Elmosolyodom egy kicsit mondandóján. Furcsa egy kicsit a mai világban olyan fiatal hölgybe botlani, aki nem ért a gépekhez. Én, aki több, mint százötven... Hát igen, az egy kicsit más tészta. De azért megnyugtató, hogy nem él mindenki a virtuális világban. - Ó az volt a másik nagy álmom. - Ami ha úgy nézzük, össze is jött, hiszen a farkasokat már egész jól eltudom látni, még ha nem is túl finomkodva. De ez persze attól is függ, hogy ki is az 'áldozatom' és mit művelt. Na igen, ilyet természetesen el sem lehet képzelni egy kórház falai között. Hála istennek! - Az biztos, egy állatorvos kezében csak jó dolga lehet. - igazgattam egy kicsit a teásbögrét, majd egy mély levegővétel után nyugtáztam, hogy már kezd melegem lenni, annak ellenére, hogy nemrég még egy jéghideg folyóban úszkáltam. - Igen, meseszépek. A siklók is. Régen azt is tartottam. Meg volt néhány csörgőkígyóm is. Azok is fantasztikus állatok, bár nem tanácsos őket dédelgetni. A boával más a helyzet, imádom nézni, ahogy felfedezi a szobákat. - közbe én is felálltam, hogy a tárcámból kihalásszak egy névjegyet, na meg elrakjam a kapottat. - Igen, egy cipőben járunk ilyen téren, az biztos. És köszönöm szépen. Ön is hívhat bármikor, szívesen kimentem máskor is. - vigyorodtam el egy pillanatra. - De ha egy kis trécselésre vágyik, állok szolgálatára. - visszaraktam a tárcámat, majd az órámra pillantva inkább vissza se ültem. Idő van, várnak benn. - Viszont időszűkében vagyok lassan, az ebédszünetnek már rég vége, szóval kénytelen leszek itt hagyni kegyed. Köszönöm a teát és a törülközőt. Biztos rendben lesz? - érdeklődve mértem végig, de természetesen nem úgy, mint aki éppen fel akarja csípni, szimplán csak szakmai ártalom. - Ha mégsem, akár bejöhet velem is, ahogy gondolja. - közben elindultam kifelé, és összeszedtem a cuccaimat, hiszen nem akartam megvárakoztatni a kis lurkókat sem. - Legközelebb azért vigyázzon magára és a kutyusra is!
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Tényleg? Nos ha szabadidejében esetleg akarja néha nyugodtan bejöhet a rendelőbe, amikor én vagyok és segíthet akár. Vagy ha esetleg kihívnak valahová és ráér nyugodtan csatlakozhat hozzám!-Nem az ingyen munkaerő miatt mondom ezt, hanem csak ha már állatorvos is szívesen lenne, lett volna akkor egy kis önkénteskedéssel valamennyire meg is valósíthatja az álmát.* -Elengedi a boát a szobában? Ez igen érdekes. Gondolom a vendégeinek érkezése előtt azért visszateszi őt a helyére, vagy szeretni megijeszteni őket?-Én biztosan egy pillanatra megijednék, ha elsiklana előttem egy méretes boa. Utána igaz már inkább gyermeki kíváncsisággal érdeklődnék felőle, de nem mindenki gondolkozik úgy, mint én. -Azért remélem nem kell legközelebb kimentenie. Nem szívesen fürdöm meg ismét abban a folyóban.-Borzalmas volt oda beleugrani, de nem hagyhattam magára Csokit és ő egyedül nem tudott volna kiúszni. -Igen minden rendben lesz. Jól érzem már magam így száraz és meleg ruhában. De ha valami gond lesz ígérem felkeresem, bár nem akarom elrabolni Önt a gyerekek elől!-Én is felállok a székről és az ajtóig kísérem őt. -Ígérem sokkal jobban fogok vigyázni. És még egyszer nagyon szépen köszönöm a segítséget!-Kinyitom neki az ajtót, majd ha elment be is zárom azt magam mögött.