Úgy gondoltam, eljött már az ideje annak, hogy talpra álljak. Abból semmi jó nem származik, ha folyamatosan leiszom magam a sárga földig, és sajnáltatom magam. Ember vagyok, és pont. Munkába kellene már végre állnom és megpróbálni úgy élni, mint egy egyszerű halandó. Nem lesz egyszerű, de megbirkózok vele. Hála égnek, most már arra sem lesz szükségem, hogy szinte ötévente újrarajzoltassam a tetoválásaimat. Bár, lehet át kéne alakítanom először a vállamon levőt, vagy csak hagynom lekopni. Már így is olyan halvány, hogy hihetetlen. Ehelyett viszont most csináltatok egy újat. Az alap koncepció meg van, le is rajzoltam egy lapra, innentől kezdve pedig biztos nem fog komoly problémát okozni a tetováló művésznek. Viszont olyan döntést kellett meghoznom, amit nem igazán akartam. Eladtam a gitáromat. Mivel az elmúlt egy hónapot nagyrészt ivással töltöttem, így 400$-ral kevesebbem van, mint mikor idejöttem. 100$-ból meg nem lehet megélni. Ezért is adtam el az én babámat. Nehéz döntés volt, de majd, ha újra lesz pénzem, akkor veszek egy másikat. DE, legalább jó áron tudtam elpasszolni. 250$ legalábbis szerintem egész jó ár. Láttam is egy jónak tűnő szalont a városban valahol. Az odavezető utat megjegyeztem, szóval meg fogom találni. El is indulok dél körül abból az olcsó szar motelból, ahol már jó ideje lakok, hogy aztán odaérhessek egy fél óra múltán. Belépek a szalonba, aztán odamegyek a recepcióshoz. - Üdv! Szeretnék egy tetoválást csináltatni. Megoldható-e még a mai nap? Tudok várni. - Farzsebemben van a papír, amin a koncepció van lerajzolva, ellenben ha ma tele vannak, akkor felesleges lenne elővennem. Amennyiben pedig senki nem lenne elérhető, kérek egy időpontot. Időm, mint a tenger. Mondjuk ez kevésbé igaz, most, hogy ember vagyok, de mindegy.
Egyetem, tanulás, munka... Munka, tanulás, egyeteme. Körülbelül ennyiből áll az életem, de nem panaszkodom. Én magam választottam ezt az életet és reményeim szerint már nem lesz így sokáig. Addig meg minden időt ki kell használnom. Persze Karen egyfolytában megpróbál elrángatni egy-egy bulira, hogy végre magammal is foglalkozzak, kikapcsolódjak, de mindig elutasítom. Sajnos egyelőre az ilyenekre nincs időm. Ha jó akarok lenni majd a munkámban, mindent bele kell adnom, így nem lazsálhatok.
Éppen az egyik ügyfelemtől köszönök el, mikor egy igen szép nagyra nőtt ember lép be a szalonba és már oda is lép hozzám. Mosolyt csalva arcomra hallgatom őt végig. -Szia egy pillanat türelmedet kérem. Meglesem, hogy várok e még ma valakit.-Azzal elő is veszem a naptáram és a jelek szerint már senki nincs beírva nekem a mai napra. Tökéletes. -Nos van egy jó hírem. Szabad vagyok! De először is hadd mutatkozzam be!... Grace Holdman, örvendek!-Kezemet felé nyújtom egy kézrázásra, majd előveszem a műveimről készult képeket. Ki tudja lehet, hogy vetne rá egy pillantást. A tetoválás mégis csak örökre szol, fontos tudni, hogy megbízható kezek készítik el. -Ha érdekel itt van pár munkám. Ha esetleg nem tetszene a stílusom nyugodtan szólj és megmutatom a többiekét is. De ha megfelelek az elvárásaidnak akkor hallgatlak!-Mosolygok továbbra is rá.
Fiatal, 20-as éveiben járó leányzót vet elém a sors. Amennyire látom, neki is vannak tetoválásai, bár nem igazán tudom, hogy mennyi. Igazából nem is érdekel. Viszont nem lepődök meg rajta. Ritka, mint a fehér holló, egy olyan tetováló művész, akinek nincsen saját magának is tetoválása. Ariának sem voltak, ha már itt tartu…tartok. A vállamon levő tetoválással viszont még mindig nem tudom, mit kéne kezdjek. Anno volt rá okom, hogy megtartsam, hogy újrarajzolhassam, most pedig nem sok. Azon kívül, hogy egyedül az köt hozzá. De valójában nem hiszem, hogy újra látni fogom. Túl régen találkoztunk már. - Ed Crane. - Nyújtom én is a jobbosomat, hogy aztán kezet foghassunk. A lányon tartom a szemem, miközben elveszem a képeket. Aztán pedig elkezdem tanulmányozni a műveit. Ha ki nem is mutatom, de belül ámulok. Rendkívül szépen tetovál. Nincs okom arra, hogy kételkedjek a szavában, hisz az neki sem tenne túl sok jót. Meg egyébként sem akarok. Végignézegetem a képeket, de csak kábé a feléig. Aztán lerakom az asztalra vissza. A farzsebemből pedig előveszem a lapot, amire a vázlatomat készítettem. Akármennyire egyszerű mintának is tűnik, nem volt a legegyszerűbb megrajzolni. Kihajtogatom a lapot, majd lerakom felé fordítva. - Ez lenne lényegében a minta. A bal alkaromra szeretném csináltatni, úgy innentől… - Ujjammal mutatom a kiinduló pontot, majd az elképzelésem másik végéig húzom. -…idáig. Remélem megoldható. –
// https://i.imgur.com/LtoEiPY.jpg Erről a tetoválásról beszélek egyébként, ha nem emlékeznél rá.//
A kézfogása határozott és erős, amit ki is néztem belőle. Egy igen m,agabiztos férfinak tűnik így elsőre, akitől talán még meg is ijednék, ha éjszaka találkoznék vele egy üres parkban. Érdeklődve figyelem a reakcióját a képeimet látva. Sok mindent nem tudok leolvasni tekintetéről, de mikor becsukja a mappát és előveszi a mintát már rájövök, hogy megfelelek neki. Figyelemmel hallgatom őt végig miközben elveszem tőle a rajzot. Valóban nem egy bonyolult minta, de az ilyet is el lehet rontani. -Természetesen meg! Gyere velem kérlek!-Azzal el is indulok a bokszom felé, ahol rámutatok a székre, hogy nyugodtan foglalok helyet. Én közben előveszem a papírt, a tollat amire majd lerajzolom a vázlatot, ami végül a bőrére kerül. -Kérlek tedd ide a karod!-Mutatok az asztalra, és ha megteszi rá is teszem a papírt, hogy körbe rajzoljam a területet. -Megkérdezhetem, hogy miért pont ilyet szeretnél!?-Biztosan van valami jelentése, mert minden tetoválásnak van. Ritka az olyan ember, aki csak azért jön be, mert csak úgy szeretne egyet. Persze meglehet, hogy most tévedek, de hiszem, hogy Ő okkal választotta ezt. Amint készen vagyok a terület megrajzolásával magam mellé téve a rajzot már el is kezdem lemásolni. Közben természetesen ha válaszol a kérdésemre Ő rá is figyelek.
- Ottimo! – Szólalok fel anyanyelvemen. Nem szoktam használni túl gyakran manapság, hiszen az angol inkább világnyelv, mint az olasz. De néha szoktam használni egy-két szót. Próbálom a minimális szinten tartani, valamint általában olyan szavakat próbálok használni, amit meg is értenek mások. Mondjuk ez lehet nem egy olyan szó volt, de lényegtelen. Ha nem is érti meg konkrétan, a hangnememből ki tudja talán venni. Felteszem a karom az asztalra, és hagyom, hogy rátegye a papírt. Hihetetlen, hogy már több, mint harminc éve annak, hogy tetoválást csináltattak nekem. Kíváncsi vagyok emberként mennyire lesz más érzés, mint farkasként. Jobban fog fájni esetleg? Vagy ugyanolyan lesz? Na majd kiderül. - Nos… - Jobb magyarázat híján kitalálok valamit gyorsan, a hazudozás amúgy is ment nekem a múltban is. Megköszörülöm a torkomat, aztán folytatom. - Az igazság az, hogy imádom a történelmet. Bár inkább csak az újkor időszakát. Abból se mindet, de ilyen számomra a kalózok aranykora. Valami megfogott bennük. A szabadság, amiben éltek, az életmódjuk, a nézeteik. A körükben pedig a cápa tetoválások afféle védelmezőt jelentettek. Innen jött hát az ötlet. - Wow, egész jó kis sztorit összehoztam. Pedig annyira nagy kamu nincs is benne. Elvégre éltem abban a korszakban, én is kalóz voltam akkoriban. Néhányuknál tényleg hasonlót jelentett az efféle tetoválás, de persze nem mindenkinek.
Bár nem ismerem az olasz szavakat, de arra rájövök magamtól is, hogy valami jót mondhatott, így kis is szélesedik mosolyom. Egyelőre szimpatikus pasasnak tűnik. Nem lesz vele gond, talán még jót szórakozunk is majd közben. Na jó igaz lehet, hogy ő nem annyira fogja élvezni a dolgot, hisz azért mindig fájdalmas a tetoválás, csak mindenki máshogy viseli el. Miközben rajzolom a mintát figyelek rá. Be kell vallanom most megint tanultam egy szerintem nagyon is érdekes dolgot. Egy pillanatra leállok a rajzolással és felé pillantok. -Ezt nem is tudtam. Igen érdekesen hangzik. Ezek szerint te nagyon jól ismered a kalózokat. Mesélnél esetleg nekem rólunk? Én leragadtam Hook és Jack Sparrow kapitánynál!-Nevetem el magam, majd vissza is térek a rajzhoz. Ha mesél néha felé pillantok jelezve, hogy figyelek ám. Igazából hamar megvagyok a vázlattal, így amint befejeztem megmutatom neki, hogy jó lett e, majd ha rábólint egy kis bőrfertőtlenítés és már rá is teszem a rajzot. -Igaz elfelejtettem megkérdezni, hogy van e már tetoválásod, de van egy olyan sejtésem, hogy nem ez lesz az első!-Kacsintok rá, majd azért megvárom a válaszát és úgy folytatom. -Nos a az alkar kevésbé érzékeny terület. Nem mondom, hogy kellemes, de persze ez egyén függő is. Mivel nem olyan cifra így hamar készen lesz. Szólj, ha kezdhetjük!-Nézek rá kérdőn.
