Elégedettséggel veszem tudomásul, hogy nem csak a tervem sikerül, de még az emberi testem szenved is. Szenvedtem én is eleget, hát megérdemli ezen a földön minden élő, hogy átélje legalább töredékét annak, amit én éreztem. Ha ember, ha farkas, ha őrző, lényegtelen. Nekem már nem fáj, őt meg nem sajnálom. Járulékos tartozék az ember fájdalma egy magasztosabb cél érdekében, mely cél jelenleg nem más, mint a kölyök kínzása. Megölése? Nem, ahhoz még kicsi. Majd talán néhány száz év múlva, ha ezt az emberi testet majd régen a kukacok eszik, akkor visszatérek megint, s elintézem Masakot. Ha ugyan nem intézi el addig ő magát a saját ostobaságával. Most viszont csak azt akarom, hogy fájjon neki.. a teste is, a lelke is. S élnie kelljen a fájdalommal, s az emlékemmel. - Álljak le? Még bele sem lendültem pedig! – nevetem a képébe az emberi hangomon, majd meglendítem a síbotot, s igyekszem ott ütni vele az előttem ugráló kölyköt, ahol érem. Nem szúrni kívánok már, csak püfölni őt, így lépek vele, amerre mozdul, s egy kézzel csépelem a síbottal. Akkorát nem tudok így ütni, hogy az bezúzza a csontjait, de fájni fájhat, elvégre a botütések nem véletlenül voltak régen büntetési formák egyes országokban. Régen? Hát a rég is relatív.. - Csak nem gyáva vagy még ahhoz is, hogy támadj? Egyik teremtődnek sem volt elég tehetsége, hogy megtanítsa a kölykét harcolni? Szánalmasak! – cukkolom tovább, elvégre én mindig kimondom, amit gondolok. Úgy sejtem, hogy nem fogja megölni az embert, így teljesen nyugodtan mondok neki bármit. Hadd érezze, ahogyan szavaim tőrként vájnak a szívébe, elvégre ha szereti a teremtőit, akkor ezekkel a mondatokkal nagyobb sebeket tudok okozni, mintha bezúznám a koponyáját a botommal. - Mi lesz veled, ha ők már nem lesznek neked? Elveszel majd, ahogyan ők is elvesznek előtted. Mert megérdemlik a büntetést, ugyanúgy, ahogy te is. – gondolhatja, hogy akiket szeret, akikről beszélek, azok élete veszélyben forog. Hadd gondolja, valahol így is van. Ennél többet viszont nem akarok mondani, mert nem kívánok, hogy rájöjjön: az ember nem csak egy egyszerű ember, hanem maga Alignak. Nem jött el a leleplezés ideje. Most a csépelés van soron.
Nem támadom meg őt, tartom a kellő távolságot, de ő a botjával még így is el tud érni. Az első ütését a pofámba kapok, ami csak még jobban felpumpálja bennem az adrenalint. Félek ha nem hagyja abba nem tudom megállítani a kislányt és széttépi majd, ahogy azokat az embereket is ott kint az utcán. A szavai ahogy az ütései fájnak, sőt talán jobban is, mint ahogy azt képzelné. Az egy dolog, hogy engem sérteget, de Jamest és Odettet nincs joga. Semmit sem tud ez az idióta nőszemély. ~Ne merj így beszélni róluk te ostoba szuka! Mégis mit képzelsz, ki vagy te?~ Hangosan mordulok fel már a sokadik ütés után. Próbálom kikerülni, de így vakon nem a legkönnyebb. A hangokat próbálom figyelni, hogy melyik irányból suhintja felém a botot. Néhányat azért sikerül kivédenem, de a legtöbbet így is megkapom. Hol a karjaimra, hol a hátamra, de még a pofámba is. Végül nem bírom tovább. Minden egyes lendítés előtt, vagy után megpróbálom elkapni fogaimmal a botot. Elsőre nem sikerül, sőt másodikra sem, de végül megérzem a fém ízét a számban. Erősen harapok rá, majd egy nagyot lendítek rajta. Ha erősen fogja és nem ereszti akkor ő is lendül vele és talán még neki is esik egy fának, de ha "csak" kirántom a kezéből eleresztem a botot, végül elindulok felé morogva. ~Ha bármit is teszel velük én kibelezlek!~ Bár nem látom, de érzem őt. Pontosan tudom hol van, így meg tudok állni vele szemben. ~Könnyedén eltörhetném azt a vékonyka kis nyakadat és akkor már nem lenne ilyen nagy a pofád!~ Próbáltam kedves lenni vele, de nem használt, akkor meg kell próbálkozni más módokkal is. Ha közel enged magához ismét elrugaszkodom a földről és leterítem őt. Mancsaimmal lefogom a vállainál fogva, úgy vicsorítok a képébe. Teljes súlyommal rá nehezülök. Talán még meg is repedezhet pár csontja. ~Nah most legyen nagy a pofád!~
Elérem a célomat, hát persze, mindig is elértem. Nem, mintha az éj bármely szakában kételkedtem volna abban, hogy sikerül azt kihoznom belőle, amit akarok, ám ettől még kellemes érzéssel tölt el, hogy végre megtelik vérrel a pucája, s az embernek ront, mint egy megzakkant fenevad. Persze, nyilván fáj a vörösnek, de amíg nekem nem fáj, addig pont nem érdekel a nyomora. Tud mozogni, tud beszélni, ezáltal cselekvésre-fogható. Nekem elég ez így. Elkapja a botot én pedig hagyom a testet repülni, hadd érkezzen neki egy fa törzsének, nem érdekel. Még mindig nem. Csak az mozgat, hogy mit sem törődve a beszerzett zúzódásokkal //dobás// és azzal, hogy a vékony emberi hangon nyüsszenésben születő sikoly szólal meg; felpattanjak és az el nem engedett bottal újabb döfést kíséreljek meg végrehajtani Masako felé. Ám a kölyök ráugrik – megint – az emberi testre, s immáron a mai éjen másodszor hallom, ahogyan az alaszkainak csontja sérül, ezúttal a kulcscsont a test bal oldalán. Biztos rossz érzés lesz, míg be nem forr, de az már legyen az ő problémája, addigra én nem leszek itt. Érzem, hogy szédül, hogy a fánakcsapódás következtében bevert feje kóvályog, de az én agyam tiszta, nem telepszik reá semmiféle köd. Szorít az időm, így még egyszer, utoljára próbálok meg valamit.. Ne! Ne most! Érzem, ahogyan egyre távolabb kerülök az emberi testtől, s a dühöm, hogy nem sikerült bevégezzem, amiért Masako ellen fordultam már csak egy másik harcban állhat mellém, s erősíthet meg. Ha ugyan lehet engem még erősebbé tenni annál, mint amilyen vagyok. Hagyom az embert, eleresztem a tudatát és egy ideig élvezem, ahogyan zuhan a sötétségbe. De nem sok ideig gyönyörködhetem, hisz vár egy másik helyszín s a bosszúm újabb állomása. Masakohoz pedig nem idén jöttem utoljára, azt biztosan tudom.
Arra eszmélek, hogy a bal oldalam szinte a fejem búbjától a lábujjamig sajog, tekintetemet elhomályosítja a fájdalom. Ézem, hogy hidegen fekszem, átnedvesíti viselt ruhámat a hólé, csontjaimig hatol a hideg. Apropó csontok.. próbálom megmozdítani a bal karomat, de az esélytelenek fájdalmas nyögésével bevégzem a mozdulatot, s elkönyvelem sikertelennek. Igyekszem úrrá lenni szédülésemen – melyet vajon az okoz, hogy hanyatteshettem síelés közben vagy az, hogy fogalmam sincs hová lettek az elmúlt percek az emlékeim közül, s az agyam belefárad abba, hogy kutat utánuk? Nem tudom. Mindenesetre megpróbálok körbepillantani, hogy tudjam, a pálya mely részén szenvedtem balesetet. Fák? De hogy kerültem én a.. Várjunk csak! Mi ez a lihegés? És egyáltalán.. Sikoly. Semmi más nem szökik ki ajkaim közül, csak rémült sikoly, aminek okát az jelenti, hogy egy farkast látok meg magamon, a magam környékén. A rettegéstől minden realitásérzékelésem elmúlik, csak sikítok egészen addig, míg védekezőösztönöm úgy nem ítéli, hogy nem tud mással elhallgattatni csak azzal, ha lekapcsolja agyamban a villanyt. Elájulok. ~ Ájult ember nem sikolt. Ha nem sikolt, nem tépi szét a farkas. Tettesd halottnak magad P.S.! Remekül megy ez neked.. Aludj. Álmodj szépeket. Addig se fáj.. Semmi se fáj. Nem Prue, még nem jövök, zavard el a farkast, kérlek! Kérlek.. nővérem, légy kegyes.. ~
Már nem mond semmit, csak hallgat miközben fölötte tornyosulva csak morgok rá. Jobb is, ha befogja azt a száját, mert a végén többet is kaphat tőlem, de azt nem fogja megköszönni. Ahogy felette állok érzem, hogy kezd gyengülni a test. Talán az a kis repülés végre észhez térítette. Így szép lassan le is mászok róla, de egy percre sem emelem el figyelmem róla. Szemek nélkül jobban oda kell koncentrálnom, hogy minden apró kis zörrenést meghalljak. Hosszú percekig csak némán hallgatózom, hogy mit csinál, de meg sem mozdul. A szívének verését hallom, így tudom, hogy még él, aminek őszintén örülök. Hirtelen hallok meg újabb zajokat felőle így azonnal befeszülnek az izmaim és morogni kezdek. Nem látom, hogy mit csinál, csak hallom, hogy mozgolódik és igen félek attól, hogy megint csak támadni fog. Ekkor viszont valami olyasmi történik, amire álmomban sem hittem volna. Egy fülsiketítő sikoltozásba kezd. Összerezzenek a hang hallatára és csak meglepetten állok tőle pár méterre. Most meg mi a francért sikongat? Eddig meg akart ölni, erre most fél tőlem? Vagy ez csak figyelem elterelés? A sikoly amilyen hirtelen jött olyan hirtelen is marad abba és újra csend uralkodik el. Most meg mi történt? Hallom, hogy a szíve lassul, a lélegzete nyugodni kezd. Talán elájult? Óvatosan közelebb sétálok hozzá, majd orrommal megbökdösöm őt finoman, de ahogy hozzá érek már hátrálok is. Nem történik semmi, ami csak azt erősíti meg, hogy elvesztette az eszméletét. Megkönnyebbülve rogyok össze a hóban. Ez a kis bunyó kellően lefárasztotta a kislányt. Nem is kell sok idő és már kezdek is vissza alakulni. Most én ordítok fel teli torokból. Percek telnek el mire teljes emberi alakomat sikerül visszanyernem. A ruháimnak annyi, így nem tehetek mást így kell visszaindulnom a lakba...De őt nem hagyhatom itt...Megsérült, megharaptam. A szagokat követve lépek oda, majd óvatosan felemelem őt a földről. Sima emberként képtelen lennék őt cipelni, de most a kislány besegít nekem. Karjaimban az ájult vörössel indulok meg az ismerős szagokat követve a farkaslakba.
