Szia! Bekómáltam. Felébredtem. Béna vagyok valahonnan mellkastól úgy egy hónapra. Ugye még megvagy? Nem szeretném feltúrni a házadat, bármit is akartál mondani, inkább tőled hallanám... Emma
Szia! Kóma ✓ Ébredés ✓ Bénulás nyaktól ✓ Felépülés ✓ Meglét ✓ Búcsúüzenet × Helyette személyesen ✓ Kérdés: Hogy viseled a mozgáskorlátozott létformát? Kiélveznéd a teljes gyógyulási időt, vagy látogassalak meg előbb?
Nahát, egészen nagymamám lánya vagyok akkor. Örülök, hogy jól vagy! Képzeld, nem vagyok eszehagyott idegbajos. Nem tudom, mi van, tavaly ilyenkor már a falat kapartam, most meg elvagyok, mint hal a vízben. Még Cassie szeme sem lábadt könnybe egyszer sem. Lehet mégiscsak meghaltam? Szóval nem értem, de jól vagyok, köszi, meg aztán, túlságosan szemet szúrna, ha hetekkel korábban helyrejönnék, és ilyen jól még én sem tudok kamuzni.
Látod-látod? A genetika! Egyébként örömmel hallom, csak mássz ki az ágyból, és „elrabollak” egy időre a falkádtól. A nyugodtság pedig... nem tudom. Megint sikerült túlélned? Felnőttél? Nagyanyád lánya vagy? Ha meg valami más áll mögötte, majd kiderítjük.
Ohh, hát alig bárom, állítólag még alig három hét. Mondanám, hogy fél lábon is, de hát pont azt nem tudom használni. Szerintem... ez mind túl szép, és túl egyszerű lenne, hogy igaz legyen, noha sosem voltam pesszimista, de azóta van így, hogy felébredtem. Ismerem magam, nem így szoktam reagálni az ilyesmire. Úgyhogy maradnék a majd kiderítjük verziónál. Cassie hozott kaját, vigyázz magadra! Majd szólok, ha felkeltem, vagy inkább egyből megyek...
Megkaptam és elolvastam a levelet. Zsémbes-morgós részem utálta őt ezért, de hálát éreztem és bármennyire tagadtam: örömöt is. Szikrányit, de jóval többet a semminél. Ő, Emily, Castor, Manech és Daniel... Ha van bennem jó, az nekik köszönhető. Nem eresztettem bő lére az üzenetet, nem szokásom és ebből is tudni fog mindent.
Vigyázz magadra!
//bocsi, hogy ide és ad hoc de nekem nincs telósom és még csak tabletről vagyok, de ez nagyon kikívánkozott! //
Először el sem akartam hinni, hogy tényleg az áll a papíron, ami és nem csupán holmi tréfa, vagy hallucináció. Emma ilyennel nem tréfálna. Ugyan álmodoztam már arról, hogy valaha saját stúdióm lesz, de nem gondoltam volna, hogy ebből ilyen hamar valóság válik. Nem örökre, tudom jól, de már így is hatalmas megtiszteltetés volt, hogy pont én kaptam meg. Hiszen akkora a falka! Rövid sms-t írtam, nem cifrázva túl a dolgokat, csak a tömör, mégis mindent kifejező lényeget. A többit majd úgyis akkor, ha telefonál.
Egy levél a semmiből. Komoly dologra utal, ha egy rangidős kangunart így távozik. Nem csak Castorra gondolok. Egy ilyen pozíciót feladni nem lehet egykönnyen. Nem az hat meg, hogy valószínűleg rám marad. Emmát nagyon kedvelem. Jelen időben, hisz nem halt meg, hálistennek. A kölykét se nagyon látni, nyilván elvitte. Az üzenet a bizalomról szól. Bízik bennem. De én is benne. Ezért csörgetem meg. - Szia! Egy: vitatkoznék az állításoddal, a többieket se lehet csak úgy leírni. Kettő: mi a hivatalos álláspontod a távozásod okáról és célállomásáról? Nem tennék alád, ezért szeretném tudni. Ezzel rohanom le így kapásból. A "nem tudom" is elfogadható válasz, ha a többiek is így tudják. Nem csak a falkához vagyok hű. Az elveimhez is. Emma az egyik legszorgosabb tagunk és nem szúrnék ki vele. Ha nekem elmondja, de hozzáteszi, hogy csak neked, akkor örülni fogok és hallgatok. Másképp pedig csak hallgatok. - Három: én is nagyon bízom a viszont látásban. Jól vagy? És Cassie? Nem fogom faggatni arról, amit úgyis elmondott volna, ha akarja. Csak szeretnék egy kis életjelet.