- Igen, mondhatjuk úgy is. Tudnék én mesélni sok dologról, így inkább azt kérdezem, mire vagy kíváncsi? És nehogy azt mondd, hogy mindenre! – Mutatok rá mutatóujjammal, mosolyogva. Még így is ferdítenem kell a történeteken, vagy néhány dolgot kihagynom, esetleg hazudnom olyan dolgokról, amikről mai ember nem tudhat. Na de mindegy, ezek nem olyan akadályok, amiket nehéz lenne leküzdenem. Van már mindben 400 évnyi tapasztalatom. Figyelem, ahogy rajzolgat ott mellettem, aztán miután felmutatja egyszerűen csak bólintok egyet, aztán már kezdődhetnek is a dolgok. Kérdésére felfigyelek, majd végül válaszolok is. Ebben a témában nem tudok teljes mértékben osztozni a jókedvén. - Nos, igen. Van egy. - Felhúzom a másik kezemmel a pólómat, hogy a vállamon lévő tetoválásra szemet vethessen. Kopottas már, mert régen volt utoljára rajzoltatva, néhány hónappal ezelőtt még farkas voltam jómagam is, és hát köztudottan jobban kopik akkor. Köztudott, mármint farkas berkeken, meg úgy Őrző berkeken belül. Nem hiszem, hogy túl sok ember tudna ennyi mindent erről a világról, mind a mai napig nem is értem pontosan, miért hagyta meg Hope az emlékeimet. - Bírtam én már ki rosszabbat is. - Mondom neki egy szolid vállrándítás mellett. Ebben legalább nem hazudok, vagy terelem el az igazságot. Ha rákérdezne viszont, hogy mi volt az a „rosszabb”, na akkor gyorsan ki kéne találnom valamit. Mert hát nem túl sok sebesülés maradt meg rajtam…
Széles mosoly terül el arcomon. Pedig simán rávágtam volna, hogy minden, mert tényleg minden érdekel, no de akkor nem fogok kicseszni vele. Egy kis gondolkodás után rá is jövök, hogy talán mi az ami a legjobban érdekel. -Mondjuk a szokásaikról, mint a tetoválások, a hagyományaikról. Gondolom nekik is volt.-Persze sok rosszat is lehet róluk hallani, de én mégis izgalmasnak tartom az ő történeteiket. Érdeklődve veszem szemügyre a tetoválást. Természetesen nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá kesztyűs kezemmel. Meg kell hagyni szép munka, de látszik már rajta, hogy nem egy mai darab. -Igazán szépre sikeredett. Ha szeretnéd egyszer szívesen átmegyek rajta, teljesen ingyen.-Ez nem jár sok munkával és költségekkel, de max kifizetem én neki a dolgot, de tudom jól, hogy Karent nem zavarná. Ő is nem egyszer ajándékozott meg vendégeket ilyen kis apróságokkal. -Renben, akkor kezdem!-Nem fogom elkezdeni kifaggatni arról, hogy mi lehetett az a rosszabb. Néha jobb nem felszakítani újra a sebeket. Én sem örömmel beszélek a múltamról.
*Eljött a tavasz, de sajnos idén számomra nem csak ez jött el. A szép idő némi vérengzéssel indult be és nem múlt el nyomtalanul. Ráadásul Egont is eltiltották tőle, de még a közügyektől is, elég egyértelmű volt az üzenet amit tőle kaptam, és gyanítom még azt sem szabadott volna. Legalább tudtam, hogy biztonságban van és él és reméltem nem csinál még több hülyeséget ami miatt nem csak egy végtagot veszít el hanem az életét is. Elég rendesen hazavágott mindez, könnyebb lett volna ha nekem nincs más gondom, de Alignaknak köszönhetően el voltam látva megoldandó problémákkal. A gyógyulás nehezen ment és ráadásul tök egyedül voltam és még az olyan apróságok mint egy nadrág begombolása is nehézségekbe ütközött. Az ember nem is tudja milyen nehéz vagy néha szinte lehetetlen egy kézzel élni, míg meg nem tudja. Hálát adhattam a sorsnak és Wendynek amiért most nem egy csonka kézzel élek. Ez is valami, a kis dolgokat is meg kell becsülni és én megbecsültem azzal, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy újra a régi legyek. Néha vért izzadtam, Ginevra annyira megdolgoztatott, és néha magamban átkoztam amiért olyan kíméletlen velem, de nem mondtam ki hangosan mert csak jót akart nekem. Tudtam ezt valahol a tudatom mélyén, de jólesett átkozódni, jót tett a megtiport lelkemnek. Mivel betegszabadságon voltam, rengeteg időm volt de a kezem miatt nem tudtam a munkába menekülni, pedig szívesen megtettem volna. Egy idő után feladtam a fél kezes lakástakarítást és mivel a favágással nem tudtam kiadni magamból a feszültséget és a keserűséget, más elfoglaltságot kerestem. Felhívtam Jay-t, többször is de valamiért soha nem jött össze a találkozó, a mai is bizonytalan volt, de nem húztam tovább, el kellett valahogy tüntetnem a kezemen lévő hegeket. Hogy Egon mit fog hozzá szólni, az már más kérdés de nem volt jobb és véglegesebb megoldás mint a tetoválás. Jay elég sokat viselt, többek között ezért is szerettem volna vele elmenni, de vagy fél órai várakozás után már nem volt több türelmem, ami elég fura volt ahhoz képest amilyet a kórházban és azóta minden nap tanúsítottam. Ám úgy gondoltam, ha nem repülőrajttal indult el a találkozónkra, akkor már nem is jön és kénytelen leszek egyedül intézni olyasmit amiben nincs tapasztalatom. Kiszálltam a taxiból, mert vezetni sem tudtam most, hogy vagy alig éreztem a kezem vagy iszonyatos fájdalmakkal kellett megküzdenem. Kissé költséges a taxizás, ezért nem is iktattam be túl sok utazást, de néha muszáj volt kimozdulnom otthonról, mert úgy éreztem börtönbe vagyok zárva. Majdnem olyan volt mint amikor Alignak zárt a saját testembe, de ebből legalább ki tudtam törni. Benyitottam a tetováló szalonba és alaposan körülnéztem, még sosem jártam ilyen helyen, azt hiszem még az ablakon sem néztem be soha, ezért módfelett kíváncsi voltam. Nem volt elképzelésem, de mondhatjuk azt, ha lett volna akkor a látvány most felülírta volna. Az a rengeteg kép ami a falakon volt, és fények és a színek egy egészen különleges világot tártak elém. Mintha egy fantasy filmet néztem volna. Sosem éreztem olyan illatot mint odabent, minden bizonnyal a festék szaga volt amit a bőr alá vagy a bőr szövetei közé visznek a tűvel. Nos, ezzel a gondolattal is voltak problémáim, bár a tű önmagában nem okozott rosszullétet, de simán hozzá lehet kapcsolni a vért és ezen a ponton már elég necces volt az egész amit kitaláltam magamnak. Persze bármikor visszafordulhatok, az első tűszúrásig bármikor és ezt az egérutat kántáltam magamban míg a szemem elé nem került valaki.* -Hello! Volna számomra pár perce? Persze ha elfoglalt később is visszajöhetek, nem tudom szükséges-e időpont vagy nem. Még sosem voltam ilyen…helyen. *Meglehetősen zavarban voltam, de majd leküzdöm mihelyst kint leszek, vagy még mélyebbre süllyedek benne ha mégis maradok. Nem voltam felkészülve arra, hogy most mindjárt nekem esnek, de talán jobb lenne rögtön a mély vízbe ugrani. Egy kicsit mérges voltam Egonra és Jay-re is amiért pont a legrosszabb időszakomban hagynak magamra, ráadásul a saját hülyeségük miatt, de aztán vettem egy nagy levegőt, rámosolyogtam a nőre akit sikerült megtalálnom és elhessegettem életem két farkasát a gondolataimból.*
Riley & Becca
A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 30, 2016 2:34 pm-kor.
Riley Calla
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Egyelőre nincs
◯ Feltűnést kelthet : csont sovány, beteges küllemű, vad
Az elég hamar világossá vált számomra, hogy nem bírok csak úgy a hátsómon ülni, és tespedve zabálni a különféle kalóriabombákat. Addig oké, hogy nem mozogtam és sportoltam, mint régen, de hogy a világon semmit se csináljak, az már sok volt. Nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy kiélem a kreativitásomat ismét. Régen is sokat tetováltam még Chicagoban, sőt, előtte is foglalkoztam ilyesmivel, akár csak testfestés szintjén is, szóval gondoltam, ebbe vetem bele magam, ha már akad erre tetováló szalon is. Semmi gondot nem okozott az, hogy felvegyenek, főleg, hogy közben meglettek az új papírjaim is hála a falkának, szóval intézhettem ügyes-bajos dolgaimat. Jelenleg épp egyedül ültem benn, a másik csajnak, aki itt dolgozott, kimenője volt mára, én meg határozottan nagy pozitívumnak könyveltem el, hogy a főnök itt mert hagyni egyedül. Ó, ha tudná, hogy idővel biztosan át akarom majd venni a helyet, nem istápolna ennyire. Igaz, sok vendég nincs bejelentkezve mára, majd ötre van egy nagyobbacska minta, de addig holtidő, vagy betér valaki, vagy nem. Képzelem, mennyi esély van erre egy ilyen isten háta mögötti városban. Régebben egyébként nekem is volt több is, de az utóbbi hét évben nem volt esélyem újraüttetni őket, úgyhogy kifakultam, vagy éppenséggel a Hadúr nyúzott meg, és váltak azok is az áldozatává. Azóta még nem volt módom csináltatni, de emberrel nem is fogok, túlságosan is kockázatos. Meglepetten fordultam az ajtó felé, mikor betért valaki, nem hittem volna, hogy lesz rá példa, de abszolút nem bántam. Már indultam is felé sietve. Meglehetősen betegesen vékony alkatomat nem testhezálló farmer, két póló, és egy vastagabb pulcsi hivatott kompenzálni, bár ha valaki jobban megnézett, könnyedén kiszúrhatta a csalást. Szerencsémre a legtöbb ember rendkívül felületes. A pajzsom csak azért volt felhúzva, mert úgy ítéltem, nem árt gyakorolnom. Nevetséges a háromszáz év derekán, hogy ilyen készségeket fel kell eleveníteni, de ha egyszer húsz évig nem volt a részem, nehéz újra belevágni. Mint úgy nagyjából mindenbe, de úgy ítéltem, ha elkezdek dolgozni is, akkor talán hamarabb visszailleszkedek a társadalomba, és nem fogom magam úgy érezni, mintha az kivetett volna magából. - Szép napot! Természetesen, épp nincs benn senki, alapesetben szükséges lenne időpont, de most mondhatni szerencséje van. Az egész világos a számomra, hogy nincs tetoválása, és talán kicsit tart is tőle, de sokszor csak egy kis megerősítés kell az ilyen embereknek, más esetben meg mindegy, mit mondunk, végül akkor is kifordulnak. - Esetleg elárulja, milyen apropóból tetováltatna? Van valamiféle elképzelése? Illetve, nekem az is megfelel, ha most csak beszélgetünk róla, és esetleg visszajön máskor, ha biztosabbnak érzi magát a dologban. Most szerintem nem volt az, persze tévedhetek is, de ez alapvetően elég ritkán fordult velem elő.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nos nem csak nekem furcsa egy tetováló szalonba belépni, az ott dolgozónak is pont annyira nem odavaló a személyem. Körülbelül úgy is néz rám mint egy plázacicára a könyvtárban. Való igaz, sosem voltam bent, még csak be sem kukkantottam, nem érdekelt mert nem az én világom volt…eddig. Nem tudom hogyan jutott eszembe, melyik volt az a pillanat amikor kipattant a fejemből, de igazából meg sem fontoltam, csak elindultam azzal az elhatározással, hogy most vagy soha és nem akartam esélyt adni magamnak a meggondolásra. Most, hogy itt vagyok szemtől-szemben a nővel akinek a kezébe majd egy festékes tű kerül – képes vagyok ennyire leegyszerűsíteni az egészet – nem tűnik olyan jó ötletnek mint először, de nem hátrálok meg. Megoldást kell találnom arra, hogy a hegeket eltüntessem szem elől és ez a legjobb. Másrészt van már tetoválásom, csak épp nem hétköznapi és nem egy tetováló szalonban készült. Tehát, mondhatjuk azt nagy vonalakban, hogy van már tapasztalatom, talán innen merítettem az ötletet, noha az első és ez idáig az egyetlen tetoválásom még csak nem is látszik mindenki számára és nem is takar el semmit. A jó kereskedő ismérve, hogy meglepődés ide vagy oda, előítélet ide vagy oda, a vevőt a lehető legnagyobb kedvességgel kell kiszolgálni, és ezt meg is kapom. A kérdései azonban egyértelműen arra utalnak, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy ha az elsőt nem számoljuk, épp a tűzkeresztségemre készülök. Ezért is hívtam el Jay-t, de nem jött el, bár még befuthat hiszen tudja hol a szalon és azt is, hogy ide készültem, és persze nélküle is megteszem, de már nem reménykedem, szóval kezdhetek megbarátkozni a gondolattal, hogy az egyetlen bátorításom az lesz aki mintát varr rám. Szerencsére nincs más az üzletben, ezt egy röpke körülnézéssel konstatálom, így nem kell sem halkan beszélnem sem titokban mutogatnom a hegeimet. Sorban válaszolok a kérdéseire miközben előrenyújtom a bal kezemet melyen jól láthatók a középső ujjperceknél a vörös csíkok. Mindegyiken. * -Nos, ezeket szeretném eltüntetni valamilyen kellemes és könnyed fátyol alá, az elképzelésig még nem jutottam, de ha van ideje most is belevághatunk, legalább nem lesz időm meggondolni magam és két hét múlva megint visszajönni, mert úgy is muszáj lesz valamit kezdeni ezekkel. Ha esetleg mutatna pár képet, de talán….valamilyen indián motívum jól jönne.