A jótékony sötétség úgy takar be, mint a kedvenc, pihe-puha plédem. Csak a kandallómban pattogó tűz hangja hiányzik, ám nem üti meg más a fülemet, mint a süket csend. Látom magam előtt Pruet, Hopeot, s ami nagyon furcsa az az, hogy Naomit is. Pedig én mindig azt hittem, hogy ájult, sötétségbe fúló életünk képei között csak holtak jelennek majd meg. De nem. Látom őket, egymás mellett állnak, s a kép olyan groteszk, hogy szabadulni kívánok tőle. Képzeletben a felszín felé úszom, de nehézkesen megy a tempózás a moccanatlan bal karommal. Ám mégis.. van az a hang, amely szinte a hajamnál fogva öntudatra ránt. Mégis mi üvölt? Meg sem kell fordítsam fejemet, elég ha kinyitom a szemem, így is olyat látok, amit nem képes befogadni az agyam. Ott, ahol az előbb még a farkas állt, most valami egészen más manifesztálódik, groteszk képeket tárva szemeim elé. Behunynám én azokat, de annyira lesokkol a látvány, hogy szinte katatón állapotba kerülök. Moccanni nem tudok, elszakadni a látványtól nem merek. De van az a pont, a farkas körvonalainak vonaglása után, amikor már nem bírja tovább a gyönge emberi elmém, s újra ájulásba zuhan. Nem, az nem lehet! Hogy ember lett a farkasból? Hát ez olyan információ, amit nem vagyok képes beemelni. Jobb nekem a sötétben, ott legalább semmi se fáj, s nem kell látnom mindazt, ami következik. Mert biztos, hogy a balesetben meg is őrültem. Épeszű ember nem hallucinálhat ilyet. Tehetetlenül heverek Masako kezeiben, öntudatlan állapotomban oda visz, ahová akar. A vérem jó eséllyel végigcsepegteti az utat mögöttünk egy darabig, s hacsak nem részesít valaki orvosi ellátásban, akkor lassan nem csak a sokktól nem jövök vissza ájult állapotomból, hanem a vérveszteség miatt sem. Bár azt sem tudom, hogy milyen mély a seb. Lehet, hogy már rég elállt a vérzés. Én csak arra emlékszem, hogy a vállam nagyon fáj, s a bal karommal kapcsolatosan azt kívánom, bárcsak ne is lenne. Sose tört még csontom. De nem bírom a fájdalmat, azt hiszem.. De nem is kell bírjam. Ájult vagyok. Nem érzem a világot, s most jó ez így nekem.
Van egy örök igazság velem kapcsolatban. Nem szabad hagyni, hogy unatkozzak, mert az unalom olyan ötleteket szül a fejembe, amiért általában seggberúgást kapok. Tényleg fel kéne már dobni valamivel az életem. Persze, három helyen is dolgozok, de én még ennek ellenére is képes vagyok elunni magam, ha épp nincs mit csinálnom. Szóval… kitaláltam nagy unalmamban, hogy mekkora poén lenne kandi kamerás videót forgatni, aztán majd visszanézni. Az eszközök a rendelkezésemre állnak, hiszen csak be kellett mennem az Alibi Trick-hez, és elhozni néhány felszerelést. Szóval. Még mielőtt reggel kinyitott volna a sípálya, én kicammogtam az egyik pályához, és az egyik pálya melletti fa ágára felszereltem egy kamerát, amit a pálya felé fordítottam, hogy jól felvegye a történéseket. Én magam a bokrok, és a fák közé rejtőztem… talpig fehér overálban és csizmában. A fejemre fehér símaszkot húztam, csak a szemeim villantak ki belőle, ahogy hasaltam az egyik pálya melletti bokorban, és néztem a mini képernyőn keresztül azt, amit a kamera is láthat. Ahogy egy-egy síelő odaért a közelemben, farkasom mélyről jövő hangját kieresztve felmorrantam. Az esetek többségében eléggé kiszámítható volt a reakció, amit a kamerán keresztül is tökéletesen lehetett látni. A síléceken lecsúszó emberek vagy felkiáltottak ijedtükben, vagy felkiáltottak, és még odébb is ugrottak sílécestől. Volt aki pofára is esett, és hason csúszott lefelé pár métert. Mondanom se kell, én kitűnően szórakozom ezen itt a bokorban lapulva. Az, hogy esetleg a síelők leérve szóvá teszik-e a dolgot valakinek, nem különösebben érdekel. Ha megneszelem, hogy valaki ólálkodik az erdőn belül errefelé, akkor gyorsan kereket oldok, és sose jönnek rá, hogy én voltam. Szerencsére a kamera nem egy böhöm nagy… feltűnő darab, szóval kiszúrni se olyan könnyű. Egyébként is úgy tervezem, hogy majd záróra után visszajövök, és leszerelem onnan. Ennyi marhulást megengedhetek magamnak, ezzel nem ártok senkinek se, nem?
