Eldugott kis pad az ösvény mentén vagy hosszú, fából készült asztal padokkal és fedett tetővel ellátva, árnyékul és ülőhelyül szolgálva a megfáradtaknak...
A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 03, 2017 12:23 pm-kor.
Megint a telefonba nevetek és a szemeimet forgatom. Tudom, hogy nem látja, de nekem még mindig új a technika, így néha még mindig bőszen bólogatok a „telefonba”, mire rájövök, hogy beszélni is kéne. Jó találmány a videotelefon, élni fogok vele. Csak kapcsoljam is ki, amikor nem kell… - Ezért kell gyakorolni. – mosolygok. – Különben is, egy kolibri ne akarjon uncsi angyal lenni. Nem figyelek arra, hogy ő is gyúr golyót, belemélyedek az enyémbe. - Tehát m… - dobom a hógolyóm, ő meg az övét. El is talál, felnevetek, majd lesöpröm a havat a kabátról. - Nem én voltam. – emelem fel a kezem, ártatlannak jelezve magam, hogy összeomlott a teteje a padoknak. A kocsira csak bólintani tudok, nekem minden egyes darab újdonság és igyekszek rájönni, hogy miként is működik. Nem azért, mert tudatlan lennék (igazából annak tartom magam, túl sok minden történt, míg nem voltam), hanem mert mindenre kíváncsi vagyok. Elismerően füttyentek egyet a kocsira. Nincs kétségem, hogy gyors autó, Tipiből nem is néznék ki lábpedálos kisautót, mint amilyen az enyém. Ártatlan képet vágok arra, amit felel. - Farkast emlegetsz, és a kertek alatt kullog. – sandítok hátra, vissza a padok felé. Egy állat meg kettő és egy harmadik. - Várlak. Rokonoknak kedvezmény… - kacsintok rá. Berakom a lábam is, becsukom az ajtót. - Vá, mocid is van. – hát arra még kell spórolnom egy keveset. Rajongás van a hangomban, úgysem fogja megúszni, hogy meg ne mutassa. - És hová tervezted? – kérdezem gyorsan. Beugratom a nyuszit a bokorba. Csakazértis. Fülig szalad a szám. - Á, az nem az én műfajom. Egy Bacadit kérek. – aztán felnevetek. - Utálom a pancsokat. Egy Croizet Cognac Extra Grande Champagne is megteszi. – nézek rá. Szegény annyira már nem vagyok, a minőséget pártolom, de amikor ezt megvettem, ott estem padlóra. Én voltam a hülye, íz után mentem. - Khm… vagy egy Courvoisier XO. Nem hinném, hogy egy kevés ártana nekünk, vagy hogy kiülve/beülve akárhová, ne húznánk meg legalább a felét. Nem a kocsiban várakozom, ahhoz túlzottan is rajongok a hóért. Találok egy kis megmaradt, érintetlen havas részt és belekezdek addig egy mini hóemberbe. Csak a fejig jutok el, szem és száj már nem jut neki, hallom, ahogy Tipi kilép a bejáratnál. Szinte egyszerre vágódunk a kocsiba. Kezembe veszem a piákat, majd nagy szemeket meresztve tekintek rá. - Tőlem kérdezed? Tőőőlem? Még szép. A belépőt én állom. Hát nem. Nem tudom letagadni a gyereket magamban, ezért is foglalkozok gyerekekkel is. Egyből csillogni kezd a szemem, a vélt, várható szórakozás izgalmától. A piákat az ülés alá rakom, ahogy leparkol Tipi, de előtte még muszáj ezt kimondanom. - Öööö egy pillanat, míg a többi részem is megérkezik… Nem mondom, hogy nem kapaszkodok az üvegekbe, előtte a biztonsági övbe kapaszkodtam, miközben tágra nyitott szemekkel élveztem az utat. - Előre üljünk. – nem kérek, mondom, mielőtt kinyitnám az ajtót. – Meg vattacukrot is kérek. – nem bírtam kihagyni.
Minden egyes nap felmentem hozzá, ha annyi teendőm akadt, hogy nem tehettem volna meg, akkor igyekeztem elcsípni valamiből egy keveset, vagy jöttem éjszaka, teljesen mindegy, de látnom kellett. Tudnom kellett, hogy jól van-e, hogy minden rendben van-e vele, nem történt-e valami a távollétem alatt. Meghagytam az egyik Gyógyító lánykának - igen, nekem lányka volt, hiába idősebb nálam, akkor is eszméletlen fiatalok a vonásai -, hogy amint Lilianne magához tér, azonnal hívjon fel, legyen olyan kedves. Udvarias voltam, bárki, aki igazán ismer, biztosan büszke lett volna rám, mert nem követeltem, hanem kértem. Minden egyes nap vittem fel egy csokor virágot, tűnjék bármennyire is giccsnek, ez van. Ha valakinek nem tetszik, ne nézzen ide, a többi farkas pedig így járt, szagolják csak nyugodtan őket, biztos jó messziről kiszimatolják a virágokat. Amint megkaptam a hívást, amint tudtam, loholtam hozzá, a virág ezúttal sajnos elmaradt, nem szerettem volna az időt ilyesmivel húzni, amúgy is kapott már eleget. A karjaimba zártam és sokáig el sem engedtem, ritkán csinálunk ilyesmit, de annyira megijesztett! Nagyon nehezen viseltem volna el, ha.. nem is gondolok erre, mert él, mert itt van, mert ha közel hajolok, azt is hallom, ahogyan a szíve ütemesen diktálja a tempót, pumpálva a vérét. Nem álmodom. És bárcsak tudnám, ki küldte a túlvilágra - még ha csak rövid időre is -, egészen biztosan kitekerném a nyakát. A sors fintora, ugyebár.. De amiről nem tudunk, az nem is fájhat, sokkal jobb így, csak kellemetlenségeket szülne az igazság, nem igaz? A felébredése után is igyekeztem minden nap feljárni hozzá, de ha nem is sikerült, akkor egy telefon erejéig mindenképpen felcsörgettem, a magam burkolt módján érdeklődve, hogy jól van-e, nincs-e szüksége valamire. Tudtam, hogy nem igényli a kiszolgálást és a körülugrálást, pontosan ezért nem is erőltettem a dolgot. Inkább másvalamiben gondolkodtam, mint a napi szintű látogatások, a csokrok, a felhalmozott sütik, csokik és a többi.
Leparkoltam a kölcsön kért autóval a Lak előtt, annyit jártam ide az elmúlt időszakban, mégsem tudtam megszokni ezt a fullasztó légkört. Mert számomra az volt, de van, akiért még a legborzalmasabb dolgokat is képesek vagyunk elviselni. És Lili ilyen volt. Délelőtt már minden előkészítettem, bár nem vittem túlzásba ezúttal sem a dolog, nem is igazán kellett. Megkértem Lilit, hogy álljon készen és öltözzön majd melegen, meghagytam neki, hogy este érte jövök, megadtam a pontos időpontot, majd nem maradt más, csak a várakozás. Becsaptam a kocsiajtót és nekitámaszkodtam, nem terveztem ezúttal bemenni, már itt is kellőképpen viszket a bőröm a "levegőtől", minden bizonnyal úgyis érzi, hogy itt vagyok, ráadásul pontosan érkeztem. Szóval még csak a telefonomért sem nyúlok, tudom jól, hogy pár pillanat és máris megpillanthatom. Amint ez megtörténik, elé sietek, hogy ezúttal is átöleljem. - Csodásan festesz - mosolyodom el, halványan ugyan, de tőlem már ez is rekordnak számít. Mondjuk Lili mellett minden más, sokkal felszabadultabb vagyok és egészen biztos vagyok abban, hogy ő sokkal többet látott mosolyogni, mint bárki más eddigi életem során. - Indulhatunk? Remélem nem baj, ha elrabollak egy kis időre - csibészes féloldalas mosolyra görbül szám, igazándiból akármi a válasz, én máris nyitom az ajtót, majd csukom utána, hogy aztán behuppanjak a volán mögé. - Gondolom szívesen szabadulnál már egy kicsit, úgyhogy elviszlek innen, ha nem bánod - fordulok még felé, mielőtt beindítanám a motort. Ha nincsen kedve és szívesebben maradna, akkor én nem ellenkezem, csupán szeretném, ha kikapcsolódna kicsit, ha nem maradna itt, ahol minden arra emlékezteti, ami.. nos, ami történt. Én igyekszem nem tudomást venni róla és úgy tenni, mintha meg sem történt volna, de elképzelhető, hogy maga a téma is elő fog még kerülni, nem tudom, mennyire érinti őt kellemetlenül a dolog, éppen ezért próbálom kerülni. Aggodalmam szerintem eléggé kifejezi a hatalmas virágcsokor-rengeteg a szobájában, nem is kell tovább ragoznom. Ha bólint, indítom a kocsit.
Nem telik el sok idő, annyira nincs is messze, kellemes beszélgetés mellett pedig hamar elszáll az idő. A botanikus kert mellett állunk meg, ajtót is nyitok neki. - Ne félj, nem kell sokat sétálni - először a hegyekbe szerettem volna felmenni, hiszen onnan szebb a kilátás, de végül emellett döntöttem, ide egyszerűbb, nem olyan megerőltető a séta, ami a kiszemelt helyig szükséges. Kikapom a csomagtartóból a kisebb méretű sporttáskámat, de bármit is kérdez, nem árulok el semmit, ez most meglepetés, majd ha odaérünk, megtudja, mi lapul benne és mivel is készültem. Pár percnyi séta csupán és egy pados pihenőhelyen állunk meg, leteszem az asztalra a csomagom. - Nos, meg is jöttünk. Nem terveztem semmi nagy durranást, de itt van természet - mutatok körbe -, csillagok - fel az égre, nem véletlen mondtam, hogy este találkozzunk -, pokróc - kapom elő a táskámból -, némi elemózsia - egyszerű szendvics és süti -, no és persze forró kakaó - előkerül a termosz is, akkor legalábbis forró volt, amikor a termoszba töltöttem, remélem még most is az. - Egyszerű csillagles és némi beszélgetés, nasival egybekötve - terítem le a meleg pokrócot a földre, még egy másikat kidobva mellé, hogyha fázunk, legyen mivel betakarózni. A melegen való öltözés sem véletlen volt, én magam is vastagabban öltöztem, mint szoktam, hiszen a földön heverészve azért hűvös van. - Mit szólsz? - húztam el kissé bizonytalanul a számat, bízva abban, hogy sikert arat majd a kis akcióm és örülni fog neki.
Ginette mondta, hogy minden nap feljött, és hozott virágot, azt hiszem, az a szerencséje, hogy csak ilyen rövid ideig voltam öntudatlan – meg a Lakban élők-é is, mert az illatozó virágoknál holt biztos, hogy fényévekkel rosszabb élmény a rothadóak szaga -, máskülönben a gatyáját is virágokra költené. Nem tagadom, jó érzés volt úgy felébredni, hogy az illatuk kúszik az orromba, és nem az jut eszembe rögtön, hogy mikor legutóbb bebújtam önként az ágyamba, felvágott torokkal végeztem, és mindent ellepett a vérem. Vajon vett már valaha valakinek virágot? Biztosan, hisz nem szívtelen, ezt tudom, de olyan gyakori esetként nem tudom elképzelni. Emlékszem, hogy mikor magamhoz tértem, az orromhoz emeltem egy szálat, és a mellkasomra fektettem, ennyire futotta csak, mielőtt ismét álomba zuhantam volna, nagyon fáradt voltam, nem eresztett még a béklyó, annyira sem, hogy kibírjam, hogy Ginette észlelje, felébredtem. Most sem vagyok még olyan jól, de már fel bírok lenni kicsit tovább, de a beszéd nem megy, egyszerűen fáj, és nem is akarok próbálkozni. Ginny ripityára törte a telefonomat, akkor sem tudnék felhívni hát senkit, ha képes lennék rá, de valahogy megpróbáltam a tudtára adni, hogy szóljon már Emmettnek, mert nem szeretném, ha a kelleténél tovább idegeskedne miatta, annál van neki fontosabb dolga is. Csak a fejét csóválta, aztán elmesélte, hogy az Őrző harcos megkérte, hogy szóljon neki, amint felébredek. Erre kénytelen voltam elmosolyodni, majd rögtön pánikba is estem, hogyha idejön, nem láthat ilyen ramaty állapotban, aztán feleszmélek, hogy hát már látott többször is. Nem akarok tükörbe nézni egy darabig, az teljesen biztos. Aztán mikor már tudtam beszélni, pár szóban elmondtam neki, mikor, s hogyan vagyok, de igyekeztem arról is meggyőzni, hogy nem szükséges ennyire aggódnia értem, megleszek. Azért, jól esett, hogy megtette, fogalma sem volt róla szerintem, mennyi erőt adott nekem. Így hát eszembe sem jutott, hogy nemet mondjak, amikor megkérdezte, hogy elvihet-e valahová este. Miért is ne? Jól esett volna a Lakon kívül lenni, Emmettel, gyakorlatilag bárhol, annyira megszoktam az érkezésünk előtti hónapokban, hogy az alváson kívül mindent együtt csináltunk gyakorlatilag, és hiányzott, nagyon-nagyon. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ráeszméltem olyan dolgokra, amikre lehetséges jobb lett volna, ha nem jövök rá. Bár, a Vörös Hold adta meg a végső löketet, és amíg halottnak gondoltam magam, nem bántam ezt az érzést, most már kicsit aggódom miatta. Félek, hogy rájön esetleg, és akkor elrontok mindent, a világért sem szeretném elveszíteni. Azt már megtanultam, hogy az ilyesmi előbb-utóbb elmúlik, csak ki kell várni. Mégsem bírtam megállni, hogy ne öltözzek csinosan a meleg mellett is. A szoknyát azért még nem mertem bevállalni, úgyhogy maradt a kényelmes, de kellemes látványt nyújtó farmer, egy kicsit magasabb talpú bokacsizmával, egy krémszínű blúz, rá egy vékonyabb kardigán, és persze a szövetkabát, meg a sál a nyakam miatt. Valahogy nem akaródzott mutogatni a sebemet, még elég élénk a helye, bár már nem fáj, és gyógyult vagyok, de a látvány szerintem sokkolná az embereket. A hajamat kiengedve hagyom, így egyébként is jobban szeretem, aztán mikor megérzem, hogy megjött, akkor már indulok is kifelé. Vannak, akiket ezer közül is… Emmett valahogy meglepően hamar elérte ezt nálam, de nem bánom egyáltalán. - Köszönöm szépen, te sem panaszkodhatsz. Tudom, tudom, egy férfi ne fessen csodásan, egyszerűen kedves a szívemnek, és igazából teljesen mindegy, miben látom. Szeretem a mosolyát, és igen, annak is tudatában vagyok egy ideje, hogy ritkán osztogatja, ezért megbecsülöm minden egyes darabját. Ha akarnám, sem lennék képes nem viszonozni, szóval elmosolyodom én is, és bújok bele az ölelésbe, szívom be az illatát, mintha elfelejthetném valaha, aztán persze eleresztem, mielőtt esetleg túlzásba esnék, vagy valami, annyira nem értek én ezekhez a férfi, női szerepekhez, hogy az borzalom. - Nem, egyelőre úgysem hagynak semmit csinálni, és nekem is jót fog tenni a környezetváltozás. Gondolom te sem véletlenül idekint várakoztál. Húzom el a számat finoman, ismerem azért elég jól, egyrészt szerintem ha én nem lennék, nem jött volna ide, másrészt a légkört, ami jelenleg a Lakban uralkodik, senkinek sem tesz jót. - Inkább örülök neki, szóval mehetünk, bárhová is vigyél. Be is ülök az autóba, és kötöm be magam, bár nincs bajom Emmett vezetési stílusával, de meglehetősen szeretem magam tartani a szabályokhoz, és attól még, hogy ő jól vezet, más lehet idióta, és kínos lenne ezek után egy karambolt elszenvedni. Végül elindulunk, és váratlanul elnevetem magam. - Tényleg… azt említettem már, hogy virágboltot szeretnék nyitni? Pillantok rá oldalvást, nem, szerintem még nem mondtam, de ennek fényében igencsak mókás az a rengeteg csokor. Istenem, mit élhetett át? Tudom, mások is aggódtak értem, senkiét nem becsülöm le, Emmett egyszerűen csak nem az a típus, példának okáért a fajtánkat is gyűlöli… Engem mégis közel engedett.
Bólintok a szavaira, mert bár a lábaimnak semmi baja, azért olyan sokáig még nem bírom, fárasztó ez az egész, és talán a lélek megviseltsége kiütközik a testen is, fogalmam sincs, vagy csak a minimál koszton, infúzión tengődő test gyengül le nagyon. Azt hiszem, három napja mertem megint enni, de még akkor is iszonyatosan fájt, mostanra már nem feszül annyira a bőr. Nem is akarom elképzelni, mennyivel rosszabb lenne fiatalabb korban az ilyesmi. - Igaz is, a piknikkosár már snassz. Pillantok a táskájára, de nem firtatom, a türelmetlenkedés nem az én asztalom, így is, úgyis megtudom, nemde? Minek siettessem hát? Egészen meglepődöm, amikor rájövök, hogy ez tényleg amolyan piknik jellegű dolog, csillagokkal, meg minden. Ez… egészen romantikus, bár holt biztos, hogy Emmettnek ilyen nem fordul meg a fejében velem kapcsolatban, az is évekbe került, hogy megbarátkozzon a gondolattal, segítettem neki, és újabbakba, hogy barátság alakuljon ki közöttünk. - Kakaó? Imába foglalom a nevedet. Persze, hogy tudja, sok mindent tud rólam, miként én is róla, és a kakaó velem kapcsolatban az egyik legalapabb dolog. Azt hiszem, ezért cserébe készítenem illene neki majd egy kis lasagnet, azt úgyis szereti, én meg azt szeretem, ha örül valaminek, szóval nem okozna gondot. - Tökéletes. Szorítom össze az ajkaimat, és felpillantok az égre. Ez lehet, hogy nehezebb lesz, mint gondoltam, de… bámultunk már máskor is csillagokat, nemde? Nem más ez sem, nem szabad, hogy másként gondoljak rá. - Na, ne vágj már ilyen képet, komolyan imádom. Bököm oldalba nevetve, aztán a tenyerébe csúsztatva a sajátomat húzom a pokrócra, hogy leüljünk mindketten. Azt már velem kapcsolatban megszokhatta, hogy rossz szokásom az érintkezés, ez fajtámból adódik, talán olykor túlságosan is közvetlen vagyok, de mostanra talán már megbarátkozott vele. - Úgy érzem, meg tudnék enni egy kisebb elefántot. Kuncogok, és ha szabad, már fel is túrom a táskát ennivalóért, nem vagyok türelmetlen típus, de legalább, ha kaja van a számban, nem fogok zöldséget beszélni, ami határozottan jól jönne. - Sajnálom, hogy megijesztettelek. Az isten verje meg. Miért gyorsabb a szám, mint a kezem? Nem akartam erről beszélni, csak... kicsúszott, persze, mindig minden csak kicsúszik.
