Nagojut - olyan, mint az angol királyi család. Minden fal róluk suttog álmokat, látni csak a legszerencsésebbek vélték őket, de beszédüket az irigy köznép hazugságnak tartja. Talán nem is léteznek igazán. És most, itt áll előttem a Rokon, a nagyszülő, a királyi vérvonalam feje, és nekem hódolattal teli szívvel kellene felé fordulnom, meglepettséggel... De nem tudok.
"- Ismered Hófehérke esetét a Vadásszal és a Gonosz Mostohával? (...) Hófehérke az erdőben vala. Menj, s hozd el nekem a szívét! – veszem elő megint a mesebeli hasonlatot, melyben Hófehérke szarvas is lehet, de bármely más állat is. Amit talál. A szív a játék lényege. Metaforikus jelentése van. - Kitépted az övét, - ~Yettáét~ - ideje, hogy megajándékozd egy másikkal. Apelláta nincs!"
Örülök, hogy a hirtelen felcsapó ingerültsége hamar le is lohad, bár az elején az a sikkantás, az nem volt semmi! Kicsit furcsállva is nézek rá, mert ritkán hallok ilyen oktávon férfit megnyilatkozni
"Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még abban is segítenek, hogy merre van a tovább - és bizony ennél nagyobb erőt semmi sem adhat."
Kezdőlap