Duane a szerelméért sok mindent megtett már. Éveken keresztül harcolt érte, nyüstölte, rágta a fülét, mire Judy beadta a derekát. A kubai nem lett papucs, de nagyon megbecsüli a nőjét és még mindig tűzbe menne érte. Múltkor elkísérte lovagolni úgy, hogy őt nem érdekelték a lovak, a futtató szélénél figyelte az egész jelenetet. Most a tél közepén a tanárnő megint síelni akart és végre, hosszas beszélgetés után rá tudta venni Duane-t, hogy kísérje el. Judy rendszeresen síelt, már 8 éves kora óta ránőtt a lábára a léc. Egész eddig egyedül vagy barátnőkkel járt el a helyi sípályára, mert a kubait nem bírta meggyőzni. A havat nem igazán szerette a trópusokról jött srác. Idén tört meg a jég, megállapodtak, hogy egyszer eljön vele és kipróbálja. Az életben sok mindent ki lehet próbálni és lehet, hogy a végén még a kubai is rákap a síelésre. Szóval felkészült jó minőségű thermo kezeslábassal, síszemüveggel. Természetesen mindent csak bérelt, mivel nyitvahagyta a kérdést, hogy lesz-e még szükség ezekre. Judy-nak mindenből volt sajátja, ő a maga felszerelését hozta. Nem lennének igazi Őrzők, ha nem vették volna figyelembe, hogy falkaterületre jönnek. A kezeslábas belső zsebében ott lapult egy ezüst kés és tőr Duane-nél, Judy-nál két ezüst kés és kiadós meditáció után jöttek. A Falkának nyilván nem érdeke belerondítani a saját üzletébe, de ha itt találkoznak olyannal, aki nem átall a síelők közt randalírozni, csak magukra számíthatnak. Ezt tudták és így jöttek el. Duane megkapta a kellő instrukciókat, otthon Judy-tól és itt a személyzettől. Olyan pályát választottak, ami kezdőknek is jó és a kubai nagy levegővétel után elindult lefelé. Barátnője türelmesen haladt mellette és figyelte. Az is nagy eredmény volt, hogy nem ült seggre a srác. A léceket még nem igazán tudta irányítani, fura, kacsázó mozgást vett fel és saját magán röhögött. Judy terelgette, hogy mit csináljon és lassan sikerült is viszonylag egyenesen csúszni. Aztán jött egy üvöltés. - Mi a frász? - kiáltott fel Duane és egyből vérfarkast gyanítva nézett körül. A teste is mozdult úgy, ahogy vészhelyzetben szokott. Ennek eredményeként teljes káosz köszöntött be a síléceit tekintve és fenékkel huppant bele a hóba. Judy is megijedt, sose történt még vele hasonló eset, amióta ide jár. Rendes farkas nyilván nem élhetett itt, még betévedni se volt nagyon esélye. A hely tulajdonosai mindig figyeltek és nem hagyták volna ilyen amatőr módon elzülleni a sportpályát. Ez bizony egy vicces kedvű vérfarkas lehetett. Mire ezt végiggondolta, már ő is kisiklott és csak a rutinja őrizte meg egyenesen. Duane-hez csúszott, közben szétnézett, hogy merre kéne keresni az illetőt. - Megvagy? Azt hiszem, dolgunk akadt... - kérdezte a barátját komolyan. Duane bólogatott, de elege lett és lecsatolta magáról a léceket. - Légyszíves, figyeld, hogy ne üssenek el! - kérte Judy-t, amíg felállt. A pálya szélénél lévő fás-bokros részeket figyelte. Senki nem álldogált feltűnően és annyi lélekjelenléte még volt, hogy az üvöltésnél megfigyelte, nem követi őt, nem síelőtől jött, hanem statikus hang volt. Egy vérfarkas elrejtőzött valahol és ijesztgeti az embereket. Felkapta a léceket és a botokat, majd a pálya széle felé indult. Judy a lécekkel követte és figyelt, hogy senki ne üsse el őket. Az embereknek pesze nem tetszett, hogy ketten keresztbe grasszálnak a pályán, ezért kis kiabálás is támadt. Hamar kievickéltek. Ott Duane kifújta magát és Judy-hoz szólt: - Drágám, nézzünk szét itt oldalt! Nem tudom, melyik hülye csinálja ezt, de le fogjuk beszélni róla. A lány is megvált a holmijaitól. Lepakoltak mindent egy bokor tövébe, hóval kicsit beásva, hogy lehetőleg ne tűnjön el semmi. Duane-t felháborította, hogy a vidáman sportoló embereket és a síeléssel ismerkedőket cseszteti valaki ilyen óvodás viccel. Nem saját maga miatt volt csak dühös. Biztos volt benne, hogy nem ők az első áldozatok. Egy sms-t elküldött Willnek, hogy "Farkasüvöltés a sípályán, Judy-val kivizsgáljuk." és elindult a bokrok felé barátnőjével egyetemben.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Egy kis morgás milyen hatásos tud lenni… valami elképesztő! Az üvöltéstől és a tutulástól azért még messze vagyok. Nem akarok túl hangos lenni, csak épp annyira, hogy akik elhaladnak előttem a pályán, meghalljanak. A mély… morgó hangot sokan akár még medvének is betudhatják… Főleg azon turisták, akik nem ismerik annyira a környéket, vagy nem tudják mi a különbség a medve és a farkas morgása között. Vannak ilyenek, akik nem tudnak különbséget tenni. Szóval én jól elvagyok magamnak, és élvezem a morgásom szülte következményeket a hóban lapulva. Jókat röhögök magamban, ahogy az emberek összerezzenve hanyatt vágódnak, és a sílécekkel kapálóznak a levegőben. „Hátára fordított teknősbéka” effekt. Szerintem én pályát tévesztettem… mármint nem lesikló pályát, hanem a médiában kéne dolgoznom… valami szórakoztató csatornán venni fel ilyen szivatós videókat. Nyomok néhány facepalmot, miközben a rekeszizmaim hevesen tornáztatva röhögök hangtalanul. Lehet, hogy Jenny ezért kiporolja a fenekemet – már ha rájön, hogy ki áll az egész dolog hátterében ugyebár -, de nem baj, ennyit igazán megér ez az egész. A farkas társadalmat nem veszélyeztetem ezzel. Nekem van annyi eszem, hogy ne a kamera előtt baromkodjak felismerhetően, ahogy azt az Omega tette nemrég. Fehér kezeslábasomban beleolvadok a környezetembe, és próbálok nem összefüggést találni a saját… és a Teletabik öltözéke között, mert még a végén elsírom magam. Na jó nem… de azért tényleg próbálom őket kizárni a tudatomból, meg az idegesítő dalocskájukat, amit a kölykök folyton nyomattak a tv-ben. Szerencsére azóta már eltelt pár év, szóval talán már kinőttek belőle. A tenyérnyi képernyőn keresztül nézem a következő „áldozataimat”. A csajszi elég magabiztosan ácsorog a sílécein, a pasas kevésbé. Ha fogadást kéne kötnöm, akkor a pasira kötnék, hogy ő fog előbb bukfencezni a hóban. Amikor majdnem egy vonalba érnek velem, szabadjára engedem a pajtikám hangját, és vészjóslóan rájuk morranok a bokor alól. A kiáltásra elvigyorodok, majd figyelem, ahogy seggre esik, én meg elégedetten kipipálom gondolatban a tippemet. Mivel kikerülnek a kamera látószögéből, és én már a következő páros felé irányítom a figyelmemet, ezért elsőre nem tűnik fel, hogy kioldalognak a pálya szélére. Persze… milyen fürkész lennék, ha nem szagolnám ki azt kisvártatva, hogy valakik közelednek. Francba… lebuktam. Pedig egyre jobban élveztem a kis műsort. Gyorsan becsuktam a kezemben levő kis képernyős vevőt, és berejtettem az overálom alá, majd a földhöz lapultam. Nem másztam elő, mert a reggeli nyomaimat már befedte a hó… ha most akarnék lelépni, hazáig követni tudnák a nyomaimat, szóval az nagyobb bukta lenne. Inkább lapulok a bokor alatt, annak reményében, hogy nem szúrják ki a nagy fehérséget a nagy fehérség közepette…
Judy már sokszor síelt itt, hosszú évek óta járt a sípályára, meg kirándulni is szeretett, szóval ő már tudta, milyen hangja van a medvének, farkasnak és azt is, hogy ezen a környéken a mókusnál veszedelmesebb állat nemigen tanyázik. Hamar leesett a tantusz, hogy egy vérfarkas szórakozik. Még ilyenről se hallott a síparadicsom területén, nem ment híre. Vagy egy új alak vagy valakinek az új hobbija, akkor viszont sürgősen le kell beszélni róla. Ha a Falka veszi kezelésbe, még csúnya dolgok lehetnek belőle... Duane elseggelése után hamar el is indultak megkeresni a tréfás kedvű bundást. Mikor végre kiértek a pály szélére és elhagyták a keresztbe járkálás miatt felháborodó síelőket, már fellélegeztek. A sílécek nélkül, bakancsban, kezeslábasban, sapkával, fejtetőre tolt síszemüveggel taposták a havat, hogy megtalálják, ki az illető. Nem láttak egyelőre senkit, aki gyanúsan álldogálna, bújkálna. Lejtőnek felfelé lépkedtek, fárasztó úton közeledve ahhoz a részhez, aminek a vonalában hallották a morgást. Szemük-fülük nyitva volt és mivel már tudták, illetve úgy sejtették, vérfarkast kell keresni, az energiaáramlásokra is figyeltek. Judy volt régebb óta Őrző és az életenergiákat amúgy is elég jól érzékelte, arra számított, hogy ő fogja először kiszúrni a turistaszivatót, hacsak nem elég idős ahhoz, hogy ne legyen olyan észrevehető az energiája vagy ha a rejtőzködés vérvonalát hordozza. Elbizonytalanodott kicsit, mert mi van, ha találnak egy vérfarkast és az letagad mindent? Vitatkozni lehet vele, de lehetetlen biztosra megvádolni. Ha nem tudják meggyőzni, hogy fejezze be a hülyeséget, akkor még lehetnek komoly síbalesetek is és falkabosszú, amitől isten óvja a síelőket... Aggódott emiatt. Duane határozottabban indult el, azt tervezte, hogy ha talál itt egy vérfarkast, akkor jól beolvas neki és addig magyaráz, addig beszél, amíg ki nem bújik a szög a zsákból és meg nem győzi az illetőt, hogy hagyja abba az ijesztgetést. A farkasoknál ilyen morgásra sokan képesek, a páros még azt se tudta, férfit vagy nőt kell keresni. Csak haladtak és figyeltek. A lélegzetük látszott a hidegben, ahogy araszoltak a lejtőn. Ez is egy sport volt végülis, havas hegyoldalban felfelé törni a sípálya mellett. A kondijukat próbára tette rendesen, főleg ha még sokáig kell keresni a bundást.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Fogalmam se lehet arról, hogy Őrzők, amíg elég közel nem érnek hozzám. Morgok egy sort magamban, hiszen előlük azért nem tudok olyan könnyedén elrejtőzni, mintha ember lennék, vagy egy, Eska vérvonalából. Minden még így sincs veszve, mert ha nem olyan régóta Őrzők, akkor nem biztos, hogy ki tudják szúrni az energiáimat. Fülelek, ahogy a farkasom is fülel… és lapul. Olyanok vagyunk, mint két vásott kölyök, akik rossz fát tettek a tűzre, és most a lebaszástól tartva lapulnak a hóban annak reményében, hogy talán nem buknak le, hogy ők voltak azok, akik mindezek mögött vannak. A hó ropogott a lépteik alatt. Ahogy közeledtek, egyre hangosabbá vált a zaj, egyre jobban hallottam lélegzetvételeiket is. Megterheli őket a meredek lejtőn való felfelé tartó séta. Nekem ez arról árulkodik, hogy valószínűleg nem évtizedek óta… aktívan élő Őrzőkről van szó, mert példának okáért egy kilencvenes harcosnál már nem jellemző, hogy lihegjen. Mindenki tudja, hogy ők már azért elég jó edzésben vannak. Mély levegőket veszek, próbálom elcsípni a szagukat, hátha az alapján meg tudom állapítani, hogy ismerhetem-e valamelyiket. A képernyőn nem azt figyeltem, amikor láttam őket, hogy ismerősökről van-e szó, hanem azt, hogy mekkorát taknyolt a pasi. Hát ez nagyon komoly. Itt bujkálok egy bokor alatt két Őrző elől. Ha ez kitudódik, körberöhögik a fejem a többiek, Victor meg jól seggbe rúg, amiért már megint képtelen vagyok felelősségteljes, felnőtt férfiként viselkedni. A kezeimmel óvatosan magam elé kupacolok egy kisebb adag havat a környezetemből, aztán jókora hógolyót gyúrok belőle, és a hangok irányába hajítom el. Fülelek, majd hallom, hogy a hógolyó célba ér, és a föld helyett mást talál telibe. Jót röhögök magamban a dolgon. Nem engedek a kísértésnek, pedig szívesen kikandikálnék, hogy megnézzem… melyiket találtam el, és melyik testrészén!?