Számomra teljesen természetes volt, hogy valami aprósággal meglepem, hogy kézzel fogható jele is legyen annak, hogy itt jártam, hogy aggódtam érte, hogy igenis fontos nekem. Tudom jól, hogy mindezzel tisztában van, de nekem akkor is szükségem volt ilyesmire. Ráadásul a virágok illata kellemes - már akinek -, nyilván jobb érzés ilyen közegben öntudatra ébredni. Bár ezt nem tudom, én magam nem rajongom annyira a virágokért, de bíztam benne, hogy neki elnyeri a tetszését. - Öhm.. köszönöm? - mosolyodom el ismét, nem sűrűn kapok ilyesmi bókokat és soha nem törekedtem arra, hogy csodásan fessek, tudatosan legalábbis csak ritkán, ráadásul nem én vagyok túl… nem én vagyok túl mindazon, amin Lilianne. Na de mindegy is, ebbe szerintem ne másszunk bele mélyebben. Kellemes érzés magamhoz ölelni, én magam is beszívom az illatát, finom, ráadásul a történtek fényében.. Ismét csak nem mászok ebbe mélyebben bele. - Nagyszerű! Pontosan ezért is gondoltam egy kis kirándulásra - azért megkönnyebbülés, hogy szívesen elhagyja egy kis időre a farkaslakot, kellemetlen lett volna, ha nincsen kedve ilyesmihez. - Azt hiszem, túl jól ismersz - vakarom meg a tarkóm egy mosoly kíséretében. Így is sokkal többet elviseltem az elmúlt napokban, mint amire számítottam, de hát Liliért bármit, azért nálam is van fontossági sorrend. Elindulunk, a nevetése valóban váratlanul ér, azt nem mondom, hogy nem örülök neki, sőt, kifejezetten jó végre ezt a kellemes hangot hallani, csak egyelőre az apropóját nem értem. De nem is kell sokáig várni rá, hamarosan megkapom a válaszom és a virágajándékozós akciómmal a hátunk mögött ez valóban vicces. - Nahát, komolyan? - pillantok én is oldalra egy picit - Hát akkor így hogy fogok meglepetés virágot venni? - forgatom meg a szemeimet, viccelődve kicsit. Mert nem mintha ne lenne még virágos ebben a városban, ráadásul nem szeretnék ünneprontó lenni és nem tudom, mit hoz a jövő, de nem hinném, hogy túl nagy rendszert csinálnék ebből a virágos dologból a közeljövőben. Egyszerűen nem vagyok az az ajándékozós típus, de hát, ki tudja.. Történt már sok furcsaság velem, mióta Lilit megismertem, példának okáért közel engedtem magamhoz annak ellenére, hogy vérfarkas. Ez már önmagában elég abszurd, nem igaz? Én magam sem értem teljesen.
- Most őszintén, hogy néznék ki egy piknikkosárral? - grimaszolok, ahogyan megjelenik előttem a kép, valamiért nem tudok azonosulni azzal a valakivel. - Sporttáskával menni piknikezni sokkal menőbb - mosolyodom el végül, de többet egyelőre nem fűzök hozzá. Nem kérdezősködik, én pedig nem avatom be előre, úgyis hamarosan meg tudja majd, mi is a helyzet, mivel is készültem neki. Én pedig.. egek, komolyan izgulok? Hát bakkert, tényleg van bennem valami ilyesmi, hogy vajon mit fog szólni mindahhoz, amivel meg kívánkozom lepni, tetszeni fog-e neki egyáltalán. Egy egyszerű kis baráti csillagles, nekem meg sem fordul semmi komolyabb a fejemben… Vagy lehet a tudatalattim cselekszik? Nem boncolgatom. - Szeretném majd hallani - pimaszkodom kicsit, miközben leterítem a pokrócot, aztán azon végzi a táska is. Tudom, hogy szereti a kakaót, nem véletlenül nem teával, vagy kávéval készültem. Én magam semleges vagyok ezt az italt tekintve, de most nem is azért vagyunk itt, hogy az én kívánságaim teljesüljenek. Szeretném, ha Lil jól érezné magát, ha sikerülne elszakadnia kicsit mindattól, amin át kellett mennie és bízom abban, hogy ezzel talán nekem is lehetőségem lesz kicsit elfelejteni mindazt, ami történt.. Vagyis inkább nem gondolni arra, hogy mégis mi a fenét műveltem és egyáltalán.. kivel. Melegséggel tölti el a szívem az az egyetlen szócska, amit a kérdésemre kapok. Tényleg szerettem volna, ha minden jól sikerül, ha tényleg sikerül neki örömet szereznem, hiszen én is annyi mindent köszönhetek neki, ideje „törlesztenem” valahogyan. A megjegyzését hallva és az oldalba bökés után én is elnevetem magam, érzem keze melegségét, engedek a húzásnak, leülünk hát mindketten a pokrócra. - Hm, szólhattál volna, akkor vadásztam volna neked egy elefántot - vigyorodom el, mert igen, érte még erre is képes lettem volna. Ha mást nem, hát egy marcipán-elefántot hoztam volna, de akkor is. Félő, hogy nem hoztam elég szendvicset, ha tényleg ennyire éhes, de ha annyira vészes lenne a dolog, az egyetem itt van egy köpésre, majd improvizálunk. Amíg ő a táskában kutakodik, én kézbe veszem a termoszt és a hozott bögréket, hogy tölthessek magunknak belőle, majd utána én is magamhoz ragadok egy szendvicset, hogy annak elpusztításába kezdjek bele. - Nem számít, nem te tehetsz róla - mosolyodom el kedvesen, rá pillantva. Tényleg borzasztóan megijedtem, azok után, hogy Casimir mindenkit elvett tőlem, aki valaha fontos volt, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy átka még a halála után is kísért. Borzalmas volt. Persze ezt nem fogom megosztani vele, nyilván mindezt átélni sem volt túl kellemes, mindkét oldal rettenetes lehetett. Vigasztalhatnám azzal, hogy éltem már át rosszabbat, de az nem volna igaz. Sok borzasztó dolog történt már velem, egy a biztos, nem tudom, képes lettem-e volna mindezt kiheverni. - Az a lényeg, hogy itt vagy - simítom tenyerem a kézfejére egy rövid időre - Bármennyire is volt borzalmas, felesleges ezzel foglalkozni - mondom ezt pont én, aki annyi évtizeden keresztül hajkurászta a múltját és a saját bosszúját. - De ha szeretnél róla beszélni, akkor itt vagyok, tudod jól - nem sok titkunk van egymás előtt, ismeri az életem minden egyes pontját, habár arról még nem meséltem neki, hogy az Alyeska fesztiválon találkoztam a húgommal és miért is távoztam olyan hirtelen. De most, véleményem szerint, ez nem is igazán számít. Igazság szerint nagyon is érdekel, mi történt vele, emlékszik-e egyáltalán valamire, de én biztos, hogy nem fogom erőltetni a témát, bizonyára beszélt már róla másokkal is, nem tudom, mennyire volna kedve minduntalan erről diskurálni, én egészen biztosan kikészülnék egy idő után. Pontosan emiatt nem is beszélek szinte senkivel arról, hogy velem mi történt. Bár lényegében nem is tudnék mit mesélni, hiszen semmire sem emlékszem, lehet Lilinél is ugyanez a helyzet, fogalmam sincsen, de én nem fogom kérdezni, ha úgy érzi, szívesen megosztaná velem, akkor tudom, hogy úgyis meg fogja tenni.
- Erre van némi esély. Igen, elég jól sikerült már megismernem, még úgy is, hogy kezdetben nagyon nem akarta, hogy bármi közöm legyen hozzá, meg is értem, őszintén, de valahogy másként alakult, amit viszont egyáltalán nem bánok, szegényebb lennék egy fantasztikus baráttal, meg néhány nagyon kusza érzéssel. Az utóbbi annyira nem zavarna, de erről úgysem beszélek, megpróbálok tudomást sem venni róla, úgy sokkal egyszerűbb lesz az életem szerintem. - Ugyan már Emmett, mindketten tudjuk, hogy ez ilyen egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt. Mosolyodtam el, és őszintén, nem zavart, legalább nem lesz, ami bezavarjon a kis fejembe. Azt meg erősen kétlem, hogy valakivel kétszer előfordulhatna, hogy meghal, majd feléled, ez az egy is csodaszámba megy. Nincs ebben semmi feddés, elvégre, még ha romantikus vetülete is lenne a kapcsolatunknak, ami nincs ugyebár, akkor is tisztában lennék vele, hogy nem az a virágot ajándékozós típus. Talán pont ezért esett olyan jól. - Pont úgy, mint egy Emmett, aki piknikkosarat cipel. Tény, hogy nehéz elképzelni, de ennél lehetetlenebb dolgok is történtek már. S még csak nem is a Vörös Hold körüli rejtélyre utalok, sokkal inkább kettőnk barátságára, szerintem ezelőtt tíz évvel fogadni mert volna, hogy esély sincs rá. Most viszont mégis itt vagyunk, és talán mindenkinél jobban ismerem, s ő is engem, igen, tudja a titkaimat, olyanokat is, amiket senkinek sem mondtam el, és talán nem is fogom, hisz nincs szükség rá. - Mi sem természetesebb, de időt kérek, amíg kitalálom. Ha nem én lennék, tán nyelvet is öltenék rá, bár sejtheti, hogy tényleg megteszem, hisz nem szokásom a levegőbe beszélni, ha meg is teszem, annak van valami mögöttes oka, ám jelenleg erről szó sincs, és még vicces is lenne, ahogy talán kicsit zavarná a hízelgés. Nem olyannak ismertem ám meg, aki kifejezetten rajongana az efféle figyelemélt. Szent Emmett. Ha-ha-ha… - Isten ments, elefántok nem teremnek Fairbanksben, messze kellene menned, én pedig szeretem, ha közel vagy, hangozzon ez bármilyen önzőnek is. Igen, munkál bennem némi félsz, hogy bármikor úgy dönthet, tovább áll, talán évekbe fog telni, de örökké nem maradhat itt az inkognitója miatt egyébként sem. Határozottan nem várom azt a pillanatot, hisz nem akarok dönteni a céljaim, a falkám, valamint közte. Ezt a kérdést még elméletben sem merném soha feltenni magamnak. Végül csak nem bírom ki, hogy előhozakodjak a történtekkel, csinálhatnánk úgy, mintha mi sem történt volna, de emlékeim szerint sosem vitt még éjszakai falatozással egybekötött csillag lesre, szóval ott munkál a fejemben, hogy azért teszi, mert el akarja velem feledtetni, vagy ha azt nem is, hisz képtelenség, legalább egy kicsit elterelni a figyelmemet. Imádom érte, ez tény és való, ezenkívül borzasztóan hálás vagyok, de nehéz elvonatkoztatnom. - Tudom, de ettől függetlenül sajnálom, hisz tudom milyen elveszteni valakit, aki fontos nekünk, akit szeretünk, és minden, csak nem épp olyasmi, amit könnyű kezelni. Szerencsére temetésre azért már nem kellett, hogy sor kerüljön, és bár erősnek tartom Emmettet, de úgy hiszem, hogy megviselte volna a halálom, a másik felem is azt mondta… hogy sosem fogja kiheverni. Újra és újra meghalnék odaát, ha élve temetné el önmagát. Ennyit senki sem ér. Jól esik az érintése, kicsit meg is cirógatom a kezét, nincs ebben semmiféle intimitás, legalábbis ide nem illő, egyszerűen számomra fontos az érintés, azoké, akik számítanak, de ezt már tudja jól, volt ideje megszokni. Azért túlzásba nem viszem, de mivel most ő kezdeményezte, nem vagyok rest továbbfűzni a mozdulatot. - Nem olyan felesleges, a feldolgozáshoz szükséges mindenkinek, szerintem neked is, és abban sem vagyok biztos, hogy nekem kellene beszélnem róla. Ismerlek, mindig elfojtasz dolgokat, hogy aztán az arcodba robbanjanak. Egyszerűbb most beszélni róla, mint hónapok, évek múlva. Biztosan te is félsz attól, hogy mit tettél. Darrent is érdekli, tudni szeretni, kivel és mit csinált, s ha még ez nem is érdekelné esetleg Emmettet, én attól még órákig halott voltam. Tudom, talán jobb neki, ha csendben, magában intézi el, de én sosem azért voltam mellette, hogy ártsak neki, én csak segíteni szeretnék. - Áhh… Tudod mit? Felejtsük el, nem kell róla beszélni, igazad van. Vannak helyette vidám dolgok, amikkel viszont érdemes foglalkozni, szóval próbálom elereszteni a témát, de egy gondolatom azért még akad ezzel kapcsolatban. - Én a magam részéről örülök, hogy nem tudom, ki volt az, így legalább senkit sem kell győzködnöm arról, hogy nem az ő hibája volt, és hogy egyáltalán nem haragszom. Azzal rá is rabolok az egyik bögrére, hogy belekóstoljak, és végül lehunyt szemmel, elégedetten mosolyogva feledkezzek bele a kakaó ízébe. Tényleg imádom, és sokszor már ennyi is elég, hogy jobban érezzem magam. - Te és egy bögre kakaó, tényleg nem is kívánhatnék szebb estét. Mosolygok rá, nem gondolok én ebbe semmi többet, pedig a Vörös Hold rádöbbentett, hogy jobban aggódtam érte, mint bárki másért, és ez azóta is piszkálja a csőrömet, de ez végképp olyan téma, amiről jobb nem beszélni, csak összezavarna mindent. Inkább bele is harapok a szendvicsbe, akkor legalább nem beszélek, abból nem lehet baj.
- Vannak még csodák, nem igaz? - mosolyodtam el újfent, a társaságában ez valahogyan sokkal könnyebben ment, mint máskor, szívesen tettem, mert azért jó érzés volt és tulajdonképpen a jókedvemet fejeztem ki vele. A csodák pedig.. Rengeteg csodában volt már nekünk kettőnknek részünk, a jövőben is biztos lesz majd hasonló, a virágkérdésben meg nem tudok dűlőre jutni, elképzelhető, hogy neki van igaza. De ugye nem csak a virággal lehet meglepetést okozni, remélem tisztában van vele. - Hm, ebben teljes mértékben neked kell igazat adnom! - töprengek el, mert valóban így van. Mi a piknikkosarat cipelő valóm ahhoz képest, amiket eddig átéltünk? Valóban lehetetlenség volt, hogy a kapcsolatunk valaha ennyire szorossá válik, de mégis megtörtént, magam sem tudom, hogyan, de semmiért sem cserélném el, az egészen biztos. Pontosan ezért viselt volna meg annyira, ha valóban elveszítettem volna… - Amennyit csak szeretnél - ki ne örülne egy kis szívet melengető imának, ami róla szól? Csak a bolond emberek, én pedig magamat nem tartom annak, szóval bármennyit képes volnék rá várni. Nem tartom magam túlságosan egoista alaknak, de no, vannak olyan dolgok, amiknek azért bárki nagyon örülne. - Nem hangzik ez olyan önzően, ne aggódj - pillantottam rá. Példának okáért azért sem, mert magam is így vagyok vele, még akkor is, ha így, szó szerint nem is mondom ki, de tisztában vagyok vele, hogy ő is nagyon jól tudja. Abba pedig, ami benne is felmerül.. inkább magam sem gondolok. Majd ráérünk akkor ezen morfondírozni, amikor valóban eljutunk arra a pontra. Mindenesetre nem terveztem továbbállást az elkövetkezendő években, szóval ha csak át nem helyeznek, vagy ki nem rúgnak, addig nem mozdulok innen. Nem árt már végre egy kis megpihenés. - Talán az volt az egyetlen szerencsém, hogy mire igazán sikerült volna felfognom, hogy elveszítettelek, visszatértél - a tekintetét keresem, komolyan, őszintén hangoznak el a szavaim, hiába volt borzalmas az a kevéske idő is, amit a holttestét bámulva töltöttem, semmi sem lett volna ahhoz képest, ha tényleg sikerül realizálnom, hogy.. hogy nincsen többé. Nem szeretnék ilyesmire gondolni. Annyi mindenkit veszítettem már el életem során, ha ő is elment volna, senkim sem maradt volna… A húgom csupán, tudom, ő itt van, de ő más. Ő már más. Ő már többé nem a húgom, bármennyire is fáj kimondani. Gondolkodni kezdek, még a tekintetem is elfordítom, a pokróc kockáit kezdem tanulmányozni. Igen, félek attól, hogy mit tettem, de egyszerűbb nem gondolni rá és figyelmen kívül hagyni, mint ezen morfondírozni és görcsölni rajta, amikor így sem, úgy sem emlékszem rá. Persze, hogy félek, nagyon is félek, a legrosszabb eshetőségeket is lepörgettem magamban… Alighogy megszólalnék, ő teszi és inkább tereli a témát. - Félelmetes egy perszóna tudsz te lenni, ugye tisztában vagy vele? - nevetek fel röviden, egyáltalán nem gondolom komolyan azt a megnevezést ott a mondatom közepén. - Feldobod a témát, aztán meg inkább mégse beszéljünk róla. Így igazodjon ki rajtad az ember - csóválom meg a fejem mosolyogva, miközben a szendvicsem kicsomagolásán fáradozom. Nem mondom, hogy könnyebb így, hogy nem beszélek róla, hiszen eddig senkivel sem osztottam meg a gondolataimat ezzel az egésszel kapcsolatban, de valóban magamban szoktam lerendezni az ilyesmit, idővel elmúlik, már megtanultam kezelni az ilyesmit. Bár tény, hogy még egyik szerettem sem tért vissza a halálból, szóval ez lehet kicsit nehezebb lesz.. - Valóban egyszerűbb így mindenkinek, megannyi fejfájástól és bűntudattól kíméljük meg magunkat - értek egyet, hiszen ebben az esetben én szerintem áldásosabb a tudatlanság. Mert ha fény derülne az igazságra, akármennyire is fúrja az oldalam a kíváncsiság, senkinek sem hiányzik, hogy önostorozásba kezdjünk. Jobb így. Szerintem legalábbis egészen biztosan. - Viszont most én leszek, aki visszakanyarodik a témához, ne haragudj, ha kellemetlen erről beszélned, csak egy szavadba kerül és befogom a számat - szeretném, ha tudná, hogy semmi sem kötelező, mondhat nemet, ha még nem érzi úgy, hogy tud beszélni róla, én mindenesetre megpróbálom, hátha neki is könnyebb lesz a helyzet, ráadásul kíváncsi vagyok. Ezen a téren teljes mértékben - Milyen volt? Mi történt ott egyáltalán? Te emlékszel? - erről még nem beszéltünk és fogalmam sincsen, hogy akad-e olyan, akinek beszélt róla, én mindenesetre meghallgatom, ha szeretné elmondani, de nem erőltetek semmit. - Nagyon örülök, hogy így érzed. Tényleg - sokat jelent számomra az, hogy jól érezze magát, most pedig különösen, nem árt kicsit elszakadni mindattól, ami történt, akkor is, hogyha hazaviszem majd, ismét minden a nyakába szakad, de legalább akadt pár óra nyugalom. Persze nem segítek sokat, ha olyan kérdéseket teszek fel, mint amiket az előbb, tudom jól, de én igyekszem. - És akkor még nem is lested meg a csillagokat - szeretek csillagokat nézni, hangozzék bármennyire is furán, mert olyan nyugodt és csendes. De majd akkor fordítjuk figyelmünk a csillagok felé, ha megvacsoráztunk, elterülve majd a pokrócon nyilván Lilinek is kényelmesebb lesz, ha nem kell nyújtogatni a nyakát.
