Előzmény >>ITT<<

Már csak három szerencsétlen próbálkozásom volt hátra, hogy lejárjon az a bizonyos öt, amit várakozásként kiszabtam. Abban a szent percben, amikor az ütő összecsókolt a labdával, megütötte a fülem a közeledő golfautó zúgása, úgyhogy a labda megint csak elszállt a világ másik felére. Jellemző, mint amikor a füled mellett robbantanak petárdát kártyavárépítés közben. Bosszankodva felmorogtam, de végül, mintha csak mazsorett táncos kislány volnék, megpörgettem az ütőt, majd a vállamra fektettem. Az érkező irányába fordultam, szabad kezem pedig hetykén zsebre vágtam. Így vártam arra, hogy Milagros odadöcögjön. Nagyon nem illett bele ez az elegáns nőstény abba a töpörödött golfautóba, de hát... Mindenki abból főz, amije van, ugyebár.
Megáll, kiszáll, nyájasan üdvözöl. Szakad a plafon. De az én koromban, a velem hasonló kaliberű öregeknél szinte már az a természetes, hogy egymás képébe csorgatjuk a nyálunkat és előadjuk, micsoda jó pajtások vagyunk.
- Hasonlóan kicsattanó boldogsággal, szép napot neked is, Milagros.
Tettem felé két lépést, semmi egyéb gesztus. Arra nem volt szükség, hogy végigmérjem, hiszen éppen elég volt csak a tökéletesen tökéletesre vakolt arcára nézni, hogy tudjam - minden más is rendben van. Ahogy folytatta a protokoll szöveget, kissé elmosolyodtam. Rémes.
- Lekötelezel, de utálok golfozni. És bármennyire fáj bevallanom, semmi tehetségem nincsen hozzá, de nem is ez a fontos, nemde...? De mondjuk rohadt jól jönne, ha ezeket a lyukakat egy kicsit nagyobbra kaparná valaki, csak mondom.
Lekapom a vállamra fektetett ütőt, majd rátámaszkodom, mintha csak egy sétapálca lenne. Annyit is ér egyébként. Bár, ha engem kérdeznek, remek ötletnek tartanám, ha ebbe is lenne beépített ezüst tőr, csak úgy, a móka kedvéjért. Felsóhajtok. Rohadtul utálom ezeket a tiszteletköröket, és amennyire ezt a nőt ismerem, hasonlóképpen érez ő is. Bár nem látok a pajzsa mögé, nem is kutakodom. Nem azért vagyok itt, hogy kémkedjek. Száraz tényekről és lehetőségekről akarok beszélgetni, pont nem érdekel, hogy mennyire utál vagy akar úgy tenni, mintha bármit megtenne a szórakozásom végett.
- Szerintem pontosan tudod, hogy miért vagyok itt.
Intek neki a fejemmel és lassan elkezdek az elütött labda felé sétálni. Közben pedig folytatom.
- Nem részletezem, hogy milyen gondjaink vannak mostanság, hiszen úgy is tudod. Nekem pusztán gyakorlati kérdéseim vannak. Először is, hogyan kezelnél problémás kölyköket? Másrészt, mit gondolsz a becsatlakozó kóborokról...
A hangomban és a szavaimban még véletlenül sem fedezheti fel, hogy esetleg milyen választ akarok hallani, hiszen egészen csevegő üzemmódba kapcsolok. Azt viszont észreveheti, hogy a golfról, meg a nyájas dumából elég, pontosan tudom, hogy mire megy ki ez az egész és nem érdekel. Konkrétumokat akarok.

Mi tagadás, az eddig látottak alapján valóban nem tűnt egy őstehetségnek. Megjegyzem, valószínűleg nem az adottság hiányzik belőle, hanem a türelem, ami ehhez a játékhoz bizony egy elengedhetetlen kellék. Nekem se sikerült elsőre tökéletesen elütni azt a labdát, de az idő és természetesen a kitartás segített abban, hogy mára már egészen jó játékosnak tituláljam magam. Igaz, nekem volt motivációm a tanulás során. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nekem kötelező volt elsajátítani ezt a sportot. Nagyon illúzióromboló lenne, ha pont a város legnagyobb golfpályájának a tulajdonosa nem értene a golfhoz.
