- Most biztonságosabb neked a hotelben. Még az egyszerű emberek is érzik, hogy lóg valami a levegőben. Nekünk is sokkal több munkánk és nehezebb dolgunk van... A következő megjegyzésre – hiába kínoz a hátamon a vágás – röviden elnevetem magam. - Akkor tudhatnád, hogy rossz pénz nem vész el... Én is tisztában vagyok vele, hogy sokakon nem lehet segíteni, nem lehet megváltoztatni az életüket, de nekem a kevés is elég, hogy úgy érezzem, megéri. Egy áldozat, aki nem hal meg, aki kiszabadul... máris van értelme annak, amit csinálok. - Nem is célom mindenkit megváltoztatni. Szusszanok egy fáradtat, de a bosszús kis fújására elmosolyodom. - Nyugi csak vicceltem. Vigyázok magamra, ha most nem is látszik. Mikor a tű átszúrja a bőrömet megrándulnak az izmaim, de ettől eltekintve moccanatlanul tűröm a procedúrát. Szinte kezdem megszokni. Lassan egy hímzett terítő kevesebb öltéssel büszkélkedhet, mint én. Ami a balhékat illeti, nem tudok nem mosolyogni rajta. - Látod? Zűrös pasas vagyok. Csak egy váltás ruháért jöttem haza, utána a kórházba mentem volna. A főnököm elevenen megnyúzna, ha nem foltoztatnám össze magam, és nekem is jobb ha hamarabb gyógyul. Ha lazítani nem is tudok, míg a hátamat varrja, azért nem mocorgok, és szótlanul tűröm. Elvégre ha már beszedtem a vágást, kutya kötelességem panasz nélkül kibírni, míg összeraknak. - Azt hiszem a tóhoz csak nyáron jutunk el, ha úszni is akarunk. Ha fürdeni szeretnél, akkor inkább menjünk uszodába. Mire végez, addigra azért leizzadok a kíntól, a halántékomon és a vállamon megcsillan a veríték, de mikor már megmozdulhatok, az amúgy is kukára érett ingemmel letörlöm a bőrömről. - Köszönöm... Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled. Választok magamnak egy másik inget, mivel egy pólót felvenni most sokkal kellemetlenebb feladat lenne, és a nadrágomat is átveszem egy olyanra, aminek a dereka nem ázik a vérben. Már felöltözve sétálok vissza a konyhába. - Ölni tudnék valami ehetőért... De rendelhetünk is. Tisztában vagyok vele, hogy nincs itthon túl sok minden, amiből főzni lehetne, azzal pedig hatványozottan, hogy nem vagyok túl nagy segítség főzés ügyben.
- Helyes, ez a beszéd. - Mosolyogva bólintottam, jobban is teszi, ha vigyáz magára, mert különben velem gyűlne meg a baja. Miközben a hátát foltoztam, eszembe jutott, hogy hosszú idő óta nem láttam a családomat és az öcsémet. Nekem az elmúlt hónapokban Jake jelentette az otthont, még ha hülyén is hangzik mindez, talán ezért is aggódtam érte ennyire. - Zűrös vagy, de nem is tudnálak másképp elképzelni. - Rámosolyogtam, közben folytattam az öltéseket, végül lekötöztem a sebet, gondosan, ügyelve arra, hogy ha tiszta ruhát venne fel, azt ne vérezze össze. - Én..korcsolyázni akartam. - Vallottam be neki mosolyogva, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen hidegben úszkáljunk. - De nem csak azért mennék ki, hanem a táj miatt, ilyenkor biztosan annyira szép. - A férfire pillantottam, de aztán nem akartam tovább nyöszörögni neki, biztosan jobb dolga is van annál, mint engem kísérgessen korcsolyázni. - Mindegy, nem fontos. - Sóhajtva legyintettem egyet. - Kész vagy, most pedig menj, és öltözz fel, nehogy még meg is fázz, mert akkor aztán tényleg kénytelen leszel itthon feküdni hosszú-hosszú napokig, amit gondolom nem tudnál betartani..és nincs mit. - Széles vigyor kúszott az ajkaimra, s míg ő elsétált átöltözni, addig elpakoltam a nappaliban, a pokrócot kivittem a fürdőszobába, majd visszasétáltam, s leültem egy kis szusszanás erejéig. Tekintetem körbevezettem a lakásban, nyugodtság töltött el, majd felálltam és visszasétáltam a konyhába, újra kinyitottam a hűtőt, ellenőriztem a mélyhűtött részét is, de sajnos nem találtam semmi ehető dolgot. Jake hangját hallva felé fordultam, immár kezemben két sörösüveggel, amit a hűtőből szerváltam. - Akkor rendeljünk, mert egy zacskóslevesből és egy fél konzervből nem tudok semmi jót összedobni. De addig is, találtam két sört. - Egyiket felé nyújtottam kibontva, másikból én magam kortyoltam, jól esett, kellemesen hűs íze végig járta a szájpadlásomat. - Pizza vagy kínai? Hm? - Kezembe vettem a telefont, érdeklődve pillantottam a férfire és vártam, hogy válasszon.
