Kicsit félelmetesen hangzanak a szavai, de inkább csak bólintok, mintha nem lenne hozzá fűzni valóm, de nem is akarom tovább pedzegetni a témát. Még a végén összevesznék vele. Amiből azt hiszem elegem lett, nem akarok én tovább veszekedni senkivel sem. Túl sok volt nekem már ebből. Inkább tovább hallgatom a történetét. - Akkor inkább veszek ott. Most már nem vágok át a tömegen, még elvesznék ismételten. – mosolyodom el, oké úgy érzem, hogy hülyét csinálok magamból, inkább figyelem a többieket, aztán persze felkapom a fejem és a szemeibe nézek. Mintha nem is esne neki rosszul, hogy erről beszél. Pedig lefogadom, hogy hatalmas trauma volt, hogy egy egész banda rángatja, üti és a nadrágját akarják lehúzni. Utálom az embereket. - Biztos kellemetlen volt, de a lényeg, mint mondtad, hogy jól vagy. – mosolyom épp csak annyira volt igazi, mint az a művirág a mellettem álló néni kezében. Még hallgatni is nehéz, hogy min ment át, nem ám még átélni. Nekem mikor fog sikerülni ez? Hogy szinte legyintve beszélek arról, hogy eltörték a kezem és meg akartak ölni, de a kést megragadva előbb szúrtam, mint ahogy kitalálhatta volna, mit akar velem művelni. - Vicces, de akikkel eddig találkoztam, ők is mindegyik átélt valami szerencsétlen dolgot. Most már kevésbé érzem magam annak. – mosolyom most már enyhe igazságot hordozott, bár bevallom tényleg humoros. Szegény June-t is levettem a lábáról. - Szélvészkisasszonynak hív anyukám, mert annyira pezsgek, közben pedig minden rossz történik velem. – kacagtam fel és megérintettem a hegemet a szemem sarkában, majd az államon is végig simítottam. Az átkozott kutya miatt örökre érezni fogom. - Gyönyörű város, nem is hittem, hogy ennyire hiányozhatott. – bólintottam, most már érzem, hogy mennyire hiányoltam ezt a várost. Persze nem itt születtem, de ki emlékszik arra, hogy hol születet? Én például nem mondanám meg, hogy Chicago-ban láttam napvilágot. Mert nem érdekli őket, mert ha itt vagy, akkor nincs menekvés. - Ha jól emlékszem látni fogjuk, bár nem az egészet. De lehet csak én emlékszem rosszul. – válaszoltam a fel nem tett kérdésre. Mert azért éreztem benne az enyhe kérdést. Vagy csak már tényleg én képzelek bele mindent. - Orvosi rezidens vagyok, ha minden jól megy, nem sokára orvos leszek. – bólintok a kérdésre. Az mellékes, hogy halasztanom kell, a kezem miatt. De majd csak lesz más, aki helyettesít. Annyi ügyes kezű tanonc van még. Én pedig összeismerkedem valami könnyebb megoldással. Mondjuk, háziorvosként tengetem majd a mindennapjaimat. - Tervezés, az biztos sok kreativitást igényel. Én biztos begolyóznék, hogy nem tudok valami újat. Mindig ezen agyalnék, nem tudnék kikapcsolódni. – meglepetten nézek rá. Nehéz az én szakmám is, de az övé sem egyszerű.