A páros ment felfelé a hegynek, serényen szedték a lábaikat. Edzésben volt mindkettejük, de már síeltek is, jöttek-mentek és egy lejtő mégiscsak nehezebb pálya, így szaporábban vették a levegőt, meghajtották a szervezetüket. A Protektor vagy néhány idősebb Őrzőtárs még nem lihegett volna, de a sors úgy hozta, hogy nem ők voltak itt épp most, hanem Duane és Judy. Egyelőre nem láttak semmi gyanúsat, a morgás se tűnt fel újra. Sejtették, hogy közel lehet a farkas és rejtőzik. Nem is beszéltek, nehogy meghallja őket, akit keresnek. A pálya mellett nem sok búvóhelyet láttak. Egy bokorcsoport, fák és messzebb, jóval messzebb házak. Ha elfutott volna a vérfarkas, akkor nyoma lenne a hóban. Arra nincs még vérvonali képesség se, hogy maga után eltüntesse a benyomódást és repülő farkast se látott még senki. A bokrok felé közelítettek, mikor a kubait mellbekapta az áldás. Rámozdult a hógolyóra, szemével hunyorítva keresett bármit, ami elárulhatta, honnan jött ez pontosan. Most már dühítette, hogy így szórakoznak vele. Judy végre egyszer ráveszi, hogy menjen vele síelni és akkor is ilyen hülyeségbe keverednek. Seggreül, mert valaki vadállatot játszik, aztán hógolyóval dobálják. Amúgy nem volt baja a hógolyózással, csak most. Leporolta a hódarabokat magáról, mert idegesítette, hogy a kezeslábason tapad a fehér anyag. Nézte, van-e valahol éppen visszahúzott kéz, kaján röhögés vagy újabb fehér labda készülődik-e. Nem látott semmit, de lassan elérték a bokrokat. - Aha! - mutatott Judy a fára, ahol megpillantott egy sípályára nem való, de a helyzetet tökéletesen magyarázó tárgyat: a kamerát. Duane a homlokára csapott úgy, ahogy volt, kesztyűstől. - Kandikamera kis költségvetéssel, áhá! - mondta félhangosan, majd egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit hangosabban folytatta, némi hecceléssel a hangsúlyban: - Rendező úr, merre van? Maga szerint ez jó ötlet volt? Nem akarta mások figyelmét felhívni, ezért nem kiabált. A bokrokhoz érve óvatosabb lett. Ha csak hülyéskedik a farkas, nem kéne nagyon felbosszantani. Jártathatja a száját, az nem baj, abból nincs sérülés és talán még hatni is lehet rá. Hógolyó és sunyi ijesztgetés. Mint az árvaházban a tinik, ez jutott Duane eszébe. Ha tudta volna, hányszáz éves farkas csinálja ezt, komolyan gondolkodnia kellett volna, hogy megértse. Judy pedagógusként másra gondolt, egy energiákkal teli és unatkozó személyre, aki már mindent kipróbált Fairbanks-ben és a tiltott gyümölcsök mezejére tévedt, hogy ott keressen új kihívásokat. Vele is lehet majd beszélni, mint a problémás diákokkal a suliban. Nem aggódott már, sőt el is mosolyodott a helyzeten. A bokroknál megálltak. Nem piszkálgatták őket, nem keresgéltek nagyon. A feltűnést kerülni kellett. Ott, ahol a mókamestert sejtették, koncentráltak az energiákra, hogy megérezzék a fickót. Eddig semmi, így idős farkasra vagy Eska vérvonalára gondoltak mindketten és a szóbeli megoldást találták célravezetőnek. - Nem akart volna inkább csúszni egyet? Remek a pálya! - mondta Judy terelve a szót arra, hogy miért is történt, ami történt. Így próbálta előcsalogatni a bokor mélyéről a farkast és meghozni a kedvét a kommunikációra.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
A francba, lebuktam. Pedig azt hittem, hogy elég jól elrejtettem azt a kamerát, de úgy tűnik mégis kiszúrták. Mondjuk eleve úgy helyeztem fel, hogy a pálya felől ne lehessen egykönnyen kiszúrni, mert azt nem feltételeztem, hogy ezen a részen járkálna bárki is rajtam kívül. Én azért még egyelőre lapultam, reménykedve abban, hogy ennek ellenére nem szúrnak ki. Persze mindig van „B” tervem, szóval az agytekervényeim most azon kattognak, hogy előkészítsék azt. Egyáltalán nem mozdulok. Olyan vagyok, mint egy megmurdelt jegesmaci tetem. Na jó… jegesmedvékhez képest eléggé karcsú vagyok, szóval ez nem a legjobb hasonlat volt. A lényeg, hogy nem adom jelét annak, hogy hol vagyok pontosan. Inkább csak fülelek, és magamban kárörvendek a célba talált hógolyó kapcsán. Elfog egy kis nosztalgikus érzés… hiszen a régi farkasomnak nem kellett volna szerencsejátékba kezdenie olyan alapon, hogy talál… vagy nem talál. A mostanival kicsit már másabb a helyzet. Ő nem annyira ügyes, viszont én emberként azért még nem lettem analfabéta meg szerencsétlen, mert kicserélődtek a farkasaim. Közelebb érnek. Becsukom a szemem, nehogy szemeim sötét villanásai eláruljanak. Orromon keresztül a nedves-havas levegőt lélegzem be. A nő szaga nem ismerős, de a férfi… mintha már találkoztam volna vele… de valószínűleg csak futólag. Nem érzek túlzottan negatív energiákat a részükről, szóval talán annyira nem pipák rám ezért a kis tréfáért. Na jó. Akkor jöjjön a „B” terv. - Pardon? – Szólok ki a bokorból, majd kidugom a fejemet is, de csak a szemeim villannak meg a nagy fehérségben, amibe bebugyoláltam magam. - A frászt hozták rám. Maguk is hallották azt az üvöltést? – Kérdezem, miközben teljesen ártatlanul pillantok a fiatal nőre, majd a férfira. Meg mernék esküdni, hogy a pasast már láttam. - Valaki hülye itt szórakozik a közelben… Épp lefelé csúsztam a snowbordon, és leestem róla. Alig tudtam kimászni a pályáról ide a bokorba. Jó hogy nem gázolt el senki. – Mímeltem felháborodást, s adtam egyfajta logikus ál-magyarázatot arra, hogy miért is nem láthatják a környéken a lábnyomaimat. Kíváncsi vagyok, hogy meg mernek-e hazudtolni. Egyértelműen rám bizonyítani ezt az egészet csak úgy tudnák, ha megmotoznának, mert a kamera vevője nálam van… de kétlem, hogy ilyennel be mernének próbálkozni. Aztán ki tudja. - Most meg rám jött a „barna”, de nem tudok kivetkőzni ebből a göncből. A kedves hölgy előtt meg azért mégse tolnám le a ruhámat… szóval inkább előbújtam a bokorból, mielőtt még kínos félreértések támadnának… - Mondtam mindezt olyan természetes könnyedséggel, mintha minden szavam igazság lenne.
