Ráérsz most? Csak egy puhatolózó kérdés erejéig rabolnám a drága idődet, akár üzenetben is megfelel nekem.
William
to: Nigel Andrzej
Nigel!
Gondolkozom egy ideje valamin, ezzel kapcsolatban kérdezném, mégis mik a terveid a jövődre nézve? Tegyük fel, hogy Eliana nagylány és rohadt jól megvan nélküled. Mennél? Maradnál?
Bármennyire is szeretnék expeditíven válaszolni erre a kérdésre, nem tudok. Sok függ attól, hogy hová, mikor, merre. (Spanyolországba vissza semmiképp.) Most kell válaszoljak ilyen tudatlan homályban, vagy vehetem a bátorságot ahhoz, hogy visszakérdezzek: mire gondoltál?
Andrzej
U.i.: Kötelességtudó voltam, mindig az maradok. A mi fajtánk számára a jövő igen kevéssé röghöz kötött.
from Andrzej
Mennék, ahol szükség van rám, oda. De úgy, hogy mindenhol lehessek egyszerre. Tudom én, hogy ez megint egy ilyen faramuci helyzet lenne, nem is ragozom túl. Reménykedem benne, hogy nem akar áthelyeztetni valahova messzire. Fairbanks vagy Anchorage.. egyelőre szeretnék maradni. De ahogy írtam, kötelességtudó vagyok. Arra forgok, amerre a nyak csavar, ezért válaszoltam ekképp.
Oké, kösz. : ) Előrebocsátom, hogy tudom, van már munkád, illetve megbízok benned annyira, hogy mindez kettőnk között marad, akármit is válaszolj végül.
A helyzet az, hogy megüresedett egy könyvtárosi állás az egyetemen, s te is tudod, őrzők töltötték be ezt a posztot mindig is. Megvan az oka, a könyvtárunk ugyanis pontosan a szentélyünk felett helyezkedik el, nem szívesen adnánk idegen kézbe. Tudom, csak egy mezei könyvtárosi poszt, nekünk mégis jelképes jelentőségű és megtisztelnél már azzal is, ha csak fontolóra vennéd a dolgot! Szeretném felajánlani ugyanis neked, s mellé akár azt a lehetőséget is, hogy tanulhass a mágusainktól, még ha nem is egy a két dolog (őrző és farkas) teljesen, ami a szellemekkel való kommunikálást illeti.
to: Nigel Andrzej
Ha lett volna konkrét terved, a világért se húztam volna keresztbe, ám így kérdezhetsz nyugodtan és választ is adok: szeretném, ha kérnéd a spanyoloktól véglegesen az áthelyezésedet Fairbanksbe. Talán nem jól indítottunk Nigel, de elismerem azt, ha valaki jó. És te az vagy, nekem pedig szükségem van egy olyan mágusra, aki tudja is, hogy mit csinál. Lenne dolog bőven, akad egy rakat mágustanonc is errefelé, biztosan nem unatkoznál...
Megtisztelsz, igazán. De ahhoz, hogy teljesen komolyan gondolhasd az ajánlatodat, tudnod kell rólam valamit. Semmit sem tettem azért az utóbbi években, hogy újabb szintvizsgával legyek gazdagabb. Amióta elmentem innen, nem fejlődtem, csak szinten tartottam magam és ennek megvolt a maga markáns oka. Amennyiben igényled azt, hogy változtassak ezen, természetesen megteszem a Protektorátus kedvéért. De emléket nem törlök soha többé, senkin. Felelősséggel tartozom valakiért, aki nagyon beteg. Nem vagyok az apja és távol álljon tőlem az, hogy függjek bárkitől, de meg kell kérdezzem. Alkalmas lenne-e a fairbanksi kórház arra, hogy Jane lányát kezeljék?
Andrzej
from Andrzej
Sejtheti, hogy nem venném el Janetől a lányát, nem szakítanám el az anyját a gyermektől. Semmi jogom nem lenne hozzá. Viszont tény, ami tény, túl minden érzelmi sallangtól az életemet két dologra tettem fel. Az őrzőlétre és arra, hogy vigyázzak Janere és a gyermekére. Éppen ezért puhatolózom, hogy menne a kettő együttesen. A rossz kezdésről pedig nem beszélek, irreleváns. Nincs bennem tüske, William úgy nyilatkozott, ahogyan kellett neki. Akkor is tudtam, amikor annak idején gondterhelten letettem a telefont.
