Hemzsegnek az utazók, sokakat érdekel ez a hajójárat is és persze a pénztárhoz nem csak azok érkeznek, akik most, az utolsó pillanatban veszik meg a jegyet. Mi se halogattuk nagyon, még van idő. Akkor is, ha Nia elkésne. Az ajándékboltban már keveseb vásárló van, de azért eloszlik a tömeg, itt is sokan álldogálnak. Szépen beöltözve. Én is előszedtem a hideg időben viselt ruháimat. Sálat nem kötöttem, sose szoktam, csak egy csúcsos sísapka egészíti ki sötétkék, lilába hajló színben, fehér pöttyökkel. Mintha már havazna az éjszakában, olyan hatást kelt. Sokak szerint vicces, szerintem nem annyira. Vastag, fekete bőrdzsekit vettem fel, alatta fehér kötött pulóver, sárga inggel, aminek csak a kigombolt gallérja látszik ki. A kabátot se húztam össze, amióta itt bent vagyok, úgyhogy még észre lehet venni a galléromba hanyag eleganciával betűzött napszemüveget. Lent pedig sötétkék farmer bakanccsal. Így várakozom és már alig várom, hogy meglássam Nia-t. Hiányzik és nagyon jó ezt kimondani. Végre valaki, aki iránt képes vagyok ilyesmit érezni. Azt hittem, ezek az idők már elmúltak nálam, de csak várni kellett. Hogy beússzon az életembe. Most is beúszik, megérzem az illatát, a jellegzetes, finom parfümjét és a bőre szagát, az egyedi azonosítót, amit a mi fajtánk nagyon jól meg tud különböztetni. Nem fordulok meg, eljátszom a meglepettséget, mikor befogja a szemeimet. Tudtam, hogy jön, éreztem, merről, de a végén a trükkre tényleg nem számítottam. - Megadom magam! Pénzt, életet, sonkás szendvicset, meleg teát amit csak akarsz! - viccelődöm feltartott kezekkel, amiket aztán szépen a csuklóira irányozok és lefejtem azokat az arcomról, majd megfordulva kezet csókolok. Aztán szájra is kap egy cuppanósat. - Salut, ma chérie! De jól nézel ki! - köszönök nagy mosollyal. Nézem az arcát, kutatom és közben az érzéseiben dúl a vidámság. Örül, hogy itt lehet. Ekkor bök oldalba valaki jobbról. Odanézek és meglátom egy régi ismerősömet. A mosoly az arcomon csak Nia-nak szól, mikor odafordulok és Bartholomew Frances-t pillantom meg. 4 évvel ezelőtt futottam össze vele itt Fairbanks-ben, ahova a testvérével jöttek. Akkor nem így járkált, nem rejtette el a szagát. Beszéltem vele és nem tetszett neki, hogy ki akarjuk szorítani őket, rámtámadtak. Szerencsére a patak mentén, nem túl frekventált helyen történt, harcolhattunk farkasformában. Korban, erőben én voltam a jobb. Kaptam sebeket, amikből hónapok után álltam fel, ők viszont rosszabbul jártak. A testvérét, Jeremiah-t megöltem, Bartot pedig addig üldöztem, amíg tudtam. A hírek szerint még aznap elutazott a városból és nem láttuk. Most mit keres itt és miért nem tudtam róla, hogy visszajött? Egyedül nincs esélye ellenem, ha bosszúra készülne, társai meg nem nagyon vannak. Se pénze, se modora, ráadásul már a bátyja is a túlvilág ösvényeit tapossa valahol az örök vadászmezőkön. Csak lessük egymást, mint két ragadozó, aki méregeti ellenfelét, hogy miként támadja meg, mit várjon tőle. - A vért nem issza be a föld, Chesterton. Bosszúért kiált és visszakapod az élettől, amit a bátyámmal tettél... Én szóra se méltatom, csak figyelem. A kezében egy olyan jegy van, egyszeri utazásra szól, innen el. Legalább nem rontja itt a levegőt tovább. Ki kell gondolnom, hogy magyarázom meg Nia-nak, mit hallott. Bart arcáról a gyűlölet sugárzik és ebbe vegyül a félelem. Nem mer nyíltan szembeszállni, csak várja a sors kezétől a sült galambot. Pórias vágyakozás a bosszúra. Mindenesetre most belerondított a délutánomba elég rendesen. A holnapi járatra szól a jegye. Addig meg kéne keresni és kinyírni. De Nia-t nem hagyhatom itt, ez a kóbor mázlija. Most még elmehet és ha van egy kis esze, nem vár holnapig a távozással.
