Karakter teljes neve: Lily Maddline McLain Becenév: Lil,Lily,Maddi Álnév:- Faj: Ember Falka: - Nem: Nő Kor: 25 Születés helye és ideje: New York,1985.december.11 Foglalkozás: fotós, a New York Times-nál Mágiaérzékenység: nincs
Apa:Nathaniel Richard McLain - van egy részvénytársasága, számára minden a pénz körül forog. Nem tetszik neki, hogy a lánya próbál önállósodni, és hogy a saját feje után megy. Anya:Savannah McLain - egy igazi háziasszony, aki mindenben támogatja férjét. a szíve mélyén azonban már tudja hogy nem érez szerelmet Nathaniel iránt. Testvérek:Lindsay Camilla McLain - még gimnáziumba jár, de sajnos már így is el lett kényeztetve. Ő apuci kicsi lánya, aki megtestesíti a tökéletes gyerek szerepét. Lil mindig próbál neki valami okosat tanítani, azt akarja hogy ő is önálló legyen, és ne függjön a szüleiktől. Egyéb hozzátartozók:Paul MacMurth - a srác, akinek mindent elmond, akiről mindent tud, aki a legközelebb áll hozzá a világon. A legjobb barátja.
Alapjában véve jó fej lány, aki imád mosolyogni és megvan rá a képessége hogy a közelében levő emberek arcára is mosolyt csaljon. Kifejezetten kerüli a konfliktus helyzeteket, esetleg ha mégis bele csöppen egybe, mindig igyekszik békét teremteni. Merőben optimista gondolkodást vall, mindennek a napos oldalát nézi, de neki is van olyan napja amikor legszívesebben mindenkit pofon vágna, aki csak hozzá mer szólni. Vannak ezek a fura dolgai - hatalmas esőben direkt kimegy a szabadba, és hagyja hogy bőrig ázzon. énekel a cserepes virágnak a lakásában, mert meg van róla győződve hogy annak a virágnak is van lelke. - amik elsőre kicsit azt sugallják róla, vajon épp elméjű e, de idővel meg lehet szokni. Lelkiismeretesen próbál a húgából egy önálló gondolkodású fiatal lányt faragni..nem sok sikerrel. Hajlamos bárhol elaludni, ahol tíz percnél tovább ül egy helyben, ezért is issza naponta liter számra a kávékat. Rajong a sorozatokért, egy este végig nézte a Super Naturalt egy ültő helyében, és nem aludt el. Szeret új embereket megismerni, ezzel együtt új kultúrákat, ételeket, helyeket. Nagy álma hogy bejárja az egész világot, nem az az otthon ülős típus. Szenvedélye a fényképezés, nincs olyan perc amikor ne lenne nála a Nicon fényképező, mindig lát egy olyan pillanatot, amit muszáj megörökítenie.
Nem az a hű de magas lány, sőt inkább az alacsony kategóriába sorolható, a maga 167 cm-es magasságával. Gyönyörű tűzvörös haja az, ami leginkább különlegessé teszi a lányt, göndör fürtjei imádnivaló külsőt kölcsönöz hófehér bőrének. Nem az a csont sovány alkat, szeret enni és egyáltalán nem aggódik a súlya miatt. Nem mintha kövér, vagy pufi lenne, egyszerűen csak van mit fogni rajta. Meg van a sajátos stílusa, ruhák terén nem vesz föl akármit, és nem úgy öltözik mint a legtöbb vele egykorú lány. Megvan a saját maga bejáratott, régi torna cipője, kopott farmerja, és kinyúlt pulcsija, és imádja őket. Persze nem úgy öltözik mint akit most szalajtottak az utcáról, mert ahogy már említettem meg van a maga sajátok kis stílusa. Nem szokott nőies ruhákat hordani, amik kiadják minden domborulatát, a magas sarkút pedig egyszerűen ki nem állhatja. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy hogyan képes egy nő a nap huszonnégy órájában, tíz centis sarkakon egyensúlyozni.
1985,December 11,11:11, New York-St.Joseph kórház
ODAKINT HATALMAS PELYHEKBEN ESETT A HÓ, NEW YORK UTCÁI MOST ÜNNEPI öltözetbe bújtak, hófehér ruhába, amely csillogott rajtuk, akár ezernyi drága kő. Egy játékos hópihe, - ami kisebbnek tűnt mint társai - táncra perdült amint megindult az égből, hű barátja a szél pörgette és forgatta, a város felett, aztán egyszer csak megunta a játékot. A hópihe zuhanni kezdett, miközben a szelet kérlelte hogy valami különleges helyre vigye el őt. A szél néha bele bele kapott az apró havacskába, így esett meg hogy ez a kicsiny kis hópihe a St. Joseph kórház egyik ablakába ért földet, s ahogy leporolta magát, az ablakon betekintve megpillantotta az éppen pár pillanattal ezelőtt megszületett aprócska Lilyt. Az újszülött nyugodt volt, nem sírt mint a legtöbb csecsemő szokott, a szemét se nyitotta ki, hogy rácsodálkozhasson a világra, még annak ellenére sem, hogy a hópihe lágy énekével próbálta felkelteni. Az orvosok próbálták felébreszteni, megvizsgálták a szívverését, megmérték a vérnyomását. - Az intenzív osztályra kell vinnünk. Túl korán született meg. - mondta a férfi aki éppen most hallgatta meg a baba szívverését. A pihe aggódva figyelte az apró kislányt, amint mozdulatlanul feküdt az édesanyja karjaiban. "Ébresztő álomszuszék." suttogta az újszülöttnek, majd újabb dalocskába fogott remélve hogy a kis Lily felébred. "Hiszen én is most születtem meg. Kisebb vagyok mint a többiek, és nem tudok olyan kitartóan szállni, de attól még itt vagyok. Gyere, ébredj fel és nézd milyen csodálatos is a világ!" A hópihe kitartóan beszélt a gyermekhez, egészen addig amíg a baba szeme hirtelen ki nem nyílt. Akkor az anyukájára nézett, és csak hogy az orvosok megnyugodjanak, sírni kezdett...
