Egy pillanatra meghökkentem, amikor megtudtam, ki is lesz az ellenfelem a falka-viadalon, de mivel csak baráti mérkőzésről van szó, így hamar elpárolgott belőlem az a kevéske félsz is. Tekintve, hogy ő a vérvonalképességének nem igazán veszi hasznát a ringen belül, így ebből a szempontból nagyjából kiegyenlítettnek ítéltem az erő és korkülönbséget kettőnk között. Már nem mintha Hora olyan vén lenne, de négyszáz fölött azért érződik már a farkason, hogy nem éppen mai csirke. Éppen ezért nem is aggódtam túl ezt az egészet, rajongtam az ilyen jellegű baráti összezördülésekért és amúgy is éppen elég minden jött össze az elmúlt időszakban, hogy az én kötél idegeimből is kieresszem a fáradt gőzt. Tökéletes nyugalommal léptem a raktár kijelölt részére, ahol a kis viadal fog lezajlani, éppen olyan nyugodtan fogtam előtte kezet Horatio-val, még egy kedves mosolyra is futotta, hiszen nem vérre megyünk, tisztelem és szeretem az idősebb Tarkot. Ledobálva a ruháimat engedtem teret végül bestiámnak, teljesalakos valóját öltve magamra. Elégedetten ráztam meg a fekete bundámat, tetoválásaim mintája itt-ott ütött csak át a sötét bundán. Karmazsin tekintetem a hímre emeltem, egyetlen bólintással jelezve, hogy én készen állok. Apró mozdulatokkal kezdek, felé-felé kapva, ingerelve kicsit, hogy aztán nagyjából a negyedik-ötödik alkalommal vigyek valódi lendületet a mozdulatba, először csak mancsommal csapva a feje felé.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
A röpke hétvége és azzal egybekötött nyaralás, mondhatni, hogy új erővel töltött fel. Régen nem éreztem már annyira jól magam a bőrömben, mint akkor és azóta, visszatért a rég hiányolt kedvem és vidámságom. Lehet, hogy elmúltam négy évszázados is – jó azért nem évtizedekkel, csak eggyel és nem, nem járok járókerettel sem... –, de ez nem jelenti azt, hogy meg is kell savanyodni ugyebár. Nem, nem kell. Az összesorsolással nem volt semmi gondom a viadal kapcsán, inkább látok benne edzést, baráti mérkőzés semmint valami mást, Jo pedig egyébként is a barátom, aki nem mellesleg amolyan keresztanyaként is funkcionál a kölyköm mellett, hiszen azt mondta, vállalja, hogy figyelni fog rá (és kezeli az örökségét), ha úgy hozza az élet, hogy esetleg feldobnám a talpam valamikor idő előtt; a társam, a tarkok közül való és hát könyörgöm, nem valag vakargatásból áll az életünk, nem ez az első, hogy együtt eddzünk. A kézfogásra feljebb szaladnak a szemöldökeim a homlokomon. - Ugye most viccelsz? – már a mondat vége előtt féloldalas vigyorba szalad a szám, elkapom a kacsóját és közelebb húzom, hogy megöleljem, hacsak nem nagyon ágál a dolog ellen. Amint elválunk, vetkőzni kezdünk és váltani, majd pedig jöhet. A kapások elől kitérek – nem bokszzsák vagyok noh – a csapáskor pedig hajolok és egyszerre lendülök is, neki a lábainak, szándékosan azzal a célzattal, hogy ledöntsem a földre és oda is szorítsam. Lehet, hogy öreg vagyok és a vérvonalam sem fizikai vagy támadást elősegítő jellegű, de hím vagyok és nem kis darab – sem ember sem pedig – farkasként. Nagyobb, mint egy átlagos példány, nagyobb, mint a nőstény.