- Hasonlóképpen.
Egyébként valóban, szívesen megtanulnám, ehhez kétség sem férhet, meglátjuk, mi lesz belőle, közel sem biztos, hogy Castor engedélyezni fogja, hogy tanuljak is repülőgépet vezetni.
- Ugyan, én semmi hasonlót nem mondtam. Én is voltam kóbor egy ideig, aztán rám nehezen mondhatta bárki, hogy oly nagyon együttműködő lennék.
Nem is voltam, ami azt illeti, de Castor megtalálta a módját, hogy rábírjon a maradásra, meglehet, nem maradtam volna itt, hogyha nem kapok ultimátumot. Viszont mostanra belátom, hogy ami közöttünk kezdett kialakulni, nem folytatódhatott volna úgy, hogy magányos farkasként vagyok a városban. Az az igazság, hogy cseppet sem bánom a történteket.
- Tény.
Ezzel eszemben sincs vitába szállni, fotósként valami hasonlót tapasztaltam mindig is, csak épp kisebb távlatokban. Ám sokszor én olyat látok meg, amit a legtöbben nem, mert én mindig másra figyelek, olyasmikre, ami a többségnek egyszerűen elsikkad, viszont egy kép pont attól lesz érdekes.
Legalább a farkasával nincs problémája, tudom, hogy valóban kellemetlen tud lenni, de a kölyköm példának okáért gyűlölte az előző farkasát, és abban sem vagyok biztos, hogy azzal jóban lesz, akit én adtam neki. Mindenesetre maradok annyiban, hogy a mentális témákért nem rajong, ilyen farkassal még nem találkoztam, sokan inkább kifejezetten hasznosnak gondolják.
- Az emberek miatt. Nekik , nektekfontosabbak.
Ez így van, szerintem nem kell tovább magyaráznom, tévedhettem volna, persze, de szeretek kockáztatni, és nem gondolnám, hogy most olyan sokat kellett bedobnom. Nem vittem vásárra a bőrömet, egyszerű ténymegállapítás volt, és legalább ebben nem lőttem mellé.
- Ez esetben szerencséd, hogy én meg szeretek beszélni.
Mosolyodtam el, szeretem a bókokat, és úgy fest, erre neki is sikerült rájönnie ennyi idő alatt. Meglehet, óvatosan kell vele bánnom, mert több van benne, mint amit bárki egy találkozás alkalmával feltételezhetne róla. Ez majdnem mindenkivel így van, de ha valaki fiatalabb nálam, sokkal könnyebben tapintok rá a gyenge pontjaira, és kapok mélyebb belátást a lelkébe. Nála ez nem játszik.
A taglalásra bólintok, így nekem már egészen tökéletes a dolog, nem is fogom boncolgatni a továbbiakban, szükségtelennek érzem. Külön örvendek a ténynek, hogy nem úgy nyomja le az ismétlést a torkomon, mintha debil lennék.
- Azt nem tudhatom, hogy a vezetőség kiben mit lát meg, és tart értékesnek. Vérvonal adta előnyök esetleg, de emiatt nem aggódnék, vannak hozzád hasonlóak közöttünk.
Haha, vannak, ó, ha tudná, hogy maga Annakpok is itt tobzódik a városban szép szőke lóboncával, és nekem volt "szerencsém" majdnem meghalni tavaly a Vörös Hold idején a keze által. Épphogy megúszta, idén is. Valahogy ezek a Vörös Holdak nem úgy alakulnak számomra, mint szeretném. Mindenesetre, legalább élek, és ez a lényeg.
- Hacsak nincs egyéb kérdésed, akkor szerintem nem zaklatlak tovább, intézd csak a dolgaidat, majd értesítünk, hogyha megszületett a döntés. Szerintem ugyan semmi sem akadályozza, hogy megtűrt legyél, de több szem többet lát.
Ismételten megdobtam egy mosollyal, mit tagadjam, egész kellemesnek ítéltem a társaságát, még akkor is, ha magányoshoz képest túl sokat kérdezett rólam már azelőtt, hogy felmerült volna a falka téma. Nincs ezzel bajom, a falkámat nem árultam el, magamról pedig azt mondok, amit akarok.

- Ez így is van, csak tudod, mindenki magából indul ki.  
Kacsintok rá egyet, mert épp ilyen kedvem van, és igen, én magam nem mindig vagyok együttműködő, mert szeretem azt, és úgy csinálni, ahogy kedvem van, s arra igen szép ívben teszek, ha másnak ezzel problémája van. Meg lehet büntetni, nem fog hazavágni a dolog.
- Nem is az orvosokat aposztrofáltam a dezertőr titulussal.
Lehet, hogy másnak másként peregtek volna le az információk, amik eljutottak hozzám, számomra tökéletesen egyértelműnek tűnt, hogy az életében, attól függetlenül, hogy orvos, avagy sem, fontosabb szerepe van az embereknek, mint a legtöbb farkas esetében. Tévedhettem is, persze, attól még a titulusa egészen árulkodó. A bundásokhoz ennek semmi köze, róluk nem is tettem említést. Tény és való, hogy nem vagyunk egyformák, és ezzel nincs is baj, hisz ettől lesz érdekes az élet, ettől lesz más lélek és lélek közt az interakció. Én különösen rajongok azokért, akiken nem látok át rögtön, márpedig rajta egyelőre nem sikerült. Lehet, később sem fog, de úgy gondolom, hogy megérne még pár misét a hím.
Ezen már csak mosolyogni tudok, való igaz, sőt, úgy önmagában szeretem magam előadni, kezdve az öltözködéstől a különböző hangszíneken át az egyszerű, vagy épp becsapós testbeszédig. Túl régen megtanultam, hogy ami valójában benn van, az nem jöhet elő, mert megsebeznek. Mostanában kezdtem kinyílni, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez így a jó.
- Akkor, nagyon örvendtem, Josh. Talán még találkozunk.
Ha huzamosabb ideig itt lesz, ez kétségtelen, sokat mozgolódom a városban, meg aztán, ott van az üzletem a 2nd Avenuen, közel sem lehetetlen rám akadni, ha valakinek kedve támadna hozzá. Egy mosollyal még megdobom, aztán már vonulok is el, Cassie miatt jöttem, és beleakadtam egy magányosba. Gyönyörű egy füst alatt két kötelező kört letudni, szeretem a hasznosan eltöltött napokat. Érzem, hogy néz, s ha már így, hát nem leszek rest rátenni a vonulásomra egy lapáttal, és valamelyest szemkápráztatóbb látványt nyújtani. A véremben van, nem tehetek róla, teljesen mindegy, hogy a szívem foglalt, attól még szemem van, és tetszeni is szeretek.

//Én is nagyon-nagyon!   //

Nem túl szívderítő dolgok az ilyesmik. Papír papír hátán, üveglap mögött görnyedő ügyintézők unott feje, sorbanállás. Mindez azért, hogy ha véletlenül netalántán, öt szökőévente egyszer ellenőrzést kapok, akkor ne legyen gond. Hát ne legyen. Úgyis van elég. Kicsit elszaporodtak a farkasok a városban, lenne teendő és egyre inkább úgy érzem, hogy én ennek nem tudok megfelelni. Nincs rá jobb magyarázatom, minthogy öregszem és az érdeklődés általános hiánya miatt egyre mélyebbre süllyedek. Bele az önsajnálatba és a trehányságba. Nem szeretem ezt és egyre kevésbé szeretem saját magamat is. Meg a macskámat. Bezzeg ide el tudtam jönni, itt keresem a biztonságot. Még egy emelet és megtalálom. Húzhatok sorszámot, hogy tizedik legyek. Szuper.
- Mit szólsz a polgármester múlt heti nyilatkozatához? - kérdezi a lift előtt egy idős, fekete néni.
A másik gondolkodik egy kicsit. Turkál a táskájában illetve a fonott kosarában, mert valamiért azzal jött ide.
- Jaj, pedig ezt akartam is mondani. Itt van valahol az újság, aláhúztam benne egy mondatot - szól a kontyos, szemüveges és eléggé jó húsban lévő másik hölgy és miközben beszél, még mindig keresgél. - Többen azt pletykálják, hogy impotens, de olyan hírek is terjengnek, hogy fiatal fiúkra költi a vagyonát.
- Melanie, olyan bolondokat beszélsz! Egy fiatal lány a polgármesterünk, állítólag régebben... - háborog a nagyon ráncos, de nagyon keménykötésű hölgy
- Kuss! Most én beszélek. Mary, te ne merészelj velem ilyen hangot megütni! Mit képzelsz, azért, mert neked több unokád van, mint nekem és jobb egyetemekre jutottak be, mint az enyém, tiéd a világ? Nem jól tudod. Berger a polgármester, nem is halt meg és az a lány nem is a lánya. Mert a...
Itt veszítem el a fonalat, sőt eldobom, mert én ezt nem akarom. Biztos az ufómagazint keresi a kosárban, abban szoktak ilyeneket írni. Már-már a lépcsőházzal szemezek. Gondoltam, gyorsabb lesz így, kevesebb időt kell itt töltenem. Most már azon gondolkodom, hogy egy magányos caplatás felfelé sokkal vonzóbb ötlet, mint ezeket hallgatni. Az arcomon azt látni, hogy mindjárt felvágok egy torkot. Nem az övéket. A sajátomat.
Végre csenget a lift! A nénikéket előreengedném, intek a kezemmel.
- Jaj, aranyos, nem is ide várunk! Nagyon drága, köszönjük, de mi már végeztünk. Mert tudja... - szól a fekete néni.
Bólogatok és gyorsan beszállok, mielőtt folytatódna a történet vagy meggondolnák magukat és mégis ide jönnének. Nem akarok velük egy egész emeletnyi időt eltölteni. Odabent már csak ketten vagyunk. Odafordulok a barna lányhoz, aki nyilván szintén hallotta az egészet.
- Vak is talál tyúkszemet.
Egyik se egyszerű eset, de ráleltek egymásra. A két energiavámpír. Csodálatos összefonódás, van kivel veszekedni. Na, ezért nem akarok én túlságosan megöregedni. Most is tiszta gáz vagyok és ez csak rosszabb lesz. Azt hiszem, a hangomban is csak úgy csilingel a mindent elborító életkedv. Ja, kábé egy vakbélműtétre váró ember életkedvét mutatom.



// zsebszöveg //

Gloria & Bessie

*Vadiúj személyim van, biztosítási kártyám, amit csak el lehet képzelni mindent megcsináltak, de nekem kell ide jönnöm, hogy bejelentkezzem mint Fairbanks új lakója, hogy minden formális legyen. Remek, állhatok sorba és hallgathatom az unatkozó vagy épp ideges, „annyi dolgom lenne és itt kell lennem” párbeszédeket. Ha még valami érdekes dologról beszélgetnének az emberek, mondjuk a város múltjáról, romantikus regényekről, de neeem. Természetesen Big ügynök talált magának valami jobbat, az álállásába ment, ami öt percig fog tartani, mert hivatalosan otthon dolgozik. Ebből annyi igaz, hogy bemegy, megmutatja magát, felkap egy rakat iratot és hazamegy. Jobb esetben meg vár odalent és közben a jónépet figyeli lát-e gyanús alakot aki feltűnően hasonlít a kapott akták egyikében fellelhető fényképre. Betipegek az épületbe, megkérdezem hova kell mennem, elsétálok a liftig. A csend itt luxus, idős nénik beszélgetnek, egy fiatal nő ráncolja a homlokát, mögötte feltételezhetően ugyanazokkal a gondolatokkal küzd mint én. Minek kellett ide jönni, miért pont most, miért nekem és különben is lenne jobb dolgom. Ennél a pontnál aztán mnden bizonnyal elágaznak a gondolatok, ő biztosan nem egy csöpögős romantikus regény olvasásáról álmodozik mint én. Csak később fogom megtudni, hogy Jennifert megcsókolta-e végre az imádott pasi, vagy megint közbe jött valami és Alexandernek csörgött a telefonja, a másik végen közölték vele, hogy feltűnt a halottnak hitt feleség ami kettejük szerelmének útjában áll. Az ilyen helyeken rendszerint becsukom a fülem, előveszem a jó öreg, gyerekkori szelektív hallást és magamban tovább pörgetem a cselekményt az én kedvem szerint, ami rendszerint nem egyezik az író által megírtakkal. Ám a két idős hölgy hangja képes átfurakodni a falakon, szemérmetlenül – mert ők már annyira idősek, hogy ilyet is megengedhetnek maguknak – nyíltan dobálóznak szexuális töltetű pletykákkal. Felkapom a fejem a polgármester feltételezett impotenciájára és ezzel össze nem egyeztethető meleg étvágyára. Kettejük cseveje nagyban hasonlít a nagyszüleim vérre menő ám nem túl komoly vitáira és elmosolyodom. Végre valami érdekes. Nem is a történet dob fel hanem a két idős hölgy, tudnak ezek élni. *
-Mit csinált régebben? És ki is a polgármester? *feszült figyelemmel érdeklődöm mintha nagyon tudni szeretném mi a helyzet a városban jelenleg, pedig csak tovább szítanám az ellentétes információk áramlását. Láthatóan és hallhatóan mindketten másképp tudják, ezen elvitatkozhatnak még a felső emeletig én pedig addig szórakozom.*
-Egyesek azt mondják a testvére, mások meg, hogy a felesége, de szerintem a szeretője. Mary szerint meleg volt, pedig látták a helyi kuplerájban. Éjszaka!
*Egyem meg a lelkét, még bólogat is hozzá, hogy nagyobb jelentősége legyen. Imádom az öregeket. Én elhallgatnám időtlen időkig ahogy vitáznak egymással, a másik szavába vágva, most épp a régi/jelenlegi/meghalt polgármester szexuális beállítottságáról beszélnek, fantasztikus mennyire bele tudják élni magukat. A mellettem álló nő/csaj - meghatározhatatlan korú – oda sem figyel, valószínűleg beleásta magát a saját gondolataiba ezzel kirekesztve a vénasszonyok veszekedését. Vagy unja már vagy sokkal jobbat tud. Én mindenesetre jól elszórakozom míg megérkezik a lift, sajnálatos módon az idős hölgyek annyira elbeszélgették a figyelmüket, hogy nem is jó helyen álltak. Kettesben folytatjuk az utat felfelé.* -Pontosabban vaktyúk is talál szemet, de gondolom szándékos volt a félremondás. Imádom az öreg hölgyeket, szórakoztatóak. *Szavaimnak megfelelően szélesen elmosolyodom, szinte földöntúli boldogsággal, hogy ilyenben is volt részem. *-Akkor most ki is a polgármester? Mert sikerült teljesen összezavarniuk. Tényleg meleg volt? Vagy impotens? Már nem tudom melyiken volt a hangsúly.*Tudom, hogy ezzel olajat öntök a tűzre, látom én, hogy lángol, ezért mielőtt szegény agyvérzést kapna rámosolygok.* -Csak vicceltem. Nem akarom tudni. *Már köszönnék el, hogy elsőként lépjek ki a liftből, gyorsan lelépve a kitörni készülő vulkán hatósugarából, de a liftajtó nem nyílik, nagy igyekezetemben majdnem neki is mentem, mert arra számítottam, hogy szépen elcsúszik előttem. De nem, pedig a lift megállt. *-Miért nem nyílik? Elromlott? Most??!!*Persze ez az én formám. A karma utolért és nem az a karmám, hogy Jeremy Ironsszal legyek összezárva….vagy legalább a két idős hölggyel. *

