Néha, ha éppen olyan kedvem van, akkor a saját és természetesen mások szórakoztatására szoktam énekelni, vagy zenélni. Ezen a mostani estén is pont ilyen hangulatomban voltam, már csak azért is, mert a mai fellépőim lemondták az előadásukat, én viszont azt szerettem volna, hogy a vendégeim ugyanolyan jól érezzék magukat még úgy is, hogy nem lesz, aki zenéljen az ivászatuk mellé. Persze a rögtönzés sosem rossz, és mivel én egészen jól fel szoktam találni magamat, így most is intézkedtem, kihozattam a gitáromat, és már kész is voltam. A színpadra vittem egy bárszéket, és spontán elkezdtem énekelni egy dalt, ami éppen eszembe jutott. A kezdeti hangzavart egy időre csend vette át és feszült figyelem, utána viszont a mulatozás került előtérbe ismét, és a legtöbben nem is fogták vissza magukat. Sörök csúsztak le, újabb dalok következtek, immár nem csak az én előadásomban. Hagytam, hogy aki tehetséget érez magában, az hadd próbálja csak ki magát. Én aztán nem vagyok semmi jónak az elrontója. Sem most, sem máskor, így kapott teret bárki, aki akart. Félórányi csend, és kicsivel kevesebb vendég után újra én keveredtem valahogy az előadói pozícióba, nekem pedig eszem ágában sem volt nem élni a lehetőséggel. Megint elfoglaltam a korábbi helyemet, és elkezdtem az egyik kedvencemet. Volt, aki még táncra is perdült, bár az illető jóval többet ivott már annál, mint amennyit kellett volna, úgyhogy reméltem, hogy nem szándékozik összetörni a berendezésemet. Attól igencsak ingerültté válnék, és azt nem csak ő bánná meg, de még sokan mások is, a falka pedig nagyon, de nagyon rosszul járna. Ennél azért már képzettebb vagyok, és több önuralommal rendelkezem, de sosem lehet tudni, hogy mikor szakad el az utolsó cérna. Gondolataimból egy roppant ismerős érzés zökkentett ki, mire éneklés közben a tekintetem az ajtó irányába kalandozott, és megláttam Őt. Valami furcsa izgalom lett úrrá rajtam, amitől teljesen idiótának éreztem magam. Azt hittem, hogy ezt már régen kinőttem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Nem egy férfi volt rám ilyen hatással, hanem egy rokonom, akivel még soha életemben nem beszéltem, de elégszer megfordult már itt ahhoz, hogy rájöjjek a turpisságra. Egyébként is a vérvonalam sajátossága, hogy olyanokat is megtudok, amiket mások nem. Hasznos ám, főleg az ilyen helyzetekben. Úgy tettem természetesen, mintha mi sem történt volna, és egy pillanat erejéig sem zökkentem ki, de míg az ujjaim a gitáron játszottak, tekintetem izzón tévedt a farkasra.
Bosszantó. Hogy Blake professzornak miért egy kocsmába kellett szerveznie a találkozót. Persze, ez így kevésbé feltűnő... és még a garatra is felönthet. Talán még valami fiatal leányt is talál magának. És, hogy a vén kecske kujonkodását tűrnöm kell, egy vacak krokodil magzatért. Bosszantó. Egykedvűen lépkedek be a családnevemet viselő építménybe. Az elmúlt időszakban igen gyakran megfordultam itt. Nem csak Dotty miatt, de Paul is elhozott egy párszor. "Csekkolni kell a konkurenciát", ahogy mondani szokta. A mai napon sem vittem túlzásba az öltözködést. Magamra cibáltam néhány ódivatú és cseppet sem összeillő ruhadarabot és kisétáltam a hidegbe. Végigkullogtam a megszokott úton és mint valami barom a vágóhídon. Amint kitárom a bejárati ajtót, arcomat megcsapja a meleg. A tudatomat pedig egy farkas jelenléte. Belépek és azonnal meg is merevedek. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az. Csak annyit tudok belőni róla, hogy idős. Nálam sokkal, de sokkal több évet élt már meg. Gyanakvóan fordulok körbe, biztos vagyok benne, hogy engem is észre vettek. Még jó, hogy korábban jöttem. Az óvatosságom újból a javamra vált. Odasétálok a pulthoz, kérek egy gyömbért, majd leülök egy asztalhoz ami nincs túl távol a kijárattól.
Szinte tudtam, hogy mikor vett észre. Másodpercre pontosan ugyan nem, de a levegőben megéreztem azt a kis változást, amit a felismerése keltett. Ettől mosolyra húzódott a szám, és kíváncsian követtem végig tekintetemmel az útját, egészen addig, amíg le nem ült. Közben újabb dalba kezdtem, amit egy-két idősebb ember még dúdolt is. Más talán nem hallotta, én viszont igen, hiszen egyébként is közel ültek hozzám. A gyömbér illata ezalatt úgy az orromba furakodott, mintha csak én is ott ültem volna az asztal mellett, de nem így volt. Sőt, valójában elég távol húzódott tőlem, ami egyáltalán nem tetszett, de az óvatosságát tiszteltem. Nem tudhatta, hogy bántani akarom-e, vagy sem, de nyilván sejtette, hogy tudok az ittlétéről. Sokkal idősebb vagyok, még jó, hogy észrevettem egyetlen másodperc alatt. Ha ez nem lett volna elég, már amúgy is ismertem az illatát, hiszen nem először tévedt ide. ~ Bölcs döntés az ajtóhoz közel ülnöd, de igazán nem kell tőlem tartanod… - természetesen eszem ágában sem volt megszólalni, csupán a fejében szólalt meg a hangom, és már egyből folytattam is az éneklést, mivel volt olyan szerencsés, hogy pont csak a gitáron játszottam két versszak között. Kíváncsi voltam, hogy körül néz-e, kitől származhat a hang. Egyelőre még nem volt ötletem, hogyan is menjek oda hozzá, vagy álljak vele szóba, de még adtam magamnak annyi időt, amíg vége lesz az általam játszott balladának is.
Idegesen kortyolgatom az italomat. A legjobb lenne most felállni és kisétálni innen. Csak egy telefonba kerülne és Blake már irányt is váltana az új találkozóhely felé. Azonban gyanakodna. És ezt nem is vethetem a szemére. Elég labilis alak. Könnyedén felkapja a vizet és még befuccsolhat az üzlet. Megkockáztatom hát, hogy maradok. Végül is, ennyi ember előtt senki nem bánthat. Tévedtem...Rowen igen, de az Ő szaga beleégett az orromba, bárhol felismerném. Úgy teszek, mint ha teljesen belemerülnék a gyömbérbe. Hullámzó mozgása egy pillanatra tényleg átveszi felettem a hatalmat, de hamar kilábalok a révületből és ismét megfeszítem a testemet. Amikor a fejemben meghallom az ismeretlen hangot, azonnal felkapom a fejem és, mint egy tetten ért nyúl elkezdek ide-oda nézelődni. Feleslegesen. Nem látom, hogy bárki is figyelne. Lágy női szavak, csak ennyit vagyok képes leszűrni. Gyanakodva válaszolok. ~Köszönöm az elismerést, ugyanakkor nem tudom, hogy mit kéne valóban elhinnem. Kérem mutassa magát. Üzenem vissza a messzeségbe. Egy idősebb farkas már csak a gondolatok útján be tudná határolni a nő pontos helyzetét. De nekem itt túl sok jelenlévő van egyszerre, bár mindenki más ember... Úgy helyezkedem, hogy a lehető legnagyobb részt beláthassam a kocsmából. Idegesen megvakarom a vállamat. A legfeltűnésmentesebben szaglászok ide-oda.
Elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy a beszédem hatására keresni kezdett. Jó, legalább felkeltettem az érdeklődését, vagy ha azt nem is, a gyanakvását mindenképpen. Ha tudta volna, hogy eszem ágában sincs neki ártani, még annak ellenére sem, hogy a betolakodó falkához tartozik, valószínűleg megkönnyebbülten nevetett volna fel. De nem tudta, nem is tudhatta, csak majd akkor, ha én úgy döntök. Annyi előnyöm legalább volt, hogy én tudtam, kivel állok szemben, na meg megválaszthattam, hogy mikor találkozunk. A kérdés csupán már csak az maradt, hogy mégis hogyan fogom őt felvilágosítani a tényekről. Egyszerűen ötletem sem volt rá, tekintve, hogy soha nem volt még alkalmam hasonló szituációba belekeveredni. Mikor vége lett az éppen általam énekelt dalnak, félretettem a gitáromat, és intettem, hogy játszanak most valamit nélkülem, míg én tartok egy kis szünetet. Természetesen az utam egyből a pult felé vezetett, ahol vélhetően már vártak rám. Olyan fesztelen otthonossággal foglaltam helyet mellette – persze az engedélye nélkül -, hogy azt öröm volt nézni. Ezer wattos mosolyommal máris megajándékoztam, mielőtt megszólaltam volna. - Látod, annyira nem is vagyok ijesztő, hogy ennyire aggódj a jelenlétem miatt – közöltem nemes egyszerűséggel, majd intettem a pult mögött álló Ericnek, hogy adjon egy korsó sört, ne üljek már itt kiszáradó torokkal, és üres kézzel. – Mindig ilyen elővigyázatos vagy? – kérdeztem, miután kézhez kaptam az italomat, és le is küldtem az első kortyot.
Még a legcsekélyebb mértékben sem tűnik fel, hogy a zene megváltozik. Az énekesnő /akit eddig észre sem vettem/ finoman lelépdel a színpadról és felém veszi az irányt. Csak akkor tudatosodik bennem, hogy Ő lehet a másik farkas, amikor lazán beledobja magát az asztal másik oldalán lévő székbe. Összerezzenek a hirtelen mozdulatra és gyanakvó-félelemmel nézek rá. Nem érzek felőle egy csepp rosszindulatot sem. Azonban, ha én leplezni tudom a jelenlétemet, akkor Ő mire lehet képes? -Valóban. Nem a vérengző rémfarkas mintapéldánya...azonban már sokszor megtanultam, hogy nem szabad a külső alapján ítélni. Vonom meg enyhén a vállaimat. Kimért vagyok és jól láthatóan feszengek. Mozgolódok egy pár másodpercig a székemen, majd belekortyolok az italomba. -Igen, főleg amióta ebbe a városba érkeztünk. Tudja... a hegyiek... azaz, ha jól sejtem, maguk, okoztak már néhány kellemetlenséget a számomra. A többségét ezüst formájában. Nem halkítom le túlzottan a hangomat. Nincs senki olyan távolságra, hogy a zene mellett meghallhatná, hogy miről beszélünk. Összeráncolom a homlokomat és megvakarom az államon még éppen hogy kiserkent szakállkát. -A legcsekélyebb mértékben sem szeretnék udvariatlan lenni, de megmondaná, hogy mit óhajt? Nem gondolom, hogy bármi dolgom is lenne az Őslakosokkal. Persze, az is előfordulhat, hogy csak egy kis fenyegetést akar a nyakamba zúdítani. Vagy csak feltart. Lehet, hogy a pajtáskái már úton is vannak. Ez igazán kellemetlen fejlemény volna...
Valójában mulattatott, hogy ennyire tart tőlem, holott eszem ágában sem volt bántani őt, nyilvános balhét szítani meg pláne nem. Ez egy semleges hely, ráadásul nekem származna károm belőle, amit meg kéne fizetnem. A másik pedig, hogy amúgy sem lenne ellenem túl sok esélye, kicsit idősebb vagyok nála. Csupán négyszáz évvel, körülbelül, az pedig még vérfarkas körökben sem semmi! - Helyes, tetszik ez a hozzáállás, de attól még jelen esetben roppant felesleges… - vontam meg a vállaimat könnyed mozdulattal. – Ez egy semleges hely, én pedig nem vagyok ostoba – tettem hozzá, miközben hátradőltem a széken, és lábaimat kényelmesen előrenyújtva, kereszteztem őket a bokáimnál. Így már remekül éreztem magam, és fesztelenül, mint mindig. Próbáltam magamat meggyőzni, hogy ez nem csak a látszat, hogy valójában nem izgulok emiatt a találkozás miatt, hanem tényleg könnyed vagyok és jókedvű. - Ez nem az én saram – közöltem érdektelenséget tettetve, de kicsit azért magamban megsajnáltam. Végül is, csak az én vérem, még ha nincs is közöttünk semmiféle kapcsolat. Egyelőre legalábbis még nincs, talán soha nem is lesz elég bátorságom, hogy elmondjam neki a titkot, de a lényegen nem változtat egyik sem. A szívemen viselem, valami ostoba oknál fogva, és ennyi az egész. - Csupán ismerkedem. Szeretek a vendégeimmel jó viszonyt ápolni. Talán zavar? – kérdeztem rá kerekperec. – Ne aggódj, nem fogok balhézni, már kinőttem ebből a korszakomból – unottan ittam bele a sörömbe, miközben azon morfondíroztam, hogy mi az istent csináljak. Hogyan mondjak el neki ilyesmit? Nem volt benne tapasztalatom, és senki mást sem ismertem, aki lett volna már hasonló helyzetben. Ha az én vérvonalamhoz tartozott volna, talán megérez valamit, és megkönnyíti a helyzetemet, de sajnos nem volt ilyen szerencsém.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Egy péntek este. Már megint cigaretta, és pia melett találom magam. Nem mintha ez akkora gond volna. Én élvezem. Felgyűrtem fekete ingem ujját, csuklómat bőrpántok díszítették. Egy kék farmert viseltem lánccal, és bakancsot. Megint hagytam megnőni a szakállam. Rendezetten fazonra volt vágva. Elegánsnak tűnhettem, de az engem leső nők most nem különösebben érdekeltek. Az előttem álló cél volt a lényeg, amit kitűztem magam elé. Lángolt a vérem, és minél több különböző alkohol fajtát öntöttem le a torkomon, ezt annál inkább éreztem. Nem, távol álljon tőlem a berúgás, vagy bármi ilyesmi. Szimplán csak jól éreztem így magam. Bestiámat szabadon hagytam, körbefont, s a környezetét, ezért se mertek különösebben megkörnyékezni a szomszédos asztaloktól, pedig volt pár nő, aki igencsak leszólított volna. Újabb rövidet hajtottam le magamba. Hazug Omega... Önkéntelenül is felnevettem a gondolatra, s érzések, képek tolultak fel bennem a Pincében töltött időmről. Elvigyorodtam, újabb kupicával töltöttem, felemeltem a szemem elé, s a színtelen piát kezdtem tanulmányozni. Hamarosan minden másképp lesz, drága Falkám. Hamarosan ti is tudni fogjátok, hogy több vagyok, egy rühes, kivetnivaló Omegánál.