1997,Március.11,11:11, New York-NY Primary School
AZ UDVART MEGTÖLTÖTTE A GYEREKEK ZSIBONGÁSA, AMINT ÖNFELEDTEN játszottak, a tavasz beköszöntével mindenki sokkal virgoncabb, és vidámabb lett. Csak egyetlen gyerek kuksolt egy távolabbi fa tövében ülve, kezében egy Bionnicle bábúval. Paul MacMurth egy igazán aranyos fiúnak látszott, szőke haja kicsit hosszabb volt az átlagnál, különleges szürke szemeivel olyan komolynak látszott akár egy érett kis felnőtt. Valami miatt Lily McLain vonzónak találta a kisembert, talán mert új volt az iskolában, de az is lehet hogy csak a dzsekije tetszett meg a lánynak, minden esetre Lil a közeli padon ücsörögve nézte a fiút, miközben azt próbálta kitalálni hogy honnan is származhat Paul. Az arca alapján afféle angolnak képzelte volna el, de hajviselete és stílusa inkább az Ausztrál vidékre emlékeztették a lányt. Addig addig gondolkodott, amíg észre nem vette hogy a fiú őt figyeli. Nem kapta el a tekintetét, farkas szemet néztek, aztán Lily elmosolyodott, felállt és oda sétált Paulhoz. - Miért nem játszol a többi fiúval? - kérdezte, és a focizó srácok felé bökött a fejével. - Ahelyett hogy egyedül ücsörögsz itt, inkább keress barátokat. - tanácsolta vidáman, és már azon gondolkodott, kivel jönne ki jól a fiú. - Törődj a magad dolgával. Nincs kedvem barátkozni. - válaszolta undokul Paul, és elfordult a lánytól. Lil nem az a fajta volt aki ilyen könnyen feladja, ezért leült a fiúcska mellé, és megkocogtatta a vállát. - Miért nincs kedved barátkozni? Szeretsz egyedül lenni? - tette fel újabb kérdéseit, látszólag cseppet sem bánta a Paul szeméből áradó nemtörődöm viselkedést. - Azért nincs kedvem barátkozni, mert pár hónap múlva úgyis megint elköltözünk. Akkor meg minek itt barátokat szerezni, ha utána úgysem találkozhatom velük.. - panaszkodott a fiú, miközben a távolban focizó gyerekeket figyelte. Szívesen ment volna ő is játszani, de nem lett volna értelme. Főleg mert nem nagyon tud barátkozni. Lily harsány nevetése bezengte az egész udvart. Kacagva nézett a fiúra, és megborzolta a haját. - Ez a legbénább kifogás amit életemben halottam. Nem számít hogy hol vagy a világban, ha van egy igaz barátod, azzal mindig tartod a kapcsolatot. - jegyezte meg bölcsen a lány, majd folytatta. - De tudod mit? Ha nem mersz oda menni hozzájuk, majd én leszek a barátod. Meglátod jól fogunk együtt mulatni. Benne vagy? - kinyújtotta a kisujját, és várta hogy Paul is ugyanezt tegye. A fiú egy ideig nem mozdult, Lily ujját figyelte, a gondolataiba merülve. Aztán mintha mérlegelte volna a dolgokat, megvonta a vállát és kisujjat rázott a lánnyal. - A nevem Lily. A tiéd? - kérdezte a fiútól miközben feltápászkodott a földről. Paul is felállt és miközben leporolta magát, így szólt. - A nevem MacMurth. Paul MacMurth. Most már kettejük nevetésétől harsogott az udvar...