Mindenestre úgy döntöttem, nem próbálom megváltoztatni Shane véleményét. Nem igazán hiányzik a törzsvendégek listájáról. Félreértés ne essék, nincs konkrét kifogásom a személye ellen, de valami azt súgja, nem lenne itt olyan nyugodt az élet, ha gyakrabban látogatna ide. Olyan embernek ismertem meg, akinek nagyon nehéz a kedvében járni, és már több, mint száz év ismeretség után is vannak olyan megnyilvánulásai, amiket nem tudok hova tenni. Vegyük példának a jelenlegi helyzetet. Akár órákig is gondolkozhatnék, akkor se találnék rá racionális magyarázatot, vajon miért nem egyenesen az épületbe jött, ha egyszer nem szeret golfozni? Azonban bármennyire is foglalkoztatott ez a kérdés, nem szándékoztam szóvá tenni, hiszen egyértelműen tudtomra adta, hogy nem a szabadideje eltöltéséről akar diskurálni.
Ilyen helyzet még soha nem adódott az életemben. Eddig nem mondtam el a véleményemet a falka ügyeiről, nem osztogattam kéretlen tanácsokat csak elfogadtam a felsőbb utasítást és aszerint cselekedtem. Legutóbb, mikor a Sedna által szervezett falkagyűlésen lehetőségem lett volna rá, akkor is tartózkodtam mindenfajta megnyilvánulástól. El se merem képzelni, milyen káosz lett volna, ha a sok önjelölt világmegváltó mellett én is kinyitottam volna a számat. Nem, csak csendben figyeltem és készen álltam rá, hogy megvédjem az Atanerket, ha esetleg tettlegességhez folyamodott volna valaki. Még anno, egy évszázaddal ezelőtt tark pozícióra jelentkeztem, és a munkaköri leírásomban nem szerepelt, hogy feleslegesen jártassam a számat olyan ügyekben, amit nem az én tisztem eldönteni. Most azonban eljött az ideje, hogy véget vessek a hallgatásnak.
- Úgy vélem, jelen helyzetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy elnézőek legyünk a kölykökkel szemben. A mentoroknak nagyobb szigort kellene alkalmazni, és az eddigieknél durvábban szankcionálni a kihágásokat. A legfiatalabbaknak is meg kell érteniük, hogy háború van, ami mindenkire sokkal nagyobb felelősséget rak. Ilyenkor nem érünk rá az érzéseikkel foglalkozni – Fejtettem ki csevegő hangnemben, miközben elkezdtünk sétálni. Megjegyzem, ez elég nehéz mutatvány egy olyan cipőben, amiben én voltam, de ettől függetlenül egyenesen és méltóságteljesen haladtam férfi mellett.
- Fontosnak tartom azt is, hogy minden kölyök a mostaninál komolyabb harci kiképzésben részesüljön. Lehet, hogy fiatalok, de a másik falkát nem fogja érdekelni a koruk, ha összecsapásra kerül a sor. Azt pedig nem tehetjük meg, hogy őket távol tartjuk a konfliktustól – Furcsa dolog ezt pont az én számból hallani. A beharapásom óta azt a nézetet képviselem, hogy a későn érő típusoknak időt kell hagyni, hogy kibontakozzanak és ráérezzenek a farkas létre, de ez ilyen szituációban sajnos nem lehetséges.
- Konkrétan egy kötelező napirendre gondoltam, sokkal több gyakorlással. Ehhez persze minden másodlagos dolgot, mint például a magánélet háttérbe kell szorítani, de azt majd ráérnek akkor élni, ha életben maradnak az ütközet után – A szavaimból egyértelműen ki lehet venni, hogy a háború tényét egy száz százalékos jövőbeli eseménynek tartom. Naiv, aki azt gondolja, hogy ezt a konfliktust meg lehet oldani küzdelem nélkül. Egy területen hosszú távon egy falka élhet, és azt a lelke mélyén mindenki tudja, hogy egyik fél se fog önszántából kivándorolni, hogy megóvjuk a békét.
- Gondolom köztudott, hogy soha nem fogadom ölelő karokkal az újoncokat. Az én szememben akkor lehet valaki teljes értékű „családtag”, ha bizonyította a hűségét – itt sóhajtottam egyet jelezve, hogy most egy olyan dolog fog következni, amit nem mondok ki szívesen – Azonban idő hiányában, ennek a kivárására sincs lehetőség. A rivális falka rövid időn belül jelentős létszámnövekedésen ment keresztül, és mivel a háború részben a számok játéka, mi sem válogathatunk az önként felkínálkozó szövetségesek között. Inkább minket támogassanak, ha eljön az ideje, mint az ellenséget – A mondat végére ismét megjelent az arcomon egy bizakodó mosoly, ami körülbelül akkor tűnt el, mikor az újonnan csatlakozókról kezdtem el beszélni. Egyébként legszívesebben egy külön kasztot adnék nekik „próbaidősök” címmel, de akkor valószínűleg kevesebb kedvük lenne a mi oldalunkon küzdeni.