A kútmélyi depresszióm megint előtör. Hiába, ha őszinte pillanataim vannak, azok ilyenek. Lehet, hogy nem kéne őket erőltetni. Én is bólintok egyet és mosolygok a csajra, olyan megnyugtatóan, hogy nincs gáz. Én nem nézem hülyének. Képesek vagyunk szórakozottan viselkedni, ha meg hosszú idő után jövünk vissza a családhoz, naná, hogy nem egy precíz útvonalon meg bevásárlólistán jár az eszünk, hanem ezer kellemesebb dolgon. - Igen, próbálom ezt megragadni. Mert nem lehet örökké sírni, igaz? Kényszeredett nevetést eresztek meg. Durva sztori, szegény szerintem beleképzelte magát a helyzetembe. Én nem szeretném ezt elképzelni. Velem megtörtént, de ha más nővel akarják, azt nagyon nem nézném jó szemmel, tétlenül meg pláne. Sok melóm van abban, hogy ilyen lazán legyintsek az egészre. Elsőre persze nem így volt. - Ez jó. Például miket éltek át? Szeretem a vicces sztorikat! A mélabú után legyen már valami napfényesebb témánk is! Botladozások, meg ilyenek, szeretünk ezeken csámcsogni. - Szééélvészkisasszony... - ismétlem el egy rövid kuncogás keretében. - Aranyos név, illik hozzád. De remélem, nagyobb baj nem szokott történni! Észreveszem a mozdulatait, de annyira nem vagyok penge, hogy ebből kitaláljam a történetet. Ki tudnék találni egyet, de lehet, hogy vakvágányon járnék. Csetlő-botló kiscsaj. Tényleg aranyos, sőt cuki, ahogy kezd kitárulkozni. Rámosolygok, mikor előtör belőle a honvágy. - Ez a vasút akkor már régóta megvan, ugye? Ha emlékszik rá, biztos nem mai darab a rakás sínpár itt a hegyen. Egy kis helyismeret nem árthat. Az is lehet, hogy farkasék építtették. Az ördög a részletekben rejlik, én meg szeretem azokat szépen begyűjteni. - Ó! Kedvelem a gyógyítással foglalkozókat. Főleg az Őrzőknél, mert hasznosak és sokat köszönhetek nekik, de a farkasoknál is egy fokkal többre értékelem ezeket, mint akiket ellátnak, mert nem bírnak magukkal. - Mi lesz a szakterületed, melyik rész érdekel legjobban? Szar ügy, hogy a keze kiesik egy időre. Így nem nagyon fog orvoskodni, csak utána, ha rendbe jön. Rendes kiscsajnak néz ki. Megérdemli az élettől, hogy olyan pályára mehessen, ami neki való és amit szeret. - Az is kell hozzá, de nem mindig a saját ötleteimet csinálom meg. Általában van valami elképzelés, nem túl konkrét és rá kell érezni, hogy mégis mire gondol a kedves megrendelő. Na, ez a nehéz! De legalább a magam ura vagyok, zenét hallgatok közben, úgy osztom be az időmet, ahogy akarom. Meg ahogy a macskám hagyja... A végén elmosolyodom és egy kicsit még ottfelejtem a szemeimet a csaj két szép szeme között. Utána gyorsan elkapom a tekintetemet és az alattunk robogó vonatból az utat nézem, a hegyoldalt és a várost. Egész más innen, más az érzete. Pedig valójában ugyanaz. Egy város a sok közül. Elmerülnék a gondolataimban, de nem fogok, mert egész jó társaságom akadt. - Te egyedül élsz ott, ahová költöztél? - teszem fel a kérdést érdeklődően felemelve a szemöldökömet.
Amikor az embernek már annyira elege van a nagy hajtásból, a zaklatott életmódból, amit talán csak a tollal álmodók bírnak igazán jól, akkor fogja a szelepet, kioldja és hagyja, hogy a gőz áradjon a fejéből. Mindenfelé. A gejzírfejű ember pedig elég fura jelenség, fel szokta figyelni az ilyesmire. Engem nem ez érdekel, legfőképpen magamat szórakoztatom. Az egyik farkascimborával megbeszéltük, hogy a kisvasút végállomásánál találkozunk. Mindketten jelmezben jövünk. Már a lakásból is úgy kellett kilépni. Persze egyikünk se tudta volna leellenőrizni, hogy a másik is így tesz-e, de a feelinghez kell. Én komolyan vettem a dolgot. A helyi jelmezkölcsönzőből szereztem egy ijesztőségében aranyos szörnyeteget és belebújtam. Ember a rémben, így leszek igazán nyerő. Király lesz majd végigsétálni a városon, ugrabugrálni. Ja, ezt gondoltam, szépen elterveztem. Csakhogy 20 perce várok és még egy árva szagnyom sincs. Sem egy fogadott hívás. Barnaby nem veszi fel. Ha csak engem akart lóvá tenni és röhög a markába, hogy így jöttem végig a városon, az nem fog jólesni. De majd viszonzom a viccet és addig is megpróbálok kihozni