2008,Július.11,11:11, New York-Wallen street,béralkások,11/a
AHOGY AZ UTOLSÓ DOBOZT IS FELCIPELTE A HARMADIK EMELETRE, LILY FÁRADTAN rogyott le a helyiség egyetlen bútordarabjára, egy barna színű bőrkanapéra, és végignézett az apró lakáson. Innen pont belátott mindent, ez az a központi hely ahonnan az összes helyiséget látni lehet. Ha közvetlen előre nézett, a hatalmas ablakokat láthatta, amelyekbe sárga ablak üveg volt rakva, ezzel is még fantasztikusabbá téve a belső teret. Az ablakok alatt volt a konyha asztal, pár rozoga szék, - mindegyik más fajta volt, de a lánynak ez tetszett bennük a legjobban - és egy az ablakhoz illő hatalmas váza. Balra a kis konyhai részleg kapott helyet, ami szintén ugyanolyan régi, és megviselt volt mint a ház. Jobb oldalt két nyitott ajtó volt, az egyik a fürdőszobára nyílt, a másik pedig a hálószobára. A hálószoba tetszett a legjobban Lilynek, olyan gyönyörű és vintage volt amilyenre mindig is vágyott. Amikor belépünk a szobába, rögtön a hatalmas fehér fa kerettel készült francia ágyat pillantjuk meg. A fáról sok helyen lekopott már a fehér festék, így látszik az eredeti barna színe, de ettől csak még elbűvölőbben mutat. Balra egy paraván áll az ablak előtt, gyönyörű virág mintával, néhol kopott, és megviselt. A Paraván mellett egy íróasztal áll, szintén fehér színnel, hozzá illő székkel. Jobbra egy hatalmas fehér szekrény, az ajtaján ugyanolyan virág mintákkal mint amik a paravánon vannak. Mellette egy földig érő arany keretes tükör áll, olyan mint amilyen a gonosz mostohának van a Hófehérkében. A szobában levő bútorok egytől egyig a bolhapiacról vannak, Lily gondosan válogatta össze őket, és nagyon tetszett neki az összkép. Igaz erre ráment az egész havi fizetése, de megérte. Jövő hónapban a nappalit rendezi be, ahol a dobozokon kívül, most csak ez a barna kanapé található meg. Lil imádta ezt a lakást, és örült hogy végre elköltözött a szülői házból, már nem bírta volna sokáig apja folytonos megjegyzéseit, miszerint ezzel a fotózgatással csak elpocsékolja az életét. Lily köszöni szépen, igenis jól van, és rendkívül imád fotózgatni, nem érdekli hogy az apjának ez esetleg nem tetszik. Végül is ki nem szarja le a papát, amikor Lilynek van egy ilyen jó lakása...?
Amiket szeret: jókat enni az izgalmas filmeket Carpe Diem fényképezni mosolyogni nagyokat sétálni bulizni zenét hallgatni
Amiket ki nem állhat: - ha mások befolyásolni próbálják - rámenős pasasok - cigi füst - szomorúnak lenni - felszínes emberek - elérhetetlen álmok - veszekedés - apja megrendíthetetlen nézetei Rövidtávú célok:Valami igazán nagyot alkotni, valamiről, valahol,valamikor.. Meglátogatni Pault, Fairbanksben.
Középtávú célok: Véget vetni apja uralmának, kiszabadítani a húgát a saját maga börtönéből. Híres fényképésszé válni. Megtanulni koreaiul. Elkezdeni férjet vadászni.
Hosszútávú célok: Körbe utazni a Földet. Kiugrani egy repülőből, - persze ejtőernyővel- megtanulni búvárkodni. férjhez menni, gyereket szülni. Megszeretni a macskákat.
Forrásmegjelölés: Egy társoldal hirdetésben bukkantam rátok.
A hozzászólást Lily McLain összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 05, 2012 8:06 am-kor.
Az alvásom úgy tűnik, hogy nem jött össze, de most nem ez a fontos. Így legalább reggel láthatod, hogy mi a helyzet történetfronton. Amit beszéltünk chaten, a történet formájáról... Nincs semmi gond vele, jó lesz így. Nekem személy szerint egyetlen apró gondom van, de az sem a történettel. Ezen az oldalon a titulus (ami nálad a "the photographer girl") nem olyan értelemben vett titulus, ami becenevet takar, vagy leíró jellegű... A különböző fajoknál (farkasok-őrzők) használatos megjelölések ezek, amik a csoportjukban elfoglalt rangjukat/pozíciójukat jelölik. Ilyen az Alfa, a Béta, a Kölyök, a Falkatag, hogy tovább ne menjek. Így voltaképpen ez a rész az embereknél nem szorul kitöltésre. Ha ragaszkodsz a megjelöléshez, akkor tedd be az aláírásodba, vagy bármilyen más felületre, de a titulusból kérlek töröld ki, mert a profilodban sem fog megjelenni a továbbiakban
Bocs a hosszú fejtágításért Nekem alapvetően semmi problémám nincs a történeteddel, a barátkozós rész kimondottan aranyos lett. Szóval részemről fogadva vagy, de javaslom, hogy várjuk a társamat, Gabrielt, valamint természetesen Pault, hátha esetleg lenne valami olyan dolog, amit hiányol
Ennyi lenne, a megértésedet köszönöm, és a türelmedet is, hogy végigolvastál.
Nincs azon az oldalon még pár user, aki hasonlóan jól ír, és unatkozik? "Rövidtávú célok:Valami igazán nagyot alkotni, valamiről, valahol,valamikor.. " Persze, persze nem is kell azzal sokat várni!