- A csatlakozások kapcsán, azonban szintén kicsit magasabbra tenném a lécet. Vannak olyanok, akik hogy szépen fogalmazzak, túl könnyen kerültek be a köreinkbe. A felvételeknél mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy az adottságai tényleg hasznára lesznek-e a falkának. Még több lehúzó erőre nincs szükség. Jelenleg ügyes harcosok kellenek, így a csatlakozás előtt egy párbajon kellene átesnie mindenkinek – Kicsit talán konzervatívnak tűnhetek, de szerintem egy közös bulizás nem elég arra, hogy valakiről eldöntsük, a hasznos tagja lesz-e a csapatnak vagy nem.
- Ezen kívül szerintem hasznos lenne az újoncok számára is egy kis „továbbképzés”. Néhány tark segítségével csiszolhatnánk egy kicsit a harcmodorukon, hogy majd ha eljön az ideje egységesen tudjunk fellépni. Ráadásul fontos lenne, ha nem csak fizikailag, de érzelmileg is közelebb éreznék magukat a csapat többi tagjához, ezért jómagam csapatépítő programok beiktatását is javaslom. Szerintem fontos, hogy egy csapatnak érezzük magunkat – Azt azért nem vetem fel, hogy helyszínként felajánlom a country klub területét, mivel nem tenném ki annak a létesítményt, hogy egy falkányi farkast egyszerre beengedek.
- Az összetartást és a csapatszellem, viszont nem azt jelenti, hogy bárki beleszólhatna a vezetésbe. Kipróbáltuk a demokráciát, és kudarca fulladt. Innentől kezdve ideje lenne renoválni a hierarchiát – Jegyeztem meg záró gondolatként.
Igazából ezeket még bővebben tudtam volna részletezni, hiszen az elmúlt időszak alatt rengeteget gondolkoztam rajta mit lehetne kezdeni az adott helyzettel, aminek az eredménye egy konkrét terv lett, melynek részleteit most először meg is osztottam valakivel. Véleményem szerint egy teljesen kivitelezhető elképzelés, ami természetesen nagy energia befektetést igényel főleg attól, akinek majd rá kell vennie a csapatot, hogy megvalósítsa. Erre pedig biztosan tudom, hogy én lennék a legmegfelelőbb személy.

Látom a nőstény arcán, még ha titkolni is akarja, hogy valamiféle gát szakad át benne. Hiába, érzem, hogy ez hosszú mese lesz. Túlontúl sokáig viselt Tarkként szájzárat ahhoz, hogy ne legyen meg a maga litániája. És igen, én vagyok az a barom, aki kinyitotta nála a csapot. De hát ezért vonszoltam ide a kis popómat, szóval Sakari, most szépen végighallgatod az egészet. Néha igazán szeretném rongyosra dörzsölni a csinos kis pofámat, de ilyenkor szellemapu, a jó drága Kaapo mintha tarkón legyintene, hogy ez most fontos és komoly dolog, viselkedjek. Én pedig így is teszek. Sok dolog van az életben, amit megkérdőjelezek, de egy holt ősöm szellemével csak nem állok le kardoskodni.
Szóval szépen megvárom, amíg kifogy belőle a mondanivaló. Sok dolgot mondott, nekem pedig alaposan meg kell fontolnom mindent, amit hallottam.
Közben már oda is értünk a világgá lőtt golflabdához. Nézegetem egy kicsit, körbejárom, mintha valami vad lenne, akit le kell teríteni. Végül úgy is kezelem: lehajolok és egész egyszerűen porrá zúzom a markomban, miközben elégedetten grimaszolok egyet. Nyertem.
- Sok dologhoz éles szemmel bírsz, Tark - szándékosan nem szólítom a keresztnevén - De a háború épp annyira dől el a háttérben, mint a harcmezőn. Ha nem még inkább.
A gusztustalanul tökéletesen zöld gyepre szórom a markomból a labda maradványait, leporolom a kesztyűmet és Milagrosszal szembefordulva folytatom.
- Sednára is ezért vagyok berágva. Politikai érzék nulla, még arra se ette a fáradtságot, hogy felemelje a telefont, nemhogy arra, hogy akár de Lucával vagy a Protektorral leüljön tárgyalni. És mi lett a vége? Az egyik kölyköt helyre rakta a másik Alfa, méghozzá jogosan. A saját falkája helyett. Aztán lehetett picsogni, hogy úr Isten, micsoda bagázs. Ők legalább farkasokként játsszák ezt a játékot.
