyvvel... A levegőben végig tapintani lehet a feszültséget a két férfi között, egy alkalmazott kirúgásra kerül.. de végül zöld ágra vergődnek, s a panaszkönyv új bejegyzés nélkül távozik, de Lucával együtt.
Hiába futunk, a múltunk elől nem menekülhetünk. Megtalál minket, szembeköp és kacagva lépdel tovább, arra várva, hogy újra lecsaphasson. - Ám mi van akkor, ha a múltunk egy nem várt szereplőjéről kiderül: sokkal több mindenben hasonlít ránk, mint azt valaha képzelni mertük volna...
Kezdőlap
