A motelt túl drágának találtam ahhoz, hogy hetekig ott lakjak, ezért úgy gondoltam, keresek egy kis albérletet, egy saját kis kuckót, ahová nyugodtan hazatérhetek és biztosítja az otthon érzetét. Tisztában voltam azzal, hogy egyedül nem tudnék egy egész lakást fizetni, ezért az újság apróhirdetéses rovatai közt olyan hirdetéseket kerestem, ahol szobatársakat kerestek. Találtam is néhányat, el is mentem mindegyik helyet megnézni, de végül azt a helyet választottam, amit viszonylag normálisnak és otthonosnak találtam. Sajnos a leendő albérlő társ nem volt otthon , ezért a tulajdonos vezetett körbe és miközben megnéztem a lakást, röviden azt is elmesélte, hogy egy rendőr a másik bérlő. Ennek nem örültem annyira, mert a rendőröket sosem szívleltem, de mivel a többi albérlő társat már láttam és választanom kellett a látatlan és a bogaras alakok közül, úgy döntöttem, még mindig jobb egy fakabát, mint egy fazon, aki éjszaka rám is támadhat. Az idős főbérlővel hamar megegyeztem, fizettem is neki, ő pedig adott nekem egy kulcsot és megkért, ha netán valami gond lenne, szóljak nyugodtan. Miután elment a pasas, a bőröndömet letettem a bejáró mellé , majd leültem a nappaliban a kanapéra és egy jó ideig csak ott ücsörögtem, nézelődtem és izgatottan vártam, hogy megérkezzen a lakótársam. Kicsit féltem a reakciójától, hisz nem voltam benne biztos, hogy a főbérlő értesítette őt a gyors beköltözésemről. Talán egy fél óra is eltelhetett úgy, hogy ott ücsörögtem, de aztán meguntam a várakozást és birtokba vettem a szobámat. Behúztam a bőröndömet, kipróbáltam az ágyamat , kicsit szellőztettem, kipakoltam a ruháimat, majd - mivel már esteledett- fogtam egy törölközőt és bevonultam a fürdőszobába. Odabent katasztrofális helyzetek uralkodtak, gatya-gatya hátán, látszott, hogy a pasasnak nem sok ideje lehet mosásra. Mindenütt férfias dolgok voltak, borotvahab, borotva, öv, arcszesz...azt se tudtam hirtelen, hogy hová tegyem a tamponos dobozomat, szóval, inkább azt betettem a szekrénybe, ahol volt még egy kis hely. Azután megnyitottam a csapot, levetkőztem és beálltam a zuhany alá, majd élveztem a víz frissítő hatását...
Szokás szerinte hosszú napom volt. Koszos vagyok és fáradt. Hajnalban futással kezdtem, egy gyors itthoni zuhanyozás után aztán az egyetemen kezdtem a napot, ahol beszéltem Anya-val, onnan tovább kellett mennem egy helyszínre, aztán be az őrsre, és így tovább, a nap végét megkoronázva egy bunyóval… Szóval így este tizenegyre körülbelül annyira vagyok életképes és lelkes, mint egy két napja elgázolt kutya… De még mozgásban tart, hogyha hazaértem lezuhanyozhatok, megehetem a vacsorámat, és lefekhetek aludni. Ma majdnem egész hat óra fog jutni nekem, ha minden jól megy! Ha egy kicsit éberebb lennék, feltűnt volna már a bejárati ajtóból, hogy valami történt, míg nem voltam itthon, de jelen pillanatban elég kómás vagyok hozzá, hogy ne foglalkozzak apróságokkal. Becsukom és bezárom az ajtót, felakasztom a kabátomat. Elküldöm az egyik SMS-sablont a vacsora-rendeléssel, lerúgom a cipőmet, a telefont az asztalra dobom, és becélzom a fürdőszobát, a szakadt, sáros ingemet már menet közben is gombolva. A fürdőajtó előtt már hallom, hogy bent csobog a víz, de mire ez az információ átrágja magát