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Kérdését hallva hirtelen azt sem tudom, mégis mire vonatkozik, aztán hamar leesik, hogy barátiasabbra is sikerülhetett volna a meccs nyitány. Széles vigyorra szaladnak ajkaim, ahogyan átölel, visszaölelem, meglapogatva a hátát és csak azután lépve vissza a helyemre, hogy ledobva a gönceimet már teljes valómban álljak előtte. Mozdul a bemelegítéseim elől, nem is célom azokkal eltalálni, csak tényleg mintha átmozgatnám kicsit az izmaimat. Számít viszont a támadásomra, könnyedén hajol le és indul meg felém, jóval nagyobb méretű nálam, így hiába kapok mancsommal a háta felé, megkapaszkodni nem tudok benne, hiába igyekszem végigszántani karmaimmal a felső izmokat. Túl nagy a lendülete, kicsúszik alólam a talaj, háttal érkezem a földre, felettem pedig a hím. Ám engem sem olyan fából faragtak, hogy hagyjam már az első percben legyőzni magamat. Kihasználva a hím testtömegéből és erejéből fakadó lendületet ékelem két hátsó lábam az ő ágyéki részéhez, hogy továbbvíve a mozdulatot hajítsam át a fejem felett a hímet. Muszkli vagyok, nem okoz komolyabb gondot ekkora tömeg mozgatása, ráadásul lendületben volt, így könnyebb dolgom is volt. Azon nyomban pattanok fel, hogy szembe forduljak a hímmel, ezúttal neki adva teret a támadáshoz. Semmi vicsor egyelőre, csak izgatottan csillanó karmazsinok. Továbbra is nyugalom leng körbe, hiszen még be sem melegedtünk, csak eztán jön majd a java.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Lendülök, elrugaszkodok és el is sodrom. Érzékelem, ahogy a mancsaival talán szándéka volt végigszántani a hátam, de végül tompa, puffanó hangot hallatva landolunk a földön. Azonban mielőtt még mancsomat vagy állkapcsomat a torkára helyezhetném, ezzel véget vetve a küzdelemnek, az ágyékomnál – nőstény, van hozzá érzéked... – érzem meg a hátsó lábait, és a következő pillanatban már tovább is lendülök, ezúttal a levegőben fölfelé ívelve és átbukfencezve felette. Ahogy újra padlót érek, azonnal talpra állok, felé fordulva és várva a következő lépést, amit ez alkalommal is igyekszek magamhoz ragadni, újra neki indulva. Most már a futás erejét és lendületét is belevíve a mozdulatba, hogy másodjára is magammal sodorjam, ezúttal azonban nem ugrással, hanem konkrétan szó szerint lerohanással. Mancsaimat, mielőtt elérném, magam előtt tartom fel azért, hogy a vállaiban, felkarjaiban vagy a törzse két oldalában találjak kapaszkodót – ahol elérem – és úgy lökjem ez alkalommal is a betonra, ugyanúgy a súlyomat és a méretemet használva előnyként. Már, ha természetesen el tudom kapni és nem tér ki valamilyen módon a támadás elől.
A hozzászólást Horatio Haskell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 19, 2016 7:46 pm-kor.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Kicsit cink lenne, ha már az első támadásból végleg alulmaradnék, hála égnek sikerül tovább vinnem a mozdulatát és áthajítanom őt a fejem felett. Hallom, hogy mocorog, nyilván nem fog ő sem heverészni, hamar állunk talpra mind a ketten, ismét felvéve a szemkontaktust a másikkal. Átadom neki a támadás lehetőségét, amit egyből ki is használ, látom, ahogyan meglendül felém, megfeszített izmokkal várom a tökéletes pillanatot, hogy kitérjek előle. Tark vagyok, nem egyszer volt már részem ilyen jellegű támadásban, így könnyedén térek ki előle, kivárva az utolsó pillanatot, amikor már nem tud módosítani az irányom. Átbújok a felemelt mancsa alatt, hogy egyből az oldala felé kapjak, minden erőmet belevíve a mozdulatba, hogy ne csak a húsát szántsam fel, de az egyensúlyából is kibillentsem és ezúttal én legyek az, aki megpróbálja őt a földre vinni. A szög igencsak rossz, így leszorítani nem leszek képes, de talán sikerül akkora „pofont” adnom az oldalának, hogy elbukik, úgy pedig egyből vetődök is rá, ha van rá lehetőségem. Ha nincs, akkor csak továbbra is igyekszem minden olyan támadás elől kitérni, amivel a földre kívánkozik levinni; nem adom ám olyan könnyen a torkomat.