Rég rúgtam már ki a hámból, mi tagadás, és ma sem ezt terveztem, egyszerűen a közelben volt dolgom, mikor megláttam Natant bemenni az O’Connorsba. Nekem több se kellett, már indultam is utána, az majd elválik a későbbiekben, hogy mennyire vágyik társaságra, s mennyire nem. Ha elhajt, akkor sem biztos, hogy hallgatni fogok a jó szóra, nem szokásom. Ám a múltkori randevúnk okán még mindig lapul bennem némi bűntudat, és szeretném, ha tudná, hogy sajnálom. Tudom, ő az omega, meg minden hasonló szarság, de attól én még kedvelem, és ez nem fog megváltozni azért, mert faszságokat művel. Maximum annyiban kéne elfelejtenem ezt a dolgot, hogy ne hiányozzon majd, mert ha még egyszer szarba nyúl, fel is út, le is út. Háromnál több dobása senkinek nincsen. Az ég szerelmére, Bradley már azért meghalt, mert megfordult a fejében, hogy alfa akar lenni. Könnyedén vágtam át a tömegen, de erőfeszítéseket sosem kellett igazán tennem, mindig hamar kiszúrtak, hisz vonzottam a tekintetet, így nem volt nehéz dolgom, akkor lett volna, ha el akarok tűnni. Ám nem akartam, mindig is imádtam a tekintetek kereszttüzében sütkérezni. Natan asztala előtt álltam meg, abban a pillanatban, amikor felemelte a poharát, és a színtelen szeszen át könnyedén kiszúrhatott engem is. Egy időre bukta a kis rajongótáborát, mert vagyok olyan szerénytelen, hogy ki merjem jelenteni, mellettem nem rúgnának labdába, maximum olyan szinten, hogy ők kaphatóak olyasmire is, amire én nem. - Szia! Villantottam rá a mosolyomat, és igen, bolt akkora bőr is a képemen, hogy kivegyem a feles poharat a kezéből, és lehúzzam, majd üresen visszatoljam ujjai fogságába. Ismer már, tudja, hogy rendkívüli módon szemtelen tudok lenni. Szerencsére van mivel ellensúlyoznom. - Ünnepled a szabadságot? Úgy értem természetesen, hogy a pincelét után, immár gyógyultan, elvégre, számításaim szerint mostanra már nem igazán maradhatott olyan látható, kimagyarázhatatlan sérülése, ami indokolná a szobafogságot.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Bestiám hamarabb észrevette a közeledő nőstényt, én viszont úgy voltam vele, hogy bizonyára nem hozzám jön, az O'Connors közkedvelt volt más Farkasoknál is, ám úgy tűnt, ezúttal tévedek. Önkéntelenül is elmosolyodtam, mikor a halandók tekintete mind felé fordult, én azonban inkább a pia rabjává akartam válni, s mielőtt még magamévá tehettem volna, egy könnyed mozdulattal vették ki kezeim közül. Felnéztem a nőstényördögre, aki, miután "elrabolta" előlem az alkohol istenét, még mosolyogva vissza is nyomta a kezembe az üres pohárkát. - Szép estét, gyönyörű nőstényem! - mosolyogtam rá, s közben újra töltöttem a pohárba, kissé megemeltem felé, majd én is lehúztam. Ne csak neki jusson a jóból. Letettem a poharat az asztalra, s szemtelenül végigmértem, tetőtől talpig az előttem álló hölgyeményt. Volt is mit nézni rajta, másrészt meg nem hiszem, hogy pont az én tekintetemtől óvná magát. Tudja jól, hogy mindent, amit ő nyújt, azt én nem fogom visszautasítani. S amit megkövetel, azt megadom. Hódolatom a hölgyeknek! Kihúztam neki a széket, majd intettem a pincérnek, hogy hozzon még poharat, meg egy újabb üveget ugyanebből a... mi is ez? Kit érdekel, csak hozzon. Óh, meg egy üveg whiskeyt is, az sosem árt a rövid mellé. A kérdésre kitört belőlem némi kacaghatnék. - Azt. Meg hogy végre megint vizelhetek anélkül, hogy segítség kéne hozzá. Nem felejtettem el, ó, dehogy. Mindenki tette az elmémben maradt. Ugyanakkor az se ment ki a fejemből, hogy voltak tagok, akik erősítettek, támogattak, s nem csak a megalázható Omegát, a senkit látták bennem, hanem a Farkas testvért. Ilyen volt Emma is. Az arcomon egy hosszabb heg ékeskedik még, a többi forradást, gyógyuló sebet viszont ruha alá tudom rejteni. Amúgy jól vagyok. Miért ne lennék? Mindenki csak tette a dolgát. Mindig, mindenki teszi a dolgát. Oh, és még pénzt is kaptam mindezért. Igazán megérte. - És te? Hogy vagy, szépségem? - kérdezem, közben a pincér leteszi elénk az új poharat, s piákat. Töltök Emmának is, magamnak is, rövidből és whiskeyből is, majd felé emelem kupicámat, hogy koccinthassunk.
A birtokos jelző némileg szúrta a szemem, de most nem voltam szőrszálhasogató kedvemben, egyébként is nyilvánvaló volt, hogy nem voltam az övé, még ha némi szagmintán kívül nem is volt jele rajtam ama ténynek, hogy tartozom valakihez. Ettől még, ha bárki kérdezné, azt mondanám, nem vagyok szabad préda. A méregetése szokás szerint nem zavart, nézni lehet, azért vagyunk nők, hogy tetszetősek legyünk, felkeltsük a figyelmet, legalábbis én nagyon szeretek elismerést kivívni, és ez már soha nem is fog megváltozni. Mondják csak rám nyugodtan, hogy hiú vagyok, nem ez az egyetlen főbűn, amit magaménak tudhatok. Könnyedén tettem le a hátsóm a székre, és emeltem át egyik lábamat a másikon, - Örvendek a hírnek, biztosan csodás érzés. Mit mondhatnék? Túl durva voltam? Biztosan, de őszintén, mennyi ideig hiányolta a nemesebbik szervét, és mennyi ideig hordja testén az ezüst okozta sebeket? Megtehettem volna, hogy kifestőnek használom a testét, ám én helyette olyasmit választottam, ami akkor és ott kegyetlen, a körítést figyelembe véve pláne, de hosszútávon nem marcangolja annyi ideig a testet. Szerintem még jó fej is voltam, de nem fogom magyarázni a bizonyítványomat. Nem ostoba, úgyis tudja, hogy mindenki csak a dolgát tette. Én speciel még semmiféle összegre sem számítottam a cselekedetem fejében, nem mondom, hogy nem tett jót a bankszámlámnak, de azt nem mondom, hogy olyan jól is éreztem magam tőle. Valahogy szadista hajlamokkal sosem voltam megáldva. - Majd kicsattanok. Előléptettek. Jegyzem meg, nem akarom én az orrom alá dörgölni, de örülök neki, és még csak azt sem lehet mondani, hogy nem dolgoztam megérte. Legalább egyértelmű, hogy hasznos tagja vagyok a falkának, és nem csak a két szép szememért engedett az övéi közé Castor. Mit engedett… én nem akartam falkásdit játszani, de az ultimátumok már csak ilyenek. - Egy szebb jövőre, mert mindig lehet szebb, bárki, bármit is mondjon. Emelem a poharam, majd koccintok az övével, tudom, omega, ám ez nem jelenti azt, hogy nem kívánhatom neki, törjön ki ebből a szerepkörből, és képes legyen felülemelkedni az elmúlt időszak sérelmein.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Tudtam pontosan, kihez húz. De nem izgatott. Egészséges játékot űztem vele. Férfi vagyok, megkísértem azt is, akiről tudom, hogy egyáltalán nem érdemes, sőt veszélyes. De most ehhez volt kedvem, és kész. Különben is. Emmát se kell félteni, a tudtomra adja, ha nem tetszik neki valami. Mosolyogva figyeltem kecses mozdulatát, ahogy leült elém. - Az, jó érzés, hogy végre van valami a lábam közt. - nevetek fel könnyedén. Nem mondom, az ő adta büntetés se volt mindennapi, becsapni meggyötört testem és elmém, elhúzni előtte a mézesmadzagot, s azután odacövekelni a székhez a farkamnál fogva, nem egy leányálom. De az elvesztése nem az ő "érdeme" és különösebb bosszúvágy nem munkálkodik bennem a társaim iránt. Hideg és meleg zuhany is ért általuk, de tették, amire az Alfa parancsot adott. Én is tettem. Tűrtem. És most iszogatok. Egy gyönyörű nőstényördög társaságában. Kell ennél több? - Ó, azt elcsipogták a madárkák. Gratulálok hozzá! - őszinte örömmel fordulok felé, s Farkasom is elismerő hullámokkal fonódik a nőstény energiáiba. - Egy újabb ok, hogy igyunk! - emelem fel megyint csak a poharakat. - A szebb jövőre! S a sikerekre! - vigyorgok rá, és felhajtom a piámat. A színpadon egy kisebb zenekar kezd el ügyködni. Egy fiatal srác lép a mikrofonhoz, beleszól néhányat próbaképpen, majd valami egyszerű kis dalt kezd el dúdolni. Abbahagyja, valamit a hangoló gitárosnak hátra szól, a dobos közben a cintit próbálgatja, a basszeros jazz akkordokat próbálgat. Néhány percig így állítgatnak mindent, majd a srác néhány szokásos köszönő szóval mutatja be kis együttesét, azzal bele is kezdenek egy dalba: Nickelback - Got Me Runnin Round A színpad előtt a tér szabad, táncparkett van lerakva. Néhány lány, valószínűleg tagok barátnői állnak a színpad szélén, és lazán rázzák a csípőjüket az ütemekre. Mosolyogva nézek Emmára, s kinyújtom a kezem. - Szabad egy táncra a friss Kanguyakot? - széles mosolyt engedek meg, megcsókolom a kezét, ha tenyerembe helyezi, majd felállva az asztaltól vezetem ki a színpad elé. Ingem két fölső gombját kigomboltam egy könnyed mozdulattal, kissé így láttatni engedve mellkasom. Melegünk lesz, mire a végére érünk. Egy könnyed mozdulattal fordítom magam felé, egyik kezem derekára simul, míg másikat a levegőben megtartva nézek szemeibe, s kezdem vezetni. Mozdulataim könnyedek, de feszes a tartásom, egyszer már volt szerencsém élvezni e téren Emma testét, hát most is megadom a módját. Lépteim a ritmust követve, pontosan járnak, s könnyedén lehet követni. A zenekar a színpadon lelkesen zenél, legalábbis bátorítja az a tudat őket, hogy van, aki élvezi a műsort. A vendégek zöme a mi párosunkra szegezi tekintetét. De nekem nem marad más, csak Emma szikrázó tekintete. Csípőm elegánsan mozdítom, körbejárom, miközben megpördítem Emmát, hogy utána finom rásegítéssel húzzam magamhoz, ezúttal nem tartva a "tisztes" távot. Hátul derekára simul tenyerem, szemtelen mosoly kíséretében tolom testét még inkább az enyémhez. De lépteim nem vesztenek lendületükből, tovább vezetem a táncparketten.