*A szavaim közben jut eszembe és csak kibököm az indiános dolgot, bár korábban nem gondoltam bele mélyen, de végül is hozzám illő lenne. Azt persze nem tudom, hogy az őseim milyen mintákat varrattak a bőrükre mert képek ugye nem maradtak fenn, de biztosan volt nekik, csak nem ilyen modern tűvel csinálták. Növényi festékeket használhattak és valamilyen növény szárát tűként, ami elég erős volt, később persze már volt fémből készült tűjük is. Alignak biztosan tudná, hogy a fene essen belé. A hegeim is miatta vannak, ezt persze nem kötöm majd a nő orrára, annál is inkább mert nem farkas. Legalábbis nem tudhatom biztosan mert nem érzem a csokoládé illatát és ízét, ettől persze még lehet az, Fairbanksben úgy hemzsegnek a farkasok mint hangyák a bolyban, ám egyelőre maradok a hivatalos verziónál. Ha rákérdez, de nem szeretném. *-Ne is kérdezze. Egyébként Rebecca vagyok, ha esetleg közvetlenebb így. Akinek tetoválása van az biztos mind ismeri egymást, olyan ez mint a motorosoknál, nem? Biztosan. Szóval beneveznék én is a csapatba.*Elhúzom a bal kezemet és a jobbikat nyújtom előre, hogy kezet fogjunk, már ha ő is elárulja a nevét. Nem lenne hátrány, főleg mert ha nekiesik a kezemnek itt ülök majd órákig, az is lehet, hogy ma nem végzünk és még vissza kell jönnöm, ami nem baj mert remek elfoglaltság lesz addig míg Egon a büntijét tölti. *
Riley & Becca
Riley Calla
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Egyelőre nincs
◯ Feltűnést kelthet : csont sovány, beteges küllemű, vad
- Hú, összetűzés a konyhai bárddal? Pillantok a kezére, sokan kényesek az érintésre, és nem nyúlok hozzá, viszont arra azért megkérem, hogy fordítsa is meg a kezét, hagy lássam minden oldalról. - Csak a kézfején látható hegek zavarják, vagy a tenyere oldaláról is szeretné eltakarni őket? Iszonyatosan nagy szerencséje van, hogy vissza tudták varrni az ujjait. Az ilyesmi egyébként egészen bevett mostanában, szeretik ilyen módon eltüntetni a hegeket, hisz az emberek közel sem olyan szerencsések, hogy nyom nélkül eltűnjön a testükről az ilyesmi. - Mutatok képeket, természetesen, és ha nem találna megfelelőt, akkor rajzolhatok is valamit, ami esetleg jobban illik magához, és szívesebben látná mindennap. Még valami eszembe ötlik míg az albumokért megyek, közben leültetem a kis várókanapéra, előtte pihen egy faasztal, arra csúsztatom a súlyos fotókönyveket, és keresgethet is kedvére. - Még valami, azért lenne. Esetleg a gyógytornászával egyeztetett róla? Mert nem biztos, hogy egyelőre kellene sokkolni az ujjait még ilyesmivel is. Nem lebeszélni akarom, de tökéletesen fel tudom mérni a hegekből, hogy nagyjából egy hónaposak lehetnek, valamivel több, éppen ezért közel sem biztos, hogy jó ötlet úgy önmagában, szóval remélhetőleg ez neki is eszébe jutott, és megérdeklődte. Nem szívesen köpném telibe más munkáját azzal, hogy hátráltatom egy tetoválással. Ugyan csak a bőr felszínét érinti az egész, de attól még érzékeny lesz legalább két hétig a terület, és nem nagyon kellene piszkálni, az meg meglehet, keresztülhúzná a rehabilitációt. - Örvendek Rebecca, én pedig Riley. Ami azt illeti, nekem például egy sincs, szóval erről nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy jó pár tetovált alakot ismerek már. Rázok vele kezet, s igyekszem finoman művelni, lévén erő tekintetében mostanában kicsit elszalad a paci, hiszen sokáig volt elnyomva a farkasom, vissza kell szoknom mindenbe. Szerencsére azonban sikerül, így nem nyomorgatom meg a kezeit. Közben azért néha Rebecca vonásait fürkészve elkezdek firkálgatni valamit, egyelőre alaktalan pacák csupán, de ami késik, nem múlik. S ha esetleg ő is megdob valami ötlettel, annál hamarabb készülök el egy lehetséges rá szabott verzióval, amit fel is tudok majd varrni rá. Ha nem… nos, van időnk, lévén nincsen benn senki, szóval én aztán ráérek.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Na igen, feltette az első olyan kérdést ami miatt itt vagyok. Kelletlenül bólintok a hivatalos verziónak eleget téve és bőszen gyakorlom azt amit Amandától kaptam tanácsként hasonló és rázósabb esetekre. Egyrészt magamat csapom be azzal, hogy arra gondolok, ha valamit nem mondok ki hangosan, nem hazugság, másrészt konyhai eszköz volt a fegyver ami sebet ejtett rajtam, bár egy megtermett henteskés volt és nem bárd, de kicsire nem adunk a nagy meg nem számít. Inkább a következő kérdésre koncentrálok válaszilag, miután megfordítottam a kezem és a tűpiktor szemügyre vehette a tenyéroldali részt is.* -Elég a kézfeji oldalon, az tűnik fel mindenkinek, a tenyeremet normális esetben nem mutogatom, másrészt, ott elég anatómiai redő és vonal van ami palástolja. *Megengedek magamnak egy mosolyt is, bár az emlékek miatt ez nem teljesen felhőtlen, de kifejezetten mosoly. A nő elég közvetlen és van némi humora is, igaz eddig csak a feketét csillogtatta meg, de sebaj, lesz ez még így se. Jay amúgy is elengedett már néhány szójátékot a kézre és ujjakra, ezt is túlélem, noha egy baráttól egészen másképp viseli az ember. Eddig csak az ötlet volt meg és az elhatározás, nem gondoltam bele abba, hogy életem végéig azt fogom nézegetni, de most, hogy említi….nos, talán jobban meg kellene gondolnom mi az amit a kezemen szeretnék látni. A hellyel kínálást megköszönöm és lecsüccsenek, a táskámat magam mellé teszem és leveszem a kabátot. Ilyenkor New Yorkban már egy szál blúzban járkálnék, de még mindig nem szoktam meg Alaszka hűvösebb éghajlatát, pedig a nagyi házában nap mint nap szoktattam magam hozzá. Elém pakolja a vastag könyvet én meg belelapozok, egyelőre céltalanul szemlélem a fényképeket, mind nagyon dekoratív, szép munka, ha mind az övé nincs kétségem afelől, hogy jó kezekben leszek. Ám a ferdítés gyakorlás nem ért véget azzal, hogy Alignak tettét lealacsonyítottam egy sima konyhai balesetre, újabb akadály hárul elém amit át kell ugranom. Beletemetkezem a könyvbe, mégpedig úgy, hogy a kezembe veszem, csak az egyikbe, míg a másikra simán csak ráfektetem. Így húzom az ölembe miközben hátradőlök. Remélhetőleg a mozdulat nem mindennapisága magára vonja a figyelmét és nem az arcomat nézi. Nem tudom mennyire árulkodó, de sosem lehet tudni.* -Érintőlegesen beszéltünk róla. Vannak ugyan fájdalmaim de a bőrömet nem mindig érzem, és a tetoválás nem érinti az ízületeket és szalagokat. Gondolom, ugye? Egyébként sem lesz száz százalékos a javulás.*valószínűleg többször vissza kell ide jönnöm, nem tudom mennyi ideig tart egy minta felvarrása, függ a nagyságától és a részletességétől is, de feltételezem nem egy-két óra. Többet pedig úgy sem bírnék már csak azért sem mert nem tudok olyan sokáig egy helyben ülni, hacsak nem szórakoztat valaki, ám Jay nincs itt és Egon….Egon még sokáig nem lesz velem. Azért kíváncsi vagyok mit szól majd a tetoválásomhoz. Mire letelik a büntetése, biztosan meglesz. A meglepetés azonban számomra az, hogy a nőnek nincs tetoválása, egy újabb előítélet áldozata szegény és nem győzök bocsánatot kérni.* -Elnézést, én azt hittem….persze nem törvényszerű, hogy aki rajzol maga is viselje, csak gondoltam…bocsánat Riley. Én is ismerek, egyet biztosan. Itt kellene lennie, hogy bátorságot öntsön belém mikor a tű hozzámér, és elszórakoztasson mert beszélőkéje az van rendesen, de…biztosan fontosabb dolga akadt. *Jay, ellentétben Egonnal nem mondhatja azt, hogy falkaügy, szóval ez a mentség is kilőve. Talán sokáig időzött valamelyik nőismerősének ágyában, ahogy ismerem elvesztette az időérzékét, és ez nem előítélet. A tűről jut eszembe egy másik, de nem kevésbé fontos kérdés.* -Ha már ott tartunk, hogy tű és szúrás….az amikor…szóval fog vérezni? *Mert ha igen, akkor ezt a kis akadályt is le kell küzdenem valahogy, ki kell találnom valamit, hogy becsapjam magam, különben elájulok. Bár onnantól kezdve biztosan könnyebb dolga lenne Riley-nak.*
Riley & Becca
Riley Calla
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Egyelőre nincs
◯ Feltűnést kelthet : csont sovány, beteges küllemű, vad
- Igazából, a kérdés inkább az, hogy valójában kit zavar jobban, téged, vagy a környezetedet. Szólalok meg halkan, mert az én esetemben, vegyük csak azt, hogy mennyire kis vékonyka vagyok, meglehetősen nehezemre esik nem észrevenni a környezetem reakcióit, ugyanakkor engem is zavar, különben nem akarnék változtatni rajta. Alapvetően pár heg nem kifejezetten szokott a környezet szépérzéke ellen véteni, hacsak nem valami nagyon kirívó helyen van, értem ezalatt mondjuk az arcot, ellenben az ujjait elég zsebre dugni, ha olyan a helyzet. Mély lélekboncolgatásba nem szeretnék menni, csak gondoltam, jobb, ha ezt is körüljárja, legalább magában. Akármit is csináljon, a vonásai sokkal jobban érdekelnek, mint a ténykedése, sőt, ha már itt tartunk, lejjebb eresztem a pajzsom, hogy az őt körüllengő érzelmeket megvizsgálhassam kicsit. Nem szeretném, ha megbánná, egy tetoválás ideális esetben jól meggondolt, érzelmi döntés, a vágy hajtja, nem a kényszer. Rajta eddig az utóbbit láttam, épp ezért remélem, elidőzik épp eleget ahhoz a minták tekintetében, hogy jó alaposan átrágja a dolgot, esetleg meg is gondolja magát. Megcsinálom, ha tényleg szeretné, bár szerintem nem így van. - Nem, nem érinti, viszont sokat kell utána kenegetni, olykor letakarni a tetovált részeket, és a minta méretétől függően hetekig is eltart, míg gyógyultnak minősül. A bőrt megterheli, érzékenyebb lesz addig, és nem tudom, ez mennyiben zavarhat be a gyógytornába. Ecsetelem, de ha beszéltek róla, biztosan szólt volna az orvosa, hogy szó sem lehet róla. Gyanítom, egészen sürgős neki ezért a dolog, hisz várhatna még vele az én megítélésem szerint. Ami azt illeti, egy nem megfelelő tetoválás épp olyan zavaró lehet, mint a hegek az ujjain. Nem tudom, mi a foglalkozása, de könnyen lehet, hogy a munkáltatója sem nézné jó szemmel, de ezt már nem hozom fel, ennyi felelősségteljesség csak szorult belé. - Ugyan, nincs semmi baj, idővel talán ez is változni fog. Kacsintok rá könnyednek szánt mosollyal, nem azért nincs, mert nem akarok, hanem mert nem lett átrajzolva, így kikopott, ezt azonban nem adhatom be neki, hisz az emberekétől maximum műtéti beavatkozással lehet megválni. - Ohh, egy barátba lelket önteni olyan dolog, aminél kevés fontosabb akad, talán inkább kényszer van a dologban. Tudunk várni, ha gondolja, sőt, később is visszajöhet, ha szükség lenne arra a támogatóra. Csak tipp, nyilván elég kicsi az esélye, hogy ismerjem azt, aki elkísérte volna, főleg, hogy szinte senkit sem ismerek még Fairbanksben. - Nem, vérezni nem fog. Viszont mivel nagyon közel vannak a csontok a felszínhez, kellemetlenebb lesz, mint a lágy részeken lenne. Nem ijesztgetem, csupán felkészíteni vágyom a dologra, már amennyiben tényleg maradunk annál, hogy csináljam meg. - Nos? Tetszik valamelyik? Esetleg fejben formálódik némi elképzelés? Érdeklődöm meg, mert ha megvan a tökéletes minta, onnantól általában már nem kérdés a tetoválás. Viszont, ha nincs, akkor mindig szörnyen könnyen elbizonytalanodnak az emberek.
