Ha nem tizenkét nőről lenne szó…. ha nem a jövő héten férjhez menő kolléganőmről lenne szó… ha kihúzó akarnék lenni… ha… Egy évtizedbe egyszer nekem is belefér, hogy kocsmába menjek, szóval az elmúlt egy hónapban sikerült meggyőznöm magam, hogy ma este én is itt legyek… és amúgy is azt mondták, hogy nem az egész estét töltjük itt, mert megyünk innen tovább. Egyébként meg Will is bármikor küldhetne olyan helyre, mint ez, és az ellen meg tényleg egy szavam se lehetne. De inkább ne küldjön. Fél órája szorongatom már a vodka narancsos poharam, de nem fogyott belőle több, mint két korty. A társaság elég víg hangulatban van már.. a leendő arával az élen, aki épp a zenegépet nyomkodja. Nagyon jól festünk egyébként rózsaszín, „lánybúcsú” feliratos pólónkban, és a sztreccs farmerben. Kicsit se keltünk feltűnést.. áh, dehogy! A mobilom rezgésére csak azért figyelek fel, mert a combomnak döntött kis válltáskám oldalzsebébe csúsztattam. Kiveszem, majd látom, hogy Frida az, aki keres. - Csajok, bocsi.. ezt fel kell vennem! – Állok fel, és kimászok az asztal mögül. A kijárat felé veszem az irányt, mert itt túl nagy a zaj, nem hallok semmit, ha felveszem.. de félúton se járok, amikor az ajtón át egy csapatnyi, illuminált állapotban levő banda érkezik a kocsmába. Mivel nem igazán szeretném, ha az útjaink kereszteznék egymást, ezért meggondolom magam, és a mosdók felé veszem az irányt. - Szia! Nem hallok semmit, de tartsd egy kicsit… - A hívást közben fogadom, mert amilyen türelmetlen a nővérem, még pár csörgés, és tuti leteszi. Az ajtókra csavarozott sziluetteket nem is nézem, ezért csak akkor eszmélek rá, hogy bizony a férfi mosdóba sikerült betoppannom, amikor már odabent vagyok, és meglátom a piszoárokat egymás mellett. - Tartsd, kérlek.. – Várakoztatom még mindig Fridát, azzal a lendülettel próbálok gyorsan kifordulni, mert hallom, hogy az egyik wc fülkében valaki épp üríti a tartályt, de a kilincs a kezemben marad, én meg beszorulva a férfi mosdóba. Na neee!
- Bocs... véletlenül rátenyereltem - hallatszik a szuszogó férfihang a wcfülkéből. - Kicsit... emeld feljebb a bal lábad... nem érem el a... - felel egy a feltehetően hely szűkével küzdő másik hang, és bontakozik ki egy roppant furcsa párbeszéd. A kabin oldalai szinte "kidudorodnak", ahogy az egy főre tervezett, ám két főt rejtő térben birokra kel egymással a két test. - Nem férek hozzá a.... slicchez. - Várj, majd én... - hersen a cipzár hangja és szabadul fel nyomán egy elégedett sóhaj. - Mióta hordasz te selyemalsót? - Minden magára adó férfi ilyet hord, Rúben. - ... mégis a magára nem adónak jön össze a randi? - érkezik a jókedvű, csipkelődő riposzt. - ... aminek babérjait egy huszáros csellel a selyemalsós aratja le. - Nate, szerintem nem fog megkajálni téged a nő. - Ugyan Rúben, az egyetemen is számtalanszor ... osztozkodtunk. És egyszer sem buktunk le. - Ez a nő más. - csendesedik el a szuszakodás a wcfülkében.
Nathaniel három napja érkezett Fairbanksbe. Rúben őszinte megrökönyödésére testvére nem pedzegetett olyan témákat, mint "mikor látogatsz haza". Az oly régóta vágyott "hogy vagy, mi van veled" érdeklődést mutatta. Rúben nem tudta, hogy ikertestvére pálfordulása minek volt köszönhető. És nem is feszegette egyenlőre. Csupán élvezte az összetartozás, bizalom és alkalmanként csibészségek annyira hiányolt miliőjét. A nővel két napja ismerkedtek meg. Jólfésült Nathaniel - a maga konszolidát, klasszikus módján - mindent megtett, hogy felkeltse a hölgy érdeklődését. Mégis Rúben volt, akivel telefonszámot cserélt a nő. És alig fél órája - meglepő módon - találkozóra hívta Rúbent. Testvére könyörgésére nem tudott nemet mondani, így átengedte neki a lehetőséget, ha már annyira be van zsongva. Mivel az idő szorított, a mellékhelységet szemelték ki a külsőcserére.