Sóhajtok egyet. Sejtem, miért aggódik értem Chantal, sőt, tudom, miért aggódik értem mindenki, aki kicsit közelebb kerül hozzám, aki egy kicsit jobban megismer. Zsarunak lenni nem életbiztosítás, megvesztegethetetlen, munkmanániás, önpusztító életet élő zsarunak lenni pedig ingyenjegy egy otthonos koporsóra. Az igazság az, hogy éppen emiatt találom magam előbb-utóbb egyedül az életemben. A körülöttem lévők nem bírják a stresszt, sem azt, hogy nem tudok, és nem is akarok megváltozni. Tulajdonképpen én is tudom, hová vezet az életstílusom, de nem tudok mást elképzelni magamnak. - Azt hiszem zűrösnek születtem. Sajnálom, hogy aggódsz miattam. Fáradtan fújok egyet, mikor pedig a korcsolyázás szó elhagyja a száját, enyhén zavarba jövök. - Ne haragudj, eszembe sem jutott, hogy erre gondolsz. Valószínűleg azért, mert nem tudok korcsolyázni. Félmosolyra húzom a számat. - De szívesen elviszlek, ha nem bánod, hogy valószínűleg több időt töltök a jégen fekve, mint a lábamon állva. El sem tudom képzelni, hogy képes legyek egy pár korcsolyával a lábamon talpon maradni. Azt meg szinte esélytelennek találom, hogy Chantal meg tudjon tartani. Szerintem legalább negyven kilóval nehezebb vagyok nála. Ahogy elhangzik a fenyegetés, miszerint nem mozdulhatok ki a lakásból, ha megfázom jelentősen gyorsabban megy az öltözködés. Miután idejöttem, és Simmons megfejelt a parkolóban itthon szenvedtem egy ideig tüdőgyulladással, és majd belepusztultam a semmittevésbe. Nem bírnám ki még egyszer. Mikor visszaérek, és Chantal belemegy a rendelésbe, sikerül bűnbánó kifejezést varázsolnom az arcomra, amiért felborítottam a háztartását alig egy hét alatt, bár sejtem, hogy nem várt tőlem mást. - Kínai, ha neked is jó. Tegnap pizzáztam a fiúkkal. Megvárom, míg rendel, addig szép lassan leereszkedem a székre az asztal mellett. - Minden rendben veled? Nem tudod, mikor engednek haza a hotelből?
- Nem születtél zűrösnek, egyáltalán nem, te csak végzed a dolgod, de talán túl sokat foglalkozol a munkával, Jake.- Halkan sóhajtottam, miközben leültem mellé a kanapéra, felhúztam a lábaimat és összekulcsoltam térdeim előtt az ujjaimat. - Hosszú távon ez nem tesz jót neked, de nem szeretnék beleszólni az életedbe, csak aggódom érted. - Rámosolyogtam, legszívesebben megöleltem volna, mert egy sebesült kis mackónak tűnt, legalábbis az én szememben. Tudtam, hogy életerős férfi és nehéz lenne őt átküldeni a másvilágra, de ettől függetlenül én aggódtam érte és úgy gondoltam, hogy kissé túlzásba viszi a munkáját, és semmit nem foglalkozik a magánéletével. Ez persze, megint csak nem tartozott rám, így nem is akartam osztani az észt, hisz én sem tudtam ezen a téren mit felmutatni. Helyette inkább témát váltottam, szóba hoztam egy kis kikapcsolódást, majd elnevettem magam, amikor ő az úszásra gondolt. - Nem, semmi gond, nagyon édes vagy. - Nevettem tovább és egy pillanatra megpaskoltam a combját, aztán visszahúztam a kezemet és hátamat a kanapénak döntöttem. - Én kiskoromban nagyon sokszor korcsolyáztam és imádtam, még annak ellenére is, hogy néha elhasaltam a jégen. Szívesen megtanítanálak, nem olyan nehéz ám. - Mosolyogva pillantottam rá és tovább nevettem. - Jaj te, egyensúlyozásban jó vagy, és ha biciklizni tudsz, akkor ez is fog menni. - Kacsintottam, majd felpattantam a kanapéről, a zenelejátszóhoz lépdeltem, és feltettem egy cd-t, amiről a legújabb slágerek szóltak. A hangerőt kicsit levettem, hogy a szomszédok ne jöjjenek át. - Tökéletes lesz a kínai, már rég ettem csirkét. - Hajamat egy hajgumival fogtam hátra, miközben újra felhúztam a lábaimat a földről,s úgy figyeltem, míg a férfi rendel telefonon. Egy pillanatra elidőzött rajta a tekintetem, aztán kérdésére egy halvány mosoly kúszott az arcomra. - Ha őszinte akarok lenni, akkor nem. A hotel túl nagy, alig ismerek valakit, és az a hotelszoba is olyan rideg. - Fintor futott az arcomra. - Itt sokkal jobb , és jó a társaság is. - Nevetve pillantottam rá. - Nem tudom, hogy meddig kell ott maradnom, de nagyon aggaszt a helyzet. Ráadásul semmibe nem avatják bele a kölyköket...gondolhatod, milyen rossz, mikor tudom, hogy valami baj van, és még sem tudok ellene mit tenni. - Ezt követően sóhaj hagyta el az ajkaimat, nem is igazán akartam beszélni a falkáról, mert egyelőre nem volt velük túl jó tapasztalatom. - Mikorra ér ki az étel?- érdeklődtem, mert farkas éhes voltam, közben felpattantam és a hűtőhöz sétáltam, hogy kivegyek egy sört. - Kérsz egyet te is? -
Kezdőlap
