Karakter teljes neve: Wali Stormborn Becenév: Wal’, Wali Álnév: Warren Stormborn Faj: Vérfarkas Falka: Jelenleg falka nélküli Titulus: Desertor Nem: Férfi Kor: 246 Születés helye és ideje: 1765, valahol Észak-Amerikában. Átváltozás: 1777, Oroszország Foglalkozás: Kutyatenyésztő Védőszellem neve: - Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: - Vérvonal: "Morfok" - Anguta, a teremtő
Apa: Nikolaj Rumjancev-Zadunajszkij Anya: Aina /ember, elhunyt/ Testvérek: Hamsa /ember, elhunyt/, Sedna /vérfarkas, él/ Egyéb hozzátartozók: Annuska, a feleségem /ember, elhunyt/, Cuneil, a fiam /ember, él/, Alexander és Rain, az unokáim /emberek, élnek/
Alapvetően egy normális férfi vagyok. A korombeli farkasokhoz képest még kifejezetten nyugodt is. Általában úgy viszonyulok az emberekhez, ahogy azt megérdemlik, ha tiszteletlenül bánnak velem, akkor tőlem se számítsanak semmi másra. Viszont ha megfelelően közelítenek, akkor segítőkész, sőt még őszintén kedves is tudok lenni...legyen az akár a legfiatalabb kölyök. Mostanában gyakran vagyok csendes és visszahúzódó, ez betudható a csapásoknak, amik a közelmúltban értek. Ha arra kerül sor, akkor a piszkos munkát is elvégzem. Ez a közel 250 év megtanított arra, hogy ezt is meg kell tenni. Annuska előtt elég nagy nőcsábász voltam, viszont azóta nem igazán tudok más nőstényekre nézni.
Masszív, a velem egy korban születettekhez képest magas /180 cm/ ember vagyok. Kék szemem és északi származásom ellenére barna hajam van. Úgy vélem, hogy ez édesanyámnak köszönhető. Ha a visszajelzéseket veszem alapul, akkor kifejezetten helyesnek vagyok mondható. Arcomon szinte mindig valamilyen szőr látható, általában hagyom, hogy megnőjön, de ha számít a megjelenés, akkor leborotválom. Nagyjából bármilyen ruhát magamra húzok. Az alkalmakhoz öltözök, azonban egy kicsit le vagyok maradva a divat területén. Ha ma el kéne mennem egy estélyre, akkor eléggé kitűnnék a 20-as évekből visszamaradt felöltőmben. Akkor még elegáns volt, ma már egy kicsit idejétmúlt. Mostanában eléggé elhagytam magam. Hajam eléggé zsíros és már egy fodrász is rám férne. Szakállamtól pedig inkább nézek ki hajléktalannak, mint gazdag kutyatenyésztőnek.
Nem tudom hol születtem. És azt sem, hogy pontosan mikor. Csak annyi bizonyos, Aina, az édesanyám és Nikolaj, az apám féltestvérek voltak. Ebből a vérfertőző szerelemből fogantam meg én. A nemes és méltán hírhedt Rumjancev család és egy indián vérvonal leszármazottja vagyok. Több mint kétszáz év távlatából az emlékeim már megfakultak. Csak azok, az igazán fontos mementók égtek bele az agyamba, amik meghatározták a jövőmet.
A Bering-tenger partján álltunk. A jéghideg szél az arcunkba fújta a felcsapó hullámok sós permetét. Jobb kezemmel letörölgettem néhány könnycseppet az arcomról. Balomat édesanyám szorította. Néztem, ahogy a férfi int nekünk az egyre távolodó hajó tatjáról. Szipogtam egy nagyot és kérlelőn fordultam a mellettem álló nőhöz. -Mama, a papa ugye visszajön értünk, ugye? Hangom remegett, szememből pedig a szomorúságot lehetett kivenni. Igen, féltem, hogy soha többé nem látom viszont az apámat. -Persze kicsim, megígérte! Addig is vigyázz a húgodra! Letette mellém a húgomat. Ekkor még nem értettem, hogy minket nem csak a vér köt össze. A sorsunk is közös. Belenéztem kék szemeibe. Kinyújtotta felém a kezét, egy kissé közelebb hajoltam hozzá, amikor megragadta az egyik hajfürtömet és megrántotta. -Hé, Mama! Bánt! Fancsalítottam el az arcom. De nem tartott sokáig gyermeteg felháborodásom, meghallottam a szeretett asszony csilingelő kacagását és úrrá lett rajtam az öröm. Olyan keveset láttam arcán mosolyt, hogy már egy ilyen apróság is boldogságot tudott nekem okozni…