ebből a helyzetből mindent, amit lehet. Nagy süvítéssel érkezik meg a gyermekjáratnak beillő szerelvény, amit természetesen nem csak a lurkók használnak. Épp látok egy óvodás csoportot. Az egyik kiszúr engem és integet, mire a többiek is sutyorogni, nevetgélni kezdenek. Régen ilyenkor odarohantak a szörnybácsihoz, ma a telók kerülnek elő és kezdődik a fényképezés. Nekem sem kell több, elkezdek táncolni. Először csak idétlen diszkótáncot, merev mozgással, kábé úgy, mint egy málnabokor előtt tanakodó medve. Aztán belehúzok és az ég felé mutogatva kezdek oldalazni, jobbra és balra. Átérzem a kövér emberek élethelyzetét, mert tapsolni azt most nem nagyon tudnék. Körbe se érem magam. Elkezdek forogni, mint a farkát kergető kutya. A pajzsomat csak a rémfigura vigyoráig húztam fel, így az energiáim megérezhetőek, ha épp erre jár valaki olyan. Még nagyban táncolok, már a twerkelős résznél járok és mikor egy ugrással megfordulok és terpeszben érek földet, akkor látom meg, hogy a gyerekeket már messzire vitte az óvónéni. - Hejhó, hejhó, bányászni de jó! - kezdek bele egy dalba és utána már csak fütyörészve, karjaimat magam mellett rángatva sétálgatok. Egész addig, míg véletlenül bele nem ütközöm egy energiába, amit még nem ismerek. Csak a fajtáját. Az első benyomás mindenek előtt való, berögződik az idegrendszerbe is. Meglesz a véleménye rólam...
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Szabadnapot vettem, miután lassan egy hete hasogat a fejem a tömény farkasenergiáktól, a farkasszagtól és a mindezzel járó szüntelen agyfasztól. Itt komolyan kihaltak az egyszerű emberek, baszki? vagy csak ez a város olyan szerencsétlen, hogy egy tisztességes populációt se bír eltartani? Eszem megáll, még ezen a szaros kisvasúton is tuti van legalább egy kettyós vagy szőrös! De annyira zsába a fejem, hogy most nem kezdek el kutatni utánik, viszont jaj lesz, ha parádézni támad kedvük, mert kurvára nincs jó kedvem. Egészen addig, amíg az egyik megállóban fel nem száll egy csapat óvodás. Édes kis porbafingók, a lelkes izgatottságuk pedig ragadós, hamarosan én is visítok velük a - számukra - élesebb kanyaroknál és integetek mindenkinek, akiknek ők. Még a végén elhiszik, hogy tényleg egy zabálnivaló cukorfalat vagyok, mekkora királyság lenne! Aztán a lendületem letör, mint a bili füle, mikor megálltunk és megláttam azt a bohócot. Egyik nap megnéztem a lányommal a Szörny Rt.-t - fogadásból, véletlen se apai jófejségből, már csak azért sem, mert gőze nincs róla, hogy az apja vagyok. És baromira felcsesz, hogy az egyetlen cukorsziruposan őrzött emlékembe beletrollkodik egy bolhazsák! Miért? Komolyan, miért? Mit vétettem, hogy ebben az átokverte jégveremben a bokorból is kisebb-nagyobb korcsok ugrándoznak elő, mintha megütöttem volna a pech-jackpotot. Mert mindet egyből agyoncsapni, na azt nem lehet... Viszket a tenyerem, a halántékomon pedig szerintem látványosan lüktethet az ér. Én érzem. De én is egy jó nagy állat vagyok, mi a szarnak szállok fel egy olyan, látszólag ártatlan kis tütüre, ami valójában a pokol befagyott valagába visz? Hülye Jagger, rossz Jagger. Leszálltam, amint a gyerekek figyelme rólam teljes egészében a bohóckodóra orientálódott. Még a figyelmet is lopja, hogy nem sül le a bőr a pofájáról... Megkerülve akartam magára hagyni, hadd szerencsétlenkedjen, a közelből viszont nem mentem volna, mert kurvára nem bízok bennük. Főleg, ha gyerek is van a környéken. Erre nekem jön... - Nem látsz a gürüszemeddel, baszki? - förmedtem rá egyből, de arra figyeltem, hogy mindez kívülről, a gyerekek számára ne tűnjön fel. Vállon "lapogattam" Zöldikét, majd a gúnya alatt, ahol kitapintottam ténylegesen is a vállát, nem épp szolidan, rászorítottam. Vigyorogtam, jókedvűen, semmi se látszott a képemen ingerültségemből. Kicsit pszichopata hatás, de nem akarok én senkit se megijeszteni. Becsszó! - Pedofil vagy, hogy itt illegeted magad nekik, vagy simán szereted a gyerekhúst? - Ez volt a legtöbb jó, amit feltételezni tudtam, ennél már csak elborultabb, részletesebb elképzeléseim akadtak.