Retesz fordul, s ajtó nyílik. - Frida mintha a vesédbe látna. Azt is tudja, amit még nem mondtál ki. A mosdórészbe két férfi sorjázik ki a fülkéből. Az elsőn elegáns Burberry szövetnadrág, vajszínű ing és kasmírsál. Ujjai között egy slusszkulcsot forgatva. A másodikon farmer és póló. - Imádni fogom a kocsidat, amíg te.... - szó bennszakad, s mindkét férfi lemerevedik, ahogy tekintetük az egyik kezében kilincset, a másikban telefont szorongató nőre vetül.
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
- Halló? – Hallom a türelmetlen hangot a telefonból kiszűrődni. Miközben próbálom valahogy visszaoperálni a kilincset a helyére, a fülemhez emelem a készüléket. – Mi olyan sürgős? – Suttogom bele a telefonba. Frida gyanakodva visszakérdez. - Te miért suttogsz? – A kertkapunk enyhén rozsdás nyikorgása belehallatszik a telefonba. Szóval Frida elindult a randijára. – Beszorultam egy kocsma mosdójába.. férfimosdóba… és a kezembe maradt a kilincs, és nem tudom hogy szabadulhatnék ki. – Lihegtem szinte a telefonba idegességemben, miközben a vállam fölött egy pillanatra hátra tekintettem.. Két hangot hallok kiszűrődni a fülkéből. Te jóó ééég! - Micsoda? Te kocsmába mentél? TE? – Frida fülsüketítő nevetésétől berezeg a dobhártyám. Drága nővéremnek sikerült megragadnia a lényeget. – Jaj Frida, a lánybúcsú, már mondtam… - Forgatom meg a szemeimet. - Azért kerestelek, hogy vegyük át gyorsan ezeket a szavakat, mint a fragmentálás… - Néma nevetésbe futnak ajkaim. – Az flambírozás… de ez egyáltalán nem jó ötlet, amit csinálsz. Miért nem tudod megmondani az igazat? Fodrász vagy, méghozzá nagyon jó fodrász, és ha megtudják a munkahelyemen, hogy kiadtad magad a dologzójuknak..… - A hajam majdnem égnek állt, amikor Frida azzal jött haza, hogy megismerkedett egy helyes pasival, de az a pasi nem olyan, hanem a normálisabb fajtából való.. szerinte. Ez még nem is lett volna gond, ha nem az én személyiségem öltötte volna magára. Ott és akkor úgy gondolta… mint elmondta nekem, hogy talán érdekesebbnek tűnhet, ha azt mondja, hogy a város legjobb hotelének másodszakácsa, mint egy fodrász. Hát… eléggé leesett az állam, először nem is nagyon tudtam, mit mondhatnék erre. Általában én vagyok az, aki szívesen lennék akár Frida, akár Fiona helyében… Hármas ikrek vagyunk, de nem egypetéjűek. Eléggé hasonlítunk egymásra, de nem szoktak… vagyis nagyon ritkán szoktak minket összekeverni egymással, mert nagyon eltérő a stílusunk. Frida a nagyvilági, férfifaló.. aki minden második héten megtalálja élete szerelmét.. a dögös, csajszis cuccok szerelmese. Fiona a felelősségteljes „családfő”, aki a számlák befizetésével, és a mindennapi dolgainkkal törődik… elegáns, kifinomult az öltözködési stílusa. Én meg az, aki mindig valami kényes szituációba sodorja magát, csicsás dolgokkal veszi körbe magát.. színes, cuki cuccokat aggat magára, egy szempillákat viselő bogárhátúval furikázik a városban, és képtelen vagyok még negyven éves létemre is úgy viselkedni, ahogy a környezetem elvárná tőlem. Persze a tetoválásaink miatt nem tűnünk még huszonötnek se, de ez már egy másik lapra tartozik. Hallom, hogy nyílik a fülke ajtaja, reflexből kinyomom a hívást, miközben megfordulok, és a hátam az ajtónak vetem. A fülem mögé tűröm az arcom elé kószált enyhén göndörödő hajtincsemet, és úgy pillantok zavartan a két pasira. Érzem, hogy előbb a füleim, majd az arcom is forrósodni kezd, elönti a vér. Ez annyira kellemetlen helyzet! - Bocsánat, én csak.. – Kettejük között ugrál a tekintetem. Tök egyformák.. Mivel én is iker vagyok, nem szoktam nagy csodásítást rendezni, hogyha ikrekbe futok, szóval az ováció elmarad. A kezemben tartott kilinccsel gesztikulálok a levegőben, miközben közlöm az egyértelműt. - ..eltévesztettem az ajtót, és a kezemben maradt a kilincs, amúgy nem szoktam férfimosdókban leskelődni, meg semmi ilyesmi, és nem is hallgatóztam, hogy miről beszélgettek odabent, mert én meg éppen telefonáltam, és a hiedelemmel ellentétben a nők nem tudnak két felé figyelni… vagyis ha mondjuk port törlünk, közben tudunk telefonálni is, de két felé nem megy a fülelés. Amúgy csak egy lánybúcsún vagyok itt, és igazán nem szerettem volna megzavarni a családi… közös… - Egy kicsit megugrik a szemöldököm.. mert hát nem is tudom igazából mit műveltek odabent ketten, de nem is igazán akarom tudni. Persze furcsa, meg minden, de aki sokat tud, azt ugye elhallgattatják, szóval inkább nem akarom tudni. – Nem ért valamelyikük a kilincsekhez? – Ha zavarban vagyok, hajlamos vagyok összebeszélni mindenfélét, sokszor összefüggés sincs abban, amiket mondok. Kínos mosoly ül az arcomra, ahogy hirtelen összeszorítom az ajkaimat, mert rájövök, hogy már megint túl sokat beszélek, és talán jó lenne, ha szóhoz engedném jutni őket is.