Nyakamat rá, hogy ha nem magasgalléros, állig gombolt ingben vagy garbóban járok mostanában, akkor ötpercenként kapnám a kérdést, hogy félrecsúszott-e a borotva? Ami azt illeti, úgy nézek ki, mint aki véletlenül beadta a szervizbe a tévével együtt, mert kezdi benőni arcomat a borosta, amit idegesen vakarászok, miközben a farkasom nem hagy nyugodni. Kisvárosban is lehet nagy dugó, úgyhogy én kiszálltam és a kocsit az út közepén hagytam, hogy a fekete mokasszinra nyúlcipőt húzzak és rohanva igyekezzek oda, ahol vár engem ez a sokujjú...számos nevet adtam már neki, de aminek most tartom, az inkább valami kellemes ismeretség. Művészeti különórát beszéltünk meg, magunkra kell növeszteni egy-két csinos képet. Rajtam már sok van, csak kell egy értő és bundás mancs, ami megújítja a folyamatosan gyógyuló kompozíciót. A futásnak köszönhetően tapad rajtam az eleve feszülős izompulóver, ami nyakig ér, takarva a sebhelyet, mit Becca kanja okozott, amikor egymásnak esve kerestük az elgurult gyógyszert. Próbáltam magam ahhoz tartani, hogy kerüljem az éles helyzeteket és eleddig nem is történt újabb katasztrófa. Bízom benne, hogy ma sem fog, igyekszem az önkontrollt tartani, de nem könnyű. Ha fél perccel tovább ülök a forgalomban rekedt kocsiban, akkor csak egy apró impulzus kellett volna és kirúgom a ház járgány oldalát, úgyhogy inkább a két izmos lábamra bíztam magam. A fejemben rengeteg dolog kavarog, mióta megtörtént a megtörténni való. Becca szavai és látogatása, amit ma talán megbeszélünk, miután gazdagodtunk a mellékelt ábrákkal. A kórházban történtek és Lucas parás magyarázata, nomeg az ítélet, az utolsó megkísértés. Erősen gondolkodom különböző eshetőségeken, vészforgatókönyveket is gyártok és egy bizonyos személy is egyre többet forog, perdül és táncol lelki szemeim előtt. Sokáig rendhagyó fekvenyomással éltem és az ágyat terheltem, mert rendbe kellett jönnöm, így lógok még egy adag hálaédességgel Wendy-nek is. Szépen sorjában mindenre időt fogok szánni. Most pedig a szénné varratásra adom a fejem és megvastagítom arcomon a bőrt, hogy elbírjam, amit Rebecca a szemeimre fog hányni, mint Zsugás Jimmy a túl sok skót whisky után. Nem zavar különösebben, hogy ő talán kész is, mire én átizzadva ideloholok. Határozott vonalvezetéssel nyitok be és megpillantom a khm... nagyon is dekoratív művészkisasszonyt, meg a kicsit riadtnak tűnő lánykát, ki nem is olyan régen az előszobámban vadult egy konyhakéssel. - Üdvözlet, hölgyek és lányok! Az én fejemben már él az elképzelés és a hátam közepére kívánom! - jelzem a bemutatkozással, hogy anatómiailag mely területet kell megnyilvánítani a tű által megmunkálandó felületként. - Becca, a bal kezeden megszámolhatod, hány percig bírtam a kocsiforgalmi székrekedést. Futva némileg máshogy repült az idő, mint a gázpedálra nehezedve, ez volt hát a késedelem oka. A bal kezemen éktelenkedő bazi nagy kötéssel integetek, ez takarja növekedő ujjaim csonkjait. Gyanítom, hogy az őrzőcske már vetített valamit az ő keze hiányosságáról és lehet, hogy hasonló konyhai szokásokat fog gyanítani a művésznő. Oda is lépek és szemeibe mosolyogva nyújtom ép praclimat, hogy előtte is tiszteletemet tegyem. - Dr. Lester J. Edison érkezett, hogy vudubabát játsszon az Ön biztos léptű tűhegye alatt. Ha kérhetem, szólítson Jay-nek. J, mint Jeleshátú Ezerlábú. Mondanám, hogy Ezerujjú, de az az előző vendége. Vigyorgok is Becca-ra, aki övön aluli poénokat kap, de gyanítom, itt veszélyesebb vizekre is evezünk majd, ha a festéket felhordó fémhegy belefúródik kecses kis testébe. Amiről most egy kicsit mást gondolok, mint legutóbb és talán ez segít, talán ez árt, már magam sem tudom, hisz a farkasom önállóbb életre kelt, mint egy elátkozott hasbeszélő figura.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
-Engem zavar, hogy másokat zavar. *Na igen, valahol még büszke is vagyok arra a fránya hegre, de ez az érzés csupán a lelkem mélyén csücsül, a felszínen inkább a rossz emlékek tombolnak még. Persze ha elcsitulnak a hullámok sem fogom később bánni, ha ma vagy a későbbiek folyamán tetoválás kerül a bőrömre, és miután már túl vagyok az első megrázkódtatáson amit az ujjaim feltételezett elvesztése okozott, a díszes varratokkal ellátott hegekről talán még az unokáimnak is mesélhetek. Feltéve ha a nyomdokaimba lépnek. Azon még erőteljesen gondolkodom, hogy szorgalmazzam-e vagy minden tehetség és képesség ellenére lebeszéljem őket róla. Ha mondjuk nem lenne Alignak és az ő idióta bosszúja még remek kis szórakozás is lehetne ez a világ. Sajnos azonban nem kívánságműsor és hiába tolta el a lángoló szekerét, maradt még elég bonyodalom. Ha mindaz igaz és biztos amiről Jay beszélt és amiről az őrzők is sustorognak, én leszek a halálos nyugalom és a villámhárító Jay és Egon között, valamint Egon nyugtató bogyója míg el nem csitul ez a vihar. Azért remélem nem örökké fog tartani mert már most kezdem unni a türelmességet. Nem gondolom magam hősnek, sem nagy életmentőnek és őrzőként sem a harcosok sorait erősítem vagy fogom, bár Amanda szerint és persze szerintem is, a háttérmunka is pont olyan fontos, nem fogok kitűnni a szürkeségből mint napfény a viharfelhők közül. Nem mintha nagyon vágynék rá, de egy kis vadság nem árt és a tetoválást is ide sorolom. Valami kis plusz ami inkább a lelkemnek tesz jót semmint ténylegesen elfedjen valamit. Ám olvastam egy akcióhősös, könnyed regényben, hogy a főszereplők számos golyó ütötte nyomaikat nonfiguratív ábrákkal fedték el, olykor ajándékba kapva s nem kérve azt, ezért kaptam én is kedvet hozzá. Az ötlet fellángolása óta egyre izgatottabbnak érzem magam, csiklandoz az érzés, tudom, hogy ez nem olyan mint egy ékszer amit az ember a nap végén levesz magáról és az éjjeliszekrényre teszi reggelig, vagy egy díszes kis dobozba, és csak akkor veszi fel ha akarja. Ez ott fog maradni éjjel-nappal életem végéig, ám a tűzkeresztségen már átestem és ha nem is nézegetem minden nap a tükörben a lapockám feletti szemet, azért néha elgyönyörködöm benne. Erről persze Riley-nak nem kell tudnia, nem is tudhat. * -Pár hét nem a világ, belefér majd` egy évbe. Nem fájhat jobban mint eddig, nem fog belezavarni semmibe.*Próbálom a nőt megnyugtatni, mintha ugyan őt kellene s nem engem le – vagy rábeszélni erre a kis kalandra. Elmosolyodom, önkéntelenül kúszik szavaim mellé a derű, soha nem gondoltam volna, hogy pont egy tetkó miatt fogok alkudozni valakivel. Lassan azonban bekúszik a helyiség levegőjének könnyed tömegébe a csokoládé illat, s bár gondolhatnám, hogy mint egy született nő valahol rejteget egy táblányit nehezebb időkre, az íze is a nyelvemre tapad. Nem kellemetlen, szeretem a csokit, vagyis inkább oda vagyok érte mint Rómeó Júliáért, de számomra egészen mást jelent azóta, hogy ide érkeztem Fairbanks-be és némi közös nyomozás és emlék nézegetés közepette ki nem derült, hogy az édesség élvezetén kívül másban is fontos szerepet játszik. Nem túl erős, de érezhető. Nem ismerhetek minden falkatagot fejből, persze törekszem rá ám az utóbbi időben őszintén, nem ezen járt az agyam, másrészt lassan készülnöm kellene a vizsgámra is, amit nagyon várnék ha Alignak nem nézi tarisznyának a testemet és nem pakolja bele magát. Elejtek egy néma „ahaaa” egyetértést ami az ő nem létező tetoválásaira vonatkozik. Nem megyek bele magamban a miértek fejtegetésébe, biztosan meg van az oka, és bár nem találkoztam még „hétköznapi” tetováló mesterrel, úgy gondoltam mindegyiknek van pár, már csak a reklám miatt is, másrészt csak olyan adja a fejét erre a művészetre aki maga is szívesen visel bőrmintákat. *-Nem kényszer, tényleg. Csak van némi fóbiám.*Azt azért előrebocsátom, hogy senki nem vett rá erre és nem is fogadásból varratnék magamra. Azon már túljutottam a tervezés közben, hogy örökké viselni fogom, de van némi problémám a tűkkel és a vérrel amit azóta sem sikerült legyőznöm. Azt viszont senki nem tagadhatja el tőlem, hogy remek villámhárító, legutóbb is sikerült éket vernem az ájulásommal Egon és Jay dominanciaharcának közepébe. Az első és azóta egyetlen minta felvarrás nem a szemeim előtt zajlott, nem véletlen, hogy a lapockám fölé kértem ahova még véletlenül sem pillanthatok a készítése közben, ám a mostanit olyan helyre szeretném ami mindenképp szem előtt van. Megnyugtató, hogy Riley szerint vér nem serken majd a többire csak legyintek.* -A hajnali sziporkázó görcsös kínhoz képest azt hiszem a kellemetlenség lesz a legkisebb problémám. *Beszélgetés közben azért arra is jutott időm s fantáziám, hogy némi elképzelést gyártsak a leendő bőrékszerem mintáját tekintve. Már volt egy alapkoncepcióm, ám az csupán kontúrtalan ötlet volt, látva azonban a épeket van amin megakadnak a szemeim, viszont egyik sem olyan amilyet elképzelnék magamon, viszont továbbgondolva kezd kialakulni valami. Rá is mutatok kettőre, ám a bennük lévő hiány pótlására már nincs alkalmam, ugyanis Jay jelenik meg a nyíló ajtó résén keresztül betörő vékony fénycsíkban. Mondhatnám rá, hogy olyan mint egy díva akinek van érzéke a belépőhöz, de kétlem, hogy imádná ha egy szeszélyes művésznőhöz hasonlítanám, ám láttára az arcom felderül és a mosolyom szétfut rajta.* -Jaaay! *Kezdeti örömöm mosolyfonnyadósba fullad. Jay hülye viccei. Nyelvet öltök rá.* -Pukkadj meg csókosszájú!*Azért nekem is van mit a fejéhez dobálnom, azóta sem húzta ki belőlem, hogy azt a csókot tulajdonképpen kitől is kapta, noha az én számat érintette, az én leheletemet érezte az én enyhén fogkrém illatú leheletemet, azért benne van erősen a gyanú, hogy Alignak játszadozott vele röhögőn. Nem óhajtom felvilágosítani, számomra is kétséges, hiszen éreztem őt is a csókot is, ám sajnálatos módon a vérbosszúra szomjazót is. Ám a csipkelődés visszahozza az alig pár pillanatra elvesztett kedvemet. A bemutatkozására megugrik a szemöldököm, úgy tűnik ezzel a „J” betűjével is úgy játszadozik mint a nőkkel.* -Hmmm….akkor most már nem Japán borbolyát Javasló? Jellegzetes Jelekkel Jelenő Jegyeket Juttató. Hogy megy a zongoraóra?*Riley-ra nézek és szemet forgatok jelezve, hogy Jay, az épp most érkező, kézszorongatásra ítélt barátom nem egészen normális.* -A fele sem igaz annak amit mond, viszont remek kertész.