a fáradtságon, és tucatnyi egyéb gondolaton, addigra már rég lenyomtam a kilincset, és beléptem a fürdőszobába, ahol egy csapásra elmúlik mindenféle fáradtság okozta lassúság, ugyanis valaki van a lakásban, és az a valaki éppen a fürdőszobában áll a zuhany alatt, és mindamellett, hogy köpni-nyelni nem tudok a döbbenettől, még mozdulnom is kellene, hogy ne bámuljam, elvégre meztelen, csak éppen még nem tudok túlesni az első sokkon… Micsoda látvány lehetek, mezítláb, kigombolt szakadt-sáros ingben sóbálvánnyá dermedve a saját fürdőszombámban, abban a laza káoszban, amit az állandó időhiány miatt tartok, miközben gyakorlatilag leesett állal bámulom a zuhany alatt álló nőt... Egy szóval tudom jellemezni a helyzetet jelen pillanatban: ~Basszus!~
Kellemesnek találtam a zuhanyt , a víz nem volt forró, sem hideg, szóval tökéletes volt ahhoz, hogy hosszú percekig élvezzem a vízcseppek frissítő hatását. Az első pár percben még énekeltem is, de azt követően, hogy a hajamat is elkezdtem mosni, kénytelen voltam megszakítani a dalolászást, mert nem kedveltem a sampon ízét. Szemeimet is lehunytam, nehogy csípje a habos víz. Mivel éppen a hajamat öblítettem le, ráadásul a víz is zubogott, ezért nem hallottam, hogy bárki is belépett volna a fürdőszobába, ráadásul, most valahogy a farkasom is pihenhetett, mert senki jelenlétét nem érzékeltem, egyszerűen csak élveztem a sampon kellemes illatát. Kezeimmel hátra simítottam néhány hajtincsemet, majd ahogy kifelé fordultam és nyitottam a szemeimet, akkor vettem csak észre a fürdőszobában álló férfit. - Jesszus - Felsikkantva hirtelen magam elé rántottam a zuhanyfüggönyt - ami nem volt behúzva - majd egészen a csempének estem, de szerencsére eltudtam kapni a kapaszkodót. Ennek köszönhetően egyik kezemmel azt fogtam, másikkal pedig magam előtt szorítottam a zuhanyfüggönyt, ami így valamelyest már takart valamit. Váratlanul ért a férfi betoppanása, ugyanis zuhanyzás közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy én vagyok új helyen és hogy oda kellene figyelnem bizonyos dolgokra. Ekkor még mindig nem tudtam megszólalni, igazából csak ezt követően vettem szemügyre jobban a férfit, tekintetem végig futott koszos ruházatán, kigombolt ingének vonalán, majd végül figyelmem az arcára siklott, s a szemeibe pillantottam. - Szia - Néhány pillanatnyi csend után végül én törtem meg a némaságot egy zavart mosoly kíséretében. Kellemetlenül éreztem magam, mivel nem így terveztem az első találkozást, de úgy láttam, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok suhanhattak át. - Chantal vagyok, az új lakótárs...nem tudom, említette-e a főbérlő, hogy ma érkezem...te pedig gondolom Jake vagy. - Kedvesen rámosolyogtam és reméltem, hogy eltűnnek arcáról a döbbent vonások. Nem voltam benne biztos, hogy teljesen ura a helyzetnek, ugyanis úgy tűnt, mintha sóbálvánnyá változott volna. - Megkérhetlek rá Jake, hogy nyújtsd ide nekem azt a törölközőt?- Böktem mutatóujjammal az ajtó melletti fogason ingázó, fehér darabra, ami hozzá közelebb volt abban a pillanatban, mint hozzám. Nem terveztem azt, hogy már az első alkalommal szívességet kérek tőle, azonban máshogy nem szabadulhattam a zuhany alól, ahol idő közben elzártam a vizet, így megszűnt a csobogás.