- ... a családi közös... kupak... tanácsot - fejezi be Rúben a félbemaradt mondatot. Mindketten azt hitték, hogy Fridát látják. Nathan leendő randijával nem találkozott a testvérpáros még olyan sokszor, hogy feltűnne nekik a ruházkodásból adódó különbség. Rúben oldódik először a döbbenetből. Viselkedéskutatóként mást sem csinál, csak amit lát, hall, érzékel, kiértékeli, és következtetéseket von le belőle. A nő n em Frida. Ez totálbiztos. Egyetlen rezdülése sem sugárzott felismerést, a legcsekélyebb pillanatig sem. Ez viszont azt jelenti, hogy Nathaniel vágyainak tárgyából kettő leledzik Fairbanksban. Hogy ismerik-e egymást, vagy sem... nos... azt roppant könnyű kideríteni.
- Érteni? Minek? Majd a személyzet megszereli - oldódik Nathaniel is bénulatából, és a legnagyobb baromságot nyögi ki, ami eszébe jut. - Rúben... a leesett kilincs bent van, a személyzet pedig kint. Valamit kell csinálnunk, különben ittrekedünk, és lekésed a találkozódat Fridával - szól Rúben öccséhez, ám közben figyeli a nő reakcióit. Legfőképp amit a Frida név említése vált ki belőle. -Ha szívbéli panaszai lennének, akár ezzel a ... kilinccsel is is orvosolni tudnám - veszi fel Rúben testvére szerepét, a menő kardiológust. - No lássuk... - nyújtja kezét, s ha megkapta a fémfogantyút, a csonka zárhoz lép.
- Lehet, fel kéne hívnom, hogy késni fogok - összegzi Nate Rúben várható lakatosi szaktudását. A farmer zsebébe nyúlva halássza elő mobilját, majd egy próbálkozás után zavartan teszi fel a kérdést. - Ööö... mi a billentyűzet feloldó kód..om? - A szülinapunk - morogja Rúben, s közben a zárat feszegeti. - Nos... rossz hírem van. A kilincs feje letörött a forgórészről. Esetleg ha lenne egy csőrös fogónk... - vetül kérdő pillantása a Frida-hasonmásra. Ki tudja, egy női táskában bármi előfordulhat. - ... azzal megpróbálhatnám kinyitni. Bé verzió, hogy bár az ajtó befelé nyílik, megpróbálhatom talppal kitörni a tokból a zárrészt. Ez elég... macsós húzás lenne, és a tulaj nem biztos, hogy örülne neki. Cé verzió pedig, hogy... esetleg felhívja a leendő arát és csapatát, hogy szabadítsanak ki bennünket szorult helyzetünkből. Esetleg felvetheti, hogy cserébe kérhetnek valamit a kiszabadított, férfiúi megoldóképességeikben porig alázott legényektől. - teszi le Rúben a hasznavehetetlen kilincset a mosdó peremére.