- Erre határozottan azt kell mondanom, hogy igen, vannak. Nem csak vele kapcsolatban, hisz visszajönni a halálból mi más lenne, ha nem csoda? Szerettem, mikor mosolyog, valahogy sokkal kevésbé tűnt tőle morcos, megközelíthetetlen alaknak, bár nekem már nem kellett közelebb mennem, ott voltam a belső körében, olyannyira, hogy már elképzelni sem tudtam nélküle. S talán valahol ő sem nélkülem, nem véletlenül kaptam virágokat. - Sejtettem én, hogy erre várnál akármennyit. Csóváltam meg mosolyogva a fejemet, néha komolyan tipikus pasi volt, máskor meg annyira nem, hogy az félelmetes. Mármint, amióta együtt mászkálunk, én nem láttam nővel bizalmas helyzetben, amit így utólag bevallva egyáltalán nem bánok, gőzöm sincs, hogyan reagáltam volna rá, már legbelül, mert én aztán nem vagyok az a jelenetet rendezős típus. Szóval ezt az oldalát nem ismertem, talán nincs is neki ilyen, de nem is értem, minek fejtegetem. Jó, értem, de tudom, hogy erre nincs mód, muszáj a realitások talaján maradnom, és a feladataimra koncentrálnom. - Hála az égnek, nem akarnám visszaszívni Persze, mint a gyerekek, de jó is lehetne, ha minden rosszat, minden hibásan elejtett, megbánt megjegyzést képesek lennék semmisé tenni. Szebb hely lenne a világ. Mindenesetre most nem is kell így tennem, és Emmettel talán nem is érezném szükségét, elvégre, a kezdetektől őszinteség övezi az ismeretségünket, nincsen zsákbamacska, épp ezért jövünk ki talán olyan jól, meg azért, mert jellemünkből, illetve fajunkból adódóan épphogy esélytelen volna, hogy jóban legyünk, mégis így esett. Furcsa kapcsolatokat alakít az élet… - Igen, ebben lehet valami, Te jobban jártál. Ginette például teljesen kész van még mindig, vigasztalhatatlan szegény. Már meséltem neki róla, nyilvánvalóan, meg láthatta is, hogy sürgött-forgott körülöttem, mikor még nem tértem magamhoz, és szerintem messze az ő lelkét taposta meg leginkább a dolog, bár meglehet, a kis Payne is közel van hozzá ilyen téren, de legalább visszajött mindenki, nem kell valóban gyászolni, sírokat ásni, lelkek békességéért könyörögni. A szemeit fürkészem én magam is, szeretném tudni, mire gondol, szeretném magamhoz ölelni az érzéseit, de nem veszek el semmit, tőle sosem, csak azt, amit adni hajlandó, tudom, milyen ingatag ez a békesség, elég lenne egy apró hiba, és felülkerekedne rajta a gyűlölet, amit a farkasom iránt érez. Tudom, hogy ott van, ez nem olyasmi, ami valaha is el fog múlni. Bosszantó, hogy a lényem fele az, amit nem bír elviselni, éppen ezért kényesen igyekszem kerülni az ezzel kapcsolatos részleteket, de nem mindig jön össze. Finoman rászorítok a kezére, itt vagyok, nem mentem sehová, és ha rajtam múlik, még egy darabig nem is megyek. - Féééélelmetes? Ééén? Szerintem nálam egy hangya is félelmetesebb. Állapítom meg mosolyogva, persze sejtem, mire céloz, de… Ismer, tudja, hogy hajlamos vagyok csapongani, és egyik percben megadom magam, hogy a következőben visszatérjek ugyanoda, ahonnan elindultunk. Sosem mondtam, hogy egyszerű velem, bár még mindig könnyebben kezelhető vagyok, mint a legtöbben, de azt ne kérje senki, hogy emellé még a lelkem, a gondolataim is egyszerűek legyenek. Néha még én sem vagyok képes kiigazodni saját magamon. - Csak tekintettel vagyok arra, hogy Te valószínűleg nem akarsz róla beszélni. Fűzöm még hozzá, Emmett sosem volt egy könnyen megnyíló típus, néha kénytelen vagyok békén hagyni, de mindig tudom, hogyha kész rá, akkor meg fog keresni, és beszélni fog. Mert szüksége van rá, rám, szükségünk van egymásra. - Mert Te már csak olyan szájbefogós vagy, igaz? Ugratom, persze, tudom, hogy megtenné, de azt is, hogy olykor igen nehezen képes befogni, bár most nem dühös, és vélhetőleg nem is lesz az, legalábbis ahhoz nagyon el kellene szúrnom valamit, és olyasmire elég rég volt már példa. Vagyis, inkább még soha, kezdetben is csak azért utált, mert vérfarkasból vagyok, és nem értette, mit akarok tőle. - Emlékszem. Nem volt túl kellemes, úgymond a jobbik énemmel kerültem szembe, aki elhitette velem, hogy bennem nincs meg az, ami a céljaimhoz kell, hogy Anernerk legyek, nem vagyok hozzá elég jó, ő viszont igen. És… vagy ő, vagy én. Ismersz, nem tudtam volna megtenni, csak azért, hogy magamat mentsem, képtelen lennék ölni. Úgyhogy, finoman az ölébe fektetett, és elvágta a torkomat. Tulajdonképpen egész kedvesen csinálta, olyan bensőséges volt, mintha tényleg ismerne… Gyors és kíméletes. Talán ezért sem viselt meg annyira, de ne hidd, hogy nem zavar a tény, hogy ilyen könnyen feladtam, iszonyatosan szégyellem magam miatta. Sóhajtok fel, erre kénytelen vagyok inni egy kis kakaót. Majd inkább arról kezdek el csacsogni, hogy a témától eltekintve nagyon is jól érzem magam. - Igen, a csillagok bizonyosan rátesznek majd még egy lapáttal az érzésre. Valóban jó ötlet volt. Csacsogom, igyekezve elűzni a borúsabb gondolatokat, majd újabb harapás a szendvicsbe, aztán amint megrágtam, sóhajtok egy mélyen. Muszáj… ha már erről beszélünk, ki kell mondanom. - Azt… azt mondta, hogy sosem hevernéd ki a halálomat. Koppannak szavaim a falatozás miatt beálló csendben. Elintézhetném azzal, hogy biztos hazudott ebben is, mert volt még pár ferdítése, de szerintem ez igaz, és aggódom miatta, mert nem szeretném, hogy így legyen, ha esetleg valóban hamarabb fogok meghalni, mint ő.
- Ki ne várna egy ilyenre akármennyit? - kérdeztem nevetős hangon, hiszen bolond az az ember, aki nem szereti, ha az egóját simogatják. Persze nem kell annyira látványosan örülni neki, belül is lehet ujjongani, de hát no, nincs igazam? - Nem is kell visszaszívnod, mert szerintem egyáltalán nem volt önző. Vagy ha igen, akkor én is önző vagyok - egy percig sem akartam rejtegetni, hogy igenis fontos nekem és én is örülök, hogy a közelemben van. Az persze más kérdés, hogy inkább csak így, burkoltam adom a tudtára, mert szó szerint azért lehet, hogy képtelen volnék kimondani. Magam sem tudom, hogy miért, egyszerűen csupán nem érzem szükségét, mert mindketten nagyon jól tudjuk, hogy mi a helyzet kettőnk között. - Ginette..? - egyetlen pillanatra töprengek el, majd beugrik a hölgyemény - Áhá, tudom már, ő volt az a kishölgy, aki ott sertepertélt körülötted. Nem csodálom, hogy kikészült, hiszen azért ő mégiscsak több falkatársát veszítette el - húzom el a számat kissé. Fogalmam sincsen, hogy a fiatal nőstény miként viszonyul az elhunyt, majd ismét élő személyekhez, de ha ennyire kikészült, akkor nyilván jó kapcsolatot ápol velük. Teljes mértékben megértem a helyzetét, nem mindenki képes elrejteni a fájdalmát, ráadásul van egy olyan szint, amikor már képtelenek vagyunk többet befogadni, elnyelni és kiütközik, megmutatkozik, legyen akármilyen erős az illető lelke. Ha eltelt volna még pár nap, ha ténylegesen eltemetjük őket, valószínűleg én is teljes mértékben összezuhantam volna, de így.. inkább nem gondolok rá, nem történt meg, felesleges ilyeneken gondolkodni. Rászorít a kezemre, ami mérhetetlenül jól esik, hiszen még inkább biztossá válik, hogy itt van, hogy nem maradtam ismét egyedül. - Nem úgy értettem a félelmetest, hanem.. na, úgyis értetted - forgatom meg a szemem mosolyogva, minek beszéljek és magyarázkodjak feleslegesen, amikor úgyis tudja, mire gondoltam? Ismerem, így igaz, cseppet sem zavarnak a hirtelen témaváltások, majd a visszatérés az egyik előbbihez. - Amúgy meg nem tudom, mennyire félelmetes egy hangya, még sosem tanulmányoztam őket közelebbről - jegyzem, igyekezve minél komolyabb arcot vágni a mondandómhoz, persze aztán nem bírom sokáig, nem véletlenül nem színész lett belőlem, elmosolyodom hát, csak ugratom. Úgy a jó, ahogyan van, a maga minden bonyolultságával és csapongó gondolataival együtt. - És ez igazán kedves tőled - őszinték a szavaim, ismerjük egymást, nem is lennék képes erről elfelejtkezni, majd ha készen állok rá, úgyis el fogom neki mondani, tudja jól ő is. Valakivel mindenkinek szükséges megosztania a fájdalmát, a keserűségét, mert egy idő után tényleg nem képes többet elviselni az emberi lélek és amikor túlcsordul, az soha nem vezet jóra. Velem már megtörtént, én nagyon is jól tudom, milyen ez. - Érted bármit, tudod jól - ő ugrat, én azonban nem viccelődöm, ott a mosoly, de akkor is így gondolom. Tényleg képes volnék bármit megadni érte, legyen az akár a legapróbb dolog is, például az, hogy befogjam a számat. Amúgy sem beszélek sokat, vagyis csak akkor beszélek sokat, ha ő itt van, mellette valahogy minden más. És mivel most itt van.. na jó, ebbe ne menjünk bele, mert már én is belekavarodtam. Mégsem kéri azonban, hogy maradjak csendben és ne beszéljek, hanem belekezd, én pedig figyelmesen hallgatom, mintha a legérdekesebb mesét hallanám most a szájából. Annyira furcsa ez az egész. Miért a saját énjével került össze? Miért kellett egyiküknek meghalnia? Miért a jobbik énje? Miért, miért és miért, megannyi kérdés tolul fel bennem, de aligha kaphatnánk rájuk választ és valószínűleg már Lili is feltette ezeket magának. Bizarr, nagyon bizarr ez az egész helyzet. - Lehet, hogy pont ez volt a cél, hogy pont ezt kellett megtanulnod. Hogy ne add fel olyan könnyen - lehet kicsit kegyetlenül hangoznak a szavaim, de kettőnk közül mindig is én voltam a harciasabb, ő pedig a nyugodtabb típus. Míg én a fegyvereimmel és a puszta két kezemmel harcoltam, addig ő a szavaival és a kedvességével. Van különbség a kettő között és lehet ez az egész máshogyan alakul, ha küzdött volna egy kicsit. - Egyébként pedig teljességgel képtelen, hogy bármi olyat birtokoljon, ami benned nincsen meg ahhoz, hogy Anernerk legyél - ráztam meg a fejem és ráncoltam a homlokom, na most tuti tiszta morci fejem volt. Még jó, hogy az voltam, hiszen valóban így gondoltam ezt az egészet, Liliből nagyszerű Anernerk lesz majd, tudom jól. Rengeteget tanult az elmúlt két évtizedben és ismerem őt. Tudom, hogy mire képes, tudom, hogy meg tudja csinálni. - És ne szégyelld magad miatta, jó? Most már tudod, mit rontottál, tudod hát, min kell javítanod, erősítened kicsit - én nem azt szeretném, hogy gyilkológép legyen belőle, nem is tudnám elképzelni, de ha így élte meg azt, hogy feláldozta magát, akkor lehet tényleg nem árt kicsit rágyúrni a dologra, a biztonság kedvéért. Én magam is kortyolok a kakaómból, a csillagoknál egyetlen pillanatra tekintek fel az égre. Milyen mázli, hogy nem felhős az ég, az igen kellemetlen lett volna, ha kijöttünk volna és nincsenek csillagok… - Örülök, hogy így gondolod - pillantottam rá immáron mosolyogva, sehol az előbbi morcos arckifejezés, valóban öröm volt, hogy úgy érzi, jó ötlet volt. Örülök, ha ő örül, ez már csak így megy. - Tényleg? - nézek rá meglepetten, mert ezt.. honnan tudná? Ismét ráncolom a homlokom, de most nem mérges az arckifejezésem, sokkal inkább töprengő - Mégis honnan tudta? - halkan hagyják el számat a szavak, ismét csak nem mondom ki nyíltan, hogy így van, de a kérdésemben ott van becsomagolva a válasz; tökéletesen igaza volt. Pici szünetet várok csupán, mielőtt ismét megszólalnék. - Tudod jól, hogy mennyi mindent veszítettem már el az életem során. Bárkit, akit közel engedek, bárkit, aki fontossá válik, akit beengedek a szívembe, valamilyen módon mindig elszakítanak tőlem, kitépik a kezeim közül és ez iszonyatosan rossz érzés - pillantok ismét rá, keresem a tekintetét, szeretnék kapaszkodni valamibe, amiről tudom, hogy biztos, ami valódi. - Fontos vagy nekem, Lil, le sem tudnám tagadni. Nekem tényleg nincsen senki más, csak te. Ha téged is elveszítettelek volna.. - valódi kétségbeesés ül meg a tekintetemben, olyan, amit ritkán engedek meg, hogy ennyire megüljön a vonásaimon. Nem kell befejeznem a mondatot, tudja, mi következne. Ott van a húgom, tudom jól, ahogyan azt is, hogy őt már elengedtem. Már régen elveszítettük egymást és eleget küzdöttem érte, minduntalan falakba ütközve. Elfáradtam. Csak Lil van nekem, pontosan ezért igaz, amit az állítólagos jobbik énje mondott; tényleg képtelen lennék kiheverni a halálát.
- Akkor ezt megbeszéltük. Őszintén szólva, szerintem az önzőség népbetegség, mindenkiben van egy kevés, hisz olykor hagy akarjunk már elsősorban csak magunknak jót, nem pedig mindig csak másnak. Ám összességében nem jellemző rám, és szerintem Emmettre sem, de azt hiszem, azt kijelenthetjük, hogy félelmetesen hamar váltunk egymásnak eszméletlenül fontossá. Nem baj, engem nem zavar őszintén szólva, csak kimondani nem szabad, mert tönkretenném, ami most van. - Igen, igen, ő volt. Rögvest rábólintok a dologra, hisz kétségtelenül igaza van egyébként, több falkatársát vesztette el, ráadásul több olyat is, akik közelebb álltak hozzá, mint az átlag. Nem lehetett egyszerű, és őszintén megértem, hogy padlóra küldte a dolog, engem is, de én nem engedhetem meg magamnak, hogy ott is maradjak. - Példának okáért ott vannak a tűzhangyák. Én léptem már bele egyszer véletlenül a bolyba, hát nem köszöntem meg az érzést, az biztos, ne próbált ki, olyan, mintha leégne a lábad. Ráadásul félelmetesen gyorsan szaporodnak. Ha engem kérdezel, roppant félelmetesek, nem véletlenül kell irtani őket. Meglehet, hogy ez abszolút nem érdekli, de ha már felhoztam a hangyákat, hát legyen némi tudományos értelme is a dolognak, elvégre nem véletlenül említettem meg, és ezt sztorit talán még el sem meséltem neki. Alapvetően nem életem legszenzációsabb eseménye, konkrétan elég pocsék volt, de nem csak a szépről és a jóról lehet mesélni. Nyilvánvaló, én már csak ilyen kedves vagyok, ezért szívom meg mindig, de azért még nem sikerült megütnöm a bokámat, hogy Emmettel az vagyok, de ki tudja, mikor üt be a ménkű. Egyszerűen bennünk van a fájdalomokozás képessége, emberből vagyunk… Szerintem ez genetikus. Tudom, ostobaságokon gondolkodom, és amilyen kedves velem, azt hiszem, ostobaság így gondolkodnom, talán csak félek, hogy ez is elromlik majd egyszer. Bármit, milyen szép is lenne, ha az a bármi tényleg magába foglalhatna mindent. Csak mosolyogni vagyok képes, leszegett fejjel, a pokróc most érdekesebb. Tökéletesen tisztában vagyok a ténnyel, hogy majdhogynem senki más nem olyannak látja, mint amilyennek én, és ettől valahogy sokkal értékesebbnek tartom a kapcsolatunkat. Soha nem kérném arra, hogy fogja be, szeretem hallgatni a hangját, és őszintén örülök, hogy velem megosztja a gondolatait. Kezdetben csak kihívás volt, zavart, hogy nem tudtam közel kerülni a lelkéhez, most pedig már olyan mély barátság, amiről sosem hittem volna, hogy kettőnk közt lehetséges. Lelket simogatóan kellemes, olyan tudat, amiben könnyű elmerülni, és elhinni, hogy minden rendben lesz. - Lehetséges, de még ha nem is adom fel, meghasonulni nem vágyom önmagammal, és másoknak ártani a saját érdekemben. Ez továbbra sem menne. Legyen ez bármily szomorú is, nem mondom, hogy adott esetben, ha valaki megtámad, nem védekeznék, megtenném, de nem úgy, hogy ép eszem teljes birtokában én döntsek arról, hogy megölök valakit, aki egy szalmaszálat nem tett keresztbe előttem, nemhogy bármiféle más módon ártson. - Darren is valami hasonlót mondott, meg azt, hogyha ő képes volt ilyet tenni, akkor szikrányival sem lehet jobb nálam, sőt. Jól esik, hogyne esne jól, nem lehetetlen a célom, tudom, ebben bízom, ezért dolgozom, ezt akarják a szellemek is, csak ki kell várnom az időt, ami tökéletes arra, hogy feljebb léphessek a ranglétrán. Úgyis tudni fogom, mikor jutok el arra a pontra, ez kétségtelen. Az arckifejezésére kénytelen vagyok elnevetni magam, és az arcához nyúlva simítok végig az orrnyergén át fel a homlokára, arra késztetve, hogy ellazuljon, és eltűnjenek a komorság ráncai a homlokáról. - Őszintén szólva, nem vagyok biztos benne, hogy bármi is hiányzik belőlem. Mi van, ha ez afféle félrevezetés? Tudod jól, mondhatni első kézből, hogy helytállok, ha szükséges. Akkor és ott nem éreztem annak. Ezt semmikor sem gondolnám másként. Elmélkedem hangosan, nem, úgy érzem, hogy ennek így kellett lennie, valaminek el kellett tűnnie, de nem tudom pontosan, minek, miként azt sem, hogy miben lettem több, csak érzem, egész halványan a változás szelét. - Fogalmam sincs, minden tudott rólam, ahhoz képest nem kunszt némi jövőbelátás szerintem. Használom ki az általa hagyott szünetet, hogy ezt közbeszúrjam, de utána figyelmesen hallgatom végig, mint oly sokszor, most is megállapítom, hogy ilyen téren ugyanolyanok vagyunk. Én is elvesztettem már nagyon sokakat, akik közel kerültek a lelkemhez, s még ha soha nem is én okozom, valahogy azok jól nem járnak, akikért másképp is megdobban a szívem. Valahogy most sokkal nehezebb a szemébe néznem, mint máskor, mintha érezném a súlyát, és le kell gyűrnöm magamban mindent, amivel porrá zúzhatnám a tökéletességet, ami köztünk van. Nem hiszem, hogy megérné, nem bírnám ki, ha többé nem keresné így tükreim vizét, ha nem mosolyogna rám, ha egyszerűen csak eltűnne az életemből, mert úgy lenne egyszerűbb. - Nem veszítettél el, pihentem pár órát, fogjuk fel így. Csendülnek könnyedén a szavaim, és hogy ne kelljen tovább a tekintetében fürödnöm, inkább odahajolok hozzá, hogy megöleljem, biztonságosabbnak érzem, s talán elűzhetem azt a kétségbeesést is. Nem kell aggódnia, nem megyek sehová, kettőnk közül nekem van lehetőségem a hosszabb életre, meglehet, kíméletes lesz vele a sorsa, és nekem kell majd őt temetnem. Nem mintha nekem kevésbé fájna, de nekem ott a falkám, miattuk kénytelen lennék erősnek maradni, történjék bármi. - Ne aggódj, itt vagyok.