Egy nő zuhanyozik a fürdőszobámban, és én érzem úgy, mintha hideg zuhanyt kaptam volna. Szerintem egy márványszobor mozgékonyabb nálam. A megdöbbenésem, lefagyásom teljes, és nem tudom nem őt nézni. Csak akkor rezzenek össze, mikor a sikoly elér hozzám, és a hirtelen mozdulat megtöri a pillanatot. Akkor viszont reflexből csinálok hátraarcot. Tudom, hogy már sokkal korábban meg kellett volna tennem, és most dolgozik annyira az agyam újra, hogy alaposan lemarjam magam a bámészkodásért. Még nem megyek ki, kivárom a rám zúdított szidalmakat, mert mi más következhetne, csak nem bámulom tovább… Nem hiszem, hogy sokat segítenék a helyzetemen, ha megjegyezném, hogy pedig nincs oka eltakarnia magát. Meg aztán nem is vallana rám, elég, ha magamban megjegyzem, hogy gyönyörű nő. Fairbanks-ben rengeteg gyönyörű nővel találkoztam már. - Jó napot, kisasszony! Sajnálom, nem számítottam rá, hogy nem vagyok egyedül… De legalább nem ordít velem, és nem vagdos hozzám minden kezébe esőt… Ez már mindenképpen pozitív. Viszont én is zavarban vagyok. - A főbérlő nem szólt, és üzenetet sem hagyott. A hangomon egyértelműen hallani, hogy ennek cseppet sem örülök. - Igen. A nevem Jake Westmoreland, és őszintén örülnék neki, ha másképp találkozott volna velem először… Igazán nem akartam megijeszteni, sem magára törni… A kérésre leakasztom a törölközőt a fogasról, és odanyújtom neki, de csak annyira fordulok hátra, hogy lássam, jó helyre nyújtom-e, és nem kell-e kiesnie a kádból, hogy át tudja venni. - Megvárom kint, még egyszer elnézést… És valóban kimegyek, hacsak nem tartóztat. Míg előkerül, visszagombolom az ingemet, mert úgy fest, még várnom kell egy kicsit a zuhannyal.
A röpke sokk után úgy tűnt, helyre áll a rend, nem történt sem szívleállás, sem egyéb szörnyűségek, szóval annyira még sem lehetek ijesztő, bár tény, hogy a dermesztés sikerült , még ha csak pár pillanatra is. Kicsit meglepett, hogy a férfi magázódott, miközben én letegeztem, de ez udvariasságra vallott részéről, s így valamelyest elnyomta a zavaró érzést. - Ugyan, nem történt semmi, én is kiírhattam volna egy cetlit az ajtóra. - Válaszoltam a szavaira, nem akartam, hogy úgy érezze, ő a hibás, hisz lényegében nem tett semmi rosszat, csak hazaért a lakásába és joggal lépett be a fürdőszoba ajtaján. Ebben az esetben kizárólag a főbérlőt lehetett okolni, akit még meg is kértem arra, hogy mindenképp értesítse a lakótársamat az érkezésemről. - Ó igen, sejtem, hogy ez lehet az ok, pedig én megkértem őt, de úgy tűnik, feledékeny. - Még mindig mosolyogtam, a férfi arcát azonban egyelőre nem láttam, ugyanis ő még mindig háttal állt nekem és amit nem is tudtam, hogy pozitív vagy negatív formában értékeljem. Ha beszélgetek valakivel, szeretem látni a tekintetét, azonban ez a helyzet elég kellemetlen volt, valószínűleg neki ugyanúgy , mint nekem, így eltekintettem attól, hogy hátat fordítva ácsorgott nekem. - Nem kell magyarázkodnod, tudom jól, hogy nem direkt törtél rám, hisz nem tudhattad, hogy itt leszek...és kérlek, tegeződjünk. - Ugyan nem tudtam, mennyi idős lehet, éltem a jogaimmal, s mint nő, felajánlottam neki a tegeződés lehetőségét, hisz úgy könnyebb beszélgetni és még sem olyan hivatalos a forma. Mikor odalépett a törölközőmmel, láttam rajta, hogy nem akar még csak véletlenül sem felém nézni, ezt csak egy apró mosollyal értékeltem, majd átvettem tőle a felém nyújtott darabot, s míg ő kivonult , addig megtörölköztem, majd magam köré csavartam s csak azután sétáltam ki a fürdőszobából. Nem akartam tovább kellemetlenséget okozni neki lenge