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
A bámulásukat betudom annak a ténynek, hogy valószínűleg nem mindennapos látvány egy nő jelenléte a férfimosdóban. Ekkor még fogalmam sincs a valódi okokról. Ajkaim elnyílnak, de a férfi fivére megelőz a válaszban, én meg nem akarom ugyanazt elismételni, mint egy papagáj. Önmagában nem lenne akkora probléma, hogy letörtem ezt a kilincset – vagy amúgy is letört volna, amilyen állapotban volt.. ez igazán részletkérdés jelenleg -, ha nem záródott volna ezzel ránk az ajtó. Így viszont se ki… és gondolom be se. Az ajtó felől még nem hallottam motoszkálást, hogy esetleg más is be szeretne jönni, hogy elvégezze a dolgát, dörömbölni meg tök értelmetlen lenne. Nagy a zaj kint, ráadásul a zenegép is szüntelenül szól. Ikernővérem nevének említése önmagában nem keltene akkora feltűnést, mert biztos nem csak ő az egyetlen Frida itt Fairbanksben…. de a Rúben névvel összekapcsolva, felkapom a fejem. Végigmérem a férfit, próbálom felidézni azokat a jellemzőket, amiket Frida mondott vele kapcsolatban. Stimmel. - Ilyen nincs. – Bukik ki belőlem döbbenetem, és elnevetem magam. Rúben testvérének átadom a kilincset, majd félreállok az útból, hogy legalább ne zavarjam meg a ténykedését. A Rúbennek nevezett férfit látványosan végigmérem.. persze nem olyan tekintettel, mintha lovakat méregetnék a piacon, inkább csak kíváncsi vagyok rá… Frida miatt. – A testvéremmel lesz randid.. ha jól sejtem. Frida ikerhúga vagyok.. az egyik. És… szörnyen sajnálom, ha miattam elkésel a randidról.. a randitokról.. de Frida biztos nem fog megorrolni rád… ránk. – Mert hát én kutyultam meg itt a dolgokat, ez nem vitás. A nekem szegezett kérdésre Rúben testvéréhez fordulok. Zavartan bámulok a szemeibe. Halvány gőzöm sincs róla, milyen az a csőrös fogó. Nemlegesen megrázom a fejem. - Hát.. az sajnos nincs. – Mosolygok rá bocsánatkérően. - Megpróbálom felhívni. – Remélem meghallja a telefonját, mert amekkora ricsaj van, nem lepne meg, ha nem. Az a gond, hogy igazából rajta kívül senkit nem ismerek annyira a lányok közül, hogy meglenne a számuk. A többség valamilyen rokonságban áll a menyasszonnyal, vagy gyerekkori barátnője. A kollégák közül csak engem hívott el, mert többségében férfiakkal dolgozunk együtt a konyhán, a többi női kolléganő meg erősen túlkoros már egy ilyen bulihoz. Tárcsázom a számot, közben elkezdek fel-alá sétálgatni a mosdóban. Nyolcadszor cseng ki, mikor végre felveszi, pedig már épp le akartam tenni. - Itt vagyok.. a férfi mosdóban.. – Szólok bele, majd kicsit hangosabban, mert a zajtól a felét se érti. - …itt, a férfi mosdóban! Beszorultam, letörött a kilincs. Szólnátok valakinek, hogy valahogy szabadítsanak ki innen? …Oké… rendben… rendben… - Kinyomom a telefont, majd a testvérpárhoz fordulok. - Megpróbál keríteni valakit. – A hátam a csempének döntöm, és lecövekelek a fal mellett. Most már csak várni kell. Remélhetőleg előbb-utóbb kiszabadulunk. Azért vetek egy futó pillantást az ablak felé is… de az túl kicsi, még én se férnék ki rajta, szóval ezt a lehetőséget gyorsan el is vetem. - És… mivel is foglalkoztok? – Pillantok rájuk. Frida vajon tudja, hogy Rúbennek van egy ikertesója? Nem rémlik, hogy említette volna. - Amúgy Flora vagyok. – Mutatkozok be nekik, ha már beszélgetést kezdeményeztem velük. Elég kellemetlen lenne a jelenlegi helyzetben, ha még a falakat is némán kéne bámulni, amíg megérkezik a felmentő sereg.
- Dr. Nathaniel Löwenstein, sebész, szívspecialista - nyújtja kezét határozott kézfogásra Rúben. - Friscoban élek, csak látogatóban vagyok itt, a bátyámnál. -Rúben. - mutatkozik be Nate is. Kezet nem nyújt, csak lazán integet Floranak. Rúben komoly fellépésére kapcsol, és legjobb szándéka szerint próbálja magára ölteni bátyja laza és közvetlen stílusát. - Az O'Connorsban pincérkedek, mellette az egyetemen tanulok. S ha a szükség úgy hozza, az O'Connors konyháján is besegítek. Zöldfülű blansettázó és levírozó vagyok, Frida valószínűleg szörnyűlködne, ha a konyhában kellene meggyőznöm erényeimről - hajol meg színpadiasan, egy könnyed, csibészes vigyorral. - Blansírozni, legírozni - csikorogja orra alatt Rúben, alig hallhatóan, majd témát próbál váltani, Nate-es stílusban, mielőtt még nagyobb baromságoat hordana össze öcsikéje. - Frida "egyik" ikerhúga? Netalán van még egy húg, aki éppoly delejező, mint Frida? Ha ez így van, megbocsátok, Rúben. Féltékenység és irígység félretéve. Már amennyiben bemutatsz neki. - Rúben pontosan tudja, mekkora tapló. Egy lehetséges harmadik "példányt" méltat, s ruház fel Frida bájaival, mikor a köreikben található még egy ikerhúg. De Nate már csak ilyen. Szociálisan nem a legérzékenyebb. A bogaras szívsebész, aki harminchoz közeledve is inkább egy tinédzser "elefánt a porcelánboltban" stílusában viselkedik. Egóját csak szüleik kedvének rendeli alá, senki másnak. - Frida nem is említette nekünk, hogy ikertestvérei vannak. Ti is ennyire eltérő dolgokkal foglalkoztok, vagy családi vállalkozás a Holiday Inn?