- Huhh, hát ez egyáltalán nem hangzik túl bíztatóan - húztam el a számat a tűzhangyákkal való találkozását hallva. Elég sok mindent átéltem már eddigi életem során, kaptam bőven, most mégis megborzongok a gondolattól, hogy ilyen is létezik. Pusztán hangyák miatt. Félelmetes. Vagy talán csak azért zavar ennyire, mert Lilivel történt, fogalmam sincsen. - Nem szeretnék velük találkozni - még meg is rázom magam kissé, rájátszva a dologra, aztán apró pimasz félmosolyra húzódik szám, milyen érdekes volna egy olyan Harcos, aki éppen az ilyen hangyáktól retteg. Csak figyelem a vonásait, a reakcióját, amit a szavaimmal váltok ki belőle, haloványan görbül felfelé szám. A mi kapcsolatunk valóban teljes mértékben különös, szinte már megmagyarázhatatlan, hiszen még én magam sem tudom a megoldást arra, hogy ez egyáltalán hogyan alakulhatott ki kettőnk között. Eleinte sokat töprengtem rajta, de idővel elmúlt ez a dolog is, hiszen képtelen voltam megfejteni. Talán jobb nem is firtatni a dolgot, mert nekem teljes mértékben megfelel így, nem kellenek a válaszok. Valahol mélyen talán teljes mértékben tisztában vagyok vele magam is, csak nem szeretném beismerni. Olyan közel került hozzám, amiről még csak álmodni sem mertem volna azok után, amiken a találkozásunk előtt átmentem. Mégis így alakult. Mert minden bizonnyal így kellett lennie. - Nem is kell, hogy árts másoknak - ezúttal sem történt meg, igaz? Az elmondása szerint inkább a halált választotta, minthogy akár csak megölje.. azt a valamit. A saját hasonmását. Ráadásul gondolom senki sem mondta neki, hogy ártson másoknak. Tudom jól, hogy önszántából nem ártana másoknak, ahogyan azt is, hogy ha kell, akkor igenis képes rá. Hiszen első kézből tapasztaltam, hogy igenis erős és ha valaki olyanról van szó, aki fontos neki, akkor megteszi. Kétszer mentette meg az életemet, ez azért csak jelent valamit ilyen téren is, nem igaz? - Pontosan így van. Ez a Darren gyerek nagyon jól mondta - bólogattam párat, simán legyerekezve valaki olyat, aki minden bizonnyal valami őskövületi felmenőm is lehetne, de hát ez már csak ilyen, kicsusszant a számon. - Te képes voltál áldozatot hozni, ő érte is, az az alak viszont kihasználta ezt és megtette. Azt hiszem nem kicsi a különbség kettőtök között - gyilkolni és áldozatot hozni is tudni kell, de talán a legfontosabb, hogy meglássuk a kettő közötti helyes egyensúlyt, hogy mikor melyiknek is van itt a helye és az ideje. Először nem értem, miért nevet, még inkább ráncolom a homlokom és húzom összébb a szemeimet, amikor viszont megérinti az orrnyergem és végighúzza rajta az ujját, mint varázsütésre simulnak ki a vonásaim és én magam is elmosolyodom, hiába beszélünk komoly témáról, egy cseppnyi vidámság mindig elkél, hogy megkönnyítse a helyzetet és könnyebbé tegye a mondanivaló súlyát. Persze ettől függetlenül bőven elég néhány perc, hogy ismét ugyanúgy felgyűrődjön a bőr a homlokomon és a szemöldökeim között, de olyannyira berögzült mozdulat és szokás ez nálam, hogy szerintem senki nem volna képes leszoktatni erről. - Persze, hogy tudom jól - kísértem bólintással szavaimat, majd egy rövidke kis időre, pár szívdobbanás erejéig elcsendesedtem, szinte látszódott az arcomon, ahogyan pörögnek odabent a kerekek. - Teljes mértékben el tudom képzelni, hogy félrevezetés volt. Nem sokat hallottam még erről az egész Vörös Holdas dologról, de mi van, ha konkrétan az volt a szándéka, hogy megtörjön titeket? Erős vagy, ezt tudom jól, a kétely azonban bárhol felütheti a fejét, ahol egy kevéske indok is van rá. Te képes voltál gondolkodni és mérlegelni, szerintem ez sokkal fontosabb, minthogy végezz valakivel csak azért, hogy neked jobb lehessen - ismét ráncolom a homlokomat, próbálom elképzelni, próbálom megfejteni ezt az egészet, de akárhogyan mászok bele, akárhonnan közelítek, akkor is van egy furcsa hiányérzetem, valami egészen aprócska motoszkálás a gyomromban. Kizárom, nem szeretnék vele foglalkozni, mert félek, hogyha megpróbálnám kicsomagolni és előtérbe helyezni, annak egyáltalán nem lenne jó vége. Fogalmam sincsen, hogy én képes volnék-e egy ekkora áldozatot meghozni, mint amit Lili tett, minden esetre mérhetetlenül büszke vagyok rá és csodálom is mindazért, amit véghez vitt. Ha engem kérdeztek, szerintem nála alkalmasabb Anernerkje nem is lehetne a falkának. Csupán bólintok a szavaira, valóban nem meglepő egy ilyen dolog, hiszen ha tényleg mindent tudott Liliről, akkor miért is hökkenek meg azon, hogy tudta, miként fogom viselni ezt az egészet? Nem szeretnék belegondolni, szeretnék erős maradni, mégis megosztani vele mindazt, ami keserű, ami fájdalmas. Mindazt, amit amúgy legszívesebben magamba temetnék, hogy soha senki ne tudjon róla. Újabb bólintás, valóban sokkal egyszerűbb úgy gondolni erre az egészre, hogy csak pihent pár órát. Borzalmas pár óra volt és ráadásul én csak akkor tudtam meg az egészet, amikor befutott az egyetemre a hír, hogy ennyi farkas életét veszítette. Volt mit tennem, szükség volt rám is, talán ez is segített, hogy ne süppedjek bele ebbe az egészbe, csak akkor hagyva felszínre törni kissé a dolgokat, amikor ott álltam és néztem Őt. Lehunyom egy pillanatra a szemem, akármennyire is szeretném kitörölni elmémből a képet, tudom jól, hogy nem lesz egyszerű. Helyette próbálok inkább a kellemes dolgokra koncentrálni, bár elszomorító a tény, hogy a rengeteg rémálmom mellé most már ez is be fogja fészkelni magát. Az ölelése jól esik, belefúrom az arcom a hajába, beszívom az illatát, mert jól esik, mert szükségem van rá, mert soha nem tudhatjuk, mikor űz velünk ismét ilyen tréfát a sors… Ki szeretném élvezni minden egyes pillanatát, éppen ezért hagyom magam feloldódni az érzésben, a karjaiban és meglehet, hosszabbra nyúlik, mint az elvárható, vagy megszokott volna, de kettőnk között mi az, ami ne volna különös? - Rendben - hozzáfűzném még azt is, hogy megpróbálok nem aggódni és tudatosítani, hogy valóban itt van, de annyira nehéz. Most pedig lehetek gyenge, előtte nincsenek titkaim. - Megmutatod? - célzok ezzel a sebhelyére, fogalmam sincsen, miért is érdekel ez engem annyira, de szeretném látni, annyi furcsaság történt most velünk, hogy már semmiben sem vagyok igazán biztos. Kíváncsiság fészkeli be magát az elmémbe ezzel egy időben. - Előttem nem kell takargatnod, ugye tudod? - keresem a tekintetét, tudom jól, hogyha kimozdul, akkor érdemes eltakarni, de itt senki nem látja rajtam kívül, engem pedig nem zavar, előlem valóban nem kell elrejtenie. - Még nem is meséltem el, hogy miért tűntem el olyan hirtelen a Fesztiválról - szólalok meg kis idő és pár falat szendvics eltüntetése után. A fesztivál.. milyen kis jelentéktelennek tűnik a közelmúlt történései után, mégis szeretném, ha tudna róla, szeretném vele megosztani mindazt, ami velem történt. Azt meséltem neki, hogy a húgom itt van, de arról még nem tud, miként is esett meg az első találkozásunk. - Összefutottam a húgommal - fordítom el a tekintetem róla, mintha csak szégyellném a dolgot. Azt pedig minden bizonnyal nem is kell túlmagyaráznom, hogyha egy viszontlátás képes volt kiváltani a sietős távozásomat, akkor minden bizonnyal nem sikerült túl fényesen.
- Nem is valami nagy élmény. Bármennyire is nehéz nekünk úgy komolyabban ártani, azért ezernyi dühös, csípős hangyával nehéz mit kezdeni. Ő meg csak szórakozik a dolgon. Jellemző, de komolyan, azt hiszem, meg is lepődnék, ha komolyan venné. Felkuncogtam, majd nekidőltem, hogy ily módon lökjem meg egy kicsit. - Ne legyél szemtelen! Fedtem meg nevetve, bár mi tagadás, szerettem ezt a fénylő huncutságot látni a szemeiben, tudtam, hogy amíg az képes megnyilvánulni velem szemben is, nem lehet túl nagy gond, átvészeljük. - Az jó, úgyis csak akkor megy, ha a kényszer szüli, vagy ha meg kell mentenem egy őrültet. Elviccelem, persze, így könnyebb, nekidőlök egy leheletnyit, hogy meglökjem, megfűszerezendő ezzel a szavaimat. Nyilvánvalóan ő az őrült ebben a képletben, ez nem is lehet kétséges. - Örülök, hogy így gondolod, mellesleg pedzegette, hogy vajon miként reagálnál egy ölelésre, szóval én a helyedben felkészülnék rá, mert képes a dologra. Nem mindenkivel olyan Emmett, mint velem, sőt, inkább senki mással, s ha nem ismerném ilyen jól, és nem mutatta volna meg nekem a másik arcát, engem is zavarna a folyton morcos ábrázat, szóval nem csodálkozom, hogy Darren is pörög a témán. Hiába, úgy vagyok kódolva, hogy az ilyen lelkek életébe némi vidámságot csempésszek. Úgy hiszem, az övébe maximálisan sikerült. - Ez igaz. Csak tudod, gondolnom kellett volna azokra is, akiket itt hagynék. Rád, Ginettre, Darrenre... És még nagyon sok mindenkire a falkából. Azért csak azokat említem, akik eddig szóba kerültek, mert nem szeretném tovább sokkolni velük, hisz még mindig nem rajong a farkasokért. Soha nem is fog. Nem akarom hát, hogy úgy érezze, kényszerítő hadjáratot folytatok ellene, hogy szokja meg őket, szó sincs erről, de azt tudomásul kell venni, hogy bármennyire nem szereti a farkasokat, nekem ez az életem egy jelentős része, szóval olykor kénytelen elviselni, hogy beszéljek róluk. Néha úgy gondolom, nem szép tőlem, hogy olykor csak úgy megérintem, mindenféle előrejelzés nélkül, de úgy vagyok vele, hogy biztosan szólna, ha zavarná a dolog, bőven van akkora szája. Ám nagyon is úgy tűnik, hogy élvezi. Teljesen dinka vagyok... Mégis mit művelek? Nem lenne szabad még ennyit sem, bár őszintén szólva, egy bensőséges barátságba szerintem belefér, de Emmett messze nem olyan nyitott mint én, nem kellene feszegetnem a határokat. Mindegy, most nem léptem át a határt, hisz látszik, hogy ellazult némileg tőle, bár szokás szerint nem tart sokáig a dolog. - Ettől függetlenül sikerült megtörnie, még ha nem is látszik, de így van. Próbálok erős lenni, mert mindenki kedvéért ezt kellene tennem, de szörnyen nehéz. Sóhajtok fel, és kicsit meg is ereszkednek a vállaim, eddigre a szendvicsem már elfogyott, úgyhogy semmi akadálya annak, hogy megadva magam a gravitációnak hátradőljek a pléden az eget kémlelvén. Most könnyebbnek tűnik belefeledkezni a csillagokba, mint erről az egészről beszélni, de tudom, hogy muszáj, így lehet feldolgozni. - Értem, amit mondasz, mégis ott motoszkál bennem az érzés, hogy elbuktam, és nem nagyon tudok megbirkózni vele. Azt hiszem, ilyen téren nekem Emmett a mankóm, félelmetes tény, de mégiscsak ő minden titkom tudója, nem más. Nem akarom elképzelni Ginette arcát példának okáért, amikor megtudja, hogy fajtársat öltem egy őrzőért. Egyetlen egy titkom van, amit ő sem tud, de nem is oszthatom meg vele, bármennyire is zaklasson fel engem a ténye, mégis oly sok mindenre választ ad. Nem véletlenül nem perzselte fel a szívemet Vincent halála, hisz már más iránt dobogott olyan hevülettel. Ettől még megviselt, hisz nagyon is kedveltem, s őt is szerettem volna viszontlátni. Nem véletlenül Emmett volt az, akivel a húsz év alatt tarthattam a kapcsolatot, nekünk meg kellett ismernünk egymást. Sejtem, mire gondol, mikor gondterheltség telepedik rá, valószínűleg én is képtelen lennék arra, hogy kiverjem a fejemből, amit láttam. Halott falkatársak mindenütt, nem csoda, hogy Ginette ennyire maga alatt van, sokkal érzelmesebb, mint az átlag. Ha tudnám, hogy emiatt még több rémálma lesz, igencsak rosszul érezném magam a bőrömben. Felkelek, mert úgy hiszem, ez az a pont, ahol mindkettőnknek szüksége van egy kiadós ölelésre. Szeretném elfújni a gondjainkat, a világ összes gondját, de egész egyszerűen nem megy. Lehetetlen, marad hát az egymásba kapaszkodás, és ismét csak hálát adni tudok a sorsnak, hogy egymás útjába sodort minket az élet, és megismerhettem. Akkor neki volt rám szüksége, most fordítva van, nekem is kell egy támasz, és kétségkívül ő ez a személy az életemben. Valahol mégis igen szívszaggató ilyen közel lennem hozzá, érezni a bőrének érintését, belélegezni orromba kúszó illatát. Hálát adok az égnek, hogy nem képes a kelleténél gyorsabb ütemet diktáló szívemet meghallani. Kicsit talán tovább benne ragadunk, mint szokásunk, de betudom az extrém körülményeknek, én sosem szoktam kombinálni, nem az a fajta nő vagyok. Néha még abban is kételkedem, hogy egyáltalán az vagyok. Kissé meglep a kérdése a sebhelyemmel kapcsolatban, nem nagyon szándékoztam mutogatni senkinek, de ha látni szeretné, akkor nem hiszem, hogy lenne okom megtagadni tőle. Egyébként is, már csak egy sebhely, idővel el fog tűnni, és semmiféle nyoma nem lesz a testemen a történteknek. - Tudom, bár eszembe sem jutott, hogy bárkinek is mutogassam. Ennek ellenére letekerem a sálat a nyakamból, mert tényleg nem kell, hogy titkaim legyenek előtte, és nem akarok kellemetlenséget egy ilyen dolog miatt, annyira tényleg nem tartom lényegesnek, csak az emberek miatt takargatom, nem magam miatt. Oké, a tükörben sem nézegetem azért nap, mint nap. Szerintem már nem olyan rémes, de azért figyelem, mi játszódik le az arcán a látványra. - Igen… azóta nem is volt alkalmunk beszélni. Mármint, úgy bármiről mélyebben, hisz közbejött a Vörös Hold. - Jól sikerült találkozó lehetett akkor… Azt nem olvasom a fejére, hogy aggódtam, hisz magától értetődő, viszont erőszakoskodni sem szoktam, hogy mondja már el, mi a baj, amíg nem kész rá, hisz tudom, hogy úgyis én leszek az, akihez végül fordulni fog a dologgal. S lám… - Tudja már? Casimirt, természetesen, de sejtéseim szerint ez lehetett a fő probléma forrás a viszontlátásukat illetően. Ettől még inkább biztosra mennék.