Stephen szavaira elnevetem magam, és hagyom, hogy leemelje az arcáról a kezeimet. - Egy puszival is beérem. – duruzsolom vigyorogva, miután megfordul. Azzal a mai napig zavarba tud hozni, hogy a kezemre is oszt egyet. Állítom, csak én kapok ilyet a városban. Bele is pirulok a fejem búbjáig, pedig már nem ez az első. - Szia!!! – mosolygok aztán szélesen Stephen szemeibe, hogy megkaptam a cuppanóst a számra is. - Tök csini a sapid. – döngöm. Tényleg tetszik. Nagyon jól áll Mr. Szépszeműn. Kiemeli azokat kék íriszeket. - Akkor még nem láttál a terepszínű kezeslábasomban. – mondom nagy komolyan, majd újabb nevetést hallatok. Itt a hideg, és előkerült a szekrényből. Shonte mindig kiröhög, ha meglát. Azt mondja; úgy nézek ki benne, mint egy kommandós repülőmókus. Szerintem meg tök állat. Épp tovább csicseregnék, hogy elragozzam Stephennek mennyire hiányzott, amikor egy korabeli fickó odaszól neki, nem túl jó hangulatban. Stephen arcáról azonnal eltűnik a mosoly. Helyette valami egészen más jelenik meg. A vonásai megkeményednek és a pillantása is elsötétedik. Az idegen fickóról üvölt a gyűlölet, amit igazából nem tudok hova tenni. A szavait meg főleg nem. Ő is egy olyan… Dominic? Csak egyszerűbb változatban? A tekintetem kettejük közt ugrál. Hol Stephent nézem, hol a pasast. Nagyon nem tetszik, ahogy méregetik egymást. Mint két kakas, akik mindjárt egymásnak ugranak. Bár, tudom, hogy Stephen ennél sokkal okosabb. Akármilyen ellentét is feszül köztük, nem itt fogja lerendezni mindenki előtt. - Ugye nem mesélted el a kis barátnődnek, miféle szörnyeteggel állt össze?... Nehogy más felvilágosítsa... - morranja a fickó oda hozzánk baljósan, miközben barna szemei villámokat szórnak. Nem szólok. Csak nézek. Mi van??? Milyen ovis dolog ez megint? Rajtam keresztül akar hatni Stephenre? A lehető legjobb embert kóstolgatja. Tényleg. Végül mégis lelép, és elvegyül az emberek közt. A páromra emelem a pillantásom. Sorjáznak benne a kérdőjelek. - Újabb rajongó az egyetemi évekből?... Ki volt ez, és mi volt ez aaa… drámai előadás? Nem kerüli el a figyelmem, hogy Stephennek nem igazán esett ínyére ez a váratlan incidens. Nem ismerem az okát, de jó lenne. - Minden oké? – tudakolom kíváncsian. Remélem elmeséli mi volt ez az egész. Érdekelne mit akarnak a jóakarói a nyakába kenni. - Számítsak újabb névtelen szeretetcsomagra? - kérdezem teljesen nyugodtan. Ilyen vacak trükkök aligha ingatják meg a bizalmam Stephen-ben. Majd megint jönnek otthonra a borítékok kamu fényképekkel, felvételekkel, levelekkel, mint a legutóbb? Ehh...
