- Te akarsz engem kioktatni a nélkülözésről, Albert? Vicces. – Koppant a chilipárlatos pohár a rusztikus terasz korlátján, amit jobbára már beborított a moha. Aviana megfordulva dőlt a hűs kőnek, lehetetlenül hosszú lábait keresztezve maga előtt, majd könyökeivel a korlátnak támaszkodva bámult végig a tudatlan és ostoba halandón.
- Ha apám még életben lenne… - Vett mély lélegzetet az aranyifjú, de Aviana egyetlen határozott legyintéssel belefojtotta a szót. Emberi mércével tekintve abban a korban járhat a férfi is, mint amennyinek Aviana látszik. Nem csoda, hogy évekkel ezelőtt kiverte a biztosítékot nála, hogy koros apja új felesége akár az övé is lehetne.
- Ha az apád életben lenne, rám bízná a döntést. Üzletasszony vagyok, Albert… ráadásul elég jó. – Emelte meg mindkét szemöldökét fölényes mosollyal, és a férfi erre nem tudott rácáfolni. Aviana eddig még egyetlen fontot se bukott el a Royce család pénzéből, de eddig nem is állt elő akkora őrültséggel, mint most.
- Könyörgöm, Aviana. – Érintette össze tenyereit, és még kissé meg is hajolt a magas nő előtt, amitől Aviana-nak önkéntelenül is mosoly szaladt szájszegletére. – Ne vidd a családi vagyon nagy részét a világ végére. Sokan még azt se tudják, hol van Alaszka!
- Ez az Ő szegénységi bizonyítványuk. Anchorage-ban vannak lehetőségek… ne becsüld alá Alaszkát. – Tűrt vissza egy tincset a feszes kontyba, ami valahogy kiszabadult onnan. Mióta Angliában él, alkalmazkodott a felső tízezer konzervatív öltözködési szokásaihoz.


Aviana valóban üzletasszony, mióta csak az eszét tudja. Az első gyerekkori emléke egy nyirkos, dohszagú árvaházhoz köthető, ahol a többi magára hagyott gyermekkel együtt nevelték az apácák. Míg társai többsége nem foglalkozott a kerítésen túli világgal, addig őt szinte csak az érdekelte. Mintha sejtette volna, hogy egyszer… nemsokára eljön az az idő, amikor kiszabadul onnan. Mindenki saját szerencséjének a kovácsa, és ő sokat tett azért, hogy kikerüljön az árvaházból.
Sokszor kiszökött, és egyetlen egyszer sem bukott le. Nem volt konkrét célja, egyszerűen csak olyan akart lenni, mint bárki más a kerítésen kívül: szabad.
A lopások kezdetben csak azt a célt szolgálták, hogy valamivel viszonozza a többi gyerek szívességét, akik fedezték távollétében. Gyümölcsöt csent el utcai árusoktól, és idővel elég tehetséges tolvaj vált belőle. Az árvaházban nem keltett feltűnést. Annyira jelentéktelen, szürke egérke maradt az apácák szemében, akivel nem is igazán foglalkoztak, mert nem volt vele probléma, és a gyerek is túl sok volt ahhoz, hogy mindenkire kiterjedjen a figyelmük.
A kinti színes világban azonban nem mindenki számára maradt ennyire észrevétlen.
Frisco területén élő magányosoknak épp úgy fizetniük kellett valamivel a falkának, hogy megtűrjék őket, ahogy bárhol máshol.
Eric Black kiváló szerencsejátékos, és csaló volt, azonban kellően intelligens ahhoz, hogy a piszkos munkát másokkal végeztesse.
Ahogy egy tavaszi reggelen megkondultak az árvaház melletti templom harangjai, és az apácák átkísérték a gyerekeket a misére, kiszúrta a tömegből kiváló kislány alakját, akin látszott, hogy rutinos ügyességgel szökik.
Black-nek volt érzéke ahhoz, hogy meglássa a lehetőséget az emberekben, és volt valami Aviana-ban, ami miatt érdemesnek tartotta arra, hogy a megfigyelésével múlassa az idejét.
Aviana nem vette észre, hogy figyelik.
A farkas pár nap alatt ráhangolódott Aviana rutinjára, és egy idő után már az árvaház falának dőlve várta a kiszökő lányt. Mégis fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megszólítsa. A teljes szabadságot kínálta fel neki, hajlékot, és jó életet. Melyik árva mondott volna ennek ellen? Aviana mindig is erre vágyott, és kamaszkora küszöbén eléggé labilis volt ahhoz, hogy ne foglalkozzon azzal, hogy Ericnek mi haszna származik majd mindabból, ha elfogadja az ajánlatát.