Riley, Jay & Becca
A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 07, 2016 6:13 am-kor.
Riley Calla
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Egyelőre nincs
◯ Feltűnést kelthet : csont sovány, beteges küllemű, vad
- Igazság szerint a legtöbben észre sem veszik az ilyesmit. – Ritka az az élethelyzet, amikor látható, egy kézfogásnál még nem feltétlenül, és olyankor inkább a szemkontaktus tartása az illendő, ha fizet valahol, akkor sem az szokott számottevő tényező lenni, hogy milyen kézből ered a kasszát növelő pénzmag. Én úgy gondolom, hogy csak egy bizonyos réteg az, aki állandóan figyel a másik kezére, azok, akik előbb ütnek, mint kérdeznek, vagy épp paranoiások, esetleg a feladatkörükbe tartozik, hogy megóvjanak másokat. Vagy szimplán a falkánk tagjai, akiknek nem mindegy, mi lapul meg egy kacsóban. Ugyanakkor, nem árt azt is figyelembe vennem, hogy egy tetoválás sokkal feltűnőbb, és ezzel biztos, hogy számolt, különben nem jött volna ide. Nekem tényleg mindegy, mit kezd valaki a bőrével, az ő dolguk, az enyém az, hogy az elképzeléseik érvényesüljenek, és szeressék a maradandó nyomot magukon. - Ezt jó hallani. – Minden bátortalansága ellenére biztosnak tűnik benne, ami azért felettébb pozitív, és örülök neki, mert akkor jó eséllyel valóban meg fog születni az a minta. - Tényleg nem fáj, és nem is olyan tű, mint amivel vért vesznek, vagy oltást adnak. – Nyugtatni próbálom, vannak, akikben a tű ténye nagyon erős ellenérzéseket vált ki, amivel nincs is semmi baj, mindenkinek más félelmei vannak. - Mármint az ujjaid fájtak? Vagy mivel kínlódtál ennyire? – Menstruálhat is, de azt azért olyan gyakran nem emlegetik a nők, maximum barátnők egymás közt, szóval elvetem a dolgot, inkább kérdezek. Remélem, nem a keze fáj, mert akkor még kevésbé lennék nyugodt a mintáját illetően. - Remek választás… – Kezdem, de a belépő épp annyira elvonja az én figyelmemet is, mint az övét, felnézek hát, arrafelé irányozva a pillantásomat. Láthatóan jó viszonyban vannak, legalábbis Rebecca felderülő arca erről árulkodik, arról nem is beszélve, hogy rögtön szívják is egymás vérét, ami egészen megmosolyogtat. - S mi volna az elképzelés? – Kérdezek rá rögvest, addig remélhetőleg Rebecca is beavat a terveire a mintáját illetően, ha mégsem, akkor majd visszatérünk rá, úgyis van időnk. - Szép napot! – Még jó, hogy nincs mára bejelentkezve senki, így futni fogja időben mindkettőre, noha nem mindegy, mekkora tetoválásról is beszélünk, mert vannak, amik bőven több óra foglalkozást igényelnek. Az ujjakat kidekorálni nem olyan hosszú, bár a minta bonyolultságától is függ. - Látom mindkettejüknek kellemetlen volt az április… – Ennyit ejtek el, és nem többet, sejtem, amit ebből lehet, hallottam már ezt-azt a történtekről, mióta visszajöttem. A két láthatólag ugyanott található sérülés épp elég, hacsak nem kattant szerelmespár, akik szabadidejükben konyhai eszközökkel csapkodják le egymás ujjait a romantika jegyében. Mindenesetre a kézfogást elfogadom, szimbolikus erősséggel meg is szorongatom, de nem kérkedek, mert ha valamim, hát testemhez képest természetellenes erőm mindenképpen van. - Remélem, ez nem azt akarja jelenteni, hogy ezerlábú minta kívánkozik a hátára. Örvendek, Riley Calla. – Mutatkozom be én magam is, és mutatok az egyik fotelre, foglaljon csak helyet, amíg a válogatás zajlik, ránézésre van már tetkója, de akár tévedhetek is, mindenesetre a pasik mindig biztosabbak ilyen téren, mint hölgytársaim. Rebecca szemforgatására kénytelen vagyok röviden elnevetni magam, legalább nem feketedett meg számomra annyira a világ, hogy ne lássam bennük az értéket, legyen akár egy édes baráti gesztus vagy épp az állandó csipkelődő él két lélek hangjába bújva. - Nos, átmenetileg talán ez sem igaz, de ne aggódjon, azért meglehetősen képben vagyok a hantásokat illetően. – Kacsintok, egész jó kedélyem lett nekem is, s háromszáz év mégiscsak elég volt arra, hogy kiismerjem a férfiakat, fajtól függetlenül, bár meglepetésekre azért képesek néhányan.
A fogadtatás szívet melengető és egót bizsergető. Minden neheztelés arrébb hussan, amikor Becca megpillant engem. Csak mondja azt, hogy nem magától tette, amit elkövetett a lakásomban. A késelésig legalábbis csak félig lehetett megszállva. Alignak inkább csak felhasznált valami eleve meglévő motivációt. A vigyort viszonzom és fenntartom akkor is, amikor leesik a tantusz és a csonkakezű hátrányára elmondott poén fejti ki számomra pozitív, az őrző számára kevésbé pozitív hatását. Röhögök a nyelvöltögetésen. - Jé, milyen érdekes, pont ezzel a nyelvvel találkoztam, amikor te is csókosszájút játszottál, kissé BALszerencsés angyalkám! Rögtön bele a közepébe, hadd égjen a pír az arcán. Annyira kedvelem, mikor rákvörössé szégyelli magát és így halad egyre messzebb a tanulással erősödés útján. Még hálás is lehet, hogy stresszteszteknek vetem alá, mert lefogadom, hogy nem sokan teszik ezt vele különösebb ártó szándék nélkül. Szereti is a kölcsönös csip-csip-csókát és mindjárt hallani fogom a csőrét akcióban. A farkasom körbeszaglássza a másik bestiát, a falkabélit, odamegy hozzá és körbejárja, mint Zsugás Jimmy a tétemelés témakörét. Még nem akar torokra, de még hátra sem ugrani. Esetleg hátulról környékezné meg, de az az igazság, hogy most őt leköti egy másik hátsó. Egy olyan, amihez komoly vonzáskörzettel rendelkező körítés tartozik. - Akadtak olyan pillanatai, amelyekben az ujjropogtatás nem az unalom elűzésére szolgált, de bizony édesebben közeledő momentumokban sem volt hiány - felelek a nősténynek, akivel lekezelek és megérzem, hogy erőnek bizony nincs híján. Becca-ra is gondolok, de arra is, aki egyre mélyebben furakszik be a szívembe és többnél több helyet követel. Meglepő, hogy szívesen dobálok ki biztonsági berendezéseket előkészítve a leányzó fekvését. - Ezen felül a vizsgáztató asztal mögött Jelesekkel Jó ritkán Jutalmazó is. Ha balhoroggal egyáltalán eljutsz a billentyűfedél felnyitásáig, akkor tíz ujjadat is megnyalhatod, miután zongorázom a különbséget! Roppantul szimpatikus, hogy egymás vérét ilyen megrázó dologgal is tudjuk szívni és Becca nem fulladozik az önsajnálat pocsolyájában, hanem kidugja belőle a fejét és ujjak hiányában is mutogatja a középsővel megnyilvánított nemzetközi jelzést. - Az említett testrészemen végignyúló fantáziahüllőn elférne ugyan ennyi mellső, középső és hátsó végtag is, de igazából csak négy lába van, ebből kettő látszik, de már homályosan, így némi restaurálást igényelne jól jövedelmező délutáni elfoglaltságképpen. Mert nagy háton nagy sárkány él és mire ezt Ms. Calla átvarrja, a felhők átúsznak az égen és a Nap teteje fog rákacsintgatni a frissen megszurkált gerincmenti alkotásra. És a többiről még nem is ejtettem szót, de természetesen majd fogok. Becca pedig kezdi azt, amivel a nők szeretnek empátiát kelteni maguk iránt: a hímek ostorozásában. No, ne féljen, a karikásom mindjárt visszacsap és két nőstény ellenében is megállom a helyet. Kiskoromban beleestem a büszkeség vadul forrásban lévő kondérjába, a bestiám ereiben is ez folyik, úgyhogy egyszerűen nem maradhatok alul. Mert egy Bajnok csak akkor van a Földön, mikor szorítófogásokkal tartja ott az ellenfelét, míg arra rá nem számolnak. - A fele kert sincs még kész, viszont remekül tud nem igazat mondani - mutogatok idétlenkedő szemmozgással vigyorogva. Ha egyszer nem hívja ki a földművelő szakembert, a burjánzás szabályozottsága csökkentett formában élhet a ház körül, szóval igazam van. Mint mindig és a jelekből úgy látom, hogy Riley sem az a tábornokosan szívtelen típus, aki értetlen lenne az ilyesmire, úgyhogy feltehetően vidám bőrkínzásnak leszünk itt alávetve.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Mosolyogva bólintok, tudomásul véve, hogy megnyugtattam; semmilyen kényszer hatása alatt nem állok, és nem is álltam midőn kipattant a fejemből a tetoválás lehetősége. A határozatlanságomat nem is a jövőre tekintő gondolataim alkotják hanem a fóbiám amiről ő persze nem tud. Ám a tű emlegetése minden bizonnyal majd eltörli a homályt. * -Volt némi elképzelésem, de jó tudni biztosan.