Azt mondják, az a műsor lesz jó, amit az előadó élvez. De olyan is van, hogy senki más nem osztozik az örömében. Én nem panaszkodhatok, van sikerem, készülnek fényképek, videók, harsány nevetések vagy vidám gyermekkacajok töltik be a vasútállomást. Teljesen beleélem magam a szerepembe. Miért nem kérek ezért fizetést? Mert a taps és a többi már elegendő nekem. - Hát sanszos, hogy ezért koccantunk össze. A küklopsznak csak egy szeme van, de az jó nagy, mégis megbotlik - szólok kellő nyugodtsággal. A felháborodott őrző szerintem túlreagálja a dolgot. Olyan típus lehet, aki ezt szereti. Verekedni, meg kötözködni nem akarok, semmi kedvem hozzá. Felemelem a kezeimet és a sráchoz szólok. - Bocsesz, még egyszer nem megyek neked. Remélem. A műsornak viszont vége, ahogy magyarázkodásba kezdek és csak páran várnak folytatást. A vállamra érkező kéz megmutatja, hogy itt kérem fegyelmezés zajlik. De miért is? Nem vérfarkas alakjában tombolok. Hanem egy mese szereplőjét játszom hivatalos jelmezben. Senki nem sérült meg. Á, értem már. Megvan az újabb feladat. A morgó medvét kell rábeszélni, hogy tűrjön el a területén, ami valójában mindkettőnké. Élvezi, hogy emberkedhet, azért csinálja. Szívből jön nála. - A törzsfejlődés során a tánc már elvesztette a tisztán szexuális felhívás jellegű vonását. Egyszerűen bulizok! És azért egyedül, mert a pajti, akivel kitaláltuk, hogy jelmezben nyomulunk, nem jött el. Jól megszivatott, mi? Ha tudom, akkor finom jelzéssel lekönyörgöm az őrző kezét a vállamról. Nem tetszik, hogy elveszi a szabadságérzetemet, lecsökkenti a mozgásteremet. - És te mi járatban itt, ahol a madár se jár, legfeljebb repül? Amit pedig illene megtenni, az egy bemutatkozás. Név szerinti. Mert hogy miféle ember vagyok, azt már elárultam a produkcióval... - Dr. Balthazar Bluefox vagyok az idegosztályról, szevasz! - nyújtok kezet és a maszk alatt vigyorgok. Ezt úgysem látja, de a feelinghez kell.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Ha lenne bennem annyi, még el is ismerném a kölyök nyugalmát - leszarom, hogy évek számában az ükapám is lehetne -, de nincs, szóval így jártunk mindketten. Ő ne kap simit, én meg elestem egy jutalomkeksztől, az élet szívás. - Azt én is remélem - mormoltam még mindig vigyorogva. Tök normális vagyok, minden hang meggyőzött róla. Fél szemmel a srácok felé sandítok, párnak még integetek is "nyugi, a haverom ez a takonyszínű szörnyeteg" jelleggel. Minek keltsünk fölösleges pánikot? Felvont szemöldökkel hallgattam a gigantikus okfejtést, és kénytelen voltam leszűrni, hogy sikerült egy okostojással összeakadnom. Ekkor még mit sem sejtve arról, hogy van ennél éteribb magaslat, nem csak itt és vele, hanem úgy általánosságban is. - Szerintem még szolid is volt - eresztettem el. - Biztos szeret, ha csak ennyire ültetett fel. - Elővettem a zsebemből egy csomag, megbontott cigit s rágyújtottam, őt nem kínáltam. - Felmérem, akad-e likvidálható a fajtádból - eregettem karikákat, majd vetettem rá egy eszelős pillantást a szemem sarkából. Felőlem vehette durva poénnak, de akár komolynak is, igazából magam se döntöttem el, melyik a kettő közül. Azt azonban gond