öltözetemmel, ezért a fürdőszobából egyenesen a szobámba sétáltam, gyorsan átvonulva a nappalin, majd behajtottam az ajtót, magamra kaptam egy farmert és egy pólót, majd kisétáltam a nappaliba, s ha megtaláltam, odaléptem hozzá. A hajam még mindig vizes volt, de legalább már volt rajtam elegendő ruha ahhoz, hogy normálisan tudjunk beszélgetni. - Chantal McReary vagyok - nyújtottam felé a kezemet. - És elnézést azért, hogy az első alkalommal így kellett összefutnunk. Egy ideig várakoztam rád itt a nappaliban, de mivel nem tudtam, mikor jössz, gondoltam, lezuhanyzom...- Ismét végig pillantottam rajta, láttam, hogy elég sáros a ruházata, szívesen rákérdeztem volna, hogy merre járhatott, de inkább nem tettem, hisz nem volt hozzá közöm. - Bízom benne, hogy jól kijövünk majd, egyébként nagyon kellemes kis lakás. A te szobád milyen? - Érdeklődtem barátságosan, én elég hamar tudtam kiengedni mások társaságában, de úgy éreztem, hogy ez a férfi kicsit talán távolságtartó. - Egyébként tudtál arról, hogy a főbérlő másik bérlőt is keres, vagy ez most abszolút váratlanul ért téged? Mert igazán nem akartam megzavarni az életedet és remélem, nem is fogok zavarni azzal, hogy itt lakom majd . - Kedvesen rámosolyogtam, bíztam abban, hogy majd csak sikerül jó lakótársaknak lennünk.
A sokk eltűnt, de nem lett jobb tőle. Hibásnak érzem magam a helyzetben, meg egyébként hülyén is… A magázás megszokás, könnyebben jön a számra, mint a tegeződés. Ha egy kicsit jobban odafigyeltem volna, meghallhattam volna a vízcsobogást, és nem kerülök ilyen ostoba helyzetbe. Bár valószínűleg az sem lett volna túl kellemes, ha úgy nyitok be, hogy ráfogom a pisztolyt Chantalra. - Majd megkérdezem tőle, hogy viccnek szánta-e… Most annyira nem érzek túl sok pozitív dolgot a főbérlővel kapcsolatban… Nem szokásom hátat fordítani annak, akivel beszélgetek, de jelen pillanatban inkább ez, mint hogy tovább bámuljam a zuhany alatt álló meztelen lányt. Szerintem az lenne az illetlenebb. - Figyelhettem volna jobban is, de mostmár mindegy… Szusszanok egy elégedetlent, aztán odaadom a törölközőt, és magára hagyom Chantalt. Már a kanapén ülök, mikor átlibben a nappalin, de így már nem annyira kellemetlen a helyzet. Mire felöltözve előkerül, addigra én is összeszedem magam, és a ruházatomat leszámítom egészen partiképes vagyok. Mikor a kezét nyújtja, felkelek a kanapéról, és kezet fogok vele. - Jake Westmoreland, örülök, hogy megismerhetlek. Rám kár várni, rengeteget dolgozom, és keveset vagyok itt. Nem foglak sokat zavarni. Mielőtt lefekszem, elpakolom a ruháimat, és csinálok helyet a fürdőszekrényben is… Most tudatosul bennem, mennyire tipikus agglegényéletre rendezkedtem be a szanaszét hagyott ruháimmal… Na jó, nem szanaszét, de azért nem egészen nőkompatibilis a háztartás jelen pillanatban. A kérdésen kicsit meglepődöm. - Szerintem éppen olyan, mint a tiéd, de nyugodtan megnézheted, ha esetleg szimpatikusabb, cserélhetünk is. Csak a ruháimat tartom benne, nincs túl sok személyes dolgom benne. Igazából sehol egy fénykép, vagy bármi komolyabban személyes dolog nincs az egész lakásban. Mintha csak pár napra költöztem volna ide. Tulajdonképpen a konyha is érintetlen. A következő kérdés már egyszerűbb. - Tudtam róla, csak arról nem, hogy talált is valakit. Nem hiszem, hogy bármi probléma lesz, többnyire csak aludni és fürdeni járok haza, néha tanulok is, de általában öt-hat órát vagyok itt legfeljebb… őszintén remélem, hogy nem az a hangosan, nagy társasággal itthon bulizós fajta, legalábbis nem ütközik ez a dolog az én alvásidőmmel.