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Kivárja még odaérek és bár azzal számolok, hogy szemtől-szemben találkozunk a végén, tévedek, hiszen gyorsan kimozdul előlem, én viszont már se megállni, sem pedig módosítani nem tudok sem az irányon, sem pedig a mozgásomon, egyszerűen a fizika törvényeinek megfelelően tovább visz a saját, futásból fakadó lendületem. Érzem – és látom is –, ahogy nem marad tétlen és oldalról érkezik, a karmai pedig az oldalamban találnak magunknak utat, végigszántva a bőrt és felszakítva a húst. A saját vérem szaga tölti meg az orromat és a fájdalom is azonnal jelentkezik. Nem maradok tétlen, félig reflexből, félig szándékosan emelem a karomat és sújtok le rá, ahol érem, fejét vagy a karját becélozva az összeakaszkodás miatt, illetve, mert érzem, hogy ki akar billenteni az egyensúlyomból, elesni pedig értelemszerűen nem akarok. Fel ugyan nem borít, de az erejének és a lendületének köszönhetően sikerül megtántorodnom, így ahol eltalálom, ott igyekszem viszonozni a sebfakasztást. Megkapaszkodok benne és most az ő lendületét használva igyekszem tovább hajítani őt – hasonló elvet használva, ahogyan ő dobott le korábban – el magamról. Akkor is, ha ezzel némi izmom bánja és esetleg magával visz egy darabot belőlem, ha még nem engedett volna el. Akár sikerül leválasztani magamról, akár nem, akkor is mozdulok utána, ez alkalommal a mellkasát vagy a hátát célom végigszántani a karmaimmal fentről lefelé indítva a csapás mozdulatát.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Érzem, ahogyan karmaim alatt szakad a hús, érzem a vérének melegét, a fémes illat pedig egyből betölti orromat. Hiába próbálom dönteni, túl stabilan áll a lábán, ráadásul rám is sóz egy rendeset, fejemet éri az ütése, pofám felé eső oldalát szántva végig. Vérem fémes aromája keveredik az övével, a fájdalom tompa lüktetésként jut el a tudatomig, az ereimben száguldó adrenalin tompítja az érzést és amúgy sem ítélem elsőre túl vészesnek a sérülést. Megkapaszkodik bennem, így egyrészt nem bukik fel, másrészről engem is tovább hajít és ha már nem csócsálhatom tovább az oldalát, akkor legalább egy darabot igyekszem magammal vinni belőle. Felé fordulok egyből, így szemben találom magam vele, nem tudok már kitérni az újabb támadás elől, nem is kifejezetten baj. Ismét bújok, ezzel felkínálva neki a hátamat, szinte már-már magam mozdulok a csapása alá, de pontosan ez a lényeg. Mert amíg ő a hátamat igyekszik végigszántani, addig én a váll-forgóját célzom meg, agyaraimat mélyesztve a puha húsba, hogy aztán olyan erővel zárjam össze az állkapcsomat, hogy akár csontját is törjem, ezzel bénítva meg őt az egyik lábára.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Mancsom képen találja és a pofáját – farkas alakban nem igazán beszélhetünk arcról véleményem szerint – marom, így hagyva véres csíkokat karmaimmal a képén. Immáron az ő vérének fémesen sós szaga keveredik az enyémmel. Nem esik túl jól, ahogy magával visz egy darabot az oldalamból, de volt már rosszabb is. A fájdalom ugyanott lüktet, immáron gyorsabban festi vörösre szürke bundámat a saját vérem, de nem állok emiatt. Újra felé indulok és míg sikerül végigszántanom a hátát, ezzel hagyva újabb karmolásnyomokat a hátán, addig megérzem a szorító, hasító fájdalmat a vállamban, végül pedig hallom, ahogy a tulajdon csontom törik az állkapcsának ereje alatt. Nem tétlenkedek, ahogy a vállamba mar, úgy hajolok előre, hiszen lehajolt, amikor elkapott és gyakorlatilag itt van a képem előtt, ahogy rám harap, szabaddá válik a nyaka oldala előttem. Tétlenkedés nélkül, mialatt szilánkosra zúzza és töri a kulcscsontom a felkarcsontom és a lapockacsontom hármas illeszkedését a vállamban és szétroncsolja az izmot, addig én a torkára harapok – hacsak ezt valamilyen módon ki nem tudja közben kerülni – és olyan erővel szorítok rá, hogy feladja. Ne csak a csócsálásomat, hanem a küzdelmet is.