- Én? Ugyan! - feleltem nevetős hangon, amikor hallottam a szavait és finom meglökte a vállam. Természetesen ebbe is belemozdultam kicsit, hogy úgy tűnjön, nagyobbat taszított rajtam, de csak játszadoztam. A következő megjegyzését hallva szélesre húzódott a szám, az újabb lökésnél pedig képtelen voltam megállni, hogy ezúttal is elbohóckodjam. Eldőltem, mintha csak olyan erősen dőlt volna nekem, de persze ahogy a pokrócot értem, máris nevettem. - Tudhatnád jól, hogy az őrültek nem szeretik, ha felborogatják őket - válaszoltam továbbra is nevetve, miközben feltápászkodtam, ezúttal is túljátszva kicsit a dolgot, tekintetemben huncutság csillogott, jókedvű voltam és valami megfoghatatlan könnyedség lengett körbe. Senki más mellett nem tudom úgy elengedni magam, mint Lili mellett. Nem is értem igazándiból ezt az egészet, de válaszokat soha nem kutattam, valószínűleg több évtizeddel ezelőttre nyúlna amúgy is vissza a dolog, nem akartam háborgatni. Inkább elfogadtam, hogy a társaságában jól érzem magam, a többi pedig nem érdekel. - Te jó ég.. ez komoly? - fagyott le egy pillanat alatt a mosolyom, hogy riadt tekintettel nézzek rá. - Ugye figyelmeztetted, hogy nem szeretem, ha ölelgetnek? - húztam el a számat, mert ha ez a Darren gyerek tényleg megcsinálja, akkor én.. akkor én nem tudom, mit csinálok. Persze nyilván nem leszek kegyetlen vele, hiszen mégiscsak Lili barátja, de engem akkor se ölelgessen senki fia borja farkasa. - Nézd… ami történt, az megtörtént, változtatni már nem lehet rajta, igaz? - pillantottam rá, arcomon féloldalas mosoly csücsült. - Nem szabad most már erre gondolni, mert csak az számít, hogy itt vagy. Nem hagytál minket magunkra - ezúttal a felkarjára siklik a tenyerem, hogy egyszer simítsak rajta végig lassan, kedvesen, tudatva vele, hogy igenis itt vagyok és nem megyek sehova. Nem azt mondom neki, hogy felejtsen el mindent, hiszen egyrészt lehetetlen volna, másrészt pedig olyan csoda történt vele, velük, ami eszméletlen. Csak azt szeretném, ha erre az egyre nem gondolna, hogy ránk is kellett volna gondolnia. Semmi nem változik, ha emiatt ostorozza magát. - Nem kell egyedül végigcsinálnod ezt, ugye tudod? Ott van a falkád, itt vagyok én.. - jegyzem meg csendesen, ahogyan a vonásait figyelem, miként hátradől a pokrócon. Tudom, hogy nehéz erősnek maradni, nem egyszer volt nekem is ilyenben részem, egyedül piszok nehéz. Én a legtöbb esetben így néztem szembe mindennel, egészen addig, amíg meg nem jelent az életemben. Nem tudom, hogy milyen falkában élni, hiszen nem vagyok farkas, de ők összetartanak, nem igaz? Rájuk mindig lehet számítani. Ahogyan rám is. Együtt sokkal könnyebb. - Időbe telik, amíg rendbe jössz, de sikerülni fog, tudom jól - mosolyodom el haloványan, kedvesen, biztatóan. Talpra fog állni, egészen biztos vagyok benne, hiszen eddig mindig ezt tettük. Ha más nem, én fogom talpra rángatni, ahogyan azt ő is tette velem, de erős nő, menni fog neki. Lehet, hogy nem egyik napról a másikra, hiszen ez nem olyan könnyű, de akkor is sikerülni fog. - Ó, ha tudnád, hogy én hányszor éreztem ezt! - csóválom meg a fejem - Jajj, várjunk, milyen buta vagyok! Hiszen tudod! És itt vagyok? Igen. Megváltoztam? Igen. De attól még ugyanaz az ember vagyok, ahogyan te is. Lehet, hogy most elbuktál, de kérdem én, mi ez ahhoz a rengeteg mindenhez képest, amit véghez vittél? Amit még véghez fogsz vinni? - kúszik feljebb a szemöldököm, nem megfedni akarom, csak kicsit másik oldalról rávilágítani a dologra. - A bukások az életünk velejárói, már csak az a kérdés, hogy hagyod-e, hogy legyűrjön, vagy inkább erőt merítesz belőle - nyúltam ismét a kezéért, hogy megszorítsam, ha ki nem is mondom még egyszer, akkor is tisztában legyen azzal, hogy itt vagyok. Történjék bármi, rám mindig számíthat. Ilyen az ölelésünk is, nekem nem igazán van más, akire számíthatok, akibe kapaszkodhatok. Pontosan ezért élvezem ki ezt a pillanatot is, itt vagyok neki, ő is ugyanúgy kapaszkodhat belém, mint ahogyan én is belé. Pillanatnyi béke, most nincs fájdalom, mint nincsenek terhek, mik lehúznának minket. Most csak mi vagyunk ketten. Nem foglalkozom olyasmivel, hogy hosszabb ideig tart a dolog, mint az átlagos, a mi esetünkben semmi sem átlagos, így egyáltalán nem meglepő ez sem. Egy cseppet sem bánom… - Csodálatos… - alig több suttogásnál a szavam, ahogyan megpillantom a sebhelyét, ha nem tiltakozik, akkor egyik kezem hüvelykujjával szándékozom végigsimítani, szinte alig érve a gyógyuló bőrhöz. Nem konkrétan a seb, mi annyira tetszik, hanem ez az egész, maga a helyzet, az, hogy itt ül mellettem, hogy érzem a bőröm alatt az övének melegségét, hogy hallom a hangját, látom mosolyogni annak ellenére, hogy jó néhány napja még ott álltam.. ott álltam fölötte. - Elrepítette az egyik sátrat… - húzom el a számat, így utólag visszagondolva azért elég szar érzés, hogy sikerült annyira feldühítenem, hogy ez bekövetkezhessen. Will sem örült neki túlzottan, pláne úgy, hogy én, mint újonc, egyből ilyen dolgokba keveredem. - Igen, tudja - sóhajtok és most rajtam a sor, hogy megadjam magam a gravitációnak és hátradőljek, elterülve így a pokrócon. Mennyivel egyszerűbb volna elmenekülni minden elől, bele a csillagokba.. Azt hiszem jó, hogy esti időpontot választottam, nem tudom, hova „rohannék”, ha nem lennének csillagok az égen. - És nem igazán örült a dolognak - hogy is örült volna? Ő teljesen más Casimir-t ismert, mint én, neki sokkal többet jelentett, mint nekem. - El fogom égetni a leveleket - megmutatni neki sem mutattam meg őket, de tud a létezésükről és nagyjából arról is, hogy mi áll bennünk. Az pedig, hogy elégetem őket, egyértelműen azt jelzi, hogy vége, nem fogom törni magam tovább azért, hogy visszakapjam a húgomat. Több évtizeden át hajszoltam a hímet és őt is, nem futhatok örökké utána. Bármennyire is fáj, sajnos így van. - Hoztam ám amúgy sütit is! - szólalok meg, miután úgy érzem, lezártnak tekinthetjük a húgomat érintő témát. Felülök, hogy előtúrjam a dobozt a táskából, egyszerű, boltban vásárolt linzer, vagy mi a fene, eddig sajnos nem terjed a főzőtudományom. A szendvicseket képes voltam elkészíteni, de szerintem mindenki rosszul járt volna, ha sütni is én magam próbálok. Újabb kortyot iszok a kakaómból és mivel ez a bögrém kiürülésével jár együtt, töltök hát és ha Lili kér, akkor neki is.
- Pedig az őrülteket a legjobb borogatni. Istenem, ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon miként jutottunk el ide, hogyan képes velem ilyen felhőtlenül viselkedni, olyan, mint egy nagy gyerek, ha másokkal mindig morcos. Szeretem, hogy ennyire képes felengedni a társaságomban, és ha soha nem is vallom be neki, hogy ostoba mód képes voltam beleszeretni a legjobb barátomba, nekem már ez is elég. - Igen, megmondtam neki, de ő az a típus, akit az ilyesmi hidegen hagy. Erről jut eszembe, azt meséltem már, hogy szeret azzal kísérletezni, hogy kihozzon a sodromból? Egy ízben ez olyan jól sikerült, hogy öltáncolni próbált nekem, én meg azt hittem, ott menten szívrohamot kapok, még a szék lába is kitört, amin ültem. Eszembe sem jut jelen pillanatban, hogy ezzel talán megágyazok annak, hogy Emmett ne nagyon kedvelje Darrent, de igazából egyetlen más farkast sem kedvel éppenséggel rajtam kívül, szóval annyira nem is zavarna eme tény. Nem is értem, hogy most miért mondtam el, mert elég kínos egy sztori, és az olyanokat azért mindig igyekeztem kerülni. - Igazad van, erre kell koncentrálnom, itt vagyok, itt vagyunk mind, és nem lett tragédia az egész vége. Csak Ginette miatt aggódom, félek, hogy valami végleg eltört kettőnk között, de erről nem beszélhetek Emmettnek, nem adhatom ki a fiatal nőstény titkait, senkiét sem, nekem kell megoldanom, ha már sikerült ennyire elidegenítenem magam mellől, vagy legalábbis elindulni azon az úton, hogy bezárkózzon előttem. Jól esik Emmett érintése, el is mosolyodom miatta rögvest. - Tudom, csak néha pofátlanságnak érzem, hogy nekem is szükségem van segítségre. Nevetséges, tudom én, mégis így van. Többen is meghallgatnának, de a szememben olyan fura érzést keltene, ha én fordulnék bárkihez is tanácsért falkán belül. Mintha a saját problémáimat képtelen lennék megoldani, nevetséges. Emmetthez viszont bármikor merek fordulni, vele szemben nincs bennem ilyen gát, ám ez nem jelenti azt, hogy a falkámat kevésbé szeretném, egyszerűen csak ott egy olyan szerepet töltök be, ami elég komoly lelki odafigyelést követel, és ott nem számíthat, hogy én mit és hogyan érzek. - Én is tudom, csak szeretnék már rendben lenni, azt hiszem, a saját lelkiállapotommal kapcsolatban rémesen türelmetlen vagyok. Mindenki más mellett hosszú órákat, akár napokat képes lennék ülni, míg elkezdi előttem nyitogatni a szirmait, megmutatva, hogy mi van mögöttük. Tudom, mi a bajom, csak azt nem, hogyan dolgozzam fel, bár jelenleg ez a kényelmes kis fetrengés Emmett mellett tökéletesen megteszi. - Azt hiszem, te is nagyon jól tudod, mit kell mondanod ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Köszönöm szépen. Nyilván nem hagyom, legyűrjön, nem olyan fából faragtak, egyszerűen csak a történtek a kelleténél jobban megviselik a gyomromat, és tovább tart az emésztés, de ez így van jól túlságosan nagy horderejű volt a dolog, idő kell, csak nem tudom, miért érzem úgy, hogy most az az egyetlen, ami nincs, legalábbis nem annyi, amennyi szükséges volna. Az ölelésünket követően sikerül sokkolnia a sebhely témával, de annál jobban csak azon ütközök meg, amikor kijelenti, hogy csodálatos. Kénytelen vagyok nagy szemeket mereszteni rá, jó hogy nem mutatom a mutatóujjammal a halántékomnál körözve, hogy dilis. Sejtem én, hogy nem a sebhelyre mondja, hanem a tényre, hogy ennek ellenére még élek. Az érintésében van valami szokatlanul intim, de ezt ő is sejtheti, mi farkasok mindig takarni igyekszünk a sérüléseinket, hisz gyengeséget jelent, kihasználható pontot, amit újra megütve, megmarva könnyedén szerelhetjük le az ellenfelünket. Nem tudok rá mit mondani, azt hiszem, nem is kell, értem, hogy elámul a dolgon, de attól még én magam ki vagyok tőle készülve, de azt hiszem, jó úton vagyok ahhoz, hogy kevésbé viseljen meg. Csak szépen lassan… - Ohh, emlékszem, elég szép felfordulás kerekedett az elmondások szerint, de mire odaértem, már nagyjából elhárították a károkat. Inkább meg sem kérdem, hogyan érted el ezt nála. Nem mintha ismerném a testévét, bár hallottam róla bőven, de ez nem jelenti azt, hogy valakiről valós képet kaphatunk, valaki más elmondásából aligha, még akkor sem, ha az a valaki Emmett. Egy történetet nem elég csupán az egyik oldaláról megismerni. - Akkor gondolom ennek köze van a sátorreptetéshez is. Fűzöm hozzá, én valószínűleg tomboltam volna a helyében, már amennyire képes vagyok ilyesmire, de amilyen szinten kiborultam a lányom elrablásakor, biztos vagyok benne, hogy igenis belőlem is ki lehet vasalni az önkívületi állapotot. - Emmett… biztos vagy ebben? Tudom, hogy egy idő után már könnyű feladni a reményt, de most, hogy egy Protektorátus kötelékében álltok, és olykor még egy városban is tartózkodtok… Nos… nem lehetne kicsit több esélyt adni a dolognak? Hátha? Kérdezem szelíden, bár értem én, hogy kijelentő módban beszélt, elég határozottan, de azért én mégiscsak teszek egy kísérletet, sajnálnám, ha így kellene végződnie a történetüknek, különösképpen úgy, hogy attól még olykor találkoznának jó eséllyel, és úgy sejtem, az nagyon könnyen ki tudná csinálni Emmettet. - Milyen süti is az? Kérdezem kíváncsian, de már fel is túrom a táskáját, nem foglalkozva azzal sem, hogy ehhez át kell lendülnöm a combjain, így hát hamarost azokon hasalok, és talán még kapok is a nyakamba egy kis kakaót, de különösképpen nem bánom, kakaó az jöhet ide nekem bármikor. Örök kedvenc. Vérfarkasként gyorsabb vagyok nála, szóval felülhet ugyan, de a süti bizony az enyém. Diadalittasan kuncogok fel. - Legközelebb a sütit én hozom. Állapítom meg tovább vidulva, mert ezek a bolti izék szerintem többnyire rettenetesek, de mivel díjazom a fáradozását, úgysem fog maradni belőle. Ki is halászok egy darabot, amit felnyújtok neki, aztán ha kéri, akkor veszek egy másikat, ha nem, akkor azt eszem meg, és közben valahogy elfelejtek felkelni, elég kényelmes így, ami azt illeti…
- Oké, akkor legalább a figyelmeztetés megvolt - innentől mosom kezeimet, ha netalán valami baleset történik vele, amikor megpróbál megölelni. Kissé kényelmetlenül kezdek ficeregni az öltáncot hallva, mert egyrészt alapjáraton nem tetszik, hogy öltáncolt Lilinek - nem, nem vagyok féltékeny -, másrészről pedig milyen dolog ez már? Már nem szimpi a hím, bocsi, haver, de ez van. - Remélem legalább fejbe kólintottad azzal a széklábbal - kényelmetlenségem leplezendő mosoly szökik képemre, persze tudom, hogy Lil egyáltalán nem agresszív, ez az én reakcióm lett volna, de most nem is ez a cél, hanem az, hogy eltereljem a gondolataimat. - Nem bizony. Te már jól vagy, gondolom a többiek is szépen gyógyulgatnak, akik még nem tértek magukhoz, szóval minden rendben lesz, oké? A tragédián pedig már túl vagyunk, ne foglalkozz vele a kelleténél többet. Van, akit jobban megvisel a dolog, van, aki csak szimplán jól leplezi. Ez már csak egy ilyen dolog.. Azt azonban mégsem mondhatom, hogy ne foglalkozzon ezzel az egésszel, mert igenis kell, hogy túl tudjon lépni, hogy minden érintett túl tudjon lépni, de mindennek van egy határa, ha többet foglalkozik vele a kelleténél, akkor az soha nem vezet jóra. - Valóban nevetséges, már ne haragudj meg érte - húzom el a számat, mert ez tényleg az, néha mindenkinek szüksége van segítségre. - Amúgy pedig azt hiszem ez az önzetlen lelkek egyik fő tulajdonsága - ha kacsingatós típus lennék, most egészen biztosan megtűzném a szavaimat egy ilyen gesztussal, így azonban marad a kedves mosoly. Talán konkrétan kimondva még nem adtam a tudtára annyiszor, hogy itt vagyok, hozzám bármikor fordulhat, legyen bármiféle problémája, de azt hiszem nem is kell. Ez tipikusan egy olyan dolog, amit nem kell szavakba önteni ahhoz, hogy a másik tisztában legyen vele, mert anélkül is nagyon jól tudja. - Akkor ezen fogunk munkálkodni, hogy ez mielőbb megtörténjen - mosolyodtam el ismét, ha rajtam múlik, akkor minden nap elviszem valahova, hogy kikapcsolódhasson kicsit, hogy ápolgassam a lelkét és neki is lehetősége legyen a mihamarabbi „regenerációra”. Mert véleményem szerint az ilyenek sokat segítenek, akármennyire is legyen vicces az, hogy pont én mondom ezt, aki egyáltalán nem vagyok túlságosan társasági lény, csak egyetlen olyan személy van, akinek a társaságában tényleg képes vagyok feloldódni, az a személy pedig történetesen itt ül mellettem. - Rendbe fogsz jönni, tudom jól. Csak adj időt neki, magadnak - hányszor, de hányszor kellett már nekem is feltápászkodnom és összekanalaznom magam, mégis sikerült. Egyedül piszok nehéz, azt elismerem, ha van mellettünk támasz, sokkal egyszerűbb és Lilinek rengeteg mankója van, ha úgy nézzük. Itt vagyok én is, ott van a falkája. - És támaszkodj azokra, akik fontosak neked. Nem szégyen és nem is pofátlanság másoktól segítséget kérni - utalok még vissza az előbbi kijelentésére, mert habár tudom, hogy ő is tisztában van mindezzel, azért olykor nem árt, ha valaki más is kimondja hangosan. - Ne haragudj, azt hiszem kicsit elragadtattam magam - a világért sem akartam lesokkolni, vagy a frászt hozni rá ezzel az egész sebhelyes dologgal, úgyhogy inkább visszahúzom a praclim és lapozzunk, jobb lesz. - Kiborult a bili - vonom meg a vállam, mert igazság szerint várható volt. Az öt évenkénti találkozóink alkalmával mindig csak gyűlt a piszok, egymásnak halmoztuk fel, számítottam rá, hogy az utolsó lökés megteszi majd a hatását és lám, meg is tette. - Igen. Igazság szerint elég szépen visszafogta magát, csak egyetlen pofont kaptam - többre számítottam, ezt nem tagadom egyetlen pillanatig sem. Anno én is tomboltam, minden egyes alkalommal, amikor elveszítettem valakit, érthető hát, hogy kiakadt. De senki nem sérült meg és tényleg én magam is egészen szépen megúsztam. - Igen - bólintok határozottan - Teljes mértékben biztos vagyok benne, Lil. Annyit vártam, annyit mentem utána, mindenféle siker nélkül. Szerinted most miben lenne más? Csak jobban felidegesítjük egymást így, hogy sokkal többet látjuk egymást. Jobb lesz így… Amúgy is elég esélyt adtam már ennek a dolognak, ami nem megy, azt nem fogom erőltetni - fáj, persze, hogy fáj, mert lényem egy része még mindig görcsösen kapaszkodik és remél, míg a másik már beletörődött. De olykor sajnos muszáj nehéz lépéseket is meghozni, ez pedig kétség kívül az lesz. Valóban jobb lesz így mindenkinek. - Valami lekváros linzer, vagy mi a fene. A kedves eladóhölgy azt mondta, ez a legjobb, úgyhogy ezt hoztam - persze, hogy ülök fel én is, de naná, hogy megelőz, ráadásul micsoda vetődéssel! Díjnyertes lenne, focicsapatba való, az tuti! Mindenesetre nem ellenkezem, had terpeszkedjen csak a combjaimon, én a magam részéről két kezemmel támaszkodom meg a hátam mögött a pokrócon. - Oké - bólintok egyet értően és elfogadom, amikor felém nyújt egyet, de elég egyetlen harapás, hogy megnyúljon kissé a képem és lassabbá váljon az állkapcsom mozgása. - Tényleg te hozod legközelebb a sütit - csak azért is legyűröm az első falatot. - Egek, ha ez a legjobb, akkor milyen lehet a többi? - kiráz a hideg a gondolattól, de komolyan, azért persze megeszem azt az egyet, ha már beleharaptam, de hogy én többet nem kérek, az fix. - Nyugodtan itt hagyhatjuk a madaraknak eleségnek - célzok ezzel arra, hogy nehogy nekem csak azért egye meg, mert én hoztam és vettem meg, ami nem jó, az nem jó, kár palástolni. Inkább iszom rá még egy kis kakaót - jó sok kakaót -, hogy elnyomjam az ízét. Tompán puffan a bögre, én pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében dőlök ismét hátra. - Ezt meg tudnám szokni… - jegyzem meg mosolyogva, miközben kezeimet a tarkóm alá csapom, hogy elkezdhessem végre tanulmányozni a csillagokat. - Oda nézz! - húzom ki egyik kezem a fejem alól, hogy az égre bökhessek - Az ott úgy néz ki, mint egy elefánt. Mégiscsak vannak errefelé is elefántok - rajzolom körbe az általam meglátott forma körvonalait, habár fogalmam sincsen, hogy ő is látja-e ugyanazt, mint én, de a csillagles már csak ilyen, nem igaz?