//Nem bírom magamban tartani, hogy a jelenlegi IC helyzethez mennyire passzol az aláírásod, és ez mennyire tetszik nekem //
A nevét ezen az estén egészen biztosan a fejembe véstem, ugyanis talán már másodjára hallottam teljes egészében, de úgy éreztem,hogy normálisan is be kell mutatkoznom neki, nem pedig csak a zuhany alól, éppen ezért nyújtottam felé a kezemet is, majd kézfogás után vissza is húztam magamhoz és felpillantottam rá, hisz nálam magasabb volt legalább egy fejjel. Kezdeti lelkesedésem hamar eltűnt, mikor meghallottam, hogy alig szokott a lakásban tartózkodni. Tulajdonképp nekem sosem volt gondom az egyedül éléssel, hisz szerettem, ha van egy saját kis zugom, de amikor megtudtam, hogy lenne egy lakótársam is, kicsit azért megörültem, mert mégis jobb úgy élni, ha tudja az ember, hogy van még rajta kívül más is a lakásban, akivel néha napján lehet beszélgetni egyet. - Ó, akkor biztosan nagyon sok munkád lehet, sajnálom, hogy csak ritkán fogunk összefutni. - Mosolyodtam el halványan, miközben kezeimet a hátsó zsebeimbe csúsztattam és kicsit oldalra biccentettem a fejemet. - Jaj, nehogy most ezzel fáradj, úgyis alig hoztam magammal valamit , ami egyelőre elfér a szobámban is, szóval ráérsz majd, amire szükségem van, ahhoz hozzáférek. - Elég normális fazonnak tűnt, nem csak udvariasnak, de még arra is ügyelt, hogy ilyen későn pakolgasson egy idegen miatt. Vagy túl jó nevelést kapott, vagy alapból ilyen. Mindenesetre örültem annak, hogy ezt az albérletet választottam és nem azt, amelyikben egy fizikus lakott és mindenütt a műanyag kísérleti golyóiba ütköztem. - Nem akarok cserélni csak, szeretem úgy érezni, hogy ahol lakom, annak minden zegét-zugát ismerem, rossz szokás. - Cserfes mosoly ült ki az arcomra, és ha megmutatta a szobáját, akkor éppen csak bekukkantottam, s valóban, hasonló volt az enyémhez, talán csak annyiban különböztek egymástól a helyiségek, hogy az ő szobájában az ágy a másik oldalon foglalt helyet és francia. - Nem rossz, nem rossz , talán csak az ágyat irigylem. - Nevettem fel, mikor hirtelen dörrent egyet az ég, s villámlott. Össze is rezzentem, majd az ajtófélfának dőltem. - Huh, ez nagyon közel lehetett, megijedtem. - Visszapillantottam Jakere, láttam rajta, hogy fáradtnak tűnik, én meg már magamat korholtam a gondolataimban, hogy feltartom őt. - Öt-hat óra? Az valóban nem sok. Ígérem, nem foglak zavarni, meg, nagyon úgy néz ki, hogy én éjszakai műszakban fogok dolgozni, vagyis akkor lehet, hogy teljesen elkerüljük egymást. - Feleltem , majd vállammal ellöktem magam a szobaajtajából. - Nem szeretnélek feltartani, ha mennél már pihenni, szólj nyugodtan és beslisszanok a kis birodalmamba. - Mosolyogva billentem egyik lábamról a másikra, s míg a válaszára vártam, a konyha felé pillantottam, ami teljesen érintetlennek tűnt. - Itt még senki sem főzött?- Sétáltam közelebb a konyhapulthoz, majd kinyitottam a hűtő ajtaját, amiben egy romlott sajton, valami műanyag dobozon és egy üveg, bontatlan boron kívül más nem is volt. Ekkor csöngettek az ajtón, mire felkaptam a fejem. - Vendég érkezett?- Nem tudtam elképzelni, ki lehet az, hisz én nem vártam senkit, így csak az ő ismerősei jöhettek szóba.