nélkül leszűrhette, hogy nem komálom a vérordasfajzatokat - sose rejtettem bili alá. - Körbevezetsz, vagy én kukkantsak be minden bokorba, aztán meglátjuk, hány hulla lesz estére? Fenyegetés volt a szó, hangomban azonban nem akadt ilyen jellegű él. Tök átlagos kérdés, mintha csak a holnapi időjárásról kérdezném. Az idegenvezetést viszont komolyan gondoltam. Ha már van rá lehetőség, fasz lennék elszalasztani, és a terepviszonyok gyors felmérése mellett ki tudja, mi mindent csíphetek még el. Az általános informálódásról nem is beszélve. Akkora pöcsfej még én se vagyok, hogy beletrappoljak egy normális Protektorátus-Falka viszonyba, bármennyire tartsam irreálisan romantikusnak az egészet. - Jagger a sarki plakátról, szevasz - csaptam bele a kezébe, mert fogdosni biztosan nem fogom. - Mondd, hogy szopatsz az idegosztályos dumával. Ha vállalta az idegenvezetést, akkor elindultam, ha nem... akkor is. Ha már eddig feltoltam a szexi hátsómat, nem megyek le csak úgy. És tényleg reméltem, hogy csak a viselkedésem miatt pofázta azt, amit mert, nem akarok belegondolni, milyen lenne kórházba kerülni idegzsábával, ő meg belejtene. Így is egészségtelen nagy itt a bolhás-populáció. Baszki, még jó, hogy a szukák nem tudnak szülni, akkor mi lenne! - Azt a szart meg szedd már le magadról, mielőtt én kapom le rólad. De csak ha van rajtad valami gönc - pillantottam hátra vállam felett az elszállingózó gyerekekre. Szeméremsértés hiányozna a legkevésbé, mert bár szívesen megagyalnám azért, ha ekkora kretén lenne, de magamnak is lebaszhatnék egyet, amiért ilyen körülmények között kértem arra, amire.
Ahogy elnézem, mit csinál az őrző, nem kell tartanom tőle. Hülye lenne nyilvánosan verekedést kezdeni. Ha nagyon gonosz akar lenni, rám nyom valami bénító varázst, aztán eltámogat. Nem, azt hiszem, ez sem illene hozzá. A száját szereti jártatni. Azt én is szeretem! Sikerül is meglepnem, ahogy a seggrázást visszavezetem az őskorig. - Egyébként ja. Meg nekem se derogál itt lenni. Csak kicsit vagyok csalódott, de mint látod, elszórakoztattam magam. És még sokakat. Nem is kéne a cigije. Az túl egyszerű szer, én bonyolultabbakat szoktam kotyvasztani és fogyasztani. Mostanában inkább gyógyhatásúakat készítek, nem vonz annyira a kábulat. - És mire jutottál? - kérdezem vidám, sőt kissé provokatív hangsúllyal. - Remélem, nem találtál itt se gyilkost, se átváltozóművészt! Nem attól félek, hogy engem vádolna meg ilyen képtelenséggel. Néha megcsinálja egy-egy farkas és emberek sérülnek meg, halnak meg vagy csak olyat látnak, ami után hívhatjuk az őrzőket egy emlékkivakarásra. Utána pedig a lecseszésből mindenki kap, aki farkas. Ez a fickó se szeret minket, érzem rajta. - Menjünk, menjünk, persze! Vadszemű figura, de van benne valami szórakoztató. Egyéniség, nem olyan, mint a többiek, kirí az állomás népességéből, szóval megvan a mai mókatársam! - Ha könnyítened kell, van itt a bokornál kulturáltabb hely is. Néha csak egy kicsit tisztább, de hát na! Egyszer kifogtam, hogy a kisrókát fojtották bele a vécékagylóba. Előtte kínait evett a fickó, sajnos rájöttem... Nemrég jöttél a városba vagy csak ez a kisvasút maradt ki?