- Persze, én már csak olyan széklábbal fejbekólintós típus vagyok. Mosolyogva csóválom a fejemet, ezt tudja jól rólam, ha én odacsapok, akkor már nagyon durva dolgok vannak a háttérben, Darren ilyen szempontból meglehetősen ártalmatlan a szememben, és abszolút nem hiszem, hogy valaha is tudnék rá úgy komolyan haragudni. Feszegeti a határaimat, de sosem bántott, vagy épp tett ellenem olyat, amit nem akartam. - De kérlek, te se verd fejbe mondjuk úgy… semmivel se. Teszem hozzá, mert sejtem én, hogy innen fúj a szél, és tényleg nem akarom, hogy odáig fajuljon, ha Darren tényleg megöleli, mikor legközelebb egymás útjába sodorja őket az élet. Felettébb kellemetlen szituáció lenne a számomra. Csak bólogattam a szavaira, szerettem volna magam mögött hagyni az egészet, tényleg erre vágytam, de nehéz volt, bonyolultabb, mint amilyennek az első napokban hittem. Könnyebb volt a sérülésemmel foglalkozni, mintsem a zavaros gondolatokkal, most pedig már csak az utóbbiak vannak. - Még a végén kiderül, hogy vérvonalat tévesztettem… Próbálom elviccelni, valójában nem gondolom úgy, hogy annyira önzetlen lélek lennék, de nem szeretném, hogy megint az orromra koppintson, úgyhogy inkább nem mondom ki hangosan. Én inkább abból a szempontból gondolom úgy, hogy nem kellene segítséget kérnem, hogy nekem illene másoknak ezt nyújtanom, s ha nekem van rá szükségem, hogyan végezhetném el a saját feladatomat? Áhh, helyre kellene ezt raknom magamban. Még szerencse, hogy itt van nekem Emmett, vele szemben nem érzem jogtalannak, hogy kiöntöm a szívem, és nem érzem úgy, hogy túl veszem el az időt, amíg foltozgathatnám a sebeit, mert tudom, hogy úgyis hozzám fog jönni, ha baja van, az ő bizalmán nem kell már dolgoznom. - Köszönöm. Rebegem halkan, komolyan hálás vagyok neki, de ez már régóta így van, és nagyon örülök, hogy megismerhettem, s csak remélni tudom, hogy még sokáig az életem része lesz, mert már nem igazán tudnám elképzelné nélküle. - Tudom, tudom, azt hinnénk, hogy valakiből ennyi év után már kikopott az ostobaság, de úgy tűnik, még mindig van helye. Csóválom meg egy mély sóhajjal megtűzdelve a kobakomat, én magam is tisztában vagyok vele, hogy helyre fogok jönni, csak jobb volna mihamarabb, egy lelkileg őrlődő Suttogó senkinek sem jó. Meglehet, nem úgy reagálok a sebhelyes témára, ahogyan ő azt elképzelte, én magam sem tudom, miért ennyire sok most ez nekem, az eddigiek fényében talán csak apróság, bár az zavar még inkább össze, ahogy alig érintve végighúzza felette az ujját. Olyan érintés, amit szeretnék még sokszor kapni tőle, csak épp nem a sebhelyem felett álmélkodva. Tudom, menthetetlenül ostoba vagyok. - Jaj, dehogy, nem a te hibád, én viselem rosszabbul, mint kellene. Mentem, ami menthető, de utána igyekszem nem firtatni a témát, mert nem sok értelmét látom, bármennyire is legyünk bizalmas viszonyban. Ez az egész helyzet túl sok mindenkinek, aki átélte, azoknak is, akik csak végignézték, ebben biztos vagyok, idő kell, amíg lecsillapodnak a dolgok. - Azért, mi nők elég jól tudunk pofozkodni. Célzok arra, hogy az az egy is elég tisztességes lehetett, nem mintha ez lényeges volna, de valamivel le kell gyűrnöm a kényszert, hogy az arcára simítsam a tenyerem ott, ahol vélhetőleg felpofozta a testvére. Azt hiszem, az már tényleg túl sok lenne. Csendben hallgatom a szavait, szeretném, ha nem temette volna már el azt a reményt, de a jelek szerint sajnos így esett, és ezt innen már nem tudom visszahozni. Talán Savannah képes lenne rá, de csak akkor, ha tesz érte, mert úgy tűnik, Emmett már nem fog. - Tudod, hogy melletted vagyok. Ha bármikor figyelemelterelés kell, csak szólj, és repülök. Kacsintok rá, bár én sem vagyok az a kacsingatós típus, de olykor megengedem magamnak az ilyesmit is. Amennyiben változás állna fenn ebben a dologban a nővérével, úgyis tudni fogom, és őszintén azt kívánom, hogy legyen így, hogy annyi év után képesek legyenek felégetni a sebeiket, és felhinteni sóval, hogy semmi se maradjon a helyükön, és soha ne is sarjadjanak újra a rossz érzéseik egymással kapcsolatban. A süti aztán eltereli a figyelmemet, vetődök is, mintha kötelező lenne, és nem mondom azt, hogy nem kényelmes rajta fetrengeni, bár már volt is rá példa egyszer-kétszer. - Mondanám, hogy az előkóstolásod miatt inkább kihagyom, de nem leszek bunkó. Kuncogtam fel, és beleharaptam én is, de alig bírtam lenyelni, csak beleröhögtem, aminek hála majdnem megfulladtam, végül teljesen vörös képpel, bólogatva néztem megint Emmettre. - Hát, ha ez volt a legjobb, akkor az én sütim egyenesen a galaxis bajnoka címig jutna. Talán szerénytelennek hatna bárki számára, de Emmett bőven ismer annyira, hogy tudja, a konyhaművészet terén igencsak sok tehetség szorult belém. - El sem akarom elképzelni, de bármelyik hely is az, ahol vetted, többet be ne tedd a lábad. Állapítom meg nagy okosan, bár szerintem egyébként sem menne oda soha többet. A szavainak eleget téve teszem a pléd sarkára a nyitott dobozkát, hagy eszegessen belőle bármilyen madár, ha épp kiszúrja, bár a helyükben jó messzire elkerülnöm a sütiborzalmakat. - Még jó, hogy legalább a süti ilyen szörnyű volt, legalább van mit csiszolnod a legközelebbi kedélyjavító randevúnkra. Nem mintha igazából az lenne, mármint randevú, érezhetően viccnek szánom, nem célom kikergetni a világból. Amióta ismerem, még csak nővel sem láttam sosem, szóval kötve hiszem, hogy az a típus lenne, aki ilyesmit művel, mármint komolyan, olyan szándékkal, hogy akarjon is valamit a partnertől, mert tőlem nem akar, ez világos. - A csillagok alatt takarón heverést? Kérdezem mosolyogva, én is iszom egy kis kakaót a sütire, de aztán hozzá hasonlóan megválok a bögrémtől, és mivel mutatni akar valamit, legördülök róla, és mellé fekszem rá a vállára/karjára, a tarkó mögé csapott keze egész jól funkcionál párnaként. - Jójó, de bármennyire is néz ki – szerinted - elefántnak, nem tudom megenni. Kuncogom el magam, és bármennyire is próbálom követni az ujjait, valahogy képtelen vagyok rájönni, hol is van az elefánt. Végül kicsit arrébb döntöm a fejem, ebből a szögből talán jobban látom. - Ohh. Már látom, tényleg van benne valami. Helyezem vissza kényelembe a fejemet, és van egy olyan érzésem, hogy egész könnyen el tudnék itt és így aludni, s talán pihentetőbb is volna, mint bármelyik éjszakám a Vörös Hold óta. - Tényleg nagyon köszönöm ezt az estét Emmett. Csodálatos… …Szeretlek. Istenem, mennyivel könnyebb lenne, ha nem így volna, talán képes leszek idővel lerendezni magamban ezt az egészet, és visszaterelődni a barát vonalra, mert ez így hosszútávon nem fog túl jót tenni a lelkemnek.
A széklábas megjegyzésemre adott válaszát hallva röviden nevetek fel, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy valóban nem egy túl agresszív típus, ebből a szempontból szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Na jó, azért én sem ütök már az első pillanatban, de azért van különbség kettőnk között, nem is kicsit. - Oké, nem fogom fejbe verni, megígérem - nézek rá komolyan, bár tuti át fog látni a szitán, hiszen az, hogy nem verem fejbe semmivel, még nem jelenti azt, hogy nem csapok oda, ha tényleg megölel. Vagy nem dobom le magamról, mert ha tényleg megcsinálja, akkor elképzelhető, hogy én is rosszul reagálok, pláne, ha esetleg egy rossz pillanatban kap majd el. Meg ráadásul farkas. És hím. Túl sok ez így egyszerre. A vérvonalas megjegyzését hallva magam is elmosolyodom és nem fűzök hát többet hozzá, hiszen próbálja elviccelni a helyzetet, így ez számomra olyan, hogy inkább hagyjuk, úgyhogy én magam sem erőltetem a dolgot. - Nincs mit megköszönnöd - szelídül meg némileg az a görbület az arcomon, van olyan fontos számomra, hogy az ilyen dolgok természetesek legyenek és akarjak tenni azért, hogy neki jobb legyen és könnyebben túl tudjon lendülni ezen. Ez köztünk már csak így megy, attól a pillanattól kezdve, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva sikerült belopnia magát a szívembe. - Az ostobaság azért igencsak tág fogalom - egy biztató mosollyal toldom meg a szavaimat, hiszen igazság szerint ez az egész nézőpont kérdése. Én például közel sem mondanám erre az egészre azt, hogy ostobaság volna, szerintem teljes mértékben jól kezeli ezt az egészet, aki erre azt mondja, hogy nem így kellene csinálni, na az az ostoba. - Nem tudom, hogy lehetne ennél jobban viselni az ilyesmit - csóválom meg a fejem ezúttal én magam, ott a halovány görbület a szám sarkában, ahogyan megosztom vele, mit is gondolok erről az egészről. De ezt már úgyis elmondtam, nem egyszer, biztos vagyok benne, hogy tisztában van a véleményemmel. - Ezzel a kijelentéssel nem vitatkozom - vigyorodom el - Bár azt nem tudom, te hogyan pofozol, de nem is szeretném kipróbálni - fűztem tovább a szálat kicsit, könnyebb volt így beszélni erről az egészről, ez a viccelődős dolog néha tényleg könnyebbé teszi ezt az egészet. Valóban egyszerűbb így visszagondolni a történtekre, jobban mondva inkább csak elterelni kicsit a figyelmemet, legalább egy picinyke időre, mert utána aztán elmondom, mi történt, az pedig már kellemetlen. - Ezt pedig én köszönöm, tényleg, nagyon sokat jelent - keresem a tekintetét, hogy a kékekben ülő hálát is láthassa, mert hiába bizalmas a kapcsolatunk, hiába vagyunk fontosak egymásnak, azért fontosnak érzem, hogy olykor azért a másik tudtára adjuk, hogy mennyire sokat jelent nekünk ez az egész. Nekem legalábbis mindenképpen, pontosan ezért szeretném, ha tudná, hogy hálás vagyok neki. Tényleg. Valószínűleg nem tartanék itt, ha nem ismerném. Egyrészt mert kétszer megmentette már a hátsómat, másrészt pedig mert a lelkem is képes egyben tartani. Egy cseppet sem zavar, hogy a lábaimra telepszik, a süti dolog már annál inkább, hiszen én vettem és valóban pocsék. - Akkor sem lennél az, ha kihagynád - nyúlok a szabad kezemmel, hogy rákoppinthassak az orrára, ha már ilyen közel merészkedett hozzám, akkor kihasználom a helyzetet ebből a szempontból. - Te jó ég, meg ne fulladj itt nekem! - valóban átsuhan némi ijedtség az arcomon, mert bár kétlem, hogy ennyitől megfulladna, de azért elvörösödött a képe! - Abban teljes mértékben biztos vagyok! - bólogatok nagy hevesen, mert ez tényleg borzalmas. Ismerem a főztjét és szeretem is, ami azt illeti, a sütijeit meg pláne, mert habár nem szeretem a csokit, azért akad olyan süti, amihez az nem kell és azokkal bizony le lehet kenyerezni. Pláne, ha Lili csinálja őket. - Dehogy teszem! Isten ments… - rázom meg kissé magam, mintha csak végigfutna rajtam a hideg, tényleg nem fogok oda bemenni többet, akkor sem, ha az eladó igazán kedves volt velem. Lehet nem is ez volt a legfinomabb süti, csak szimplán nem voltam szimpatikus neki és rám sózta a legrosszabbat, bár akkor miért volt kedves? Áh, hagyjuk, nem megyek oda többet és kész. - Hékás, nem úgy volt, hogy a következő alkalomra te hozod a sütit? - sandítottam rá összeszűkült szemekkel, meg ne próbáljon ám átverni! Persze semmi komoly nem volt sem a szavakban, sem a vonásaimban, csak viccelődök, hozok én legközelebbre is szívesen sütit, ha csak ezen múlik. - Amúgy meg még elég sok bolt van a városban, amit nem próbáltam, szóval kísérletezgethetünk - vonom meg a vállam kissé flegmára véve a figurát, ha nem süt, akkor marad ez a megoldás, aztán innentől ő dönti el, melyik legyen. - Igen. Meg azt, hogy ilyen remek társaságom van - mosolyodtam el, de nem néztem rá, hiszen már a csillagokat lestem, ettől függetlenül teljes mértékben komolyan gondoltam a szavaimat, bár nem újdonság, hogy szívesen ejtőzöm a társaságában, akkor is, ha beszélgetünk és akkor is, ha csak csendben ücsörgünk egymás mellett. Csak tovább mosolygok, amikor a karomra fekszik, továbbra sem zavar az ilyen jellegű közelsége, mondhatni már megszokott az ilyesmi. - Valóban - biggyesztem le a számat - és ezen sajnos nem is tudok segíteni - pedig ha tehetném, Isten bizony megtenném, ezzel minden bizonnyal ő is tisztában van. De az tuti, hogy a következő találkánkra hozok valami elefántos cuccot neki, mást nem megpróbálok egy elefántot kivágni a szendvicsből, vagy szerzek olyan ehető elefántos marcipánt, nem számít, feltalálom majd magam, de ha ennyire elefántot szeretne enni, akkor megoldom. Valahogyan egészen biztosan. - Na ugye! Mondtam én - elégedettség kúszik a képemre, bár nem vagyok benne biztos, hogy tényleg látja azt, amit én, de ilyenkor szerintem nem is számít. A csillagos égbolt mindenkinek másmilyen, nem volna meglepő, ha nem látná benne az elefántot. Igazság szerint az én látott figurám sem annyira elefánt, de nem tudtam volna kihagyni. - Nagyon örülök, hogy így gondolod - a most érzett elégedettségem viszont teljes mértékben valós, jó érzés, hogy tudok neki örömet okozni, kiszakítani kicsit abból a légkörből, ami most a Lakban uralkodik, ha csak pár órányi, akkor csak pár órányi nyugalom, hiszem, hogy ez is sokat segít. - Nem fázol? - teszem még fel a kérdést, mert hoztam ám plusz pokrócot, szabad kezemmel kezdek el machinálni, még jó, hogy kikaptam a táskából ezt is, úgy igyekszem magunkra húzni, hogy nagyon ne fészkelődjek, mert nem szeretném kibillenteni ebből az állapotából, de azt sem szeretném, hogy megfázzon - mintha képes lenne rá -, vagy azt mondja, hogy nem fázik, csak azért, hogy ne fáradozzak, aztán közben meg mégis csak elkellene az a pokróc. Így jobb. - Én is nagyon jól érzem magam - nyomok még egy csókot a buksija tetejére, megosztva vele még ezt az információt, visszakanyarodva kicsit a takarós akció előttre. Ezek után én a magam részéről nem igazán szólalok meg, csupán az eget kémlelem és élvezem azt, hogy itt fekszik mellettem. Azt sem igazán bánnám, ha elszunyókálnánk, mert annyira kellemes most itt, valóban meg tudnám szokni az érzés.