Arcom vonásai megkeményednek és olyan pulzáló harag árad szét a testemben, hogy esélyesnek látom kiszárítani egész Alaszkát és Hawaiit csinálni belőle. De aztán megrázom a fejem. Nem tehetek róla, ez a nő kikészít.
- A fenti példa is remekül illusztrálja, hogy mindenek előtt fel kell állítani végre a jól bevált falkastruktúrát és elbeszélgetni a törpékkel, hogy mit szabad, mit nem - kivel és hogyan. Amikor én kölyök voltam - ahh, de rég volt -, a Mentor olyan volt a kölyöknek, mint a rokona. Ha ez a kapcsolat működik, akkor a lelki válság is le van tudva. Ezt az egészet, ami most van, gyökerestől kell kitépni és újjáépíteni.
Mintha ez olyan egyszerű lenne. El van ez a banda szokva a vigyázzállástól. És pontosan ezért hívták őket ide az Őrzők. De nem, ahelyett, hogy leesne a tantusz, még sipákolni kell. Öreg vagyok én már ehhez...
- Az új húsoknál vedd számításba, hogy nem csak katonák kellenek. Munka, rokoni kapcsolatok, bennfentes viszonyok, mágikus képességek, orvoslás, szépség... Az jó, ha változatos kártyalapokkal gazdálkodhatunk. Ettől függetlenül tízpróbáztathatod őket, mit bánom én. Eredményeket akarok. Olyanokat, hogy azt lássam, ha kell, térden csúsznak az erősebb falkatag akarata előtt. Mindenkinek meg kell tanulnia szolgálni, aki uralkodni akar.
Elfordulok a nősténytől és kicsit távolabb lépkedek. Szeretem érezni a friss levegőt. Megnyugtat. Na, nem mintha félnék, pusztán... Egyszer már a szemem láttára rombolták porig a családomat és az otthonomat. Legyek bármilyen aljas és alattomos, nem válogatok az eszközökben, hogy ne kelljen végignéznem ezt még egyszer. Ráadásul úgy, hogy önként és dalolva sétálunk bele a pokol tüzébe. Még egy pillanatra lecsukom a szemeimet, mintha várnék valamire. Ledobom az ütőt a fölre, hogy összekulcsolhassam a kezeimet a tarkóm mögött.
- Azért vagyok itt, hogy közöljem veled, hogy Atanerk leszel. Nemleges választ nem fogadok el.
Még kivárok kissé, nem fordulok vissza felé. Fogalmam sincs, hogy milyen reakciót vált ki belőle ez a mondat, de nem is akarom látni. Se a megrettenést, se az elfojtott örömöt.
- A "papírmunkát" én intézem. Neked csak annyit kell tenned, hogy rábólintasz a Tanács előtt és kibelezel mindenkit, aki kétségbe vonja az alkalmasságodat. Megfelel?
Csak most fordulok vissza felé. A kezeim a csípőmre vándorolnak, arcomon pedig a szokásos hanyag érdektelenség, mintha csak azt közöltem volna vele, hogy vigye le a szemetet. Nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat. Azt mások megoldják helyettem is.

Próbáltam nem odafigyelni, mikor Shane felvette a golflabdát és egy egyszerű mozdulattal porrá morzsolta a tenyerében. A nap második áldozatát láthattam. Őszintén reménykedtem benne, hogy nem szándékozik mást tönkretenni, amíg a birtok területén tartózkodik. Nagyon sokat adok a tisztaságra, és a rendre így mikor láttam a fehér maradványokat szétszóródni a gyönyörű gyepemen, legszívesebben sikítottam volna. Más ugyanezért már halott lenne.
De úri nőhöz illően nagy levegőt vettem, a negatív gondolataimat egy képzeletbeli ládába zártam, és úgy tettem, mintha mi se történt volna. Sokkal jobban érdekelt a véleménye azokról a dolgokról, amiket elmondtam.