El is indulhatunk egy kis túrára. Innen jókat lehet sétálni a hegyen, ami lassan újra síelhető lesz. - És azt ismered, hogy hívják a leghíresebb vasutas házaspárt? Eva Peron és Charlie Sheen. Én nagyon nagyot röhögök, a párnázott hasam csak úgy rázkódik. Az az érzésem, hogy egy értetlen fapofa fog fogadni, ha Jaggerre nézek. - Miért, Rolling Stones-koncert lesz? Most kinyújtottam a nyelvemet, igaz, nem látni. Itt van a szemem előtt a plakát. Az elképzelt plakát. Azt hiszem, Micknek fogom szólítani a srácot. Vagány, hogy felvett egy ilyen nevet. Nem áltatom magam azzal, hogy a világ egyik legnépszerűbb zenészének a rokona. Őrző, úgy nevezi magát, ahogy akarja. Én se vérsarkiróka vagyok, csak megtetszett a szó. - Melyik az ijesztőbb, ha azt mondom, ápolt vagyok doktori címmel vagy ha azt mondom, én gyógyítom a hisztérikus bénulásokat? A szakmámat komolyan veszem, de ezt néha csak a műtét után hiszik el. Olyan is akadt, aki azt mondta, elégedett az eredménnyel...úgyhogy biztos másra bíztam a kezelést, mert belőlem ezt nem nézi ki. - Jaj, pedig így sokkal nagyobb közönségünk lesz! És ezzel a lendülettel fenn is akadok egy nyitva felejtett ajtó kilincsén. - Na, ezt nézd meg! Még el kell döntenem, hogy kerítek egy ügyes női kezet tűvel és cérnával vagy kifizetem a kártérítést a kölcsönzőben. Te mit tennél, Mick? Innentől nem kérdés, hogy jobb lesz kibújni a bőrömből. El is kezdem. Hogy is nyílt ez? Háromszor fordulok meg, mire rájövök és talán meglepetés lesz, hogy bőrdzsekire, meg farmernadrágra húztam rá a cuccot. - Nincs egy szatyrod? - kérdem a fickót, mert csak kényelmesebb lenne úgy, mint hónam alatt egy összehajtogatott földönkívülivel. - Hát ez itt a hegy. Jó nagy, tele van fával és ha beköszönt az igazi, havas tél, akkor nagy állatságokat lehet művelni a pályákon. Meg egy jó kis étterem is van itt fent! A gombás csirkéjük első osztályú!
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Hogy mire jutottam? - Nem, csak egy idiótát, egyelőre, de ez nem zárja ki a másik kettőt sem. - Láttam már ezt-azt, igaz eddig nem itt. Feltételezem és kinézem a rosszat belőlük, mindből. Egész életemben ilyenek vettek körül, s ha ez itt változik is, egyes berögződések túl mélyek ahhoz, hogy még egyszer ennyi évet leélve megváltozzanak. Az egyetlen pozitívum, amit fel tud mutatni a szememben az, hogy akadékoskodás nélkül vállalja az idegenvezető szerepét. Hallgattam a full hülyeség szófosását, és kezdtem sejteni, hogy mazsola lesz az agyamból, mire visszaérek az egyetemre. Te. Atya. Isten. - Te kretén vagy - vontam le messzemenő következtetésemet már-már kínomban röhögve, mert nyilván kifogom a velem egy szinten, vagy még nálam is jobban idiótát! - Mindig ennyit pofázol, vagy betéptél? - Bagoly mondja igazából... Elindultunk, de ha így haladunk, sikítva fogok elrohanni. Méltóságom ide vagy oda, úgyse hiszik el sokan, hogy olyanom is van. - Bazmeg! - nyögtem a viccet hallva, majd úgy néztem rá, mint egy totál kettyósra. Azt már nem tettem hozzá, hogy pont olyan gyökér poén