Karakter teljes neve: Esther P. Edwardson Becenév: Esther Álnév: Aysa Hamptigan Faj: Őrző Titulus:Őrző Krónikás Nem: Nő Kor:120 év Születés helye és ideje:Los Angeles, 1892. junius 15., elhívás: 18 évesen. Foglalkozás: Az elmúlt harminc évben a helyi újságnál, a Daily News-Minernél dolgozott, öt éve ő a lap főszerkesztője. Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje:5. szint (+ az egyéni varázslat)
A kíváncsiság, és a pörgés a lételemem, hiszen a munkám is megköveteli. Újságíróként dolgozom immár 30 éve a helyi újságnál, s az utóbbi öt évben a főszerkesztői poszt is a nyakamba szakadt. Ennek köszönhetően mindig mindenről tudok. Az embereknek néha olyan érzése lehet, hogy mindenhol ott vagyok, mindenkivel beszélek. Ellenben ezt a látszatot nem nehéz megteremteni, csak némi szemfülesség, rengeteg energia és nagyon jó beszélőke kell. Én pedig azon szerencsés emberek közé tartozom, akik mind a három tulajdonságot maguknak tudhatják. Szeretek beszélni, de ugyanakkor óvatos vagyok. Magamról a lehető legkevesebbet árulom el. Gyakran dolgozom álnév alatt. A bajnak csupán szemlélője vagy alakítója szeretek lenni, és nem a részese. Mindig energikus és jókedvű vagyok, hiszen az embereket sokkal könnyebb megnyerni egy ragyogó mosollyal, mint a szúrós tekintettel. Nagyon pozitív a kisugárzásom, s mindig optimistán fogom fel a dolgokat. Próbálom lazán felfogni a dolgokat, és nem görcsölni a gondokon, hanem megoldást találni rájuk. Szívesen kacérkodom a férfiakkal, hiszen az ember nem annyi idős, amennyinek érzi magát, s így még én is fiatalnak mondhatom magam. Rengeteg türelemmel áldott meg a sors, jó észlelő vagyok. Mindezekre szükség van, hiszen magam is az Őrzők közé tartozom. Krónikás vagyok, épp ezért mindig szeretem tudni, hogy mi folyik a környezetemben. A legapróbb információknak is lehet hátsó mondanivalójuk.
Nem vagyok egy nagy darabnak mondható ember a 160 centiméteres magasságommal, és vékony testalkatommal. Az én erőm nem a karomban, hanem a fejemben és a nyelvemben rejlik. Szőkésbarna, hullámos, hosszú hajamat általában kiengedve hordom, hogy ne látszódjon a tarkómon az első tetoválásom: a mindent látó szem motívuma. A mindent látó szemen kívül rajtam van még az Élet fája is. Kék szemeim mindig kíváncsiságtól csillognak, s olyan érzést keltenek, mintha mélyen belelátnék a másikba. Fehér bőröm, már-már sápadtnak hat. A fiatalos, elegáns öltözet jellemez, hiszen gyakran előfordul, hogy a munkám kapcsán magas beosztású emberekkel kell találkoznom. Sokat adok a külsőmre, hiszen a látszat és az első benyomás igen nagy hatást tehet az emberekre. A testemen megtalálható még az öregedéslassító tetoválás, mely szinte az egész felső testemet beteríti. Ez nem meglepő, mivel 120. életévemet betöltve is szinte csak húsz évesnek tűnök.
1892-ben születtem méghozzá Őrző szülők gyermekeként Los Angelesben. Az apám Harcos volt, az édesanyám gyógyító. Ennek köszönhetően hamar megmutatkozott az, hogy fogékony vagyok a mágiára. Édesapámat nem ismertem. Sok történetet hallottam róla. Emlékem azonban egy sincsen, hiszen hamar elhalálozott. Olykor mintha álmodnék egy fiatal férfiről, aki nagyon hasonlít rám, de mielőtt megállapíthatnám, ki is ő valójában, felébredek. Anyám szerint balesetben hunyt el, szerintem azonban valamit titkol előlem. Sosem hajlandó elmesélni a pontos eseményeket, s mikor megpróbálok utána járni, falakba ütközök. Mintha minden nyomot gondosan elrejtettek volna. De minek egy balesetet álcázni? Ez egy olyan rejtély, melyet az életem során még sosem sikerült megoldanom, hiába teltek el az évtizedek. De nem adom fel. Ez miatt a kapcsolatom anyámmal is megromlott. Amint tudtam elköltöztem tőle, s a kapcsolatot sem tartjuk. Egyszer láttam, csupán, de a találkozásból ismét vitatkozás lett, s nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Testvérem nem született. Legalábbis én nem tudok róla.
Mikor elértem a felnőtt kort, elérkezett az elhívás ideje, melyet azonnal elfogadtam. Azon sem gondolkoztam sokáig, hogy melyik irányt válasszam: Krónikás akartam lenni. Hosszú ideig, és megfeszített munkával, türelemmel, és gyakorlással próbáltam elérni a magam elé kitűzött célt, de sosem felejtettem el azt, hogy honnan indultam. A könyvek birodalmában nem csupán a tudást találtam meg, hanem az élvezetet is, a lendületet, ami mindig is előrevitt az életben, próbáltam felfedezni a titkokat, melyekre még senki sem találta meg a választ. S válaszokat kerestem arra is, ami a múltban történt. Próbáltam áttörni a falakat. A rejtélyek és titkok mindig megmagyarázhatatlanul vonzottak, és gyakran kezdtem magán nyomozásba, csakhogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Mégis a legfontosabb dolgot sohasem tudtam megmagyarázni – hogy mi történt az apámmal.