- At tényleg jó érzés. Jegyzem meg egy pikáns mosoly kíséretében, s igen, pontosan úgy értettem. Akár én is mondhattam volna, soha az életben nem csináltam titkot abból, hogy szeretek az érzéki örömöknek hódolni, sokáig bárkivel megtettem, a lényeg csupán az volt, hogy üssük el kellemesen az időt, most viszont már szó sincs erről, csupán az a lényeg, hogy egy valakivel merüljek el hasonló élvezetekben. Ki hitte volna, hogy valaha el fogok jutni idáig. - Az ivásra sosem kell ok, de igaz, így kevésbé tűnhetünk alkoholistának. Tudom, tudom, mi nem lehetünk kifejezetten azok, bár a betegség lelki, legyűrhetetlen függőséget okozó oldala attól még ott van, és ki merném jelenteni, hogy a legtöbb farkas igenis az, csak épp kára nem származik belőle. Végül koccintunk, szebb jövő, nekem a jelenem is az, van egy kölyköm is, ismerem a vérvonalam fejét, sőt, többekét is, értékes, hasznos tagnak érzem magam a falkán belül, s természetesen ott van Castor, aki… mérhetetlenül fontos a számomra. Azt hiszem, sosem álltam még közelebb a boldogsághoz, már-már gyanús a dolog. Az együttes ténykedésével addig nem igazán foglalkozom, amíg el nem kezdenek játszani, nem tudtam, hogy lesz élő zene is ma este, kellemes meglepetés, bár, nem is vagyok éppenséggel otthon a hely műsorrendjében. - A Kanguyak eddig is megvolt, Rangidős lettem... Nem bírom ki, javítanom kell, tudom, nem nagy dolog tán másoknak, nekem igen, azt jelzi, hogy volt értelme ennyit melóznom, mert olyanok társaságában lenni, akiket nem szívlelünk, nem olyan egyszerű, bárki bármit is mondjon. Márpedig, ilyesmiből kijut bőven egy magamfajtának. - Egyébként, örömmel! Táncolni imádok, ez kétségtelen, ki nem hagynék egy adódó alkalmat sem. Nem kell ebbe semmit belegondolni, ha dugni akarnék vele, azt tenném, de közel fél éve rájöttem, akkor sem megy, ha talaj részegen botlok bele egy egészen pofás mexikóiba, hovatovább, még akkor is bűntudatom van, ha csajjal csinálom. Igen, tavaly nyáron összegabalyodtam Sofiával. Azóta sem műveltem hasonlót, és azt hiszem, jó ideig még nem is fogok, de ez két emberen múlik… Nyújtom a kezem, majd könnyed léptekkel vonulok a táncparkett felé, hogy pillanatok múlva már egymással szemben simuljunk bele lépéseinkkel a zenébe. Nem okoz gondot sem az, hogy felvegyem a ritmust, sem az, hogy kövessem, elvégre a táncban a férfi irányít, vannak olyan helyzetek, ahol abszolút nem számít sem a dominancia, sem pedig az, hogy kinek mi a betöltött szerepe a falkában. Ez is ilyen. Pofátlan, azt meg kell hagyni, s talán más körülmények közt már védekeznék, ám jelenleg erre nincs okom, a tánc csupán tánc marad, vért forraló, másoknak talán olyasmiről árulkodik, ami valójában nincs ott, s ha akarnám, el tudnám hitetni Natannal, hogy kapható árú vagyok a húspiacon, de nem áll szándékomban becsapni, szenvedett eleget az utóbbi időben, és abban is biztos vagyok, hogy amint lelépek, akad majd olyan, aki örömmel vonul el vele. Engem csak a tánc érdekel, de abban hozom a megszokott pikáns eleganciát, bár most közel sem olyan dögös szerelésben, mint legutóbb, hisz munkából estem be. Ettől még csinos vagyok, de ez rám mindig igaz. - Ismered azt a mondást a takaróról meg a nyújtózkodásról, ugye? Szúrom közbe lépéseink tengerében, csak remélni merem, hogy nem követi el azt a hibát, hogy átlépi a határt, annak csúnya vége lenne, ám nem hiszem, hogy ennyire vakmerő, vagy inkább egyenesen ostoba lenne.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A lényegre rávilágító kis mondatára kiszélesedik mosolyom. Szeretem, mikor egy nő, tudja mit akar, kivel, hogyan és miképp. Azt meg pláne szeretem, ha velem is számol. No persze Emma részéről egyáltalán nem várok ilyesmit, de élvezem mindezt, amit ad. Mert játszani, csavargatni azt tud, s a Pincében sikerült is kellően becsapnia. De nem vagyok én se ostoba, hogy ugyanabba a hibába essek. - Örülök, hogy egyet értünk. - kacsintok rá. Felnevetek, hogy kijavít, s bocsánatkérően csókolom meg újra kis kacsóját. - Oh, bocsásson meg Miss Ridley! A Rangidős Kanguyak remélem elnézi egy magamfajta korcsnak a feledékenységét! Tudja a szépsége teljesen megrészegít. - Hát igen. A női szépség iránti rajongással sosem fogok felhagyni. De ezt nem is bánom. Élvezem a táncot, azt, hogy hozzám ér, hogy vezetem, hogy minden egyes porcikám rá hangolódik. Élvezem, hogy tekintete olyan magabiztosan csillan rám, s folyik egybe az én szemtelen, huncut mosolyommal. Élvezem a gondolatot, hogy az illatát még sokáig magamon fogom érezni, ha elválunk, annak ellenére, hogy nem összefekvéssel érem ezt el. Mintha mindig is ez lett volna a dolgunk, a mozdulatok természetesnek, könnyednek hatnak. Igen, a szenvedélyt magukkal hozzák, s külső tekintetekből ki is olvasni, hogy mennyire csodálatos a párosunk. De Farkasok lévén ez nem hat meg minket. Ahhoz már öregek vagyunk, hogy csalóka pillanatok megérintsenek, vagy csak egy pillanatra is engedjünk a csábításnak. Talán más körülmények közt, mással menne. De miért is foglalkozom ilyesmivel? Hisz mindez érdektelen semmiség. Csak a pillanat számít, semmi más. Nem nyúlok lejjebb a derekánál, pedig nekem elhiheti bárki, szívesen, ó, de még milyen szívesen lejjebb csúszna a tenyerem, hogy arra a formás fenékre foghassak. De szelíd mosoly és úriemberes magfatartást tanusítok, a szavaira azonban halványal elmélyül egy gonoszkás kis gödröcske a szám sarkában. - Ja, mintha valaki emlegette volna már. - hirtelen döntöm meg, testét megtartva, hogy szemünk pontosan egy vonalba kerüljön. - De úgy nézek én ki, mint akit ez érdekel? Közelebb hajolok, sejtetve egy szándékot, de mint aki meggondolja magát, végül egy játékos, gyors mozdulattal egyenesedek ki, s vezetem újra, s hagyom, hogy a dallamok átjárjanak, s általa öltsenek testet. Figyelem őt, minden apró rezdülését. - Vagy tán attól félsz, hogy megérzi rajtad a szagomat? - kuncogok. Az Alfa nőstényével játszani veszélyes, pláne úgy, hogy az Omega teszi ezt. De semmi rosszat nem tettem (még), másrészt sosem érdekeltek az efféle dolgok. Persze, a Vezetőm, de ha ilyesmiért megrója a Farkasait, csak ostobaságra vallna. Nem raboltam el Emmát. Meg amúgy is. Felnőttek volnánk, vagy mi. Nem érzem, hogy Castor körbe vizelte volna, hogy márpedig Emma csak és kizárólag az övé. Másrészről pedig nem vagyok hülye, Emmának pedig van szája. Tudja használni, a nyelve miatt nem féltem. - Ha zavar az udvarlásom, természetesen elfogadom. - nevetek könnyedén, mintha csak arról beszélnénk, milyen volt a Bahamákon nyaralni.