// pedig teljesen véletlen választás volt, az előző gif-en túl vidámnak tűnt, ami annyira nem illett a karakteremhez, de örülök, hogy tetszik az ételfutár csöngetett amúgy, akinek sms-t küldtél még az elején //
Tudom, hogy kicsit idiótán fest, hogy tíz percen belül másodszor mutatkozom be, de hát az illem így kívánja. Kicsit meglepődöm rajta, hogy nem örül annak, hogy alig vagyok itthon. Hiszen nem is ismer, azt hittem, tetszeni fog neki, hogy szinte kizárólag övé a lakás. A megállapításra bólintok. - Sokat dolgozom. Zsaru vagyok, a helyi rendőrfőnök helyettese. Legfeljebb ha nem szeretsz mindig egyedül lenni, akkor kicsit átrendezem a szokásaimat, és gyakrabban nézek be két program között. Vagy gyakrabban tanulok itthon… Végülis… mégiscsak lehet, hogy jót tenne nekem egy kicsit több civil emberi kapcsolat. Még akkor is, ha a szó szoros értelmében Chantal sem ember. A szabadkozásra legyintek egyet. - Nem tesz semmit. És én is komfortosabban érzem magam, ha nem az én széthagyott alsónadrágjaim között zuhanyozol és élsz… Inkább alszom egy kicsit kevesebbet, de elpakolok még mielőtt lefeküdnék. - Csak nyugodtan. Ha tényleg ennyire érdekli, kinyitom neki az ajtót, hagyom, hogy körülnézzen a szobámban. Nem lenne nagy kunszt átköltöznöm a másikba, csak a dohányzóasztalról kéne felkapnom a laptopom, és a szekrényből a táskába pakolni a ruháim… Az ágy említésére tudatosult bennem először, hogy valóban mekkora. Csak azért szeretem, mert kényelmesen el lehet nyújtózni rajta, egyéb funkciója nincs. Mindig egyedül alszom. - Megkaphatod az ágyat… Nekem kisebb is tökéletesen megfelel. A dörrenést igazából észre sem veszem, Chantal összerezzenését sem igazán értem, míg a magyarázat meg nem érkezik. - Előfordul, hogy én is éjszakázom, úgyhogy azért fogunk találkozni… Hogy mennyire fáradt is vagyok, az csak akkor tudatosul bennem, mikor említi. - Nem tartasz fel. Szívesen beszélgetek, ha érdekel még valami, vagy csak kedved van hozzá. Viszont ha nem bánod, előtte lezuhanyoznék, mert koszos vagyok, tépett, és alighanem büdös is… A válaszát még megvárom, bár gyanítom, hogy meg fog várni. Azért én tényleg szívesen lefürödnék, úgyhogy ha nem bánja, akkor magamhoz veszek egy tiszta pólót, és a laza tréningnadrágot amiben aludni szoktam (pizsamát nem hordok, mert ha gyorsan kell kipattanni az ágyból, ez praktikusabb), és elindulok fürdeni. A kérdésre megrázom a fejem. - Nem tudok főzni, és időm sincs rá. A csengetésre én is felkapom a fejem, alaposan el kell gondolkoznom rajta, várok-e valakit, mert a rendelés most évekkel ezelőttinek tűnik. Azért hamarosan eszembe jut. - Nem, csak a vacsorám, azt hiszem… Megtennéd, hogy átveszed? Ha rábólint, akkor előhúzom a pénztárcámat a zsebemből, és odaadom Chantalnak. Lezuhanyoznom úgyis legfeljebb hét percbe telik, úgyhogy hamar előkerülök tisztán, és jóval frissebben, ráadásul meg is borotválkoztam.
