Újra megrendezzük a kollektív Évszak Játéka szavazást. Nem egy nagy ördöngösség, hiszen semmi egyébről nem szól az egész, mint arról, hogy egy helyre gyűjtjük azokat a játékokat, amik 2014. őszén zajlottak le, és számotokra/számunkra valamivel többet nyújtottak egy egyszer ismerkedő beszélgetésnél. Hogy kinek miért, az lényegtelen, mert abszolút szubjektív. A lista nyilvános lesz, tehát ez egy remek gyűjtemény is lehet az oldal iránt érdeklődőknek és azoknak, akik lemaradtak, hogy mely játékokat érdemes elolvasni.
Szeretnénk, ha sok játékot neveznétek, hiszen bőven van miből válogatni!
A koncepció a következő: - A lentebb található kód alapján töltsétek ki a Nevezési Lapokat. A beérkezett nevezéseket akár az Admin karakternek is el lehet PM-ezni, ha esetleg nem szeretnéd nyilvánosan közzétenni, de az egyszerűbb módszer, ha új hozzászólásban küldöd el ide, ebbe a topicba. - Előre megadunk néhány, általunk kigondolt kategóriát, amelyekbe érkezhetnek a Nevezések. Amennyiben legalább 3 kategóriába érkezik 3 különböző Nevezés (tehát összesen 9 játék), akkor külön kategóriánként indítjuk el a szavazást. - Amennyiben a fenti opció nem jön össze, egyetlen nagy és átfogó szavazás keretein belül lesz Nevezve minden beérkezett játék. - A nevezésekre mindössze 1 hét áll rendelkezésetekre, tehát 2014. december 10-ig fogadjuk el a nevezéseket. - Innentől újabb 1 hét lesz az olvasásra és a szavazásokra, tehát az egész happening 2014. december 17-én zárul, ekkor lesz esedékes az Eredményhirdetés.
LEHETSÉGES KATEGÓRIÁK:
Non Plus Ultra: ezt a kategóriát akkor ajánljuk, ha nem tudsz konkrét kategóriát választani a nevezett játéknak, mert annyira sokrétű és színes, hogy hiba lenne egyetlen skatulyába húzni.
Frászkarika: Ebbe a kategóriába minden idegeket borzongató, izgalmas, félelmetes para-jelenség helyzet belefér, ide értve az élet-halál harcokat, sokkoló híreket, traumákat.
Melankólia: Vannak mély, megható, fájdalmas és szomorú helyzetek, amikor a karakter a szenvedésein át fejlődik, vagy éppen amortizálódik le. Ehhez a kategóriához szeretettel ajánlunk legalább egy csomag Tesco gazdaságos 100-as papír zsebkendő csomagot.
Napos Oldal: Vicces, vidám, könnyed, humoros, lehetetlen, elképzelhetetlen, hajkitépős hülyeségek tárháza várja szeretettel azokat a játékokat, amelyek során a 100-as zsepi a kacaj könnyeinek itatására ajánlott.
Szupercsapat: A kategória nem a a tökéletes férficsapatot hivatott képviselni, hanem minden olyan jellegű játékot, amely funkcióját tekintve hasznos lehet a résztvevőknek, vagy akár az olvasóknak is, ami a karakterek fejlődését illeti. Minden példa értékű tanuló játék, jellemfejlődésre, IC életvitelre és gondolkodásra hatással levő esemény, büntetés, feladat itt találhat otthonra.
Casablanca: Régen látott ismerős viszontlátása, halott ismerős "feltámadása", vadidegenek spontán randevúja... Azon találkozások gyűjtőhelye, amik valamiért rendhagyóra, megindítóra, kiborítóra, felforgatóra sikerültek - értelemszerűen a napi kapcsolattartásos találkák nem tartoznak ide.
NEVEZÉS KÓDJA:
Játékcím
Föszerepben:
ide jönnek a játékban résztvevők nevei
Kategória:
melyik kategóriába sorolnád a játékot?
Összefoglalás:
néhány szóban, mondatban fogalmazd meg, hogy miről szól a játék, miért érdemes elolvasni, és ide jöhet bármilyen adalék, amit szeretnél megemlíteni
Olvassel.txt:
értelemszerűen a játék nyitó hozzászólásának linkje
"A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek."