- Ohh, talán elnézem, ha már tündöklő szépségem vakított el ennyire. Húzom fel az orrom megjátszva magam, nem hiszem magam kifejezetten szépnek, erről szó sincs, bár érdekes módon sokszor megkaptam már, hogy miért a kamera mögött állok, s nem előtte, ám ez sosem szerepelt a vágyálmaim között. Ám azt tudom, hogy attól még vonzó jelenség vagyok, elég tömény szexuális kisugárzással, és a magabiztosságom bőven behozza azt, amilyen hiányosságaim esetleg akadhatnak fizikailag. Mint mondjuk a nem túl tekintélyes méretű keblek. Különösképpen azonban sosem foglalkoztatott a dolog, miért is kellene? Ha én rosszul érzem magam a bőrömben, az meglátszik rajtam, viszont ha jól az is. Így hát, maradtam az utóbbinál. Egy táncban nincs semmi, bár nálam sokszor már itt eldől, hogy akarok-e valamit a partneremtől, vagy sem. Most fel sem merül, hisz nem vagyok szabad préda, noha senki jelét sem viselem magamon, ám ez nem számít, a szememben nem. Képtelen lennék kockáztatni mindazt, ami köztünk kialakult Castorral egy egyszerű, mit sem jelentő légyottért, legyen szó bárkiről. - Be kell vallanom, az esetek többségében úgy nézel ki, mint akit az égvilágon semmi sem érdekel, de tudod, biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz. Villan rá bájos mosolyom, a mozgásom még mindig hibátlan, a tánc számomra öröm, az érzékiség egyfajta kivetülése, és kevesen képesek jól csinálni. Így hát sosem vagyok rest kihasználni, ha adódik olyan alkalom, mikor megtehetem. Sajnos Castort igencsak ritkán tudok elrángatni ilyen alkalmakra, pedig ő sem panaszkodhat ilyen téren. Nem tudhatja, honnan is tudhatná, hogy a csók nekem olyasmi, amitől a hideg kiráz, különösképpen a magát Carlosnak hazudó hím óta. Hárman voltak összesen, akik megcsókoltak életemben, és férfiak, a nők ilyen szempontból nem számítanak nekem. Így hát automatikusan kapom el a fejem, de szerencsére csak szívat, addig jó… Máskülönben kénytelen lennék az ő nyelvét is kiharapni, és nem vágyom rá, főleg nem ennyire nyilvános helyen. - Bizonyára nem értékelné, de nem vagyok annyira hülye, hogy azután menjek hozzá, hogy veled táncoltam. Bevallanám, nem arról van szó, de őszintén, nem hiszem, hogy értékelné, ha úgy tudná meg, hogy az omega szagával magamon riszálok be hozzá. Repülnék is ki az ablakon, és igaza lenne. Ettől függetlenül szégyenérzet nincs bennem, kedvelem Natant, itt és most a szememben nem számít, hogy kinek mi a rangja. - Melyik nő ne szeretné a szép szavakat, Natan? Kérdezek vissza könnyedén, aztán pörgök egyet, majd visszatérek a karjai közé. - De akármennyit udvarolhatsz, a lábaim közé nem fogsz bejutni. Ohh, hogyne lennék tisztában vele, hogy bevenné a gyomra, miként a múltkori fiatal magányos sem volt rest célozgatni, Carlos egyenesen megfenyegetett, hogy a harmadik csókjáért könyörögni fogok, míg Rocky annak idején, az első találkozásunk alkalmával nyíltan felajánlotta, hogy elüthetnénk ekképp az időt. Fifivel jól is éreztük magunkat a zuhany alatt tavaly nyáron, de férfiakhoz azóta nem volt közöm, hogy Castort közel engedtem magamhoz. S nem is lesz, míg a sors, vagy éppen az Alfám nem akarja másként… Tudom, bizonyos szempontból polgárpukkasztó, hogy ennyire tisztában vagyok magammal, és nem vagyok rest ezt a világ tudtára adni, de én élvezek ilyennek lenni.
With the lights out, it's less dangerous Here we are now, entertain us I feel stupid and contagious Here we are now, entertain us
Lassan 3 hónapja, hogy megérkeztem a városba. Rengeteget ültem a titkok termében, a krónikák felett, hogy írott anyagból is megismerjem az itteni falkát, a történelmet. Igyekeztem élőben is találkozni pár fontosabb egyeddel vagy olyanokkal, akik színesítik, az egyszerű hétköznapokkal gazdagítják a helyi életet. A város egészen kellemes, sok titkot rejt, de sok lehetőséget is. Nálunk pezseg az élet, jönnek újoncok és mindig van dolgunk, mert kóborok is betévednek. Meg amúgy sem szabad unatkozni. Mindezek mellett pedig van civil életem is, mert kell, hogy legyen. Nem magánélet, csak magánpraxis. Egy könyvtár honlapján dolgozom, elég hosszadalmas projekt. A sok teendő közben pedig néha megállok, búsuló fejemmel kitekintek a hideg síkságra, ami most nyáron egész elviselhető. A környezet teljesen új, a közösség is és az ellenfelek vagy inkább kordában tartandó csapat is, de én nem változtam. A szakadék aljáról nézegetek felfelé. Segíteni felugrom néha, de mindig visszacsúszok. Nekem ennyi jutott. Jó érzés másokat megmenteni, ez még mindig meg tud mozgatni valamilyen szinten. Ahogy a szépítkezés, a kiegészítők beszerzése is. Meg Bud, aki kigyógyult valami fura nyavalyájából. Érzem ezeket, de azt is, hogy mindez minimális figyelmet érdemel. Az élet túl hosszú ahhoz, hogy ezek megérjék az időt, amit velük töltök. Csak húzom, húzom, mintha el tudnám odázni a halált, ami örökké elkíséri az emberiséget, már a születéskor fenyeget és végül utolér. A farkasok azok, akik nagyon sokáig tudják húzni. Majdnem az lettem. Néha belegondolok, hogy talán jobban jártam volna. Nagy erő és ösztönös agresszió, ami nem hagyna ilyen depresszióba esni. Nálam így hatott volna, de nem én döntöttem. Se a beharapásról, se a farkas kiűzéséről. Akkor hálás voltam Lemmy bácsinak, nagyon sokáig, most is az vagyok, de vágyom a lehetetlenre. Mivel én egyfolytában erre vágyom és már nagyon tele lett a fejem, úgy gondoltam, ideje zülleni, de úgy igazán, mint amikor beépültem a punk bandába, egy lettem közülük. Ki is néztem egy tökéletes helyet, amit egyébként a farkasok is szeretnek, szóval kellemest a hasznossal, devianciát az építő munkával. Valami rockzenekar lép fel a kocsma aprócska színpadán, az jó lesz nekem. Felidézi az én zenészkorszakomat, amiben inkább csak nyúztam a gitárt, mint játszottam. Szakadt picsafarmert húztam tehát, egy lógós, fekete pólót, ami a lényeget azért takarja, inkább a karomat hagyja szabadon. A fejemre tettem egy nagy napszemüveget, akkorát, hogy szinte fel se ismernek benne. A hajam kibontva, fürtösre megcsinálva és mindehhez még felvettem egy fekete, majdnem térdig érő csizmát. Harisnya nélkül. Egy sör, egy feles. Itt adnak jóféle angol barna sört, olyat, amit már otthon is nyakaltam. Hozzá a vodka, következő körben a whisky. Már négy körön túl vagyok és remekül érzem magam. Bírom a piát, szóval dülöngélés nem lesz, csak lazulás. Félhomály, csapzott hajú zenészek, akik szétizzadják magukat a melóban. Ilyenkor lehet az ember olyan, amilyen igazából. Én meg ülök az asztalomnál, egyedül. A srácok talán megérezték, hogy ezzel a csajjal nincs minden rendben. Hujjogok időnként, mutogatok, hogy hajrá, így tovább, gyerekek! Bejön a zene is, a hangulat és a minimális közönség, az a 10 ember. Mondjuk jönnek és mennek, így sokkal többre tehető a látogatók száma. Lehet, hogy fertőző vagyok, mert egyre többen kiabálnak és a banda is beindul. Az énekes vonaglik, ugrál, pedig nincs sok hely. Látszik rajtuk, hogy hálásak a jó közönségnek. Előadják magukat, a gondolataikat és valakit érdekel! Ez nagy dolog. Az enyéim senkit nem érdekelnek, erre már rájöttem. Marad a kötelesség. Meg a következő kör a piából, már nagyon kéne. Azt hiszem, mindjárt felállok kikérni.