Soha többé nem ment vissza az árvaházba.

Az az életkörülmény, amibe csöppent a sivárságból, teljesen elkápráztatta. Felnőttek közé került, akik nem kezelték gyerekként, és ez teljesen lenyűgözte. Erictől szép ruhákat kapott, és egy takaros szobát, ami csak az övé volt. Cserébe pedig időnként el kellett csennie ezt-azt. Ha bárki kérdezte, hogy milyen rokoni szál köti a férfihoz, mindig ugyanazt a betanult mesét tálalta. Anyai nagybátyja, aki magához vette őt, miután a szülei vízbefúltak egy viharban.
Szemrebbenés nélkül, könnyedén megtanult hazudni, és Eric kihasználva ártatlan fiatalságát… formálhatóságát, kinevelte a legjobb tolvajává.
Nem valószínű, hogy valaha is tudomást szerzett volna a vérfarkasok létezéséről, vagy valaha is beharapja a hím, ha a körülmények nem kényszerítették volna rá. Frisco falkája ugyanis kikötötte, hogy az ő területükön nem haraphat be senkit egyetlen magányos sem.
A probléma akkor kezdődött, amikor az őrzők is felfigyeltek Aviana-ra. Ericnek voltak barátai a falkában, akik figyelmeztették, hogy a krónikás az alfával tárgyal. A hím tudta nélkül akartak megegyezni Aviana-ról. Volt egy halandó, akit egyszer már sikertelenül elhívtak az őrzők, és a falka foga is fájt rá, viszont a törékeny béke miatt nem akarták megkockáztatni, hogy az őrzők háta mögött beharapják. Az akkori alfa jobban szerette a békés egymás mellett élést az őrzőkkel.
Az friscoi falka az őrzők figyelmébe ajánlotta Aviana-t, akiből tökéletes informátor lett volna nevelhető.
Eric úgy érezte, hogy túl sok időt ölt Aviana kinevelésébe ahhoz, hogy csak úgy átengedje, ráadásul elég jól megfizette mindig a tartózkodását, ami miatt jogosan dühítőnek érezte, hogy kihagyták ebből az egészből.
Mielőtt az őrzők elvihették volna Avianát, Eric lovaskocsira ültette a fiatal lányt, és munkára hivatkozva Frisco határára vitte, ahol beharapta.
A lánynak fogalma se volt arról, hogy mi történik vele… mi történik körülötte. A gyorsan mozgó árny felfoghatatlan sebességgel ragadta magával, és mélyesztette fogait a húsába.
Amikor magához tért, teljesen ismeretlen környezetben találta magát, és már a világ se volt ugyanaz, mint annak előtte.
Már gyerekként is tudott különbséget tenni az árvaház ingerszegény környezete, és a kinti világ pezsgő… ingerekkel teli sokszínűsége között, de amit tapasztalt, az semmihez se volt fogható. Kalifornia erdejének minden állatát érezte, a lüktető természetben csörgedező életenergia pedig őt is átjárta. Azonban nem csak a kinti világ határai omlottak össze, hanem ő maga is több lett. A benne növekvő farkas még fiatal volt és gyenge, de Aviana rögtön érezte, hogy nincs egyedül… hogy ott szunnyad benne valami új. Ettől függetlenül csak akkor nyert értelmet minden, amikor Eric beavatta a titokba, aminek onnantól fogva már ő is részesévé vált.
Testileg hiába volt már szinte felnőtt, s lelkileg koraérett… mégis könnyen befogadta a farkasok legendái, hiszen mindig is álmodozó volt, és mindig is remélte, hogy az élet nem olyan szürke, mint a az árvaház falai.
Eric feladta érte a kényelmét, és ezért cserébe elvárta Avianától a teljes engedelmességet. A hím ügyesen rejtette nyomaikat, és maradt azokon a mezsgyéken, amik nem tartoztak egyetlen falkához sem. A mozgásterük beszűkült, azonban sikerült függetlennek maradniuk, és Frisco bosszúja se érte utol őket.