Mi nem ilyen nők vagyunk. Ő nem ilyen nő. S én sem ilyen vagyok. Ebből született minden ami meghatározta a továbbiakat..
"Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még abban is segítenek, hogy merre van a tovább - és bizony ennél nagyobb erőt semmi sem adhat."
"Kiköptél minket aztán kész Szívünkhöz tartják most a kést Esélyünk nem volt semmi Hagytál így elveszni, Hát, ha tetszik, akkor nézd!
Nem adtál ingyen semmit még Fizettünk százszor mindenért Hazudtál szóval, tettel Mondtad jobb lesz egyszer Miért hagytál el? Semmi nem lesz, Ez már itt a vég!" (zene)
Megállok és nem moccanok. Tudja. Már döntött, már akkor eldöntötte, hogy mi lesz, amikor felhívott, ez a vadászósdi meg... körítés, ámítás, vagy nem tudom mi...
Hogyan? Kérdem én: HOGYAN? Csalok - jó, a képességeink kiaknázása azért annyira nem csalás az én olvasatomban, de mégis... -, és mégis eltalál, méghozzá háromszor! Nem tudok másra gondolni, minthogy Kyle egy istenadta tehetség, ha lőfegyverekkel való bánásról meg vaktában lövöldözésről van szó. Ezt le fogom jelenteni, az tuti!
Nagojut - olyan, mint az angol királyi család. Minden fal róluk suttog álmokat, látni csak a legszerencsésebbek vélték őket, de beszédüket az irigy köznép hazugságnak tartja. Talán nem is léteznek igazán. És most, itt áll előttem a Rokon, a nagyszülő, a királyi vérvonalam feje, és nekem hódolattal teli szívvel kellene felé fordulnom, meglepettséggel... De nem tudok.
"- Ismered Hófehérke esetét a Vadásszal és a Gonosz Mostohával? (...) Hófehérke az erdőben vala. Menj, s hozd el nekem a szívét! – veszem elő megint a mesebeli hasonlatot, melyben Hófehérke szarvas is lehet, de bármely más állat is. Amit talál. A szív a játék lényege. Metaforikus jelentése van. - Kitépted az övét, - ~Yettáét~ - ideje, hogy megajándékozd egy másikkal. Apelláta nincs!"
"~ Mi lesz veled, ha nem jön vissza soha többé? ~ kérdeztem felnézve a szemébe. Hangom üres, részvétlen, farkasszemem tekintete hűvös, érzelemmentes. ~ Ha nem tud visszajönni? (...) - Feladom, Darren.. Egész egyszerűen nem megy. (...) Erős farkast adtál neki, Ryan, de látod, mégsem elég erőset, mégsem eleget. Ahogy tépem ki belőle kíméletlenül a farkast, úgy lopja belé magát valami másabb, hidegebb, kegyetlenebb, arrogánsabb, érdektelenebb, közönyösebb."
"Mit akarsz? - Megállok az ajtóban, egyelőre nem engedem be őket, tűnjek akármilyen bunkónak, mégiscsak aludtam! - És ki ez a kislány? - Ő itt Sienna Davis - kezdek bele -, a legújabb táncosom és mint kiderült, annál sokkal több is. Elöljáróban még annyit, hogy biztos lehetsz benne, nem azért utaztunk ennyit, hogy megszívassunk, ilyennel nem szórakoznék. - Igen, Sienna Davisnek hívnak, az édesanyám Katherine Davis, egykor színésznő szeretett volna lenni, ezért költözött Los Angelesbe... Huszonhat éves korában. (...) Szerinte… a ti röpke kapcsolatotok gyümölcse vagyok."
"Persze határozott elképzeléseim szerint én vagyok annyira kemény, hogy pólóban legyek a vastag kabát alatt, mert akkor még ennyire sem tudnék mozogni odakint, mint most. Ez mindaddig szép és jó volt, amíg nem kezdett el vacogni a fogam. Ennyit a nagy és erős harcosról, akinek általában láthat a külvilág. Még jó, hogy legalább a lábam nem fázott, bár az új bakancs így is kitörte a lábamat, és akkor az már csak hab a tortán, hogy egyébként menstruálok. Ó, hogy elviselhetetlen lennék alapjáraton is? Akkor valószínűleg ma az égvilágon senki, de senki nem akart nem csak az utamba állni, de még találkozni sem velem."