volt, mint amilyennek én is szoktam kínozni másokat, magamat pedig szórakoztatni. - És a japán titkárnőt hogy hívják? Icuka Magacuki. - Mert a fáradt poén nem ismer fajt, kort, nemet, plusz... értékelem a szar vicceket, amiktől más egyszerűen csak kihal. Ez valami perverzió vagy nem tudom. - Nem, de voltam koncertjükön. Kurva jó volt! - vigyorodtam el, ezúttal ténylegesen, minden hátsó gúny vagy ellenérzés nélkül. - Mondjuk most már a Royal Republic jobban bejön, nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Örültem, hogy általában a családnevet mondom, nem a teljeset, mert a Luke köré Star Warsos fanfárokat tudnék rittyenteni. Az alaksori szobám úgy néz ki, mint egy tinédzser kölyök agyonposzterezett bunkere. Foglalkozása kapcsán művel ide-oda kérdezgetésnél felé fordultam, miközben baktattunk. Nem kérdés, melyik számomra az ijesztőbb, annak ellenére, hogy távolról se voltam egy félős alak. - Isten irgalmazzon azoknak, akik a kezed alá kerülnek - adtam meg a feleletet elhessegetve a riadalom képét, miközben nagyon mélyen azért fohászkodtam, hogy soha ne kerüljek kórházba, maradjunk a saját Gyógyítóinknál. Az a biztos. Akkor is inkább őket választanám, ha kétbalkezes, kontár bugrisok volnának. Szemem forgatom, amikor fennakad, túltolva a bosszúságot bénázása fölött. Karbatett kézzel álltam és vártam, hogy levesse végre azt a faszom jelmezt. Vigyorom ezúttal a semmi jót nem ígérő vicsorszerű grimaszba húzódott. - Megnyúználak. - Azt nem mondta, hogy az ő helyében mit tennék. - Plusz nem vagyunk és nem is leszünk olyan viszonyban, hogy bármiféle becenevet elhallgassak tőled, úgyhogy maradj szépen a Jaggernél, én is maradok a jókedvnél. Amúgy fizetés. - Inkább az, minthogy utána ki tudja, mennyi ideig hallgassam flúgos tyúkoktól, hogy bezzeg amikor, megvarrtak egy elszakadt jelmezt nekem! A nők túl nagy feneket kerítenek jelentéktelen hülyeségeknek. Ezért ábrándoznak első randin élből a közös kölkökről. - Dehogynem, a shoppingtáskámban a neszeszerem és az ajakbalzsamom között - pillogtam rá, mialatt képzeletbeli, hosszú tincseket libbentettem vállam mögé. - Nincs. - Ha nem lett volna egyértelmű. Zsebből oldok meg mindent, szatyor és egyéb sosincs nálam. Körbenéztem a hegyen. Se havat, se igazi hegyet nem láttam még, s egy jól titkolt részem gyerekes lelkesedéssel pillantott körbe. Bármennyire igyekeztem, magam elől nem titkolhattam, hogy a látvány tökéletesen lenyűgözött. Még az is megfordult a fejemben, hogy mennyivel másabb életem lehetett volna a húgommal, ha ide születünk. A szavak jelentése, a belőlük kialakítható kérdés rántott vissza a rideg-hideg valóságba, valamint a farkas jelenlétének újbóli észlelése. - Állatságok. Csak nehogy azt érjétek el vele, hogy újabb falkát költöztetnek ide. - Így is elég farkas van itt, kell a halálnak még több. - Miket szoktatok művelni? Az éttermet azért megjegyeztem, míg tovább mentünk. Azt tudtam, hogy valahol a hegyen van a házuk, vagy mijük, kíváncsi voltam, hol lehet pontosan. Hol van az, amit rájuk tudok gyújtani.