Nia-nál kegyetlenebb rablóval ne hozzon össze a sors. Egy puszi volt az ára a szabadságomnak és természetesen kapott. Kettőt is. Imádom, amikor úgy zavarba jön, hogy az érzései lángolnak, akár a kandalló tüze. - Ez igaz, de megnéznélek abban is. Bizonyos nőknek jól áll a katonai cucc és szerintem Nia-n is remekül mutatna. Az alkata megvan hozzá és a bájos mosolyával se alkotna akkora kontrasztot, hogy mindent elrontson. Van erő és akarat az én kedvenc fantomképrajzolómban, illene hozzá az a kezeslábas. - Köszi! Sokak szerint inkább vicces, mint csini. De látom, neked bejön - felelem egy sanda mosollyal. A találkozásunk remekül indult, mint mindig. Ez a kóbor viszont lehervasztotta a hangulatomat. Volt már pár fura randink és úgy néz ki, ez is olyan lesz. Menj csak, Bart, amíg van lábad. Vagy bármid, ami mozog... Teszek róla, hogy ez ne maradjon sokáig. Persze nekem is eszembe jut Dominic, aki hasonló szöveggel próbálkozott. Csak neki voltak kapcsolatai és ezért esélye, hogy rendesen kiszúrjon velünk. A nyomorult Frances-nek egy hajójegye van, meg nagy szája, ennyi. Konfliktust és idegességet tud kelteni, ebben merül ki a tudomány. Pörögnek a gondolataim, keresem az alternatívákat, az ötleteket, hogy mivel magyarázzam meg mindezt és közben azon aggódom, hogy Nia hogy fogja fogadni, ha nem sikerül. Nagy színész vagyok, de ez túl konkrét színvallás volt, névre szólóan kaptam meg a verbális vádiratot és nem tudom, mennyire leszek képes kimagyarázni. Készültem rá, hogy egyszer elmondom neki az igazságot, de nem ilyen kikényszerített formában akartam. Az arcomra komolyabb, higgadtabb vonásokat öltök és egy mosoly is előkúszik. Az a mosoly, amivel a nyertes néz a tehetetlen vesztesre, mikor az nekiáll kígyót-békát kiabálni és a gyengeségét sértésekkel kompenzálja. Nem szólok semmit, csak követem a szemeimmel. A saját szagát elrejtheti, de akikét itt összeszedte, abból megint lesz egy egyedi kombináció, amit megjegyzek. És majd megkeresem, ha olyan hülye, hogy hagyja. Kéne majd egy sms is az Alfának, hogy nicsak, ki van itt, le kell vadászni. Ehhez persze nyugodt helyzet szükséges, addig pedig túl kell esnem egy nehéz beszélgetésen. - Ahogy mondod, de neki a drámatagozaton lett volna a helye... - felelek egy igazán semleges, legfeljebb véleményt nyilvánító válasszal. Mosolygok, ahogy Nia-ra szoktam. Rögtön képes vagyok felölteni ezt az arcot. Remélem, hatni fog. Bart szerintem nem olyan tökös, hogy kövessen minket és kiderítse, ki a barátnőm. Esetleg a lakásomig elmegy vagy az autóval csinál valamit, aztán uccu neki. Többet nem nézek ki belőle. Egyszer már majdnem megöltem és az a majdnem csúnya kihagyás volt. Meg kellett volna tennem. Nem a sebeim nyalogatása lett volna fontos, hanem az, hogy levadásszam és ha félholtan is kerülök elő, elvarrjam a szálat. Bíztam abban, hogy nem tér vissza, de ennek falrahányt borsó volt a kaszabolás. - Bartholomew Frances. Legalábbis én ezen a néven ismerem. Bebiztosítom magam, hogy ha közben nevet váltott, az adatbázisban találtak alapján Nia értse, hogy nem hazudok. Max tévedek. Veszek egy nagy levegőt és megrázom a fejemet. - Szerintem nem kell tőle tartanod. Láttad, hogy szájalt, de közben félt is a szemeivel. Nia nagyon jó az ilyenekben és látnia kellett ezt is. Na jó, még valami történet kell. A bátyjáról alkossunk valamit gyorsan. Megvan. A legjobb hazugságban mindig van egy kis igazság. - A bátyja meghalt, tudtommal baleset volt. Pár fogaskerék hiányzott a fejéből és együtt lógtunk egyszer, aztán amíg mi ketten dumáltunk, ő elszökött. Bart meg engem okol, hogy elvontam a figyelmét. 4 éve nem láttam, nem tudom, most hogy került elő. Nem állok be a sorba, maradok ott, ahol nincs nagy tömeg. Ez a kettőnk beszélgetése, nem kellenek a hallgatózó fülek. Szorítok belül, hogy ez elég legyen. De ha az a bizonyos bogár beült Nia fülébe és elkezd nyomozgatni, akkor lehetnek még itt bajok...