Különbözőek vagyunk. Ezt a fiatal lányt még érdekli is, amitől nekem herótom van. Úgy néz ki, új hús lehet vagy csak nem követi a híreket. Ezek a nénik bezzeg követik. Hjaj, csak ne ilyen hangosan tennék. Egyre cifrább lesz a sztori. Dobálóznak itt mindenféle próbálkozással, hogy lerántják a leplet a nagy titokról. A polgármester egy vérfarkas, mi tudjuk és azt is, hogy hogyan került a posztjára. Úgy rémlik, nem nagyon volt vele gond. Kisfarkas még, jól néz ki és intelligens, én bizalmat szavazok neki. A pletykák meg akkor érdekelnek, ha a mi világunkat kezdik érinteni.
A liftbe nem szállnak be, akkor esik le egy Empire State Building méretű kő a szívemről. Kivételesen tök kommunikatív voltam és a csajszira egy mondatban ráárasztottam, mennyire elegem volt már a párosból. Ahogy elkezd szövegelni, hűvösen ránézek.
- Léptek már a tyúkszemedre? Őket hallgatni olyan érzés volt.
Próbálom megállapítani, hogy most szórakozik velem vagy tényleg könnyű kikapcsolódásnak érezte ezt az egészet. Aki nem unja annyira az életét és tud ezeken nevetni, annak lehet felhőtlen hangulatú tévéműsor egy ilyen. Nekem nem az. Felhúzom a szemöldökömet és fejemet előre döntve nézek a lányra.
- Muszáj ezt?
Egy árva emelet, de úgy érzem, felhőkarcolóban utazom, a mélygarázsból a legfelső szintre. Sóhajtok és inkább az ajtót nézem. Mikor befejezi, már majdnem jó érzések kerülgetnek. Erre hopp, nem nyílik. Megnyomom a nyitó gombot. Aztán a zárót és újra a nyitót. Az emeletjelzőt. Hozzáérek az ajtóhoz. Francba...
- Erősen úgy néz ki. Megoldjuk.
Megnyomom a vészjelzőt, hogy kapcsolatba tudjak lépni a személyzettel. Semmilyen hangot nem ad. Ettől még jelezhetett, vannak csendesebb változatok. Ha a hangszóróba beleszól valaki, hogy "Tessék, mi a probléma?", akkor van nyert ügyünk. Valahogy az az érzésem, nem lesz ilyen egyszerű. Nekidőlök a lift oldalának és a csajra nézek.
- Dana Bergernek hívják a polgármestert. Az apja nemrég halt meg, tőle vette át a széket. Tudod, hogy megy az ilyen, sok port felver, lábra kelnek egészen lehetetlen elképzelések is.
Amíg egy irányítható vérfarkas irányít, addig szerintem nincs nagy gond. Van ráhatásunk a Falkára, nekik pedig a nőstényre, úgyhogy jó ez így. Ha gondok lesznek, majd lépünk.
- Nincs klausztrofóbiád, ugye?
Már csak az hiányozna, hogy bepánikoljon itt nekem.

Gloria & Bessie

*Még élnek a nagyszüleim, legalábbis a négyből kettő. Másnak furcsamód egymással, nekem nem okoz különösebb gondot, hogy az anyai nagyapám az apai nagyanyámmal kötötte össze életének még megmaradt idejét. Szerencsére én megértem még azt, hogy négy nagyszülő unokája lehetek és imádtam őket, hozzászoktam az idős emberek rigolyáihoz, pletykálkodó kedvéhez, a humorukhoz és mindez akkor is szórakoztat ha idegen emberekről van szó. A két öreg hölgyben bámulatos életkedv és erő lakozik még, imádnivaló ahogy egymással vitáznak és próbálnak rákontrázni a másik vélt igazára. A kortalan és életunt nő azonban nem osztja a véleményemet, de ez is halvány mosolyt csal az arcomra.* -Nincs tyúkszemem. *ettől függetlenül átérzem a gondját, bár az azért látszik rajtam, hogy ebben nem vicceltem és nem azért mondtam, hogy nincs tyúkszemem, mert kötekedni szeretnék vele, hanem mert valóban szórakoztatott az öreg hölgyek párbeszéde. A város megismeréséhez ez is hozzátartozik, még érdekesebb lenne ha csupán egy kicsiny falu lakosságát figyelném meg, ahol aztán tényleg mindenki tud mindent mindenkiről. Sajnálatos módon nekem a káromra válna ezért is választottak kis falu helyett eldugottabb, nagyobb várost. Itt még el lehet vegyülni, észrevétlen maradhatok, feltéve ha nem bonyolódom bele valamibe akaratlanul. A pánikrohamom elég feltűnő, könnyen megjegyezhető, hogy „az a nő aki rosszul lett” és megint és megint. Elterjed a hírem. Igyekszem gyorsan elejét venni a riadalmának és megrázom a fejem. Dehogy muszáj, tényleg csak vicceltem észreveszem ha valakinek sok vagyok. Jelen helyzetben az életkedv veszített az életuntsággal szemben. A lift elakadásában is az a legfőbb problémám, hogy olyannal lettem összezárva aki épp magába fordulna. A vészjelző megnyomása nem jár következménnyel, nem hallani a csengőt és nem szól senki a hangszóróból. Körbefordulok kamerát keresve, nagyobb épületekben kamera is van, bebiztosítják a rendszert több szálon is, ám itt nem fedezek fel semmilyen kamerának látszó tárgyat, lyukat, csillogó lencsét. Egy időben dőlök neki a lift falának a nővel, vele szemben. Mire eljutnék oda a gondolataim sorában, hogy legalább egy órát teljes csendben kell eltöltenem vele, meg is szólal. Némi fáziskéséssel tájékoztat a két öreg hölgy témájának pontos verziójáról.* -Aha, értem. Szóval itt családi örökség a polgármesteri szék. *Ez fura. Nem volt választás? Nem pályáztatták meg a posztot? Az is lehet, hogy senki nem jelentkezett….vagy nem engedtek senkit jelentkezni. Hmmm. Bámulatos, hogy a korrupció még az isten háta mögé is befurakszik.* -Az nincs, de pánikbeteg vagyok. *nem kezdek bele abba, hogy mi miatt pánikolok, mert akkor jó eséllyel meg is történik, megint az agyamba tolakodnak a képek….nem, nem, nem is gondolok rá. Tengerzúgás, hullámok sziklának verődése, koktél, pálmafa. Elő is kapom a telefonomat és megkeresem a relax zenémet. fel is csendül az altató jellegű muzsika, háttérben a tenger hullámainak zúgásával. Az persze eszembe sem jut, hogy bárkit felhívhatnánk az elakadt lift miatt, úgy sem tudom a számot, a rendőrségre pedig….nos nem kellene talán őket zargatni ilyen csip-csup üggyel.* -Talán dörömbölhetnénk az ajtón hátha valaki meghallja. *Kérdőn ránézek, megvonom a vállam, nekem ennél jobb most nem jut eszembe. *

Nekem igazából az volt a bajom, hogy két olyan embert láttam, aki hisz az igazában. Hangosan hisz. Én már nem sok mindenben hiszek és azt sem tudom komolyan venni, aki mérget venne bizonyos dolgokra vagy tűzbe tenné a kezét másért. Túl sokszor égettem meg magam. Inkább már vízbe se teszem, mert abból is elegem van. Ilyen kis "tünemények" nem tudnak rám hatni.
A barna csajszi válaszát ennyiben hagyom. Oké, nem ismeri a fájdalmamat, ő inkább örül annak, amitől én menekültem. Ez általában így van. A legtöbb dologtól, aminek az emberek örülni szoktak, én csak menekülök. Párkapcsolat, boldog család, meghitt otthon. Képtelenség. Biztonságos magány, az álnok család hátra hagyása (miután megkapták a bosszúmat) és egy macskával teli lakás. Egyetlen macskám van, de gyakorlatilag belakja a kecót. Ő az egyetlen biztos pont az életemben, illetve a fajtája. New Yorkban több macskám is volt és lehet, hogy itt is befogadok még egyet-kettőt. Ártalmatlanok és nem igényelnek állandó figyelmet. Valamit mégis tud adni az, hogy velem élnek. Hja.
- Nem ilyen egyszerű. Utánaolvashatsz, ha érdekel.
Merthogy én nem fogom elmesélni az egészet, az biztos. Van könyvtár, ahonnan újságot is kivehet, ha nem akarja a számítógépet vagy a telefonját nyomkodni. Észrevettem, ahogy keresgélt a szemével. Gondolom, nem alternatív kijáratra vadászott. Valahogy nem annak a típusnak tűnik, aki felfeszíti a falakat vagy a lift tetejét és akcióhősöket meghazudtolva a kábeleken elmászik, bele a lemenő Nap korongjába. Megkocogtatom a tükröt.
- Ha van, akkor emögött van.
Mi is használtunk ilyeneket a titkosszolgálatnál. Egy ártalmatlan tükör, ami mögött forog a kamera. Ez nagyobbnak tűnik és hivatalokban talán nem használnak ilyet, de fene tudja. Nem itt fogom megigazítani a bugyimat, az tuti.
Amikor meghallom, hogy milyen betegségben szenved a csaj, még kevésbé lesz kedvem az egészhez. Szeretnék felkészülni a helyzetre, úgyhogy tovább kérdezek.
- Kellemetlen. Mi szokta előhozni a rohamot?
Remélem, itt nem produkálja. Ha megtörténne, próbálnék segíteni, talán tudnék is. Csak az a baj, hogy ennek több fajtája van, mint ahány kutyafaj él a világon. Nincs biztos recept. Mikor a telefonját macerálja, figyelem. Én már voltam itt és akkor se volt térerő. Az ötlete nem hülyeség, de én inkább várok. A legtöbb ilyen helyzet meg szokott oldódni magától. Valakinek feltűnik, hogy légy van a levesben és újraindítja a rendszert. Az ajtóra mutatok, mintha előre akarnám engedni.
- Csak tessék...
Addig azért én is megnézem a telefonomat. Hát persze, hogy semmire se jó. Várépítős játékot esetleg játszhatok rajta unaloműzésként. Ahogy a lámpa fénye megvillan, felnézek. És ekkor alszik ki. A telefonom pont alulról világítja meg az arcomat, álltól felfelé, így talán kissé ijesztően is hatok.
- Hát láttam már szebb naplementét is. Egy bedöglött Faraday-kalitkában kifejezetten lehangoló az ilyesmi.
Most már én is kezdem unni. Az jut az eszembe, hogy nem dörömbölni kéne. Tompa hang helyett valami élesre van szükség.
- Segítséééég! - kezdek visítani minden előzetes bejelentés nélkül kábé úgy, mint egy keselyű. Remélem, a lámpaüveg nem reped be a frekvenciától. Az előbb még ráérősen álldogáltam, most már inkább lelépnék, nem várnám meg, amíg méltóztatnak észrevenni. Sehol egy válasz vagy legalább egy cipőkopogás. Ez az előtér messze van az irodától, amitől ráadásul zárt ajtó választja el. Mázli kell, hogy valaki jöjjön. De előbb-utóbb csak végez egy ügyfél valamelyik ablaknál és ha szerencsénk van, nem sportember, hogy lépcsőzzön. A szerencsére hagyatkozni...
- Nincs a táskádban valami hosszú és kemény cucc?
Megdolgozhatnánk az ajtót. Hopp, most esik le, hogy amit mondtam, az egy kicsit máshogy is érthető. Mintha igazán jól akarnám érezni magam, amíg várakoznunk kell. Egy kicsit belepirulok, bár a teljes sötétségben ezt nem látni. Sőt még mobilfényben sem. Nem magyarázkodom, előszedem inkább a világító funkciót a telefonomban.

Gloria & Bessie

*A két öreg mami sajnálatos módon nem ragadt be velünk a liftbe, minden bizonnyal jól elszórakoztatnának. Sorstársam nem igazán bőbeszédű, leginkább a tőmondatokra korlátozza a beszélgetést, így majd nekem kell kitöltenem a csendben maradt időt, ami nem okoz nagy problémát. Előbb azonban értesíteni kellene valakit aki kiszabadít minket. *-Annyira nem fontos. *Nem fogok utánajárni, jobb szeretem emberektől, beszélgetés útján, pletykaszinten megtudni az igazságot és a féligazságot. Sokkal érdekesebb. Körbejáratva a tekintetemet nem találok semmi olyasmit ami kamerára hajazna, a vészjelzőt is hiába nyomta meg a csajszi, egyszóval totálisan be vagyunk ragadva. Már-már feladnám a menekülési terveimet mikor lifttársam megoldással szolgál, ami felettébb meglepő és ijesztő. Olyan mintha kukkolnának. Tócsányira kerekedett szemekkel nézek a tükörre, mintha ugyan átlátnék rajta. *-Tényleg? Ezt most komolyan mondod? Ez...ez....jogszerű? Úgy értem szerintem sérti a személyiségi jogokat. Nincs is kiírva, hogy lenne kamera a tükör mögött. *Természetesen átsuhan az agyamon minden egyes liftben eltöltött idő, még inkább annak értelmes eltöltése, de nem jut eszembe olyasmi ami miatt pirulhatnék. Legfeljebb az amikor megnéztem, hogy nem maradt e a fogaimon valami az elfogyasztott ebéd után, bár mindig kimegyek a mosdóba ha nem is fogat mosni de legalább kiöblíteni, vagy valami hasonló, de ki tudja. Persze megigazítottam a ruhámat, de nem villant ki semmi. Az mennyire számít vajon ha nézegetem magam a tükörben és képeket vágok, hogy elszórakoztassam magam jobb híján? A kérdés a rohamomat illetően mindig előjön és soha nem kellene. Ha elkezdek beszélni róla már rossz, talán egyszer amikor úgyis mindegy már, leírhatnám egy kártyára mint a cukorbetegek a maguk betegségét vagy a siketek a saját helyzetüket. Egészségügyi kártya, ez jó. Most viszont nagyon nem lenne jó ha leírnám. Neki is esek a telefonomnak, jobb híján legalább a relaxációs zenémet hallgatom, és egy kicsit elképzelhetem, hogy nem is a liftben vagyok hanem a tengerparton. Lassan akkora lesz a meleg és a páratartalom is a kilehelt levegő miatt. Nem ismerem az épületet, fogalmam sincs arról, hogy az emeleten merre vannak az irodák, de ha itt sötét van, akkor máshol nincs áram, gondolom csak feltűnt, hogy a vészfények bekapcsoltak. *-Nem a bezártság, de ha beszélek róla...pfff, rosszul leszek. *A telefont ki sem kapcsolom csak elteszem a kabátom zsebébe és nekiállok dörömbölni az ajtón, ha már előre lettem engedve. Ez úgy néz ki, hogy két ököllel csépelem a fémajtót, aminek a hangja valószínűleg bent jobban hallatszik, mint odakint a folyosón. A telefonom fényét egy másik veszi át, feladva a célba érés nélküli, kissé fájdalmas szabadulási módszert, megfordulok. *-Wááááóóóóúúúúú! Ezt ne csináld mert infarktust kapok. *Látványosan a szívemhez kapok, holott annak nincs semmi baja, épp csak kétszer olyan gyorsan ver mint máskor, de a testem kompenzálja a megnövekedett vérmennyiség áramlását némi adrenalinnal is. Úgy száznyi dobbanás után újabb verbális inzultus ér, de meg kell hagyni sokkal célravezetőbb mint dörömbölni, viszont lassan megőszülök.*-Ez....ez.....úgy hiszem megfelelően nőies előadásmód a pánik közlésére.*A sikítás után beállt csendben hallgatózom, de odakintről semmi nem jut át, vagy tényleg nem jár erre senki és itt fog minket megenni az enyészet, fiatalságunkat az idő mohón felzabálja. Ismét a lift falának dőlök, és feladom. Akkor várunk, valamivel csak eltöltjük az időt, amíg nem merül le a telefon még zenét is hallgathatunk, bár kétlem, hogy a világfájdalmas nőnek pont relaxra van szüksége. A kérdésre felkapom a fejem. Valóban nem relaxra van szüksége, ő kézzelfoghatóbbra vágyik. beletúrok a kabátzsebembe és kiveszem a telefont, bekapcsolva a nő arca felé tartom. Kissé zavarban van. Megrázom a fejem.*-Nem, sajnálom, nem szoktam magamnál hordani a vibrátoromat. *Na nem mintha lenne, na de egy ilyen labdát nem lehet csak úgy elengedni. Végre egy kis izgalom. *-Van itt tűzjelző? Az úgy tudom más vezetékre van kötve, talán érdemes lenne megpróbálni. Vagy füstjelző, van cigarettád? Kifüstölhetnénk magunkat.*Nálam persze még gyufa sincs, sem öngyújtó. Esetleg csiholhatnánk tüzet, de lehet, hogy csak azt érjük el vele, hogy magunkat gyújtjuk fel. *-Mi lenne ha elütnénk valahogy az időt. Mesélhetnél valami érdekeset magadról, aztán majd én. Egyébként Bessie vagyok. Elisabeth Smith. *Ha már összezárt minket a sors..és simán kihazudtam az ideiglenes nevem. *