*Adok hangot a megkönnyebbülésemnek, nem fog a vérem folyni, ergo nem adok helyt a padlóra való alélásomnak sem. Valószínűleg nem volt még ilyen élményben része, aki ide jön nem szívbajos és ha van is fóbiája az nem tű- és véráltali. Jay vet véget a minta kiválasztásomnak és először nagyon örülök annak, hogy mégis sikerült eljönnie, ahogy kiveszem cikornyás szavaiból, eget-földet megmozgatott ennek érdekében amiért roppant hálás is vagyok. Ám a hálaadás elmarad a csípősen vidor megjegyzés miatt, megjátszott sértődéssel játszom a gondolattal, hogy valamit a fejéhez vágja, de sajnálatos módon semmi nincs amit simán eldobhatnék. A mintás könyv elég súlyos és nagyot is tudna ütni, neki körülbelül olyan lenne mintha szúnyog csípte volna meg, ám az album is olvasott, képi tartalommal rendelkező könyvnek számít a szememben, s mint olyan szent ahhoz, hogy csak úgy ide-oda reptessem. Ez az ő szerencséje. A csók emlegetése felidézi bennem azt a pillanatot mikor dülöngéltem a testem börtönében két feldobott tény között; miszerint én adom vagy Alignak és ha mégis ő, akkor miért érzem olyan valóságosnak. Azóta is azon rágom magam, miért Jay volt a kiszemelt áldozat, miért történt mindaz ami történt és miért úgy. Vajon volt benne szerepe az én több mérföld mélyen eltemetett gondolataimnak és csupán le kellett ásnia a vén farkasnak értük, vagy puszta véletlen? Természetesen Jay titkolt vagy nem tetszésének teszek eleget mikor elpirulok, ez önkéntelen, hiába döntöm el, hogy most aztán nem fogom engedni, hogy arcom hajszálerei vérrel telítődjenek, mindegyik örömmel mutat nekem ujjat. *-Két_bal_kéz. *Pillantok az övére és remélem, hogy szavaimmal megforgatom benne boszorkány tőrömet.* -Nem én voltam. Csak álmodtad.*Noha már nem titok előttem milyen helyre kis vadállat bújik meg a mosolygós, csinos pofi mögött, nem verem nagydobra a velünk történteket.* -Az április mindig bolondos.*Ha lehet, még mélyebben elpirulok Jay „édes közeledést” emlegető bökdösésében. Lehet, hogy nem rám értette, minden bizonnyal akadt még kellemesen zajló és beteljesülő afférja az április másik felében, de magamra veszem. Megy az adok-kapok rendesen, olyanok vagyunk mint egy vén házaspár akik másban már nem lelik örömüket, ám a szó és egymás cséplésében annál inkább. Mesteri fokon űzzük, szenvedélyesen miként egymásnak esnénk egy buja illatokkal terhes nyár végi éjszakán, ha nem lennék monogám típus és nem lenne Egon. Mondhatni szóvirágaink egyfajta plátói szeretkezéssel érnek fel. *-Játszhatunk négykezest. Járhatunk bal kéz a bal kézben. A végén még megtanulom, hogy a késsel nem szabad játszani.*Fél pillantással Riley-ra nézek és elmosolyodom a pírjaim között. Az igazság az, hogy mélyen beleragadtam az önsajnálatba. Először akkor amikor még fogalmam sem volt, hogy vannak még ujjaim a bal kezemen, közvetlenül azután, hogy Jay és Egon eltűntek a kórházi szobámból. Másodszor már némileg derűsebben láttam a világomat, de sírtam eleget, mert közölték; korántsem leszek bal kézben száz százalékos soha többé. Egyedül kellett kimásznom az ingoványból mert Egon volt oly kedves és eldobta az agyát, egyszerre fosztva meg mindkettőjüktől, holott Jay sziporkázó elmejátéka a felszínen tartott volna, ha már a szívem másik fele büntetésben vergődik. Senkit nem hibáztattam mindennek ellenére, azóta már tudom, hogy egyikük sem tehet róla, az agresszió bomba bennük robbant és képtelenek összeszedni a repeszeket. Pedig milyen jól elvoltak a kertecskémben.* -Szuper, akkor jó lesz nekem erősítésnek. Majd megbeszélünk egy jelet és bedobjuk a közösbe ha észlelünk némi ferdítést az igazság hajlékony drótjában.*Máris kineveztem szövetségesnek a jó fej tűpiktort. Nem mintha úgy érezném bármikor is alulmaradok a nagyszájú farkassal szemben, de ásznak kiváló. Nem kapom fel a fejem Jay már meglévő bőrfestményének emlegetésére, de roppant kíváncsi vagyok mit viselhet póló helyett és alatt. Fantáziahüllőn sárkányra asszociálok, bár abból is van vagy száznyiféle, vagy ahány mese annyi, színeit sem tudom elképzelni, sem nagyságát, de az ő hátát figyelembe véve, nem kisgyíkról van szó. Az biztos, hogy alaposan megszemlélem majd, ahhoz viszont dűlőre kell jutnom, hogy ki legyen kettőnk közül az első. Kíváncsi is vagyok és picit önző is, meg lelkes; ennek tekintetében hajlamos arra, hogy magamnak kívánjam az elsőbbséget. Kár, hogy nem két művésszel áldott meg minket a sors, kéz a kézben fekhetnénk egymás mellett szenvedőn vigyorogva.* -Rajta vagyok az ügyön és gyorsan tanulok. Egyszer még belőlem is olyan nagy hantás lesz mint amilyen te vagy. Szópárbajban már felveszem a versenyt, a bukszusba lecsúszott gatyával való alacsony repüléssel még gondjaim vannak. *Nem, képtelen vagyok elfelejteni azt a pillanatot mikor Jay lengő gatyaszárral és libegő kantárral jelmezként vette fel a zöldellő bokromat. Mosolyom szélesedik, a fülemig nyúlik majd hangot adva derültségemnek diszkréten visszafojtott, hosszan tartó kuncogásba kezdek. *
Riley, Jay & Becca
Riley Calla
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Egyelőre nincs
◯ Feltűnést kelthet : csont sovány, beteges küllemű, vad
Az évődésükhöz nekem nincs közöm, nyilván valami feszültség-vonzalom feszül köztük, de ez legyen csak az ő dolguk, nem azért vagyok itt, hogy ennek a mélyére nézzek, sokkal inkább azért, mert ez a munkahelyem, de többnyire illik süketnek lennem az efféle diskurzusokra, most is így teszek hát. A megtermett nőstényem felemelkedik ültéből, méltóságteljes mozdulat, holott ő is megszenvedte a velünk történteket, de közel sem annyira, mint én, neki a bezártság okozott kellemetlenségeket, ám visszakapta a szabadságát, hamar helyrejött, az ő testét, szellemét nem gyötri egyszerre az emlékezet útvesztője, nem sejlik fel benne időről időre, mennyire fájt egy-egy mozdulat, és mit éreztem a büszkeségemtől megfosztva, magatehetetlenül oly hosszú ideig. Nem fogja azonban maga mögé engedni, közel sem, ami azt illeti, ha átlépne egy határt, felmorran. Sosem rajongtam a magányosokért, mindig túl nagy kockázati tényezőt jelentenek a falka szempontjából. Bántani nem fogja, ezt tudom, kivéve, ha nagyon ugrál a hím, bár tekintve, mennyivel vagyok idősebb, én nem nagyon ugrálnék. - Ez utóbbira már sikerült rájönnöm. – Mi tagadás, egy szenvedélyes csókcsata mindenképpen édes momentumnak számít, ugyanakkor kétségtelen immár számomra, hogy közel sem a véletlen furcsa fintora okán van ugyanott sérülésük. S láthatóan nagyon is jól ismerik egymást, olyan pikáns belső poénokat adogatva egymásnak, amiket én nem érthetek. Szükségét sem érzem, erről szó sincs, de azért ha közben haladhatnánk, kicsit kellemesebben érezném magam, nekem is lenne mire figyelnem. - Úgy legyen, bár azt hiszem, ha megbeszéljük, és ő is tudja, elveszett a móka egy része. – Mosolyodom el, nem tudna úgy kamuzni, hogy én ne észleljem, ahhoz túl fiatal, vagy én vagyok túl öreg, úgyhogy nem is annyira fair a játék ily módon, de egész megmosolyogtató, hogy Rebecca igyekszik bevonni. Bájos nőnek tűnik. - Megoldható, egy darabig viszont biztos elleszünk vele. Gondolom, nem kell túlzottan aggódnom a fájdalomküszöböd miatt, és végigülöd egyszerre. – Egészen egyértelműnek hat számomra, hogy ő aztán nem az a fajta, aki egy idő után beadja a kulcsot ilyen téren. Ha mégis… nos, akkor rá kellene jönnöm, hogy a rossz feltételezések csapdájába estem, ámde lássuk, mit mond ő magam. Az biztos, hogy nem fogok a mai nap folyamán unatkozni, és nyilván a ráfordított idő keretében nő az anyagi pénzmag is, amit bezsebelhetek érte. - Azt hiszem, ez sokunkra igaz, akár kész a kert, akár nincs. – Legyen szó bármilyen kertről, nekem nincs, nem is a saját otthonomban élek, hisz olyan már régen nincs is, ellenben kétségkívül kellemes lenne néhanapján kifeküdni, élvezni a napsütést, legalábbis addig, amíg itt van, és nem a hó váltja fel. Igaz, jelen formátlanságommal szabályosan bűn lenne bikinit húznom, nem hiszem, hogy nagy babérokra törhetnék vele. - Ohh, nagyon zajlik körülötted az élet, ahogy látom. – Pillantok Lesterre, meglehetősen derűs arckifejezéssel igyekszem nem elképzelni ezt a bukszusos jelenetet lengő gatyaszárral, meg ki tudja még mivel… Inkább rátérek helyette a komoly dolgokra, nehogy a végén túlságosan is magával ragadjon a szórakozottság. - Nos, mi legyen, Rebecca? Kezdjem inkább azzal a fantáziahüllővel, addig meg eldöntöd, mit szeretnél, vagy megfogalmazódott benned a vágyott minta? – Érdeklődöm végül mosolyogva, mert szórakoztat, ahogy egymás vérét szívják, de a szórakoztatásomért nyilván nem fognak fizetni, szóval nekem így nem feltétlenül biznisz, akkor legalább lenne a képletben némi szesz. Kedvelem azokat, akiknek könnyű feloldódni a társaságában, ilyenkor majdnem úgy érzem magam, mint egykor.
