Karakter teljes neve: Philip McLain Becenév: Phil Álnév: - Faj: Ember
Titulus: - Nem: Férfi Kor: 25 Születés helye és ideje: Elizabethtown, Pennsylvania, USA 1987.július 3. Foglalkozás: Író Védőszellem neve: - Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: -
Apa:Michael McLain (ember/él) Anya:Rosemary Jackson McLain (ember/meghalt) Testvérek: Lily McLain - ikertestvér Egyéb hozzátartozók:
Caroline McLain (ember/él) – az apja új felesége. Paul MacMurth (ember/él) – Húga barátja, pasasa?
Philip egy jó humorú, kiegyensúlyozott, barátságos, családcentrikus pasas, aki hamar belopja magát minden társaság szívébe, közkedvelt, szívesen társalognak vele az emberek. Művelt, igényes , néha elvont művészlélek, főleg, ha belemerül az írásba. Számára legfontosabb a család, és a barátok, értük bármit megtenne, mindenben segít, amiben csak tud és cserébe sosem kér semmit. Remek memóriája van, igazán kreatív, nem is csoda, hogy íróvá érett, többnyire kaland- és fantasy regényeket ír. Összeszedett és talpraesett pasas, soha semmi nem okoz neki nehézséget, határozottságával minden kínosabb szituációból igyekszik kivonni magát. Nyugodt és higgadt fickó, elég nehéz őt kihozni a sodrából, próbál minden ügyet ésszel lerendezni, de természetesen, ha rá vagy bármely szerettére rátámadnak, képes lenne megvédeni őket, nem szívbajos. Nem szereti a konfliktusokat, ha lehet, akkor elkerüli azokat, utál veszekedni, de persze néha nem tudja elkerülni. Leggyakrabban a húgával vitatkozik, ezek az esetek elkerülhetetlenek, s talán mindketten makacsak ahhoz, hogy egyik a másiknak engedjen. Ettől függetlenül nagyon félti a húgát, szereti és próbálja óvni őt, ezért sem tetszik neki az, hogy Lily Paullal van együtt. Igaz, mióta sikerült jobban megismernie a srácot, már nem tekint rá esküdt ellenségként, sőt, talán még kedveli is, ettől függetlenül nem áll le azzal, hogy kekeckedjen a sráccal, néha szurkálódik vele, de kizárólag azért teszi, hogy jelezze, Lily mellett van egy nagy és erős báty, aki bármikor megvédené a lányt. Talán legnagyobb rossztulajdonsága az, hogy imádja a szerencsejátékokat és ez miatt sajnos többször pénzt veszít.
Philip egy magas, sportos testalkatú, szőkésbarna hajú, kék szemű férfi, akinek bal karján van egy tetoválás. Barátságos mosolyú, jó vonásokkal rendelkezik, előfordul, hogy körszakállt visel. Jól öltözködik, nem szereti elhagyni magát. Többnyire inget visel, farmert vagy öltönyt, ez attól is függ, hogy éppen milyen dolga akad. Kedveli az öltönyöket, de szívesen visel csak farmert és pólót.
Huszonöt évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot Pennsylvaniaban, húgom társaságában, akivel nagyjából alig egy perces késéssel érkeztünk a Föld nevű bolygóra. Ikrek volnánk, bár sok mindenben nem hasonlítunk egymásra, neki például nincs szakálla, nekem néha van, de akad néhány közös pont is, többek közt a művészet szeretete. A gyerekkorunk teljesen szokványosan telt, nem említhetnék meg semmi extra dolgot, a szüleink úgy neveltek minket, ahogy az átlag gyerekeket szokás. Minden szép és jó volt, már egészen fiatalon rajongtam a könyvekért, és amatör szinten írogattam, ahogy megtanultam leírni az első sorokat. Én élveztem a kisvárosi életet, ezért sem örültem annak, mikor a szüleink bejelentették, hogy New Yorkba költözünk. Persze, Lily ezt egész másként fogta fel, ő élvezte az újdonság örömeit, én azonban jó ideig puffogtam, amiért el kellett hagynom a régi otthonunkat és a barátokat.