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Jó pár hónap eltelt, hogy betettem ide a lábamat. Ha akarnám se tudnám elfelejteni, hiszen a város igazán kitett magáért azért, hogy emlékezzek rá, ahogyan mások is arra a napra. Persze, néhányan elveszítettek számukra fontos embereket, vagy éppen annyira nem is embereket, de az élet velejárója a halál és annyira nem is érdekelt. Talán velem van a baj, amiért nem tud meghatni a halál, vagy annak a gondolata. Sokkal inkább mindig az jut eszembe róla, hogy kit miként is juttatnék oda. Régóta nem vagyok angyalinak mondható, még ha a nevem azt is sugallja. Sokan az ördög lányának tartanak és talán nem véletlenül. Sokkal inkább szeretem felkavarni az állóvizet és szenvedést hozni, mint esetleg békés és szeretetet. Talán nevet tévesztettem, lehet, hogy változtatnom kellene valami ókori névre, ami sokkal inkább tükrözné a jellememet, de végül is ez se rossz, hiszen a nevem legalább alá tudja támasztani az oly sokszor eljátszott ártatlan és bajba jutott nőt. Lestert is ideje lenne már valamivel megajándékozni, igazán szórakoztató volt a műsor, amikor megkapta az sms-t, hiszen feltörtem az üzlet kameráját, vagyis megtette valaki, így élő műsor volt. Talán tényleg már csak popcorn hiányzott, vagy egy kis chips és pia. Jót szórakoztam rajta, de szomorú volt látni, hogy először rossz kapun kopogtattam, hiszen a figyelme szemmel látható volt, hogy másfelé fordul. Nem volt könnyű, de aztán megtaláltam azt a nőstényt. S milyen ironikus, hogy az élet pont az utamba sodorta véletlenül. Hmm, talán ideje lenne megkeresnem, Asami, azt hiszem így hívják és „elcsevegni” vele, majd pedig csapdába csalni őket. Lehet, hogy a fejemet vennék, de mire a csapda kiderülne, addigra vélhetően már én se lennék itt. Falkatagnak sokkal rizikósabb ártani, mint esetleg csak egy őrzőnek egy nem túl távoli városban. Csak tudnám, hogy miért pont ő. Annyira kis szende és ártatlan, régebben jobban szerette a belevaló csajokat, mint amilyen Wendy is, de ha már múltkor kiderült, hogy kissé kattant lett, aki nem tudja uralni magát, így most óvatosabbnak kell lennem vele. Viszont ennek ellenre is szerintem az eddig ténykedéseim igazán sikeresnek mondhatóak. Könnyedén kaptam magamra egy eléggé mélyen kivágott elől, hátul ruhát, hiszen sose voltam egy szégyellős alkat. Szerettem megmutatni azt, amivel az élet megáldott, meg sokkal könnyebb valakit tőrbe csalni, ha éppen másra figyel, például egy szép dekoltázsra. Ruha sok mindennek volt mondható, de hosszúnak nem, de még ennek ellenére is stílusos volt, olyan, ami könnyedén vonja bárkinek a tekintetét oda. Mellé pedig egy hozzáillő magassarkút választottam, majd jöhetett egy-két kiegészítő és a jól ismert vöröslő rúzs. Imádtam, ha a vér színében pompáznak az ajkaim. Talán a Teremtőm hibája, amiért ennyire nem esett nehezemre az ölés, vagy csak egykoron valami elpattant mélyen belül. Ki tudja. Könnyedén léptem be a kiszemelt kocsmába, s a mosolyt le se lehetett volna vakarni, amikor jó pár pillantás felém fordult. Nagyon is tetszett, hogy jó pár férfi rajtam felette a tekintetét, főleg akkor, amikor levettem a dzsekimet, hiszen kit azért mégis csak kicsit hűvös volt, legalábbis egy normális nő számára, de farkasommal simán végig lejtettem volna akár csak a ruhában. Kíváncsian pillantottam körbe, majd pedig elindultam abba az irányba, amelyikbe egy másik nő is sietett. A ruhája nem teljesen nyerte el az elismerésemet, de elég könnyedén rájöttem arra, hogy nem éppen van toppon, ahogyan az ital mennyiséget is lehetett sejteni, vagy legalábbis érezni rajta. Jó volt az orrom hozzá. - Remélem nem baj, hogy csatlakozom. – meg se vártam a válaszát, mert sietve ültem le a mellette lévő székre, mire egy férfi hirtelen megtorpant a kezében lévő italokkal. – Köszönjük! – s azzal a lendülettel elvettem tőle mind a kettőt, majd intettem neki, hogy pápá és a csaj elé raktam le. – A vendégem vagy. Van valami ütős italuk, vagy ne is ábrándozzak róla? – kérdeztem meg kíváncsian, miközben a hosszú hajamat egyik oldalt a vállam mögé tessékeltem, majd pedig felemeltem a poharat koccintásra. Nem vagyok én Teréz anya, de talán még hasznot húzhatok belőle. Most még nem tudom, hogy mit, de majd eldől, hiszen még korai az este…
A mozdulat, amivel felállnék az asztaltól, megakad. Egy földre szállt vagy inkább bukott angyal lép be. A ruhájára tapadnak az én szemeim is, nem csak a férfiaké. Van mersze, nem mondom. Az jut eszembe, ami velem is majdnem megtörtént. Még mindig itt tartok. Sok húst mutatni veszedelmes. Pedig neki valami embertelenül jól áll. Végignézem és ez a vörös dominancia valami ördögi kisugárzást ad neki. Vérfarkas, az energiái elárulják. Engem nem fognak, rajtam van az Oltalom Szárnya, meg amúgy is informátor vagyok. A ruhám pedig nem mutatja a tetkókat. Csak nézem a csajt, hogy tündöklik a népszerűség reflektorfényében, hogy élvezi, hogy mindenkit lenyűgöz. A lányok inkább irigykednek, de ők se mennek el mellette szótlanul. Szépséges és úgy jár, mint egy királynő. Végül csak elindulok, mert örökké nem lehet nézelődni. Úgy nem kapok piát. Vagy mégis. - Helló! Egyáltalán nem - mosolygok rá, mert elnyerte a tetszésemet. A srác szarul járt, de nagy bunkó lenne, ha elvenné két csajtól az italt. A nőstény épp erre játszik. Ért a manipulációhoz, erre már most rájövök. Bólintok a fickónak és egy félmosolyt ő is kap. - Ez szép volt, drágám! - nyugtázom komoly arccal a nőnek. Már nyúlok is a korsóhoz. - A barna sörük nagyon finom. Ezek után úgy illene, hogy én hívjam majd meg. Mintha ő fizetett volna az első körért. Figyelem a mozdulatait, a vállát és a környékét. Ha megvolt a koccanás, nagyot húzok a sörből. Ez a könnyű, csapolt világos, nem üt akkorát. Nem is olyan fincsi, de ajándék lónak ne nézd a fogát. Mutogatok a zenekarra. - Tetszik? Nekem bejön, hogy ilyen lelkesek. Pont most kapcsolnak rá. Megrázom a fejemet és kényelmesen ingatom. Egyik kézzel fogom a korsót, a másikkal csápolok. Hú, az énekes torka meddig fogja ezt bírni? Közben ránézek a nőstényre, próbálom beazonosítani. Latino, olyanból több is van a városban. A kezemet nyújtom és bemutatkozom neki. - Gloria. Itt élsz vagy csak átutazóban vagy? Egy pillanatra az arcánál és a nyakánál lejjebb téved a tekintetem. Utána megint a színpadot nézem, hogy darálják le a rövid számot. Most ők is isznak, kicsit csend van. Pedig kell a zaj, elnyomja a sok szart, ami odabent van a koponyámban. Még mindig táncolgatok így ülve, rázom magam az előző ritmusra. Közben a nőstényre nézek, kutatva a szemeit.