Elmosolyodtam, igazán rendesnek tűnt, hogy még azon is gondolkodott, hogyan szervezze át a programját, csak hogy néha beszélgethessünk és ne úgy éljünk a lakásban, mint két idegen. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy talán hamar ítélkeztem a rendőrökkel szemben és rá kellett döbbennem, hogy nem mindegyik olyan p&csfej, mint akikkel eddig összefutottam, főleg a korábbi munkáim során. - Jól van, szavadon foglak - Küldtem felé egy mosolyt, majd ezt követően néztem meg a szobáját, amit megmutatott. Odakint közben zuhogni kezdett az eső, villámlott is, de az első dörrenés után - ami váratlanul ért - a többire már nem reagáltam úgy, mint egy riadt őzike. - Jaj, nem akarlak kiforgatni a holmijaidból - Pillantottam fel rá és kicsit meglepett, hogy mindenét azonnal odaadná nekem. - Te mindig ennyire rendes vagy?- Halkan nevettem, mert nem igazán tudtam megérteni, hogy valaki miért is akarna másnak jót, akit még csak nem is ismer. Ha pofátlan lettem volna, biztos, hogy azonnal lecsapok az ágyra, de eszem ágában sem volt ezt elfogadni. - Nem bánom, nyugodtan zuhanyozz le...- Végig pillantottam sáros ruházatán, már nem is akartam rákérdezni, hogy mégis hol, mit csinálhatott, amitől ennyire koszos lett. - Megvárlak a konyhában - Bevetettem magam a lakás kisebb részébe, mikor csöngettek, Jake pedig odaadta a pénztárcáját. - Rendben, borravalót is adjak neki?- Kérdeztem még tőle, de már nem léptem be a fürdőszobába, csak kintről megvártam a válaszát, majd csak azután léptem az ajtó felé. - Nyitom már..- Szóltam megszokásból, kicsit szórakozott voltam, talán az új környezet miatt, s mivel épp a pénztárca fedelét nyitottam fel, ezért már csak arra figyeltem fel, hogy a nyitott ajtóból egy pisztoly csöve meredt rám, amivel egy nagy darab fickó célzott rám. - Ne lőjön! - Dobtam el a pénztárcát és automatikusan a magasba emeltem a kezeimet, ugyan már egy ideje farkas voltam, még mindig működtek nálam ezek az emberi berögződések, mintha a fejemben nem tudatosult volna eléggé, hogy ha lelőnek, utána idővel akkor is felépülök. A fickó pofátlan módon még csak azt sem mondta, mi kell neki - le mertem volna fogadni, hogy szimpla betörés. Szavak nélkül rontott be az ajtón, még pislogni sem volt időm, a fegyverével ütött meg, ráadásul olyan erővel ,hogy a csukott fürdőszoba ajtónak estem, onnan pedig a földre. Hiába voltam már farkas, még nem voltam képzett, nem tudtam, hogyan használjam az erőimet, az ütések viszont ugyanúgy fájtak és ugyanúgy hatottak rám, mint normál emberként. Erőm nem volt figyelmeztetni Jaket, mert a fickó a következő pillanatban - míg én a földön voltam - az egyik szobaajtóhoz sétált, berúgta azt, de mivel ott senki nem volt, visszalépett hozzám, felhúzott a földről és erőből a falnak lökött. - Hol van az a k&&&g b#### zsernyák, aki a sittre juttatott? Válaszolj b### kis cafka! - Nyomdafestéket nem tűrő szavakat sziszegett a képembe a fickó, én meg, mint egy anyámasszony katonája, tehetetlenül pillantottam rá, majd hirtelen rádöbentem, hogy nem ártana, ha valahogy próbálnám megvédeni magamat...