Figyelmesen hallgattam minden egyes szavát. Látszott rajta, hogy még mindig erősen neheztel Sednára a közelmúltbéli események miatt. Én megértem, hogy nem lehetett könnyű dolga. A falka történetének legnagyobb kihívást jelentő időszakában lett Atanerk, ami komoly plusz terheket rótt rá. Az se könnyítette meg a helyzetét, hogy a legtöbben támadták. Személy szerint én bíztam benne, hogy megbirkózik a feladattal, de sajnos vagy nem sajnos nem így történt. Mindesetre becsülendőnek tartom, hogy beismerte a hiányosságait, és inkább lemondott, mint hogy kockáztassa a harc kimenetelét. Ki tudja, talán ha békés körülmények között kerül a falka élére, az egyik legjobb vezető lehetett volna, és esetleg az újításai is célt érnek. Ezt viszont már soha nem tudjuk meg.
A többi mondatára már néha egyetértően biccentettem. Nem szándékoztam félbeszakítani, hiszen ő se tette, mikor én fejtettem ki a saját véleményemet. Örültem, hogy a hierarchia kapcsán egy véleményen vagyunk, mivel elengedhetetlen kelléknek tartom. Még akkor is, ha vannak benne olyan elemek, amikkel nem tudok azonosulni, de a hagyomány az hagyomány.
Mikor az újoncokról ért arra lettem figyelmes, hogy nem használ feltételes módot, hanem helyette jövő időt alkalmaz. Nem bocsátkoznék nyelvtani fejtegetésekbe, de ez a jelenség egyáltalán nem tűnt véletlennek.
A sejtésem rövid időn belül be is igazolódott, mikor hátat fordított nekem és elejtette az addig kezében lévő ép ütőt. Nem sokkal ezután pedig egy olyan mondat hagyta el a száját, amire már egy ideje vártam. Igaz, az illúzióimban némileg ünnepélyesebb módon, előnyösebb körülmények között képzeltem el ezt a jelenetet, de még így is elmondhatatlanul felemelő volt hallani. Rövidnek nem nevezhető életem eddigi legnagyobb elismerését kaptam meg az által, hogy az Amarok bizalmat szavazott nekem, és Atanernek neveznének ki.
Most még nehezebb volt elfojtani az érzéseimet, főleg hogy ilyen hihetetlenül örömteli és felemelő hírt kaptam, amit túlzás nélkül állíthatok, hogy a legjobb hír, amit valaha kaptam. Ennek a fényében a klub tulajdonának megrongálása teljesen lényegtelennek tűnik.
Mielőtt visszafordult volna, sikerült ismét magamra erőltetni a maszkként használt műmosolyomat.
- Részemről a megtiszteltetés, hogy elfogadhatom ezt a nemes feladatot, és hálás vagyok a belém vetett bizalmatokért – Válaszoltam diplomatikusan, és mindezt próbáltam érzelemmentesen előadni, de nem sikerült teljesen leplezni az elégedettségemet. Meg se fordult a fejemben, hogy nemleges választ adjak. Tudom, hogy mostantól az életem bonyolultabbá válik, mint valaha, és olyan nagy felelősséget veszek a vállamra, amit még nem tapasztaltam ez idáig. Az is biztos, hogy a titkárnőm fizetésemelést kap, hiszen sok dolgot kell majd nélkülem megoldania. Ezek mellett pedig ott a lehetőség a kezemben, hogy az eddigi tapasztalataimat és tudásomat felhasználva helyreállítsam a rendet Fairbanksben. Elmondhatatlan érzések kavarogtak bennem az alatt a pár másodperc alatt.
- Mikor esedékes megjelennem a Tanács előtt ez ügyben? – Tettem fel végül a kérdést, miután sikerült lelkileg feldolgoznom az előbb hallottakat. Nagyon reménykedtem benne, hogy a válasz nem valami túlságosan közeli időpont lesz, ugyanis egy ilyen alkalomra a minimális követelmény egy új, alkalomhoz illő ruha.

Felőlem takargathat, amit akar, nekem akkor se mondja senki, hogy egy ilyen hír hallatán ne akarna még egy őskövület farkas is úgy hemperegni a földön, mint egy palotapincsi. Szóval rendben, részemről semmi probléma nincs azzal, hogy Milagros esetleg ezt az örömöt a színfalak mögött éli meg, mit bánom én. De ettől függetlenül pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ebben a pillanatban mennyire tökéletesen elégedett magával. Ennek ellenére az övéhez hasonló szolid arcot kap tőlem, egy annál is szolidabb mosollyal. Hogy őszinte-e? Nos, nem mondanám. Annak örülök, hogy végre egy potenciálisabb Atanerk jelöltet sikerült bevezetnem a málnásba, de az igazi állveregetős vigyor majd akkor lesz az övé, ha bebizonyosodik, hogy tényleg meg is érdemli és nem teszek fel pont a legrosszabb lóra - bár Sedna után azért elég nehéz. Az Amarok jön nekem egyel, szóval ha most én hibázom, senkinek nem lesz semmi joga számon kérni rajtam persze sokkal szeb lenne az élet, ha ettől a bakitól mentesíteni tudnám magam. Vagy Milagros engem.