A wcajtó zárja felzörren, ahogy valaki kívülről a kilincset feszegeti, eredménytelenül. Egy fojtott káromkodás után recsegés hallatszik, ahogy fém feszül a fához. Mivel Rúben állt legközelebb az ajtóhoz, ösztönösen terelgeti a többieket az ajtótól legtávolabb eső sarokba, biztos ami biztos alapon. Hangos reccsenéssel adja meg magát a zár, s szakad ki az ajtótokból. A feltárulkozó kiút kellős közepén a helyiség logojával ellátott pólóban egy egynyolcvan magas, testalkatából íltélve favágóősökkel büszkélkedő szakállas alak áll, kezében egy sörösreresz húzkodásra is alkalmas feszítővassal. A szűk teret egy csapásra birtokba veszi a kinti zenegépből áradó ütemes hangorkán.
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
A felém nyújtott kezet elfogadom, és mosolyogva megrázom. Nahát… egy szívspecialista? Kicsit meglep, hogy Frida nem őrá csapott le kapásból, hiszen szereti a „nagy falatokat”. Az én nővérem általában nem ad kicsire, tudja mitől döglik a légy. Ezzel nem azt mondom, hogy anyagias… csak szereti a kényelmet. - Örülök, hogy megismerhetlek Nathaniel. – Automatikusan letegezem, remélem nem haragszik meg érte, csak hát a nővérem a testvérével randizik, én meg képes vagyok szinte azonnal családtagként kezelni emiatt, pedig ha a nővéremből indulok ki, ez se lesz hosszú életű dolog, de lehet, hogy kivételesen most ez másképp alakul majd. Hát igen.. Frida minden újdonsült hódításánál ebben reménykedünk. Néha azt gondolom, hogy teljesen menthetetlen a helyzet ebből a szempontból. De talán most majd… talán. Rúben bemutatkozására mosolyogva pillantok rá is. Kicsit szétszórnak tűnik, talán csak a randi miatt ilyen habókos… Frida valószínűleg szörnyülködne?? Ennél a résznél nem bírom megállni a halk nevetést. Ó! Hát még te, ha tudnád, hogy füllentett magáról… te szörnyülködnél a legjobban… fűzöm hozzá magamban a szavaihoz. Szegény pasi.. sajnálom, hogy a nővérem hülyére veszi.. egész jó fejnek tűnik… elevenebb, mint a testvére. Ő.. olyan… tipikus orvos, azt hiszem. Újra Nathanielhez fordulok. A kérdését nem veszem sértésnek, tisztában vagyok vele, hogy Frida milyen hatással van a férfiakra, megszoktam már, nem vagyok rá féltékeny, örülök, hogy boldog, és éli az életét. Gyengéden elmosolyodok. – Igen, Fiona a középső, én a legkisebb. – Mondom ezt úgy, mintha évek… és nem percek lennének a születéseink időpontja között. Most már azért értem valamennyire, hogy Frida miért Rúben mellett döntött. Elsőre a két testvér közül ő a szimpatikusabb jellem.. Nathaniel túlságosan mesterkélt. Még idejében kaptam észhez, és nem vágtam rá a kérdésre, hogy szakács vagyok. Isten tudja csak, mennyire nem akarok hazudni magamról, és mennyire haragszom most Fridára, amiért belekényszerít egy ilyen helyzetbe, de mégse tehetek keresztbe a nővéremnek. Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire megbántanám, és leégetném, ha lebuktatnám… és különben is… ha ez a dolog Rúbennel szintén csak kaland, akkor úgyse lesz semmi következménye, ha egy kicsit most én is füllentek, nem? Senkinek nem ártok ezzel… nyugtatom meg saját lelkiismeretemet. - Nem, én mesterfodrász vagyok, Fiona pedig ruhatervező és készítő. – Hát.. ollót általában akkor fogok a kezemben, amikor húst bontok, szóval remélem, hogy nem kérnek rögtönzött fazonigazítást, vagy bulisérót, mert akkor rögtön lebukok. Ez Frida asztala. Az ajtó túloldalán motoszkálást hallok. Érkezik a felmentő sereg. Nathaniel terelgetésére hátrébb lépek én is. - És… hova viszed Fridát? – Kérdezem mosolyogva Rúbentől, amíg az ajtót feszegetik kívülről. – Az ötödik utca sarkán van egy éjjel-nappali bisztró, ahol készítenek Paninit. Elég