Az ajánlatod rendkívül megtisztelő, különösképpen annak fényében, hogy a jelek szerint olyan bizalmat élvezek, amiről álmodni sem mertem volna. Köszönöm! A mágusaitoktól is szíves örömest tanulnék, úgy volt, fogok is, de az élet sajnos másként rendelte. Egy ilyen lehetőség mellett aligha lenne okos dolog elsétálnom. Ellenben van itt valami, amiről szót kell ejtenünk. Kérted, maradjon kettőnk között, de erről úgy hiszem, nem dönthetek a vőlegényem háta mögött, különösképpen annak fényében, hogy Savannah testvére, és Ő volt a könyvtáros. Szeretnék beszélni vele erről, csakis vele, nem mással.
Lili üzenete végére érve akaratlanul is apró mosolyféle szökött szám szegletébe, mázli, hogy egymagam jártam épp a vadont, így senki előtt nem kellett magyarázkodnom a gesztusért. Az meg, hogy nem pusztán a bizalom léte játszik szerepet a dologban, igazán lényegtelen. Kedvelem Lilit, nem arról van szó, keresve se tudnék megfelelőbb illetőt elképzelni, de a harcosok taktikusságát sem vagyok képes levetkőzni döntéseimben.
to: Lilianne
Ez csak természetes, Lili! Beszéljétek meg, gondold át a dolgot, aztán jelezz vissza még a héten kérlek, hogyan döntöttél. W.
to: Nigel Andrzej
Mortimer elég szorgalmasan vezette az aktáinkat, ami azt illeti, szóval sejtem, hogy megvolt rá az okod. Fejlődsz, ha készen állsz rá vagy szükségét érzed, ez nem befolyásolja az ajánlatot. Kell egy megbízható mágus, s ha már itt vagy, hülye lennék elengedni ezt.
Minek túráztatnád át ide szegény lányt, mikor ott az édesanyja mellette? (Különben alkalmas, most mondja Abigail. Bár taktikai szempontból sem tartom jó ötletnek a dolgot, tekintve, hogy tudjuk, kinek a lánya, itt meg tele a kórház is a falkával.)
Az alaposság nagyon nagy kincs manapság. Továbbra is azt tudom mondani, hogy az ajánlat megtisztelő. Annak idején is Fairbanksben éltek, mert ott voltak biztonságban. Kivéve éppen attól, akinek a neve nem került említésre, de akinek személye mégis itt gubbaszt ebben a beszélgetésben. Nem akartam elszakítani az édesanyjától. Mindazonáltal első a kötelesség. Kérvényezem az áthelyezésemet és jelentkezem. De William! Kérhetnék tőled is valamit? Gondolkozz el azon, nem tudnánk-e jobban megvédeni, mint emberi lényt, mint közülünk valót ha itt lenne, közöttünk. A lányával együtt.
from Andrzej
Tudom, hogy a Protektorátus nem szeretetszolgálat. Egyik sem az. De egy próbát mindenképpen megért.
Én köszönöm, hogy így döntöttél, bízom benne, hogy nem fogod megbánni! : ) A napokban felkereslek majd a részletekkel valamikor, ha alkalmas mind a kettőnknek, de különben nem hajt a tatár senkit, nyugodtan intézd a dolgaidat.
W.
to: Nigel Andrzej
Köszönöm, a részleteket pedig majd személyesen egyeztetjük. Mindenképp fontolóra veszem a dolgot, de olyasmit kérsz, amiben nem lenne helyénvaló egymagam döntenem. Akármi is legyen, bízok benne, hogy mindenki helyén tudja kezelni a dolgokat, Eliana pedig rendkívül szerencsés, hogy ilyen barát van az oldalán, mint te. Várlak akkor a jövő héten!
Will
// Köszönöm nektek, ha kérdés, egyeztetni való van, facebook-on zaklassatok meg! //
Szia Will! Celeste vagyok, bocsi a késői zavarásért. Van egy kis gondunk... illetve elég nagy gond. A barátnőm ma este beállított New Yorkból, Jackson hozta el hozzám. Úgy tűnik, hogy szemtanúja volt egy vérfarkas támadásnak. A rendőrség bevitte, kihallgatták, az elmondása alapján szerintem az egyikük őrző volt, de megszökött tőlük. Mindenre emlékszik, volt egy csúnya karcolás is a lábán, de lekezeltem a sebet, szerintem nem fertőződött. Mit csináljak vele? Most itt alszik nálam, azt hiszi a farkas üldözi őt, ezért futott Alaszkáig. Talán tényleg így van, nem tudom biztosan. Teljesen meg van zavarodva, aggódom miatta...