- Még nem tudom pontosan, majd felhívlak. Ugyanis fogalmam sincs, hogy mikor lehet összecsődíteni az összes vén hólyagot egy helyre anélkül, hogy ne sipákolnának azért, mert rohanniuk kell. De szerintem egy-két héten belülre számíts.
Van még valami? Nem tudom. Összeráncolom a szemöldököm, jobb kezemmel pedig lusta mozdulatokkal simítom az államat. Végtére is, én elmondtam, amit akartam. Milagros úgy reagált, ahogy akartam. Innentől kezdve legfeljebb annyit lehetne tenni az ügy érdekében, hogy gálánsan megkérdezem, hogy van e valami mondanivalója.
- Egyéb kérdés, hozzáfűznivaló?
Lépek közelebb a nőstényhez és a válaszára várok. Az már egészen biztos, hogy soha többet nem jövök játék célzattal a golfpályára, úgyhogy az aktuális körömet sem fogom befejezni. Innentől kezdve az elkövetkezendő fél órámat még Milagos-ra tudom szánni, de ha úgy dönt, hogy tökéletesen megelégszik azzal, amit eddig hallott, akkor egy percig sem maradok ezen az undorítóan tökéletesre nyírt gyepen.

Egyértelműen ez volt életem egyik legnagyobb fordulópontja. Hirtelen mindenre másképpen tekintettem. Fairbanks már nem csak az otthonom volt, hanem egy hely, amiért felelősséggel tartozok. Leírhatatlan volt az állapot, és még mindig tudatosítani kellett magamban, hogy nem álmodok. Körülbelül úgy érzetem magam, mint egy kisgyerek karácsonykor, miközben felfedezi, hogy az általa kapott csomag tartalma az, amire a legjobban vágyott. Az én Mikulásom, azonban nem az a klasszikus XXL –es méretű, piros ruhás szakállas bácsi. Habár annyi közös bennük, hogy Shane is északról jött akárcsak ő. Ismét kedvem támadt sikítani. Ezúttal, viszont a boldogságtól. Farkasalakban körbefutni az egész pályát és diadalittasan vonyítani szerettem volna legszívesebben. Ezt viszont nem tehettem meg. A boldogság is olyan, mint a harag, a szomorúság vagy a többi más érzés: úri nő nem mutatja őket.
Megkönnyebbüléssel töltött el a tény, hogy lesz még időm kiválasztani az alkalomhoz leginkább illő szerelést, ami előre láthatólag a hónap legnagyobb pénzügyi tételét fogja jelenteni.
- Rendben van. Várni fogom a hívásodat – Bólintottam, hogy ezzel is nyomatékosítsam, mindent megértettem és tökéletesen készen állok a rám váró feladatra. Amennyiben kevésbé számítana a megjelenésem, már abban a pillanatban hajlandó lettem volna hozzákezdeni a teendőkhöz. Sokakat megrémít a túl sok munka, és felelősség, de velem más a helyzet. Szívesen vállalok minden kihívást ez a mostani, pedig a legnagyobb, amibe eddig vágtam azt a bizonyos közmondásos fejszémet.
Hamarosan egy közeledő golf kocsi hangja ütötte meg a fülemet, ami elég nagy sebességgel haladt irányunkba. Nem kellett odanéznem, előre tudtam, hogy ki és milyen szándékkal tart felénk. A még az épületben leadott rendelés, ami elég lassan készült el. Nos, talán az is közrejátszott a dologban, hogy nem közöltem előre, a pálya melyik részén is leszek, így időbe telhetett míg a pincér megtalált.
A kis méretű jármű a közelünkben állt meg és belőle egy húsz év körüli szőke és meglehetősen sápadt fiú szállt ki a klub egyenruhájában. Felnyitotta a másik ülésen pihenő hűtőtáskát, és szinte villám gyorsasággal elővarázsolt belőle egy tálcát, két koktélos poharat, majd egy termoszt, aminek a tartalmával megtöltötte az előbb említett két tárgyat. Természetesen kakaó volt bennük. Az összképet még feldobta két kis esernyővel és szívószálakkal, majd a tálca egész tartalmával elindult felénk. Nem szólt semmit csak megállt mellettünk és olyan magasságba emelte a tálcát, hogy mindketten kényelmesen elérjük. Igen, az alkalmazottak tudják, hogy nem illik megzavarni engem, ha éppen tárgyalok valakivel. Márpedig a golfpályára az esetek hetven százalékában tárgyalni megyek nem a játék puszta öröméért.