Még megvan a telefonom, addig nem dobom sutba, amíg az államokon belül vagyunk, de onnantól kezdve okafogyottá válik majd a megléte, tekintettek arra, hogy nem leszek a szolgáltatóm területén belül. - Szia! Egyet ebben nem fogunk érteni, de tiszteletben tartom a véleményedet. A hivatalos álláspontomról nem beszélhetek, sajnálom. Castor tudja. Nessa is tudja. Ennél lejjebb sajnos nem áramolhat az információ annak súlyossága okán. – Sóhajtok bele a készülékben, ha biztosan tudnám, hogy tisztában van azzal, amivel én, nem kellene zsákbamacskát árulnom, de sajnálatos módon nincs így. A célállomásom meg nem is rajtam múlik, szóval azt valóban nem tudom. - Remekül vagyok, köszönöm, honvágyam van, lesz is még egy darabig, de néha áldozatokat kell hoznunk valami nemesebb célért. Cassie is, épp alszik, szerencsére még ott tart, hogy inkább velem szeretne lenni, mint lázadni. Remélem, otthon is minden rendben van.
Nem ragozom tovább. Jól esik, hogy engem ilyen nagyra tart és talán valamennyire egyezik is a véleményünk, de én nem vagyok olyan szókimondó. A lényeg megvan. - Értelek. Én se tudom, merre vagy, világos. Hogy mi lehet olyan súlyos, azon azért gondolkozom. Castor lelép, Emma is lelép, ez oké, együtt járnak. De valahogy nem úgy tűnik, hogy egy helyen. Emma hűséges és kitartó. Nagyon komoly oka lehet a távozásra. Megint van egy sejtésem, de ki kell találni, hogy kérdezzek rá diszkréten. Amikor a nemesebb célról szól, akkor csak erősödik a sejtés. Ő átjött ide Detroitból és tűzön-vízen keresztülment. Kölyköt vállalt, megkönyörült a kis szőkén. Castor bizalmasa, remek titoktartó. Áldozat? Ez már több, mint gyanús. - Örülök, hogy jól vagy! Hát megleszünk valahogy, igen. Változások vannak, azok sosem mennek egyszerűen. A kölyök jól viselkedik. Legalább ő nem nehezíti meg Emma dolgát. Én is belesóhajtok a telóba és felteszem a nagy kérdést. - A Hold tavaly tavasszal volt a legvörösebb. De a Napot te milyennek látod most? Ha nincs beavatva, akkor egy szimpla metaforát sejthet, egy egyszerű kérdést arról, hogy sötéten látja-e a jövőt vagy nem. Ha viszont annyit ért belőle, mint én, akkor találkozott valakivel vagy tud arról, amiről Castor is nyilván tud. És ez nekem cseppet sem közömbös, viszont annál inkább titkolandó.