Három röpke év telt el. Gyermekkorom legszebb időszaka. Inkább…egyetlen időszaka, igen így helyesebb. Miután Szergej, a nagybátyám eljött értünk, nagyon hamar fel kellett nőnöm. Nem csak Sednát kellett megvédenem, de azt is tűrnöm kellett, hogy rendszeresen erőszakot követ el az anyámon. Soha nem gyűlöltem senkit annyira, mint őt. Már akkor, öt évesen megfogadtam, hogy bosszút állok ezen a férfin. Visszahurcolt minket Oroszországba. Nem sokkal megérkezésünk után azonban árvák lettünk. Mama belehalt a szülésbe. Második húgom, Hamsa így Jekatyerina asszonyhoz került. Nagyjából ennyi szót tudok rá vesztegetni. Egy arrogáns, ostoba leány lett belőle, pont mint nevelője. Engem Mihail bácsikám vett a gondozásába. Még mindig meglep, hogy egy ilyen családban, hogy volt hely egy ennyire jámbor férfinak. Ő igazán szeretett engem és Sednát. Ha már Nikolaj nem jeleskedett az apai szerepkörben, Ő megtette helyette. Mellette biztonságban éreztem magamat, sőt még a húgom életét is a kezébe adtam. Világutazó lévén rengeteg útjára elkísértük a férfit. Így történt akkor is, mikor vége szakadt az eddigi életünknek. Valami arany, agy szén bányát mentünk felkutatni…nem teljesen emlékszem már rá. Egy kicsiny faluban húztuk meg magunkat. Itt találkoztunk a férfival. A férfival aki ismerte anyám nevét.
Érzem, ahogy Sena teste ütemesen lüktet minden egyes levegővételre. Teljesen az oldalamhoz lapulva nyomta el az álom. Nagyon felzaklatta az a fura fickó. ~De…honnan tudhatta Mama nevét? Gondolataim azóta körülötte forognak. Olyan régen nem jutott már eszembe, hogy milyen lenne, még mindig élne. Ez egy kissé elszomorít. Nem akartam, hogy azt higgye, elfeledkezem róla. Mert nem! Csak Mihail bácsi mellett mindig van valami dolog. Még egyszer utoljára kinyitom a szememet, hogy megnézzem a húgom arcát. Majd engem is magába ránt az éjszaka. Hó, mindenhol csak havat látok. Csak egy fekete pontot látok valahol a távolban. Elindulok felé. Napokig, hetekig rovom a változatlan tájat. A fehérség leteríti a testem minden egyes porcikáját. De nem érzek hideget…furcsa. Minden egyes lépéssel egyre közelebb érek a végcélomhoz. Már csak néhány méterre járok tőle. A szél végre alábbhagy szüntelen munkájával és megpillantom a farkast. Bundája mint a kőszén. Szemében semmi érzelem nem csillan. Közelebb merészkedek. De az állat megvonaglik, felvonít és összerogy. A testéből véres permetet szórva tör elő egy szárnyas lény. A levegőbe emelkedik és elkezd körözni a tetem felett… A húgom sikoltására riadok fel. Pár másodpercig zavartan pislogok körbe, majd meglátom a vadállatot. Azonnal kipattanok az ágyból és egy kiáltás közepette ott is termek mellettük. Tudom, hogy nincs esélyem, de meg kell védenem a testvéremet. Akár az életem árán is. -Hagyd őt békén! Szinte köpöm a szavakat. Amikor rám veti magát belőlem is előtör egy sikoly. Belemar a vállamba, de nem folytatja a marcangolásomat. Szinte már mérhetetlen gyorsasággal fordít hátat nekünk és kiiszkol a szabadba. Mihail bácsi ránk törte az ajtót. Önmagából kikelve utasította a falusiakat, hogy eredjenek a bestia nyomára és hozzák elé. Mivel senki nem hallgatta meg így neki kellett a kezébe vennie a dolgokat…
Ekkor láttam legutoljára életben a bácsikámat. Kiderült, hogy a farkas aki ránk támadt Sena apja volt. És minket is önmagával hasonlóvá változtatott. Gyűlöltem őt. Nem magam miatt, hanem, hogy elvette az egyetlen ember életét, aki valaha mellettünk állt. De nem állhattam bosszút. Tudtam, hogy gyenge vagyok. Ez az új világ megrémített. De a falka, amibe bebocsátást nyertünk megtanított minket mindenre. Senát a vezetésre, engem, pedig az Ő támogatására. Évtizedekig voltunk mellettük. Megtudtunk mindent a farkasok létéről, Őrzőkről, mágiáról és szellemekről. Nehéz volt, de beleszoktunk ebbe a világba is. De, tudtam, hogy ki kell válnunk közülük. Nem mellettük volt a helyünk.
