Halál körülményei: Miután a falka területén összemelegedett egy kóbor farkassal, elárulva ezzel a falkáját, az Alfát és a Teremtőjét, utóbbi úgy döntött, példát kell statuálnia a gyermeke megölésével. A feladatot másik Kölykére Rory-ra bízta, így végső soron bár Apja mondta ki a halálos ítéletét, a Testvére fosztotta meg életétől.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Lassacskán peregnek le csuklyámon az esőcseppek. Hideg van, fekete hosszú kabátomba bele-bele kap a februári szél. Sárkány fejes sétapálcámra támaszkodva bicegek oda a sírkőhöz. Kezemben egy fekete rózsa, s egy vörös mákony virág pihen. A mákony körbe fonja a rózsa szárát. A temetést még akkor szervezték le, mikor én még a pincében raboskodtam. Még friss csokrok pihennek a vázákban, látszik, nemrég járt itt valaki. A sírkőhöz érve, leveszem fejemről a csuklyát. Mintha csak azért tenném, hogy Colette felismerjen. A botomba kapaszkodva óvatosan leguggolok. A csípőm még nem működik rendesen, nem hallok rendesen, nem beszélek, csak a látásom tért vissza.A virágokat a sírkőre fektetem. Sokáig nem szólalok meg, immáron közép hosszú hajamba belekap a szél, érzem bőrömre esni a cseppeket. A lelkem háborog, ahogy végignézek a sír feliraton. Annyira... sajnálom. És valóban. Valóban sajnálom. ~ Köszönöm, hogy segített nekem. Mindaz az áldozat, mindaz a fájdalom, mind, mind, amit át kellett élnie. Azért volt, hogy rátaláljak a tanítványomra. S azért, hogy felnyissa a szemem. Még van esélyem az életre. Hogy a Káosz mögött rejlő ember is esélyt kapjon. Szeretném megköszönni, szeretném, ha nem kellett volna ilyen úton rájönnöm arra, mégis miért vonzódtam így a nőhöz. De most már késő, megtörtént. Ez az én természetem. Az én lelkem. Az én Káoszom. ~ A rózsa, a szerelem jelképe. A fekete viszont a gyászé. A mákony pedig. A felejtésé. Legyen boldog ott, ahol most van. Bocsánatot kérek. Remélem, soha többé nem kell találkoznia velem. Soha többé... Ökölbe szorul a kezem, de végül végigsimítok a sírhelyen. ~ Legyen boldog, kicsi Colette! Mindent köszönök... Végig fut ölelésének, illatának, mosolyának, akaratos pillantásának emléke. Ahogy rám nézett dacosan, ahogy a szenvedélytől lángolt a teste. Ahogy oda adta a kést, ajándékba. Az övemhez nyúlok, ott pihen rajta az a tőr, melyet nekem ajándékozott, de először visszautasítottam. Emléke kísérni fog... Örökké. Óvatosan felállok. Egy régi dal jut eszembe, amit halkan dúdolni kezdek. Legyen boldog, kicsi Colette!
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Február van... Kereken egy évvel ezelőtt jártam itt. S lám. Drága kicsi Colette... A vázába tettem a rózsát. A hideg, téli szél összekócolta a hajam, s belekapott hosszú kabátom fekete anyagába. Arcomat egy heg csúfította. Némán guggoltam a sírkő előtt, mellkasomba fájdalom tépett. Bestiám felvonyított bennem, így tisztelegve a halott előtt. A Szellemek közt azonban, már biztosan boldog. Csak én okozok neki földi tetteimmel szenvedést, akárcsak Arwennek. Ne tekintsetek le rám... Ne nézzétek, egykori szerelmeseteket. Szerelem? Natan, olyan ostoba vagy. Elveszíted azt, ki fontos neked. Előbb vagy utóbb, elveszíted. A Káosz uralkodik rajtad, s a Bestiád. Azonban helyet kaptál egy Falkában. Értük, talán érdemes harcolnod. Ki kellene lépned az Omegaság árnyékából. Colette és Arwen is ezt akarná. De értük tenném? Magamért teszem most is. Hogy bebizonyítsam, több vagyok egy eldobható féregnél. Bestia vagyok, Vérfarkas, egy Szörnyeteg, aki több, sokkal több mindennél. Farkasom ezüstje villan íriszemben, a lelkem fellángol. Emlékeim lángjai felvillannak bennem. Colette érintését érzem arcomon. Tekintete mosolyogva figyeli ezüstjeimet, kissé lehajolok, s ajkai ajkamat érintik. Beletúr a hajamba, s megborzongok az emlékek tengerében. Fáj, s mégis megnyugtat. Hisz még bennem Colette... Hiszel? Karjaim ölelésre emelkednek, ám csak a levegőbe markolok, s az álomkép elillan. Keserű mosolyra húzódnak ajkaim. Hiszek Önben, Natan... Feltekintek, a szél suttogva cirógat. Köszönöm...
Kezdőlap