- A ház ajándéka. Egy kis frissítő a játék után. Fogyaszd egészséggel! – Ez a mondat kivételesen teljesen szívből jött. Ilyen jó hír után akár tíz liter kakaót is hozatnék neki. Ha a vendégem elvette a neki szánt poharat, intek a fejemmel a pincérnek jelezvén, hogy további utasításig menjen vissza a kocsihoz, ahol nincs hallótávolságon belül. Fontos a diszkréció.
- Részemről minden világos – Válaszoltam a kérdésére. Igazából csak a pontos időpont érdekelt volna, de már kifejtette, hogy azzal nem szolgálhat.
- Ezt a hírt, viszont úgy gondolom a többiek elég, ha akkor tudják meg, mikor a beiktatás megtörtént – Ez félig meddig kérés akart lenni, bár nem tudom, hogy a Tanács tagjai mennyire akarták volna maguktól nagy dobra verni az ügyet. Mindenesetre biztos akartam lenni benne, hogy ez a tény csak akkor derül ki, mikor ténylegesen is megkapom a rangot. Fölöslegesnek éreztem, hogy erről bárki más tudomást szerezzen, amíg nem jött el az ideje. Ha valaki párbajra hív, állok elébe, de mindezt akkor tegye, mikor ténylegesen van a kezemben valami, amit elvehet.

No lám csak! Kakaó! Úgy érzem, hogy a nedű íze és illata engem jelen pillanatban legalább annyira kielégít, mint Milagrost a hír, amit hoztam. Bár valljuk be: szerintem sokkal őszintébb így ez a "ház ajándéka" melléklet, mintha pusztán azért lennék itt, hogy egy kicsit idegesítsem a nőstényt a jelenlétemmel. De ez már nem kell, hogy az én "bajom" legyen: nekem most pontosan elég az, hogy a kezemben tarthatom a poharat, és megízlelhetem a tartalmát. Néhány pillanatig forgatom a számban, ízlelgetem. Megpróbálom belőni a márkát, s bár ez nem jön össze, arra azért szinte meg mernék esküdni, hogy nem akarta kiszúrni a szememet holmi Nesquick instant porral. Csodálatos.
- A minőség és a kiszolgálás egyaránt remek. Remélem, hogy ezt már kontextusban is hangoztathatom majd hamarosan, kedves Milagros.
Na, ha valaki hallott már negédes dumát, akkor biztosan újragondolná annak értelmezését, ha fültanúja lett volna az iménti megnyilatkozásomnak. Hiába, mi nagy öregek már csak ilyenek vagyunk. Amennyire utáljuk, annyira alkalmazzuk előszeretettel az ilyen formalitásokkal egybekötött színjátékot. Bár, utóbbi nem érvényes, hiszen mint említettem, ez a kakaó tényleg pazar.
Aztán valami kissé fenyegető villanás, és egy kacér félmosoly suhan át az arcomon, ahogy Milagros utolsó mondata eléri a tudatomat, miután kellemes csiklandozással végigsuhant a kacskaringós hallójárataimon.
- Értékelem az ambícióidat, de ha kérhetem, ne rajtam gyakorolj. - a kimondott szavaknak valamiféle fölényeskedő határozottságot adok, majd újra iszom - Egyébként sem terveztem másként, úgyhogy megnyugodhatsz. Nem derül ki, amíg nem lesz rá megfelelő alkalom. Addig puhatolózz, rendezd a soraidat. Mert nem biztos, hogy mindenki meg lesz elégedve majd ezzel a döntéssel, és ha esetleg kihívnak, a Tanács nem tud helyetted fellépni. Az már... Nem a Te hatalmad lenne, nem igaz?
Incselkedek vele kicsit lekezelően. Ó, nekem aztán nincs vele semmi bajom az ég világon. Ennek ellenére nem tagadhatom meg magamat azzal, hogy úgy teszek, mintha már előre büszke lennék és felnéznék rá. Jó befektetésnek tartom, ennyi az egész.
- Nos, igazán tetszetős ez a hely és a kiszolgálás, de úgy vélem, nekem mára nem akad több dolgom a pályán. Ha valami lenne, telefonon beszélünk. Nem tenne jót, ha sokat látnának minket személyesen diskurálni.