- Valóban nem, de olykor változni kell a fejlődéshez, különben megrekedünk egy szinten. – Ami azt illeti, ez jelenleg rám is hatványozottan igaz, bár egyelőre nem nagyon van fizikai téren hová fejlődnöm, de lelkileg akad, és minden bizonnyal nem két perc lesz, mire felkészültnek leszek minősíthető az utód kérdésben. - Feketéje versenghet a Hold vörösével. Azóta nincs napom, Rocky. – Van okom, miként eddig is volt, feltételezni, hogy a kérdése nem véletlen, de nem merek előre szaladni, mert nemes egyszerűséggel nem lehetek biztos benne egyelőre, és addig ostobaság elcsacsogni bármit. - Tán neked sem áll módodban napfürdőzni, mindegy, hol legyél éppen? – Kérdezek hát vissza, próbáljuk meg kiugratni a nyuszit a bokorból, hátha…
- Ez így van. Remélem, mindketten jól járunk. Emmánál is nagy változások lesznek és a maradóknál is. Valami azt súgja, hogy mi ketten hasonló változásokra számíthatunk. Nehéz ezt pontosan és kellő sunyisággal kezelni. A Falka elindult egy újabb, erősebb irányba. Nessa komoly vezető, erős és eltökélt. Klondike jut eszembe, ott voltak ilyen durva szabályok. Biztos jó lesz ez nekünk? Majd teszek róla, hogy nekem jó legyen. És a vérvonaltársaimnak is. - Én is ismerem azt, mikor napszemüveg nélkül is fekete a Nap. Volt egy nehéz beszélgetésem... Szinte egyértelmű a dolog. Ha egy másik alapítóról van szó, akkor egy ősöreg trollra kéne gondolni. A kóborjaink között talán akad egy. - Esetleg India dicső vagy mocskos területéről jön ez a sötétség? Lehet, hogy teljesen tévúton járok. Idősebb troll nem jut az eszembe. Az a nő pedig pont Emmát találta meg egyszer. Talán többször is. Én nem vallok színt, csak kérdezek. Az egykori - de rossz ezt kimondani! - kanguyakunk remekül olvas a sorok között. Mivel lesz nekem jobb, ha tudom, hogy biztos helyen van és azon az úton járatják, amin engem Eska? Tudni fogom, hogy van még a világon egy olyan, akit ugyanúgy avattak be és még ismerjük is egymást. Tudni fogom, hogy jól megy a sora, kemény, de gyümölcsöző utat fog bejárni. Már ahogy erre gondolok, mosoly ül ki az arcomra.
- Úgy legyen. – Csak jót kívánok neki, kellemesen elvoltam a társaságában a kezdeti döcögés ellenére, sőt, ki tudja, miként alakult volna a kettőnk dolga, ha Castor akkor már nem orozta volna el a szívem, aminek a létezéséről nem is tudtam addig. Mindenesetre, kedvelem, és ezt nálam nem érik el olyan sokan, nehezen engedek be bárkit is a védőbástyáimon belülre. - Nahát, bár nem mondhatnám, hogy meglep, de azt kell mondjam, hogy jó ebben osztozni valakivel. – Castor is tudta, de ő más, neki nagyon hamar az agyára mentek drága alapítóink, nyilván én magam sem reagáltam volna túl jól rájuk, hogyha alfa vagyok. - A sötétség, ha szigorúak akarunk lenni, a szellemektől ered, a világért sem illetnék senkit közülük a sötétség jelzővel. S ami azt illeti, sokkal inkább jött első körben mástól… – Hisz nem csak a saját vérvonalam fejét ismerem, volt szerencsém majdnem meghalni Annakpok keze által is, illetőleg Tipvigut sem szarozott idén, de szerencsére elég kemény fából faragtak, és még itt vagyok. - Rosszkor voltál rossz helyen, vagy más okból tudod? – Castorról már tudom, hogy ő Tipvigut utód jelöltje, másokkal ilyen téren nem konzultáltam a falkában, de ha Rocky ennyire tájékozott, esélyes, hogy idővel közös terhen fogunk osztozni, mi ugyan felettébb megtisztelő, de holt biztos, hogy nem lesz egyszerű.
A szavaira elmosolyodom, csendben örülök itt a vonal túlsó végén. Találtam még egy beavatottat. Azt hiszem, a legidősebb troll a városban Dr. Sharma. Még mindig megdöbbentő belegondolni abba, hogy itt vannak az Elsők. Sura, az Új Élet. Nyilván Anchorage városával is foglalkozik, mert elég sok kapcsolódási pont van. Válaszok és kérdések váltják egymást. - Örülök, sorstárs! De basszus, hogy csak most derül ki... A hirtelen távozás olyan lépés volt, ami miatt elindult az agyam. De korábban is célozgathattam volna. Most biztosra megyek. A titok titok marad, ha Emma távol van. Másokat is ismer? Mindenkit, akit Castor? Elfog a tudásvágy, de megálljt parancsolok neki. - A Nap sötétjére gondoltam, nem az elméére. Csúnya lenne. Hogy bírod a terhet? Nekem nagyon nehéz volt, mikor rám szakadt a tudás súlya. - Nem, azt nem mondanám. Van, amikor az igazság csak úgy megtalál. A mosolyom kezd lefagyni, ahogy arra gondolok, hogy még virágnyelven se beszélhetünk erről sokáig. De valaki kell! Kell még egy beavatott. Merész leszek és rákérdezek. - Ismersz mást is a...sötét Napba nézők közül?