- Helyes Tényleg nem értékelném, ha mindenféle tárgyakkal ütlegelné Darrent csak azért, mert meg merte ölelni, vagy mert az egyik hobbija engem zavarba hozni. Nem nagy ügy, tudom kezelni, csúnya is lenne, ha Suttogóként képtelen lennék a saját dolgaimat ilyen téren kézben tartani. Ettől még sejtem én, hogyha úgy adódik, a szabad két kezét fogja használni, de inkább legyen valami tisztességes bunyóféle, bár annak létjogosultságát sem érteném kifejezetten. Mindenesetre ez már legyen az ő dolguk, én úgysem fogok beleszólni ennél mélyebben, kivéve, ha esetleg nagyon elharapódzik, nos, az más tészta lesz. - Én sem tudom, de ha lehet jobban viselni, akkor jobban szeretném Sóhajtok fel, tisztában vagyok vele, hogy alapjaiban egészen jól kezelem, de attól még nem lesz könnyű, attól még odabenn szenvedek, és szükségem van néha nekem is egy vállra, ami kétségtelenül csak Emmetté lehet, mert vele nem félek megosztani semmit sem, előtte sosem éreztem úgy, hogy erősnek kell lennem, és tartanom magam minden körülmények között. Látott már sírni, szenvedni, sőt, most már meghalni is, szóval azt hiszem, eléggé kimerítettük a lehetőségeinket ilyen téren. S mindennek dacára még itt van, ami határozottan jól esik a szelíd kis lelkemnek. - Nem is szeretnélek megpofozni, őszintén, nem is tudom elképzelni, hogy valaha ilyesmit kelljen tennem. Elég élénk a fantáziám, ami azt illeti, de még így sem megy, nem csak őt, úgy általánosságban véve bárkit. Nem vagyok egy csapkodós, idegbeteg típus. Nagyon sok kell, hogy én úgy igazán, istenesen kiakadjak, nem is tudom, volt-e már rá példa… attól a naptól eltekintve, amikor elrabolták tőlem Gwent. Akkor teljesen kiborultam. - Természetes, neked bármit. És ez az a pont, ahol kicsit elgondolkodom, de nem hazudok, így van, már öltem érte, miatta, és igen, ki merem jelenteni, hogy bármit megtennék Emmett kedvéért, és ez alatt valóban a mindenséget értem, és ez valahol roppant mód ijesztő. Mindig is tudtam, hogy a szerelem, az igazi, mindent elsöprő őrült tettekre készteti az embert, hisz elszenvedtem, de fogalmam sem volt róla, hogy én még nem éreztem, csak úgy hittem. Hogy lett ennyire végtelenül fontos pár éve alatt? Hisz az a pár év a leélt életemhez képest semmi… Érthetetlen. Elnevetem magam az orrkoppintására és fel is húzom kicsit, és a nevetés miatt a süti elég kellemetlen élményt produkál még az elviselhetetlen íze mellé. - Ne viccelj, visszajöttem a halálból, egy süti nem intézhet el. Kuncogok tovább a dolgon, a süti szót sem érdemel többet, nem kell többé ott vásárolni, és kész, ha úgy van, inkább sütök neki minden áldott nap süteményt, minthogy ilyen hülyeségeket vásároljon nekem össze. A végén még egybe beletörik a foga egybe, ezek után már az sem lepne meg. - Azt hittem már elfelejtetted. Persze, hogy én hozom, maximum akkor tudnád ezt felülmúlni, ha megtanulnál sütni, de félek, annak még ennél is gyászosabb eredménye lenne. Ugratom, persze, bár tudtommal nem ért az ilyesmihez, nem is kell neki, de jól esik kicsit élcelődni rajta. Tudom én, hogy vannak helyek, ahol finom a süti, és van pár, amit kifejezetten nehéz elrontani, és jó sok olyan, amit viszont félelmetesen könnyű. Ám a nagy számok törvénye alapján egyébként sem nyúlhat mindig mellé valaki. - Elég sokszor vagyok remek társaságod, szóval ezek szerint igazán szerencsés flótás vagy. Nem hencegek, ez csupán tény, hisz az elmúlt évünk majd minden napját együtt töltöttük, ami azért összességében elég sok, bár azt inkább nem is mondom, hogy részemről még ennél is többet lennék a közelében, de az már olyan kínos lenne, hogy jobb inkább nem gondolni rá. Elvégre, feladataim is vannak bőségesen, szóval nem illene hanyagolnom egy férfi miatt. Milyen fura, hogy ennyi év után is képes egy ilyen dolog felütni a fejét, komolyan azt hittem, hogy úgy a teljes mélységében sosem fogom már ezt érezni. Vincentet is szerettem, de másként, talán csak rajongás volt, nem is tudom. - Talán egy kicsit, bár ha még sokat ejtőzünk itt, fogok... Nem akartam én még hazamenni, ó dehogy, ahhoz túl jó volt ilyen közel lenni hozzá, beszívni az illatát, érezni a teste ontotta meleget, hallani szívének ütemes dobbanásait. Eszement édes, ahogy a takarót próbálja ránk teríteni, eleinte elképzelni sem tudtam volna, hogy képes ilyen gondoskodó is lenni, de ahogy leomlottak közöttünk a falak, egyre inkább világossá vált előttem ez az arca is, és most már nem tudnék létezni nélküle. Azért kisvártatva besegítek neki, nem szeretném, hogy úgy kelljen célba dobósat játszania a takaró csücskével, hogy elérjen mindenhová. Olyan otthonos így, a homlokcsók rendkívül jól esik, már lehunyt szemmel mosolyodom el rá, az ég már rég nem érdekel, szépen lassan elringat a ránk telepedő béke, olyan nyugodt vagyok, amilyen régen nem, és észre sem veszem, hogy lassan, alattomosan kerít hatalmába az álom…
A hajnal első sugarai fészkelik magukat a tudatomba, cirógatva az arcomat és csak nagyon lassan kezd tudatosulni bennem, hogy határozottan nem az ágyamban vagyok, meg senki máséban sem, ellenben az aktuális fekvőhelyem igencsak lélegzik. Az orromba kúszik bőrének illata, bal kezem alatt érzem szívének lassú, ütemes dobbanásait, még alszik. Nagy a kísértés, hogy hagyjam magam visszaereszkedni a nyugalom földjére, de akkor érzek egy nehézkesebb lélegzetvételt, szóval Ő is ébredezik. Kisebb fajta sokként ért már az is, hogy a kezem a mellkasán pihen, de csak most tudatosul bennem, hogy a csípőm oldalról az övének feszül, bal lábam pedig fene jó dolgomban átvetettem a lábain, és nagyjából úgy csavarodok rá, mint valami ragaszkodó kismajom. Ahogy kinyitom a szemem, közvetlen közelről látom oldalvást az arcát, állának ívét, szájának vonalát, és kénytelen vagyok nyelni egy nagyot, te jó isten, úgy szeretném végigcsókolni minden egyes porcikáját, hogy azt el nem tudom mondani. Mégis csak itt állok, ledermedve, és az egész helyzet csak akkor lesz még inkább zavarba ejtő, amikor lefelé pillantok és a takaró elég gyanúsan nem úgy fest, ahogy kellene neki…
Csak bíztatóan mosolyodom el és nyúlok a kezéért, hogy ismét megszorítsam, nem mondom ki ugyan, de véleményem szerint rendkívül erős nő, nem tudom, a többiek hogyan viselik ezt az egészet a falkában, de az biztos, hogy Lili nagyon is jól. Véleményem szerint legalábbis, mert kesereghetne, sajnáltathatná magát, ehelyett közel sem így cselekszik. Ráadásul továbbra is itt vagyok, ha a vállam kell, amin elsírhatja a bánatát, ha a kezem, hogy legyen mibe kapaszkodni, ezt viszont végképp nem kell mondanom, hiszen nagyon is jól tudja. - Igen, mondjuk elég abszurd és én sem szeretnék soha okot adni rá - mindketten tudjuk, hogy olykor vannak furcsa húzásaim, de azóta, hogy beengedtem Lilit az életembe, a szívembe, nem volnék képes megbántani, vagy bármi olyat tenni ellene, amiért pofont érdemelnék. Azt hiszem akkor élve ásnám el magam, ha ezt sikerülne elérnem nála. Bármit. Jó néhány perccel pontosan ugyanezt mondtam neki én is, bármit képes volnék megtenni érte, ugyanilyen jól esik hallani is, hogy a másik oldalról is ez a helyzet. Noha ezzel azért valamilyen szinten tisztában voltam, tényleg jó néha így, ki is mondani őket, vagy hallani a szavakat. Furcsa azért, hogy tényleg sikerült elérnie ezt nálam, két nő volt eddig az életemben, akiknek ilyet mondtam és már egyikük sem él… Talán ezért is félek annyira attól, hogy a felszínre engedjem a tudat alatt lévő dolgokat, nem véletlenül tartom őket olyannyira elzárva, hogy még én magam sem vagyok tisztában a létezésükkel. - Süti? Milyen sütiről beszélsz, én nem látok itt semmilyen süteményt - kerekednek el kicsit a szemeim - Ez itt az ördög teremtménye, most akart volna megölni, úgyhogy én a helyedben gyorsan elhajítanám! - viccelődöm tovább, megjátszva a rémült, aggódó szerepet, mert habár valóban aggódom érte, nem hinném, hogy pont egy ilyen sütinek nevezett akármi fogna ki rajta. - Valóban, szó szerint gyászos - húzom el a számat, tovább lovagolva a témán, nem tudok sütni, ezt elismerem, mindenki jobban jár, ha meg sem próbálkozom vele. Aki venné a bátorságot, hogy megkóstolja, annak vagy beletörne a foga, vagy az íze miatt szenderülne jobblétre, de ha nem is megenni, fegyvernek tuti tökéletes lenne, fejbe kólintani valakit egy darabbal belőle és annyi. Tessék, itt is a gyászosabb eredmény. - Hálát adok az egeknek - mosolyodom el szélesen, valóban szerencsés fickónak tartom magam, egy pillanatig sem tagadnám a dolgot. Teljesen hozzászoktam a társaságához, fura is, hogy az együtt töltött elmúlt év után már van olyan nap, amikor egyszerűen nem tudunk összefutni, akkor könnyebb volt szabadúszóként, most viszont már ide tartozom, ehhez a Protektorátushoz, szóval akadnak kötelezettségek is, de amikor kellek, jövök, vagy amikor időm engedi. Vagy amikor éppenséggel csak szükségem van Lili társaságára, mert nem bírom a mindennapokat anélkül, hogy lássam a kedves mosolyát és halljam a nevetését. - Akkor jó, hogy hoztam plusz takarót - azzal el is kezdek akciózni azzal a bizonyos pokróccal, a világért sem szeretném, hogy fázzon, ha kell, akkor többrét hajtva pakolom rá a takarót, mert természetesen ilyen helyzetben az nem számít, hogy én fázok, legalábbis engem nem érdekel, az már más kérdés, hogy Lil valószínűleg nem engedné, de ebbe most ne menjünk bele. Csend és nyugalom, annyira kellemes, hogy jelen pillanatban el sem tudnám mondani. Csak figyelem, ahogyan lehunyja a szemét, fogalmam sincsen, mennyi idő telik el, míg a légzése egyenletessé válik és érzem, hogy elnyomta az álom. Nekem sajnos soha nem ment ilyen könnyen és nem is vagyok túl nagy alvó, úgyhogy még jó ideig a csillagokat szemlélem, vagy éppen Lili arcát, mindkettő csodálatos látvány. Órák telhetnek el így, mire az én szemeim is elnehezednek, majd engem is elnyom az álom.
Furcsa módon semmiféle rémálom nem kerített hatalmába az éjszaka folyamán, hosszú évek óta először fordult elő, hogy nem riadtam fel csatakosan, verejtékben fürödve, zihálva és tágra nyílt szemekkel. Hosszú évek óta először a mai éjszakán a kellemes álmok is meglátogattak, melyeket valószínűleg a mellkasomon alvó szőkeségnek köszönhettem. Lili után nem sokkal kezdek magam is ébredezni, érzem az arcomon a napfényt, no meg azt is, hogy azért hűvös van, ráadásul a hajamba a harmat apró cseppjei gyöngyöződnek. Ahogyan lassan térek vissza a valóságba, úgy folyamatosan tudatosul bennem, hogy tulajdonképpen hol is vagyok. Azaz vagyunk. Mert az első, amit megérzek, hogy egyik kezemmel ölelek valakit, aki nem a nem létező mackóm, mert igenis lélegzik! Ezután érzem meg a csípőjét az enyémnek nyomódni, majd a lábát magam körül, a kezét a szívem felett. Lilianne! Ó, egek, mi történt itt? - Szia - köszönök neki mosolyogva még mindig úgy, hogy nem nyitom ki a szemeimet, olyan jó most így és mivel ma éjszaka csak a kellemes álmok látogattak meg, elsőre csupán azt hiszem, ez is egy közülük, mely még nem ért véget és ha kinyitom a szemem, csúful szertefoszlik minden és nem marad más, csak az egyetemi szobám komor plafonja. - Hogy érzed magad? - teszem fel a kérdést, hátha meghallhatom a hangját és akkor biztossá válik, hogy ez nem álom, ez nagyon is a valóság. Ez az a pillanat, amikor bátorkodom kinyitni a szememet, először az arcát szemlélem, csak aztán siklik kicsit lejjebb a pillantásom, hogy a látványtól olyan hirtelen szálljon ki a szememből az álom, mint talán még soha. - Bassza meg! - szokásomhoz nem annyira hívem kiáltok fel, ahogyan megmozdulok, próbálok kigabalyodni a helyzetből, amibe kerültünk az éjszaka folyamán, de azért arra is figyelek, hogy ne lökjek túl nagyot Lilin, a világért sem akarnék kellemetlenséget okozni neki. Végül csak sikerül, én meg felpattanok, hogy egyből elforduljak, átkozott nadrág, átkozott reggelek, miért rontotok el mindent? Úristen, ilyen égést! Legszívesebben elsüllyednék, az hót ziher, nem szoktam elpirulni, de most tuti rákvörös a fejem, hogy én erre miért nem gondoltam az éjszaka, mielőtt elaludtunk? Basszus… Rátámaszkodom a mögöttünk lévő asztalra, mély levegő, a legfőbb most, hogy megnyugodjak, tudom, hogy ez természetes, de akkor sem ilyen helyzetben és ez akkor is kellemetlen és zavarba ejtő. Valószínűleg nem csak nekem. - Ne haragudj.. - fűzöm azért hozzá, bár még mindig nem fordulok meg, lehunyom a szemem és újabb mély levegőkkel próbálok mindenféle problémát megszüntetni. Értve ezt a feltornázott idegállapotomra és a némileg lejjebb gyökerező problémára.
- Igazad van, lehet, hogy még a madaraknak sem lenne jó. Sóhajtok fel, bár, döntsék el ők, hogy kell-e nekik, ha nagyon éhes lennék, valószínűleg én is képes lennék két pofára zabálni, de jelenleg ez már nem áll fenn, előtte befalatoztam a szendvicsből, úgyhogy egyébként sem maradt már sok hely neki. Utána csak legyintek, hagyjuk a fenébe a sütit, tényleg kár rá szavakat pazarolni, a lényeg egyébként is az, hogy Ő próbálkozott, és nagyon édes tőle a dolog, sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd valami ilyesmivel lep meg. Olykor nagyon furcsa látni, hogy milyen nagy általánosságban, és most… Két különböző ember, de elhiszem, hogy a sebezhetőbb oldalát nem szívesen mutogatja akárkinek. - Én is hálát adok az egeknek, hogy ismerhetsz. Kuncogom el magam, amúgy egyáltalán nem jellemző rám, hogy szerénytelen lennék, de ez egyszerűen adta magát, muszáj így kifejeznem magam, és kötve hiszem, hogy megsértődne rajta, valahogy azóta nem sikerült megbántanom, hogy ismerjük egymást, és ez fordítva is igaz, nem egy dinka poén miatt fog ez megtörténni, remélem, soha nem is lesz rá példa. - Viszont, még azzal a lasagneval jövök neked, úgyhogy… Valamikor majd átjöhetnél a Lakba, most már úgyis bejárhattok, már persze, ha van kedved. Eskü, hogy a lakrészemben tök privát lehetünk, nem zavarna senki. Tudja jól, hogyha kellemetlenül érezné magát, nem erőltetném, viszont abban az esetben is megkapja az olasz specialitást, csak éppen majd bedobozolom neki, és bedobom az egyetemre. Tényleg… el is felejtettem megtudakolni, hogy ő most hol is lakik, az egyetemen, vagy bérel valami lakást? - Igen, jó gondolat volt. Motyogom még halkan, aztán hamarosan megadom magam az álommanók hathatós tevékenységének hála, és tény, hogy nagyon is könnyen megy, és meglehetősen békésen szendergek a karján fekve, és bár nem a legkényelmesebb emberi alakban a földön fekve, de a társaság mindenképpen kárpótol. Sokszor forgolódom álmomban, vagy éppen felvernek a szellemek, de most mind elkerül, és valóban úgy alszom végig azt a pár órát, hogy egyszer sem riadok fel semmire. Egyszerűen tökéletes.