A kis harcimanci visszafogja magát, de érezhető, hogy felborzolta a szőrét - már ha van még neki valahol. A szokásos arcpirító stílusom megint eléri célját, az őrző arca pecsenyévé változik. A dacos kis visszafeleselésen derülök, mert olyan, mint amikor egy kis csivava ugrál és csahol vadul mondjuk egy rinocérosz előtt. Mókás, szórakoztató és egyben tündérien aranyos. - Ahogy mondod, a tiéd és az enyém összesen két balkéz. Álmodtam furcsát is mostanában és nem lett volna rossz, ha tőrök és tollak helyett te lettél volna benne a kendőzetlen tisztaságodban. Ha már piros színben pompázik, akkor érjünk el a rókavörös rőtségig! Ritkán fordul elő, hogy a reggel szivacsa nem törli le az álmok tábláját. A békét vagy háborút magasabb szintre emelő álom óta nem is fordult elő ilyen. Becca édes, ahogy leplezni próbálja a történteket. Ha teljesen hidegen hagyta volna a szánk és nyelvünk összefonódása, akkor nem így lenne. Ez már csak a szokásos agyhúzás, kezdem azt érezni, hogy nem kell minden virágra leszállnom. Még egy csapást megérdemel a kis "zongoratanárnő", akit nagy vigyorral büntetek: - Rendben, de ujjatlant vegyél fel az előadáshoz, különben nem kezeskedhetek érted! A másik farkas méltóságteljes és kimért, egyben egészen barátságos. Háromszoros, sőt négyszeres és majdnem ötszörös is lehet korban és dinamikában, szóval az én farkasom nem látja olyan kihívásnak, hogy nekiugorjon. Fordul, ahogy körbejárom, követ és nem enged a hátsójához. Nem érzek még okot arra, hogy támadjak, egyszerűen ismerkedünk, kéz a kézzel, ember az emberrel és farkas a farkassal. Pozitív feromonokat bocsát ki, egy nagy vigyor a jutalma, főleg, hogy a szövege se utolsó. Becca méltó partnerre talált és ahogy összefognak ellenem, az még mindig mulattató, mivel nem háború zajlik, legfeljebb macskafélék pofozkodása. - Na, nézzenek oda, így indul a szervezett bűnözés! Csak úgy bal kéz alól. Egy falkatag előtt nem feltétlenül kell titkolni, hogy a tavaszt nem úsztuk meg ép bőrrel, de ha Becca-nak fontos egy alibi, nekem nem annyira fontos, hogy azt leleplezzem. Hagymaszeletelés vagy Alignak zsoldosának szerepe, édesmindegy. - Ó, lételemem a fájdalomtűrés, az minden edzés alapja! Már emberként is jól megkínoztam a testemet súlyokkal és gyakorlatokkal. Farkasként persze durvábbakat is át kellett élnem és én nem az a fajta nagydarab vagyok, aki játssza az eszét, de a tű alatt már csecsemőket meghazudtolva sivalkodik. Állni fogom a sarat, hogy teljes legyen a kép, hogy a hamvadó pikkelyű sárkány új tűzzel ragyogjon és vállamon is szépen lobogjon a fülöp-szigeteki zászló, meg az amorf indák gyöngyözzenek, ahogy azt az életteli növényzetnek tennie kell. - Á, talán ezzel gyakorolsz a kertben? Csak vigyázz, nehogy véletlenül a saját, egyetlen bukszusod kerüljön napvilágra, mikor megadja magát a nadrágod tartófunkciója! Én elnézegetném, akkor is, ha a szívemet már másvalaki dobbantgatja elég erősen, de az őrzőnek ez talán már sok lenne. Egy ájulást még elviseltünk, hol tevékenyen, hol ösztöntől űzötten dühöngve, viszont világszégyene azért ne váljon belőle. A ringben annakidején egy szál bőrtangában nyomultam, szóval nekem nem lenne gond, a fűben is csak Becca gyengéd lelkét féltettem a marcona kertésztesttől, amúgy nem bántam volna a dolgot. Vele együtt derülök az eseményen, ami merőben más fordulatot hozott akkor is és most is jókedvre derít minket. A tű hölgye partner a humorban, de csak módjával, mert pénzt is keresne, ami érthető, így a kérdésére azzal a mondattal felelek, ami miatt egyszer már jól megjártam, de hát minél feszesebb a húr, annál nagyobbat lehet lőni, szóval hadd szóljon: - Nőket és gyerekeket először! A sorrend maradhat, úgyis egy kezünkön meg tudjuk mutatni a sorszámunkat, főleg a balon, nem igaz, Ms. Bookhouse? Egyébiránt nem is mondtad, hogy csak úgy elkezdenél sixtus-i kápolnát játszani és művészi képekkel tarkíttatnád kecses testecskédet! Előre engedem, amennyiben agya fogaskerekei már kiforgatták a megfelelő mintát. Az őrzők egyfolytában varratják magukat, szinte szabásmintának illenének be, de Riley nem tetoválómester, hanem egy kis városi művész, szóval ez civil tetkó lesz, ami meglepő a konzervatív őzszeműtől. Ha még mindig a tudatlanság tévesen nemesnek tartott oltárán áldozik, akkor viszont én megszabadulok a felsőmtől, hogy Riley megpillanthassa, miket kell felfrissítenie. Nem titkoltan az is felborzolja az idegrendszerem pozitív oldalát, hogy Becca előtt feszíthetek és a kiscsaj leplezheti a nyálcsorgatást, ami minden normális nőnél beindul egy ilyen dombormű láttán.
// Tiétek a 300. IC reagom! :izé: //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem veszek tudomás a hirtelen fellángolt csokoládé ízéről a számban, megtanultam már hogyan kell eltemetni az érzést, épp csak a tudatomban világlik kissé és tényként tűnik el. Arra is enged következtetni, hogy a tűpiktor lényében most valami nagyobb dolog zajlik, Egon reakcióiból tudom, hogy ez valami első találkozáskor történő körbeszaglászás, mint amikor a kutyák ismerkednek egymással, bár sosem alacsonyítanék le egyetlen farkast sem az ebek szintjére. Egon ugyan ritkán engedi le a pajzsát, de volt alkalmam tesztelni, Jay pedig…nos ő szinte minden tekintetben nyílt. Sajnálatos módon mindez nem kézzel fogható vagy látható, pedig szívesen megnézném ahogy ismerkednek egymással, minden bizonnyal őrző és emberszememnek is rendkívül izgalmas lenne, de be kell érnem csupán az érzés keltette gondolattal. Jay nem tagadja meg önmagát, sosem teszi és ez persze újabb véredényeket nyit meg az arcomban. A tőrök és tollak emlegetésére nem kapom fel a fejem, el vagyok foglalva azzal, hogy visszanyerjem a normális színemet.* -Ne sajnáld, megvakultál volna a ragyogó szépségemtől. *Önirónia. Pusztán az, hiszen nem vagyok beképzelt és nem teltem el magamtól, tisztában vagyok a korlátaimmal, és amit mondok azt úgy mondom, hogy ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy komolytalankodom. Tűpiktorunk frappánsan veszi a lapot, jobb ez így mintha hagyna minket egymás évődésében feredőzni és angolos fanyar képet vágna mindenhez. * -Kizárt. Nála sosem vész el a móka. A vérében van és nem átall azt szanaszéjjel spriccelni.* volt alkalmam sajnos a valóságban, kevésbé mókás spriccelésben is, nem is egyszer, bár míg Alignak birtokolta a testem, mondhatni derűsen néztem a bíborvörössel való falfestést, nem tudom Jay-nek feltűnt-e, hogy akkor nem ájultam el. Az lett volna a nagy érvágás a vén farkasnak, ha a bosszú kellős közepén elalél Jay lábai elé, azt hiszem méltó elégtétel lett volna a szabad szájú, szóforgató professzornak is. Az utolsó mondatnál Jay-re nézek, miután Riley-ra mosolyogtam némi „tudod, hogy van ez” pillantással kísérve. Kedvenc és egyetlen kertészem persze nem hazudtolja meg magát, ebben az esetben nem, csak nevetek azon amit mondott, nem kívánkozik kontrára. Egy kicsit elidőzünk a tavaszi történtek alibi alá sorolásával, már nincs ugyan rá okom, hogy titkoljam mi történt, de így sokkal izgalmasabb, mondhatjuk azt is, hogy gyakorlom azt amiben nem vagyok túl jó és amiből tanulhatnék Jay-től, még ha egyelőre és jelen helyzetben sikertelenül is. *-Ő már megszokta, én még tanulom. Szóval ha nem bírom Jay majd elkap és legyezget, úgy is arra vágyik.*A már meglévő tetoválásom egészen más természetű, nem szimpla tűvel lett a bőrömbe varrva, nem tudom milyen érzés és mennyire fájdalmas az amire most készülök. Eltökélt vagyok ugyan, de nem fogom a számat harapdálni azért, hogy kibírjam és ne nyikkanjak meg, nem szégyen feladni ha később folytatom. *-Nam hagyja csitulni az biztos……muszáj ha lépést akarok tartani veled, gyönyörű előadás volt. Az én bukszusomat ne féltsd, vigyázok rá.*Azért szívesen elmesélném a nőnek miről is beszélünk, de még nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, gondolom hellyel-közzel azért el tudja képzelni, és talán később, mikor végez a mintámmal, már sokkal közvetlenebb lesz a viszony. Valószínűnek tartom, már ha csak az eddigi tendenciát tekintem is, a legjobb és legszórakoztatóbb barátságaim mind farkasokról szólnak, miért pont ő lenne kivétel? Kapkodom is a fejem kettejük között, többször is szóra nyílnak az ajkaim, de végül ők ketten mindent megbeszélnek helyettem. Ezek szerint n leszek az első, ami egyezik az én kívánságommal, Riley kérdésére Jay-re mutatok, ergo az ő válasza játszik, míg a szóvirágokat köpködő kertész professzor felé integetek a bal kezemmel. Nekem már vannak ujjaim, míg ő csupán gyerek nagysággal rendelkezhet, ha a villám fejszámolásom jól működik. Az ujjaimat viszont érzem, most kivételesen, az eddigi zsibbadás elillant és az integetés hatására fájdalom terül szét mind az ötben. Gyorsan az ölembe ejtem, veszek egy mély levegőt és megkísérlem mosolyba húzni az ajkaimat. Ez a kis szösszenet talán ad annyi időt, hogy Jay azt higgye, még nem döntöttem, pedig de. *-A testecskémet nem, csak a forradásokat Mr. Cambridge. Úgy gondoltam, bár nem vágyom rá, de ha minden évben kapok valamit, legyen már értelme. *Még nyeldeklem az ujjaimba képzelt kést hasogató gyötrelmet, mivel a felsőjéhez nyúl, gyanítom előre vetkőzik, mert persze tőle kitelik, hogy mutogassa magát, tőlem az, hogy megvárjam. Nem az izmaira vagyok kíváncsi hanem a hátán büszkén feszülő sárkányra, mert most már biztos vagyok abban, hogy sárkány. Nem képzelem el, feltételezhetően nincs ezen a téren olyan fantáziám ami egy kicsit is megközelítheti a valóságot, ezért nem is fáradozom vele. *-Mindjárt kezdhetjük, csak kicsodálkozom magam.*Néhány szóval intem türelemre Riley-t, és ezzel egy időben emelkedem fel az ülőalkalmatosságról, hogy közelebbről is szemügyre vegyem Jay tűzokádóját. Sosem voltam híve a tetoválásoknak, bár volt olyan ami tetszett, de ezzel is úgy vagyok, hogy néha a kevés is sok. Az, hogy ennek ellenére magamra is kívánok művészi tűrajzot, nem tudom mi az oka, gyanítom az őrzővé válásom az egyik, az életem megváltozott, tetoválás terén sem vagyok már szűz, és valahányszor tusolás után a tükörbe nézek, mindig megcsodálom az elsőt. Egyre jobban tetszik, kár is lenne tagadnom, pedig nem túl fantáziadús. Jay mintája azonban egyszerűen csodálatos, elámulok.* -Hűűűű! Sárkányok atyja! Mesés mesebeli mesealak. Hogy ötlötted ki? Gondolom a te szófordulataiddal egy egész napig tartott mire előadtad a kívánságod, képzeleted vágyát. *Már az is egy bonyolult összetett mondatba telt mire a javítást kinyögte, de ez…az összes pikkely megér egy napot. Mivel a háta mögött állok, kénytelen megfordulni, legalább a fejével, hogy az önelégült vigyorát rám fesse és Jay nem az a fajta aki ezt nem osztja meg. Ha így tesz, a maximális siker érdekében a jobbommal tolom vissza a képét.* -Ne hízzon a májad, nem nyálcsorgatok. *Nem a fenét nem, bár nem a testére vagyok kíváncsi, anélkül bizony nem látnék mindent, hiszen a sárkány is úgy mozdul ahogy ő, mintha élne. Még meg is bökdösöm, hátha lereppen a bőréről.* -Én tollakat szeretnék. Indián tollakat a kézfejemről egészen a körmeimig. Szerinted? *Mielőtt még a magát kínáló kanapéra döntene fejvesztetten, ellépek mögüle és Riley felé fordulok. Feltételezem róla, hogy ő is csodásat készít nekem és máris több kedvem van, ami tettekre sarkall. Legfeljebb nyomorékra szorítom Jay kezét, de kibírom, még ma akarom látni ahogy az ujjaim repkednek.* -Kezdjünk hozzá.