gyakran jár oda, azt nagyon szereti… - Adok Rúbennek egy tuti tippet. Én is szoktam néha csinálni, amíg Bledben éltünk, addig elég gyakran, de azóta is néha nosztalgiából csinálok a nővéreimnek. Az ajtó aztán megadja magát, és feltárul. A kocsmáros látványa… hát egy kissé rémisztő. Horror filmbe illő a jelenet, amibe csöppenek… észre se veszem, hogy ösztönösen húzódok közelebb a fivérekhez. - Elnézést a kellemetlenségért. – Szólalok meg kissé bizonytalan hangon, majd óvatosan előre lépek. Azt hiszem ideje elhagynom a helyiséget. Így is örülhetek, ha nem penderítenek ki, vagy nem téríttetik meg velem a kárt. Bociszemeket meresztve indulok el kifelé, s ha a kocsmáros kienged, akkor az ajtótól nem messze meg is állok, hogy ha a testvérek is követnek, még válthassak velük pár szót, mielőtt elmennének.
- Ruhatervező és készítő? Lehet rám férne egy új... - hajol az ál Nathaniel Flora füléhez, hogy a rájuk szakadó zajban is kommunikálni tudjanak, ám a Bon Jovi slágereinek utolsó taktusa elmos mindent. Majd váratlan csend áll be, ahogy a szám véget ér. És meglepő módon úgy tűnik, pályafutása alatt a kocsma zenegépébe senkis em tömött be több negyeddollárost, mivel elhallgat. Így tökéletesen hallatszik Flora tétova bocsánatkérése. No és az újsütetű Rúben búcsúzása. - Ötödik sarka, panini és italiano. Köszi a tippet - lengeti meg Nathaniel a telefont szorongató kezét, és bátrabban mindannyiójuknál szemérmetlenül utat tör a "pajszeros favágó" mellett. Rúben teljese ledöbben, ahogy Nathaniel még egy cinkos "ugye értitek, hogy nekem sietni kell" cinkos grimaszt is levág. Nem ismer öccsére. Ennyire régen lett volna nővel? Ám csodálkozni nincs nagyon idő. A nagydarab alak Nathaniel távoztát nem tudta lereagálni. Floranak pedig utat nyit. Ám több kiszállókártya úgy tűnik, nincs a klozetből. Legalábábis a feszítővas játékos tánca erre enged következtetni. - Tim vagyok. És a csajok azt üzenik, táncolni fogsz! - hangzik a dörmögő, visszautasítást nem ismerő parancs. De legalább utat engedett - sommázza magában Rúben, Flora után sorjázva silbajkával, de legalább kiszabadulva a mellékhelyiségből. Nem újdonság neki, hogy neki kell öccse után "szemetet" takarítani. És elvégre ő ajánlotta fel Florának, hogy a kiszabadítás reményében áldozatokra is hajlandó(ak). A percnyi csend után ekkor csendül fel először a zene.
I threw a wish in the well Don't ask me I'll never tell I looked at you as it fell And now you're in my way
Ritka pillanatok egyike, amikor Rúben arcára nyiltan kiül a döbbenet. A Snows in Hell-ben mindenre számított volna, csak erre nem. Ahogy a kezdő taktusokra Tim által felvezetve belép az ivóba, mindent megért. A leánybúcsú csapat egyik tagjának a telefonjáról lett hackelve a hangosító rendszer. És a Florához hasonlatosan egyenrózsaszínpólóban feszítő lányok feszült kíváncsisággal várják azt a pasit, akivel Flo összezáródott a retyón. Dalválasztásukkal kívánták extrém helyzetbe sodorlni a feltehetően hínárhajú hímet. Hiszen... egy rockkocsma férfivécéjében a legtöbbször rockerarcok fordulnak elő. Akik rettegnek az efféle "rózsaszínlányos" nótáktól. Meglepődve látták az imént kiviharzott lezser srác elegáns szövetbe bújtatott tükörképét. Aki pillanatok alatt próbált kapcsolni. Deal is deal. Egy vicces, futó vágyakozó pillantást vetett Tim hordóméretű mellkasára, mielőtt profinak egyáltalán nem modható táncoló léptekkel megindult a pult felé. Nathaniel nadrágjának az előnye, hogy pénztárcája is Rúbennél maradt. Így kétségek nélkül ránt elő belőle egy ötvenest, a pultra csúsztatva, és egy baráti társaságnak kikészített négy whiskey shot-ot birtokba véve bocsánatkérőn.