Emberként is ügyes volt, farkasa pedig még jobban kihozta belőle azt, ami benne szunnyadt. Persze nem ment minden zökkenőmentesen. Aviana gond nélkül lopott el bármit, csalt… hazudott… de a gyilkos hajlamok távol álltak tőle. Farkasa vérszomjas természetével nagyon sokára, és nagyon nehezen barátkozott meg, és egy-egy ámokfutást követően komoly agonizálásba zuhant.
Mivel nagyon sokáig csak ketten voltak, szinte elkerülhetetlenné vált, hogy a kinőiesedett… ereje teljében levő kölyök ne keltse fel Eric ösztöneit. Szeretők lettek, egymás kölcsönös csodálói, de szerelem nem szövődött közöttük. Aviana számára Eric minden tekintetben egy mentor volt, akire bármikor számíthat… ahogy a hím szemében is a kölyke vált számára a biztos pontnak a folyamatos utazások során.
Az első világháború kitörése előtt érkeztek Európába. Spanyol területeken érte őket a háború, és kényszerből csatlakoztak a helyi falkához arra a néhány évre, amíg a háború le nem csengett.
Az a néhány év egyértelművé tette a nőstény számára, hogy képtelen falkában élni. Túlságosan megszokta a függetlenséget Eric mellett, és nem tudott alkalmazkodni.
Angolosan távoztak Madrid területéről, majd néhány év után Svácban állapodtak meg, ahol a második világháború érte őket, amiből tulajdonképpen semmit nem érzékeltek a terület függetlensége miatt.
Erre az időre már Eric el merte engedni Aviana kezét, akinek sikerült harmonikus kapcsolatot kialakítania a farkasával. Végre eljutott az életük arra a pontra, amikor már nem túlélésre játszottak, nem kellett folyton mozgásban lenniük, hanem elkezdhették felépíteni az életüket helyhez kötötten.
Amíg a világ forrongott, ők Svájcban kiépítettek egy… a Friscoban is működő hálózatot, csak itt nem kellett senkinek se adót fizetni belőle.
Embereknek dolgoztak, embereket szerveztek be maguk mellé. Gazdagokat raboltak el, váltságdíjért cserébe elengedték őket… bankokat raboltak ki, és kártyajátékok során fosztották ki a tehetős polgárokat. Sikerült annyira megszedni magukat, hogy mire a világháború véget ért, hatalmas földeket birtokoltak Svájcban, és a pénzüket is úgy forgatták, hogy többszörösére duzzadt a vagyonuk.
A néhai árva kislányból egy évszázad alatt előkelő, befolyásos nő lett, akinek rengeteg férfi kereste a kegyét, és aki ügyesen ki is használta ezeket a lehetőségeket.
A hatvanas évek végén az egyik hódolójával Párizsba utazott, s amellett, hogy hagyta… hadd rajongjon érte a férfi, szétnézett a nyüzsgő városban, üzleti lehetőségek után kutatva.
Egyik este a Vörös Malomban kötöttek ki, és a forgatagot figyelve rájött, hogy egy ilyen hely tökéletes befektetés lehet hosszútávon.
Eric úgy szövögette kapcsolati hálójukat, mint egy szorgos kis pók, ám ahogy mindig… most is inkább a háttérben maradt, és Aviana volt az arca az ő kis hálózatuknak. Svájcba visszatérve a nőstény megosztotta vele párizsi tapasztalatait, és a hím bízott annyira az ösztöneiben, hogy rábólintson Aviana ötletére.
Először csak Svájcban nyitottak néhány diszkrét magán klubbot, ahova a tehetős férfiak szabad bejárással bírtak, majd ahogy nőtt az igény, úgy kezdtek terjeszkedni, és lányokat keresni a könnyű kereseti lehetőséget kínáló munkára.
Az ezredforduló küszöbén már Európa szerte voltak érdekeltségeik bordélyházakban, és a szerencsejátékok területén. Aviana tevékeny nőstény volt, de eljutott arra a pontra, amikor a gépezet már önállóan működött, neki pedig nem volt más dolga, mint „leszüretelni” munkája gyümölcsét.
Eric kelet felé fordult, és a rohamosan növekvő Emirátusokkal kezdett üzletelni. Egy idő után szükségessé vált a személyes jelenléte is, így másfél évszázad után először szétváltak útjaik. Nem mehettek mindketten, mert valakinek maradnia kellett Európában, és az Emirátusokban nem tartották egyenlő tárgyalófélnek a nőket.