Néha észbe kapok, meglátom, hogy mennyire lehangoló tudok lenni. Megérzem ezen a lányon is, hogy elvettem a kedvét. Ő életteli, biztos elég szar érzés egy mákvirággal beszorulni ide. A relax zenéjét halkan hallani. Illene megpróbálnom tartani a lelket benne, nem még mélyebbre húzni. Ez a nehéz...
- A bejáratnál ki volt írva, hogy az épületben kameráznak. Sajnos ebbe nem lehet belekötni.
Egy próbafülkében vagy a mosdóban más lenne a helyzet. Azok intim helyek. A lift nem intimebb egy lépcsőháznál. Manapság az ember már csak hiszi, hogy egyedül van. Mindenhonnan figyelik. A csajt meghökkenti, engem nem annyira. Én is megfigyeltem már sok embert és ha kell, máskor is meg fogom tenni. Pár kütyüm még van és ha elfogynak, kapcsolataim is akadnak, akiktől újakat szerezhetek.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Jó, nekem ne ejtsen róla több szót, ha attól ájul el. Remélem, kezeli valaki. Ha innen kijutunk, biztos megkérdezem tőle. Aranyos, ahogy két ököllel üti az ajtót. A mágikus erőmet használva tudnék valamit kezdeni a helyzettel, de civil előtt nem varázsolunk. Csak telefonnal. Sikerül olyan hülyén világítanom, hogy az első sikoly a csaj száját hagyja el.
- Bocsi...
Elfordítom a telót, inkább a lift tetejét világítom vele, hogy valamit lássunk is. Aztán pedig én is bevetem a sikolyomat. Lehet, hogy a denevérek már elindultak ide a hangmagasságtól, mást viszont nem hallani. Na ja, üres teremben üvöltözhetünk bátran...
- Nincs pánik. Én csak üzenetet küldtem - szólok olyan rideg nyugalommal, ami egy ilyen sikítás után nem várható.
Szegényt megijesztettem. Nem tudok bánni az ilyen kis aranyosakkal. Ki akarok szabadulni, nem élvezem annyira a társaságot. Ritkán szoktam. Mikor a lány az arcomba világít, összeráncolom a homlokomat és kapálózni is kezdek.
- Ne a szemembe, légyszíves!
Ez az. Le is csapott a nyelvbotlásomra. Most mosolyodom el először.
- Valami erősebbre gondoltam, amivel ki lehet feszegetni az ajtót. De ezek szerint te is szingli vagy?
Akiknek akad párjuk, azok ritkábban használják. Inkább olyankor, ha nyaralni megy a srác vagy ha fel akarják dobni a szexuális életüket. Én a kezemben hiszek.
- Én se dohányzom. Maximum a telefonom aksiját tudnám berobbantani. Azt tudtad, hogy ezek a lítiumosak simán detonálnak? Azért az életünkre nem törnék...
Víz vagy extrém hőmérséklet hatására kész lehetne a baj. De az nem kell, már így is elég. Fene vigye, hogy csak iszom, nem bagózok! Most jó lenne. A csajra rájön a beszélhetnék, mikor semmi épkézláb ötlettel nem állunk elő.
- Érdekeset? Hát... - kezdem valami hihetetlenül nagy "lelkesedéssel".
Amíg gondolkozom, Bessie bemutatkozik. A legátlagosabb név. Kezet nyújtok neki és mosoly nélkül viszonzom a köszöntést.
- Gloria Dirtywater.
Nem tudom, mi lehetne érdekes velem kapcsolatban. Én magam is unom az életemet, ebből kiindulva mást se érdekelhetnék nagyon. Valamit mondani kell, ha már itt vagyunk.
- Van egy macskám, Bud. Tegnap sikerült leborítania a tévét.
Addig ugrált a szekrényen, meg az ablakpárkányon, amíg egyszer elvétette és hátulról telibe kapta a készüléket. Pont oda tudtam pattanni és megmentettem a cuccot. Szegény Bud ijedt meg a legjobban. A bizonytalan talajt ő se szereti.
- Egyébként nincs ok az aggodalomra. Egyszerű szerkezet, megjavítani is egyszerű lesz. Ha előkerül Joe bácsi, aki biztos kiugrott egy sajtburgerért...

Gloria & Bessie

*Ó, dehogynem lehet belekötni, mindenbe bele lehet kötni amibe csak akarunk, tudni kell hol vannak a kiskapuk, azokban pedig én jó vagyok, hála apámnak. Szívesen lemondtam volna erről a tudásról, de már nem lehet mit tenni, életben kell maradnom, ennyi az egész, ez pedig Big ügynök széles vállait nyomja a felelősség súlyával.* -Na igen, de azokat a kamerákat látni, ezt a tükör mögött viszont nem. *Még jó, hogy nincs klausztrofóbiám és a meglévő fóbiámat nem vetítem át a bezártságra. Még. A gondolat nem teljesedik ki bennem, egy liftben nem szoktak meghalni az emberek, legalábbis elég csekély az esélye. Legfeljebb ha lezuhan, de ez nem fog, csak áramszünet van, vagy valami hasonló. Szóval a tünetek nem jelentkeznek és nem is én leszek az aki előidézi azokat, inkább megpróbálom kikerülni a válaszadást és remélem alkalmi fogolytársam nem sértődik meg. Valahogy ki kellene innen szabadulni. Romantikus filmekben nincs ilyen jelenet, de azért láttam már talán egyszer, hogy ha a dörömbölés nem jön be és a sikítás sem, amitől egyébként majd` frászt kapok, akkor csak szét kell húzni az ajtókat és ki lehet mászni. Sajnos még azt sem tudjuk, hogy hol álltunk meg, két emelet kellős közepén, vagy kicsit feljebb ahonnan simán ki lehet mászni. Egyelőre nem olyan sürgős, maradok még amíg lehet, egy mászással csak összekenném a kabátomat aminek elég világos színe van és a tisztító sem aprópénz. *-Üzenetet küldtél? Ez minimum egy lassú, élve kibelezésről szólhatott. *Na ezért nem vagyok híve a horror filmeknek, jobb nekem egy nyálas és csöpögős romantikus film, amin öt percenként bőgni lehet. Tudom, hogy a film nem a valóság, de annyira beletudom élni magam, hogy biztosan bepisilnék a félelemtől, amit pedig utána éreznék….sötétben kimenni a mosdóba, vagy a konyhába, minden neszre felriadni és fülelni, vaksin mereszteni a szemeimet a sötétben, hogy honnan csap le rám a kegyetlen gyilkos. Ja, ez utóbbi meg van. Az élet megírta a filmemet.
Nem kérek elnézést a szembe világításért, szándékos volt, hogy lássam mennyire jött zavarba, vagy ha nem, akkor tényleg komolyan gondolta a hosszú és kemény tárgyat, vagy csak engem akart felhúzni. Egy picit elképedek a szinglis kijelentésén, milyen előítélete van. Csak a szingliknek lehet vibrátoruk? Persze én vagyok a kivétel ami erősíti a szabályt, csak nem tudom melyiket. Jelen esetben oda illek ahova akarok, viszont se vibrátorom, se pasim. Gyűrűm viszont van és azt fel is mutatom.* -Nincs hosszú és kemény szerszámom, viszont van férjem.*Talán be kellene szerezni egyet, mármint….nos talán mindkettőt, bár a tárgyi eszköz használatát meglehetősen elítélem a neveltetésem miatt, amióta viszont Edward bácsi Roberttel él, az apai nagyapám pedig az anyai nagymamámmal, nem értem ezt a prűdséget. A füstjelzős ötletem sem jön be, a fene ezt a nagy dohányzásellenességet, pedig most milyen jól jönne és én sem szeretnék a telefonom által meghalni, bár talán még mindig jobb mint Ramos egyik emberének keze által. *-Tényleg? Nem is tudom, hogy az enyém milyen. Lítium? Azt szoktak adni bipoláris zavar esetén is. *Csak egy apró tudás amit a pszichiáteremmel való ülések alatt szívtam magamba és némi könnyednek nem mondható beszélgetés kint a váróban. Utálom ha a betegségemről kérdeznek de nem tudom kikerülni. Nincs mit tenni, el kell tölteni az időt a kiszabadításunkig és mi lehet ennél jobb mint egy kis női csevegés? Mondjuk egy koktélszürcsölés jakuzziban, alkonyatkor a tenger partján. Fokozzuk ezt egy testépítő pasival és helyezzük őt is a bugyborékoló vízbe. Kezet fogok Gloriával és azonmód nekiállok csodálkozni és örülni.* -Van egy cicád? De jóóó! Szeretem a cicákat, csak ne hullana annyira a bundájuk. Nem, a kopasz macska….hidegrázós. Szegény……mekkora az a macska, hogy leborított egy tévét? *Ezen elmerengek. Egy tévé az nagy, legalábbis az én fogalmaim szerint és minimum a fal védi egy oldalról. Lapjával ugye nem billenhet meg. Én is szeretnék egy cicát, de most nem lehet. Én nem akarom, túlságosan a szívemhez nőne és mi lesz vele ha Ramos emberei mégis megtalálnak és kicselezik Big ügynököt? Talán a tárgyalás után. Beszerzek egy cicát, egy édes, fekete cicát. Felírom a bakancslistámra. Én nem tudok mivel előrukkolni. Ami érdekes lenne azt nem mondhatom el, amit elmondhatok, az meg nem érdekes. Aztán eszembe jut Achilles és Frederick. Na ők érdekesek.*-Képzeld, én meg találkoztam egy férfival meg egy lóval a folyóparton. Majdnem veszett lettem egy kutya miatt. Jó fej, csak nagyon mocskos szája van. Állandóan káromkodik. Mármint a férfi, nem a ló. A ló, Jolly Joker és imádjuk egymást. Majdnem megette a hajamat, tiszta nyál voltam. Mondjuk, macskaszőrösnek lenni talán jobb mint lónyálasnak.*Ahogy visszaemlékszem a találkozásra, az érzelmeim meglódulnak, azokat közvetítem kifelé, így a történet meglehetősen összekuszálódik.* -Egyszer pedig eltévedtem és egy fiatal fiú segített, miután összetörte az órámat, amit nem is. Bűvész tudod? Nagyon ügyes kezei vannak. *Elégedetten elmosolyodom az emlékek hatására. *

Nem érdemes belekötni, mert az erősebb fél az, aki a kamerát felszerelte. Többnyire. Ha valami mégis hiányzik, azt meg lehet találni, de alaposan fel kell készülni. Nem nézem ki ebből a csajból, hogy képes rá. Ha ő se belőlem, akkor játszom jól a szerepemet, az egyszerű weblapkészítőt.
- Akkor tegyél panaszt a recisnél...
Tovább magyarázni nem fogom. Nem akarok elmerülni a jogszabályokban. Amikor megfigyelésre van szükség, mindig azok reklamálnak, akiket nem igazán érint. Akiket veszélybe sodorna, azok megpróbálják inkább megoldani vagy kikerülni. A csaj rohama szerencsére nem jön elő. Felháborodik, megijed azon, hogy veszik a mi kis trécselésünket, ami vidámnak egyáltalán nem mondható. Na ja, ha én beszélek valakivel, abból nem lesz felhőtlen társalgás, nem szoktam túl napsugaras hangulatba kerülni.
- Még megvannak - szólok megtapogatva a hasamat. - De aranyos vagy, hogy szerinted pályázhatnék a sikolykirálynő szerepére.
Horrorszínésznőknek szokták osztogatni ezt a címet. Hm, el is tudnám képzelni magam egy olyanban. Akár gonoszként, akár áldozatként. De nem fogok pályát módosítani, a hírnév nem nekem való. Elég volt belőle, mikor a punkok között nyomultam az utcasarkokon, meg a szedett-vedett, raklapokból épített színpadokon.
A csaj úgy néz, mintha lehetetlenséget kérdeztem volna. Szerintem általában szinglik használják azt a cuccot. Nem mondtam, hogy csak ők. A gyűrűjét rezzenéstelen arccal nézem meg. FBI-osként biztos elsőre kifigyeltem volna. Kezdek kiesni a rutinból? Ja.
- Akkor mégis van, csak nem te hordod.
Szerencsére. Csúnya lenne úgy. Házasság, pff. Az érzéseim megmozdulnak egy kicsit. Én még párkapcsolatból is csak valami olyat tudtam produkálni, ami nem lett igazán mély. A szex oké, abból volt bőven. De hogy valaki engem szeressen, hosszú ideig és ne verjen át, azt nehéz elképzelni. Nem irigylem a csajtól. Legyen boldog, hajrá! Az a normális. Csak elszomorodom, hogy nekem ilyenben sosem lesz részem.
- Amúgy meg a Nirvana írt róla egy jó kis dalt.
Mi minden rejlik a telefonunk mélyén, nem igaz? A műszakis énem jön elő, gondolatban már boncolgatom is az okostelót. Azt nem mindenki tudja, hogy depiseknek adják az anyagot. A csaj megélhetett már ezt-azt. Kezd érdekelni.
- Neked az is van? Vagy volt?
Ha rámnéz, simán mondhatja, hogy nekem van. Igazából nem tudom, hogy az én depresszióm milyen. Volt már poszttraumatikus stressz, gyerekkori leselkedés miatti torzulás, nehéz neveltetés vagy megterhelő munka következménye, lelkiismeretfurdalás. Mind lefed valamennyit a valóságból, de a teljes kép még nem bontakozott ki. Azt hiszem, még a halálom pillanatában sem fog. Jöhetne már. Őszintén szólva a lift lezuhanását is csak azért bánnám, mert meghalna egy jó lélek, egy ártatlan beteg. Aki nem én vagyok...
- Hát igen, én is mindig tele vagyok szőrrel és egy nőnek ez kicsit ciki.
Persze nem belőlem nőnek ki a szálak, hanem a nadrágomra, a ruhámra ragadnak. Mosás előtt mindent ki kell kefélgetni, aztán akkor is, mikor felveszem. Bud megjelöli a területét.
- Nem olyan nagy, csak gellert kapott a falon. Igazából fogalmam sincs, hova akart ugrani. Talán ő se tudta.
Bud még kicsit kisebb termetű is az átlagmacskánál. Mármint rövidebb. Jó húsban van azért. Gyönyörű jelenet volt. Néztem a híreket, aztán láttam a pajtit a tévé mögé ugrani. Úgy pattant le a falról, mint rosszul dobott kosárlabda a palánkról. Mindent vitt.
- Neked nincs állatod, csak szeretnél? Hallom, a lóval tök jól megvoltál.
Nem, nem adom Budot, nem azért kérdezem. Csak látom, Bessie mennyire örül, hogy egyáltalán beszélünk a macskákról. Van, amikor a férj nem tűri meg. Vagy allergia, kis lakás, alacsony fizetés. Bármi lehet. A fények egy pillanatra bevillannak, sercegnek. Gyorsan a nyitógombhoz nyúlok, utána a segélyhívóhoz, de addigra megint sötét lesz. Rövidet sóhajtok. A remény nagy rohadék. Feltűnik, megkínál egy aperitiffel és mikor megjön a kedved az evéshez, a komplett vacsorát bevágja a szemétledobóba.
- Hű, várj, ez kicsit kusza. A veszett kutyának mocskos a szája, az oké. A lovasnak is az volt? Jolly Joker...
Basszus, olvastam egy ilyen farkasról. Nagyvárosban nem sokan mászkálnak lovon. Esetleg olyanok, akik egy kicsit lemaradtak a korral. Mondjuk egy idős farkas, mint az a mexikói, aki Anchorage-ból érkezett, egy igazi vadember és piszok erős. Úgy tudom, lepaktált a Falkával, de azért figyelünk rá, mert veszélyes lehet. A lónak meg elég hülye nevet választott szerintem.
- Ezt nem tudom, sose nyalt még ki...illetve össze ló.
Intim részletekbe nem akartam belemenni. Elmosolyodom a csaj történetén. A szemeit nézem és a haját. Elképzelem, hogy csapzott, úgy néz ki, mint aki megcsókolta a vécékagyló alját. Tömény, sűrű lónyálban úszva is nagyon csinos lenne. Sőt szexi! Kellően perverz gondolataim támadnak, nem osztom meg vele őket, esetleg a szemeimen láthatja, hogy beindult a fantáziám.
- Biztos ügyes, ha összetörte az órádat... Hasonlóan fura velem is történt ilyen. Fent a hegyen, a kisvasútra vártam és nekem rohant egy kisgyerek. A fenekére huppant és sírni kezdett, akkor került elő az apja. Jól megmondtam neki.
És ha épp jött volna a vonat? Vannak olyan helyzetek, amikor egy tömött állomáson sincs senki elég közel, hogy az utolsó pillanatban elkapja a rossz helyen szaladgáló gyerek kezét. Nem vagyok ilyen lehengerlő, de azt a fickót rendre igazítottam. Nem egy órát törő és javító bűvész esete, de nem is volt szokványos. A lovas pasival viszont jobb, ha vigyáz, erre rá kéne térni. A kezeimmel gondolkodást imitálok, termékeny gondolkodást és Bessie-re mutatok.
- Várj, nem egy nagybajszú mexikói? Talán már én is láttam, igaz, nem beszéltem vele.
Láttam a fenét. Fényképen, az aktában. Durva arc, lehet, hogy Bessie-nek jobban kéne féltenie az életét, minthogy ilyenekkel lóg.