- Jól van ez így, máskülönben a saját szavunkat szegtük volna meg, legalábbis én biztosan, de kétlem, hogy a te feljebbvalód értékelte volna, ha eljár a szád. – Eska, gondolom még kevésbé örvend a nyilvánosságnak bármilyen szempontból is, mint Sura. Nehéz ügy ez mindenképp, s nem tagadom, hogy hiányzik az otthonom már most, de olyan lehetőség ez, amire én képtelen voltam nemet mondani. Castor szintén, s úgy tűnik, Rocky is. - Nem olyan rég tudom, mármint, hogy minek szán, és eleinte el sem hittem, mert most őszintén… a korom bőven nem indokol ilyesmit, de úgy tűnik, minden másban megfelelek rá. Hihetetlen még mindig. Azt, hogy köztünk járnak, talán én tudtam meg először. Két és fél éve a Vörös Hold alkalmával Annakpokkal kerültem össze, majdnem megölt, aztán bemutatkozott. Gondolhatod. Eleinte nem hitt nekem Castor sem, nem is hibáztatom. Én mindig megtiszteltetésnek tartottam, hogy ismerhetek többeket is közülük. – Nem mindet, de az talán tényleg túl sok lenne, de hármukat igen, lévén az egyik a vérvonal nagyanyám, ketten pedig kis híján megöltek. - Jelen esetben az igazságod gondolom a vérvonalfőd maga. – Nem nehéz kitalálni. - Sokan tudják, ebben biztos vagyok, de sokan nem kötötték Castor orrára. Akiről tudok, már nincs a városban vagy halott, akiről sejtettem, nincs már a falkában. Talán… kérdezd a Suttogónkat, lehetetlen, hogy nem tud róla, túlságosan szoros kapcsolatban vannak a szellemekkel ahhoz, hogy ne keveredjen bele.
Magamban, a vonal túlsó végén elmosolyodom. Nehéz lett volna megállni. Eskával megegyeztünk, hogy nem csak az inkognitóját hagyom meg, hanem arról is hallgatok, hogy nagyi bekopogott. Ezt nem ő kérte, én éreztem így tisztábbnak. Nincs bűntudatom amiatt, hogy most valakinek elmondtam. Emmában meg lehet bízni. És a lényeget ő sem tudja, nem is fogja, Alethea neve nem hangzik el. - Én benne vagyok a korban, de így se volt egyszerűbb felfogni, elhiheted... Döbbenetes volt. Nem igazán szoktam zokogni, még a hagymavágásra is megvan a technikám, de akkor tényleg meghatódtam. Már attól a ténytől, hogy él, aki létrehozta a vérvonalunkat. Amibe szerelmes vagyok, nem cserélném le másikra. - Megtiszteltetés bizony. Súlyos megtiszteltetés. Tipvigut nem mutatkozott be. Eska volt olyan nagylelkű és elmondta, ki ölt meg. Azóta tervezem, hogy beszélek az öreg villámmal, de nem került rá sor. Mindennek eljön az ideje. Addig pedig cipeljük a hegyet, ugyanazt a terhet. Baromira örülök, hogy találtam valakit, aki pontosan az én cipőmben jár és biztos lehetek a diszkréciójában! Nem vakon bízom benne, de már majdnem. - Akár így is mondhatjuk - egy kis ködösítés sosem árt. - Én is így vagyok vele. Castor nem tud róla, ha megkérhetlek, ez maradjon is így. Oka van, hogy eddig sem szóltam. Ha úgy gondolja, mégis elmondja, van B-tervem, de a titok akkor titok, ha minél kevesebben tudják. Utána inkább szóbeszéd lesz. És ha egyszer nekem is mennem kell, nem akarok szóbeszédet. - Kösz a tippet, drága! Örülök, hogy tudtunk beszélni. Majd folytassuk! Most szólítanak a kötelességek. Rossz legyél! A végén belevigyorgok a telóba. Igazi kis nőstényördög, mikor először ültünk le hosszabban beszélgetni, hát az...érdekes volt. Főleg miattam, majdnem elüldöztem. Most meg fáj, hogy lelépett. De megbirkózom a tudattal. Van ennél keményebb feladat is a láthatáron.
Kezdőlap
//
666 XD 
//