Hallom, ahogy a mellettem lévő helyiségben valaki motoszkál. Már csak a szagokból is tudom, hogy Sedna az. Na de vajon mit tervez az én egyetlen hugicám. Emberi fülnek hallhatatlanul bezáródik egy ajtó és suhanó léptek topognak el a szobám előtt. Érdeklődőn felvonom bal szemöldökömet. Megvárom, amíg teljesen kiér az épületből. Odalépek az ablakhoz, felnyitom és kiugrom a hideg éjszakába. Meglepetésszerűen érkezek meg húgom mögé. Megpördül. Kaján mosollyal az arcomon nézek, áthatóan kék szemeibe. -Hova…hova ifjú hölgy? Ez az időpont már nem éppen… Kérdezem azzal tipikus tettetett-rosszalló hangsúllyal, amit annyira szeretek használni a bosszantására. De megérzem a nyugtalanságát. -Sena? Szavaimból már az aggodalom egy vészharangja csendül ki. Belefúrom tekintetemet az övébe és követelőn küldök felé néhány gondolatot. -Elmegyek. Bosszút kell állnom. Tisztában vagyok vele, hogy mire…kire gondol. Elszántság sugárzik belőle. Én is rengeteg éjszakát gondolkoztam már ezen. Ellenkezést nem tűrőn lépek mellé. Belekarolok és elkezdem húzni az út felé. -Veled megyek. Megpróbál ellenkezni, de nem hagyom, hogy szóhoz jusson. -Nem, Sena! Ez nem csak a te harcod! Ő az én anyám is volt. Ugyan akkora jogom van bosszút állni, mint neked. Nem szólt semmit, tudta, hogy igazam van…
Visszatértünk hát a családunk ölelő kebelére. De csupán, hogy tőrt döfjünk belé és jól végezve dolgunkat ismét elhagyjuk őket. Szerhejnek már akkor sem volt semmi esélye, amikor elkezdtük utunkat. Végeztünk vele és a családi vagyon nagy részével elhagytuk az Óvilágot. Alaszkában találtunk új otthonra. Itt teljesen más élet köszöntött ránk. Bepillantást nyerhettünk a felső körök dekadenciájába és képmutatásába. A bálok és a művészkedés igazán üdítő változatosságot nyújtottak az edzésekkel töltött évek után. Miután az Egyesült Államok megvásárolta Alaszkát újabb üzletbe fogtunk. A falka hiányát, kutyák tenyésztésével egészítettük ki. Mi tagadás, szerettem azt az időszakot. Néha napokat töltöttünk az erdőben, farkasként rohanva a fák között. De végül rám talált a szerelem. Annuska…az én drága Annuskám. Amikor megpillantottam már tudtam, hogy az enyém kell legyen. Gyönyörű, okos és tehetséges. Miénk volt az egész világ. Párizs, New York, London. Bejártuk szinte az egész világot. Ő jelentette nekem az újdonságot a majdnem két évszázad után. Igen, bevallom, elhanyagoltam a húgomat. Sőt, néha még meg is feledkeztem róla. Új családot kezdtem vele alapítani. Nem értettem, hogy Sena miért nem képes örülni a boldogságomnak. Nem bírta tovább és elhagyott minket. Megpróbált meggyőzni, hogy harapjam magamhoz asszonyomat és gyermekemet, de én teljes életet akartam nekik. Több, mint kétszáz év után így váltunk szét a testvéremmel. Kis családommal megpróbáltuk mímelni az átlagos, északi család életét. Persze, nekik nem hazudhattam. Elmondtam nekik a legalapvetőbbeket a fajtámról, de megpróbáltam a legtávolabb tartani őket az egész farkasosditól. Sikerült. Boldogok voltunk. De mindennek vége kell, hogy szakadjon. Az elkerülhetetlen, a halál rátalált Annuskára. A kín, ami a lelkemet szaggatta szinte kézzel fogható volt. Ennek tetézése gyanánt a fiam, Cuneil délre, Atlantába költözött, valami szuka miatt. Többször megpróbáltam véget vetni az életemnek, de az ösztön nem hagyott cselekedni. Már csak egy megnyugvásom lehet, az a személy, akit szinte már elárultam. Sena…
Amiket szeret: A fiam, a feleségem és Sedna. A kutyáim. Úgy húsz éve elkezdtem snowboardozni, azt is kedvelem.
Amiket ki nem állhat: Jelenleg az egész életem, a rinyáló emberek.
Rövidtávú célok: Nem megölni önmagam.
Középtávú célok: Megkeresni a fiamat és újra felvenni vele a kapcsolatot. Beilleszkedni a húgom mellé.
Hosszútávú célok: Mostanában nem tudok erre gondolni.
Kezdőlap
Sedna örülni fog.