I trade my soul for a wish Pennies and dimes for a kiss I wasn't looking for this But now you're in my way
Rutinosan rak ki a négy feles pohár elé négy tízcentest, félig a pult peremére. Majd karjait végigsimítva a pulton egy szégyenlős pillantást küldve a lányok koszorújában álló ara felé, meglepő gyakorlottsággal és téveszthetetlenül pattintja mindegyik fémpénzt egy egyszerű hüvelykujjmozdulattal a mögötte álló feles pohárba.
Your stare was holding Ripped jeans Skin was showing Hot night Wind was blowing Where you think you're going baby?
Merít erőt a whiskey-s kívánságforrásokból, lehajtva őket egytől egyig, hogy szembe nézzen "vágyai tárgyával". Hey I just met you And this is crazy But here's my number So call me maybe It's hard to look right at you baby But here's my number So call me maybe
Rúben nem profi táncos. Ám felszolgálómúltja révén jóár dolgot megtapasztalt már élete során. Táncmozdulatai pont annyi amatőr sármot tartalmaznak, mint az ismerős dalra készült afganisztáni katonák videofelvétele. Ám lelkesedéséhez és játékosságához kétség nem férhet. Nathaniel nincs többé itt. Hogy Rúben most éppen Nate vagy a saját szerepét játsza? Lényegtelen. Öccse a beteljesítő randi felé van már útban. Meglepetés max akkor érheti, ha a taxit akarja kifizetni és Frida fogyasztását. De eme nevettető gondolatok most csak tudata hátsó részében töltik el némi elégtétellel. Nem nehéz kiszúrnia a menyasszonyt. Elvégre viselkedéskutató, és a csoportban élő lényeket tanulmányozza évek óta.
You took your time with the call I took no time with the fall You gave me nothing at all But still you're in my way
igenis kokettál a maga amatő rmódján a menyasszonnyal. Elvégre ez az, amit elvárnak tőle. A refrén alatt lejtett tánca nyomán a Burberry sál az ara nyakában marad, ám ő "szégyenlősen" visszahúzódik a bárpulthoz - aminél nagyobb rivaldafényt keresve sem találhatna. Egy tálcát és egy konyharongyot felkapva kezd bele tettetett zavartsággal a koszos poharak eltörölgetésébe, miközben félpillantásokkal flörtölni próbál a hölgykoszorúval.
I beg and borrow and steal At first sight and it's real I didn't know I would feel it But it's in my way
A helyi rocker törzsközönség eleinte megrökönyödött arccal kísérte figyelemmel, hogy a pink csajok megerőszakolják a zenegépet, majd egy diszkónyál szám hezdett el özönleni a hangfalakból. Egyvalami tartotta vissza a tiltakozásukat. A dudák. Amik jól mutattak a feszülős pólóban, és ütkzőként funkcionáltak a zenei ízlés és az ösztönök között. Akármennyire is nyálas a pasi a szövetnaciban, de vazz... négyből négyszer beletalált a pénzérmével a pohárba. És nem is annyira b*zisan rázza. Inkább csak balf*sz. Tim már rég letette a kezéből a feszítővasat. Alapvetően csaposként dolgozott a Snows in Hell-ben. Maszkulin törzsgárda, nem kellett sokat udvariaskodni, Pontosan passzolt az elvárásaiba. És nem kellett attól félnie, hogy... hogy az történjen, ami most. A szövetnacis pacák elragadja a gondolatait.
Your stare was holding Ripped jeans Skin was showing Hot night Wind was blowing Where you think you're going baby?
A következő hölgykoszorúhoz vezető tánca előtt Rúben a nagy pohártörölgetésben a szódaautomata pisztolyszerű csapjával próbálja színesíteni műsorát. Nagyjából az első lökettel telespriccelve a fél pultot. Franc, hogy lehet ennyire felülállítani a csapot? - érkezik a gondolat. Tim szakállából csepeg a szóda, és staff-os pólója is csuromvíz a véletlen incidens folytán. Ám ha már így alakult... Rúben a csapot a leánybúcsú résztvevői felé fordítja, mint aki küzd a "csőkígyóval". Balfácánságnak leplezett mozdulatai nyilvánvalóak, így aki akar, simán félrepozícionálhatja magát. Aztán a rockertörzsközönsét nagy elégedettségére a szóda megindul...