Gloria & Bessie

*Elhúzom a számat a válaszán. Ünneprontó. Legalább együtt érezne velem ebben a kényes témában, más nő persze rögtön ugrott volna a felvetett jogi hézagra, de ő vállrándítással elintézte. Nem teszek panaszt, inkább igyekszem majd gyorsan elintézni a dolgot amiért ide jöttem és még egyszer be nem teszem ide a lábam. Humora viszont van, miután persze halálra ijesztett a sikolyával, ami ugye csak üzenet volt. Faarccal tapogatja a hasát az emlegetett beleit megtalálva én meg látványosan fellélegzem, hogy még épségben megvannak. Szerencsére ezen nem akadok ki, de igyekszem is elfelejteni, nehogy rám jöjjön a halál miatti frász. Az lenne még szép ha itt kezdenék el légszomjazni és kocsonyásodni a remegéstől. Big ügynök minden bizonnyal még fel is hívná rá a figyelmemet, állítom a pasi direkt csinálja, csak azért, hogy képen törölhessen, vagy bokán rúgás fétise van, mert utána azt kap. A téma elterelődik az ilyen-olyan hímtagokra, bele kell élnem magam a feleség szerepébe különben fújhatjuk az egészet. *-Ha úgy vesszük akkor igen, nem igazán mobilis. *Kissé agyament amit a mondat alatt ért én meg elképzelem. Mást nem tudok, mert nem vagyok boldog házas, csak megjátszom, vagy még azt sem. A szomszédok előtt oda vagyunk egymásért, de persze kerüljük az olyan helyzeteket amikor csókolózni illene, nem mintha Big ügynök nem lenne alkalmas rá, de egyrészt idős az én ízlésemnek, másrészt én csak munka vagyok és munkából nem csókolózom. Egyébként meg elég megalázó lenne ha összefeküdnék vele, kihasználva a helyzetet, hogy végre van egy férfi a közelemben. Ha az ember lányát megcsalják és felültetik akkor sokáig nincs kedve újabb kapcsolathoz, oké, én túlzásba vittem a kedvtelenséget. Most meg nem alkalmas, úgy sem maradok itt sokáig, csak magamnak okoznék bonyodalmat ha belezúgnék valakibe, később meg kiderülne, hogy nem az vagyok akinek mondtam magam. A pasik sértődősebbek mint a nők. *-Miről, a telefonokról? *Nirvana. Valami rémlik, biztosan egy együttes, a dalból gondolom de fogalmam sincs, hogyan eszik és isszák. Én Mozartot szeretem és Csajkovszkijt és Barbra Straisand-et és Whitney Houstont. Nirvana. *-A nirvána a buddhista vallásban van, ez valamilyen indiai zenekar? *A lítiumos telefonról nekem a bipoláris zavar ugrik be, telefon nélkül. Ültem eleget pszichiáter várójában, és voltam csoportfoglalkozásokon is, még a pánikrohamaim elején, amikor nem tudtam kezelni. Az utóbbi időben sokat javult de csak azért mert kerültem az olyan témákat mint a halál és temetés, elmúlás, ilyesmi. Ám Ramos alaposan befűtött nekem, vagyis az apám, amikor elküldte nekem a pendrive-ot. *-Bipoláris zavarom? Nem az nem volt, csak kicsit depis lettem a pánikbetegségemtől. Kaptam pár bogyót és most már jobb. *Jobb, egy b-vel. Néha nem sikerül úrrá lennem rajta és akkor elszabadul a pokol, persze nem szedem a bogyókat rendszeresen pedig kellene, de nem akarok hülye is lenni. A depresszióm már elmúlt, nem fogok padlót attól, hogy néha bekattanok, csak elviselem és harcolok ellene, ennyi. Olyan ez mint fél lábbal élni, azt is meg lehet szokni, csak sokkal kellemetlenebb. Lifttársam viszont biztosan szenved valamilyen lelki gondban mert látszik rajta, hogy utálja az életet, a nevetést, a jó kedvet, meg úgy általában a jó dolgokat amelyek széppé teszik a mindennapokat. Olyan közömbös mindennel szemben, az is csoda volt, hogy bedobta a beles poént. Tipikus vénlány ifjabb kiadásban és még macskája is van. Azt hiszem belőle lesz a macskás néni ha megöregszik, akit a szomszéd gyerekek mindig piszkálni fognak. *-Ne is mondd. A borotva csodákra képes, tartósabb hatás kedvéért ott a gyanta. Tudom mire gondol a szőrrel kapcsolatban, de valami nevetésfélét, hasonlót jó lenne kicsikarni belőle, különben itt bolondulok meg. Nincs is rosszabb mint összezárva lenni egy életunttal. Igen, ez az. A csaj maximálisan életunt. *-Már megbocsáss, de mitől kapott gellert? Falhoz vágtad?...Ja, hogy önszántából ment falnak, értem. *Vak az a macska vagy mi? Szegény állat, biztos fájt neki. Kiskoromban szerettem volna cicát mint minden lány de apa nem engedte, pedig senki nem volt allergiás a macskaszőrre. Azt hiszem mégis a szőr meg a szaga volt az oka, vagy rossz gyerekkori emlékek. Később nem volt időm rá, állandóan a könyvtárban voltam aztán pasi volt a láthatáron és szépen elfelejtettem az egészet. Na de most, ha vége a tárgyalásnak és Ramos hűvösre kerül és én még életben leszek, beszerzek egy macskát. *-Igen szeretnék de most nem alkalmas az életem állati társas kapcsolathoz. *Maradok vendég macskasimogató és lóvakargató. Mikor egy pillanatra felvillannak a fények, én sikkantok, persze a csaj sikolyához ez csupán bátortalan nyávogás de annál lelkesebb, mindez tényleg csak pillanatokig tart aztán megint sötét lesz. *-Ó, már azt hittem…de legalább tudjuk, hogy dolgoznak az ügyön.*Lelkesedésem megint lemondásba csap át. Addig is elmesélem a kalandjaimat. Az biztos, hogy nem mindennapi lovas huligánt látni a folyóparton veszett kutyával körítve. Az egész pont olyan kusza és hihetetlen volt ahogy előadom, persze semmit nem ért belőle.* -A lovasnak főleg. Minden második szava verbális támadás volt a puha, női lelkemnek. Én még csak gondolni sem gondolok olyan szavakra amiket ő használt, és hiába szóltam rá, egyik fülén be a másikon ki. *Mutatom is hogyan gondoltam. A lónyálat viszont érti. A szívemhez kapok ismét.* -Szerencse, hogy nem. Te jó ég, ez már tiszta pornó. *Elmosolyodom. Nem gondoltam komolyan, hogy komolyan gondolta, de biztosan nem ezért néz rám most olyan furán. Bár nem sokat látok a halvány derengésben de nagyon pasi nézése van. Csak nem beindult rám? És most gondolkodjak el azon, hogy én beindulnék-e már a feltételezésre is? *-Öööö*Nyögöm picit a fejemben lejátszódó vádak utóhatásait és gyorsan a bűvész srácra terelem a szót.* -Összetörte de nem az enyémet, de ezt csak később tudtam meg. Szóval tényleg ügyes és nagyon jó a hallása. *Valahogy ez megmaradt bennem, belette magát a gondolataimba, időnként eszembe jutott. *-Mit mondtál meg neki? Szegény gyerek biztosan megütötte magát, gondolom az apja csak aggódott. *Valami hibádzik a történetből, így nem igazán kerek egész. Újra nekiesek az ajtónak, de csak egy kézzel, elég ha az egyiket verem szét a fémen. Tompán puffan a kezem, de csak bent a liftben visszhangzik. Odakint néma csend, még lépteket sem hallani. Visszafordulok Gloriához, a személyleírás is hiányos, de feltételezem nem sok mexikóinak kinéző alak lovagol Fairbanksben. *-Olyasmi. A neve nem hajaz mexikóira. Achillesnek hívják. Megy a lováéhoz. A veszett kutyát is ő intézte el. Szegény ebet egyszerűen leütötte, jó kemény ökle lehet. Párszor kiakasztottam, de csak akkor esett nekem amikor fejen vágtam a táskámmal. *A női agy olyan mint a gyorsvonat, nem áll meg minden állomáson. Ezért hagyok ki én is pár részletet, ahogy Gloria is az imént.*