Meglehetősen zavarba ejtő már az is, hogy ilyen pózba keveredtünk az éjszaka folyamán, vagyis… tulajdonképpen olyan, mintha rámásztam volna, ami még ilyen idős fejjel is halálosan kínos, elvégre, nem mászunk a legjobb barátunkra, ha valami véletlen folytán el is alszunk a karjaiban. Ez nagyon nem így működik. Mégis nagyon nehezemre esik akár egy milliméternyit is elmozdulni, próbálom kiélvezni az utolsó cseppjeit is a körülmények okozta helyzetnek. Te jó ég, én nagyon rég nem aludtam senkivel így, mármint, farkasként olykor előfordul, de az más, és persze Ginette mellett is aludtam már több ízben, mióta visszajöttem, de férfi mellett nem, Emmett mellett nem. Egy szobában két ágyon igen, az azonban épp elég messze volt egymástól mindig, hogy ne kerülhessünk ennyire kínos helyzetbe. Mégis, ahogy meglátom az első reggeli mosolyát, úgy érzem, hogy ennek így kellett lennie, ez így volt jó, ezt látnom kellett, és nagyon örülök, hogy megtörtént, legyen bármennyire is zavarba ejtő a dolog. - Szia! Köszönök vissza a helyzethez képest talán nagyon is vidáman, hisz most még határozottan nem bánom ezt a fajta ébredést, bár ha rájövök, hogy őt esetleg nagyon is zavarta, akkor már nem lesz ilyen jó a közérzetem. - Én… nagyon kellemesen… zavartan Felelem az őszintét, mert ez az igazság, és nem akarok arra gondolni, hogy esetleg emiatt soha többé nem visz sehová, vagy valami elromlik köztünk, de hát… nem történt semmi, csak egy kis együtt alvás. Nem olyan nagy ügy. Jó, nekem iszonyatosan nagy dolog, de próbálom a lehető leglazábban kezelni, hogy ne érezze azt, hogy rágörcsöltem, vagy valami. Nem, én sosem voltam az a fajta lány, aki minden apróságba mérhetetlenül komoly dolgokat lát bele. - És te? Nem tehetek róla, vissza kell kérdeznem, szeretném tudni, de a kérdésemet vélhetőleg elfújja mindkettőnk felismerése a déli helyzetet illetően, és máris nem olyan békés a kép. Összerezzenek a kiáltására, majd igyekszem feltápászkodni, mert elég hamar rájövök, hogy bizony ennyi volt a békés henyélésből. Próbálom összeszedni magam, és legyűrni a zavaromat, mert bármennyire is érzem én zavarba ejtőnek, teljesen biztos vagyok benne, hogy neki még annál is rosszabb. Felállok hát én is a földről hamarjában, és odalépek mögé, talán ezzel jelezhetem, hogy tényleg nem kell kényelmetlenül éreznie magát, nagylány vagyok, láttam már ilyet, bár tény, hogy nem mostanában. - Emmett… akkor sem haragudnék, ha… miattam lenne, de nyugi, tisztában vagyok vele, hogy ez természetes dolog, és elég gyakori a férfiaknál reggelente. Szólalok meg halkan, és kisvártatva jut el csak hozzám, hogy mit is mondtam, és ha lehet a helyzet még cikibb, hát most én tutira azzá tettem. Miért mondok ilyen hülyeségeket? Te jó ég, ennyi erővel azt is mondhattam volna, hogy figyi, ha már úgyis áll, hát használjuk ki. Na jó, az azért a cikisség legalja, hogy a saját gondolataim okán vörösödöm el. Még szerencse, hogy nem lát a fejembe, itt helyben kellene elásnom magamat. Mindenféle balgaság helyett inkább elkezdem nyugtatás gyanánt simogatni a hátát, bár nem tudom, lehet az lenne a jobb, ha hagynám magától lecsillapodni. - Nincs semmi baj. Suttogom halkan, arra nem vetemedem, hogy átöleljem hátulról, az nem segítene most hitem szerint… Kissé sután kezelem talán, fogalmam sincs, mert ez meglehetősen új dolog a kettőnk kapcsolatát illetően, és csak remélni tudom, hogy nem fog a kárára válni. Nevetni nem merek a helyzeten, szerintem azzal igencsak sokat ártanék neki.
- Akkor egy véleményen vagyunk - vigyorodtam el szélesen. Egyáltalán nem tartottam Lilit beképzelt alaknak, a helyzet adta magát, tudtam jól, én magam is kihasználtam volna, ostoba volnék ilyenen megsértődni. Neki még soha nem sikerült megbántania, ilyen apróság miatt meg pláne nem. - Hm, egy lasagne csábító gondolata… - hunyom le a szemeimet egyetlen pillanatra, ahogyan magam elé képzelem a gőzölgő, illatozó tésztacsodát. - Áll az alku, a lasagna-ért mindent! - nevetem el magam, van némi igazság tartalma, de azért közel sem adnék, vagy tennék meg mindent érte. De a farkasokat elviselem, pláne úgy, hogy Lili is ott lesz, meg a kaja, kell ennél több? Nem igazán.
Már szinte válaszolnék a kérdésre, hogy én is nagyon kellemesen érzem magam és nem értem, ő miért zavart, amikor tudatosul, hogy egymásba gabalyodtunk, ráadásul a természet ezúttal is közbeszólt, hogy megtörje a kellemes kis reggeli idillünket. Pattanok is fel, totál vörös szerintem a fejem, pedig nem vagyok egy pirulós fajta, de annyi baj legyen, jelen pillanatban pont az a legkisebb problémám, hogy mennyire vörösödtem bele a helyzetbe. Az asztalnál fújtatok, amikor meghallom a szavait. Még hogy miatta… Hogy juthat ilyen az eszébe? Menten elásnám magam, az még inkább kínosabb szituáció lenne és nem, nem szeretnék jobban belegondolni, hiába furakszik előre ismét az a kis gondolat, azon nyomban rácsapom az ajtót, hagyjon békén. - Lilianne… - fordítom enyhén oldalra a szemem, homlokom ráncolva - Ezeket komolyan kimondtad? - teszem fel a kérdést továbbra is zavartan, aztán megrázom a fejem és kínomban elnevetem magam. Nagyszerű érzékünk van ahhoz, hogy zavarba hozzuk saját magunkat, ennél jobban akkor sem csinálhattuk volna, ha szándékos lett volna. - Ha osztanának valami cikiségből első díjat, tuti megnyernénk - rázom meg hitetetlenül ismét a fejemet, ahogyan elkezdi simogatni a hátam és nyugtatgat, újabb mély levegőkre van szükségem és csak akkor húzom ki magam és fordulok meg, amikor meggyőződtem arról, hogy odalent is immár minden okés. - Azt hiszem jobb, ha most hazaviszlek - húzom el a számat, nyilván nem így terveztem én magam sem, de kell egy picike idő, amíg sikerült megemésztenem ezt a világraszóló égést és elfogadni, hogy igenis megtörtént a dolog. Amúgy sem hiszem, hogy bármiféle normális kommunikációra képesek volnánk, neki is minden bizonnyal annyira kellemetlen a szitu, mint nekem. Véleményem szerint még egy reggelit sem tudnánk normális körülmények között elfogyasztani, úgyhogy napoljuk majd a dolgot. Abban viszont biztos vagyok, hogy csak egy kis idő kell, egy nap, esetleg kettő és minden a régi lesz. Én a magam részéről elkezdem összepakolászni a dolgokat, nem törődöm túlságosan a renddel, bedobálok mindent a táskába, ami így elég amorf formát ölt magára, de nem érdekel. Vállamra kapom és ha Lili jön, akkor irány a kocsi, hogy aztán már gurulhassunk is fel a lak felé. Ha ő nem szól, akkor egyelőre én magam sem, csak akkor fordulok felé, amikor megálltam a parkolóban. - Köszönöm az estét, még a kínos reggel ellenére is nagyon élveztem - görbül halvány mosolyra szám - Azt a lasagne-t pedig behajtom még rajtad - szélesedik ki kissé a görbület, majd puszival búcsúzom tőle és ha nem tart vissza, akkor robogok is elfele a saját kis teendőim felé.
// Nagyon szépen köszönöm a játékot! <333 Imádtam! //
Orvos vagyok, ne kertész, hiába tudom jól ellátni a problémás sérüléseket attól még nem vagyok hozzáértő növény ügyben, meg tüske ügyben... Előreszaladtam. Szabadnap, nem szeretem a szabadnapokat, hiszen olyankor nagyjából semmit sem tudok kezdeni magammal. Persze az ember elintézi nagyjából a hivatalos kötelező ügyeket, elszaladgál oda, ahova kell, aztán marad a láblógázás, meg a pihenés, amikor a megszokott koránkelés után már viszonylag időben végzel. Nekem is meg volt ez, ebéd tájban, és őszintén szólva sejtelmem sem volt, hogy mihez kezdek magammal a nap további részében. Az ötlet végül hirtelen jött, kora délután, egy kis olvasgatás után, miután már a rögtönzött kivételesen általam készített ebédet eltakarítottam és persze azóta már a konyha is csillog villog, annak ellenére, hogy nem gyakorlott szakászként sikerült egy kisebb káoszt összehoznom benne. Kis hezitálás után döntöttem úgy, ha már hetek óta itt vagyok a városban, akkor talán kicsit körül is nézhetnék. Még az Északi fényt se láttam, ahogyan azt Jacksonnal már kitárgyaltuk, bár persze nem olyan jelenségről van szó, amit minden este kiszúrhatsz az égen, utána kéne néznem, hogy egyáltalán milyen gyakorisággal jelenik meg mondjuk. de most mást választottam, hiszen a növényeket szeretem, bár nálam kihalnak, mert nem szánok elég időt a gondozásukra, de ha más ezt megteszi, akkor szívesen nézegetem el őket. Szóval gondoltam megéri kicsit akkor itt is körülnézni, biztosan vannak különlegességek, érdekességek, amiket hasznos lehet kicsit megszemlélni, aztán remélem, hogy el is megy vele a délután, hogy ne kelljen még újabb esetleges teendőkön agyalnom, mert őszintén szólva más ötletem nem nagyon van. A virágok persze szépen és körbe járás is egészen hosszan tartott, és hogy miért ülök most egy padon eléggé fancsali képpel? Egyszerű a magyarázat. Mindig nézd meg pontosan, hogy hová nyúlsz, ha ilyen helyen jársz! Nem festek jól, látszik az arcomon, hogy fáj, de vérfarkas vagyok, vagy mi a szösz, szépen el fog múlni, a szervezetem kilöki majd a tüskéket, csak meg kell várni. Persze kérhetnék segítséget is, de orvos vagyok milyen dolog már, hogy máshoz fordulok? Ha nem az ügyesebb kezem festene pocsékul, akkor magamnak oldanám meg, de így... Szimplán csak meg akartam nézni egy mese szép rózsaszín... hát a nevét nem jegyeztem meg, de tényleg szép volt, csak épp arra nem számítottam, hogy a nagy virág egy kaktuszhoz tartozik. Mióta virágoznak a kaktuszok? Mondtam már, hogy nem vagyok profi botanikus igaz? Amikor hozzáértem egyszerűen kilőtte a tüskéket, mint valami készenlétben álló védekező rendszer, pedig nem akartam én rossza. Mázli, hogy nem hajoltam közel és kaptam az arcomba is, így csak a kézfejem van tele rengeteg apró tüskével, amik ha jól sejtem egy kis méreganyagot is tartalmaztak, mert fáj és iszonyatosan viszket is. Pocsék helyzet igaz? A nagyobb gond az, amiért itt ücsörgök, hogy kivételesen voltam olyan balga és szoknyát vettem, térdig érőt, vörös-fekete kockás rakottat harisnyával, és a tüskékből jutott egy adag a lábaimra is. Zsibbad enyhén... nem lenne jó ötlet most még a kocsiig is elbicegni, majd ha már elmúlt a hatás, és normálisan lábra tudok állni. Csak az kéne még, hogy bónusznak be is zuhanynak valami rózsabokorba, akkor aztán végképp átkozni fogom az összes létező szabadnapot.
Ami azt illeti nem volt túl fényes az éjszaka meg a nappal, meg főleg azoknak a váltakozása, mióta sikerült leraknom a lában ezen a helyen. Fáj a gondolat, hogy a cipőtalpamra ezelőtt a fagyott (akkor is, ha épp nem) talaj előtt még new york-i mocsok tapadt. Az undorító dolgok egyszerűsége is pillanatnyi, sóhajtósan ünnepélyes gyászra sarkall... De visszatértve a fizikai nyomoromra, indokolatlan a jetlagg-em is mostanra, egyébként szerintem ez már inkább pszichoszomatikus, vagy lehet a motelszobámnak a szaga teszi, de fáj a fejem, mint a rohadás, és legszívesebben aludnék... aztán még aludnék is egy kicsit, mert ha muffinból van duplacsokis, akkor éjszakából miért ne lehetne duplaalvásos. A szép tervekben csak egy dolog akadályoz meg és persze ennek is köszönhető hogy itt vagyok a nyári tizenfokos "melegben", meg valami takony is esik a fejemre, amire nem voltam felkészülve mikor kidugtam a fejem, így csak egy kapucnis póló az a farmerem fölött ami segít valamicskét. Mert ez az egész onnan indult, hogy vannak kötelezettségeim, amit eddig szépen elodáztam a halandó nyavalygó kis testemre hivatkozva - de valahogy mégis eljutottam a Protektor szobájába, hogy lenyomjam az első stand-upomat. Szerencsére sikerült annyi bölcsességet magamba verni így ébredés után, hogy ne üljön ki a képemre meg a szavaimba bele, hogy marhára nem a végtelen elkötelezettségem miatt pattantam lelkesen repülőre, hogy az itteni csapat oszlopos tagja legyek. Szerintem jól ment. Szerintem csak a legközelebbi beszélgetésünknél fog kibújni a szög a zsákból. Szóval épp visszafelé sétálnék a bérelt szobámba, hogy az utazóügynökökre jellemző bőröndből élést gyakorolhassam tovább, amikor sikerül regisztrálni, hogy valamit nagyonis benéztem. Nem emlékszem, hogy ennyi növény mellett eljöttem volna idefelé jövet. Egyébként az egyetem mellett sikerült beújítanom egy motelszobát, így konkrétan súlyosan retardáltnak kellene lenni ahhoz, hogy eltévedjen az ember az úton - ezt sikerült abszolválnom, miért is ne alapon. Szóval felhúzott vállal közlekedek valami tanösvényen, meg olvashatom, hogy az anyatermészet mennyi mindennel áldotta meg drága Amerikánkat, csak egy "kijárat" felirattal villogó neontáblát nem látok. Nem is figyelve - az agyamat tompítja a fájdalom, meg a kialvatlanság - torpanok meg, ahogy a szemem sarkából egy humanoidra hajazó létformát pillantok meg egy padon. Persze, ha nem lennék magammal elfoglalva - és a másik mondjuk nem húzta fel a pajzsát - könnyen kiszúrhatnám, hogy a bájos pofi szőrös lelket takar, nem is beszélve arról, hogy mennyire ismerős az a pofi, de egyelőre lefoglal a labirintusproblémám. - Szervusz. Te épp várod, hogy csontvázra csupaszítsanak a dögkeselyűk, vagy csak hobbid a növényezés, és tudod esetleg merrefelé lehet angolosan távozni...? És bizony azért nem pillantok rögvest a leányzóra (a szoknyát felfogtam) mert mindeközben még szándékomban áll a telefonommal is megtámogatni a hazajutást, ha esetleg a segítség elmaradna. Matatok egy kicsit a farmerem zsebében, és közben azért most kell a tekintetemet is a lányra vetnem. Aztán az előkerülő kijelzőre. Majd megint vissza, mert ma nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de azért egy ilyen arcot még én sem felejtek el... Kellően meg is áll a mzdulat, és az általánosan féloldalas mosolyra görbülő ajkam is megkövül, pedig annyira azért nincs hideg, hogy ráfagyjon. És persze ki is mondom kisvártatva az első költői kérdést, ami az eszembe jut: - Ennek mondjuk mennyi esélye van...?
A mai nap tanulsága, ne nyúlj ismeretlen növényekhez, főleg ne egy arborétumban, ahol aztán ki tudja, hogy hol milyen veszélyes növény bújik meg. Legalább már ezt is tudom és talán lesz majd annyi eszem, hogy a jövőben aktívabban is alkalmazzam. Az a pocsék érzés, ami most van a kezemben és a lábamban is gondoskodni fog róla, hogy örök emlék maradjon és olyan hosszú távú élmény, mi a jövőben megakadályozza majd, hogy ilyesmit kövessek el, legalábbis reméljük. Biztosan a kaktusznak is kellemetlen, hogy megvált a tüskéi nagy részétől, főleg ha azt nézzük, hogy akár más is galád módon megtámadhatja, ahogyan én tettem, bár nem érzem magamat veszélyesnek a kaktuszokra. Nem fogyasztom őket ebédre, de ezek után még annyira sem fogok effélével próbálkozni, ebben már teljesen biztos vagyok. Már nincs más hátra, csak el kellene jutnom a kocsimig, ehhez viszont ki kell, hogy menjen a lábamból a zsibbadás, vagy kell egy óvatlan itteni dolgozó, aki erre jár és akinek szólhatok, hogy segítsen, nem a kocsiig való eljutásban, hanem esetleg valami hozzáértő orvosi segítségben. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen olyan balga lélek, aki nem számolt azzal, hogy a kaktuszok veszélyes és gonosz népség lehetnek, még ha nem is rendelkeznek technikailag öntudattal, bár... ki tudja! A lépteket persze hamar meghallom, bár az illető enyhe ténfergéséből úgy tűnik, hogy nem itteni munkaerőről lesz szó, mintha inkább keresne valamit és nem valószínű, hogy az orchideákra fáj a foga, ahhoz túlságosan figyelmen kívül hagy mindenféle növényt a környéken. Másról lehet itt szó, és lassacskán az arca is felismerhetővé válik számomra, és még ismerős is, bár nem mondom, hogy olyan mély barátságról van szó, mint Becca esetén, de az összekötőpont itt is New York és a könyvek. Úgy fest, hogy ez a kettő mostanában bőven hoz a konyhára itteni ismerősöket is, lassan már meglepő. - Szia! Keselyűt nem sokat láttam, és a növények sem mondhatóak a hobbijaimnak, de gondoltam megnézem őket, hiszen ez mégis csak érdekes helynek tűnik, de ha jól sejtem te inkább eltévedtél? - és hozzátehetném, hogy nem mellesleg még fel se nagyon ismer, ami azért igazán nem szép tőle. Nem azt mondom, hogy olyan hű, de megjegyezhető arcom van, de azért talán még sem olyan vészes, vagy mégis? Bár az is lehet, hogy ő sokakkal találkozik, és az arcmemóriája nem valami fényes. Már épp nyitnám szóra a számat, hogy rávilágítsak a tényre, miszerint amúgy ismerjük egymást, ha már azt nem vette észre mennyire pocsékul vagyok, legalább azt szúrja már ki, hogy ismer, amikor mégis ő szólal meg előbb és a mosoly és a szavai is azt sejtetik, hogy mégis csak lehet ott működőképes memória. - Mondhatnám, hogy nem sok, de azok után, akikkel az elmúlt hetekben találkoztam ez már nem lenne hiteles. Fairbanks... valami gyűjtőpont. - vérfarkas vagy, viseld el a fájdalmat, rezzenéstelen arccal. Ezt is teszem. De azért fel nem pattanok kezet rázni, azzal ő se járna jól, kapna pár tüskét a tenyerébe, no meg nem biztos, hogy a zsibbadó lábaim támogatnák az ötletet. - Viszont azt hiszem a kijáratot egyelőre nem tudom megmutatni. Nem lenne rossz, de... idő kérdése, amíg lábra állok. - teszem még hozzá, mert az most is látszik rajta, hogy kissé el van varázsolva és valahogy nem teljesen sikerült kiszúrnia a tényállást rólam meg a tüskéimről, vagyis a kaktusz ex-tüskéiről, amiket idő közben rám hagyományozott.
Kezdőlap
//