A sípálya mellett ezen a részen nem nagyon szoktak sétálgatni az emberek. A kamera talán nem lett volna felfedezve, ha nem két gyanakvó Őrző kóricál errefelé. Így kiszúrták, pontosabban Judy vette észre és már tudták, mire megy a játék. Csak a farkaskomát kellett megtalálni. Próbálták szóval kiugrasztani a bokorból. Varázsolni is lehetett, kisebb kézmozdulattal, de óvatosak voltak. Ha tudtak találni más lehetőséget, akkor nagyon is kerülték a feltűnést - ellentétben a síelőkre morgó bundással. Egy kis idő eltelt, mire a kubai választ kapott a kérdésére. A látszólagos értetlenség gyanús volt. Amúgy is, ki az az elmebeteg, aki egy bokor alján kuporog a sípályán, ha nem valami hülyeségre készül? A katonai felderítők nem itt szoktak gyakorlatozni. Duane megállt és mikor a fej kilátszott az ágak mögül, Judy is. Valami keveset már kezdett jelezni a teste, érzékelt egy kevés mágiát a férfi felől, a körülmények pedig arra utaltak, hogy folytatja a játékot, amit megkezdett. A tanárnő elmosolyodott. Ez a próbálkozás olyan volt, mint az iskolában a diákoké, mikor már tudják, hogy nem ússzák meg a büntetést. Kitalálnak valamit, ami akár igaz is lehetne és a végén a pedagógust mártják be, hogy mégis mit képzel az alaptalan vádaskodással, részrehajló, kivételező, szégyellje magát és így tovább. Persze biztosra akart menni és amíg a kubai beszélt Elvis-szel, ő apró kézjelekkel elvégezte a Keresés varázslatát, ami szép fényekkel jelzi az Őrzőnek, hogy merre van vérfarkas. Ha bejön a tippje, a bokor tartalma világítani fog, mint egy fárosz. - Jónapot! - kezdte Duane. A maskara és a fullos fehér cucc miatt nem ismerte fel a klubtulajt, akivel amúgy se diskurált sokat. Nem ő volt a zenekarvezető, csak futólag látta, mikor felléptek ott a Latin Magic Banddel. A kimentő sztori hallatán jót nevetett, mert annyira abszurdan hangzott. Leesik a snowboardról, mert állatmorgást hall és egyből irány a bokor? Elég fura reakció lenne. A kubai belement a játékba és kezdte továbbfűzni a szálat. - Hallottunk valamit. Itt sosincsenek igazi állatok, a vezetőség figyel rá. Mi is lenne a síelőkkel, ha farkasok garázdálkodnának, nem? - mondta direkt célozgatva. - Lehet, hogy ugyanaz a hülye hagyta itt a kamerát is. Ott, látja? - mutatott fel a fára. - Mi lenne, ha megtréfálnánk az illetőt és elásnánk a kütyüt be a fagyott földbe? Duane ritkán szemétkedett így, most úgy érezte, ezt érdemli az illető, aki nagy valószínűséggel az aktuális beszélgetőpartnere volt. Judy közben megláta Elvis körvonalait fényben ragyogni. Ennek semmi külső jele nem volt, csak ő érzékelte így a vérfarkasra utaló jeleket, így az egész overallos testet. Tudta, hogy aki így elrejtőzik, annak az érzékelése szinte tökéletes. Idős farkas képes ilyenre és biztos rájött már rég, hogy Őrzőkkel van dolga. A hógolyó eredete már nem derül ki biztosra, hacsak a férfi el nem mondja. A pár mindenesetre összekötötte a tényeket a feltételezésekkel. - Kedves, hogy ilyen figyelmes! - mondta Judy egy mosollyal, amolyan fegyelmezést magában rejtő, pedagógusmosollyal. - Ha tényleg erre van igénye és nem bírja ki a mellékhelyiségig, ami egyébként teljesen elérhető távolságban van, végezhet a dolgát a bokorban, mi nem akarjuk zavarni. Csak érdekes tény, hogy itt, ahol nem él vadállat, morgást hallunk és véletlenül pont egy vérfarkas bujkál a bokorban. Ha nem maga volt, biztos kiszagolta, ki képes ilyenre a közelben? Mert mi őt keressük, szeretnénk vele beszélni. Judy a "vérfarkas" szónál direkt halkabban beszélt, nehogy illetéktelen fül halljon valamit, amit nem kéne. A gúnyolódás még nem volt olyan sértő, hogy rögtön balhé legyen és a mentegetőzésből se olyannak tűnt az arc, aki mindjárt karmokat és fogakat villant, ha szembesítik a stiklivel. Judy igyekezett tanárként megnyilvánulni, türelmesen és érvekkel, nem felháborodással. Duane már kicsit erősebben fogalmazott előtte, most viszont már csendben volt. A barátnőjére hagyta, hogy tegye, amit jól tud. A férfit közben szemmel tartotta.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Megszoktam már, hogy olykor hülyét csinálok magamból, úgyhogy nem különösebben zavar, ha dilisnek gondolnak. Egy dilistől ugyebár nem várnak el sokat. Ahogy mondani szokás: hülyéknek áll a világ. Én meg nagyon szeretem játszani a hülyét, szóval magamon is jót szórakozok a rögtönzött kiselőadásom alatt. - Nézőpont kérdése. Ha valaki olyan szinten bebaszcsizik, az lemegy ez igazi állat szintjére… - Vontam meg a vállamat, na meg aztán a farkasom igazi állatnak érzi magát, szóval egy kis sebecskét is ejt az egóján az őrző férfi megjegyzése. Látványosan a mutatott irányba fordulok. – Nahát… tényleg! Az egy kamera! – Játszom el a teljesen meglepettet, mintha fogalmam se lett volna róla, hogy ott van. - Micsoda arcátlanság. Most akkor rajtam fog röhögni fél Fairbanks, ha meglátják mekkorát estem? Nem kéne ilyenkor kikérni a szereplők engedélyét, vagy valami? – Beleélve magam a játékba, játszom a felháborodottat. - Biztos valamelyik nyegle kölyök volt, aki unalmában nem tudja, mihez kezdjen magával… - Jegyzem meg morogva. Részben most igazat is mondtam, hiszen tényleg unalmamban kezdtem bele ebbe a kis „ártatlan” játékba. Jól is szórakoztam egészen addig, amíg ez a két őrző nem kezdett el szimatolgatni. – Ha itt hagyta, szerintem nem is annyira fontos… de ha van kedve fára mászni, csak egész nyugodtan. – Rántottam meg a vállamat. Csomó ilyen szar van az Alibi Trick-ben, szóval nem vág földhöz anyagilag, ha tönkre teszik. Egyébként a felvételt meg úgyis csak önnön szórakoztatásomra használtam volna fel, szóval különösebben nem zavar, ha tönkre megy. Még szerencse, hogy belső memóriás, nem pedig kártyás, mert így azt nem tudják kimenteni belőle. - Ó, a hölgyekkel mindig! – Villantom széles vigyoromat az őrző nőre. Érzem ám a szagukból, hogy egy pár… az ilyen a mi orrunknak könnyen kiszimatolható. Tuti, hogy nem tegnap jöttek össze, hanem már jó ideje együtt vannak. - Szeretem a természet lágy ölén… tudja idekint nem kopogtat rám senki, nem kell a szomszéd slozin ücsörgő „hangversenyét” hallgatni… itt maximum a mókusok szoktak megkukkolni. – Rántok egyet a vállamon vigyorogva. - Nem él, de tudja hogy van ez… a medvék is a városok közelébe mennek, ha a vadonban nem találnak élelmet. Ne aggódjon, majd én előkerítem azt a nyikhajt, és beszélek a fejével. – Bólintok határozottan. Szoktam magammal néha beszélgetni, szóval most is csak rézben kamuzok.
Duane kérdésére olyan válasz érkezett, ami rámutatott mindenre, csak a lényegre nem. A férfi elhülyéskedte az egészet, nem törődve még azzal se, hogy mit mondtak itt az előbb a farkasokról. Egy hevesebb vérmérsékletű, büszke vérfarkas már neki is esett volna a két Őrzőnek. Persze látták ők, hogy Elvis-nél nem ez a helyzet. Mentegetőzés, alibik, kifogások, félremagyarázás dögivel és semmi indulat - ezek nem egy idegbeteg állat vagy a bestiáját uralni képtelen farkas eszközei általában. Színészetből viszont jó jegyet adtak neki gondolatban, mert az alakítása egész hiteles volt. Idős farkasra gyanakodtak, aki már régóta szerepel különböző nevek alatt. - Akkor nem maga az egyetlen, aki kiakadna. Mi is rajta vagyunk a felvételen szerintem, meg még sokan mások - mondta a kubai, még mindig nem rántva le a leplet. Folytatta a játékot az "ismeretlen tettes" emlegetésével. Judy már inkább a lényegre tért. - Az ilyen kölyköknek is meg lehet mutatni, hogy ami nem tilos, hanem szabad, az nem jelent egyben unalmasat is. Tudja például, bokorban bujkálás helyett milyen jó lesiklani a pályán? Megtanulni, újra és újra csúszni a friss hegyi levegőn, akár másokkal együtt? Judy-ból megint a pedagógus beszélt. - Egyébként a legdühösebb a sípálya tulajdonosa lenne, ha megtudná, hogy valaki rontja az üzleti érdekeit. Maga jóban van a Falkával? Akkor biztos nem akarja összeakasztani a bajszát a szóbanforgó hölgyeménnyel. Megpróbált az észre hatni, érvekkel előjönni. Két Őrzővel lehet hülyülni, még vették is a lapot. Az a bizonyos Wainwright nem áll ilyen poénos nő hírében, főleg ha üzletről van szó. Gyakorlatilag Elvis-t akarták megkímélni egy balhétól és persze a sportolók nyugalmát fenntartani. Azt még nem tudták, falkatag-e a férfi. Egy első szintű varázslat ezt is elárulja, ha Elvis titkolná. Egyelőre még bíztak abban, hogy lehet vele beszélni. Duane már nézte, hogy kéne leszedni azt a kamerát. Itt a pálya mellett fáramászni elég feltűnő attrakció lenne és ha meglátják az emberek, mit szed le a kubai, akkor még többet árt, mint amennyitől megkímélné őket. Egyszerűbb, diszkrétebb megoldás után kutatott. - Muszáj lesz... - szögezte le Duane, amíg gondolkodott. Judy udvariasan bólogatott a továbbfűzött szóvirágokra. Ennél cifrábbakat is kap a diákoktól a suliban, ez bőven befér a fiókba a többi mellé. - Értékelem a humorát és örülök, hogy jól szórakozott, de ez vékony jég. Mint tudja, mi azért vagyunk, hogy fenntartsuk az egyensúlyt. Túl sok itt a jel, hogy maga volt és a varázslat nem csal. Nézze, nekünk annyi a lényeg, hogy akik síelni akarnak, azok ne kapjanak frászt és hogy ne folyjon vér feleslegesen! Igen, magát is szeretnénk megkímélni a tulaj bosszújától, még ha nem is tart tőle. Szóval szeretnénk megkérni, hogy ne morogjon itt a bokorban! Duane a fejét rázta a helyzet abszurditásán. Méregette azt az ágat, de úgy látta, hogy ezt is abba kell hagyni, mert ahová egyvalaki néz hosszú ideig, oda mások is elkezdenek nézni a tömegpszichológia hétköznapokban megfigyelhető törvényei szerint. A fáramászást kilőtte, kezeit széttette Judy előtt, jelezve, hogy ide mágia kell.