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Sose tagadtam azt, hogy van stílusom, ahogyan sose rejtettem véka alá azt se, amivel az élet megáldott. Az már máskérdés, hogy a ruha se takar sokat, de a ruha által takart részeket még se láthatja mindenki. Tény, hogy talán egy fülledt bár jobban bejött volna, mint egy kocsma, de hát nem lehet válogatni. Most ezzel kell beérni, de talán akad itt is valami szerencsétlen flótás, aki esetleg sikerrel jár, vagy éppen nő. Régóta nem vetem meg egyik nemet se, mindegyik kicsit másabb élményt tud adni, de aki érti a dolgát. Nos, akkor nincs miért aggódni, meg amúgy is. Jelenleg még óvatosabbnak kell lennem, hiszen csak megtűrt vagyok, s ha talán elértem a célomat, akkor megyek is, vagy csak másik várost nézek ki a környéken, ahol esetleg tovább szórakozhatok még. Nem érdekel, hogy kinéz, vagy ki nem, vagy talán mégis kicsit, hiszen egy-ketten kapnak egy csábító pillantást, de ennyit és nem többet, hiszen kiszúrtam valakit. Mondhatni ő egy kis szürke kisegér. Sokan öltöznek hasonlóan manapság, nem is értem, hogy miért, hiszen gyönyörű lenne, ha kicsit adna magára olyan téren. Sose féltem attól, hogy rossz vége lenne… Miért kellene, hiszen az egykori szeretőmet, aki egyben a férjem és a teremtőm volt… Mondjuk azt, hogy még őt is átvertem, majd pedig a nyaka bánta a dolgot. Megesik... Akár engedélyt kaptam, akár nem, akkor is helyet foglalok. Inkább csak adtam egy választási lehetőséget. Talán ő is sejti, hogy annyira a nemleges válasz nem tetszett volna, meg kimaradt volna egy ingyen körből. - Ohh, már ennyire jó viszonyban vagyunk életem? – kérdeztem vissza egy féloldalas mosoly kíséretében. Nem volt nehezemre kiejteni ezt a szót rá, hiszen sose voltam szívbajos teremtés. S még az se érdekelt, ha nem csak egyszerű emberhez van szerencsém… Nem éreztem az energiáit, de sose lehet tudni. Mindegyik faj eléggé ravasz tud lenni… - Ahh, sör. Whisky, vodka és a többi hasonló ital nincs is a palettán, vagy csak nem szereted? – pillantottam rá érdeklődve, mintha csak meg akarnám fejteni őt ilyen téren. Ki tudja, talán így is van. Végül könnyedén kortyolok bele a sörbe, de hát nem éppen a legjobb. Silány, én inkább azt mondanám rá, de ha ő megissza, akkor nekem sincs túl sok választásom. Egye fene, túl fogom élni. - Egészen jók, de lenne még mit tanulniuk. – jegyeztem meg semlegesen, hiszen még mindig jobban vágytam egy fülledt bárba, ahol azért jobban zajlik az élet és a zene is arra hajt, hogy minél hamarabb megváljanak egyesek a ruháiktól akár a mellékhelységben, a sikátorban, vagy majd otthon, esetleg az autóban. Kell a kaland és a szórakozás is minden téren. Figyelem a nőt mosolyogva, ahogyan belendül a zenére. – De tény, hogy néha egy-egy fülledtebb bár és annak zenéje jobban lázba tud hozni, téged nem? – érdekelt, hogy erre mit mondana. Ahogyan az is, hogy mennyire szent a drága, vagy a ruhája miatt tűnne annak? Megeshet… - Honore, s üzleti ügyben vagyok itt. S próbálom jól elütni az unalmas és szabadperceimet. Te? – kérdeztem vissza habozás nélkül Tény, hogy üzleti ügyben voltam itt, hiszen az is üzlet, hogy valakinek az életét tönkretegyem. Jól értettem hozzá, de most a saját magamat béreltem úgymond fel erre a dologra. Ohh, már alig várom, hogy szenvedni lássam Liot, a halál túl kegyes lenne számára.
Az az igazi, amikor nincs minden elém tárva. Az agyamnak is dolgoznia kell, a szívemnek is. Vagy legalább az agyamnak, azt többet használom. Ahogy nézem, sokan nem ezzel néznek a nőstényre. Én se csak azzal. Nem hinném, hogy túl konzervatívra vettem volna a figurát. Lógós póló nagyon rövid nadrággal, ami mutatja a combjaimat és hozzá a csizma - nekem ez minden, csak nem hagyományos. Fura is így járni, mert még bennem van a para, hogy megint megtörténik, ami a színpadon majdnem. Csak most már van erőm, hogy elbánjak a szemétládákkal. - Nem kéne? - kérdezek vissza, de érezheti, hogy nem provokálom, nem kóstolgatom. Ez egy laza megszólítás volt nálam. Mint másnál a "csajszi" vagy a "hé, te". És ha megérezte, hogy ennél többet is jelent nálam a szó, akkor nem tévedett. Az egyetlen kapcsolatom, ami volt, az egy olyannal volt, mint én. Talán nem így kellett volna lennie, de így volt. - Van, van, de azok nem löktek igazán hanyatt. Ez így igaz. A fincsi angol barna sör jött be. A feles csak ráerősített. Kellett, de a sör a lényeg. Esetleg egy jó rum beindítana. Azt nem ittam ma este, nem is tudom, van-e? Látom, hogy a nőstény próbálgat. Versenyt iszunk? Egy vérfarkassal azért nem kéne. Tudom a határaimat. Hadd győzzön, ha ezt akarja. Nem piálom magam hülyére. - Se sör, se garázsrock? Te mit szeretsz? Most kicsúszik egy kicsit bunkóbb megjegyzés. Eddig leszólt mindent, ami nekem bejött. Nem tudom, mit képzel magáról. Nem akarok veszekedni. Egy fülledt konfliktus sokkal jobb. Lehet komolyzenéért rajongó vagy komoly rockot kedvelő. Elismerem, nem adnék érdemrendet a srácoknak, de szívvel nyomják. Nekem az többet számít. - Sanzonjazz? Vagy szemet párásító elektro? Bocs, de nekem azok csak ritkán. Fura dolog, hogy a beépülésem alatt szerettem meg a punkot. Már akkor is hatott rám, amikor felkészültem. Nem olyan szar arcok azok, akik nyomják és szeretik. Fülledt bár. Hirtelen elképzelem ezt a nőstényt egy zongora tetején vonaglani, ahogy mondjuk a Fevert énekli. Határozottan kellemes kép. Talán ki is ül az arcomra, hogy ilyenek járnak a fejemben. - Az a legjobb elfoglaltság. Én egy nyugodtabb helyre vágytam. Eddig stimmel. Honore. Ilyet konkrétan nem ismerek. Van egy rejtélyes H. betű az egyik névben. A Falkából egy kanguyak foglalkozik vele. Őt is meg kéne ismerni. Nehéz eset, elvileg az, de ő is tollal álmodott, mint még sokan. Ha ez a rejtélyes H., akkor ismerjük is és nem is. Itt az idő hasznossá tenni magam. Iszom egy nagyot a piából, jól megnyakalom. - Miben utazol, ha szabad kérdezni? Én weblapszerkesztő vagyok. Olyan sok mindent kinézek belőle, hogy jobb, ha tőle hallom a hivatalos verziót. A zenekar nem aprózza el, még tovább fokozza a hangulatot. Az énekes az ujjaival maga felé invitálja a közönséget. Ketten fel is pattannak, mennek a színpad elé. Színpad, ja. Egy elkülönített rész, semmi emelvény. A banda velünk egy szinte van. Ittam már eleget ahhoz, hogy ugrálni akarjak. Kitombolom az élet reménytelenségét. Még egy nagyot húzok és megragadom a nőstény kezét, hogy együtt ugráljunk. Biztos ismeri. Ezt mindenki ismeri. Ha jön, akkor én lelkesen énekelve pattogok és mutogatok, őt is bevonva, hogy vonaglással szálljunk be a buliba. Valahogy ez jön most. Érzem, hogy meg fogom bánni.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