Elhatároztam, hogy újságírónak tanulok, és ezt a pályát fogom követni. Így könnyen kerülök kapcsolatba az emberekkel, könnyedén szerzek információt, és nagyon jól informált leszek. Sok helyre lesz bejárásom. Talán a falak is leomlanak, az emberek pedig közlékenyebben lesznek. A karrieremet nehezítette, hogy gyakran kellett költöznöm. Hiszen az öregedést lassító tetoválás az évtizedek alatt fokozatosan elkezdte behálózni a testemet, s hogy ez ne legyen feltűnő az embereknek, időnként változtatnom kellett a lakhelyemet. Mégsem élhettem le 120 évet egy városban úgy, hogy még mindig fiatalosnak nézek ki. A költözéseket kihasználva próbáltam új tudásanyaggal bővíteni eddigi ismereteimet. Főként a régi dolgok vonzottak: elfeledett varázslatot, megmagyarázhatatlan jelenségek. Újabb titkok, és rejtélyek. Képes voltam napokon át egyetlen könyv fölött roskadni, hogy kiolvassam a sorok közötti értelmet. Az újságírás mellett könyveket, és tankönyveket kezdtem írni, ám ezeket a mai napig sem jelentettem meg. Valahogy sosem érzem úgy, hogy befejezettnek tekinthetem az életművemet. Mindig történik valami új, valami izgalmas, amit aztán belefoglalok az egyik könyvembe. Az újságírás másik nagy előnye volt az, hogy kiismertem az emberi természetet. Volt időm felfedezni, hogy milyen változások mennek végbe az emberi arcon, mikor hazudnak, vagy kellemetlen helyzetbe hozom őket. Bár az emberek többsége mindig is könnyedén kiismerhető volt.
Figyelemmel kísértem a világháborúk eseményeit. Tudósítottam róluk. Majd jöttek a válságok, ugyanakkor a figyelmem nagy részét még mindig nem a világ eseményei foglalták le, hanem a háttérben zajló események. Az Őrzők tevékenységei. A vérfarkasok válaszai. Az emberek tudatlansága. Minél többet kutattam a fajok után, annál több kérdés merült fel bennem, s célom ezek megválaszolása.
Volt alkalmam és lehetőségem utazgatni. Jártam Olaszországban, Finnországban, Indiában, Tibetben, és Amerika több nagy városában is éltem. Nem csak a kulturával, és az ottani könyvtárak anyagával lettem gazdagabb, hanem megismerhettem más Őrzőket. Új barátságokat köthettem, melyekért gyakran hálát adtam, mikor szükségem volt egy olasz múzeumi látogatói kártyára, vagy be akartam jutni egy finn levéltárba. Kutattam a mágia eredetéről, a fajok kialakulásáról, a vérfarkasok életmódjáról, természetéről. Van egy olyan érzésem, hogy ha valaminek megtalálom a természetét, akkor nem csak hogy megismerem, de elfogadom, és irányítani tudom. Ezeket a dolgokat pedig a régi tekercseken és pergameneken próbálom felfedezni. Ám az eredmények még a jövő homályában vannak elveszve…
Hosszú idő telt el mire elhatároztam, hogy Alaszkába költözöm, és újságíróként fogok dolgozni Fairbanksban. A választásomat csupán a megérzéseknek, és a véletleneknek tudhatom be. Az olvasmányaim és kutatásaim során egyre többször bukkant fel a város neve. Néha csak egy elejtett fél mondatban, máskor egy újságcikk szólt róla. Mivel ennyiszer találkoztam ezzel a névvel, úgy döntöttem, nem tudható be a véletlenek játékának, s a megérzéseimre hallgatva utána néztem, mi várhat rám Alaszkában. Végül felkerestem az ottani Őrzőket, meséltem nekik eddigi kutatásaimról, s hogy itt szeretném folytatni a munkámat, miközben tudásommal a közösséget is támogatom. Mindennek már harminc éve. De ezt a döntésemet sosem bántam meg, hiszen itt is mindig történik valami érdekes, izgalmas, és rejtélyekkel teli esemény.
Amiket szeret: könyvek, csokoládé, pörgés, zene, titkok és rejtélyek.
Amiket ki nem állhat: képmutatás, értetlenség, mogyoró, futás.
Rövidtávú célok:A munka tökéletes elvégzése, az újságcikkek megírása, szerkesztése, kiadatása.
Középtávú célok: A város szemmel tartása, új ismeretanyag felkutatása és lejegyzése. A tudás bővítése.
Hosszútávú célok: Elérni a 6. szintű mágiahasználatot. Kideríteni az apa halálának valódi körülményeit.
Hirdető: a Staff hirdette a karaktert.
Avatar/Play by: Sarah Jessica Parker – Esther P. Edwardson
Isten hozott az oldalon, reméljük jól fogod érezni magad nálunk és sok izgalmas játékban lesz részed! Köszönöm a kiegészítéseket, a karakterlapod nagyon tetszett, szóval irány a játéktér, a szaftos sztorik és a leleplező cikkek! ^^