Az új környezetet én sokkal nehezebben szoktam meg, mint a testvérem, nekem nem tetszett az a nyüzsgés, a nagy házért sem voltam oda, hiányzott a régi szobám, de idővel én is megbékéltem és elfogadtam, hogy az életünk New Yorkban folytatódik tovább. Lillel új iskolába kerültünk, hamarosan mindketten szereztünk barátokat, én is kezdtem kibontakozni, lett néhány egész jó haverom, és az íráshoz is újra visszajött a kedvem. Sportolni is elkezdtem, bekerültem az úszók csapatába , ahol egész ügyesen teljesítettem. Sosem álltam az első helyen, de mindig megközelítettem azt, így az edzőnek köszönhetően részt vettem néhány junior versenyen is, több-kevesebb sikerrel. Ez mellett továbbra is rajongtam az írásért, így tizenhét évesen éppen ez miatt hagytam abba az úszást, mert fontosabbnak tartottam karrierem szempontjából azt, ha minden időmet az írásnak szentelem. Még a tanáraim is megmondták, hogy van hozzá tehetségem, az angol tanárom oda volt értem a középiskolában. Ott is új barátokra leltem, de akadtak olyan személyek is, akikért nem rajongtam. Ilyen volt Paul is, egy srác, aki túl jóban lett a húgommal. Mindig rossz szemmel néztem ezt, míg nem ismertem a srácot. Féltettem a húgocskámat, és ezért is kételkedtem Paul és az ő barátságában. Aztán, egy napon a srác lelépett, állítólag beállt tengerészgyalogosnak. Úgy láttam, hogy ez Lilyt kicsit lehangolta, de nekem erről igazán sosem mesélt, én meg nem is akartam őt faggatni erről. A gimit mindketten sikeresen zártuk, leérettségiztünk és előttünk állt egy kapu, hogy átléphessünk egy új világba. Én egy new yorki egyetem újságírói szakára jelentkeztem, de fő célom ez mellett továbbra is az volt, hogy egy napon majd sikerkönyveket adhassak ki a kezeim közül.
Az egyetemen új társaságot ismertem meg, ők belevittek a rosszba, s akkor ismerkedtem meg a szerencsejáték, pontosabban a póker örömeivel. Imádtam játszani, hamar elsajátítottam a játékot és élveztem azt, ha pénzben játszhattunk. Az egyik nagy szerelmemet is ott ismertem meg, mert korábban, a középiskolában még nem lengett körül komolyabban semmiféle érzelem. Candice azonban lenyűgözött, csinos volt és menő a srácok körében. Először engem figyelembe sem vett, akkor jöttem rá, hogy változtatnom kell a csajozási módszereimen. Mivel nem voltam egy izomkolosszus, inkább a dumámmal próbáltam hódítani, és úgy tűnik, az bejött. Három hónap után sikerült megszereznem az addig elérhetetlennek tűnő lányt, onnantól kezdve minden további próbálkozásom sokkal egyszerűbbnek tűnt. Igen, több próbálkozásom is volt Candice után, mivel vele nem volt tartós kapcsolatom, és röpke fél év után véget is ért. Azóta nem kötöttem ki senki mellett komolyabban, inkább csak rövidebb kapcsolataim voltak, de Lilynek nem is nagyon meséltem ezekről, mert ő biztosan elítélte volna. Talán éppen magamból kiindulva féltettem őt, mert nem akartam, hogy egy hozzám hasonló pasas kezei közé kerüljön, akivel úgy sem tudna tartós kapcsolatot kialakítani.
A felhőtlen egyetemi szórakozásnak anyánk betegsége vetett véget. Egy év szenvedés után, egy napon távozott közülünk, kiderült, hogy egy egy igen ritka betegségben szenvedett. Mindannyian ledöbbentünk, lesúlytott a dolog , és sokáig rettentően magam alatt voltam. Ez az időszak az egész családunkat megviselte, ahogy Lily, úgy én is vacakul teljesítettem az iskolában, a kötelező tárgyak közül be is buktam néhányat, az írásaimat pedig lehangoltság jellemezte, így egy időre fel is hagytam azzal, hogy író legyek. Több hónap telt el a temetés után, mire , Lilynek köszönhetően újra írni kezdtem. Neki ekkor már jól ment a festészet, és ő bíztatott, hogy én is folytassam az írást, ezért újra elkezdtem. Sikerült írnom egy négyszáz oldalas drámát, egy család történetéről, ami úgy elnyerte a kiadók tetszését, hogy néhány példányban meg is jelenítették. Ekkor éreztem azt, hogy folytatnom kell az írást. Közben az újságírói iskolát is befejeztem, s ha éppen nem egy könyvön dolgoztam, akkor az egyik lapnál írtam cikkeket. Nem fizettek érte túl sokat, de legalább volt munkám. Kezdett minden jól alakulni, úgy gondoltam, már nem jöhet rosszabb, de akkor apám egy új nővel állított haza, és kitalálta, hogy újra nősül. Kezdetben nagyon nem örültem ennek, hisz mégis csak anya helyére hozott valakit, de aztán beláttam, hogy apának is szüksége van egy társra, és neki is nehéz volt az előző időszak. Éppen ezért, miután már lenyugodtam, támogattam őt a házasságban, Lilynek azonban ez egyáltalán nem tetszett, ő nem örült annak, hogy apa újra házasodik, ez miatt párszor volt egy kis összezördülésünk is, mert próbáltam vele megértetni azt, hogy apának is fontos az, hogy legyen mellette valaki, főleg, ha mi már új, saját életet kezdünk.