A fickó szavai sok gyanakvást nem keltenek bennem. Ő nem tudja, de már láttam Stephen sötét oldalát, azt, amivel Dominic szektás kislányait elintézte. Emlékszem, milyen kegyetlenséggel húzta karóba Cassandra-t a pincében. Sőt. Én is ugyanolyan sáros vagyok. Azt hiszem, erre mondják: zsák a foltját. Megjegyzem a nevet, amit Stephen mond. A vállam fölött röpkén hátrasandítok a tag távolodó alakja után. Kezében ott volt a jegy. Talán elutazik. Talán nem, és csak meg akarja téveszteni Stephent. Fene tudja mire készül. Stephennel nem a tömegben állunk. Teljesen nyugodt vagyok, de akad itt valami, ami nem hagy békén. - Nála sincs minden rendben, ha még mindig pikkel rád. Eleve, hogy téged hibáztat. – mondom. – Utánanézetek a „cimbidnek”. Nem mintha tartanék tőle, de nem szeretem a meglepetéseket. A Dominicos balhé óta sokkal óvatosabb és körültekintőbb vagyok. Nem bízok semmit a véletlenre, ha felbukkan egy fenyegetés. Most sem magam miatt aggódom. De ha lehet, egyikünket se macerálják. Valami, egy kis nyugtalan hangocska el kezd bennem mocorogni. Nem, ez nem gyanakvás, inkább… kíváncsiság. Stephennek mostanában sorra felbukkannak az ellenségei. Az az ostoba érzés kerít hatalmába, mintha túl sokan lennének. Vajon mit művelt, hogy összeszedte őket? Régen én is az ellenség cipőjében jártam. De azóta nagyot változtak a dolgok. Azóta együtt gyűrjük a lepedőt. Összekovácsolódtunk. Lelkileg is, nem csak testileg. Elnézem a páromat. Szerényen mosolygok rá. Nem is tudom, mi az, ami felőle árad, vagy mit látok a szemeiben. Furcsa. Nem szoktam így érezni magam mellette. Mintha valamit nagyon takargatna előlem. Ezt a hülye érzést iszonyat régen láttam utoljára. De nem is ez zavar. Hanem hogy nem bízik bennem. Még azok után sem, hogy annyi mindenen keresztülmentünk együtt. Kinéz egy tartalmas, komoly beszélgetés, de nem itt a jegypénztárnál fogok belemenni. Majd, ha kettesben leszünk. Akkor is… Mi lehet ez az egész? Fél, hogy megtudom; benne van a maffiában? Ugyan már! Könyörgöm! Ha így is van, nem fogom a földhöz verni a seggem. Oké, marhára meglepne vele, de megbirkóznék a ténnyel. Hatalmasat sóhajtok. Nem lenne szabad, hogy ez a kis kellemetlen zavartság megváltoztasson bennem bármit Stephen iránt, de bánt, hogy nem mondd igazat. Nem is értem, honnan veszem, hogy ködösít. Talán mert kissé bénán és gyengén hatott ez a fedősztori Bartholomew-ről meg a defektes bátyjáról. Azt hiszem megvan mi bajom. Utálom, hogy titkolózik. Nagyon utálom. Régóta együtt vagyunk, és eddig nem is zavart. Elfogadtam, hogy Stephen olyan, amilyen, a titkaival együtt. Nem értem most miért kezdett el frusztrálni egyszeriben. Összerándul a gyomrom. Ha bízna bennem nem titkolózna. Leveszem a pillantásom a markáns férfiúi arcról. Gondolkodva pislogok magam elé. Egy ideje különösen fontos, hogy bízzon bennem, és érzékenyen érint, hogy nem teszi. Próbálom megfejteni mi ez. Havibaj előtti depi, vagy agyamra ment a szerelem? Utóbbira tippelek. Stephennel jól megvagyunk, de lehet; kettőnk közül én szeretek jobban. Így jártam. Meggyőzöm magam, hogy ez a béna érzés el fog múlni. Ismét Stephenre emelem a tekintetem, miközben rámosolygok. - Vegyük meg a jegyet, mert még lecsúszunk a hajókázásról.