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Mosolyogva intek búcsút Rúbennek, amikor a kijárat felé siet. Én megértem, nem haragszom rá, amiért ilyen gyorsan lelép. Így is késésben van, mert bezáródtunk miattam a wc-be. Remélem, hogy drága nővérem nem játssza majd el a kényes hercegnőt, amiért a srác késik néhány percet. De ahogy elképzelem az arcát, amikor kiderül, hogy milyen kalamajka közepette ismertem meg az esti randi partnerét, széles mosoly szalad az arcomra. Rúben testvére már nem olyan szerencsés. A kocsmáros „finoman” nyomást gyakorolva meggyőzi, hogy még ne lépjen a távozás mezejére. Az első gondolatom az, hogy ízekre fogják tépni. Nathaniel úri ficsúrnak tűnik, akiből nem nézném ki, hogy ne sülne fel, és ne égetné be magát egy ilyen helyzetben. - Erre semmi szükség nincsen. – Nézek Nathanielre, lassan.. nemlegesen ingatva a fejem. Ha rajtam múlik, leléphet.. majd én elrendezem a dolgot.. de úgy tűnik, hogy nem riadt meg a feladattól. Halkan felsóhajtva lépek vissza a vendégtérbe, aztán rögtön fülig is vörösödök, amikor megérzem a rám szegeződő pillantásokat. - Mit csináltál a férfi mosdóban, te kis huncut? – Kiált oda a menyasszony, mire a többiek is felnevetnek. Csak megvonom a vállaimat, most miért magyarázkodjak? Szerintem bármit is mondanék, úgyse hinnék el nekem, hogy csak telefonálni akartam. Pedig ez az igazság. Inkább csendben maradok, és visszaülök a helyemre. Félig kifordulva ültömben pillantok a belépő Nathanielre, majd egy kicsit összerezzenek, amikor a csajok mellettem meglepettségükben felsikkantanak. Te jó ég, hova csöppentem!? - Hm. Cuki. – Szólal meg mellettem az egyik koszorúslány-jelölt, miközben finoman meglök a vállával, és kihúzva magát Colgate mosolyt villant Nathaniel-re. Tenyerem a szám elé csúsztatva figyelem, hogy mihez kezd a kialakult helyzettel a férfi. Nem szívesen lennék most a helyében, bár meglepő… de úgy látom, hogy az általam várthoz képest, sokkal lazábban kezeli ezt a helyzetet. A pénzes ügyeskedésére csak felvonom a szemöldököm. Biztos sokat gyakorolhatta. A menyasszony is, meg a többi csaj is… meg mondhatjuk azt is, hogy én is élvezem a műsorát, annak ellenére, hogy kocsmában vagyunk, egy olyan helyen, ahova én kifejezetten nem szívesen teszem be a lábam. Én visszafogott lelkesedéssel konstatálom Nathaniel műsorát, mert nem vagyok az az erezd el a hajamat típusú, féktelenül bulizós nő, mint a jelenlegi nőtársaim túlnyomó többsége. Azért megmosolyogtat a helyzet, mert be kell vallanom, Nathanielnek sikerült meglepnie. Ezt a mosdóban még nem néztem volna ki belőle. Rúben tűnt a lazábbnak kettejük közül. Mindaddig jól szórakozunk, amíg a szóda nem képezi a műsorszám részét. Tim láthatóan nem értékeli, hogy neki is jutott belőle, s ahogy Nathaniel felénk fordítja, úgy rebbenünk széjjel az asztaltól, mintha gránátot dobtak volna be közénk. Nekem is kijut a szódából persze, mert a nagy fejetlenségbe nem tudnék úgy kitérni, hogy annak kárára mást ne lökjek fel a környezetemben. A női „szakasz” sikítozva rohan a kijárat felé, én is csak futólépteim közepette kapom le kabátomat a fogasról, nem véve észre, hogy szivárvány színű selyemsálam a földre ejtem. Tim csak akkor ocsúdik fel, amikor már csak hűlt… jobban mondva víztócsás helyünk marad a kocsmában. Nem kicsit gurul dühbe, ugyanis tudatosul benne, hogy még a számlánkat se rendeztük. Nathaniel vállába mélyeszti erős ujjait, úgy rántja a pulthoz. - Remélem van nálad elég pénz öregem! A csajok a te vendégeid voltak… - Dörzsöli össze az ujjait, majd kocogtatja meg a vizes pultot, jelezve Nathanielnek, itt az ideje perkálni, ha nem akarja, hogy a kocsma mögött kicsit átrendezzék az arcszerkezetét.
Kezdőlap
//