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Erősebbé válik a fémes szag, egyrészt a pofámból folyik a sajátom, másrészt az oldalán is nagyobbá válik a seb, ahogyan arrébb hajít és viszek belőle egy darabot. Nem is nézem, mekkorát, mert nem ez a lényeg, egyből felé fordulok, hiszen támad, érzem, ahogyan karmai végigszántanak hátamon, bőrt és húst szakítva, a fájdalom újabb hullámát zúdítva ezzel rám. Elégedettség tölt el, ahogyan roppanni hallom vállának csontjait és talán nem is olyan meglepő a folytatás. Éles helyzetben nyilván én sem így lépek, de mivel baráti küzdelemről van szó, egyáltalán nem fújom fel magam azon, hogy a torkomra mar. A közös edzéseinken is előfordult már ilyesmi, mindkét oldalon állt már mindkettőnk, itt talán annyi a különbség, hogy a falka szeme előtt maradtam alul. Fiatalabb vagyok, mint a hím, bőven van még lehetőségem bizonyítani és szerencsére a nőstényem sem egy domináns harcimaca, aki nem képes elfogadni a vereséget. Eleresztem a vállát, energiáim is megadásról tanúskodnak, ahogyan fejemet feljebb emelve kínálom még inkább fel a nyakamat neki. Ő győzedelmeskedett, én pedig minden ellenkezés és szájhúzás nélkül fogadom el a vereségemet. Megérdemli, megküzdött érte, ficánkolni sem ficánkolok már, semmi értelme nem volna, de innentől kezdve nem én vagyok, aki irányítja a történéseket.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
A megadás első jelére elengedem. Ez nem dominanciaharc volt és nem is ellenséges – abban az esetben másként lépnék –, így azonban, ahogy megváltoznak az energiáig és szabadabbá teszi a nyakát, már nyílik is a pofám és nem harapok tovább. Megnyalom a képem és összecsukom a pofám, míg ép karomat emelem és a vállát karolom át, az emberi gesztust reprodukálva ezzel és azt, hogy ez tényleg egy baráti közdelem volt. Eleresztem, hiszen farkas alakban az ölelkezés nem egyszerű és valószínűleg elég nevetségesen is hat – amire amúgy teszek magasról – és három mancsra érkezve – a sérült karomat a levegőben tartom és nem helyezem rá a testsúlyomat – indulok el lefelé a „ring”ből, mert a küzdelemben vége van ezzel. ~ Jól vagy? ~ küldöm még a nőstény felé gondolatban a kérdést, hiába tudom, hogy fel fog épülni a sérüléseiből, egyik sem vészes. Tudom, hogy nem törékeny és, hogy méltán van helye a tarkok között, de ettől még fontos nekem. ~ Megtiszteltetés volt.~ a küzdelem és edzés vele, büszke vagyok arra, hogy a társa lehetek és a barátja is egyben. Átadom magam a gyógyítónak, az oldalamból kitépett hús kevésbé rossz, mint a teljesen összetört vállam…
//nagyon-nagyon köszönöm és //
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Hamar elenged, én pedig a bundám rázva meg lépek egyet hátrébb. Fájón húzódnak az izmok a hátamon és az arcomon egyaránt, a nyakamon lévő harapásnyomok egyáltalán nem vészesek. A furcsa farkas-ölelést követően orrommal böködöm meg a nyakát-pofáját, baráti mérkőzés volt, mindenféle harag nélkül lépek le a pályáról, kicsit sem zavartatva magam amiatt, mit gondolnak a többiek mindarról, ami itt zajlott le közöttünk. ~ Persze. Ezek hamar begyógyulnak ~ volt már rosszabb is, mindkettőnknek, ez szinte semmiség. ~ És te? ~ a vállát és az oldalát leszámítva kutya baja, megmarad ő is, mindössze nem nagyon fogja tudni használni egy ideig az egyik kezét. ~ Köszönöm a lehetőséget ~ pillantok még rá, mielőtt a Gógyítókhoz érnénk. Nincs szükségem túl nagy kezelésre, talán a hátam kíván némi toldozást-foldozást, de egyébiránt hamar odajutok, hogy a soron következő párost figyelhessem.