- Rendben. Lehet, hogy neked lesz igazad és én vagyok túl nagyvonalú. Sokkal furább alakokkal is találkoztunk és küzdöttünk már, nem kéne ezen fennakadni. Csak az a baj, hogy ez túl sokat tud rólam, a legféltettebb titkomról és túlságosan is sokat mondott el abból, amit tud. Nia nyugalma nem teljes. Érzek valami apró tüskét, kis sértettséget, neheztelést. Nem mondhatom el csak így. Annak megfelelő idő kell és környezet. Kerteltem, ködösítettem és szerintem megérezte. Annyira jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Régen, még kölyökkoromban erre vágytam. Hogy ne kelljen titkolózni, rejtőzködni. Mára már mestere lettem az álcázásnak, de ez most nem jó érzés, nagyon szar érzés. Van valaki, akit igazán tudok szeretni és egyetlen gát áll még közöttünk. De meddig állhat? Nem örülök, hogy utána fog nézetni a fickónak. Meg kell előznöm. Hát megint egymás ellen fogunk dolgozni? Nyomtalanul kell eltüntetnem a palit, soha senki ne találjon rá. Egy elhagyott kazánban kéne rágyújtani a holttestére vagy a tenger mélyére dobni. Nem okozhat több aggodalmat nekünk. Borzasztóan szeretem Nia-t, pokolian, igazán, de ez olyan valami, amit az emberek nem értenek meg, nem érthetik. A mesevilág egy része valóság. Wright könyve igaz és ha egy hazugságot bevallok, az összeset be kell. Hogy birkózna meg ezzel Nia? Erős, rendkívüli lelki ereje van, ezt láttam már, de... Felfogni, hogy miféle lények élnek és szembesülni azzal, hogy az ő kis szerelme közéjük tartozik, egy több évszázada gyilkoló vérszomjas vadállat a partnere. Nem, nem halogatom tovább. Védőfalak építése helyett inkább jöjjön a faltörő kos. A párocskám halogatná a témát és a jegyet forszírozza, nehogy lemaradjunk. Csináljuk végig ezt az utat és utána mondjam el? Vagy már közben, ha kettesben leszünk a szobánkban? Biztos, hogy nem kezdene el rohanva kiabálni, hogy "Segítség, vérfarkas!". Azt hinném, már ismerem, de nem tudom, pontosan, hogyan fogadja ezt. Ma megtudja, eltökéltem. Bart, te meg fulladj bele a bosszúszomjadba addig is. Nia-ra mosolygok, megszorítom a kezét és beállok a sorba. Hatan vannak előttünk, de egész jól pörög, gyakorlott a pénztáros. - Mesélj valamit! Milyen napod volt? A heti eseményeket már tudom, mert megbeszéltük, mikor felvetettem a kirándulás ötletét. Kevesebbet találkoztunk, de van telefon is a világon. Most már azt mondom, de jó, hogy van. Eleinte még nem szerettem, mára hozzámnőtt. Szóval beszéltetem kicsit, hátha elhussan az a kósza gondolat, amit a kóbor belebeszélt. Legalább addig legyen nyugodt, amíg én ki nem találok. Nem kellett volna ezt megvárnom... Lassan sorra is kerülök és megveszem a két jegyet, aztán egy mosollyal meglobogtatom Nia előtt. Ilyen hajóútban még nem volt része, az biztos. Csak épp olyan különlegességet tartogatok, amire nem számított.
Nem akarom elrontani a mai napot, a kapcsolatunkat meg főleg nem, úgyhogy erőt veszek magamon. Ez a kényelmetlen érzés el fog múlni… El fog múlni. Ahelyett, hogy megpróbálnám elnyomni magamban, inkább hagyom, hadd zúgjon keresztül rajtam. El is csitul lassacskán. Stephen cseles. Mintha csak megérezné, hogy valami nem stimmel a csajjal, megfogja a kezem, miközben a napom felől érdeklődik. Aljasság. Egész jól működik ez a módszer. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy szabadalmaztatni kéne, vagy betiltani. Stephen érintésétől, még így kesztyűn keresztül is gyorsabban kezd verni a szívem, és érzem, ahogy a forróság jólesően elönti az arcomat. Ilyenkor képtelen vagyok megállni, hogy el ne vigyorodjak az orrom alatt. Ilyen felhevült állapotban az alaszkai tél sem tűnik vészesnek. - Még pasziánszozni is ráértem. Valahogy nem akartak rossz fát tenni a tűzre a bűnözők. Na, nem mintha bánnám. – felelek szélesen mosolyogva. – És neked hogy telt? Miután Stephen megkapja a jegyeket, játékosan meglobogtatja őket előttem. Muszáj vagyok ránevetnem fülig érő szájjal. - Szuper vagy!... Még sosem utaztam ilyen hajón. – magyarázom, ahogy elönt a gyermeki lelkesedés. Az iménti kis érzelmi kilengésnek már nyoma sincs bennem. Alig várom, hogy fellépjünk a fedélzetre, és egy újabb csodálatos élménnyel legyek gazdagabb. Stephen mindig gondoskodik róla, hogy legyen mire emlékeznem. - Mikor indulunk? – nyüzsgök.
Kezdőlap
