KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
|
| Alignak Meséje // Csüt. Ápr. 16, 2015 12:49 pm | |
| Rise!
You took a part of me.
I've wasted all this time just giving up.
The revolution's starting,
Why don't you try and stop it.
We've lost control of our minds.
You think we're giving in?
It's time to prove yourself.
So let the battle begin. Túl erősnek bizonyultok. Túlságosan átjár benneteket a túlélési ösztön. Tíz karommal marjátok egymás arcát ha kell, hogy lássátok még a következő napfelkeltét. Mintha tudna még nektek új fényben tündökölni. Mintha nem sajtoltátok volna ki épp eléggé az Anyaföld tartalékait. Elárvult gyerekként szaggatjátok, marjátok rég megholt szülőtök ruháját, meztelenségében gyalázva meg fajotok, létetek eredetét.
Ti, akik most itt vagytok, Ti, akikre ma éjszaka véres Holdam fénye süt, sírjatok hát egy utolsót. Bömböljetek, mint az újszülött, mert talán ez lesz majd az utolsó őszinte ének, amit elnyel majd a zord fenyők tüskés tengere ezen a világon. Mert bármennyire óvjátok egymást, bármennyire vagytok erősek, tudjátok meg mind: a világnak nem kelletek. A világ nem kíváncsi rátok. Hatalmas összetartásotokban, példaértékű túlélésetekben nincs semmi nemes vagy csodálatra méltó.
Patkányok vagytok a süllyedő hajón.
Fertőt hordozva ölitek, fertőzitek és romboljátok magatok körül a világot, boldogan hemperegtek saját mocskotok termékeiben: és lássátok meg, egymás után fogtok belefulladni.
Az utazó most pihenjen meg. Forduljon észak felé, és lássa, nincs több csoda a világon, melynek megtekintésére valóban érdemes volna.
A harcos csillapodjék. Érezze szívében áldozatai kiontott vérét bő folyóként lüktetni, s értse meg, saját medencéjébe kíván kapálózva a felszínen maradni.
A vezető üljön hát trónjából a nyirkos talajra. Nézzen végig övéin és lássa bennük a rettegést, mely pusztán örök kétségükből fakad, míg engedelmes eszközként nem többek, mint kőbalta és halálos ítéletet pecsételő tintasugár.
A szolga most álljon egyenes gerinccel. Fáj, ugye? Elszoktatok már attól, hogy ilyen magasról lássátok a világot, de nézzétek meg jól: baromként álltok sorba az ítélőszék előtt, és nem értitek, milyen földi vagy égi jogon határozott mindig más a ti életetek felett.
A gyilkos döfjön kést önön szívébe. A gyászoló kiáltsa világgá az őt ért igazságtalanságot. Üvöltsetek! Ordítsatok, mert én itt, a csillagos égnél is magasabban hallani akarom, miként döbbentek rá saját létetek értelmetlenségére.
Szerettetek? A világ sosem szeretett viszont! Tudjátok meg most tőlem, Gyermekeim, ha eddig elvakultan imádottaitok lábába kapaszkodtatok volna.
Gyűlöltetek? A világ mindig is kivetett magából. Árnyékok közt, megbújva, mint a közönséges állat, úgy hajtottátok igába fejeteket holmi "testvériségre" hivatkozva pusztán azért, mert a régi értékek ezt megkövetelték.
Nincs semmiféle érték! Kopott és üres szavak csupán. Méghogy morál, méghogy törődés? Felelősség talán? Utóbbi vizsgáján egytől egyig elbuktatok.
Elbukott, ki saját utódott köpött erre a világra, hiszen tudhatná, hogy az áruló vérből sosem lehet kitisztítani a felelősséget. Elbukott az is, aki piaci kofa módjára kereskedett a világ titkaival, és az is, aki volt olyan balga, hogy rábólintott a vásárra. Becsvágyóan dobtátok el a halandó életet, pedig nektek aztán lett volna alkalmatok az élet egyszerű örömeit választani.
Bukott, aki kért. Bukott, aki adott. Bukott, aki érzett mást, mint bűntudatot és undort, ha mástól nem, hát saját létének elviselhetetlenségétől.
Az igazi ellenség nem én vagyok, Gyermekeim. Nem hibáztatlak benneteket, ha ez eddig nem lett volna tudomásotokban. Az igazi ellenség nem az, akivel életed során harcba szállsz - talán éppen itt, talán éppen most.
Egyetlen olyan entitás létezik a világegyetem hatalmas egyensúlyában, amit nem érdekel, hogy a melyik létsíkon létezik. Ő nem válogat. Őt nem tudod lefizetni, és az ő kegyelmére még egy magamfajta óriás sem számíthat. Talán ezért is vagyok még mindig itt, mert képtelen vagyok szabadulni az erejétől. Engem is fogva tart, ennyi évszázad után, itt, Ősapáink földjén is.
Őt nem érdekli sem könny, sem vér. Az ő szívében nem létezik könyörület irányodba, és jobb, ha tudod, hogy mindent tud rólad. Minden lát és mindent érez, a húsodban él, a csontodban gyökerezik. Tőle nem tud megvédeni senki.
Kedves, ha azt hiszed, hogy még mindig rólam beszélünk, de lássuk be, ha megvolna a hatalmam ahhoz, hogy egyenként kövessem minden elfajzottam életútját, akkor sem érdekelnétek annyira, hogy tüzetesebben számon tartsam minden vétketeket. Ellenben vele. Mert ő tudja.
Hiszen a lelked már a Nagy Teremtés óta veled van. És ma elég erőt adok neki ahhoz, hogy ne csak egy apró, elfojtott hangként mocorogjon elmétek zárt szegletében. A legnagyobb ellenségetek ma üvölteni fog. Ha mások képtelenek arra, hogy bevégezzék sorsotokat, mert valami különös oknál fogva meg akarnak óvni, álljanak hát be a sorba ők maguk is.
Mert hová lenne az élet, ha nem fordítanátok néha egy kis időt saját magatokra? |
|