Nem voltam kedves, tudom. A megfigyelésről én már máshogyan gondolkodom. Ha kell, el tudom játszani az aggódó és kétségbeeső nőt. De most nincs rá szükség. Leállt a lift, tök sötétben ülünk. Azért parázzak, mert kameráznak? Vicc lenne, még ha másik rendszeren is futna és ilyenkor is működne. Bessie megérti, mit akarok mondani. Ami azt illeti, messze kerültünk a feszítővastól. Egy férjes asszony. Megkérdezném tőle, hogy boldog-e, de tudom, miért. Ha igenlő választ kapnék vagy nem hinném el vagy arra gondolnék, hogy bezzeg nekem sose lesz ilyen szerencsém. Ha meg nincsenek igazán jóban, akkor na, ugye, nem vagyok egyedül. Ezért meg minek kérdezzem meg? Legyen boldog, kívánom tiszta szívemből. Elpusztulna a világ, ha olyanokkal lenne tele, mint én.
- Lehet, hogy arról is, nem tudom. Én a lítiumra gondoltam. Ha lenne net, megkeresném neked.
Az államhoz kapok. Pár lejátszási listát felraktam a telefonomra. Ha nagy mázlink van, Nirvana-t is hoztam. Bessie-t biztos nagyon érdekli, érzem rajta. Mint ahogy engem az ő házassága. Matatni kezdek a menüpontok között.
- Nem, seattle-i volt, olyan 20 évvel ezelőtt. Ők is fel tudtak oldódni, mintha már a nirvanában lettek volna, csak a színpadon tették.
A nagy vallásokat én is vágom és néhány kisebbet is, amivel volt dolgom. Santería, többek között. Nyomoztunk egyszer egy gyilkossági ügyben és nagyon beteg dolgokhoz vezetett. Az alapfogalmakat és a tömör lényeget pedig tudom, ismerem. Az Őrzők között van, aki elég mélyen beleásta magát a buddhizmusba. Nekem onnan elég a meditáció, ha a gyakorlatot nézzük.
- Akkor jó, ha már jobb.
Ő is kemény dolgokkal küzdhet. Tudja, hogy beteg és hogy a gyógyszer is csak enyhít a dolgon, de nem tünteti el. A fát gyökerestől kell kivágni. Ha fogjuk a láncfűrészt és kettévágjuk a törzset, abba még nem hal bele. Egy biztos: a depis csajnak én sem teszek jót. Érzem rajta. Szerintem már kívánja a dupla adag dilibogyót. És ha tudná, hogy New Yorkban engem már mostanában is Macskás Nőnek hívtak, mit mondana? Sejtem.
- Ja, csak úgy ne járjunk, mint egyik régi szomszédasszonyom. Berakta a mikróba a gyantát és sikeresen szétrobbantotta. Olyan konyhafestést te még nem láttál!
Mosoly nincs, csak lelkes bólogatás és egy kicsit tágabbra nyitott szem. Ez egy vicces történet volt. Csak nem nekem kellett volna előadnom. Értettem az előbbi utalást is. Nincs nagy kedvem nevetni. Ezen nem változtatott. És a Nirvana sincs itt, végignéztem a listát...
- Ezt most nem teljesen értem.
Engem néz hülyének vagy a macskámat? Engem nézhet, nem is téved, csak abban, hogy bántanék egy állatot. Nem agresszív vérfarkast tartok otthon, hogy kárt tegyek benne.
- Bud szokott olyat, hogy kanyarból közelít meg valamit. Tudod, mikor nincs egyenes útja, de rájön, hogy kerülhetne oda. Tényleg nem tudom, mit keresett. És nem tudnék neki ártani, úgyhogy ezt rosszul gondolod, ha ezt gondolod.
Nem valami kedves a válaszom, de ő se túl szép dolgokat feltételezett rólam.
- A férjed nem bírja őket?
Valahogy erre tudok gondolni. Meg arra, hogy a vad mexikóival milyen állati kapcsolata lehet? Azzal a pofával biztos nem csalja meg a férjét. Legszívesebben a módszereimhez nyúlnék és elintézném, hogy Bessie-nek ne legyen kedve többet találkozni a Muszklival. Veszélyes farkas, kiszámíthatatlan és még tőrrel is álmodott.
- Lehet, hogy semmi közük hozzá. Az áramkör egy pillanatra magához tért. Aztán órák is eltelhetnek.
Tárgyilagos vagyok. És nem túl biztató. Ez az igazság! Reménykedni persze lehet. Lehet, hogy nem kéne minden jóról lebeszélnem. Akkor viszont hallgatni fogok...
- El tudom képzelni.
Aranyos, ahogy mutatja a csákányos jelenséget. Egyik fülén be, másikon ki, mégis benne marad.
- Bocs...
Még zavarba is hozom. Pedig lovas pornót soha nem néztem. Egyszer foglaltunk le egy raktárnyi dvd-t, amin ennél a témánál durvább cuccok is voltak. A srácok érdeklődtek, én nem. Bessie jár a fejemben. Csinos, barna lány. Magamat is hasonlítgatom, keresem, hogy ki a szebb, ki a jobb. Meg arra is gondolok, amire talán sejti, hogy gondolok.
- Érdekes...
Ez a bűvészes dolog nem hoz izgalomba. Haha. Hogyne, izgalomba. Csak abból állok.
- Az apja sehol sem volt, mikor a gyerek szaladgált egy pályaudvaron. A vonat alá eshetett volna. Kioktattam a papát, hogy fogja a gyerek kezét, törődjön vele. Utálom, amikor egy szülő le se szarja a gyerekét.
Eszembe jut, mit mondott az előbb. Na nem, nem akarok Achilles nyomdokaiba lépni.
- Elnézést...szóval amikor leveszi a kezeit a gyerekről és elhanyagolja. Nem csak az utcán, hanem amúgy is. Nem beszél vele, átlép rajta. Szinte eladja a társadalomnak. Biztos te is ismersz ilyet!
Nem mondom el, hogy magamról beszélek. Üzlet tárgya voltam. A bátyáimat megkapta a Falka, cserébe engem békén hagytak. Anyám elutazott, nagyon kicsi voltam, mikor utoljára láttam. Apa meg hanyag módon nyitva hagyta az ajtót, mikor a házinénivel hetyegett. Ha elmondta volna, talán elfogadom. De amit láttam és amit emiatt éreztem, az meghatározó lett. Szar ügy.
Bessie nagyon szabadulna. Szerintem én is közrejátszom. De én meg elvagyok itt. És valahogy ki kell szednem a csajból, hogy áll a hímmel.
- Leütött egy kutyát? Őrült egy pasas lehet. Ha megharapja, bele is halhatott volna. Aztán valószínűleg te se úszod meg. És én még azért jöttem ide, mert ez egy nyugodt város...
Akkor áll meg bennem az ütő, amikor meghallom, hogy Bessie kiakasztotta a csávót. És még él! Talán nem reménytelen az ügy. Az arcomon aggódást láthat itt a telefon fényében.
- Ha ilyen vadember, azért vigyázz vele! Lehet, hogy kicsit lemaradt, lovon jár, de nem hagyománytiszteletből, hanem azért, mert antiszociális, képtelen a beilleszkedésre. Sittes is lehet vagy drogos, vagy mindkettő. A férjed mit szólt?
Úgy beszél róla, hogy nem csak érdekes találkozás volt, hanem egy kicsit vonzó is. Hogy a veszélyt keresi vagy látott valamit a fickóban, azt még nem tudom eldönteni. Olyasmibe megyek bele, amihez talán nincs közöm. De féltem a csajt. Fejbevágta egy táskával! A legerősebb vérvonalú farkasok egyikét. Ezt elmesélem Keldronnak. És megkérdezem, mit tud még Achilles-ről. A liftből pedig tényleg ki kellene már menni. Az ajtót nézem, majd Bessie-t. A szemeire fókuszálok, aztán elteszem a telefont. Megfogom a lány két kezét, ha engedi.
- Még egyszer nem ijesztelek meg. Háromra, jó?
Háromig számolok, lassan és ha elérünk idáig, akkor lehet teli torokból sikítani. Még feszültségoldásnak is jó.

Gloria & Bessie

*Ha lenne net, sok minden mást is megkeresnék, mondjuk egy telefonszámot az okmányiroda biztonsági részlegéhez vagy legalább a bájos recepciós hölgyhöz, hogy mielőbb rángassanak ki innen minket. Ennek híján csupán megpróbálhatom jól érezni magam a helyzettől függően. Minden világfájdalma ellenére a csajjal jól megvagyok, legalább van egy nő akivel beszélgethetek, Big ügynökkel nem lehet minden engem érdeklő témát érinteni. Meglepően érint a lítiumos telefonok robbanási statisztikája, csak ezt nem értem miért csinálnak olyan telefont ami felrobban. Már összeesküvés elméleteket gyártok más telefonokat forgalmazó cég szabotázs akciójáról, minden bizonnyal ez is valamilyen fű alatt elkövetett lejáratás, a gazdasági csőd felé taszítás, presztízs elleni merénylet. Ezek a gondolatok azonban, ahogy a számomra ismeretlen együttes is a nirvánában, feloldódik bennem. *-Áoú....biztosan nagyon izgalmas előadás lehetett. *Még mindig nem tudom milyen együttes ez, valószínűleg agyament, elvont és kokaingőzben íródott dalok előadója. Mi más lehetne ilyen névvel? Ismerem a vallások alapjait, szerintem hozzátartozik az alapműveltséghez, egyébként meg nem szeretek társaságban kukán ülni, bár még mindig jobb mint hülyeségeket mondani, viszont nem vagyok vallásos. A nagyszüleim ilyen irányú nevelése zsákutcába futott, de attól még tiszteletben tartom mások vallási meggyőződését. Természetesen ennek ellenére meg van a saját, magánvéleményem mindegyikről. A Buddhizmus jó dolog, de ebből sem tudtam a magamévá tenni az újjászületést, a feloldódás pedig egyenlő a testem föld alatti tehetetlen nemlétével. A végeredmény ugyanaz, a halál csak halál marad. Gloria nem túl meggyőzően örül, de szerintem ez is világbajnok tőle, hogy legalább megjegyzi. Minden bizonnyal sok mindent átélt már, rossz dolgokat, azért ilyen életunt, remélhetőleg nem jutott el arra a szintre amikor ennek véget akar vetni az élete eme sivár útjának, nem lenne jó egy öngyilkos hajlamú nővel egy liftben. Jelenleg még nem szórakoztat kifejezetten, de nem is akarok elmenekülni, az a fajta nő akit meg kell érteni de az hosszadalmas, a faarcnak és a száraz, angol humornak idő kell míg beeszi magát egy másik lélekbe. Úgy veszem mintha minden szava vicc lenne, sokat nem tévedhetek. Mindenesetre remek történetei vannak, hogy nem élvezi az életet ha minden második órában halálra röhögheti magát?*-Komolyan??? Biztosan sietett a randijára. Gondolom elkésett. *Értem én a viccet. Az most mindegy, hogy tényleg megtörtént és csak a konyhafestéses megjegyzés volt tréfa, vagy az egész. A mosolytalan történetmesélésnek is meg van a feelingje. *
-Én értem, értem már. Jó, nem bántod a macskákat, oké. Csak elképzeltem mint egy biliárdgolyót, ott szoktak mandinert lökni. *Szabadkozom, láthatóan mélyen érinti a kérdésem és a feltételezés is fájhat. Nos, a képzelet nem mindig arányos a valósággal és ez igaz a férjem és a macskák kapcsolatára is. Már az első fairbanksi társalgásom után megfogadtam, hogy betanult történeteket gyártok otthoni üres óráimban, hogy ne jöjjek zavarba minden egyes feltett kérdéstől, de sajnos nem tudok mindenre odafigyelni. Most agyalhatok azon, hogy mit mondjak. A legegyszerűbb ha csak bólogatok és bemártom Big ügynököt.*-Iiiigen, még meg kell győznöm. *Még nem sikerült, rövid volt a jegyességünk. Ebbe a hosszú pillanatba robban be némi fény, kecsegtetve azzal, hogy nem kell tovább a liftben raboskodnunk, de végül csak aljas mézesmadzag amit a lassan éledező áramkör produkál. *-Órák? Nincs is rosszabb egy nő számára, minthogy órákra beragad egy liftben ahol semmit sem lehet csinálni. Legalább egy bevásárlóközpont cipő osztályára ragadtunk volna be, annak lenne értelme. *Sajnálkozva és lemondóan dőlök neki a lift falának. A legnagyobb kiszúrás ez az élettől. Tényleg nem a bezárással van a gondom hanem a hellyel. Achilles most is kísért, az általa legtöbbször emlegetett szavak Gloria szándékos vagy véletlen félremagyarázásában csúcsosodnak ki. Gondolom én, de a vonat alá majdnem beesett gyerek meséjében tovább gyűrűzik. A szemöldökeim felugranak a homlokomra a "le se szarja" kifejezésnél. Talán a korábbi megjegyzésem a mocskos szájról, vagy a meglepetten rosszalló tekintetem sarkallja Gloriát arra, hogy helyesbítsen, látványosan megkönnyebbülök, a szívemre teszem a kezem.*-Köszönöm. *Nem játszom túl, tényleg ilyen vagyok, szerintem be is ájulnék egy-egy sporteseményen, ahol az épp aktuálisan kedvenc csapat vesztésre áll, vagy egy bokszmeccsen, kocsmában zárás előtt....
Gloria a maga életuntságával nem olyannak néz ki mint aki foglalkozik bárkivel is, fura, hogy a gyerek és az apja esete láthatóan felháborította, beszólt, helyre tett. Halványan olyan érzésem van mint amikor valaki a barátjáról mond el hihetetlen vagy kényes dolgokat, tanácsot kér, mit tegyen vele, közben saját magáról beszél. *-Nem, nem igazán találkoztam ilyen emberekkel.*Más körökben forgok, nekem a hajléktalanok jutottak, a társadalom peremére szoruló emberek, akik saját, vagy önhibájukon kívül kerültek pocsék helyzetbe amiből nincs kiút. Sokan vannak, senki nem hinné el, hogy Florida partjai mentén milyen sokan, csak senki nem vesz róluk tudomást és azt hiszik, hogy akkor nincs is. Achilles személye nem kerül ki a témakörből, úgy forog benne mint körhintán a fapaci. *-Igen én is. Ki hitte volna, hogy vannak akik még lóháton járnak. *Nekem is azt mondták ez egy nyugodt város, messze van a déli parttól, messze Ramos kezétől – úgy sejtik – és kellőképpen el lehet bújni. Gloriának abban igaza van, hogy Achilles antiszociális, legalábbis a szó finomabb értelmében, egyébként, ha nem használná a vulgáris szavakat kötőszavakként és névelőként, akkor egész jól ki lehetne jönni vele, nem mellesleg értelmes és okos, csak nem dicsekszik vele. Meg van a maga kis világa és ahhoz ragaszkodik, nem akar belekerülni a rendszerbe, szerintem ha tehetné a vadonban élne egy sátorban és vadászna, halászna, madarászna. Hogy a férjem mit szólt? Nos ez felettébb bonyolult. Először is mert nincs férjem, másodszor mert Achillesnek éppenséggel úgy mutattam be a felbukkanó Big ügynököt mint a szomszédomat, harmadszor kis híja volt, hogy nem estek egymásnak. Big ügynök csak azért nem szedte le Achilles fejét mert akkor magyarázkodnia kellett volna, és akkor kiderül, hogy ő ki, én ki vagyok és akkor dől minden. Nem mintha miattam már nem állnánk a szakadék szélén. *-Hazakísért.*Talán így lehetne megfogalmazni szépen és tömören. *-Egyébként nem drogos az biztos, csak magának való. Szerintem jól jönne neki egy tartós kapcsolat, olyan aki hozzá hasonló és gondoskodik róla. Bár….nem, nem hiszem, hogy nőben lenne ilyen ember. *Elgondolkodtató. Picit megrázom a fejem válaszadás közben és el is húzom a szám egy fintorba. Sokat gondolok a férfira és ez is furcsa számomra. Szeretném jobban megismerni, mókás amikor felbosszantom és próbálja visszafogni magát és pont ez az ami vonz hozzá, mert érezhetően nem akar bántani. Legalábbis fizikailag, verbálisan viszont szinte élvezetet lel abban, hogy elpirulok és kapkodom a levegőt valahányszor kiejti a száján a táltos nemi szervét vagy közösülésre szólít fel. Nem engem…hanem azt amiről szó van, bár ez többnyire lehetetlen, mert a tárgyak ugye….Az ajtón való dörömbölésnek még mindig nincs eredménye, foglyok vagyunk, de lassan már nem is érzem így. Jólesik beszélgetni, kezdem kiismerni Gloriát és a poénjait, a rezignált életuntságát ami a múltjában történt dolgokból fakad és hirtelen felébred bennem a pszichiáter. Ám mielőtt még belekezdenék bármibe is, úgy néz rám megint mint az előbb, olyan nagyon mélyen ahogy a férfiak szoktak amikor fontos dolgot akarnak mondani. Megfogja a kezem és én izgatottan várom mit fogunk csinálni. Megbeszéljük a tervet, talán ki akar mászni a lift tetején, széthúzzuk az ajtót ahogy a filmekben, mondjuk sosem értettem hogy csinálják, nekem letörne a körmöm és meg sem bírnám mozdítani, de jó eljátszani a gondolattal. E helyett prózaibb megoldást választ. *-Várj! Háromra vagy háromra és utána? *Az ijesztésből gondolom, hogy sikítani fogunk és amint tudom pontosan mikor kell, sikítok. Mint a hullámvasúton, amin egyszer ültem életemben, mióta van ez a fóbiám, már nem. Mert onnan le lehet esni, kisiklik a kocsi és kész a halál, onnan pedig egyenes út vezet a pánikba. A hangunk visszhangzik, fülsértő és olyan jól sikerül, hogy ha ezek után sem jön senki segíteni, akkor sosem.*

