Amíg ő a mosdóban ténykedik, én sms-t írok, nem tudom, Logan mit csinál, így egyszerűbb, mintha telefonhívással zargatnám.
SMS to Logan
Mikor érsz haza? Egy bizonyos Dee vár rád, egyenesen Spanyolországból érkezett hozzád...
Érződik a szavaimból, hogy nem vagyok túl boldog a helyzetet illetően és jelenleg tényleg fogalmam sincsen, hová tegyem ezt az egész szituációt, a mosdónkban lévő nőszemélyről nem is beszélve.
Még bent vagyok az őrsön, én a papírmunkába fulladva bele, ami azt jelenti, hogy finoman szólva is valószínűleg plusz másfél órára még tuti bent ragadok a munkaidőm lejárta után. Gyakorlatilag épp hívnám Lor-t, hogy elmondjam neki, késni fogok és ne várjon meg a kajával, amikor sms-em érkezik. Úgy tűnik működik a telepátia, gondolnám legalábbis, egészen addig, amíg el nem olvasom mit írt. Az nem kifejezés miként kerekednek a szemeim és nyúlik a képem. A francba Sophie, mégis mi a francot akar ez jelenteni?
Beengedheted, nem veszélyes, csak kicsit szeleburdi. Az árvaházból ismerem és gőzöm nem volt arról, hogy be fog toppanni, vagy száz éve nem láttam. Kb egy óra és otthon leszek.
Ennyit arról, hogy bent maradok túlórázni... Ezek szerint reggel jöhetek majd másfél órával korábban, de nem érdekes a dolog. Ami pedig Sophiet illeti... kikeresem a számát és neki is írok.
Már beengedtem, de egy fokkal megkönnyebbültem, hogy legalább tényleg ismered. Szeleburdiságát már prezentálta, betoppanását pedig meglepetésnek szánta. Hát, úgy tűnik sikerült... Várlak. Vagyis várunk.
Továbbra sem repdestem az örömtől, mert nem igazán tetszett ez az egész helyzet és tényleg reméltem, hogy az az egy óra nem lesz több egy óránál, mert fogalmam sincs, kibírok-e annál többet ezzel a nőszeméllyel.
Nem tudom miért nem szólt előtte, bocs, hogy rád rontott. Sietek haza.
Már az épületen keresztül gyaloglás közben írok vissza és igyekszem tényleg egy órán belül hazaérni. Abba pedig nem merek belegondolni, mi is lesz azután...
Kezdőlap
