Szürcsöltem én is néhány kortyot a már kellően összerágott szívószálamon keresztül, majd visszatettem a poharat és hátrasimítottam a hajam vizes kezeimmel, hogy az önálló életre kelt tincsek is visszakerüljenek a helyükre. - Szívesen bemutatnám, de nem akarom senki életét veszélybe sodorni. - vigyorogtam rá, és átfogtam térdeimet közben. Igen, a kíváncsiságom nem lankadt, sőt az utóbbi időben egyre élénkebb, hiszen bőven van esemény, és szeretné mindet magába szippantani, csak hogy naprakész lehessek. A tudás meg hatalom, ugyebár, ami nem jön rosszul egy hozzám hasonló, kicsit sorból kilógó egyednek. Valahogy muszáj kompenzálni, hogy ha egyszer nem vagyok még olyan erős, amilyen szeretnék. - Nekem is volt szerencsém egy-kettőhöz. - bólintottam visszagondolva Joséra, Aidanra és Nikolai-ra. Most így sikerült megállapítanom, hogy csupa férfi. Még a végén teljesen háttérbe szorulnak a nőstények, kérem szépen. - De miért így állsz hozzá? Lehet, hogy hasznosnak bizonyulnak majd a megfelelő helyzetekben. - Egy doki mindig jól jön, pláne most, mikor bárki 'áldozatául' eshet a másik falkának. A hozzámért lába nem zavart, nem szoktam kiakadni holmi fizikai kontaktustól, ha az illetőt ismerem pár évtizede. Ahogy közel hajolt és is előrébb csúsztam, hogy minél halkabban kelljen motyognia a fülembe, ha már hangosan nem szeretné. - Új Atanerk? - pislogok nagy szemekkel rá. Sejtettem, hogy ez be fog következni elég hamar, mert most nagy szükség lenne egy erős kezű vezetőre, de nemigazán tudtam kitotózni, hogy mégis ki lehet az, aki megfelelő lenne a pozícióra. Vincent visszakapná a rangot? Áhh, akkor Shane nem sustorogna így, bár... Az elém tolt láb zökkentett ki a gondolatmenetből. Kérdőn néztem hol a végtagra hol pedig a Tanácstagra. - Őszintén szólva eszem ágában sincs megmasszírozni a lábad... - jelentettem ki teljesen természetesen, és még mielőtt kérdezhettem volna tovább, már ki is bökte a varázsszót - De ha ez az ára... - sóhajtottam fel, majd én is ittam egy kicsit, mielőtt nekiláttam volna Shane talpának végignyomkodásához. Nincs egy csodakezem,de azért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jól csináljam, és elégedett legyen kedves Kakaóvedelőnk. - De azért közben igazán mesélhetnél róla, hogy ki és miért, mert irtóra felkeltetted az érdeklődésemet a témával.
Ha nem állnék felette minden emocionális gyengeségnek, akkor talán azt gondolhatnám, hogy Dotty annyira naiv, hogy az már szinte megható. De a szemembe gyűlt sós lé helyett csak egy gyors grimaszra futotta, mintha romlott tejet szívtam volna fel. - Hasznosnak, hát persze. Az irónia olyan teljességében áthatotta ezt a három szót, hogy talán még a nősténynek is leesik, hogy nekem nem jön be a gondolatmenete. Miért így állsz hozzá? Ha csak egy kicsit is partner lennék ennek a témának a boncolgatásában, a végén még ott akadnánk ki, hogy rám ömleszt egy egész szekrénnyi önfejlesztő könyvet a vonzás törvényéről és a pozitív hozzáállás segítő hatásairól. - Ha engem kérdezel, nem szívesen adnám a nyakam köré csavarodott bensőségeimet egy olyan kezébe, akinek csak a nevét ismerem, és benne lehet a pakliban, hogy elég nagy volt a zsebe ahhoz, hogy gyógyítás helyett - a helyzetet kihasználva inkább megfojtson a saját beleimmel, mintsem visszatömködje a bőröm alá. Természetesen ez a felvetés már önmagában is teljességgel kivitelezhetetlen, ugyanis az én beleimet nem lehet csak úgy, kérdés nélkül kitépni. Nehéz belátni, hogy az idő lassan eljár a fejem felett. Néha még mindig képes vagyok elhinni, hogy úgyis én futok gyorsabban. A grimaszból szórakozott mosolyra váltok, amikor az új Atanerk felől érdeklődik. Imádom, ha kihasználhatom mások kíváncsiságát, úgyhogy a helyzeti előnyömet kihasználva elégedetten süppedek mélyebbre a vízben, öntelt pofával és jelentőségteles lábhimbálással várom, hogy a kedvemre tegyen. Ki kellett volna festenem a lábujjaimat, hogy most öt debilen vigyorgó ujj-pofa járjon táncot Dotty arca előtt. Ahogy elkezdi, lehunyom a szemem és elégedetten, elnyújtva morgok. Ezt már szeretem. Engedelmes és bár a technikáján lenne mit javítani, legalább engedelmes. - Egy nőstény. Megint... - nyögtem - Na nem mintha bármi közöd lenne a dologhoz. - jelentettem ki karakteresen, hogy azért egy pillanatra érezze, hogy hol a helye - De idén előbb van karácsony, a falkatörvényeket pedig úgy érzem, hogy csak én tartom be teljes egészükben, úgyhogy boldog hanukát. - Milagros. De még csak puhatolózik, engem is felkeresett már azzal, hogy felterjeszteném-e a Tanács elé. Nem biztos, hogy jó, ha én teszem, mert akkor már talán csak dacból, de mindenki ellene szavazna. Te mit gondolsz? Vagy esetleg örülnél, ha valamelyik új kedvenc vezetne titeket? Tettem hozzá a végére gúnyosan, csak hogy érezze a törődést. Másfelől, előbb állnék át a Betolakodókhoz, mint hogy alázattal és vakon kövessek valakit, akit nem ismerek legalább ötven éve. - Másik. Emeltem ki a vízből az eddig parlagon hagyott praclimat, és a nőstény arcába toltam - megint.