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Mondhatjuk. – Biccentem félre a fejem, amikor a csaj puhatolózik a falkával való kapcsolatomról. Nem mondom meg, hogy évtizedek óta vagyok a hegyi falka tagja, mert hát miért is kötném az orrára. Én se kérdezem meg tőle, hogy milyen bugyi van rajta. A szóban forgó hölgyeménnyel nem akarnám a bajszomat összeakasztani, mást bizony szívesen össze… khm… akasztanék vele, de ezt szintén nem fogom az őrző duóval megosztani. Szerintem nincs olyan hím a földön, aki ne akasztaná össze Jenniferrel azt, amije van. Darren hugicája elég kemény nőstény, de mondhatni harmad annyi idős mint én, szóval nem különösebben tartok tőle, és egyébként is nagyon szexinek tartom a nőket, amikor épp idegesek. - Kétlem, hogy bármelyik kölyök szívesen somfordálna a nőstény elé önként, hogy elfenekelje őket. – Engedek meg magamnak egy idétlen vigyort, amiből leszűrhetik, hogy én bizony élvezném… bár kölyök nem vagyok. Vagyis a korom szerint semmiképp, amúgy viselkedésileg a felnőttségem erősen vitatható. A csaj nyílt vádját hallva megvillannak a szemeim. Egy pillanatra kitekint a világra a farkasom. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy kettőjükön kívül ezt más is látná, hiszen háttal állok a pályának, és a fák között nincs senki. - Én óvatosabb lennék a helyében kislány. – Közelebb lépek. - Hány éve Őrzők? Öt… esetleg tíz? Elgondolkodnék rajta, hogy kit, és mivel vádolok meg… vagy… hogy mekkora az erőfölényem a másikkal szemben. Lehet, hogy ketten vannak, de kettejükkel is játszi könnyedséggel elbánhatna még egy kölyök is, ha akarna… - Vonok vállat. Engem nem ijeszt meg a fenyegetésével. Nem eszek meg én senkit. Csak vadakra szoktam vadászni az erdőben. A őrző csak kicsit túl lelkes a küldetése kapcsán, vagy egyszerűen csak nincs humorérzéke. Azt viszont várhatja, hogy bevalljam neki, hogy én állok az egész dolog mögött, mert nem fogom. Továbbra is kitartok a „B” terves story-m mellett. - Van egy jó párterapeuta ismerősöm. Ha gondolják megadom a telefonszámát, és levezethetik egymáson a felesleges energiáikat. Ha mindenkibe így belekötnek, talán nincs minden rendben egymás között… mikor voltak együtt utoljára? – Szaglászok bele pofátlanul a levegőbe. Fürkész vagyok. Hiába fürdik meg valaki… az ilyen együttléteket nem lehet egy-egy fürdéssel teljesen eltüntetni.
A válasz igazán semmitmondó volt, de hihető. A Falkánál megtűrt vagy támogatott lehetett az alak, ezt simán el tudták hinni neki. Pár baklövés lehet a füle mögött, ha ilyeneket csinál, mint ma, de okosnak is tűnt, elég okosnak ahhoz, hogy kimagyarázza magát. A témát most remekül elterelte és érzékeltette az erőfölényét. Az istennek se volt hajlandó normális válaszokat adni, mindig másról beszélt inkább. Vicc volt neki az egész. Judy a szóbeli fenyítőpálcával egy kicsit felbőszítette Elvis-t, ezt látta a szemén. Észrevette azt a villanást és tudta, hogy jobb lesz vigyázni. Csak kérések hangzottak el és érvek, persze, aki szeret mindenben támadást látni és keresi a balhét, annak ez is elég. Nem azt csinálják, amit ő akar, hogy tegyenek, ez már kellő alap az összetűzéshez. A lány megrázta a fejét, jelezve, hogy nem arról van szó, amire Elvis célzott. Hátrébblépett, ahogy a farkas közeledett. A szemén az látszott, hogy egy kicsit megijedt, de még tud logikusan gondolkodni. Duane viszont szintén közelebb jött és beállt Judy elé. - Nagy az erőfölénye, oké. Biztos többszáz éves - kezdte a kubai kicsit ingerültebb hangon. - Akkor miért van szüksége ilyen kamerás trükkökre és alibiszövegelésre? Mi nem vádoljuk, nem vagyunk bíróság. Csak kérések hangzottak el, emberi hangnemben. Amúgy meg Duane vagyok, ő Judy. Magában kit tisztelhetünk? Judy most csendben maradt, a párjára hagyta a beszédet. Körülnézett, hogy látja-e őket valaki a másik oldalról. Senkit nem látott, a pályán kívül nem bóklásztak itt se férfiak, se nők. Így már lehetett szabadon varázsolni. A Szellemkéz varázslattal elkezdte a kamerát leakasztani a faágról és lefelé lebegtetni úgy, hogy a fatörzs vonalát kövesse a szerkezet és a pályáról véletlenül se pillanthassák meg. Ehhez koncentrálni kellett, úgyhogy most Duane-é volt a szó és tett joga. - Uram, mi csak annyit kértünk, hogy maga ne azzal vezesse le a felesleges energáit, hogy ijesztgeti a síelőket. Nem hiszem, hogy viccesnek találták volna... A kubai nagy ívben kikerülte a párkapcsolati tanácsadást. Nem szorultak rá és amúgy is csak felesleges témaváltást jelentett ez. Arra szolgált, hogy bosszantsa őket és a saját hülyesége feledésbe merüljön. Judy dolgozott a kamerán, Duane pedig ott állt és várta, hogy mit lép erre a farkas. Ha nagyon feldühítik és annyi esze van, hogy balhét rendez a Falka tulajdonát képező síparadicsom közepén, akkor majd lerendezik valahogy. A kubai és Judy is ennél viszont több bizalmat szavazott és nem látták ennyire vészesnek a helyzetet.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Elvigyorodok. A látszat ellenére nem vagyok totál hülye. Mortimerrel elég sokszor meggyűlt a bajunk, szóval ismerem én az őrzők módszereit, mint a tenyeremet. – Hát nálad biztos, hogy öregebb. Sötét szemeim a maszk mögül végigmérik a férfit. A bemutatkozásukat tudomásul veszem. - Azzal, hogy belém akarjátok beszélni, hogy én csináltam itt bármit is, lényegében megvádoltok, hogy én tettem. Te bevallanád ilyen nyomás hatására? Szántalan emberből kényszerítettek ki olyan vallomást nyomás terhére, aminek nem is volt valóságtartalma. Értem én. Tele vagytok előítéletekkel. Morgást hallottatok… elindultátok kinyomozni ki lehetett. Én pont itt voltam… naná, hogy kényelmesebb rám fogni. – Tárom szét a kezeimet. - Rudolph Watson. – Mutatkozok be, de ezen a néven semmit se találhatnak rólam, mert most találtam ki… szintén rögtönözve a dolgot. Még szerencse, hogy a férfi nem ismert fel, különben tudná, hogy ki vagyok. Így viszont azt hazudok, ami épp jól esik. Unott pillantással fordulok a fa felé, amiről a kamerának szárnya kél. Vérfarkas vagyok… ráadásul Fürkész. Ha azt gondolták, hogy nem fog feltűnni, amit a csaj ügyködik a férfi háta mögött, akkor elég buták, és eléggé kezdő Őrzők. - Végül is jah… ez kevésbé feltűnő, és veszélyes… mint az, hogy valaki a bokorban morog. – Jegyzem meg gunyoros éllel. Most ugyan nem siklik el mellettünk senki, de bármelyik pillanatban érkezhet újabb síelő, aki akár ki is szúrhatná, a nő mit művel. Az érzékeimet kihegyezve figyelek, de vagyok olyan szemét, hogy ne szóljak arról, ha valaki épp közeledik. - Én sietnék… még a végén saját magad sodrod veszélybe… Gondolom memóriát nem tudsz törölni. – Direkt idegesítem a csajt, amúgy még nem érzek senkit a közelben. - Áh, megint itt tartunk! – Tenyerem a símaszkos homlokomon csattan, amikor Duane újfent közli a kérését. - Én most untam meg, nem látom értelmét tovább szajkóznom, hogy bizonyíték nélkül ne vádaskodjatok, mert ti járhattok rosszabbul. Már az elején is elmondtam, hogy rám jött a barna, azért gubbasztottam a bokorban. Aztán jöttél te meg a csajod, és épp kapóra jöttem, hogy valakire ráfoghassátok… - Ha közelít a kamera, reptében elkapom, egyáltalán nem nagy feladat ez, majd kesztyűs ujjaim között szinte kenyérmorzsányi darabokra zúzom, és a férfi elé szórom a hóba. - Most már kitojhatom magam, vagy még azt is le akarjátok ellenőrizni, hogy mit ettem korábban? – Kérdezem széles vigyorral.