Aviana a tőzsdézésben látva meg az új kihívást, ugrott bele az üzleti élet egy újabb bugyrába, és Svájc eléggé fontos területté nőtte ki magát ahhoz, hogy könnyen tudjon érvényesülni a piacokon.
2006-ban egy konferencián találkozott William Royce-al, a tehetős… hatvanas évei végén járó angol úrral, aki Sir Henry Royce unokája volt, és az autóipar fontos gócpontja Britanniában. Az idős özvegyember azonnal felfigyelt a magabiztos, éles eszű nőre, akit másnap elhívott vacsorázni.
Aviana habár tisztában volt azzal, hogy ő is embernek született eredendően… hosszú élete miatt egyre inkább lenézte az emberiséget, és az ostoba lépéseket, aminek köszönhetően romba döntik a világukat. William Royce azonban más volt. Megkapó, régi vágású úr, akinek sikerült felkeltenie Aviana érdeklődését. Saját magát is meglepte azzal, hogy szívesen tartózkodott az öreg társaságában, akinek nem kellett attól tartania, hogy a nőnek a pénzére fáj a foga, hiszen Aviana maga is tehetős volt.
A férfi beavatta félelmeibe, amit egyetlen fia link élete táplált benne. Tudta, hogy már nem lesz fiatalabb, és nem akarta, hogy a család öröksége rámenjen fia hóbortjaira.
Másfél évig tartó barátságot követően William megkérte Aviana kezét, aki először gondolkodási időt kért, majd Eric nyomására igent mondott a lánykérésre.
Az esküvő vegyes fogadtatásra lelt a brit elit körében, ahol mindenki meg volt arról győződve, hogy Aviana csak az örökségre hajt, de a nőstényt nem érdekelték a szóbeszédek, ahogy William fiának próbálkozásai sem, amivel be akarta őt feketíteni az apja előtt.
Az, hogy William valóban jó hatással volt rá, megmutatkozott abban is, hogy Aviana segélyszervezetek felé fordult, és bőkezű adományokkal támogatni kezdte a világ árváit.
Mrs. Royce-ként óhatatlanul is belefolyt az autóipar üzleti részébe, és a 2012-es szezonban bemutatkozó Lotus Forma 1-es csapatának egyik szponzorává vált. Minden társasági eseményre elkísérte a férjét, és a Forma 1-es futamokat is végigutazták a Lotus csapatával. Aviana-nak sikerült megegyeznie a helyi falkákkal, akik anyagi támogatásért cserébe békén hagyták őket ezeken az utazásokon.
William megfiatalodott Aviana mellett, ezért is ért mindenkit váratlanul, hogy 2015 karácsonya előtt váratlanul meghalt. Aviana egy nagyon jó barátot veszített el a személyében, és sok ellenséget szerzett a végrendelet felolvasását követően, amiben volt férje lényegében kisemmizte a fiát, akire csak morzsákat hagyott a családi vagyonhoz képest, aminek a kezelését Aviana-ra hagyta.
A londoni falka is egyre többet követelt, és Eric is aggódni kezdett, hogy a nőstényt teljesen magára hagyta a darázsfészekben, ahol mindenki csak lecsípni akarna belőle… ha nem eltenni láb alól.
Az Emirátusokban levő barátaitól ekkor hallott az Anchorage-i befektetési lehetőségről, amiben Kanadának is érdekeltségei vannak.
Azért, hogy Aviana levonulhasson a térképről, több szálat is megmozgatott annak érdekében, hogy a Lotus kiterjeszthesse Alaszkába az érdekeltségeit.
Az anyagi lehetőségeket átgondolva a nőstény úgy látta, hogy egy közös versenypálya project elég jó ürügy és befektetés arra, hogy maga mögött hagyja Britanniát, és az egyébként falka-semleges Anchorage-ba települjön át.


A kovácsoltvas szék lába megcsikordult a járólapon, ahogy Albert maga alá húzva a széket, leült. – Nem tudlak lebeszélni róla, ugye?
Emelte fel lassan hideg kék tekintetét a nőre, aki nemlegesen megrázta a fejét. – Most talán hibának véled, de néhány év múlva meg fogod köszönni nekem. Nem fogsz semmiben hiányt szenvedni. Az életed épp olyan kényelmes lesz, ahogy eddig is. Ha megnősülsz, és születnek gyerekeid… akkor nekik is jó életük lesz. Az édesapád is így akarná.
- Hát persze. – Pattant fel a székről, és rohant be a házba, mint egy durcás gyerek.