Én se a Nirvana után kutakodnék először. De mivel nincs net, így egy ilyen feltételes mondatnak megvan a helye. Mikor kijutunk, meg fogom mutatni neki azt a számot.
- Te milyen zenét szeretsz?
Azt már látom, hogy nem egy rockeralkat. Hogy még csak nem is hallott a Nirvana-ról, az meg még furább. A világ minden részén ismerik. Tele voltak vele a rádiók, az újságok és még ma is akadnak hírek a zenekar múltjáról. Meg az énekesről, aki vagy öngyilkos lett vagy nem.
- A férje a nappaliból rohant ki, hogy mi történt. Végülis megvolt a randi, mondhatjuk.
Egy ötvenes nénike volt, aki adott magára. A történetet még mindig ugyanúgy mesélem. Érzem a viccet, de nem tudom jól előadni. Nem vagyok bohóc. Ha kell, tudok az lenni, de most nem kell.
- A biliárd se rossz. Én a kosarat jobban szeretem amúgy. Lepattanó, tudod.
Nem dőltem volna a kardomba, ha tovább gyanúsítgat. De megértette. Jószívű lány ez! Beteg, de nem lesz tőle elviselhetetlen. Keresi azt, amit én már rég feladtam.
- Semmit?
Beszélgetünk, nyomkodjuk a telefont. Még meditálni is nekiállhatnék. Akár Bessie bevonásával. Nyilván más az igényszintünk. Mondjuk ha egy ékszerboltból vagy bizsusbódéból nem tudnék kijutni, az érdekesebb lenne. Egy darabig.
Egyem a finom kis lelkét! Eskü, nem szándékosan vettem csúnyábbra a stílust. Találtunk valamit, ami érzelmileg is megérint, hát kijött. Finom kis nő lehet, ha ilyeneket se bír. Nincs ezzel bajom. Tudok alkalmazkodni és el tudom fogadni, ha valaki csak a szép beszédet szereti. Ezért javítok és a végén elmosolyodom.
- Te honnan jöttél? Én New Yorkból.
Nem hiszem el, hogy ismeretlen a számára az ilyesmi. Tagad, titkolózik. És nem városbeli, ahhoz túl meglepetten viselkedik. Valami sántít ennél a válasznál. Ha ezek ketten össze akarnak jönni... Elég durva kimenetele is lehet. Legyek én a leplet lerántó harmadik, akit aztán mindkettő utálni fog? Meg a férj is megbánja, hogy meghallgatott? Ki tudja, lehet, hogy egy olyan vadembernek is van szíve.
- Húúú! - mondom csücsörítve, mert ebbe sok mindent bele lehet gondolni.
Bessie szavai megint arról árulkodnak, hogy megfogta a pasas. Jó jel, hogy Achilles-hez hasonlót képzelne a hím mellé.
- Pedig vannak olyanok. Valami tüzes latino kéne neki.
Aki úgy iszik, mint az apja és úgy főz, mint az anyja. Közben pedig egy kocsis szóhasználatát veti be. Találkoztam ilyenekkel.
Végre kézbe veszem az irányítást és Bessie kezeit is. Örülök, hogy nem ijedt meg. A terv kész. Az a kérdés, hányszor ismételünk.
- Nem utána - szólok a lehető legegyszerűbben.
Ketten együtt olyat produkálunk, hogy hirtelen úgy érzem, a föld is megremeg. Most kedveltem meg a csajt. Kiadta magából. Egy kicsit távolabbról hangokat hallani, először egy férfi rekedt baritonját.
- Te jó ég! Maga is hallotta, Mary Mama?
Egy pillanatra megáll bennem az ütő. Könyörgöm az égnek, hogy ne az a Mary legyen. Amikor megszólal, elengedem Bessie kezét és fejemet fogva dőlök a lift oldalának.
- Valaki sikított, igen. Lehet, hogy a liftbe ragadtak be? Nem sietek, nézzük meg! Két olyan kedves nő szállt be előttünk, mikor Melanie barátnőmmel beszélgettem lent, tudja, mielőtt megláttam magát. Lehet, hogy ők azok? Jöjjön, karoljon belém, Mr. Bernstein!
A fekete néni eltéveszthetetlen hangja teljesen elkeserít. Szerintem itt fog minket kínozni, amíg nem jönnek a szerelők. Ki lehet az, akit megtalált? Szerintem akárki, akit legalább egyszer látott. Felnézek, Bessie reakcióját figyelem. Kopogás hallatszik. A fickó az.
- Hahó!
A csajra bízom, hogy beszéljen velük. Én próbálom feldolgozni, hogy Mary Mamát kell hallgatni, amíg nincs vége ennek a rémálomnak.

Gloria & Bessie

*Egyre kíváncsibb vagyok arra a Nirvanára, bár kétlem, hogy másodszor is meghallgatnám, de nem vagyok ellene a kipróbálásnak. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésünkre a lehetőség, várnom kell míg hazaérek, vagy amíg ki nem szabadulunk innen és helyre nem áll a kapcsolat az éterben és azon túl. Mellesleg jellemző, hogy pont akkor nincs térerő amikor az ember bajban van, pedig a térerő nem árammal működik. *-Barbra Straisand-et, imádom a musicaljeit, és a szerelmes asszony, és szeretem Whitney Houstont. Persze ha valami tetszik, szívesen meghallgatom, de nem hiszem, hogy a kemény rock belopná magát a szívem csücskébe. Alapvetően romantikus alkat vagyok, nagyon romantikus. Csöpögősen romantikus. *Ezzel valószínűleg a torkára forrasztom az amúgy sem sok összetett mondatait. Ismerek én jó néhány zenekart, és minden bizonnyal hallottam annak idején a Nirvanáról is, de ha nem tetszett, akkor azért röppent ki a fejemből a neve. Így szokott lenni, ami érdektelen és nem matematikai szám, azt elfelejtem. Elképzelem az általa mesélt jelenetet a gyantázni kívánó nőről, a konyháról, a férj arcáról, a hirtelen randiról. A mosolyból végül nevetés lesz, azért ilyen későn, mert az előadásmód nem tükrözte hűen a történetet és muszáj voltam saját kútfőből megjeleníteni. Ahogy elképzeltem szegény macskát is ahogyan lepattan a falról, pont a tévére. Nem láttam még repülő macskát, talán azért gondoltam, hogy nem magától csinálta, de értem én miről beszél a nőcsaj, ő viszont valamiért, talán mert nem ismerem a Nirvanát, hülyének néz.* -Tudom. Kosár. Álomcsapat. Nagy, barna labda. Vagy színes. Gyűrű, palánk. Los Angeles Lakers, Miami Heat, Orlando Magic. *Akaratlanul sorolom az általam preferált kosárcsapatokat, tény és való, a korábbi költözéssel elpártoltam a Lakerstől, de azért megmaradt kiskedvencnek. Aztán eszembe jut, hogy Montanából jöttem….papíron.* -Semmit.*A jóisten tudja mire értette, de félretéve a kosárcsapatokat, inkább erre válaszolok. Szívesen eltrécselek vele akár a semmiről is, de kétlem, hogy annak lenne értelme és tartalma. *-Montanából. A férjem itt kapott állást, nekem még nincs. *Érzem, hogy egyre jobban belemerülök a hazudozásba, de sikerül azért minden rejtett vagy felszínes reakció nélkül előadnom, hacsak nincs Gloriának hazugságdetektora, nem jön rá, hogy ferdítek. Mit ferdítek? Egyenesen török, kaszabolok, szántok, vetek. *-Tényleg? Nőben olyan mint Achilles? Óóó, te jóóóéééég! *Elszörnyedek. Férfiban is hidegrázós a trágár, de az erősebbik nemtől még csak-csak elfogadható, de egy nőtől….ez talán jobban kiborít mint Gloria elszólása, kapkodok is a szívemhez rendesen míg meg nem fogja a kezeimet. A szabadulásunkért harcolunk, bár lenne még kérdésem a válasza után. Nem, utána vagy nem utána? Hmm….mindegy, sikoltok, ahogy a torkomon kifér, jól is esik. Olyan ez mint kiverni valakiből konkrétan mindent, vagy szétverni legálisan egy üvegárú boltot. Vannak ilyen helyek, csak jó sok pénzt kell kifizetni és berendeznek a kuncsaftnak egy szobát, csupa törhető holmival, a kezébe adnak egy baseball ütőt és máris mehet a terápiás célzatú rongálás. Nekem csak tréningbögrék jutottak, de az is bőven elég és olcsóbb is. A sikoly után csend következik, hallgatózunk és nem feleslegesen. Odakintről végre hangokat hallunk, Gloriára mosolygok vadul és megszorítom a kezeit. Emlékszem Mary-re, a kér öreg hölgy közül az egyik. *-Te is hallod? Az öreg hölgy a földszintről és egy férfi. Mr. Bernstein. Nagyon komoly neve van. * Örülök mint majom a farkának, megrázom Gloriát aki a lift falának dől. Korábban sem bírta az öreg hölgyet, de én most annál is inkább örülök neki, és hálát adok a sorsnak, hogy nem süket, bár akkor nem beszélgettek volna olyan könnyedén és kedélyesen a barátnőjével. A liftajtónak esek a kezeimmel és nekiállok kiabálni.* -HAHÓ! MARY ASSZONY! ITT VAGYUNK A LIFTBEN! SEGÍTSENEK KÉREM!*Kisvártatva kopogás hallatszik és egészen közelről a férfi hangja, Mr. Bernsteiné. Visszakopogok.* -Hahó! Végre, hogy valaki meghallotta a hangunkat, egy ideje már beragadtunk. Nincs semmi bajunk, jól vagyunk. Elfoglaltuk magunkat, de azért jó lenne ha valaki kisegítene. Kérem!*Egy nő minden helyzetben nő marad és jól nevelt. Most, hogy már tudják a liftben vagyunk, nem kell vernünk az ajtót ami egyébként is elég fájdalmas, és sikítani sem kell. Gloria mellé állok és nekidőlök én is a lift oldalának. Vajon a feje fáj vagy Mary mama miatt fogja?*

- Hű...
Tömör reakció arra, hogy nem igazán tudok és nem is akarok mit kezdeni a hallottakkal. Ha bevetésen lennék és muszáj lenne ezen az ágon folytatni a beszélgetést, akkor azért megerőltetném magam és felidéznék egy Hello, Dolly-t vagy egy kétes megítélésű házasságot Bobby Brownnal. De most nem tudok ezzel foglalkozni. Ha már beszorultunk a liftbe, hadd ne hányjak a csöpögéstől! Nekem a punk a szívszerelmem, a zúzós, őszinte, szívtipró, kíméletlen, durva punk. Jól ismerem belülről is, bár ma már az se a régi.
Megint úgy meséltem, mint aki vakbélműtétre vár, ezért ejtőernyős a tantusz. Azért csak megvan az a nevetés. Ilyenkor gondolkozom el a dolgokon. Jó úton járok én? Meg akarok halni, minden mindegy, aztán meg mások arcára csalok mosolyt. Hogy van ez? Ezzel kéne leállnom, mert erőltetett vagy inkább a másik a téves következtetés? A szívem tudja az igazat...
Csak nézem Bessie-t, ahogy kulturáltan kikéri magának. Képben van, mint egy átlagos amerikai. Nálunk a kosárlabda nemzeti sport. Gyakorlatilag kosárnemzet vagyunk. Csak nézem őt, ahogy sorolja a szavakat, villog, hogy mennyi mindent tud. Nem úgy értettem. Keveset mondtam? Vagy sokat? Vagy csak szarul? Nem kéne ennyit dumálni, erre jövök rá. Bessie is megmondta, hogy itt semmit se lehet csinálni. Semmit? Semmit. Ja. Akkor meg minek fárasztom magam?
- Az már "majdnem" itt van, nem lehetett nagy váltás.
Tudom, mekkora hülyeség ez. Alaszkában sokkal zordabb az időjárás és épp ezért nem is annyira népes, mint az USA északi államai. Nem kötöm az orrára, hogy ott is jártam.
- És mivel foglalkoztál eddig? Én weblapkészítő vagyok.
Meglehet a véleménye. Magányos tervező, aki otthon kockul. Tény, hogy ellettem volna a liftben egyedül. Így nehezebb, ahogy most csináljuk. De belekezdtünk, szóval...
Vannak durva városrészek, meg népcsoportok. Szerintem olyan is akad, ahol Achilles arcára csalnának pírt a fehérnépek. Ez a csaj szerintem műkritikus vagy színházi jegyárus lehet, hogy így kétségbeesik. A sikítás szabadítja fel. Nem sikerül egyszerre, de nem baj. A lényeg, hogy nem kapott szívrohamot. Az gáz lenne. Szerintem az is az, amit elértünk, de Bessie örül. Nem bírok mosolyogni. Az a helyzet, hogy én is hallottam...
- Jjjja... - nyugtázom, hogy Mary Mama visszatér.
Tőlem Vivaldinak is hívhatnák a másikat. Ha a feka néni vele van, nem rúg labdába. Bessie meg ráz. Hirtelen azt hihetném, kisült a vezeték. A csaj intézkedik, addig legalább nyugtom van.
- Nem Mary Asszony! Az már csak voltam, mert a férjem rég meghalt. Rák vitte el, a Jóisten nyugosztalja szegényt! Szólítson Mary Mama-nak, ha kérhetem! Én mindenki anyukája, nagymamája vagyok! Maga az? A kis kedves lány, akivel olyan jót beszélgettünk lent? Jaj, örülök, hogy megint találkozunk!
Én nem annyira. Fel se nézek. Leroskadok guggoló helyzetbe. Már a hangja is irritál. A férfié egy fokkal jobb, de ő kevesebbszer jut szóhoz. Mary Mama meg élvezi a helyzetet.
- Nyugodjanak meg, hívok segítséget! Mary Mama, itt marad velük?
- Persze, kedveském! Intézkedjen csak! Önt hogy hívják, kisasszony? Nagyon tájékozottnak tűnt. Pont, mint az unokáim is. Sokat olvasnak! Tudják, ki az elnök, a polgármester, de még a szenátorokat is meg tudják nevezni! A legkisebb, Benjamin most ment óvodába, képzelje el! Utálja a húslevest, nem volt hajlandó megenni. És amikor piros csíkos inget kellett felvennie, akkor topogott a lábával. Várjon, megmutatom. Jaj, nem fogja látni. De ilyet csinált, hogy...
Ha elhoztam volna a pisztolyomat, most gondolkodnék, hogy a halántékomhoz szorítsam. A nénike dobog kint a lift előtt. Bernsteinnek volt esze. Megszabadult tőle azzal, hogy hív segítséget. Kösz, bakker...
- Hányan vannak bent?
Most veszem el a kezemet és Bessie-re nézek, könyörgően, hogy ne áruljon el.
- Nem fog leszakadni, ugye? Magától biztos nem, maga szép karcsú teremtés, mint a lányom is. Neki a feneke nagy egy kicsit, de azért formás nő, csinos nő! Én is az voltam, sokáig a falu legszebbje voltam. Már egy kicsit eljárt felettem az idő, át kellett költöznöm ide, de azért tudom én, hogy kell megőrizni a szépségünket! Friss gyümölcsök! Az a legfontosabb!
Jó, nekem elég volt. Megkeresem a telefonomon a legdurvább zenét, tökig tekerem a hangerőt és hadd szóljon! Jöjjön a Mary Mama-űző punk zúzda!