- Hmm, miért ne? Egyszer élünk, s ha így van akkor azt illik jól csinálni, nem? – kérdeztem tőle egy mosoly keretében, hiszen nem fogom megenni azért, amit mondott. Inkább tetszik a bátorsága, hogy ilyen könnyedén ilyen szavakat használ a beszélgetésben. Manapság ritka, ahogyan az értelmes és rendes férfi is. Bár az is tény, hogy sose kutattam túlzottan a rendes férfiak után, hiszen szórakozni szeretek, de lekötni magamat már annál inkább. Még a végén a csinos kis nyakuk előbb vagy utóbb baj érné, ha túlzottan ragaszkodni akarnának, ahogyan egykoron a Teremtőmmel is történt. Én inkább a magam ura szeretek lenni, ezért se vágyom igazából a falka berkei közé és nem hiszem, hogy ez változna. - Ez tetszik, egy nő, aki bírja a feleseket. – szólaltam meg elismerően, hiszen inkább az szokta kiütni az embereket és nem pedig a sör. Kicsit talán furán van összerakva a csaj, de vélhetően pontosan ezzel tart még itt. Még akkor is, ha minden szavamat esetleg kötözködésnek vagy leszólásnak ítélheti meg. Ennyire megnyerő a stílusom legtöbb esetben, így remélhetőleg nem veszi annyira a lelkére a picinyem. Mert nem állt szándékomban vérig sérteni, legalábbis még nem adott rá okot. A visszakérdezésén elnevetem magam, hiszen kicsit talán olyan hangnemet ütött meg, amit a legtöbbektől nem tűrnék el, de hát mégis csak nyilvános helyen vagyunk és amúgy is színház a világ, akkor miért ne most színészkednék? - Sose mondtam, hogy nem szeretem a sört, csak van, amit jobban, ez akkora bűn lenne? – kérdeztem meg kíváncsian, miközben vöröslő körmeimmel a hajamba túrtam, majd egy tincset az ujjaim közé csíptem és úgy kezdtem el szórakozni. – Másrészt meg sok mindent szeretek, de sokak lelke nem viselné el. S azt se mondtam, hogy nem jók, ha így lenne, akkor már rég nem ülnék itt, vagy ennyire lebilincselőnek gondolod magad? – az utolsót szinte a fülébe súgtam, miközben a leheletem a nyakát súrolta, majd pedig könnyedén ültem vissza a helyemre, hogy utána ismét a sörbe kóstoljak, mintha csak semmi se történt volna korábban. Mondhatni talán egy kisebb keringőre hívtam fel őt. - Hmm, a testek dallamát, a fülledt éjszakákat? – kérdeztem vissza minden habozás nélkül, hiszen miért ne lehetne szó ilyesfajta művészetről? Szerintem sejtheti, hogy nem éppen apácazárdában élek. A külsőm is eléggé árulkodó ilyen téren és ahogyan mondtam mindenki egyszer él, azt pedig illik jól csinálni és sok-sok pezsegtető perccel feldobni. - Akkor úgy néz ki, hogy itt szép lassan mindenki megtalálja a helyét. – harsogtam túl a zenét. Bár érdekes, hogy nyugodtabb helyre vágyott, de mégis egy koncerten kötött ki. Hmm, kezd egyre inkább érdekelni ez a nő, hogy mi is lappanghat a háttérben. Talán nem lesz egyszerű kideríteni, de amúgy is szeretem a kihívásokat. A kérdésére csak elmosolyodom, majd megrázom a fejemet. – Szórakozni jöttünk, nem? Akkor inkább hódoljunk annak, mintsem a munkának. – kacsintottam rá. Ohh, csak nem őrző vagy drágám? Ezért lettél hirtelen ennyire kíváncsi? Hmm, ez egyre inkább tetszik, azt pedig könnyedén hagyom, hogy közelebb vigyen a színpadhoz, hogy utána a zene magával ragadjon, ahogyan a tánc is, ha pedig partner benne, akkor együtt is tombolhatunk rájuk. - Igazad volt, jók! – súgtam ismét a fülébe, ha volt rá lehetőségem, hiszen miért ne lehetne játszadozni ilyen téren is? Mintha csak meg akarnám tudni, hogy mire miként reagál…
Ez a nőstény úgy váltogatja az álláspontját, mint a bugyiját. Csak nézek rá, próbálom megérteni, mit is akar. Valószínű, hogy csak szórakozni. Jól élni. - Bírom, de azért nem innék versenyt. Úgy látom, bennem van több és egyébként se az az életem, hogy megmutassam, ki a jobb, kinek bírja tovább a gyomra. Ki a tökösebb csaj. Emberrel se versenyeznék, pedig kiskorom óta iszom. Apám arra nevelt, hogy ez nem bűn, csak épp ne a nyilvánosság előtt csináljam. Később már ez se érdekelt. - Nincs jó napod? - kérdezek vissza. Nem szeretnék kötözködni, de ő azt teszi. Így érzem. Csűri-csavarja a szavakat és mindig neki van igaza. Ez már nem a sörről és a rövidekről szól. Sérült nőstény. Én meg...áh, hagyjuk. A pia dolgozik bennem. Nem kéne ilyen öntudatos kis picsát játszanom. - Szado-mazo? Bocs, a bilincselésről jutott eszembe. Többet nem iszom. Kimondtam, amire gondolok vele kapcsolatban. Nagyon, nagyon vonzó. Még szebb is, mint Ellen, akire eléggé rá voltam kattanva, meg ő is rám. Az utalásain gondolkozom. Van benne valami perverz, durva és brutális. Valami gonosz. És megint kapok egy sértést, de ezt sikerül kikerülni. Amit mondtam, azt most nem viszonzásnak szánta. - Az jó - szólok nem túl lelkesen. Én lassan már pókhálótlaníthatok. Mostanában nagyon nem volt kedve összeszedni valakit. Tudom, hogy nem vagyok csúnya, szoktam ajánlatokat kapni. Néha egészen konkrétan, de egyszerűen mindenkit lerázok. Hiányzik is. Neki biztos nincs ilyen gondja. Azt fűz az ujjára, akit csak akar. Irigylem, még ha nem is boldog. A szemeit nézem, úgy irigylem. - Ez az, szarjunk az egészre! A következő korty után vicsorítós mosollyal harapom be a számat és úgy vezetem őt is a színpad elé. Ennyit arról, hogy nincs több ital. Megtaláltam a helyemet, ja. Össze-vissza beszélek. Most kitáncolom magamból a piát, kiizzadom, utána könnyebb lesz. Örülök, hogy együtt rázzuk. Dobálom a hajamat, mint egy őrült és pattogok. Kissé erotikus táncot is lejtek, a csípőmet dobálva Honore felé, térdből ereszkedve, aztán vissza. A srácoknak tetszik, látom. Amikor a fülembe súg, egyszerűen átkarolom és így ugrálok a színpad felé nézve. A zenekar hihetetlenül boldog. Amikor tombol a közönség, az eleve öröm, ha két jó csaj teszi, az még inkább. Mindenkinek jó így. Hirtelen azt kezdem érezni, hogy élek. Ez a veszélyes, mert a legnagyobb hazugság, amit ismerek. Minden átmenet nélkül következik egy másik szám, ami most nagyon meg tud érinteni. Először csak ugrálok rá, aztán már csak ingatom magam. A szemeimben viszont könnyek gyűlnek, ahogy meghallom ezeket a sorokat:
Get into the car We'll be the passenger We'll ride through the city tonight We'll see the city's ripped backsides
We'll see the bright and hollow sky We'll see the stars that shine so bright Stars made for us tonight
Én nem látom a ragyogó eget, sose fogom látni. Amíg volt kivel nézni, azt hittem, tényleg mosolyognak rám a csillagok. Kiderült, hogy csak kinevetnek. Elöntenek a könnyek, magamba is fordulok. Basszus, tényleg ilyen labilis lennék? Ennyit nem ihattam. Valami kihozta belőlem. Ne már! Elkezdem a szemeimet törölgetni és visszamegyek inkább az asztalhoz. Remélem, jön a nőstény is. Jól esne most a társasága. Aztán lehet, hogy beint és lelép, mert ez minden, csak nem buli velem. Hogy is lehetne az? Múlandóság, minden az.
Kezdőlap