Vá-vá-várj... lassíts kicsit és szia! Jackson miért nem jelentett erről még időben?! Vagy itt történt a rendőrségen, nem még New Yorkban? Mert akkor minden elismerésem a barátnődé, hogy meg tudott Mandy elő lépni. *kaccanok fel némi keserédes ízzel hangomban, érezhetően gondolkodóban vagyok erőteljesen a dolog kapcsán.* A farkasról tudunk valamit? Név, falkatagság, akármi, ami elég ahhoz, hogy elinduljunk a felkutatásában. Ami a barátnődet illeti, lehet, nem fertőződött, de sosem mehetünk elég biztosra. Na már most két út van. Megkérdezem Dimitrist, képes e érzékelni valamiképp a farkas meglétét benne, s ha igen, behozod. A másik opció, hogy állandó megfigyelés alatt tartjuk a következő teliholdig, ami... ha jól rémlik június 20. //feltételezve, hogy múltban van a játékunk, amúgy július 19.// Addig jó lenne távol tartani a farkasoktól is, mert ha nem vált, jó lenne minél kevesebb emlékmódosítással megúszni nála.
Azért nem jelentett, mert abban maradtunk, hogy én talán többet megtudhatok. Alig pár órája hozta ide, egy közös ismerősünk az illető. És nem, nem itt történt, hanem még New Yorkban. Nem tudom, hogy mi van az ottaniakkal, hogyan tudták ezt így kivitelezni, de talán kapcsolatba kéne velük lépni. Vagy nem tudom... bocsi, nem tudok összefüggően beszélni, meg gondolkodni se igazán, egy kicsit felkavart! *hosszú sóhaj, nagy levegővétel a lenyugvás érdekében* Nem sokat, egy parkban látta. Szerintem vagy kölyök lehetett még, vagy képtelen uralkodni magán. Esetleg magasról tesz arra, hogy lebukik, nem tudom melyik lehetőség a jobb. Próbáltam rávenni Corit arra, hogy adjon a rendőrségi rajzolónak egy személyleírást, hogy legalább tudjuk, kit keresünk. Egyelőre nem hajlandó rá, mert azt hiszi csak képzelődött, meg szembenézni se akar vele. Szerintem pontosan emlékszik, hogy néz ki a férfi. Rendben, megpróbálhatjuk. Nem lesz könnyű, mert nem bír megülni a fenekén. Akkor ezek szerint elkerülhetetlen az emlékmódosítás, igaz? *újabb sóhajtás.*
- Egy hívástól senkinek nem tört volna le a keze... de nyugi, megoldjuk. *Higgadt volt a hangom, én magam sem járkáltam fel, s alá, hisz azzal nem lendítettem volna előre semmit.* - Beszélni fogok velük mindenképpen, Celeste, kérlek... hunyd be a szemed, vegyél egy nagy levegőt és ülj le valahova. *Szusszantam finom utasítással hangomban, de mégsem parancsolóan, hogy márpedig szedje össze magát azonnal. Tudom, nem egyszerű az ilyesmi, sokszor még a sokat látottaknak sem. Hallgatom, elhúzom a számat kissé azon, amit Celeste mond. Nem túl szerencsés így a felállás, ami azt illeti. Kérdésére legalább biztos választ tudok adni.* - Nem fogok hazudni Celeste, az lett volna a legszerencsésebb kimenetel, ha azt mondod, a barátnőd tényleg elhiszi, hogy csak képzelte az egészet. De mivel nem így áll a helyzet, attól tartok, nincs más lehetőség, hacsak a new yorki protektorátustól más információkat nem kapok. Azt te sem kívánhatod neki, hogy olyasmitől rettegjen egész életében, amit nem ért.
- Tudom, ne haragudj! *bocsánatkérő kifejezés is ült az arcomon, de azt nyilván nem láthatta. Közben az utasításnak eleget téve leültem.* - Igen, az tényleg jó lenne, de sajnos nyoma is maradt a találkozásuknak, annyira meg nem ostoba, hogy be lehessen magyarázni neki, hogy csak álmodta. Meg sajnos már napokkal ezelőtt volt, azóta menekült fel ide, hozzánk. Még a családjával sem beszélt, meg senkivel, mert azt hiszi, hogy követheti és így akad majd a nyomára. Szerintem ennyire azért nem lehet elszánt a hím, de sohasem lehet tudni. Lehet az a típus, amelyik, ha szagot fog... *nem fejezem inkább be, nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz akkor.* - Nem, persze, hogy nem akarom azt! De beavatottként sem élhet, ugye? *nem örültem neki, hogy emléket kell módosítanunk nála, de talán ez a legbiztosabb.* - Annyira próbáltam távol tartani ettől, de úgy látszik nem sikerült. Elhívni pedig nem tudom, hogy ennyi után lenne-e értelme. Talán tényleg a módosítás a legkézenfekvőbb... * a végére már inkább csak hangosan gondolkozom.* - Mennyi idő van rá, vagy hogy csináljuk? És én mit csináljak vele, hogyan segíthetek?