"- Tudnom kell, mit gondolsz a szőrről. - szegezem neki a kérdést határozott keménységgel, és örvendek, hogy tető van a fejünk felett, legalább nem kell szembesülnöm Éganya zordszürke tekintetével - Szereted a szőrt? Igazság szerint bele sem gondolok abba, hogy ez kívülről mennyire orbitális hülyeségnek tűnhet. Legalább nem itt lakom, nem csinálok a környezetemben hülyét magamból. Viszont ha ő Ő, akkor az akaratos kérdéseim nem nevetségesek, hanem... Jó, de, nevetségesek. De legalább érteni fogja."
"A fekete hím hamarosan végezni fog a dologgal. Egon persze már rég behódolt volna, de a szürkésfekete még próbált ellenállni, végül aztán feladta, és Egon megkönnyebbült. A „küzdelem” után még ott volt ugyan a Fekete, de már nem ellenségként. Egon csodálatot érzett a másik iránt, érezte az erőt, a kitartást, az iszonyatos felsőbbrendűséget, és a szégyent, ami saját magából áradt, amiért ő nem volt ilyen."
"Tessék, nem vagyok egy életbiztosítás, de ha egyszer Naomiból véletlenül (mondjuk balesetből) Mrs. Harris válna, legalább örvendhet, hogy a biztosító állandóan fizeti a számláinkat. Milyen vicces, balesetből házasodni... Képzelem, ahogy megbotlik a küszöbön és véletlenül ujjal előre beleesik a karikagyűrűbe."
"- Ennél közelebb soha nem leszel ahhoz, hogy megszabadulj tőlem. Örökre. Közlöm vele a tényeket rekedt vágytól torzított hangon, feszülő testtel, vággyal és rettegéssel.
- Nem akarok megszabadulni tőled - a fülébe suttogom szavaimat, lehunyom szemeimet - Szükségem van rád, Ethan. Megteszem, mire szívem vágyik. Esetlenül tapasztom ajkam az övére, tincseit markoló ujjaim szorítása erősebbé válik.
Reszkető kezeim közé fogom arcát, és adom, tessék, vedd el, a tied, nekem úgysem kell, én nem tudok vele mit kezdeni, tudhatnád."
Örömmel konstatálom, amit mond, a nevét pedig megjegyzem. Rövid, ízes, kedvemre való, ahogy kimondja. Így szeretném az emlékezetemben tartani, az ő hangján, hogy ne csak betűk halmaza legyen, hanem telve legyen lélekkel is.
Az energiái meg úgyis vibrálnak előttem, csupasszá téve és a képembe üvöltve, hogy mennyire nyomorúságosan gyönyörű is. Amilyen én sose voltam, amikor abban a cipőben jártam, amiben ő csattog. A. Kurva. Életbe. Félelmetes.. mámorító. És legszívesebben struccá változnék miatta, aki a betonban loccsantja szét a fejét homok helyett.
Néha tökre olyan, mintha kielégíthetetlen tudásszomj szállt volna meg. Igazából, csak arról van szó, hogy szeretnék egyre jobb lenni, mindig remekül teljesíteni az előttem kibontakozó akadályokat. Mandy valamiért úgy gondolja, hogy könnyen fog menni az egész, már csak a szerinte páratlan mágiaérzékenységem miatt sem. Nem feltétlenül értek vele egyet, de azért ezt már nem emlegetem neki egy ideje, mert mindig lehord, hogy bízzak magamban egy kicsit.
Örülök, hogy a hirtelen felcsapó ingerültsége hamar le is lohad, bár az elején az a sikkantás, az nem volt semmi! Kicsit furcsállva is nézek rá, mert ritkán hallok ilyen oktávon férfit megnyilatkozni
"- Ez már a harmadik farkasom lenne. Megígérsz nekem valamit? - persze a világon semmi sem kötelezi arra, hogy megtegye, de azért én reménykedem - Ha ezzel sem működne, ne hagyd, hogy negyedszerre is megpróbáljam. -Ó… -mosolyodok el talányosan, de most amilyen jól hangzik, hogy garantált az ígéret, a másik irányból közelítve talán pont ezért is félelmetes az egész -Ezt biztosra veheted. Ha egyszer átharaplak, ha akarnál, se tudnál másik Teremtőt találni magadnak."