Duane érezte a tekintetből és a válaszból is a lekicsinylést, ami már az előbb is megmutatkozott. Megpróbálta elismerni az erőfölényt, hátha vége lesz a verbális bicepszfitogtatásnak. Nem jött be. Folytatódott a dumaparti és a férfi pont azt tette, amiről ő beszélt: ráfogta a két Őrzőre, hogy milyen keményen és igazságtalanul bánnak vele, szegény, székelni kívánó vérfarkassal. A kubai először komoly fejjel hallgatta. A név nem mondott neki semmit, de megjegyezte. Elvigyorodott a vádak abszurditásán megint és nem hagyta magát: - Azt hiszem, van különbség, hogy milyen módszereket használtak a boszorkányégetések idejében és hogy mi mit csinálunk. Nem hoztunk tüzes vasat. Judy-nak eszében se jutott, hogy Elvis ne venné észre a műveletet. Nem előle akarta elrejteni, amit csinál, csak a síelők elől. Óvatos volt, úgy érezte, nem fogják kiszúrni, ahogy ellebegteti a kamerát. A fa takarása elegendő volt ehhez. A férfi szavai megzavarták és a kamera nekiütközött a fának kicsit, leverve valamennyi havat. Az ilyen kütyük ezt nem nagyon szeretik általában. Elvis már direkt bosszantotta a lányt és meg is lett az eredmény. A gép eléjük pottyant és a farkas még épp elkapta, aztán szétroppantotta, megmutatva az erejét. Judy ekkor pihent egy kicsit, de a vitába nem folyt bele. Az értelmes érvek se akartak nagyon hatni a Rudolph néven megismert alakra. Duane és Judy is lenéztek a kamera darabjaira. Rudolph ártatlannak mondta magát, vádaskodott, de a gépet tönkretette. Az ijesztgetést így is lehet folytatni, legfeljebb az emlékek őrzik a számára mókás reakciókat, nem egy memóriakártya. A sértésekre nem válaszoltak, mert nem akartak azon a szinten küzdeni, ahol felesleges. - Köszönjük a segítséget, Rudolph! - mondta Judy megköszönve az első, ténylegesen együttműködő lépést. - Persze, csinálja, nyugodtan. Nem zavarjuk közben - közölte elmosolyodva. Egyelőre ráhagyták, hogy csináljon a bokorban, amit akar. Nem távoztak. A kubaival együtt egyszerűen elmentek a fa mögé. Gondolkodtak, hogy mit lehetne tenni. A varázslat itt nem segített, olyan varázslatot még egyikük se tudott, ami használt volna. A szavak lepattantak a férfi meggyőződéses védőválaszai alkotta pajzsról. Duane úgy gondolta, még egy próbálkozást megér az a taktika, amit ez a Rudolph is alkalmazott. Tök másról kell beszélni és mindent letagadni, ami eddig történt. De mindezt csak akkor, ha újra előbújik a kis sértődékeny, öreg farkas. Tartották az ígéretüket, hogy ha oda akar csinálni a bokorba, akkor tegye. Az se szép dolog, de ha a szükség kényszeríti az embert, hát inkább rakja ki a barnamackót. Pláne, hogy nem is igaz az egész sztori, ebben biztosak voltak. Csendben álltak a fa mögött és Duane kezdte a vigyorgást, ami lassan, nagyon lassan átragadt a mindig komoly tanárnőre is. Kuncogás lett belőle, a két Őrző ott röhögött a fa mögött karbatett kézzel.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- A tüzes ezüsttel egyébként is többet érnétek… - Nem akarok ötleteket adni, csak megjegyeztem az orrom alatt. Persze a tüzes vassal is lehet fájdalmat okozni nekünk, de az ezüst kevésbé a barátunk, mint bármilyen más fegyver. A kamerát magát nem sajnálom. Csomó ilyen van még az Alibi Trick-ben, majd leírom az adómból az árát. A felvétel miatt gondolatban elmorzsolok egy könnycseppet, azért tényleg kár. Szívesen visszanéztem volna, ahogy a kubai elesik a sílécekkel a lábán. Aztán visszaugrottam volna a felvétel elejére és újra, meg újra, meg újra megnéztem volna. De hát ez van, Sprite. - Értékelem. – Morgom az orrom alatt, amikor végre engedélyt kapok rá, hogy elvégezzem a dolgomat. A vártakkal ellentétben azonban nem húzzák el a csíkot. Na neee, ez most komoly? Baszki. Nem is kell szarni… Na jó. Ezt valahogy meg kell oldani, különben lebukok, hogy kamuztam. Nincs mese, itt szarni kell. Méltósággal kihúztam magam, majd visszamásztam a bokorba. Én bizony nem vagyok hajlandó kibújni a kezeslábasomból ebben a hidegben. Fennakadnak a szemeim, majd megforgatom őket, miközben karmot eresztő ujjammal felhasítom az overál anyagát a seggemnél, és leguggolok. Csak a fejem látszik ki a bokorból, de a síelőknek nem szúrhatok szemet, mivel nekik háttal vagyok, és a fehér fejfedő elrejt. Egyedül talán az őrzők láthatnák a két sötét szempárt, ami kitekint a bokorból, de jobban teszik ha nem másznak ki a fa mögül… mert idáig hallom a röhögésüket. - Így nem lehet lazítani. Halkabban, ha kérhetem! – Szólok nekik oda. Ilyenkor egy kicsit sajnálom, hogy Fürkész vagyok, mert még a leghalkabb kuncogást is kiszúrom. Azt hiszem jelenleg ott tartunk, hogy ez a viszont-szívatás a részükről, vagy valamiféle elégtétel. ~ Na jó… lazíts kispajtás. Gondolj arra, miket ettél tegnap… nem voltál nagy WC-n, menni fog ez, no para… Csak két őrző van a fa mögött, akik arra várnak, hogy produkálj valami orrfacsarót. Remélem az aromájának a típusát is belevésik a jelentésükbe, hadd örüljön a részletességnek Douglas… ~ Ennél már csak az lenne a gusztább, ha begyűjtenék esszencia-alapanyagnak. Vajon szarból is tudnak kinyerni? Nem… inkább nem akarom tudni. Most próbálok lazítani, és koncentrálni, hogy kipottyanjon a messiásként várt barna. Két-három percet lazítok rá a dologra, amikor megérzem a jellegzetes feszítést… hohó! Menni fog ez! Újabb egy perc telik bele, mire végre a külvilágra kacsint a drága. Nem hittem volna, de ezt is megértük… idetojtam az egyik sípálya melletti bokorba, két őrző társaságában. Milyen romantikus. A végét még egy férfias pukkantással is megtoldottam. - Gondolom wc-papír, vagy zsepi nincs nálatok!? – Költői kérdés volt… Lehúztam a kesztyűmet, felmarkoltam egy kis havat a földről, majd gombóccá gyúrtam, és azzal megsikáltam a seggemet.