//Igazán köszönjük ezt a csodás ajándékot! Szép kerek szám!!! :cheers: //
Riley, Jay & Becca
Riley Calla
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 43
◯ IC REAG : 34
◯ Lakhely : Egyelőre nincs
◯ Feltűnést kelthet : csont sovány, beteges küllemű, vad
- Húha, srácok, nyugodtan hátra lehet menni, higgyétek el, megértem. Várok én, igazán nem nagy ügy. – Vigyorodom el, mert ha egyik részről nincs is szó ilyesmiről, úgy a hím kétségkívül nyomul, vagy csak heppje zavarba hozni olyan hölgyeket, akiknek nem szerepel az eszköztárukban a pikáns megjegyzése figyelmen kívül hagyása. Igaz, egész bájos tud lenni a vörös orca. - Ó te jó ég, nálatok minden ennyire durván áthallásos? – Nevetem el magam a spriccelés hallatán, mert nekem aztán holt biztos, hogy nem az jut róla eszembe, mint Rebeccának. Igaz, nem is értem magam sem, lévén nem mondhatni, hogy mostanában ilyesminek önszántamból a részese lettem volna. Még jó, hogy Einarral sosem fogadtunk kizárólagosságot, már biztos bekattant volna, engem meg totál hidegen hagy a téma, illetve fog is még egy jó darabig szerintem, ugyanakkor mókás elhallgatni a párost, már-már szurkolni támad kedvem azért, hogy egyszer siker koronázza a hím szövegelését. Ami őt illeti, a farkasom nem tartja fenyegetőnek a jelenlétét, a korkülönbség lehet az oka, én a magam részéről ezt értékelem, nincs szükségem fölösleges feszültségre, volt elég bajom az utóbbi húsz évben, és amíg összeszedem magam, nem kell a balhé. - Remek, akkor ezzel nem lesz gond. – Nem fáj ez annyira, viszont egy egész hátas móka, főleg egy ekkora hát esetében azért már tartogathat nyűgös perceket, jobb biztosra menni, akkor legalább nem érnek meglepetések. Már csak az a kérdés, hogy bele fog-e férni egy napban, de nem vagyok semmi jónak elrontója, maximum majd éjszakába nyílik a projekt, legalább elfoglalom magam addig is, és nem gondolkodom mindenféle fölösleges dolgon. - Azért, azelőtt a kegyezgetés előtt szólj, mert nem szeretnék egy szép egyenetlen vonalat vésni rád ájulás közepette. – Címzem ezt Rebeccához, igaz, ami igaz, a reflexeim kiválóak, szóval hamarabb elkapnám a kezem, mielőtt ő esetlegesen el találna alélni. Komoly veszély aligha fenyeget ilyen téren. - Hú, titeket aztán nehéz követni, túl sok a belső poén. – Bukszus alatt valahogy most nem akaródzik azt érteni, amit talán érthetnék alatta. A hölgy ennél azért sokkal visszafogottabbnak tűnik, ha meg mégsem, hát azzal a gyanúval mégiscsak élnék, hogy nem hagyja elburjánzani a bukszust, bármit is értsünk ezalatt. Nem firtatom, mert akár ez, akár az rejlik mögötte, közöm hozzá semmi, és kellőképpen gyakorlatias ember vagyok ahhoz, hogy ne akarjam mások dolgába ütni az orromat. Vagy csak egyelőre még nem igazán vonzanak a pletykák, van ez így, kérem… Idővel talán ez is változni fog, egyelőre még erősen sebeimet nyalogató fázisban vagyok. - Rendben, akkor nincs más hátra, mint a választás a mintát illetően. – Megválaszolni a hím kérdését nem fogom, lévén nem felém irányozta, de szerintem valahol ő is tisztában van vele, hogy mi oka lehet a tetoválásnak. Abszolút nem meglepő, s mivel a jelek szerint Alignak keze van a dologban, pláne, így én sem akarnék emlékezni a történtekre. Nem valami hősi cselekedet dicső nyoma, sokkal inkább a kihasználtság örök mementója, már amennyiben Rebecca fejét bolondította el nem épp kedvenc szelleme a helyieknek. Most meg vetkőzik. Nem mondanám indokolatlannak, bár talán jelenleg még fölösleges, mivel a nővel kezdem, de legyen, ha már elém tárult mondhatni lenyűgözően széles, és kimunkált háta, hát megszemlélem, konstatálva magamban, hogy ebből bizony éjszakázás lesz, és ezen a ponton állok fel, hogy az ajtóra kitegyem a zárva táblát, mert hogy ma már más nem fog beleférni, az teljesen biztos. - Csak nyugodtan, megértem, szép munka. – Ami engem illet, szintén inkább a tetoválás foglalkoztat, lévén szeretem a testfestés minden fajtáját, és öröm ilyen csodákkal találkozni, hát még dolgozni rajtuk. Mindenesetre én már láttam azért elég sok fajtát életem során, nekem nem akkora csuda, elég rá pár pillantást vetnem, meg épp eleget fogom nézni addig is, amíg varrom, szóval még több is lesz a jóból, mint kellene. - Rendben, remekül hangzik. – Mosolyodom el, pár témába vágó tetoválásnál kinyitom, de mivel az ujjak elég vékonyak, nem adnak lehetőséget terjengős tetoválásokra, inkább az apró részletekben lehet a kulcs. - Erről eszembe is jutott egy régebbi munkám. Ehhez hasonló módon gyakorlatilag bármit bele tudok illeszteni, ha tetszik, és van hozzád illő ötleted. – Meglátjuk, mennyire tetszik neki, mindenesetre, mivel haladni akarunk, és nem holnap este is itt ülni – gondolom én - , ezért bele is kezdek, a mai modern technikáknak köszönhetően ez már közel sem olyan fájdalmas, mint amilyen régen tudott lenni, noha az ujjakon azok csontossága miatt azért kellemetlenebb lesz. Leültetem hát a kényelmes székbe, és a kezét magam elé húzom egy szintén párnázott kis állványra, hogy hozzáférhetőbb legyen a számomra, tintát töltök a tűbe, és már kezdhetjük is a dolgokat, összességében igyekszem nagyon finoman haladni, figyelve arra, mikor fájdalmasabb, olyankor hagyom kicsit szusszanni, elvégre nem célom megkínozni szegényt.
- A hűség fénye sokkal édesebb és ha vakká nem is tesz, olyan bilincsbe szorít, ahonnan kivételesen nem kívánok Houdini produkciójával távozni. Kacsintással jelzem mindkettejüknek, hogy olyan területre tévedtem, ahol én már évtizedeket töltöttem el, bármily nehéz is elképzelni a közelmúlt csélcsap életvitele miatt. Becca szépsége és intellektus valóban figyelemre méltó, de sose terveztem vele hosszú távra. Egy rövid éjszakára vagy nappali menetre képzeltem el őt és az az álom bizony nem a szemeimet mozgósította volna... - Bizony ám, átvisszük az értelmet és a kerti locsolóm helyett némi kézi véreztetésre kell itt gondolni. Ugye most nem adod elő a "Ki ájul el hamarabb? Én győztem!" című műsorszámot? - kérdem Becca-t, miközben fejbiccentve jelzek a tetkók alkotójának, hogy köztünk van feszültség, de kisüléstől nem kell tartani. A farkasaink megtalálják a békés együttélést ezekben a pillanatokban, amiért hálás vagyok a szellemeknek. Nem hiányzik egy "Agyatlan Agyalás 2.", az első rész is elég durva volt ott a kórteremben. - Ha őt megállítja az idegállapot, majd szólok én, hogy mikor készül zuhanást megkísérelni - reflektálok Riley aggodalmas kérésére. - Legyezgetés meg legyeskedés között pedig van különbség, én pedig jobb szeretek legyőző lenni, semhogy legyező! A Bajnok beszél belőlem. Épp nem hív senkit a gumikötelek közé, csak kinyilvánítja, hogy akárkinek nem jár ám a friss pálmalevelekkel meghajtott levegő hűsítő hatása. - Elnézést a bennfentességért, néha a nagyoknak is kell beszélgetniük! Hatalmas vigyor ül ki a képemre, mert bármily csodálatra méltó teremtés is Becca, a hatalom trónján nem mostanában fog megülni. Amúgy is, hogy unná az uralkodást, ha még az ujjaival se dobolhat a karfán? - Amikor a kantár kontár munkának bizonyul a kertben, akkor jön az ásóbéka-effektus és a kedves bukszusbirtokos ezt emlékezetes jelenetnek tartja. Nem engem minősít, hogy legatyásodtam ott a kertben, így elmesélem a történetet, hát ne érezze már magát kibicnek a művésznő, főleg hogy nála azért sok minden drága. Becca motivációja érthető, titokba fojtja a sérelmek és a nyomorultság nyomait. Én pedig ledobom a leplet és egy kész remekművet tárok eléjük. Nem kétlem, hogy Riley rendbe tudja szedni az itt-ott már kopófélben lévő ábrákat, a nyál pedig hadd folyjon, biztos van kéznél partvis és vödör. Kivételesen csendben maradok, így teszem zsebre a szóval vagy hallgatással kifejezett csodálatot, akár a győztes meccs végén. Ms. Bookhouse talán még nem látott közelről ilyen léptékű testet, hacsak nyaranta nem a body-sok strandján eszi a fene. - Nem kedvelem az ilyen lebecsülő szóhasználatot! Egy hétig ecseteltem, milyen irányokba tekeredjen az ezerszínű szörnyhüllő! Amúgy a májam kellően egészséges, úgyhogy csak nyugodtan... Pontosan tudja, milyen vigyor a jutalma. Riley dícséretére egy diszkrét főhajtással válaszolok, mivel az ötlet félig-meddig az enyém volt, de nem jómagam karcoltam bele a testembe mindazt, ami varrás mentén reped a regenerációmnak köszönhetően. A szereplést ma nem spóroltam ki, úgy most elterülök a kanapén és a lelkes őrző kisasszonyt magára hagyom a nősténnyel és a tűvel. Ezt a testet én már nem szúrom, legyen hát a festékes fejé! Nem én lennék viszont, ha csendben tűrném a nagy mű elkészültét. Miközben figyelem Ms. Calla ügyködését, történetmesélésbe kezdek: - Azt ismeritek-e, amikor a fiatalkorú indián kérdőre vonja élete napvilágra szülőjét a kisöccse nevéről? "Hollóhajú édesanyám, nosza, mondja már el, mivégre lett kisebbik testvérem a Felkelő Nap?" Az idős asszony válasza sztoikus nyugalommal csendül fel: "Mert ritka gyönyörűséggel kelt fel a nappali világítás felelőse, amikor fivéred megfogant." A gyermeket hajszolja a kíváncsiság, tovább lépdel a kérdések ösvényén, nyomolvasót játszva: "Éjfekete rőzséjű élveszülőm, hát a nővérem miért kapta a Szökkenő Bölény nevet?" A békepipát mélyen letüdőző anyuka ezt is higgadtan válaszolja meg: "Amikor lánytestvéred fogant, akkor ugrott nagyot a rezervátum sörényes állata. No de az őstörténet mellé fogadj el egy jó tanácsot is: a minden tudás vágya sosem vezet jóra, édes fiam, Kiluggatott Gumi!"
Kezdőlap
:izé: //
//
És bocsi a késlekedésért! 
//