- Szegény idióta, ha tudná, miket nézel ki belőle... Rá is játszom, mintha nem érteném, hogy kire céloz. Paranoiásnak tűnik. Kezd érdekelni, hogy miért? Szerintem nincs olyan rég a városban, hogy a falkaegyesítés előtti balhékra emlékezzen. Valami nagyon rossz helyről jöhetett. - Ki, én? Miért, tényleg kínai volt benne! Gombás csirke, jó adag szójaszósszal. Hallod, szerintem meg se rágta, mert az a nagy, töttyedt fafülgomba egészben jött ki. Ha látna betépve, nem tudom, mit mondana. Ez még a hétköznapi állapotom. Egy kis röhögés azért belefért. Noha nem őszinte, megnyugtat, hogy jó úton járok. A viccel megint mellé lőttem. Megint az idiótát látja. De kezd hasonulni. Ezen most jót derülök, legalább olyat, mint a saját poénomon. - Háhá! És a kínai tévészerelő? Hángván Képnincs. Ha fenntartja a nézetét, hogy veszélyt jelenthetek, hát tegye, de amíg ilyenekkel bombázhatjuk egymást, én tök jól elleszek! - Én is, még az első amerikai turnéjukon. Royalékat még nem láttam élőben, de bírom a zenéjüket. Azért az se szaladt el a fülem mellett, hogy Jagger szerint csupán az ő nagylelkűségének köszönhető, hogy méltóztatott betekintést nyújtani az ízlésébe. Szerintem nem beképzeltség ez. Inkább fajgyűlölet. Amire ráerősít a következő válasza is, bár ezt sokkal többen mondják. A fura dokitól félnek. - Szerintem szokott, mert általában sikeresek a kezelések. Erről a kórházban is tudnának mesélni és a Falkában, de még az őrzőtársai közül is megerősíthetik páran. Ez az emésztő fájdalom, amit az undor okoz, kemény lehet. Hogy tudja lábon kihordani? Végre megválok a jelmeztől vagy legalábbis megpróbálom. Nehezen megy. Kicsit élvezem is, hogy a fickó agyára megyek. Vicces. Együttérzés is van bennem, de ha már a káromra emberkedik, hadd legyen nekem is valami örömem a hülyeségében. - Most, amikor egy bőrt már éppen levedlettem? Végülis akad még. Hám, irha, bőralja. Próbálom elviccelni a dolgot. Pedig érzem, hogy félig komolynak szánta. És rögtön a tárcába nyúlni? Valahogy megértem, hogy ezzel a stílussal nem talál olyat, aki szívesen segítene rajta. A gúnyolódásán derülök egyet. - Szóval nem jártál az abc-ben. Sebaj, belegyömöszölöm akkor a piperetatyódba. Avokádós bőrmasszírozó szivacs is van benne? Remegek a röhögéstől, ahogy tovább fűzzük ezt a témát. Az idegenvezetést folytatom. Mesélem a dolgokat, a látvány meg adja magát. A hóval tényleg várni kell még. Szerintem nem olyan sok idő. Sóhajtok és megrázom a fejemet, mikor Jagger megint a legrosszabbat ragadja ki a szóáradatból. - Egyvalaki szúrt ki veled, hogy ennyire utálsz minket vagy úgy általában túl sok feladatot adnak neked a szőrmókok? Ehhez sincs közöm, de annyi savazást kapok, hogy kiszalad belőlem. - Két dudás még alkotott egy fúvósduót, de egy harmadikkal bővíteni? Szerintem ne vesd fel a főnökségnek! A mostani vezetést ismerve háború lenne belőle. Azt nem szeretem. Lehet, hogy inkább rábeszélném Mae-t, hogy lépjünk le. - Snowboardozás úgy, hogy mindig leborulunk róla. Vagy a leghirtelenebb módon elénk ugró fenyőket is kikerüljük. Szánkóbuli, vad síelés, természetesen úgy, hogy fogadunk. Vagy a "Ki bír tovább pucéran feküdni a hóban?" verseny. Szolidabb verzióban a gatya fennmarad, hogy jól átázzon. Durva dolgok, mi? A Lakba szabad bejárásuk van, de innen messzebb található, most nem mutogatom. De miért is nem? Tűzre tüzet, nem olajat. - Azt ugye vágod, hogy bármikor átjöhetsz a főhadiszállásunkra? Értsd ez alatt a régit, nem a hotelt. Van piánk, meg süti. Főtt étel is szokott lenni, csak nem tudom, épp mennyire rabolták le. Tudod, mi kettő helyett eszünk. Nekem még mindig jókedvem van egyébként, úgyhogy a levegőbe mutogatva sétálok, mintha zene menne a fülemben.
Kezdőlap