Elvis-nek igaza volt. Duane ennyire már nem akarta ragozni a dolgokat, a férfi viszont erre is tudott mondani valami frappánsat. Nagy figura, ezt mindketten elismerték. Lehet, hogy egyébként tök jól el lehetne vele beszélgetni. Talán még lesz is rá lehetőség később. Nem gondolták teljesen komolyan, hogy nem fogják zavarni. Nem lehetett csak így itthagyni, mert akkor folytatódnak a magányos morgások. Előbb-utóbb megunná, de az Őrzők feladata nem az, hogy megvárják, amíg a farkasok ráunnak a balhézásra, hanem az, hogy megakadályozzák őket ebben. A párból kijött a nevetés, mert erre a szituációra az volt a helyes reakció. A bokorban munkálkodó férfi rájuk is szólt. - Oké, bocsesz! - szólt vissza Duane halkan. Egy farkas fülének ennyi is elég volt, hogy meghallja. Maradt a vigyorgás és a fa támasztása. Nem vették komolyan, hogy képes lesz kitermelni a salakanyagot. Azt is a mese részének tekintették. A kérdéssel párhuzamosan csapta meg az orrukat valami, ami bizony elég konkrét szag volt. Bravúros testi adottság, nem is gondolták, hogy a vérfarkasok képessége ilyesmire is kiterjedhet, hogy akkor élnek a kiválasztás lehetőségével, mikor akarnak. Megint tanultak valamit. Judy nem is lett volna nő, ha nem készült volna zsepivel. a zsebébe nyúlt és elővett pár darabot. Máshogy nem lehetett átadni, oda kellett mennie a bokorhoz. Duane-nel együtt előbújt és odament. A kikandikáló fejet pillantotta meg és Elvis felé nyújtotta a zsepiket. - Tessék, remélem elég lesz! Nem voltak ők olyan elvetemült vagy rászoruló Őrzők, hogy ebből akarjanak esszenciát. Csak értelmes párbeszédet akartak. Eddig ez nem igazán jött össze, Duane most megpróbálkozott valami mással. - Örülünk, hogy megkönnyebbült! Van kedve velünk siklani párat? A snowboard is vagány sport és most már talán nem fog magára vagy ránk morogni az az ismeretlen valaki - mondta karbatett kézzel vigyorogva a bokorral szemben. Judy rámutatott egy kis apróságra, ami Duane-nek nem juthatott eszébe, hiszen a kubai most járt először a síparadicsomban. - Jut eszembe, a snowboardosoknak van egy külön pálya, állítólag nagyon jó, elkülönített, csak ennek a sportnak. Ugye nem onnan menekült el a morgás elől? Mert akkor már két jómadarunk is van és még egyiket se találtuk meg... Értette, mivel próbálkozik Duane és ő is kezdte játszani a hülyét, tovább alkotta a kitalált történetet, még lehetetlenebb fordulatokat is kilátásba helyezve.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Naná, hogy van nála zsepi… nő… Nem örültem neki túlzottan, amikor mindketten odaléptek a bokorhoz. Kicsit úgy éreztem magam, ahogy egy szűz lány annak idején az elhált nászéjszaka után, amikor leellenőrizte a két család, hogy véres-e a lepedő. - Kösz.. – Nyúltam ki a zsepikért, majd azokkal is kitöröltem a hátsómat. Az ember nem mindig tudja akkor elintézni a dolgát, amikor rájön a szükség… ahogy megtanulja tartogatni a „motyót”, úgy kellő lazítással le is tudja „pakolni” a csomagot, amint alkalmas pillanatot talál rá. Én ugyan nem terveztem ide tojni Jennifer „portájára”, de ha már így alakult, legalább van bennem annyi, hogy rákotrok egy kis havat, ne villogjon már itt a fehérségben, és a szaga se verjen annyira itt a pálya közelében. Ugyan össze nem kentem magam, de azért egy újabb adag hóval megdörzsölöm a kezemet is, mielőtt visszahúznám rá a kesztyűt, és kimásznék a bokorból. - Nem hiszem, hogy díjaznák a kivillanó szőrös seggemet, akik mögöttem jönnének. – Világítok rá arra a tényre, hogy szétrepesztettem a ruhámat a seggemnél annak érdekében, hogy ne kelljen az egészből kibújnom. Lecsupaszítani nem szándékoztam magam, így viszont tuti, hogy nem fogok emberek közé menni. A ruhát se sajnálom, majd veszek helyette másikat. Ezek után mindenképp ki fogom dobni. - De ti menjetek csak nyugodtan. – Teszem hozzá, hiszen alig várom már, hogy elhúzzák a csíkot. Judy egy lángelme. Ezt meg kell állapítanom magamban. Nem ül ki az arcomra… és nem hallatszik ki a fejemből se a fogaskerekek lázas kattogása se, hogy a megjegyzésére minél gyorsabban felelhessek valami hihetőt. Nem hiába voltam ám olyan közkedvelt bűvész… szemfényvesztő annak idején. - Kislány. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy a tizenévesek között pattogjak azokon az extrém buckákon. Ki is röhögnének, ha oda tolnám a képemet. Egyszerű lesikláshoz a snowboard is használható itt. Egyébként is megmondtam, hogy én is ezen a pályán siklottam lefelé, amikor meghallottam a morgást. – Vágom ki magam ismételten. Az a típus vagyok, aki spontán tud szemrebbenés nélkül kamuzni, de nem felejti el, hogy mit mondott korábban, így nem ütik egymást a szavaim. - Bár… lehet, hogy azóta már átigazolt oda... és ott ijesztgeti a jó népet… - Pendítettem meg finoman, hátha a csajszi vérszemet kap, és átrángatja a párját, hogy ellenőrizzék le. Én meg legalább akkor leléphetnék angolosan…
Ez a segítségnyújtás beillett további hergelésnek is. A két Őrző jelenléte bosszantotta Elvis-t és a papírzsepi se tette boldogabbá. Ellenben ők már kezdtek jól szórakozni. A szag nem volt túl erős, sőt múlt. Ilyen helyen ezt nem nehéz elérni. A szél eleve könnyen szerteviszi a szagokat és ha rákapart egy kis földet vagy legalább havat ott a bokor mélyén, az is segít. A kis magyarázkodás arra utalt, hogy a felöltözés már nem fog menni. Duane értette meg először, hogy Rudolph elég lusta volt ahhoz, hogy megváljon az anoráktól és egyszerűen meglékelte, mint nyáridőben a dinnyét szokás. Vigyorogva bólogatott. - Hát így történt... De mégse ülhet zárásig a bokorban! Szerezzünk egy pulóvert vagy valamit, amit odaköthet? Az lenne még mókás, ha az anorák derekára kötözött törülközővel szambázna végig, de eljutottak már oda, hogy ne vegyék komolyan az egészet. Még Judy is, aki pedig mindig komoly volt. Mintha valami kandi kamerás műsor vagy kabaréjelenet közepén kellett volna alakítaniuk, úgy beszélgettek és viselkedtek itt hárman. Rudolph nagyon forszírozta, hogy menjenek már. Pucér fenékkel nem randalírozna, meg amúgy se várták ezt tőle. Távozni se akartak még. Judy kérdésére megint hamar jött a válasz. Ez a férfi nagy hantás lehetett, ügyesen pörgette a történeteket, igazodott mindenhez. - Most, hogy mondja, tényleg nem olyan szokatlan egy snowboardos a síelők között. Valahol maga mögött jöttünk, de észre se vettük, hogy valakinél deszka van síléc helyett. Az is ott van a bokorban? Ha esetleg elveszett volna a nagy ijedelemben, szívesen megkeressük és idehozzuk. Nehogy még a snowboardja is bánja a mai sportolást az anorákja mellett! - mondta Duane még mindig nyugodtan álldogálva. - Még az is lehet. Remélem, nem kerül bele a hírekbe. A bulvárlapok szeretnek ilyeneket leközölni. Még akkor is, ha semmi nem igaz belőle - folytatta Judy. A szeme már a síléceik felé tekintgetett, mert időhúzásnak látta a további beszélgetést. Bár egészen szórakoztató időhúzásnak. Már ígértek itt pótpulóvert, snowboardkeresést, mindent, de nem tágítottak, csak szívták tovább a farkas vérét a maguk finom módján. Duane most valami ismerőset fedezett fel Elvis arcán. Mintha ezt az arckifejezést már látta volna ezekkel a vonásokkal. Amikor a klubban voltak, egy kis bonyodalom akadt, valamelyik kábel hiányzott és gyorsan megoldást kellett találni. Akkor látták elviharzani és a helyzetet villámgyorsan megoldani a North Pole tulajdonosát. Akire történetesen rendkívül hasonlított ez a bokorban kuporgó Rudolph... - Mondták már magának, mennyire hasonlít a North Pole klub tulajdonosára, bizonyos Elvis Dunway-re? - kérdezte meg a kubai kis toporgással, mert már kellett a mozgás a nagy hidegben. Újabb alibitörténetet várt, valami terelést. Az már kézenfekvőbb volt a morgójuk esetében, mint az igazság bevallása. Különben is, melik klubtulaj dicsekszik azzal, hogy síelőkre morog és bokorba csinál egy sportpálya mellett? Tuti, hogy letagadja.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Nem kell kösz. Majd a fák takarásában elsunnyogok, és ha már senki nem láthat, akkor… - Legyintek a kezemmel. Ennek a göncnek már tök mindegy. Inkább megyek vissza négy lábon a farkaslakba, mint a seggemen szétrepesztett kezeslábasban. - Nem az enyém volt, béreltem. Szerintem tovább csúszott lefelé a pályán. – Vontam vállat, és szinte már vártam, hogy rákérdezzen valamelyik, hogy mennyi volt a bérleti díj. Lécci lécci lécci kérdezzétek meg. Mindegyik sífelszerelés bérleti díjával tisztában vagyok, végül is már negyven éve vagyok a hegyi falka tagja. - Én így biztos nem állok neki keresgélni, de ha ti ráértek, akkor megkereshetitek… és le is adhatjátok. Bár ha engem kérdeztek, szerintem valaki már felkapta azt, és leadta odalent a talált tárgyak közé. Bár úgyis észreveszik, hogy a kölcsönzőből való, szóval nem aggódok miatta. – Vonok vállat lazán. Nekem az csak jól jönne, hogyha a nagy lelkiismeretességben nekiállnának keresgélni. Mire visszajönnének, hogy nincs meg, nem találják sehol, én már mérföldekre talpalnék innen. De csak nem akarnak megmozdulni. Most már kezd kicsit bosszantani, hogy ennyire ragaszkodnak hozzám. - Ja… minden évben megjelennek cikkek a Loch Ness-i szörnyről, hogy nem is egy… hanem két fejük van, meg felzabált egy egész csónaknyi arab turistát… csónakostól… és naponta legalább egy ember esküdne meg az életére, hogy repülő csészealjat látott. – Vonogatom tovább a vállamat. Én sose alapoztam arra, amit a sajtó leközölt. Ráadásul tisztában vagyok vele, hogy manapság mennyire könnyű megtéveszteni az embereket. A CGI-vel foglalkozó vállalkozásom pont erre szakosodott. Odavarázsolnak valami olyat a képernyőre, ami valójában ott sincs, nem is létezik, csak a fantázia szüleménye. Amikor Duane méretni kezd, felvont szemöldökkel pillantok rá. Mi van… tán csak nem lázba hozta a kivillanó szőrös seggem gondolata? Nono, én a csajokra bukom! - Nekem? – Kérdezem elképedve, majd nemlegesen megrázom a fejemet. - Azt se tudom, ki az… - Adtam az értetlent. Csak azért mert vérfarkas vagyok, elvileg még nem kell minden vérfarkast ismernem. - És neked mondták már, hogy kiköpött David Hasselhoff vagy? – Dobtam vissza a kérdést.
Kezdőlap
