Sajnos kezdett a mókának ígérkező tábortüzes buli átfordulni valami egészen másba. ~Előbb emberek, aztán talán már bolyhos kis barátaink is tiszteletüket teszik?! Hát abból nem esznek, ezt itt és most megígérhetem!~ Legalábbis, ha rajtam fog múlni a dolog. Engem az se érdekel, ha az embereket kell eltenni láb alól. Nem egyet, nem kettőt intéztem el korábban is. Mint említettem a múltkor, szeretem a féktelen bulikat. Tedd össze a kettőt! Lehet, hogy linkeskedem néha, de két dolog biztos: nálam jobban senki se tud bulizni és a munkáimat mindig, maradéktalanul elvégzem... akár félrészegen is! Szóval a lépcsőfokokat már kettesével, hármasával szedtem és így hamar az elsőre értem. Körülbelül ekkor szólalt meg a fülemben Annácska minden érzelmet nélkülöző jeges hangja. Azt hiszem, picit a szívére vette ezt a kis cukkolást a részemről. Ami meglepő, tekintve hogy jó ideje ismer és tudnia kéne felét se gondolom komolyan ezeknek az ökörködéseknek.
Valószínűleg, ha végeztünk a melóval a Síparadicsomban egy ideig a kedvében kell járnom, hogy kiengeszteljem érte. De legalább nem üvöltözött velem. Bár néha nem tudom, hogy melyik lenne a jobb. Ha kiadná a mérgét, vagy ha a sértődött jéghercegnőt játszaná továbbra is. - Nem vagyok benne biztos, lehet hogy már előre vártak ránk és most akarnak akciózni, hogy végeztünk és tetten érhetnek! - Igen, felmerült bennem annak a lehetősége, hogy a szőrmókok embereket fognak küldeni és tervvel készültek. Valamilyennel tuti, mert korántsem viselkednek olyan i(nko)mpetens bandaként, mint mi. Elég eszement terv lenne mondjuk, de egy sakkjátszmában gyalogos bábúként simán feláldozhatóak lennének az emberek. Például a néhai mentorom, Valentine képes lenne ilyen piszkos kis húzásokra, ő speciel elég őrült volt az ilyesmikhez nem véletlen kapta az eszelős becenevet, szóval képzelhetitek volt baja az öregnek.
Egyenlőre nem feszítettem a húrt és nem szóltam vissza reflexből, ahogy máskor megtenném Annácskával szemben. Más se hiányzik, mint egy kis konfliktus a sajátjaink között. - Már az elsőn vagyok, mindjárt az ajtóhoz érek nyugi! - Mondom a földszintre vezető lépcsőfordulóban, miközben a maradék benzint támadásra készen tartom sietős léptekkel indulok meg, már a földszinten a kijáratot jelentő ajtóhoz. Persze figyelek azért a lábam elé is, hátha az érzékeim megint bejeleznének. De nem szeretnék bent maradva ropogósra sülni! Úgy csak a sült csirke finom, nem igaz?! Egyenlőre nem futottam bele az emberembe, talán az erősítésre vár és leadta a drótot? Ki tudja?! Minden esetre ez a kis mozgás és a lehetséges támadás veszélye a korábbi ittas halállazaságomat elsöpörte és felpörgetett a bennem hirtelen keringeni kezdő adrenalin. A végén még teljesen kijózanodok és a többiek boldog lehetnek. A földszintre érve egy pillanatra megálltam fülelni, de a hátam borsódzásán kívül más változás nem történt. Tehát az én közelemben van az illető. ~De vajon mégis mi a jó fenére vár?! És hol van pontosan?~
Körülnéztem, s ekkor láttam meg Annácskát a másik lépcső alján az öngyújtóval. Rögtön vettem is elő a sajátomat, s mikor kiadta a tűzparancsot én is beindítottam a saját kis tűzcsóvámat. - Tőlem is ment a szeretetcsomag! - Jeleztem a többieknek, aztán egyből futásnak eredtem, mielőtt még megpörzsölne az éhes haspókként mindent bekebelező tűz. Nem kellett hátranéznem, hogy tudjam mi történik. A ropogó hangok, a forróság érzése a hátam mögül és a szagok így is tájékoztattak róla, minden a terv szerint ment. Hamar kiértem, hisz nem tököltem, majd megkerestem Darrent is az épületen kívül. Direkt vagy sem, olyan gyors voltam, hogy megelőzzem a kifelé tartó Annát és előtte érjek ki az épületből. - Na, mi a harci helyzet? - Érdeklődtem az Ikkumától. Remélhetőleg semmi gikszer nem volt idekint. A falnak dőlve vártam, s amikor megérkezett Anna a falat megpaskoltam, mintha csak fogócska lett volna az egész. - Ipi-apacs, én nyertem! - Vigyorogtam a nőre remélve, most hogy végeztünk már oldottabb lesz a hangulata is és megnyugszik végre.
Kezdőlap