Utánakérdezek mindjárt akkor és visszajelzek neked, mire jutottunk a new yorki protektorral a dolog kapcsán. A beavatottságot semmiképp nem tartom opciónak Celeste, te is tudod, hogy édesanyád esete mennyire speciális, akárcsak a húgodé jelenleg. Várj egy kicsit, visszahívlak tíz-tizenöt perc múlva, amint megbeszéltem ezt és akkor tudok továbbiakat mondani.
/15-20 perc múlva/
to: Celeste
Szia! Nos, a jó hír az, hogy eleve tervezték az esetleges elhívását a barátnődnek, így én adnék ennek egy esélyt. Amennyiben nem kér belőle, úgy te is tudod, mi az eljárás menete. Részedről annyi lenne a kérésem, hogy keresd fel, add át neki, hogy akad valaki, aki minden kérdésére választ adhat a téma kapcsán. Ne érje váratlanul, ha Keldron felkeresi. Ja igen, a tartózkodási helyét add már meg a Krónikásunknak légyszi!
Rendben van, köszönök mindent, Will! Tudom, hogy körülöttünk már így is több a beavatott, mint az egészséges lenne, csak annyira nincs szívem babrálni az elméjével... Várom a hívásod akkor!
to: Will
Tényleg? *a meglepettség kicsendül a hangomból.* Bár annyira nem meglepő, amennyire sok őrző vette őt körül. Szinte mindnyájan azok voltunk... Igen, akkor módosítva lesznek az emlékei. Igazából itt alszik nálam, a szobában. Itt fog lakni egy ideig. Nincs arra lehetőség, hogy esetleg én mondjam el neki a dolgokat? Tudom, hogy még senkit sem hívtam el, de talán tőlem másképp fogadná... *Keldron amúgy is olyan furának tűnt, nem szívesen akasztotta volna Corinne nyakába.*
*Apró sóhaj hallatszik a vonal túlsó feléről, magában érezhetően háromig is elszámol, mielőtt megfontolt határozottsággal megszólal.* - Nincs, Celeste. Sem mentor, sem pedig vezető beosztású nem vagy, miként én sem piaci kofa, akivel alkudozni lehetne a témában. Ha Keldron engedélyezi, felőlem jelen lehetsz, de az én véleményem az, hogy jobb lenne, ha nem befolyásolná semmi a barátnődet, lévén az életéről készül dönteni. Gondold át, aztán egyeztess Timmel, ha mégis úgy döntesz, jelen lennél. *Részemről ezzel, hacsak nem volt kérdése, zártam a beszélgetést egy elköszönéssel.*
Rendben van, csak gondoltam azért megkérdezem. Akkor majd a Krónikás intézi, a címemet biztosan tudja, Cori itt van nálam. Köszönöm a segítséget, jó éjszakát, Will! *nem vagyok megsértődve azért, mert nemleges választ kaptam, tényleg csak tenni akartam egy próbát. Innentől már nem rajtam múlik semmi.*
A levelet átolvasva gondolkodás nélkül az első eszembe jutó személy telefonszámát keresem ki a készülékemből és nyomok rá a hívás gombra. Bízom abban, hogy elérem és nem a hangpostájával kell csevegnem, bár, ha az utóbbi történik, az akkor sem változtat a mondanivalómon. - Üdv, itt Hagen! Bocs a zavarásért, azért hívlak, mert a kisebbik lányom fogta magát és eltűnt, hagyott egy levelet, amiben összehordott nem csekély mértékű hülyeséget a szökéséről és arról, hogy Kerouac-ot játszik mint egy gyerek és tekintve, hogy újabban farkasokkal haverkodik és tudja, hogy mi a helyzet körülötte... A lényeg, hogy segítségre van szükségem megtalálni és cselekedni, mielőtt még valamelyik rühes példány rátenné a mancsát. Gondolom nem kell részleteznem. Gyorsan, de azért még érthetően beszélek - még szép, baromi pipa vagyok - és ennek köszönhetően történik, hogy olyat kérek, amitől még évekig óvtam volna őt...
- Igen tessék? ... Nem zavarsz, mondjad csak! *biztatom az informátort kurtára fogva a szövegelést, főleg, mert eléggé zaklatottnak tűnik hangja a vonal túlsó végén. Azért a lényeget elég egyszerű így is levágnom, szerencsére nem cifrázza a tényeket.* - Húsz percet adj, míg beszélek Keldronnal, mik a lehetőségeink. Találkozzunk az egyetemen, a többiről meg majd beszélünk folyamatában! Ja és Hagen... Amennyiben úgy ítéled meg, a nejed vagy Celeste tudhat valamit arról, merre indulhatott, ők is jöjjenek. Először legyen meg a lányod, a többi ráér. *Legalábbis én ekképpen látom a fontossági sorrendet jelenleg. Ezzel bontom is a vonalat, hacsak nincs részéről más. Húsz perc múlva úgyis lesz alkalmunk személyesen megvitatni bármit.*
Kezdőlap
//