Gloria & Bessie

*Értek én mindent, gondoltam, hogy nem sokat fog ehhez hozzáfűzni. Szerintem nem találkozott még olyan romantikára éhes és azt imádó nővel mint én. Amilyen életunt szegény, még azt is el tudom képzelni, hogy az egésztől hányingere van, lelki szemeim előtt megjelenik a kép ahogy ő gondolatban ledugja a mutatóujját a torkán. Ó, nem ez lenne az első eset és nem is az utolsó, ismerős, szóval nem sértődöm meg. Egyébként meg teljesen mindegy mit gondol, nem leszek más. inkább elmosolyodom a reakcióján és nem mondok semmit, csak egy bólintással nyugtázom. na igen, valahol pontosan ezt vártam, de inkább szórakoztat semmint bántana, nincs nekem azért annyira hab lelkem, különben már rég összeroppantam volna a velem történtek súlya alatt. ha nem olyan különleges és bonyolult családban növök fel mint amilyennel megáldott a sors, itt sem lennék. Mindig számíthattam rájuk, mindig ott voltak a hátam mögött, sok mindenre megtanítottak, most nagyon hiányoznak, de az eddig kapott lelki takarók még kitartanak egy ideig. Nagyon remélem, hogy ez az állapot nem tart örökké, és valamikor felvehetem velük a kapcsolatot. Nehéz róluk nem beszélnem, gyakran eszembe jutnak, szinte mindenről és magamba kell fojtanom. A betanult élet nem mindig jön zsigerből és amikor Gloria a kosárlabdáról kérdez, el is vétem picit a lényeget. Szerencsére nem tűnik fel neki, hogy csak déli parti csapatokat sorolok fel ahhoz képest, hogy Montanából "jöttem". Nagyot bólintok, egyet értek. Persze, majdnem itt van, cirka 2400 mérföld, 40-42 órányira. Mi az forgalom nélkül? *-Itt azért hidegebb van, mindig fázom. Most persze nem, már beleheltük a liftet. *Az izgalom is rátett egy lapáttal. Egyébként Floridához képest nagyon, nagyon hidegebb van. Ebben a helyzetben még szerencsés is, hogy érzékeny a bőröm és nem szoktam napozni, különben nem magyaráznám be neki a napsütötte bőrt, azért van különbség a nap és a szolárium között és egy nő észrevesz minden apróságot. Elámulok az ő elfoglaltságán, de nem azért mert olyan különleges lenne, a mai világban mindennapos, csak időt nyerek és palástolom a döbbent agyalást.*-Weblap készítő? Az remek foglalkozás, korlátlan szabadidő, kötetlen munkaidő és izgalmas....minden bizonnyal. Az én munkám nem igazán, recepciós voltam egy nagy irodaházban. *Na igen, ez volt a legegyszerűbb amit ki tudtak találni, ebbe nem lehet nagyon belekeveredni, viszont a könyvelést el kell felejtenem egy időre, még egy kocsma kasszájához sem mehetek közel. tény és való, hogy nem vágytam olyan izgalmakra melyek az életemet veszélyeztetik, de azért valamennyire igen. Most, hogy ilyen sok minden történik velem napok alatt, rá kellett jönnöm, hogy sivár volt az életem, persze pasi nélkül és ez lehangoló. Ám annak ellenére, hogy bujkálnom kell, hogy szabályok kötnek, hogy egy férfival élek egy fedél alatt aki hivatástudatból rám sem néz, még annyira sem, hogy helyre tegye a női büszkeségemet, élvezem az ittlétet. Úgy érzem most tényleg élek és ehhez hozzátartozik Achilles, Frederick és Gloria és Mary Mama, aki a sikításunk után szinte azonnal feltűnik, vagyis felhangzik. Gloria nem annyira lelkes mint én, sőt! egyáltalán nem lelkes, szerintem inkább maradna itt még egy egész napig, semmint Mary Mamával kelljen beszélgetnie. *-Jaj! Sajnálom, részvétem Mary Mama! Azért jó, hogy pont erre járt, nincs térerő sem és áram sem. Nem működnek a mobiltelefonok, szóval nem tudtunk szólni senkinek, hogy itt vagyunk.*Én igenis örülök, Gloriára tekintve a lelkendezés és a diadal mosolyával azonban azt kell konstatáljam, hogy ő bizony most nagyon máshol lenne. Ja persze én is, de nem úgy. Én lehetek a kedves lány, mivel velem beszélgetett Mary Mama és lássuk be, Gloria nem igazán kedves, de szórakoztató. Főleg most, hogy látom ahogyan felemelkedik és segélykérőn néz rám. Én remekül szórakozom, Mary Mama jó történeteket mesél, és nagyon élvezi, hogy van aki meghallgassa. Mondjuk most nem lenne más választásunk, de én bármikor szívesen, bárhol. Az is lehet, hogy meghívom egy sütire.*-Én vagyok, Bessie.....igen, a húsleves....azt megértem......semmi gond Mara Mama majd megnézem ha kiszabadultunk. *Közbevetek néhány szót, nekidőlök a liftajtónak és Gloria szenvedését nézem. Mary Mama bezzeg oda lesz meg vissza, hogy megmutathatja a képet az unokáról. Galádul elárulom Gloriát, elmosolyodom, tudom szemét vagyok de szerintem jót tenne neki Mary Mama, csak meg kell szoknia.*-Ketten, nem fog leszakadni....Gloria is karcsú....ha engem kérdez Mary Mama túlságosan is, szerintem jót tenne neki egy kis húsleves.....biztos vagyok benne, hogy csudaszép volt, most is az Mary Mama, a legszebb nagymama. *Kedélyesen elcsevegnék még, nagy, ártatlan szemeket meresztve Gloria némajátékára, de sajnos nem bírja sokáig. Mikor a telefonján keresgél vadul még nem sejtem milyen támadásnak leszek kitéve, gyanakodva nézem az izgatottságtól csillogó szemeit. Kisvártatva felcsendül.....dehogy csendül, nem a Kiséji zenét játssza. Belerobban a fejembe, a lift apró termébe és kihallatszik a folyosóra is az ütős zene. Tényleg ütős, a dobhártyámat veri ezerrel, be is fogom a füleimet. Édes a bosszú, Gloria remekül csinálja.*-AZ ÉG SZERELMÉRE KAPCSOLD KI LÉGY SZÍVES! EZ BORZASZTÓ!*Felhajtom a kabátom gallérját a füleimre és úgy szorítom a két tenyeremmel, de nem sokat használ. Hogy lehet egy telefonnak ilyen jó hangszórója? Ez biztosan nem a Nirvana, ebben a zenében nem lehet feloldódni, legfeljebb sziklára szilárdulni, jéggé dermedni. *

Nem irigylem Bessie-től, hogy ő így tud örülni dolgoknak és hogy pozitív jövőre számít, jót vár az élettől, csak... De, irigylem. Irigy vagyok. Álmodom arról, hogy nekem is van még reményem. Mástól nem szeretném elvenni, tudatosan nem, de ahogy kinyitom a számat, mégiscsak ez dől belőlem. Kevesebbet kéne beszélnem. Ezt mindig megállapítom, de sose bírom befogni.
- Én is. New York szolidabb volt.
A liftben van fűtés, meg úgy általában az ilyen épületekben. Odakint viszont egyre cudarabb az időjárás. Jön a tél is, az első itteni telem. Remek. Hm, már úgy gondolkodom, mintha tuti megérném. Pedig nem kéne. Ehh...
- Pont így, igen. Ezért szeretem, kevés a kötöttség. Az se rossz. Recist mindenhol keresnek, biztos itt is találsz majd munkát.
Hidegen hagy, hogy nem valami nagy durranást hallottam tőle. Boldog csaj, azzal a munkával vagy jól megvolt vagy nem zavarta, mert élte mellette az életét. Ez a normális. Ez lenne a normális. És még egy ilyen kis városban is van egy csomó hely. Szolárium, hotel, motel vagy akármi. Bárhova elmehet.
A fekete néni zavar bele a már-már tűrhető beszélgetésünkbe. Bessie-vel remekül elvannak. Ha nem hallanám a mama hangját, még örülnék is neki, hogy a sorstársam megtalálta a dumapartnerét.
- Ó, köszönöm, aranyom, de már régen volt! Régesrég egyedül vagyok, egy szegény özvegyasszony, de nem kell ám engem sajnálni. A Jóisten velem van, mindig megsegít és megtaláltam az utamat! És a családom is csodálatos. Magának van családja? Hogy is hívják? Mobiltelefonom van, mindig hordom, mert szoktak hívni az unokáim is és én is őket. Csak mikor iskolában vannak, nem mindig vehetik fel. Felveszik néha, már rájuk is szólt a tanárnéni, hogy most verset olvasunk, nem telefonálunk. Tudja? Hívnék valakit, de, Bernstein úr már elment, biztos hoz segítséget. Tudja, nála lehet kapni a legszebb paradicsomokat a piacon! Ilyen öklömnyiek és olyan ízletesek, hogy csak na! Igazi házi. Bio, azt hiszem.
Valami rettenetes a néni! Magamba roskadok tőle. Kedves vagyok. Ja. Mary Mama meg szófukar. A néni a lift előtt mutatja be, hogy topogott az unokája. Ha már nem halljuk, legalább a lába dobogását megosztja velünk. Szuper. Így már nyugodt vagyok... Baszki, elárulta a nevemet!
- Megérti? Tudja, milyen finom húslevest tudok csinálni? Csirkenyakból, sok tésztával, petrezselyemmel, de tíz ujját megnyalná utána, higyje el nekem! A húsleves jó!
Már odaképzelem a néni kezébe a transzparenst, amire ezt az utolsó mondatot írta fel. Úgy kardoskodik, mintha egy korrupt elnök leváltásáról lenne szó. Bessie meg élvezi a helyzetet. A szemeimen láthatja, hogy neheztelek rá. Azért, hogy beárult és hogy ilyen jól szórakozik a bánatomon. Na, majd...
- Jaj, nagyon kedves! Már elsőre is láttam magukon, hogy milyen kedvesek! Jöjjenek el hozzám vendégségbe, pénteken rá fogok érni. Kapnak húslevest is, ha ennyire szeretik!
Most bontom ki a fejemet a kezem temetőjéből. A lift falának döntöm, nagyot koppan. Úgy nézek, mint aki éppen kiszenved. Pont erre volt szükségem, egy minden lében kanálnak a meghívására. Bessie-t már kezdtem megkedvelni, a sikolya őszinte volt és erős, de most eljátszotta az egészet. Semmi mást nem akarok, mint egyedül maradni.
- A nagyfiam, Abraham mérnök, képzelje, házakat tervez! Most valami nagyon nagyon dolgozik, titkos, de annyit elmondott, hogy ha összejön, nagyobb lesz, mint a Pentagon! El tudja ezt képzelni? És oda lesz írva, hogy építette Abraham, Mary Mama legnagyobb fia! Nagyon büszke vagyok rá.
Most komolyan, erre ki kíváncsi? Honnan a frászból jutott az eszébe? Közben megtalálom a megoldást és be is indítom. Bessie befogott fülekkel ordít és kintről a mamát is hallom.
- Jaj, édes Istenem! Mi ez? Mi történt? Olyan, mintha egy gyárban kalapálnának! Isten az égben, segíts meg!
Eszemben sincs kikapcsolni. Bessie arcába mosolygok. Tessék, most én táncolok az ő idegein olyan vidáman, mint amikor a nénivel beszélgetve engem kínzott. Nem elégít ki a bosszú, nem leszek tőle sokkal boldogabb. A mosoly is hamar lefagy az arcomról. A zene esik jól inkább. Utána elindítok egy másikat, a feléig jutunk, mire kintről zajt hallani. És végre nyílik az ajtó!

Gloria & Bessie

*Gloria New Yorkból jött. Az sem sokkal melegebb télen, néha megbénul a város a sok hó miatt, szerencsére eddig csak a hírekben láttam ilyet. Persze januárban nálunk is hideg van, de azért nem annyira mint itt. Minden rosszban van valami jó is, Alaszkába nem jön a Katrina, sem Dennis a komisz és Rita is messze elkerüli. Pár hónap és kis szerencsével itt sem vagyok, persze ha elnyúlik a bizonyítási eljárás, akkor lehet, hogy tavaszig ki sem kerülök innen, hacsak nem küldenek értem valamilyen szuper biztos járgányt, az FBI-tól még ez is kitelik. *-Recist. Igen, nos azon vagyok, hogy találjak. *Csoda, hogy nem kártyáztak ki nekem egy állást is a hamis személyazonosság mellé, azt hiszem ennek is az az oka, hogy jobb ha minél kevesebbet teszem ki a lábam a házból. Ha valami baj történne, feltűnne Ramos egyik embere, vagy halvány gyanúja annak, hogy már rám találtak, akkor kimenekítenek innen, de kérdés, hogy Fairbanks-nél eldugottabb várost hol találnak. Persze Európa még mindig adott. Gloria egyre érdekesebb a számomra, ez a mindent lerövidít és szlengben beszél stílus nagyon tetszik, bár én magam sosem beszélnék így, olyan ez mint a káromkodás, de megszínesíti a napomat. Ha már egy liftben ragadtam, legalább nem egyedül, halálra unnám magam. Ennél már csak Mary Mama lenne jobb, vele aztán lehetne mindenről beszélgetni, tőle biztosan megtudnék mindent a városról és a lakóinak feléről fél órán belül. Korábbi sajnálatomat, miszerint ő nem szállt be a liftbe a barátnőjével, a sors kiegyenlíti. Mary Mama a megmentő angyalunk, noha Gloria arcán nem ezt a gondolatot látom fintorgó vonásokba rendeződni. Ahogy sejtettem, Mary Mama ellát mindenféle pletykával, talán még többet tud a polgármesterről, még ha nem is lenne igaz, minden bizonnyal izgalmas és érdekfeszítő. Hacsak arra gondolok miket beszélhetnek az emberek…Mary Mama ezt remekül átadja. Többet beszél mint én, de mire annyi idős leszek mint ő, valószínűleg behozom a hátrányomat. Azért van olyan téma amire én is húzom a számat. Tisztelem a hívőket de én magam nem vagyok az, annak ellenére, hogy a nagyszüleim igen. Ez a tanítás valahogy nem ragadt meg bennem kellőképpen, kis koromban még jártam velük templomba és ismerem a Bibliát is – idézni azért nem tudnék belőle – de már felnőttem és azóta megváltozott a véleményem. *-Van igen…férjem….Engem? Bessie-nek hívnak…..Ó, valóban? Remek, most már tudom hol vegyek paradicsomot. Bio, igen, nincs permetezve.*csak néha van alkalmam közbe szólni, Mary Mamának is kell levegőt vennie, bár úgy tűnik ez gyakran nem jut eszébe. Én azért élvezem, háttal nekidőlök a lift falának és Gloriát nézem, mivel Mary Mamára nem nézhetek. Mulattat ahogy szenved szegény, persze nem rosszindulatból derülök, de azok a fintorok és a szemforgatás, no meg a fenyegetés a tekintetében miután elárultam a nevét…*-El tudom képzelni.*Na azt azért nem. Húslevesen én egy egész tyúkot értek, vagy egy nagy darab marhát feldarabolva, esetleg fürjet, az zsengébb, fácánt. Csirkenyak? Erre én is felkapom a fejem, a szemöldököm megemelkedik, Gloria minden bizonnyal derül ezen, vagy még jobban elszörnyed. Attól persze még lehet jó az a húsleves. Igen, a húsleves jó. A meghívásra viszont fülig ér a szám, Gloria lefejeli a lift falát, én aggódva nézem. *-Ó, ez remek, igazán köszönjük, nagyon kedves tetszik lenni Mary Mama. *Az idős asszony tovább beszél és csak beszél és beszél. Azt persze kétlem, hogy a megépülő ház falára azt írják emléktáblára, hogy „Abraham, Mary Mama fia” ja, legnagyobb.* -Tényleg büszke lehet rá, gratulálok. És a kis…*Épp a többi gyerekéről is kérdezném, addig jó míg ő beszél és nem engem kérdez amibe belezavarodhatnék, mikor Gloria begyújtja a bosszú motorját. Padlógázzal indít, majd ráadja a nitrot is. Hiába kiabálok, Gloria csak mosolyog. Hagyom hadd élje ki magát, tapasztalataim szerint hamarabb szabadulok. A bosszú is unalmas ha nincs hova becsapódnia. Az első kiáltásom ugyan még arra kéri, hogy kapcsolja ki, de tudom már, hogy ez itt most Gloria műsora és nem a kívánságkosár. *-SEMMI GOND MARY MAMA CSAK GLORIA ZENÉT HALLGAT.*Próbálom túlkiabálni azt amit Gloria zenének hív, de ez csupán idegtépő zajforrás, egy gőzkalapács, ahogy Mary Mama olyan érzékletesen megfogalmazta. A csajra mosolygok, ha az édes bosszúnál tartunk….ha addig élek is elcipelem Mary Mamához egy csirkenyak húslevesre. Így már beszélgetni sem lehet, a zaj mindent felülmúl, Mary Mama is elhallgat, viszont csak néhány percet kell így eltöltenem, mert kinyílik a lift ajtaja. Mary Mama mosolygós arcát látom először, aztán egy férfiét és egy másikét oldalt aki szerelőruhában van. Azonnal ki is lépnék, hogy megöleljem az idős hölgyet, viszont most már biztosan tudjuk, hogy nem az emeleten álltunk meg hanem kicsit lejjebb. Nagyot kellene lépnem, hogy kiszabaduljak a liftből, picivel a térdem felett van a szint, úgyhogy ezt a lépésemet elpercelem. Gloria felé fordulok a „most már kikapcsolhatod” pillantással, de rögtön el is mosolyodom. *-Mit szólsz, már itt is vannak értünk. Nem is volt olyan borzasztó, és Mary Mama olyan kedves asszony. Nem gondolod?*Remélem legalább egy kis tapintat szorult belé, de minden bizonnyal fogcsikorgatva fog válaszolni. *-Mit szólnál ha a megismerkedésünkre és a szabadulásunkra ennénk egy sütit? *Az izgalmak és az, hogy még ki kell másznom innen, el kell intézzem azt amiért ide jöttem, leszívták belőlem az összes boldogsághormont, pótolnom kell valamilyen tejszínhabos, krémes csodával. Majd holnap lefutkározom azt az egy kilót ami tíz deka süteménytől hipp hopp felugrik rám. Bezzeg Gloriának nincsenek ilyen gondjai, az arcán látszik és a csontjain, a csípőjén. Egy kicsit irigykedem, de ettől még megeszem azt a sütit. *-Mary Mama, de örülök, köszönjük, hogy segített és szóval tartott minket. Remek történetei vannak, azt a polgármestereset egyszer végighallgatnám. *Várom, hogy hozzanak egy széket, vagy valamit amire rá lehet állni, én biztos, hogy nem mászok ki négykézláb és nem támaszkodom a kezemmel az emelet padlójára.*