Hagyom meg, majd még elszürcsölgetek néhány korty kakaót, de nem iszom meg az egészet. Úgy nagyjából a fele megmarad, amikor komótos léptekkel elballagok a kis ember-szolga felé, hogy visszategyem a poharat a tálcára, ahonnan elvettem.
- A legjobbakat, Milagros.
Intek neki hátra úgy, hogy vissza se nézek. Nem, itt nem lesz ilyen drámai, filmes egymásra kacsintgatás. Elmondtam, amiért jöttem, tisztába tettük a dolgokat: részemről ez lezártnak tekintendő. Már csak azt kell kitalálnom, hogy pontosan hogyan időzítsem a kinevezést. Több dologgal is számolnom kell majd, úgyhogy fontos, hogy a lehető legmegfelelőbb pillanatot válasszam ki.

//Akkor szerintem részemről ennyi Egyébként pedig a falka bejelentéseinél már ki is neveztelek, kérlek, hogy majd oda is írj valamit, ha épp időd lesz rá. És akkor az új játékaidban már Atanerkként működhetsz! Köszönöm! //

Lassan elkezdtem inni a saját kakaómból, közben óvatosan az előttem állóra pillantottam. Minden reakcióját szerettem volna látni. Shane gyengepontja ez a bizonyos barna folyadék. Ez volt az első dolog, amit megtudtam róla, mikor ide kerültem. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy nagyon érzékeny az elkészítés módjára és az összetevőkre. Pontosan ezért hozattam most is ezt az italt, hogy a beszélgetés kimenetelét pozitív irányba billentse. Igaz, erről már lekéstem, így ez a kakaószertartás egyfajta jutalomként funkcionál az idősebb hím számára.
A bókjára csak egy mosollyal reagáltam. Tényelegesen hízelgő, hogy pozitív véleménnyel van a vendéglátásról. Magam is reménykedtem benne, hogy ugyanígy vélekedik majd a beiktatás utáni tevékenységemről is. Arra azonban még várni kell.
- Nincs is szükség rá, hogy bárki helyettem védje meg a címet. Persze ezt nyilván ti is tudjátok, ha megtiszteltetek a bizalmatokkal – Reagáltam a tőlem telhető legillendőbb hangnemben. Pedig már az ötlet is sértő, hogy bárkinek a segítségérét kérjem, ha valaki megpróbálna kihívni. Körülbelül egy évszázada tarkként funkcionálok a falkában. Egy párbaj nem riasztana vissza. Mindenestre ezt már nem szándékoztam megosztani vele. Véletlenül se akartam tiszteletlennek látszani. Egyelőre ő áll magasabban a ranglétrán és ezt nem szabad figyelmen kívül hagynom.
Vártam, hátha akad még valami tudnivaló, amit meg szeretne velem osztani, de mikor bejelentette a távozását az azzal egyértelmű jelét adta annak, hogy már mindent elmondott. Nem fáradtam azzal, hogy marasztaljam. Egyébként is fölösleges lenne, hiszen ha menni akar, nem állíthatom meg. Ráadásul most már nyugodt voltam tudván, hogy a klub felszerelésének többi része biztonságban van tőle. A biztosításhoz így is el kell számolnom egy ütőt és egy labdát.
- Örülök, hogy eljöttél. Ha kedved támad valamikor visszajönni, bármikor szívesen látunk – Mondtam a szokásos búcsúbeszédet, de ezúttal direkt kihagytam a baráti kedvezmény említését. A végén még tényleg meg akarna tanulni golfozni.
- Neked is Shane! És még egyszer köszönöm! – Kiabáltam utána, mikor láttam, hogy nem szándékozik megfordulni. Egy pár pillanatig még néztem, ahogy szép lassan távolodik, majd mikor biztos voltam benne, hogy nem néz vissza, elégedett mosolyra húztam a számat. Ezek után nem volt más dolgom, mint felkészülni és várni.
Soha nem kedveltem a meglepetéseket. A váratlanul jött kiadások, a kedves gesztusnak szánt születésnapi buli, amire nem tudtam rendesen kiöltözni vagy egy elkeseredett udvarlóm szerenádja az éjszaka közepén mind olyan hirtelen jött események voltak, amikre nem tudtam előre felkészülni. Az egész életem egy alaposan felépített rendszer éppen ezért zavarnak azok a váratlan fordulatok, amik kizökkentenek ebből a jól működő rutinból. Még szerencse, hogy néha napján akadnak olyan helyeztek, amikor igazán tudok örülni a váratlan meglepetéseknek…

// Én is köszönöm //