Sokszor előfordult már, hogy nagyobb fába vágtam a fejszém, mint az először gondoltam volna. De hogy emiatt ostoba lennék? Nem, csak felelőtlen. És ha erről valaki másképp vélekedik... Nem érdekel. Néha saját magamat sem hallgatom meg, így hát mások véleményére még annyira sem adok, hiába lehet ez meggondolatlanság. Végigborzongtam egész testemben, ahogy tarkómhoz ért, és ujjai puhán akadtak a hajamba. Karjaim a nyakak köré fonódtak, és szemeimet behunyva viszonoztam heves csókját. A rikító vonalat átléptem, és bár hiába zárult be néhány kapu, mely a kiutat jelentette, nem estem kétségbe a helyzettől. Sőt, lelki szemeimmel már a következő áthágható határt kerestem. - De ha lehet, akkor nem szokásod kihasználni? - kis kérdésem eléggé kétértelműre sikeredett, de csak azután eszméltem rá, hogy a halk szavak elhagyták ajkaim. Érti ahogy érti, igazság szerint már nem számított különösebben. Túl erősnek bizonyult a pillanat és a vágy sűrű masszája, mely szép lassan betemetett minket. Immár én is engedtem a csábításnak, bal kezem előre húzva, megragadtam a felsőjét, így vonva közelebb magamhoz egy újabb csókra. Ma, mikor kikeltem az ágyból, legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy egy szinte idegen karjaiban fogok csüngeni már kávé után...
Az érintésbe beleborzong, a csókomat viszonozza, és ezzel el is dől a folytatás. Még mindig nem igazán fájdalmasan, de most már belemarkolok a hajába, csak hogy ne tudja elmozdítani a fejét, és a szenvedélyes, kissé talán nyers csókot hosszúra nyújtom. Mikor egy leheletnyit hátrébb hajolok, hogy levegőt kapjunk mindketten, forró lélegzetet fújok a heves csóktól kívánatosan élénkebbre vörösödött ajkára. A kérdésre elvigyorodom. - Nem mindig. Nekem tökéletesen megfelel a konyha is, így ő is kénytelen lesz beérni vele. Nem kívánkozom az ágyába, nem akarok romantikát, különösebb meghittséget, félhomályt. Nem tartok ellen, mikor visszahúz, szinte engedelmesen hajolok újra közel hozzá, hogy megcsókoljam újra, most sem kevésbé forrón és hevesen, mint az imént. Ezúttal azonban a csók végén annyira eltávolodok tőle, hogy a pizsamája felsőjét le tudjam húzni róla. Ha nem segít, akkor könnyen lehet, hogy inkább leszakítom végül, mintsem lesegítem róla, és a konyhaasztalra dobom a ruhadarabot, hogy a következő pillanatban teli tenyérrel végigsimogathassak a meztelen bőrén.
Kezdőlap