Ha nem lenne ennyire szomorú, akkor talán szórakoztatónak is találnám, mennyire meglepődik szinte mindenki, amiért én udvarias és rendes fickó vagyok. Nem is értem, miért van mindenkinek olyan szörnyen rossz véleménye a rendőrökről. Részben a filmeknek, részben a Rowen-féléknek, és részben a rendőrség szégyeneinek köszönhetjük, akik lusták, korruptak, vagy egyszerűen csak marhára nem érdekli őket az egész… - Egészen nyugodtan… A mosolyára válaszul tőlem is kitelt egy kissé fáradt, de jókedvű mosoly. Ha mindenemet nem is adnám azonnal, egyáltalán nem ragaszkodom a tárgyakhoz. Talán csak a pisztolyomhoz, meg az öreg, kissé kopottas autómhoz. Egy ágyon velem egészen biztosan nem fog senki összeveszni. - Igen. Udvariasnak és előzékenynek neveltek. Az engedély megkönnyebbülést jelent, mert nagyon szeretnék már tiszta lenni. Érzem, ahogy a bőröm húzódik, ahol rászárad a kosz. A kérdésre még visszaszólok az ajtóból. - Persze, légy szíves. Mindig adok borravalót, a futárok ismernek már jól. Gyorsan és hatékonyan vetkőzöm, mire Chantal kinyitja az ajtót, én már a zuhany alatt állok, és élvezem, ahogy a forró víz leoldja, lecsapja rólam a koszt, és a fáradtság egy részét. Chantal első meglepetésében valószínűleg halkan sikkantott kérését még nem hallom, mivel a fejemre dől a víz, de azt már nem lehet nem hallani, ahogy a fürdőajtó döndül a nekicsapódó testtől. A vizet nem zárom el, most jól jön, hogy elnyomja a zajt, ahogy víztől csöpögve kilépek a kádból, és felkapom a fegyverem. Egy mozdulattal kibiztosítom, és az ajtóhoz hajolok, hogy halljam, mi történik. Hallom, ahogy egy jókora rúgástól megreccsen az egyik szobaajtó, és kivágódva a falnak csapódik. Remek… Pár pillanat, és Chantal eltűnik az ajtó elől, hallom, ahogy a falnak koppan. Mostmár nem akadályoz benne, hogy kijussak a fürdőből. Rohadtul nem foglalkozom vele, hogy nincs rajtam semmi, tetemes mennyiségű vizen kívül, főleg mert kiderül, hogy a bájos látogató engem keres. Ilyen szívhez szóló randiajánlatnak nem lehet ellenállni. Kilököm a fürdő ajtaját, kilépek, és azonnal rájuk fogom a fegyvert. Pontosabban a fickóra. Csak halványan rémlik az ocsmány pofája, de egy pillanat alatt felmérem a helyzetet. Chantalt kevésbé féltem, főleg, mert farkas, úgyhogy. - Itt vagyok, dobd el a fegyvert – itt sütöm el a saját pisztolyomat, a hozzám közelebb eső vállára célzok vele. Ilyen közelről ronda nagy lyukat fog ütni a golyó. – vagy lövök… Szabályzat szerint előbb figyelmeztetnem kéne, és figyelmeztető lövést leadnom a levegőbe, vagy a talajra, de ha megteszem, már halott vagyok. - Chantal, tűnj el a közeléből… Ha a fickó elejti a fegyverét, akkor a saját pisztolyom markolatával alaposan tarkón vágom, ha pedig nem, és egyikünk felé fordítja, akkor tuti belelövök még egyet, azzal sem törődve, ha elpatkol. Hogy ez a sok tetű nem tud ott megrohadni, ahová való…
Kezdőlap