Egy napon, mikor átmentem Lilyhez, hogy meggyőzzem, ne tartsa a haragot az apánkkal és próbálja őt megérteni, akkor tudtam meg a hírt, hogy ő is örökölte anya betegségét. Ledöbbentett, rettentően megijedtem, bár ezt előtte nem akartam kimutatni. Természetesen azonnal a segítségére voltam, és próbáltam mindent megtenni, orvosok és gyógymódok felkutatásában segédkeztem. Bár neki sosem meséltem, mikor elhagytam a házát, elsírtam magam az autómban ülve. Nem akartam Lilyt is elveszíteni, úgy , ahogy anyát, rettentően kötődtem hozzá, és nagyon féltem attól, hogy elveszíthetem. Talán az volt az a pillanat, mikor még óvóbb és féltőbb testvér vált belőlem.
Attól a naptól kezdve gyakrabban találkoztunk, többször is felhívtam telefonon napközben, próbáltam programokat is szervezni, hogy mindig jól érezze magát. Apának egy szót sem szóltunk, megesketett arra, hogy ne mondjam el neki, ezért nem is tettem meg, bár úgy éreztem, jó lenne, ha apa is tudná, ezt többször el is mondtam Lilynek, s persze néha ezen is összemorogtunk. Talán túlságosan is aggódtam a húgomért, ami miatt gyakoribb vitáink voltak, s egy napon az a hír fogadott, hogy elköltözött a városból. Rettentő dühös lettem rá, nagyon megharagudtam és persze, aggódtam is érte. És ha ez még nem volna elég...nagy hülyeséget követtem el. Egy estén, túl részeg voltam ahhoz, hogy tudjam, miben fogadok, így rengeteg pénzt elkártyáztam és nem tudtam fizetni. Kiderült, hogy a tagok nem kispályás arcok, megfenyegettek, hogy ha nem fizetek, bedobnak a folyóba. Megijedtem...de még ennél is jobban aggasztott az, hogy Lily hol lehet. Nagy nehezen , Clairenek köszönhetően sikerült kinyomoznom, hogy a tesóm hová költözött, ezért felmondtam a new yorki melómat, összepakoltam a cuccaimat, elköszöntem apámtól, és úgy döntöttem, hogy Fairbanksbe megyek Lily után. Mindenképp meg akartam találni, hogy lecsesszem, amiért szó nélkül és felelőtlen módon eltűnt, másrészt, így legalább eltudtam kerülni a behajtókat is, akik egyre sűrűbben jártak már a nyakamra...
Még csak egy napja érkeztem Fairbanksbe, de alig várom, hogy a húgocskám körmére nézzek.
Amiket ki nem állhat: Ananász, vodka -rosszul lesz tőle , szűk helyek, kosz és rendetlenség.
Rövidtávú célok: -Lilyvel való törődés, cél, hogy rávegye húgát arra, hogy a betegségét ne vegye lazán, hanem figyeljen oda és tegyen meg mindent a gyógyulás érdekében. - Törlessze kártyaadósságát
Középtávú célok: Sikeres íróvá váljon , leszokjon a szerencsejátékokról.
Hosszútávú célok: Családalapítás.
Forrásmegjelölés: Már itt vagyok Hirdető: Lily McLain
Avatar/Play by: Ryan Gosling - Philip McLain
A hozzászólást Philip McLain összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 07, 2013 1:32 pm-kor.
Az előtörténetedben semmi kivetnivalót nem találtam. Sok sikert kívánok a kapcsolatépítéshez, és egy baráti javaslat: ha le akarsz szokni a szerencsejátékról, akkor kerüld el a Golden Wolfot
Az avifoglalásodat én intézem, tekintettel arra, hogy hirdetett karakter vagy Így nincs más dolgod, mint belevetni magad a játéktérbe - mondjuk egy csukafejessel, ha már úgyis úsztál a gimiben
Kezdőlap