Nem nagyon tudom, milyen nehéz itt munkát találni vagy mennyire könnyű. Én olyan szinten szabadúszó vagyok, hogy most is egy new yorki könyvtárfióknak készítek új weblapot, szóval tökmindegy, melyik városban ücsörgök éppen. Bessie szakmája más. De szerintem ha előadja magát úgy, ahogy itt, kapni fognak érte. Egy kis tünemény, akit én is többre értékeltem volna, ha nem egy liftbe szorulunk be.
Mary Mama tüdőkapacitása nem semmi. Már direkt figyelem, hogy mikor vesz levegőt. Néha az az érzésem, hogy bőrlégzéssel dolgozik. Borzalom, a borzalom... Lehet, hogy egyidős vagyok vele, ez meg még borzalmasabb. Ahogy Bessie családi állapotát firtatja, érzem, hogy a csaj nem beszél szívesen erről a témáról. Lehet, hogy komolyabb gondok is vannak, minthogy nem vihet haza macskát. Nem az én dolgom.
- És milyen Bessie, hogy hívják pontosan? Felvette a férje nevét? Én büszkén viseltem 40 és 50 éven át, sőt még most is hordom, mert az én drága uram nem csak a szívemben él, hanem a nevemben is. Mary Elisabeth Harrison-Labronce vagyok, a férjem ebből Ismael Harrison volt. Igen, ajánlom Mr. Bernstein standját, mindig friss áruval készül, nem is drága, habár nekem több kedvezményt ad, mert régóta ismerem és mindig hozzá járok vásárolni és sokat vásárolok és sokat beszélgetek vele!
Amikor a bioparadicsomokról beszélgetnek, már majdnem elmosolyodom, de végül nem sikerül, mert továbblépnek és minden csak fokozódik. A nyakleves nem lehet rossz. Biztos finom. Szegényes, de jó, egy ilyen özvegyasszonynak talán csak erre telik. Értem én, hogy egyedül van, nehéz helyzetben, a család is jobbnak hangzik, mint amilyen, ez a benyomásom. De ne az én fülem hallatára élje ki magát! Már az építész fiacskájánál tartunk, mikor bezavarok. Bessie kiabál, meg Mary Mama is, de egymástól teljesen függetlenül. Szerintem már nem az igazi a néni hallása. Remek, elrettentem a dumapartitól.
A felmentősereg megérkezésére kapcsolom ki a muzsikát. Bessie nagyon cuki volt, ahogy próbált védekezni. Most már nincs rá szükség. A munkást és a piacozót látom meg először, de mögöttük lábujjhegyen ott ágaskodik az apró termetű nénike kigúvadt szemekkel. A füleit fogja. Ezen el kell mosolyodnom.
- Igen, én is nagyon örülök válaszolok röviden és fapofával.
Tényleg örülök, csak üröm van az örömömben. Természetesen nem a néni a vidámság tárgya, hanem hogy kijutunk innen. Fény még mindig nincs, valahogy a mechanikát hozták rendbe.
- Szóval külön hálózaton mennek itt a dolgok - állapítom meg, mire a munkás mosolyogva bólogat, ahogy turkál a szerszámos ládájában.
Megnézném, ez legalább érdekes. Már kislánykoromban is a zenélő babaházat boncoltam, nem is múlt el a műszaki érdeklődés.
- Nem vágyom sütire, bocsi - szólok Bessie-hez.
Nem miatta. Menekülnék innen, a magát rádiónak képzelő mamika elől és minden más a háttérbe szorul. Nem bírhatom. Az öreg zöldséges közbeszól.
- Kisasszonyok, szépasszonyok, jöjjenek! Nem könnyű onnan kimászni, adom a kezemet!
Beállok a sorstársam elé és bakot tartok. A fejemen megtámaszkodhat, a tenyereimbe pedig beleléphet, nem bánom, hogy egy koszos, utcát és teret látott cipőtalp nyomait kell majd lemosnom, amint bejutok a nőibe. Bernstein úgy is tesz, ahogy mondja. Jó széles fickó, baseball sapkával és piros garbóval. Olyan Bud Spencer alkat, sportoló lehetett, aki elhízott. Mindkettőnket ki tudna emelni egyszerre, ha hozzánk férne. Most megmutatom, hogy a vékonyságom ellenére nem vagyok gyenge. Egy honlaptervező, akinek bicepsze is van.
- Jöjjön bátran, kedveském, Mr. Bernstein akkora zöldséges ládákat szokott emelgetni, mint én magam. Nem vagyok nagy termetű, de érti. Olyan ereje van, hogy a traktort is megállítja, ha akarja. Az egyik unokám, Sebastian fiamnak a középső gyereke szed ilyen...tablettákat és súlyokat emel. Na, ő tud még ilyeneket. Mutatott nekem felvételt, két társát emelgeti, ahogy rákapaszkodtak a...vasra. Nagyon stramm gyerek!
Az agyam már nem akarja befogadni ezt a kellemes verbális aláfestést. Miért nem tud legalább most a végén csöndben maradni? Ha Bessie már kint van és két lábon áll, akkor én nem fogadom el a kezeket. Rátenyerelek a küszöbre és egy boszorkányos ugrással fent termek. A munkás már a kapcsolótáblát bütyköli, mosolyogva biccent. Mr. Bernstein csípőre tett kézzel áll ott és nézeget minket. Úgy mosolyog, mintha egész nap ezt a pillanatot várta volna. Rendes fickónak tűnik.
- Nagyon köszönöm, hölgyem és uraim!
Ennyit a mami is megérdemel. Most viszont megigazítom a ruhámat és rövid integetés után elslisszolok. Irány a lépcső, rohamléptekkel közelítem meg a kijáratot. Nem érdekel, hogy semmit nem intéztem el és végül a Nirvana-t se mutattam meg. A háttérben még hallom, ahogy Mary Mama újabb litániába kezd:
- A polgármester...de az előző polgármesterről is tudok ám mesélni! Sőt aki előtte volt, na az aztán. Szóval úgy történt, hogy épp főztem egy kis csipkebogyóteát, mézet öntöttem bele és akkor mondták be, hogy...
Fuhh... Mire ezt kiheverem, két üvegnek is az aljára fogok nézni. Igen, az első utam a boltba vezet, jó erős italt fogok beszerezni, hazaviszem és valami embertelen állapotba kerülök. Rám fér. Hopp, el se köszöntem Bessie-től. Most már mindegy, a volán mögött ülök. Ott a következő sarkon van egy abc, azt kell megközelíteni. Gázt adok, mielőtt Mary Mama rájönne, hogy el kell hagynia az épületet és megtalálna. Menekülés a vég elől. Ez pontosan az. A pokolban jártam ma.

// Köszöntem a játékot! //

Gloria & Bessie

*Gloria kissé bezárkózott és sejtem, hogy ehhez Mary Mamának van köze, valamiért nem szereti az idős hölgyeket, talán mert sokat beszélnek. Ha jobban belegondolok abba amit eddig megtudtam róla, meg is értem, elvégre olyan a munkája, hogy senkivel nem találkozik, feltételezem otthon dolgozik, így nincs meg a megfelelő közeg ahhoz, hogy belerázódjon az ilyen helyzetekbe. Ezt is lehet szeretni, valakinek nyugalom kell, csend és magány. Csak néha kíván némi beszélgetést, abból is a könnyedebb formát, hogy megmaradjon a minimális szocializálódás. Jobb híján Mary Mamával diskurálok, szórakoztató az öreg hölgy, szinte mindenről egyszerre tud beszélni, nehéz követni a témaváltásait, de nem lehetetlen. *-Bessie Smith.....igen, úgy szokás, nem?.....remélem majd nekem is ad kedvezményt. *Nem valószínű, hogy olyan sokat fogok nála vásárolni, hogy kiérdemeljem, de ezt nem mondhatom el. Gloriára nézek Mary Mama nevei hallatán és elámulok, olyan mint egy spanyol nemes, vagy királyi család tagja, ők szoktak vonatnyi hosszú neveket viselni. Csak úgy repkednek a nevek mint a méhek tavasszal. Abban nem kételkedem, hogy Mary Mamának nehezére esik sokat beszélgetnie Mr. Bernsteinnel, úgy tűnik a bácsi is igényli mert vagy nincs már felesége vagy azért viseli el, hogy többet vásároljon nála. bár ezt nem hiszem, aki csirkenyakból főz húslevest, jól meggondolja miből mennyit vesz, listája van és attól nem tér el semmi pénzért. Lassan megismerem az egész családját, öt perc alatt többet tudtam meg róla mint a saját szomszédaimról, igaz velük nem nagyon beszélgetek, a nő kibírhatatlan a folytonos panaszáradatával aminek a főszereplője általában a férje, a többi pedig a szomszédokról szól. Gondolom a másik oldalukon lévőknek meg rólunk beszél mindenfélét. Mire rátérnék a többi gyerekére, Gloria szerencséje is megérkezik, a liftajtó kinyílik így a beszélgetésnek ezen szakasza félbemarad, ahogy a fülsértő zenének is. Bár nincs csend, rám olyan hatással van Gloria "zenéjének" elhallgatása mintha bekerültem volna egy hangszigetelt szobába, édes a bosszú de a megkönnyebbülés ennél ezerszer jobb. Végre levehetem a kezeimet a füleimről, lehajtom a kabátom gallérját, látványosan felsóhajtok de már a szabadulásra készülök. A folyosón nincs fény, épp csak a vészvilágítás pislákol de az kevés. A lift ajtaját valószínűleg úgy nyitotta ki a szerelő ahogy a filmben a főhős, négy ujjal, izzadó homlokkal és sármos mosollyal. Lelkes vagyok nem csak a szabadulásban és a beszélgetésben, hanem Gloriával szemben is, reményeimet a közös sütizésre azonban egyetlen kurta mondattal vágja ketté. Csalódottan nézek rá, bár jó fej a modora ellenére és mókás a száraz humora, hiányzik belőle minden olyan női vágy mint bűnözni a cukrászdában, cipőt vásárolni dobozszám és letört körmök felett sírni. *-Ó, sajnálom pedig jó mó....akkor talán egy....valami. *Fogalmam sincs mire vágyhat, mi lehet a kedvenc időtöltése azon kívül, hogy weblapokat készít, pedig benne lennék, vagyok annyira bevállalós, azt hiszem. Ám mire kigondolnám Mr. Bernstein nyújtja a menekülés útjához a kulcsot, vagyis a kezét. Egy röpke pillanatra megtorpanok, hogy most akkor nem lesz se szék se létra, piszkos lesz a kabátom és egy vagyont költhettek majd a tisztítóra, de v Gloria már bakot tart é meg úgy gondolom nem kényeskedhetek itt holmi tojáshéj színű kasmír kabát miatt. *-Ó, köszönöm, igazán kedves tőled...nem baj ha....?*Nem baj. Gloria tenyerébe lépek, ezzel egy időben megfogom a zöldséges kezét és már repülök is, még csak lendülnöm sem kell. Nem csodálom, hogy Mary Mama oda van a pasiért, én is oda lennék tőle ha húsz évvel idősebb lennék. meglepődve de jókedvűen sikkantok repülés közben, földre érkezéskor picit megingok, hiába a tűsarkakat nem landolásra tervezték, Mr. Bernstein két kézzel kap el és tart meg, mire visszanyerem az egyensúlyomat Gloria is kint van, segítség nélkül. Egy picit irigylem amiért ennyire ügyes és önálló, és elgondolkozom azon mi lenne jobb. Ha mondjuk olyan maradnék mint amilyen vagyok, nőies de segítségre szoruló vagy gloriásan határozott, már-már szélvihar mi mindent letarol, de akkor búcsút kellene mondanom a szép ruháknak és a magas sarkú cipőknek, az ápolt, gyöngyház fényű körmöknek. Talán ki kellene próbálnom. Persze ezzel nem arra gondolok, hogy Gloria ne lenne szép vagy csinos, nőies, csak...másra van igénye. Furcsa páros lennénk ha összebarátkoznánk, de mindenképpen szórakoztató. *-Köszönöm Mr. Bernstein és önnek is és Mary Mama, az ön fülei nélkül még mindig ott toporognánk a liftben. *Még jó, hogy idős korára nem süketült meg, általában ez szokott bekövetkezni, Mary Mama azonban remekül hall, feltételezem muszáj neki, különben nem hallaná pletykákat és nem lenne miről beszélgetnie, az pedig a padlóra küldené. Gloria felé fordulok, talán még rá tudom beszélni a sütizésre, vagy arra amit ő szeretne, de úgy tűnik ő inkább menne már. Szóval Gloriát nem hozom össze Mary Mamával, velük külön kell találkoznom. Köszönés nélkül távozik én meg csak a csíkot látom amit maga mögött hagy.*-Hűűű, de sürgős lett. Neked is szia és örültem!*Kisebbfajta sóhaj hagyja el a számat, csalódásomat a remény koronázza meg, olyan kicsi ez a város, hogy nem kerülhetjük el egymást folyton, majd legközelebb, Mary Mama nélkül talán többet beszélgethetünk és akkor meghallgathatom a Nirvanát is. Lesöpröm a kabátomat, de a mozdulat csak ösztönös, össze sem piszkoltam magam. Mary Mamába karolok és elindulok a folyosón.*-Ó, igazán? Hány polgármestert fogyasztott el Mary Mama? Remek....ha sütizünk majd nekem is csinál olyan teát? Én is mézzel szeretem.......*Nos már nem is érdekel az ügyintézés, mivel nincs még mindig áram, gondolom a számítógépes rendszer sem működik, addig meg hiába is állok sorba, még sorszámot sem kapok. Azt hiszem Mary Mamával töltöm a délutánt.*

//Szuper volt, köszönöm!!! :cheers: //